Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Július 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Ódon temető

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 27, 28, 29
SzerzőÜzenet
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Feb. 15 2014, 23:22

/NRT: Raven - Tarkh, 2014.01.19./

*Eleinte nem értem a helyzetet, sőt... egyenesen riadtság veszi át rajtam az uralmat, amint látom, hogy a lány nincs a szituáció magaslatán, ám hamarosan véget vet a harcnak, s nyilván engem keres utána... úgy érzi nem taposott ma meg még eléggé. Látom érzi, hogy nem haragszom rá, és ő is érti a poént. Vigyorogva hallgatom mondókáját.*
- Hm, hat igen. Nem is lenne gond ezzel, de en mar foglalt vagyok, es veled is van ezen kívül egy problema: nem vagy vörös. *mosolyodom el, ha már ott tartunk, hogy miként szedi fel a pasikat.* - Azt pedig hozza kell tennem, hogy nem mondtam, hogy szeretem, ha hatul ernek hozzám, csak azt, hogy a kislányok nem szokták tudni mikor hol és hogyan kell azt. *legyintek egyet, mint akit már nem érdekel a téma, de persze azért veszem a figyelmeztetését. Nem fogom lekislányozni, hiszen valóban nem az, idősebb nálam nyilván, illetve a tudása is nagyobb... nem volna hát igazam, ha ezt a jelzőt használnám rá.*
- Óh, szoval te a durvat szereted... *jegyzem meg, mikor fenyegetni kezd, hogy mit tesz velem, ha jelzőkkel illetem. Mint hallhatom, igazam van, s ő valóban egyetemista, ami azért némi tiszteletet eredményez részemről feléje, főleg azért a varázslatért, amit használt, de mint mondja, hamarosan tanulni fogom.*
- Tenyleg? Mar alig varom. *bólintok, s ezek után a bemutatkozásra is térhetünk. Nem szokásom szégyellni a nevemet, büszke vagyok rá, s mulattat, ha nem tudják elsőre megjegyezni vagy kimondani, ezért nem is bánt a másik reakciója, inkább érdekesebb az ő neve is...*
- Hat igen, szoktak vele szenvedni... viszont a tied olyan oroszos, van esetleg valami közöd hozzajuk? *vonom fel szemöldökömet, s érdekes lenne, illetve örülnék neki, ha találnék még egy oroszt. A következőkben azonban nem csak én veszítek el valamit, hanem ő is, hiszen a cikesz repülni kezd, én nem vagyok elég gyors, így a lány feje mellett húz el, de ő sem kapja el, helyette inkább pálcámat kapja ki a kezemből, ami olyan hirtelen ér, hogy nincs is időm ellenállni.*
- He! Te minden pasi palcajahoz ilyen termeszetes modon kapkodsz kedved szerint barmikor?! *csattanok fel picit, de az utalás itt most önkénytelen, én valóban fel vagyok háborodva, egyszerűen talán már tudat alól is árad belőlem a csipkelődés, mint mindig... Hamar kapom vissza, s még mindig összevont szemöldökkel veszem el a pálcámat és a cikeszt is.*
- Persze, az en palcam minösegi. Gregorovitch keszitette, nem Ollivander. *biccentek, majd ha már a lány így kereste meg a pálcáját, akkor én sem fogok mugli módjára kutakodni.* - Invito flaska! *hangzik hangom, s kezembe is repül a lapos üveg, amit kínálóan mutatok a lány felé, s ha kér, akkor természetesen kap az italból, ami nyilván vodka.*
Vissza az elejére Go down
Raven Dragonov
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 424
Csatlakozás : 2010. Sep. 26.
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Hétf. Márc. 03 2014, 14:57

/NRT: Raven - Tarkh, 2014.01.19./

Ugyan a srác felbukkanása némileg megváltoztatja a dolgokat, de lényegében csak annyival, hogy hamarabb kell elintéznem a démont, mint eredetileg terveztem. Sebaj, egy ideje már úgyis harcoltam vele, talán jobb is, ha most már végzek vele, mielőtt a fél szigetet leromboljuk. Nem könnyű kiütni ezt a fenevadat, nekem is csak két villámcsapással sikerül, de végül leterítem, így hát már oda is tudok hoppanálni iménti szárnysegédemhez, akivel a jól megérdemelt fenékbebillentése után el is kezdünk beszélgetni.
- Ezek maximum a te problémáid. És egyébként voltam már vörös, de az nem az igazi. – csóválom meg fejem egy kis fintorral az arcomon. Ahogy szinte minden lány, úgy én is próbálkoztam már más hajszínnel, de inkább megmaradtam az eredetinél. Ami viszont a fenékérintős magyarázkodását illeti, már nem fecsérelek rá több szót, teljesen feleslegesnek érzem. Nem szándékozok én az ő hátsójával foglalkozni, szóval téma lezárva. Amikor viszont azzal jön, hogy én durván szeretem, csak huncutul megvonom szemöldököm egy csalóka mosoly mellett. Való igaz, hogy nem vagyok az a tipikus finomkodó úrinő, semmilyen tekintetben. Szeretek edzeni, harcolni, és igen, azt is szeretem, ha egy pasi talpraesett, s egy kis durvulás is beleférhet. Viszont most nem ilyesmiről, hanem inkább a bevetett varázslatról beszélünk tovább, s ahogy látom, eléggé fellelkesül, hogy hamarosan ő is tud majd ilyet.
- Aha. Úgy rémlik, valamikor az év felénél vettük, szóval azért picit még várnod kell, de legalább lesz mit várni. – felelem, majd ha már így elcseverészünk, nem ártana, ha nevén tudnánk szólítani a másikat, így a bemutatkozás is megtörténik. Elég komoly neve van, egyértelműen látszik, illetve jelen esetben hallatszik, hogy orosz, bár ezt már a tipikus akcentusával is a tudtomra adta. Bár részben én is orosz vagyok, szerencsére én normálisan beszélem a nyelvet, hála annak, hogy életem nagyobb részét Amerikában éltem. Persze Tarkh is észreveszi az én nevem csengését, így rá is kérdez, mire egy kis fintorral bólintok.
- Sajnos van… Mármint nem az oroszokkal van gondom. – javítom ki magam, még mielőtt félreértene, majd már folytatom is. – A drágalátos apám volt orosz, neki köszönhetem a nevem. – legalábbis a Dragonovot, a Raven, ha jól tudom anyám ötlete volt. A nevek mellé egy kézfogást is akar társítani a srác, ez azonban a cikesznek hála meghiúsul. Mikor pálcámat előrántva próbálnám megfékezni a kis fémgolyót, akkor tűnik fel, hogy harc közben elhagytam fegyverem, így rögtönözve Tarkhét veszem el, hogy visszaszerezzem sajátom, amit persze nem is hagy szó nélkül. Szavait hallva viszont igencsak meglepetten pillantok vissza rá. Ez a kétértelmű célozgatás elég furcsa, még az is lehet, hogy valami kis perverzzel futottam össze.
- Szeretnéd, ha a pálcácskádat is lábbal találnám meg? – kérdezek vissza, utalva itt egy jól irányzott tökönrúgásra a beszólásért, de aztán leesik, hogy ez most tőlem is félreérthető volt, így ismét szóra nyílik szám. – Mármint… áh, mindegy. – nem húzom most ilyesmivel az időt, inkább magamhoz hívom pálcám, majd sarkon fordulva gyorsan a cikeszt is elkapom, mielőtt még túl messzire repülne. Meglep, hogy rögtön sikerül más pálcájával, s ezt a fiú tudtára is adom, miközben visszaadom holmijait.
- Az, hogy minőségi, még nem jelenti azt, hogy mindenki kezében ugyanúgy viselkedik, okoska. – vágom rá csípőből, majd mivel eddig is szerette kiforgatni a szavakat, gyorsan még hozzáfűzöm. – És nem ajánlom, hogy ezt is másként értelmezd, mint ahogy mondtam. – nem vagyok ideges, még csak mérges se, csupán van egy stílusom, s az eddig látottak alapján talán a fiú is sejti, hogy nem vagyok egy habos-babos fajta. A következő pillanatban viszont ismét elhangzik az ige, amit az imént én is használtam, így kerül Tarkh kezébe egy flaska, amit felém is kínál, de csak megcsóválom a fejem.
- Nem, köszi. Nem vagyok a spontán bárhol piálás híve. – félreértés ne essék, szeretek én is időnként iszogatni, bulizni, de nem csak így a temető közepén, egy pár perce megismert srác flaskájából, ami ki tudja, mit tartalmaz.
- Na és miért heverészel itt a temető közepén bepiálva? Nincs erre valami jobb hely? – érdeklődök tőle, de nem bántó hangnemben, csak tényleg nem értem, miért pont itt iszogat. Közben azért igyekszem leverni magamról a havat, ami a kriptáról való leugrás után került a ruhámra.

_________________
Famulusa: Vortex
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Kedd Márc. 18 2014, 22:14

/NRT: Raven - Tarkh, 2014.01.19./

*A pimaszkodás a mesterségem, pontosan azért, mert tudom hol, mikor és mennyit illik belőle alkalmazni. Sose árt, nem komoly, de ettől nem lesz unalmas a beszélgetés, illetve őszintén szólva úgy gondolom, hogy az ember igazi énje némi provokációra jön csupán elő. Persze lehet, hogy tévedek, de eddig nem csalódtam, ezért is dobálom a lányhoz a mondatokat, amiket szépen hárít. Gyakorlott. Látszik.*
- Akkor majd legközelebb, ha összefutunk, es lesz ellenfel is, akkor en mutatom be ezt a technikat. *mosolyodom el, s egy bólintással zárom le a témát. Ahogyan a bemutatkozás történik meg, új téma kelti fel érdeklődésem, főleg a származás kérdése miatt. Azért nincsen hiány itt oroszból, de én mindig el tudok viselni többet, főleg, hogy milyen sok emberrel büszkélkedhet a hazám. Pontosan ezért kérdezek rá reménykedve, hiszen neve csengése ismerős a füleim számára.*
- Ah... akkor, ha jol sejtem, apaddal nem feltetlen vagytok puszipajtasok. En se voltam az enyemmel... *jegyzem meg, bár azt már nem teszem hozzá, hogy inkább viselném el őt még pár évig, minthogy azt a tudatot, hogy halott. Érzem, hogy Raven talán nem szeretne beszélni erről, főleg azért, mert ismeretlen vagyok, miért adná már ki a családi életét nekem? Őszintén engem se érdekel annyira, ezért nem feszegetem a kérdést, inkább tovább lépek, de amikor a pálcámért kap, azt nem hagyhatom szó nélkül.*
- Jol van, jol van... *kezdek bele, mert meg se fordul most más jelentés a fejemben, azért egy férfi számára ez a fenyegetés elég rémisztő. Ellenben mikor belezavarodik mondandójába, gondolkodóba esek, s pár másodperc múlva vigyor jelenik meg az arcomon, ezzel jelezve, hogy tudom mire gondol, de nem fűzök hozzá kommentárt. Az ilyen fajta játékok nem az én pályám.*
- Tudom, de attol meg az enyem nem engedetlen. Egyszerü kezelni. *teszem hozzá, s ismét meg sem fordul semmi a fejemben, ami félreértelmezhető lenne, bár a lány megint ilyen témánál ragad le. Egyszerűen legyintek, persze egy vigyort nem tudok mellé elnyomni, mikor tudatosul bennem, mire gondol.*
- Felig orosz, ha? Latszik. *kacagok fel, s természetesen nem sértésnek szánom. Nekem már a fél orosz is orosz. Persze nem erőltetem rá az italt, több marad nekem, így én kezdem el iszogatni, egészen addig, míg rá nem kérdez, mit keresek itt. Persze jogos, csak én ezt már nem érzékelem.*
- Az ivasra barmilyen hely es idö alkalmas. *jelentem ki, mint egy alkoholista, és régebben talán meggyűlt a bajom az itallal - persze azért konkrét függő nem voltam -, ma már, a barátnőmre való tekintettel is, korlátozom magam. Nem mondta soha, csak egyszer, hogy sokat iszom, akkor morogtam, emlékszem, de attól még megjegyeztem az óhaját.*
- Nincs különösebb oka... nem vagyok fazos, de azért ez melegit. Meg persze, neha rajön az emberre, tudod... mikor minden felgyülik. *sóhajtok fel az eget fürkészve. Nem, nem szeretném elmondani, és talán nem is tudnám, hogy mi bánt. Nekem vannak ilyen perceim, ilyen óráim, amikor tényleg elegem van az életből, bár szerintem ez az érzés sok milliárd embernek ismerős még.*
- Lehet, ideje lenne visszamennem... jössz? Megtehetjük együtt az utat. *kérdezek rá, mert Mystralba már nincs értelme menni, nekem viszont maradni nincs, mert az elmélkedésemet sikeresen megtörte a lány, és igazán a rombolás helyszínén se akarok maradni.*
Vissza az elejére Go down
Raven Dragonov
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 424
Csatlakozás : 2010. Sep. 26.
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Kedd Ápr. 08 2014, 13:00

/NRT: Raven - Tarkh, 2014.01.19./

Szemmel láthatóan tetszik Tarkhnak a villámteremtést, így ha már ennyire felkeltette ez a varázslat az érdeklődését, hát elárulom neki, hogy nem kell már sokat várnia arra, hogy ő is alkalmazni tudja. Persze az megint más kérdés, hogy attól még nem lesz annyira gyakorlott benne, mint én, hisz nekem már van egy év előnyöm, de attól még ismerni fogja.
- Hű, akkor ezek szerint nem mostanság tervezed azt a következő találkozót. Pedig azt hittem tetszett a beugróm. – biggyesztem le játékosan az ajkam, de persze nem kell komolyan venni szavaim. Több éve egy iskolába járunk, mégse nagyon álltunk még le egymással dumálni, így természetesen értem, mire céloz. Közben azért rátérünk a bemutatkozás mellett származásunkra is, hisz elég árulkodó mindkettőnk neve, s bár azt nem tudom, hogy ő miként viszonyul szülőföldjéhez – gondolom normálisan -, én nem rajongok az apai ági kapcsolatért.
- Így is mondhatjuk… bár sok esélyem se lenne rá. – fűzöm hozzá még röviden a szavaihoz, de nem szándékozok leragadni ennél a témánál, így csak nyugtázom magamban, hogy ő se jön ki jól az apjával. Várjunk csak… azt mondta „voltam”. Ezek szerint… áh, mindegy, nem akarok én most ilyesmibe belefolyni. Ezek után viszont kissé felgyorsulnak az események, a cikesz elszabadul, én pedig el akarom kapni gyorsan, csak hát pálca nélkül nehéz lesz, így rögtönözve lecsapok a srácéra. Persze a megjegyzésére rögtön vissza is vágok neki, bár kissé félreérthetően. Észreveszem ám, hogy csak akkor gondol bele szavaim átvitt értelmébe, mikor én jegyzem meg, a kis vigyorra inkább csak elfordulok, s elkapom a cikeszt, na meg persze saját pálcámat is visszaszerzem, ezt követően pedig Tarkh is megkapja, ami az övé. A pálca engedelmessége meglep, de hamar kiderül, hogy az övé bizony ilyen, ami jelen esetben kapóra jött, de ha egy harc során lefegyverzik, még hátrány is lehet, ha bárki kezében ennyire kezesbárány. Ami viszont a félig orosz megjegyzését illeti… hát igen, le se tagadhatom, hogy az én ereimben is csörgedezik orosz vér. A hevesség, harciasság és nagyszájúság minden bizonnyal ennek is köszönhető. A srác nevetésére lassan el is mosolyodok, majd végül én is kissé felnevetek, a flaskáját viszont visszautasítom, nem akarok most inni, főleg, hogy azt sem tudom mit. A srác hozzáállását hallva viszont kissé feljebb szökik a szemöldököm.
- Hűű, ez a te verziód az élet nagy igazságaira? Akkor biztos jóban lehetsz a kocsmárosokkal. – bólogatok lassan, hisz ilyen aranyköpéseket az ember általában a tősgyökeres alkoholistáktól szokott hallani, és nem tizenéves diákoktól, de hát az ő élete, nekem mindegy, hogyan éli. De lassan azért kiegészíti még, hogy valami lelki nyűgje van, ezért is iszik most. Ajajj, lehet, hogy ideje lenne lelépni, mielőtt még sok lesz abból az italból, s hirtelen én leszek a legjobb barátja, akinek kiöntheti a szívét. Sosem voltam jó lelki szemetesláda, főleg nem szinte tök ismeretlen embereknek, így igen erős késztetést érzek hirtelen a menekülésre, csak hát valahogy finoman kéne mindezt megtenni.
- Aha. Az élet kemény, és időnként szívás.– nyugtázom egy rövidke mondattal szavait egy apró bólogatás mellett, de érezhető, hogy annyira nem tudok most ehhez hozzászólni. Bár tudni még csak-csak tudnék, inkább nem akarok. Ekkor viszont rákérdez, hogy nem lépünk-e, mire mint valami megváltóra csillannak fel szemeim, de igyekszek leplezni.
- Az még megvan, hogy egyetemista vagyok, ugye? Mi már kint lakunk Seol-on, úgyhogy nem nagyon tudlak visszakísérni a suliba. – magyarázom el neki a szitut, mivel nem tudom, jelenleg hol tart azzal a flaskával és mennyire van képben. Én viszont nem akarok potyára a másik szigetre menni, hogy aztán jöhessek vissza, így már folytatom is szavaim.
- Én inkább futok még egy kicsit azt este levezetésére. De örülök, hogy találkoztunk. Majd legközelebb akkor te szórod a villámokat! – kacsintok rá egyet, hisz tényleg nincs vele semmi bajom, csak hát, nem biztos, hogy a legjobb állapotában futottunk össze.
- További szép estét! Aztán csak óvatosan azzal az itallal, még a végén kiesel a csónakból. – vigyorgok rá, s mikor ő is megindul, én is nekiiramodok, hogy még tegyek egy nagy kört Seol-on, mielőtt visszatérnék a campusra.

//Köszönöm a játékot! :)Kissé elhúzódott, de jó volt, majd máskor is összefuthatnak a karik, hogy Tarkh is megmutathassa, mit tanult. Very Happy//

_________________
Famulusa: Vortex
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Ápr. 10 2014, 21:33

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

*A nap nagy részét a szobájában tölti, többnyire pihenéssel és némi tanulással, amit szokás szerint nem visz túlzásba. S már kezdi azt hinni, hogy ma már semmi fontos dolga nem lesz, mikor a jól ismert, fekete holló leszáll az ablak elé és az idővel mit sem törődve addig veri az ablakot, míg be nem engedik. A hozott levél természetesen az új munkáját tartalmazza, amit szerencsétlenségére még a mai nap folyamán el kéne végeznie. Így hát morogva felöltözik és kivonul a szigetre, azon belül is egyenesen a temető felé veszi az irányt.
Gyors, határozott léptekkel halad végig a sírok között. Nem nézelődik, nincs szükség ilyesmikre, pontosan tudja merre tart. Lábai mellett, alig pár centi távolságra, famulusa üget, hangtalanul, gazdájával ellentétben, minden apró hangra és mozgásra odafigyelve. Az ő dolga ugyanis az, hogy azonnal észrevegye, ha társaságuk akad.
A nem túl magas, sovány srác, fekete farmert, kék cipőt és kék fölsőt visel, aminek csak egy része látszik ki a fekete, meleg pulcsi alól. Kapucniját mélyen az arcába húzta, így hosszú, szőke hajából csupán néhány tincs látszódik ki. Pálcája, gondosan el van rejtve ruhája ujjában, mindezt persze úgy, hogy bármikor, könnyedén, akár leheletnyi idő alatt elővehesse. Jobb kezében ásót cipel, baljában pedig elemlámpát, hogy lásson is valamit a sötét, kísérteties helyen.
Semmi kedve itt lenni, ezer jobb, kellemesebb elfoglaltságot el tudna képzelni magának, de a munka, az munka és nem engedheti meg magának, hogy elszalasszon akár csak egyet is. Pláne egy olyat nem, ami ennyire jól fizet. Így hát kedv ide, vagy oda, végrehajtja a feladatot, ha belegebed, akkor is.
Végül, pár perces séta után, a temető egyik sarkában áll meg, messze az úttól, viszonylag elrejtőzve a kíváncsi szemek elől. Na nem mintha rajta kívül bárki elég elvetemült lenne ahhoz, hogy ilyenkor idejöjjön.
Azért persze alaposan körbekémlel, hátha mégis erre járna valaki, de senkit nem lát, így egy megkönnyebbült sóhajjal leguggol a kopott, név nélküli sír mellé és kezével megtapogatja a nyirkos, fagyott földet.*
- Micsoda pech.*horkant morcosan, a lelkesedés teljes hiánya nélkül, majd újra próbálkozik a sír másik oldalán, de ott is ugyanennyire kellemetlennek tűnik a helyzet.*
- Na jó, essünk túl rajta. Karak, figyeld, hogy jön-e valaki. Ne támadj meg senkit, amíg nem szólok.*pillant még a kutyára, aki erre vakkant egyet és kicsit arrébb somfordál, hogy időben észrevegye az esetleges hívatlan vendégeket.
Amint a famulus eltűnik szemei elől sóhajt és ismét a sír felé fordul. Egyelőre nem ás, nem fog ész nélkül kikaparni semmit, csupán nézelődik, és azon gondolkozik, hol és hogyan kezdjen hozzá a dologhoz.*
Vissza az elejére Go down
Dazira Merzeus
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 35
Csatlakozás : 2014. Apr. 07.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Ápr. 11 2014, 00:40

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

Mióta az iskolába érkezett sok új emberrel találkozott, de egyik találkozás sem rázta meg, így mint a mostani. Köztudott, mint minden lénytől mely él és mozog körülötte úgy a kutyáktól is irtózatosan tart.  
Nyugodtan, a szokásostól eltérően most felettébb jó kedve volt oly annyira, hogy még dudorászott is bár jókedve hamar elillant. Mikor tekintete a szemközti bokrokra szegeződött, ami kísértetiesen rezgett . ~Valami van a bokrok mögött~ Árgus szemekkel  nézte a rezgő bokrokat , mikor hirtelen egy kutya ugrott elő sompolyogva  közelített felé , majd szemtől szembe került vele. Dazirának eszébe jutott a farkas, ami egyszer megtámadta, de most nincs olyan szerencséje, mint akkor, hisz Ilwid nincs vele. Lábai elnehezedtek szinte mozdulni is alig tudott teljesen leblokkolt.
- Jó kutya! Nem rossz kutya...- mondogatta az állatnak, de az meg sem rezzent , nem mozdult sehová . A lány elindulásra készen ügyet sem vetve a kutyára gondolván ~Békés jószág~ folytatni kívánta útját, de mikor megmozdult a kutya felvakkantott. A vakkantás hallatán a lány összerándult, majd hirtelen futásnak eredt. Futás közben csak az járt, a fejében  minél távolabb kerüljön a nem kívánatos ellenszenves állattól. Oly annyira erre koncentrált  hogy nem is nézett a lábai elé csak futott . Megbotlott majd hasra vágódott. Aztán csak, zsupsz , a földön találta magát . ~Remek, már csak ez hiányzott ... Mint egy szerencsétlen... remélem senki sincs erre , így is kellemetlen hogy félek egy korcstól.~
Megpróbált lábra állni, de ahányszor megpróbált annyiszor eset vissza, sziszegve. ~Miért nem tudok a lábamra állni? ~ majd leült a földre felhajtotta a nadrágja szárát s levette cipőjét , hogy megnézze mi történt a lábával. ~Ez igen, csúnyán összezúzódott. Lehet csak kibicsaklott? Ne, a legrosszabb az, ha eltört.~
-Remek, ezt is magamnak köszönhetem. Ennyit a "szerencséről". Mi jöhet még? - mondta majd, ahogy csak bírt kiabálni kezdett.
-Segítség! SEGíTSÉG!!! ~Remélem, van itt valaki, most már az sem érdekel, ha van. Csak visszajussak a szobámba.~ kiabált fájdalom telt hangon s várva hátha van valaki a temetőben rajta kívül.

Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Ápr. 11 2014, 01:46

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

*Hiába van már este, ráadásul hideg is, nincs más választása, mint elhagyni kényelmes, meleg szobáját, hogy a temetőben túrja a sarat valami marhaság miatt, amire a megbízójának persze hogy pont most van szüksége.
Persze vissza is utasíthatná a munkát, de nincs olyan helyzetben, hogy ezt tényleg megtehesse, szüksége van minden feladatra, amiért pénzt kap. Ráadásul ezért igazán szép fizetést zsebelhet be, ami azt jelenti, hogy rövid ideig nem kell aggódnia a kiadásai miatt. Ész nélkül költekezni azért nem fog, sose szokott, de az érzés, hogy nem kell aggódnia már akkor is, ha megvesz egy füzetet, megnyugtató.
A magas ár persze egyet jelent azzal, hogy nem fog minden simán menni, legalábbis kevés az esélye ennek. Minél többet kap egy melóért, annál zavaróbb kellemetlenségekkel kell számolnia, emellett pedig azzal is, hogy feltehetően nem ő az egyetlen, aki az említett tárgyat keresi.
Egy kis veszély azonban még soha nem térítette el a céljától és ezt a szokást nem most fogja magára venni. Így hát fogja a cókmókját, meg persze Karakot és szépen kicuccol a temetőhöz, ahol, miután meglelte a sírt, méghozzá elég könnyedén, megfigyelő állásba állítja famulusát, míg ő nekilát a feladatnak.
Néhány perc múlva már azt is tudja, hol és milyen módszerrel ásson, s már kezében van az ásó, mikor Karak ugatni és morogni kezd, nem sokkal később pedig egy lány segítségért rimánkodik.*
~ Mi van itt?~*dühösen morogva levágja a célszerszámot és pálcáját kapja helyette a kezébe, majd lámpája fényét segítségül hívva utánanéz a problémának. Amikor meglátja a lányt megtorpan, és összeráncolja a homlokát. Gyanús, hogy valaki, minden ok nélkül idejön az éjszaka közepén, ráadásul pont akkor, amikor amúgy is számítania kell zavaró társaságra, így hát csöndben közelíti meg a földön ülőt. Közben pedig arra is figyel, hogy senki ne támadhassa hátba, oldalba, vagy akárhogy.*
- Marad!  Ne mozdulj, míg nem szólok.*parancsolja Karaknak, mikor odaér a célszemélyhez, aztán a pálcát az ismeretlenre szegezi és végigméri őt.*
- Mit keresel itt? Nem ajánlom, hogy hazudj, úgyis kiszedem belőled az igazságot.*sziszegi. Nem tud a sérülésről, de még, ha tudna, se reagálna másként. Első az elővigyázatosság, utána majd elgondolkozik azon, hogy akar-e segíteni, vagy inkább figyelmen kívül hagyja a másikat. Kivéve persze, ha veszélyes, akkor egyik lehetőség se megfelelő.*
- Neved? Az iskolába jársz?*faggatózik, továbbra is határozottan a lányra fogva a pálcát, készen arra, hogy azonnal megátkozza, ha megmozdul. Az arcáról nem olvasható le semmi, szemei viszont szinte villognak, egyértelműen mutatva, nem csak, hogy nem blöfföl, hanem még örömét is lelné egy esetleges kínzásban. Ok nélkül persze semmi ilyesmit nem tesz majd.*
Vissza az elejére Go down
Dazira Merzeus
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 35
Csatlakozás : 2014. Apr. 07.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Ápr. 11 2014, 21:00

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

A félhomályból egy férfialak tűnt fel , mely egyre közelített a szerencsétlen lány felé. ~Aj!!! Végre valaki.~ Reménykedett abban, hogy az idegen a segítségére siet, de csalódnia kellett. Mikor a férfi már egészen közel ért egy hirtelen mozdulattal előhúzta pálcáját s a földön gubbasztó fiatal lány felé szegezte majd faggatni kezdte.
- Hogy mit keresek itt ? ~Hm, jó kérdés~ Valóban tudni akarod? Egy nyugodt békés helyen szerettem volna egyedül merengeni, távol a kellemetlen nyüzsgő iskolától. És erre a legalkalmasabb hely a temető, hisz ki járna erre? Nem ajánlod? Kit érdekel? Szerinted megrémít a pálcád?? Amúgy sem érdekel, mit hiszel el, vagy mit nem ... Ha azért jöttél, hogy te is kínoz hát rajta! Úgy sincs még elég bajom. Ha meg azért jöttél, hogy segíts, akkor lennél oly kedves és fölsegítenél? Talán? Mivel tudod kibicsaklott a bokám. Persze megértem, ha nem szívesen segítesz , fordított esetben és is otthagynálak . Szóval, ha nem azért jöttél, hogy segíts, szerintem mehetsz is ... el leszek én egyedül itt a sötétben , míg csak feltűnik valakinek, hogy hiányzom, bár kétlem, mert nincs senkim. Mondjuk, nekem sem hiányzik senki, de ez már mellékes. - Dazira csak mondta, és mondta a magáét nem törődve a pálcával, amit fenyegetően felé szegeztek.
-Semmi közöd a nevemhez, én sem tudom a tiéd . Nem is érdekel . Nyugodtan nézhetsz modortalannak , kevésbé izgat, mit gondolsz rólam. Amúgy is mit képzelsz, hogy fenyegetsz ??... Vagy errefelé ez a divat? "Megtámadjuk a védtelen bajbajutott lányokat? "-felelte felháborodottan folytatván kicsit csipkelődve:
- Meg kell, mondjam ez igazán úriemberhez méltó.  Persze nem meglepő... Ahogy kinézel, mint egy sírrabló.  - aztán kissé dühös lett, hogy a férfi ennyit kérdezősködik tőle. Flegma hangnemre váltott s szúrós tekintettel az idegenre nézett.
- Igen képzeld, az iskolába járok. Na, mi van? Leteszed, azt a pálcát vagy még ma ki akarod döfni vele a szemem? Vagy esetleg megátkozol? Oh, már minden porcikám reszket a félelemtől.~Nem, fogok könyörögni neki , hogy segítsen... inkább itt maradok  fájó bokával , minthogy könyörögjek bárkinek is~ Remélem érezted az iróniám- ekkor felkuncogott leplezve fájdalmát csalfa mosollyal. A fájdalom mely bokájába hasított egyre erősödött  és ahogy a fájdalom erősödött úgy fagyott le arcáról a vigyor.
-Nem lennél ilyen pimasz, ha nálam lenne a pálcám, na meg, persze ha lábra tudnék állni. Pech, hogy most egyik sem jött össze. Most én kérdezek, ki vagy? És mit keresel erre??
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Ápr. 11 2014, 23:45

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

*Nem várta, hogy bárki megjelenik itt, jó szándékkal, vagy bármiféle indok nélkül, így hát egyértelműen elővigyázatos. Annak ellenére is, hogy első pillantásra, a földön ülő leányzó nem tűnik veszélyesnek.*
- Pont a temetőben akarsz merengeni?*vonja fel a szemöldökét hitetlenkedve. Azt még megérti, hogy a másik magányra, egyedüllétre vágyott, ő is gyakran érez így, de azt elég gyanúsnak gondolja, hogy pont itt és pont most jelent meg. A lány többi megjegyzését meg egyszerűen elengedi a füle mellett. Nem érdekli, mit gondol, vagy akar a másik, itt most ő kérdez. Bár a kibicsaklott boka felkelti az érdeklődését és az említett testrész felé pillant.*
- Nem tűnsz védtelennek.*jegyzi meg elgondolkozva. A másiknak túl nagy szája van és ebből még komoly hátránya lehet. Viszont szerencséje van, máskor ugyanis gondolkozás nélkül megátkozná, szimplán azért, ahogy beszél vele. Ennél azonban jelenleg sokkal fontosabb dolga van.*
- Meggondolandó javaslat, talán tényleg ki kéne szúrnom a szemed. Vagy esetleg komolyan megkínozhatnálak, hogy tudd, mikor kell csöndben maradni.*dünnyögi szórakozottan. A lány meglehetősen idegesítő, mégse bosszantja fel, inkább komolyan szórakoztatja a dühöngés.*
- Hát vedd elő.*rántja meg a vállát és még int is egyet a pálcájával, jelezve, nem átkozza meg, míg előveszi a sajátját. Pár pillanatig várakozón pislog, a kérdésekre pedig csak horkant.*
- Semmi közöd hozzá.*felel végül, aztán lassan leguggol és végigméri a lányt.*
- Ahhoz képest, hogy segítségre szorulsz, elég nagy a szád. Hadd javasoljak valamit, kislány, fogd vissza az egód és gondolkozz, mielőtt beszélsz. Ez nem az óvoda, hanem egy feketemágus képző, tele olyan diákokkal, akik örömmel kínoznák meg a hozzád hasonlókat. Tartsd észben kölyök, hogyha továbbra is így viselkedsz, hamar ide jutsz.*mutat körbe, egyértelműen jelezve, hogy a lányka nem lesz hosszú életű, ha nem moderálja magát.*
- Mutasd a lábad.*teszi hozzá, sóhajtva, miközben pálcáját visszacsúsztatja a helyére.* - Karak, fogd a lámpát és gyere ide.*a famulus persze azonnal teljesíti a kérést, amire egy mosolyt és rövid fülvakarást kap, majd gazdája elfordul tőle és óvatosan végighúzza az ujját a sérült bokán.*
- Nem hiszem, hogy eltört, de nem árt, ha megnézeted a gyógyítóval. Kezed.*kinyújtja a sajátját, majd, ha a lány megfogja, akkor viszonylag óvatosan felhúzza állásba.*
- Tudsz menni, vagy ahhoz is támogatás kell?*ráncolja össze a homlokát kérdőn. Nem szívesen cipelné a másikat egészen az iskoláig, ezért nagyon reméli, hogy csak a felállással voltak komolyabb problémái és el tud sántikálni egyedül innen.*
Vissza az elejére Go down
Dazira Merzeus
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 35
Csatlakozás : 2014. Apr. 07.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Ápr. 12 2014, 03:10

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

-Igen, talán ez olyan hihetetlen? . Mivel ez a legcsendesebb hely , egy lélek sincs itt  rajtunk kívül.  Nem tűnök védtelennek? Pedig az vagyok.  Óh, most meg már csöndben is kellene maradnom, mert ha nem megkínzol? Szép vagy , ne mond senkinek. De ha annyira zavar, hogy beszélek, talán betömhetnéd a számat .
A férfi a vállát megvonva biztatja, hogy vegye elő pálcáját.
-Hiába mondod, vegyem elő, nincs nálam semmi.- felelte nyugodt hangon majd kissé felháborodtam így szólt:
-Semmi közöm hozzá? Hm akkor jó. Na mit bámulsz? Nem láttál még lányt?
-Oh, köszönöm a tanácsot. ~Még hogy nagy az egóm!Szerintem abszolút nem az akivel eddig találkoztam azokkal is kedves voltam. Persze lehet nem mindegyikkel ~
A z ismeretlen parancsba adta kutyájának vigye oda hozzá a lámpást, hogy jobban szemügyre vehesse a lány sérült testrészét. A kutya hűségesen vitte is azt, mit gazdája kért Dazira nagy örömére. ~Remek , övé ez a szörnyeteg~.  
-Szziii  - sziszegett föl fájdalom telin miközben a férfi végig simította bokáját aztán kezét nyújtván a lány felé, hogy fölsegítse.  Dazira vonakodva, de gyengéden megfogta kezét majd nagy kínok között lábra állt.
-Köszönöm , hogy segítettél . Szerintem innen már egyedül is boldogulok. Persze tudok, menni. Köszönöm innen már én is …- abban a pillanatban mikor elengedte a férfi kezét és tett pár lépést  előre , újra kibicsaklott a lába s földre zuhant s mintha misem történt volna oda szólt a férfinak
-Jól vagyok! Csak gondoltam leülök még egy picit. Nem terhelem meg nagyon a lábam. – összeszedte akaraterejét s erőt vett magán a felálláshoz, ami sikerült is .
- ööö talán ha rá érsz, akkor segíthetnél vissza jutni, nagyon hálás lennék. Ha az iskoláig támaszt nyújtanál nekem.   ~ Talán ha segít vissza jutni az iskolába, akkor  én sem leszek modortalan bunkó, hát bemutatkozok, hátha ő is elárulja a nevét.~ Visszabiceg a férfihez várva annak reakcióját.
-Nagyon sajnálom, hogy belém botlottál. Amúgy Dazira vagyok. – nyújtván kezét, hogy bemutatkozzon. Közben igéző szemeivel a férfi szemeit fürkészte a fényözönben.~ Olyan szép szeme van~
- Ne haragudj, azért sem amiért olyan beképzeltnek tűntem, nem vagyok az csak nehéz megszoknom az új környezet- magyarázkodott mialatt végig az ismeretlen szemét nézte


A hozzászólást Dazira Merzeus összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 12 2014, 22:02-kor.
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Ápr. 12 2014, 21:59

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

- Szokatlan.*bólint egy egészen aprót. Azt persze érti, hogy itt csend és nyugi van, de ugyanakkor nagyon hideg is. A lényeg mindenképp az, hogy normális ember nem a temetőt választja gondolkozáshoz.*
- Talán tényleg azt kéne tennem, vagy, esetleg kivághatnám a nyelved.*pálcája hegyét végighúzza a lány állán, s egy pillanatra komolyan megfontolja a lehetőséget. Végül inkább elhúzódik, mielőtt még belelendülne és plusz egy fővel gyarapítaná a halottak számát.*
- Nincs? És ezt még el is árulod?*horkant és megcsóválja a fejét. Úgy tűnik tévedett, a leányzó mégse olyan érdekes, mint azt először gondolta. Inkább csak felelőtlen, öntelt és elkényeztetett.*
- Ilyet még nem.*jegyzi meg, ismét végigmérve a másikat. Ez nem bók, még véletlenül se, s ezt hűvös, gúnytól csöpögő hangja is tökéletesen mutatja. Mindenesetre, puszta baráti jó szándékból elárulja a lánynak, hogyha továbbra se vesz vissza magából, akkor hamar megtudja, milyen is az, mikor igazán felbosszant egy feketemágust. *
- Ne nyafogj.*húzza el a száját, amikor már a másik előtt guggolva ellenőrzi a lábát. Utálja a hisztit, s bár elhiszi, hogy nem kellemes, annyira nem lehet rossz, hogy ne lehessen csendben tűrni.*
- Nem foglak bántani.*ígéri, a vonakodást látva, továbbra is a leányzó felé nyújtva jobb kezét. Aztán, mivel elfogadja a segítséget, óvatosan felhúzza őt és hátrébb lépve hagyja, hogy kipróbálja a lábát.*
- Remek, akkor sok szerencsét.*int elégedetten, majd megfordul, és már sétálna is el, mikor meghallja a puffanást. Erre sóhajt és felvont szemöldökkel visszapillant.*
- Csodás.*bólint a lány megjegyzésére, de egyelőre nem mozdul. Eszében sincs felajánlani a segítségét, de azért vár egy kicsit, hátha a másik mégis úgy dönt, hogy félpercenként földre zuhanni nem olyan mókás elfoglaltság.*
- Nem érek rá, de elkísérlek, míg nem találsz mást.*sóhajt végül, rövid merengés után és megvárja, hogy a lány odabicegjen hozzá. A sajnálatra bólint, a bemutatkozásnál pedig hümmög egy aprót, aztán elfogadja a felé nyújtott kezet és megrázza.*
- Brian.*árulja el a nevét is.* - Ő pedig Karak.*bök a mögötte álló kutyára, aki csak hangtalanul mordul egyet. Másra egyelőre nem képes, hiszen még mindig a zseblámpát tartja.*
- Nem haragszok.*pillant a lányra és egy egészen apró mosolyt is megenged magának. Valójában megérti őt, tényleg nem egyszerű beilleszkedni valahova, különösen ilyen helyre nem, bár Dazira, ezzel a viselkedéssel, még nehezíti is a dolgot.*
- Ott egy pad, gyere, ülj le egy kicsit.*segít eljutni a másiknak odáig, aztán, ha leült, elé guggol és felnéz rá.*
- Szabad?*vonja fel a szemöldökét kérdőn. Ugyan nem biztos, hogy helyre tudja hozni a sérülést, de megpróbál tenni valamit, hogy a lány könnyebben eljuthasson az iskoláig. Nem szívjóságból teszi, csupán semmi kedve cipelni a másikat.
Mindenesetre, ha igen a válasz, akkor bólint és óvatosan lefejti a cipőt, meg a zoknit is a csaj lábáról, aztán ráfogja a pálcáját.*
- Hippokrax!*mondja határozottan, s ha minden igaz, a lány lába máris sokkal jobban van. Elővigyázatosságból azért újra felemeli a pálcát, és ismét megszólal.*
- Ferula!*a varázslatnak hála szoros kötés tekeredik a sérült boka köré, a helyén tartva azt. Amint ezzel is kész van elégedetten bólint és feláll, miközben elrakja a fegyvert.*
- Menjünk. Van még elég dolgom mára.*ismét kezét nyújtja a lánynak és felsegíti, majd, ha elindult végre, akkor zsebre dugott kézzel halad mellette.*
Vissza az elejére Go down
Dazira Merzeus
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 35
Csatlakozás : 2014. Apr. 07.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Ápr. 13 2014, 02:02

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

A férfi végig húzta a földön kuporgó lány állán a pálca hegyét mondván legszívesebben kivágná nyelvét, de még is inkább elhúzódott.  
Dazira dölyfös arccal kérdőre vonva:
-Na mi az? Még sem vágod ki a nyelvem szépfiú?
-Miért titkolnám el hogy nincs nálam a pálcám? Abból mi hasznom lenne?Veszteni úgysem vesztenék semmit, még ha az életemet is vennéd. –
fájdalmas bús hangon tekintetét a földre szegezte eltöprengve azon, amit mondott.
~De ez így van, most belegondolva tényleg nincs senkim, és akim volt is elhagyott, vagy én hagytam el tudatosan~
Eközben a férfi leguggolt elé , hogy tüzetesen szemügyre vegye  a sérült bokát.
-Mi az hogy ne nyafogj? Nem nyafogtam csak nem volt kellemes érzés, ahogy hozzá értél, mert durva vagy. Semmi érzékiség nincs benned.  Tessék, ez jól esett? –  s hirtelen a guggoló férfi karjába csípet majd finom lágy érintéssel végig húzta kezét a csípés helyén enyhítve azt.
-Ez a finom, gyengéd érintés… nem pedig az a durva modortalan, ahogy az előbb a lábamhoz értél, ami eleve fáj. ~Hm, még hogy nyafogok…~
-Tudom, hogy nem fogsz bántani. – fogta meg kezét s felállt.
Mikor Dazira rájött, hogy egyedül képtelen boldogulni elfogadta a férfi segítségét, hisz neki sem lett volna kellemes, ha félpercenként zuhan a földre fájó bokája miatt.
~Nagyon kedves, hogy el kisér még ha nem is ér rá. ~- Köszönöm, hogy elkísérsz, bocs hogy föltartalak.
-Brian –jegyzi meg hangosan sejtelmesen hümmögve..-Szép név! ~És még szőke is, hmm. Remek már a nevét is tudom a szörnyetegének „Karak” ez érdekelt a legkevésbé. ~
-Helyes , aranyos kutyának tűnik… - leplezte ellenszenvét ártatlan mosollyal folytatván
- Akárcsak a gazdája. Nekem is volt egy állatkám
~Igaz utáltam, de végül megszerettem~  egy fekete  farkas  gyönyörű kékszemmel, sajnos nem hozhattam magammal. -  fagyott le arcáról a vigyor .
- Jó ötlet, menjünk. Bár picit hideg van – ekkor teste megvonaglott, s mint akit hideg ráz . Útjuk a pad felé  irányult. Mikor oda értek Dazira tétovázott a leüléssel, hisz hideg volt.
-Brrr , a földön mintha melegebb lett volna mindegy. Te nem fázol Brian? – ekkor megfogta a férfi kezét gyengéden s arcához simította.
-Nem, hideg a kezed. – felelte s egészen mélyen belenézett Brian szemébe. ~Milyen szép szemei vannak ~.
Aztán még is csak leheveredett a padra .~Nem ül mellém !hm talán nem kedvel? Inkább le gugolt mint hogy mellém üljön ch.~
-Szadad-e? Van mit vesztenem? Szeriontem nincs. Amúgy is nyugodtan bízom rád magam …. egyenlőre. – csendesült el csalfán mosolyra görbült szájjal.
Egy kis idő múlva a lány lába helyre jött, hála Briannak.
-Elmúlt a fájás . Köszönöm szépen. Nélküled még mindig ott gubbasztanék a hideg nyirkos földön . –hálálkodott Dazira  csillogó  szemekkel.
~Fantasztikus, ennyire siet, vagy csak leakar rázni , hogy már indulna is.Hm mindegy menjünk . Elég későre jár.~ megfogta a férfi kezét s az fölsegítette , indulásra készen volt.
-Brian tudom, nem tartozik rám, de te mit keresel erre?  -míg várta a férfi válaszát megragadta karját, hogy átkarolja.
-Remélem nem baj ?Így kényelmesebb. – abban a pillanatban fejét hozzá simította Brian karjához. Eközben egyet-egyet ásítva szemeit becsukva, pihentetve azt lassú léptekkel haladva a férfi oldalán.
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Hétf. Ápr. 14 2014, 00:50

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

- Nem.*húzódik vissza teljesen. A lány egyáltalán nem is próbál védekezni, csak a szája jár, így kezdi elveszíteni az érdeklődését.*
- Hogy miért? Mert… mindegy, úgyis feleslegesen koptatnám a szám. Ha ennyire meg akarsz halni, miért nem mész és kötöd fel magad? Vagy a tabletta jobban tetszene? Van nyugtatóm, ha gondolod.*mordul a csajra. Ezúttal komolyan dühös, az ilyen hozzáállás igazán felidegesíti, nem bírja, ha valaki ennyire nem képes megbecsülni az életét. Gyűlöli az olyanokat, akik jó dolgukban már nem is tudnak mit kezdeni magukkal, az önsajnálatot pedig még ennél is jobban utálja.*
- Bocsásd meg, amiért nem sírom tele a zsebkendőm a bibid miatt, hercegnő.*gúnyolódik, a csípésre pedig csak egy horkantással válaszol, a simításnál meg egyszerűen ellöki a másik kezét.*
- Szerinted ez fáj, kislány? Lőtték már keresztül a vállad, forgattak meg kést a gyomrodban, rugdaltak addig, míg darabokra törtek a bordáid és már azt kívántad bár meghalnál. Fogalmad sincs róla, milyen a valódi fájdalom.*sziszegi egész közel hajolva, aztán egy pillanatra becsukja a szemét, hogy leküzdje a rátörő gyilkos indulatot. Végül elhúzódik és feláll.*
- Miért vagy ebben ennyire biztos?*ráncolja össze a homlokát, de azért segít a lánynak feltápászkodni. A bocsánatkérésre pedig csak megforgatja a szemét és nem jegyzi meg, hogy ha annyira sajnálná, akkor nem tartaná fel.*
- Nem az.*vágja rá a famulusra tett megjegyzésre, figyelmen kívül hagyva, hogy megdicsérték a nevét.*
-  Farkas? Valóban nem épp ide való, de bármikor meglátogathatod, nem?*egészen kicsit kíváncsi a válaszra, így hát azt megvárja, mielőtt javasolná, hogy a földön kuporgás helyett, Dazira költözzön át inkább a közeli padra.*
- Ahogy mindig.*vágja rá arra, hogy hideg van. Ha a lány itt akart gondolkozni, igazán utánanézhetett volna egy kicsit a helynek. Bár ez egyáltalán nem az ő dolga, így hát nem is foglalkozik vele többet, inkább segít a másiknak leülni.*
- Kétlem, hogy ott melegebb lett volna. Nem.*rázza meg a fejét és első meglepetésében hagyja, hogy a lány az arcához vonja a tenyerét, ami egy pillanatig meg is pihen ott, de amint észhez tér, el is rántja a kezét. Másikkal pedig előveszi a pálcáját.*
- Aestus!*mormolja a lányra mutatva vele, így Dazira érezheti, hogy máris sokkal kevésbé fázik. Így remélhetőleg legalább egy panaszkodásra okos adó dolgot sikerült megszüntetnie.*
- Mindig van mit veszteni, minimum az életed.*rántja meg a vállát, s mivel engedélyt kapott rá, először igyekszik meggyógyítani a lányka bokáját, majd, a biztonság kedvéért, be is fáslizza azt.*
- Szívesen, de előbb – utóbb megoldottad volna egyedül is.*rántja meg a vállát. Biztos benne, hogy ha tényleg senki nem jön erre, akkor Dazira azért elvonszolta volna magát legalább a városig. Ott meg biztos talált volna magának segítséget. Közben, mivel a lány lába kész és dolgozni nem tud addig, míg nincs egyedül feláll, felsegíti a másikat is, aztán indítványozza, hogy távozzanak végre.*
- Ha tudod, minek kérdezed?*vonja fel a szemöldökét gúnyosan, s percekig komolyan úgy tűnik, hogy nem fog válaszolni, végül mégis megteszi.*
- Ha már ennyire tudni akarod, dolgoztam volna, de megzavartak.*szúrós pillantást vet a lányra, amit nagyon is megérdemel a másik, végül is miatta kellett abbahagynia a munkáját.
Amikor megragadják a karját, olyan hirtelen fordítja fejét Dazira felé, hogy a nyaka is beleroppan, de nem húzódik el, megvárja, mire készül a másik.*
- Nem, csak haladjunk. Ne itt aludj el.*mordul a lányra, aki nem csak, hogy ásítozik, de még a szemét is becsukja. Az kéne még csak, hogy cipelnie kelljen, mert elszundít itt neki.*
- Ez így nem megy, lépegess rendesen.*mordul fel, mikor már a temető kapujánál járnak és el is húzódik a lánytól. Nem megy messzire, de tartja a pár lépés távolságot, kényelmetlen neki ez a túlzott közelség, egyáltalán nincs hozzászokva.*
- Melyik házba jársz?*kérdez rá sóhajtva. Tudni szeretné, pontosan meddig tudja kísérgetni a lányt, ha senkit nem találnak, aki átvállalja tőle ezt a nemes feladatot.*
Vissza az elejére Go down
Dazira Merzeus
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 35
Csatlakozás : 2014. Apr. 07.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Kedd Ápr. 15 2014, 00:55

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

~Mert néha a magánytól a halál gondolata is édesebbnek tűnik, habár magamnak köszönhetem, hogy nincs senkim. Igazán nem hibáztathatok mást, ha egyszerűen kibírhatatlan vagyok.~
-Köszönöm , kedvességed nem ismer határokat. Nincs szándékomban végezni magammal, nincsenek öngyilkos hajlamaim… sőt gyilkos hajlamaim is csak ritkán vannak. – közölte kiábrándult hangon. Az éjjeli lámpás gyengén pislákolva égett szemzavaróan. Dazira csípésére s gyengéd érintésére hamar jött a reakció mely kissé zokon esett számára.
~Bibi? Minek néz engem 4 évesnek?~
-Ha ennyire nyűg hogy segítesz, akkor szerintem hagyj békén. Igazán nem vagyok kíváncsi a cinizmusodra. Amilyen jó képű vagy annyira modortalan. Nem elég hogy a bokám is fáj de még egy modortalan szőke ficsúr is itt gúnyolódik rajtam.- mondta s rá- rá pillantott  Brianra tovább hallgatva őt.
-Miért neked voltak már ilyen kellemes pillanataid? Ha annyira tudod milyen az igazi fájdalom , miért nem mutatod meg ha? A fájdalom relatív . Van aki a legkisebb fájdalomnál is már könnyezik, mondjuk én nem könnyeztem csak fel … mindegy is nem vitatkozom veled te pupák. ~Azt már látom, hogy ez sem ért a nőkhöz, modortalan érzéketlen fatuskó csak tudnám miért olyan szimpatikus mikor egy ááááá ~ merengett magában.  
A férfi befejezvén mondandóját fel állt  s jött a kérdés mire csak egy vállvonás volt a válsz  és egy hosszas hümmögés.  
Dazira feltápászkodik a földről tekintetét mélyen a segítőkész fiatalembere szegezvén.  Majd egy rövidke kis bemutatkozás zajlik le kettőjük között, majd lojalitásképpen a fiatal lány úgymond agyon dicséri a számára ellenszenves állatot és gazdáját.
~A nevét is megdicsértem, de úgy látszik, hidegen hagyja. Még ilyet… ennyire negatívnak lenni. Mindegy is csak érjek vissza az iskolába. Na most meg már érdeklődik? Fura egy fazon.~
-Igen, farkas a neve pedig  Ilwydd. Nem mehetek haza majd, csak ha befejeztem a sulit. Ha haza mennék, félek, nem jönnék vissza. Tudom, most megint valami ellenszenves dolgot fogsz mondani szóval, már meg sem fogok lepődni rajtad. Szóval nyugodtan mondd… hogy milyen szánalmas vagyok, meg hogy az önsajnálat a kenyerem. De nem áll szándékomban sem sajnáltatni magam sem pedig szánalmasnak mutatni, de mivel szerintem, most látlak utoljára gondoltam lelkizek veled.
Ahogy közeledtek céljuk felé lassanként oszladozni kezdett a ködfátyol, s a félhomályban kirajzolódott egy komor kovácsolt pad.
~Milyen kedves segít leülni. Hát igen eléggé hideg volt ott.~
Az események gyorsan zajlottak. Dazira lába hála Briannak meggyógyult s újult erővel kezdhette a bicegést oldalán az iskola felé haladva. Eközben intenzíven folyt a bájcsevej köztük, igaz egyoldalúan, mert Dazira csak hümmögött vagy épp vállat vont. Viszont a szúrós nézést nem tudta szó nélkül hagyni .
-Nem kell rögtön ilyen vérengző szemekkel rám nézni … csak érdekelt, ha már te is érdeklődsz. Én mért ne tehetném? És mi jót dolgoztál ? Mit lehet este a temetőben dolgozni , csak nem hullarabló vagy? – nevetett fel a lány majd megrestellte magát bocsánatot kérvén.
-Ne haragudj, persze az is egy munka. Én is szívesen csinálnám. Még is csak jobb, mint a semmittevés.
~Megkarolom, vajon ehhez mit szól az uraság?Hmmm hát hagyja. ~
-Nyugalom nem tudnék elaludni, melletted nem . Túl érdekes személyiség vagy, csak pihenek. – egészen élvezte a helyzetet, még ha a fiatalférfi olyan modortalan is volt vele.
-Brian! Kérlek légy már egy csöppet kedvesebb. Tudom, nehezedre esik, de próbáld már meg.  Ha nem látnád, normálisan megyek, csak amit rátettél a lábamra kissé lelassít. – magyarázta a lány kedves, lágy hangon. Már a temető kapujánál jártak mikor a férfi elhúzódott tőle. ~Ettől ridegebb már nem is lehetne~
- Infaltus – hangzott dacosan . – Gondolom, azért kérdezed , mert érdekel, meddig lógok még a nyakadon? Elég, ha elkísérsz, valameddig utána én már elbicegek egyedül is.  Nem szorulok tovább támogatásra így is megalázó, hogy épp velem történik ilyen. Bár legalább már értem, hogy értette a magiszterem azt ha „túlélem” . – kuncog fel s hirtelen lefagyott arcáról a vigyor.

Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Kedd Ápr. 15 2014, 20:30

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

- Én csak segíteni akartam.*rántja meg a vállát gúnyosan és kissé unottan hallgatja végig a lány szónoklatát a mindenféle gyilkos hajlam hiányáról, na meg arról, hogy milyen modortalan, amiért nem érzi át a kibicsaklott boka fájdalmának szörnyűségeit.
Nem tehet róla, szerinte ez egyáltalán nem nagy dolog, még örülne is, ha ez lenne az egyetlen problémája.*
- Igen, voltak, többször is. Ezt nem nevezném vitának.*teszi még hozzá, horkantva. Legalábbis, személy szerint, ő nem veszekszik. Még csak fel se vesz semmit, amit a másik feltehetően sértésnek szán.
Bár, hiába nincs hozzá semmi kedve, azért mégiscsak segít a sérültön, meg, ha már megtudta a lány nevét, be is mutatkozik. A dicséretre nem is figyel, ellenben a farkasos téma már egy kicsit izgatja a fantáziáját, így hát rá is kérdez.*
- Tévedsz, semmi ellenszenveset nem terveztem mondani. A család problémás dolog.*rántja meg a vállát. Ezúttal tényleg nem akart beszólni semmit, ami talán meglepő lehet Dazirának, lévén megismerkedésük első percétől kezdve kihasznál minden apró lehetőséget arra, hogy kötözködjön.
Közben persze nem ácsorog egy helyben, segít eljutni a leányzónak a legközelebbi padhoz, hol aztán nagyjából megoldja a sérült láb problémáját. Gyógyítással és kötözéssel. Végül pedig javasolja, hogy távozzanak, lehetőleg minél hamarabb.*
- Nem haragszok és nem. Mindig mást csinálok, amire éppen felbérelnek, most ez volt aktuális.*felel kis gondolkozás után. Az már úgyis nyilvánvaló, hogy Dazira nem ugyanezen okból van itt, így hát nem árthat, ha egy egészen apró részletet elárul neki a feladatból.*
- Érdekes?*fordul a lány felé, kíváncsian. Nevezték már bunkónak, ridegnek, veszélyesnek és sok minden másnak is, érdekesnek viszont általában nem szoktál.*
- Minek? Hamarosan úgyis elválnak útjaink és nem hiszem, hogy túl hamar újra összefutnánk. A kedvesség nem kifizetődő.*teszi még hozzá sóhajtva és el is húzódik a lánytól, mielőtt még félreértené azt, hogy hagyta közeledni.*
- Jól gondolod. Szóval Inflatus? Illik hozzád.*teszi hozzá elgondolkozva, csak, hogy legalább egy kicsit finomítsa a megjegyzést, mivel egyértelművé tette, alig várja már, hogy ismét magára maradjon.*
- Kétlem, hogy a magisztered egy ilyen helyzetre gondolt.*ráncolja össze a homlokát kicsit, miközben persze halad tovább, ügyelve arra is, hogy Dazirát ne hagyja hátra.*
- A házad a nyugati főtoronyban van, igaz?*kérdez rá pár percnyi csönd után. Úgy döntött, legalább a lépcsőkön segít feljutni a lánynak. Nem akarja ugyanis, hogy véletlenül kitörje a nyakát. Nem igazán a veszteség fájdalma miatt, csak az esetleges faggatózás kellemetlenségét szeretné elkerülni.*
- Honnan jöttél?*érdeklődik, áttérve egy kicsivel személyesebb témára. Ha már úgyis együtt mennek egy ideig, akár beszélgethetnek is, egymás piszkálása helyett.*
Vissza az elejére Go down
Dazira Merzeus
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 35
Csatlakozás : 2014. Apr. 07.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Ápr. 19 2014, 18:11

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

A padon alig melegedett meg helye már távozni is kényszerült. Útközben megpróbált szóba elegyedni a fiatalemberrel kisebb nagyobb sikerekkel.~Lassan már elérjük a kaput. Aztán pedig elhagyjuk ezt a kellemetlen helyet és jöhet a suli~. gondolta miközben hallgatta Briant.
-Most komolyan sírrablónak béreltek fel? - döbbent, tágra nyílt szemekkel méregette Brian-t.
-Hm nem tűnsz sírrablónak, sem valami pszichopatának. Nem, mint az a beképzelt, pökhendi, aki a múltkor megleckéztetett, hogy fél órát térdeltem a muharba, mert megsértettem a drága egóját a modorommal. - meséli cinikus hangra váltva miközben a földet nézte.  Eszébe jutott a kellemetlen megaláztatás, amit át kellet élnie az nap,   Nathaniel Cornwlade miatt. Ekkor összehúzta szemöldökét, dühtől fortyogó hangon folytatva mondani valóját
- Beképzelt egy alak volt. Képzelheted, már első nap egy egoista pszichopatába botlottam az erdőben, aki épp egy szerencsétlent kínzott. Most pedig megkergetett, egy kutya a temetőben majd kibicsaklik a bokám a magas sarkúban, aztán összetalálkozok egy sírrablóval… Mi jön még? Ne értsd, félre örülök, hogy megismerhetlek meg minden, de mindegy nem dumálok, többet mert a végén azt mondod, hogy panaszkodok. – csendesült el majd csodálkozóan
- Miért kérdezed vissza? Szerinted nem vagy érdekes? Szerintem az vagy. Nem találkoztam még ilyen rideg, távolságtartó modortalan emberrel, aki a lelke mélyén egy angyal. -   Hisz megtehette volna, hogy otthagyja  mert  munka közben zavarta meg , de nem tette. Még is valami okból „csak úgy” segített rajta. Aztán most meg vissza is kíséri. Nem   olyan rideg és modortalan  amilyenek mutatta  magát. Ha ez fordítva történt volna  Dazira gondolkodás nélkül  ott hagytam volna  és folytattam volna a munkáját tovább, minden bűntudat és lelkifurdalás nélkül. Mert őt  hidegen hagyják  mások és ez nem beképzeltség vagy egoizmusúság, de ő nem túlzottan rajong  az emberekért. Rajta sem segített még senki igaz eddig még soha nem is szorult senkire.- ~Hm, kár hogy hamarosan szétválunk.~ sajnálkozott magában Dazira szomorú pillantásokat vetve a férfire.
- Most elhúzódtál? Félsz tőlem Brian? Nyugodj, meg nem kezdek ki veled… nem szokásom vadidegenekkel flörtölgetni az éjszaka közepén. – jegyezte meg csalfa mosolyt ejtvén s gyors léptekre váltott.
- Illik hozzám? Mert? Azért annyira nem vagyok romlott… Vagy igen? – kíváncsian felkapta fejét s igéző tekintettel mélyen Brian szemeibe nézett… halkan sejtelmes hangon folytatván
– Ámulatba ejtőek a szemeid, elveszek bennük. – rázza meg fejét s tekintete komorrá válik.
-Na de te melyik házat bővíted személyeddel?- várva a választ.
- Nem tudhatod mikor ér utol a végzeted. A halál árnyéka ott leselkedik mindig, megfelelő alkalomra várva. Ha ilyenre, vagy másra gondolt is lényegtelen, nem tudni mit hozz a jövő.- felelte rejtelmes, lassú nyugodt hangon majd egyszer csak arca kivirult s ajka mosolyra görbült, újból megszólat.
-Mondjuk egy törött láb az még nem halálos, ha csak nem tör az életedre egy sírrabló. Vagy nem e botlasz meg a lépcsőkön, hogy nyakadat szegd, míg a szobád felé tartasz. -Kínos csönd üti fel fejét , némán szótlanul haladtak egymás mellett, míg a fiú megunva a néma csendet megszólalt.
~ Mit érdeklődik, hol van a ház, megmondtam nem kell elkísérnie, ha ennyire, le akar rázni~
-Igen, ott van, de nem szükséges elkísérned addig.- halkult el s közben bámészkodva gondolataiba merült.
~Hm, milyen, hűvös az idő a hold is elbujt a felhők mögé. Szuper most meg mit faggatózik, jöttem ahonnan jöttem ~
-Számít az valamit honnan jöttem? De mivel nem titok elárulom Pennsylvania.Te honnan jöttél, ha nem titok?-nem mintha annyira fontos lenne Dazira számára , de ha már a másik érdeklődött gondolta ő sem hagyja annyiban.
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szer. Ápr. 23 2014, 19:39

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

- Nem egészen, de bonyolult lenne elmagyarázni.*legyint sóhajtva. Semmi kedve venni a fáradtságot ahhoz, hogy ennél jobban belemenjen a témába és megértesse a lánnyal a helyzetet. Meg különben is, minek? Ha szerencséje van, úgyse találkoznak többet.
Dazira mesélését, vagyis sokkal inkább panaszkodását, türelmesen, de meglehetősen unottan hallgatja végig. Nem is érti, hogy jutottak el idáig, olyasmire ugyanis nem emlékszik, hogy bármi ilyet kérdezett volna a másoktól.*
- Mért, nem azt csinálod?*ráncolja össze a homlokát a panaszkodásra. S nem mondja ki hangosan, de meg tudja érteni a pszichopatának titulált alak reakcióját, nagyon is.*
- El vagy tévedve.*méri végig Dazirát. Még, hogy angyal? Már a feltételezés is felbosszantja. Habár azt be kell látnia, hogy az, hogy bár semmi oka nem volt rá, mégis segített a lánynak, akár még kedves gesztusnak is nézhető. Holott erről szó sincs.
Habár nem tett sokat érte, Dazira mégis tartozik neki, amit, ha úgy adja a helyzet, kíméletlenül be is fog hajtani rajta.*
- Nem.*rázza meg a fejét, a flörtölésre pedig sóhajt.* - Azt jól teszed, nem lenne sok esélyed.*nem azért mert jobbnak tartja magát másnál, vagy, mert a lány ne lenne szép. Egyszerűen csak képtelen újra megbízni valakiben.*
- Nem pont romlottnak nevezném az Inflásokat.*rántja meg a vállát. Inkább furcsának, különösnek, titokzatosnak. Bár a lányra inkább csak a furcsa jelző illik, az viszont nagyon. Közben persze célirányosan halad, a dicséretre pedig nem reagál semmit. Nem tudja hova rakni a dolgot, és amúgy sincs semmi, amit mondhatna erre, könnyebb, ha úgy tesz, mintha meg se hallotta volna.*
- Cruoris.*felel a kérdésre, majd félig-meddig érdeklődve hallgatja a lány nagyon filozófiainak szánt mondandóját. Választ viszont a másik nem kap erre, csak egy horkantást, mit annak értelmez, aminek csak akar.
Közben cigijét is előveszi nadrágja hátsózsebéből, s anélkül, hogy megkérdezné, zavarja-e Dazirát, vagy kér-e egy szálat, rágyújt és visszarakja a dobozt a helyére.*
- Ahogy akarod.*bólint elégedetten. Többször nem fogja felajánlani, elkíséri a lányt az iskoláig, mert ezt már megígérte, de tovább nem.*
- Egyáltalán nem. Amerika.*felel azért, miközben újabb szálat gyújt meg az elszívott helyett és befordul a város főutcájára.*
- Szerencsére ilyenkor már nincsenek sokan.*jegyzi meg dörmögve, s valóban, alig néhányan lébecolnak már csak a szabadban. Ami nem is csoda, hiszen késő van már.*
- A révésztől remélem már megy egyedül.*szólal meg egy idő után ismét, mikor már látja az emlegetett hajóst. Ha a lány úgy dönt, tényleg nem kell tovább támogatni, akkor még segít neki beülni a csónakba, ha viszont nem, akkor ő is beszáll és elkíséri a lányt a kapuig.
Ennél tovább viszont már tényleg nem hajlandó menni, így el is búcsúzik, s már fordul is meg, hogy távozzon.*
Vissza az elejére Go down
Dazira Merzeus
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 35
Csatlakozás : 2014. Apr. 07.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Ápr. 27 2014, 00:31

//NRT: Dazira – Brian 2014.04.10.//

*Már a város főutcáján járnak, aminek a lány nem túlzottan örül hisz szeretett volna még tovább sétafikálni a fiú oldalán, de egyre vészesebben közeledtek végcéljuk felé. Brian motyogását meg sem hallotta, mármint halott valamit, de nem értette így nem is fordított rá kellő figyelmet, hogy megértse. Kihat egy környék, persze érthető hisz este már eléggé kihalt a hely. Vannak, akik este már kisem járnak hisz nem túl okos döntés egyedül a sötét utcákon bolyongani, kivéve, ha nem vagy vámpír, vagy épp farkas.
A csendet végül ismét Brian töri meg persze Dazira nem hagyja szó nélkül ezt sem.*
-Igen , megy. Köszönöm. – *erre megint csak horkantott egyet s folyatták tovább a sétát, lassan oda értek a révészhez. A lány beszállt a csónakba aztán várta, hogy elinduljon. Hátra sem nézett , gondolta, hogy a fiú már úgy sem lenne ott hisz alig  várta, hogy megszabaduljon tőle , de reméli nem most látta utoljára és a sors kegyes keze újból összehozza őket, ha nem is úgy ahogy Dazira számít rá , de legalább barátok még lehetnek.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   

Vissza az elejére Go down
 
Ódon temető
Vissza az elejére 
29 / 29 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 27, 28, 29
 Similar topics
-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: