Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Szeptember 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Étterem a város szélén

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 10 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Jún. 03 2011, 15:36

*Nem védeni akartam a srácot vagy a fene tudja, mindenesetre csak megcsóválom picit a fejem, miközben Lucastól is meghallom, hogy nem zavarok. Így veszem hát az ölembe a cicust, ki szavai alapján nem óhajt kárt tenni bennem, tehát élvezheti kezem kényeztetését, miközben gyengéden cirógatom, de mégis úgy, hogy érezze és jól essen neki. *
- Oh értem, szóval kettőtök közül te vagy az, aki imád a lányok ölében lenni. *pillantok rá jókedvűen, majd egy fura kérdést teszek fel, ami rám se jellemző, de ahogy hallom, a srácot nem igazán érdekli, mivel nem zavarta és ezt könnyedén le is rendezi. Jobb, mintha zavarba hozott volna, az már biztos. Na de ahogy szóba kerül Varg és a jelmágia óráján kapott cica, picit meglep Lucas mondandója.*
- Én úgy tudom, hogy a famulust mi magunk készítjük... hogy kaphattam volna tőle? *kérdezem picit meglepetten, majd hozzáteszem.* - Amúgy is, én szeretném majd eldönteni, hogy milyen állat legyen, nem akarom, hogy más mondja meg. *teszem még hozzá kissé halkabban, de még addig van időm, hiszen messze még az év vége és ezt nem is bánom. Elvagyok én az órákon és a fokozatos tanulás is jobb ötlet, mint egyszerre bevágni egy éves anyagot. Na de hamarosan kihozza a pincért a kért ebédeket, így pillantok Lucas étkére és meg is fordul a fejemben, hogy esetleg vegetáriánus lehet. Na nem mintha zavarna a dolog, csak meglepő, de azért jóízűen eszegetem tovább és csak párat bólintok a szavaira.*
- Szerintem azért gyakran megfordulsz, hiszen a szobádba is valahogy be kell jutnod. *vigyorodom el, bár tudom ám, hogy nem így értette, de egy kis kötekedés mindig jól jön. Így eszegetünk még mindig, miközben felvetem azt a dolgot, ami megfordult a fejemben, tehát hogy zavarom-e, de ahogy hallom, nem erről van szó, de hogy miről, azt nem tudom...*
- Akkor? Nem szereted a társaságot? *puhatolózok picit, de ahogy a medálomra kérdez rá, csak kissé oldalra döntöm a fejem.*
- Azért viselem, amiért az emberek ékszereket szoktak viselni, mert tetszik és mert szeretem. *és hogy mi az ott? Hát nem egyértelmű, hogy a hold négy állását mutatja? *
- Egyébként azért fontos, mert a nevem egy görög Istennő neve... a Hold három arcú Istennőjének. *magyarázom és talán így már érteni is fogja a dolgot. Azt nem mondom, hogy kitől van, hiszen teljesen lényegtelen, ha mástól kaptam volna is ugyanolyan kedves lenne a számomra. *
~ Fura ez a srác... a viselkedése és a kérdései... ~ *nem igazán tudok kiigazodni rajta, hiszen még nálam is furcsább, ami azért nagy szó ám.*
- Egyébként honnan jöttél ide? *vetem be a szokásos kérdésemet, hiszen soha nem lehet tudni és talán ő is szívesen válaszol majd rá.*
Vissza az elejére Go down
Lucas Doroven
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 126
Csatlakozás : 2011. Apr. 19.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Jún. 03 2011, 16:01

- Pontosan, én imádom a csajokat és nem félek velük kapcsolatot teremteni* Ért egyet a cicus és rám pillant. Nagyszerű már megint kezdi. Miért baj az, hogy nem szólítok le minden csajt, akivel dolgom van? Mindegy már nem foglalkozom vele. Egyszer csak megérti hogy mi zajlódig le bennem.*
- Ez így van, de a bélyegekhez mire van szükség?* Teszem fel a kérdést s kíváncsian fürkészni kezdem leányzót. A következő szavakra csak bólintok ezzel kifejezve egyet értésemet. Szerintem is jobba ha magunk csináljuk meg a társunkat nem pedig kapunk ajándékba. Valamiféle beszélgetés kerekedik köztünk és egy mosoly jelenik meg ismét az arcomon.*
- Ez igaz, bár lehet hogy én az ablakon közlekedek ezzel is kikerülve a klubhelyiségét vagy ez meg sem fordult a fejedbe?* Kérdezem meg barátságosan és ismét kíváncsian várom a válaszát. A kérdésre nem felelek. Inkább átsiklok fölötte s a medálra terelem a témát. Sejtettem hogy nem véletlen van a nyakába, de engem a miértje jobban érdekel. Kicsit előrébb dőlök a székben.*
- Szóval ha jól értem akkor csak annyi kapcsolat van közted és a jelképp között mert a nevedet egy görög istennőről kaptad?* Talán nem meglepő de most is kíváncsian várom a válaszát. Az oka is meg van a kérdéseimnek, de erről még nem akarok beszélni. Talán majd kicsit később, de ezt még eldöntöm. Ismét egy falatot helyezek a számba melyet gondosan megrágok.*
- Brit vagyok és elég sokáig ott is éltem. Te honnan származol kedves Hecate?* Kérdezek én s vissza de nem azért, hogy kedves legyek más oka van és talán a származási helye beszédes lesz számomra.*
- Lehet még egy kérdésem? Azt a jelet, hogy szerezted?* Bökök finoman a fejemmel a karja felé. Nem kerülte el a figyelmem.
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Jún. 03 2011, 16:10

*Csak halkan kuncogok a cicus szavaira, majd ez után a szemeibe nézve hozzáteszem.*
- Akkor hol a barátnőd kedves Aaron? *egy cicához egy cica dukál, gondolom én és szerintem ő se egy ember társra vágyik vagy ha igen... nah akkor most rendesen meg fogok lepődni. Mindenesetre ahogy a famulusokról beszélünk, úgy magyarázom el, hogy azt mi készítjük elvileg, akkor mégse kaphattam ajándékba, de ahogy hallom a kérdését, pislogok párat.*
- A bélyegekhez? Tanulás, hogy megtanuljuk őket... vagy nem értem, hogy mire gondolsz. *mondom homlokomat ráncolva, majd ez után a klubhelyiség is szóba jön, ahol azért én se szoktam túl sűrűn ücsörögni, de gondolom ő is mászkált már arra. Ahogy viszont megjegyzi, hogy az ablakon is közlekedhet, kissé elpirulok a kérdésen és sütöm le kékségeimet.*
- Nem, igazából nem fordult meg. *eszek inkább még pár falatot, hiszen ez most ciki volt, de tényleg eszembe se jutott, hogy esetleg seprűn repkedne vagy valami... Inkább csak áttérünk a medálomra, amelyről érdeklődni kezd, így lepődök meg ismételten a furcsa kérdésein, de készségesen válaszolok is neki.*
- Igen, a jelkép és köztem ennyi. A medál pedig egy kedves ajándék volt egy barátomtól, ennyi az egész. *Scott nem a párom, tehát nincs miért úgy fogalmaznom. Valahogy ő se akar engem... vagy mégis? Már a fene se tudja, így inkább nem is gondolok rá, el is hessegetem a gondolataimból a helyes fiú képét és azét a felejthetetlen éjszakáét.*
- Én pedig görög... nem véletlenül kaptam egy görög Istennőről a nevem. *mosolyodom el lágyan, hiszen talán így már érti az összefüggéseket, de ahogy a kezemre pillant, úgy húzom el előle. Nem szeretem ezt a kérdést és valahogy most, hogy itt a nyár és nem takarja pulóver az alkaromat, mindenki kiszúrja és érthető módon érdeklődnek is felőle.*
- Egy démon égette belém. Tudod, nagy hülyeséget csináltam és véletlenül kiszabadítottam és majdnem megölt... De már nincs a világunkban, viszont ez a jel örökre rajtam maradt. Értsd úgy, hogy a démonok engem fognak kispécézni, ha egy is a közelben van. *sóhajtok fel, hiszen ez a helyzet, de mindegy is, nem tudok mit tenni ellene. Azaz csak ezt bizonygatom magamnak, hiszen Demien adott már egy lehetőséget, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy éljek vele, túl veszélyes lenne rám nézve és nem akarok ismét egy démonnal közeli kapcsolatba kerülni.*
- Te mennyire értesz a démonokhoz? *pillantok rá ismét, tekintetemben pedig kíváncsiság csillan, hiszen ő is másodikos, bizonyára tanul démonológiát, de hogy mennyire jó belőle, arról egyenlőre fogalmam sincs.*
Vissza az elejére Go down
Lucas Doroven
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 126
Csatlakozás : 2011. Apr. 19.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Jún. 03 2011, 16:32

- Hát ez egy nagyon jó kérdés. Még nincsen, eddig nem találkoztam még macska famulussal, de ha látsz egy szemre valót, azonnal szólj, csak hát tudod, famulusok között nincs......pedig adnék neki rendesen, úgyhogy Lucas és az én sorsom összefonódik.* Szinte fel sóhajt a famulus ahogy a végére ér a mondatnak. Most már világos a számomra, hogy megérti ami bennem van. Ennek örülök és az lehet volna meg ha nem érti meg. Egy mosoly villan át az arcomon s Aaronra pillantok. A bélyegek kerülnek szóba és úgy tűnik a leányzó nem sejti hogy mire is gondolok.*
- A legtöbb bélyeghez a vérünk kell. Nem olyan nehéz szerezni egy kis vért valakitől.* Talán így már érti, vagy inkább remélem. A pír az arcán tetszik. Úgy fest, hogy erre tényleg nem gondolt s sikerült meglepnem.*
- Akkor jó, mert nem is úgy közlekedem* Billentem oldalra a fejemet majd egy falatot helyezek a számba. A medál érdekel most a legjobban s erről érdeklődöm egy picit.*
- Áh, így már világos* Egy önfeledt mosoly jelenik meg az arcomon. Kár lenne tagadni hogy ennek nem örülök. Hiszen az a medál jelképez valamit és ha csak ennyi köze van hozzá akkor gond letudva. A hangulatom sokkal jobb lesz.*
- Hát persze, erre meg én nem gondoltam rögtön* Szóval egál van. Kissé lefoglalta ez a medál kérdés és már többet gondoltam mögé mint amennyi valójában van. Az égésre is rákérdezek s beszédes ez a lány így erről is kapok információt.*
- Uh, biztos fájhatott* Húzom el az ajkamat mert az égés a legfájdalmasabb sebesülés. Ráadásul egy démon okozta és valami féle nyom jelel ajándékozta meg.*
- Átok egy ajándék......hogy sikerült megölnöd?* teszem fel következő kérdésem mert annyira nem egyszerű végezni egy démonnal. A kérdés elgondolkodtat és nem is tudom miként feleljek rá.*
- Érteni? Azt nem szeretném őket. Nem valami hálás lények. A pálcámat biztosan tudom használni, de hogy az erőm mennyire erős az egy jó kérdés. Most még gyengének nevezhető lényeket veszünk, gondolom az erősebbek majd később jönnek. Sokat kell gyakorolni és menni fog.* Kicsit furának érzem a válaszomat de igazából csak az éles helyzetekben derül ki a tudás. Nem szoktam magamat fényezni így most sem teszem.*
- A szakos tantárgyakat jobban szeretem és az elemi mágiát is.* Fűzőm még hozzá s a lányra pillantok.*
- Te miben vagy otthon?
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Jún. 03 2011, 16:45

*Fura ez a famulus, annyira értelmes. És hogy miért tartom furcsának? Mert nem igazán akadtam még össze olyannal, aki beszél, így most csak kíváncsian hallgatom, majd fel is tekintek a fiúra. Elég közel állhatnak egymáshoz, ez elég jó dolog, így csak megmosolygom a hallottakat, majd ez után a famulusokról folytatjuk tovább a beszélgetésünket, így kerül szóba a bélyeg, amit nem értek igazán, hogy mire akar kilyukadni.*
- Oh értem... hát, még csak három jelmágia órám volt és nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé. *pillantok rá, hiszen abból nem vagyok okoskának nevezhető, de majd talán egyszer jobb leszek belőle és most legalább már ezt is tudom. Na de tovább lépünk, így tudom meg, hogy azért a klubhelyiségen át szokott ő mászkálni, mire csak kissé durcás képet vágok.*
- Akkor miért mondtad az ablakot? Te élvezed, hogy ilyen kérdéseket teszel fel nekem? *nézek a szemeibe még mindig picit felpuffasztott, édes arccal, ami egyébként méreg akar lenni, de azt most mégse sikerül teljesen kimutatnom neki. Így hagyom, hogy a medálomról érdeklődjön, melyről mesélni is kezdek természetesen.*
- De miért, mire gondoltál? Szóval... milyen válaszra számítottál? *nem kerüli ám el figyelmem az a fura mosoly, amit eddig még nem láttam az arcán, így kérdezek rá erre, majd mesélem el, hogy én görög volnék, nem véletlen a nevem is. Viszont hamarosan legnagyobb balszerencsémre kiszúrja az alkaromon lévő sebet is, így sóhajtok fel kissé, majd mesélek arról is.*
- Igen fájt... de azt egy szóval se említettem, hogy én öltem meg. *jegyzem meg, arcát fürkészve, hiszen tényleg nem mondtam ilyet, még akkor se, hogyha ez az igazság, de ha az előbb ő játszott, akkor most én is megtehetem.*
- Szerinted nem fordult meg a fejemben a kiszabadítása után rögtön, hogy felkeressem Mr. Cornwlade-et? *teszem fel a nagy kérdést és igazából megfordult, hiszen tanácsolták páran, mégis csak akkor kerestem fel, amikor már mindegy volt... Hülye voltam, de tanulok a hibáimból.*
- Érdekes lehet más fajta lényekről tanulni, szóval amik más dimenzióból jönnek. *gondolkodom el hangosan, majd ahogy hallom, hasonló lehet az érdeklődési körünk.*
- Engem is a szakosak, bár még érdekel a Misztikus lények ismerete is... a többi annyira nem és a Halotti mágiát egyszerűen utálom. Nem tartom normálisnak, hogy halott testeket keltsünk életre és a többi... ők valaha olyanok voltak, mint mi, lelkük volt, most meg... tananyagok. *húzom el a számat, miközben a tányérom már üres és így iszok csak egy kis pohár ásványvízet, amit kihoztak az ebédem mellé.*
- Tudod, többen azt mondják, hogy nincs semmi keresnivalóm se a Mysterioban. Nem értem, hogy miért... csak mert nem imádok minden brutális dolgot? *pillantok rá kérdőn, hiszen órán Jas-től is megkaptam, amit nem tagadok, de elég rosszul érintett... és előtte másoktól is, pedig annyira próbálok beilleszkedni.*
- Itt nem mindenki gonosz, találkoztam már tök jó fej emberekkel is, tehát nem bizonyos emberekhez kellene hasonlítaniuk... *jut eszembe pár diák, főleg az inflatus házból, akik oly kegyetlenek, hogy soha nem fogok és nem is akarok az utukba érni.*
Vissza az elejére Go down
Lucas Doroven
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 126
Csatlakozás : 2011. Apr. 19.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Jún. 03 2011, 17:15

* Érthető hogy miért nem jutott az eszébe a vér, hiszen még nem mélyedt bele nagyon a jelmágia rejtelmeibe.*
- Nekem sem a kedvencem, de szeretek utána járni a dolgoknak, amivel találkozok.* Ez így van. Szeretek mindenről sokat tud mely elém kerül s ez alól a jelmágia sem kivétel. A durcás képre halkan felkuncogok. Jól áll neki ezt kár is lenne tagadni.*
- Ne néz így, csak mindennek több oldala van.* Ezt próbáltam szemléltetni a leányzóval és általában nem csak egy dolog jut róla az eszembe, hanem több lehetőség. Egy igazi gondolkodó vagyok, azt hiszem.*
- Azt élvezem, ha nem tudják rögtön, hogy mire gondok vagy mi a mozgató rúgom, de nem ártok senkinek vagy most megsértődtél?* Pillantok rá ismét, de valahogy nem érzem azt igazi sértettséget, de ettől még fent áll a lehetőség. A medál is szóba kerül és kielégítő választ kapok a leányzótól.*
- Erre számítottam, de biztosan tudod hogy minek a jelképe. Most nem a közvetettre gondolok. Van egy vallás melynek ez az egyik szimbóluma. Azt hittem valami kapcsolatban állsz vele.* Adom meg a kérdésre a választ, hogy ne maradjon benne kérdőjel. A sebre is rákérdezek és nekem evidens hogy Ő végezte ki azt a démont de egy kis sejtelmességet csempész a beszélgetésbe s ez tetszik. Egy elégedett mosoly kerül az arcomra.*
- Gondolom, hogy a jelet akkor szerezted mikor megölted a démont. Mint egy ajándékért szánta hogy ne felejts el soha és megnehezítse az életed ha már a kezeid által egyesült a halállal vagy tévedek? * Dőlök ismét előrébb a székben s fürkészem a leányzót. A szavai megint egy mosolyt csalnak az arcomra.*
- Nem tudom hogy benned mi játszódott le rögtön. Csak magamból tudok kiindulni. Ha már a világra szabadítottam egy démont s mint mondtad véletlenül akkor nem biztos hogy rögtön futok és elárulom a vétkemet. Megpróbálom „házon” belül elintézni és ha nem megy csak akkor kérek segítséget. Persze mások vagyunk. Miért nem Sideristől kértél segítséget? Tudom hogy nem a szakterülete de még is csak a házad magisztere.* Tűnődöm el egy picit mert én szinte biztosan hoz fordultam volna először. A démonokról ejtünk még pár szót s ennek lévén egy újabb téma keveredik.*
- Szerintem minden érdekes amiről eddig fogalmunk nem volt legyen az démon vagy famulus vagy bármi más.* Aaronra pillantok aki még mindig eszik és csendben. Ennek most igazán örülök mert ha valakivel vagyunk hajlamos átvenni az rányitó szerepet s engem nem igen hagy szóhoz jutni, de most nem így van és ez tetszik. *
- A halotti mágia nekem sem a kedvencem. Eltávozott lelkeket zaklatni csak ne hogy háromszor vissza üssön. * Húzom el az ajkamat, mert soha nem lehet tudni. Az ásvány víz után nyúl melyet én lekövetek s végül az arcán állapodik meg a tekintettem.*
- Nem is kell őket imádni csak tudni kell kezelni. Aki pedig ezt mondja annak a lelke gondolom sötét. Azért mert fekete mágiát tanulunk még nem kell rosszra használni szerintem.* jegyzem meg mert én sem vagyok oda a nagy brutál dogokért. Jó őket látni vagy tapasztalni de hogy én majd valakit megkínozzak mert ahhoz van kedvem….nem valószínű, bár soha nem lehet tudni mit hoz elém a sors.*
- Ebben egyet értünk. Szerintem sem mindenki gonosz, de azért van pár diák akitől fel áll a szőr a hátamon.* Bólintok egy határozottat mert valóban van itt olyan diák.*
- Nem is szőrös a hátad. Nekem szokott felállni attól a párductól vagy a hiénától.* Kotyog közbe a famulus s mikor rá pillantok egy ferde mosollyal inkább vissza fordul a kajája felé.*
- Fél a nagymacskáktól. Mondjuk igazából mindentől fél mely nagyobb nála. Legalább is eddig ez volt a tapasztalat.* Nézek a lány íriszeibe s ismét bekapok egy paradicsomot.*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Jún. 03 2011, 17:31

- Én is hasonlóan vagyok vele. *bólogatok párat, majd nemsokára kiderül, hogy csak egyfajta lecke volt az előbbi mesélése a klubhelyiségről és az ablakról, tehát természetesen bedurcázom picit, így is nézek rá, nem igazán foglalkozva a kuncogásommal.*
- Csak tudnám miért ilyen vicces mindenki számára, ha nekem valami nem tetszik. *emelem fel a nózimat is, de amikor rátér arra, hogy megsértődtem-e, csak ismét normálissá válik az arcom, ahogy tekintetét fürkészem.* - Ahhoz azért több kéne. *vigyorodom el kedvesen, hiszen tényleg nem fog egy ilyennel eltántorítani a társaságától. Amikor viszont a medálomat hozza szóba, csak kíváncsian hallgatom, hogy miért is kérdezett ennyi mindent, de amikor egy vallást elmít, csak kíváncsian pillantok rá.*
- Nem ismerek ilyen vallást... én a görög istenekben hiszek. *jelentem ki és vonok vállat, hiszen fogalmam sincs, hogy mire gondol, de mindegy is. Ha akarja, elmondja, ha nem, akkor pedig majd egy másik alkalommal kerítünk erre is sort, hiszen nem kell mindent rögtön megbeszélni. Ahogy viszont a tetovállásom is előtérbe kerül, úgy hozom szóba a démont, akitől ez a seb ered és ahogy hallom, magától is rájött arra, hogy én öltem meg, okos ez a fiú, azt már most tudom.*
- Pontosan úgy volt, ahogy mondod... *sóhajtok fel, hiszen számára ezek szerint egyértelmű. Na de mindegy is, inkább szóba hozom az Inflatus ház fejét és ahogy Lucas tovább folytatja a mondandóját, ismét bősz bólogatásba kezdek.*
- Én is hasonlóan gondolkodtam, de Mr. Cornwlade szólt, hogy legközelebb időben szóljak neki... és hogy miért nem Ms. Valbraith-et kerestem fel? Mert ő nem démonológus, számomra ez egyértelmű, hogy ilyen esetben kihez forduljak. *nézek rá fürkészően és bár lehet, hogy a nő is tudott volna segíteni, én nem ismerem annyira és be kell vallanom, hogy kissé tarotk is tőle, bár most már Demientől is, de majd megbarátkozok velük, hiszen nincs más választásom. Na de nemsokára mesélni kezdek arról, hogy többen azt állítják, nincs itt a helyem és ez azért nem esik jól, de ahogy Lucas beszél, meg is csóválom kissé a fejem.*
- Nem mindegyiknek... nem tudom, lehet van igazság a szavaikban, de majd igyekszem bebizonyítani, hogy itt a helyem. *húzom ki magam, majd ez után hallgatom további mesélését és kissé elmosolyodom, ahogy Aaron is beleszól a beszélgetésünkbe.*
- Igen, azt mindjárt gondoltam. Hát, én nekem nem sokkal van bajom. *gondolkodom el ezen, na de végül lassan nyújtózom is egyet.*
- Nagyon élveztem a beszélgetést, de én most megyek. Nemsokára óra lesz és előtte még át szeretném nézni az eddigi óra anyagait. Tudod, kissé parázok a magiszteremtől és nem kéne pórul járni. *kelek fel, majd teszem ki a menüm árát az asztalra és ez után nézek ismét Lucasra, majd pedig a cicusára.*
- Remélem, hogy hamarosan ismét találkozunk, sziasztok. *nem lerázni akarom őket, csak tényleg elszaladt az idő, így hát nemsokára hátat is fordítok nekik, majd szépen el is hagyom az éttermet, hogy visszatérhessek a Mysterioba és pontosabban a Borostyán hálóba.*
Vissza az elejére Go down
Lucas Doroven
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 126
Csatlakozás : 2011. Apr. 19.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Jún. 03 2011, 17:53

* Van bennünk közös és ez nem rossz. Ha esetleg összefutunk ismét akkor lesz miről beszélni s talán akad bennünk több közös is mint azt eltudnám képzelni.*
- Ha látnád magad kívülről.......* Nem kell befejeznem hogy értse mire is gondolok. Inkább aranyosnak vagy édesnek nevezném mint sem viccesnek. Nem ismerem így lehet hogy megbántottam bár akkor elég törékeny léleknek gondolnám.*
- Ezt észben fogom tartani* Mosolyodom el és örülök neki hogy nincs harag. Nem szeretek rosszban lenni senkivel és a konfliktusokat is kerülöm. Nem azért mert gyenge lennénk inkább csak ne szítsuk a tűzet. A medálja jelképez, valamit ezért kerül szóba. Nem akarok firtatni a vallását félre értés ne essék. Csak bólintok egyet hogy rendben. Nem fűzők hozzá szavakat és nem térek ki az én vallásomra. Egy démon kerül szóba melyet Ő maga szabadított ki. Azonban azt nem tudom meg hogy ölte meg. Erre most nem kérdezek rá de ha legközelebb beszélgetünk majd megkérdem hát ha az is megosztja velem. Ahhoz képest hogy idegen vagyok elég sok mindent elmondott.*
- Igazad van, egy szakértő kell.* Ebben van valami bár én akkor is a magiszterasszonyhoz mentem volna. Szerintem a ház tagjai tartsanak össze és ha gond van akkor ennek fejéhez menjenek. Nem vagyunk egyformák. A diákokról kezdünk el beszélni.*
- Soha nem tudhatod hogy kinek mi lakozik a lelke mélyén. Lehet hogy jó képet mutat magáról s simán rámondod hogy ismered de még i képes meglepni.* Erről én így gondolkodom és nem nevezném magamat naivnak sem ki mindenkibe megbízik. A bizalom egy olyan dolog melyet nehéz kiérdemelni s bizonyítani kell. Aaron is közbe kotyog egy kicsit s nekem mosoly kerül az arcomra.*
- Általában normálisak a famulusok* Értek egyet részben. * Eszegetem tovább s a lány menni készül melyet nem fogok megakadályozni.*
- Csak nyugodtan* Pillantok fel rá s látom ahogy kiteszi a pénz azt asztallapra. Most azt kéne mondom hogy a vendégem voltál, de nem teszem. Azért mert egyszer beszéltünk még nincs rá okom hogy fizessek neki bármit is. Nem vagyok én fukar, de nem állunk baráti kapcsolatban sem. Egy ismerős és hogy ez változik e azt nem tudom. Talán.*
- Lehet, hogy összefutunk még. Szép napot Hecate* Búcsúzok el tőle s Aaron is fel emeli kicsit fejét.*
- By, by, Lunadea kisasszony* mancsával integet is a leányzónak s én befejezem a salátám elfogyasztását szótlanul. Aaron sem szól hozzám csak mikor végzet.*
- Megyünk? Amúgy kedves lánynak tűnik, lehettél volna kedvesebb is.* Jegyzi meg nekem a famulus s az ölembe veszem. A számlát kifizetem s kimegyünk az étteremből.*
- Lehet, Aaron, lehet
Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Jún. 08 2011, 14:39

*Csak egy apró bólintást kap a szavaira, ezek szerint hisz nekem, milyen furcsa. Nem gondoltam volna, na de most csak sétálok tovább mellette, miközben fel is hozom az éttermet, amelybe készségesen bele is egyezik. A kérdés az lesz, hogy ki fizet majd... szerencsére nem vagyok szegény, tehát nem hat meg, hogyha nincs meghívás, talán még jobb is lesz, nem akarok pont az ő adósa maradni és egy viszont hívást se tudom még, hogy megér-e majd ez a délutáni beszélgetés. Inkább egy picit érdeklődöm felőle, hogy megtudhassam, merről is jött és talán egy kicsit bele is kérdezzek a családi dolgaiba. Elég sok híres családot ismerek, de az Adachi távol áll ezeketől, még soha nem hallottam róluk és talán azért, mert nem is nemesek...*
- Nem meglepő, hogy valaki így beszél a szüleiről, bár veled ellentétben, én tisztelem az enyémeket. De ahogy végignézek rajtad, nem tűnsz éppen az Inflába valónak. *se nem nekromanta, se nem hullaimádó, legalábbis eddig ezen tulajdonságaira még nem derült fény.*
- Félvér vagy? *puhatolózok még egy picit, majd ez után azért én se vagyok rest válaszolni a visszapasszolt kérdésre. Nehéz ez a beszélgetés, érzem ám, hogy nem megy oly gördülékenyen, mint másokkal, de a tartás bennem fog maradni, nem bízom benne, egy picit sem.*
- Én olasz vagyok és egyértelmű volt, hogy ide jövök, miután a Mysterio ismét megnyílt. Tudod, az őseim között is volt, aki ide járt, még nagyon régen és az Inflatus ház se volt kérdéses... a Giovannik híres nekromanták, tehát jobb vigyázni velük. *veheti ezt figyelmeztetésnek is, hiszen gesztenyebarna szemeim édesen csillannak meg, melyben nem sok kedvesség van ám. Az ajtóhoz érve viszont csak nyugodtan besétálok, majd körbenézve máris egy szabad asztal után kutatok. Megigazítom még kissé nedves tincseimet, melyek már a kinti szélnek köszönhetően sokat száradtak és hamarosan helyet is foglalok az egyik ablak melletti helyen, ha minden igaz, akkor nem egyedül és amint a pincér is megérkezik, a kezembe veszem az étlapot és azt kezdem el tanulmányozgatni.*
- Na és hogy vannak a kedves barátaid? Múltkor szépen a tudtomra adtad, hogy rajtam kívül mindenkivel remekül elvoltál. *pillantok fel rá az étlap fölött, egy apró kis mosollyal kíváncsiskodva, hiszen annyi álszent ember jár ide, hogy az már hihetetlen és tény, néha én magam is az vagyok, de ezt most csak nem fogom neki elárulni, inkább kiadom a rendelést egy narancslére és egy kis sült húsra, melyhez vegyes köret és saláta dukál.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Jún. 08 2011, 14:56

*A fiú zsebre dugja a kezét, miközben a lány szavait hallgatja, és kicsit felhúzva szemöldökét ad hangot csodálkozásának.*
-Tudod az olyan szülőket, mint az enyémek, elég nehéz tisztelni. Megértenéd, miért mondom, ha te lenénl a gyerekük, és nem én.*Ahogy hallja, Nymphadora szülei jobbak az övéjénél, bár nem biztos, hiszen az is lehet, hogy ugyanolyan rosszak, csak épp a lány még így is tudja tisztelni őket. Erre a dologra El nem képes, és soha nem is lesz.*
-Nem aranyvérű vagyok. Néhány száz évre visszamenően létezik a családunk, és azóta csak aranyvérűek voltak a családban.*A családja már a kezdetektől fogva nem nagyon szerette a muglikat, a sárvérűeket vagy a félvéreket. Csak is kizáróan aranyvérűekkel házasodtak, ami nem volt könnyű, így néha nagyon távoli unokatestvérek is házasodtak össze. Az ő szülei nem ilyenek, két külön aranyvérű családból származnak.*
-Na és te, mi vagy?*Itt most ugye a vérére gondol, ha a lány feltette a kérdést, ő is felteszi, bár a srácnak van egy sanda gyanúja, hogy Nymphadora nem lehet más, csak aranyvérű. Na de ez sem biztos, mint ahogy semmi más sem. Mikor az étterembe érnek, Nymphadora azonnal szabad asztal után kutat, és mikor talál, El is utána megy. Ő is kezébe vesz egy étlapot, és miközben a lány nyilvánvaló gúnyos kérdést intéz hozzá, a választékot tanulmányozza.*
-Nem igazán barát, csak ismerős. És ahogy mondod, remekül elvoltam velük, de a barátságtól azért még távol állunk.*Az a néhány ember, akikkel az órán találkozott, csak ismerős arcok az ismeretlen arcok között. Na de akivel eddig már beszélgetett valamennyit, ők sem barátok. Miután a lány rendel, ő is megteszi ezt, és rendel egy kis kólát, sült krumplit és mellé húst, na meg persze ketchupot.*
-Desszertet is eszel? Én igen.*Már azt is kitalálta, mi lesz az, na de ezt majd azután, ha megeszi a főfogást.*
-Egyébként mióta is vagy itt?*Kérdezi miközben összekulcsolja maga előtt a kezeit, és kissé éhesen várja, hogy meghozzák az ételt.*
Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Jún. 08 2011, 15:07

*Kissé elgondolkodtató az, ahogy beszél a szüleiről. Vajon mi lehet az, amit nem kedvel bennük El, ami zavarja? Talán a bánásmóduk, a viselkedésük vagy nem törődnek a fiúkkal? Különféle kérdések cikáznak a fejemben, de ahogy beszél, mindezekre nem ad választ, egyszerűen mintha kikerülné őket, bár meglehet, hogy tudat alatt teszi mindezt, nem tudhatom.*
- Mi a gond velük? *teszem fel végül a kérdést, hiszen talán akkor megtudhatom azt, ami miatt ez a srác is ilyen. Azt mondják, hogy részben nevelés kérdése is az egész, bár ha magamból indulok ki, már akkor megdőlt az elmélet, de sebaj, ki tudja, nála igaz-e.*
- Akkor ezek szerint hasonlítunk egy picit egymásra... Az én családom se tűr meg bárkit, csakis aranyvérűket. *én se kezdenék soha egy mocskos sárvérűvel, az valahogy megalázó lenne és talán még kitagadással is járna, amit nem élnék túl. Figyelni kell hát arra, kivel szűri össze az ember lánya a levet, de mivel engem senki se akar úgy igazán, magam miatt, így nem kell egyenlőre ilyesmi miatt aggódnom. Könnyű az életem, fogjuk rá. Viszont miután elfoglaljuk az asztalunkat, el is kezdünk válogatni az étlapon található temérdek választékból, de azért nem tudom félretenni a gúnyt és a kíváncsiságom ismét győzedelmeskedik.*
- Akkor én még is csak jobb ember lehetek nálad, ha te még nem leltél barátokra. *na igen, én már igen, legalábbis úgy érzem... Mondjuk, ha belegondolok abba, hogy Mordred mennyire is jó barát, biztosan El meghazudtolná a dolgokat, hiszen megkínzott, nem is kicsit és sokszor igen durván viselkedett velem, de ezek mind elnézendők egy barátnak, főleg, mivel tudom, hogy mit miért is tett. A szerelem furcsa dolgokat tud művelni az emberekkel és én is, csak olyan ember iránt vagyok képes többet érezni, aki már nem él... a szíve már nem dobog és még vérkeringése sincs, de mindennek nevezhető, csak embernek nem. Kissé megrázom a fejem, fel kéne ébrednem ebből, el kéne már felejtemen azt a férfit, így nézek kissé meglepetten a srácra, majd a desszertről hallgatom a szavait.*
- Öhm, nem, nem hiszem. Szerintem ennyi elég lesz. *túrok bele dús tincseim közé, majd amikor meghallom a kérdését, kissé elgondolkodok mindezen.*
- Decemberben jöttem, év vége felé... azóta elég sok minden történt, valahogy soha nem tudok unatkozni, de ha jól sejtem, veled is történtek már itt dolgok. *emlékszem rá, hogy egyszer volt egy közös kalandunk is, de inkább most nem hozom fel ismét, mert még a démonimádatommal támadna. Mondjuk, nem tudom, hogy mi abba a rossz. Engem ezek szerint csak a vámpírok és a túlvilági lények foglalkoztatnak, elég szánalmas, de talán egyszer majd felnövök. Kihozzák viszont az ételeket is, így fogom meg a villám, majd pillantok El felé.*
- Akkor jó étvágyat! *nézek bele a szemeibe, majd ez után neki is látok az étkezésnek. Finom és meleg, friss, ahogy mindig, tehát panaszt már nem fogok tenni, ez is biztos.*
- És mihez fogsz kezdeni, ha elvégzed ezt a sulit? Gondolkodtál már rajta? *kérdezek rá idő közben, hiszen két falat között lehet beszélgetni is és csak nem akarunk csendben ücsörögni és nézni egymást.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Jún. 08 2011, 15:27

*El nagyjából három éves kora óta, amióta rendesen tud gondolkodni, azóta nem szereti a szüleit. Egyszerűen nem tudja őket szeretni. Mikor Nymphadora rákérdez, nem tudja, elmondja-e, vagy nem, kicsit furcsa lenne pont neki beszélni erről. Úgy dönt, féligazságot mond.*
-Az apám egy kiállhatatlan, elviselhetetlen pióca, anyám pedig egy robot, aki mindig helyesel neki, mert mindig apámnak van igaza.*Féligazság, mert nem mindent mondott el, volna még itt néhány dolog, az egyik Dáriusz, és még sok minden más.*
-Hát egy kicsit biztosan.*Ha egyszer, valaha az életben lesz olyan lány, akit szeretne, az biztosan aranyvérű lenne. Csakis aranyvérű lány jöhet szóba, másmilyen nem is. Na de El egyáltalán nem hiszi, hogy valaha lesz olyan lány, akit ő szeressen, és ne csak barátilag.*
-Talán igen, de ez nem azon múlik, ki mennyire jó ember. A barátokat rendesen meg kell válogatni.*El-nek még nem volt olyan barátja, aki igazán barát lett volna, legfeljebb csak követője, olyanok, akinek vezető kell, hogy tudjanak magukkal kezdeni valamit. Azok nem barátok, csak katonák egy seregben. Azt is szokták mondani, hogy a testvérek általában barátok szoktak lenni, nála ez sincs így. Ha lehetséges egyáltalán, Dáriuszt még jobban utálja a szüleinél.*
-Nem akarsz meghízni, vagy kis adagokhoz vagy szokva?*Érdeklődik kicsit a lánytól, mert általában a desszertet mindenki szereti. Ő is, bár nem nagyon evett régebben sem étteremben, csak néha, ha különleges alkalom volt.*
-Igen, történtek dolgok. Elég izgalmasak, és kevésbé izgalmasak.*Az egyik izgalmas dolog a kaland volt, a kastélynál, na de ezt konkrétan nem mondja ki, a lány úgyis sejtheti, mire gondol. Mindössze tapintatból nem hozza fel a kastélyt, mert amikor először találkoztak, akkor ez is egy jó vita tárgya volt.*
-Neked is jó étvágyat.*Viszonozza a jó kívánságot, és hozzálát az ennivalóhoz. Ahogy az első falatot lenyeli, biztos lesz benne, hogy nem utoljára jár itt. Ez sokkal jobb, mint amit valaha evett.*
-Nem tudom. Gondolkodni gondolkodtam, de még nem döntöttem el. Elég nehéz dolog.*Sok minden eszébe jutott már ezzel kapcsolatban, de a megfelelő ötlet még messze van.*
-Na és te? Mi leszel ha nagy leszel?*Kis mosolyra húzza az ajkát, ezt a kérdést általában a felnőttek szokták kérdezni a gyerekektől. Ők ketten már nem gyerekek, de még nem is felnőttek.*
-Különben mennyire ismered már a környéket? Adhatnál tippet, hova érdemes elmenni.*A fiú több mint három hónapja érkezett, de még nem nagyon tudott mindent feltérképezni. Jó lenne, ha megtehetné, így sok jó dolgot tapasztalhatna. Talán Nymphadora segítségére lesz a jó helyek ismertetésében.*

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Jún. 09 2011, 13:59

//olvad//


*Ha már a családokra kerül a szó, akkor nem vagyok ám rest érdeklődni, így talán több minden kiderül a számomra El-ről és nem is tévedek, mivel beszélni kezd, bár nem túl hosszan és valamiért úgy érzem, hogy teljesen nem is őszinte velem. Nem mintha ez olyan hű de nagy baj lenne, mivel én se vagyok vele az, de azért mégis... valamiért azt hittem, hogy máris megnyílik nekem, én pedig így talán kissé ki is használhatnám az elhangzottakat.*
- És az a bajod, hogy téged is irányítgatni akarnak? *tudakolózok tovább, egészen addig, amíg át nem térünk a barát témára. Nekem már akad egy barátom és több ismerősöm is, akik közül vannak, akik közel állnak a barátsághoz, de a bizalmat egyikük se érdemelte még ki, még Mordred se, akit bár kedvelek, a múltkori után képtelen vagyok bízni benne.*
- Ahogy mondod! *bólogatok rá a szavaira, majd miután leadjuk a rendelésünket, a desszertet szépen el is utasítom. Viszont az érdeklődést hallva csak kissé meglepetten pislogok rá, majd megrázom a fejem és vörös tincseim édes táncba kezdenek arcom körül.*
- Egyik sem. Most elég lesz csak a főtt étel, de nem kis adagban. Egyszerűen nem kívánom most az édeset. *jegyzem meg vállat vonva, hiszen nem igazán szoktam hízni, így hát a vonalaimra se kell vigyáznom. Idő közben azért megjön az étel is, miközben felemlítünk egy régebbi kalandunkat. Izgalmas volt és emlékezetes, azóta is elgondolkodom azon többször, hogy vajon láthatom-e azt a démont. Nem mondok most ezt a másiknak, mert ismét megkapnám, hogy fura vagyok és bár ez tény, most mégsem áll szándékomban ilyesmiről beszélni vele.*
- Én nálam egyértelmű, hogy mi leszek. Az egész családom a nekromancia ismeretével vált híressé, folytatom a családi vállalkozást! Tudod, nálunk a család összetart, teljesen mások vagyunk, mint ti. *ez már biztos, azokból, amiket elmesélt nekem. Na de miközben eszegetünk, úgy tűnik, hogy tőlem várja az áldást, tehát hogy világosítsam fel a jó helyeket illetően. Akad pár, ahol régen szívesen megfordultam, de ezek közül mára több kiesett.*
- Én szeretem a vízesés és a tó környékét, az árny hágót vagy a temetőt... ott mindig nyugalom van. De hogy téged mi fog meg? *vonok vállat a költői kérdésemre, melyre természetesen nem várok választ.*
- Szóval kaja után mászkálás? Még a végén megkedvellek. *jegyzem meg kissé huncutul, de persze ettől még távol állok, nagyonis, de legalább egy kissé ráhozom a szívbajt a szavaimmal... elméletileg. Bár lehet, hogy ez a célja. A fene se tudja kiismerni Éliast.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Jún. 09 2011, 14:20

*A családja az egyik dolog, akiket utál az életben, de nem az egyetlen. Viszont most ez a téma, és El-nek kéne mesélnie az ő családjáról. Nem nagyon akar, de azért elmond pár dolgot, de nem mindent.*
-Hát, az irányítás nem épp a legjobb szó. Talán azt használnám, hogy rám telepszenek, nem hagynak békén, de ez igazából csak az apámra illik. Anyámban az zavar, hogy olyan, mint egy robot.*Mindezt úgy meséli, mintha csak valami érdekes tananyagot elemezne ki, és nem épp a családjáról beszélne. Pontosabban csak a szüleiről, hiszen a testvére is a családba tartozik, bár jobban tudna örülni, ha ez nem így lenne.*
-Valamiben egyetértünk? Ez haladás. Bár nem az első dolog.*Volt még néhány dolog korábban, amiben egyetértettek, az egyik ilyen például, hogy ki nem állhatják egymást, de ez úgy látszik, kezd megváltozni, hiszen az ember nem megy étterembe azzal, akit utál, hacsak nem a tartsd közel ellenségedet taktikát követi.*
-Értem.*Bólint egyet a lány szavaira. Van ilyen, hogy valamit nem kíván az ember, El-nél is, de ez most nem olyan lesz, a desszertet nem hagyná ki. Na de az étel is megjön, és vele együtt új téma, a régebbi kaland a kastélynál, de erről inkább egyikük sem beszél, El csupán tapintatból, a lány okát viszont nem ismeri.*
-Szuper, hogy ennyire összetartó a családod. És egyetértek. Mások vagytok, mint mi.*Ez kész tény, és a fiú nem is tagadja. Már csak az a kérdés, jó vagy rossz értelemben mások, ez csak nézőpont kérdése.*
-És van testvéred?*Ezzel azt kockáztatja, hogy visszakapja a kérdést, de ha ez történik, legfeljebb elmondja, hogy van testvére. El még nem ismer mindent ezen a helyen, ezért is kérdezi meg Nymphadorától, hogy tud-e valami jó kis helyet lazulásra.*
-A tónál már jártam, a többinél még nem. Kösz a tippet.*Az ennivaló közben gyorsan fogy, hiába, ha az ember éhes...*
-Ha mászkálni akarsz, jöhetek. És nyugodtan megkedvelhetsz, nem zavar.*Ekkor már a krumpli és a hús is elfogy, és fél perc múlva a kólás pohár is üres. El rendel egy krémest, és amíg várja, hogy kihozzák, tovább kérdezgeti Nymphadorát, hogy minél jobban megismerje.*
-Mikor van a szülinapod?*Talán nem ez a kérdés a megismerés legjobb formája, de az alapoknál kell kezdeni. A történet akkor kezdődik, amikor Nymphadora megszületett, na meg persze El is, és jó a történetet megismerni a legelejétől.*
Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Jún. 09 2011, 14:35

*Csak párat bólogatok az ismételt szavakra, de több információt valahogy még mindig nem sikerül kiszednem El-ből. Na sebaj, majd talán egyszer lejutunk odáig is, én rajta leszek az ügyön. Inkább tovább lépünk és amikor az egyetértés kerül szóba, csak lazán legyintek egyet a kezemmel.*
- Ugyan, azért túl sok mindenben csak nem fogunk. Unalmas is lenne az élet. *mosolyodom el kissé, hiszen nem tagadom, hogy imádom piszkálni az embereket és szeretem a konfliktusokat is, egyszerűen lételemem, tehát egy tökéletes ismerkedés se mehet gördülékenyen. Na de nekem se ártana mesélnem picit a családomról és ezzel együtt arról, hogy miképpen is képzelem el a jövőmet. *
- Hát igen, szuper. De ez nálunk így működik... régi időkre nyúlik vissza a család és nem szabad széthúznunk. *mondom egy apró mosollyal, majd a következő kérdésnél jól láthatóan húzom el a számat.*
- Még csak az kéne... akkor már nem élne. Szóval nincs testvérem és örülök is neki. Tudod, nem szeretek osztozkodni. *jelentem ki határozottan, hiszen soha nem bírtam volna, hogyha az én generációmban nem csak egyedül vagyok, hanem egy nálam fiatalabb vagy esetleg idősebb testvér. Nem kérdezek vissza, engem annyira nem izgat, hogy van-e testvére, ha akar, majd úgy is mesélni fog magától, hanem inkább a számomra kedvelt helyekről mesélek tovább, hogy merre is szeretek igazán mászkálni és meglepő módon még a temető se lepi meg.*
- Igazán nincs mit... *bólintok és én is megeszem az utolsó adagokat is, hiszen azért jó tempóban haladtam az étkezéssel.*
- Oh nem zavar? Milyen kedves tőled, hogy megended... de attól még távol állsz. Tudod, nehezen bíznék meg benned. *mondom teljesen komolyan, majd csak kényelmesen hátradőlök, miközben várom, hogy elfogyassza a sütijét. Jól néz ki, de valahogy mégse kívánom, főleg nem a krémest... talán inkább valami gyümölcsöset, de azt se annyira... *
- Hogy a szülinapom? Ez meg mégis miért érdekel? *kezdem egy kihallgatáson érezni magam, túl sok információt akar megtudni rólam. De végülis, most hogy így mérlegelek magamban, nem árulnék el ezzel annyira sokat.*
- Július 8-án. Nem mintha annyira érdekes lenne. *na de talán hamarosan végez az étellel, így teszem ki a pénzt az asztalra - természetesen a saját ételemért és italomért -, majd kelek is fel.*
- Na és merre menjünk? Elég későre jár már... szóval akár vissza is mehetsz a kastélyba, nem akarlak ám untatni. *lépegetek kifelé az étteremből, miközben azon jár az eszem, hogy így, éjszaka nem-e futunk össze a vámpírral. Furcsa lenne, főleg, hogy nem vagyok egyedül. Valahogy az utolsó találkozásunk óta sokkal óvatosabb vagyok és kevésbé mászkálok a városban vagy a környékén éjszaka.*
- Tudod, annyira nem biztonságos itt... *simítok végig ösztönösen a nyakamon, de persze mennék is meg nem is. Szóval a fene tud kiigazodni rajtam, de legalább a harapásnyomok már eltűntek, úgyhogy Élias valószínűleg semmire se fog következtetni.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Jún. 09 2011, 14:53

*A családja El-nél kicsit tabu, bár azért beszél róluk, de nem sokat, így amikor Nymphadora még egy kísérletet tesz, azt is kikerüli.*
-Ebben egyetértek. Hé, kezd eldurvulni ez az egyetértés. Kell egy téma, amiben nem értünk egyet.*Kissé elmosolyodik, hisz szeret ő veszekedni, és még bunkó is szokott lenni általában, és azért a teljes harmónia valóban unalmas.*
-De jó neked.*Ő sem habozna, ha felajánlanák, hogy megölheti az öccsét, bár abba a szülei talán nem egyeznének bele, de ki tudja, talán nem zavarná őket. Egyszer talán meg kéne érdeklődnie tőlük, hogy nem lenne jobb egy gyerekkel. De El inkább a kedvenc helyeiről kérdezi a lányt, mire választ is kap.*
-Szívesen.*Pimaszul vigyorog a lányra, majd visszatér ennivalójához, amivel már végez is, és rendeli meg a desszertet, ami igazán finom krémes.*
-Csak úgy.*Az igazi ok túl hosszú lenne, nem akarja untatni vele a lányt, ezért adja inkább ezt a normális, semmitmondó választ.*
-Az igen, két nappal vagy fiatalabb.*Jegyzi meg, miután megtudja a lány születésének dátumát, miközben már végez is a krémessel, és a lány után ő is az asztalra teszi a pénzt.*
-Ugyan nem untatsz. A különböző emberek sohasem unatkoznak együtt, mert kevés dolog van, amiben egyetértsenek.*Feláll az asztaltól, de még nem megy sehova, előtte még azt kéne megtudni, akar-e a lány valahova még menni, vagy nem. A srác felől ez nem kérdés, neki mindegy, hogy megy valahova, vagy vissza a kastélyba.*
-Miért, mi veszély van itt?*Valami biztosan van, és Nymphadora talán már találkozott is vele, hogy ennyire tudja, de persze ez nem biztos, hiszen egy fekete mágus képző környékén nem szokatlan a veszély.*
-Na és, akarsz még menni valahova? Mert ha nem, az is mindegy.*Megindul az ajtó felé, ahova minden bizonnyal a lány is követni fogja, és ott talán majd el tudják dönteni, mi legyen.*
Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Jún. 09 2011, 15:02

*Csak kissé elvigyorodom a szavain, ezek szerint nem csak a számomra zavaró az, hogy kezdünk felfedezni kettőnk között közös dolgokat, de most, hogy így mondja, lehetek egy picit ismét bunkó, hiszen az is én vagyok.*
- Tudod, ha te is a fiúkat szereted, ahogy én, akkor már tényleg durva lesz az egyetértés. *kacsintok rá vígan, remélve, hogy picit azért sikerül felébresztenem benne az alvó oroszlánt. Lehet, hogy ez most kicsit durva volt, hiszen szinte lemelegeztem... de hát ez van, nem lehet tudni, hogy hogy is viszonyul a másik nemhez, mert hogy engem még soha nem nézett meg, az is biztos, tehát azért az egom miatt is gondolhatom ezt, hiszen nem tartom magam egy csúnya lánynak és ahogy eddig hallottam drága ellenségeimtől is, azok se engem. Hát igen, elég csak Sairusra gondolni, akit egy kis csábítás segítségével sikerült durván megleckéztetnem, bár utólag belegondolva ott is én jártam rosszabbul, de sebaj, már túl is vagyunk rajta. Na de mesélek neki egy picit arról, hogy nincs tesom és ahogy hallom, neki lehet és nem is kedvelheti, de még mindig nem izgat ez a családi dráma, eddig se akart túl sokat mondani róluk, ez után se hiszem, hogy akrana. Kiderül még a születésem napja is és amikor hallom, hogy ő júliusban született, méghozzá két nap eltéréssel tőlem, csak pislogok párat meglepetten.*
- A fene, azt hittem, hogy én vagyok az idősebb. Na mindegy, túlélem valahogy... *morgolódok kissé, majd nemsokára befejezvén a vacsorát fizetünk mind a ketten, természetesen külön-külön és ez után jöhet a nagy gondolkodás, hogy menjünk-e valamerre. Már este van, tehát lehet, hogy nem kéne, rég láttam már Demetriust és ki tudja, hogy figyel-e.*
- Hogy milyen veszély? Démonok... vámpírok... nálunk tapasztaltabb, gonoszabb varázslók. Jobb nyitva tartanod a szemed. *figyelmeztetem, hiszen én már megszívtam mind a kettővel, talán ő nem fogja. Bár ha sokat mászkál kint esténként, akkor még ő is pórul járhat. *
- Inkább menjünk vissza. Majd legközelebb sétálunk! *és ezzel ki is lépek az ajtón, majd hogyha minden igaz, akkor együtt fogunk visszatérni a csónakhoz és a kastélyba is, ahol az aulánál én megállok és El felé tekintek.*
- Hát, egész jó volt ez a nap így. Majd még összefutunk, nekem viszont most dolgom van, szia. *és ezennel fel is viharzok a másodikra, méghozzá a könyvtárba. Utána kéne olvasnom pár dolognak, de jobb, hogyha ide most nem jön utánam.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Jún. 09 2011, 15:16

*A közös dolgok felfedezése kicsit zavaró, de talán jó dolog is, ki tudja, El nem igazán. De azért a lánynak most ismét egy nem túl szép beszólás hagyja el a száját.*
-Még jó hogy nem az. Tényleg durva lenne, de nincs szerencséd. Hetero vagyok.*Az a tény, hogy nem volt még olyan lány, akit szeretett volna, nem változtat a dolgon. Ő is megnézi a szép lányokat, bár kevésbé feltűnően mint a többi fiú. Néhány férfitársával ellentétben ő nem ragaszt a falára lányokat ábrázoló posztereket, de attól még a másik nemhez vonzódik. De El a születésnapjáról kérdezi a lányt, amiből meglepő eredményre jutnak.*
-Ebbe még senki sem halt bele.*Mondja kicsit elmosolyodva, és persze örül, hogy bár nem az ő érdeme, de két nappal előrébb van a lánytól. De az evést mindketten befejezik, és fizetnek is, mindketten a sajátjukat persze, ezután a nagy gondolkodás, hogy folytassák-e ezt a szép napot még valamerre.*
-Köszi a tanácsot, megfogadom.*Vagy lehet, hogy mégsem, hiszen El imádja a sötétet és az éjszakai mászkálást, így lehet, hogy nem fogja megúszni az örökkévalóságig.*
-Rendben, akkor induljunk.*Bólint egyet, és elindul a lányt követve, majd mellé érve vissza a kastélyba. Elérnek a révészhez, aki átviszi őket, és együtt érnek be az aulába, ahol eljön a búcsúzkodás ideje.*
-Egyetértek. Jó volt, és majd még találkozunk. Heló.*Int egyet a továbbrohanó lánynak, majd ő is elindul, de ő vissza a toronyba. Egész jól alakult ez a nap, ahhoz képest, ahogy indult.*
-Kezd tényleg idegesítő lenni ez az egyetértés.*Morogja miközben a lécsőn sétál felfelé a nyugati toronyba, hogy aludhasson egyet.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Jún. 29 2011, 14:30

// Toxikológia házi, 1. óra //

*Ma reggel kaptam meg apám levelét, miszerint ebédre vár valami fontos emberke, akinek feltett szándéka elcsábítania egy másik iskolába, ahol szerinte megfelelőbb helyem lenne. Amint a pár soros irományt áttanulmányoztam, kedvem lett volna visszaásni magam a takarókupacom alá és azt mondani, hogy a sast, ami a csomagomat hozta, eltérítették, lelőtték, megkopasztották és megették útközben, tehát semmi esélyem nem volt megkapni a hírt. Némi nyafogás után végül erőt vettem magamon és elegáns pingvinjelmezbe bújtattam tagjaimat, hogy még idejében odaérjek a találkozóra.
Ehhez mérten meg is jelenek nem sokára az étteremben, ahol elméletileg az iskola igazgatóhelyettese vár rám, idestova csaknem fél órája. Remélem addig is elég sok előételt elcsipegetett már, így hamar jóllakik majd az ebédtől, következtetésképp én is előbb szabadulok. Amint szétnézek az étteremben, ahova egyébként eddig szívesen jártam főétkezések alkalmával, néhány falusit látok csupán és egy veszettül integető mormotaszerű fickót. Már épp megkönnyebbülten megfordulnék és visszasétálnék a kastélyba, mikor a pöttöm kis fickó a nevemet kiáltja, így kénytelen vagyok tovább haladni az asztalok között, mígnem odaérek különc kis vendégemhez. Így közelebbről még jobban látszanak hosszú metszőfogai, kurta lábai, amikkel szórakozottan kalimpál az asztal alatt, lévén a földet ültében nem érik el, majd érkeztemre fontoskodva felpattan, hogy kezét nyújthassa.*
- Ön bizonyára Mr. Harper. Üdvözölöm, Havasi Zoárd vagyok. * mutatkozom be teljességgel feleslegesen, de hát az illemtankönyvben ne keressen senki túl sok értelmet. *
- Neked fiam, csak Daniel.* rázza meg a kacsómat, majd visszamászik a helyére, és már magához is inti a pincért, mint aki alig várja, hogy nekiláthasson a falatozásnak. Határozottan hörcsögkinézete van így közelről, állapítom meg magamban, miközben a ruhaszalvétát az ölembe terítem.Úgy látszik, már előre megrendelte az ételt, mert a pincérfiú illatosan gőzölgő étel kocsit gurít felénk, amin bőven akad vegetáriánus finomság, ahogy szeretem.*
- Milyen kedves öntől, hogy gondolt rám. Csak nem apám árult el?* kérdezem utalva a zöldségkínálatra, miközben a vendégem után az én tányéromat is ízlésesen kidíszítem. Közben megjegyzem magamnak, hogy ezt a pincérfiút még sosem láttam itt, pedig elég sokszor megfordultam az étteremben az elmúlt hónapban. Persze lehet, hogy csak frissítették a személyzetet, de akkor is furcsa.*
- Szó sincs árulkodásról, csupán adott néhány tippet, amivel a kedvében járhatok leendő diákomnak.* kacsint rám, majd koccintunk a vörösborral, kortyolunk párat, és nekilátunk az ételnek. Közben Mr. Harper-Hörcsög nekilát végeláthatatlanul szövegelni az iskoláról, ahol tanít, bár elképzelni sem tudom, hogy bír egyszerre enni, és szónokolni is. Bár a grillezett zöldségeimmel vagyok elfoglalva, azért annyit sikerül felfognom az előadásból, hogy egy elit magán suliról van szó, ahova ugyan idősebb diákok járnak, de pár vizsga után elintézné nekem, hogy én is bekerülhessek közéjük. Nem mellesleg pedig az iskola épülete Magyarországon van, tehát nem kérdés, hogy apám szeretne közelebb tudni magához. Még koleszba sem kéne laknom.*
- Ez eddig remekül hangzik, de pontosan milyen irányba is lehet szakosodni?* kérdezem enyhe rosszulléttel küszködve, de azért igyekszem úgy tenni, mint akit érdekel is a dolog, még ha a végén el is utasítom majd az ajánlatát. Míg tovább folyik a csevej, határozottan kezdem érezni, hogy valami nincs rendben velem. Hideg veríték ül ki a homlokomra és a körülöttem lévő tárgyak is kezdenek eltompulni. Mintha leesett volna a vérnyomásom, de közben meg valahogy furcsán jókedvem támad, pedig eddig semmi nem indokolná a dolgot. Miután jó pár percig bambán bámulok a tányéromba, akkor veszem csak észre, hogy a szaftos kis gombafalatkák rájaként evickélnek a mártásban, míg a mellette heverő bikinis babszemek hasukat süttetve hevernek szalmakrumpli-nyugágyukban. Megrázom a fejemet, hogy kitisztuljon a látásom és segítség kérően asztaltársamra tekintek, aki azonban szája elé kapja a kezét, és imbolyogva iszkol a mosdó felé.*
- Elnézést, nem tudom mi van velem, egy perc és jövök.* ígéri még ujjain át, de pár pillanat múlva eltűnik. Nem is nagyon foglalkozom tovább a dologgal, mivel nem látok pár méternél tovább. Homályosan érzékelem, hogy a pincérsrác utána fut, de jobban érdekel az, hogy mitől lettem hirtelen ilyen rosszul. Mivel nem vagyok képzett toxikológus, kortyolok néhányat a hideg borból, hátha attól felfrissülök valamelyest. Pár perc múlva, mikor a villám felpattan a helyéről, és szambázni kezd a kanállal, rájövök, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. Még sosem drogoztam, de ez valami olyasmi érzés lehet, azt leszámítva, hogy közben tompán elkezd fájni a fejem, valamint egyre erősödő csiklandozást érzek a gyomrom tájékán, amitől hangosan kuncognom kell.*
- Uram, minden rendben van?* kérdezi az ismerős pincérlány aggódó arccal, aki általában ki szokott szolgálni. Most viszont rendellenesen hosszúra nyúlnak amúgy sem kis méretű, elálló fülei, amik tovább fokozzák hahotázhatnékomat.*
- Jééé, egy elefánt! Hát te hogy szöktél meg az állatkertből? Na várj, ha már itt vagy…Nem vinnél vissza a suliba? Kicsit furcsán érzem magam…* szövegelek össze-vissza, felváltva vihogva és trombitálva, akár egy valódi elefánt, mivel a csaj igencsak értetlen arcot vág, így aztán gondoltam elmagyarázom neki, miről beszélek. Még a hátára is megpróbálok felülni, hogy visszavigyen az iskolába, de ez persze nem sikerül. Aztán hirtelen beúszik a látóterembe egy hatalmas loknis hajjal rendelkező pasas, aki igencsak hasonlít a kasszánál serénykedő pingvinre, ám ebben az állapotban valaki másra hajaz inkább.*
- Jimmy te élsz??* nézek nagyot, majd jókedvemben dalolászni kezdek, mégpedig azt hogy, „Szeress úgy is ha rossz vagyok, vannak őrült pillanatok,Szeress úgy ahogy itt vagyok, veled.”. Fogalmam sincs, honnan jutott ez eszembe, mikor Zámbó Jimmyt sose hallgattam szívesen, de tény, hogy most az egész étterem rajtam röhöghet, amint elkapom a nagyhajút egy kis mulatós ugrabugrára, mígnem valami a levegőbe emel, hogy kirepítsen az utcára. A földet érés elég fájdalmas, mire a gyomrom válaszként dupla szaltót vág, így hamarosan iszonyú hányinger tör rám, ami némileg feledteti velem az iménti jókedvet. Jobbnak látom, ha imbolyogva ugyan, de megpróbálok visszamenni a suliba, azon belül is eltalálni a gyengélkedőig, már ha ez ilyen állapotban sikerül egyáltalán.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 25

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Júl. 12 2011, 14:31

Toxicológia 1 óra
Házi feladat

*Lukekal ma megnéztünk egy filmet, ami egész jó volt bár többször inkább nem nézném meg. Eléggé megéheztem, de nem volt ott semmi kaja, így leléptem, hogy egyek valamit. A suliba akartam visszamenni, de addig korgó gyomrom ki nem bírja, ezért betérek a város szélén lévő éteremben, ahol most meglepően sokan vannak. Úgy tűnik kikötött itt néhány hajó és eljöttek ide a tisztek lakomázni. Azon gondolkodom, hogy jobb lenne, ha csak simán kifordulnák az étteremből, de korgó gyomrom előre húz. Az ajtó közelében felszabadul egy asztal, ami igen nagy egyedüli személyemnek, de ahogy körbenézek más asztal nincs így leülök oda. A pincérre kicsit várni kell, bár szegény egy másodpercre se áll meg. Megkérem, hogy hozza ki nekem a leggyorsabban elkészíthető vega kaját, amivel csillapítani tudom az éhségem. Felírt számomra egy zöldségekkel töltött omlett. Szomjas nem vagyok, így azt nem kérek, de nem sokára az egyik asztalról kiküldenek egyet. Tekintetemmel megkeresem a társaságot, akik töklevet küldtek ajándékba. Nem szándékozom bele illni a folyadékba, hisz ki tudja, mi van benne, ezért csak eljátszom, hogy beleinnék. Szerencsére ezek után nem érkezik felajánlás és nyugodtan el tudom fogyasztani a vacsorám. Néhány falat van már csak hátra, amikor félre nyelek. Köhögnöm kell a falattól, ami nem akar lejjebb menni, így ösztönszerűen a poharam után nyúlok, ami el is fogy. A falat az italnak köszönhetően lecsúszott, ezért néhány lélegzetvétel után folytathatom is a vacsorámat, de nincs minden rendben. Furán jó kedvem kezd lenni, mintha berúgtam volna, pedig én nem fogyasztok alkoholt így a legkisebb mennyiség is furán hat rám. Nem csinálok, semmit csak ülök, de mintha dőlnék jobbra-balra. Rákönyökölök az asztalra, hogy meg tudjam fogni kóválygó fejemet ezzel is egyenesbe téve magamat. Közben pedig megszólít a pincér, hogy jól vagyok-e.*
- Nem vagyok jól, de te segíthetsz nekem. *Ellököm, magam az asztaltól megmarkolom a csapos ingjét és magamhoz rántom egy csókra. Az éteremben több asztaltól is elégedett felkiáltó szavakat hallani, majd az istennő tudja, mitől vezérleve elindulok a felé az asztal felé, ahonnan az italt kaptam és az egyik csávó ölébe ülök.*
- Kösz az üdítőt igazán feldobja az ember hangulatát. Ezért jutalomban részesülsz. *A belső hang, amely ebben az esetben megállás kényszerített volna elhallgatott és hagyta, hogy neki álljak vonaglani a fickó ölében, mint egy sztriptíz táncosnő. Ha kívülről nézném, a helyzetet nagyon szánalmasnak találnám magamat. Hála Arel istennőmnek nem kellett sokáig vonaglanom, mert a lábam nagyon elgyengült. Összeroskadtam a pasi ölében, mintha elvágták volna a combizmaimat. A szúró fájdalom kitisztította egy kicsit a fejemet, ezért megragadtam a mellettem elhaladó pincércsávó kezét.*
- Kérem, hívjon egy taxit.
- Már megtettem.
- Köszönöm.
*Válaszolt azonnal a fiatalember, aki segített kiszállnom a férfi öléből, aki ennek egy cseppet sem örül, de nem érdekel, mert úgy érzem, hogy leszakadt a lábizmom. Egy lábon vonszoltam magam kifele az épületből. Kint kifizettem mindent a pincérnek, sőt borravalót is adtam kedvességéért, majd a taxiba beülve az öreg kúriához kértem a fuvart.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Júl. 19 2011, 13:17

//Spirituális ismeretek 5//

*A mai nap is egy olyan nap, mikor letervez menni a városba, hogy ne kuksoljon a szobájában. Miközben készülődik, vagyis felveszi a karóráját és a pálcáját, azon gondolkozik, hogy hova menjen majd. Végül, mivel épp ebédidő van, az étterem mellett dönt, így mikor a révész átviszi őt Seolra, egyből az étterem felé veszi az útját. Belépve a helyiségbe leül egy üres asztalhoz, majd rendel. Néhány perce üldögél még csak ott, mikor valaki leül a vele szembeni székre. El felnéz, és egy férfit lát, úti ruhában. Vagy most érkezett, vagy most akar távozni. Az asztaltól minden esetre el kéne tűnnie.*
- Bocs, nem látod, hogy eszem?*förmed rá a férfira ingerülten, aki csak mosolyog, ami igazán idegesítő, de nem küldheti el a búsba ezt az alakot, mivel épp eszik, és étteremben van.*
- Megkérnélek valamire.*szólal meg az idegen, mire a fiú gúnyosan elmosolyodik.*
- Engem ne kérjél semmire, nem vagyok rá vevő. El is mehetsz.*az ajtó felé mutat, jelezve, hogy kívül tágasabb, de a férfi nem mozdul. El visszafordul az ennivalóhoz, de mikor már jó néhány perce nem mozdul az idegen, és nem is néz ki úgy, mintha bárhova is menne, felemeli a fejét, hogy megint elküldje. Tekintete találkozik a másik fekete szempárjával.*
- Menj fel az emeletre. Ott találsz egy férfit, aki egyedül van. Kopaszodik, el van hízva, könnyű lesz megtalálnod. Ha megvan, vedd el a pálcáját, és hozd le nekem.*furcsa módon ezek után késztetést érez arra, hogy felmenjen az emeletre. Így feláll, otthagyja az asztalon az ételt, és a lépcsőn felmenve meglát egy férfit, aki olyan ismerős, és akinek emlékezete szerint el akarja venni a pálcáját. Mivel idefent nincs senki, csak ez az ember, előveszi a saját pálcáját, és úgy, hogy a férfi észre sem veszi őt, megcélozza az embert.*
- Stupor.*a férfi azonnal az asztalra dől ájultan. El odamegy, és miután kihúzza a zsebéből a pálcát, lemegy a földszintre, ahol ott várja az asztalánál az utazó. Odanyújtja neki a pálcát, az elveszi, megköszöni, majd távozik. El hirtelen nem tudja, hol van, hiszen az előbb még az asztalánál ült, evett, és próbálta elzavarni a mágust. Aztán rájön, hol van. Az asztala mellett áll, de a férfinak nyoma sincs. Zavartan néz körül, majd mikor tekintet a lépcsőre siklik, gyorsan kifizeti az ennivalót, amit még meg sem evett, majd továbbáll. Nem akarja megvárni, míg az illető felébred odafent, inkább valahol máshol tölti el ebédjét.*
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Júl. 24 2011, 15:17

*A kérdése hallatán enyhe megdöbbenést mutatok, de végül csak én magam is vigyorogni kezdek.*
- Igen, szerintem már mondták, de így kell elfogadni. *jelentem ki jókedvűen, majd már meg is kezdődik a beszélgetés és ez után a kakaóval való kis ügyetlenkedés is, ami nem várt fordulatokkal jár. Előjön ám a férfi belőlem és bár nem is olyan régen keltem, hamar ott vagyok a leányzó előtt és egy pólót ajánlgatok neki, hogyha van kedve, vegye csak fel és cserélje ki a már kakaóssá vált toppocskát. Viszont szavai hallatán némi durcázást is megjátszok, amire csak lágy simítást kapok és ezen ki ne tudna mosolyogni? Hát természetesen előtérbe kerül kedves mosolyom, így nemsokára csak felhúzom a felsőjét, majd végigsimítok csodás mellein is, hogy ez után magamhoz is vonhassam kissé, ha már ő is így odabújik hozzám.*
- Nem nagy a kísértés? *kérdem az ajkai elé lehelve eme szavakat, na de végül eleresztem és felkapom a boxerét is egy kis időre, amíg nekem dobja, de végül az is a földön köt ki.*
- Az biztos... *bólogatok aprókat, majd végül a fürdőbe sétálok, ahol rendbe is szedem magam, de azért pár szót intézek még a leányzóhoz, mi szerint nem ártana neki is készülődnie. Csak jókedvűen nézem, ahogy picit forrong magában a drága, nem tetszése láttán, így nézek utána, majd ez után el is kezdek normálisabban is készülődni, tehát magamra kapok mindent, így érkezem meg a klubhelyiségbe, ahol hamarosan már meg is látom a csinos cicust.*
- Szuper, akkor indulás! *paskolom meg hátsóját most már, ha már így illeg-billeg előttem, majd amikor felteszi a nagy kérdéseit, bólogatok ismét.*
- Jól emlékszel, Mystralt mondtam. *vigyorgok rá ismét picit pimaszul, majd így indulunk meg lefelé a révész irányába.*
- Hmm, reggeli? Hogy tudod, hogy egy férfinak kaja kell! Tudok egy jó kis éttermet, akkor irány oda. *és hogyha minden igaz, akkor a révész segítségével hamar át is érünk a túlpartra, ahol az étteremig meg sem állok, ott pedig előre is eresztem a leányzót.*
- Na, mit kérsz enni? *kérdezem, hiszen felőlem valami főtt kaját is választhat, de ahogy a pincér odalép hozzánk, én rendelek magamnak egy kis körtelevet hideg tállal, ilyenkor valahogy még nem vágyom a főtt kajákra.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Júl. 24 2011, 15:33

* Aranyos ez a kis durcázás, és nem is picit tetszetős ez a fiú számomra, ám attól függetlenül, hogy láthatóan sok mindenben benne vagyok, ami kissé merészebb az átlagnál, nagyon is vigyázok magamra, s mikor túljut az egóján, én pedig most már tényleg, szinte egy szál semmiben állok előtte, kapva pár izgató simogatást is, csak felveszem azt a pólót, de na, jólesik bújni, s ahogy ő is mondja, mindennek mondható az a kísértés, csak kicsinek nem. *
- Nem nagyobb, mint neked. * válaszolom vissza gonoszkásan, s hát persze, hogy óriási, de amíg nem veszítem ez uralmam agyam felett, addig minden rendben van, s erre még várnia kell, tudhatja jól. Ám ez a közelség túl csábító ahhoz, hogy nyugodtan maradhassak így, ezért inkább eltávolodva tőle kapom le a boxert, s értetlenkedem picit, mivel még inkább húzom a srácot, majd mint valami csatavesztett hagyhatom el a szobát: ki lettem tessékelve, hogy mihamarabb összeszedjem magam. Még ilyet. No de jobb is így, nemsoká már én is készen érkezem a tágas klubhelyiségbe, ahonnan együtt távozhatunk, de ez a fenékpaskolás, hát valami hihetetlen idétlen dolog. *
- Jól van már, haladok, haladok. * szólok hátra, és jajj, de okos vagyok, hát persze, ennyit azért még képes vagyok megjegyezni. *
- Nem csak neked, de nekem is. Na nehogy azt hidd már, hogy csak rád gondolok, hékás. * nyújtom rá nyelvem félig hátra fordulva pajkosan. Az út viszont gyorsan véget ér, s nemsoká már helyben is vagyunk, tehát a városban, odaát az étteremben. *
- Én szeretnék eeeegy jó nagy bögre citromos teát, és hozzá egy adag tojásrántottát, köszönöm. * nézek szépen a helyes pincérre, felsorolva neki a rendelést. Még egy mosolyt küldök felé, tekintetem pedig Caleben állapodik meg. *
- Na és mesélj, mi történt veled mostanában, tényleg rég nem láttalak. * döntöm oldalra fejem, s dőlök hátra székemen, szép szemeimmel a fiú helyes képét fürkészve. *
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Júl. 24 2011, 15:53

*Csábító ez a kis vöröske, az már biztos, de mégis visszafogom magam, hiszen én se adom ám oda magam mindig, mindenkinek, hogy nézne már az ki? Főleg, hogy sentinel is vagyok és az exortusosok közül azért már kezdtem ki mással is, szóval picit bár vissza óhajtom fogni magam, sejtem, hogy ez nem lesz annyira egyszerű. Mindenesetre megindulunk az étterem felé, miközben már hallom is, hogy nem feltétlenül rám gondolt az étkezéssel kapcsolatban, hanem magára is.*
- Jó-jó, de ne nyújtogasd azt a cuki nyelved, mert még megharapom. *vigyorgok rá aranyosan, majd ahogy megérkezünk az étterembe, ki is szúrok egy pofás kis asztalt, ahova lecsüccsenve feladom a rendelésemet is. Ahogy ez megvan, úgy figyelem Werát is, mit is szeretne enni, majd amíg a pincér szorgoskodik, mi ismét beszélgetésbe kezdünk.*
- Igazából most a tanulással foglalkoztam leginkább, elég sok mindent vettünk már és nem akarok lemaradni, sentinel vagyok, bizonyítanom kell. Na meg, az imigem-nek is ártana. *nevetek fel, majd ez után azért még mást is mesélek ám.* - Aztán voltam otthon is és foglalkoztam a Mysterio női állományával. *vigyorgom ismét, kíváncsian várva, hogy ehhez vajon mit fog szólni ez a kis édes tünemény.*
- Na és te veled mi történt? Furcsa, hogy nincs barátod, pedig tényleg csinos vagy és még szimpatikus is. *sejtem, hogy nincs senkije, akkor azért csak nem hagyná, hogy így fogdossam és utalgassak neki, na meg, akkor nem keresett volna fel pont engem, hanem inkább a kedvese ágya felé indult volna, ha csak nem mellette ébredt volna... természetesen az a volna szó mindenhol ott van.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Júl. 24 2011, 16:07

- Na csak hajrá, vissza kapod, afelől ne aggódj. * nyújtom még egyszer csak azért is, de közben persze haladunk is, nem csak ám egymással vagyunk elfoglalva, na meg nem kéne, hogy összeessem itt az éhségtől, bár azért az esti kis tortaevés nagyon is jó volt, s el is telített rendesen. Na de csak mostanáig, szóval ismét éhesnek érzem magam, és mivel szerinte is jó ötlet, így hamar az étteremben kötünk ki, s lassacskán majd a rendeléseket is remélhetőleg kihozzák. De addig is alkalmas az idő egy kis társalgásra, hátha többet megtudnék erről a fiúról, s ahogy elhallgatom, tanul, naa ez jó, akkor annyira nem is link alak. De ez a csajozós hozzáfűzés bár nem ér hideg zuhanyként, valahogy éreztem, hogy nem csak engem tüntet ki figyelmével. Persze, ez az én formám, szükséges kifognom az olyan srácokat, akiknek csak a játszadozás kell. Bár nem sírhatok, én is vevő vagyok bizonyos kereteken belül sok mindenre. *
- Áhá, értem. Akkor gondolom te viszed nekik ágyba a kakaót. * vágok azért picit fura fejet, hiába próbálok normálisan beszélni, mégis hülye ez a helyzet. S mivel van eszem, nem vagyok én egy buta csitri, hát lehet, hogy Serafina is belesétált a srác csapdájába? Szegény lány, ha így van, elég naív teremtés lehet. Pedig nagyon aranyos volt tegnap este, és hát nem is biztos, hogy.. na mindegy, nem az én dolgom, így inkább próbálok értelmes fejet vágni, s leküzdeni cseppnyi zavartságomat, mely nagyon is egyszerű lesz, kijelentését hallva. *
- Én kis időre fogtam magam és haza látogattam az öcsémhez. Kicsike még és szüksége van rám, tehát csak vissza-vissza nézegettem ide, a suliba, de most már nem fogok olyan sűrűn haza járni. Az örökbe adását kellett intézni, remélem jó szülőkhöz került, de inkább hagyjuk is. * sóhajtok egy aprót, a továbbiakra pedig csak azután kezdek válaszolni, hogy lepakolták elénk a rendelt finomságokat, s jó étvágyat kívánva neki máris bekapok egy falat finom, gőzölgő tojást. *
- Most komolyan. Ha lenne barátom, szerinted itt ülnék? A helyem sem találom, nem hogy valaki mellett megállapodjam, mindig sikerül kifognom a megzabolázhatatlan alakokat, így pedig elég nehéz lenne. * mutogatok felé villámmal mosolyogva, s grimaszolgatva egyet, tovább falatozva reggelimet, mely lassan már ebéd lesz, leginkább. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   

Vissza az elejére Go down
 
Étterem a város szélén
Vissza az elejére 
6 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 10 ... 14  Next
 Similar topics
-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: