Hangszerek barlangja

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-04, 7:59 pm

-Hátha vámpírrá változom...*Érződik a hangján az elfojtott kuncogás, pedig félig komolyan is gondolja amit mond. Elvégre sokkal egyszerűbb lenne az élete a Hold gyermekeként, megszabadulna a terhes kis semmiségektől amik kitöltik életét, ha akarja, ha nem. Még mindig nem néz rá a lányra, szóval azt sem látja, hogy a szemfogát villogtatja, bár ezek szerint a válasszal nem fog nagyon mellé. Egy ideig nem szól semmit, látszólag komótosan gombolgatja a mandzsettáit, valójában azonban feszülten figyel, lesz-e mersze Ravennek megharapnia a fiút. Ha úgy dönt, megízleli a vérét, könnyű dolga van, mivel Zoárd reggel összefonta a haját, csupán néhány világosbarna tincs lengedezik az arca körül, ráadásul a nyakkendőjét sem húzta még meg, szóval a kelleténél jóval védtelenebb.* - Gondolkodtál már rajta, milyen lenne vámpírként élni?* susogja maga elé meredve, mivel nem akarja befolyásolni a lányt, csupán csak nem bírja visszatartani a kérdést. Ő ugyan sokszor beleképzelte már magát mások helyzetébe, de egyáltalán nem biztos, hogy a hölgyemény is ilyen mezei játékokkal szokott múlatni az unalmas estéken.*
- Azt mégsem állíthatom, hogy Magyarországon ez bevett szokás..* válaszolja egy félmosollyal. Na igen, a tálalással sosem volt gondja, bár ebben az esetben valóban nem tartja normálisnak, főleg nem elfogadhatónak apja lépését, még úgy sem, hogy pontosan átlátja saját helyzetét így azt is érti, mit miért tesznek szülei.*
- Senki sem tudhatja, hogy jó úton jár-e. Még a legnagyobb mágusok sem.* pillant Ravenre keserűen, ám ajkai szegletében bujkáló mosolya egy pillanatra sem tűnk el.* - Ismered azt a számot, hogy "Ha volna két életem.." ? Magyar nyelvű, szóval nem hiszem, minden esetre nagy igazságok vannak benne.* zárja le rövidke filozofálgatását, miközben nekilát megtanítani egy rövidke részletet az ifjú hölgynek, hátha elismételgeti majd néhányszor, ha eszébe jut a későbbiekben. Ha meg olyan társaságba keveredik, már nem jelentheti ki, hogy teljesen zöldfülű lenne a zene terén.*
- Értem. Nos, ez esetben jó szórakozást!* biccent egy aprót, amivel megtöri addigi lágy hajlongását, amivel átadja magát a zenének. Na nem úgy, mint a mélyen tisztelt művész urak, akik majd leesnek a székükről, annyira igyekeznek fenntartani a látszatot, hogy ők aztán szuperprofik, és bármilyen talajgyakorlat közepette képesek eljátszani a kitűzött darabot.*
- Ezt meg ne halljam még egyszer!* fedi meg játékosan Ravent. Még a mutatóujját is bevetné az ügy érdekében, ha nem szaladgálna éppen a narancssárga-fekete billentyűk fölött.* - A legincifincibb hangnak is jelentősége van, hogy kiteljesedjen a darab. Egyébként ez egy Bach alkotás.* adja meg a választ, mint hogy nincs előttük a kotta, nem is olyan ismert, szóval nem csoda, hogy Raven nem ismeri fel.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-04, 8:47 pm

-Miért, akkor visszaharapnál? *húzom tovább egy kicsi a srácot, ha már lúd legyen kövér. A fogam megnyalását nem figyeli, hisz még mindig az ingjével bíbelődik. Nem tudom, hogy sikerül ez ilyen sokáig neki, de csak picit elhúzom ajkam a sikertelen bemutató után. A kérdése viszont meglep, nem gondoltam, hogy ebből a harapósdiból ilyesmire váltunk.*
-Néha, mint mindenki. Az ember belegondol, vannak csábító és kevésbé vonzó velejárói. De nem tervezem, hogy az leszek, én élni szeretek. *jegyzem meg elmosolyodva, ki is emelve kicsit az élni szót. A téma viszont megintcsak terelődik, szóba jön házasság, szülők, gyerekkor és persze a zene is. A bölcseletre kicsit elgondolkozok, majd csak bólintok.*
-Igen, ez igaz. De a fő, hogy annak véld. *a "jó" olyan relatív fogalom. Kinek mi a jó. De ha már valami szerintünk jó, az legalább félsiker, legalábbis szerintem. A zeneszámra való rákérdezésre, majd az önmagának adott válaszra csak mosolyogva megcsóválom a fejem.*
-Nem, tényleg nem ismerem. Miért, miről szól? *ha már akkora igazságok vannak benne, akkor párat igazán mondhatna Zoárd, ne csak egy számcímmel keltse fel a figyelmem. Közben viszont elkezdünk játszani az orgonán, pontosabban ő játszik, én meg csak nyomkodok pár billentyűt, mint valami betanított munkás. Zoárddal ellentétben viszont engem nem hat úgy át a játék érzése, valahogy nem tudom átérezni. Talán ha én is tudnék rajta játszani, akkor igen, de így hogy semmit se értek ehhez, csak azt a pár hangot szólaltatom meg, amit előtte többször megmutatott... Hát mindegy, legalább ő tényleg élvezi. A szilveszter is szóba kerül, s úgy tűnik, máshol fogjuk tölteni, és nem csak azért, mert nincs igazán közünk egymáshoz. Ő inkább itt akar maradni, én meg egy jót bulizni a régi ismerősökkel.*
-Köszi, bár még meglátjuk, mit hoz a jövő. *felelem, majd mivel nem tudom, mit is játszunk, rákérdezek, de úgy tűnik, Zoárd tényleg másképp vélekedik a zenéről, és az én jelenlegi posztomról is.*
-Jólvan, jólvan. Igenis mester. *öltök nyelvet a fiúra, majd a névre bólintok.*
-Őt ismerem, bár ezt a darabot nem. Inkább a híresebbeket. *jegyzem meg, és csak nagyon remélem, hogy ez nem tartozik az általam említettek közé.*
-És ez milyen hosszú darab? *kérdem egy kis mosollyal, ártatlan érdeklődésként álcázva azt a kérdést, hogy meddig nyomkodjam még azt a pár hangot. Értékelem, amit Zoárd tett, de valahogy ez tényleg nem az én világom. Ez meg is látszik abból, hogy amint a fiúra pillantok a kérdés feltevésekor, máris rossz hangot ütök le véletlenül. Na igen, ennyit a darab kiteljesedéséről.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-04, 9:15 pm

- Előkelő úrfiakat nem szokás büntetlenül harapdálni...* fordul meg, amint végez az öltözködéssel. Nem tudni hogyan, de így is eléri, hogy valamilyen módon lezseren hasson, ami talán könyékig felgyűrt ingujjának köszönhető, vagy annak, hogy az a bizonyos felső gomb még mindig nem talált haza, amitől a hosszú, csúcsos gallér pillanatnyilag a fülét súrolja. Éppen csak egy icipici mosolyt küld a lány felé, szürke szemeiben kíváncsiság, félsz és izgalom csillog. Igazán érdekes egyveleg, bár nincs mit csodálni rajta, elvégre nem mindennap játszadozhat az ember egy ilyen kitartó lánykával.*
- Kíváncsi vagyok, hogy 60 év múlva is így gondolod-e majd.*dönti picit oldalra a fejét, így mustrálgatva Raven vonásait. Valóban különbözőek, de miután az emberek elértek egy bizonyos kort, kevesen vannak akik bevégezettnek tekintik küldetésüket, képesek megszabadulni vágyaiktól, tárt karokkal várva a Halált. Nem egy mágus van, aki bármit megadna az örök "élet" titkáért, bár természetesen a vámpírok élete sem fenékig tejfel.*
- Látom, neked is van filozófikus vénád.* jegyzi meg futólag rápillantva a sentinel kisasszonyra,amit akár dicséretnek is vehet, miközben nekilát előkészíteni a hangulatot a következő dalnak, amibe remélhetőleg a lány is beszáll.* - Nos, van benne némi romantika is, de lényegében azt meséli el, mi mindent tenne, ha két élete lenne. Bár ez úgy volna igazán jó, ha meghallgathatnád, mert így elmondva nem túl érdekes.* összegzi a fejében futkosó dallamfoszlányokat. Hiába találná meg valahol a cd-t a lemezeket tároló szekrények valamelyikében, mivel magyar, így sem értené a lány, akkor meg minek kezdjen el a porcicákkal kergetőzni. Csak bepiszkolná az ingujját. Helyette inkább belekezd egy duóvá átalakított darabba, amit a lány sem nagyon kifogásol, legalábbis jól palástolja ellenszenvét, ha van neki egyáltalán. A nyelvöltés meglepi, nem igazán szokták így kommentálni a megmozdulásait, de hát ahány ország, annyi szokás.*
- És most akkor én is öltsem ki a nyelvem? Ez is valami olyan, mint az eszkimópuszi?* kérdezi félig viccelve, félig zavartan, mivel hirtelen nem tud mit kezdeni a közvetlen megnyilvánulással.*
- Mondjuk ilyen hosszú.* feleli sóhajtva, majd a kérdést követően szinte azonnal abbahagyja a játékot. Arra azonban ügyel, hogy megfelelő véghangot adjon a műnek, mivel annál jobban nem idegesíti semmi, mikor egy dalt kontár módjára félbehagynak. Még aludni sem tudna tőle.*
- Ne haragudj. Én nagyon szeretek játszani, de téged valószínűleg untat. Szóval akkor mit szeretnél csinálni?* kérdezi összekulcsolva az ujjait, várva Raven javaslatát, mivel tényleg nem szeretne a terhére lenni, vagy olyasmire kényszeríteni, amit nem szeretne. Megkóstolni viszont mindent meg kell, legfeljebb nem ízlik a dolog.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-04, 9:50 pm

*Úgy tűnik, ennél a harapdálós témánál kicsit leragadunk, amit nem bánok, mivel nagyon is kíváncsi vagyok a fiú reakcióira.*
-Büntetés csak akkor van, ha el is kapnak. De ha ügyesebb vagy... *fűzöm még hozzá egy mosollyal, majd a vámpírok, pontosabban a vámpírlét kerül szóba. Bár mint mindenki más, úgy én is belegondoltam, milyen lenne vámpírként élni -főleg amikor erről kellett tanulni az egyik órán-, de én elvagyok a saját életemmel úgy, ahogy van.*
-Nem tudom. *vonok vállat egyszerűen, majd hozzáteszem.*
-Ha jól sül el az életem, akkor igen. *legalábbis most még így vagyok vele, aztán majd kiderül, hogy ez hogy alakul majd az idő múlásával. A kis dícséretre elmosolyodok, bár őszintén megvallva nem tartom magam valami nagy filozófikusnak, csak néha mégis elő tud jönni belőlem. Viszont inkább az említett számra kérdezek rá, hisz akkor már érdekel a tartalma, ha amiatt említette meg Zoárd. A válasz viszont nem valami kielégítő, így csak egy kis cinikus mosoly ül ki arcomra.*
-Tudod, ezt így a szám ismeretsége nélkül is tudtam. *na igen, ha egyszer ilyen árulkodó a cím, akkor azért én is sejtek egyet s mást róla. Most viszont egy másik szám szól, Bach egyik darabja méghozzá, ami mi játszunk. Mikor elmondom, hogy szerintem én nem sokat teszek hozzá a darabghoz, kapok egy kis leszúrást, ami egy nyelvöltéssel intézek el, Zoárd kérdése viszont kicsit megzavar. Ez a kérdés most olyan... félreérthető. Vagy csak nekem? Nem tudom, így csak nyelek egyet, s csábos mosollyal felelek.*
-Csak ha te is akarod. *mondom, s már azon agyalok, vajon egy csókban is benne lenne a fiú? Helyes srác, normális is, akkor meg miért ne? De inkább várok még egy kicsit, hátha ő kezdeményezi, az úgy mégiscsak jobb. Így a szám hosszúságára kérdezek rá, de úgy tűnik, Zoárd átlát a szitán, mivel rögtön abbahagyja a darabot egy sóhaj mellett, majd elnézést kér és egy kérdéssel áll elő. Csak pislogok párat, majd veszek egy mély levegőt.*
-Én... azt hiszem, őrjáratra kéne mennem. *felelem végül, majd fel is kelek.*
-Ne haragudj, hogy így megzavartalak, további jó játékot. *lépek arrébb. Nem is figyeltem rá, hogy a srác tényleg élvezetből zenél, s ezt szerette volna megmutatni, inkább a vége felől érdeklődtem, ami láthatóan nem tetszett neki. Pedig tényleg én toppantam csak úgy be ide. Inkább megyek kicsit levegőzni, úgyse fog megártani.*
-Majd még beszélünk. Szia. *intek búcsút, majd már távozok is, ami azt illeti elég gyorsan, de hát ez van, ez most így sült el.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-04, 10:44 pm

*Valóban eléggé elhúzódik már a harapdálás kérdése, hogy akkor most Zoárd eljátssza-e az áldozati bárány szerepét, vagy sem. Őszintén szólva a fiú már nem nagyon hiszi, hogy ebből bármi lesz, szóval nyugodtan visszafordul az orgonához, szórakozottan babrálva néhány kellemesen mély hangot adó billentyűt.*
- Nem hiszem, hogy lenne értelme most, hogy tudod, mi vár rád. Majd ha nem figyelsz...*pillant fel féloldalasan a lányra, huncutul csillogó szemei kivillannak az arcába hulló tincsek közt, amint egy fél pillanatra Ravent tanulmányozzák. ~ Gondoltam, hogy nem lesz hozzá elég bátorsága...~ cöccög magában, bár különösebben nem bánja, hogy nem szívták ki a nyakát. ~ Hogy azt mennyit kéne púderozni..!~ szörnyed el a gondolatra, hogy hibátlan, hamvas bőrét egy folt csúfítaná el. Másrészről viszont még sosem harapdálták meg, szóval eléggé csábító a gondolat, de hát akkor erről ennyit. Talán majd legközelebb.*
- Jól van, akkor legközelebbre megkeresem, lejátszom neked és majd sorról sorra fordítok.* vágja rá szemforgatva, mivel korántsem szalonképes annyira a hangja, hogy elkezdje énekelni, gyorsan átfordítva angolra, ahogy a kisasszony óhajtja.
Úgy tűnik, Ravent igencsak izgő-mozgó fából faragták: alig kezd bele a fiú a Bach darabba, a lány már a végét várja. Naná, hogy kitalálja, miért puhatolózik, de nem bánja különösebben, legalább volt alkalma megmutatni a világának egy naposabb szeletkéjét. Ilyenre elég ritkán adódik alkalma, hiszen attól, hogy elmesél dolgokat, még nem biztos, hogy át is érzi az illető, úgy meg nem ér semmit az egész, csak arra jó, hogy addig se unatkozzanak olyan nagyon. Újabb kijelentésével akaratlanul is kiérdemel egy csábos mosolyt, amit hirtelen nem tud hova tenni, majd leesik neki, hogy valószínűleg megint félreértett valamit, ismételten kínos helyzetbe hozva magát. Lehet, hogy a lánynak sem esett valami jól, ki tudja, minden esetre remekül játssza szerepét, ami egy kicsit meghökkenti a fiút, hiszen alig ismerik egymást. Ebből egyből két dolgot is le tud vonni. Egy, hogy a lánynak nincs barátja. Kettő, hogy akkor valószínűleg eddig sem csupán a játék kedvéért passzolgatták egymásnak a labdát. ~ Ajjaj.~ összegzi az elgondoltakat, majd nekilát menteni, ami még menthető. Nem szól semmit, egy percig rezzenéstelenül néz Raven szemeibe, majd egy hirtelen mozdulattal áthidalja a köztük lévő távolságot. Csók helyett azonban csak finoman megpiszézi a lányt, halkan felkuncogva, noha eddig megpróbálta eltitkolni huncut vigyorát, nehogy a lány rájöjjön, mire készül.*
- Jóéjtpuszi eszkimó módra.* Jelenti ki kiegyenesedve egy gyakorlott pincér hanghordozásával, mintha csak az aktuális menüről tájékoztatná Dragonov kisasszonyt.*
- Nem éppen erre gondoltam, de ha menned kell, hát menj. Örülök, hogy benéztél. További kellemes estét!* búcsúzik a lánytól egy olyasféle halk sóhajjal, mint amit az orgonázás végeztével hallatott. Valóban jól esett neki ez a kis beszélgetés, nem volt meg az a hivatalos, feszes jellege mint a többinek, ezért nem is nézi végig, ahogy a lány kisétál a teremből, inkább gyorsan belekezd egy szomorkás nótába, mely egyúttal az ő búcsúdala is. Amint elhal az utolsó hang is, Zoárd felkel, kinyújtóztatja a tagjait, majd elindul a saját dolgára.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 11:45 am

* Tegnap nem egészen sikerült úgy elküldenie, egy levelet ahogy szerette volna, de ez annyira nem vészes, hiszen amit még hozzáakart csatolni az most is ott van a zsebében. Arra gondolt, hogy majd délután azt is elküldi Aysha-nak, de előtte még szeretne, egy kicsit gyakorolni. Egy vékonyabb pulcsi van rajta, mert nincs olyan hideg, de meleg sincs, hogy egy száll pólóban legyen. A szokásos zöld inge van alatta, amihez egy fekete farmer társul és egy edzőcipő. A farmer hátsó zsebében egy papír lapul, ami ahhoz kell, ahova most megy. Természetesen a zeneterem felé vette az útját, mert máshol nem tud zongorázni. Út közben, persze eszébe jut az is, hogy otthonra vesz egy zongorát. Mire eljutna ahhoz, hogy milyen típus, szín, addigra meg is érkezik a keresett terem felé. Egy apró mosoly ül ki az arcára, belépve maga mögött becsukja az ajtót, elvégre nem lenne túl célszerű, ha valaki a kornyikálása miatt lejönne balhézni. Bár Ashley szerint nem énekel rosszul, de azért annyira nincs önbizalma, hogy ezt elfogadja. A zongora felé sétálva, elő is kerül a farzsebéből a lap, amin egy kotta van. Nem hiába gyakorolt éjjel-nappal otthon a lány társaságában, de úgy érzi, hogy még nem túl tökéletes. A lapot kirakja a zongorára, majd elkezdi először csak bemelegíteni az ujjait és egy kezdő ritmust kezd el játszani, amit Ashley tanított még neki kezdésként. Amint egy kicsit bátrabb lesz, elkezdi a kottán lévőt játszani, majd félhangosan el is kezd énekelni olaszul. Természetesen, annyira nem tökéletes a kiejtése, bár a zongorán egy hamis hangot sem üt, mivel csak egy dallam megy végig folyamatosan az ének alatt és ezt egyszerű volt megtanulnia. Az olaszt meg nem igazán és mivel ez kicsit hibás kiejtésű, így nem látszik profinak, de ez annyira nem érdekli. Eleget gyakorolt otthon ahhoz, hogy csak egy-két szót rontson el a kiejtés miatt. Szívesen maradt volna még otthon, de azért ennyit nem lehet távol maradni az iskolából, mert a végén megüti a bokáját. Amúgy is azért maradt otthon múlthét szombat óta, mert Aysha nem akarta látni, így egyszerűbb volt, hogy ne találkozzanak. Ahogy ez forog a fejében, úgy egyre bátrabban énekel, bár nem emeli fel a hangját, ugyan olyan félhangosan énekel, de legalább már az sem érdekli, ha valaki mögötte állna. Na, jó az igen, de mivel nagyon belelendült a dalba, így érzéssel csinálja. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 12:16 pm

*Kilépve a szobámból, a levél még mindig a kezemben van, nem is tudom, hogy miért nem raktam le. Talán akkora sokkhatás ért, hogy nem is tudtam, nem is éreztem, hogy még a kezemben van. Minden esetre a Könyvtár felé igyekezve próbálom ismét felépíteni a falat a szívem köré, ami a levél hatására fél másodperc alatt dőlt le. Próbálom leküzdeni azt a vágyat, hogy most megkeressem a fiút és a vállára borulva addig csókoljam, amíg bírjuk levegővel és próbálom elhallgattatni azt a kis hangot a fejemben, ami folyamatosan azt mondja, hogy "Nem, még egyszer nem fogsz csalódni benne!". Sóhajtva, a táskám pántját markolva sétálok a folyosókon. Egy egyszerű farmer van most rajtam, egy fehér rövid ujjú, azon pedig egy sárga lenge felső. // KÉP // Nem is tudom, hogy mit akarok csinálni most a lényeg, hogy az úti célom a Könyvtár. Hogy írok-e vissza Troynak? Azt még nem tudom, minden esetre biztos, hogy meg fogom őrizni a levelét és el fogom rejteni valahova, ahol senki nem találja meg. Az első emeleti folyosón haladva, a gondolataimba mélyedve egy hangot hallok meg. Egy nagyon ismerős hangot. Csak tompán, de tökéletesen ki tudom venni szerelmem hangját.*
~Azt hiszem vastagabbra kell építenem a falat, ha a szívemen belül még mindig hallom~*sóhajtok egy gondolattal a fejemben, majd ismét fülelni kezdek és rájövök, hogy nem képzelődöm, tényleg Troy hangját hallom. Az egyik ajtóhoz sétálok és meglátom rajta a Zeneszoba feliratot. Nem sokszor voltam még itt, de most egy hatalmas vágy kerít a hatalmába, hogy benyissak és meg is teszem, görcsösen szorítva a levelet magamhoz. Az ajtó lassan nyíli és bedugom a fejemet. Egyből meglátom Troy-t, aki a zongora mellett énekel egy olasz?? dalt. Tátott szájjal figyelem a fiút, majd hangtalanul lépek be a szobába és csukom be magam mögött az ajtót, majd annak dőlve mozdulatlanul hallgatom a dalt.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 12:30 pm

* Ami eleinte félénken ment, egyre bátrabb lett. Már nem foglalkozik a külvilággal, csak a zenével, teljesen beleélte magát és úgy is énekli. Azt sem veszi észre, hogy már nincs egyedül, ugyan is nem hallotta a bejövetelt, így a dal közepe felé tarthat és onnan egész a végéig elénekli, ha már ez volt a célja. Amint abbahagyja, sóhajt egyet és a kottát kezdi el nézni. Egy tollat kihúz a zsebéből és elkezdi firkálgatni, leginkább apró szíveket, mert most érzi már annyira jónak magát, hogy talán Aysha-nak is előtudja adni. Leveszi a kottát és az egyik lábát átlendítve a pad másik oldalára maga elé helyezi a szöveget és tovább firkálja, de most inkább csak átírja a betűket. Ekkor mintha megállna a kezében a toll és össze is vonja a szemöldökét maga előtt, majd felemelve a fejét először a szembe lévő hangszereket kezdi el nézni, majd lassan az ajtó felé fordítja a fejét. Most tudatosult benne, hogy nincs egyedül és a rémület, ami most a tekintetében van, hiszen ezzel most mindent elrontott. *
- Öhm... Régóta vagy itt?
* Kicsit zavarban van és ezt a hangján is érezhető. Persze örül Aysha-nak, de nem így akart lebukni. De még lehet, hogy nincs minden veszve és nem rég jött be és nem hallott semmit, de ez nagyon távoli remény. Köszönni is elfelejt, mert ahogy végig néz a lányon, szinte tátva marad a szája. *
- Wáo...
* Nézi meg egészen a cipőjétől fel az arcáig, majd vissza. Nagyon is csinos a szerelme, de ezt inkább nem mondja neki és azt sem tudja, hogy most jelen pillanatban mit csináljon, mert azt mondta neki, hogy hagyja békén, most mégis összetalálkoztak. Ilyen a szerencséje, hogy mikor visszajön az iskolába, akkor fut vele össze. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 12:42 pm

*Habár a zené már érződik, hogy a vége felé közeledik, mégis kíváncsian hallgatom, teljesen megbabonázva, ahogy Troy a billentyűkön játszik és énekel közbe. Nem sok hamis hangot vélek felfedezni és a zongorán is szépen üti le a billentyűket. Habár csak egy nagyot picit értek a zongorához, meglepődök, hogy a fiú is tud játszani a csodálatos hangszeren. Inkább a gitárhoz értek, de ahhoz sokkal jobban és igen sok dalt el tudok játszani. Most mégis teljesen megbabonázva és lebilincselve hallgatom az utolsó hangokat és habár nem értem a szövegét, mégis valahogy érzem, hogy ez egy gyönyörű dal, talán szerelmes is? Nem tudok olaszul, így nem vagyok benne biztos, de az tuti, hogy a fiú nagyon beleéli magát a dologba. Egy lágy mosoly jelenik meg az arcomon, hogy a srácot nézem és egy pillanatra le is hunyom a szemem. Hamarosan Troy leüti az utolsó hangokat is a zongorán és abbahagyja az éneklést. Tényleg nem sokat hallottam belőle, talán fél percet se, így kíváncsian pislogok a fiúra, hogy vajon elárulja-e, hogy mi is volt ez? Annyit látok csak, hogy a kottára irkál valamit és nem is vesz észre.*
~Jobb is így...~*gondolom magamban és lassan megfordulva a kezemet a kilincsre teszem, hogy még azelőtt kisurranhassak, ahogy Troy felém néz. Nem is értem, hogy miért jöttem ide be, hiszen csak még jobban fáj, hogy nem lehetek a fiúval. De úgy tűnik, hogy Troy mégis felnéz, mert megszólal. Lehunyom egy pillanatra a szemem és sóhajtok egyet, majd kezemet elveszem a kilincsről és felöltöm a kedves leányzó maszkomat, habár Troy ismerhet, láthatja, hogy ez most nagy erőfeszítésbe kerül. Mosolyogva pislantok a szemébe, ami kicsit vörös és ha a fiú végignéz, megláthatja a kezemben a gyűrött levelet.*
- Nem, sajnos csak néhány utolsó hangot hallottam *válaszolom szomorkásan és megvonom a vállam.*
- Szépen énekeltél! *jegyzem meg teljesen őszintén és kissé el is pirulok. Látszik, hogy kicsit zavarban vagyok és hogy nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, de ahogy látom Troy is hasonló helyzetben van. Az apró kis wáo-ra nem mondok semmit, csak én is végignézek magamon.*
- Koszos a felsőm? *húzom ki a póló alját és vizsgálgatom meg, hátha valami koszt nem vettem észre rajta és szégyenkezve nézek a fiúra. Ekkor hallom meg a papír csörgését és a gyűrött levélre pislogok, ami még mindig a kezemben van.*
- Öhm... Köszönöm a levelet... *hajtom szét szépen, kicsit kisimítom, majd normálisan összehajtom.*
- Nagyon... szép a vers. Te írtad? *kérdezem a levéltől, merthogy Troyra nem igazán nézek fel, csak az utolsó kérdést intézem neki és a szememben egy apró csillogás látható. Kíváncsi vagyok a válaszra.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 1:04 pm

* A dal lassan a végére él, teljes átéléssel énekelte, a szíve is benne van. Ahogy oldalra pillant meglátja a lányt, aki épp menni készül, így egyből az esik le neki, hogy hallotta az egészet. Végül mégis itt marad és válaszol a kérdésre. A megjegyzésre egy félmosoly jelenik meg az arcán. *
- Köszi... Hát, én öö... Ezt is neked írtam, csak előbb lebuktam, mint kellett volna. Mármint nem én írtam, vagy is igen.
* Kezd belezavarodni ebbe az egészbe, így abba hagyja és sóhajt egyet. Kicsit össze szedi a gondolatait, majd újra belekezd, egy török köszörülés után. *
- Szóval, leírtam neked, aztán Ashley lefordította olaszra és egy nagyon egyszerű zongora kísérőt írt alá, amit még én is megtudtam tanulni.
* Ezt úgy meséli, mintha Aysha ismerné a másik lányt, bár most nem egészen gondol erre, hogy esetleg ezt félre értheti, mert most csak a dalszövegre gondol, hogy minden érzése bele van építve minden sorban. Végig nézi és csak egy szó csúszik ki a száján, amit Aysha félre ért, így elkezd szabadkozni. *
- Nem, dehogyis. Csak nagyon gyönyörű vagy.
* Mondja egy félmosollyal az arcán, nem is jutott ilyen az eszébe, hogy esetleg koszos lehet a felsője. Na, meg odáig biztos, hogy nem jut el, hogy felfogja ha mégis az lenne, mert most jobban érdekli azt, hogy végre vele van. Nem néz most a levélre, megértette volna, hogyha egyből kidobja, de ez is több a semminél, hogy legalább a gyűrött levelét magánál tartja, bár azt nem tudhatja, hogy hova vitte volna, talán felgyújtani. A levél megköszönésre és arra, hogy szép a vers nem válaszol semmit, csak a kérdésre. *
- Próbálkoztam, de látom nem tetszik.
* Néz maga elé a mondat utolsó tagmondatánál, majd az előtte lévő kottát összehajtja és felállva a farzsebébe csúsztatja. nem ül vissza, mert nem érzi úgy a helyzetet, hogy most üljön, helyette a szembe lévő hangszereket nézi egy kicsit. Nem telik bele pár másodpercbe mikor újra kinyitja a száját, hogy hangot hagyják el. *
- Még mindig nem akarsz látni?
* Végül megszólal, de most Aysha szemeibe néz. A zsebében még mindig ott van az a valami, amit a levéllel együtt akart elküldeni, de kezdi úgy érezni, hogy jobb is, hogy nem küldte el, mert lehet a végén a kukában végezte volna. Mivel áll még, így a másik lábát is átemeli a padon, hogy egész testével a lány felé fordulhasson. Alig hallhatóan nyel és rá is tekint a zsebére, most zavarban van, mert nem tudja, hogy mit cselekedjen. Épp ezért nem is veszi észre, hogy elindult és már Aysha előtt áll. Belenyúl a zsebébe és egy plüsst vesz ki belőle és nyújtja át a lánynak. *
- Ez is a tiéd.
* Egy nagyon halvány mosoly jelenik meg az arcán, de nem tart túl sokáig és a pillantását is elkapja róla. Muszáj ránéznie a szerelmére, bár még midig furának tartja, hogy szőke és ennyire színes, mert nem ebbe a stílusú Aysha-ba szeretett bele, de persze az érzései ettől függetlenül változatlan maradt. Újból felnéz a lányra és finoman beharapja az alsó ajkát, majd mikor összeszedte magát feltesz egy kérdést. *
- Hozzád érhetek?
* Elég fura kérdést tesz fel, de nem támadhatja le mégis egy öleléssel, vagy egy puszival, mert ha nem szeretné, akkor természetesen nem fogja megcsinálni. Ha igen lesz a válasz, akkor átöleli és egy puszit nyom a másik arcára. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 1:21 pm

*A dal valóban hamarosan a végéhez ér, valóban csak egy fél percet hallottam belőle, de mégis csodálatos érzés volt látni Troy-t, ahogy teljes átéléssel énekli a dalt és elgondolkodtató, hogy vajon miről is szól? Biztos, hogy tele van érzelemmel és nem hiszem, hogy valami dühös dal lenne, mert akkor a fiú nem így nézne ki. Egy apró hangocska a fejemben azt suttogja, hogy bizony a dal nekem szól, de nem akarom hiú ábrándokba rángatni magam, így elhessegetem a gondolatot és csak pislogok a fiúra. Menni készülök, de Troy gyorsabb, így egy halvány mosollyal, de reszkető térdekkel fordulok a srác felé, akinek néhány szót mondok, hogy szép volt a dal, meg ilyenek. Nem tudom, hogy miért idegen nyelven énekelte, de minden esetre ha jól sejtem az olasz nyelvet, akkor nagyon szép hangzása lett ettől a dalnak, persze még mindig csak az utolsó néhány sorra tudok hagyatkozni a véleményadásban. Úgy tűnik, hogy Troy nagyon izgatott, vagy legalábbis olyannyira zavarban van, mint én. Elkezdi a mondatot, de kicsit belezavarodik és erre az egyik szemöldököm felkúszik, jelezve, hogy nem igazán értem, hogy mit akar mondani. De végül csak kibogozza a dolgot és normálisan, érthetően mondja el. Valahogy az a női név most nem is zavar, mert teljesen eltűnik minden rossz gondolatom és legszívesebben Troyhoz rohannék, hogy átöleljem, de a lábaim nem akarnak mozdulni.*
- Köszönöm! Egyszer hallhatom az egészet is? *kérdezek rá kissé félénken, hiszen ki tudja, hogy Troy valóban meg akarja-e mutatni nekem a dalt. Bár csak remélni tudom, hogy tényleg hallani fogom teljes egészében is.*
~Jól tippeltem, olasz a dal. De miért pont olasz?~*gondolkodom magamban és hamarosan ki is bukik belőlem ez a kérdés és kíváncsian pislogok a fiúra, hogy van-e valami oka annak, hogy pont ezen a nyelven énekelte el (nekem) a dalt. A kis wáo-ra hamarosan megkapom a magyarázatot, hogy gyönyörű vagyok. Erre el is pirulok, hiszen nem válogattam most annyira gondosan a ruháimat, mert siettem a Könyvtárba. A levél miatt. Ami még mindig ott van a kezemben, kicsit gyűrötten és nedvesen a könnyeimtől, de ott van velem, ami szerintem igen konkrét.*
- De. Gyönyörű vers. Köszönöm! *jelentem ki és kicsit elcsuklik a hangom, ahogy visszagondolok, hogy mit éreztem akkor, mikor olvastam. Érzem, hogy a könnyek ismét utat akarnak törni, de most nem engedek nekik, így veszek egy nagy levegőt és sóhajtok egyet.*
- Tényleg nagyon tetszett*teszem még hozzá kicsit határozottabb hangon egy mosoly kíséretében. Troy tényleg nagyon zavarban van, ezt látom is rajta, habár az én szívem lüktetését is a fülemben hallom. A kérdésre összeszorul a szívem és az ajkamat is kicsit összeszorítom, majd kicsit halkabban szólalok meg:*
- A nap 24 órájában veled szeretnék lenni... *motyogom, de nem nézek rá a fiúra, ami igen csak furcsa lehet neki. A mondat folyatása valami olyasmi lenne, hogy "de csak mint a párod, nem úgy, hogy nem tudom mi van közöttünk". De ezt nem mondom ki, mert fájna ez a mondat, így ha Troy érti a dolgot, akkor érti, ha nem, akkor sajnos így járt. Hamarosan Troy megáll mellettem, és átnyújt egy apró kis plüss macit. A maci fehér, a kezében pedig egy hatalmas szív van, amin a "Szeretlek" felirat látható.*
- Köszönöm szépen *veszem el a macit és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, de ahogy elveszem, picit hozzáér Troy kezéhez a kezem. A szemébe nézek, majd zavaromban teljesen elveszem a macit és magamhoz szorítom. Lopva beleszagolok és megnyugodva érzem, hogy bizony Troy illata van a macinak. A fura kérdésre nagyon meglepődök és ezt látszik is rajtam, hiszen kicsit hangosabban, határozottan csúszik ki a számon, hogy "persze!". Nem tudom, hogy miért tette fel ezt a kérdést Troy, de hamarosan már érzem is az erős karjait a derekamon és egy puszit az arcomon, ami szinte égeti a bőrömet. A fejemet a vállára hajtom egy pillanatra és beszívom az illatát, majd ha elenged, akkor kicsit zavartan tűröm a fülem mögé a hajam.*
- Én is énekelhetek neked? *kérdezek rá a dologra és a macit Troy kezébe nyomva izgatottan, mosolyogva lépek a zongorához. A levelet a zongora tetejére rakom, a táskámat pedig a földre, majd ismét felnyitom a hangszer tetejét és lenyomok néhány hangot.*
- Régen zongoráztam már... *teszem hozzá és a hangomon hallatszik, hogy izgatott vagyok. Végül lassan énekelni kezdek egy dalt.*
-"It's a little bit funny
This feeling inside.
I'm not one of those who can
Easily hide..." *éneklem a dalt és érzem, hogyan pirulok bele, de a kezem nem áll meg, csak ütögetem a megfelelő billentyűket, amiből hamarosan egy kellemes, lassú dal kezd kialakulni...*

// DAL //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 1:57 pm

* Inkább zavarban van, mint izgatott lenne, mert nem így szerette volna megmutatni a dalt, de most már mindegy. Nem egészen sikerül neki teljesen kiböknie, hogy mit is akar és a felvont szemöldök csak még jobban zavarba hozza. Mikor végre sikerül elmondania és kap egy kérdést egy mosoly is feltűnik az arcán és büszkén válaszol. *
- Akár most is, úgy is neked írtam.
* Dönti oldalra enyhén a fejét és büszke arra, hogy ez is tetszik Aysha-nak. Egy picit még nézi, most nem jut semmi sem az eszébe, nagyon is kínos most ez a pillanat a számára, hogy pont ő nem tud mit mondani, de végül kap egy kérdést, hogy miért pont olasz. Erre könnyen tud válaszolni. *
- Ashley mondta, hogy legyen olasz, mert jobb a hangzása.
* Rántja meg a vállát, mert tényleg az ő ötlete volt és tényleg jobban is hangzik olaszul. Meg magában az olasz nyelv szép, és dallamos hangzása van. Könnyen tanulható, ami egyes nyelvekről nem lehet elmondani. Nem csak dalszöveggel, de versírással is megpróbálkozott, de amint meglátta, hogy gyűrött a levél, semmi reményt nem fűzött bele, hogy szépet is írt. Aysha viszont mást mond, így egy elégedett mosoly ül ki az arcára. *
- Akkor nem vagyok olyan rossz költő.
* Egy kérdés, ami tényleg szívet szaggató lehet, de ezt nem tudhatja, mégis megkapja rá a választ. A kis motyogást érti úgy ahogy, legalábbis a lényeget kivette belőle, de nem érti azt, hogy akkor miért mondta, hogy hagyja békén. Erre inkább nem tér ki, mert lehet, hogy megint rosszul esne Aysha-nak és azt nem szeretné, így inkább egy macit nyújt át neki figyelem elterelésként. Egy mosoly is látható lesz most már az arcán, egyre jobban kezd el mosolyogni, hiszen jól érzi a lány társaságában magát. Végig azt figyeli, hogy mi fog történni a macival, hozzávágja és itt hagyja vagy a szeme előtt fogja kihajítani az ablakon. Ezért nagyon is fél és ezt a tekintetében is lehet látni, de helyette már történik, mire megnyugszik. Közben egy ölelést és egy puszit is ad a másiknak, de nem tart olyan sokáig, amennyire szeretné, így kénytelen elengedni a lányt. Egyet bólint a kérdésre, egy mosollyal az arcán, majd megint visszakerül hozzá a maci. Odasétál ő is a zongorához és úgy mint az előbb leül Aysha mellé a padra. A lába közt a pad, szembe a szerelmével, maga elé meg lerakja a plüsst. *
- Azt hittem csak gitározni tudsz.
* Néz fel a lány arcára, mert eddig úgy tudta, de ha tud zongorázni is, legalább tudnak együtt tanulni a billentyűsön. Hallgatja a dalt, amit elkezd Aysha énekelni és egészen átjárja a testét a zene. Elkezd csillogni is a szeme és úgy néz hol a zongorára, hol Aysha arcára. Mikor vége lesz, csak két szót tud kimondani az ámulattól. Tudta, hogy a szerelmének jó hangja van, de ez a dal, teljesen elragadta. *
- Nagyon szép.
* Kicsit ködös a tekintete, de hamar kijön a rózsaszín felhők közül és letekint a macira. Egy mosoly kíséretében az egyik kezébe veszi és úgy csinál vele, mintha beszélni a plüss. Kicsit mélyebbre viszi a hangját. *
- Nekem is tetszett. Ügyes vagy.
* Mondja, mintha a maci mondaná, majd visszakerül a padra és még mindig csillogó szemekkel nézi a másik arcát. Van még valami tartogatni valója, de azt majd kicsit később mondja el. *
- Tudsz más hangszeren is játszani? Vagy más nyelven beszélni?
* Ezeket még úgy sem tette fel Aysha-nak, így itt az ideje, hogy ilyeneket is megtudjon róla. Na, meg most abban van, hogy végig udvarolni fog neki, így mindent kiszed belőle, amit még nem tudott. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 2:23 pm

*Rákérdezek, hogy vajon mikor hallhatom a dalt teljes egészében, mire Troy csak annyit felel, hogy akár most is. Picit felcsillan a szemem és elmosolyodom, hiszen kíváncsi vagyok az egész dalra úgy egybe. A vége nagyon tetszett, így lehet, hogy tényleg nagyon szép lesz az egész dalt hallani. Persze felmerül a kérdés, hogy miért is olasz dalt választott a fiú és ezt a kérdést meg is osztom vele, hiszen nem tudtam, hogy tud olaszul, vagy éppen hogy érdekli a nyelv. Mint a válaszból kiderül, Troy nem tud olaszul, csak egyszerűen dallamosabbnak érezte ezt a nyelvet, mint mondjuk a sima angolt. Érdekes
elképzelés, de valóban én is hallottam már, hogy az olasz dallamosabb, lágyabb minden más nyelvnél. Hogy ki az az Ashley, azzal igyekszem nem foglalkozni és nem is kérdezek rá, hiszen nem akarom, hogy Troy esetleg számon kérésnek vegye a dolgot. Lehet,hogy már új barátnője van? Vagy egy elveszett testvér? Az is lehet, hogy egy szomszéd. Végül is teljesen mindegy, állítom le magam, hiszen a fejemben megannyi variáció és lehetőség kezd el zakatolni a lány kilétével kapcsolatban, de igyekszem ezekkel nem foglalkozni, habár egy apró kérdőjel kiül az arcomra, mikor a fiú megemlíti a rejtélyes lány nevét. Természetesen a levélben írott vers is nagyon tetszik és habár tudtam, hogy Troy romantikus alkat, mégsem gondoltam volna róla, hogy ilyen gyönyörű verseket is tud írni. Erre gondolva elmosolyodom, ami a fiú megjegyzésére is lehet válasz, habár azt nem igazán hallom és
fogom fel. Az apró kérdésre inkább csak motyogom, mint válaszolok, de úgy tűnik, hogy Troy hallja. Vagy nem, minden esetre nem kérdez vissza, hogy magyarázzam meg, amiért hálás vagyok a fiúnak. Nem tudom, hogy mit akarok vagy mit nem, minden esetre tényleg hiányzik az, hogy a fiúval legyek. De most itt vagyok vele és igyekszem kihasználni az alkalmat, habár még nem igazán tudom, hogy mit is csináljak, még mindig zavarban vagyok. Az apró ölelés nagyon jól esik és habár rövidnek tűnik és egyikünk sem akarja abbahagyni, megszakítjuk az érintkezést és kicsit távolabb lépdelünk egymástól. Eszembe jut egy dal, ami jól illene a helyzethez, így hamarosan már a zongoránál állok.*
- Egy nagyon picit tanultam zongorázni is, de tényleg csak egy picit *jegyzem meg és kicsit megvonom a vállam, majd énekelni kezdem a dalt. Nem valami hosszú, így igen hamar véget ér, de néha kipillantok a fiúra és folyton-folyvást elpirulok, mikor a tekintetünk találkozik. Hamarosan leütöm az utolsó akkordokat is a zongorán, majd elhallgatok. Troy ámulattal, csillogó tekintettel néz, majd két szót nyög ki.*
- Köszönöm *mosolygok a fiúra, de hamar el is kapom a tekintetem és végighúzom az ujjaimat a zongorán. Mikor a plüss kezd el beszélni, elvigyorodom, és úgy biccentek a plüss felé.*
- Neked is köszönöm *szólalok meg és a szemem kicsit csillogni kezd.*
- Nem igazán... Gitározni tudok. És angolul. Már nyelven nem igazán... *jelentem ki és kicsit el is pirulok.*
- Te tudsz olaszul? *kérdezek rá, bár gyanítom, hogy nem lesz a válasz, csak annak a számnak az erejéig szokott rá a nyelvre.*
- Nagyon szép, dallamos nyelv... *jegyzem meg csak úgy elgondolkodva és néhány billentyűt ütök le közben.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 2:47 pm

* Ashley említésére látja Aysha arcán a nagy kérdőjelet, de nem fogja most még fel, hogy szeretne erre választ kapni. Egy dal is felcsendül újra, most a lány hangjától hangos a zeneterem, amit nagyon is nagy ámulattal hallgat. Fel sem tűnik, hogy néha találkozik a tekintetük, mivel nem azzal foglalkozik. A végénél megdicséri és ugyanezt a macival is megteszi. Jó újra mosolyogni látni Aysha-t, épp ezért fel is tesz egy kérdést, hátha tovább itt tudja tartani és láthatja még egy párszor. *
- De szeretnél megtanulni, nem? Szerintem elég sok helyen jártál a szüleid révén, csak ragadt rád valami. Ha már itt tartunk, kedvenc város, ország van?
* A mosoly még mindig ott tündököl az arcán, kicsit sem kérdezi ezt feltűnően, de csak nem veszi észre Aysha a túlzott érdeklődését. Az elpirulást nem veszi észre, vagy csak nem foglalkozik vele, mert előtte nem kell zavarban lennie, bár gondolja ő mivel ő is ugyanúgy zavarban van Aysha előtt. De legalább már beszélgetnek normálisan és nem úgy néz ki, mintha a lány elakarna menni rövid időn belül, aminek nagyon örül, bár lehet, hogy rosszul kalkulálja a dolgokat és mindjárt feláll és itt hagyja. Helyette egy kérdést kap, mire szintén elmosolyodik. Már mondta, hogy nem igazán tud olaszul, de akkor most bővebben elmondja. *
- Nem. Még ez a szám is eléggé rossz volt a kiejtésem miatt. Bár Ashley azt mondta, hogy kezd alakulni és csak gyakorolni kell, de fura. Ja, amúgy ne értsd félre, Ashley a szomszédon. Még nem igazán sikerült nektek találkozni, mert kint volt Olaszországban, majdnem egy évig. Én is csak a szakításunk után találkoztam vele, mert akkor hazamentem. És valahogy összeismerkedtünk, de ha szeretnéd, szívesen bemutatlak neki.
* Egy kis plusz információt mond Ashley-ről, mert nagyon sokszor felkerült és észre vette ám, hogy nem kérdezett rá, így egy dolog fordulhatott meg a fejében, hogy biztos kavar vele, pedig nem. Tudja, hogy nem tartozik magyarázattal, mégis beavatja Aysha-t, hogy egy kicsit megnyugodjon nem játszadozik vele. Meg alapból is mindig őszinte lesz a másikkal. A kijelentésre büszke bólogat, nagyon is megtetszett neki ez a nyelv. *
- Az biztos. Diana tud olaszul. Neki aztán nagyon pörög a nyelve.
* Nagy beleéléssel mondja, hogy a másik barátnője tud olaszul, de még vele erről nem beszélt, hogy esetleg tanítgassa egy kicsit, ha már tud. De majd, úgy is mindenkit felkeres szép sorjában, mert nagyon eltűnt manapság, de ez nem is volt véletlen. Sóhajt egyet és mivel ilyen jó a hangulat, így felmeri tenni a kérdését, de a választól fél és ez látszik is rajta. *
- Öhmm... Van még valami. Igazából a ma estére vonatkozik. Először is ráérsz?
* Remény csillan meg a szemeiben, hogy most nem lesz visszautasítva, főleg azok után, hogy vele akar lenni a nap 24 órájában. Lehet, hogy ezt félreértelmezte, de most csak a válaszra koncentrál, ami benne már rég megfogalmazódott valahogy így: "ne haragudj Troy, ez nem túl jó ötlet, szerintem nem kéne együtt elmenni sehova. Felejteni akarok... Bla-bla." *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 3:04 pm

*Habár tényleg kíváncsi vagyok, hogy ki is az a titokzatos, sokszor emlegetett Ashley, de mivel már nem vagyunk egy pár - a szívem fájdalmasan megdobban erre a gondolatra, - nem kérhetem számon a fiútól, hogy ki is az a lány. Talán a barátnője, de ezt igen hamar elvetem, hiszen éppen most kaptam tőle egy szerelmes levelet és ha jól sejtem, egy szerelmes dalt énekelgetett az előbb, amit nekem szánt. Rettentően fájna, ha kiderülne, hogy míg én kicsit változgatok és igyekszem felejteni, addig Troy egy másik lánnyal kufircol. De hamarosan megszólal egy hang a fejemben, hogy ilyet nem gondolhatok a tulajdon páromról - vagyis a volt páromról, hiszen ilyet soha nem tenne meg. Ezért nem is aggódom, hogy ki is az a lány, nem kérdezek rá, csak jelzem Troynak, hogy érdekelne, hogy ki is ő. Bizonyára, ha én elkezdenék mesélni Jake-ről, hogy milyen jót beszélgettünk néhány nappal ezelőtt, ő is megkérdezné, hogy ki az a Jake és mit akarok tőle. Na jó, az utolsó dolgot nem biztos, de mindenképp érdekelné, hogy ki is a srác. Hamarosan egy dalt kezdek énekelni, ami nem hossz, talán 2 perces, így véget is ér és beszélgetni kezdünk. Troy, és a plüss maci is megdicsér, amire elnevetem magam és mosolyogva pislogok a fiúra. Majd néhány kérdést tesz fel, úgy tűnik, hogy afféle ismerkedős estet tartunk, aminek örülök, mert nem érzem magam annyira kínosan a fiú mellett, majdnem olyan mint régen... És persze néha nem árt, hogyha kicsit több dolgot megtudunk egymásról. Rákérdez, hogy tudok-e más nyelveken, vagy hogy más hangszeren tudok-e játszani. Elgondolkodva válaszolok neki, amire ismét egy újabb kérdés jön.*
- Hát, igazából hegedülni szeretnék megtanulni. Illetve szerettem volna, még kislány koromban. Nem hiszem, hogy most már menne *jelentem ki és egy apró mosollyal nézek végig a billentyűkön és húzom végig az ujjam keresztbe a zongorán, aminek igen csak érdekes hangja lesz. A szüleim említésére kimeredt szemekkel, vigyorogva nézek a fiúra.*
- Hogy mi? Nem jártam semerre a szüleimmel. Néha nyaralni mentünk Franciaországba, Németországba, Görögországba és Spanyolországba. De nem azért, mert a szüleim dolgoztak. Egyszerűen csak úgy érezték, hogy egyszer egy évben megérdemlek velük egy vagy két hetet *vonom meg a vállam és kicsit elkomorodik a tekintetem. Troy tudhatja, hogy habár szeretem a szüleimet, nem vagyok oda értük és nem is bánom, hogy a suliba kellett jönnöm, hiszen így legalább nem vagyok otthon egyedül és nem figyelem mindig az ajtót, hogy mikor jönnek haza. *
- Kedves ország természetesen Anglia *jelentem ki mosolyogva, majd kicsit elgondolkodva hozzáteszem:*
- Habár Görögországot is szeretem, mert ott jó meleg van *teszem még hozzá, majd a kedvenc városon elgondolkodom.*
- Konkrét kedvenc városom azt hiszem nincs. Thébába jártunk, az gyönyörű volt. Madrid is nagyon szép hely. És Marseille is szép, csak kicsit halszagú *jegyzem meg vigyorogva a dolgot. Persze rákérdezek, hogy Troy tud-e olaszul, vagy hogy miért is ezt választotta, mire egy hosszabb választ kapok, miszerint Ashley mondta neki, hogy ezt a nyelvet válassza és végül meg is tudom, ki az a titokzatos lány.*
- Hogyne *válaszolok nem túl meggyőzően, de azért egy kedves mosolyt akasztok az arcomra, nehogy azt higgye a fiú, hogy tényleg nem akarok látni a lányt. Kíváncsi vagyok rá, csak nem hiszem, hogy lesz még olyan alkalom, mikor visszamennék Troy házába. Nagyon fájna a dolog, habár nagyon jól elvagyunk most, nem felejtem el, hogy nem vagyunk együtt. Kiderül, hogy Diana is tud olaszul.*
- Via is olasz *jelentem ki mosolyogva és eszembe jut a lány, hogy mennyire meg volt lepődve mikor meglátott és hogy el kell még mennem vele vásárolni. Erre a gondolatra tényleg elmosolyodom és ismét a zongorára nézek. Mikor Troy elkezdi a dolgot, összeszorul a gyomrom és a zongorabillentyűket nézve megáll a kezem. A kérdésre lehunyom egy kicsit a szemem és lágyan megszólalok.*
- Ne haragudj Troy, de azt hiszem nem lenne túl jót ötlet együtt elmenni valahova... *motyogom, majd a fiúra emelem a tekintetem.*
- Nem tudok a barátod lenni *jelentem ki határozottan és a maci után nyúlok, majd magamhoz ölelem és lassan felállok.*
- Nagyon szeretnék veled lenni, de fáj, hogy nem lehetünk együtt *szólalok meg ismét, majd közelebb lépek a fiúhoz, majd az arcát két kezem közé fogom és mélyen belenézek a szemébe.*
- Szeretlek Troy! De nem tudom elviselni, hogy csak a barátod legyek *suttogom, majd lehunyom a szemem és egy lágy puszit nyomok a fiú ajkaira. Hihetetlen melegség és vágy tör fel bennem, hiszen régen éreztem már a fiút ilyen közel magamhoz. Egy lágy puszinak indul a dolog, de ha Troy akarja, lehet belőle csók is...*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 3:26 pm

* Meg se fordult a fejében, hogy lecserélje Aysha-t. Semmi pénzért, még 50 tevéért sem cserélné el. Valóban ismerkedős estét akar tartani, kicsit puhatolózik, de nem tud meg túl sok dolgot. Ez el is szomorítja, de nem ül ki az arcára az érzelem. A hegedűre, körbe néz a teremben és meg is találja a hangszert, majd visszapillant Aysha-ra. *
- Mindent ki kell próbálni.
* Rántja meg a vállát, mert így gondolja, azért is kezdett bele a zongorázásba és az olaszba. Tényleg mindent ki fog próbálni, amit csak tud. Egy kicsit csak, érdeklődik utána, a válasz viszont meglepő. Tettetett meglepődés ül ki az arcára, majd visszavág. *
- Nem jártál semerre? Ahhoz képest, jó sok országot felsorolsz.
* Mondja szinte nevetve, mert tényleg négy országot is felsorolt. Ő nagyon keveset tudna, de most ebbe nem megy bele. Mindent feljegyez a fejében, és mesél is egy kicsit. Látja, hogy nem igazán repes az örömtől Aysha, hogy egy másik lány is van a láthatáron, de ő nem akar tőle semmit, és ezt tudhatja a szerelme. Via említésére egy mosoly jelenik meg az arcán. *
- Király.
* Jelenti ki arra, hogy Via is olasz, de ezt tudta, mert mondta neki, de neki eszébe sem jutott ő. Tudja, hogy meg kell keresnie a lányt is, mert már rég nem látta, de még ráér ő is. Most csak Aysha-val szeretne foglalkozni. Csak a másik arcát nézi, bár mikor megszólal, ugyanazzal a szöveggel, ami már benne lejátszódott, elpillant ő is a zongorához. Nagyon nehéz lesz így visszaszereznie, ha nem akar közös programokon részt venni. Sóhajt is egyet, majd mikor meghallja megint azt a hülyeséget, hogy nem akar a barátja lenni, közbe vág. *
- Nem akarom, hogy a barátom legyél. Az estét más miatt tettem fel. Gyere el velem randizni, kérlek. Csak egy vacsora Párizsban, kérlek.
* Néz fel Aysha-ra és ő is feláll. Belenéz a szemeibe, de egyszerűen nem érti, hogy most ezzel mi a gond, de úgy tűnik, hogy tényleg nem akarja látni iskolán kívül. Látja, hogy közelítenek felé és mielőtt a lány ajkai az övéhez érnének, kezdeményezésképp előbb hajol közelebb hozzá és a puszit valóban nem hagyja abba átformálja vad csókká. Egyik kezét a lány derekára, a másikat az arcára helyezi és egyre közelebb vonja magához. Nem akarja abbahagyni a csókot, de kénytelen. Az ajkuk elválásakor nem veszi el a fejét, a másik kezével is megfogja a lány arcát és a homlokát Aysha homlokához teszi és úgy néz bele a szemébe. *
- Gyere velem, kérlek.
* Kéri meg újra hátha, most beválik, de mielőtt válaszolna egy puszit nyom az ajkaira. Nagyon is hiányzott már ez neki és azt hiszi, hogy a csókján is lehetett érezni. *

// Bevásárlós fagy //

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 5:37 pm

//Hazaérős olvadás //

*Azért User szerint kicsit többet érne a lány, mint 50 teve, de hát persze ízlések és pofonok. Minden esetre vevő vagyok az ismerkedésesdire és én is szívesen megtudnék néhány dolgot a fiúról, hiszen habár beszélgettünk mi már minden féléről, azért nem tudhatunk mindent a másikról. Néhány kérdést tesz fel a fiú és igen lelkesen válaszolok rá. Megemlítem a hegedűt is, és Troy meg is keresi a szemével a hangszert és elmosolyodik. Én is a hegedűre függesztem a tekintetem, de elhúzom a számat.*
- Nem hiszem, hogy jó dolog sülne ki belőle... *jegyzem meg kissé bátortalanul és inkább meg sem próbálom megfogni a csodálatos és könnyű hangszert. Az országokat felsorolva Troy meglepődésére elnevetem magam. Talán először, mióta idebent vagyunk.*
- Mármint úgy gondoltam, hogy a szüleim munkája során. Persze nyaralni igen sok helyen voltam... *pirulok el kicsit, mert úgy tűnik, hogy félre értettük egymást. De hát megesik az ilyesmi. Szóba kerül az olasz nyelv és Ashley is, majd persze Via és Diana nyelvtudása. Via-n nem lepődök meg, hiszen alapjáraton olasz nemzetiségű a lány, de Diana-n igen, hiszen ha jól tudom, ő francia. De az sem biztos, és ekkor döbbenek rá, hogy nem sok mindent tudok a barátnőimről. Érdekes gondolat, és elhatározom, hogy egy kicsit több időt szakítok rájuk. De persze most Troy a lényeg és egyszerűen csak vele foglalkozok, hiszen nagyon sok időt töltöttünk külön egymástól és habár látszólag túl éltem, ez csakis annak a nagy falnak köszönhető, amit a szívem köré építettem. Troy egy kérdést tesz fel, hogy ráérek-e este, de egyből visszakozok, hiszen az OK, hogy most minden szép és jó, de nem biztos, hogy ez így is marad és lehet, hogy ezzel az estével elrontanánk. Minden porcikám, minden sejtem vágyik Troyra, de ugyanúgy fél is, hogy mi lesz, ha megint minden rosszul sül el?*
-Randevú? *kérdezem teljesen meglepődve és elfeledkezve mindenről felnevetek. Nem sűrűn hívott "randizni" a fiú. Persze sokszor vacsoráztunk együtt, de valahogy randevúzni soha nem randevúztunk. Az ijedtségem valahogy elszáll és habár kissé kétségbe vagyok esve, lágyan hajolok rá Troy ajkaira, amit persze ő viszonoz is és csókká alakul az apró, ártatlan puszi. A testem felforrósodik, az agyamra köd száll és nem gondolok a következményekre, egyszerűen csak csókolom a fiút és igyekszem minden érzelmemet beleadni ebbe a csókba, ami habár csodálatos és régóta vágyott dolog volt, hamar véget ér. El is pirulok és úgy lépek hátrébb, ha a fiú engedi. De persze Troy nem igazán enged el, az arcomra rakja a kezeit és a homlokát a homlokomnak támasztja, úgy teszi fel ismét a kérdést/kérést. Lehunyom a szemem és sóhajtok egyet, majd bólogatni kezdek.*
- Rendben. Elmegyek veled *suttogom és egy lágy puszit nyomok a fiú ajkaira.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 5:57 pm

* Azért az 50 teve is nagyon sokat ér, de hát tényleg semmire sem cserélné el Aysha-t. A hegedűre tett kijelentésre elmosolyodik és vidáman csengő hangjával két szót szól. *
- Ugyan már.
* Kis biztatással szólal meg a hangjában, mert nem hiszi, hogy bármi rossz lenne abból, hogy a kezébe vesz egy hegedűt. Most mindenesetre nem szeretné kipróbálni, mert jól esik neki, hogy beszélgetnek. A nevetésre ugyanúgy csillognak a szemei, hiszen nagyon rég nem hallotta igazán nevetni Aysha-t, legalábbis amióta szétmentek. *
- Nem baj, de attól függetlenül voltál már párhelyen.
* Rántja meg a vállát, mert kezdi megszokni, hogy mindig elbeszélnek egymás mellett, de legalább így vicces a társalgás. Két lány is szóba kerül, akiket majd megszeretne keresni, főleg Diana-t, hogy mikor mennek utazgatni, mert azt is be kell pótolni. Nagyon is tetszett neki, mikor hazavitte és elszórakoztak. Nagyon szeretné, hogyha az est további részét együtt töltenék, de úgy tűnik, hogy ez nem egészen jó ötlet, így a valódi okra is fény derül. A visszakérdezésre csak bólint egyet. *
- Igen. Vagy nem szereted? Mert akkor lehet sima vacsora is.
* Ezt soha sem tudta, hogy szeret-e randizni Aysha vagy sem, bár amikor elmentek vacsorázni, akkor nagyon is tetszett neki, így ezért gondolt erre. Már megvan az asztalfoglalása, elintézte még reggel, csak nem tudta, hogy magával vinni Aysha-t, ezért mindent bevetett. A csókkal úgy tűnik, hogy beleegyezik, mire csillogó szemekkel tekint a másikéba. *
- Tényleg?
* Kicsit hitetlenkedve kérdez vissza, mert nem gondolta volna, hogy vele jön és már félt előre, hogy le kell mondani a foglalást. A puszit viszonozza és magához öleli a lányt. Azt hitte, hogy nehezebb lesz megint közel kerülnie hozzá, de úgy tűnik, hogy nem. Az ölelést nem akarja befejezni, annyira vágyott már a másik érintésére, hogy azt leírni nem lehet. *

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-01-30, 6:10 pm

*Egy apró csók csattan el kettőnk között, amire már mind a ketten vágytunk, és el sem tudom képzelni, hogy mi lett volna velem e nélkül a csók nélkül. Egyszerűen fantasztikus érzés, mintha 2 méterrel a föld felett lebegnék. Tudom, hogy ezt még meg fogom nagyon bánni, de beleegyezek a kis vacsorameghívásba, habár tudom, hogy nem lesz ez ugyan olyan, mint szokott lenni és hogy mindketten feszengeni kezdünk egy kicsit. Habár most már feloldódtunk a másik társaságában, az én szívem - köszöni szépen - még mindig 200-al verdes, mint egy ketrecbe zárt madár és nem is tudom, hogy mit csinálnék, hogyha fel kellene állnom. Merthogy a térdem is reszket, főleg ez az őrjítő csók után, így inkább ülve maradok és úgy nézek a fiú szemébe. Azok a gyönyörű barna szemek! Szinte elolvadok tőlök, így egy kisebb pirulással fűszerezve le is hajtom a fejem és igyekszem nem heves szívrohamban elhalálozni itt perceken belül. A kérdésemre, miszerint randevú lesz, Troy kissé félve kérdez vissza, mire elmosolyodom.*
- Inkább érdekesnek tartom, hiszen soha nem randiztunk. Na meg én sem randiztam túl sűrűn... *jegyzem meg és kicsit elgondolkodva kezdem ütögetni a billentyűket a zongorán. Hamarosan azonban igent mondok, mire Troy visszakérdez. Lágyan megsimítom a fiú arcát, majd el is húzom a kezemet.*
- Igen, tényleg. - Habár tuti, hogy szenvedni fogok utáni *motyogom az utolsó mondatot csak úgy magam elé, az orrom alatt, hiszen tudom, hogy a jó estének lesz következménye, amire most inkább nem akarok gondolni.*
- Felmegyek, átöltözök. Az aulában találkozunk *bontakozom ki az ölelésből, majd elveszem a macit és a levelet, majd ott hagyom a fiút a zeneteremben és igyekszem összeszedni magam.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-04-02, 4:07 pm

*Újabb sétára indul a kastélyban. Igazából van néhány hátsó szándéka is annak, hogy elhagyja a hálóját. Többek között az, hogy ma nincs túl sok kedve a szobatársához. Ráérősen sétálgat lefelé a lépcsőn, halkan dudorászva. Vörös toppot visel, fekete csipkés szoknyával és csizmával. Kezén ujjatlan bőrkesztyű, haja kivételesen egy selyem szalaggal van hátrafogva. Rövid séta után érdeklődve nyit be egy ajtón, amivel eddig még nem találkozott. Amint meglátja, hogy mit is rejt, tátott szájjal, elragadtatva lép beljebb. A terem tele van különböző hangszerekkel és ahogy szétnéz szeme megakad egyen. A zongorán. Nagyon régen nem játszott már rajta és igazából mindössze egyetlen számot tud hibátlanul végig, de ha már itt van, úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele. Lassan közelebb lépked, felhajtja a fa fedelet és nekikezd a játéknak és mivel a dalnak szövege is van, énekel is. Érzi, hogy lenne még mit csiszolnia a dolgon, de arra most elég, hogy elfoglalja magát és jól szórakozzon.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-04-02, 4:20 pm

*Nincs igazán a mai nap semmi dolga, úgy tűnik, hogy az új diákoknak se kell jelen pillanatban sentineli segítség, így hát csak nyugodt léptekkel halad végig a hosszú folyosókon, egészen addig, amíg az egyik ajtó mögül halk hangot nem hall kiszűrődni. Az ajtó nincs teljesen zárva, ezért tudott jobban terjedni a hang és ahogy Caleb odaér, már rá is jön, hogy ez a hangszerek barlangja, tehát valaki bizonyára zenélésre szánta el magát. Csak lassan tolja beljebb az ajtót, majd végül be is sétál rajta, így kukkantva meg kíváncsian, hogy vajon ki is az.*
- Ejjha... *böki ki, miközben végigpillant a leányzón, lassan, felfelé haladva, a csizmán át a formás combokig, a valamit alig takaró szoknyáig és a szexi, piros toppig. *
- Valaki ma nagyon szexi... Csak nem nekem öltöztél így fel? *kérdi jókedvűen, kissé egoistán, miközben a lány mögé sétál és meglehet, hogy félbeszakította, de hát nincs oda ezért a helyért és a zene se a gyengéje, tehát ezt most megengedheti magának, legalábbis úgy érzi. Amúgy ma egy fekete hosszú nadrágot visel, fehér sportcipővel és egy fehér pólóval, haja kissé kócos, de ma egyszerűen így sikerült belőni. A lány mögé érve azért kezeivel végigsimít a másik vállán, majd nemsokára megkerüli a széket és kissé a zongorának dőlve fordul Elisa felé.*
- Na mi újság veled? Történt valami érdekes az utóbbi időben? *kíváncsiskodik picit és tudja ám, hogy utazni fognak, de megvan az oka rá, amiért még nem szólt Elisának. És hogy mi ez az ok? Még mindig nem tudja, hogy merre is menjenek és amíg ez nincs kitalálva, addig biza maradni fognak.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-04-02, 4:39 pm

*Szokás szerint teljesen véletlenül keveredik egy ismeretlen helyre, ami azonnal el is nyeri a tetszését. Hamarosan megtalálja a kedvére való hangszert is és unaloműzés céljából játszani kezd. Annyira belemerül a dologba, hogy nem hall semmi mást a zongorán kívül, így kis híján lefordul a székről ijedtében, mikor valaki megszólítja a háta mögött. Kerekre tágult szemmel fordul hátra, majd nagyot szusszant, mikor felfedezi, hogy csak Caleb az.*
- Meg akarsz ölni?*nyög fel és csak utána méri végig alaposabban.A fiú szokás szerint igen jól néz ki és pimasz, mint mindig. A kérdésre kinyújtja a nyelvét.*
- Igazán köszi. Csak szeretnéd. Egyszerűen csak ezek voltak a bőröndön legtetején.*von vállat vidáman.*
- Na mi az elfogyott a zseléd?*kuncog, ahogy feltűnik neki a másik kócos haja. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tetszik neki, sőt. De valamivel el kell terelnie a figyelmét a korábbi ijedtségéről. Eközben a fiú végig simít a vállán, majd szinte azonnal meg is kerüli, hogy a zongorának támaszkodva nézzen rá.*
- Képzeld a jelmágia órán megkaptuk a cicát, amivel gyakoroltunk. Annyira aranyos. Egyébként kisfiú, bár nevet még nem kapott és tálkát is kéne vennem neki. Nem tudod, hogy hol szerezhetek olyat?*meséli el az egyik élményét, vidáman csillogó szemekkel és az örömtől kipirultan. Nem tehet róla, hogy ilyen. Egyszerűen imádja az állatokat. Ekkor azonban eszébe jut még valaki és kissé elkomorodik.*
- Ja és összefutottam a szobatársammal. Azt hiszem kettőnk kapcsolata nem lesz valami fényes.*húzza el a száját, majd ismét elmosolyodik.*
- És mi a helyzet veled? Mit csináltál mostanában?*érdeklődik.*
- Egyébként mivel itt vagy, és ahogy elnézem nem a szíved csücske ez a hely, nem megyünk el valamerre? Csak, hogy ne ücsörögjünk itt feleslegesen.*pislog a fiúra kérdőn.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-04-02, 4:52 pm

*Csak egy mosoly jelenik meg helyes arcán, ahogy Elisa ügyetlenségét nézi végig és nem marad el a jól ismert kuncogás se, egyszerűen lehetetlen lenne mindezt fapofával végignézni.*
- Hát, szívesen lennék én a végzeted. *kacsint rá pajkosan és ezzel is utalva rá, hogyha azon múlna... na de nem gyilkos ő, egy picit se pszichopata és ezt már az inflatusos lány is tudja róla, tehát csak nem tart Calebtől, amíg nem ad rá okot, nem történhet baj.*
- A bőröndöd tetején? Mióta is jársz már ide? Azóta nem pakoltál ki? *kérdi kissé leszidva a lányt, mivel nem szereti az igénytelenséget és ez annak minősül, hogyha képtelen rendet tartani a szobájában.* - Szerencséd, hogy nem tudok bemenni a szobádba... *csóválja meg fejét is, majd amikor meghallja a beszólást, tekintete gonoszabbá változik, de az ajka szélén lévő mosoly jelzi, hogy csak viccel.*
- Csak szeretnéd. Amúgy meg csak nem azt akarod mondani, hogy így már nem tetszem? *kis sértődöttséget is játszik idő közben, de azért hamarosan megkerüli a lányt és érdeklődni kezd felőle. Ahogy hallja, szerzett egy kis házikedvencet, így csak elmosolyodik, miközben a vöröske szemeit fürkészi.*
- A famulusom közelébe azért ne engedd, de egyszer szívesen megnézném. Szeretem az állatokat. *mosolyodik el most már lágyan, majd amikor hallja a kérdéseket, csak kissé elgondolkodik.* - Öhm, fogalmam sincs... kérdezz meg valaki olyat, akinek van hasonló háziállata. *ő most nem fog azért elmenni vásárolni, hogy szerezzen ilyesmit egy cicának, majd Elisa is elintézi azt magának ügyesen vagy esetleg lenéz Mystralba, hátha talál valahol.*
- Hmm, szóval nem jó fej a szobatársad? Hogy hívják? Hátha ismerem... *kíváncsi azért, hogy kivel is fog mostantól együtt lakni ez a kékszemű szépség, így természetesen tovább tudakolódik, majd amikor hallja a visszakérdezést, nem válaszol azonnal.*
- Csak a szokásosat, tanultam, sentineli feladatokat láttam el és beszélgettem az ismerősökkel, semmi extra. *filózik azért, hogy elmesélje-e az exével való találkozást, de nem igazán gondolja fontosnak, legalábbis még nem, így hát azt ki is hagyja a felsorolásból. Na de ennek a helynek az elhagyása már jó ötletnek tűnik, így kezét a lány felé nyújtja, hogy fel is segítse őt, hogyha engedi.*
- Menjünk a vízeséshez. Szép idő van. *és hogyha a lány enged a felsegítésnek, Caleb hirtelen húzza magához, majd kapja el másik kezével a vékonyka derekat, hogy egy csókot leheljen a puha ajkakra. *
- Na indulás. *fordítja meg a lányt, majd egy kis fenékpaskolás és hogyha minden igaz, akkor együtt ki is fognak sétálni innen, hogy a révész felé vehessék az irányt.*
- Amúgy sportolsz valamit? *bukik ki belőle a kérdés, hiszen Caleb szemmel láthatóan nem veti meg a különféle sportokat, de hogy Elisa hogy viszonyul mindehhez, az majd kiderül.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-04-02, 5:24 pm

*Szúrós pillantást küld a fiúra a mosolyát látva. Durcásan összefonja a karjait és igyekszik nagyon csúnyán nézni.*
- Nem szép dolog kinevetni.*csóválja a fejét játékosan. A leszidást hallva megvonja a vállát.*
- Már egy ideje. Egyébként eleinte azért nem pakoltam ki, mert nem akartam elfogadni, hogy tényleg ide kell járnom. Utána meg eszembe se jutott, hogy ki kéne. De majd, ha sok szabadidőm lesz, bepótolom.*ígéri vidáman. Ezután a beszólását is elejti, mire a fiú el is játssza a sértődöttet.*
- Hát ami azt illeti, nem igazán.*feleli komolyan, tartózkodó pillantást imitálva, majd elmosolyodik.*
- Egyébként egy szóval se mondtam, hogy gondom lenne vele.*kacsint egy aprót és közben a fiú, elé lépked és folytatódik a beszélgetés. Elisa elmeséli a házi kedvence megkapását és a szobatársáról is szót ejt.*
- Eszemben sincs a kígyód közelébe engedni. Szegénynek már így is több ellensége van, mint kéne.*jegyzi meg morcosan. A kérdéseire kapott választ hallva bólint.*
- Értem, akkor majd megérdeklődöm valakitől, aki szintén ott volt az órán. Ők talán tudják.*dönti el. Ekkor a hálótársára vonatkozó kérdések jönnek, amikre már kevésbé vidáman felelget.*
- A nem túl kedves enyhe kifejezés. Először találkozunk és már beszólt.*ingatja a fejét. A nevén egy darabig erősen gondolkozik. Ígéretéhez híven a keresztnevéről sejtelme sincs, de a vezetékneve rémlik valamennyire.*
- Gio, Goó nem várj, megvan, valami Giovanni.*mondja és szinte biztos benne, hogy így hívják. Ezután ő is tesz fel kérdéseket, amikre rövid hallgatás után meg is kapja a válaszokat.*
- Szóval csak a szokásos.*mosolyog rá és felveti, hogy esetleg elmehetnének valamerre. Caleb bele is egyezik és már az úti célt is kitalálja.*
- Rendben, akkor irány a vízesés.*jelenti ki vidáman és természetesen elfogadja a felsegítést. Ekkor a fiú váratlanul magához húzza és egy csókot is kap az ajkaira. Majd a fenékcsapkodás is megtörténik.*
- Ejnye milyen szemtelen vagy.*vigyorog a srácra, majd mikor az a sportokról kérdezi, elgondolkozik.*
- Folyamatosan nem, csak néha, ha van időm. Egyébként a mugli csapatjátékokat és a kviddicset szeretem nagyon.*feleli és vissza is dobja a kérdést.*
- És te miket szeretsz? Mert ahogy elnézem sportolsz valamit.*mosolyog rá és közben, ha minden igaz hamarosan elérik a révészt is.*

Tárgy: Re: Hangszerek barlangja 2011-04-09, 11:09 pm

*A révész visszahozza a lányt az iskolához. Alinox megköszöni, majd elköszön a révésztől, és az épületbe sétál. Ott egy ideig kószál a folyosókon, nézegeti a szobrokat és festményeket, majd az első emeleten megtalálja azt a helyiséget, amit keresett. Vagyis a hangszerszobát. Belép, és egyből otthonosan érzi magát. A feszültség nagy része, amit Nath okozott, elmúlik. Odalép a zongorához, leül, felkontyolja a haját, hogy ne lógjon a szemébe, majd elkezd játszani egy dalt. Nem egy adott darabot játszik, hanem improvizál, hagyja, hogy ujjai végigzongorázzanak a billentyűkön, egy kellemes dallamot létrehozva. Senki nem zavarja meg, de ez nem is nagy baj. Néha jó egyedül lenni. Azonban annak is örülne, ha jönne valaki, akivel együtt tudna játszani. Régen anyjával játszott együtt, de örülne, ha a Mysterio-ban is lennének olyan diákok, akik nyitottak a zenére és esetlegesen a közös zenélésre.*