Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Szeptember 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Az elhagyatott lápvidék

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14
SzerzőÜzenet
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szer. Ápr. 03 2013, 16:11

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Elkerülhetetlen, hogy ne mondjak valami rosszat a származásáról, még ha énem egy racionálisabb fele azt is mondaná, úgy, ahogy nem az én hibám, hogy nyomorba születtem, az ő hibája sem, hogy luxusba született. De tinédzser vagyok, az istenit! Nem kell racionálisan gondolkodnom!*
- Valahol Európában van, az biztos. De annyira veszélyes nem lehet, mint Mexikó bizonyos részei, és nekem nem voltak senkijeim, hogy védjenek, mint neked.*a vitatkozóst hangnemet mellőzve közlöm vele a tényt, mert azért az Európa nyugati felében lévő országok elég jól élnek a kelethez, és némely amerikai országhoz képest, még ha Amerika is a vezető szuperhatalom, vannak bizonyos különbségek, akárcsak a szegények és gazdagok között. Nincs időm sokat töprengeni a dolgon, ha egyáltalán lenne hozzá kedvem, mert a következő pillanatban a földön kötök ki, és hirtelen sokkal sötétebb lesz, mint eddig volt.
Ébredésem első pillanataiban azzal vagyok elfoglalva, hogy megvizsgáljam a sebem, de hamarosan inkább a srácra koncentrálok, mivel egy seb sokkal veszélytelenebb, mint egy pálcás idegen. Azt mondja, segíteni akar, de miért higgyek neki? A rövid monológot hallgatva elfog az az érzés, mint régen, mikor egy tanárom perceken át oktatott ki valamiről, olyan szakszavakat és érthetetlen dolgokat mondva, hogy szinte hülyének éreztem magam. De ez kicsivel egyszerűbb, és...*
- Rosszul látod.*közlöm tényszerűen, és előveszem helyéről a pálcát, amit eddig talán azért nem láthatott, mert a ruhám alatt volt, és sötétben nem olyan egyszerű észre venni. Eddig amúgy nekem sem tűnt fel, csak most, hogy említette. Így már két fegyver is van a kezemben, a kés, és a pálca. Bár én inkább az előbbit tudom jobban használni. A helyzet miatt, amibe kerültem, sokkal ingerültebb vagyok a szokásosnál, és tudom, hogy ostobán viselkedem, de hadd legyen már jogom egy kicsit kiakadni, ha az emlékeimnek hűlt helyét sem találom!*
- De nem vagyok beteg, és soha nem is volt ilyen betegségem. Akkor mi lehet az oka?*teszem fel magamnak a kérdést, amelyre én nem tudok válaszolni, de a velem szemben álló sem, úgy gondolom, és most nem ismerek senkit, aki tudna. Az, hogy nem emlékszem a mai napra, kicsit sem olyan rossz, mint hogy elfelejtettem valami nagyon fontosat, amit tudnom kéne. Az sokkal rosszabb. Arról kérdezem, ki vagyok és hogy viselkedtem eddig, hogy bizonyítsa, valóban igazat mond-e. A válaszára egy kicsivel nyugodtabb leszek, bár furcsa, hogy adni akartam bárkinek a cigimből, de nem lehetetlen. Bólintok tehát, hogy rendben van, és elteszem a késemet. Ha kell, elő tudom szedni, és azért valamennyire már tudok varázsolni is.*
- Szóval, Conrad, igaz?*kérdezem, de már folytatom is.* - Tudod, merre van a kastély? Valahogy nem tetszik nekem ez a hely.*vissza kéne jutnom valahogy, nyugisabb környezetben talán eszembe jut az a szörnyen fontos dolog, aminek a helyén még mindig óriási üresség van, és csak egyre rosszabb lesz. És ha nem jut eszembe... nem! Kitalálok valamit, és kész! Nincs más alternatíva.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Ápr. 04 2013, 21:26

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Rengeteg különbség van az emberek között, amit mindig az ellentétes felek rónak fel egymásnak, s ez most sincsen másképp, bár én ezt a csatározást nem szeretem, én embert és körülményt nézek egyszerre, nem külön-külön. Ezért mikor úgy gondolja, hogy neki rosszabb volt a sorsa, akkor csak legyintek. Ez relatív. Ő csatangolhatott, nekem ez nem adatott meg. Én ehettem bárányt, neki meg ez nem adatott meg.*
- Te is részesültél olyan jóban, ami nekem nem volt, és ez fordítva is igaz. Amit te említesz az veszélyes, de téged nem akartak célzottan megölni... legalábbis a híresztelések szerint velem ez történt, hiába nem esett meg az eset, mint látod... *felelem neki nyugodtan, mert már gyakorlott vagyok az ilyen vitában, s belül hiába esik rosszul, én képes vagyok racionálisan gondolkodni és cselekedni. Hiába magyarázok azonban, rövid választ kapok, majd mikor a pálcát pillantom meg, egy apró mosoly játszik ajkamon, de inkább megkönnyebbült, mert ő is tud védekezni, ha támadás és minket, segíthet nekem.*
- Nem hiszem, de még így se lenne esélyed elsős létedre ellenem. *állapítom meg nem sértően, csak tényközlően. Mint látom, most már ő is nyugodtabb és az események okát firtatja, melyen én is gondolkodok, de nem vagyok orvos, s hiába vannak sejtéseim, mindegyik csak teória. Ezért vonom meg vállamat némi csönd után, és együtt érzően kutatom a fiút.*
- Nem tudom, de ez furcsa hely, bármi lehet, akár a vércukrod is leeshetett hirtelen, hogy elájultál, és az ütéstől vesztettél emlékeket, ez a legvalószínűbb. *magyarázom neki, s mivel hallhatja hangomon, és a beszéden is, hogy ez nem valami őrülten komplex, vagy veszélyes dolog, hanem általános, talán némileg megnyugszik. Kérdésére bólintok, majd a madárra pillantok simogatva őt, s már röppen is előttünk, én pedig követem őt, intve a fiúnak, hogy cselekedjen így.*
- A kastélyban esetleg a gyógyító vissza tudja hozni az emlékeidet, egy varázslat, vagy szérum... pihenj egy kicsit, ha nem sikerülne, két-három hét múlva vissza kéne térnie, főleg, ha megfelelően próbálkozol visszahozni őket. Ha minden kötél szakad, felkereshetsz egy magisztert szerintem, hallottam, hogy ők szoktak segíteni. *mondom neki halkan, hogy milyen lehetőségei vannak, mert talán nem tudja, vagy kíváncsi rá, vagy megerősítésre vár, mert én is ilyen lennék a helyében. Közben természetesen haladunk, de nem túl tempósan, nehogy rosszul legyen, és időnként rá is pillantok ez ügyben.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Hétf. Ápr. 08 2013, 15:16

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Látható és nem látható különbségek vannak közöttünk, és az ilyen dolgok általában vitához vezetnek, az ember rendszerint a maga igazát visszhangozza. Mint én. Na de attól függetlenül, hogy eltérő véleményen vagyok, meghallgatom a másikat, legfeljebb nem értek egyet vele. Magamban le is zárom a témát, végül is így vagy úgy, mindketten kerültünk már életveszélyes helyzetbe, én véletlenül, ő szándékosan, attól még ugyanaz marad.
Össze vagyok zavarodva, nem értem a helyzetet, ne csodálkozzon senki, ha ellenségesen vagy értetlenül viselkednék, egy kicsit még a felfogásom is tompa, így a hosszú beszédből kihámoznom sem sikerül túl sokat, de valami megragad, ezért veszem elő bizonyításképp a pálcámat, melyet eddig én sem vettem észre, csak most, hogy említette. Bár ha harcra kerülne sor, nem érnék vele túl sokat, tekintve, hogy ő másodikos, én meg béna.*
- Akkor mindenki érdekében inkább tartózkodjunk a harctól.*egyre kevesebb energiám van arra, hogy ellenségeskedjek, és késsel-pálcával hadonásszak, nem lenne célravezető harcolni. És hogy miért mindkettőnk érdekében? Hát azért, mert ő most biztosan elintézne, de alapvetően nagyon bosszúálló típus vagyok, szóval biztosan megkeresném és valami alattomos módszerrel intézném el, ha már szemtől szembe nem megy. De erre bizonyára nem lesz szükség. Végre valamennyire lenyugszom, így egy kicsit tudok gondolkodni, így egyből azon kezdem törni az agyam, hogy mi okozhatta ezt a dolgot. Betegség nyilvánvalóan nem, sosem volt semmilyen súlyos betegségem, csak a szokásos gyerekbetegségek, amiken mindenki átesik.*
- Lehetséges.*válaszolom elég tömören, mi nem igazán jellemző rám, de magamban azzal vagyok elfoglalva, hogy saját magammal is elhitessem, valami ilyesmiről van szó, nem valami súlyosabbról. Ha csak ennyi az egész, akkor rendbe fog jönni a dolog, és az a fontos emlék is vissza fog térni. De ez itt, ilyen környezetben nyilván nem történik meg, ezért érdeklődöm meg, tudja-e a kastély helyét, mert vissza kéne menni. Úgy látszik, a madara fog vezetni, úgyhogy elindulok a srác után, útközben visszatéve a zsebembe a pálcát és a kést. Ez azt bizonyítja, hogy már semmitől sem tartok.*
- Történt már veled ilyen, hogy ennyire tudod, vagy ez is hozzátartozik az általános műveltséghez?*nem kötekedésből kérdezem, egyszerűen kíváncsi vagyok, hogy tapasztalat, vagy elméleti tudás miatt van benne ennyire a témában. Na meg szerintem az út sem túl rövid, nem is megyünk gyorsan, én pedig nem szeretek hallgatni.*
Vissza az elejére Go down
Conrad Dietrich
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 178
Csatlakozás : 2012. Apr. 28.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Kedd Ápr. 16 2013, 23:58

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Persze nem ítélem el őt, csak furcsának tartom, igazi diplomata vagyok, sok szót és viselkedés fajtát tűrök, de ember is, tehát a türelmem is véges. Szerencsére eleget beszélek, elég meggyőző is lehetek, hiába a helyzet, amelybe kerülünk, mert a fiú hamarosan hátrálni fog, viselkedésben biztosan, én pedig nem is gondolkodok szavai mögöttes tartalmán, egyszerűen bólintok egyet.*
- Helyes, okos hozzáállás. *rendezem le, majd már őt vizsgálom, s természetesen a téma is ekörül forog. Sok oka lehet annak, hogy most ez történt, főképpen érdekes, mert ő sem egy átlagos személy, abból ítélve, amit eddig láttam, s mint hallom, egyszerűen rendezi le a történetet, tehát ismét bólintok neki, had gondolkodjon magában. Biztosan rémült lehet, csak nem szeretné mutatni, én is az lennék a helyében, sok fiúba nevelik bele, hogy a félelem és sírás nem férfias, a férfiak egyikkel sem élnek. Ő ilyennek látszik. Amint viszont haladni kezdünk vissza, madaram vezetésével, már minden csitul, hiszen a pálcája is a helyére kerül, ahogy a kés, s kérdezősködésbe kezd.*
- Óh, igen, egyszer a lépcsőről estem le... a saját lábamban botlottam meg, a nyakamat nem törtem ki, hiába ijedt meg mindenki, és vont maga után kellemetlen következményeket, egy hétig nem tudtam, hogy herceg vagyok. Ideiglenes emlékezetvesztést szenvedtem, és azt hittem, a bolondját járatják velem, mindent tanulnom kellett, mintha más ember lettem volna. Persze aztán visszatért az emlékezetem. *felelem neki, s talán nem erre számított, de én ezért tudom. Kétlem, hogy az alapműveltség része lenne, viszont őszintén szólva szerintem ilyen szinten sok ember ért az egészséghez, elég általános nézet, már akkor is tudhatja, ha kórházas sorozatokat néz.*
- Neked gondolom ez az első, ez normális, főleg ha meg vagy ijedve. Majd talán kiderítik az okát a gyengélkedőn... addig mesélhetnél magadról, hátha segít az emlékeidnek. *mosolyodom rá, míg vezet az utunk, mert ez talán tornáztatja az agyát, illetve segít az emlékezésben, önkénytelenül hozhatja vissza az emlékeit. Nincs rá sok esély, de nem is fog ártani. Remélem nagyobb baja sincs. Közben nyilván haladunk, de a sötét miatt elég lassan, hiszen nem mindegy, hova lép az ember.*
Vissza az elejére Go down
Kenan Reeves
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 73
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Ragnarök háló
Üzenet : Szokjál hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy a halál semmit nem jelent nekünk, mert minden jó és minden rossz az érzékelésben van... Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, amikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Vas. Ápr. 21 2013, 11:00

//NRT: Conrad és Kenan - 2013. 03. 09.//

*Amennyire emlékszem, ilyesmi még sohasem történt velem, ez nagyon szokatlan, és persze ijesztő, így nem meglepő, ha első reakcióm a dologra és a srácra az ellenséges hozzáállás, a bizalmatlanság, és a késem sem marad távol a kezemtől. Az első néhány percben inkább csak ellenségeskedés megy az én részemről, de miután sikerül lehiggasztanom magam, megpróbálok logikusan gondolkodni, és ha már itt van, hallgatni a srácra is. Végül is, sokkal rosszabb lenne az egész, ha egyedül lettem volna, még vissza se találnék a kastélyba. De a madara tudja az utat, úgyhogy elindulunk arrafelé, amerre vezet minket, és közben a pálcát és a kést is visszateszem a helyére, ha kell, még mindig elő lehet venni. Arra viszont nem kell emlékeznem, hogy nem szeretem magam körül a csendet, így kérdezősködni kezdjek, mert az út visszafelé hosszú és lassú.*
- Hú, az nem lehetett kellemes.*kommentálom a dolgot, elmenve a részlet mellett, hogy "herceg", mert biztos említette ezt is az előbb, csak nem emlékszem rá. Ha majd visszatér az emlékezetem, nyilván eszembe fog jutni, úgyhogy nem kérdezek olyasmit, amire egyszer már talán kaptam választ. Egyébként az, hogy egy hétig tartott neki csak ez az állapot, valamilyen szinten megnyugtat, mert akkor talán nekem sem fog tovább tartani, és emlékezni fogok mindenre, amit elfelejtettem. Én legalább tudom, hogy ki vagyok.*
- Tényleg az első, pedig párszor elég rendesen fejbe kólintottak, most meg egy egyszerű esés...*csóválom meg a fejem értetlenül, nem értem én az egészet, de majd, ahogy Conrad mondja, az orvos biztos ki tudja deríteni. Bár nem vagyok biztos benne, hogy akarok én orvoshoz menni. Egy pillanatig elgondolkozom azon, hogy mit meséljek, és erőltetnem kell az agyamat, hogy valami eszembe jusson, pedig ezeket nem is felejtettem el.*
- Hát Mexikóból jöttem, de igazából kettős állampolgár vagyok, mert az USA is elismer annak, szóval tök jó nekem, bár igazából semmit nem érek vele, aztááán... apám négy éves koromban halt meg, ahogy tudom, felrobbantották, mert megharagudtak rá a lopás miatt, úgyhogy az alkesz anyámmal éltem tizennégy éves koromig.*fejezem be a mesélést, hogy picit jobban át tudjam gondolni a dolgokat, mert ahogy a családomról beszélek, erősebb lesz az az űr-érzés, hogy valami onnan hiányzik. Talán a családdal kapcsolatban felejtettem el valamit, lehetséges. Gondolkodás közben előveszem zsebemből az öngyújtót, és le-fel kezdem kattintgatni, hogy el legyen foglalva a kezem, és az öngyújtó a legkevésbé veszélyes dolog azok közül, ami nálam van. Meg mondjuk a cigi, de azzal nem lehet csak úgy játszani.*
- Amúgy az a madár, csak vakvezetőnek jó, vagy támadás esetén megtud védeni?*lehet, hogy egyszer már kérdeztem, de nem emlékszem, így legfeljebb a srácnak kell még egyszer elmondani ugyanazt. A madarakkal szemben nem táplálok túlzott bizalmat, enyhén szólva, szóval nem is tudom, miért követem. Vagy de, azért, mert nincs más választásom.*
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Márc. 13 2014, 18:56

//NRT: 2014.03.13. Brian-Ashi//

*A szép időre tekintve reggel óta kint vagyok a szigeten Tequilával és Lilithtel. Müzli mikor ébredtünk még javában húzta a lóbőrt így hát nem keltettük föl. Eddig Árny hágónál és Mystralbál voltunk, de egyik hely sem felett meg egyik állatnak sem. Így hát kicsit keringve az erdőbe, kijutottunk a lápvidékre. Szívem szerint rögtön visszafordulnék -a tegnap este történtek miatt-, de mivel Tequila már előre szaladt és alkalmi süket, így kénytelen vagyok követni. Közben Lilith is egyfolytában beszél.*
-És az oroszlánok mondtak valamit?*vált hirtelen témát, mitől meglepődve pislogok rá.- Akikkel tegnap találkoztál! Elmondták, hogy a tigrisek a legnemesebb...
-Nem. Lilith ezek az állatok nem beszéltek! Ezt értsd meg. Próbáltam, velük szót érteni, de nem lehetett.*magyarázok, miközben lendületesen mutogatok is. Nem értem, hogy ennek a macskának miért olyan fontos, hogy a tigrisek a legtisztább vérű állatok, de hát nem vagyunk egyformák így nem is hozom szóba, úgyis még eleget fogom hallani van egy olyan érzésem. Ezen a vidéken ahol vagyunk nem voltam olyan sokszor, de kétszer biztos voltam Tequilával, mert most nagyon nem akar letérni az ösvényről, s nem akar tiszta sár és egyéb lenni. Bár az is benne van, hogy fürdéshez nincs kedve. Ám nem tudja a famulusom, hogy veszélyes itt letérni a jó útról és a következő pillanatban már mind a négy mancsa a sárba van.*
-Jeszuskám! Ez mi!*kérdezi és szárnyaival nagyot csapva fölszáll a levegőbe. Hátba vág nagy, fehér tollasával. Mitől előre dőlök és letérdelek a földre. Hála az égnek kék rövid nadrág van rajtam és egy fehér póló, ezért nem lesz koszos a ruhám.*
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Márc. 13 2014, 22:56


//NRT: 2014.03.13 Ashi-Brian//

*Nagyjából három órája hagyta el a hálót, hosszú, fekete nadrágban és szintén fekete pulcsiban, alatta sötétkék pólóval, de ez egyelőre nem látszódik. Lábán tornacipő, haja pedig laza copfban lóg a kulcscsontja aljáig. Persze fegyver nélkül még a fürdőbe se megy ki, így pálcája és kése a megfelelő tokban lapul, előbbi karjára, utóbbi a lábára erősítve.
Természetesen edzeni jött ki, s mivel nem csak simogató kocogásra vágyik valami sík terepen, a lápvidéket választotta. Meg persze az is pozitívum, hogy erre alig néhány diák, vagy lakos jár.
Így hát abban a megnyugtató tudatban rohan, ügyelve arra, hogy ne süllyedjen el, hogy egyetlen lélekkel se fog találkozni. S már majdnem dicsérni kezdi azon remek gondolatát, hogy ide jött, mikor Karak, aki eddig vidáman rohangált a közelében, megtorpan és morogni kezd.
Egy ideig nem tudja, mi lehet a gond, de amint megközelíti a kutyát, észreveszi a földön térdeplő ismeretlen lányt.*
-  Arra megyünk!*mutat az ellenkező irányba, bár biztos benne, hogy teljesen feleslegesen. S lám csak, Karak oda se figyel, csupán morog néhány percig, majd elindul a lány felé. Gazdája erre sóhajt, s mivel nincs kedve megint vért és egyebet mosni a famulus fekete bundájából, utána csörtet.*
- Ül! Azt mondtam leülsz!*mordul rá a kutyára, aki erre végre azt csinálja, amit kell. A srác erre elégedetten csettint egyet a nyelvével és odasétál a lányhoz.*
- Jól vagy?*leguggol elé és felvonja a szemöldökét. Nem érdekli túlzottan a másik hogyléte és jobb szeretne valahol máshol lenni, de Karakkal kettesben se hagyhatja. Közben persze megfigyelte ki van még itt, és úgy döntött, hogy a lány még a tigrissel, ami nyilvánvalóan famulus, se nyújt túl nagy veszélyt. A kutyát meg figyelembe se veszi.*
- A helyedben vigyáznék, merre mászkálok. Még pár lépés és elmerülsz.*a háta mögé mutat és elnyomja a vigyorát, ami elárulná, mennyire nem zavarná, ha a lány elsüllyedne, talán még élvezné is.*
- Egyébként Brian vagyok, ő meg Karak.*bök a háta mögött ülő, még mindig morgó, hatalmas, fekete kutyára. Úgy döntött, amíg a másik nem csinál semmi ellenszenveset, addig kedves lesz. S hogy mutassa, milyen aranyos tud lenni, elmosolyodik.*


A hozzászólást Brian Valentine összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 14 2014, 15:30-kor.
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Pént. Márc. 14 2014, 00:38

//NRT: 2014.03.13. Brian-Ashi//

*Reggel óta bolyongok társaimmal a szabadban. Élvezem a meleget és a nap sütést, ahogy tigrisem is. Délután az erdőn átvágva elérünk a lápvidékre, hova nem igazán akaródzok bemenni, de hát a kutyám süketet játszva csörtet be a mocsárba. Szerencsére már megtanulta a helyes utat így nem eshet baja. Lilithtel beszélgetve követjük a bordert, ki még mindig vidáman szalad előre. A folyamatosan pörgő, albínó tigris olyan témát talált, amit nemigazán szeretnék nagyon boncolgatni, mert még erősen él bennem az oroszlánok képe. Így hát leteremettem és csöndben sétálnék tovább, ha nem esne a beszélgető társam bele a sárba, melyből szárnyai segítségével szabadul ki. Ám a szabadságáért én fizetek meg, mert ellök véletlenül és a vizes földbe esek bele. Ekkor hallok, meg morást a hátam mögül. Ijedten kapom elő övemből a pálcámat, és éppen fordulnék meg mikor valaki megszólal: „Arra megyünk”*
~Én ugyan nem megyek senkivel sem semerre!~*fut át a gondolat az agyamon, de inkább nem mondok semmit hanem csöndben meghúzom magam pálcámat fogva. Események zajlanak mögöttem, mert Lilith nagyon nézi és Tequila is visszajött leskelődőbe. Határozott mondatok után lépteket hallok, s egy fiú szőke arca bukna fel előttem.*
-Ha nem hoppanálsz velem el sehova, akkor tökéletesen leszek.*mosolyodok el egy kicsit gyámoltalanul. Tegnapi nap kicsit betett nekem, hiába rég voltam bármi izgalmas helyen, még a klubba sem voltam mostanában. Végig nézek a szöszkén majd meg kell állapítanom, hogy éppen valamiféle edzés közben lehet. Óvatosan felállok, de pálcámat még nem teszem el csak leengedem.*
-Jól sejtem, hogy akkor nem jöttél volna már ide?*kérdezem, de egyáltalán nem kötekedő hangon. Van egy olyan sejtésem, hogy már valahol láttam ezt a gyereket. Hangja is ismerős, de nem tudom, hol és mikor találkoztam vele, de végül is mindegy.*-Talán már ismerem annyira ezt a helyet, hogy ne esek ismét itt csapdába..~„Bár simán meg tudnál cáfolni”~* teszem hozzá magamba, miközben meg nézem ki is akar engem vacsorára. Egy kutyus. Egy nagy kutyus, mely iszonyatosan szép fekete.*
-Ashi. A cica Lilith, border meg Tequila.*mutatkozok be, mikor tigrisem közelebb lép és színpadiasan meghajol.*
-Bengál tigris vagyok, nem egy közösséges macskafajta.*mondja orrhangon, mitől elmosolyodok és csak csóválni tudom a fejemet.*
-Karak mindig ilyen barátságos, vagy csak nekünk van ilyen „jó” kisugárzásunk?*teszek fel egy szimpla kérdést melyet költői kérdésnek is fel lehet fogni. Bár reménykedek Brian válaszol a kérdésemre és nem veszi sértésnek.*
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Pént. Márc. 14 2014, 02:41

//NRT: 2014.03.13 Ashi-Brian//

*Nem tervezett mára mást, mint kemény edzéssel egybekötött pihenést, mindezt természetesen egyedül. Jelenleg ugyanis Karak az egyetlen olyan élőlény, akit megtűr maga mellett, akiken társaságát tulajdonképpen még szereti is.
S hogy továbbra is teljes magányban tengethesse napjait, a lápvidék felé veszi az útját, ami nem csak futáshoz kiváló, hanem ahhoz is, hogy elkerülje az embereket. Szerencséje viszont, úgy tűnik ma nincsen, mivel sikerül összefutnia egy ismeretlen leányzóval. Arra pedig, hogy valamikor régen találkoztak már egyszer, egyáltalán nem emlékszik. Ha nem hagy benne nagy nyomot a dolog, pozitívat, vagy negatívat, ez ebben az esetben mindegy, akkor az ilyesmit könnyedén elfelejti. Végül is van elég dolog, amire emlékeznie kell.
Persze mielőtt odamenne, még tesz egy elvetélt kísérletet arra, hogy elvonja Karak figyelmét új zsákmányáról, de ez nem sikerül neki, így kénytelen odasétálni a sárban térdelő nőszemélyhez. S ahelyett, hogy közölné, tökéletes helyen van a földön, megkérdezi nincs-e baja.
A válasz hallatán megemeli a szemöldökét és még egy rövid, halk nevetést is megenged magának, méghozzá nem a gúnyos, hanem a kedves, elismerő fajtából.*
- Ettől nem kell félned.*csóválja meg a fejét. Eszében sincs ilyesmit csinálni, hiszen eredetileg azért jött ide, hogy egyedül legyen. A lánnyal is csak azért állt le cseverészni, mert valami miatt izgatja Karak fantáziáját.
Mindenesetre, mivel mégis csak pasiból van, mikor látja, hogy a másik megmozdul, feltehetően azért, hogy felálljon, felé nyújtja a kezét. Ugyan arra is felkészül, ha a lány esetleg használni óhajtaná a pálcáját, de bízik benne, hogy nem így lesz. Na nem mintha félne tőle, szó sincs róla, egyszerűen csak el tud képzelni jobb elfoglaltságot is ennél.
Ha a  másik végül is nem támad, akkor vár egy pillanatot, s ha elfogadja a segítséget, akkor óvatosan felhúzza, ha viszont nem, akkor visszaengedi a kezét a teste mellé.*
- Nem egészen így mondanám.*bólint sejtelmes mosollyal. Talán elment volna a másik mellett anélkül, hogy akár egy pillantásra méltatta volna. Esetleg megállt volna nézelődni, az viszont, hogy vette volna a fáradtságot arra, hogy kihúzza a mocsárból, tényleg nem túl valószínű. Persze nem is teljesen kizárt.
Arra pedig, hogy a lány talán már elég jól ismeri ezt a helyet, megemeli a szemöldökét.*
- Sose ismerheted eléggé és minél inkább ezt hiszed, annál figyelmetlenebbé válsz és nagyobb lesz az esélye annak, hogy csapdába esel.*nem kioktatni akarja a másikat, még véletlenül se. Csupán elmondta milyen tapasztalata van az ehhez hasonló dolgokban. Márpedig annak, aki az utcán nőtt fel és jelenleg is bandavezérként tengeti napjait, mikor épp nem az iskolában bohóckodik, van elég tapasztalata.*
- Üdv mindkettőtöknek. Valóban nem vagy közönséges macskaféle, a bengáli tigrisek gyönyörűek.*a famulusra mosolyog, aztán visszafordul a lány felé. Az állatokkal semmi baja, tulajdonképpen imádja őket és még azt is belátja, hogy Lilith, fajtársaihoz hasonlóan, kifejezetten fenséges.*
- Ó nem, ő mindig ilyen. Még velem se túl barátságos. Igaz Karak?*a kutya felé pillant, aki arra a rövid időre abbahagyja a morgást, míg vakkant egyet, aztán ott folytatja a dolgot, ahol abbahagyta.*
- Ne törődj vele, amíg ezt csinálja, nem kell aggódnod.*a komoly gond ott kezdődik, ha a kutya abbahagyja és támadáshoz készülődik. Mert, akkor még a gazdája se biztos, hogy meg tudja állítani, ahhoz túlságosan is makacs.*
- Mi járatban vagy erre? Konkrét célod van, vagy csak úgy sétálgatsz?*úgy véli, épeszű ember nem mászkál itt csak úgy, szórakozásból, bár sose lehet tudni.*
- Ha tippelnem kéne, azt mondanám második évfolyamos vagy, a házat viszont nem tudom.*ezzel nyilván arra akart rákérdezni, hogy hányadikos és milyen szakos a leányzó, de nyilván normálisan kérdezni túl egyszerű lenne.
Mielőtt azonban a másik bármit is válaszolhatna felemeli a kezét, jelezve, hogy hallgasson, s ha a lány így tesz, akkor arra is rájön, mi a gond. Csend van, ami azt jelenti, hogy Karak már nem morog.*
- A helyedben nem tennék hirtelen mozdulatot, vagy úgy általában bármilyet. Meg se próbáld megátkozni.*teszi még hozzá. Bár igyekszik elkerülni, hogy a famulus támadjon, azt nem fogja hagyni, hogy a lány bántsa. Összeráncolt homlokkal figyeli a már álló és ugrásra kész állatot, majd követi a famulus pillantását és elvigyorodik.*
- Semmi gond, mást nézett ki magának. Mehetsz.*mondja már a kutyának, aki, mintha csak az engedélyre várt volna elrugaszkodik és eltűnik szem elől. Csak, hogy pár perc múlva elégedetten térjen vissza, szájában valami madárfélével. Ami nyilván nem szándékosan keveredett a lápra.*
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Szomb. Márc. 15 2014, 20:58

//NRT: 2014.03.13. Brian-Ashi//

*Kirándulással telik a fél napunk borderemmel és famulusommal. Mivel most nemigazán találjuk a helyünket az emberek közt, de még a zöldellő erdőbe sem, ígyhát csak céltalanul kóválygunk egészen a mocsaras sziget részhez. Egyszer kétszer Tequilával megfordultam itt s mindkettőnkben hagyott valamilyen nyomot a hely. Vagyis úgy kell érteni, hogy mindig elég közzel kerültek ahhoz, hogy elsüllyedjenek a lápban, de még mi győztük eddig. A tegnapi események után nincs nagy kedvem egy ilyen elhagyatott helyre menni, de mivel a kutyám elszalad a mocsáriösvényen és behívásra sem jön vissza, így kéntelen vagyok fehérkémmel követni őt. Lilith, mint mindig most is 360°-os pörgésben van és állandóan fecseg minden féléről. Örülök, hogy van kivel beszélnem egész nap, de már egyszer kétszer megcsodáltam, hogyhogy nem reked be másnapra. Persze ennek is van magyarázata, de nem izgat igazából, mert így is, úgy is beszélni fog. Sikerül neki egy olyan kérdést ki fogni, amit nem igazán tűrök el most és ezt szóvá is teszem. Ezután a tigris sikeresen belesétál a mocsárba, mitől ijedve száll föl a levegőbe. Gyönyörűségesen meglök mitől elesek. Kis híján a lápvidék mélységeibe. Esésem után hangokat kezdek hallani, persze nem a fejemben. Pontosabban morgást először majd egy fickó hangját, ki vagy nekem vagy a morgó jószágnak szól. Pálcát előkapom gyorsan, de nem fordulok meg, hanem inkább figyelem az állataim viselkedését. Ők türelmesen várják mi fog kisülni. Még Lilith is csöndben marad. Hogy várok Legolas odajön hozzám és megkérdi hogy s mint vagyok. Válaszomat kicsit meglepi, mert csöppet fölkacag. Kicsit elpirulok, mert talán tényleg nem ez volt a legjobb válasz, de mivel nem gúnyolódik hálásan elmosolyodok.*
-Na ezt örömmel hallom.*szólalok meg, mert tényleg jól esik ezt hallani. Pálcám a kezemben van még mindig és addig a marad ott meddig be bizonyosul, hogy nem akar bántani vagy a morgó állatja. Óvatosan elkezdek felállni mikor meglátom, hogy nyújt felém a mancsát szöszi srác, amit el is fogadok,*
-Köszi.*biccentek majd elkezdünk beszélgetni. Lilith közelebb jön egy kicsit és dorombolva ül le mellénk. Őt nem zavarja a morgás, mert úgy van vele ha kell akkor meg tudja magát védeni. Válaszára égbe repül az egyik szemöldököm és érdeklődve nézek rá.*
-Csak azt ne mond, hogy elmentél volna mellettem vagy kiröhögtél volna, netán fekete társadnak adtál volna oda kutyanasi gyanánt.*tippelgetek, de persze csak játszásiból és ezt a hangom is remekül tükrözi. Természetesen kíváncsi vagyok hogy mit válaszol, vagy hogy válaszol-e valamit erre a kérdésre. Szinte minden válaszlehetőségre fel vagyok készülve szóval nem igen tud meglepni.*
-Hát jó most már én is tudom, különben is ne...*magyarázkodnék tovább, ha tigrisem dühösen nyávogással közbe ne szólna.*
-Ácsi, ácsi, ácsi! Akkor ez a hely veszélyes és te ezt tudtad? És nem szóltál NEKEM! Most tiszta kosz lett a mancsom...*nyávog megjátszott sértődéssel a végén, de az elejét halál komolyan kérdezi.*
-Az Oroszlánokkal jöttél, jó! Különben is Tequilát néztem nem téged, mert őt nehezebb kihalászni a  mocsárból, mint téged. Amúgy is most már tudod, hogy óvatosan kell itt járkálni. Na de igen visszatérve a témához: alapvetően most nem a figyelem miatt estem el...*macskám elkezd köhögni és hátat fordít nekünk, hogy durcáskodhason.*-Köszi most már jobban odafigyelek akkor.*mondom és tudom, hogy tényleg így lesz. Jobb kezemben elkezdem forgatni a pálcát, de egyáltalán nem támadásképen csak épp kényelmes és kézre esik. Legolasnak és a famulusának kiderül az igazi neve s így én is bemutatkozok és mutatom társaimat. Persze Lilith meghallja, hogy csak lecicázom és rögtön kijavít. Mosolyogva megcsóválom a fejemet, ám Brian igazat add neki. A bengál széttárja szárnyait és kicsit a magasba röppen, hogy bukfencezve érjen a földre. Tequila vakkant egy kettőt üdvötlés kép és kicsit közelebb jön a kis társaságunkhoz.*
-Brian, imádlak, nagy arc vagy!*köszöni meg Lilith a bókot és dorombolni kezd elég hangosan, hogy mindenki hallja. Kicsit , mert ha nem ismerném a famulusomat akkor azt mondanám szerelmes lett egy pár szótól a srácba. ~Jaj te Lilith, kikészítesz~*gondolom miközben hátra pillantok a még mindig morgó állatra. Oroszlánok után ez a kutya már nem is tűnik annyira félelmetesnek, de tudom, hogy nem szabad lebecsülnöm, mert nagyot koppanhatok. Meg aztán ön magmában egy kutya baromi nagy erővel bír mikor játszok Tequilával akkor tapasztalom milyen izom is az állkapcsa.*
-Miért mi nála a következő lépés? A zsákmány elejtése?*kíváncsiskodok, mert ha igen akkor baromi gyorsan keresnem kéne egy nagy fát. Amire borderemmel  felmászok és ott maradok egészen addig meddig csak kell. Bár az nem lesz túl egyszerű, mert gyorsabb nálam Karak és hamar elsüllyednék a mocsárban.*
-Amúgy nem azért, de Karak név az nem a Vukból az öreg róka?*kérdezem elgondolkozva, bár nem vagyok benne biztos, hogy ismeri mivel én is csak félig ismerem.*
-Öhm hát igazából csak bóklászunk erre, először piknikezni akartam, de azt már elrontottam már reggel... Ha jól sejtem ti konkrét céllal jöttetek erre a helyre, meddig mi be nem rondítottunk a terveitekben.*vigyorgok kicsit bűnbánosan. Valószínűleg igazat mondhatok mivel ebből a gyerekből simán kitudom nézni, hogy ha olyanja van akkor nyugodt szível ránk engedné Karakot. Hallgatom a megállapításait és aprókat bólintok mit azok a kutya szobrok a mugli kocsikban. Épp nyitnám ki a számat, hogy hanggal is helyeseljek mikor csöndre int. Rápillantok Lilithre ki a másik állatot nézi. Némán. Sem dorombolás, sem beszéd. Csak a farkát mozgatja óvatosan. Tequilára téved a tekintetem, ki vadászkutya módjára füllel nekünk háttal. Brianre pillantok mert elkezdi magyarázni, hogy jobban teszem, hogy most nem mozdulok meg. Ekkor hallom meg, hogy a kutya elhallgatott elkerekednek a szemeim, s a pálca megáll a kezemben. Összes izmom megfeszül, ami látszik is rajtam, mert vékonyságom ellenére rendelkezek némi izomzattal, a karaténak köszönhetően. Átfut a fejemen, hogy egy átok jó lenne ide, de mivel megkért hogy ne tegyem nem teszek semmi csak becsukom a szemeimet. Mikor ismét meghallom a másik hangját halkan kifújom  a levegőt és hálásan rá nézek, noha nem is csinált semmit. Pálcámat övembe csúsztatom.*
-Na jó Ashi! Mondd meg ki volt ott tegnap, mert ez már gyanús. Ha egy blökitől ennyire megijedsz...*kezdi Lilith, mire én gyilkos tekintettel válaszolok.*
-Ha nem ejted a témát akkor kapsz egy jó kis nyelvragasztórontást!*morgom neki, miközben Karak után nézek ki vissza is tért vadászatából egy madárral. Madár szagát mint a rosszkopó kutyám most megérzi és tekintetével keresi hollétét. Mikor meglátja kinél van vidáman szaladna oda ha nem fogtam volna meg.*
-Nem szeretném, hogy a turub után te lennél a főétel.*közlöm vele majd erőteljesen lenyomom a hátsó felét és lábamhoz hívom. Keletlenül fölkel és baloldalamhoz szorosan leül, de úgy helyezkedik, hogy lássa a másik fajtársát, hogy mit csinál vele. Bal lábamat átemelem a teste fölött, hogy lábam közt lehessen.*
-Köszönöm, hogy szóltál. És hogy válaszoljak a kérdésedre jól eltaláltad másodikos vagyok és Inflatusos. Gondolom ezt gondoltad volna rólam a legkevésbé. Ha jól sejtem harmadikos lehetsz és ha házadra kell tippelnem azt mondanám Cruoris bár ez csak tipp.*mondom miközben kicsit hunyorítok. Rossz szokás, hogy néha mikor beszélek elkezdek hunyorítani, de próbálom leszoktatni magam erről. Közben borderem mit sem hallgatva rám kimászik a lábam alól és Brian és közém leül. De úgy hogy az előbbihez legyen közelebb és nagy szemekkel néz rá fel. Szinte könyörög hogy simogassák meg. Ha ne figyel akkor vakkant egy kettőt.*
-Először Müzli aztán te! Remek. Amúgy Karak mindent megtámad? Úgy értem, hogy olyan figyelemmel morgott mind idáig, mint egy közép-ázsiai juhászkutya... Na jó ez már elég hülyén hangzik na!*próbálom menteni ami mentető, de nagyon úgy néz ki hogy csak hülyeséget tudok mondani.*
-Nincs kedved sétálni egyet?*kérdezem, majd lehajolok, hogy a már megszáradt sarat leporoljam magamról.*
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Vas. Márc. 16 2014, 20:22

//NRT: 2014.03.13 Ashi-Brian//

- Lehet segítettem volna, de valószínűbb, hogy csak egy lenéző pillantást kaptál volna. Hangulattól függ. Ó nem, Karakot nem uszítottam volna rád, egyrészt nem célom, hogy elsüllyedjen, bár ennek nincs nagy esélye, másrészt kész kínszenvedés megfürdetni. Valamiért gyűlöli a vizet.*lehet a tűz elem miatt, de az is megeshet, hogy szimplán csak utálja, nem tudja. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy legalább egy napjába telik, mire sikerül rávennie Karakot a fürdésre.
A lány megkezdett mondatára felvonja a szemöldökét, készen arra, hogy visszavágjon valami gúnyosat, ha szükség van rá, de ahogy tovább hallgatja őket, az arckifejezése inkább kíváncsivá változik.*
- Oroszlánok?*érdeklődik, és tényleg izgatja mi történt, máskülönben elengedte volna a füle mellett az egészet.*
- Kedvelem a famulusod.*dönti el vigyorogva. Bár hosszú távon nem bírná elviselni, ha ilyen dumagép lenne mellette, most még az is tetszik neki, hogy a tigris tud beszélni.*
- Ha elhallgat és hangtalanul vicsorog, akkor általában támadni készül.*bólint és a kutya felé fordul, aki továbbra is ott ül, ahova parancsolta és azóta is fáradhatatlanul morog tovább.*
- De igen, egy barátom valamiért imádta azt a mesét. Miatta neveztem el így.*halványan elmosolyodik és megrázza a fejét. A srác nem sokkal azelőtt halt meg, hogy elkezdett gondolkozni azon, milyen famulusa legyen, így adta magát a név.*
- Gondolom nem itt akartál piknikezni, nem túl barátságos hely. Jól sejted, edzeni jöttünk. Nem igazán, már nagyjából három órája kint vagyunk, lefutottam a távom és a harcgyakorlaton is túl vagyunk. Visszafelé indultunk.*mutat arrafelé, amerre menni készültek, mielőtt belefutottak Ashiba és díszes társaságába. Ezután, mivel úgy döntött a lány nem is olyan vészes, ő is érdeklődni kezd és már a választ várja,  mikor Karak keresztülhúzza a számításait.
A kutya elhallgat és vicsorogva feláll, így, onnan, ahol épp állnak tökéletesen látják a famulus fehér, tűhegyes fogait. Majd Karak kilő, szerencsére nem a lány felé. Helyette inkább egy madár vonta el a figyelmét, amivel elégedetten visszakocog.*
- Hagyd csak, őt nem fogja bántani.*legyint, mikor Ashi visszafogja Tequilát. A famulus az állatokkal csodásan kijön, feltehetően azért, mert gazdája is csak az embereket utálja.*
- Nincs mit és valóban, inkább az Exortusra tippeltem volna. A Cruorist meg eleve kizártam, akkor valószínűleg emlékeznék rád.*bár nála ezt sose lehet tudni. A lány tippére bólint, legalábbis a háznál, az évfolyamra viszont megrázza a fejét.*
- Tényleg az lennék, de tavaly nem vittem túlzásba a tanulást. Miből gondoltad, hogy Cruorises vagyok?*eltalálta a lány, ezzel nincs gond, csak kíváncsi rá, miért pont erre tippelt. Közben leguggol a kutyához és kicsit felemeli a kezét, majd, ha Tequila megszagolta, akkor mosolyogva megsimogatja.*
- Karak, lehetnél te is ilyen aranyos.*vigyorog rá, mire a famulus felé fordul, a gazdájára morog, majd inkább hátat fordít mindenkinek és a zsákmányával foglalkozik.*
- Müzli? Ő egy újabb állat? Nagyon szeretheted őket és ahogy látom, igazán értesz a kutyákhoz. Egyébként igen, majdnem mindent. Általában hallgat rám, de ha valaminek, vagy valakinek nagyon neki akar ugrani, akkor lehetetlen elvonni a figyelmét.*bár, ha őszinte akar lenni számított erre, hiszen Mertix jellemet adott a kutyának. Méghozzá nem véletlenül, egy könnyen kezelhető, barátságos famulus nem jelent kihívást.*
- Sétálhatunk. Merre akarsz menni?*tőle aztán maradhatnak itt, a lápvidéken is, bár nem éppen ez a legjobb hely a cél nélküli mászkáláshoz.*
- Nem akarsz majd enni valamit? Visszafelé, vagy a kastélyban. Meghívlak.*nem mintha ne tudna egyedül enni, de ha már úgyis összeakadt Ashival és nem kaparták ki egymás szemét, gondolta sétálás után bekaphatnának valamit. Természetesen a meghívásnak nincs semmi jelentése, puszta gesztus, hátsó szándék nélkül.*
- Honnan jöttél? A nevedből nem sikerül rájönnöm.*mondjuk nem sokat, de tényleg gondolkozott rajta, hogy milyen származású a leányzó. De nem tudja, ezért gondolta megkérdezi.
Közben, ha megtárgyalták merre mennek, akkor int Karaknak és olyan tempóval, amit Ashi tartani tud, megindul. Először mindenképpen a lápvidéken kell végigmenniük, így beszéd közben arra is figyel, hova lép.*
Vissza az elejére Go down
Colette Blackbourne
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 45
Csatlakozás : 2014. Apr. 06.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Ápr. 10 2014, 17:47

//NRT: Colette, Galina 2014.04.10.//

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Colette-et is ez a mondat ugrasztotta ki az ágyából kora reggel, hiszen megígérte az egyik ismerősének, hogy segít neki alapanyagot gyűjteni a főzeteihez. Anno a kényelmes fotelból könnyű volt neki ígéretet tennie, de amikor csörgött az óra, hogy felkelt a nap, és itt az ideje kibújni a pihe-puha, meleg ágyikóból.. akkor nem igazán örült a múltban tett ígéretének. De hát már mindegy, hiszen nem olyan ember, aki nem tenne eleget egy ilyen kérésnek, így nagy nehezen kikászálódik a takarója alól, és bestartol a fürdőbe. Áldja azért az eget, hogy sikerült korán felkelnie, mert mivel koedukált fürdő van a Campuson, ezért nem igen akarna összefutni egy fiúval. Gyorsan megmossa az arcát, fogat mos, kifésüli a lángvörös haját, majd miután felkötötte egy lófarokba, neki kezd a sminkelésnek. Közben-közben ránéz az órájára, hogy nincs e késésben, de szerencsére már gyakorlott az efféle reggeli gyors készülődésekben, így se perc alatt el tudott készülni. A tavaszhoz illően csak egy világoskék-sötétkék, kockás inget vesz fel, alája egy fehér pólóval. A haját kiengedi, hiszen így sokkal szabadabbnak, és gátlástalannak érzi magát. A szekrényében való hosszas turkálás után egy hosszú, fekete farmernadrág is felkerül a kecses lábaira, majd már csak egy régebbi, munkára használt edzőcipő kellett neki, és készen is lett. Miután már az oldaltáskájába összeszedett minden apró cuccot (mint például üvegcsék, innivaló, egy-két szendvics, és természetesen a pálcája), végül felébresztette „öreg” kis famulusát is, aki egy hosszadalmas nyújtózkodás után a gazdája nyakába ugrott. Colette elmosolyodott a kisállatra, majd egy rövid kis simizés után útra indult vele. Cél Mystral volt, hiszen a megbeszélt időpontban ott találkozik a locsifecsi ismerősével. Már lassan két éve ismeri a lányt, és amióta egyszer sikerült neki kikönyörögnie Colette segítségét egy házi feladatban, azóta legalább havonta egyszer összefutnak, és „tanulnak” úgymond. A mai feladat egy varangyos béka friss vérének a beszerzése lenne, méghozzá az iskola területétől nem messze lévő lápvidéken. A varázslóvárosba hamar eljutott a nagy lépéseinek köszönhetően, majd egy öt perces futamidő alatt meg is érkezett a főtérre, ahol a lányok találkoznak. Természetesen egy kis idő után Galina is betoppant, majd a szokásos üdvözlés után Colette már sietősre is vette a dolgot, hiszen nem akart egésznap kétéltűre vadászni. Egy fél-háromnegyed órás séta után el is érkeztek a lápvidék határára, ahol a kis kölyök sárkány már meg is kezdte nagyívben a körkörös repülést.
- Ne kószálj el messzire, oké? Nincs kedvem még sárkányra is vadászni. – mondja félrehúzott szájjal Colette, bár most inkább az aggódás szólt belőle, mint a lustaság.
- Ugye megmered fogni a varangyot? – mosolyodik el Galinára nézve, bár már tudta a választ, és ezt is inkább csak heccelésként bökte a lányhoz. A sötétedés még nagyon messze van, ha esetleg időben megtalálják az állatot, akkor még egy-két alapanyag beszerzése talán még belefér az idejükbe. Majd kiderül, hogy hozza a szerencséjük, és persze a kedvük.
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Csüt. Ápr. 10 2014, 23:24

//NRT: Colette, Galina 2014.04.10.//

*Általában nem szeretek korán kelni, de vannak dolgok, amikért bármikor képes vagyok kirugdalni magamat az ágyból. De hogy miért ezt a korai időpontot beszéltük le? Fogalmam sincs, pillanatnyi elmezavar lehetett. De már mindegy, ne rám kelljen várni (túl sokat), kikászálódok a takaró alól, gyors zuhany, öltözködés, fésülködés, smink meg ami kell. Egy világoskék farmert húzok fel, hozzá pedig egy csontfehér kötött pulcsit. Sportcipőm fehér, kabátra nincs szükségem. Hajamat befonom, terepre megyünk, nem szeretnék fenn akadni valami kóbor faágon a szélben szálló tincseim miatt. Az nem érdekel, hogy a világos színű ruháim esetleg koszosak lesznek, ki lehet mosni őket, ilyesmi miatt soha nem zavartattam magamat. Egy vajszínű oldaltáskába dobom a pálcámat néhány egyéb holmi mellé, majd már kint is vagyok a hálóból. Már most tudom, hogy megint késni fogok, de Colette talán már hozzászokott, végül is volt ideje rá, mióta ismerjük egymást. Örülök neki, hogy van kivel megosztani a méregkeverés iránti rajongásomat, az idősebb lány tanácsairól nem is beszélve. Kevés olyan toxicológiával foglalkozó könyv van a könyvtárban, ami ne került volna még a kezembe, de Colette még így is tud néha újat mondani nekem.
Mikor megérkezem a megbeszélt helyre a másik lány már vár, remélem, hogy nem rég óta, de a köszönés után azonnal el is indul úti célunk felé. Gyorsabbra kell vennem nekem is az iramot, hogy tartani tudjam a lépést, de ez nem zavar abban, hogy folyamatosan beszéljek neki, hol erről, hol arról. Nem igazán várom, hogy válaszoljon, szerintem nagy részére nem is igen figyel, amit mondok, de nem bánom, csak jól esik járatni a számat. Nem a gondjaimról beszélek, azzal nem fárasztom, ráadásul az ilyen dolgokról inkább csak Vixivel beszélek.
Nem kell sok idő, hogy odaérjünk a lápvidékre, és ismerős már a környék, megfordultunk már itt párszor, vagy én egyedül, amikor éppen valami hüllőre vadásztam. Persze most is ez a tervünk. Amíg Colette a famulusára figyel én már a talajt fürkészem, mert mily meglepő, megint békát keresgélek.*
- Megfogok én bármit, tudod jól. *Válaszolom egy mosollyal, mert hát nem ez az első alkalom, hogy kis nyálkás cuccokra vadászunk. Persze a kis átkozottakat itt nem olyan könnyű észrevenni, a színük szinte teljesen megegyezik a környező mocsár és fű színével. Ráadásul arra is figyelnem kell, hogy hova lépek, nem szeretnék nyakig süllyedni ebbe a trutymóba.*
- De ha találunk is, nem hiszem, hogy lesz szívem megölni. *Na, ez aztán elég furcsán hangzik, pont az én számból, aki most már gondolkodás nélkül képes vagyok elvágni bárki torkát, ha kell, még sem visz rá a lélek, hogy bántsam az állatokat. Ilyen szempontból rettentő rossz méregkeverő vagyok, tudom jól, hisz sok főzetbe kellenek olyan dolgok, amik bizony állatok életébe kerülnek. Eddig viszont, ha ilyesmire volt szükségem, inkább megvettem valahol, vagy Colette-től kértem, hüllőktől pedig csak olyan dolgokat szereztem be, amitől nem pusztultak el.*
Vissza az elejére Go down
Colette Blackbourne
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 45
Csatlakozás : 2014. Apr. 06.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Pént. Ápr. 11 2014, 23:21

//NRT: Colette, Galina 2014.04.10.//

Valóban, a legnehezebb mégis csak az lesz, hogy észrevegyék ezeket az apró állatokat a természetes élőhelyükön, ahol még ráadásul bele is olvadnak a környezetükbe. Nehéz feladatra vállalkoztak, de nem lehetetlenre. Na meg persze már csináltak ilyet, csak talán nem éppen békáról volt szó, és nem éppen az állat megölése volt a cél. Ez az utóbbi dolog talán gondot is okozhat a két lány számára, hiszen a szakukhoz híven egyiküknek sincs kegyetlen szíve, és mindketten szeretik egy bizonyos mértékig az állatokat (melyik jobban, melyik kevésbé), és hát egy élőlény megölése akármilyen könnyű feladat, nem valami kellemes. Egyrészt mert undorító, másrészt mert barbár. De ha valaki fejlődni akar és tanulni, akkor nem nagyon tehet mást, és már jó pár idézet bíztatja őket, például: „A cél szentesíti az eszközt.”, vagy „Mindent a cél érdekében.” Kérdés, hogy ezek az idézetek mennyire erősítik meg a lányokban az akaratot, hogy megöljenek egy védtelen kisállatot. Na de mindegy, korán van még ezen gondolkozni, hiszen még találni se találtak egyet se, ezen még ráér gondolkodni akkor, amikor már megtaláltak legalább egyet. Kedveli az orosz lányt, hiszen nagyon hasonló a világnézetük, csupán más a neveltetésük, és a stílusuk. Azonban ha arról van szó, hogy valami fontos dologról kellene dönteni, nagy eséllyel ugyanazt a lehetőséget választanák mind a ketten. Most például a békaölésről van szó, de lehet teljesen eltérő dolgokra is gondolni. Na de vissza a jelenbe.
- Tudom-tudom. Sajnos már tapasztaltam ennek a tulajdonságodnak az előnyeit, és hátrányait is. – neveti el magát Colette, hogy oldja egy kicsit a feszültséget, és hogy jobb hangulatot adjon a vadászatnak.
- Az ölés az nekem sem fog valami könnyen menni. Talán.. majd megkérhetjük Storm-ot, hogy amíg mi nem figyelünk, roppantsa szét, de hagyja még kezelhető állapotban. Mit gondolsz? – teszi fel az ötletét, bár erre a kis szörnyetegre nem javallott bármit is bízni, hiszen olyan kis szeleburdi, hogy könnyedén befalná szerencsétlen kisállatot, és akkor kereshetnének egy újabb „áldozatot.” Ezt persze Galina is tudja, hogy a kis kabalájuk nem valami felnőttes, így biztos ő is nevet egy jót a sárkány gazdájának előző ötletén. Lassan megindulnak ketten óvatosan cikázva a lápok között, hiszen beleesni sem lenne jó, és a hangmennyiséget is a legjobb lenne visszafogni, ugyanis nagy esély van rá, hogy ha esetleg meghallaná őket egy varangy, akkor beleugorna egy olyan zugba, ahonnan soha a büdös életbe ki nem szednék.
- Ha már itt vagyunk.. kell még valami a robbanó bájitalhoz, amit még itt be tudnánk szerezni? – teszteli a kis tanítványát a mester. Szeret ilyen kérdéseket feltenni neki, hiszen addig sem beszél hülyeségeket, na meg persze az ismétléssel is sokat segíthet a kis szöszinek. Bár nem szeret sokat beszélni, Galina mellett mégis olyan kellemesen telik az ideje, kivéve, amikor idegesíti őt. Olyankor az esze ágában sincs válaszolni, és inkább nem is figyel rá. De hát ilyenek a barátok, nem de? Colette feje persze megint azon jár, hogy vajon milyen varázslattal tudná megkönnyíteni a vadászatot.
- Van nálad esernyő? Esetleg idézhetnék esőt, és nagyobb eséllyel összefuthatunk egy varanggyal, mint egy fényes, napos reggelen.. – mosolyodik el, és ha a kedves kis orosz lányka kitalál valamiféle „nedvességelűző” lehetőséget, akkor megpróbálkozik a varázslattal. Ha esetleg mégis leszavazzák ezt a remek ötletét, akkor csendben sétál tovább, és a szemével keres bármiféle élőlényt, vagy különlegességet.
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Vas. Ápr. 13 2014, 23:50

//NRT: Colette, Galina 2014.04.10.//

*Én ugyan nem bánom, ha nyakig érő fűben, sárban, mocsárban kell gázolnom, hogy összeszedjem, ami egy-egy méreghez kellhet. Nem, a finnyásságom más felé irányul, egészen pontosan arra, hogy nincs szívem megölni egy állatot. Tényleg nem tudom, mégis miért vagyok ilyen kis vajszívű, nem lenne szabad hagynom, hogy ennyire az érzelmeim irányítsanak. Soha nem fogok fejlődni, ha hagyom, hogy holmi kósza szánalom meggátoljon a céljaim elérésében… jó ég, kezdek úgy beszélni, mint a bátyám. Régebben ilyesmi miatt egész büszke lettem volna magamra, ma már viszont ez is ad egy okot arra, hogy elgondolkodjak pár dolgon. De majd később, most másra kell összpontosítani. Nem lep meg, hogy a béka megöléséhez Colette-nek sem fűlik a foga, na de rábízni a kis sárkányra?*
- Nem hinném, hogy jó ötlet. *Húzom el kicsit a számat.* - Szerintem előbb befalná, mint hogy meghagyja nekünk. *Nem mintha sajnálnám a famulustól, dehogy, csak tényleg nem szeretnék újra és újra béka után vadászni, csak mert valaki folyton megeszi őket. Ahogy haladunk a láposon próbálok óvatosan lépkedni, odafigyelni magam elé, amilyen béna vagyok, képes lennék itt könnyen a halálomat lelni. De nehogy már egy halom sár vessen véget az életemnek… bele is halnék a szégyenbe. Vagy valami olyasmi. Próbálok nem túl nagy zajt csapni, ebben legalább jó vagyok, a felesleges fecsegést is mellőzöm most, így talán még esélyünk is van, ha nem is meglátni de legalább meghallani valami békafélét. Colette kérdésén elmosolyodom: ha van dolog a világon, amit kívülről fújok, hát az jó pár méreg és bájital receptje.*
- Ha találunk virágzó orbáncfüvet, akkor azt. *A többi alapanyag lelőhelye máshol van, már ha jól emlékszem.* - De ha szeretnéd, akkor a vizet is vihetjük innen. Kicsit trutymós, de attól még víz. *Vigyorgok is a saját hülyeségemen, de nem baj, jól elvagyok itt magamban. Colette előtt sem kell nekem komoly felnőttet játszani, tudja, hogy milyen vagyok, tehát minek fognám vissza magamat. De most legalább nem beszélek megállás nélkül. Tényleg kevésbé valószínű, hogy napozó varangyot fogunk itt találni, ezért nem is hurrogom le a másik lány ötletét.*
- Megpróbálhatjuk. Veszítenivalónk nem sok van. *Az időnkön kívül, de az eső nélkül is fogy. Én viszont elkövetem azt az apró hibát, hogy miközben válaszolok Colette-re nézek, nem a lábam elé, úgyhogy egy óvatlan lépéssel térdig el is süllyedek a posványban. Ezek után viszont nem fogom vissza magamat, olyan cifra orosz szavak hagyják el a számat, amit ha anyám hallana, szerintem még a világból is kikergetne érte. Szerencsére csak fél lábbal vétettem el a lépést, úgyhogy könnyen kikászálódok a trutyiból.*
- Hagyjuk az esernyőt. Csináld nyugodtan azt az esőt. *Ha már képes rá, mert én időjárás manipulációt sajnos még nem tanultam.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   Vas. Május 04 2014, 12:34

//Rítusmágia házi, I. rész, délelőtt 10 óra körül//

*Szokásos szabadidős alapanyag beszerző túrámon vagyok éppen, az időpont és az időjárás is tökéletes. A lápvidék a célterület most, ott a legnagyobb az esélye, hogy megtalálja azt a fajta varangyot, ami most kell. Igazából csak a váladékmirigyei termékére van szükségem, az állatot utána békén hagyom, ehhez pedig elég lesz az a néhány apró üvegcse, ami nálam van. Legnagyobb sajnálatomra a toxicológia nincs már a tárgyaim között, de ettől a méregkeverés még megmaradt a hobbijaim repertoárjában.
Nem számítok rá, hogy bárkivel is össze fogok most itt futni, milyen elvetemült lélek járna már erre rajtam kívül? Már majdnem elérem a lápvidéket, mikor az ösvényen két nagyon is ismerős alakra leszek figyelmes. Az egyik közülük, a lány, számomra teljesen érdektelen, csupán csak idegesítő tényező, figyelmem középpontjába a srác kerül, akivel együtt van. Bele sem akarok gondolni, hogy mi a fenét csináltak ezek itt, inkább arra koncentrálok, hogy visszafojtsam azt az ingerültséget, amit a páros puszta látványa kelt bennem. Ez a fiú, Johnson, vagy Joneston vagy mi a fene, egy igazi amerikai seggfej, abszolút úgy gondolja, hogy ő és a nemzete mindenki más felett áll, a legjobbak legjobbjai. Elég volt csak meghallania a nevemet, hogy tudja, engem onnantól akkor gyűlölni fog, csak mert „vörös” vagyok. Nem ütött nagyon szíven a dolog, egyszerűen nevetségesnek tartom az egész felfogását, igazából először csak azon csodálkoztam, hogy még életben van ez az idióta, ennyi orosszal ebben az iskolában. De aztán rájöttem, hogy ez a gyáva féreg csak azokkal mer kikezdeni, akik gyengébbek nála. Azt pedig sajnos muszáj belátnom, hogy mivel egy évvel felettem jár, többet tud, számára így préda vagyok. Ez viszont nem azt jelenti, hogy elfutok, ha csak meglátom, most sem fogom ezt tenni. Előhúzom bakancsom szárából a pálcámat, nem fogok támadni, csupán elővigyázatosság, és nyugodtan haladok tovább a páros felé előre.
Ahogy közelebb érek és felém néznek, látom Johnson vigyorán, ezek szerint annyira nem hülye, hogy ne emlékezzen rám. Nem tudom, mi jár a fejében, de a bárgyú vigyora nem sok jót sejtet.*
- Nem emlékszem, hogy bárkinek is említettem volna, hogy ma ruszkikat akarnék látni. *Megvetően néz végig rajtam, mintha csak valami trutymó lennék, ami ráragadt a márkás cipője talpára. A megszólalásaival sokszor nem tudok mit kezdeni, akkora baromságokat tud mondani, hogy sokszor visszaszólni sincs kedvem, pedig nem arról vagyok híres, hogy túl csendes lennék. Barátnője, Sara vagy mi, úgy vihog mellette, mint valami… nem is tudom, hogy rajta kívül mi vihog még ilyen idétlenül.*
- Miért, szerinted bárkit is érdekel, hogy mit mondasz? Leszámítva azt az agyatlan élőlényt ott melletted. Bár szerintem ő fel sem fogja, nyilván a tőmondatokkal is gondjai vannak. Nem mintha neked nagyon mennének a bonyolult mondatszerkezetek. *Sértegetem én mindkettőt nagyon szívesen, már ha megértik, hogy mit is mondok. Annyi mindenesetre eljut a tudatukig, hogy valami csúnyát mondtam, mert lehervad a vigyor mindkettejük arcáról, Johnson még a pálcáját is előszedi a nadrágja egyik oldalsó zsebéből.*
- Te és a fajtád béliek, jobban tennétek, ha nem mennétek rendes emberek közé! Sehol nincs rátok szükség, miért nem tudtok otthon maradni? Ingyenélő, bűnöző mocskok! *Egy sóhajjal konstatálom, hogy már megint itt tartunk, ennek az idiótának meggyőződése, hogy minden orosz ember bűnöző, és leginkább neki és a nemzetének akarunk ártani. Életemben nem láttam még olyan amerikait, aki ennyire leragadt volna az „utáljuk az oroszokat” című témánál, pedig azért találkoztam már jó párral. Ráadásul pont egy ilyen iskolában kezd el nemzetiségek alapján gyűlölködni és „bűnözőt” kiáltani? Én és a fajtám… hát ez szép. Idióta barom.*
- Nekem inkább úgy tűnik, hogy az embereknek a te és a hozzád hasonlók felfogásából van elege. Egy gyáva bunkó vagy, semmi több, csak ahhoz értesz, hogy egész nap a farkadat lóbálva teli pofával üvöltözd a nagy nemzeti tévhitedet, közben észre sem veszed, hogy mindenki kiröhög a hátad mögött. Még arra sem méltatnak, hogy közöljék veled, ha már gondolkodni képtelen vagy, legalább tartsd a szádat. *Igazából nem tudom, hogy mennyit értett meg ebből, szerintem leragadt az első néhány szavam után, de végül is, totálisan felesleges is lenne vele megpróbálnom vitatkozni. Nem látja át a dolgokat, csak a saját felsőbbrendűségében biztos. Nem baj, egyszer majd ez okozza a vesztét. Most viszont nekem kell kezdenem vele valamit, ugyanis már rám is emeli a varázspálcáját.*
- Crucio! *Esélyem sincs kivédeni, a rohadék rögtön beveti a nehéztüzérséget… nem ez az első alkalom, hogy érezhetem ennek az átoknak a hatását, de ettől még nem enyhül a fájdalom. Nem bírom visszatartani a sikolyt, amit ez a rettenetes érzés kivált belőlem, de szerencsére néhány másodperc múlva megszűnteti az átok hatását. Egy halk nyögés kíséretében konstatálom, hogy bizony összeestem, de nem érek most rá arra, hogy összekapirgáljam magamat a földről.*
- Obstructo! *Ahogy felé irányítom a pálcámat, tudom, hogy ez most nem sikerült túl erősre, de legalább nem számít rá, hogy ebből a félig fekvő, félig térdelő pozícióból megtámadom. Későn próbál védekezni, eltalálja az átkom, amitől kissé hátra tántorodik, és a bénulás miatt oldalra is esik. Sara persze rögtön ott van mellette, hogy segítsen neki, addig feltápászkodom én is. Egy Sarától érkező Finite után Johnson azonnal talpon van ismét, az orra és az arca véres, kissé beüthette valahova, amikor elesett.*
- Salvio… *Ezzel elkéstem kissé, mert még mielőtt kimondhatnám a védővarázslatot, ismét nekem támad.*
- Capitulatus! Sectumsempra! *A pálcám kirepül a kezemből, a karomon pedig azonnal meg is érzem a kaszaboló átok hatását; párbajban egyértelműen jobb nálam, de célozni szerencsére nem nagyon tud. Nem mondom, hogy nem fáj a karomon a vágás, de még mindig jobb, mintha máshol talált volna el… nem leszek szabad préda pálca nélkül sem, tanultunk mi olyasmit, amihez az nem kell. Már mozdítom a karjaimat, hogy megpróbáljak tűzlabdákat elővarázsolni, de sajnos én itt most nem játszhatok.*
- Obstructo! *Visszakapom az átkomat, elég szépen, a bénultság pedig úrrá lesz a testemen, és most én leszek az, aki végigterül a földön. Remélem, hogy ennyi elég volt neki, most aztán jól megmutatta, hogy ő micsoda hű meg ha, de egy védekezésre képtelen embert csak nem támad már le ilyen semmi kis párbajban? De nem, rosszul gondolom, elég csak a fejére nézni, teljesen meg van veszve, a haragja nem olyan, ami hamar lecsillapodik. Végül Sara fogja vissza a vállánál fogva, mielőtt újra megátkozhatna; hogy miért teszi, fogalmam sincs, talán annyi mersze nincs, hogy részt vegyen egy gyilkosságban vagy ki tudja, miben. Nem is érdekel… *
- Jó, úgyis ott van már, ahova való. *Johnson elteszi a pálcáját, baromi elégedett a hangja, ahogy végignéz rajtam, most aztán nagyon büszke lehet magára. Egyetlen szó nélkül sétálnak el mellettem, nekem pedig muszáj kivárnom azt a kis időt, amíg elmúlik a bénultság, hogy végre felkászálódjak a földről. Világoskék farmerem tiszta sár, szürke felsőm ujja elszakadt és véres a karomon, de a seb nem súlyos. Nem fogok sírni, bár a megalázottság érzése elég erős most bennem, a dühömről nem is beszélve. Ahogy körbenézek, észreveszem a pálcámat, jó három méternyire tőlem. Felveszem, szerencsére nincs baja. Ezt még meg fogja bánni az a szemét! Nem vagyok túl jól, a fizikai fájdalmamra még a bennem tomboló harag is ráerősít. Egyszer eljön az idő, amikor ez a féreg a földön kúszva fog könyörögni az életéért. Azt ugyan nem tudom még, hogy mit fogok vele csinálni, párbajban, mint az imént is nyilvánvalóvá vált, még mindig nem vagyok elfogadható szinten. De szívesen megmérgezném! Végül is, nem akadályoz meg ebben semmi…
Semmi kedvem már békák után kutatni, vissza akarok menni a kastélyba, és már épp fordulnék el, mikor észreveszek valamit; a kő az, amit Johnson lefejelt, egész szép mennyiségű vért hagyott rajta. Azonnal eszembe jut valami, nadrágom zsebébe csúsztatom kezemet az egyik kis üvegért, melyekből három is volt nálam, kettő eltörött, mikor rájuk estem, a harmadik szerencsére megúszta egy darabban. Nem is kell nekem több, egyetlen csepp vére is elég lesz ahhoz, amire készülök. Odamegyek a kőhöz, és kissé nehezen, de sikerül némi vért juttatnom a kis üvegbe, majd tenyerembe zárva indulok el vissza az ösvényen, hogy beszerezzem, amire még szükségem van.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Az elhagyatott lápvidék   

Vissza az elejére Go down
 
Az elhagyatott lápvidék
Vissza az elejére 
14 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14
 Similar topics
-
» Elhagyatott bánya
» Elhagyatott város
» Elhagyatott edzőterem
» Az elhagyatott Dokk
» Elhagyatott gyárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: