Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz

Tárgy: Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz 2010-06-12, 4:00 pm

*Mint ha semmi furcsa se lenne ezen a helyen, a diákokat még is összehívta valami érzés, hogy itt kell lenniük. Na nem azért, hogy összebarátkozzanak - bár ez sem egy rossz ötlet - hanem azért, hogy egy kis kalandon vehessenek ma részt. A főfolyosó ajtaja hírtelen kitárul, majd meleg levegőt enged be a rideg folyosó falai közé, ahol egy tornádó alakú tölcsér húzza magához a diákokat, akik nem tudnak menekülni. Pár másodperc az egész és a forgás véget ér, majd egy furcsa helyen térnek magukhoz. Minden kéknek látszik, a nap is kéken süt. Egy tengerparton vannak most, legalábbis úgy néz ki. Lábuk alatt kék szemcsés homok, a távolban, a felhők és a víz takarásában pedig 3 nagy épület emelkedik ki. Lábaik mellett jó pár csónak, tehát ha szeretnének utána nézni, hogy mi található a tenger mélyén, akkor itt az alkalom. Kissé sok a hullám és a vihar a vízben és jó pár tengeri teremtményt is látni, de talán a diákokat ez nem rémíti el céljuktól. Ha valaki még is a partot választaná, azt veheti észre, hogy hiába megy, mindig ugyanott marad. Tehát erről a helyről nincs más út kifelé, mint a tengeren való átvágás.*

Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz QEMTUUtvAwJQVQhLRwVR

Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz QEMTUUtvAwJQVQhLRwVR

* Megállt hogy eldöntse miként is legyen tovább eme napja s ahogy észreveszi hogy egyre többen tévelyednek erre kissé gyanús lesz neki a helyzet, így úgy gondolja megvárja mi fog kisülni ebből az egészből. Az órákon kívül - azon is csak egyszer volt - sosem látott még ennyi diákot egy helyen. A legszebb, hogy egyiket sem ismeri. ~ De gáz basszus ~ húzza el a pofáját, egyikhez sem megy oda, egyiknek se felel, bizonyára más megteszi, ha meg nem így jártak. Elég sokan gyűltek össze mire a főbejárati ajtó egyszer csak kivágódik és forró levegő sűvít be a hűvös folyosóra, felmelegítve egyetlen menedéküket.*
- Remek.* morog, de aztán egy tölcsér is megjelenik mi szép sorjában felkapkodja őket, akár tetszik akár nem, így hamarosan körbe-körbe forogva szál a levegőben, egészen addig míg nem egy napsütéses tengerparton nem találja magát. Mindenki itt van ki a folyosón is tartózkodott de nem foglalkozik egyikkel sem, nekiindul a csónakoknak s be is szál az egyikbe. Kutyagolni biztosan nem fog ebben a hőségben s az a három épület igen csak felkeltette kíváncsiságát.*

*Már épp válaszolna, amikor kinyílik az ajtó, és valami tölcsér elkezdi magába szippantani. Hiába próbál ellenállni, az csak húzza-vonja, és mikor végre megszűnik a vákuum, és egy tengerparton találja magát... A könyvét még útközben elejtette, remélhetőleg az iskolában, és ott is maradt. Nem akar bűntető munkázni, ha eltűnik, amikor visszaérnek. Már, ha egyáltalán visszaérnek. Ő már semmin sem lepődik meg. El is indulna, de hiába megy a nagy kékségben, nem halad semerre sem. Hátrafelé is megy, de semmi. Erről az a mugli film jut eszébe... mi is volt a címe? Mátrix! Amikor Neo az állomáson szaladgált. Cifrát káromkodik, úrinőhöz nem illő módon, és Rose-ra néz.*
- Na, elinduljunk valamerre, vagy itt halunk unalmunkban? *Húzza fel a szemöldökét, és máris az egyik csónak felé veszi az irányt, de aztán meggondolja magát. Beledugja a lábát a vízbe, kíváncsi, hogy történik-e valami, de ha nem, akkor mégiscsak bemászik egy ladikba, és figyeli, mit csinálnak a többiek.*

*Kissé kíváncsiabban néz körül, nem tudott róla, hogy valaki bulit rendezne, így kissé furcsálkodó pillantása, talán nem is alaptalan.*~Mindig így szokott kezdődni valami~*húzza el a száját, de próbál nem törődni a megérzésekkel, mert úgyse vállnak be. Vagy mégis? Az ajtó kitárul és egy tölcsér magába szívja az itt lévő diákokat. A srác már nem is tud mit szólni, hiszen mire magához tér, valahol teljesen máshol van. A hely nem hasonlít eddig semmi olyanra amit a fiú ismerne, és fura is a nap, meg a homok, a színekről, és a víz takarásából kiemelkedő épületekről pedig ne is beszéljünk*
-Franc...... ez se Kansas az már fix*mondja, miközbe lehajol, és fog egy marék homokot, melyet lassan kieresztve kezéből figyeli ahogy eléri a földet*~ez fura....~*nem ad hangot a gondolatainak, hanem inkább a dolog végére akar járni. Volt már pár fura eset, de úgy tűnik, még koránt sem az utolsók voltak a fiú életébe. Amikor meglátja a csónakokat, kiválaszt egyet, majd se szó se beszéd el is löki magát a parttól, és az épületek felé veszi az irányt. Kíváncsi hogy mi lehet ott, bár innen nem sok mindent látni, de talán ha megérkeznek többet fognak. Bár ő szokásához híven nem nagyon törődik a többiekkel, a saját ösztönei hajtják, társak nélkül. IDő közbe szeme néha le le siklik a vízre, és furcsálkodva nézi a teremtményeket, amik megint csak nem eviláginak tűnnek*

*A főfolyosóra érve Sandy bizony nagy tömeget lát, diákokat főleg. Mintha várnának valamira, vagy valakire. Mindenesetre Sandy helyet foglal a lépcső egyik fokán, és nekiáll a kezében levő almát falatozni. Egyszercsak nagyon meleg levegő áramlik be a hűs folyosóra a folyosó ajtaja felől, mintha a leghidegebb télbe egyik pillanatról a másikra beköszöntene a legmelegebb nyár. Sandy felfigyel erre a jelenségre, de viszont az, hogy megfigyelje az eseményeket, lehetetlen, hiszen egy tornádószerű jelenség magába szippantja Sandyt és a körülötte levő embereket a folyosón. A leányzó egy ismeretlen helyen ébred fel, a többi diáktársával együtt. Ezen a helyen midnen kék, kék a homok a lába alatt, kékben pompázik a nap, egyszóval minden kék. Sandy, szemét kinyitva meglát három érdekes épületet a távolban. Mivel eléggé érdekli, hogy hol van és miért került ide, elkezd azon filózni, vajon most miért van itt, és mit kellene tennie. Ekkor megpillant pár csónakot a tengerben, egyenesen a partnál. Sandy nem gondolkodván bele is ül az egyikbe, hiszen eléggé érdekesnek tűnik neki az a három épület a távolban.*

* Fura dolog történik, mivel az egyik pillanatban még Aleksával beszélgetnek,és nézegetik magukat a főfolyosó tükröződő padlózatában és elmés társalgást folytatnak arról, hogy ki merről érkezett, Rose gyanúja beigazolódni látszik, mivel nem sokkal később kivágódik az a bizonyos nagy ajtó, egy tornádószerű jelenséget beeresztve a kastélyba. Rose arcára ráfagy az ámulat, csak annyira képes, hogy magához szorítsa táskáját, nehogy letépje róla azt a közeledő vihar. Érzi, amint felkapja az erős szél, s most nem foglalkozik a többiekkel, inkább arra koncentrál, hogy nyugton maradjon, nehogy megüsse magát a forgatagban. De aztán ismét változás következik be: egy újabb helyszín, méghozzá egy tengerpart. Kábán tápászkodik fel a földről, a forgás miatt ugyanis kicsit megszédült, majd szépen lassan körbehordozza tekintetét a látottakon. Elfürdőzgetne szívesen, de van egy sejtése, hogy nagyon nme ezért jöttek. *
- Na ugye, hogy mókásak ezek a falak.. * motyogja orra alatt, eszébe jut a tegnapi srác, na, most biztos élvezné a hirtelen változó környezetet. Rose kalandvágyából kiindulva fekete szemeivel a messzebb lévő épületek felé pillantgat, néha szemügyre véve a csónakokat is. Ma igencsak óvatos, de azért megközelíti a csónakokat, amennyire lehet. *
- Hát, ezek szerintem nem véletlenül vannak itt.. * jelenti ki, s ha a többiek is azt gondolják és senki nem esett kétségbe, akkor ő márpedig simán benne van az átkelésben. De ez nem csak rajta múlik, ám ő mégis tüntetőleg elkezd babrálni az egyik kisebb csónakkal. *

*Ahogy szépen üldögél a lépcsőn, el is bambul, képzeletében már egész máshol jár. Egy hangos zaj rántja vissza a valóságba - aztán pedig valami egész furcsa egy másik "valóságba." A meleg levegő kifejezetten rosszul esik neki, de aztán ahogy a tornádó felrántja és repülnek, már jól érzi magát. Már amennyire nem szorítja össze a gyomrát a félelem, hisz azért talán a varázsvilágban sem mindennapi, hogy a szél csak úgy beront és felkapkodja a diákokat. A forgástól szédülni kezd és rosszul lesz, de mire ezt felfoghatná, már véget is ér. Nem semmi helyen találja magát a többi "áldozattal" együtt. Minden csupa-csupa kék, és a kéknek a különféle árnyalatai.*
-Passzol a hajamhoz. *Jegyzi meg félhangosan, könnyedén, enyhe gúnnyal a hangjában. Az egész egy csodás tengerpart. Csónakok.*
~Elég egyértelmű a célzás..~ *Jön rá, és gyorsan oda is lép az egyik mellé, de csak hogy rátámaszkodjon. Leveszi a cipőjét, és lábát beledugja a vízbe. A legkellemesebb. Nem jéghideg, de lehűti tappancsait a kék nap okozta forróságban. Eszébe sincs a parton maradni, amúgy is jobban kedveli a vizet, hisz rokonai közt nem egy sellő is megtalálható...Majd várakozóan néz a többiekre, hogy akkor most mi lesz? Mennek, maradnak? És ki tart vele?*

*Miután végez a cipőfüzőjévl, feláll, és egy kicsit lesöpri a nadrágját, bár nem lett koszos, mivel teljesen tiszta a padló, de azért a reflex ott van benne. Megpillantja Casst, és az érdeklődő kérdésére egy apró mosollyal válaszol.*
- Szia! Semmi különöset csak erre sétáltam, aztán a cipőfűző bekötése miatt megálltam egy kicsit.
*Hogy szimbolizálja, le is mutat a frissen bekötött cipőjére. végül egy kicsit aggódó mosollyal néz a lányra.*
- Amúgy már megnyugodtál?
*Hiszen az este eléggé feldúlt volt, tehát teljesen természetes, hogy ezt megkérdezi. Értetlenül tekint a kitáruló ajtóra, és kicsit megigazítja a felsőjének a nyakát a meleg levegő miatt. De ami következik arra még ő sem számított. Egy tornádó magával ragadja őket, már amennyit ki tud venni belőle a többieket is elragadja ez a természeti katasztrófa.*
~ Mi ez a hideg, és nedves? ~
*Kérdezi magában, ahogyan kinyitja a szemét. Az első amit megpillant az a víz... Sok-sok víz. hirtelen átfordul az eddigi hason fekvésből a hátára, és ijedten kúszik hátra felé.*
~ Víz, víz, víz, víz... ~
*Ismételgeti magában. hát igen, kár, hogy egyáltalán nem tud úszni, de végül is, ez az ő szerencséje. amikor már csak alig-alig éri a vizet, akkor pillant jobban körbe, és mindent kéknek lát. Kicsit megdörzsöli a vizes kezével a szemeit, hogy biztosan nem csak valami optikai illúzió az egész. De nem, akárhányszor törli meg a szemét, ugyanúgy lát. Sóhajt egyet, majd inkább a távolba tekint ahol három épületet lát. Jobbra-balra elnéz, és kénytelen beismerni, hogy valószínűleg arra kell majd menni. Kár, hogy nem t úszni, sőt még csónakot sem tud vezetni, így jobb ha ő a vízpart mentén marad.*

* Először Danielt veszi észre, most meg már azon kapja fel a fejét, hogy szép kis tömeg gyűlt köréjük. Figyel Daniel válaszára, bár nem rá néz, hanem a többiekre. *
- Aha, értem. * Még mindig félfüllel figyel a másikra, majd a kérdésre ránéz, és elmosolyodik. *
- Igen, azt hiszem. Legalábbis, most már nem akar kiesni a szívem, és ez jó jel. * Mondja mosolyogva, majd kicsit kidől oldalra, mert látott valami furát, ami eddig még nem volt ott. Egy ajtót vesz észre, ami elkezdi befelé húzni, kicsi meg is ijed, teljesen olyan, mintha egy örvény kapná el egy folyóban. Szerencsére nem tart olyan sokáig, hogy rosszul legyen, így mikor abba marad a forgás, és végre kinyitja a szemét, akkor egy tengerparton találja magát. Eleinte azt hiszi, hogy valami baj van a szemében, mert minden kék. Párat pislog, hogy visszahozza a színeket, de ez nem megy, tehát akkor ilyen a környezet. Kicsit nehéz lesz megszokni, hogy itt hol a madár se jár, kék minden. Körbe néz azért, hogy mi merre van, de azért Daniel-től nem megy távol, hiszen azt se tudja, hogy most hol is van. *
- És akkor most? * Kérdezi Daniel-t, mivel a többieket nem nagyon ismeri. Még jó, hogy nem egyedül van itt, és van olyan itt vele, akit ismer. *

*Elég sok diák gyűlt össze a főfolyosón, ami szemet szúr Catnek, aki épp sétálna át ezen a bizonyos folyosón, hogy elhagyva az iskolát, átmehessen Seol szigetére. Ám túlzottan is kíváncsi természet ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül elhaladjon ez a kis csoport mellett, így oda is somfordál, hogy érdeklődjön kicsit, ám úgy tűnik, nincs semmi különös oka annak, hogy most így összegyűlt a nép.*
~Akkor is fura.~ *gondolja a lányka, na de ha nincs itt semmi, akkor mindegy, amúgy is csak idenézett. Már pont megindul és tesz pár lépést a bejárat felé, amikor az hirtelen kivágódik és egy tornádó jelenik meg benne.*
-Tornádó? Itt? Ráadásul júniusban? *az utolsó kérdésnek nem biztos, hogy sok értelme van, hisz miért ne lehetne ebben a hónapban tornádó? Az viszont már furcsább, hogy az iskola kapujában van, viszont ezen nincs sok idő gondolkozni, mivel őrült erővel beszippantja a diákokat, így Cat is felsikkantva tűnik el a szélforgatagban. Amikor végre ismét talajt érez a lába és kezei alatt, ki is nyitja szemeit, de a látvány nagyon meglepi.*
-Hűű... Itt minden nagyon... kék. *állapítja meg elég furán nézve, hisz kék napot még nem látott. Feltápászkodik a földről és leporolja magát.*
-Még a homok is kék? Tuti még az élőlények se kaptak más színt... *mondja maga elé, majd a tenger felé pillant.*
~Igaz, hogy jó lenne napozni, de... nem pont itt. A végén még lekékülök...~ *kicsit elhúzza száját, majd észreveszi az épületeket az égen.*
-Azok meg mik az égen? *kérdi, bár valószínűleg a többiek se tudnak többet. Elkezd kicsit sétálni a parton, de olyan, mintha végig egy helyben járna.*
-Mi a ...? Ezek szerint marad a csónak, mi? *gondolja cseppet sem örülve, hisz a tenger nagyon viharosnak tűnik és valami fura lények is vannak benne. De csak megindul az egyik felé és belecsüccsen, hisz egy helyben állni nincs kedve és a többiek sem maradnak ott, az is biztos. Már csak azt reméli, hogy valakivel együtt utazhat a csónakban, hisz nincs kedve dacolni ezekkel a vad hullámokkal, annyira nem erős.*

*A víz nem káros, így bárki is nyúl bele a vízbe, semmi baja se lesz. Inkább kellemes hűsnek fogják látni, de hogy mi minden él benne, azt még nem tudhatják, de talán idővel ki fog derülni a számukra. Akik beszállnak a csónakokba vagy egyedül vagy többed magukkal, azok meg is indulhatnak, hiszen az evezés nem nagy tudomány és a hullámok is segítenek nekik.
Akik pedig a parton szándékoznak maradni, azokkal semmi se fog történni, hanem örök időkre itt ragadnak, mert más kiút nincs, csak a tenger.
Ha a kis csapat megindul hát a csónakok segítségével, eleinte nem igazán tűnhet fel nekik semmi, majd végül néhány szép élőlényt láthatnak maguk körül, akik vidáman úszkálnak a mély vízben, kíváncsian figyelve a csónakokat.*

Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz QEMTCUtvAwJQUlkZGQVR

Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz QEMTCUtvAwJQUlkZGQVR

*Minden nyugodtnak tűnik és valahogy már nincs is olyan túl meleg. Kezd kellemessé válni az utazás, egészen addig, amíg hirtelen pár furcsa lény elő nem kerül a víz mélyéről, elriasztva a szép jószágokat. A diákok felé közelítenek és az egyik hegyes fogaival belekap Cat csónakjába, míg a másik fajtából az egyik szörnyeteg pedig Rose-ékat szemelte ki. Lehet, hogy valamit tenniük kellene, hogy folytatni tuják útjukat. A többiek se aggódjanak, őket is már megközelítették, csak egyenlőre még nem harapták meg a csónakjaikat, tehát itt a harc ideje...*

Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz QEMTCUtvAwJQUlkZGAVR

Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz QEMTCUtvAwJQUlkZGAVR

Egy másik dimenzió, ahol mindent kéknek látsz QEMTCUtvAwJQUlkZQAVR

//Bocs srácok, Sid néni nete most szarakodik, de igyekszem életet lehelni bele.//

// Bocsánat de NJK maradok a továbbiakban, sajnálom Sad

//

* Kissé megrémíti ez a csupa-kék hely, de csak mélyen, legbelül. Nagyon úgy érzi, a tenger az egyetlen esélyük, így bólint is Aleksa szavaira, s már meg is indul az egyik csónak felé. Nem rest evezőhöz sem nyúlni, csak a hatékonyabb előrehaladás érdekében. Felváltva fürkészi a vízben úszkáló szépségeket és az egyre közeledő, de még mindig nagyon távol lévő épületeket, amikor fura dologra lesz figyelmes. Valami megriasztja a szép jószágokat, s a helyükre rusnya dögök kerülnek, az egyik ráadásul pont Rosék csónakját kiszemelve magának. Rose először az evezővel próbálkozik. Stabilan áll fel a csónakban, evezett már nem is egyszer, így tudja a módját, s oda is csap párat jóó erősen a szörnynek. *
- Húzzál innen, te kis genya. * csúszik ki száján egy kis mérgeskedés. végül feladja a csapkodást, az evező a csónakban landol, táskájából pedig előkerül pálcája, amit rögtön az állat felé irányít, s cselekszik is gyorsan, ügyes boszi módjára. *
- Stupor! * fogalma sincs, ezeknél működik-e ez a varázs, de lehet jobban jrát volna valami védővarázzsal inkább.. bár egyedül azt sem tudta volna sokáig fenntartani. Így csak figyeli a többiek ügyeskedését, na meg azért még elmotyog egy 'Protego'-t, hátha eltávolítja ezzel ő is a csónaktól az arra felé közeledő lényeket. *

*Hálát ad az égnek, hogy Cassidy mellette van, ezért mellé kúszva átkarolja a lábait.*
- Én nem megyek a vízbe, vízre.
*Teljesen le van sokkolva, általában nem ilyen, de általában kerüli a vizet. De nincs mit tenni, így kénytelenek csónakba szállni. Egy csónakban eveznek, illetve Daniel evez ennyit még tud, bár tény ami tény, egy hányós zacskó most jól jönne neki. A többiek útvonalát nézi, hogy merre mennek, és próbál velük tartani.*
- Mikor érünk oda?
*Kérdezi reménykedő szempárral, hogy mindjárt ott vannak, és nincs sok, és végre megint a biztonságos szárazföldön sétálgat. Valami lények jelennek meg mellette, amire reflexszerűen felemeli az egyik evezőt, és csapkodna rájuk ha ártó szándékkal támadnának rá. De teljesen nyugodtan úszkálnak mellettük, aminek örül, hiszen kevesebb eséllyel borulnak a vízbe. De ez sem tart sokáig, mivel néhány ártó szándékú szörny közelít felé. Pálcáját kihúzza a zsebéből, majd a szörnyre irányítja.*
- Obstructo!
*Reméli, hogy sikerülni fog és megússzák azt, hogy Cass szörny kaja legyen, ő pedig még mielőtt megennék vízbe fulladjon.*

*A csónakba ülve igyekszik rendesen és erősen evezni. Tudja jól, hogy kell az ilyet cisnálni, hiszen mikor kisebb volt, eleget volt táborokban, ahol az ilyesmit megtanulhatta. Egyszer evezős versenyt is nyert, de erről senki sem tud, kivéve Sandyt. A különös ebben a helyben, hogy minden kék. Ez fel is tűnik Sandynek, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, bár kissé aggódik, hogy hogy fog innen hazakerülni. De ekkor körbenéz a diáktársain, akik a többi csónakokba szálltak be.*
~Biztos, hogy hazajutunk... Biztosnak kell lennem benne...~*Győzködi magát a leányzó, bár külsőleg ez senkinek sem tűnhet fel, hogy Sandy aggódna valamiért. A tengeren levő csónakázás eléggé nyugodtnak és jó érzésnek tűnik, egészen addig, míg pár élőlény nem jelenik meg a környéken. Sandy figyel, s közelebb csónakázik a többiek csónakjához, ha baj lenne, segíteni tudjanak egymásnak. De bizony baj is történt, pár darab az ismeretlen élőlények közül megtámadják a diákok sónakjait. Először Rose és Cat csónakjait támadják meg, majd fokozatosan minden diákét. Sandy eleinte próbál küzdeni az evezőkkel az ismeretlen ellenséggel szemben, majd mikor nem tud mit tenni, előveszi pálcáját.*
~Még jó, hogy az utolsó pillanatban elhoztam...~ *Mondja magában, majd igyekszik megtartani az uralmát a cśonak felett, miközben megpróbálja használni a pálcáját is.*
-Obstructo!!! *Reméli, jól emlékezett vissza arra a varázsigére, ami megbénítja az élőlényeket rövid időre.*

* Néz hátra, de sehol sem találja Daniel-t. Összevonja a szemöldökét, majd meglepetten néz le a lábára, ahol ott kapaszkodik a fiú. Értetlenül néz rá, és hallgatja, amit mond. *
~ De jó, egy gyáva nyúllal több. Most kihez bújak, ha félek? ~ * Kérdezi magától, ahogy nézi a fiú nem fogja megvédeni, így inkább neki kell a "férfit" játszania. Na, jó ez tök gáz... Ezzel a gondolattal guggol le a fiúhoz, majd próbálja megnyugtatni. *
- Jaj, ne, nem lesz semmi. * Nem éppen a megnyugtató hangnemét vette elő, de úgy viselkedik, mint egy lány. A többiek felé pillant a válla felett, majd megpróbálja felállítani a fiút. Majd mikor ez megtörténik, odamennek a csónakhoz, és mikor Daniel beszáll az egyikbe, követi. Majd a kérdésre, felvonja a szemöldökét, és vállat ránt. *
- Annyit tudok, mint te. * Szólal meg, majd mikor beljebb eveznek a vízben, kinéz a csónakból, hogy lássa milyen állatok élnek itt. Elég furák, még soha nem látott ilyeneket, így felvont szemöldökkel nézegeti őket. Hirtelen eltűnnek, mintha egy cápa elüldözte volna őket, csak, hogy ez az állat egy cseppet sem úgy néz ki, mint egy cápa. Valami beazonosítatlan élőlény, aki előszeretettel támadja meg a csónakjukat. Előrántja a pálcáját, és felkészül a "tüzelésre". Rémülten tekint körbe, hogyha az ő csónakjukat támadja meg, akkor ne keljen a pálcával szórakozni. Daniel viszont egyből tüzel, amire kérdőn néz rá. *
- Ha csak úgy lövöldözöl rájuk, akkor felbosszantod, nem? * Nem ért ő ehhez, de ha már itt vannak, akkor ő is megpróbálkozik a varázslattal. A szörny felé irányítja a pálcáját, és az elhangzott varázsigét kimondja. *
- Obstructo! * Közben körbe tekint a csónak körül, nehogy váratlanul érje őt valami. *

*Úgy tűnik hogy a nagytöbbség meg is indult a csónakokkal. A srác mondjuk nem igen figyeli hogy ők hogy boldogulnak, csak az épületeket, illetve néha néha a vizet*
~Fura lények~*gondolja, kicsit elgondolkozó pillantást vetve. Biztosan nem egy olyan hely ami mindenki számára megközelíthető lenne, bár hogy másik dimenzió, azt még nem merné mondani, vagy csak próbál reálisan gondolkozni. A víz egész hűs, meg is nézte bele mártva a kezét, viszont úgy tűnik hogy történt valami. Egy kisebb reccsenés hangot hall aztán még egyet, amire oda is kapja a fejét, és látja hogy bizony jó pár nem éppen túl barátságos lény közelíti meg őket, és két lánynak már bele is kaptak a csónakjukba*~fene..... úgy néz ki semmi se mehet simán~*gondolja kicsit elhúzott szájjal, miközben gondolkozik hogy most segítsen vagy ne? Nem igen ismer senkit, így talán nem is okozna semmi szomorúságot , ha valakivel valami baleset történne, hiszen közeli barátságot senkivel nem ápol. Viszont Cat-et valamivel kicsit jobban ismeri, és kicsit el is dumáltak néha*
~Franc essen az egészbe~*igazából nem igen gondolkozik, csak kicsit feljebb áll a csónakba, majd a pálcáját előhalászva, meg is célozza az egyik ilyen fura lényt, éppen amelyik Cat csónakját támadja*
-Húzd le a fejed szöszi....*kiállt át, hiszen azért egyensúlyozva nem éppen megy jól az embernek a célzás ráadásul, még a csónak is imbolyoghat*
-Petrificus totalus*mondja ki, aztán vagy össze jön a dolog vagy sem, ő rá nem lehet mondani hogy nem próbált meg segíteni, hogy közbe az ő csónakját is betámadhatják, arra speciel nem gondolt*

*El is kezdenek evezni Rose-zal, és igazából nem lepődik meg rajta, hogy az egyik szörnyeteg kiszemeli őket. Viszont sajnos nincsen nála pálca... Szerencsétlen véletlen. A franc! Ebből még baj lesz. Figyeli Rose varázslatát, aztán bocsánatkérően mondja neki:*
- Rose... nálam nem igazán van páca. *Sem zsebe, sem táskája nincs, de még öve sem, ahova esetleg becsúsztathatta volna. Nem úgy készült, hogy ma is történni fog vele valami.*
- Hé! Nincs valakinél egy felesleges pálca? *Kiabál a többiek felé, de persze csak költőien... ki adná neki oda a pálcáját?!*

*Nem teketóriázik tovább, ahogy látja, hogy többen a csónakok mellett döntenek. Bepattan, fog egy evezőt, és boly szerűen haladnak a vízen, a hullámok és az áramlás jótékonyan segíti őket. Csodálatos szép élőlények játszanak körülöttük, Nana alig bírja ki, hogy ne hagyja a fenébe az egészet, beugorjon és úszkáljon velük. Ám ez a csoda látvány nem tart sokáig. Újabb élőlények jönnek, ám ezúttal szörnyetegek, és két diáktársa csónakjába már bele is haraptak, a többieket pedig körbe vették. Hirtelen nem jut jobb az eszébe, mint hogy az evezővel náspángolja el azokat az izéket, amik bántani akarják őket, de aztán hirtelen eszébe jut, hogy van neki valami varázspálca féléje.*
~Hova is tűnhetett...~ *Próbálja keresni, de sehogy se találja. Visszagondol a reggelre, hogy valahol a földön és talán berúgta az ágy alá.*
~Ó,a franc...Háh, megvan! *Kiált fel mégis diadalittasan és az egyik baja jutott csónakhoz evez, Rosehoz, közben a fejében keringenek a varázslatok, de az sajna nem, hogy pontosan mi a hatásuk,már pedig ez így nem maradhat. Addig is int fejével, hogy ha gondolják, átugorhatnak amíg ki nem találnak valamit.*

*A daliás férfiúk sajnos már előre mentek a csónakokhoz és már meg is indultak, így nem nyert Cat azon terve, hogy majd potyautasként kelhet át a tengeren. Így odasétál az egyik üres csónakhoz, beljebb taszigálja a vízbe, majd belecsüccsen és evezni kezd. A víz igen kellemes hőmérsékletű, legalábbis a lány lábiat nem bántotta, mikor belegyalogolt, de azért nem bízik ebben a helyben Cat. Elkezd evezni egyre beljebb, szerencsére a hullámok is segítik a haladást, majd idővel valamiféle különös, de szerencsére barátságos lények jelennek meg a vízben. Olyanok, mint a lovak és a sellők keresztezései. Elég furcsák, de mégis szépek, így a lányka megnyugodva evezget, hisz látszik, hogy ezek a lények nem akarják bántani őket, csak kísérők, mint a delfinek a hajóknál. Mintha a hőmérséklet is kellemesebb lenne, szóval kezd megtetszeni a hely a lánykának, amikor a kedves lények hirtelen szétriadnak és menekülni kezdenek.*
-Mi történt? *kérdi a lányka, majd megfordul, ellenkező irányba, mint amerre a lények menekülnek. Ekkor megpillant valami hatalmas fogakkal ellátott szörnyet és hangosan felsikít és meg fel is pattan, olyan lendülettel, hogy majdnem kiesik a csónakból. Szerencsére sikerül megkapaszkodnia, ám éppcsak, hogy visszahúzza magát, a szörnyeteg lecsap a csónakjára és belemélyeszti hatalmas fogait. A lányka ismét kibillen egyensúlyából és lábai be is csúsznak a tengerbe, csak kezeivel tud kapaszkodni. Ismét felsikolt.*
-Segítség! Segítsen valaki! *kérleli diáktársait, hisz abban biztos, hogy ha beesik a vízbe, nyomban felfalja ez a valami. Nem várhat azonban arra, hogy majdcsak segít valaki, neki is cselekednie kell, így nagy nehezen, de visszahúzza magát a csónakjába. Iszonyatosan billeg a vizen, mivel ez a dög még rázza is, de igyekszik koncentrálni, előkapja pálcáját, majd rajzol egy kört és kimondja az igét, közben a lény feje felé bök.*
-Fatum orbium! *mondja ki az igét, remélve, hogy sikerül leráznia magáról egy árnygömb segítségével ezt a valamit. Biztos, ami biztos, még egy másik igét is ráküld a dögre.*
-Deprimo. *hangzik a robbantó ige. Látszik a lányon, hogy nem kíméli ezt a gyilkos lényt, valamilyen módon mindenképp el akarja pusztítani.*

*A diákok edzettnek tűnnek, mert nem úgy látszik, mint akiket félteni kell, hiszen szépen védekeznek, így a szörnyek fogcsattogtatva távolodnak el lassan a csónakok felől, mivel nem óhajtanak kikezdeni a varázslótanoncokkal. Úgy látszik, hogy tovább várnak megfelelő zsákmányra, de azért reménykedve követik őket, hát ha valamelyik a vízbe pottyan és akkor bizony az övék lesz. A csónakázás még eltart egy kis ideig, úgy 10 percig, amikor meglepő módon a víz és a felhők találkoznak. A csónakok nekimennek a puha felhőnek, tehát ez lenne itt a cél. Az épületeket is látják maguk előtt, azok azok, amelyeket messziről is láthatnak már és tényleg szépen festenek, kissé beleolvadva a felhők közé. Egy lépcsősor vezet a három épület közepe felé, tehát az út adott, már csak el kell indulniuk rajta. Viszont a diákok folyamatosan úgy érezhetik, hogy valaki vagy valami figyeli őket és mint ha az ég is sötétebb lenne, mint amikor elindultak. Pár furcsa árny jelenik meg előttük, de mielőtt kivehetnék alakjaikat, hírtelen el is tűnnek. Hogy ha kíváncsiak rá, vajon mi lehetett az, tovább kell menniük.*

* Úgy tűnik, mindenki sikeres védekezésbe / támadásba kezd, bár Rose kicsit berezel, hogy Aleksánál nincs pálca, de sebaj. Nana csónakja közeledik feléjük, ám át nem másznak, de talán jobban teszik, ha legalább összekapaszkodnak, hogy ne sodorja őket annyira szanaszét a víz. Kis idő múltán a lények felhagynak a támadással, Rose pedig szépen vissza is csüccsen a csónakjukba. Cat felé is vet egy röpke pillantást, mert a lánynál nagyon is rezgett a léc, de Mordred varázslata sikeresnek bizonyult. És nemsoká már közelítenek is a felhők felé, nos, ez igen érdekes tényező. *
- Most a világ fordult a feje tetejére, vagy ennyire fent vagyunk? De akkor alattunk mi van? * kezd el gondolkozni, hisz ez fizikai képtelenség, lévén, hogy ez itt nem csupán köd, amin keresztülmennek, hanem valódi felhőkről van szó. Körbe pillant, elég baljós a hely, de semmi kedve újra a vízen lenni, így gyorsan elhagyja a csónakot, Aleksát is erre ösztönözve, majd megindul a lépcsők felé. Az ég sötétül, és árnyakat is beképzel a leányzó, legalábbis ezt hiszi. De úgy tűnik mégsem, mert fura érzése végett, mintha valaki szüntelen rajtuk tartaná a szemét, inkább csak kapkodja formás lábait felfelé a lépcsőn. A többiekre is rátekint azért néha, s kicsit le is marad, míg nem Cat mellé ér. *
- Jól vagy? Ugye semmi bajod? * kérdi a leányzótól, akit eddig még csak órákon látott, többnyire, de akkor is meg kell bizonyosodnia arról, hogy egyben van-e a sokkot leszámítva a kicsinyke leányzó. Így halad tovább mellette, pálcáját keze ügyében tartva, ha megint szükség lenne rá. *

*Kis idő múlva olybá tűnik hogy a támadó , fura lények vissza vonulnak, a srác is vissza süpped a csónakjába, majd úgy ahogy eddig, most már semmire sem figyelve folytatja az útját. Nemsokára úgy tűnik elérik a fura épületeket, aminek közepéhez egy út is vezet. A felhő és a csónakok találkoznak, jelezve hogy kiszálhatnak a lélekvesztőből, és a fiú így is tesz. Kipattanva a csónakból a lépcsősor felé veszi az irányt, viszont úgy tűnik hogy valami furcsa érzés keríti hatalmába. Mintha figyelnék. A fiú önkéntelenül is végig néz a felhőbe burkolt építményen, majd az égre szegezi tekintetét... mintha sötétebb lenne*~fura~*ennyit jegyez meg magába, majd pár kisebb lépés után ismét folytatja az útját, de most már pálcával a kezében. Ahogy halad előre viszont észre vesz valamit, mintha árnyak lennének*~mi a?...~*akarna közelebb is lépni, de mire jobban megnézné őket azok már elpárolognak*
-Nem vagyunk egyedül.....*fura hogy fennhangon mondta ki, pedig nem így szánta, minden esetre most már kíváncsi így kissé felgyorsítva a léptein rólja a lépcsősort, remélve hogy valamikor célhoz is ér*

*Szerencsére nem kellett nagyon az előtérbe mennie, bár nem mintha félt volna, csak egyszerűen szeret háttérbe húzódni, és a végére tartogatni az erejét. Észreveszi, hogy bár a szörnyek még követik őket, már nem mernek támadni, úgyhogy nyugodtan evezget tovább. Egyszer csak mintha kiszaladna alóluk a víz, felhők veszik körül őket, és lám-lám, a csodás épület, amelyet a partról figyeltek meg. Tényleg, vissza is néz, hogy milyen messze lehetnek a parttól, de már nem lát semmit. Ám ahogy hátrafordul, hasít bele a furcsán rossz érzés, hogy valaki - vagy valami figyeli és követi őket, és valahogy nem tudja be a szörnyeknek. Főleg amikor hirtelen megjelenik valami árnyszerű, és már el is tűnik. Hirtelen azt hiszi, csak a szeme káprázott, de akkor meglát még egyet, viszont az is gyorsan eltűnik. Nem tudja valahogy hova tenni, szóval inkább a lépcsőkre figyel. Egy pillanatra eszébe jut, hogy lehet, hogy rögzíteni kéne valahová a vízi járműket, ám ilyenre alkalmas helyet nem talál, meg különben is*
~Ki foglalkozik most ilyen apróságokkal?~ *Bár a gondolat kissé felelőtlennek tűnik, Nanát ez egyáltalán nem izgatja. Kipattan, halad pár bizonytalan lépést, aztán nem túl bölcsen hátra se nézve szaladni kezd, tekintve hogy gyűlöli a lépcsőket, és igyekszik minél hamarabb kijutni belőlük.*

*A vérszomjas dögök megtámadják a diákokat, akik viszont már járatosak az eféle meglepetésekben, így rögtön fel is veszik velük a harcot. Úgy tűnik, ezek a lények nem a varázslókhoz vannak szokva, mivel elég hamar feladják a harcot és inkább meghátrálnak a támadások elől, bár továbbra is követik a csónakokat.*
-Rohadék. *morogja még támadója felé a kis vörös, majd csak evez tovább, ahogy bír, hisz nem szeretne még egy ilyen meglepetést. Jópár percig kell még evezni a nyílt tengeren, majd egyszercsak a csónakot megállítja valami. Cat megnézi jobban, miben is akadt el, ez pedig nem más, mint a felhők.*
-Itt szó szerint összeér az ég a földdel... *súgja maga elé, majd lassan, óvatosan kilép a csónakból. Semmiben nem biztos már és hát, felhőkön még sose járt, a fene tudja, milyen stabilak. Amikor kiszáll, szerencsére nem történik baj, de látja maga előtt az ismerős épületeket, melyek már a partról is látszottak. Középen egy nagy lépcsősor vezet felfelé. Még nem indul meg, csak figyeli a helyet, de olyan érzése van, mintha onnan pedig őket figyelnék valakik. Lassú léptekkel megindul felfelé a lépcsősoron. Közben egy másik lány is odasétál mellé, méghozzá Rose, akit személyesen ugyan nem nagyon ismer, de most nagyon örül neki.*
-Megvagyok köszi. Szerencsére sikerült megkapaszkodnom, különben tuti felzabált volna az a dög. *mondja és végigsimít karjain, beleborzongva a gondolatba.*
-Nem tetszik ez a hely. Feláll tőle a hátamon a szőr. Neked nem tűnik úgy, mintha figyelnének? *kérdi ismét Rosera pillantva, majd pálcáját kézben tartva halad tovább felfelé.*

» Egy ismeretlen dimenzió, valahol a valóság és a tudat alatti között