Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Félelmetes játszótér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
SzerzőÜzenet
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Szomb. Dec. 15 2012, 23:22

*Nem kerüli el a figyelmem, miként méreget engem, de gondolom ez természetes, ha az ember idegenbe botlik, főleg ilyen hirtelen. Én sem mulasztok el egyetlen pillanatot sem, mivel még nem felejtettem el, milyen hirtelen került ide, szóval lehetségesnek tartom, hogy valamiért gyorsabban mozog az átlag embernél, nem árt hát óvatosnak lennem. ezen taktikánál maradva le is ülök majdnem közvetlenül mellé, ügyelve arra, hogy a biztonságosnak talán nemigazán mondható távolság megmaradjon köztünk. Míg puncsomat iszogatom, mintegy mellékesen rákérdezek ittléte okára, amire nem ad egyértelmű választ.*
- Mystral nem olyan nagy, hogy csak úgy eltévedjen az ember.* leplezem le nyilvánvaló hazugságát. Még ha mugli lenne, talán elhinném neki, de egy varázsló számára mindig ott a lehetőség, hogy hoppanáljon, ha meg nem tud, akkor sem itt ücsörög egy szál maga, hanem segítségért indul a népesebb utcák felé. Lehet, hogy ő is megérzi, hogy kezdek gyanakodni, mivel egy újabb lehetséges érvvel áll elő, miszerint magányra vágyik. Ezen aztán végképp mosolyognom kell.*
- Ez esetben könnyűszerrel kikerülhetett volna, továbbá most sem beszélgetne velem.* nézek vele farkasszemet rezzenetlenül, újabb füllentést leplezve le. Minden egyes mondatával tovább erősödik bennem a gyanú, hogy nem véletlenül van itt, vagy legalábbis nem véletlenül nem áll tovább, így felkínálom, hogy én húzom el a csíkot, mégpedig e lehető leghamarabb. Amilyen gyors, esélyem sem lenne csak úgy elmenekülni, amivel szintén csak hergelném, így megpróbálok az észérvek mezején maradni.*
- Miből gondolja mindezt? Mitől kellene félnem, továbbá megvédenem magam?*passzolom vissza a kérdést, továbbra is blazírt arccal, miközben a fejemben zúgó vészharangtól alig hallom következő szavait.* ~ Szóval igazam volt, mégiscsak feketén akar elpasszolni valamit...~* gondolkodom összevont szemöldökkel vizslatva az előkerülő pengét. Nem látszik rajtam ijedtség, hiszen még messze van tőlem, nem is jön közelebb, mintha csalogatna. * ~Vajon a penge mézesmadzag akar lenni?~* töprengek tovább, aztán arra jutok, hogy jobb ha nem nála van a kés, így lépek óvatosan közelebb és nyújtom is kezem a kés felé, mintha meg akarnám vizsgálni. Felőlem aztán színaranyból is lehetne, akkor sem érné el, hogy a fegyverre koncentráljak, ami ha odaadja, hamarosan az én kezemben villog.
- És mit kér cserébe?* Futólag megvizsgálom a kést, aminek a súlyán is látszik, hogy nem egy vacak darab, szóval ebben kivételesen nem hazudik a férfi. Az okot inkább nem akarom tudni, hogy miért akar tőle megszabadulni, mindez nem tartozik rám, leendő üzletember révén azonban egyből átprogramozódik az agyam az alku szó hallatán, és máris az ár felől érdeklődöm. Valamiért sejtem, hogy nem pénzt kér érte, hiszen kinézetéből nem azt vonom le, hogy tolvajlásból él, így egyelőre fogalmam sincs, mit szeretne egy ilyen késért cserébe. Mindenesetre most, hogy nem kertel tovább, és az üzletre tér, valamelyest megnyugszom, hiszen úgy tűnik, csupán ezért van itt, hogy ezt elpasszolja, és ha az üzlettársa nem jött, hát én is megteszem.*
- Különben jó a marketingszövege...*jegyzem még meg, amíg előáll az alku rám eső részével, arra célozva, hogy előbb megfélemlíti a leendő vevőt, ráébresztve, hogy nem árt, ha a pálcán kívül egyéb fegyver is van az embernél.* - Gyakori kuncsaftjai a diákok?* kérdezem még, mivel nagyon meg szeretném nyugtatni magamat, hogy valóban csak egy egyszerű feketepiaci üzletről van szó.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Szomb. Dec. 15 2012, 23:39

*A magányból hamar ismerkedés lesz, mikor egy diák forma téved felém, én pedig méregetem őt. Halkan nevetek fel szavaira. Valamit nem ért meg, pedig azt hittem, egyértelműen fogalmaztam. Sose mondtam, hogy ezek az én indokaim ahhoz, hogy itt legyek. Persze mivel a játékot szeretem, így táncolunk még egy kicsit.*
- Kivéve ha nem ide való. *adom meg a választ, mert egy teljesen ismeretlen városban - mivel ez város és nem falu -, senki nem talál ilyen sötétben tökéletes utat, aki idegenként kóvályog. A következő állítása sem helyén való, így csóválom meg fejemet.*
- Senki nem mondta, hogy én ezért vagyok itt. *mutatok rá a lényegre, csupán kiegészítettem apró listáját a lehetséges indokokról. Eredetileg magányosan utazom, de most keresek valakit, ám úgy hiszem, rövid időm még van vacsorázni... ne történjen baleset, ha esetleg Aideen is csatlakozna.* - Nem mellesleg, te mit keresel itt? Inni jöttél ide egyedül? Elég érdekes választás... *tűnődöm el őszinte kíváncsisággal. Talán csak erre járt... talán több van mögötte. Nem lehetek biztos benne. Hamarosan azonban a lényegre térek, így kezdem el szőni hálómat, melybe remélhetőleg belesétál és akad, mert ha nem, akkor dühös énemmel kell találkoznia.*
- Azt nem nekem kell tudnom, hanem neked. Te tűntél riadtnak, vagy rosszul látom? *vonom fel szemöldökömet, ám ajánlatom nem marad el, tehát üzletelés veszi kezdetét. Látom, hogy sikerül eloszlatnom kétkedésének egy részét, így dőlök neki a hinta vasának, és fonom össze keresztben magam előtt a karomat. Hagyom, had vizsgálja meg, mivel nyilván kezébe adom a kést, amint érte nyújtja övét.*
- Pénzt. Abból lehet megélni. Nevezz meg egy árat... *téved, ha azt gondolja, hogy mást játszom, mint ami egy kereskedő volna. Már említettem is, hogy üzletelésből lehet élni, egy igazi kereskedő pedig nem kockáztat más termékekkel, amit még pénzé kell varázsolni... rögtön a lényegre tér. Nem áll szándékomban alkudozni vele, kiderül, mit felel. Megállapítására csupán elmosolyodom.*
- Nem, inkább felnőttekkel üzletelek. Azok okosabbak és értelmesebbek, bár a diákokat könnyebb átverni. Te viszont valahol kereskedőnek látszol... *bökök fejemmel feléje, s már türelmetlenül várom, hogy a következő fázisra lépjünk. Most rúgom el magam a vastól és sétálok közelebb nyugodtan, szememet a késen tartva, majd egy méterre állva meg tőle várom, hogy választ adjon, illetve a poharat is vizsgálgatom.*
- Koccintani nem tudunk, ha lenne üzlet, de talán neked egy korty meg nekem. *mutatok rá a pohárra, melyben remélem még van ital. Én ma biztos iszom, ha ő nem is többet.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Vas. Dec. 16 2012, 00:00

*Úgy látszik, sikerül elbeszélnünk egymás mellett, vagy csak túlságosan koncentrálok a fejemben lüktető kérdésre, miszerint mit akarhat tőlem, így nem veszem észre, hogy az én listámat akarja kiegészíteni szavaival. A végeredmény szempontjából azonban teljesen mindegy, miért beszél mellé, mindenképpen gyanússá válik általa.*
- Remek. Akkor talán elárulhatná.* mutatok rá, hiszen az imént is pontosan ez volt a kérdésem, még ha nem is ennyire egyértelműen. De ha nem ért a finom célzásból, beszélhetek nyíltan, kevésbé kedvesen is vele, engem ugyan nem zavar. Az viszont egyre inkább, hogy mindenfélét hadovál és titkolózik, holott elég nyilvánvaló az erőfölénye, már csak az életkorából adódóan is. *
- Nézze. Maga hirtelen felbukkan a semmiből egy sötét játszótér közepén, egy kést villogtatva. Egy kis óvatosság nem árt. Segít életben maradni.* döntöm oldalra a fejem, miközben azt magyarázom, miért vagyok feszült, ami szerintem pedig tökéletesen érthető, hiszen nem épp sörözni invitált meg az imént, tehát nem értem, miért cicázik velem. Talán kezdődő bosszúságom miatt vagyok egy kicsit óvatlanabb, mint szoktam, de így nem jutunk egyről a kettőre, ha folyton csak eltáncolunk egymás mellett. Ezért is könnyebbülök meg egy kicsit, mikor előhozakodik az üzlettel. Ehhez legalább értek, így rögtön rá is kérdezek, mit szeretne cserébe. Válasza hallatán felvonom szemöldököm.*
- Miből gondolja, hogy van nálam annyi, amennyit ez a kés ér? Nem szoktam teli erszény arannyal rohangálni, csupán egy kis apró van nálam, amiből a puncsot vettem...*torpanok meg, mivel nem egészen ilyen ellenszolgáltatásra számítottam, hiszen egy magamfajta diák alapesetben tényleg nem rohangál egy vagyonnal a zsebében, még ha éppen ajándékokat is vásárolni jött ide. Ha előre megbeszélt találkozóról lenne szó, az más, így viszont nem értem, miért kér pénzt, hiszen mint említette abból akar megélni, márpedig ebből a pár garasból, ami nálam van, nem fog.*
- Egészen pontosan két aranypénz van még nálam, meg az a pár fillér visszajáró az italból.* nyitom ki erszényemet. Most majd kiderül, hogy ki akar-e rabolni, vagy egészen másról van szó. Ha jól tippelek az utóbbival, sajátosan kell reagálnia az elhangzott, meglehetősen alacsony vételár hallatán.*
- Valahol kereskedő is vagyok.* hagyom rá, elengedve fülem mellett a megjegyzését. Azt végképp nem kell tudnia, honnan származom, hiszen így könnyebb a nyomomra bukkanni.*
- Ebből a pénzből valóban nem tudom a kést is megvenni, plusz még meg is hívni önt egy italra.* helyeslek tettetett sajnálkozással, mivel eszem ágában sincs a szükségesnél tovább élvezni a férfi társaságát,nemhogy még koccintani vele valami vendéglátóipari egységben. Nem kerüli el a figyelmemet közeledése, ezt azonban betudom a rámenős eladók rossz szokásának, én pedig hátra lépek egyet, mintha csak a lámpafényben is meg szeretném vizsgálni a markolatot. Pálcát is használhatnék fényteremtésre, de egyelőre nem akarom előkapni, nehogy provokációnak vegye.*
- Nos, mi legyen?* kérdezem visszapillantva a férfira, hiszen most tőle függ az alku kimenetele.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Vas. Dec. 16 2012, 00:17

*A játékba rengeteg körülmény tartozik, én pedig mindre figyelek, így csúsztatok, beszélek hozzá, hogy lassan terelgessem célom felé. A következőkben azonban elég szemtelen hangot üt meg velem szemben, így hirtelen keményednek meg vonásaim komor arcomon és feszülök meg, ahogyan dörrenek.*
- Semmi közöd hozzá. Nehogy egy tizenéves kérje rajtam számon... *morgok, komolyan, s természetesen nem kerüli el figyelmem, hogy kérdésemet teljesen elereszti füle mellett. Nem szeretem, ha semmibe vesznek. Rossz előjel, ugyanis dühít az egész. Aprón húzom el számat kijelentésére, de szórakoztat az egész, ez látszik rajtam. Humorosnak tartom.*
- Persze, hogy segít. Nem gondolod, ha bajt akarnék, már megtettem volna? *rázom meg fejelemet, hiszen rengeteg alkalmam lett volna arra, hogy feltépjem ütőerét. Nekem azonban nem ez a célom, azt már pedig meg sem jegyzem, hogy talán nem figyelt, azért nem látott... felesleges veszekedést szülne.*
- Mindennek annyi az ára, amennyiért képesek eladni. Nem mellesleg ide elég gazdag népek járnak, úgy kószálnak a városban. Te sem látszol szegény fiúnak... *vonom meg a vállamat, s hallgatom meg kis beszédét arról, hogy nincs nála pénz, amennyi pedig van, nem lenne elég a késhez. Most unom meg az egészet, tehát egyszerűen nyújtom kezemet a kés felé nyitott tenyérrel, hogy helyezze bele.*
- Talán nem kéne üzletelnünk, egyszerű mondatokat nem értesz meg. Azt mondtam, a poharadból egy korty neked, egy korty nekem. Senki nem kért meghívást. *szögezem le, s ezzel felelek is kérdésére. Amennyiben átnyújtja a kést, egyszerűen teszem el, s ha tekintetünk találkozik, mivel nincs oka kerülni a pillantásomat, akkor szólalok meg.*
- Meg ne mozdulj! *adom parancsba, így ha minden igaz, akkor képességem használatával élve a másik nem tud majd mozogni, mert tiltom neki. Amennyiben ez történik, mosolyogva nézek rá, úgy fonom össze karjaimat. Ha pedig ez nem sikerül... akkor találunk más utat rá.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Vas. Dec. 16 2012, 00:39

*Furcsának tartom ezt az egész helyzetet, a kérdésemre adott kitérő válaszokat, ködösítést, főleg, hogy meg is kérdezem, hogy óhajtja-e, hogy magára hagyjam. Mivel válaszából kitűnik, hogy nem zavarom, nem értem, miért nem képes értelmes választ adni, hiszen nem a bankszámlaszámát kértem el. Éppen ezért egy fokkal erélyesebb hangot ütök meg vele, ami úgy látszik, felborzolja érzékeny lelkivilágát és egyből rádörren. Ha azt hiszi, ezzel megfélemlíthet, nagyon nagyot téved. Ha annyira félteném nyomorult kis életemet, már rég leléptem volna, vagy legalábbis megpróbáltam volna. Mivel Marcus elhagyott, igaz barátom egy sincs, a legidősebb hugimnak köszönhetően a családom is széthullóban, nem igazán értem, miért kellene futnom. Inkább maradok, és megpróbálok a végére járni ennek a furcsa ügynek.*
- Legyen, ahogy akarja.* vonom meg vállam, mivel ez tényleg gyerekes kirohanás volt ahhoz képest, milyen fenyegető rosszfiúnak is akarja egész végig feltüntetni magát.*
~ Na most ki is védekezik ezerrel? ~ * villan át agyamon a gúnyos kérdés, hiszen nem csak fegyverrel lehet védekezni, hanem szavakkal is, amit a másik is ügyesen művel, nem csak én igyekszem.*
- Azt csak maga tudhatja, mit akar, mivel nekem nem hajlandó elárulni.* jegyzem meg kissé belefáradva a vitatkozásba, hiszen ez így sehova nem vezet, én legalábbis nem látom, merre tart ez a beszélgetés. Valóban lenne ereje elvenni tőlem azt, amit akar, legyen az bármi, noha azt állítja, semmi efféle szándéka nincs. Legyen hát, ahogy akarja.*
- Nem is vagyok, de mint mondottam, nem járkálok pénzeszsákokkal a hátamon. Ezért nem értem, miért nem beszéltük meg előre a találkozót, akkor nálam lenne a megdelelő címlet.* magyarázom, miközben visszaadom neki a kést, elvégre a férfinak állt inkább érdekében eladni azt nekem. Következő szavaira rácsodálkozok, és kezdek biztos lenni abban, hogy a fickó nem teljesen ép elméjű, hogy az én poharamból akar inni. Mint valami morbid házasságkötési ceremónián. Eme gondolat hatására ki is ráz a hideg, de azért felé nyújtom a poharamat, legyen, amit ő akar. Közben persze a szemébe nézek, hiszen ilyenkor úgy illendő.*
- Akkor egészségére!* mondom még, de közben meghallom szavait, mire torkomon akad a mondat. Először azt hiszem, valami fenyeget hátulról, ezért akar nyugalomra inteni, majd mikor rájövök, hogy valóban nem tudok mozdulni, egy cseppet magasabbra szökik a pulzusom és kénytelen vagyok mozdulatlanul kivárni, mit is szándékozik most tenni. Bár tagjaimat megbéníthatta, gondolataim ha lehet, kettőzött sebességgel cikáznak.*
~ Ez meg miféle varázslat? És főleg hogy tudnám lerázni? Mi a fene ez a pasas?!~ *filózok magamban, ám belső tusámból semmi nem látszik arcomon, lévén nem mozdulhatok meg, tehát továbbra is udvarias mosollyal nyújtom felé a poharat, mint pár pillanattal ezelőtt. Csak azt nem értem, hogy ha bántani akar, miért jó neki, hogy nem tudok küzdeni, hiszen ha ilyesmire képes, könnyűszerrel lerázhatná magáról a támadásaimat.*


// fagy //
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Dec. 27 2012, 20:59

//Olvadunk.//

*Tetszik ez a játék, ahogyan kerülgetjük egymást, informálódunk, puhatolózunk a másik felől, annak gondolataiba próbálunk látni, hogy a következő tettét megjósoljuk, vagy értelmezhessük szavait. Sajnos a szép tánc vége veszekedés lesz, ez pedig kezdi a türelmem próbára tenni, főleg úgy, hogy nem tűnik félelmetes ellenfélnek. Határozottabb lenne, bár így is elég idős... fel kéne ismernie!*
- Mert nem ismerjük egymást. *húzódik gonosz mosolyra a szám, miközben a kést is elveszem, s tokjába csúsztatom. Tovább beszélek, s úgy tűnik sikerül meg is értetnem vele magamat, így nyújtja át a poharat, ez pedig a megfelelő alkalom. Képességemet használva bénítom le, és mosolygok bele arcába, egy ideig némán állva, s szórakozottan vizsgálva a fagyott vonásokat.*
- Élő szobrok is lehetnétek az otthonomban... jól nézne ki. *gondolkodom el, finoman végigsimítva államon, majd a poharat egyszerűen veszem ki kezéből, és a maradék italt belőle hanyag mozdulattal, oda sem nézve rá löttyintem félre, így nedvesítve be földet. Ismét, lassan húzom elő késemet és nyújtom ki kezemet.*
- Kérem a pálcád. Most... Megmozdulhatsz. *suttogom halkan, s ha minden igaz, akkor oda is kell adnia a pálcát, mit egyszerűen teszek a belső zsebembe. Nem, nem töröm el, rajtam és a tevékenységemen ne gazdagodjon meg a Mystralban található pálcás. Pár lépést teszek hátra, beszéd közben, majd a kést hirtelen gyorsasággal és erővel vágom a fiú lábai elé, hogy bele is álljon a földbe.*
- Szeretném, ha meg is vágnád magadat, mondjuk csukló tájékán, és a pohárba csöpögtetnéd. Azért az artériád ne vágd el. *vonom fel szemöldökömet, míg az egyik libikókára teszem a poharat tőle távolodván. Ez persze akkor történik meg, ha szemébe nézek, ha pedig nem... hát akkor másképpen kell megoldanom. Nyilván tudom, hogy van lehetősége támadni, de csak nem lesz ostoba, mivel képzett bérgyilkos és nem mellesleg vámpír is vagyok, nagy hatalommal. Tud egyáltalán az egyezményről?*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Dec. 27 2012, 21:40

*Úgy kerülgetjük egymást, akár két dühödt, szőrét meresztgető macska, amely gondolatom akár vicces is lehetne, ha nem lenne az az érzésem, hogy valóban egy ragadozóval van dolgom. Ez a feltételezésem be is igazolódik, amikor poharamat felé nyújtva az illemórán tanultaknak megfelelően belepillantok szemébe, mire a férfi különös parancsot ad. Első pillanatban nevethetnékem támad, ám mikor rájövök, hogy az elhangzottak értelmében kacarászni sem tudok, kezdek pánikba esni. Meglódulnak gondolataim, mert kétségbeesetten próbálok válasz után kutatni. Ha megvan a válasz, tudni fogom a módját is, hogyan kerüljek ki ebből a kelepcéből. Különösen, mikor megemlíti, hogy akár díszként is funkcionálhatnék a nappalijában, amely ajánlat egy felől kecsegtető, hiszen ez azt jelenti, hogy esztétikusnak talál, az efféle veszélyes pasasok azonban nem szerepelnek az étlapomon. Jól láthatóan ő nem ilyen válogatós. Erről aztán be is villan a válsz: *
~ vámpír! Ez egy vámpír!~* konstatálom kétségbeesetten, ahogy légies mozdulatait figyelem, amint körülöttem cirkál, akár egy csúcsragadozó. Első reakcióm természetesen a pánik, mire teljes erőmből próbálom megtörni a varázslatot, puszta akarattal, ám magam is tudom, hogy ebben a harcban csak vesztes lehetek, hisz saját testem lett a börtönöm. Aztán szép lassan eszembe jutnak óráról azok a fegyverek, amikkel harcolhatnék ellenük, ám sem keresztet, sem szenteltvizet nem hordok a mellényzsebemben. Pech. Míg jól lehordom magam felkészületlenségemért, kiveszi kezemből a poharat, és kilöttyinti belőle az italom maradékát. Most már világos, hogy mit akar, de tőlem ugyan meg nem kapja, ha rajtam múlik.*
- A pálcám kell? Csak tessék!* nyújtom felé látszólag blazírtan, mikor kissé eltávolodik tőlem, és megengedi hogy mozduljak. Elsődleges fegyveremet zsebre is teszi, de ennyi erővel akár el is törhetné, mert van egy olyan sejtésem, hogy nem adja vissza, vagy ha igen, csak azután, hogy megkapja amit akart, márpedig én nem leszek kezes bárány, nem az a típus vagyok. Ennek megfelelően le is hajolok a késhez, mintha teljesíteni akarnám a kérését, amit azonban anélkül ad ki, hogy a szemembe nézne, ugyanis most már kerülöm a pillantását.*
- Nem szándékoztam.*morgok, mintha akaratom ellenére automatikusan cselekednék. Épp hogy a szeme alá pillantottam, ezért remélem nem veszi észre, hogy nem volt tökéletes a szemkontaktus. Mozdulataimmal igyekszem nem elárulni magam, ugyan olyan gépiesen guggolok le a tőrért, mint ahogy az imént a pálcámat átadtam. Tisztában vagyok azzal, hogy felesleges lenne támadással próbálkoznom, hiszen nagyon gyors, és ha nem találom el a szívét a tőrrel, mégpedig jó mélyen, akkor csak még jobban megszívom. Ezért amíg lehajolok, remélhetőleg észrevétlen leoldom kabátom elejéről a brosst, amit mindig magamnál hordok. Na nem épp most akarok elkezdeni imádkozni, sokkal inkább felszívódni szeretnék. Ehhez mérten az ólomból készült tűvel villámgyorsan megkarcolom magam, ám nem a csuklómon, hanem előbb a bal, majd a jobb kézfejemen. Úgy saccolok, hogy sikerülnie kell, hiszen a vámpír épp a poharat helyezi el egy mérleghintán, hogy majd oda csöpögtessem a vérem. Ha sikerül amit elterveztem, akkor azonban felizzanak az elnagyoltan megrajzolt betűk, és a vérzés is eláll, tehát nem kap nasit ma este. Ha valamilyen módon mégis megakadályozza menekülő hadműveletemet...nos, azért ráérek akkor aggódni.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Dec. 27 2012, 22:02

*Most, hogy kezd izgalmas lenni a játék, érzem, hogy hamarosan ki is derül ki volnék, hamarosan vége a táncnak, mely veszekedésbe fullad, s nem lesz szükség több kérdésre. Tehát amint alkalom kínálkozik, fel is fedem magamat, így parancsolva neki, s szórakozottan szemlélem a mutatványt. Egyáltalán nem azért, mert bármilyen hajlamaim lennének a férfiak irányába, inkább azért, mert humoros pózok jutnak eszembe, miket ki lehetne használni.*
~ Aideen-nek nem tetszene, de pont ez lenne a lényeg. ~ *vigyorgom magamban, s ezek után a pálcájáért nyúlok. Nem töröm el, más biztosan ezt tenné, főleg egy-két vámpír akit ismerek, ám én nem vagyok gonosz, még tudom mi a harc szelleme, hiszen képzett gyilkos vagyok... nem pedig állat. Inkább teszem el, s már következő mondatomból biztosan egyértelműnek kell lennie, hogy ki is vagyok én, miután hirtelen kapom ki szédítő sebességgel kezéből. Tudja, mire vagyok képes. Apró, de gonosz mosoly suhan végig arcomon, míg kezemet a hátam mögött kulcsolom össze, és úgy figyelem, hogy mit ténykedik, miközben le is rakom a poharat a libikókára.*
- Miért nem jössz ide? *szakítom hirtelen félbe őt, elvégre ennek nincs semmi értelme. Vére így csak a földre csöpögne. Nem tudok róla, hogy nem működik tökéletesen a képességem, mert a szemkontaktus nem tökéletes, viszont fel vagyok rá készülve, direkt hagyok neki erre lehetőséget, különben kényszeríteném, hogy nézzen rám. Hatalmas távolságokból érzek meg szagokat, hallok meg hangokat, s a szemem is tökéletes... nem figyelem a leeső ólmos anyagot, ám mikor nem halad a kés, nem érzem a friss, töményen felszabaduló vér illatát olyan mértékben ahogy kéne, és nem érzékelem más módon sem, tekintetem oda is villan. Azonnal látom, hogy ügyködik valamit, éppen a bal kézfején karcol végig, de eleve tíz méteren belül vagyok, hirtelen válok láthatatlanná, s hatalmas gyorsasággal vágódom neki, egyszerűen rúgva bele. Pár métert biztosan taszítja majd cipőm, én azonban még mindig nem vagyok látható, hanem a késhez nyúlok, ha kezében van, akkor ki is csavarom belőle hirtelen mozdulattal, hogy torkának szegezzem.*
- Hajszál híján... hajszál híján... *ismétlem suttogva, majd ahogyan magamnak szorítom őt erővel, torkának szegezve a kést, egyik kezét hátra is csavarva, úgy indulok meg és lököm a pohár felé, el nem engedve őt. Amint közel is érünk, nem fogok tovább kedvest játszani, hátul lévő kezét előre rántom a nyakához, egészen a késhez, majd meg is vágom mélyen, így csöpögtetve a pohárba, egy-két decit a vörös folyadékból. Csupán ezek után taszítom el magamtól, meglökve, el is engedve tartásomból, a kést tokjába téve, a poharat felkapva. Nem támadok, nyugodtan szemlélem őt, még nem is iszom semmit, inkább csak háttal dőlök a közeli mászókának.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Dec. 27 2012, 22:27

*Jó fél óra szórakozás után kivillantja végre a foga fehérjét. Ha a barátnőjének is ennyi előjátékot szán, mint most nekem, akkor vagy nagyon lassan indul be a csaj, vagy elalszik a végére. Persze, csak ha nem őt is kényszeríti a tekintetével, na de ez nem az én asztalom. Szerencsére úgy tűnik, nem képes a gondolatolvasásra, különben nem bánna velem ilyen kesztyűs kézzel. Hiába ijedek meg, legbelül tudom, hogy ennél szörnyűbb dolgokra is képes lenne és még csak a kisujját sem kellene érte mozdítania. Kezd nagyon nem tetszeni a dolog főleg, hogy a pálcámat is oda kell neki adnom, bár úgysem tudnék ilyen gyorsan semmi használható varázslatot összehozni. Pontosan tudom, hogy egyetlen esélyem lesz próbálkozni, azt pedig nem szeretném elpuskázni csak azért, mert alig bírom kivárni, míg esetleg nem figyel olyan éberen. Ha türelmem nem is végtelen, gyorsan tanulok, ezért a következő parancs elhangzása előtt ügyelek arra, hogy ne nézzek teljesen a szemébe. Sötét van, és bár élesebb a látása mint az enyém, az arcom árnyékba burkolózik, így sikerül elkerülnöm, hogy ismét az uralma alá vonjon. Ezt kihasználva eleinte elaltatom az éberségét azzal, hogy nekilátok az utasítást végrehajtani, ám közben a tűmmel - amit még az árnymágia házik gyakorlásakor szereztem be - nekilátok bal kézfejemre az alfát, jobbomra pedig az omegát felkarcolni. Mindez csupán egy pillanatot vesz igénybe, ám érzékelésem lelassul, szívem a torkomban dobog. Nem tudom, hogy dübörgő pulzusom, vagy a kevés vér szaga árul-e el, minden esetre hamarosan ütést érzek az oldalamnál, én pedig jó pár métert gurulok a sötétben, mígnem egy mászóka állít meg, nem kevésbé fájdalommentesen. A rúgástól csillagokat látok, és gondolatban épp kárfelmérést végzek, mikor egészen közelről hallom meg a suttogást. Gondolataim egyből kitisztulnak a hűvös fél érintésére, amint a torkomnak szegezi a kését.*
- Az nekem...nem ..elég..jó.* szakad fel belőlem szaggatottan, ahogy zihálva megpróbálok levegőhöz jutni szorítása ellenére. Bár bordáim sajognak, most nem ez a legfőbb problémám, ugyanis ekkor előrecsavarja az egyik kezemet, majd jó mélyen megvágja, hogy a poharat megtölthesse a kiserkenő véremmel, mire felszisszenek. Nem adom meg neki azt az élvezetet, hogy kiáltozni kezdek. Nem mondom, hogy nem fáj, hiszen fehéren lüktet, versenyt sajogva a bordáimmal, de a gyakorlati házik során megszoktam, hogy gyakorta a véremet kell vennem, ami kicsit feljebb tornázta a fájdalomküszöbömet is. Már kezd elfehéredni a kezem, mikor ellök magától, én pedig szédelegve elbotlom pár lépés után. Azonnal lekapom sálam, hogy megpróbáljak szorítókötést csinálni a sebem mellett, hiszen nincs nálam a pálcám, hogy meggyógyíthassam magam. Míg én a földön kuporgok, ő fesztelen tartással emeli poharát, ám egyelőre nem iszik. Vajon mire vár, tapsra?*
- Most meg mi van? Kísérő is kell?* kérdezem fájdalomtól eltorzult hangon. Ha azt hiszi, hogy majd önszántamból szórakoztatom, amíg falatozik, akkor nagyon téved. Szeretném tudni, hogy elmehetek-e végre, vagy meddig játszik még velem. Fogalmam sincs, mit akarhat tőlem a véremen kívül, minthogy pénzem nincs. Lassan felülök egy közeli padra, de mindaddig nem teszek kísérletet az elmenetelre, amíg nem látom, hogy megelégedett volna a kínzásommal. Még egy olyan rúgást nem kérek, köszönöm szépen. Mint mondtam, gyorsan tanulok, valamint nem árt felismerni az eleve vesztes csatákat is.*
Vissza az elejére Go down
Azrael
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 298
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- auralátás
- láthatatlanság


TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Dec. 27 2012, 23:01

*Végre el is jutunk a megfelelő ponthoz, ami szintén olyan izgalmas számomra mint az előkészítés, mely most át-át csap kellemetlen veszekedésbe. Egy ideig élvezem, aztán megunom, tehát uralmam alá hajtom, így vizsgálva meg, s hamarosan a pohárral együtt térek a libikókához, pálcáját elvéve, a kést dobva neki oda. Természetesen figyelemmel kísérem mozdulatait, s fel is tűnik, hogy nem pontosan azt csinálja amit feladatként adok. Értelmetlen cselekvés, kérdésemre sem válaszol. Gyanús... Éppen ezért még időben veszem észre, hogy sántikál valamiben, s láthatatlanná válok, úgy akadályozom meg durván, rúgással a szökést, majd pedig válaszát figyelembe sem véve rángatom el, hogy vérét vegyem, s csak ezek után taszítsam el magamtól. Kezemben a pohár, úgy figyelem, s ez láthatóan nem tetszik neki.*
- Szeretnél az lenni a továbbiakban is? *vonom fel szemöldökömet kérdésére, s gonosz mosoly szánkázik végig ajkamon, ki is villantva szemfogamat. Nem áll szándékomban bántani, eleve nem volt negatív, s bár szomjas az vagyok, nem ihatok belőle a mellékhatások miatt, ha pedig tovább csöpögtetném a vérét, félő az elvérzés, ezért nem kockáztatok. Ilyet nekünk nem lehet. Inkább csak hörpintek egyet a pohárból, színpadiasan kacsintva, majd egyszerűen indulok sétának, el tőle, mivel több dolgom nincs vele.*
- Óh, majd el felejtettem. Legközelebb jobban vigyázz. *veszem ki pálcáját a zsebemből, és hajítom is el a távolba, valahová a játszótér mögé, tehát ha utána akar menni, akkor meg kell keresnie, én pedig már láthatatlanná is válok ismét, s elsuhanok. Nem akarok tovább a csábító vér közelében maradni, mert ebből nem jöhetek ki jól, sem ő. Utam még végig vezet a városon, egy-egy áldozatot is ejtek szomjúságom csillapítása miatt, s csak ezek után térek vissza kastélyunkba. Nem tudom, hogy hány diákot ejtettem már el, illetve beszélnek-e rólam, e miatt azonban nem is aggódom. Majd fény derül arra, lesz-e bármilyen hatása.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Dec. 27 2012, 23:39

*Azt hiszem, megérzem mikor szakad el a férfinél a cérna, az pedig számomra igencsak kellemetlen következményekkel jár. Legelőször is elkobozza a pálcámat, aztán pedig arra utasít, hogy véremet poharába töltsem, akár egy pincérlány. Ez meglehetősen megalázó számomra, még csak meg sem harap, hanem csak így megcsapol. Nem mintha hiányozna egy kis vámpírméreg a vérkeringésem működéséhez, de akkor is csalódok némiképp. Egyáltalán nem erre számítottam, mikor először értesültem róla, hogy a suli környékén vámpírok garázdálkodnak. Ezért aztán eszem ágában sincs engedelmeskedni neki. Általában én osztom a parancsokat, és nem én vagyok az, aki végrehajtja őket, tehát kellemetlenül érint a szerep, és megfogadom, hogy a megfelelő pillanatban teszek is ellene. Így kerül elő a tű, és kezdem el rajzolni a betűket, de akárhogy igyekszem, nem lehetek elég gyors egy olyan teremtményhez képest, aki láthatatlanná is tud válni, plusz kenterbe veri az összes létező sportkocsit, már ami a gyorsulását illeti. Szerencsére jóval kevesebbet fogyaszt, amit meg is tapasztalok, miután a rúgás következtében a földre kerülök, ám hamar összeszed, hogy megcsapoljon. Ha nem megy szép szóval, elveszi erővel. Ez akár az én mottóm is lehetne, ám fordított helyzetben cseppet sem tűnik bölcs gondolatnak. A vérvétel után el is leszek lökve, akár a csokis papír, ha kifogyott belőle az édesség. Azt várom, hogy majd mohón nekiesik a pohár tartalmának most, hogy megszerezte, ám nem ez történik. Pár pillanatig csak méreget, mintha akarna még valamit.*
- Azt hiszem eltekintenék tőle.* találom meg a hangom, miután nyelek egy érdeset, és az életre szavazok, ha már felkínálta a választási lehetőséget. Szemfogai cseppet sem nyújtanak ígéretes látványt, én pedig jobban szeretem a kést és a villát használni étkezéshez, tehát újfent nem vagyunk egy hullámhosszon. Szerencsére hamarosan sarkon fordul és iszogatva távozni készül, ám előtte még elhajítja a pálcámat,*
~ Mi vagyok én bodrikutya?~* kiáltok fel majdnem, eleresztve egy cifra káromkodást, aztán mégis visszafogom magam, és amint láthatatlanná válik a férfi, nekilátok a keresésnek. Meg kell gyógyítanom magam, emellett pedig nehéz igazán passzoló pálcát találni, szóval nem szeretném elveszíteni. Szerencsére nincs nagy gaz, és bár alig látok, mégsem lépek rá, hogy ketté törjön. Így is beletelik jó pár percbe, mire botorkálva megtalálom a fegyveremet, és begyógyíthatom a vágást. Nem szeretném, ha nyoma maradna makulátlan bőrömön, mert képes lennék felfogadni egy egész sereget a vámpír ellen, ha ez megtörténne. A szakadt, piszkos ruha az egy dolog. A csúnya hegek meg egészen más kategóriába tartoznak.*
- Hippokrax!* bökök is a seb felé, majd ha összeforrt a seb, még egy percig némán kémlelem a sötétséget. Minthogy a vámpír valószínűleg már messze jár, én is elindulok vissza az iskolába. Kissé szédülök, így nem ártana mihamarabb pótolni a vérveszteséget.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 21:41

*Bizony kezdem érezni, hogy bár idegen számomra ez a világ, én nem vesztem el, maradok olyan mint voltam, és környezetemet is kellemessé formálhatom, ha maradok hű magamhoz. Ennek fényében, bár a beilleszkedés folyik, ahogyan a tanulás, ismerkedés a mágikus léttel, nem adok le szokásaimból, így tehát most a sötétben sétálok végig Mystral forgalmas utcáin, famulusom társaságában. Szeretem az éjszakai levegőt, hangulatot, a kietlenséget, nyugalmat, amikor minden, legyen az ember, állat, növény, élőlény vagy tárgy, a csöndet és harmóniát, mozdulatlanságot ontja magából. Éppen ezért tévedek most le a biztonságot nyújtó tömeg útjairól, s szinte észre sem veszem, önállósult mozgásom közben, mikor a tudatom alatt irányít valami, hogy igen kihalt vidékre érkezem. Itt már szinte csak a hold világít, a természet vadul burjánzik, egy lélek sincs közel s távol, viszont a játszótér, mely szemem elé kerül, annál inkább komorabban, vészjóslóbban fest.*
~ Hm... tanya hely. ~ *mosolyodom el magamban, s azonnal eszembe is ötlik Lis, illetve a kis társaságunk, melyet együtt építünk, és szervezünk, hamarosan pedig talán egy normális közösség kupálódik ki belőlünk, hiszen volt is már rá próbálkozás, ami elég meleg helyzeteket is szült... Famulusom a maga gyönyörű termetével, és kimért mozgásával indul meg, hogy lassan járva körbe a tárgyakat figyelje meg azt a helyet, ahol meg is állok, hiszen innen nem indulok tovább. Végül egyszerűen a hinta felé veszi az irányt, s mancsával löki azt meg, mikor figyelmét kelti fel, hogy a lágy szellő mozgatja azt. Tetszik neki, s nem súlyos, vagy hatalmas állat, egyszerűen ugrik fel, én magam azonban csak elmosolyodom, majd a csúszda felé veszem az irányt. Hűvös van, de ez nem akadályoz meg, mivel bár ruházatom jól áll, leginkább nagyobb része olcsó, viseletes. Lábamon egy lyukas, fehér tornacipő, melyhez egy sötétkék farmer társul, mit halálfejes övcsatom tart fenn rajtam, természetesen fekete övemmel együtt, ahol pálcám lóg, illetve barna, díszes - általam farigcsált - tokjában egy penge található. Ezeket azonban nem látni, ahogyan egyszerű fehér pólóm sem, mivel nekem nagyon tetsző szövetkabátom takarja el őket, melegítve engem, így egyik kezem zsebemben, s a hideg nem igazán hatol be, hiszen gallérom felhajtva, kabátom begombolva, nyakamban pedig még egyszerű fekete sál is lóg. Kiegészítő vagy pénz, szokás szerint nincs nálam, anyagi állapotom nem változott, de ez nem jelenti, hogy rendezetlen lennék, ellenkezőleg, borosta sincs arcomon, barna tincseim pedig rendezetten simulnak fejemre, merengő zöld tekintetemet keretezve. Pár pillanat, amíg neki is futok, s egyszerűen teszek pár lépést fel a csúszdán, így szaladva a tetejéig, kezemben viszont egy doboz sör van, olcsó ám, ebből viszont löttyen is ki.*
- Hogy szakadnál bele... te nyomorult, legalább ha erre van pénzem, az utolsó kortyot is akarom! *morgom, miközben a csúszda tetejére ülök le, neki is dőlve az oldalának, tehát bármikor le is tudnék csúszni, ha akarnék, de én inkább fejemet vetem fel, és vizsgálom a csillagot. Fogalmam sincs róla, melyik milyen, vagy egyáltalán az univerzum felépítése hogyan alakul... de tetszik.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 21:49

*Mivel imádok futni, így ma is a testmozgásnak kedvezek és merem remélni, hogy az este folyamán össze fogok futni Noellel. Jó érzés, hogy mostanában ismét minden normális közöttünk, teljes mértékben, de sebesülés nem látható ám szép testemen. Nem mutogatom a harapásokat, egyszerű mágiával tüntetem el a nyomokat, de a lényeg az, hogy tisztában vagyok vele, mérge nélkül is kell nekem. A mozgás viszont a vége felé jár, így érkezem meg az erdő széléhez, közel a játszótérhez és hallom is meg a számomra oly ismerős hangot, tehát fejem felkapom és már barna tekintetem a hang forrását is kezdi el keresni. Amúgy egy sötétbarna színű melegítő van rajtam, tehát futáshoz öltöztem, fekete sportcipővel, hajam pedig szépen össze is van fogva. A pálcám természetesen nálam, de egyéb fegyvert most nem hoztam, nincs rá szükségem. Tudom, hogy kit hallok, felismerném ezer közül is, mivel fontossá vált nekem, de tény és való, nem volt képem eddig beszélni vele, de mivel ő se keresett, nem érzem úgy, hogy annyira érdekeltem volna valaha is... egy levelet küldhetett volna, legalább karácsonykor vagy ott a bál... végtére is, ő a pasi, de mivel egyáltalán nem erőlködött, így nem is érzem igazán bűnösnek magam, tehát elő is lépek a fák rejtekéből és a famulusra csak egy apró, mosolygós pillantást vetek, biccentéssel pedig üdvözlöm is. Ezek szerint sikerült Zaine-nek az évfolyamlépés, helyes. A csúszdához sétálok, majd amikor ki leszek szúrva, a másik arcát kezdem el fürkészni.*
- Szia Zaine. Mondd csak, beszélhetnénk? *döntöm meg kissé a fejem, majd ez után hajamhoz nyúlok, hogy megigazítsam a lófarkamat és utána pedig csak lazán ejtem le magam mellé kezeimet. Mivel ez egy játszótér, padok is vannak bőven, így szépen az egyikhez lépek, majd le is csüccsenek oda, ahova remélhetőleg a fiú is követni fog. Előre érzem, hogy nem lesz hosszú ez a találkozás, makacs egy fiúval van dolgom, én pedig spanyol vagyok, szóval... érdekes lesz.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 22:01

*Sétára indulok famulusommal, s a civilizált világtól távolodva térünk ki egy játszótérre, melyet hangulata ellenére is kellemesnek ítélek a tanyázásra, tehát utamat a csúszda felé veszem, szerálom pedig hintázni kezd... pontosabban oda ugrik, de nyilván nem hajtja magát, csak ül rajta. Szeretem a csendet is, ilyenkor veszem ki és cserélem le elemeimet, persze csak elméletben, ezért is ülök most a csillagokat nézve, közben azért törölve kabátomat is, hiszen annak ujjára is löttyent a sörből, miből még nem hiányzik sok. Éppen kézfejemről nyalnám le a maradék folyadékot, hiszen az is úszik a folyékony kenyérben, mikor famulusom hirtelen dermed meg, majd mozdul is, s egy könnyed ugrással terem a földön, nyugodtan sétálva a lány felé, de szemmel tartva őt. Én saját állatomat kísérem figyelemmel, majd pillantásom az ismerős arcra téved, s úgy látszik a szitkozódás elterelte lépeiről figyelmem. Nem szólok semmit, meg sem mozdulok, merev arccal nézem végig közeledését, s ez a famulusnak is feltűnik, az apró feszültség közöttünk, tehát nem tesz több lépést a másik felé.*
- Szerintem te szavak nélkül is elég egyértelmű tudsz lenni. *vonom meg vállamat, némi szünet után, míg félre is billentem fejemet. Persze, rengeteget ígértem én és ő is, de míg én azon voltam, hogy teljesítsem az alku reám eső részét, tehát évfolyamot lépjek, addig fogalmam sincs ő mit csinált...*
- Gondolom ennyi idő után nem akarod teljesíteni az alkunk rád eső részét. *hangzanak szavaim halkan, egyelőre nyugodtan, de hidegen. Én már régen lemondtam róla, mert érzem, hogy került engem. Hiába indul meg a pad felé, nem szándékozok innen elmozdulni, tehát vagy távolabb megy, és kicsit felemeljük hangunkat - bár ebben a csöndben talán azt sem kell -, avagy itt marad, esetleg hozzám jön fel. Részemről többet nem mondok, mert ahogyan a nőket ismerem, biztosan lesz neki is megjegyzése.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 22:09

*Nem hittem volna, hogy pont itt fogok rátalálni Zaine-re, de ha már így alakult, én nem fogom elkerülni a beszélgetést, ugyanis sokat segítettünk egymásnak, úgy hiszem, nem kéne mindezt elrontani. Ahogy figyelem, ez a csodálatos famulus is megindul felém, de nem tart túl sokáig, hála a srác szavainak, melyre csak arcát figyelem kis ideig, aztán fel is sóhajtok halkan.*
- Zaine, ezt most úgy mondod, mintha te kerestél volna, egyszer nem tetted meg, ahogy tény, hogy én sem, tehát ne akarj mindent rám kenni. De mint mondtam, megmagyaráznám. *viszont tényleg hiába indulok meg a pad felé, ő nem óhajt követni, így hamar meg is állok, nem fogok itt kiabálgatni, másnak nem sok köze van ahhoz, ami itt beszéd téma lesz, tehát akkor már a csúszda felé lépek, majd szépen oda is csüccsenek annak végébe, de felfelé nézek, hogy lássam a másikat is. Remélem azért sörrel nem fog leönteni, az nem lenne valami szép.*
- Sajnálom, hogy így alakult, de nem szeretném elrontani azt, ami volt. Megkedveltelek, de az élet máshogy alakult és nem tudtam, hogy képes lennél-e barátként nézni rám, így inkább elkerültelek. *ismerem is be, de nem, nem állok itt le, elmondom akkor már egybe az igazságot, nem fogom eltitkolni. Én olyan lány vagyok, aki becsüli annyira a másikat, hogy ezt megtegye. Elég sok rossz dolog ért már az életben, ezt nem fogom eldobni, nem fogok én is másnak rosszat tenni. Szerencsére szerelem nem volt közöttünk, így a megbántásom se oly nagy, főleg, hogy együtt se voltunk.*
- Nem jöttünk össze, így nem tettem ellened semmit, viszont az életembe visszatért a volt párom és ismét összejöttünk. Ő vele nagyon sokáig együtt voltam, sokkal régebb óta ismerem, mint Téged és fontos nekem, hiányzott, tehát igen, vele vagyok, így jól sejted, nem foglak megcsókolni és ha ezért most utálsz, az a te dolgod, de nem érezném jogosnak. *szerintem ha fordítva történt volna ez, ő is engedett volna egy régi szerelemnek, főleg, mivel mi nem találkoztunk olyan sokat régen se és bár történtek dolgok, elindult valami, mégse lett megpecsételve, mégse hangzottak el ígéretek, mely szerint össze kellene jönnünk, szóval nem vagyok olyan szemét ember, aki megcsalta volna, pedig sok olyan is van, engem is csaltak már meg, elég csúnyán, több emberrel is, életem első szerelme, tehát tudom, hogy milyen vagyok és ha ő ezért engem most eltol magától, akkor azt hiszem, hogy ennyi volt, mindenesetre itt vagyok, őszintén elmondtam, kertelés nélkül a dolgokat, meglátjuk, hogy Zaine mit szól majd hozzá.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 22:33

*Romantikusra tervezem az estét, csak én és szerválom, viszont hiába érünk ki kettesben a játszótérre, hamarosan érkezik valaki, akit régen nem láttam, és most már nem is akarok látni. Látszik rajta, hogy fut, de ismerem a lányt ennyire, tehát ezen nem lepődöm meg, inkább kortyolok egyet sörömből, és a famulusomra is villan szemem, pontosan mikor megáll, jelezve, hogy jól teszi. Ne ismerkedjen olyannal, akivel nem kell, akit talán látni sem fog többé.*
- Nem kenek mindent rád. Az nem érdekel, hogy ki nem keresett kit, bár mondjuk jól esett volna, ha érdeklődsz felőlem. Fogalmam sincs te mit csináltál ezen idő alatt, de én évfolyamot léptem, és igen, nehéz volt, mert későn kezdtem el tanulni, képzeld: miattad. *mormogom az orrom alá, az első mondatnál legyintve is egyet. Tényleg nem kérhetem ezt rajta számon, én sem tartottam be a megígért randit, viszont talán annyira hajtottam, hogy a lényegről, ami ő maga, el is felejtkeztem. Hamarosan azonban lassan derül fény valamire, amit egyébként nem is sejtettem volna. Azt hittem, hogy egyszerűen nem érdeklem, de mikor rátér a valaki másra... akkor szűkül össze a szemem. Hirtelen nehéz feldolgoznom a hallott információt, s látszik rajtam, hogy el is önti valami az agyamat. Végig gondolom-e? Nem, de az én érzéseim általában nem tévednek.*
- Nem akarod elrontani? Most tetted meg. *nyomom meg a "most" szót, mivel, amennyiben nem árulja el ezt, vagy meg sem teszi, akkor talán túl is lépek az egészen, és nem játszom sokáig a sértődöttet, de így... Az nem mentség, hogy nem voltunk együtt, főleg akkor, ha olyasmi történik két ember között, mint köztünk.*
- Nem csaltál meg? Amennyiben teljesen szőrszálhasogatóak vagyunk, akkor nem, de ehhez közeli értékű amit műveltél. *sötétedik el pillantásom, komorul el arcom, és zuhan hangom a mélybe.* - Persze, az sokkal jobb, hogy nem tudod, túl vagy-e a régi párodon, vagy rosszabb esetben tudod, hogy nincs így, mégis mással kezdesz, utána pedig koppintod, és tacskó módjára rohansz vissza ahhoz, aki bántott téged. *villan ki vicsorom is. Nem fejeztem be, egy lélegzetnyi szünetet sem hagyok, s haragomat jelzi a recsegő alumínium palack, melyet nyomok össze, sörrel teli. Azt tudom, hogy bántani nem fogom a lányt, sem pedig máshogyan megszégyeníteni, bár...*
- Átb*sztál. Tudod mit? Inkább nem sírok neked, hogy ez nekem miért fáj. Meg is érdemled azokat a férfiakat, akik bántanak téged, főleg azok után, hogy vissza is rohansz hozzájuk! A további okait nem is firtatom, hogy ő miért hulla... *csattanok fel, s részemről itt van lezárva a vita. Nem fogok hisztizni mint egy sírós baba, tette amit tett, átgondolta, én viszont nem vagyok hajlandó ezen veszekedni, vagy elmélkedni. Egyszerűen állok fel, a lánnyal ellenkező irányba hajítva a sört egy hanyag mozdulattal, majd mivel nem túl magas az építmény, így le is ugrom róla, nagyot dobbantva a földön. Gyors tempóban indulok el, de aztán... hirtelen torpanok meg, és utam most Vixilien felé vezet, majd pár méterre tőle állok meg.*
- Szóval nem voltak érzéseid felém? Semmi? Most sem ragadnád meg a lehetőséget, egy utolsó csókra? *hajolok kicsit előre, de még így is méterek vannak közöttünk, viszont arcomon most egy pajkos vigyor terül szét, szemem pedig észrevétlenül villan egyetlen másodpercre a famulusomra. Veszi a lapot, és be is mutatja a képességét, mivel nem hallottam dicséretet róla... Érzelembefolyásolást használ tehát a lányon, aki most, ha semmi nem szól közbe, akkor úgy érezheti, mintha hatalmas szenvedély csapja fel benne irántam, főleg testi vonatkozásban. Sose csináltam még ilyet, és végig fogom-e lépdelni ezt az utat? Az egyenlőre az én kis titkom, és tervem része.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 22:51

*A találkozás bár véletlen szerű, ez nem ok arra, hogy most ne beszélhessünk meg mindent normálisan. Úgy érzem, hogy tartozom neki ennyivel. Egyébként meg, helyes fiú, szóval szerintem simán becsajozott már azóta és sejtéseim szerint többen szemet vetettek rá, hiszen velem is nagyon rendes volt. Nem olyan, mint Noel, aki olykor erőszakos, de hát én a rossz fiúkra bukom, most ez van.*
- Inkább örülj neki, hogy évet léptél, ez nagy szó, szóval szerintem ezzel nem ellened tettem, hanem segítettelek. *ismerem is be, de ez után megered nyelvem és inkább egyszerre kitálalok. Így találom könnyebbnek. Nem fogok dadogni, védekezni vagy bármi, fontos nekem Zaine, de már döntöttem és Noel nekem mindenkinél többet jelent, még a saját életemnél is. Nem tudom, hogy miért alakult ez így ki közöttünk, de csakis őt akarom, és most, hogy ismét velem van, nem fogom feladni a lehetőséget, hogy a párja lehetek és végre hallhattam azt, hogy igazán, ő is szeret engem. Ahogy látom, ez a fiúnak nem tetszik, egyértelmű, meg is értem, mert tényleg hibáztam, de ő is megérthetné, hogy ő egy szerelmi szál volt, az exosba pedig soha nem voltam szerelmes, bár tény, hogy közel álltam ahhoz, hogy elérjem ezt a szintet.*
- Nem tudtam, hogy valaha is visszatér-e, de ezt már neked is mondtam. Abban voltam, hogy többé nem látom és tovább kell lépnem, te segítettél, csak ahhoz kicsit több idő kellett volna, Noel viszont megjelent. Ha egy hónappal is később jelenik meg, már nem mentem volna vissza hozzá, hanem Téged választalak, sajnálom Zaine, tényleg nem akartalak megbántani. *sütöm is le kicsit szemeimet, de vitázni nem fogok, nem akarok, tehát tartom magam a normális beszélgetéshez, megmutatva, hogy ilyen is tudok ám lenni és hogy a spanyol vérmérsékletet is vissza lehet fogni. *
- Igen, igazad van, megérdemlem, de én ezt választottam, amit neked muszáj elfogadnod. Alig ismersz még mindig, csak párszor találkoztunk, ezt te is tudod. *sóhajtok is fel, hiába csattan fel, dobálózik, ugrál, valahogy most mintha a nyugalom szállt volna meg engem. Tehát már menni is szeretne, így nézek utána fejet csóválva, de amikor meggondolja magát, csak kíváncsian tekintek a szemeibe és el is kerekednek barnaságaim a szavak hallatán.*
- Hogy mi? Dehogynem voltak, nagyon kedvellek és tetszettél is nekem, de nem csalnám meg azt a férfit, akit szeretek. Hidd el, ha megtenném, te meghalnál. *ismerem is be, de ez után érzem meg azt a furcsa érzést, mely kezd elhatalmasodni rajtam, így pillantok azonnal a famulus felé, de lábaim életre is kelnek.*
- Ne csináld ezt... te jobb vagy ennél, ne kényszeríts. *nézek kérlelően a zöld szemekbe, de ekkor már előtte vagy és mivel oly nagyon kívánom, így kezeim mellkasát is érintik lágyan, finoman és arcom is lassan a fiúéhoz érintem. Nem, még nem csókolom meg, de ajkam lassan simít végig puha arcbőrén és halad Zaine ajka felé, hogy bizony beteljesedjen kezdetnek az a csók, már ha nem tesz ellene, aminek én örülnék, nem akarok ilyesmit tenni. Az erdőből ekkor viszont egy fekete rozsomák lép elő és szépen morogni is kezd a fiúra, enyhe célzás, hogy hagyja abba, amit csinál, mert ha nem, akkor bizony nekimegy a cicának és egy ekkora lény egy embert is képes megölni, a szervállal is elbírhat, főleg, hogy több képessége is van, tehát egyelőre csak figyelmeztet jelenlétével, de a csók bekövetkezte előtt már lépni fog, mert ő ezt nem fogja hagyni.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 23:09

*Kellemetlen ez a találkozás, főleg az, amit mond. Először még nyugodtan viselem ezt, de aztán kezd rajtam a düh, fájdalom elhatalmasodni, gondolataim összezavarodnak, szóval legyintek a szavaira. Komolyan? Itt szívtam az egésszel, és még van képe azt mondani, hogy segített nekem? Nők...*
- Sikerült. *zárom rövidre, és hiába most a lány nyugalma, én egy büszkeségében sértett férfi vagyok, aki elég veszélyes. Ennek fejében persze hallom a mondatait, de nem reagálok rá, bármilyen szép és kedveskedő, bármennyire esik ez jól nekem belül, bármennyire van valahol igaza, mert az érzéseknek nem lehet parancsolni... most nem adhatom fel. Most erősnek kell lennem, hiába üzen valamit számomra a lány viselkedése. Hamarosan tehát fel is pattanok, direkt nem belekeveredve a beszélgetésbe, amely az érzésekről szól, kettőnkről, mert talán önkénytelenül is ismernék el valamennyit a szavaiból. Tudom, hogy ez egy feketemágus képző, és tudom, hogy itt kemények az emberek, én is kipróbálom ezt, meglátjuk mekkora meglepetést okozok ezzel, viszont nekem van egy gyenge pontom. Az a rohadt jó szívem. Dühöngök persze, de közben már csak a gerincem miatt is emelkedem felül a problémán, hiába lépek oda, furcsa szavakat mormolva a lánynak.*
- Nem félek olyan embertől, akinek már rég halottnak kéne lennie. Ha én meghalok, akkor talán te is, de még rengeteg ember... vagy nem ember. *sötétedik el pillantásom, hiszen jól tudom, van egyezség a magiszterek és a vámpírok között, melyről ők bizonyára tudnak, és szerintem nem fog senkit sem érdekelni, hogy milyen szerelmi háromszög miatt billen meg az amúgy is instabil helyzet. Célom persze famulusom segítségével érem el, s látom ám, hogy hat a lányon, közelebb lép, én pedig engedem ezt, még egyszer utoljára fonom át dereka körül kezemet, és szorosan húzom magamhoz, hagyva, hagy tegye amit tesz, viszont ajkamat ha akarja sem tudja érinteni, mivel fejemet furcsa mód hajtom a vállára, fúrom arcom dús hajtincsei közé a nyakánál... mintha, egy finom, de mégis hatalmas érzelmeket közvetítő ölelés lenne. Az is. Morgás szakít meg, melyre csak tekintetem siklik oda, de nem rémülök meg, személy szerint nem érzem ellenfélnek a másik famulusát, és én is tudok már egy s mást... bár kétes, hogy miket tud az a rozsomák. Vixi tehát el van magában, hallom a szavait is, s az utolsó pillanatok egyikében meglepő hirtelenséggel szakadok el tőle, ki is billentve egy határozott, de egyáltalán nem durva lökéssel az egyensúlyából, hogy nem megütve magát essen hátsójára vissza a csúszdára, majd azonnal hátra is lépek egy lépést.*
- Pontosan ez a lényeg. Én jó vagyok, jobb mint te. Jobb mint itt bárki! *mutatok rá, egyáltalán nem törődve a famulusával. Nem ő kelti ki ezt a hatást, ez az én elegáns, visszafogott, és sokkal többet mondó, józanabb és logikusabb bosszúm. Engedtem-e volna neki? Nem, nem is volt tervben. Pontosan ellentéte a lényeg, mert mindennél több a visszautasítás maró érzése...*
- A szavak nem mondják el, de most tudod mit érzek. *ejtem vissza kezemet a mutatásból, s ezzel a mozdulattal hirtelen szűnik meg a lányban a kínzó érzés, tökéletesen visszanyeri eredeti hangulatát. Más vagyok mint mások, elégedett mosolyt csal arcomra a helyzet, hiszen így talán egyértelmű, hogy nem tűröm a vakítást, de képes vagyok intelligensen cselekedni. Nem maradok itt. Nincs helye több pillantásnak, társalgásnak... szünet kell, pihenés... Kezemet emelem csak fel, mint aki integet, aztán hátat fordítok a lánynak, és ha nem akadályoz meg, akkor feszült famulusommal együtt el is hagyjuk a helyszínt. Ahogy neki, nekem sem kell szavakat használnom ahhoz, hogy tökéletesen egyértelmű legyek.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 23:25

*Szeretném megmagyarázni, hogy mit miért is tettem, hogy mi van bennem, legbelül. Lehet, hogy valaha ezt meg fogja érteni és ismét jóban leszünk, de már tudom, hogy ez nem most lesz, hanem jóval később, így sóhajtok is fel a válaszán, mert bár igaza van, Noel nem mindig gondolkodik úgy, ahogy kellene.*
- Vagy el is tűnhet a közelből, hogy ne találják meg, nem ismered őt, semmit se tudsz róla. *és én addig örülök neki. Ha egyszer is a közelébe kerülne a vámpírnak, akit szeretek, nem is tudom, hogy milyen következményei lehetnének a helyzetnek. Viszont amit most tesz a fiú, az minden eddigi gondolatomat felül múlja, nem hittem volna, hogy befolyásolni fog, de testem cselekszik és érzem a vonzódást, amit régen is éreztem, oly igazinak tűnik, mert tényleg helyes fiú és nem is olyan régen volt az, amikor mi együtt voltunk, valamilyen szinten, így hamarosan már oda is kerülök, közvetlenül elé, kezeimmel mellkasát cirógatom, majd amikor megérzem az ölelést, ahogy magához von, úgy kerül testem Zaine-éhez és karjaim pedig nyakát ölelik át. Ajkam finoman cirógatja arcát, amiben még ugye nincs semmi, de a csók is bekövetkezne, ha hagyná, viszont ez mégse lesz így, csak ölel engem, én pedig lágyan a hajába is túrok, majd egy kis puszit lehelek még puha arcára.*
- Fontos vagy nekem, miért nem hiszed el? *kérdezek is rá halkan, szinte suttogva, és most Seina-val se foglalkozom igazán, bízom benne, de nem támad felelőtlenül és mivel látja, hogy Zaine nem árt nekem, egyelőre ő se tesz különösebb lépéseket. A lökést érezve viszont hirtelen szakadok el a másiktól, így kerülök vissza a csúszdára, majd meglepetten pillantok fel rá, olyan gyors volt ez a váltás és annyira kellemes volt az ölelés.*
- Talán ez a baj Zaine, én mindig a rosszat választom, valahogy az vonz. *sóhajtok is fel, mert tényleg így érzem. Gabriel se volt szent, ahogy Noel se, mégis, Zaine annyira tökéletes lenne a maga kedvességével, hogy nem tudnám soha se igazán értékelni, tehát talán jobb volt még időben lépni. Ahogy viszont távolodik, hirtelen pattanok fel, majd pár nagyobb lépés és már keze után nyúlva kapom el és állok is meg mellette.*
- Ne menj el! *sokat mondó pillantásommal találkozhat és idő közben a rozsomák is megérkezik, így szagolgatva meg a szervált, akit picit meg is lök hatalmas mancsával, de csak játékosan, én mégse velük foglalkozom most.*
- Szeretném tudni, hogy mi van veled, elmesélhetnéd. *kérem is meg, tényleg jó lenne rendbe tenni a dolgokat, de lassan eleresztem kezét picinyke mancsommal, nem akarok semmi rosszat és most bizonyított, már tudom, hogy nem fog Noel és közém állni, bár talán tudja, hogy nem is tudna... Mégis, jól esik tudni, hogy nem vetemedik ilyen trükkökhöz.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Jan. 21 2013, 23:47

*Nem fér a fejembe, hogy ki ez a Noel. Természetesen nem ismerem a históriájukat, de egyáltalán nem tetszik, hogy Vixi megint rohan a szavára, pedig azt is tudom, hogy nem lehet a szívnek parancsolni. Meg fog sérülni, és... én miért törődöm ezzel? Nem jelenti ez azt, hogy fontos nekem a lány is? Apró lángként gyúl ki fejemben a tiszta gondolat, viszont valóban, én is érzem amit ő, még ha más kategóriában is, de a logikus elmélkedést hatalmaskodva nyomja el az érzelmek zuhataga.*
- Magiszter elől elbújni? *rázom meg a fejem, s talán Vixi is érzi, hogy szerintem ez egy kemény hely, és nem csinálnak kacsa hátsóját a szájukból, hogy ne lehessen súlya a magiszterek szavának a továbbiakban... mert ha nem cselekednének halál esetében, pedig még a diákjaikkal is keményen bánnak, akkor pontosan ez történne. Bármit lehetne bárkinek. Úgy érzem muszáj próbára tennem magam, ezzel mutatva meg fogam fehérjét is, de az igazság az... hogy kölyök kutya vagyok, hiába ugatok és vicsorgok nagyon, senki nem venné komolyan a harapásom, már ha harapnék egyáltalán... Ennek ellenére egy ideig még képes vagyok erőszakkal is ellent mondani szavainak, nyomva el magamban a szívemet, s kerülő úton kívánom elérni a helyes döntést. Hihetetlenül jól esik ez az egész ölelés, fogalmam sincs mekkora erővel szorítom, de nem szándékozok fájdalmat okozni neki, egyszerűen a világ áll meg, amikor vállára temetkezem, érzem az érintését és arcomon az ajkát, de hatalmas sóhajommal veszek erőt.*
~ Fejezd be, te nőszemély, fejezd be! ~ *üvöltök magamban a szavaira, mert ilyenre már nincs szívem tovább makacs lenni, önfejű, kemény. Sosem voltam az, és titkon hiába látszom tökös legénynek, nekem már csak a hátterem miatt is mindennél jobban szükségem van a szeretetre. Muszáj akadályt gördítenem a csók útjába, hiába akarjuk szerintem titkon mind a ketten, ezért távolodom el tőle, és ültetem hátsójára.*
- Baj lesz ebből. *suttogom kiszáradt torokkal halkan. Nem abból amit tettünk, az egy kierőszakolt kizárólagos baráti ölelésen kívül semmi több nem volt, én a lányt féltem. Ő viszont döntött, hiába tennék én mást, tennék én még sokat, ezért hátamat mutatom már neki, hogy távozzak, s valóban teszek egy lépést, de meglepő dolog történik, kezét érzem kezemen, majd mellém kerül, úgy pillantok szomorúan a szemébe. Most mit tegyek? Hosszú néma csönd, dermedten állok, famulusom az állatias képem, szemét meresztve bámul ránk, el is felejti, hogy engem tulajdonképpen védelmeznie kéne... így mikor a másik állat közel ér hozzá, hirtelen éri őt a lökés, meg is billen, de nem esik el, viszont fejét már oda kapja. Ő sem érti a helyzetet, viszont nem kenyere az ellenségeskedés, ezért közelebb vándorol, szaglászásba kezd, tehát ők ketten valószínűleg ellesznek, én pedig ezt már csak a perifériás látásommal érzékelem.*
- Hát jó. *sóhajtok fel kifújva utána a levegőt. Még mielőtt elengedné a kezemet, szorítok rajta egyet finoman, ujjam végigsimítja kézfejét, de nem akadályozom meg, hogy ezt is megszakítsa. A pad felé fordulok, lassan tántorgom oda, majd lehuppanva várok a lányra, magam mellett paskolva meg a helyet. Sikerült lenyugtatnia, és talán egy hirtelen vihar kellett ahhoz, hogy felfogjam és elfogadjam a helyzetet.*
- Találkoztam pár emberrel. Most a változatosság kedvéért nem Lucius-al, hanem Slash-el kakaskodom. Lis és Rebeka pedig nagyon szimpatikusak, olyanok mint én, lehet, hogy lesznek barátaim. Lis biztosan, vele már át is éltünk egy húzósabb szituációt, és van pár tervünk. Daphne pedig csinált nekem egy szövetkabátot. *csípem meg a ruhadarabot, röviden összefoglalva a történéseket. Kérdez, ha szeretne, láthatja rajtam, hogy fogok mesélni, és bizonyára kíváncsi egy-két részletre is.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Kedd Jan. 22 2013, 00:19

*Na jó, tudom én is, hogy a magiszterek ereje túl hatalmas ahhoz, hogy bárki is elbújjon előle, de mégis, Noel van olyan őrült olykor, hogy megy a saját feje után és nem gondol bele a következményekbe. Mégis, nagyon remélem, hogy nem fog olyat tenni, ami esetleg ártana neki vagy nekem, mi így vagyunk jók együtt, Zaine pedig remélem, hogy vissza fogja fogni magát, érezni fogja, hogy nem szabad ezt tennie. Mindenesetre én most nem tudok védekezni, a famulus ereje elég erős ahhoz, hogy hatalmába kerítsen, viszont az ölelés nekem is oly jól esik, ahogy neki, így élvezem hát lehunyt szemmel a helyzetet és már meg is csókolnám, de nem teszem, nem tehetem és ezzel ő is tisztában van, ugyanis meg is érzem a lökést, tehát hátsómra kerülök és hamarosan minden tiszta lesz, ahogy a befolyásolás elmúlik, így sóhajtok is fel kissé, mivel majdnem hülyeséget tettem és igen, félek a következményektől, hogy akkor Noel soha nem bocsát meg. Nem félek a vámpírtól, egyenrangúként kezelem, de tény, hogy ő tud engem a legjobban bántani, mindenki közül, akit ismerek. Eltávolodna tőlem, magamra hagyna és valószínűleg hosszú ideig nem látnám viszont, de én ezt nem szeretném, így felpattanva sietek oda hozzá, és nemsokára már kezét elkapva kérlelem, hogy maradjon velem, beszélgessünk kicsit, talán neki is jól esne, ahogy én nekem is az ő társasága. Tényleg nem akarok rosszat, csak egy kicsikét még vele lenni és mivel beleegyezik, sőt, még kezemet is megsimogatja picit, elmosolyodva biccentek felé, majd hamarosan már a padhoz is sétálok, hogy mellé ülve hallgathassam történeteit, amelyekben nem egy lány szerepel, ahogy azt sejtettem.*
- Ezek szerint körbevesznek a nők és még te panaszkodsz. *csóválom is meg kissé a fejem, majd meg is csillannak barnaságaim.* - Tetszik valamelyik egyébként? *kérdezek is rá kíváncsian, mert én már túlléptem azon, ami közöttünk történt, egy vámpír szerelmével egy emberé nem érhet fel, de szeretném, hogyha Zaine is boldog lenne.*
- Amúgy hogy-hogy csinált neked szövetkabátot és miféle kalandról beszélsz? *a neveket nem tudtam most így hirtelenjében megjegyezni, de Daphnet ismerem, hiszen ő a cruoris ház sentinele, tehát egyértelműen beszéltem már vele.*
- Daph amúgy aranyos, bár nekem néha túl határozott. *elég régóta járunk már ide mind a ketten ahhoz, hogy tudjunk egyet s mást egymásról. *
- Másról nem tudok semmit se mondani, csak őt ismerem, úgy, ahogy. *vonok is vállat kissé, tehát innentől Zaine-en múlik, hogy mibe avat be és mibe nem.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Kedd Jan. 22 2013, 00:42

*Adódhat nagyobb probléma jelen pillanatban, mint ez a veszekedés, mit mindenki a saját módján próbál kezelni, több-kevesebb sikerrel? Teszek róla, hogy igen, így befolyás alatt kezdjük el a határokat feszegetni, de hiába erősek most bennem az érzelmek, és benne is, eszemnél maradok, ahogyan ő is. Jól esik az egész, az utolsó érintések rengeteg energiát közvetítenek, számomra biztosan, de mint mindennek, némi idő után ennek is vége szakad, így távolodom el tőle, s már távoznék is. Nem hagyja azonban, még mindig nem tágít, én pedig már hajlok arra, hogy igazat beszél azzal kapcsolatban, mennyire vagyok neki fontos, ezért némi gondolkodás után döntök a maradás mellett. Közben csitulnak érzelmeim és gondolataim, gyakorlatilag lenyugszom, úgy veszem irányomat a pad felé, és ülök le melléje.*
- Nem szoktam olyan sok emberrel találkozni, és ők nem úgy vesznek körül. *nevetek fel, mert bár tudom, hogy három lányból kettő adott jelzést felém, egy pedig egyelőre nem, bár volt érdekes pillanat, én ezt nem használtam ki. Kell nekem még valami plusz, valami, amiért úgy érzem érdemes tenni, s a helyzet is tisztázásra várt a részemről. Ezért tehát megrázom a fejemet a kérdésére.*
- Nem tudom, mindegyik szép, mindegyiknek van sajátos vonása, de valahogy úgy érzem, nekik a barátaimnak kell lenniük. Olyanok mint én, de engem sosem ez vonzott, mert te is... *akadok meg, de nem fejezem be a mondatot, szerintem érti, hogy különbözőnek tartom magunkat, és ez az izgalmas, így végül vonom meg vállamat most tanácstalanul, mert szikra egyik esetben sem volt. Ez nem jelenti, hogy nem lesz, de ez már a jövő zenéje. Sok-sok kérdése van a lánynak, mint azt gondoltam, tehát hátra is dőlök a padon, magamban forgatva gondolataimat.*
- Találkoztunk a tónál, fürdött, engem meg már a látványtól is kirázott a hideg. Egyesek botrányosan hideg vízben képesek lubickolni, én pedig futottam, de úgy is majd megfagytam, nem volt kabátom. Elhívott inni, ott beszélgettünk, és ez szóba került, gondolom megsajnált, és csinált nekem kabátot egy zsebkendőből. Szerintem te még nem tanultad a varázslatot, majd most fogod... *döntöm meg fejemet arcát kutatva, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem ismételt évet. Igen, Daphne határozottan bevállalós, és talán pontosan ez riaszt benne, hogy olyannyira az, hogy még a gatyát is átvenné tőlem, hogy ő viselje, egy kapcsolatban pedig én akarok a férfi lenni.*
- Igen, kérdezte is, hogy tetszik-e nekem, de mondtam, hogy meglátom, mert ez nálam nem csak külsőből áll, hanem jellemből is. Olyanon már elgondolkodom negatív értelemben, aki ezt megkérdi. *ismerem be, és úgy érzem, hogy Vixi tényleg átlépett ezen, tehát nyugodtan mesélhetek neki, főleg, hogy én nem csináltam semmi disznóságot. Volt azonban egy másik kérdése is, amit nem feledtem el, és most hajamba is túrok picit, mert nem tudom hogyan tálaljam.*
- Nekem régebben volt pár balhés ügyem, nem voltam jó fiú... Lis hasonló. Tervrajzokat kerestünk egy elhagyatott helyről itt Mystralban, ő besurrant, de érkezett az őr, én meg eltereltem a figyelmét, így lettünk barátok. Most esélyes egy ház, amit talán érdemes lenne használni. *mesélek tovább, mivel a lányban bízom ilyen téren, bármennyire furcsa, most, hogy nyugodt vagyok, elfogadtam a helyzetet, a barátomnak tartom. Miért kéne ezt előle titkolnom? Híresen nyílt szavú vagyok, gyakran árulok el sokat, talán nem kéne, de... ebből nem lesz baj.*
- Veled mi történt? Azon kívül persze, hogy... szóval érted, az életed terén. *kérdezem most minden rosszindulat nélkül, mert talán ő is tud nekem mesélni érdekességet. Hiába vagyok barátkozós típus, kezdeményező, nem sok embernek regélhetek, tehát ki is használom az alkalmat, viszont nyilván a lányra is kíváncsi vagyok.*


//Fagyunk.//
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Kedd Jan. 22 2013, 01:34

//A játék NRT-ben folytatódik
NRT: Vixi és Zaine - 2013.01.21.//


*A fejemben az fordult meg először, hogy itt fog hagyni, elmegy és utána talán hónapokig nem láthatom viszont, de nem ez történik, mintha adna nekem még egy esélyt. Talán megértett? Talán felfogta, hogy mit miért is tettem? Remélem, hogy barátok lehetünk, szeretnék a közelében maradni, persze nem olyan szinten, Noelt nem bántanám meg semmi pénzért se, nekem pedig nem kenyerem megosztani a szerelmet két férfi között, ilyet nem tehetek. A padhoz sétálunk, majd leülve rá kezdünk beszélgetésbe, mely egészen kellemes és már kíváncsiskodni is kezdem Zaine felől, így hallom ám, hogy bizony lekötötte magát ő is, nem panaszkodhat, de mégse tetszik neki egyik se, talán túlságosan is hasonlóak hozzá. Hát igen, én más vagyok, nem is értem, hogy szúrhatott ki pont engem, egyik találkozásunkkor se voltam eleinte valami kedves hozzá, de vonzott az, hogy akar engem, hogy próbálkozik. De ez már a múlt, melyre bár kellemes visszagondolni, mégis véget ér, ő pedig már látom, hogy tiszteletben tartja döntésemet és nem is tudja, hogy mennyire nagyon becsülöm ezért. Megkérem hát, hogy meséljen nekem, nyugodtan, mindenről, amiről szeretne, így az első Daphne, én pedig egyik lábamat átvetem a másikon és végül hátamat a pad támlájának döntöm, úgy hallgatom hát Zaine szavait.*
- Hmm, ez metamorf mágiának hangzik, de még valóban nem tanultam. Amúgy én se fürdenék ilyenkor a tóba, viszont akkor jól alakult az a találkozás. *mosolyodom is el, majd nemsokára már azt is megtudhatom, hogy flörtölgettek is vele. Hát igen, mondtam én, hogy nem kell őt félteni, hetek kérdése és már lesz valakije, a kalapom tenném rá.*
- Akkor ő már elbukta a dolgot, hát szívás. *mosolygok továbbra is, teljesen barátian cseverészve most már, önfeledten és jól is esik mindez. De akad még Lis is, akit nem ismerek, legalábbis nem tudom, hogy ő kire gondolhat, mivel akad itt pár Lis nevű csaj, de ahogy egyre többet tudok meg róla, úgy esik le, hogy fogalmam sincs, kire is gondolhat.*
- Hű, szóval betörtök egyes emberek házába? Hát nemtom, azért ez nem szép dolog, én legalábbis nem foglak ezért vállon veregetni, hogy ügyes voltál, de hát a te dolgod. *talán ez negatív lenne a számomra, ha a párom lenne, de mivel nem az, így átlépek az ítélkezéseimen, mert azért ez egy olyan dolog, amit vissza kéne venni, még bajba is kerülhet ez miatt. Viszont rajtam a sor, hogy meséljek, és hát rögtön ki is bökök egy dolgot.*
- Amikor megláttam Noelt, megkínoztam, csúnyán... Azért, amit velem tett. Kiadtam minden dühömet, ő pedig hagyta, azt is, hogy kiláncoljam. Tudom, hogy nem erre vagy kíváncsi, de bánt belül, amit tettem. Ez nem én vagyok, én nem szoktam bántani azokat, akiket szeretek. *sóhajtok is fel, mivel nincs kivel megbeszélnem mindezt, de Zaine-nek is tudnia kell, hogy nem rohantam a karjai közé, hanem bizony bántottam, csúnyán.*
- Szétmartam a húsát és egy ideig élveztem is, ahogy szenved. Én... én nem akarok szörnyeteggé válni. *nézek is rá picit kétségbe esetten, majd próbálok lenyugodni, eltávolodni attól a rémes emlékképtől.*
- Másról nem tudok mesélni, én velem most... most nem történt semmi. *Noellel voltam, miután kibékültünk, elég sok időt töltöttem el vele, nála, de ezt nem ragozom tovább, mégis, a kínzással kapcsolatos részleteknél jól esne pár okos szó a fiútól, hogy megért-e vagy lenéz ez miatt. Hát igen, ő jobb nálam, ezt ő is megmondta.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Kedd Jan. 22 2013, 09:50

//NRT: Vixi és Zaine - 2013.01.21.//

*Alapvetően eléggé fáj az egész történet számomra ahhoz, hogy ne akarjam látni a lányt valóban, hónapokig, de nem kifejezetten dühből, inkább a saját lelkem védve, hogy túl tudjak rajta lépni. Tudom róla, hogy nagyon hirtelen spanyol vér, most mégis furcsán fogja magát vissza, ez nekem is feltűnik, mivel hiába sértegetem, pattogok ide-oda, mintha nem akarna veszekedni, mintha értené is a fájdalmam, elismerné. Miattam tartja magát ennyire kontroll alatt? Hamarosan erre is fény derül, mivel a kényszerítésig is elmegyek, és igen, ez az én bosszúm, azt akarom, hogy érezze, és talán meg is rémüljön... de pontosan a határon táncolok, és nem lépem azt át, viszont őt még ez sem tartja vissza tőlem. Ezt már nem lehet tagadni, ezért vagyok hajlandó átgondolni a helyzetet, lehiggadni, és a padra ülve mesélve neki. Szóba kerül rögön három lány, és akkor még Werát nem is említettem, pedig ő izgalmas, hiszen az éjszaka közepén tört be hozzánk a famulusát üldözve. Apropó betörés...*
- Mi? Nem! *rázom meg gyorsan a fejem, mert szerintem félreérthetően fogalmaztam. Tény, hogy képes vagyok lopni, és ügyesen bánok a testemmel, de a súlyom, méretem, alkatom miatt nem feltétlen vagyok tökéletesen alkalmas a betörésre: nem mindenhova férek be, nehéz vagyok egy törékeny lányhoz képest, és nem műveltem házakba betörést soha. Valamilyen szinten emberektől tudok ezt-azt elcsenni, muszáj volt megtanulnom, ha nem akartam éhen halni, de aztán jött a sport és a verekedés, tehát "tisztább" eltartás felé fordultam.*
- Egy hivatalba tört be, és csak ő. Én ilyenre nem vagyok megfelelő. A hivatalból hozta el az üres ház tervrajzát, ami, ha megfelelő, akkor ott találkozhat a baráti társaság. *magyarázom el neki a helyzetet. Tovább persze nem fejtem ki, mert abban nem vagyok meggyőződve, hogy Lis nem művel olyat, mint a lány gondolja, de ezt kifejezetten én sem tudom, viszont egyebet nem kell mesélni. Nem alakult még ki, miért keltenék addig rossz benyomást magamról?* - Jöhetsz majd te is, ha szeretnél. *pillantok rá és mosolyodom el végül, tehát ez meghívás a részemről, mert tudomásom szerint Lis aranyvérű, tehát nem ez alapján válogatjuk a baráti társaságot, hiszen én sárvérű vagyok. Ez a lánytól függ, de talán jól is érezné majd magát, én is ott lennék. Talán nem vagyok egyértelmű, és hiába kérem, hogy ne Noel legyen a téma, csak itt lyukadunk ki, és ez talán érthető. Szerelmes? Nem felelek először, csak a szememet sütöm le, viszont amikor ijedten folytatja tovább, felkapom tekintetem.*
- Szerintem ez normális, ettől nem leszel szörnyeteg, ez jelzi, hogy ember vagy. *rázom meg a fejem, és tudhatja, ha végig hallgat, akkor folytatom, s kiderül, ezt mire alapozom. Én mindig a véleményem mondom, bár természetesen sietek őt megnyugtatni, még ha nem is döbbent meg amit művelt, de csak azért nem, mert megérdemelte a fickó.*
- Ha Noelnek varázstalan ember lenne a párja, és ezt vele megteszi amit veled, akkor egyszerűen pofon vágja, vagy megrugdossa őt a nő. Minden ember másképp reagál, de te, akinek nagyobb hatalom van a kezében, nyilván azzal válaszolsz, a saját szintedhez mérten. Varázslónak nagyobb az eszköztára, saját maga fizikailag nem erőszakoskodik. *folytatom, mivel szerintem minden ember magához mérten reagál. Nem ugyan az, ha felbosszantunk egy kölyök kutyát, vagy egy rátermett házőrzőt, pedig mind a kettő ésszerűség miatt harapna, mégsem ugyanaz lenne a hatás.*
- Te érzékeny, impulzív lány vagy. Ez sem egy szent iskola, és abban sem vagyok biztos, hogy akkor tisztában voltál-e a haragtól azzal, hogy... szereted. Inkább utána esett le neked valószínűleg. *fejezem be, mivel ezért én nem morgok rá - jól tette! -, sőt, valahol belül mindig sejtettem, hogy Vixi kemény lány, hiába az angyali külső, van benne ördögi rész is, és nekem így tetszett meg. Alapjában véve nem zavar amit tett. Viszont ezek után egy kérdés fogalmazódik meg bennem... nem tudom, hogy a vámpírok valójában milyenek, mit tudnak, mivel a könyv sosem ugyanaz mint az élet, ezért bármilyen állapotban is volt Noel...*
- Ugye nem bántott utána? *teszem fel hirtelen a kérdés, Vixi szemeit kutatva. Nem vagyok kíváncsi a mocskos részletekre, nyilván szívja a vérét, talán elég érdekes helyzetekben is, és azt sem tudom, hogy nem fordul fel a lány gyomra a hideg hullától, és hogyan szerethet valakit, akinek nem ver a szíve. Csak mértékkel hallgatnám őt meg még, később talán eltűrném ezeket, de most még érzékeny a seb.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Kedd Jan. 22 2013, 13:57

//NRT: Vixi és Zaine - 2013.01.21.//


*Nem szeretném, hogyha elmenne és itt minden véget érne. Szinte egy barátom sincs a suliban, nem tudom, hogy miért alakult így, de senkire se számíthatok igazán, senkinek se mondhatom el, hogy mi minden történik velem, kérhetek tanácsot, így szeretném, hogyha Zaine-el nem romolna el ez az egész, így vissza is fogom és meg is kérem arra, hogy beszélgessünk egy kicsit. Szerencsére ez nincs ellenére, így nemsokára már a padon ülve hallgatom is meg mindazt, ami vele történt és jól láthatóan kissé félre is értelmezem az egyik történetet, pontosan azt, amelyikben az az úgynevezett Lis szerepel.*
- Oh, hát akkor tényleg szépen félreértettem vagy egyszerűen te fogalmaztál rosszul. *mosolyodom is el kissé és cseppet azért meglep, hogy valamiféle bandázási helyet keresnek, ami egy épület, hiszen akad más is.*
- De amúgy, az ilyenekre ott van Cremus kastélya vagy a vár vagy külföldön is van egy csomó szabad ház, de hát ti tudjátok, mindenesetre nekem fura ez egy kicsit így. *vonom is meg vállaimat cseppet, de tényleg nem tudom teljesen megérteni, hogy ez miért jó nekik, hogy egy másik épületet is így elkoboznak úgymond, amikor bárhol lehet találkozgatni, akár ott a szükség szobája is. Inkább viszont nem merülök bele mélyebben, azaz merülnék, de ekkor hallom az invitálást is.*
- Hát, nem is tudom, én nem ismerem őket, de max szólj, ha találkoztok, aztán majd meglátom. *örülnék, ha szerezhetnék barátokat, de furcsa egy társaságnak tűnik nekem ez a kis banda, szóval nem fogok rögtön beleegyezni, majd átgondolom és tényleg eldöntöm, ha kissé nyugodtabb leszek, mert az előző miatt még mindig eléggé ver a szívem. Beleőrültem volna, hogyha ismét elveszítem Noelt, de túl kéne már lépnem ezen a helyzeten, mégis, csakis róla tudok mesélni, így kezdek hát bele és mesélem el mindazt, ami történt.*
- Meglehet, de ő utálja a mágiát, én pedig ezzel tisztában vagyok. Mindenesetre sajnálom azt, amit tettem, ezt nem így kellett volna elintéznem. *csóválom is meg buksimat, de amikor Zaine oda jut, hogy utána jöttem rá, hogy szeretem, akkor jól láthatóan bólintok is.*
- Igen, ez így volt. *ismerem is be, majd kis idővel később már jön is a kérdés, hogy bántott-e. Mennyire kéne őszintének lennem? Szerintem megérdemli.*
- Hasba rúgott és a véremet vette, hogy meggyógyítsa magát, de utóbbit én ajánlottam fel neki. Utána pedig megbeszéltük a dolgokat, szóval lehet, hogy kellett ez az egész arra, hogy mostanra kibéküljünk egymással. *ismerem is be kissé elgondolkodva még ezen az egészen, majd hátranyúlok hajamhoz és egy laza mozdulattal bontom ki a copfom, így a dús, barna tincsek vállaimra omolnak.*
- Egyébként aranyos a famulusod, az érzelembefolyásoláson kívül mire képes még? *kíváncsiskodom is, ahogy a szervál irányába nézek, ki még mindig jól elvan Seina társaságában.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   

Vissza az elejére Go down
 
Félelmetes játszótér
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
19 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
 Similar topics
-
» Mizukage palota
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Rocksolid
» Útszéli motel
» Játszótér

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: