Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Július 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Félelmetes játszótér

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21
SzerzőÜzenet
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 25
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Pént. Jún. 07 2013, 03:05

//NRT: Rebeka és Marcus – 2013.04.14.//

*Mivel nem óhajtom tovább ragozni, hogy miért is vagyok most pont itt, ezért nem is mondok neki most mást ezzel kapcsolatban. Amúgy is ittas,szerintem nem is érdekli, csak azt mondja, ami hirtelen eszébe jut, az emberek nagy része így szokta csinálni. Ahogy viszont karomhoz ér, bizony érezheti az izmokat, amelyek az utóbbi egy évben kerültek rám. Én is felnőttem és el is kezdtem komolyan foglalkozni mind a testi, mind pedig a szellemi erőmmel. Szeretném valamire vinni és ahhoz tenni kell. *
- Helyes, legalább most már tudod, hogy nem vagy egyedül. *vigyorodom is el jókedvűen, majd ez után térek rá azért az italára tett megjegyzésre. Nem tetszik a szaga és így a lányé is igazán zavar, pedig még tetszető is lenne a számomra, de így? Inkább taszít, sem mint vonz… *
- Oh, így már más… És kössz, nem kérek. A te pénzed ment rá, nem akarok kellemetlenkedni. *utasítom vissza kedvesen és azt inkább nem közlöm vele, hogy nem csak csupa jószándékból nem fogadom el az italát.* - De én is éppen inni indultam, szóval ha gondolod, meghívhatlak valami jobbra. *ajánlom fel és persze ez nem azt jelenti, hogy egy egész estés szórakozást állok, hanem egy vagy két kört, szerintem annyi bőven elég is lenne neki. Még csak az hiányzik, hogy majd én tegyem be valami ágyikóba is aludni, mert annyira kikészíti magát. *
- Amúgy rendben, akkor nem féltelek. De ez a természetemmel jár. *én amolyan jó fiú szoktam lenni – csak néha van kívétel -, tehát próbálok most se másképp viselkedni és nem lenézni azért, amit most művel. Nem tetszik, ha egy csaj ilyen szintre issza le magát, de nem vagyok én senkije se, hogy ezt megjegyezzem neki. Viszont ha már így alakult, akkor egy rögtönzött próba elé állítom, mely láthatóan meglepi, de érzem én, hogy sikert aratok vele. Aki iszik, az szereti, ha kicsikét piszkálják és akkor merésznek is érzi magát.*
- Nem igazán, csak szórakozom. *rajta, nem vele, de ezt meg magamban tartom. A segítségkérésnek engedek, tehát elé lépek, majd kezeimmel megfogom vékony derekát, így segítem le a mászókáról, majd ez után fogom meg a büdös üveget és inkább teszem le egy üres padra, amíg a másikkal foglalkozom.*
- Aha, egy lábon egy vonalon végig. *magyarázom és közben jót vigyorgok a mostani jeleneten. Lassan mögé sétálok, és mivel a telefonom nálam, így azt elővéve veszem fel videóra a jelenetet, hogyha majd esetleg találkozunk a jövőben, akkor megmutathassam neki, hogy mit is művelt. Amikor viszont kér is valamit, hirtelen pillantok rá, majd vonom meg vállaimat is.*
- Kérj, amit csak szeretnél. *felelek neki egyszerűen, mert nem érzem úgy, hogy bármi is akadály lenne a számomra. Szóval ha akar valamit, mondja csak bátran, aztán max utána visszakozok, hogy azért nem teljesen így gondoltam. *

Vissza az elejére Go down
Gyulai Rebeka
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 53
Csatlakozás : 2012. Dec. 19.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Pént. Jún. 07 2013, 11:39

//NRT - Rebeka és Marcus - 2013.04.14.//

* Vicces a kezdés, hisz elég hosszú időbe tart, míg leesik, amúgy tényleg itt van, de hát az ital kissé az agyamra ment, a fejembe szállt, ahogyan azt mondani szokás, de nem kekeckedem vele tovább, így is elég gáz a helyzetem, de se gond. Majd elmúlik. Viszont ha már ennyire fintorog, tudnia kell, miért pont azt iszom, amit, és hát nos igen, nekem nincsen pénzem drága, finomabbnál finomabb italokra, meg az az igazság, nem is sűrűn nézek ilyen komolyan a pohár fenekére: az illegális vezetés az, aminek az életem szentelem, amit pedig általában józanul teszek, ám a mai nap mégis kivétel valamelyest. Meg is osztanám vele, de vissza utasítja ajánlatomat, hát én pedig erősködni nem fogok. *
- Ahogy érzed, de szerintem nem fogom már én sem meginni, elég volt. * bizony, érzem ám a határt, s így felajánlására is nemet kell intenem buksimmal, ami picit nagyobb lendülettel történik, hála a magas cukorfoknak. * - Talán majd legközelebb, de most kihagynám, köszi. Ha ezt bármivel keverném, végem lenne.. és nem akarok ittasan vissza menni a suliba, úgy terveztem, valamennyire kijózanodom itt. * vázolom terveimet, na de majd meglátjuk, mi lesz ebből. Szerencsémre nem erősködik tovább azzal kapcsolatban, megvédene, meg segítene, meg töttöröttöröttörö, amit jól is tesz, hiába mondja, hogy olyan nagyon rendes gyerek lenne, nekem erre nincs különösebben nagy szükségem. Bólintok azért, vettem a lapot, de nem marad ám abba beszélgetésünk, hiszen galád módon kihasználná jelen állapotomat, hogy kacarásszon? Oké, egy bizonyos határig rendben is van mindez, amúgy sem arról vagyok híres, hogy ne csinálnék hülyeségeket akár egyedül, akár társaságban. Ám segítségére most mégis szükségem van, legalábbis addig, míg lekerülök a mászókaszerűségről, amin eddig helyet foglaltunk mindketten, s bár ez a szórakozás megjegyzése picit frusztrál, mégis hagyom magam sodorni az árral, történetesen addig, míg megerősítést nem kapok arra, hogy mi is a feladatom.. s míg elő nem kerül telefonja, melyet ki is szúrok, miközben mögém ér, én pedig még egyszer hátra tekintek rá. Hogy mi? *
- Hé.. az mi? * teszem is le azonnal másik lábam, s karjaimat is, hirtelen fordulok felé egész testemmel, s bár nem vagyok gyors, mégis az a célom, kiüssem kezéből a telefont, na meg mellkasánál durván el is lökjem magamtól, ami szintén nem lesz túl erős, de még így is az, a dühtől, ami hirtelen gyülemlett fel bennem. * - Hogy te milyen szemét vagy.. arról nem volt szó, hogy felveszel. Aztán majd mutogatod a haverjaidnak, hogy mekkora egy szerencsétlen vagyok, és majd együtt röhögtök rajtam? Menj a francba, komolyan.. * köpöm idegesen felé a szavakat, azért arra ne kérjen, hogy alázzam meg magam. Innentől már nem is érdekel, mi lenne cserébe, egyszerűen forog a gyomrom a gondolattól, hogy mások nevetésének legyek a tárgya.. szépen faképnél is hagyom őt, legalábbis ez lenne a terv, de labilis mozgásom inkább hátráltat a gyors elszivárgásban, mint segítene. Dühösen távolodom tőle, kicsiny ökleim össze is szorulnak, és mintha szememben is érne egy dagi könnycsepp.. de biztosan csak a pia miatt reagálom túl a dolgokat. *
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 25
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Pént. Jún. 07 2013, 15:16

//NRT: Rebeka és Marcus – 2013.04.14.//

*Egy cseppet lenézem azokat a csajokat, akik ennyire nem tudják, hogy hol a határ, pedig tisztában vagyok vele, hogy még fiatal. Amikor ide kerültem, én se nagyon tudtam, hogy mennyit lehet inni addig, amíg komolyabb mellékhatásai nem lesznek és ezzel a csajok sincsenek valószínűleg másképp, de mégis él ez a sztereotípia, hogy a nőknek ezt így nem szabad, a pasiknak meg természetesen megengedett. Kiderül idő közben az is, hogy mégis miért vette ezt a szörnyűséget, amelyből még én is meg leszek kínálva, de elég egyértelmű, hogy visszautasítom a dolgot. Én ebből aztán nem iszom.*
- Akkor majd hazaviszed és marad máskorra. *jegyzem meg vállat vonva, majd ha már így állunk, akkor rátérek a meghívásra, amely bizonyára jobb italt jelentene, mint az, amit most szorongat kicsinyke kezében. Engem ér a legnagyobb meglepetésként, amikor visszautasítja, így csak kérdőn felvonom szemöldököm, majd aztán vállat vonok.*
- Ahogy érzed. Bár lehet, hogy tényleg jobb nem keverni. *bólintok rá egy idő után és ez után jövök elő egy ötlettel. Lesegítem a lányt a mászókáról, majd elé is tárom a feladatát, amelyet szándékomban áll természetesen végig is nézni. És az, hogy telefonra is felveszem… hát ennyit megtehetek, így se bántom különösebben és bár ő bizonyára félreérti, nem áll szándékomban másnak mutogatni se.*
- Egy telefon. *mutatom fel, de az ütésre valamiért számítok, hiszen ivott és szépen félre is érti a helyzetet. A lényeg, hogy fogom a kis kütyüt, így az nem esik el, de én azért néhány lépést hátrébb lépek a lökésnek hála.*
~ Még mindig van benne erő. ~ *jutok is el erre a megállapításra, majd telefonom egyszerűen zsebembe csúsztatom, úgy hallgatom most már kicsivel távolabbról azt, amit Rebeka mondani szeretne nekem.*
- Lehet, hogy még nem ismersz és ezt gondolod rólam, de igazából neked akartam megmutatni majd a jövőben, hogy együtt nevessünk ezen az estén. Nem állt szándékomban visszaélni a felvétellel, Rebeka. *szólok is hozzá kissé halkabb, nyugtató szavakkal, de nem látom úgy, hogy ez nagyon beválna, mivel távolodni kezd és mintha arca is pityergésbe menne át. Na ne, miattam ne sírjon!*
~ Mekkora barom vagyok! ~ *szidom is le magam, mert ezt nem szerettem volna, így szépen követem és mivel ő nem tud nagyon menni, én pedig nem ittam egy kortyot se, könnyedén kapom el vékony derekát és húzom erős testemhez, hogy kezeim ez után pocakja előtt kulcsolódjanak össze, tehát innen nem megy sehová se. Remélem, hogy elhányni azért nem fogja magát, de csak nem…*
- Hé, nem akartalak megbántani, ne haragudj! Tényleg nem akartam megmutatni senki másnak se. *ismétlem meg azt, amit az előbb is mondtam, most már közvetlen közelből, halkan a fülébe mondva e szavakat, aztán majd eldől, hogy hatással lesz-e rá vagy sem.*

Vissza az elejére Go down
Gyulai Rebeka
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 53
Csatlakozás : 2012. Dec. 19.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Pént. Jún. 07 2013, 16:05

//NRT - Rebeka és Marcus - 2013.04.14.//

* Én csak udvarias vagyok, attól, mert van egy stílusom, mely kissé vad és fiús, és kiforratlan, még lehetek rendes. Nem él a lehetőséggel, viszont én sem az övével, mivel úgy gondolom, kívánni sem kívánom már a piát annyira, elég rossz érzés lesz fejfájással kelni holnap, aztán meg együtt több féle alkohol köztudottan nem tesz jót az ember lányával, de még fiával sem. *
- Ahogy mondod. * biccentek még egy mélyebbet, nincsen szükségem arra, még rosszabbul legyek, így sem lesz fenékig tejfel a holnapom. Bár talán annak a híres gyógyítónak akad némi gyógyszere másnapra.. úgy hallottam elég jó a fickó, nekem pedig természetesen dolgom lesz, nem is kevés. Rendbe kell hát szednem magam, és lassan lehet, hogy inkább vissza is kéne mennem a suliba, ami nem fog megtörténni egy ideig, hisz borzasztó az állapotom, Marcus pedig közben egy darabig igen viccesnek induló kis próbát is kitalál nekem, ám ahogy megpillantom a telefont, szinte azonnal megszólal belül valami vészcsengő, ami nem engedi, hogy tovább csináljam azt, amit elkezdtem: nem leszek senki nevetségének a tárgya. *
- Azt pontosan látom. * súgom halkan magam elé, s most már meg is kezdődik részemről a harcias viselkedés: csúnya szavakat vágok a fejéhez, innentől ne is akarja, hogy bármit ugrabugráljak neki. Nagyon nem volt erről szó, ez pedig nagyon is bánt engem, és bár a kis elektronikus eszközt nem tudom kiverni kezéből, mellkasán lökésem olyan jól sikerül, még én is megtántorodom cseppet a hirtelen felgyülemlett adrenalintól. De el is fordulok, s megindulva hallom szavait, melyekkel próbálja mosni kezeit az eset alól.. *
- Persze, ezt másnak magyarázd, te álszent. * emelem fel durván hangom rá, alapjáraton se vagyok egy higgadt teremtés, de a pia még addig is elvisz, egyik kezem felemelve mutassam neki középső ujjam idegesen. És az a könnycsepp is előbújik bizony.. azt pedig egy picike szipogás követi. Isten tudja, mikor rinyáltam utoljára úgy, mint egy hisztis kislány.. ősrég volt erre példa, de most komolyan megbántva érzem magam, és már az is zavar, magamat kevertem ilyen szánalmas helyzetbe, és még menni sem tudok.. francba. Botladozom ebben a nagy sietségben rendesen, és mire elér engem, már csak úgy folynak könnyeim szép pofimon, s még sminkem is elmosódni látszik, ahogy a könnycseppek feloldják a szemem körüli feketeséget. Egy darabig tiltakozom érintése ellen, ujjaim övéire záródnak, így akarom levakarni magamról.. *
- Hagyj már békén.. * nyöszörgöm végül, nincsen energiám a kínlódásra, érzem ugyanis, ha tovább kapadozom, vagy erősködöm, a pia szépen vissza fog köszönni, főleg így, hogy hasamnál pihen keze. Ám leállok lassan az ellenkezéssel, lépteim se akarnak tovább haladni, csak buksimat hajtom előre, így szipogok tovább, s ha keze ott marad továbbra is, érezhet pár sós kis cseppet ráhullani. * - Akkor is nagyon gonosz dolog volt.. * hallatom hangom halkan, pár másodpercre össze is szorítom még szemeimet, majd elengedve kezét törlöm meg azokat szipogva, hüppögve. *
- Engedj el.. el akarok menni. Ki kell józanodnom. * csendesedem el, most már jó lenne, ha eleresztene, kezd kellemetlenné válni ez a helyzet.. szóval egy lépést vissza, és akkor rendben leszünk, bár ettől még duzzoghatok, alanyi jogom. Csak éledjek fel ebből az átkozott részegségből, mihamarabb. *
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 25
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Vas. Jún. 09 2013, 17:12

//NRT: Rebeka és Marcus – 2013.04.14.//

*Már az elején se alakult túl pozitívan ezt a találkozás, de most, hogy a telefont is elővettem, úgy néz ki, hogy tovább sikerült rontanom a helyzeten. Na nem állt szándékomban és bár valószínűleg nem hisz nekem, minden egyes szavaim őszinte. Olyan sok barátom nincs és bár Illya bizonyára jót röhögne Rebeka láttán, ennyire mégse vagyok szemét, hogy másnak mutassam ezt meg, bár ha így folytatja, akkor még meg is gondolhatom magam. Érezhetően hisztis kedvében van a kisasszony, még meg is lök kicsikét, amelytől lassan lépek hátrébb pár lépést, kissé meglepetten és végül fejemet csóválva nézek utána.*
- Meg se próbálod elhinni azt, amit mondok. *jelzem is felé, hogy nem csak bennem van ám a hiba. De ezek a könnyek. Mit kell most itt sírdogálni? Tényleg ennyire rossz lennék? Nem… én nem hiszem, valószínűleg az alkohol mellékhatása lehet ez az egész. Mégse hagyom ennyiben, nem szeretném, hogyha így válnánk el és egy utolsó szemétládának könyveljen el, így utolérve őt kapom el finoman derekát, így állítva le és húzva magamhoz, de tette és szavai is azt mutatják, hogy minden másra jobban vágyik, sem mint az én érintésemre, így végül el is eresztem és hátrálok tőle egy lépést.*
- Rendben van. *egyezek végül bele, így már a könnycseppeket se érzem a továbbiakban és kezd nem meghatni ez az egész. Egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy talán vissza kéne hoppanálnom vele a suli kikötőjébe, de félő, hogy ilyen állapotban kidobná a taccsot, így inkább fel se vetem ezt neki, csak hajamba túrok kissé most már én is idegesen.*
- Na jó, én erre a hisztire nem vagyok kíváncsi. Akkor találj vissza a suliba magad, úgyis te ittad le magad így… ami meg kell jegyeznem, elég undorító tud lenni egy csajnál. *morgom oda felé, aztán ki tudja, hogy mennyire fog ebből emlékezni. Nem érdekel most már, ha megbántom, tényleg nem szimpi ez az egész helyzet, tehát nem is fogok tovább itt várakozni arra, hogy jobb legyen neki és segíteni – pedig eddig készen álltam rá -, hanem egyszerűen tűnök el mögüle, hogy a pokol szája klub elé érve végre én is szórakozhassam egy jót és kiverhessem ezt a hisztis magyar lányt a fejemből.*

//Köszi a jáccit Very Happy //

Vissza az elejére Go down
Gyulai Rebeka
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 53
Csatlakozás : 2012. Dec. 19.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Vas. Jún. 09 2013, 18:20

//NRT - Rebeka és Marcus - 2013.04.14.//

* Nem ismer még engem, így nem is tudhatja azt, alapjáraton sincs mindig tejesen rendben természetem, olykor elég heves vagyok, és talán túlságosan is fiús, nem igen finomkodom senkivel. Az alkohol pedig tökéletesen tetézi mindezt bennem, így még fel is erősödnek indulataim telefonja láttán.. eléggé harciassá válok, szinte azonnal, nem is értem, hogy lehet ekkora bunkó valaki, hogy ilyet tegyen. Szinte esélyt sem adok neki arra, megmagyarázza, mit miért tesz, vagyis tulajdonképpen akad pár szava hozzám, de franc se fog hinni neki.. *
- Ó, nehogy már még te mosd itt magad nekem. * dörmögöm vissza szavaira indulatosan, de mégse kiabálva, vagy olyan nagyon durván, sőt, még csak fel se emelem már hangom, inkább ott is akarnám hagyni, menjen a közelemből.. és talán majd legközelebb, ha újra találkozunk, én is tiszta fejjel tudok majd rágondolni erre az egészre, aztán max jót röhögünk. Mert igen, képes vagyok én erre is, semmi bajom nem is volt a gyerekkel eddig, de most, hogy már tapizni is kezd, ami eleinte mintha még jól is esne, mégsem a megfelelő alkalom ez most erre, úgy hiszem. Főleg hasamat nem kéne tapiznia, így is, a hirtelen felgyülemlett idegtől már gyakorlatilag félig fenn van gyomrom tartalma, nem kell még itt besegíteni, az már ultra gáz lenne. Hátra is lép tőlem, egy kis ideig pedig még meg is állapodom ebben a pózban, de a pityergés abba marad, ami egyáltalán nem is jellemző rám, s most a felőle jövő, különös szavakra meresztem ki szemeimet, így pillantok féloldalasan hátra arcára. *
- Nem is kértem volna a segítséged, nem vagyok egy nyomorult hülye.. * lesek felé lefolyt sminkemmel, igazán bizalomgerjesztő lehet tényleg a látvány most.. de nem fecsérelek én se több szót rá, csak nézem hűlt helyét egy másodpercre, végül pedig fejem rázva indulok el az egyik közeli bokor irányába. Józanodásomhoz ugyanis egy kiadós hányás is hozzá fog most tartozni, ne is lássa ezt senki, de egy darabig biztosan nem nyúlok most piához: igaza van, hányingerkeltő, ha egy nő ilyet tesz. Érdekes. Eddig nem zavart ez picit sem, otthon a haverok, a barátaim így fogadnak el, senkinek nincsen ezzel semmi baja. Ám ha már veszem a fáradtságot, és igyekszem külsőmön is változtatni.. ezt sem lenne nehéz megállnom, hogy évente egyszer kirúgjak a hámból. Meglátjuk, mit tehetek az ügy érdekében, de egy most biztos, addig nem térek vissza a kastélyba, míg minden fölösleges dolog ki nem jött belőlem, csak azután botladozom el a révészig, kissé már stabilabban, s vetem is magam egy hideg zuhany alá, ami után ágyam puhasága következik: egy kiadós alvásra van szükségem, semmi másra. *

//én is köszönöm Razz//
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Aug. 15 2013, 10:45

//NRT-Lycoris és Chris-2013.08.15.//


*Eredetileg azzal a céllal indulok útnak, hogy kiüljek a parkba tanulni egy kicsit. Ezt mutatja az is, hogy amikor kilépek a suli épületéből, a hónom alatt szorongatok három könyvet és néhány pergament. A révész szokás szerint meglehetősen kelletlenül fogad, amikor megérkezem hozzá, de hát végül is ez a dolga. Sportcipőben, farmerben és egy egyszerű, fekete pólóban indulok útnak. A terveim végül azonban nem úgy kerekednek, ahogy én azt elterveztem, mert ahogy haladok Mystral főutcáján, felkelti az érdeklődésemet egy játszótér. Tulajdonképpen már rég kinőttem az ilyesmiből, de általában itt mindig a legérdektelenebbnek tűnő dolgok keltik fel az érdeklődésemet, így ahelyett, hogy folytatnám az utamat a parkba, betérek a játszóra. Tulajdonképpen azt sem értem, hogy minek van itt. Nem láttam még eddig gyerekeket még Mystralban sem, a Mysteriosok pedig már rég kinőtték az ilyesmit. Legalábbis gondolom, hogy így van. Nincs különösebben kellemes hangulata a helynek, de végül lehuppanok az egyik hintára és skiccelni kezdek egy üres pergamenre. Igen... valami ilyesmi oka szokott lenni, hogy végül sosem tanulok. Ahányszor nekiállnék, valahogy mindig rajzolni kezdek helyette. Ennek egy művészeti iskolában lehet, hogy örülnének, de azt hiszem, hogy Halotti mágia órán nem feltétlenül fogják elfogadni házi helyett egy játszótér rajzát. Pedig akkor még esélyem is lenne a jó jegyre.*


A hozzászólást Christiano Lugano összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 15 2013, 21:03-kor.
Vissza az elejére Go down
Lycoris Ozera
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2010. Jul. 28.
Üzenet : A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Aug. 15 2013, 13:14

//NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15.//


*Mostanában olyan kellemesen nyugodt minden, én is élvezem az itt töltött időket, nincsenek balhék, stresszes helyzetek és tudom, hogy a tanulmányaimmal is jól haladok, szüleim legnagyobb örömére. A múlt hetet otthon töltöttem velük, Finnországban, de úgy érzem, hogy most ismét itt a helyem. Már nincs túl sok vissza az idei tanévből és bár nem alakultak túl egyszerűen a kezdeti dolgok, végül úgy érzem, hogy sikeresen taposom azt a bizonyos ösvényt, amely jövőm kapujához vezet. Mivel még korán van, ezért a reggelim elfogyasztása után Vignarral úgy döntöttünk, hogy ideje lenne egy kis sétának a szigeten, a Campus területe is unalmassá tud válni egy idő után, így a város felé is vesszük az utat, de ez a bohókás jószág természetesen megelőz engem, én pedig győzöm követni őt. Még jó, hogy ismerem, mint a rossz pénzt, így tisztában vagyok céljával is, amely természetesen a játszótér lesz. Olyan néha, mint valami gyerek, de ha komollyá fordul a helyzet, mellém áll, megkomolyodik és megvéd bárkitől, aki utunkba kerül, már ha lehetősége adódik rá. Mindenesetre én most jó néhány méterre le vagyok maradva tőle, tehát a játszótéren ücsörgő fiú nem fogja hallani lépteimet, ahogy engem se láthat még a fák közül, de velünk ellentétben valami viszont közeledik hozzá, méghozzá egy fekete színű, rendkívül aranyos vadászgörény, aki meg is áll a hintától nem túl messze, két lábra áll és bele is szimatol a levegőbe, majd egyenesen a fiú felé tekint. Pár másodpercig még ott marad, majd ez után kilő és gyorsan fel is mászik a fiú lábán, hogy vállába kerülve leshesse meg a rajzot, amit készít.*
- Hát te meg ki vagy? *szagolja meg arcát is, próbálva kivenni a parfüm vagy valami illatát, már ha van olyan a srácon és kissé nedves nózija így most a fiú bőrét érinti, majd eldől, hogy mennyire zavaróan.*
- És mit firkálsz? *pofátlan a kis dög, így mászik le a fiú ölébe, én pedig csak ez után jelenek meg, és bizony már meg sem lepődöm a jelenetet, csak fejemet csóválva mosolyodom el kissé, miközben a páros felé sétálgatok.*
- Szia! Ne haragudj, hogyha feltartott, de jó szokása. *köszönök is előbb a srácnak, majd nézek az én drágámra, ki igen csak durcis pofát vág felém és természetesen vissza is beszél nekem.*
- Feltartottam? Én aztán nem… Ugye, hogy nem? *és most a fiútól várja természetesen a beleegyezést, én pedig kíváncsian nézek a srác felé, hiszen a válaszából ki fog derülni, hogy milyen ember is, normális vagy inkább elkerülendő. A bunkókhoz ma valahogy nincs türelmem. Egyébként öltözetemet tekintve jelenleg egy fekete színű rövidnadrágban vagyok, fekete szandálba és felül pedig egy világoskék színű top található rajtam. Szép, kék szemeim fekete szemceruzával vannak kihúzva és hosszú, fekete tincseim egyenesen omlanak végig, egészen derekamig. Ékszer nincs rajtam, csak a pálcám pihen az övemhez erősítve, másra amúgy sincs szükségem.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Aug. 15 2013, 21:34

//NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15.//


*Nem tűnik fel, ahogy a kisállat közelít felém, csak akkor pillantok fel meglepetten, amikor érzem, hogy valami igyekszik felfelé a lábamon, s hamarosan már a nyakamban ül. Az még meglepőbb, amikor beszélni is kezd, de végül egy mosollyal megsimogatom a fejét, ha hagyja.*
-Na és te? *Csikiz, ahogy szagolgatni kezd, de én ekkor már nézelődök. Ha beszélni tud, nyilván egy famulus, de merre lehet a gazdája? Egyelőre nem látom, de amikor megkérdezném, már folytatja is a kíváncsiskodást, s végre rendesen szemügyre vehetem a görényt.*
-Hát... tetszik ez a hely. Gondoltam, lerajzolom. *Akaratlanul is vigyorogva figyelem az állatot, s végre a gazdája is feltűnik a színen, én pedig szavaira megrázom a fejemet. Ritkán találkozom beszélő és kíváncsiskodó görényekkel.*
-Ugyan. Aranyos jószág. *Viszont akár kedvesnek találom, akár nem, legalább a papírról le kell terelnem, mert nem férek hozzá tőle, így vagy kicsit odébb megy, vagy visszamászik a vállamra, vagy itt hagy. Én viszont, ha már akad egy kis társaság, inkább elrakom a vázlatot, mert így úgyse fogok rajzolni. Ha ez sikerrel járt, a kezem a lány felé nyújtom.*
-Chris vagyok. *Aztán elgondolkozom, hogy a görénynek is kezet nyújtsak e, de végül arra jutok, hogy talán nem szeretné, ha megráznám.*
Vissza az elejére Go down
Lycoris Ozera
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2010. Jul. 28.
Üzenet : A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Csüt. Aug. 15 2013, 22:30


//NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15.//

*Vignár ismét csak produkálja magát úgy, ahogy szokta, de én ezen már meg se lepődök. Én magam nem vagyok olyan nyitott másokkal szemben, mert bár a természetem pozitívnak mondható, mégis, nem igazán szoktam csak úgy odamenni senkihez sem, de Vignak mindig okot ad arra, hogy mégis ezt tegyem. Most viszont kissé le vagyok maradva tőle, így már meg is találhatja a maga társaságát, akit én majd csak kicsivel később fogok észrevenni, de érezhetően ő szívesen ismerkedne.*
- Én kérdeztem előbb, neked kell válaszolni. *jelenti is ki szaglása közepette, majd ez után mászik csak le a fiú ölébe, hogy megnézze azt, mit is rajzol. A válasz után viszont már meg is jelenek, hogy egy rövidke szópárbajt vívjak famulusommal, ki nemsokára már lábamhoz is sétál.*
- Aranyos-aranyos, de akkor se tudja, hogy mit illik és mit nem. *Vignart viszont nem zavarják szavaim, hanem máris a csúszdához fut, hogy ott kezdjen el játszadozni, miközben én kicsikét közelebb sétálok a másikhoz, és már hallhatom is bemutatkozását. Bár a hintán ül, mégis kezét felém nyújtja, így én se utasítom vissza, puha kezem az övébe kerül, majd meg is rázom azt finoman.*
- Én pedig Lycoris, Lycoris Ozera, a Cruoris házból. Nagyon örvendek! *biccentek is hozzá egy aprót, de mivel nem árult el ezzel túl sokat magáról, így nem is nagyon tudom, hogy mivel kéne folytatni a beszélgetést. Először is csak kezét engedem el, hogy ez után üljek le a mellette lévő hintába és onnan fordulok felé, hogy valamiféle témát felvessek magunk között.*
- És te szeretsz itt lenni? Régóta jársz a Mysterioba? *kíváncsiskodom egy kicsikét, kedvesen pislogva felé kék szemeimmel, majd lábaim segítségével el is rugaszkodom a talajtól, hogy lassú hintázásba kezdjek.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Vas. Aug. 18 2013, 22:08

//NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15.//

*Nagy meglepetést kelt az állatka, ahogy rám ugrik és beszédbe elegyedik velem, de az első meghökkenés után már egész jófejnek találom. Habár, ha az ember egy beszélő vadászgörénnyel beszélget, talán először az állat bemutatkozását várná, de úgy tűnik, ő még a szokásokhoz is hű.*
-Én Chris Lugano vagyok. *Ekkor bukkan fel a gazdája is, akit én ugyan igyekszem megnyugtatni afelől, hogy a famulus nem zavar, de nem sikerül meggyőznöm.*
-Ritkán beszélgetek görényekkel. *nevetek fel végül, mielőtt bemutatkoznék neki. Akkor jövök kissé zavarba, amikor az iskoláról kérdez. Nem szívesen vallanám be, hogy elég régóta itt vagyok és még mindig elsős, de hazudni sem szeretek. A diplomatikus válaszok, úgy tűnik, nem tartoznak az én asztalomhoz.*
-Hát… egy ideje már itt vagyok. Érdekes, főleg a mugli világ után. *Tudom, hogy sokan nem szeretik a mugli-származásúakat, de én nem szégyellem. Erről nem én tehetek, így aki elítél, arról legalább tudom, hogy jó messzire kell kerülnöm tőle.*
-Te mióta vagy itt? *A tekintetem követi a vadászgörényt egy darabig, amíg meg nem látom, hogy az egyik bokor a csúszda mögött kissé megrázkódik. Néhány pillanatig meredek rá, valószínűleg jó bamba fejjel, de nem mozdul újra.*
Vissza az elejére Go down
Lycoris Ozera
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2010. Jul. 28.
Üzenet : A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Hétf. Aug. 19 2013, 13:08


//NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15.//

*Nem számítok most arra, hogy Vignarnak megint ismerkedős kedve lesz, de már nem is tudom, hogy mit gondolok. Amilyen rakoncátlan famulusom van, nem kéne meglepődnöm tettein, így magam is követni kezdem, miközben ő jól láthatóan barátkozni kezd egy fiúval és nem tágít a felől, hogy ne neki kelljen először bemutatkoznia. Ahogy tehát ezt Chris megteszi, ő is követi tettét.*
- Én pedig Vignar. *jelenti is ki, de eközben én is megjelenek, így a famulus már hozzám is siet, én pedig csak letekintve rá nézem játékos bohóckodását, miközben próbálok a fiú felé is figyelni. Most, hogy így megnézem, egy ilyen izompacsirta sráctól elég furcsa, hogy itt ücsörög egymagában és rajzolgat, tehát szemöldökömet is egy pillanatra összevonom, majd próbálom ez után rendezni vonásaimat is. Nem akarom megbántani azzal, hogy ezt most felvessem neki, nem lenne jó kezdő lépés az ismerkedésnél.*
- Nem csak te. Nem is értem most már magam, hogy miért ruháztam fel annak idején a beszéd képességével. *nézek is utána és Vignar továbbra is a csúszdánál marad, tehát nem tűnik el semmilyen bokorban sem, a közelünkben marad, azért szemmel tartva engem. Megtörténik a bemutatkozásunk is és nemsokára már helyet foglalva az egyik hintán beszélgetni is kezdek a fiúval. Nem tűnik túl kommunikatívnak, de egy kicsit próbálkozhatom a dolgokkal.*
- Ne is mondd. Az én szüleimnek teljesen idegen ez a világ és amikor hazamegyek és otthon varázsolok, nagyokat szoktak lesni. Kissé viccesek, de egyben aranyosak is. *nevetek fel jókedvűen és most már talán a másik is sejti, hogy bizony én sárvérű vagyok. Lehet, hogy ő is, de nekem a vér nem számít, hanem csakis az ember fontos, nem szoktam ilyen hülyeségek alapján ítélni, mint sokan mások. *
- De azért csodálatos dolog, hogy a varázslat tényleg létezik, nem? *kérdezek rá kíváncsian, de ez után engedem ám őt is szóhoz jutni, hogy rólam érdeklődjön, így gondolkodom el kissé a dátumon, amikor ide kerültem.*
- Már három éve ide járok és egyetemista vagyok. Mindenesetre úgy tervezem, hogy még jó ideig itt fogok maradni és tanulok. És hogy mit hoz a jövő? Még nem tudom. *előzöm meg következő kérdését egy kedves mosollyal arcomon és most mégis csak kibújik belőlem az a kérdés, ami azóta foglalkoztat, hogy megláttam őt.*
- Mondd csak, mit rajzolsz? Az olyan srácok, mint amilyen te vagy, nem igazán szoktak ilyesmit tenni. *bátorkodom ezt azért megjegyezni neki, bár kérdéses, hogy tudja-e, hogy mire gondolok. Helyes és izmos külső, megnyerő természet – legalábbis eddig annak tűnik -, hát miért rajzol és miért nem mással tölti az idejét? Tényleg kíváncsi vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Kedd Aug. 20 2013, 14:11

//NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15.//


*Mit ne mondjak, nagy meglepetést keltett az állat, de azért sikerül eljutnom a bemutatkozásig, ami elsőre kissé még abszurdnak tűnik, de mivel ilyen kedves jószágról beszélünk, hamar hozzászokom a gondolathoz.*
-Hát de legalább mindig van kivel beszélgetni. *mosolyodom el, ahogy Vignart figyelem. Tulajdonképpen nem is lenne annyira rossz ötlet, hogy nekem is beszélő famulusom legyen, habár elég jól megértem a nonverbális kommunikációjukat is. Kissé elgondolkozom Lycoris szavain. Nekem egész máshogy reagált a dologra a családom és azóta nem is nagyon szeretek hazamenni. Valószínűleg csak azért nem is kürtölik szét ezt az egészet, mert tudják ők is, hogy senki sem hinne nekik, de a kihasználás az nagyon megy így is. Persze nem mindenki részéről. Anyának szívesen mesélek, meg mutatok ezt-azt.*
-Anya is nagyon tudja mereszteni a szemét. Mindig teljesen el van ájulva. – Az arcomon szélesebbre húzódik a mosoly, ahogy anyáról beszélek. A többieket végül nem említem, végül is aki olyan, az nem számít. Most, hogy már úgy is kiderült, hogy varázsló vagyok, nem valószínű, hogy tőlük fog függeni a jövőm, így akár nagy ívben tojhatok rájuk.*
-De. Mondjuk elsőre csak bambán néztem a pálcámra, hogy mit csináljak vele. *nevetek fel. A vidám beszélgetés el is feledteti velem a vadászgörény mögött mocorgó bokrot, így nem is figyelem tovább jó darabig a növényzetet, egészen addig, amíg nem kezdi újra, ennek következtében egy kicsit szórakozottan válaszolok Lycorisnak.*
-Én még csak most megyek másodikba. *Mert, hogy idén már tényleg fogok. Rengeteget gyakoroltam, sőt, tőlem szokatlanul sokat bújtam a könyvtárat is és ez az eredményeimen is látszik. Büszke is vagyok magamra. Nagy nehezen leszakítom a tekintetemet a bokorról és egy kicsit bambán nézek a lányra, majd észbe kapok, hogy mit kérdezett és felé nyújtom a papírt.*
-Megtetszett a játszótér. Tudom, hogy szokatlan, de nagy szerepe lehet a művészi vénám kialakulásában az otthonomnak is. Firenzéből jöttem, ott valahogy az ember nehezen marad ki ebből. *Tulajdonképpen szerették volna a szüleim, hogy zenéljek is, de ebben nem bizonyultam annyira tehetségesnek. Maradt a rajz és a festészet.*
Vissza az elejére Go down
Lycoris Ozera
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2010. Jul. 28.
Üzenet : A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Pént. Szept. 13 2013, 14:53

//NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15.//

*Vignarnak hála ismét egy diákba botlok, akivel majd el kell kezdenem beszélgetni, hiszen ő nélküle valószínűleg erre se jöttem volna, de most mégis bunkóság lenne tőlem nem szóba állni Chris-sel. Amúgy se vagyok egy bunkó lány, így hát nem gond, bár a barátkozás számomra nehezen megy, amit talán ő is érzékelni fog hamarosan.*
- Igen, mindig van. Mondjuk ha nyitottabb lennék, akkor is lenne. *sóhajtok fel halkan, de remélem hogy nem fog kapni a kérdésen, hogy miért is mondom most ezt. Hiába próbáltam megváltozni, nem értem el túl sok sikert, bár legalább a félénkségem a múlté, és ezért sokkal tartozom a Mysterionak. A beszélgetésünk során viszont szóba jön a család, illetve a mágia is, így derül ki nemsokára mindkettőnk számára, hogy valamilyen szinten hasonlóak vagyunk. Mesélni kezdek, nem túl sokat, de mégis valamennyit a fiúnak és úgy tűnik, hogy ő is ezt teszi. *
- Jó érzés, amikor érdeklődnek. *biccentek rá, majd a varázslat szóbahozásánál el is merengek kicsit. Érdekes volt, amikor ide kerültem, de mégis, az egyik legjobb dolog volt, ami történhetett velem.*
- Én is hasonlóan voltam, el se akartam hinni, hogy ez a valóság, de elég hamar felnyitották a szemem, így azóta is keményen gyakorlok. *mesélek én is kicsit és bár nekem is feltűnik az a mozgó bokor, mégse tulajdonítok neki túl sok figyelmet. Vignar ott van és ha gond lenne, jelezne felém, illetve egyetemista vagyok, mégse fogok félni egy vadállattól, hogyha esetleg az ránk támadna. Már nem. *
- Szerintem tetszeni fog. Mindig érdekes új mágiaágakat megismerni és új tudásokra szert tenni. *egy picit ez után viszont el is pirulok.* - Na ez most eléggé stréberül hangzott. De én tényleg szeretem ezt a helyet, főleg úgy, hogy három évvel ez előttig tényleg mugliként éltem. Így pedig minden más. *pillantok is felé, miközben nemsokára helyet is foglalok a srác melletti hintában és végül előállok azzal a kérdéssel, amely bennem van. Nem igazán értem, hogy miért pont ilyesmivel foglalkozik, de ezek szerint Chris nem egy buta, izomagyú fiú.*
- Oh, szóval Firenzéből. Ott még soha se jártam, de bizonyára szép lehet. *veszem is át a felém nyújtott rajzot, amit kíváncsian meg is figyelek. Tényleg szép munka, szép a vonalvezetés, az árnyékolás, minden… Vissza is nyújtom a másiknak, miközben elmosolyodva dícsérem meg munkáját.* - Tényleg ügyes vagy. Én nem igazán értek az ilyesmihez. Őszintén szólva, szakot választani is nehezemre esett, nem nagyon tudom, hogy mihez kéne kezdenem a jövőben, nincs semmi, amihez kimondottan értenék. *ismerem be egy szomorú sóhajjal, mert bár minden érdekel, semmi se emelkedik ki közülük. Én tényleg ilyen szerencsétlen vagyok? Pedig most már nagyon el kellene döntenem, hogy mi legyen velem… ez a szak segíthet, csak jobban össze kellene szednem magam.*
- Te mi akarsz majd lenni? Van már ötleted? *pillantok felé reménykedve, hátha neki van valami jó jövőképe, aztán majd a válaszából minden kiderül.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Pént. Okt. 18 2013, 23:24

/NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15.//


*Tulajdonképpen én is gondolkoztam már, hogy majd a famulusomnak a beszéd képességét adjam, de még a dologgal kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok. Ha sosem tudja befogni a száját, biztos idegesítő lenne. Még nekem is, pedig az nagy szó.*
-Azért csak nem harap mindenki. *mosolyodom el bátorítólag, bár nem tudom, mennyire van szüksége bátorításra. Én viszont még eddig nem találtam olyan embert, akivel nem találtam meg a közös hangot, így Lycorist se féltem magamtól. Majd amikor a családunkra terelődik a szó, s kiderül, hogy náluk is ugyanez a helyzet, egyetértően bólogatni kezdek. Jó érzés. Mert tudok valamit, amit ők sosem fognak. Persze nem ilyen őrült doktoros hozzáállással látom ezt a dolgot, de mégis. Ez csak az enyém. Legalábbis a családban. Rajztehetségből akad azért néhány.*
-Hát... remélem, el is jutok odáig. *Kissé zavartan nevetgélek, s figyelem az állatkát, meg mögötte a bokrot. Valami nem stimmel vele, de végül is itt annyira nem lenne meglepő. Mindenesetre nem fixírozom olyan sokáig a ronda növényzetet, mert a szó az én "szakértelmemre" terelődik, ami mindig leköti a figyelmemet teljes mértékig.*
-Köszönöm *Veszem vissza a rajzot a lánytól, s még egy kicsit mustrálgatom. Kezdetnek jó. Majd még otthon kidolgozom rendesen.*
-Fogalmam sincs. Régebben azt mondtam, volna, hogy festő, de most... tudod, azért nem én vagyok a világ legtehetségesebb varázslója. Szóval gőzöm sincs. Bár a misztikus lények érdekesek. *Kissé szórakozottan magyarázom a teóriámat a jövőről, s a következő pillanatban már fel is pattanok a hintából, s elindulok a bokor felé.*
-Nem nézzük meg, mi van ott? Lehet, hogy ráugrott az érdeklődésemre valami ritka állat. *kacsintok vidáman, s el is sétálok a bokorhoz, de amikor odaérek és széthajtom az ágakat, semmit nem találok ott, s értetlenül vakarom a fejem. A szél lett volna? Nem is fúj a szél.*
Vissza az elejére Go down
Lycoris Ozera
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2010. Jul. 28.
Üzenet : A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   Kedd Nov. 05 2013, 01:25

/NRT: Lycoris és Chris - 2013.08.15./

*Nehezen barátkozom és szintén nehezen ismerkedem, tehát mondhatjuk úgy is, hogy nem túl egyszerű velem az élet. Nincs mit tenni, sajnos ilyennek szánt a sors, és bár próbálok én alakulni, nem igazán akaródzik menni. Vignar azért némileg segít, mint ahogy most is, de ő se egy Isten és persze az már nem rajta áll, hogy kivel hogy is jövök ki.*
- Persze, nem, csak… tudod, én már csak ilyen vagyok. *vonogatom meg kissé vállaimat, ezzel jelezve a fiú felé, hogy nem túl valószínű, hogy valaha is megváltoznék. Mindegy is, jobb most nem feszegetni a témát, így térünk át a családra. Én is mesélek egy kicsit, akár csak Chris nekem, majd láthatom meg a rajzát is. Irigylésre méltó, kár, hogy én nem tudok ilyesmit csinálni. Na de majd talán egyszer. Vissza is juttatom azt neki, majd tovább érdeklődőm felőle, de érezhetően nem akar nagyon sokat a jövőről beszélni, ő is hasonlóan bizonytalannak tűnik, mint én magam, én nekem pedig nem szokás erőltetni semmit sem.*
- Szerintem az se lenne gáz, ha szimplán a művészettel foglalkoznál. Nincs kötelezően előírva, hogy csakis varázsló lehetsz. *vonogatom meg kissé vállaimat is, mivel szerintem mindenki csinálja azt, amihez kedve van. Na nem biztos, hogy ez olyan jövedelmező is lesz, de kezdetben elmegy. Lassan felkelek azért, ahogy a bokor felé tekintek és mivel a fiú már előre ment, így én csak követni kezdem és idő közben Vignar is felzárkózik mellém, majd halkan sutyorogni kezd a fülembe.*
- Jó-jó, mindjárt megyünk. *pillantok is rá, majd simogatom meg kissé buksiját. Ez után látom, hogy a fiú semmit se talált, tehát talán nem zavarja, hogyha én most nem maradok itt tovább a semmire vadászni.*
- Hát nem tudom, hogy mi lehetett az, de már nincs itt. Én viszont most megyek, akad még dolgunk már. Biztosan még összefutunk, szia! *intek is neki, így köszönve el tőle és bár próbálnék én tovább társalogni vele, de egyszerűen nem megy. Ennyire tellett és tényleg el kell intéznem még pár dolgot, de az viszont már magán jellegű, mégse köthetem Chris orrára. Így tűnünk el Vignarral együtt az egyik bokor mögött, aki azért még elköszön ám a sráctól a távozásunk előtt.*

/Köszi a játékot! Smile /
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Félelmetes játszótér   

Vissza az elejére Go down
 
Félelmetes játszótér
Vissza az elejére 
21 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21
 Similar topics
-
» Las Vegas külterülete, egy útszéli benzinkút a sivatagban, a várostól nem messze.
» Rocksolid
» Útszéli motel
» Játszótér

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: