Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
December 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31      
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167303 hozzászólás olvasható. in 1080 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Az elhagyatott lápvidék

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szomb. Nov. 17 2012, 00:00

*Fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből a találkozásból, vagy hogy egyáltalán ki ez az ürge. Nincsen nála semmi, a fejéből sem látok semmit, mert rajta van a csuklya. Már vagy öt perce állunk itt, és nézzük egymást a sötétben, úgyhogy kell egy kis feszültségoldó. Előkapom a fém cigitartómat, amin most pont nem látszik a Marlboro felirat, kikapok egy szálat, és a gyújtómat. Visszateszem a dobozt, a gyújtón viszont letekerem minimálisra a lángot, és egy másodperc erejére el is hajolok, hogy rágyújthassak és az arcomat se lássa meg. Ezután még párat pattintok a gyújtómon, majd zsebre vágom. Mindjárt jobb így drámázni, mint cigi nélkül.*
-Na ne mondd! Mégis mit csinálsz errefelé, ahol még a madár sem jár, mert elkergettem?*Egyre komolytalanabb leszek, csökken a veszélyérzetem. Emberünk elröhög magában, úgy látom jól szórakozik, én közben füstölök.*
-Hogy mi csillog? A cipzárod a holdtól...Tudod, erre a késre már tapadt vér. Los Angelesben kaptam valami fazontól, elég nagy tróger..őő.. volt. *Az ürge, akitől a kés van, alulról szagolja az ibolyát. Olyan sötét élet után nem csoda..Most pedig én is a sötétben mászkálok, aztán ilyen helyzetbe kerülök, na szép.*
-Olyan, aki szereti a kihívást, az extrém dolgokat, és nem csak egy pálcával tud hadonászni egész nap.* Elárulja a nevét, de lehet hogy kamuzik, lehet hogy nem.*
-Aha, Zaine..*A kést egy gyors mozdulattal átdobom a másik kezembe, hogy a penge hátrafelé álljon, és felveszek egy még lazább testtartást, közben füsttel árasztom el a köztünk lévő távot.* -Én pedig Slash. Csapasd le a kapucnit, és ne lehajtott fejjel közeledj. Nem szeretem az olyasmit.*A kést visszacsúsztatom a táskám oldalán lévő tokba, de azért nem csatolom be, hátha szükség lesz egy gyors mozdulatra. Ezalatt eltűnik a holdfény, felhők takarják el, és mintha mennydörgést hallané
k.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szomb. Nov. 17 2012, 00:17

*Beszélgetésnek nem nevezném, ami kialakul közöttünk. Tele van a levegő gyanakvással és feszültséggel, figyelemmel, ami a másikra irányul. Egyáltalán nem tetszik a hozzáállása, de őszintén... nekem kinek tetszett eddig a hozzáállása? Nem sok embernek, köszönhetően a sajátos világszemléletemnek, ám ez nem tántorít el a társalgástól, verbális melldöngetéstől egy ideig, tehát pár szót váltunk is, míg távolról figyeljük egymást. Idő közben rágyújt, de arcát nem tudom kivenni, arra vigyáz. Ez óvatosságra ad okot. Inkább nem szólok neki oda, hogy miért nem mutatja az arcát, talán szégyelli-e, mert rajtam is csuklya van...*
- Vicces pofa vagy... felfedezem a környéket, oda megyek, ahol még nem jártam. *rántom meg a vállam, mert persze, most mások azt mondanák, hogy ne áruljam el, hogy veszélyhelyzetben nem vagyok ismerős terepen... de én nem teszem az arcomat a taktikákra, odamegyek, és vagy győzök, vagy nem. Ismételten kérdést teszek fel neki, s szemöldököm is felvonom, mikor újra humorizál.*
- Még a kamu dumád sem tudod rendesen elmondani? *mordulok, viszont eszembe jut, hogy lehet, hogy egyáltalán nem mese. Nem gond, gyilkosokkal volt már dolgom, eddig is túléltem.* - Egyébként az, hogy vér tapadt rá, semmit nem jelent. Meg is szúrhattad, hogy aztán elhúzd a s*gged onnan, ő meg vagy túlélte vagy nem. Igazából bármilyen verzió is él, nem érdekel. *nem érdekel, mert meg tudom magam védeni. Közelről biztosan, s ha be is kapok egy szúrást, ami elképzelhető - bár a capoeira, amit én űzök, a gyorsaságon és megtévesztésen alapul -, de bizonyos vagyok benne, hogy képes lennék vagy így, vagy úgy elvenni tőle a kést.*
- Meg tudom magam védeni, ha kell, egy pillanat alatt manikűrös kisollót csinálok abból a sz*rból. Elég lekicsinyíteni, aztán hajigálhatod felém, annyit ér, mint a vérvételen a tű. *kacagok fel ismét, ám még mindig nem mozdulok. Bizonyára fogok, ha valóban veszélyben érzem magam, azonban a helyzet most egyáltalán nem így áll. Tovább halad azonban beszélgetésünk a normális irányba, s talán nem látja, de bólintok a szavaira.*
- Mert én úgy tűnök, mint aki egész nap pálcával hadonászik? Itt ez a trendi, muszáj, de ennek ellenére is itt vagyok, csak úgy mint te. Nem árul ez el valamit? *teszem fel a költői kérdést, s hagyom, hogy magában végiggondolja. Hasonlatos vagyok hozzá, én sem tartom sokra a varázslást, bár az utóbbi időben, mivel senkiből valaki akarok lenni, komolyabban veszem a tanulást. Ezek után nem az következik azonban amit várok, sőt, még parancsolgat is...*
- Csak nem képzeled, hogy te mondod meg, mit csináljak? F*som le, mit szeretsz és mit nem. Szalonnás bicskát fogsz a kezedbe, ne támassz követeléseket... *mordulok most már fel, mert én valóban nem támadtam, és szerintem okot sem adtam legelső kérdésemmel arra, hogy így fogadjon engem. Miért ilyen a kinézetem, hogy gyanút keltek? Mert nincs pénzem más ruhára... ennyi a megoldás. Nem minden az, aminek látszik.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szomb. Nov. 17 2012, 00:53

*Gyűlik a levegőben a tömény izomszag, én próbálom lazábbra venni, mint mindig.*
~Kár, hogy sört nem hoztam, most még azt is bontanék.~*Gondolom magamban megbánóan, hiszen akkor minden tökéletes lenne: cigi, pia, drámaian komikus jelenet.*
-Jah, kösz, sokan mondták már. Te is lazíthatnál.*Adok neki egy tanácsot, amire szerintem szüksége van, a kérdés, hogy belátja-e.*
-Amúgy arra ne menj, tudod onnan jöttem, és eléggé meglazultak a kövek, nagyobb fűcsomók.*Nem lesz ebből komolyabb balhé, azt már látom, de arra kíváncsi vagyok, meddig lehet a türelmével játszani. Pszichológia az egész, nem más.*
-Azt hittem, hogy a sztorim miatt elmorzsoltam pár könnyet, de ez esőcsepp.*Nézek felfelé, nem igazán foglalkoztat az utolsó mondata, nem is tudja, hogy milyen életem volt. De ahogy elnézem, egy kis méregzsák a fiú, szórakoztató.*
-Kétlem, hogy ne érdekelne, olyannyira körbeírtad a dolgot. Amúgy az nagyon jó dolog, ha meg tudod magad védeni...bár sokszor hallottam már ezt, és mégis itt vagyok. De nem ez a lényeg. Tényleg tudnál nekem egy körömvágó ollót varázsolni ebből? Tudod, a régit elhagytam. *Itt már előbújik az igazi énem, alig bírok már magammal, hogy ne röhögjem el magam. Felnevetésem elkerülése érdekében elárulok pár dolgot neki.*
-Érdekes, ha a karodban marad a tű vérvételnél, lehet hogy nem örülnél neki, miközben egyre több véred csapolódik le. Ja, és hanyagoljuk már az alpári stílust. *Nem szeretem a káromkodást, túl sokat hallottam már-*
-Amúgy ami a beszólásaidat illeti, egyre jobbak. Adjak 5 perc szünetet, hogy összeírd az újakat? Én addig megvacsoráznék. De jól találd ki, ne keveredj bele, mint a kés-pálcás sztoriba. Te mondtad, hogy itt a hókuszpókusz a menő.*Kezdem úgy érezni, hogy uralom a párbeszédünket. Az már tuti, hogy nem akar bajt, mert akkor nem tűrné így a poénokat. Egész közel került, úgy négy-öt méterre tőlem. A kés már nincs a kezembe, elindulok felé. Számba veszem a cigit, odalépek, és leveszem a kapucniját.*
-Jó az kenyeret vágni is. Egy slukkot? Lenyugtat..*Kiveszem a cigit a számból, amikor egy esőcsepp hull rá, persze, hogy kialszik.*
-Na jó, tedd vissza azt a fejedre. Nem azért, mert nem bírom nézni a képed, hanem azért, mert nemsokára itt esni fog. Húzzunk be a városba, nem akarom eláztatni a csukámat, aztán 2 napig zokniban járni, mert szárad. *Hátat fordítok a srácnak, aztán elindulok Mystral fényei felé. Mihamarabb vissza kéne érnem a suliba, mielőtt elázné
k.*

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Kedd Nov. 20 2012, 21:35

//A játék NRT-ben folytatódik. Zaine - Slash, 2012.11.16//

*Sértve érzem magam, mert most először fordult elő, hogy nem támadok neki valakinek, és mégis negatív hangvételt kaptam. Nem én vagyok az, aki elkezdte az izmait mutogatni, hanem a másik, tehát nem nekem kell elsőként hátrálni sem, én csak védekezek, elvégre nem is őt kerestem, hanem egy vámpírt... Lehetne annyi esze, hogyha ártani akartam volna neki, akkor már megtettem volna, és fel sem keltettem volna a figyelmét.*
- Én lazítsak? Ember, nem nekem csúszik ki az izzadt tenyeremből a kés, mert annyira szorítom. *bökök oda fejemmel. Nem is értem, hogy miért próbál ajánlgatni nekem útvonalat, tisztában vagyok a képességeimmel, és mivel capoeirázom, kivételes az egyensúlyérzékem is. Nem fogok megijedni, főleg nem visszafordulni. Talán nem is kéne itt állnom, és beszélgetnem vele...*
- Tudok magamra vigyázni. *mondok tehát csak ennyit, s következőleg olyan szinten értelmetlen mondat üti meg a fülemet, hogy lenézően felvonom a szemöldökömet, bár ő ezt nem láthatja a csuklya miatt. Olyan laza, hogy mindjárt szétesik. Nem baj, akkor elég lesz csak egy rúgás, hogy kettétörjem szükség esetén.*
- Ez elég sz*r duma volt. Legalább érelme legyen már... *horkanok fel, mikor szócsatába keveredünk, s hangzik a válasza is. Nem is felelek neki, egyszerűen kérésére színpadiasan elő is veszem a pálcámat, majd a késre szegezem, és koncentrálni kezdek. Csak most sikerüljön...*
- Reducio! *ejtem ki az igét, s ha a másik nem védekezik, akkor a kés egyszerűen le is csökken méretileg, pontosan olyanra, mint jósoltam, körömolló nagyságúra. Innentől kezdve a s*ggébe is feldughatná, baja sem lenne tőle... Ismét egy érdekes választ kapok tőle, s már nem bírom megállni, hogy fel ne nevessek.*
- Látom valóban nem érted a lényeget. Én meg az ilyen laza vagyok, majd szétesek sz*rságot nem bírom, tehát kvittek vagyunk. Én se próbálom megmondani, hogy mit csináljál, te se tedd. *vonom meg a vállamat, s bár nem vagyunk közel, olyan távol sem egymástól. A verbális pofonok csattannak ide-oda, én pedig kezdem azt hinni, hogy képtelen megjegyezni amit mondok, ezért értelmetlen számomra a válasza is.*
- Nahát, valaki fejlődőképes. Egyedül a logika hiányzik a dumádból haver, akkor meg nevetséges és értelmetlen fecsegés. Hogy vacsoráznál már meg? Egyél sárt... arról nem beszélve, hogy nem én vagyok az, aki bármibe is belekeveredik. *morgom neki oda, s most kezdem el unni az egészet. Most itt vagyunk, és mint két idióta, egy láthatatlan vonal két oldaláról kiabálunk egymásnak? Már csak az hiányzik, hogy a vonalhoz lépkedjünk, és gyerekesen átdugdossuk a lábunkat nyelvnyújtogatások közben. A kést is elteszi, már ami marad belőle, ha sikeres az akcióm, s most történik meg, amire várok. Amint a fejemhez ér, tehát egyik keze a kapucnimat fogja, hirtelen nagy erővel, és azonnal indítom meg a jobb kezemet, hogy horgot vigyek be az arcába, akár a cigarettát is kiütve a szájából, míg a bal kezem a másik irányban alul indul meg, tized egyetlen másodperces késéssel, s szintén horoggal a bordák közé is találhat. Ezzel a mozdulattal lendületet is veszek, hátralépek, hogy távolabb kerüljek tőle, kartávolságon kívül, s felvegyem az alapállást. Nyugodtan jöhet, tanultam harcművészetet, tehát szó szerint fogom szétrúgni a seggét. Valószínűleg nem fog már hozzám szólni, de ha mégis elhagyja a két mondat a száját, akkor felelek csak.*
- Ezt nem kellett volna. *roppantom meg gyorsan a nyakamat, megbillentve fejemet is. Innentől kezdve tőle függ, hogy mi történik, mert én láthatólag nem támadok, de szememmel a pálcáját is keresem. Már ha van nála...*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Pént. Nov. 23 2012, 17:58

//NRT Zaine - Slash, 2012.11.16//

*Zajlik a szócsata, amit én lazára veszek, de a srác még mindig feszeng magának és ez a szitu a kedvemre való, szeretem az ilyen méregzsákokat, mint ő, mert lássuk be sokat lehet rajtuk nevetni. Azért azt értékelem, hogy próbálkozik a srác, de a stílusa még nem az igazi hozzá.*
-Jaja, neked kéne. Azt pedig, hogy izzad vagy sem, onnan nem láthatod, legfeljebb izzadtságszagot érezhetsz, és azt sem tőlem. Egy dezodort esetleg? *Méghogy nagyon szorítom, fel le csúsztatom a kezemben a kést, szerintem én elég laza vagyok, legalábbis hozzá képest. El is látom pár tanáccsal, de ismét jön a felvágós hülyeségével, mert ő persze már nagyfiú.*
-Igen tudom, ezt már hallottam, csak nincs kedvem azt olvasni a városi táblákon, hogy "Eltűnt egy kapucnis fazon". *Nem tudom, hogy mit drámázik, én csak figyelmeztetem, mert tényleg eléggé gázos mögöttem a terep most már, nemhogy megköszönné...*
-Jajj már, jössz itt a fikázással, mikor azt sem tudod, hogy miket beszélsz.. Ugyan kérlek..*Ismételt már néhány dolgot, meg próbál fölém kerekedni, de mivel Slash sosem veszíthet, ezért nem hagyom magam, főleg ellene. Előkapja a pálcáját, gondolom a késemet akarja megbabrálni, úgyhogy egy pillanattal a varázsige előtt felcsúsztatom a pulóverem ujjába. Erre ráfáztál öcsi..*
-Na remek, reszelő részt nem tudsz rá varázsolni? *Teszek olyan mozdulatokat, amikkel utalok arra, hogy sikerült a srácnak a redukálása, jól jön még később a késem. Úgy látszik, hogy Mr. Keményfiú nevetni is tud, ha egy ilyen embert nevetésre bírok, akkor elmehetek stand uposnak.*
-Hát azt veszem észre, ezért vagyok lépéselőnyben, tehát gondoltam segítek neked a felzárkózásban, de sajnos nem lehet mindenkin...*Jegyzem meg, és közben hallható egy halk "hehh" is.* -Van abban logika, hidd el nekem, csak más stílusú, nem olyan szabályszerű, mint a te "logikád". A valódi logikához is lazaság kell. Egyébként meg látod, itt van szendó, én készültem az edzésre, de ezt ne merd redukálni, mert kiheréllek.* Előkapom a szendvicsemet, és ez az egyik dolog amiért harapok, ha a kajámhoz nyúlnak.*-Amúgy meg szeretek belekeveredni dolgokba, tudod ettől izgalmas az élet. *Majd odasétálok, és egy hirtelen mozdulattal lelököm a kapucniját két oldalról, és ekkor akcióba lendül a srác, de mivel még a fejem mellett van a kezem, nem igazán okoz fájdalmat, ráadásul azt se tudja, hova mivel kell ütni. De azt ezt követő ütést amit az oldalamra mér, nem tudom kivédeni. Sodródok inkább az árral, földre kerülök, és játszom kicsit az agyam. Azért nem lehet engem ilyen könnyen kiütni, félig az utcán nőttem fel, tudok bunyózni én is. Gyors mozdulattal fogom a fűzőjét, egy kis forgással felpattanok, így körbetekeredik a lába körül, és beletalpalok egy jó nagyot a vádlija fölé, hogy lerogyjon, és egyből hátraugrok két lépést.*
-Vigyázz Jacob, ha sokat ropogtatod a nyakad, öreg korodban fájni fog, már ha megéred azt.*Nevetek fel kicsit, annak ellenére, hogy súrolgatom az oldalam, és nyújtózok, mert azért fáj. Rúgásom hatására remélem azért megszédül picit, és nekem még mindig van egy ütőlapon vele szemben, tehát a lépéselőny megmaradt.*
-Na öcskös, lenyugodsz végre, vagy folytassuk a free-sytle edzésünket?*Még mindig esőre áll az égbolt, meg a dörgések is egyre hangosabbak, kezd ez idegesíteni, mert tényleg nem akarok elázni.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Pént. Nov. 23 2012, 23:21

//NRT Zaine - Slash, 2012.11.16//

*Kezdem nagyon unni ezt a gyereket. Tipikusan az a fajta, aki azt hiszi magáról, hogy neki áll a világ, majd ő megmutatja, mert nyilván ki ha nem ő, de nekem az ilyen sosem tetszett. Semmitmondó. Nincs lényegi tartalom mögötte, csak egy üres váz, gyakorlatilag pofázásra született. Nekem az nem megy. Miért is keveredtem ebbe bele? Le kell ezt zárnom.*
- Ne akard már megmondani mit csináljak! Egyébként meg látszik rajtad... nagy gyerek vagy a késeddel, de anélkül... *vonom meg a vállamat, mert igazából már visszakérdezni sem akarok, hiába tehetném. Valahogy nem akarok többet beszélni a semmiről, mert ez a péniszméregetés nagyon cink. Csak ő ezt nem érzi, így nyilván nekem kell véget vetni neki, hogy megtanulja hol a helye, mit illik és mit nem.*
- Én biztos nem tűnök el, főleg nem egy magadfajta miatt. *zárom szépen ezt is le, hozzá sem teszem, hogy jobban kéne vigyáznia. Sose láttam még itt, engem biztos keresnek, őt nem feltétlen. Hamarosan a beszélgetés mélypontra ér, mikor már valóban csak random szavak jönnek ki a másik száján, legalábbis így érzékelem, tehát egy sóhajjal jelzem, mennyire unom őt, és igazából a mondatának fele már elúszik a fülem mellett.*
- Csak a nők pofáznak ennyit... *horkanok fel. Ekkor azonban mivel nem szeretném azt a kést látni, támadok, de becsúsztatja ujjába. Nem szólok semmit, csak sötéten vigyorodom el, míg lassan kezdem leereszteni a pálcámat. Higgye csak azt, hogy nem támadok tovább, ám mikor még a kézfejére mutat fegyverem, ismét megszólalok hirtelen.*
- Reducio! *varázsolok, s most már remélhetőleg nem csúsztatja ide-oda, mert felesleges is volna, kézfejét veszem célba. Inkább ezt, mint később fájdalmasabb és biztosabb varázslatot, bár ezt ő nem tudhatja. Magam sem vagyok jó a mágiában, de hülye sem, tehát nyilván a lényeges dolgokat kértem tanításra Vixilientől, mint például az árnymágia.*
- Lépéselőnyben? *kacagok fel hirtelen. Ennyire ostoba embert még nem láttam. Nálam pálca van, s bár ő nem tudja, képzett közelharcos is vagyok, hogy lenne már lépéselőnyben? Nem baj, éljen ebben a hitben. Nem is reagálok a továbbiakra, valóban halálosan untat, már csak jellememből fakadóan is, ezért legyintek inkább. Hamarosan eldurvul a helyzet, mert olyan lépést tesz, amit én egyáltalán nem tolerálok, ezért kettőt kap, helyzethez illően, s mind a kettő talál, a másik földre is kerül. Amennyiben valódi harcnak érezném, most törném el a gerincét, de mivel ez nem így van, nem támadok földön fekvő embert, inkább hátrálok, így maximum akkor foghat meg, ha ismét közeledni kezd. Nyilván érzékelem, készülök, mert ehhez fel is kell állni a távolságom miatt, ám engem nem egyszerű kibillenteni az egyensúlyomból, a capoeirához alapvetően ez kell, s mivel azt akarom, hogy engedjen el, így könyökhajlatát célom meg, s abba ütök, illetve rántom is meg az után, mire valószínűleg el enged. Ha így van, akkor hátralépek, ha nem, akkor gyomra felé rúgok, hogy leszedjem magamról. Amint mondataiból érzékelem, egyáltalán nem normális ellenfél, ahogy a körülmények sem azok, így mielőtt még elverném, móresre akarom tanítani, adni neki egy esélyt, hogy visszafogja magát. A pálca egyébként még mindig kezembe van, ütésnél nyilván úgy fogom, hogy ne szúrjam vele ki a szemét, és el se törjem, tehát egyszerűen rászegezem.*
- Obstructo! *hangzik csendesen, s mivel nem látok nála pálcát, így nagy eséllyel találni fogok. Ilyenek elől a kitérésre kicsi az esély. Nekem nem az a célom, hogy végzetes sebet szerezzek a másiknak, mert akkor nyilván mással támadok, így ha eltalálja, akkor pár percre kiüti a srácot, pont annyira, ami nekem kell.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Hétf. Nov. 26 2012, 22:30

//NRT Zaine - Slash, 2012.11.16//


-Tudod, anélkül is nagy vagyok.*Húzom ki magam vigyorogva, kicsit nagyképűen, elvégre nehogy már egy olyan ember osszon engem, akinek még humorérzéket sem mertek adni.* -Lehet, hogy nem pont a varázslásban, de sok másban nagyobb mint te. *Húzom végig a körmeim a cipzáromon lefelé, és a hangsúlyom is felvágós, elvégre azért van mire, ráadásul nem kevés élettapasztalatom van a koromhoz képest.*
-Na öcsém, az ütne be ha eltűnnél, akkor tényleg megijednék. Ha mondjuk szépen elsétálnál, követve az eredeti célod, ahelyett hogy téblábolsz és hozod a hozzám hasonló nyugodt emberekre a szívbajt, na azt jobban tennéd.*Elvégre nem én vagyok az, aki itt az este közepén riogatja az ártatlan, edzeni kívánó népet. Jön nekem itt gyenge dumákkal, de az ilyet kisujjból pattintom le.*
-Jah, a nők..Tudod, sok időt töltök nők között, főleg a lábaik között, tehát valami ragadt rám az évek során.*Ránézésre nem tűnik egy Casanovának a srác, ahhoz túlságosan játssza a kemény csávót, igazából pár ütésen meg varázspálca lóbáláson kívül nem nézek ki semmit belőle. A csajoknál pedig mindig is imponálóbb volt egy gitár, mint egy...*
~Várjunk csak, vajon van neki valami az öklén és a pálcáján kívül?~*Tűnődök tovább magamban, nem akarok mindent kimondani, mert a végén még felrobban, az meg neki se jó, meg nekem se, mert a végén még rám fogják.*
-Jobbat nem tudsz?*Kacagok fel, ezt a redukáló cuccot vagy nem nehéz kicselezni, vagy csak ő a béna.*-Tanulj meg célozni, nem merem elképzelni, hogy nézhet ki utánad a mosdó.*Ahhoz képest, hogy egyelőre nem sok fogalmam van a mágiáról, egész büszke kezdek lenni magamra, remélem tud valami izgalmasabbat is a fiú.*
-Te is abban lehetnél, ha nem léptél volna bele valami nagy sz*rba.*Valami tényleg bűzlik, és tuti, hogy nem tőlem. Amúgy rövidre akarom zárni az egészet, mert idegesítenek az égi hangok, valamint a cseppek is amik az arcomra hullanak. Odamegyek, lazán lecsapom két kézzel a kapucniját, de a gyerekből kitör az elfojtott agresszió. Van olyan bátor, hogy megüt, de ennyitől nem török le, igaz, hogy az egyik ütésétől a földön kötök ki, de ez még nem a világ vége.*
-Ajha, ennyire kicsi farokkal nem dicsekednék, de ahogy látom ismét megismertem egy Neandervölgyit. Tudod, ha érted nem is, de értem, mint művészért, kár lenne..*Közben egy kis cselhez folyamodok, és hátraugrok, minél távolabb próbálom tartani magamtól. Oké, hogy tudok verekedni, de nem akarom egy-két napra letablózni az ujjaimat, mert akkor nem igazán tudnék gitározni a csajoknak. Megint elkezd mutogatni a pálcájával, a végén még rászokik a lopásra, ha eddig nem. Félreugrok egy fűcsomóra, majd egyből vissza, de csak elkap valami, amitől mintha megbénulnék.*
~Jajj basszus, nem tudok beszélni, hát mivel fogom kiidegelni a srácot? Ráadásul még esni is fog. Ha miatta elázok, számíthat arra, hogy feldugom azt a gyenge pálcát neki, majd lenyomom a torkán.~*Nem akarok elázni, mert tényleg nincs sok göncöm, ráadásul edzés miatt vagyok itt, nem azért, hogy itt lazsáljak a földön. Amúgy nem is rossz ez az érzés, csak lehetne más a helyszín. Ilyet kérni fogok bizonyos anyagok helyett.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Kedd Nov. 27 2012, 20:47

//NRT Zaine - Slash, 2012.11.16//

*Igazából valahol nagyon irritál, de szórakoztat is a másik jelenléte. Sosem láttam még ilyen embert, aki nem veszi észre magát, hogy mennyire nevetséges amit művel, ellenben azt képzeli, ő valóban felülkerekedik bárkin is. Ilyen egy hülye. Innentől kezdve pedig nincs mit mondanom neki, mert egy igazi harcos nem leli örömét abban, hogy nálánál alacsonyabb rendű ellenfelet győz le. Ezért lenne szégyen, ha valóban elverném, és ez az egyetlen szerencséje.*
- Mondod ezt úgy, hogy nem ismersz. *horkanok fel, ám annyira nem veszem magamra az egészet, mivel nem hiszek neki. Már mutatott volna valamit, ha így volna, de ahogyan őt kezdem ismerni, erősen kétlem, hogy bármiben remekelne. Abban viszont biztos vagyok, hogy szentül hiszi az igazát. Sajnálatos.*
- Te tényleg ennyire ostoba vagy? Ki hadonászik késsel? *bökök fejemmel felé, mert aki ijesztegeti a másikat, az nem én vagyok, elvégre egy kérdést tettem fel, ő viszont fegyverkezve reagált erre. Azért szégyellem magam, túl keményen bánok vele, elvégre elvárom, hogy logikai összefüggéseket is meglásson. Fel kéne fogni, hogy nem mindenki jó bármire is, van aki csak a levegőt szívja el előlem.*
- Öngól magadnak. *temetem egy pillanatra arcomba a kezemet, mert ezt a kijelentését a nőkkel kapcsolatban úgy is értelmezhetem, hogy nőies viselkedést tanult, a rengeteg beszédből pedig ez meglátszik. Sok beszédnek sok az alja, én legalább röviden és egyértelműen reagálok. Átkom nem talál (?), s az a kés kezd nagyon irritálni. Képes volnék gyógyítani magamat, nem probléma, de nem gyerek kezébe kés, villa, olló nem való. Nem is reagálok már szavaira, csak egyszerűen nevetek fel, mert olyan szinten súrolja a szánalmas színvonalat, hogy oltani sincs kedvem. Komolyan ott tartunk, hogy valaki vagy valami büdös? Ebből már az óvodában kinőnek a gyerekek. Ekkor azonban szerencsére vége szakad a beszélgetésnek, mert óvatlan mozdulatot tesz, s harc alakul ki, melynek végén pálcát rántva terítem le.*
- Kuss legyen. Egy senki vagy. *mormogom, s ez a mondat juttat eszembe valamit. Egy senki. Miért, én ki vagyok? Én se vagyok olyan ember, aki számítana, és a másik megjelenéséből ítélve ő sem gazdag, de inkább kezdő, utcakölök, pont olyan akit Lis és én keresünk. Semmi humorom ehhez, ám gyorsan cselekszem rögtön a leterítése után, pillanatokon belül áttapogatva a másikat, elvéve a kését, melyet egyszerűen fogok kezemben. Ezek után szegezek rá ismét pálcát.*
- Incarcerandus! *kötözöm meg mágikusan őt, s mivel varázslat, illetve fekszik, semmi esélye eloldozni magát a kése nélkül. Azzal nyilván lenne, de akadály nélkül találhatom meg, ha mozgásképtelen lett. Hamarosan kezdhet tisztulni, s én pontosan erre várok, pálcámat az arcára szegezve, pár méterre állva tőle, hogy ő is lásson engem.*
- Ide figyelj öcsém, és ajánlom, hogy befogd és végighallgass, mert ez a legkedvezőbb megoldás neked. Egy pillanatba telik csak leégetni a csinos pofidat, vagy komolyabb sérülést okozni, itt hagyni téged addig, míg meg nem találnak. *vicsorgom rá komolyan, szemeim sötétjében pedig láthatja a határozottságot. Megteszem ha kell, rajta áll, hogy kell-e, mert én nem ítélem el a logikus és okos visszavonulást, ami szükséges, mert fontosat akarok neki mondani.*
- Látom bizonyítani akarsz, és ha meg akarod mutatni, hogy mi van benned, akkor van rá lehetőséged. Beszélnem kell erről valaki mással, gondolkodni, de foglak keresni és értesíteni a lehetőségeidről, ha pedig jól szerepelsz, akkor jó ajánlatot kapsz. Nagyon jót. *villan a szemem, Lis-re gondolva. Talán alkalmas ez az alak a bandánkba? Kicsit vissza kell vennie, minimum velünk szembe, de tetszetős ez a nagy fokú ellenállás és küzdés. Tárgyalnom kell, ám még a fiú válaszát várom, mielőtt indulnék el. Hogyan fog szabadulni? Nyilván megadom a lehetőséget, de még nem...*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szer. Nov. 28 2012, 23:17

//NRT Zaine - Slash, 2012.11.16//


-Nos, te sem engem valójában..*Ez az állapot jobb is, én sem akarom őt jobban megismerni, remélem, hogy ő sem. Látszik rajta, hogy nem illene bele az én körömbe, nem az a fajta. Na meg a stílusa sem tetszik.*
-Hadonászni? Áhh, az nem ilyen, akkor már vér folyt volna. Inkább nevezzük elővigyázatosságnak. *Idegen környéken vagyok, most járok itt először, felbukkan egy kívül-belül sötét alak, a késrántás pedig emberi ösztön. Mifelénk így szokás, vagy kés, vagy stuki, vagy egyéb önvédelmi eszközök használata. A következő válaszára már nem is reagálok inkább, mert nem sikerül ismét a mondani valóm mögé látnia. Nem baj, nem is nézném ki belőle, hogy sokat élvezhetné nők társaságát, bár kitudja. Ezután még viccesebb lesz a helyzet, két varázslata sem sikerül, de nem adja fel, ha már technikát igénylő varázslattal szerencsétlen, akkor próbálkozik valami durvábbal. Sajnos sikerül neki, úgyhogy kissé bénultan fekszem a földön, még jó, hogy nem a vízben. Odajön hozzám, és letaperol a homár, ráadásul a késemet is elcsórja. Nagy nehezen hangok hagyják el a számat.*
-De meleg lett itt hirtelen.. Rólad pedig gondolhattam volna hogy tolvaj vagy. *Elég kimerítő ez a pár szó jelenleg, de akkor is, nála van a késem. Ráadásul nem is akármilyen kés.. Ha nem adja vissza, tuti megkeresem a későbbiekben, más eszközökkel. Miután megköt, elkezd papolni valami hülyeséget, mintha megijednék. Annyi vér nincs a pucájában, hogy komolyabb kárt tegyen bennem, úgyhogy formálok az arcomon egy laza grimaszt, amit nem nehéz megtartani jelen pillanatban. Jacob gyerek egyre mérgesebb, szinte oda se figyelek arra amiket mond, a késem érdekel a legjobban.*
~Mi az istenről magyarázol? Neked kell a legkevésbé bizonyítanom.~*Efféle gondolatok járnak a fejemben, amiket el is mondok később, ha képes leszek rá. Ha jól értelmezem, valami bandáról beszél, és hogy megkeres. Hát engem ne keressen, adja vissza a késem és tűnjön el. Nem akarok én az ő társaságába kerülni, odahaza megvan a sajátom, ha pedig itt nincs más, csak ilyesféle, akkor inkább elleszek egyedül.*
-Untatsz, és az ajánlatod sem érdekel. Találok magamnak jobb társaságot. Ne keress, add inkább vissza, ami az enyém!*Újabb szavak hangzanak el, bár elég nehézkesen, és remélem iparkodik, mert kezdenek sűrűsödni az esőcseppe
k.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Vas. Dec. 02 2012, 12:00

//NRT Zaine - Slash, 2012.11.16//

*Kezd a kedvem is lohadni, így vetnék véget a találkozásnak, és a szájkaraténak, melyet a másik igen hosszan és értelmetlenül művel, nekem pedig ennyire nem köti le a figyelmemet. Én más vagyok. Nem is értem a logikát a szavai mögött, mintha ő nem tudná, mikor rúg öngólt magának.*
- Nem mutatsz szép képet magadról. *vonom meg a vállamat, mert az, hogy nem ismerem, nyilvánvaló, de ezek után nem is akarom megismerni. Ismét megszólal, és úgy kacagok fel magabiztosságán. Azt hiszi, nem tudnám tőle elvenni a kést? Ugyan már... sose szerettem az olyat, aki csak beszél, de nem cselekszik.*
- Persze, hogy vér folyt volna, hiszen nyilván annyira nem tudod kezelni, hogy saját magad vágnád meg. *legyintek neki egyet vigyorogva, ám hamarosan végre harcra kerül a sor, s az is kiderül, hogy valóban nem használja a kést, illetve elsőre látom, nem okozna gondot kézzel elverni, de akkor félő, hogy nagyobb baja esik, s ezért engem dobnak ki. Nem engedhetem meg, hogy innen is elküldjenek, ez az otthonom. Varázslathoz folyamodok tehát többször, s a végén valóban felül kerekedek, a másikat földre taszítva, kését keresve. Nem mondok semmit a megjegyzésére, egyszerűen lazán lendül lábam orra felé, hogy arcába tapossak. Ez nyilván elég üzenet arról, hogy mit gondolok, ki a meleg. Sose bírtam, ha ezzel jönnek, mert láthatóan a másik nemet szeretem, és üldözöm is őket sok sikerrel. Ez elvenné az érdemeimet. Egyébként tolvaj sem vagyok, csak akkor loptam, mikor nem volt más lehetőség, de akkor is társult harccal. Engem nem képeztek ki besurranónak. Nem úgy Lis... Mondok neki még pár szót, hogy gyorsan vessek ennek véget, mert az ötlet nem hagy nekem nyugtot, és nyilván számítok fellengzős szavaira, így csak elvigyorodok.*
- Hát jó... A késed kell? Megkapod. *röhögök fel, majd ahol még lát engem, el indulok olyan húsz méterre, s a földbe vágom pengével a kést. Mivel meg van kötözve, s ezt máshogy nem oldhatja ki, csak ha késsel vágja el, ezért ide kell gurulnia (hiszen teljesen össze van kötözve, még a lába is, járás képtelenné téve őt), és kezével ügyesen kihúznia a földből a pengét, hogy elvághassa béklyóját. Ez nyilván nincs közel, a föld pedig piszkos, koszos, büdös, és rengeteg a vizes tér is. Innentől kezdve engem nem érdekel, hátat fordítva intek neki középső ujjammal, és haza is sietek, nyilván gyorsabban mint ő. Kíváncsi vagyok, hogy fog alakulni, most már hármunk sorsa...*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Dec. 06 2012, 19:00

//NRT Zaine - Slash, 2012.11.16//


*Sajnos ez a Zaine gyerek nem a legjobb beszélgető partner, sőt, edzőtársnak sem lehet valami kiváló, ezért inkább egy kis eszmei fegyvert használok ellene, a célom, hogy feldühítsem, majd jót mulassak rajta.*
-Nem érdemelted ki. *Válaszolok neki hetykén, de mivel nincs humorérzéke, és a jóindulatot sem fogadja megfelelően, ezért harc alakul ki amiből rosszul jövök ki azért, mert egyelőre egy varázslatot se ismerek. Lebénít és lekötöz, és mivel korábban a bénaságából következően nem tudott a késem méretén változtatni negatívabb irányba, ezért most elveszi a kis enyveskezű. Ez az a pont, ahol dühbe jövök, az én késemet ilyen sunyi módon senki nem lophatja el. Azt hiszi, hogy ő a kemény legény, attól, hogy én a földön fekszem kötözve, ő pedig fölém hajol az izzadságtól bűzlően. Nagy nehezen azért elhagyja pár szó a számat, ami nem tetszik neki, és kapok is érte, de nem érdekel, kibírom..kaptam én már nagyobbat is mint ez a simogatás. Elkezd hablatyolni valami lehetőségről, amiről döntenie kell valakivel, és majd megkeres. Hát engem ne keressen meg, mert akkor nem lel benne köszönetet. Tudom, hogy mire képes, úgyhogy ha lesz következő összeütközés, az másképp fog történni. Ha jól értelmezem, akkor valamilyen társaságról beszél, nos nincs az a pénz, amiért hajlandó lennék ezzel a sráccal egy társaságban lenni. Soha.. Miután ezt vele is megosztom nehézkesen, elsettenkedik a késemmel és nem messze arrébb a földbe vágja, talán elmegy, és kiszabadíthatom magam.*
~Úgy van, menj csak, és ha jót akarsz magadnak, nézz magad mögé.~ *Gondolom magamban, ugyanis nem tudja, hogy gitárosba kötött bele. Egy jó gitárosnál mindig van egy-két pengető. A kötelek alatt belecsúsztatom a zsebembe a kezem néhány horzsolás árán, és találok is valamit, ami jelen pillanatban egy pengető. Azt hiszem, fém. Lassú mozdulatokkal elkezdem fűrészelni, majd próbálom egyre gyorsabban, ahogy kezd múlni a bénító hatás. A gyereket már nem látom, de tudom merre indult, ezért miután kiszabadítottam magam, feltápászkodok és a késem felé veszem az irányt. Nem tévesztem szem elől, mert alapból fényes, és most, hogy vizes jobban visszatükröződnek a távolabbi villámok. Kihúzom, és elindulok arra, amerre ő is. Most biztosan örül a fejének, de én megkeresem, a városba érve már látom, de számomra otthonos környezetben nem vehet észre. Azt viszont megdöbbenve figyelem, ahogy a révnél az iskolához vezető csónakba ült be.
..*

// Köszöntem a játékot Smile //
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Kedd Dec. 18 2012, 21:30

//Toxi 2. házi//

* A mai napon nekiveselkedek egy kis toxi gyakorlati házinak, egészen pontosan a sápadt álom elkészítésének, csak annyi a bibi, hogy nincsenek meg a szükséges hozzávalók, abban pedig nem is reménykedem, hogy a szertárban majd lesz. Különben is, jobb friss alapanyaggal dolgozni, az a biztos. Ehhez mérten magamra kapok egy hosszúujjút, egy zöld szövetnadrágot, pulcsit és kabátot,egy táskát a szükséges kellékekkel, mint kés, papírzacskó, fiolák, és már indulok is egy jegyzetlappal a kezemben, amire felírtam azokat a dolgokat, amikre szükségem lesz. Először a kígyótól szeretnék egy kis mérget levenni, ezért a lápvidék felé veszem az utamat. Kivételesen söprűre pattanok a gyorsabb ügyintézés végett, bár a metsző szél az első pár méteren majdnem visszafordulásra késztet. Ehelyett inkább a szememig felhúzom a sálamat, hogy kevésbé kezdje ki az arcbőrömet a hideg, és fokozott sebességre kapcsolok, hogy mielőbb elérjem az úti célom. Ritkán repülök seprűn, de most nincs kedvem annyit gyalogolni, na meg a lápvidéken egyedül bolyongni. Terveimhez mérten hamarosan el is érem a jellegzetes Mangrove fák összevisszaságát, amik fölött hosszan elrepülök, be a mocsár közepébe. Addig keringek, míg szárazabb részt nem sikerül találnom, bár ilyenkor szerencsére meglehetősen fagyos a talaj, nehezebb elsüllyedni. Azért vigyáznom kell, hova lépek, miközben a kígyó keresésére indulok.*
- Gyere szépen elő! Hova bújtál?* pöfékelem a párafelhőket a levegőbe, miközben benézek a nagyobb kövek alá. Remélem, elég hideg van ahhoz, hogy ne legyen túl fürge a kis bestia, csak így nehezebb is megtalálni, mert rejtő színe miatt könnyen nézhetem növénynek is akár. Már jó ideje tocsogok a sárban, kisebb köveket emelgetve, és kezd lefagyni mindenem, mikor végre egy kígyóra bukkanok. Feléledő reménnyel kapok a pálcám után, mire tudatosul bennem, hogy egyszerű siklóval van dolgom. Kezd gyanússá válni, hogy ezen a vidéken lehet nem is találok kobrát, mikor fenyegető sziszegés csapja meg a fülemet. Ha csak egy lépést is tettem volna hátra, könnyűszerrel ráléphettem volna, így viszont csak annak köszönhetem, hogy nem mart meg, hogy a hidegtől némileg lassabb az átlagosnál. Ezért nem is használok most kábító varázslatot, hiszen viszonylag könnyen mögéje tudok kerülni és mire megfordulna, már el is kapom a feje tövénél, ahogy a kígyókkal bánni kell. Ezután fél kézzel nagy nehezen előhalászom hátizsákomból az apró dunsztosüveget, amit e célra tartogattam otthon. A bevált módon belevágom a fogait a fémtetőbe, mire máris csurogni kezd az üvegbe az enyhén sárgás méreg.*
- Ezaz, egy kipipálva!* mosolyodom el, amennyire megfagyott ajkaim lehetővé teszik. A kígyót igyekszem visszatenni oda, ahol találtam, hiszen nem akarom, hogy valamelyik ragadozó megtalálja az én hibámból. Fagyos ujjaimmal elteszem a dunsztosüveget a táskámba, majd előkotrom a cetlit, miszerint kell még a szomszédos erdőből méregölő fű, aztán betérhetek a kocsmába melegedni, meg a bort is meg tudom ott venni. Ehhez mérten lábam közé kapom a seprű, hátamra a táskám, és már indulok is az erdőbe.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szomb. Márc. 09 2013, 23:53

//NRT játék: Conrad - Élias egyik karaktere, 2013.03.09.//

*Fogalmam sincs, hogyan vezet erre utam, vagy inkább a famulusom útja, mert most úgy döntök, hogy vele sétálok, ő pedig kérésemhez híven hozzám közel marad, de mutatja az utat, amerre indulni szeretne, s nem értem miért nincs rám tekintettel, vagy mi érdekes van ebben a félelmetes környékben, ő azonban a lápvidék felé vezet engem. Sosem jártam még itt, de tudok létezéséről, hallani ezt-azt, ezért hamarosan már morgolódva, a sötét eget kutatva figyelem rajta a mozgást, s az időlegesen le-leereszkedő famulusomat, aki ezzel jelzi jelenlétét. Szerencsére bár borzalmasan kietlen vidék, nincs más a látóhatáron belül - már amilyen messze látok én el -, és ha baj lenne, akkor a famulus is jelezne, hiszen neki jóval jobb szeme van, mint nekem. Öltözetem nem ehhez a túrához való, mert bár kényelmes, nem hivalkodó, de attól még drága, mert más ruházatom nincsen, tehát lábamon egy finom, fekete bőrcipő van, ami nadrágban folytatódik, felül pedig fehér ingben végződik, amit fekete szövetkabátom takar. Tökéletesen áll rajtam, ahogyan megjelenésem is az, mert a zsebemben lévő pálcámon kívül nincs szükségem másra, tehát pénz sincs nálam, sem kiegészítő, ellenben barna tincseim rendezetten mutatnak sápatag arcomon, míg zöld szemem bosszúsan csillog. Ettől még jellemem nem változik, félénk, ügyetlen, de kitartó vagyok, hiszen ilyenné nevelt az élet, a múltam.*
- Ne siess ennyire! *szisszenek fel a sötétben, mert a sas biztosan hallja, hiszen amíg ő rettentően gyorsan köröz, esetleg étel után kutatva, addig én óvatosan lépkedek magam előtt, fel és le is nézve, hogy őt lássam, illetve én ne essek el. Fogalmam sincs meddig megyünk, de nincs ehhez kedvem, s már azt sem tudom, hol vagyok, eltévedni pedig nem szeretnék, mert semmi jót nem szül... hiszen már most sem tudok mit kezdeni magammal, egyszerűen gondolkodni sem lehet ilyen feszült figyelem mellett. Bár haza tudnék egyedül találni, hogy ő magányosan repdessen, és akkor térjen be ablakomon, amikor tud.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Hétf. Márc. 11 2013, 16:48

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Kell nekem ilyen kíváncsinak lenni, mi? Ez van, ha olyan helyre megyek, amit nem ismerek. Ha tudnék, kezet ráznék magammal, de megelégszem egy vállveregetéssel. Gratulálok, Kenan, szuper helyre tévedtél! Mióta is vagyok itt? Sajnos nincs órám, szóval nem tudom, de egy ideje már biztos. Ezt az is bizonyítja, hogy tök sötét van, és alig látok pár méternél tovább. Akkor most rá kéne jönni, hogyan juthatok vissza, nem szándékozom az éjszakát itt tölteni, úgyhogy mehetnék valamerre. És ha valamerre, akkor mindegy, hogy merre, szóval el is indulok egy irányba. Egyébként szerintem célszerű lenne térképet osztani minden diáknak, nehogy úgy járjanak, mint most én. Jó, annyira nem vagyok kényes, hogy ne tudnék elviselni egy kis piszkot és sarat, komolyan, ha nem tudtunk volna a haverokkal belógni az uszodába, biztos nem fürödtem volna rendszeresen, amilyen trehányul fizette anyám a számlákat. Kb. három havonta eszébe jutott, hogy számla is létezik, és akkor egy fél hónapig volt víz, de azt is elvették, mert úgyis annyi tartozásunk volt. Szóval, tényleg nem mondható rám, hogy kényes lennék. Talán csak féltem a kosztól a ruháimat? Á, nem, ezen a régi farmeren és terepszínű pólón nincs mit félteni, és még a cipőm bekoszolásától sem kell félnem. Ugyebár ez a fóbia, ami miatt nem hordok lábbelit, megkímél a cipősikálástól. Így csak a talpam van veszélyben, hogy belelépek valami nem szimpatikusba, mondjuk valami hegye ágba vagy tüskébe ebben a sötétben, ugyanis nem igazán látok jól, de a kosztól nem félek. Legalább azért velem van az én két kis drágám, a kis tőr, és a nagy kés. A kettő közül a nagyobb látott már többet, azt szeretem inkább használni. A derekamhoz tűzve még ott van a pálca is, aminek nem vagyok igazán a mestere, de valamilyen oknál fogva hordom magammal, pedig nem is vagyok oda a varázslásért. Még fényt sem tudok varázsolni! Bár ha azt vesszük, hogy nagyban megkönnyíti a cigiszerzést... Azt hiszem, van is nálam egy dobozzal, úgyhogy a zsebembe nyúlok, és megvan! Hurrá, amíg megyek vissza, addig elszívok egyet. Az öngyújtót is előveszem a másik zsebből, majd miután meggyújtok egy szálat, visszateszem a dobozt és a gyújtót is a helyére, a cigi pedig a számba kerül. Máris nem sietek annyira, hogy van mivel elfoglalnom magam, így a lépteim eléggé lelassulnak, és még oda is figyelek arra, hova lépek, már amennyire meg tudom állapítani, mi van előttem. Alig néhányat szívok csak ebből a szuper cigiből, amiért egy centet sem kellett fizetnem, mikor hangokat hallok. Vagyis csak egy hangot. Képzelődnék? Á, kizárt, nem vagyok se hülye, se ijedős. Akkor ez azt jelenti, hogy van itt még valaki más is.*
- Eltévedt diákhoz, vagy a láp szelleméhez van szerencsém?*kérdezem fennhangon, hogy meghallja a közelben tartózkodó. Hangomból egyébként ki lehet hallani hangulatomat, ami most nem is annyira rossz, és ha nem félnék, hogy kiesik a számból a cigi és kutatnom kell utána, el is vigyorodnék. De azért a biztonság kedvéért a másik kezem a kés mellett marad, hiszen sose lehet tudni, nem igaz?*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szomb. Márc. 16 2013, 21:51

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Nem tudom, hogy hogyan kerülök ide, de famulusom vezet, s igen kellemetlen még öltözetemhez képest is az idő, a környezet. Ahogyan haladok, hamarosan egy hangot hallok a sötétben, tehát a forrás felé fordulok, keresve azt, s mivel nem vagyok közel hozzá, hunyorogva próbálok alakot venni ki az éjszaka színeiben. Ez nem megy elsőre, tehát pálcát húzok, teljesen normális tempóban, nem fenyegetően, és lazán szegezem magam elé.*
- Lumos! *mondom, mire a pálca végében apró fény gyúlik, de pont elég ahhoz, hogy ilyen sötétben pár méterre világítson, s most már szemügyre is vehetem az ismeretlen ifjút. Koromhoz hasonló lehet, bizonyára diák, de ahogyan végig nézek rajta, nem vagyok benne teljesen biztos. Ennek ellenére képes vagyok magamat védeni, nem jelent veszélyt, hiába látom rajta a pálcát, és hiába cigarettázik, mely egyébként a tekintetemet vonja magára.*
- Diák vagyok. *mondom, mert bár az, hogy tudja, hogy diák lehetek, jelent valamit, attól még lehet csőcselékhez tartozó is, aki pontosan diákra vadászik.* - Nem tudtam róla, hogy van itt szellem is. *lepődök meg teljesen őszintén, mert nem volt sosem lényeges baráti kapcsolatom, sosem voltam természetes emberi közegben, tehát nem minden szokást ismerek. Fejlődnöm kell még ismerkedés és beilleszkedés terén, viszont ezt most meg is kezdem, hogy közelebb lépjek felé, közben nyújtva ki jó előre a kezemet, hogy meg is rázzam övét, ha elfogadja enyémet.*
- Conrad Dietrich vagyok, Cruoris ház. Hát te? *nézek rá kíváncsian, s ismételten végig szánkázik tekintetem rajta. Vajon mit kereshet itt? Szerintem én furcsábban festek itt, főleg kinézetem miatt, ami igen úrias, ő pedig nem, tehát barangolhat egyedül, nem úgy, mint én... talán nem nekem kéne rögtön ezt kérdezni, mert én is elég ostoba feleletet tudnék adni, famulusom pedig most valahol távolabb repked, nem tudom, mikor tér vissza.*
- Nincs rajtad cipő... nem fázol meg, vagy sebesíted meg magad? Nem biztonságos így járni. Hideg lehet... ha szeretnéd, van egy varázslat, amivel fel tudlak melegíteni. *pillantok rá nyugodtan, még mindig nem eresztve le a pálcát, hiszen azzal világítok, szinte mintha lámpás lenne, de a beleegyezése nélkül nem varázsolok, és nem is beszélek tovább, mert szeretném látni, hogy ő milyen jellem és hogy viszonyul hozzám.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szer. Márc. 20 2013, 16:13

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Nem túl szerencsés a helyzet, sötét, ismeretlen hely, eltévedés, és egyelőre még fogalmam sincs, merre van a kastély, de a helyzet mindjárt javul, mikor észreveszem, hogy van nálam cigi. Na így már sokkal jobb, nem is kell annyira sietni, ha van mivel elfoglalnom magam. Azért elindulok valamerre, és most a nézelődést is mellőzöm, a sötétben úgyse látok semmit. Alig néhány perce megyek még, amikor hallok valami hangot, úgyhogy belekérdezek a sötétségbe, hogy diákkal, vagy lápi szellemmel találkozom-e. Mikor fényt látok kigyulladni egy pálca végén, már magamnak is meg tudom válaszolni a kérdést. Körülbelül velem egykorú a srác, és nagyon nem tűnik idevalónak. Mármint egy ilyen helyre, mint ez a láp. Nem fél, hogy összekoszolja a csini ruháját?*
- Én se. Lehet, hogy van, és csak arra vár, hogy teljesen eltévedjenek az emberek, és akkor lecsap.*valójában erősen kétlem, hogy lenne itt bármilyen szellem vagy egyéb dolog, egyszerűen jólesik egy kicsit fantáziálgatni. Lehet mókás lenne, ha lenne itt valami szellem vagy hasonló. Mikor felém nyújtja a kezét, egy pillanatig habozok, megrázzam-e, mert ugyan szeretek új arcokkal ismerkedni, nem úgy tűnik, hogy ez a srác nagyon illene a baráti körömbe, akkor meg mit fáradjak? De azért végül mégis úgy döntök, hogy elfogadom a felém nyújtott kezet.*
- Kenan Reeves, Inflatus.*felelem neki, és hasonlóan kíváncsi tekintettel kezdem el vizslatni, amivel ő engem. Külsőre teljesen különbözünk, ez világos, valószínűleg akkor így van ez a belsővel is. Az a furcsa, hogy mit keres itt, ilyen öltözékben. Az enyém azért mégis jobban illik egy lápba, a mocsok közé.*
- Évek óta így járok, és eddig még nem lett belőle nagy gond.*vonom meg a vállam, egy pillanatra kezembe fogva a cigit, amíg kifújom a füstöt a sötétbe. A világító pálca miatt látszik a szürkés füst, de hamar eltűnik, nem marad belőle semmi. Cigiről jut eszembe...*
- Egy cigit?*nyújtom felé a dobozt, hogyha akar, akkor vegyen, bár nem jellemző rám az adakozás, viszont cigizés közben sokkal jobban megy a haverkodás, ez bizonyított tény, bár azt még nem tudom, mennyire nehezen lehet a sráccal haverkodni, vagy egyáltalán érdemes-e. Ahhoz még kell egy kis idő.*
- Esetleg nincs nálad véletlenül GPS?*húzom fel kérdőn a szemöldököm, majd tekintetemet valahova a messzeségbe szegezem, hátha arra van a kastély, és meglátom, merre kell menni, vagy mondjuk jöhetne egy neon tábla, nyíllal és felirattal, hogy arra kell menni. Jól jönne, de talán anélkül is visszajuthatok valahogy.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Márc. 21 2013, 00:45

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Alapvetően nem vagyok egyedül, famulusom velem tart, bár most nincs közelemben, nem hagy el engem soha. Most, hogy egyedül, a magam stílusában mászok végig a mocsáron, és hangot is hallok, ideje, hogy pálcámat véve elő keressem a forrást, fényt teremtve. Némileg azért meglepő számomra, hogy nem vagyok egyedül, ahogyan az is, aki velem szemben áll, de én nem ítélek el senkit, mert én is túl sokszor esek ítélet alá. Szavaira finom remegés fut végig, apró félelmem arcom is elárulja, míg körbe tekintek a sötétben.*
- Honnan gondolod ezt? Tudod? Szerintem... nem. *mondom úgy az utolsó mondatot, mintha magamat győzködném. Kezemet nyújtom felé, mert be szeretnék mutatkozni, hiszen így illik, de tétovázást látok rajta, ami azért némileg szomorúságot szül szememben, viszont mikor el is fogadja, udvariasan rázom meg kezét, és bólintok nevére. Rögtön fel is ajánlom, hogy segítek neki, de mivel úgy értelmezem szavaiból, hogy nincs rá szüksége, ezért nem cselekszek, csak ismét biccentek.*
- Óh... nem, nem dohányzom. *utasítom vissza kezemet is feltartva. Hangos sóhaj hagyja el számat, míg az eget fürkészem, és a távolt figyelem, nyilván keresek valamit, talán a várost, mikor famulusom meg is érkezik, vállamra száll a gyönyörű állat, és úgy néz a fiúra. Nem akarom bemutatni, majd ő kérdez, ha szeretne, nem tudhatom, milyen kezdeményezésre mi lesz a hozzáállása, mert eddig... különösnek tűnik. Finoman simogatom meg madaram fejét, ki egyelőre kíváncsian kutatja a fiút.*
- Mi az a... GPS? Mire való és mit szeretnél vele? *vonom fel szemöldökömet, hiszen én ilyenről még nem hallottam. Van valami, amit nem tudok? Talán nem nevelkedtem muglik között, ez lehet a probléma, és ez a fiú esetleg igen. Bizonyosan válaszol, viszont nekem is van addig kérdésem, míg halkan suttogok egy sort a madárnak.*
- Nem tudom merre kell az iskola felé menni. Mutatod az utat? *mosolygok az állatra, ki is nyújtom öklömet, arra szál rá, majd magam mellé helyezem karomat, s nyilván akkor fog repülni, ha arra jelt adok. Egyelőre még nem hagynám itt partneremet, mert esetleg segítségre lehet szüksége, illetve nem is ismerem jól...*
- Hogyan kerültél ide? *kérdezgetem kíváncsian, semmi ellenszenvvel, de most nem nézek rá, inkább a famulust simogatom, az én kedvencemet, azt, aki mindig velem van. Nem tudom, mikor indulunk, vagy hogy alakul a sorsunk, ez természetesen tőle is függ.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Márc. 21 2013, 16:35

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*A nap folyamán valahogy idekeveredtem, és már elég késő van, szóval valahogy vissza kéne találni. Cigivel nyugtatom le magam, és még alig fogy belőle valami, mikor hangot hallok, rákérdezek, és máris fény gyúl egy pálca végén. Furcsa valakivel itt, ilyen időben találkozni, bár kettőnk közül inkább ő nem illik ide igazán.*
- Gőzöm nincs róla, csak találgattam. Nem kell parázni.*legyintek szabad kezemmel, amelyikkel nem a cigit fogom.* - Ha meg mégis, már úgyis mindegy.*nevetek fel vidáman, én aztán nem félek semmiféle lápi szellemtől, az már biztos, ha meg akar ölni, akkor jöjjön csak, tárt karokkal várom. Magamból kiindulva furcsa, hogy a srác parázik a szellemtől. Némi fontolgatás után fogadom el a kézfogásra nyújtott kezet és rázom meg, miközben bemutatkozom. Még ebben a sötétben is kiszúrja, amit általában a velem beszélők 99 százaléka, de neki is megmondom, hogy nem kell segítség, az évek alatt megedzőttem a hideggel és mindennel szemben. Cipőt meg nem azért nem hordok, mert nincs rá pénzem, hanem mert nem akarok, ennyi. Megkínálom cigivel, ami nem túl gyakori tőlem, így mikor nem fogadja el, picit összehúzom a szemöldököm. Na már most, hogy nem lehet szeretni a cigit?*
- Nem tudod, mit hagysz ki.*közlöm vele nyugodtan, majd visszateszem a dobozt a helyére, a zsebembe. Az ő baja, ha nem tudja, mi a jó. Bár ha még sosem szívott el egyet sem, elsőre biztos nem lenne túl jó, de másodjára mindjárt másabb. Mikor a srác az eget kezdi pásztázni, egy kicsit én is felpillantok, így láthatom, ahogy egy szárnyas rém érkezik meg közénk, és foglal helyet a srác vállán.*
- Ez meg honnan jött? És miért vizslat úgy, mintha értelmes lenne?*vizsgálom meg a madarat csak így messziről, nem vagyok kibékülve ezekkel a szárnyasokkal, azokat csak megenni szeretem, az pedig, hogy madárhoz nem illő értelmet látok, nem kicsit fura. Bár mit csodálkozok egy csomó fura alak között. A madárról leveszem a szemem, kellemetlen szemezni egy sassal, és inkább a távolt kezdem nézni. Furcsa ez a helyzet, és még furcsább lesz, mikor a srác visszakérdez, mi az a GPS. Hogyhogy nem tudja?*
- Globális Helymeghatározó Rendszer, bármit meg lehet találni vele. Vissza lehetne jutni vele a suliba.*magyarázom. Az érzés elég fura, mert eddig nem nagyon volt, amit én jobban tudtam volna valakinél, inkább mindig nekem magyaráznak, amit persze nem csípek. A GPS rendes nevét is egy kioktatás során jegyeztem meg, ennyi haszna legalább volt. Na de hogy valaki ne tudja, mire való. Az elég fura.*
- Hol nőttél te fel, hogy nem tudod?*kérdezem kíváncsian, és máris egy rakás lehetőség merül fel az agyamban, pl. az Északi-Sark, indiánok a dzsungelben, vagy a buckalakók, de mind hülyeség, és csak az én túlfejlett fantáziámnak köszönhető, hogy egyáltalán eszembe jutottak.*
- A madár tudja az utat?*annyira nem állok tőlük messze, hogy ne halljam a halk szavakat, amik szintén meglepnek, bár annyira nem, hisz egy madár biztos sokat van az égen, így könnyebb tudni az utat.*
- Felfedeztem a környéket, de nem lett belőle sok köszönet. Túl nagy ez a hely, hogy senki ne tévedjen el legalább egyszer.*mondom picit bosszúsan, mert ami azt illeti, én már többször is eltévedtem, ez nem az első, hogy ilyen történik, de mindig volt valaki, akivel vissza tudtam menni a megfelelő helyre, ez az én szerencsém. Talán most is, ha már a madár fejében van beépített GPS.*
- Nem igazán tűnsz felfedezőnek, ilyen ruhában. Te mit keresel itt?*kérdezek rá én is kíváncsian, de tekintetem most nem őt figyeli, hanem az eget, melyen ott világít a hold, de a fénye nem olyan, hogy rendesen megvilágítaná a környezetet. Hogy is volt az a fényes varázsige? Na mindegy, amíg itt van a srác, és világít a pálcája, biztos nem fogok nekimenni semmi keménynek az úton.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Márc. 21 2013, 22:32

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Különös, már-már ijesztő módon kezdődik találkozásunk, ami a helyet, időt és helyzetet illeti, viszont erre még kezdő párbeszédünk is erősít, így sikerül némi félelmet csalnia ki belőlem, azonban mikor a nyugtató szavakat hallom, hangtalan sóhaj szöszik ki résnyire nyíló ajkaimon, a megkönnyebbülés jeleként. Bízom benne, bár talán nem kéne.*
- Igaz, igaz... *nyugtatom magamat szóban is, mint aki mormolva győzködi magát. Tényleg igaza van, annak ellenére, hogy rengeteg történet kering, ez nem tűnik valószínűnek, ha pedig igen, nem biztos, hogy képes leszek magamat védeni, illetve a másikat is. Persze esélyem van... A cigarettát természetesen el is utasítom, én nem élek ilyen élvezeti cikkekkel, de nem is teljesen ismeretlen számomra.*
- De, tudom. Próbáltam már pár szívást, de nem értem mit esznek rajta az emberek. Vízipipából is szívtam, és azt sem kedvelem, viszont szimpatikusabb volt. *gondolkodom el hangosan, határozottan, elvégre én sem voltam mindig tökéletesen jó, nekem is volt lázadó korszakom... és még most is tart. Idő közben csatlakozik hozzánk famulusom, ellenben úgy tűnik, a fiú nem tudja mi is ez, pedig... bár lehet, hogy új. Kérdőn tekintek rá, egyik szemöldököm vonva fel, míg fél szemem az állatot vizslatja még.*
- Ő. Azért, mert értelmes lény, egy famulus. *mosolyodom el, mire a madár bizonyít is, mivel vállamon lángra gyúl, ez természetesen azonban engem ez nem sért, én nem gyulladok meg, és gond nélkül simogathatom tovább. Kérdez, ha szeretne, nem akarok okoskodónak, kioktatónak tűnni, persze azért segítem arra az útra, hogy bátorsága is legyen informálódni.*
- Gondolom, ha még nem láttál ilyet, akkor elsős vagy. Nem rég érkezhettél, mert az iskolán belül is szokás famulust látni. Nem tűnt még fel a sok állat? Semmit nem tudsz róluk, ugye? *kíváncsiskodom csendesen, udvariasan tőle. Ő is ezt teszi, s úgy látszik, most én vagyok az, aki nem tud mindent, ezért hiába magyaráz, a válasz egy része világosodik meg csak, azért volna még kérdésem a témával kapcsolatban...*
- Ez... hogyan néz ki? Hogyan működik? *torkoskodom tovább ami a válaszokat illeti. Ami nekem furcsa a famulusokkal kapcsolatban, az neki a G...S-el kapcsolatban... egy pillanatig gondolkodom rajta, hogy milyen választ adjak, de a hazugság soha nem járható út, tehát egyenesen felelek. Akkor is, ha nem feltétlen kéne.*
- Liechtenstein királyi családjának legkisebb fia vagyok. Mágusok közt nőttem fel, ezért gondolom amiről te beszélsz, mugli találmány. *morfondírozom nyugodtan és hangosan, mint aki valóban gondolkodik. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni ahhoz, amit mondok, mert nem mindenkinek pozitív a reakciója, és ezt az információt szeretem addig titkolni, míg lehetséges.*
- Természetesen, hiszen jó a szeme és magasan repül. *felelek neki, nem is értem, miért tesz fel ilyen kérdést. Sajnos nem vagyok túl sokat mozgó, inkább iskolán belül vándorlok, ezért nem tudok mit fűzni ahhoz amit mond, inkább csak bólogatok neki zavartan, hiszen csupán annyit tehetek, hogy hiszek neki. Ami egyébként nem esik nehezemre.*
- Én és a famulusom sétáltunk, erre hozott a röpte... *jelentem ki egyszerűen, elvégre ez az igazság, és tudom én, hogy nem vagyok ilyen közegbe való, de... én nem találtam eddig olyan közeget, amibe illenék. Talán ez az én hibám.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Vas. Márc. 24 2013, 13:31

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Furcsa helyen találkozunk, és furcsa időben, nem gondoltam volna, hogy valaki más is van kint ilyenkor, este, de mégis. Egy kis ijesztgetéssel kezdem ismerkedésünket, ami bár nem ijesztgetésnek indul, mégis azzá fejlődik, mert a srác megijed a lehetőségtől, hogy talán van itt valami szellem, vagy ami képes bántani. Megnyugtatom, hogy valószínűleg nem kell paráznia, bár aztán ráteszek egy lapáttal, hogyha mégis, az ellen nem tehet semmit. Valószínűleg én sem, úgyhogy jobb elkerülni az esetlegesen létező szellemeket. Megkínálom cigivel, de nem fogadja el, nem tudja, mit hagy ki.*
- Akkor még jobban nem értem, hogy lehet nem szeretni.*csóválom meg lassan a fejem, nem értem ezt, bár vannak emberek, akik nem szeretik, és azt nem értik, a magamfajták mit esznek rajta. Az emberek úgyse értenek egyet soha semmiben, ez végül is nem annyira meglepő. Közben megérkezik az égből egy repülő tyúk, hivatalos nevén sas, azt hiszem, és a srác vállán telepedik le. A bámulása egy kissé különös és kellemetlen azt tekintve, hogy egy sasból nem néznék ki értelmes tekintetet.*
- Aha, szóval ő. Olyan famulus, mint a filmekben, amikor a macskát vagy valami más állatot a boszorkány segítőjének hittek?*konkrétan a filmeken, a mozin nőttem fel, kicsit még a filmek is neveltek, én azokból szereztem a tudásomat. Mikor a tyúk lángba borul, egy pillanatra azt hiszem, sült csirke lesz belőle, vagy hangos fáklya, de a srác nem látszik aggódónak, szóval ez természetes? Úgy tűnik az, bár nekem különös, hogy a csirke ég, de ép marad.*
- Ja, elsős. Karácsonykor jöttem, és persze, láttam az állatokat, de úgy gondoltam, csak nagyon állatbarát emberek járnak ide.*mondjuk a vadállatok, mint pl. a nagymacskák, vagy háziállatnak egyáltalán nem beillő állatok kicsit furcsák voltak, de én sok mindent képes vagyok elhinni, mint azt, hogy furcsa szokásaik vannak az itt lévő állatbarátoknak.*
- Szóval mindenkinek van ilyenje, aki... csinál érte valamit, vagy mi?*próbálok informálódni, nem szégyen, hogy nem tudok valamit, egy egész városnyi mugli között nőttem fel, bármilyen más varázsló társaságát mellőznöm kellett, így nem vagyok tisztában nagyon az ilyen furcsa varázsdolgokkal. Egy valaki volt mellettem, aki rendelkezett mágikus erővel, de ő se tudott nálam többet, és már nem is fog. Ahogy viszont én nem értek ehhez a dologhoz, a srác nem ért azokhoz, amikhez én igen, mint mondjuk a GPS.*
- Hát ez egy kb. ekkora szerkezet...*mutatom kezemmel a méretet, kb. akkorra, mint egy tablet.* - ... érintőképernyős, szóval nem kell a gombokkal szórakozni, és úgy működik, hogy a föld körül kering 24 műhold, amik úgy vannak beállítva, hogy 4 mindig látható legyen. A GPS-vevőkészülék begyűjti a műholdról érkező jeleket, és így meghatározza a szélességi és hosszúsági fokokat, így vezethet el valahova a GPS.*hú, ez fárasztó ismertető volt, pedig szeretek beszélni, az ilyen tudományos dolgok mindig összekavarnak. Egyébként meglep, hogy emlékszem még erre az ismertetőre, amit régen hallottam még valakitől, de úgy tűnik, a hosszútávú memóriám jobb, mint azt hittem. A fárasztó beszéd után inkább arról kérdezem, hol nőtt fel, hogy nem tud ilyeneket, és az Északi-sark helyett valami mást kapok, de ugyanolyan meglepőt, mintha az én ötletem lenne igaz.*
- Nahát, akkor úri gyerek vagy. Ez aztán a különbözőség.*olyan a felállás, ami általában nem szokott szerencsésen végződni, mert ha az olyan srác, mint én, gazdag gyerekkel találja szemben magát, akkor megpróbálja kirabolni. Természetesen, hiszen ha neki mindene megvan, akkor elvehetek valamit, ami nem hiányozna neki, de nincs kedvem hozzá, szóval nem fogom megpróbálni. Amúgy sem hiszem, hogy lenne nála bármi, amit érdemes lenne megszerezni, szóval nem fogok csinálni semmit. Még csak ellenségeskedni sem, amiért ő jobb sorba született. Hogy a madár tudja, merre kell menni, sokkal kevésbé fura, minthogy van értelme. Elmondom, hogyan kerültem ide, és én is rákérdezek, ő miért van itt, mert ő kevésbé illik ide, mint én.*
- Egyébként miért...*kezdek neki a kérdésnek, ám ekkor megszédülök, és miközben próbálom visszanyerni egyensúlyomat, megbotlok valami keményben, és elesek. Beverem a fejem, és néhány pillanatra azt hiszem, el is vesztem az eszméletemet. Felébredek, négykézlábra emelkedem, és a homlokomra teszem a kezemet.*
- Fenébe!*csattanok fel, mikor érzem a meleg vért a kezemen, és ahogy a szemem elé emelem az ujjaimat, látom is a síkos anyagot. Megfordulok, és leülök a földre, a sebemet próbálva meg felderíteni, mennyire nagy, és mennyire vérzik. Az ujjaimon is van egy szép kis mennyiség, és már elkezdett lefolyni az arcomon. Nagyszerű, zsebkendő sincs nálam, és még azt sem tudom, hol vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Vas. Márc. 24 2013, 20:19

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Rögtön érdekes téma merül fel, de ezt tárgyalva át már egy másik kategóriába kerülünk, viszont láthatóan különbözőek vagyunk, tehát ebben nem értünk egyet, ezért nem is erőltetem, diplomata vagyok, csupán biccentek neki mosolyogva, hiszen nem ítélem el a véleménye miatt. Famulusom közbeavatkozása kelti a beszélgetést tovább, úgy kezdem el magyarázni neki, majd gondolkodok el szavain.*
- Nem láttam még ilyen filmet... de segítő, igen. *bólintok neki, majd pedig egy ismételt mosollyal veszem tudomásul, hogy némileg naiv lehet, közömbös, ha nem veszi észre, milyen különös állatok is vannak az iskolában, de mivel nem akarom ingerelni, erre sem térek ki. Tovább kérdez, én pedig készségesen válaszolok is.*
- Az első évet kell befejezni, tehát át kell jutni a második évbe, és akkor az első év végén készítheted el magadnak a famulust, olyanra teremtve, amilyenre szeretnéd. Jelmágiából bővebben tanulod majd. *felelek neki, s remélem elég kielégítő a válasz, mert nem szeretném azért, ha előnnyel indulna miután kifaggat engem, hiába vagyok segítőkész. Most viszont én következem a kérdésekben, de amit magyaráz, az nekem magas, ez látszik arcomon is, némileg tátom el számat és kerekedik ki szemem, majd nagyot nyelve hallgatok miután végig is mondja.*
- Öh... most ismét rengeteg kérdésem lett. Mi az a műhold például? Bár szerintem nem tudnál soha a magyarázatok végére érni, ahogy én sem a varázsvilágot illetően. *ismerem be, és ez nem lenézés, ő a mugli dolgokban van otthon, én pedig a mágiában. Ennek megfelelően ismerem el származásomat, és figyelem a reakcióját, ami nem túl pozitív, de ezt már megszoktam, így nem szomorít el nagyon... csak egy kicsit.*
- Annyira nem vagyunk különbözőek, csak úgy, mint két random ember egymástól. *kezdek bele, viszont ekkor valami történik, a fiú mintha hirtelen lenne rosszul és esik össze, én viszont nem vagyok elég gyors, tehát csak döbbenten állok, majd sietek is közelebb hozzá, és hajolok le, hogy úgy szemléljem meg a sérülését.*
- Jól vagy? Had segítsek. Hippokrax! *szegezem rá pálcámat sérülésére, s mivel a fényt varázsoló ige alatt más varázslatot is lehet végre is hajtani, ezért ez is sikerül, sérülése gyógyulni kezd, eláll a vérzés, csillapodik a fájdalom, majd záródik a seb, végül pedig eltűnik. Ekkor nyugszom csak meg.*
- Mond, gyakran szokott ilyen lenni? Ez egészségügyi problémára utalhat, és gondot okozhat. *kérdezgetem tőle, majd nyújtom neki kezemet, hogy segítsek felállni. Egyelőre nem megyek tovább, mivel nem tudom, jól érzi-e magát, majd ha ez át lesz beszélve, akkor indulunk csak meg valószínűleg.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Kedd Márc. 26 2013, 16:45

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Nem értem én azokat, akik nem szeretik a jó dolgokat, mint például a cigi, de az emberek általában nem értenek egyet sok dologban, úgyhogy csak a véleményemet fejtem ki, nem kezdek el veszekedni. Hamarosan egy nagy madár érkezik meg közénk, aminek ittlétét nem nagyon értem, mert mit keres itt egy sas? És miért néz értelmesen? Hamarosan erre a kérdésemre is választ kapok, és a filmek iránti szeretet miatt meg is tudom érteni, mi a funkciója ezeknek a famulusoknak.*
- Pedig biztos van pár. És hogyan segít?*a filmek ezzel sajnos nem szolgáltak elég információval, mert azokban általában a boszorkánynak hitt egyén nem is volt boszorkány, a macskája meg sima macska volt, úgyhogy kénytelen vagyok most megkérdezni. Ahogy azt is, hogy van-e ilyen állata mindenkinek, aki tesz érte valamit.*
- Érdekesen hangzik. Fura, hogy jelmágiából van olyan, ami érdekes.*azon az egy órán, amin részt vettem ebből a tárgyból, olyan szinten nem értettem semmit, hogy ha vissza akarnám idézni az anyagot, néhány nagy sötét folton kívül nem jutna eszembe semmi. De hát nem az én hibám, hogy olyan sok, temérdeknyi infót kellett egyből megjegyezni. Mondjuk leírtam, szóval akár megtanulhatom, hogy legyen ilyen famulusom. Persze ha egyáltalán év végén tovább lépek. Van olyan is ám, amit én tudok és ő nem, úgyhogy magyarázni kezdek, de a magyarázat elég bonyolultnak sikerül, nem csodálkozom, hogy nem ért sok mindent.*
- Hát a műhold a bolygók körül keringő mesterséges égitest, de igazad van, tényleg soká tartana elmagyarázni az egészet.*bizonyos tekintetből a mugli világ sokkal bonyolultabb, mint a varázsvilág, nekem szerencsére nem, mivel így nőttem fel, de akit egész életében varázslók vettek körül… mint például ezt a srácot, akiről kiderül, hogy hercegi csemete. Nem mindennap találkozik az ember herceggel, de… nem nagy cucc.*
- Akkor te nem is jártál iskolába?*teszem fel a kérdést kíváncsian, mert azért jó lehet, ha valakinek nem kell suliba járnia, és nem hal meg minden délelőtt az unalomtól. Jó, mondjuk én legtöbbször lógtam, de ahányszor bementem, mindig untam, szóval jó lehet neki, hogy nem kellett ezt elviselnie. Gondolataimat az szakítja félbe, hogy hirtelen szédülök meg és vesztem el egyensúlyomat, és hamarosan már a földön kötök ki, s szemem előtt is elsötétedik a világ.
Kinyitom a szemem, és egyből arra leszek figyelmes, hogy vér csorog le a homlokomból az arcomon. Amíg kitapogatom a sebet, hogy mekkora és mennyire vérzik, felmerül bennem a kérdés, hogy mit csináltam, amiért a földön kötöttem ki. És ha már itt tartunk, mit csináltam előtte? Miért vagyok itt? Nagy lyuk tátong ott, ahol az emlékeimnek lennie kéne. A pánikolást elkerülendő veszek pár mély lélegzetet… és ekkor hallok meg egy aggódó hangot. Mielőtt csinálhatnék bármit is, lép oda hozzám és szegezi rám a pálcáját. Kezemmel egyből kutatni kezdek késem után, mert bármi legyen is itt, abban biztos vagyok, hogy annak nálam kell lennie. Mire rákulcsolódnak ujjaim a penge markolatára, a sebem által okozott fájdalom tompulni kezd, majd eltűnik, és már a meleg vér csorgását sem érzem. Bizalmatlan tekintettel, késemet markolva pattanok fel a földről, és tapogatom meg a seb helyét. Most már csak véres ujjaim miatt lesz vörös a homlokom, mert a sebet nem érzem. Eltűnt.*
- Ki vagy te? És miért segítettél?*szegezem neki a srácnak a legfontosabb kérdéseket, pedig még lenne néhány, de majd csak ezután. A biztonság a legfontosabb, és egy ilyen helyen egy ismeretlen társaságában nem érzem magam biztonságban, még ha nálam is van a késem. Az egész helyzet amúgy is fura, és bármilyen ártatlannak is tűnjön valaki, a látszat szinte mindig csal.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Márc. 28 2013, 21:47

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Nem csodálom, hogy van olyan, ami érdekes és közös téma is lehet, hiszen a famulusok lenyűgöző teremtmények, főleg az enyém, aki hozzám illő, sokat foglalkoztam az elkészítésével. Róluk szóló filmet nem láttam, de azért bólintok a fiú szavaira, bizonyosan vannak hasonló filmek, ellenben a kérdése nem egyszerű...*
- Ez attól függ, hogy milyen képességekkel ruházod fel. Egy nagymacska természetesen gyors és erős, támadhat, vagy esetleg lopakodhat, ha úgy adja a helyzet... más képességek inkább defenzívek, azok védelmet nyújthatnak neked. *magyarázom, bár túl sokat nem akarok mondani, hogy ne kerüljön előnybe, s bármennyire is szeretnék barátkozni, azért ismerem az emberek bizonyos oldalát, és nem feltétlen árulnám el a saját famulusom képességeit, még akkor sem, ha kétlem, hogy a másik ellenfél volna nekem. Szavaira némileg kacagok fel.*
- Hát igen, nekem sem tetszett kifejezetten, de érdekes volt, bár inkább elméleti haszonnal, mint gyakorlatival. *értek vele egyet, el is gondolkodva azon, hogy milyen volt a tavalyi év. Most viszont ő jön a magyarázattal, de csak tátott szájat kap rá, és értetlen tekintetet, míg felvonom egyik szemöldökömet, hiszen nem értem mit mond... talán jobb is hagyni, egy biccentéssel hagyom rá. A következő kérdés viszont annyira lep meg, hogy meg is ütközöm rajta.*
- Persze tanultam... számtant, irodalmat, de magántanároktól. Mivel nem volt megfelelő színvonalú iskola az országomban, ezért jöttem ide tanulni. *adom meg a választ, ám ez a nap rengeteg furcsaságot tartogat a számomra, és a másik számára is, hiszen hirtelen lesz rosszul, és esik össze, mire én aggódva lépek oda, s hamarosan famulusom is csatlakozik hozzám, a vállamra ülve. Gyorsan pár kérdést intézek hozzá a segítségére sietve szegezem rá pálcámat, erre azonban erőszakosan lép fel, mire hátra is lépek a varázslat végzése közben.*
- Nyugalom... tedd el a kést, csak segíteni akartam, és meg is tettem, mint láttad. Nem tudom humorizálsz-e, de akkor ez nem jó vicc... már az előbb bemutatkoztam neked. Conrad vagyok, nem rég találkoztunk. Pár perce. *nézek rá felvont szemöldökkel, de a pálcát csak akkor engedem le, ha ő a kést is. Nem tudom, hogy mit mondjak, vagy ilyenkor mit kell tenni, de ha nem viccel, akkor komoly gond van, olyan, amit én nem tudok helyrehozni, ellenben segítenem kell neki.*
- Mire emlékszel? Úgy látszik, semmire. Mi az utolsó emléked? Azt tudod hogy ki vagy, vagy... milyen nap van, fel tudsz-e idézni egy gyerekkori emléket? *kérdezgetem, próbálva puhatolózni, mert a legrosszabb eshetőség esetén tudom mi a teendő... az iskola... egyébként pedig nem vagyok szakértő, tehát el kéne innen tűnni, és segítséget kérni, ha szeretnénk, hogy minden rendben legyen.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Kedd Ápr. 02 2013, 13:34

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Furcsa, de hamarosan találok valami olyat, ami érdekel engem, és ami a srácot is érdekli, és ő el tudja magyarázni nekem. Láttam már olyan filmet, amiben volt famulus, csak akkor nem tudtam, hogy famulus a neve. Tessék, minden pillanattal okosabb leszek!*
- Jól hangzik, kíváncsi vagyok, hozzám milyen famulus illene.*hangosan gondolkodom, természetesen nem mástól várjam el, hogy megmondja, mi kellene nekem, magam is el tudom dönteni. Valami olyan kéne, ami hozzám való, de melyik állat ilyen? Valami ragadozó jut így elsőre eszembe, elegáns és vérszomjas, igen. De ráérek még ezen gondolkozni, szabad óráimban lesz még időm. Elmerengek egy kicsit azon, hogy van valami, ami jelmágiából érdekes lehet, erre egyetértő szavakat kapok a sráctól, úgy látszik, a többség így gondolkodik. Bár ha ez a famulus tényleg jelmágiás, akkor a későbbiekben talán megéri odafigyelni. Most viszont én jövök a magyarázattal egy mugli találmányt illetően, de olyan sok számára érthetetlen dolgot említek, amik nekem természetesek, hogy a magyarázatoknak vége-hossza nem volna, ha így folytatnánk. Származása miatt gondolom, hogy nem járt iskolába, persze nem úgy értem, hogy soha nem is tanult, az hülyeség volna, én úgy gondolom a kérdést, hogy akkor otthon tanult-e.*
- Ja, vágom. Gondolom nem jó akármilyen iskola egy hercegi sarjnak.*most azt gondolnám, milyen beképzeltek ezek a nemesek, hogy nem jó nekik egy rendes iskola, de hát én tapasztaltam, milyen trágya egy "rendes" iskola. Ha valaki jól akar tanulni, menjen magániskolába, vagy magántanárhoz, bár én soha nem éreztem nagy késztetést arra, hogy belevessem magam a tanulásba. Egy kérdés közepén hirtelen szédülök meg, és esek össze, eszméletemet is elvesztve.
Ahogy felébredek, és jövök rá lassan, hogy megsérültem, úgy veszem észre, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki itt tartózkodik. A helyzet veszélyesnek tűnik, sötét, ismeretlen srác, aki pálcát tart felém. Miközben késemet veszem elő, ismerem fel, hogy nem bántani, hanem segíteni akar, és begyógyítja a homlokomon lévő sebet, de emiatt még nem fogok bízni benne, így gyanakvó tekintettel pattanok fel, kezemben tartva a kést. Ezzel szemben van egy pálca, és nem tudom, hogy egy kés a segítségemre lehet a varázslattal szemben. Faggatózó kérdéseimre idegesítő nyugtatgatást, és magyarázatokat kapok, és ha igaz, amit ez a srác mond, akkor valami baj van, ezt még én is felismerem. Karomat leeresztem, de a kést nem engedem ki az ujjaim közül, hülye leszek.*
- Nem emlékszem... És ha hazudsz?*ez is megeshet, bár akkor nem tudom, miért akart segíteni, de gondolj mindig a legrosszabbra, és akkor nem érhet meglepetés. Emiatt a gondolkodás miatt úsztam meg rengeteg rossz dolgot. Szóval, egyetlen rossz mozdulat, és nem fogok habozni, hogy cselekedjek-e vagy nem.*
- Persze, hogy tudom, ki vagyok, nem vagyok bolond!*csattanok fel egy kicsit hangosabban, ami ebben az esti csöndben szinte üvöltésként hat. Nem akarom elveszteni a fejem, ezzel az ingerült viselkedéssel talán csak az ijedelmet akarom leplezni. Rendkívül rossz, ha az ember nem emlékszik, mi történt vele, olyan, mint egy különösen vad éjszaka után úgy ébredni, hogy nem tudod, mennyi hülyeséget csináltál az este. Mindenesetre érdemes elgondolkozni rajta, mire nem emlékszem, mire emlékszem utoljára.*
- Emlékszem saját magamra, hogy ki vagyok és milyen vagyok, az iskolára, hogy mik történtek, mióta itt vagyok, miket tanultam... de a mára már nem. És nem emlékszem... valami fontosra. Nem jut eszembe, mi volt az, de nagyon fontos. Tudom, hogy emlékeznem kéne rá!*sorolom fel hangosan a dolgokat, amik eszembe jutnak, amiket tudok, és amikor valami ürességet érzek, aminek nem kéne ott lennie, egyszerre érzek dühöt és ijedtséget. Olyan dolog hiányzik onnan, ami egész életemben kísért, és most nem emlékszem rá. Ez még rosszabb annál, mint mikor nem emlékszik az ember, mit csinált éjszaka. Ez olyan, mintha valami olyan veszett volna el, ami meghatározza az embert, jelen esetben engem. Nem tudom, mit, de elvesztettem valami nagyon fontosat. Az ürességet megpróbálva pár pillanatra elfelejteni erre a srácra nézek. A biztonság még mindig az egyik legfontosabb.*
- Ha tényleg most találkoztunk, akkor bizonyítsd. Hogy hívnak engem, és hogyan viselkedtem eddig?*egyszerű kérdések, amiből én csak az elsőre tudok válaszolni, de a másodikból ki tudom deríteni, tényleg igazat mond-e. Akkor majd eldöntöm, végleg leeresztem-e a késemet, vagy van okom tartani valamitől.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Kedd Ápr. 02 2013, 20:19

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Igazából néhol ellenszenves a viselkedése. Tudom, hogy a legtöbb ember vagy csodálja a származásomat, mert az ilyen ritka, vagy pedig elítéli, mert nem kaphatta meg azt a körülményt amit én, sőt, az ő helyzetéért hosszú távon az én élethelyzetemet okolja, mert szerinte az ő hiányosságaiból van nekem pluszom. Az ilyet elítélem, mert ez nincs így, ahogyan azt is, hogy valakit azért nézzen le valaki, mert szegény. Én minden embert egyformán tisztelek.*
- Igazából nem pökhendiség miatt jártam más iskolába, ahogy te azt gondolod... Tudod hol van Liechtenstein? Pici ország, sokan még egyetemre is kivándorolnak, vagy magántanárt fogadnak. Nem megfelelő színvonalú, és nem értem rá minden nap bejárni, ahogy a testi épségemet is féltették. *fejtem ki azért kissé sértődötten, mert az ilyen fajta megkülönböztetés, a lenézés neme mindig fájt, bár eleve képtelen vagyok közösségekbe beilleszkedni. A következőkben azonban érdekes fordulat történik, mikor a fiú hirtelen esik össze, én pedig rögtön sietek a segítségére, bár ő ezt nem fogadja túl pozitívan, s rögtön látom, hogy gond van. Begyógyítom sebét, pálcámat viszont nem eresztem le, egyik részről azért, mert a fényt teremtő ige még mindig hat, hiszen ez alatt lehet varázsolni mást is, másik részről pedig sebét gyógyítom be. A viselkedése viszont...*
- Miért hazudnék? Mi okom lenne rá? Kiraboltalak volna, és így tüntetem el a nyomaimat? Nincs mit elvennem tőled, semmire nincs szükségem mint látod, és semmi nem is tűnhetett el tőled. Meg akartalak volna támadni? Miért? Biztos nem egy rosszul sikerült támadás nyomait fedem el, mert ha akarnám, már át lenne vágva igével a torkod, és mivel nem látok nálad pálcát... védekezni nem tudnál. Semmi értelme nem lenne annak, hogy hazudok. *felelem most hideg kimértséggel, de a tények nekem mindig tetszettek, én diplomata vagyok, s remélem ő is rádöbben, hogy: nincs esélye ellenem abból ítélve, amit eddig láttam, illetve nem is kell, hogy esélye legyen, mert nem támadom meg, csak akkor védekezek, ha ő támad. Tényleg félreérti amit kérdezek, ezért sóhajtok nagyot, azt hiszem sokat kell ma beszélnem.*
- Nem azért kérdeztem, hogy felmérjem, bolond vagy-e. Összeestél, beverted a fejed, hiszen a földről keltél fel, és a sebedet én gyógyítottam be. Arra gyanakszom, hogy emlékezet kiesésed van a sérülésedtől, fel kell mérni, mennyire komoly és meddig terjed ki, de mint hallom, a mai napra... *gondolkodom el hangosan, hiszen nyugodtan hallgatom őt végig, hiába izzik, ami egyébként famulusomat is bosszantja, mert dühösen csattogtat csőrével, és szeme szinte röntgenként szúrja át a másikat. Érdekes, hogy emlékeznie kéne valamire, de nem akarom még firtatni, le kéne nyugodni ahhoz, hogy válaszokat kapjak.*
- Kenan. Alapvetően gyanakvó vagy, de nem utasítottál el engem, cigarettával kínáltál, és eszmét cseréltünk a varázs és a mugli világról. *felelek neki röviden egy mondatban, majd kérdőleg bökök arra, merre famulusom mered, hiszen valószínűleg arra van az út, ő viszont még nem indul, de remélem, hogy hamarosan fog, mert ideje lenne a gyógyítóval is megnézetni, a hely sem tetszik nekem.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   

Vissza az elejére Go down
 
Az elhagyatott lápvidék
Vissza az elejére 
13 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: