Konditerem

Tárgy: Re: Konditerem 2012-12-22, 1:27 am

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

-Majd küldök egy Cd-t ha annyira érdekel..*mondom reagálva röviden a kelta zenére, én magam szeretem az ilyesmit, ami nem jelenti azt, hogy mást ne hallgatnék, de ha egyszer ez a zsánerem?? A tetoválásokra áttérve azonban már nem folytatjuk a megkezdett beszélgetést, mert én is úgy érzem, eléggé kibeszéltük már a témát. Inkább az étkezésről esik pár szó, hiszen akárhogy is nézem ez a gyerek nyurga. Nem tudnám más kifejezéssel éltetni, persze ez nem jelenti hogy lenézem, és ropinak csúfolnám, mert annyira azért nem anorex , de még pár év diéta és akár komoly gondjai is lehetnek ebből. A mesém azonban eléri a kellő hatást.*
-Ne fújjogj nem is kóstoltad? Tisztára olyan mint a ropogós csirkeszeletek, és a husa is olyan finom porhanyósan omlós.*mondom egy félmosollyal tovább tetézve a dolgot, na de nem gonoszkodok tovább, inkább rákérdezek arra, hogy merről jött, és edzés közben ez még egy nyugis témának is bizonyul, amiből elég sokmindent megtudok. Az elhangzottakra csak bólintok, viszont a magyarokról beszélve elhangzik Ambrus neve is, és ezzel hirtelen egy felismerés árnya is oda költözik az arcomra.*
-Ja tényleg, a miatyánkos srác.. Igen ő tényleg van..*mondom megbizonyosodva miután a nevet és az arcot össze raktam magamban. Természetesen nem csúfolkodok, de picit viccesnek tartom, hogy egy "gonosz" helyen éppen isten embere fordul meg, de hát ilyen világot élünk, persze én se ismerem a fiút, de pletykákat lehet hallani hogy milyen is, én pedig néhányat elkaptam, de ennyi az egész. Amikor a nevemről kérdez, viszont alapos fejrázást láthat válaszképpen.*
-Nem hinném, hogy a vallás, és a mágia egy csárdába beférne. A keresztény rítusok picit mások mint a valódi mágia, mondhatni csak utánzat , sarlatánság, ahogy a zsidóké is az, de ha arra célzol, zsidó származású vagyok e a válaszom nem, csak tetszett ez a név.*felelem picit komolyabbra véve a szót, végül pedig jöhetnek azok az áldott gépek, amik már engem is megizzasztottak, a kérdésére azért még felelek.*
-Nem jártam túl sok helyen, és ahol voltam csak átutazóban, de Észak Amerikában viszont sok helyen megfordultam, Maine állam több pontján, illetve fent Alaszkába is, egészen északon a sarkkörnél..*mesélek egy picit, miközben lassan felállok, s most már ténylegesen átadom a gépet, hiszen ezen van az igazi lábizom erősítő.*
-Hmm főnyeremény? Ezt meg hogy érted?*sandítok rá picit furcsálkodva, de mindegy nem akarom faggatni, inkább csak intek egyet.*
-Sz@rd le, nekem ott a vállgép, most úgyis vele van randim.*vigyorodom el, és oda is lépegetek hozzá, miközben azért -mint egy edző-, figyelem persze, gyakran lehetnek sérülések ilyenkor jobb észnél lenni, a névre csak bólintok.*
- Paro mi? Mi a fene az a parolázás?*kérdezem kissé hüledezve, én nem szoktam az ilyesfajta kifejezéshez, de nem is kenyerem az arisztokrácia, szóval majd maximum Zoárd kiokosít, viszont az erőlködést nem bírom ki mosoly nélkül.*
-Gyerünk gyúrd azt a vasat, ne légy puhány..*mondom egy kisebb vigyorral, és már éppen válaszolnék a következő kérdésre, amikor hirtelen valami történik, egy hirtelen mozdulat és a bal vállam megcsuklik, a következő pillanatban pedig egy igen szép pukli kerekedik ki belőle.*
-Azt a büdös rohadt.......*kiálltok fel kicsit dühösen, miközben egyik kezemet a vállamra teszem. Nem hiszem el, kiugrott, kiugrott a szemétláda..*
-Ezt nem... Ez egy rohadték masina.*mondom picit a fájdalomtól elszorított szájjal, miközben egy egyenes rúdhoz sétálva vállammal rátámasztok és úgy csinálok mintha rugaszkodni készülnék.*
-Ha nem szereted az edzőtermi zajokat jobb ha befogod a füled.*mondom, de a következő pillanatnak már neki is feszítem a vállamat a rúdnak aminek következtében egy hangos morranást hallatok, illetve egy még hangosabb roppanást is ami azt jelzi a vállam a helyén áll.*
-Óóóó el sem tudod képzelni milyen szar érzés, de majd te is megtudod. Ezt nevezem ritty-rotty ripityomnak..*nevetek fel kissé szakadozva mert azért még fáj.*
-Mit is kérdeztél?*teszem fel, most már nyugodtabb hangon a kérdést, bár tény azt tudom hogy este már jegelni fogom a vállamat.*

Tárgy: Re: Konditerem 2012-12-29, 11:53 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

* Mivel a választékban nincs kelta zene, továbbra sem nagyon tudom mihez kötni az elhangzottakat, mire Elijah felajánlja, hogy majd küld nekem egy kis kóstolót.*
- Ez kedves tőled!* köszönöm is meg, mivel tényleg kíváncsi vagyok rá. Úgy érzem, ideje némileg szélesíteni a zenei ízlésemet. Ezek után gasztronómiai vizekre evezünk, ahol ha lehet, még kisebb az egyetértés köztünk.*
- Nekem aztán mondhatod, egyiket kevésbé ismerem mint a másikat.* intem le, hogy ne is fáradjon, hiszen egyikhez sem volt még szerencsém. Érzékelem ám, hogy direkt szekál, ezért nem sikerül tökéletesre a morciarc sem, megmarad az a félmosoly, amit csak olyan emberek érdemelnek ki, akikkel szívesen társalgok. A továbbiakban szó esik Ambrusról, akivel még nem találkoztam ugyan, de a rá aggatott jelző hallatán felvonom a szemöldökömet.*
- Egy hívő itt? És komolyan halottakat kelt mint mi meg ilyenek? Vagy megtéríteni jött minket?* kuncogok hitetlenkedve, hiszen ez azért tényleg fura. Nekem semmi bajom a piszkos eszközökkel ha el akarok érni valamit, de azt neheze tudom elképzelni, hogy valaki egyszerre hívő és feketemágus is lehet teljes odaadással. Ha viszont az utolsó eshetőség áll fenn, jobb ha felkészülök, mert az vicces lesz.*
- Értem.* összegzem első körben a hallottakat, ami elűzi feltámadt kíváncsiságomat. Nevének említésére azonban további kérdés ötlik fel bennem.* - Mert te választhattad a nevedet? Azt meg hogyan?* vonom fel a szemöldökömet ismét. Úgy látszik, ma többet van tornáztatva, mint egyéb testrészeim, noha szorgosan dolgozok ám közben, nem csak a szám jár, mint úgy általában. Megfogadtam, hogy kicsit kigyúrom magam, az esztétikus megjelenés határain belül maradva, így ebből nem is engedek. Közben Elijah elmeséli merre járt eddig, a sarkkörök említése viszont meglep. Az ember nem sűrűn tűzi ki célul, hogy na most akkor megnézem a fókákat. De hát a srác eddig sem tűnt átlagosnak, lehet hogy a nyár elől menekült hidegebb vidékekre, mert nem bírja a meleget. Bár akkor velem is bajban lenne.*
- Hát. Köszi. Úgy értem mert segítesz, meg olyan dolgokra hívod fel a figyelmem, amikre magamtól nem biztos hogy gondolnék.* foglalom is el a gépét, szemet hunyva az illetlen szóhasználat fölött. Ha már itt tartunk, ő meg az enyémet nem érti, ezért meg is magyarázom, mit jelent a parolázás az én szóhasználatomban.*
- Azt akartam kifejezni, hogy szeretek eltekinteni a túlzott udvariaskodástól, ha a helyzet megengedi.* pontosítok. Míg Elijah odasétál egy géphez, ami feltehetőleg a vállizmát fogja csinosítani, neki is látok a lábemelgetésnek, ami már jóval több erőfeszítést igényel, mint az eddigiek. Hiába futok szorgalmasan, most más izmokat mozgatok meg, amik eddig lustálkodtak csak. Ez a másiknak is feltűnik, mire biztatni kezd.*
- Igyekszem..*nyögöm két húzás között, fogaimat összeszorítva, úgy szűrve a szót. Most nem is figyelem a másikat, leköt az egyre erősödő lüktetés, amit a fejlődő izmaimban érzek, mígnem egy cifra, fájdalmas káromkodás vonja magára a figyelmemet.*
- Mi történt?* mozdulok is feléje, amint összerogyás nélkül képes vagyok ráállni a lábaimra, hogy odasiethessek a fiúhoz.* - Ezzel meg mit csináltál? Húúúh ez fájhat.* kommentelem, mert hirtelen ennyire futja, majd látva, hogy a másiknak fájdalmai vannak, magamhoz is venném pálcámat, hátha használ a hagyományos gyógyítás. Mivel nem felszíni sérülésről van szó, ebben nem vagyok teljesen biztos. Valószínűleg Elijah sem, mert abbahagyja a káromkodást arra az időre, amíg vállát a vasnak támasztja és figyelmeztet engem.*
~ Befogni a fülemet? Minek? Eddig is káromkodott, mit mondhatna még ami..~* ebben a pillanatban hallom meg a reccsenést, így azt is megértem, hogy épp most rakta vissza a vállát a helyére, mire feláll az összes szőr a hátamon, a legutolsó pihéig.*
- Brrrrr. Na én a közelébe nem megyek ennek.* rázkódom meg, eltéve pálcámat, majd szavaimhoz híven jó nagy ívben ki is kerülöm a masinát, onnan személem a fiú vállát.*
- Jól vagy? Nem kellene megnézetni?* ugyan úgy tűnik, mint aki ért az ilyesmihez, én azonban aggódom, ami tekintetemen is látszódik. Nem is megyek vissza az én gépemhez, hanem ha úgy van, felkísérem Elijaht a gyengélkedőre. Én legalábbis ennyitől tuti elájultam volna már, úgyhogy újfajta tisztelettel a szememben pillantok a másikra.*
- Nem igazán vágyom átélni ezt a ritty-rotty izét.* idézem a szavait, amik bár könnyednek hangzanak a nevetéssel megtoldva, mégis érződik rajta a fájdalom. Azért jó látni, hogy már nevet, akkor talán nincs nagyobb baja, pláne, hogy megpróbálja felvenni a beszélgetés fonalát, mintha mi sem történt volna.*
- Hogy milyen gépet ajánlanál még, de akkor ezt a vállerősítőt hagyjuk ki a sorból.* bökök a masina felé bizalmatlanul, egyáltalán nem szégyellve, hogy inába szállt a bátorságom. Nekem szükségem van a kezemre, nem szeretném tőből kitörni, pláne nem egy kis erősítés miatt, ezért némileg veszélytelenebb edzéstervre gondoltam.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-10, 2:54 pm

// NRT: Elijah - Zoárd 2012. 11. 12. //

*A hívős dologra csak megrántom a vállamat, nem vagyok az a pletykázós így nem is akarok biztosra mondani semmit se, csak azt mondtam el, amit én is hallottam. Amikor a köszönet ér azonban csak egy félmosollyal döntöm oldalra a fejemet.*
-Nem kell köszönnöd. Te is rájöttél volna, pusztán logika, ha más nem az ember a saját hibájából tanul.*felelem egyszerű szavakkal, a parolázás azonban ismeretlen szó számomra, így mikor megkapom kérdésemre a választ arcomonon látszik, hogy már kezdem kapizsgálni.*
-Áh... azoktól én is, elveszi a dolgok valóságának ízét... Szóval parolázásnak hívják, hmm fura.*mondom amúgy magam mögött hagyva a témát, ma megint tanultam valami újat. A vállgépnél azonban érdekes dolog történik, a fiú kérdésére így , kicsit mordulósabb hangnembe felelek. Valószínűleg Zoárd se veszi a szívére, hiszen tudhatja, hogy a hangnem főként a fájdalom, mintsem a kérdés miatt van.*
-Ez az izomrándulás egy erősebb válfaja, azt hiszem kiugrott.*Na nem csak azt hiszem, látom amit látok a vállamnál, nem éppen a legcsodálatosabb látvány, de nincs mit tenni, helyre kell tenni, amihez nemsokára neki is kezdek, figyelmeztetve a fiút, hogy ha nem akar csúnyát hallani tapassza be a fülét, azonban ezt nem teszi, s amikor ránézek, le is tudom olvasni arcáról a reakcióját.*
-Szó ami szó, ha nem bánsz vele rendesen vissza rúg..*kezdek el poénkodni kicsit masszírozva a vállamat, ami az előbb még igencsak fura szögben dudorodott ki. FÁjni fáj, de a saját hülyeségem, és most hogy helyre raktam már jobb is.*
-Fenéket... Egyszerű sportbaleset, ilyesmire még a muglik se mennek azonnal dokihoz, kicsit pihentetem meg jegelem aztán jó lesz, amúgy elhiszem, nem a világ legkellemesebb érzése.*rántom meg a vállamat, amolyan tornáztatás gyanánt, végül rákérdezek arra, hogy hol is tartottunk. Amikor megkapom a választ, kezemmel végig simítok az államon.*
-Áh.. igazából neked szerintem a sima súlyzók is megteszik egyenlőre..*fejezem be miközben a törölközőt magamra terítve nyújtózok ki.*
-Viszont ha megbocsáltasz én most magadra hagylak.. Igazából már egy negyed órája programom lenne, szóval vigyázz magadra, később még biztos össze futunk.*köszönök el a másiktól, és ha minden igaz nemsokára el is hagyom a termet.*

//Köszi a játékot Smile

//

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-20, 9:19 pm

//NRT Kenan-Slash; 2013. 01. 20.//

*Az utóbbi időkben egyre jobbra fordul a társasági életem itt a Mysterioban, összehaverkodtam pár emberrel, és úgy tűnik, az is meg fog valósulni, amiről két hónapja csak álmodozni mertem. De valami a mai napig feledésbe merült, méghozzá az edzés. A Los Angeles-i rendszeres edzések után itt nem töltöm ilyesmivel az időm, de ennek vége, mert már így, két hónap kihagyás után kezdek felszedni pár felesleges kilót, azt meg nem szabad egy gitárosnak. Milyen jó, hogy a suliban konditerem is van, úgyhogy nem kell messzire mennem, csak az óceán alá. Öltözékem most nem a szokásos, ugyanis se szakadt farmerem, se övem nincs rajtam, csak tornacipőm, egy fekete melegítő, meg egy fehér trikó. Piercingjeim nem lesznek útban, úgyhogy maradnak, akárcsak a pengető alakú medál a nyakamban, ami a trikón kívül esik. Táskámba bedobok egy üveg vizet, majd indulok is a nyugati toronyból a nagyterembe, ahol falok valami finomságot, hogy legyen energiám. Ha mindez megvan, akkor már nem is teszek semmiféle kitérőt az edzőteremig, ahol belépésemkor nincsen senki rajtam kívül. Na nem is baj, nem társalogni jöttem, hanem gyúrni egy kicsit, úgyhogy a megfelelő bemelegítés és pár korty víz után becélzom az egyik fekve nyomó padot. A rúd elvileg 15 kg, úgyhogy rápakolok még 25-25 kilót mindkét oldalra, ez kezdetnek tökéletes, úgysem vagyok annyira formában. Leemelem a súlyt, majd hozzákezdek az emelgetéshez, ügyelve a szabályosságra.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-21, 3:13 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Istenek az égben, én mindjárt lerugdoslak onnan titeket, ha nem mondjátok meg azonnal, merre van a helyes út! És ez nem vicc! Kis ideig izgalmas, meg tök jó, de egy idő után marha idegesítő, hogy nem tudom, hol járok. Még szerencse, hogy ez a folyosó hasonul a hangulatomhoz, vagyis sötét. Na de azért mégis vissza szeretnék jutni egy ismerős helyre, mert valószínűleg mindjárt este lesz. Már jó pár óra eltelt azóta, hogy elindultam a szobámból egy kicsit levegőzni, körülnézni, mert nagyon utálom a semmittevést, de arra nem számítottam, hogy el is tévedek. De legalább kényelmesen vagyok, kék farmeromban és fekete pólómban. Cipő most sincs rajtam, azt nagyon utálom, így érzem a kő hidegét. A ruhámon kívül egyébként van még nálam néhány dolog, például a kis bot, amit varázspálcának neveznek, de nekem csak egy pálcika, meg a sokkal hasznosabb késeim. Mindkettő a derekam körül van, az egyik egy jó nagy, belező, a kedvencem, a másik sokkal kisebb, arra az esetre, ha a másikat elveszíteném. Az én kis drágáim. Hmm, van itt néhány ajtó, melyiket nézzem meg, hátha van bent valaki, aki ki tud igazodni ezen az útvesztőn. Találomra odamegyek az egyik ajtóhoz, belököm, és bemegyek. Nahát, edzőterem! Klassz, végre egy jó hely! El is felejtkezem a problémámról, annyira lefoglal a bámészkodás. Az egyik nagy problémám az volt, hogyan fogom megőrizni ezt a tökéletes kinézetet, és végre itt a válasz! Ráadásul profi és jó cuccoknak tűnnek ezek itt. Beljebb megyek, azon tűnődve, talán itt tölthetném az estét alvás helyett, másnap úgy sem kell csinálnom semmit. Annyira elbambulok, hogy észre sem veszem, valaki az utamba sodor egy rohadék gépet, amibe belerúgok.*
- Azt a rohadt!*üvöltök fel dühösen, és lenézek a gépre, gyilkos gondolatokkal, tervezgetve a szétrongálását, de megakadályoz a cselekvésben, hogy valaki fekszik rajta.*
- Slash, válassz egy új gépet, mert ezt szétszedem.*van itt jó sok, választhat bármelyik közül, én viszont nem, nekem pont ezen kell bosszút állnom. Bosszúálló típus vagyok, még ha egy rohadék gépről van is szó, bár azon még gondolkodnom kell, hogyan szedjem szét, mert puszta kézzel nem fog sikerülni.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-21, 3:42 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Tipikus vasárnap délután, semmittevéssel fűszerezve, úgyhogy valamit csinálni kéne, vagy mi a szösz. Zülleni ma kivételesen nem akarok sem Mystralban, sem pedig Los Angelesben, úgyhogy egyszerűre fogom a stílust, és lezúgok a kondiba, ahol majd jól szétgyúrom magam. Rendszeresíteni kell ezt az időtöltést, hiszen nem jó teljes mértékben ez a pálcás életforma amibe kezdek belezökkenni, hiszen így nem fordítok elég figyelmet a testemre. Belegondolva a tényekbe, egész régóta nem bunyóztam egy jót, azt is kéne már, ha csak edzés alapon is. Na de először emelgetni is kéne valamiket a gitáron kívül, úgyhogy hamar letrappolok a konditerembe, ahol néhány nyújtás után bele is csapok a lecsóba, azaz bedobom magam a súlyok alá, a fekve nyomó padra. 65 kilóval szériázok egészen addig, amíg egy őrült, vagy vak bele nem botlik pont az én gépembe. Igazán odanézhetne a lába elé, hiszen én a súlyra koncentrálok, és egy ilyen manőver könnyen kizökkentheti az embert, és nem lenne kellemes, ha gyorsan vágódna a mellkasomra a 65 kg. Kiabálására visszarakom a rudat az eredeti helyére, közben intézek pár szót.*
- Ember, muszáj pont ezzel a géppel verekedned? *Mormogom magamban, majd ha visszakerült a rúd is, és kezeim szabadok, felülök a padon, hogy szemügyre vegyem a zavaró tényezőt, aki belekötött a padomba. *
- Kenan? *Nézek meglepetten először a szemébe, majd miután felállok, végig az egész srácon, látom a pálca mellett kések is vannak, úgyhogy gondolom hasonlóan tapasztalt a mágiában, mint én. Ezzel még nincs probléma, de ez a cipő nélküli dolog, na ez fura, nem is kicsit. Nem értem én ezt, de az ő dolga, ha neki így jól esik... Amikor viszont szét akarja szedni a padomat, felvonom az egyik szemöldököm, értetlenül nézve.*
- Haver, ne sokkolj, ez csak egy szerencsétlen pad, aminek nekimentél, inkább fogd meg azokat, aztán vezesd le a feszkót. *Mutatok a mellettünk lévő egykezes súlyzókra, erőlétét elnézve szerintem simán elbírná őket, és legalább nem az én padomat terrorizálná. Majd ismét a késekre vetem a szemem, nem rossz darabok.*
- Megnézhetem közelebbről? Nekem is van egy szép darab, de nem olyan jó, mint az előző...*Kérdezem tőle, fejem a kései felé biccentve. Mindig is vonzottak az ilyesfajta eszközök. Milyen kár, hogy a korábbi késem valószínűleg még mindig az erdőben van, talán a farkas teteméből lóg ki még mindig.*
- Cipő, luxus? *Kérdezem kissé már vigyorogva, engem mondjuk nem zavar, csak hát na, furcsa dolog..*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-21, 4:22 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Valami csoda folytán eltévedek ebben az útvesztőben, és gőzöm sincs róla, hogyan keveredjek vissza. Ezért kitalálom, hogy az itt lévő ajtók egyikén bemegyek, hátha van itt olyan, aki segíthet. Az ajtó, amit megtalálok, a konditerembe vezet, aminek köszönhetően egyből elvesztem érdeklődésemet a visszajutás iránt. Akar a fene aludni, amikor itt van ez a sok szuper gép, ami mind arra vár, hogy rajtuk eddzem még tökéletesebbé magamat. De úgy tűnik, az egyik nem így gondolja, mert az utamba sodorja magam, és én véletlenül belerúgok. Nem mondom, hogy gyenge vagyok, de ez a sz@r vasból van, vagy talán acélból, és igen fájdalmas belerúgni. Fel is kiáltok, na nem azért, hogy ráijesszek a gépre, de majd az is sorra kerül.*
- Máshoz sincs kedvem, csak ehhez!*morgom oda cseppet sem barátságosan, közben szövögetni kezdem még annyira sem barátságos terveimet a gép szétszedését illetően. Közben felismerem a szobatársamat, és ő is engem.*
- Személyesen.*bólintok egyet, de még mindig dühös vagyok ám a szemét vacak gépre, és csak ez tart vissza attól, hogy hozzátegyem: "érezd magad megtisztelve". Fontosabb dolgom is van annál, szétszedni ezt a mocskot! Figyelmemet Slash irányítja magára, aki meri azt tanácsolni, hogy máson vezessem le a dühömet. Na persze!*
- Azok nem jöttek nekem, őket nincs okom terrorizálni.*egyértelműen a pad jött nekem, és nem én neki, ezért jogom van szétkapni! Vagy talán nem? Hallgatom, akinek kifogása van ellene! Szerencsére a srác feláll a padról, így őt nem kell a paddal együtt... Ó, mintha valaki szólt volna hozzám. Á, igen! Ez még mindig Slash. Rá összpontosítom a figyelmemet, így eljut a tudatomig, hogy a késemet stíröli. Nem véletlen, nagyon szép darab. Egy kicsit gondolkodom rajta, odaadjam-e neki, de aztán megrántom a vállam.*
- Tessék.*adom oda a nagyobbat, ami valószínűleg jobban érdekli, a kisebbet megtartom magamnak. Nem bízom én senkiben annyira, hogy fegyvertelenül álljak vele szemben, míg neki ott a belező. Amíg ő a késemet nézi, én valami jó eszköz után nézek, ami van olyan erős, hogy kárt okozzon a padban. Nem mondok ám le a terveimről.*
- Akadályozza a vérkeringést, nem tudok tőle gondolkodni.*ez az egyik ok, a publikus ok, a másik az, hogy ez egy fóbia, és ahhoz, hogy én cipőt vegyek fel, meg kéne halnom és rám kéne adni, egyébként soha.*
- Te este szoktál gyúrni?*jut hirtelen eszembe a kérdés, de nem furcsállom, csak úgy kérdem. Én is itt tölteném az éjszakát ezek között, szóval nekem nem furcsa. De van egy még égetőbb kérdésem.*
- Te tudod, hogy működik ez az izé?*veszem elő a pálcikát a kezembe, két ujjal fogom, mintha fertőző lenne, és meglóbálom a srác előtt, épp hogy ki nem szúrom a szemét. Az ok, amiért érdekel a működése, a rombolási vágyam, mert talán mágiázással lehet kezdeni valamit a pad ellen.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-21, 5:08 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Annyira benne vagyok a rúd sorozatos kitolásában, hogy észre sem veszem a betoppanó személyt, aki rövidesen véletlen garázdálkodásba és üvöltözésbe kezd, pontosabban csak nem néz a lába elé. Még jó, hogy nem esik át az egész szerkezeten, mert abból én se jönnék ki jól, fölöttem a súlyokkal. Kényszerszünetet tartok, hogy megvilágosodjak, legalább arról, hogy ki zavar engem itt és most, és hát ki más lenne, mint a Ragnarock háló másik lakója, "Mezítlábas Kenan". Végig kell hallgatnom a zsörtölődést, de nem hat meg, ezért csak letörlöm homlokomról az izzadságcseppeket, aztán leállok dumálni vele. Javaslom neki, hogy ne ezzel a cuccal szórakozzon, mert hát mégis csak én gyúrok rajta, és ha már módomban áll edzeni egy ilyen fullos teremben, akkor megadom a módját, és rendesen csinálom, vagyis csinálnám...*
- Hú öcsém, én ilyen dumát csak részegen nyomatok. *Nevetek kicsit, mert tényleg csak ittasan fogok rá hasonló dolgokat a tárgyakra, én ahhoz túl nyugodt vagyok, hogy ilyenen húzzam fel magam, totál nem éri meg stresszelni az apróságokon..na meg a komolyabb dolgokon sem. Elnézve ő is pengepárti, úgyhogy kérésemre egy kis agyalás után át is nyújtja nekem a belezőjét, amit alaposan szemügyre is veszek, megforgatok párszor a kezemben, na meg a súlypontja is érdekel. Míg én végrehajtom a minőségi ellenőrzést, addig ő bóklászik valamerre, mintha keresne valamit, de van egy olyan érzésem, hogy még mindig nem az edzés szelleme hajtja. Rátérünk a cipős témára is a kíváncsiságom miatt, és elég fura, nem túl hiteles választ kapok.*
- A vérkeringést? Gondolkodni? Hát, érdekes..*Hagyom rá először a dolgot, de aztán csak nem hagy nyugodni egy kérdés.* -Aztán ilyenkor, mármint télen, sosem hagyod el a suli falait? *Nevetek fel, és utalok a cipőtlenségére, bár az ugratásokat nem gondolom komolyan, és remélem, hogy ő is félvállról veszi. Ha már a szobatársam, akkor meg kell szoknia, mert nem nézem ki belőle, hogy a megszökés verziót választaná.*
- Hát amióta itt vagyok, azóta nem gyúrtam, előtte meg amikor időm volt rá. Most így eszembe jutott, hogy tovább kéne formálni az izmokat. És te? Szoktál gyúrni is, vagy csak a gépeket szadizod? *Kérdezem ismét, bár a válasz nyilvánvaló, látszik rajta, hogy nem egy puhány gyerek, aki a tévé előtt müzlit éve nőtt fel. Aztán érdekes kérdéssel áll elém pálcájával együtt, ami túl közel van a szememhez, ezért a késével eltaszítom magamtól, amit aztán vissza is adok a gazdájának. Belenézek a táskámba, hátha ott megtalálom a pálcám, és sikerrel is járok, hiszen az alján hever. Kis is veszem a villámos csodát, majd tartok egy kis bemutatót, már ami tőlem telik a mágia terén. Lehet, hogy ezért még kapni fogok tőle, de nem hagyhatom ki az újonnan tanult varázslatot.*
- Levicorpus! *Hangzik el a varázsige, miközben pálcámmal felé mutatok, és hamar a levegőben találhatja magát, elvileg fejjel lefelé. Nem bírom ki röhögés nélkül, pár percig így marad, de miután kiszórakoztam magam, leeresztem.*
- Liberacorpus! *Ahogy kimondom, már ereszkedik is a föld felé, és remélhetőleg nem találkozok a vacsorájával, sem a haragjával.*
- Bocs, de ezt nem hagyhattam ki, a napokban tanultam. Amúgy két hónapja én is hasonló cipőben jártam, még pálcám sem volt, amikor ide kerültem. *Közlöm vele, idézőjelet formálva a kezeimmel a cipős résznél. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar belerázódok a mágiás dologba, és már az elején megtanulok pár varázslatot, de egész jól haladok, és ha van benne hajlam, akkor neki is sikerülhet.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-21, 5:35 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Nem terveztem, hogy eltévedek, de hát ember tervez, isten végez, ugyebár... Azért nem hagyom magam lefőzni, kitalálok valamit, és eszerint cselekedve térek be a konditerembe, ahol először elkábít ez a nagy bőség, másodszor pedig majd szétvet az ideg amiatt a rohadék gép miatt, aminek volt mersze nekem jönni!*
- Ugyan, én részegen ennél százszor jobb dumákat tolok.*nem vagyok unalmas alak józanul, hát még részegen! Bár mindegy, mert így is úgyis nagy vagyok, tök mindegy, milyen állapotban. Bár most a pia említésére elfog a vágy, milyen régen nem ittam! Marhára hiányzik, a pia az én második legjobb barátom, mert természetesen az első én magam vagyok! Míg én magammal vagyok elfoglalva, Slash a késemet nézi, amit kis gondolkodás után nyújtok csak át neki, közben valami rombolásra alkalmas dolgot keresek, de nem találok, és közben megkapom azt a kérdést, ami nagyon szokta bökni az emberek csőrét. Az ő baja, ha nem hiszi a magyarázatomat, én már meggyőződtem ugyanis róla, ha cipő van rajtam, sokkal idiótább vagyok mint alap helyzetben, bár a cipőtlenségem igazibb oka az a hülye fóbia.*
- Dehogynem! Ember, kevés jobb érzés van annál, mint amikor mezítláb járkálsz órákon át, és utána majdnem lefagy a lábad.*vigyorodom el enyhén szadista mosollyal. Egyébként nem vagyok se szadista, se mazochista, csak hogy tisztázzam. Bááár... lehetséges, kéne valaki más, aki megállapítja, mert nekem abból áll az önkritikám, hogy reggel a tükörbe nézve azt mondom: "sz@rul áll a hajad." Ennél többre nem vagyok képes, nem vagyok olyan elvetemült, hogy ezt a tökéletességet szidjam. Gondolataimat visszaterelem a srác felé, így kérdezek tőle a kondival kapcsolatban.*
- Mit gondolsz, ez honnan van? Ajándékba kaptam az istenektől?*mutatok végig magamon, nem kicsit beképzelt pillantással, de ha van mire... Közben foglalkoztatni kezd egy kérdés, így a pálcámat meglóbálva a srác szeme előtt teszem fel azt. Visszakapom a késemet, amit a helyére teszek, és a botot is visszasuvasztom a helyére. Aztán érdeklődve nézem Slash-t, mit keresgél a táskájában, és meg is látom az enyémhez hasonló botot a kezében. A szó, amit kimond, számomra teljesen ismeretlen, és gőzöm nincs róla, mire való, de mikor kiszalad alólam a lábam és fejjel lefelé kezdek lógni, megtalál néhány sejtés.*
- Tegyél le azonnal, te marha!*kapálózom össze-vissza, és megpróbálok felé nyúlni, de veszett ügy. Tisztában vagyok vele, hogy csak még inkább röhöghetnékje támad a viselkedésemtől, de nem tudom megállni. Végre földet ér a lábam, és miközben kifújom magam (belefáradtam a kapálózásba) a mentegetőzését hallgatom. Nagyon sajnálhatja, amint hallom, mindjárt szétmarcangolja a bűntudat. Hát, ha a bűntudat nem is, akkor majd én! Úgyis jó vagyok benne.*
- Akkor most én hadd mutassak neked valamit, amit ugyan nem két hónapja tanultam, de egész jó vagyok benne.*közlöm vele egy vérfagyasztó mosollyal, közben kiveszem a ruhámból a késeket, de nem azért, hogy azzal szedjem szét, hanem azért, hogy ne álljanak belém, miközben gyakorlom a pusztakezes-harcot. A kések mellé pedig megy a bot is.*
- Benne vagy egy kis bunyóban?*teszem fel a kérdést, de igazán fölösleges válaszolnia rá, mert akármit mond, most verekedni akarok. Levezetem a feszkót, ahogy Slash mondta, csak épp nem a súlyzókon, hanem rajta. Bár az rajta múlik, hogy gyilkos indulattal vetem bele magam a harcba, vagy egy haveri-bunyónak tekintem az egészet.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-21, 6:14 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Szó szerint botlik belém Kenan, akinek kötekedhetnékje támad a pad miatt, de hát akármit is mond, ez az ő hibája. Beszélgetni is kezdünk, bár ez egyelőre csak ismerkedés egymás poénjaival, amit ha akarunk, ha nem, el kell viselnünk, elvégre egy légtérben lakunk.*
- Na akkor valamelyik nap csapunk egy whiskys estet a Ragnarockban, feltéve ha szereted. *Dobom fel az ötletet, de miért is ne szeretné azt az italt? Minden valamire való ember szereti, ahogy égeti a torkát, de mégis finom, és jó esetben hideg. Szemügyre akarom venni a kését, ezért szavaim után a kezembe is nyomja, míg ő keresgél. Cipőjére is kitérek, jó lenne megtudni, hogy ez az önbizalom hiányban nem szenvedő srác miért veti meg a jó kis csukákat, de a válasz elég érdekes és majdhogynem a homlokomhoz csapok.*
- Engem nem hatsz meg az ilyenekkel, Los Angeles-i vagyok, gyűlölöm a hideget... Életemben most láttam először havat, gondolhatod, mennyire felemelő érzés ez a pálmafák után.. *Számolok be a tapasztalataimról komolyra fordítva a szót, de bírom, hogy ilyen képtelenségeket beszél, asszem sikerült kifognom egy jó szobatársat, aki nem "tipikus inflás", ahogy páran illetik a többi nyugatit. Általánosabb témába fogunk, méghozzá a kondizásba, ahol megmutatkozik hatalmas egója, ami mintha vetekedne az enyémmel, bár tény, hogy mindkettőnknek van mire..*
- Hát azt tuti nem, nem hiszek bennük.. *Hallgatok el, hiszen semmi okom nincs hinni fentebb való lényekben, istenségekben, mert az elmúlt években nem igazán bizonyítottak. Mondjuk a múltkori óra kissé derékba törte az elképzelésem, elvégre ott volt a szfinx, meg anubiszok, meg minden, de próbálom azóta is elnyomni a történéseket, meg a beszélgetésemet a halott ismerőssel. Kése visszakerül hozzá, amint a pálcahasználatról kérdez, de újabb fergeteges ötletemnek hála nem mondhatok nemet, muszáj megmutatnom, mit tudok, ezért elfojtott mosollyal fordulok felé, hogy kimondjam a szükséges varázsigét. A hatás nem marad el, én meg kifakadok a röhögéstől, hiszen elég vicces az, amit leművel.*
- Hogy ez mekkora jó! *Csapkodom már a térdem, de aztán csak leteszem, mielőtt a fejébe szállna a vér, hiszen nem akarom én, hogy baja essen, de mindenképp ki kellett próbálni ezt. Valamibe ő is be akar avatni engem, de a késeket látva csak felvonom a szemöldököm. Hirtelen rémület nem látszik az arcomon, hiszen jól tudok bánni ezekkel a fegyverekkel, ha arra kerülne a sor, de kétlem. Jól gondolom, hiszen pengéi pár méterrel arrébb landolnak pálcájával együtt. Mit akarhat? Talajtorna bemutatót?*
- Szóval bunyózni akarsz egy utcagyerekkel, mi? Nem bánom, de csak azokkal a kesztyűkkel. *Mutatok a falra, amire fel van lógatva néhány bokszkesztyű, pont úgy, ahogy korábban Kenan is lógott.*
- Értékes ujjaim vannak, nem szeretem feleslegesen gyötörni őket.. Bizonyára láttad már a hangszerem a szobában, tudhatod, mire célzok. *Fejtem ki az érveimet a kesztyűk mellett, majd el is indulok a fal felé, hogy leakasszam őket, de előbb még bevetek valamit. Megfordulok, hogy pálcámat ismét használjam.*
- Reducto! *És ahogy kimondom, már repülnek is hátrafelé a gépek, megtisztítva ezzel egy nagyobbacska területet, ami elég lenne nekünk egy gyakorló összecsapáshoz. A falnál leveszem a kék kesztyűket, pálcámat pedig leteszem, aztán ha készen állok, és Kenan is elvégzi mindezt, akkor kezdődhet az epikus harc.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-21, 9:33 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Egészen véletlenül (na persze, a gép hibája) belebotlok szobatársamba, és egy kis morgolódás után, amit el nem hagynék, beszélgetni kezdünk, ami eddig még a körül forgott, hogy rámondjunk a másik állítására. De nem baj, én ezt élvezem.*
- Még szép, ki nem szereti?*teszem fel a költői kérdést, amire nem kell válasz, mert megválaszolom én magamnak. A bénák, a nyomik, a jófiúk és jókislányok, az érzékenyek, soroljam még? Inkább nem, ennyi épp elég volt. Amíg én jó fegyver után kutatok, Slash a késemet veszi szemügyre, és a cipőhiányomról kérdez, ami csak neki érdekes, nekem nem, én mindig is cipő nélkül jártam, és sosem betegedtem meg emiatt.*
- Los Angeles az klassz, de én se töltöttem az egész életemet hóban. Sőt, Mexikóban aligha látsz havat.*árulom el ezzel azt is, hogy honnan jöttem, bár ha jobban megvizsgálom ebből a szempontból, akkor elég érdekes kérdés, hogyan bírom ilyen jól a havat. Tökmindegy, bírom és kész, miért érdekeljen a mikéntje? Na de egy új témára kanyarodunk, a kondira, ami egy szuper téma, mert nem véletlenül nézek ám ki úgy, ahogy, a kondinak is nagy szerepe volt ebben a tökéletesség létrejöttében.*
- Komoly? Mit fog szólni ehhez a kis Jézus, ha meghallja?*nézek rá tettetett félelemmel, majd gúnyosan elvigyorodom. Én se igazán hiszek az istenekben, csak hát odahaza szinte mindenki imádkozik valakihez, általában a Guadalupei Szűzhöz, de nekem ez nem szokásom. A kíváncsiskodás viszont annál inkább, ezért a bot-használatról kérdezem, közben késem visszakerül hozzám. Hiányoztál, drágaságom... Azaz, kíváncsian várom a választ, ám nem lesz benne köszönetem, mert ez a szemét fellógat, és még élvezi is. Bár fordított esetben én is élvezném, de most én vagyok a szenvedő alany!*
- Mindjárt mutatok én neked akkora jót!*fenyegetőzöm még a levegőben, megpróbálva fenyegetően rázni az ujjamat, de ez nem nagyon jön össze. Szerencsére hamar lekerülök a földre, és amint ez meglesz, nekikezdek a bemutatónak. Először késeim kerülnek a kezembe, de nem kibelezés céljából, csak félreteszem őket, ahogy a botot is.*
- Nagy szám, én is az utcán nőttem fel!*rántom meg a vállam lekicsinylően. Nem kell olyan nagyra lenni, én is utcagyerek vagyok, bár a speciálisabb fajtából. Ugyanis nekem van anyám, de mintha nem is lenne, az ő nevelése híján kénytelen voltam magamat felnevelni az utcán. És nem kevés szerénységgel állíthatom, tökéletes munkát végeztem. A bunyót úgy tűnik, bokszkesztyűkkel fogjuk végezni, nekem mindegy, csak legyen valami.*
- Ne aggódj, nem leszek durva.*csapom össze két öklömet vigyorogva, majd a kesztyűk felé indulok. Egy pillanatra megállok, mikor előkerül a pálca, és figyelem, hogy eltakarítja az útból az ide nem illő kondigépeket, majd leveszem a piros kesztyűket a szögről. Felhúzom őket a kezemre, majd megismétlem az előbbi mozdulatot, összecsapom a két öklömet, ezúttal már kesztyűben. Az első lépés az enyém, nem óvatoskodok, menjen csak az a bunyó. Első lépés egy jobb egyenes, amit azonnal követ egy ütés a hasba. Nem túl nagy csel, de ez még csak a bemelegítés, és nem kell azonnal letörni a másik reményeit.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-22, 9:41 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Jó ez a kis gyúrás, vagyis csak lenne, ha nem zavarnának meg benne, úgyhogy inkább beszélgetés alakul ki Kenan és köztem. Whisky párti, ez már egy jó jel, úgyhogy az is lehet, hogy ma éjjel megisszuk azt a fél üveg Jacket. Időközben elárulom a származásom, és ő is. Nem tűnik tipikus mexikóinak, hiányzik az a nagy kalap, a franc tudja, mi is a neve. Nem is értem azokat a népeket, olyan karimával szinte lehetetlen közeli kapcsolatba kerülni a másikkal.*
- Az angyalok városa se ontja a havat...Sose láttam még ezelőtt, de nem is hiányzott, elvoltam nélküle..*Körbeírom a hó iránti "szeretetemet", azért várom már a tavaszt meg a nyarat, sokkal jobb lesz majd, mint most a hidegben. Nyáron biztos még több időt fogok sulin kívül tölteni, és remélem, hogy időm nagy részét az alakulóban lévő bandával. Szóba hozzuk a kondizást, így kiderül, hogy mindkettőnk szeret magával foglalkozni, azzal, hogy minél jobb alakot érjünk el. Hogy is nézne ki egy cingár gitáros a színpadon...A jézusos szövegén ismét csak nevetni tudok.*
- Átballag az óceánon, hogy adjon nekem pár vallási leckét..*Vonok vállat, és bár eddig képtelenségnek tartottam az egész bibliai sztorit a sok fura dologgal, most mégis megmagyarázódik pár dolog a mágiának hála. Na de ez engem nem igazán foglalkoztat, úgyhogy inkább kipróbálok egy varázslatot, ami nekem elnyeri a tetszésem, de róla ez kevésbé mondható el, bár ez még jobb kedvre derít. Fenyegetőzni próbál, meg kapálózik a levegőben, aztán csak megesik rajta az a hatalmas szívem, hogy ismét szilárd talajt tudhasson a lába alatt. Ezután bunyót ajánl, gondolom ezt szánja revansnak, de ehhez persze nekem is lesz majd egy két szavam.*
- Na hogyhogy? *Kérdezek rá az utcán felnövős témára, érdekel az ő története is, bár Kaktuszországban tuti nem olyan jó az utcai élet, mint Los Angelesben. Na de én verekedni csak kesztyűben fogok, túl becsesek a kezeim ahhoz, hogy egy értelmetlen bunyóban fájdalom érje, úgyhogy egy gyors takarítást követően fel is húzom a kesztyűmet.*
- Hm, kinek mi a durva.. De ne tévesszen meg a kesztyű, tudod, a tiszta boksz unalmas.. Szerintem nyomathatjuk freestyle-ban. *Gondolok itt arra, hogy nem csak ütni kéne, hanem pár rúgás is belefér, elvégre az az erősségem, 180 centiig lábbal pofozok. Ő is felcsapatja a kesztyűket, én meg még gyorsan lerúgom a cipőimet, úgyhogy bele is vághatunk a jóba, kezeim védelmi pozícióba kerülnek, és oldalasan állok, hogy kivédhessem az első fejre érkező ütését, és hogy a hasamat érő találat se rendítsem meg annyira. Fejemre különösen vigyázok, hiába a kesztyű, attól még a piercingek lehetnek veszélyes pontok. Én következek, két gyors ütés éri a fejét, már ha nem védi ki, de nem ez a lényeg, hanem a következő mozdulat, ami rögtön az ütések után következik: szabályszerű lendületet véve érezhet erős nyomást a mellkasán a jobb talpamnak köszönhetően, ami elvileg kibillenti az egyensúlyból, és a légzését is megzavarhatja.*
- Azért remélem megvagy.. *Kérdem tőle, mert oké hogy bunyó, de nem vérre menő, csak olyan feszültséglevezetés. Közben már tőle úgy két méterre tartózkodok, de nem egy helyben, hanem ide oda ugrálva, figyelve minden mozdulatát.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-23, 3:56 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Véletlen eltévedésemnek köszönhetően összefutok Slash-el, akivel dumálni kezdünk, ha már egy szobában lakunk, tudjunk valamit a másikról. Én megtudom, hogy az angyalok városából való (nincs túl angyal kinézete, ami azt illeti) én pedig elárulom, hogy mexikói vagyok, bár ez nem igen látszik rajtam.*
- Nem csodálom. Bár ha úgyis az angyalok városából való vagy, csinálhatnál hóangyalkákat, hogy ne hiányozzon.*javaslom igen kedvesen, bár ha megcsinálná, azon csak röhögni tudnék, de gondolom nem olyan hülye, hogy tényleg megcsinálja. Néhány apró dologban hasonlít hozzám, pl. mindketten szeretjük a kondit, és van egészséges önbecsülésünk (azaz jó nagy ego), de ő nem vallásos, igaz, én sem, de mexikói létemre annak kéne lennem.*
- Szólj, ha megteszi, azt nekem is látnom kéne.*akkor állok fejre nyomban, ha ez megtörténik. De úgy látszik, most tévedtem, mert idióta szobatársamnak hála fejjel lefele kötök ki a levegőben. Ez megcáfolta a fogadalmamat, ki kéne találnom valami mást. De az első és legfontosabb problémám, hogy a levegőben lógok fejjel lefelé, ezért néhány udvarias fenyegetéssel próbálok meg visszakerülni a talajra. Nem a levegőbe születtem, szárnyam sincs, köszönöm szépen, tökéletes nekem a föld. Hamarosan le is kerülök a levegőből nagy örömömre, de persze ezt nem hagyhatom annyiban, revansot kell venni érte, ezt pedig bunyó által akarom elérni, amiben jó vagyok, úgyhogy mehet.*
- Vajon hogy? Apám halott, anyám mintha halott lenne, más rokonom nincs. Egyszerű.*vonok vállat, nem igazán érdekel a dolog, hidegen hagy a család hiánya. Két élő rokonom van tudomásom szerint, az egyik az anyám, aki nem igazi anya, a másik a nagybátyám, de róla alig pár hónapja tudok. Szóval tényleg úgy tekintem, mintha egyedül lennék. A bunyó viszont most fontosabb, úgyhogy megyek is a kesztyűkért, a pálya pedig adott a tisztogatás után.*
- Okés.*nekem aztán mindegy, hogy megy a bunyó, amúgy sem érdekelnek a tiszta boksz szabályai, csak a saját szabályaimat ismerem, azok szerint játszom. Én kezdem a meccset, először egy fejre mért ütéssel, majd azután egy hasra irányulóval. Mindkettőt kivédi, és ellentámadásba lendül. A két fejre mért ütését felemelt kézzel védem ki, de jobb lenne a többit is védeni, mert már érzem is a talpát a mellkasomon, de nem adom ám fel ennyitől! Nem engedem, hogy eltávolodjon, amint földet érek a hátamra nem azzal foglalom el magam, hogy fájlalom azt, hanem az egyik lábamat beakasztom az övé mögé, majd nagyot rántok rajta, ezzel megakadályozva, hogy biztonságos távolságba kerüljön tőlem.*
- Bánod már?*kérdezem elvigyorodva, miközben arrébb hengeredve rávetem magam, csapásra emelve a jobb kezemet. Ha nem sikerül minél gyorsabban megszabadulnia tőlem, akkor a bunyó átmegy birkózásba a földön. Amíg én vagyok fölényben, ezt nem is bánom.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-27, 12:54 am

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 01. 20.//

*Elhülyéskedünk mi itt ketten, nem kell félteni a túlzott komolyság veszélyeitől, legalábbis engem tuti nem. Nem zavar, hogy mexikói, sőt, nekem Mexikó az előnyömre is válhat, ha egyszer bajba kerülnék az USA-ban.*
- Nincs az a pénz... Na jó, van, de annyit senki se adna azért, hogy én nekiálljak a hóban hemperegni. *Válaszolom neki a fejemet rázva, de persze felfogom a viccet. Sok pénzért tényleg megcsinálnám, mivel az nekem elég fontos, mindig hiányt szenvedtem belőle, úgyhogy nagyon tud motiválni a pénz, de azért nem annyira, hogy például egy nővel a pénze miatt akadjak össze. A vallás sem maradhat ki a beszélgetésből, de nem az én témám, szerintem a vallás hülyeség úgy, ahogy van.*
- Jó, szerzek majd jegyet neked az első sorba. *Majd bemutatok neki egy, ha nem is Jézusos, de isteni dolgot, denevért csinálok belőle egy pár pillanatra. Ha már ennyire érdeklődik a mágia iránt, akkor én nem vonom meg tőle ezt a lehetőséget. Ezután bunyózásra kerül a sor, de előtte még váltunk pár szót, és megtudok róla még több dolgot.*
- Nagyjából egy cipőben járunk. Anyámnak még a nevét se tudom, apám pedig több mint öt éve eltűnt. Azelőtt se ismertem sok rokonomat, de azóta egyel se tartom a kapcsolatot.*Vallom be én is az én esetemet a családról, ami hozzá hasonlóan nem túl fényes, de hát ez van, nekünk ez jutott, a nehezebbik élet. Nem tudom, hogy ő miért, de én azért vagyok itt, hogy ezen változtatni tudjak. A harc kesztyűben történik, úgyhogy mindketten felvesszük a kesztyűket, és egy kis rendezkedés után jöhet is a műbalhé. Az első két ütést kivédem, ahogy ő is, de a rúgás már meglepi, és a földön köt ki az ellenfelem. A földről engem is kigáncsol, de hamar észbe kapok, nem jó a földön lenni, főleg ha közelítenek felém, úgyhogy mielőtt ütne, megállítom a kezét, és eltávolítom magamtól a lábaim segítségével úgy, hogy ellentétes irányba legyen a fejem, mint az övé, így nagyjából adott a dolog a bokafeszítéshez: hónom alá kapom a jobb lábát, egyik lábam a mellkasát tolja lefelé, a másikkal pedig az ő combját feszítem a másik irányba. Tehát a jobb lábát feszítem, amíg a háta is homorú lesz. Ha ismeri a fogást, akkor nem fog ráfeszíteni, de ha nem, és mégis megpróbálja elkapni a lábam, akkor sajnos csak jobban fog fájni neki.*
- Megbánni? Én semmit! De te még lekopoghatod.. *Nyögöm ki, mert azért elég nehéz mozdulat, főleg ha az ellenfél is vergődik összevissza, de ha lekopogja, akkor szabadon távozhat, ha nem, akkor még szenvedhetne egy darabig.*

//A bokafeszítés 3:00 //

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-30, 4:44 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2012. 01. 20.//

- Na amint gazdag leszek, mehetsz is kifelé.*vigyorodom el és intek a fejemmel valamerre, amit kifelének gondolok, de nem tudom, az pontosan hol van, mert itt nincs ablak. Nem baj, odakint már úgyis sötét van. Egyébként tényleg vagyok olyan, hogy fizetnék valakinek, hogy csináljon magából hülyét, de egyelőre még nincs pénzem. De majd lesz, és bár néha élvezetes a csóróság, van pár dolog, amihez pénz kell, és nem lehet ellopni. Na, a vallás nem ilyen, de ez is szóba kerül, bár nem értem pontosan miért, mert egyikünk sem vallásos. De úgy rémlik, mintha én említettem volna először a témát. Hm, kit érdekel?*
- Kösz.*biccentek neki köszönetképpen, de a következő pillanatban történő dolgot már cseppet sincs kedvem megköszönni, utálom a magast, ki nem állhatom, a földre születtem, ráadásul küszködök egy enyhe kis tériszonnyal, úgyhogy nagyon nem komálom, ha fellógatnak a levegőbe. Ezt meg kell torolni, döntöm is el azonnal, és pusztakezes párbajra hívom a srácot. A kölcsönös arcoskodás közben mindkettőnk számára kiderül, hogy a másik is utcagyerek. Hú, egyre több a közös, gyorsan találni kéne valamit, ami nem az!*
- Apád nem árulta el az anyád nevét?*kérdezősködöm, mert én nagyon kíváncsi természetű vagyok, bár ezt nem szeretem, ha engem kérdezgetnek. Olyankor mindig úgy érzem magam, mintha egy felelés kellős közepén lennék. De ha a másik is így érez, az nem zavar. Egy másik halott rokonomról direkt hallgatok, nem szeretek emlékezni rá, hogy volt ő valaha, úgy szeretem, ahogy van. Halottan. Maradjon is halott, azzal nekem tesz szívességet. A bunyó viszont elkezdődik, én kezdek. Az első két ütésemet kivédi, és én is az övét, de a rúgását már nem. Hamar a földön kötök ki, de húzom magam után, elgáncsolom a lábát és ő is dob egy hátast. Bunyóban pár hete már nem volt részem, ezért igen felvidít ez az esemény, nem bírom visszafogni a vigyorgást. A pillanatnyi figyelem hiánya egy újabb hibába kerül, ami alatt Slash-nek van ideje elkapni a lábam, lefeszíteni, egészen addig, míg egy amatőr, nagyon alacsony hídhoz hasonló valamivé feszül a hátam*
~A jó édes mamád. Csókoltatom a drágát.~*csikorgatom meg a fogamat, aztán összeszorítom a számat.*
- Majd ha fagy!*felelem igen kicsit nyitva csak ki a számat. A fagy egyébként már adott, de odakint, én viszont az idebentre gondolok, szóval nem fogom feladni. Várjunk csak, hogyan is szabadultak ki a tévében ebből a fogásból? Hát, általában megfogták a kötelet, és akkor a bíró leállította a csávót.*
- Kéne ide egy kötél.*mondom nagyon halkan, és egy kicsit erőlködve is, csak úgy magamnak, de mivel közel vagyunk egymáshoz, ezt ő is hallhatja. És akár értelmezhetné úgy is, hogy az ő megfojtására áhítom a kötelet, de hát nem vagyok én olyan durva, hogy felakasztanám. Na jó, de, csak most se kötél, se kedv. Viszont lekopogni sem fogom, az se érdekel, ha a lábamat eltöri, vagy elszakad valamelyik ín benne, én akkor sem kopogom le! Még csak az kéne, hogy feladjam magamtól! Azt a büszkeségem nem engedi, úgyhogy Slash, várhatsz arra a kopogásra amíg csak akarsz!*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-30, 7:40 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2012. 01. 20.//

*Viccelődünk a hóval meg a hóangyallal, de én a pénzes dolgot persze csak viccnek szánom, amit ő tovább visz, de azért nem árt tudnia rólam pár dolgot.*
- Áh, megvan nekem mindenem. Amennyi pénz kell, annyit összeüzletelek én is, de végül is van hol laknom, kaja is van itt, sok spanom is lesz remélhetőleg, ott a szobában a tökéletes gitárom... Na mondjuk el tudnék képzelni hozzá egy ötször nagyobb erősítőt, de azt nem tudom ide-oda hordozni, de a garázsban majd lesz..*Áradnak belőlem a szavak, tényleg nem tudnék most mit kezdeni rengeteg pénzzel, hiszen lényegében csak cigire kell, piára, bulira, és persze húrokra, ha netán bevadulnék gitározás közben. A vallás is belekeveredik a beszélgetésünkbe, de csak poén szinten, mert én abszolút nem tudom komolyan venni a dolgot, és róla sem az árulkodik, hogy hatalmas keresztrágó. Újabb lépést tesz a mágia világába, hála nekem, aztán kérdezősködik, én pedig nem érzem azt, hogy nem kéne válaszolnom.*
- Sosem érdekelt kiskoromban, most meg nincs kitől megkérdezni...De hát ezt dobta a gép. *Válaszolok, aztán nem is akarom tovább folytatni ezt a témát, mivel bunyózni akar, hát nem tudja a srác, hogy kivel áll szemben. Kis takarítás, kesztyű fel, aztán mehet is a balhé. Én kapom az elsőket, azaz csak a kesztyűk, mert sikeresen kivédem, ahogy ő is, de a rúgással nem tud mit kezdeni, ezért földre kerül, de én sem örülhetek sokáig a fejemnek, mert hamar landolok mellette. Persze ennyitől még nem esek kétségbe, feltalálom én magam, amit hamar érezhet is főként a bokáján. Nekem se túl kellemes a fogás, a lába eléggé sérti az oldalam és a hónaljam, de biztat a tudat, hogy neki rosszabb.*
- Hülye vagy, addig megéhezek..*Válaszolok neki, bár kétlem, hogy most díjazná a viccelődésem, de tőlem még ilyenkor is telik hasonló megnyilvánulásokra. A lábát továbbra is feszítem, bár kesztyűben nem az igazi, de ura vagyok a helyzetnek, és ha eddig nem volt elég a kopogáshoz, akkor még ráhúzok kicsit, leereszkedek egészen a földig a hátammal, ami meghozza az eredményt.*
- Hát itt azt nem találsz..*Eresztem ki én is a szavakat szép lassan, majd felemelkedek úgy húsz centit, és gyors mozdulattal ismét vissza a földre, gyakorolja csak azt a hidat. Na de nem akarok én kárt tenni benne, úgyhogy egy hirtelen mozdulattal elveszem a lábam a mellkasáról, majd felpattanok, és a fájós lábánál fogva hasra penderítem. Ha sikerül, akkor ráfekszem úgy, hogy két lábammal az egyik lábát leszorítsam, bal kezemmel pedig az álla alatt átnyúlok, és hegyesszöget formálva a karomból szorítom be a fejét, ami szintén nem kellemes mutatvány.*
- Szólj ha unod! *Nyögöm ki, mert ez nekem is elég megterhelő, bár ha nem kopogja le, akkor is elengedem, ha már kezd egy kaméleonra hasonlítani a színváltozások miatt.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-01-31, 3:10 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2012. 01. 20.//

*Viccelődök vele a hóval, bár az igaz, komolyan gondolnám, ha lenne pénzem, fizetnék azért, hogy hülyét csináljon magából.*
- Ebből a szempontból azért nem olyan rossz ez a suli.*utalok itt arra, hogy van hol aludni, van kaja és pia, van egy város, ahol lehet akár vandálkodni is, vagy berúgni, ha épp ahhoz van kedvem, amihez lenne is, de nem ma este szerintem, mert most még ejtünk pár szót a mindkettőnk számára érdektelen vallásról, és neki köszönhetően a mágia egy újabb trükkjét ismerem meg, aminek nem túlságosan örülök. Jobb lett volna, ha megtartja magának, utálok repülni. A bunyó előtt még váltunk pár szót, én például kérdezősködöm arról, hogy nem kérdezte-e meg az apját az anyja nevéről vagy nem mondta-e meg csak úgy, de úgy tűnik, hogy nem, és nem is érdekelte a srácot. Engem sem érdekelt volna hasonló helyzetben, meg tudom érteni, viszont a bunyóról nem mondok le semmi pénzért, így neki is kezdünk. A kezdésemet kivédi, én is az övét, de a rúgásnak hála a földön kötök ki, de ő is jön utánam nekem köszönhetően. Úgy tűnik, mintha be lennék rozsdásodva, mert viszonylag könnyedén kapja el a bokámat és szorít le a földre. Azt várja a mocsok, hogy kopogjak, de arra várhat, soha nem fogok kopogni, nem ismer ő még engem!*
- Nem bánom, ha éhen halsz.*viszonzom a poént, ami egy ilyen helyzetben furcsa, meg az is, hogy kicsit még el is vigyorodom rajta. Hát igen, mindig az ellenkezőjét csinálom annak, amit az emberek várnának tőlem, de kiríni a tömegből nem egyszerű dolog, én mondom. Úgy tűnik, mindenképpen le akarja kopogtatni, ebből a célból kissé lejjebb megy, ami miatt még jobban feszül a lábam és a hátam.*
- Rájöttem. De hiába, nem ismered még te az én makacsságomat!*most megismerheti, mert én akkor se fogom lekopogni, ha belehalok. A makacsság átka, bár én büszke vagyok erre. Még akkor sem kopogom le, mikor még jobban hídba feszül a hátam. Azannyát! Nem, nem, nem kopoghatod le! Aztán egyszer csak elenged, és már épp kezdem azt hinni, hogy végleg elfáradt, de nem, mert egy rántásnak köszönhetően hasra fordulok, már megint érzem a súlyát a hátamon, majd a keze az állam alá kerül. Magamban csodálkozva állapítom meg, hogy ezt ismerem, és ki is tudok szabadulni belőle. Hangosan viszont csak ennyit mondok:*
- Nem unom, de dög nehéz vagy!*nyögöm ki nagy nehezen, ám nem óhajtok tovább ebben a fogásban maradni, a végén még megfojt, már így is alig kapok levegőt, ezért aztán megmozdulok. Először nagy nehezen lerázom a kesztyűket a kezemről, majd a mellkasom alá tornázom mindkettőt, aztán elkezdem kinyomni. Slash súlya miatt ez nem egyszerű, de nem vagyok gyenge gyerek, így amennyire tudom, sikerül kinyomnom. Mikor ez megvan, a lábamat is elkezdem felhúzni, hogy négykézlábas helyzetben legyek. A helyzetváltozásom miatt már nem olyan egyszerű leszorítania a lábamat, én pedig nagyon erőlködök, tehát remélem sikerül. Mikor ez megvan, pihenek egy másodpercet, majd nagy lendületet véve fordulok át a hátamra, és ha Slash még mindig ott van, akkor ő kerül alám, és én sem vagyok pehelysúlyú, tehát az nem lesz kellemes. Ilyen helyzetben már könnyen lesöpröm magamról a kezeit, ha még rajtam vannak, és arrébb hengeredek, majd két kezemmel megtámasztva magamat a földön űzöm a légzés művészetét. Egy darabig ez így marad, a beszélőkém pár percig nem üzemel, amíg pihenek, de ha Slash-nek még nem lenne elég, persze nem hagyom magam. De én elégedett vagyok magammal, mert nem kopogtam le! Áldott makacsság...*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-02-01, 6:58 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2012. 01. 20.//

*Nem is baj, hogy ő is itt van, legalább több dolgot megtudok a szobatársamról, meg nem kell egyedül edzenem, bár amióta itt van, azóta valahogy abbamaradt a gyúrás. Inkább elhülyéskedek vele együtt, dumálva mindenféléről.*
- Bizony, hogy nem. Csak a spanok hiányoznak.. *Egészítem ki a szavait, de azért alakulnak a dolgok most már itt is, nem lesz probléma. A vallás dolog is szóba kerül, majd megtanítom gyorsan repülni, bár nem lelkesedik a tanításaimért, fogalmam sincs, hogy mi ennek az oka... Mondok pár szót a múltamról is, na meg anyámról, vagyis mondanék, ha tudnék róla valamit. Bunyózni akar, és én benne vagyok, bár éles helyzetben tutira megpróbálnám ledumálni a helyzetet, de most adok esélyt, hogy megbosszulja az előző kis trükkömet. Az első ütések után ő kerül először a földre, de mielőtt elbíznám magam, én is követem őt, de aztán az én javamra fordítom az állást, megismerheti a bokafeszítést, már ha eddig nem találkozott volna vele. Nem sok ember bírja sokáig, de úgy tűnik, hogy ő kitartó, amit én díjazok. Kis poénkodás itt is belefér az én részemről, na meg valamennyire az övéről is, majd még erősebben ráfeszítek a bokára, hátha mégis megtörik, de nem.*
- Akkor emberedre akadtál, mert én is elég önfejű vagyok. *Tudatom vele, jó ha tudja, de azt kezdem észrevenni, hogy ez a srác egyre jobban hasonlít rám... Ha kiderül, hogy gitározni is tud, én tökön szúrom magam. Ezután kap még egy gyors, erősebb feszítést, ennél többet én sem tudok, csak ha hátammal krátert ütnék a talajba, de ennek kicsi a valószínűsége. Nem tudok ebből többet kihozni, úgyhogy elengedem, de azért nem úszhatja meg ennyivel a srác, rántok egyet a lábán, amit leszorítok, a feje meg pillanatokon belül karom közt feszül. Megjegyzésére nem szólok semmit, csak feszítem tovább, hiszen koncentrálnom kell, mert ebből már ki lehet jönni, és ahogy figyelem, tudja is, hogy kell. Kesztyűitől megszabadul, aztán próbál kinyomni, de nem hagyhatom mindezt, picit felemelkedek, aztán ráejtem magam, mindezt teljes súlyommal, de végül csak sikerül neki a négykézlábas dolog. Megfordul, hogy helyet cseréljünk, de valamennyire sikerül mellé kerülnöm, így lábaim szabadok, csak az egyik vállam van alatta, meg a fél felsőtestem, de még mindig szorítom a fejét és nyakát, amíg nem sikerül neki lefejteni a kezem. Arrébb gurul, nem támad vissza, amit meg is értek, az eredmény az ő részéről egy fájós boka, és némi levegő hiány, na meg az állán is érezheti még pár napig, nekem pedig az oldalam fáj kicsit, meg beállt a kezem a feszítéstől. Ledobom a kesztyűket már én is, és két lábra magasodok és elé sétálok.*
- Na gyere, ha elég volt! *Nyújtom ki a jobbom, hogy segítsek felállni. Talán még egy kicsit kéne gyúrni ezek után, én szerintem maradok még, de az, hogy ő mit csinál, az ő dolga.*
- Kérsz? *Kérdem tőle, miután a táskámhoz léptem, hogy ihassak végre a vizemből.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-02-02, 12:35 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2012. 01. 20.//

- Nekem azok sem. Maradjanak, ahol vannak.*fejtem ki rövid véleményemet a "barátaimról", akik mind tök hülyék és őrültek, vagyis kicsit olyanok, mint én, bár én jobban nézek ki. Ők azok a barátok, akikkel mindenféle hülyeséget lehetett csinálni, megszívatni a dirit, graffitizni, satöbbi. Nem hiányoznak, nem is érdekelnek, ennél jobban érdekel viszont a bunyó, mely megtorlásnak lenne szánva a repülés lecke miatt, de előtte még kölcsönös kérdezősködés a szülőkről meg hasonlókról, és nagyon úgy látszik, hogy hasonló volt az anyagi körülményünk, meg a családi is. A bunyó viszont jobban izgat, az első néhány ütés után pedig a földre kerülök. Nem hagyom magam lefőzni, egyértelműen, húzom le magam után a földre. Sajnos sikerül elkapnia és befognia egy fogásba a bokámat. Ez úgy látszik, feladásos technika, mert arra vár, hogy lekopogjon. Még hogy én? Na persze, nem ismer ő engem! Én soha nem adom fel, arra várhat. Még akkor sem, ha direkt ráfeszít, hogy még jobban fájjon.*
- Nálam aligha önfejűbb.*jelentem ki magabiztosan, bár a helyzet miatt, amiben vagyok, nem vághatok önelégült képet. Mindegy, a közlés is elég most, mert én abban biztos vagyok, hogy nálam makacsabb nem lehet. Én nem csinálok olyat, amit más mond, kizárólag csak akkor, ha én akarom. És én nem akarom lekopogni, tehát nem is teszem, még ha el is töri valamimet. Úgy tűnik, nem hiába volt az erőfeszítésem, mert elenged, ennél többet már nem tud tenni, ő is fárad. De, valahogy mégis rá akar kényszeríteni rá, hogy feladjam, ám azt lesheti! És szerencsémre a következő fogást ismerem, és azt is tudom, hogyan kell belőle kiszabadulni. Első lépésként a kezeimről szedem le a kesztyűt, majd azok segítségével felemelkedek, amennyire csak tudok. Slash próbálkozik még azzal, hogy visszanyomjon a földre teljes súlyával, de hiába a fáradtság, a kezeim kitartanak, nem csuklanak össze alattam. Így sikerül felhúznom a lábam, hogy négykézláb legyek, majd egy nagy lendülettel vetem át magam a másik oldalamra, de a srác még mindig nem enged el, így félig alattam van, és még mindig szorítja a fejem. A kezeim viszont szabadok, így fel is használom őket a szabadulás érdekében. Lefeszítem magamról azt a két piócát, amivel nem akar elereszteni, majd arrébb gurulok, és gyakorlom a légzés művészetét egy darabig. Slash nem akarja folytatni, ami azt illeti, én sem, de mikor odalép hozzám, nem fogadom el a kezét, inkább felállok magamtól. Mondtam, hogy makacs vagyok, meg ugye létezik egy olyan dolog is, hogy önbecsülés, és ha elfogadnám a segítségét a felállásban, annak annyi lenne.*
- Aha.*felelem röviden és velősen, majd oda lépek, ahová a késeimet tettem. Először a kicsit rakom el, majd a nagy kerül a kezembe. Ah, háttal álló ellenfél. Milyen nagyszerű lehetőség. De nem, inkább elteszem. A srác kiérdemelte, hogy ne próbáljak végezni vele. Miután a kések a helyükre kerülnek, a varázsbotot is elrakom, majd miután ittam abból a vízből, másik ötletem támad.*
- Szóval, van whisky a szobában?*nem szokásom kerülgetni a forró kását, de néha azért mégis meg szoktam tenni. Ha veszi az adást, akkor örülök, ha nem, akkor világosabban tudtára adom ivási szándékomat. Aztán várom, hogy befejezze a gyúrást, majd amint ezzel végez, mehetünk vissza a szobába, ahol már vár rám egy üveg whisky. Már ha nem akar Slash fukarkodni, de akkor meg elveszem, ilyen egyszerű az egész. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat, az élet tök egyszerű, ha nem bonyolítják túl.*

//Köszi a játszit! Very Happy

//

Tárgy: Re: Konditerem 2013-02-02, 5:10 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2012. 01. 20.//

*Nekem hiányzik azért pár dolog, hisz jó haverjaim vannak L.A. városában, de ő ezt talán nem mondhatja el, mivel nem igazán örülne, ha itt lennének.*
- Na miért? *Talán nincsenek igazi barátai, vagy tudom is én, én szerencsére büszkélkedhetek olyanokkal, akikre számíthatok a húzósabb helyzetekben is. Ha ők is itt lennének, tuti feje tetejére borulna a világ. Ehelyett csak ő fordul fejre a levegőben, amiért hamar bosszút is szeretne állni, de előtte még pár szót váltunk erről arról, majd kezdődhet a tényleges összecsapás, ami persze tét nélküli. Kivédem az első kettőt, majd földre küldöm, de ő úgy akarja, hogy menjek vele. Hát jó, nem ellenkezek, meg nem is tudnék, de ha ennyire a földön szeretne látni, akkor miért ne vethetném be a bokafeszítést...Pár percig tartom a bokáját, annyira kifeszítem, amennyire csak lehet, és mivel nem kopogja le, muszáj elengednem, mert ebből nem tudok többet kihozni, azaz lehetne, csak nem kesztyűben. Szabadulását nem élvezheti sokáig, mert egy fordítás után ismét rajta vagyok, satuba szorítva a fejét, de ezt már nem tudom olyan sokáig tartani, mint a korábbi fogást, hiszen igyekszik kikecmeregni a szorult helyzetből. Nagy nehezen megfordul, de nem hagyom, hogy rám essen, ezért kiugrom alóla, de kezeim még mindig rajta vannak. Próbálom nem hagyni magam, de csak lefejti magáról a kezeim, hogy odébb guruljon, én pedig szusszanok párat, aztán felkelek a földről. Lepakolom a kesztyűket, majd segítenék neki is, de hát ha nem kér belőle a sérült egója miatt, az az ő dolga. Vizemhez sétálok, mert rám fér pár korty, na meg ő is kér, úgyhogy felé dobom az üveget. Ezután összeszedem a pálcám, ami szintén a táskámban landol.*
- Abban a szobában mindig van whisky! *Közlöm vele, persze értem én a célzást, de ha inni akar, akkor kénytelen megvárni. Nem tudom, hogy mennyire kíváncsi típus, na meg alkesz, de csak remélni tudom, hogy ezután nem fogja felkutatni a cuccaimat némi pia reményében, akkor nem leszünk jóban. Én viszont még nem fáradtam ki eléggé, úgyhogy ki is használok még pár gépet, amivel erősíthetem a lábaim, illetve a hátam.*

//Én is köszöntem Very Happy

//

Tárgy: Re: Konditerem 2013-04-11, 8:49 pm

*Az újrakezdésnek része az életmódváltás is. Pontosabban, hogy újra felveszem a régi életstílusomat. Ugyan otthon is edzettem, jártam futni meg minden, de elég rendszertelenül, így hát nem vagyok már a régi formámban. De ezen változtatni kell, azért is indulok meg így délután a konditerem felé, vállamon egy elég méretes edzőtáskával, melyben egy jó üveg víz és az elmaradhatatlan ipodom, amin a kedvenc zenéim lapulnak. Helyet kapott benne azért egy adag váltásruha is, hiszen nem lehet tudni, mi történik velem, elfér. Egyébként edzőcuccban indulok úti célom felé, ami nem más, mint egy fekete cicanadrág, egy fehér atléta és egy színes edzőcipő van rajtam, így hát annyira nagyon nem tűnök ki a tömegből, de elég nyilvánvaló, hová is tartok épp.
Megérkezve aztán ledobom a cuccom az egyik sarokba, és szembeállva a tükörrel, hogy jobban lássam a szerencsétlenkedésem, neki is állok egy kicsit bemelegíteni. Régen elég sokat jártam ide, úgyhogy otthonosan érzem már magam, és meg is szokhatom ismét ezt a helyet, ugyanis összeszedem magam és gyakrabban fogok idejönni. Nyújtás után fel is pattanok egy futópadra, kezemben az ipoddal, amit ruhám széléhez csiptetek, majd bedugva a füleimet, átadom magam a zenének és elég jó tempóban, ütemesen futok, miközben a szemközti falat nézem, így nem láthatom a nekem oldalt lévő ajtót.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-04-11, 9:08 pm

*Ma konkrétan bejártam fél Los Angelest, nagyon király most az időjárás odahaza, akárcsak itt, így egész nap egy fekete térdnadrág van rajtam, amit természetesen szintén a pengetős övem tart a helyén, róla láncok lógnak, késem, és végül, de nem utolsó sorban a pálcám. Felül az egyetlen fehér pólóm van rajtam, amit csak a feliratért szeretek, "Sex, drugs, and Rock n' Roll", a három varázsszó, bár a másodikkal én csak üzletelek, de azért fontos szerepet tölt be az életemben. Nyakamban még ott lóg a pengetős medál, s gitáromat is csak akkor teszem le, miután visszatérek az iskolába, azon belül pedig a szobámba. Ezt követően a nagyterembe megyek, hogy feltankoljak kajával, ami jelenesetben három rántott húsos szendvics, és egy üveg mentes víz. Úristen, én vizet iszok? Ráadásul bubimenteset? Ilyen csak akkor történik, ha gyúrni megyek..de most épp ez történik, így indokolt ez a félrelépés, na meg a nagy szendvicsek is, és így felpakolva hamarosan meg is érkezek a kondiba, fogyasztva az első szendót. Kezeim tele, így a lábammal nyitom ki az ajtót, és ekkor pillantom meg, hogy valaki nagyon rohangászik egy helyben.*
- Miért jó egy helyben futni, sose értettem.. *Kérdezem meg kicsit hangosan, mivel az ajtócsattanásra amit okozok, nem figyel fel, így gondolom be van dugva a füle. Ha még ez se hat, akkor majd észrevesz, ahogy elsétálok mellette, s az egyik padra le is pakolok, na meg a szendvicsem maradékát is gyorsan benyomom, így félig tele szájjal szólalok ismét hozzá.*
- Amúgy csáó, Slash vagyok. És te? *Emelem felé tekintetem, majd ha választ is kapok, akkor a fal felé igyekszem, ahol található néhány fehér fásli. Ezeket a kezeimre tekerem, és miután megvan, ledobom a pólóm, mert bizony ma egy kis boksszal kezdem a bulit. Igazából nem érdekel, hogy esetleg zavarja-e a dolog, vagy sem, most ilyen kedvem van, szóval hadd vagánykodjak már egy kicsit csak úgy, ha már van társaságom. Így már tetkóm is teljesen kivehető, na meg az egész felsőtestem, amiken hamarosan izzadságcseppek is megjelennek, hála annak, hogy erőteljesen elkezdtem püfölni a bokszzsákot. Egyelőre csak az alap, jobb és bal egyenes, majd rúgás megy, viszont nemsoká nyomatom a kombókat is. Ja, hogy elfelejtettem volna bemelegíteni? Mindegy is, az a puhányoknak való.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-04-11, 9:22 pm

*Mindig is szerettem zenére futni, mert akkor még többet tudok kihozni magamból, így történik ez most is, így útközben gyorsan össze is fogom a hajam, mert már kezd idegesíteni, hogy össze-vissza dobálódik és természetesen folyton a szemembe megy. Nyugodtan futkorászok, amikor egyszer csak egy ember halad el előttem. Majd' szívrohamot kapok, így gyorsan fel is ugrok a futópad két szélére, nehogy beessek a súlyzók közé, és kiszedem a fülemből a füleseket. Mikor nagyjából normalizálódik a szívverésem, vagy legalábbis túl vagyok a kezdeti sokkon, viszonozom a bemutatkozását.*
-Szia. Corina vagyok. A frászt hoztad rám. *jegyzem meg neki, cseppet sem szemrehányóan, bár nem hiszem, hogy túlzottan érdekelné, mint ahogy az sem, zavar-e esetleg, hogy póló nélkül kezd el boxolni. Feltornászom magam egy lábgépre, ahonnan véletlenül pont tökéletesen rálátok a boxzsákra, és úgy kezdem el dolgoztatni belső combizmaimat, miközben a fiú tetoválását próbálom megfigyelni, majd hangot is adok ennek.*
-Szép tetoválás. Régóta meg van már? *érdeklődök, meg persze próbálok kicsit szóba is elegyedni a fiúval, na nem mintha annyira szimpatikus lenne, de utálok egyedül edzeni, így hát kénytelen leszek beérni vele, amíg nem jön valami normálisabb egyén.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-04-11, 9:47 pm

*Úgy érzem, ezt a frankó napot egy edzéssel kéne megkoronázni így a végére, tehát miután lecuccoltam a szobámban, a nagyterembe igyekszem, ahol kaját és innivalót is veszek magamhoz, hogy nehogy hiányt szenvedjek valamiben. Tele kézzel megérkezek a konditerembe, és egyből teszek is egy megjegyzést a szöszkének, aki látszólag nagyon fut, de tippem jó, nem hall engem, így csak akkor köszönök rá, amikor már lát is.. És a reakció, hát megnevettet, nem kétséges.*
- Pedig ennyire ijesztő azért nem vagyok! *Jegyzem meg poénkodva, mert tényleg sokkot lehet kapni, ha valaki nagyon koncentrál valamire, és még a fülében is üvölt a zene. De ez van, majd megnyugszik, a szívverése amúgy is az eget verheti a futás miatt, de én nem zavartatom magam, villogok egy kicsit az izmaimmal, miután a kezemre is felkerül a kötés. Rákoncentrálok a bokszzsákra, majd el is kezdem ütni, rúgni, egyelőre egy adott ritmusban, amit kísérnek a láncaim csörgései is. Eközben látom a szemem sarkából, hogy Corina gépet vált, majd gondolom lecsekkolja rendesen a tetkómat, mert erre vonatkozik a következő kérdése, úgyhogy én egy kicsit leállok, és kifújom magam, hogy válaszolhassak.*
- Kösz. Amúgy nagyjából..január óta, akkor varrattam odaát Mystralban. Jól dolgozik a fazon, ismered? *Kérdezem meg lihegve kicsit. Ugyan nem látok rajta tetkót, de kitudja, mi rejlik a ruhadarabok alatt, már ami a tetoválásokat illeti, bármi lehet bárhol.. Viszont én éhes vagyok, így megtámadom a másik óriás szendvicsem is, persze csak azután, hogy iszok pár korty vizet.*
- Kérsz egyet? *Hát igen, én ilyen rendes vagyok, mint mindig, aztán rajta áll, hogy éhes-e vagy sem, mert én nem vagyok skót. Ha kér, akkor viszem neki a harmadikat, ha meg nem, akkor a saját szendvicsem társaságában ülök le mellette a fekvenyomó padra, hogy így dumáljunk tovább.*
- Amúgy nem szoktál gyakran idejárni, vagy csak elkerüljük egymást? *Kérdezem már csak azért is, mert én sokat járok ide, őt mégsem láttam még soha ezelőtt. Az is lehet, hogy új diák, de akár egy felsőbb évesről is lehet szó.*

Tárgy: Re: Konditerem 2013-04-11, 10:04 pm

*Nem számítok rá, hogy ilyen hamar társaságom akad, ezért nagyon meg is ijesztet, amikor megjelenik a semmiből.. vagyis lehet, hogy köszönt, de nem hallottam a zene miatt. Mindegy is, nem lényeg, igyekszem kiheverni a szívrohamom, majd utána viszonozom a bemutatkozását és még egy mosoly is megjelenik az arcomon. Egyelőre elég lesz a futásból, így hát át is vonulok az egyik lábgéphez, de ezúttal már nem hallgatom a zenémet, feltekerem a fülest, és magam mellé ledobom a földre, remélve, hogy nem fogom itt felejteni. A srác megjegyzésére ismét mosoly húzódik az arcomra, miközben igyekszem azért dolgozni is, hiszen újra vissza kell nyernem a régi formám, még pedig a lehető leghamarabb. Azért közben valamivel le kell foglalni az agyamat is, így hát a tetkóját kezdem figyelni, majd meg is jegyzem ezt a fiúnak.*
-Ó, akkor mondhatni egész friss. Nem, még nem voltam nála, de tervezem. *válaszolom egy-egy levegővétel között, hiszen nem hagyom abba az edzést, igyekszem így válaszolni a kérdésére, bár kissé szaggatottan sikerül. Úgy tűnik máris pihenni fog, hiszen egyenesen a cuccaihoz indul, majd egy hatalmas szendvicset szed elő, és engem is megkínál.*
-Nem, köszi. Mielőtt lejöttem, ettem.. nem is keveset. De azt hiszem, hiba volt. *jegyzem meg, hiszen így most nem bírom annyira a terhelést, mint amikor kevesebbet eszem, ráadásul nem is merek komolyabban edzeni, nehogy túlzottan megerőltessem az izmaim. Amikor leül mellém, abbahagyom az edzést, és hátradőlve válaszolok a következő kérdésére.*
-Régebben gyakran jártam ide. De egy időre el kellett utaznom, így hát nehéz lett volna összefutnunk. *Válaszolom mosolyogva, bár remélem nem akar kíváncsiskodni az elutazásomról, hiszen nem szívesen beszélek róla, főleg nem idegeneknek.*
-Amúgy jó étvágyat. *jut eszembe, bár nem úgy tűnt, mintha nagyon megsértettem volna a figyelmetlenségemmel, de hát udvariasságra neveltek, így eleget is teszek neki.*
-Csak itt szoktál edzeni vagy ha jobb idő van, ki is mész? *érdeklődök, hiszen mindig is érdekelt mások edzési szokása, hátha át tudok venni valami hasznosat a sajátomba is.*