Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
December 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31      
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167122 hozzászólás olvasható. in 1080 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week
Astrid McCaine
 

Share | 
 

 Ódon temető

Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 15 ... 29  Next
SzerzőÜzenet
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Ódon temető   Szer. Jan. 20 2010, 15:42



A temető az iskolán kívül helyezkedik el, Seol szigetén. A területre viszont nem juthat be egyszerű halandók közül mindenki. Kizárólag csak akik a Mysterioba jártak, hiszen ez a hely direkt az ott elhunytak miatt lett létre hozva valamikor az idők kezdetén, mikor maga az iskola. A helyet jó ideig senki nem látogatta, hiszen az iskola maga is eltűnt a föld színéről, viszont a természet megőrizte olyannak amilyen volt. Rideg egy hely, itt nem létezik semmi csupán az emlékek.
Elég sok sír van itt. Legtöbbjük névtelen, vagy már annyira elkopott a fejfán az írás hogy elolvasni nem lehet. A régebbi sírok a temető kapujához közel vannak, míg egyre beljebb haladunk a macskakővel kirakott járdán, úgy láthatunk újabb sírokat. A helyen örökös hideg van és hó. Sokan azt mondják hogy szimpla mágia, mások szerint, a holtak lelkei fagyasztották meg örökre ezt a helyet. Néha éjszakánként, különös fájdalmas hangokat hallani innen, s aki itt jár bizony minden oka meglehet a félelemre is.
A temető mellett ugyanis egy erdő határos, egy sötét ódon ösvénnyel. Még nem járta végig senki, aki viszont igen, az nem beszéli mit látott az út végén.
A temető amúgy békés, van néhány pad, és jó pár fa is itt. Éjszakánként lidércfények, pompáznak a temető körül. Sokan azt mondják a hely, megváltoztatja az embert….

Az iskola második fennállása óta történt halálesetek, és itt fekvők listája:

- Sirius Alucard
- Alisha Howman
- Aoifé Siobhain
- Dillan Evans
- Jalmaari Halautte
- Lysagh Siobhain
- Niamh Sullivan
- Scarlette Turner
- Szikszay Johanna
- Thomas Wordsworth
- Amira Lisa Ravenwood
- Dominic Mildor

Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 03:05

- Hát, azt mondom, hogy igazad van, de még se szeretnék róla beszélni. *egy kisebb sóhaj, majd sétálnak még tovább egy darabig, de már még se olya sokáig, mint ahogy azt nemrég tervezte még Michelle. *
- És igen, igazad van, nem akartam, hogy bárki is megtaláljon. Tudod, néha még nekem is szükségem van egy kis magányra. *mondja egy apró mosollyal a fiúnak és utána elő is áll egy ötlettel, mi szerint menjenek el a temetőbe. *
- Én oda szeretnék most menni. Ne kérdezd, hogy miért, de szeretnék. *mondja és bizony tudja, érzi, hogy ott a helye, de hogy miért, azt nem tudja. Bárcsak ne hallgatna erre a megérzésre és menne a temető felé. Viszont amikor Varg beadja a derekát, megindulnak a megfelelő irányba és a kérdés hallatán csak kissé megigazítja hajtincseit, ami most sikersen eltakarják arcát. *
- Nem számít. *mondja nagyon halkan, majd miután maguk mögött hagyják az erdőt, megindulnak a fiú vezetésével továbbra is a temető irányába. Az egy nyugodt, csöndes hely és talán Michelle is kicsit jobban fogja érezni magát, egy ilyen helyen, ahol rajtuk kívül mindenki más halott. Átlépnek a kapun, végighaladva a macskaköves úton és közben a leányzó kíváncsian nézelődik körbe. *
- Érdekes egy hely. Elég régi sírok lehetnek itt, mivel többön nem látszik a felirat. *állapítja meg az egyik sír felé mutatva, majd tovább haladnak befelé. *
- És te hogy akadtál rá erre a he…? *kérdi kíváncsian pillantva a fiúra és még egy apró mosolyt is megenged magának, de ekkor, ahogy elnéz a fiú mellett, hírtelen egy nevet pillant meg, de csak futólag. Lábai legyökereznek, beszédét is abbahagyja, csupán csak nézi a sírt. Óvatosan, nagyon nehéz léptekkel megindul felé, majd amikor elolvassa rajta a nevet… *
- Sirius… *nagyon halk, szinte suttogó hangon, térdelve előre esik. Arca falfehérré változik, egyszerűen nem tud mit csinálni. Keze hozzáér a hideg kőhöz, majd szemeiből lassan hullani kezdenek a könnyek, egyre gyorsabban. *
- Ez nem lehet igaz… és én … én még téged hibáztattalak azért, hogy miért nem köszöntél el.. *mondja és egyre jobban hullanak a könnyei. *
- Ezt nem akarom elhinni, Sirius. *mondja most már hangosabban, a fiú nevét most már hangosan kiálltva, kikelve önmagából és fejét leborítja a sírkőre. Most már nem tud a fiúval foglalkozni, aki ott van vele, hiszen tudja, hogy ez nem csak egy tréfa, érezte, hogy Siriussal valami történt, érezte, még se kereste eddig fel, nem érdeklődött Daphnenel se. Csak magát hibáztathatja. És ő eddig remekül szórakozott, amíg Sirius halott volt. A sír kezd megtelni a lány könnyeivel, aki nem egyszerűen sír, hanem zokog és jobb kezével a követ ütögeti. A fájdalmat se érzi, nem érdekli most semmi és senki, egyszerűen nem tudja elhinni, hogy ez megtörténhetett. Pont ő, a legjobb barátja, az az ember, akit a legjobban szeretett az iskolában, a szülei után a legfontosabb ember, halott és soha többé nem fogja látni, nem tudja többé megölelni, nem tud hozzábújni és megosztani vele minden gondolatát. Örökké halott és többet nem tudnak érintkezni egymással.
A lány szeme előtt végigfut az összes eddigi emlék és egyre jobban sír. A találkozásuk, az árnyhágón történtek, a fogadó és a fiú gondoskodása, amikor Siriusról kiderült, hogy Cruorises, tehát még többet tudnak majd együtt lenni… és nemsokára, ezeket a szép emlékeket felváltják a fájdalmat érzések. Vajon sokat szenvedett? Mi történhetett vele, hogy meghalt? Mit érezhetett halála pillanatában? És vajon, vajon Michelle is ott volt a gondolatai között? Annyi kérdése van és most amit a legjobban bán, az az, hogy nem tudott elbúcsúzni a fiútól, nem tudta megmondani neki, hogy mennyire szereti és hogy mit jelent a számára és ezt már soha nem tudja megosztani vele, Sirius soha nem fogja megtudni, hogy mit jelentett igazából egy naív, szeleburdi lány számára, akinek most összetört a szíve. *
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 03:20

-MEgértem.. Nem ismersz*mondja mosolyogva, és ezért nem is hibáztatja. Valószínüleg fordítva is így történne, így megérti hogy a lány megtartja magának a titkait*
-Tudom.. álltalába akkor megyünk az erdőbe ha magányra van szükségünk.... amúgy néha nehéz elhinni főleg a tegnapi után. Elég életvidám lánynak néztél ki*mondja csendesen majd nemsokára jön a temető, és a kérés*
-Akkor veled tartok*mondja, hiszen meg lett kérve hogy ne kérdezze miért. Így nem is teszi. A sírásos dologra a reagációra csak egy kisebb mosolyt ereszt meg, de ebbe a mosolyba kevesebb az öröm*
-Soha semmi nem mindegy. Minden számít*mondja csendesen, de nemsokára már a temetőnél lesznek. A srác elvan a látvánnyal, őt lenyűgözi az ereje a helynek. Dehát inflatusos is*
-Névtelen lelkek... az ember egy idő múlva a feledés homályába hullik. Amikor már nincs aki emlékezzen rá elmúlunk mint gyertyaláng a szélben... amúgy tényleg régiek lehetnek. Talán 6-700 évesek is*mondja elnézve a sírok sorait, majd a kérdésre kicsit komolyabban néz a lányra*
-Puszta véletlenségből. Nemtudom.. lehet csak valami akarta hogy erre jöjjek. Az ösztöneim. Mindig szerettem az ilyen helyeket. Sokat lehet gondolkozni a holtak között .Még akarna beszélni de ekkor hall meg valamit, és látja ahogy Michelle megtorpan *~Sirius?~*gondolkozik majd követi a lányt, először csak pillantással, majd közelebb is lép. Amikor meghallja a szavakat viszont az ő arca is komorságba búrkolódzik. Rossz látni egy lányt akinek szinte nem lehet letörni azt a naív és mégis szép gyermeki énjét így látni, nem szólal meg, jó néhány percig csak figyeli a másikat, nem akar zavarni. Sejti hogy mi zajlik a másikban, bár koránt sem érzi át a fájdalmat, hiszen nem ismerte a kettejük kapcsolatát.Amikor viszont a lány a következdi el ütögetni, már nem bírja megállni. Lassan lehajol mellé majd , ha kell erővel fogja meg a másik kezét*~Szegény lány~*fut át az agyán. Egy pillanatig arcán neki is szomorúságot lehet felfedezni*
-Ezzel nem mész semmire hagyd most abba kérlek. Ezzel nem hozod vissza*szólal meg halk de magabiztos hangon. És úgy is fogja a másik kezét , és ha az engedi egyre feljebb és feljebb húzza a sírtól. El akarja vinni innen. Minnél előbb...*
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 03:29

*Inkább nem mond mást a fiúnak, hiszen nem akarja elárulni neki, hogy mi is bántja a lelkét. De ekkor már a temetőben vannak és nemsokára meg is pillant egy sírt, rajta egy névvel, amit soha nem gondolt volna, hogy valaha is látni fog. A lány csak lerogy a sír elé és sír… minden összetörik benne pillanatok alatt és egy idő után már saját magában kezd el kárt tenni, hogy talán a testi fájdalom segíthet valamit a lelkét gyötrő érzéseken. Most, hogy már nincs itt Sirius, ő maga se tud olyan lenni többé, mint volt, szüksége van a fiúra és most megfordul a fejében még az öngyilkosság is. Talán az lenne a legjobb, hogy ha nem lenne itt. A keze az ütésektől vérezni kezd, ezzel otthagyva a vérét a fiú sírján. Nem zavarja, ő folytatná még tovább, ha kell, összetörve saját csontjait, de ezt Varg nem hagyja, odasétál hozzá és elkapja a kezét. Michelle ösztönösen pillant a fiúra, úgy néz rá, ahogy még soha, senkire, gyilkos tekintettel. *
- Eressz el… *sziszegi szinte a szavakat, de a könnyek csak nem akarnak elállni. És még hogy hagyná, hogy felsegítsék? Dehogy hagyja, ő ott akar maradni és megpróbálja kitépni kezét a másik kezei közül és ezért még másik kezét is beveti. *
- Hagyj békén, te ezt nem értheted. *kiabálja most már és most nem érzi azt, hogy csak segíteni akarnak neki, inkább akadályozzák abban, hogy azt tegyen, amit akar, hogy elvégezze az önpusztítást, ami talán kissé lenyugtatná, majd pedig a fájdalom és a kimerültség segítene neki, egy ideig és utána minden kezdődhetne előről. *
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 03:44

*Nemsokára a temetőben vannak, a srác pedig nem kérdez többet, csupán érdekelte volna, mert alapból kedves lánynak ismerte meg, aki fura hogy most ilyen. Viszont nemsokára történik valami. Méghozzá hogy meglátnak egy sírt és a lányból előjön valami amit eddig a fiú még elképzelni sem mert. A sírásra ő is elkomorodik talán már szomorúvá vállik az arca. Hogy sajnálja e a másikat? Inkább csak el tudja képzelni hogy mit érez, ezt lehet sajnálatnak is nevezni. Nem is hagyja hogy a lány tovább ott legyen, hiszen a keze már vérzik, így elkapja azokat, viszont amikor a lány szembe néz vele ő csak komolyan állja a pillantást*
-Nem fogom hagyni hogy tönkre vágd magad, ezzel csak magadnak rontasz*mondja csendesen. Próbál megértő lenni viszont a kezét nem engedi és ha kell erőszakosan húzza fel a sírtól, nem érdekelve hogy a másik kapálódzik. Nem élvezi ő se a dolgot, de nem akarja hagyni hogy ez legyen*
-Mit nem érthetek? Hogy fáj hogy elveszítesz valakit, én is vesztettem már el, és tudom milyen érzés*mondja kicsit hangosabban de úgytűnik hogy Michelle nem akarja abba hagyni az önpusztítást. A srác fejébe sok gondolat jelenik meg, szeretné elvinni a lányt , vagy legalább megnyugtatni viszont ameddig így ki van kellve magából nehéz lesz, így egy kicsit több erőt belevíve maga felé fordítja és egy pofont ad a lánynak. Nem erőset, csak hogy érezze , remélve hogy kitéríti ebből az őrületből amit a hirtelen szomorúság okozott, egy pillanatig csak figyeli a reakciót, reméli hogy meglepi a másikat vele, ha a lány megáll, a következő reakció már nem ilyen lesz . CSupán szorosan magához öleli a másikat,egyik kezével a hátát másikkal a fejét fogva, nyugtatóan bele bele simítva a hajba. Ha tombol vagy verni akar valamit akkor inkább ő legyen. Ő legalább nem horzsolja véresre a kezét, de talán megnyugtathatja a lányt. Nem akarta ő megütni se, csak észhez akarta téríteni és finoman nem ment. Félre értés ne essék nem fogja kihasználni a helyzetet sehogy csupán most ő van itt. És segíteni akar.
-Ezzel nem hozhatod vissza*szólal meg hallkabban a másikhoz közelebb hajolva *
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 03:58

*Amikor a fiú megpróbálja elrángatni a sírtól, ő csak dühösen el akarja rántani a kezét, viszont ezt Varg nem hagyja neki és nemsokára már a fiú mellett áll, mivel elég durván fel lesz húzva és ez ellen nem tud semmit se tenni. A srác sokkal erősebb nála, ő meg most amúgy is le van gyengülve. A szavakat szinte fel se fogja, a fiú felső testét kezdi el ütögetni, kapálózik, mindent megtesz annak érdekében, hogy kiszabaduljon az erős kezek közül, de ekkor valami váratlan dolog történik, egy pofont kap a fiútól, amit azért rendesen meg is érez, így kissé valóban észhez tér, beválik a terv. Viszont még mielőtt bármit tehetne, bármit mondhatna, már húzza is magához a fiú és nagyon szorosan magához öleli. A lány még fel se fogja a történteket, legalábbis egy rövid ideig, de utána megpróbál kiszabadulni a fiú kezei közül, ami már nem megy neki, így csak sírva tovább ütögeti a fiút, azaz a hátát. Pár percig még küzd, de utána egyre gyengébbek lesznek az ütések, míg végül megadóan hagyja ott kezeit a fiú hátán és fejét kissé belebújtatja Varg mellkasába. Ott sírdogál tovább még egy darabig, de valahogy úgy érzi, hogy nem tud megnyugodni. *
- Miért nem engedsz el? Sokkal jobb lenne minden… jobb lenne, hogy ha én is követhetném. *most nem gondol arra, hogy hiányozna a szüleinek és a barátainak és hogy sok embernek szintén fájdalmat okozna, most önző módon csak magára tud gondolni. *
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 04:07

*Úgytűnik hogy a srác azért felhúzza a lányt, aki viszont erőnek erejével ellenkezik. A fiú nem erőszakos viszont nem fogja hagyni hogy a lány valami hülyeséget csináljon, vagy szétverje a kezeit, így kihasználja hogy erősebb. Viszont lenyugtatni a lányt mégnehezebb lesz, így végső elkeseredésbe egy pofont ad neki. Figyeli a reakciót és ahogy a lány egy pillanatra megáll magához is öleli, méghozzá elég erősen. Nem fogja elengedni ameddig el nem érik azt a bizonyos pontot , amikor a lány már nem üti a hátát csupán sír. A srác csak lassú jobbra ballra ringatózásba kezd, miközbe kezével szüntelenül simogatja a lány fejét.
Csak hagyja hogy a másik sírjon, most nem számít meddig, vagy mikor, esetleg hol , csak hogy a lány megnyugodtjon. Fura egy helyzet, pedig alig ismeri mégis ő van itt egy ilyen pillanatnál... Csak csendesen figyeli Michellt aki pár perc múlva meg is szólal*
-Mert nem fogom hagyni hogy folytasd...*mondja most már a másik szemébe nézve. Ha a lány is vissza néz láthatja a srác tekintetén hogy bizony ezt acélosan komolyan mondta*
-Biztosan, jót tennél vele a barátaidnak is, vagy a szüleidnek. Azt akarod hogy ők is ilyen fájdalmakat érjenek át mint te?ááh*mondja miközbe a lány hátán lévő keze a zsebébe csúszik és egy pár zsepit vesz elő. Az egyikkel kicsit megtörli a másik szemét majd komolyan néz rá*
-Mutasd a kezeidet*szólal meg hűvös lágysággal, de magabiztos hangon*
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 04:29

*Az ölelés nem segít eleinte, csak tombol tovább, de végül megadja magát, főleg, hogy már alig van ereje bármit csinálni, most már lassan sírni se tud. Szemei durván bedagadtak, fáj is neki, nem kicsit, viszont most még se fog ezzel foglalkozni. Így hát amikor enged az ölelés, akkor belenéz a furcsa szempárba, de arca most csak fájdalmat sugall, semmi mást, viszont a szavak megteszik hatásukat, lassan leereszti fejét és kissé meg is rázza, majd amikor a fiú meg akarja törölni a szemét, akkor csak hagyja. *
- Csak az egyik kezem sebes, de túlélem… én túl. *ismét megindulnak a könnyek, nem tud most másra gondolni, de lassan még is a srác felé emeli vérző kezét. *
- Köszönöm. *mondja nagyon halkan a fiúnak, hiszen tudja, hogy Varg csak segíteni szeretne neki. Visszapillant a sírra, majd újból a fiúra. *
- Ha gondolod, menj vissza a kastélyba, én ma szerintem úgy se mozdulok el innen. *mondja őszíntén és előtte még a szívére teszi a kezét.*
- Esküszöm, hogy nem ártok magamnak… és másnak se. *ez minden bizonnyal még szükséges volt ahhoz, hogy a másik békén hagyja és egyedül lehessen, hiszen most már nem akar továbbra is teher lenni a másik számára. *
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 04:39

*Először tart, hogy még a pofon utáni ölelés se fog bevállni a lánynál, de végül úgytűnik abba hagyja és marad a sírás, a sírás ami a srác szerint is kell. Tudja hogy mi a fájdalom és most ő van itt , így szeretné ha a lány megnyugodna, ha órákig sír a vállán akkor úgy. Viszont amikor ereszt az ölelésen úgytűnik valamennyire a könnyek is vissza vonulót fújnak. Maradtak csak a vörös áztatott szemek. Amikor a lány megrázza a fejét ő csak bólint*
-Látod lennének akik ugyan ezt éreznék hogyha veled történne ilyesmi, nem ilyen sorsot érdemelsz*mondja csendesen miközbe egy pillanatra a lány arcára teszi a kezét. Majd amint megkapja a kezet, óvatosan megfogja majd a zsepivel lassan végig törli a sebet, ügyelve rá, úgy hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozza a lánynak.*
-Nem szabadna ezt tenned a kezeiddel, a belső fájdalmakat nem ilyen egyszerű elnyomni*mondja még mindig megértő csendes hangon miközbe a másik felé vezeti a pillantását. A következő szavakra viszont először elkomolyodik , majd megcsóválja a fejét. Neki ő nem teher. Ha az lenne a srác már lelépett volna*
-HÁt ha te nem mozdulsz akkor bizony ketten fogunk itt virrasztani, mert nem hagylak egyedül*mondja csendesen, lágy hangon mégis nagy elhatározással teli hangon. Komolyan is gondolja*

\\fagy\\
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 22:31

//olvad//

- Igen, tudom. Nem is tudom igazából, hogy mi ütött belém. *halk sóhaj. Valahogy könnyebb lett volna minden, legalábbis Michelle számára, de most, hogy itt van Varg és felnyitotta a lányka szemét, tudja, hogy igaza van és ezt be is ismeri természetesen. *
- Nem egyszerű, de ideiglenesen jól esett... bár most fáj, de legalább nem törött el. *mondja kissé felszisszenve, ahogy a fiú hozzáér a sebes bőrfelülethez, viszont amikor Michelle azt mondja, hogy köszöni és hogy inkább menjen el, az inflatusos fiú nagyon megmakacsolja magát és bizony nem mozdul addig, amíg a kék szemű lányka se. *
- Én azt nem szeretném... szóval, akkor inkább menjünk vissza a kastélyba és majd kijövök holnap, addigra talán megemésztem a dolgot. *dehogy fogja megemészteni, csupán csak nem akarja, hogy a fiú aggódjon érte. Így lassan egy kicsit távolabb sétál tőle. *
- De igazán kedves tőled, hogy segíteni szeretnél és hogy itt voltál, ezt soha nem fogom elfelejteni. *mondja őszíntén, majd ismét egy puszit ad a fiú arcára, de ezt nem kell félreérteni, teljesen baráti gesztusból teszi. *
- Köszönöm. *mondja halkan, majd ránéz a sírra és utána Vargra, várva arra, hogy elinduljanak, hiszen ha még sokáig marad itt, ismét megerednek a könnyei.*
- Szia Sirius. *köszön el a halott sráctól, aki biztos nem hallja, de ő azért el szeretne köszönni. *
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 22:42

-Csak megtudtad hogy milyen, amikor olyat veszítesz el aki fontos volt. Mindenki így reagált volna*mondja kicsit szomorúsággal átitatott halk hangon a lány felé, miközbe lassan megtörölgeti a sebet*
-Az önmarcangolás nem vezet semmire, csak magadat teszed tönkre vele. Nem hinném hogy ennek örülne ha látná*mondja kicsit a sír felé nézve, folytatva ugyanazzal halk tónusú hangon. Majd a lány szavai után ő is válaszol. Nem fog egyedül itt maradni Michelle, még ha nem is ismeri sejti hogy sokmindenre képes az egyedül lét. Remélni tudja hogy mostanában sokan fogják körülvenni, mert egyedül pokol mindent megemészteni. Átéllte már egyszer*
-Mennyünk, de ha megengedsz egy tanácsot, mindig legyél olyannal aki közel van hozzád... könnyebb úgy minden ha nem egyedül vagy a gondolataiddal*mondja komoly hangon, majd felkészül az indulásra*
-Tudom hogy egy ideig úgyse fogod... szóval ne akarj becsapni, ismerem az érzést. De ha rám hallgatsz megőrzöd az emlékekbe, és csak a szép pillanatokat. Ő se akarná másképp*mondja a lány felé nézve egy szomorkás mosollyal, a szavakra és a puszira csak oldalra dönti a fejét. Nem érti ő félre, csupán csak ő volt itt, nem akar ő semmit se a lánytól, maximum össze barátkozni*
-Azt hiszem természetes, de soha ne mond hogy soha, csak egy végtelen létezik és oda is el kell jutni*mondja mosolyogva majd ő is a sír felé fordul, majd amikor a lány elindul, lassú léptekkel ő is Michelle mellett*
Vissza az elejére Go down
Troy Clayton
Diák Exortus
Diák Exortus


Jelige : A nők bálványa xP
Hozzászólások száma : 1883
Csatlakozás : 2009. Dec. 12.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 23:02

* Mikor rákérdez a dolgora, hogy mi a baja, sóhajt egyet és Troy szemeibe néz. Majd mikor végig hallgatta a mondandóját. Most már érti, de akkor se érti. Ez kicsit bonyolult. De az tény, hogy Michelle nem figyel a srácra, mert akkor tudná, hogy ez nem igaz. *
- Csak haverok, semmi nincs köztük és köztem. De nem igaz, hogy ezerszer jobbak nálad.
* Kicsit mosolyog, majd a következő mondatot meghallva elnéz másfelé. Majd egy kis idő után megszólal. *
- Én nem tudom, hogy te hol jártál a belső kertben meg most az előbb, de az biztos, hogy nem rám figyeltél.
* Ezután megfoják Troy kezét és neki is indulnak Sirius sírja felé. Ugyan a sétálást, nem úgy értette, hogy a temetőbe mennek, bár fel akarta ajánlani, hogy elkíséri Michelle-t, de letett róla. Aztán most megint kilyukadnak a temetői sétánál, így csak sétál Michelle mellett, és azon gondolkozik, hogy hol rontotta el. Végig a lányt követi, de nem szól semmit. Kicsit még sétálgatnak, majd elérkeznek a temető kapujához és megáll, majd ránéz Michelle-re és mégis megszólal, bár már nem annyira vidám hangon. *
- Ugye nem csinálsz semmi olyat, ami fájna neked?
* Itt most a kezén lévő sebre gondol, mert nem szeretné, hogyha le kéne fognia a lányt. Vagy esetleg felpofozni, amit biztos, hogy nem fog megtenni, mert nem tudná, de azért bízik a lányban, hogy nem tesz magában kárt. *
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 23:13

*A fiú szavait figyelte és kissé meg is lepődik a hallottakon. *
- De... de én figyeltem rád, csak rád figyelek. *na már amennyire tud, hiszen gondolatai egy része tegnap este óta Sirius körül vannak, a régi emlékeken, mindenen, a múlton és a jövőn, de túl kell lépnie a dolgot. Tegnap még az is megfordult a fejében, hogy itt hagyja ezt az iskolát vagy hogy Troytól eltávoldik olyan messzire, amennyire csak tud, de most már tudja, hogy ez nem jó ötlet, hiszen tényleg kedveli a fiút. *
- Mindenesetre jó tudni, hogy nem jobbak nálam. *egy apró mosolyt megenged magának és akkor ha minden igaz, kézen fogva elindulnak a temető irányába, mivel a lány továbra se engedte el a fiú kezét. Kissé furcsa ez a helyzet, így amikor Michelle lepillant a kezükre, kissé elmosolyodik ismét. *
~ Ezt se gondoltam volna soha, azaz nem mertem ezt gondolni. ~ *gondolja magában, majd ismét a fiúra tekint és nemsokára már meg is érkeznek a temetőhöz. Ott csak benéz, de utána ismét a fiúra pillant és meghallja a furcsa kérdést.*
- Nem, dehogy. Na meg te is itt vagy velem és az nekem most mindennél többet jelent. *kissé megszorítja a fiú kezét, majd belép a kapun és megindul abba az irányba, ahol tegnap meglátta a sírt. Akár csukott szemmel is odatalálna, oly ismerősen mozog a helyen, ahol életében eddig még csak egyszer járt, de az emlék örökké nyomott hagyott. Amikor megáll a sírnál, csak letekint rá, majd lassan lehajol és leteszi a rózsát a sírra. Érzi, ahogy ismét megindulnak a könnycseppek, de most gyorsan letörli őket, hiszen Troy előtt nem szeretne ismét sírni és nem akar újból a múlton rágódni, főleg, hogy most itt van vele a fiú. *
Vissza az elejére Go down
Troy Clayton
Diák Exortus
Diák Exortus


Jelige : A nők bálványa xP
Hozzászólások száma : 1883
Csatlakozás : 2009. Dec. 12.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 23:29

* Erre már nem mond semmit, hiszen ha figyelt volna Troy-ra akkor nem gondolkoznak ilyen ökörségeken. Az oké, hogy a fiú körül sok a lány, de ezt ugyan úgy eltudná mondani Michelle-ről, csak körülötte meg fiúk vannak...
Beszélgetés után megindultak a temető felé, persze kézen fogva. De ez úgy is csak egy napos lesz, és már eleve fél a fiú attól, hogy vége lesz ennek a napnak. Bár nem kezdődött túl vidáman, de a végére mégis jól sikerült. De aztán valahogy mégse úgy jöttek ki a lépések, ahogy akarta, így csöndben mennek egymás mellett, legalábbis Troy most nem szól semmit, csak néz ki a fejéből és próbálja megjegyezni az utat. Majd mikor tényleg megérkeznek, megkérdez valamit Michelle-től, ami igazából az ő érdekében kerül fel, mint kérdés. Mert tényleg azért a gyengélkedőre nincs kedve menni, nem szereti azt a helyet. De hamar megnyugszik mikor meghallja Michelle szavait, hogy nem fog magában kárt tenni. De azért próbára teszi Michelle-t. Mielőtt belépnének, odahajol Michelle-hez és puszit ad a szájára, majd követi a lányt a sír felé. Mondani nem mond semmit, mert nem tudna, erre nem lehet mit mondani. Meg már mondta, hogy sajnálja, és tényleg bánja, hogy nem ismerhette a fiút, de az élet megy tovább. Mikor Michelle kiköt Sirius sírjánál, lehajol és lerakja a rózsát, Troy áll mögötte és nézi. Egy szót sem szól, mert ilyenkor bizony jó, ha csöndben van és normálisan el tud gondolkozni Michelle azon, hogy mit is akar valójában. *
Vissza az elejére Go down
Sirius Alucard

avatar

Hozzászólások száma : 148
Csatlakozás : 2009. Nov. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: Halott diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 23:47

*BÁr nem gondolta volna hogy ilyen hamar vége lesz mindennek, ebbe a létállapotba megváltozott a fiú is. Talán az érzelmek vesztek ki belőle, vagy csupán csak a negatív dolgok? Nem tudni, bár érzi még a fájdalmat mégis, megkönnyebbülve érzi magát, kicsit olyan mintha szállna. Talán fel se fogja a dolgokat, vagy csupán éppen kezdi, hűvös levegő járja körül, arcra és testre is kicsit megváltozott, bár külseje maradt a régi mégis, arcán, és a karjain ott vannak a halála előtti méreg fekete, tengerként úszó nyomai. Filozófikusan olyan mintha valami különös nonfiguratív fekete tetoválás lenne a fél mellkasától a karjáig, fel a nyakán egy kis csíkban végig húzva a nyakáig. De mint tudjuk ez nem tetoválás. A srác alakját amúgy nem messze a sír mögötti kissé fás részen vehetik észre kissé derengősen, az éjszakába. Különös talán túlvilági fényt bocsáltva ki magából. Az ég felé néz. Viszont ha figyelmüket felé fordítják láthatják ahogy ő is feléjük fordul, majd lassan meg is indul, viszont pár méterrel megáll előttük. Semmi kétség. Az emberi látszat teljesen kiveszett belőle. Haloványan áttetsző alakká vállt*
-Azt hiszem nem ilyen állapotba kellett volna találkoznunk*mondja egy kissé fájdalmas mosollyal, amibe fellelhető hogy felismerte a sorsát fordul a lány fele.Majd Troyra emeli a pillantását*-Téged viszont nem ismerlek. Sirius *mondja miközbe lassan megemeli a kezét, de abba a pillanatban vissza is engedi azért néha még fura hogy nem tud fizikálisan hozzá nyúlni most már az élőkhöz*
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 21 2010, 23:52

*Úgy tűnik, hogy most mindketten csendben vannak, de most, először nem zavarja ez az egész a lányt, valahogy jobb is neki most a csend, néha jobb kicsit, ha az ember el tud gondolkodni. Ahogy viszont megérkeznek a temető kapujába, a fiú feltesz neki egy kérdést, amire terészetesen Michelle válaszol is, majd pedig olyan dolog történik, amire nem számított. A fiú odahajol hozzá, majd egy puszit ad a lány ajkára. Ő csak pislog párat meglepetten, majd elmosolyodik és ujjával végigsimít a fiú kézfején. Utána pedig lassan megindulnak a sír felé és amíg lehajol a rózsával, addig elereszti a fiú kezét. Szíve szerint köszöntené Siriust, de most még se teszi meg, méghozzá Troy miatt. Csak néha a sírt, majd lassan megfordul és az eddig mögötte ácsorgó fiúra tekint. *
- Kár, hogy még csak egy képem sincs róla. *mondja halkan, majd valahogy furcsa érzése támad, mint ha valami lenne a háta mögött. Óvatosan fordul meg, szinte félve és amikor meglátja a távolban Sirius alakját, szíve nagyot dobban. Soha nem gondolta volna, hogy még egyszer látni fogja a fiút, így eleinte bátortalanul indul meg felé, majd utána már fut a fiúhoz és át akarja ölelni, de egyszerűen nem megy, mert most már egy szellemet lát. *
- Sirius. *mondja halkan és hangja megcsuklik, ahogy pár könnycsepp indul meg az arcán. *
- Mi történt? *kérdi még halkabban és alig tudja visszafolytani a sírást. Troyt nem akarta ott hagyni, de most még se tud másra gondolni, mint az előtte álló szellemre, aki egykor oly sokat jelentett a számára.*
Vissza az elejére Go down
Troy Clayton
Diák Exortus
Diák Exortus


Jelige : A nők bálványa xP
Hozzászólások száma : 1883
Csatlakozás : 2009. Dec. 12.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 00:11

* A puszi után követi Michelle-t a sírhoz, ahol a lány letesz egy rózsát, majd Troy felé fordul. Nem nagyon tud mit mondani, a képes dologra. Igazából semmit nem is lehet rá mondani, de mindig megtudja látogatni Sirius-t, hiszen itt van az iskola melletti temetőben. Mondjuk eléggé hátborzongató, hogy egy diáktársuk halt meg, ki tudja milyen körülmények közt.
Különös érzése támad Troy-nak, mintha figyelnék. Lehet már paranoiás? Hát ez hamar kiderült, mivel egy szellem bukkant elő. Szellem?!?! Mondjuk az tény, hogy egy varázsló iskola és gyakran megfordulnak itt szellemek, na de egy kicsit ijesztő is a helyzet. Bár Michelle ismeri, és mivel Troy még soha nem látta Sirius-t, így feltételezi, hogy ő róla beszélt a lány.
Feleszmél mikor meglát egy alakot, vagyis mást, mert nem ölt teljes testet. Még nem látott szellemet, de most legalább megismerheti a fiút, akit Michelle, annyira megkedvelt. Majd oda megy ő is, bár most biztos, hogy nincs magánál, mert azért mégis csak egy szellem áll előtte... Izé lebeg, vagy mit csinál. Majd a bemutatkozás le is marad, bár nem kell sok hozzá, hogy pótolva legyen a dolog. *
- Ja igen, bocs, Troy vagyok.
* És már nyúlna is a kéz felé, mikor elkapják előle, na igen persze az elég furán nézne ki, ha egy szellemmel kezet fogna. Bár még nem történt meg, de most valahogy nem próbálná ki. Troy-t is érdekli, hogy mitől halt meg a srác, és amint hallja Michelle már meg is kérdezte tőle, és ha minden igaz hamarosan meg is tudják, hogy mi történt Sirius-al. *
Vissza az elejére Go down
Sirius Alucard

avatar

Hozzászólások száma : 148
Csatlakozás : 2009. Nov. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: Halott diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 00:22

*A fiú, csak tehetetlenül áll, amikor meg akarják ölelni, de lassú fejrázásokkal jelzi Michellnek hogy ez már nem fog sikerülni, ebben az életben biztosan nem. Így csak szomorkás pillantással biccent a fiúnak is aki kezet akar szintén fogni*
-Legalábbis ami maradt belőlem*mondja a lány felé, próbálva egy mosolyt ejteni. Látja a könnyeket, de szellemként már nem tud mit tenni. Troy fele egy lágy mosolyt ejt*
-Azt hiszem hogy a kézfogás kicsit nehézkes lenne*próbál természetesen viselkedni, de már egyre nehezebben megy. A végén úgyis elfelejti milyen volt embernek lenni, fájdalmas, de bekövetkezik. Közbe csak lassan Michelle felé fordítja a tekintetét *
-Nem hittem volna hogy valaha könnyezni látlak*szólal meg síri földöntúli hangon, ami azért mégiscsak Sirius hangja de már érezhető hogy ő nem evilági lény. A kérdésre kicsit lehajtja a fejét*
-Figyelmetlen voltam, és megfizettem érte. Méreg általali halál. Hát nem fura?*kérdezi miközbe arca össze rándul ahogy végig néz a kezein, nem fogja ecsetelni hogy mennyit szenvedett, azzal nem tenne jót senkinek se, és nem is akar*
-Egyszer minden véget ér, de legalább utoljára láthattam hogy minden rendben van veletek*mondja kicsit most már nyugodtabb félmosollyal ahogy pillantása hol a lányon hol pedig a fiún van. Hogy miért? jó kérdés , az már csak az ő titka*
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 00:29

*Az ölelés oly nagy erővel indult, hogy Michelle majdnem elesik, ahogy áthatol a szellemen, majd azért még is sikerül megállnia és utána visszasétál a fiú elé, akit olyam rossz, hogy nem tud megérinteni. *
- Ami maradt? Ezt hogy érted? *kérdi és most már egyre jobban könnyezik és közben Troy is megérkezik. Látja a két fiún a kézfogás szándékát, de még se tudnak eleget tenni ennek a gesztusnak. *
- Nem hitted volna? Akkor miért mentél el? Miért hagytál itt? *kezd kiborulni és egyre jobban sír. Most Sirius hibáztatja az miatt, hogy meghalt és ő meg egyedül maradt. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer eljön majd ez a pillanta és most mindent a fiú fejéhez vágna, pedig tudja, hogy nem szabadna és hogy nem a srác a hibás. El se tudja képzelni, hogy mennyit szenvedhetett halála előtt. *
- Minden rendben? Úgy néz ki, mint ha minden rendben lenne? És mi ez a hírtelen többesszám? Tudod jól, hogy mindennél jobban szeretlek. *upsz, talán ez a nagy idegesség ismét kezd átváltani őrjöngéssé és olyanokat mond, amiket nem szabadna. Troyt is megbánthatja vele, sőt, szinte biztos, hogy meg is bántja és ezzel a halott fiút is, aki tényleg oly fontos volt a számára. Inkább csak elfordul, nem képes egyikőjükre se ránézni. Csak sír, szemeivel törli a könnyeit, de azok csak nem akarnak elállni. Egyre rosszabbul van, nem tudja, hogy most miért ilyen furcsa vele Sirius és ez rettenetesen rosszul esik neki. *
Vissza az elejére Go down
Sirius Alucard

avatar

Hozzászólások száma : 148
Csatlakozás : 2009. Nov. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: Halott diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 00:56

Tudod te is. Bármennyire nem akarjuk elfogadni *mondja csendes hangon a lány felé, nem akarja őt megbántani, csupán el kell fogadni az igazságot. A sráccal való kézfogás már nem sikerül. A lány szavaira csak lassan lehajtja a fejét, neki is fájnak az elhangzottak de nem fogja megemlíteni*
-Szerinted ha tudtam volna hogy ez lesz elmegyek?Tudod jól hogy soha nem akartam*mondjai ismét ránézve áttetsző szemekkel a lányra, ő már nem tud sírni, csupán a szavak maradtak, a könnyek csak láthatatlan levegőként hullhatnának a szemeiből*
-Semmi sincs rendben de mit akarsz mit tegyek?*kérdezi, síri hangján az utolsó szavakra ő is elfordítja a pillantását, nem tud sírni pedig szeretne*-Tudom…. és hidd el hogy viszonoznám is de…. nem szerethetsz egy olyan embert aki nem él. Tudod néha elgondolkozok jobb lett volna régen bátrabbnak lennem… és mindent sajnálok*mondja, hangjába óriási keserűséggel, közelebb menve a másikhoz, amikor az megfordul, kezét a válla felé nyújtva , de lassan csalódott arccal húzza vissza. majd Troy felé fordul, közel nagyon közel megy hozzá*
-Vidd el innen amilyen messze csak tudod, és ne hagyd hogy vissza jöjjön, többé.*a hangja szinte könyörgően hat a fiúra, nem akarja hogy a másiknak fájjon, és így neki se fog. Vagy ha Sirius mégis az már lényegtelen. Egy szellem számára mindegy már… fő hogy a lány felejtsen.*

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Troy Clayton
Diák Exortus
Diák Exortus


Jelige : A nők bálványa xP
Hozzászólások száma : 1883
Csatlakozás : 2009. Dec. 12.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 17:22

// Olvad //

* A kéz fogás nem sikerült, bár mért is sikerülne, mikor az egyik fél szellem. De legalább most megtudta Troy, hogy szellemmel nem lehet kezet fogni, sőt még érintkezni se lehet, és erre most Michelle ölelési próbálkozására gondol. Végig hallgatja a felek beszélgetését, nagyon nem tud hozzá mit szólni, mert nem ismerte a fiút, és most meg Michelle-t jobb békén hagyni. Majd mikor megtudja, hogy hogyan is halt meg a fiú felfigyel. *
~ Méreg? ~
Csak ennyi van a gondolatában, hisz ő pont ilyen halált akar az apjának. De persze ez bunkóság lenne ha megkérdezné, hogy milyen mérget kapott. Így inkább tovább figyeli az eseményeket, és mintha ez a "barátság", ami Sirius és Michelle közt van, valahogy olyan fura. Nem kimondottan baráti viszony, de nem foglalkozik vele... Vagy mégis kéne? Inkább hagyja és a temetőn szemmel körbe néz. Nem egy barátságos hely, de legalább csönd van és nyugalom.
Majd a hirtelen felingerült lánynak a szavaira figyel fel, mikor kimondja, hogy "mindennél jobban szereti". Hát ez most hihetetlenül rosszul esett a fiúnak, és el is néz a temető kapuja felé. *
~ Na most lépek le... Oly egyszerű lenne csak elindulok és kint vagyok. ~
* Mikor ilyeneken gondolkozik, akkor szól hozzá Sirius, hogy vigye minél messzebbre Michelle-t. Eleinte nem akar semmit se csinálni csak, hogy lelépjen innen, méghozzá egyedül. De mivel most megkérték, hogy vigye el Michelle-t... Megfordul a fejében, hogy elkezd dühöngeni, de inkább csinálja azt, amit kértek tőle. *
- Gyere.
* Mondja Michelle-nek, majd megfogja a karját az esetleges "nemleges" válaszért. És kifelé húzza Michelle-t a temetőből. Bár nincs ínyére ez, de legfeljebb megint a szobájában fog kuksolni egy darabig. Vagy legalább is olyan helyre mászkál, ahol tuti, hogy Michelle nem lesz ott. Mondjuk a barlang, ott úgy is félt, és nem hiszi Troy, hogy még egyszer oda merészkedne a lány. De mivel most itt vannak a temetőben, így most a dolgát végzi. Vagy is minél messzebbre hurcolni Michelle-t. Kezdetnek a temető bejáratáig viszi. *
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 17:40

*Csak megrázza a fejét, ő nem akarja elhinni azt, hogy Sirius más lett, mert tudja, érzi, hogy nem lett más. Ugyanaz az ember marad, aki régen volt, akit annyira megkedvelt. Viszont a srác szavaira kiakad és mindenfélét mond, olyanokat is, amiket nem kellene. Mindent a szellem fejéhez akar vágni, de végül beismeri neki azt, amit régen érzett iránta, hogy szerette, sőt, még mindig szereti, hiába is halt meg. *
~ Viszonoznád? ~ *kérdi csak saját magától és kissé meglepetten fordul a fiú felé, aki közben tovább beszél és ezzel egyre jobban meglepi a lányt. Visszagondol a múltra, a rejtett utalásokra és most a másik szavaira. De ekkor sirius már Troyhoz beszél, azt viszont már nem hallja, amit a fiúnak mond, így ahogy elkapják a karját, majd elkezdi kifelé húzni, lecövekel, nem akarja, hogy elvigyék innen. *
- Eressz el, nem akarok elmenni innen. ~ soha többé ~ *ezt már csak magában teszi hozzá, de ekkor a fiú erősebben kezdi el húzni és mivel nem tud mit tenni, pedig próbál, így hát csak húzzák kifelé, de szabad kezével Sirius felé nyúl. *
- Sirius... *kiálltja a szellem felé, de nemsokára már a temető ajtajában vannak, ahol most Troyra pillant.*
- Miért húztál ki onnan? *egyszerűen nem érti, hiszen nem hallotta azt a pár sort, amit a fiúnak mondtak, így csak néz rá értetlenül. *
- Még csak el se tudtam köszönni tőle. *adja fel végül az erőlködést, majd kicsit lehajtja a fejét, nem képes a fiú szemébe se nézni. Most már érti a csöndes viselkedést, megbántota, pedig nem akarta, egyszerűen csak úgy minden előtört belőle. Lassan ismét megerednek a könnyei, de ez most nem érdekli.*
Vissza az elejére Go down
Sirius Alucard

avatar

Hozzászólások száma : 148
Csatlakozás : 2009. Nov. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: Halott diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 17:50

*A srác amikor látja hogy Troy azt teszi amit kért, csak komolyan bólint, miközbe közelebb hajol a fiúhoz*
-Te jó srác vagy, tudnál rá vigyázni*csupán csak ennyit mond, örül neki hogy Michelle jó kezek között lesz mégha lehet a srác meg is lett bántva.A lány kiáltására, a srác először nem ragál, csupán szomorú pillantással figyeli az orosz lányt, majd nagyon lassan csóválni kezdi a fejét, miközbe kezével a kinyújtott kéz felé nyúl, de nem követi, nem akarja ezt az egészet tovább fokozni*
-El kell engedj, és ezt tudod te is. Boldog vagyok hogy ismertelek*mondja síri hangon, mi közbe nem mozdul, csupán a lány szemébe néz akit nagy valószínüséggel a srác már kifele húz a temetőből. Ha a lány még arra fele néz láthatja ahogy a srác alakja eltűnik, a fák között. Kérdés hogy valaha újból megmutatkozik e. Ez már a jövő zenéje.*
Vissza az elejére Go down
Troy Clayton
Diák Exortus
Diák Exortus


Jelige : A nők bálványa xP
Hozzászólások száma : 1883
Csatlakozás : 2009. Dec. 12.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Halott diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 18:09

* Először meglesz bántva most meg még egy kérést is kell teljesíteni. Épp ezért elsőnek halkan mondja a lánynak, hogy most már menjenek, majd kifelé húzza, mert úgy is tudja, hogy nem fog magától elindulni. Tudja, hogy ez most nehéz menet lesz, de erősebben kezdi el húzni kifelé Michelle-t. Látszik, hogy nem akar menni, de mivel erre kérték, így csinálja, amit tennie kell. Igaz, hogy nehéz a lányt kicibálni, mivel úgy tűnik, hogy a földbe gyökerezett. De a végére már sikerül, és még egy fura kérdést is kap. Mintha nem figyelt volna a történtekre... Sőt biztos, hogy teljesen máshol volt. Így halkan és eléggé idegesen válaszol. *
- Mert Sirius azt mondta, hogy vigyelek innen és ne hagyjam, hogy többet ide vissza gyere.
* Az, hogy még el se tudott tőle köszönni... Hát ő erről nem tehet, és magában vállat ránt, hogy nem érdekli, de ezt nyíltan nem mondja ki, mert így is van elég baja Michelle-nek, meg inkább hagyja, hogy értetlenkedjen. Őt most már innentől kezdve nem érdekel a dolog. Elsőnek tuti, hogy az fog lejönni, hogy Sirius azért ilyet még sem kérhet, de ez van, ezt kérte ezt kell szeretni. Megszoksz vagy megszöksz alapelven működik.
Végig nézi, ahogy Sirius eltűnik és mikor ez megtörténik, rá se néz a lányra, csak hallgatja ahogy sír. Most már megölelni se tudja, nem akarja, hiszen nem őt szereti, akkor meg most minek fájdítsa a saját szívét. Most úgy van vele, hogy jók lesznek barátnak, meg kevesebbet találkoznak. Most viszont legszívesebben ott hagyta volna a lányt, de csak áll előtte és az égre nézve, hallgatja Michelle sírását. *
Vissza az elejére Go down
Michelle Norton
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Szeleburdi szépség
Hozzászólások száma : 730
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : Figyeld meg, egy vidám arc milyen édesen vonzó tud lenni; bár nem mindig mosolyog, de boldog és derűs.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Jan. 22 2010, 18:17

*Ki lesz húzva a temetőből, de nem érti ezt az egészet. Sirius viszont úgy viselkedik, mint aki örökre elköszön tőle és ez valahogy még rosszabb, főleg azután, amikor meghallja Troytól, hogy erre a most már szellem srác kérte. Csak sóhajt egyet és utána nemsokára lehajtja a fejét és csak sír, viszont a fiú semmit se mond, semmit se tesz. Pedig milyen jó lenne most ismét a karjaiba bújni, ahogy azt az előbb tette. Milyen szép is lenne minden, de egyszerűen nem megy neki, nem tudja, hogy mi lenne a reakció. Így pár percig nem mozdul, végül lassan megtörli könnyeit és most már úgy dönt, hogy most vagy soha. Ha el lesz küldve, akkor legalább tudni fogja és nem fog neki tovább fájni. Lassan közelebb lép Troyhoz, majd két kezével átkarolja a fiú és fejét a srác mellkasára hajtja. Szeretne itt maradni egy kicsit, de nem tudja, hogy Troy hogy fog viszonyulni hozzá, így hát csak vár, hiszen minden bizonnyal hamar ki fog derülni, hogy ott lesz-e hagyva, esetleg el lesz hordva mindennek vagy a fiú megérti majd eddigi tetteit és magához öleli.
Michelle tényleg nem akart senkit se megbántani, de Siriusnak tudnia kellett, hogy mit érzett iránta és igen, még most is szereti, de Troyt is nagyon megkedvelte és minden bizonnyal előbb-utóbb túllépne Siriuson és ezt a másiknak is tudnia kell. *
- Köszönöm, hogy itt vagy. *csak ennyit mond, nagyon halkan a srácnak, hiszen tényleg hálás neki, hogy nem hagyta még itt és hogy segíteni próbált neki. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   

Vissza az elejére Go down
 
Ódon temető
Vissza az elejére 
1 / 29 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 15 ... 29  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: