Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Étterem a város szélén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 10, 11, 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Naomi Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Sznob szépség
Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Destrukciós szakház
Üzenet : Nem tudsz úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. Élj úgy, hogy neked legyen a legjobb!


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák
TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 04 2012, 16:34

- Nocsak, és visszariadsz? Vigyázz, a végén csalódok benned! *húzódik gonosz mosolyra a szám, mikor hallom, hogy talán nem bírna két Naomival. Felmerül az a téma, hogy kinek hány csábítása volt már eddig, de egyikünk se ad konkrét választ. Mindkettőnknek volt jó pár, de az a múlt, koncentráljunk a jelenre, és rákérdezek, hogy van-e valaki, aki szívesen megtépne, ha most megjelenne.*
- Nem tudom, ki az a Daphne, de nem félek tőle. Nem félek senkitől. *mondom, és igazából komolyan is gondolom. Ismerős a neve, tuti mysterios, de hogy őszinte legyek, nem érdekel a lány. Amúgy ha valamit akarok, azt meg szoktam kapni, és ha én Félixet akarnám, akkor nagy valószínűséggel megkapnám. Ilyen egyszerű a történet. A továbbiakban szó esik Brianről is, de ő hanyagolható téma, és a jövőről kezdünk csevegni.*
- Hát, annyi biztos, hogy nem akarok jelentéktelen munkát valami irodában. Hírnevet szeretnék magamnak, és nem úgy, hogy Naomi Teigneux, a démonológusok lánya, hanem önmagam miatt legyek híres. *jelentem ki magabiztosan, és tényleg így akarom, hogy legyen. Elmosolyodom, mikor sorolja, mennyi minden akart már lenni, de aztán letörlődik ez az arcomról, mert rájövök, hogy ezek igazából mugli szakmák.*
- Aranyvérű vagy? *szegezem neki talán túl hirtelen a kérdést, mert bár szimpatizálok Félixel, de ezt a kis infót úgy érzem, tudnom kell, hiába, nem változik meg egyik pillanatról a másikra az ember, hogy egy ilyen kis részlet ne érdekelné. Ha ezen túl vagyunk, és remélhetőleg a nekem legjobban tetsző választ fogom kapni, minden visszaáll a rendes kerékvágásba, és mintha meg se tettük volna ezt a rövid társalgási kitérőt, válaszolok a feltett kérdésére.*
- Hm, hát meg kell mondjam, elég gyengén műveled a nőcsábász szakmát. *mondom elgondolkodóan, de persze nem úgy van, ahogy mondtam, Félix roppant megnyerő, szóval nincs mi miatt aggódnia, csak viccből mondtam, és talán szám szegletében megbúvó apró mosolyból ő maga is rájön erre. A következőkben az későbbi programról kérdezem, és bólogatok néhányat, tényleg korán lenne még most bulizni.*
- Iszogatni? Miért ne? De vigyázz, ha iszom, kibújhat belőlem a kisördög. Fel vagy te készülve erre? *kérdezem incselkedve, és kezemmel kisimítom nyakamból a hajam, de úgy, hogy közben végigsimítok bőrömön is.*
- Visszariadni? Én? Még a feltételezés is sértő! *mondom felháborodottságot színlelve, majd kiiszom utolsó kortyomat a pezsgőmből, és felállok az asztaltól, készülődni kezdek.*
- Köszönöm az ebédet Félix, eddig jó volt, de van egy olyan érzésem, a java csak ez után jön. *mondom, majd ártatlan mosollyal rákacsintok. A pincér jön, hogy rendezni kéne a számlát távozás előtt, és pofátlan-e vagy sem, ránézek a fiúra, hogy vajon állja-e az én részemet is, van-e olyan úri ember. Van nálam pénz egyébként, de ha már elhívott, neki kéne fizetnie. Ha rendezve lett a számla, megfogom táskámat, a virágot kiveszem a vázából, és úgy várok Félixre, hogy induljunk. Ha ő is feláll, belé karolok, és magabiztos léptekkel elhagyom az éttermet, és a club felé irányítom lépteimet.*
Vissza az elejére Go down
Völgyesi Félix
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : He ate me / Ő evett meg
Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás : 2012. Apr. 23.
Tartózkodási hely : Callisto háló / Budapest

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 04 2012, 17:14

*Tovább gondolkozom azon, milyen lehetne két Naomi egyszerre, mert végülis nincsen semmi probléma. Nagyon is jól elvagyok a hölggyel, tehát kettő se lenne gond egy darabig… aztán az osztozkodásnál nem tudom, hogyan darabolnának fel. Magamban gondolkodom egy kicsit, ami vigyorra sarkall, de a vigyor az arcomra fagy, mert amit hallok azt nem akarom elhinni.*
- Miket nem mondasz, hogy én visszariadni? Hah, kérlek, alázattal had jegyezzem meg, bennem több a bátorság, mint egy oroszlánban! *Noha fogalmam sincs egy oroszlán, hogy bánik el két nősténnyel. Fülét-farkát behúzva menekülhet… Szóba kerül a csajozási morálom, aztán Daphra esik a szó, én pedig őszintén felelek a kérdésére, persze azért annyira nem megyek bele a dolgokba. Valahol a szívem mélyén érzem, hogyha ez kiderülne tuti elátkozna egy életre.*
- Hűha, valaki nagyon tudja a dolgát. Abban nem kételkedem, hogy nem félsz, de azért arra nem vennék mérget, hogy győztesen jönnél ki a dologból… na persze fogalmam sincs mire vagy képes, tulajdonképpen Daphnál is csak tapogatózom ilyen téren, de ha nem haragszol meg érte nem szeretném kideríteni hogyan este egymásnak… *Jegyzem meg csöndesen félig magamnak és óvva intem, hogy ha nem muszáj, ne keresse fel a holnapi nap folyamán. Férfi fantáziám egy része persze borzalmasan szeretné, hiszen egy női viadal mindig nagyon édes és szép látvány, főleg ha értem küzdenek meg, de egyiket sem szeretném ápolgatni, ezért biztos nem. Apám szavával élve: „A legrosszabb két nő közé szorulni…”, eddig ezt a nézetet nem osztottam, most viszont hevesen tudnék bólogatni.*
- Rögtön gondoltam, hogy nem felszolgáló leszel… *Sejtelmem sincs miért ragaszkodik ennyire ahhoz, hogy híres és neves legyen, szerintem ahhoz hogy valaki híres legyen nem kell valami hatalmas nagy dolgot csinálnia és persze arisztokrata családból jött, én azért tudom hova tartozom és nem kell nekem a hírnév. Természetesen mindenki maga dönti el, így csak mosolyogva bólogatok az elképzelésen. Tovább játszom a poharammal, amikor egy fura kérdést szegeznek nekem, mostanában eléggé sokszor és nem tudom mire vélni.*
- Persze hogy az vagyok, mi más? Tán zavarna, ha nem? *Pillantok rá kicsit furcsán. Még a végén kiderül, hogy nem mindegy az ember származása. Befejezem az evést, az utolsó falat is lecsúszik a torkomon, így töltöm ki üres poharamba a pezsgősüvegben lévő maradék italt, amit ezután hamar le is húzok. Tele ettem magam, igen-igen finom volt, nem bántam meg egy pillanatra sem a dolgot s látom partneremnek is ízlik az étel mivel üres a tányérja.*
- Szóval, úgy gondolod nem végzem kellően a szerepet? *Komollyá válik arckifejezésem, de sejteni lehet, hogy fele annyira sem vagyok komoly az álarc mögött, amit éppen színlelni próbálok. Nekem ezek nem mennek, így még mielőtt szóra nyithatná a száját, felnevetek a dolgot.* - Hát igazán sajnálom kegyed, de ennél többet szerény énemből nem tudok többet kicsalni, hacsak nem nézi most ezt el nekem… *Pillogok rá angyali arccal. Az estére nézve van tervem, hogyne volna, de még messze van s addig kell valami amivel e lehet ütni az időt, ami egészen gyorsan pörög. Indulni készülünk, segítek összeszedelőzködni. Ekkor fut be a pincér is, de Naomi rosszul gondolja, nem akar a számlával bíbelődni ugyanis igen nagy jattal már előre kifizettem mindent, csak az asztalt szeretné leszedni és kikísérni bennünket.*
- Menjünk! *Adom is a karomat egyből melybe bele karol, így hagyjuk egy az éttermet, hogy utána a club felé vegyük az irányt.*

//Fagyasztás!//
Vissza az elejére Go down
Naomi Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Sznob szépség
Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Destrukciós szakház
Üzenet : Nem tudsz úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. Élj úgy, hogy neked legyen a legjobb!


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák
TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Júl. 21 2012, 21:18

//Olvadunk Luciussal A szükség szobájából//

*Nem igazán számítottam, hogy a mai nap még lesz társaságom, ámde a sors közbeszólt, így találkozom össze Luciussal A szükség szobájában. Öltözetével kapcsolatban felmerül, hogy akkor nekem talán magassarkúban kéne kondizni meg futni járnom, noha ezt persze nem gondolom komolyan, sérülés nélkül azt nem valószínű, hogy megúsznám, arra nekem pedig nincs szükségem, hogy holmi sebek csúfítsanak el.*
- Szóval ilyen viccesnek találod? *mosolyodom el, mikor hallom, hogy felnevet. Szinte biztos vagyok benne, hogy ennek az az oka, hogy elképzelte, ahogy mondjuk az erdőben magassarkúban kocogok, vagy valami ilyesmi.*
- Vadító és veszélyes... igen, azt hiszem ezek a jelzők fantasztikusan jellemeznek engem. *mosolyodom el, és egy ördögi mosoly kerül arcomra. Eléggé úgy érzem, bejövök Luciusnak, de hát végül is ez nem róható fel neki, de elmondja róla, hogy jó ízlése van.*
- Ha már boszorkány vagyok, miért puszta kézzel harcolnék? Annyi jó dolgot tanítanak itt, miért ne használnám ki? *teszem fel a költői kérdést, majd azért bólogatok arra, amit mond a reflexekkel kapcsolatban.*
- Ebben is van igazság. De lehetnek valakinek jó reflexei, ha nem tudja, adott helyzetben milyen varázslatot lehetne alkalmazni... Meg kell találni az egyensúlyt. *mondom nagy bölcsen, noha bölcs azért nem vagyok, de gondolhat bárki bármilyen üresfejű libának, igenis intelligens vagyok, és Luciustól még a szorgalmas jelzőt is megkapom, ami csak ritka alkalmakkor igaz, de azért ha kell, tanulok. Megkérdezem, vacsorázott-e már, mire kijelenti, hogy meghív egy étterembe. Eddig csak pár alkalommal ettem a Mystral-i étteremben, de az esetek nagy részében nem én fizettem, na nem mintha nem lenne rá elég pénzem, mert ez nincs így, csak mindig sikerült kifognom az úriembereket.*
- Miért is hanyagolnék ilyen kellemes társaságot? Felőlem mehetünk! *mosolygok rá, és hátradobom hajamat, majd magabiztos léptekkel elindulok a folyosón, és hamarosan az exps srác is beér mellém, szóval egymás mellett haladunk le a révészig, majd át a városba.*
- Sok lányt hívtál már meg az étterembe? *érdeklődöm út közben. Jó lenne tudni, hogy gyakorta teszi ezt meg lányokkal, ez nála amolyan csajozási szokás, vagy engem tüntet ki ilyen bánásmóddal. Természetesen az egómat nagyban építené, ha utóbbiról lenne szó, de most már akkor se fogom itt hagyni, ha az első verzió tartalmazza az igazságot. Nem is olyan sokára megérkezünk az étterembe, hová belépek, majd egy üres asztalhoz sétálok, és helyet foglalok, majd várok a pincérre, ki remélhetőleg hamar megérkezik az étlapokkal, mert nem igazán díjazom, ha megváratnak.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Júl. 21 2012, 21:50

*Hamar társaságom akad az estére, úgy néz ki jól döntés volt hagyni, hogy az ajtó nyitva legyen, amíg gyakorlok. Naomi felettébb kellemes társaságnak ígérkezik, és gyorsan alakul is a beszélgetés. A ruházat kérdését megtárgyaljuk s én arra az elképzelésre, hogy ő magassarkúban fusson és kondizzon, bizony elnevetem kicsit magam.*
-Kérlek ne haragudj, de vizuális típus vagyok. *magyarázkodom, majd eleresztek egy bókot, amihez nincs mit hozzátennem, végül a harcról folyik a szó tovább.*
-Igazad van, bár mindegy, hogy mit csinálsz, ha gyorsan teszed és élsz a meglepetés erejével. Elég egy kábító átok mondjuk, vagy netán egy hátráltató ártás... máris több időd van, hogy a komoly lépésre felkészülj. Viszont feltennék egy kérdést, amire nem muszáj válaszolnod természetesen. A kíváncsiság kedvéért: milyen fegyver lennél? *és kíváncsian nézek rá, várva a választ, mert ezzel sok mindent elárulna, jó kis támpont lenne, de ha nem válaszol, akkor sincs probléma. Közben az éttermi meghívás is megtörténik.*
-Én pedig hálás vagyok, hogy elfogadtad a meghívást. *villantok fel egy udvarias bájmosolyt, mint valami fogadáson. Gazdag kelléktáram van maszkokból, ez is egy volt... Viszont el is indulunk és út közben is tovább beszélgetünk, Naomi kérdez is.*
-Eleddig egyet sem, bár magamban már kipróbáltam a helyet, hiszen furdalt a kíváncsiság, így a tapasztalataim alapján azt mondom, hogy igazi lucullusi lakoma vár ránk. Igaz rajtad kívül még nem találkoztam olyan lánnyal itt, akit érdemes lett volna meghívni. *a válasz teljesen fedi az igazságot, bár a vége már kicsit captatio benevolentia, utalás és tisztelgés a lány vére előtt.*
-Apropó! Tudod ki volt Lucullus? *apró kérdés, mégis valahol közel áll hozzám, valahol úgy érzem, hogy a hajdani Lucullushoz fűznek bizonyos szálak. De ezekről nem beszélek, csak ha a kérdésre adott válasz majd indokolja. Fölöslegesen minek hozzak fel ilyesmit? Aztán az étterembe is megérkezünk, az ajtóban illem szerint most én megyek előre, de benn kihúzom Naominak a széket, alá tolom s én csak aztán ülök le. A pincér jön is, de én nem kérek étlapot, hanem egyből rendelek.*
-Vajas mandulás sült pisztrángot kérnék, félédes fehér borral, olyan fajtával és évjárattal, amit a konyhafőnök ajánl. *ezt követően Naomin lesz a sor. Én előnnyel indultam, egyből tudtam mit akarok enni s ehhez milyen bor illik.*
Vissza az elejére Go down
Naomi Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Sznob szépség
Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Destrukciós szakház
Üzenet : Nem tudsz úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. Élj úgy, hogy neked legyen a legjobb!


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák
TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Júl. 21 2012, 22:26

*Ha már összefutottunk, természetesen beszélgetünk is, így jutunk el odáig, hogy Lucius elképzel magassarkúban futni. Tudok, hogy ha kell, de hát nem a legkényelmesebb viselet futás közben. Megrázom a fejem, semmi baj, hogy vizuális típus, nem olyan dologról van szó, amit sértőnek éreznék, és ha az is lenne, a bók kompenzálná ezt. Eszmecserét folytatunk a következőkben azzal kapcsolatban, hogy a varázslás és a jó reflexek mennyibe függnek össze, és igazából mindkettőnknek igaza van én úgy gondolom, így bólogatok is szavaira, viszont a következő kérdése meglep, és picit el is gondolkozom.*
- Hogy érted, hogy milyen fegyver? *kérdezem érdeklődően pislogva rá, de azért mondok valamit, ami eszembe jut.*
- Egyébként azokat a fegyvereket kedvelem, amik nem feltétlenül ölik meg elsőre az áldozatot, hanem hagyják kicsit szenvedni... Túl kegyes lenne a gyors halál. *mondom szemrebbenés nélkül. Hát igen, én már csak ilyen kis agresszív vagyok, aki szeret kínozni másokat, de inkább csak akkor, ha megérdemlik, ok nélkül azért ritkán bántok bárkit is.*
- És mi a helyzet veled? *dobom vissza a labdát neki, és talán nem is így értelmezte a kérdését, ahogy én, de hát akkor ez perceken belül ki is fog derülni, majd pedig következik a meghívás az étterembe, mit el is fogadok természetesen, szeretem az ilyenfajta gesztusokat. El is indulunk, és az odatartó úton azért érdeklődöm picit, hogy hány lánnyal sétált már végig ugyanezen az úton előttem.*
- Hm, helyes válasz. *villantok egy mosolyt, és természetesen abszolút elégedett vagyok a válaszával. Nem is igazán van olyan, aki felérhetne velem, de azért jó érzés hallani is másoktól, így tudom, hogy különb vagyok, mint az emberek nagy többsége.*
- Hallottam már a nevét, de most meg nem tudnám pontosan mondani, ki ő. Mit érdemes tudni róla? *kérdezem, és bár egyébként művelt vagyok, ezt éppenséggel nem tudom, mi kicsit zavaró ugyan, de megadom ezzel Luciusnak azt a lehetőséget, hogy bebizonyítsa intelligenciáját. Nemsokára megérkezünk az étterembe, ahol helyet is foglalunk, és míg én végignézek az étlapon, Lucius magabiztosan rendel, és mivel nincs most türelmem végigbogarászni a menüsort, így összecsukom az étlapot, és a pincér felé fordulok.*
- Nekem is tökéletes lesz, de félédes bor helyett félszárazat kérnék. *rendelek minimális változtatással, majd megvárom, míg elmegy a pincér.*
- Csak párszor ettem itt, remélem ez alkalommal se váratnak meg. *jegyzem meg, amolyan hangosan gondolkodásként, szóval vacsorapartneremnek nem feltétlenül kell reagálnia rá, nem várom el.*
- Volt már valami kalandban részed, mióta itt vagy? *kérdezem, és elsősorban arra gondolok, hogy valami extrém helyzetbe került-e már. Ami engem illet, én igen, de ezt csak akkor mondom, és mesélem el kicsit bővebben, ha rákérdez, feleslegesen minek beszéljek?*

//Lucius eltűnt, szóval fagy//


Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 25 2012, 11:43


//Olvad//

*Naomival találkozok és hamar beszélgetésbe is elegyedünk. Megbeszéljük a gyakorláshoz dukáló öltözéket, majd a varázslás és a reflexek viszonyát. Aztán egy kérdést teszek fel neki, amin kicsit meglepődik, de őszintén szólva nem ér váratlanul, hogy őt váratlanul érte, így meghallgatom a válaszát s hozzáteszem a magam gondolatait is.*
-Szerintem személyiségre te egy szablya vagy. Az több vágással öl, és elég kíméletlen. Ráadásul a görbülete miatt villámgyors, könnyen fordul erre-arra, legalább oly' kiszámíthatatlan, akárcsak te, kedves Naomi. *mosolyogva ismertetem diagnózisom, amivel elégedett vagyok, de nekem szegezik a kérdésem, így arra is válaszolok.*
-Hát nálam szoros a verseny két fegyver között. Az egyik a másfél kezes kard, ami átmenet a technikás vívást igénylő fegyver és a brutalitást igénylő eszközök között. Hosszú, erősen vékony, mondhatni szikár.Inkább zúz és tör, mint vág, de az halálos. A második fegyver ennél jóval kisebb, a stiletto. *és itt a táskámból előhúzom az ominózus tőrt, ami olyan harminc centi hosszú, egy fémnől készült, szépen megmunkált több szögű tűhegyes és vékony, de masszív penge. Emellett borotvaéles is. Ha Naomi szeretné közelebbről megnézni, akkor átadom neki.
-Lehet vele vágni, de a szúrás az igazi attribútuma. Az ezzel szúrt seb apró, de mély, és testen bárhova megy, 4 centi után nemes szervet ér. Kifelé alig van nyoma, nem is vérzik, mert a seb összehúzódik. De befelé... belül elindul a vérzés, amiről az áldozat könnyen lehet nem is tud, s rövid időn belül ebbe hal bele. *magyarázom, majd ha elvette a tőrt, akkor visszakérem, hogy a helyére kerüljön. Ezt követően el is indulunk az éterembe, ahová én hívtam meg Naomit s út közben megkérdezi, vittem-e már oda lányt én készségesen válaszolok, mire ő helyesel. Tudom, hogy a lány nem kis egóját ez legyezgeti, hadd legyen hát boldog vele. Én nem hazudtam s még jobb, hogy nála is épült valamit a helyzetem ezzel.*
-Nos Lucullus római hadvezér és politikus volt élete jelentős részében, egy távoli ősöm alatt szolgált és jó barátság fűzte őket egymáshoz. Viszont Lucullus öreg korára eléggé meggazdagodott és hatalmas, fényűző lakomákat adott. Egyszer a szakácsának leadott egy terjedelmes listát mindenféle különleges ételről, mire a szakács megkérdezte, hogy kik jönnek a lakomára, hogy ilyen ételek kellenek, mire ő csak annyit felelt: "Lucullushoz ma Lucullus jön vendégségbe!" de innen is van a kifejezés, amit mondtam, a Lucullusi lakoma. *Ez a kis történet egy kicsit könnyedebbé teszi a társalgásunk a gyilkos fegyverek után, így remélem. Meg érdekesnek is találom, a csattanót meg elég tréfásnak. Viszont megérkezünk az étterembe, ahol az illem szerint foglalunk helyet, majd a pincér is jön és rendelünk.*
-Hát kérlek, még nem nagyon, legfeljebb az órákon volt egy-két éles helyzet. És te milyen kalandokat tudsz már magad mögött? *kérdezek vissza, miután válaszoltam. Az elején a mimikám is tükrözi, hogy éppen nem vagyok elégedett ezzel, mert lebiggyesztem kicsit az ajkam, de az arcom hamar visszaáll a rendes, halványan mosolygósba. Fog ez még változni, lehet hamarabb, mint gondolnám...*

//a tőr: http://pirates.missiledine.com/images/daggers/stiletto.jpg //
Vissza az elejére Go down
Naomi Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Sznob szépség
Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Destrukciós szakház
Üzenet : Nem tudsz úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. Élj úgy, hogy neked legyen a legjobb!


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák
TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 25 2012, 12:26

*Többek között felkerül a beszélgetés témái közé a fegyverek, vagyis hogy pontosabb legyek az, melyikünk milyen fegyver lenne. Annyira nem vagyok otthon ezekben, így csak körülírni tudom, hogy valami olyan, ami nem öl meg egyből, hanem lassú, fájdalmas halált eredményez. Lucius úgy tűnik, jobban ért ezekhez, mert egész kis előadást tart, először a szablyáról, mit ahogy így körülír, igen találónak gondolok.*
- Igen, pontosan egy ilyen fegyverre gondoltam, nem gondoltam volna, hogy ennyire otthon vagy ebben a témában. *mosolyodom el kicsit, majd megkérdezem, ő vajon milyen fegyver lenne, és érdeklődve hallgatom a választ, és rácsodálkozok még egyszer arra, mennyire kisujjból kirázza ezeket a dolgokat. Eddig nem vonzottak nagyon az ilyen fegyverek, de most kétségtelen, hogy felkeltette Lucius az érdeklődésemet. Mikor előkerül az a bizonyos stiletto, kezemet nyújtom a fegyver felé, megnézném közelebbről is, és a fiú oda is adja. Miközben mesél róla, én óvatosan forgatom körbe, és úgy szemlélem.*
- Szerintem ez jobb. Alattomos kis sebeket hagy, ez jobban tetszik. *fejtem ki véleményemet, majd visszanyújtom neki a fegyvert, és nemsokára elindulunk az étterem felé, és hamarosan már egy asztalnál ülünk. Szó esik valamiféle Lucullusról, és én rákérdezek, ki is volt ő. Nem annyira szeretem a történelmet, de most udvarias leszek, és végighallgatom a srácot, mert normális, és ennyit megérdemel. Elmosolyodom a végén a csattanóra, és megszólalok.*
- Mindig tanul valami újat az ember. *mondom, és a pincér hamarosan megjön, így leadjuk a rendelést, majd miközben várunk, megkérdezem Luciust, volt-e már valamilyen kalandja, órán kívülire gondoltam, de a válasza nemleges.*
- Ó hát biztos lesz valami, itt elég gyakran történnek kalandos dolgok. *legyintek, mert látom, hogy kicsit mintha elkeseredett lenne emiatt, így picit ezzel talán megnyugtatom, új diák még, nincs semmi veszve.*
- A legutóbbi az Árny hágónál történt velem, egy lavina után egy vonatra kerültünk, ahol démoni lényeket kellett legyőznünk. Voltunk ott néhányan, de nem volt könnyű menet, mentálisan, de fizikálisan is elfáradt ott az ember. *emlékszem vissza arra a zakatoló lélekvesztős kalandra. Tapasztalatnak jó volt, azt nem mondom, gyakoroltuk kicsit a varázslást.*
- Amúgy te kalandvágyó vagy? Keresed a kalandot, vagy ha az megtalál, akkor megtalál, de inkább nyugodtabb típus vagy? *érdeklődöm kicsit, majd mivel meghozták az italokat, felemelem a poharam koccintásra, majd pedig belekortyolok, mert a beszélgetéstől kicsit kiszáradtam, így ez most jólesik, és még finom is.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 25 2012, 12:53

*A fegyverekről is beszélgetünk, hiszen pont ezt gyakoroltam a szobában, a fegyveres harcot. *
-Hát szeretem a szúró-vágó fegyvereket, így igyekeztem róluk minél többet megtudni és a használatuk is megtanulni. *ami nem is volt nehéz, mert jó tanítómesterem volt annak idején.*
-Gondoltam, hogy tetszeni fog. *bólintok, mikor visszakapom a tőröm. Tapasztalat szerint azt, aki fekete mágiával foglalkozik, nem hagyják hidegen az alternatív gyilkolási módok, mint a fegyverek. Viszont ezt követően az étterembe megyünk, ahová én hívtam meg a lányt, hiszen ő felvetette, hogy lehetne valamit enni, én meg a társaságát szeretném élvezni, viszont ez hangulatosabb, mint a nagyterem.*
-Folyamatosan, persze csak az, aki befogadóképes a körülötte lévő világ iránt. *bólintok, jelezve, hogy a téma lezárva. Örülök, hogy meghallgatott, mert nem volt kötelező, de mégis megtette.*
-Ami késik nem múlik... *teszem hozzá lakonikusan. Hát igen, az itt töltött rövid idő alatt nem csoda, hogy még nem volt semmi ilyesmi.*
-Hát az kemény buli lehetett. Azért a stressz helyzet rendesen le tudja fárasztani az embert, mert olyankor felfokozottan reagál. *majd jön a kérdés, amire készségesen válaszolok is.*
-Bírom az ilyesmit, de annyira nem, hogy időm nagy részét rászánjam a kalandok keresésére. Inkább elindulok és lesz ami lesz, bár reménykedem benne, hogy belefutok valamibe. Épp ezért tervezek majd egy erdei kirándulást is, mert sose lehet tudni... *igen, a kirándulás gondolata a héten fogalmazódott meg s már ki is van tervelve, hogy szombat éjszaka Mystralban fogok aludni, hogy innen indulhassak majd vasárnap utamra.*
-Egészségünkre! *mondom, mikor meghozzák az italokat és koccintunk. Némán iszom, mert a sok beszédben bizony kiszáradt a torkom.*
-És te? Olyannak tűnsz, aki elég merész, hogy veszélyesen éljen. *kérdezem és mondom el a véleményem eddigi tapasztalataim és benyomásaim alapján, közben lassan az étel is érkezik.*
Vissza az elejére Go down
Naomi Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Sznob szépség
Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Destrukciós szakház
Üzenet : Nem tudsz úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. Élj úgy, hogy neked legyen a legjobb!


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák
TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 25 2012, 13:18

*Gondoltam, hogy érdeklik Luciust a fegyverek, de azt nem, hogy ennyire nagyon otthon is van ebben a témában, úgy néz ki, érhetnek még meglepetések. A tőrt, amit Lucius átnyújt, megnézegetem, és már csak amiatt is elnyeri a tetszésemet, amit a fiú mond róla, és úgy tűnik, kiismert már annyira, hogy sejtette is, hogy tetszeni fog. Nemsokára Lucius elhív az étterembe, és természetesen nem mondok nemet, mert kellemes társaság számomra, és még néhány új dolgot is hallhatok tőle, például ugye a fegyverekkel, vagy kicsivel később Lucullussal kapcsolatban is. Látszik a műveltség a fiún, mi dicsérendő, és nem is szégyenli megosztani a tudását mással is. Szeretek okosabb lenni másoknál, de én talán kicsit önző módon művelem ezt, imádom az emberek alá dörgölni azt, amit nem tudnak, de a fiú nem ilyennek tűnik. Immár az étteremben, a kalandokról beszélgetünk, miben Luciusnak eddig még nem volt része, de nekem igen, így ezt meg is osztom vele.*
- Hát jót aludtam azután az eset után, az egyszer biztos. *nevetek fel kicsit, majd magáról a kalandkeresésről faggatom a srácot.*
- Az erdőben sok minden történhet, nem véletlenül hívják Titkok erdejének. *mondom, és bár ott velem nem volt még konkrétan kaland, hallani hallottam már róla fél füllel dolgokat.*
- Előre is jó kirándulást. *mondom, majd az újonnan megérkezett italokkal koccintunk, és mindketten kortyolunk kicsit, úgy látom, nem csak nekem száradt ki kicsit a szám a beszélgetésben, de Luciusnak is.*
- Nos, szeretem a merész dolgokat, de nem kutatom őket megszállottan, ha az élet úgy hozza, akkor pedig kihozom belőle a legjobbat. *válaszolom, miközben poharam talpán kezdek körözni az ujjammal, amolyan szórakozásképp, na nem mintha unnám a fiú társaságát. Az ételünk is megérkezik a következő percekben, mi finoman illatozik, ahogy a pincér lerakja elénk.*
- Hm, hát akkor jó étvágyat! *szólalok meg, majd felveszem az evőeszközöket, és megkóstolom az első falatot, mi igen csak ízletes, így nem csak az illata volt jó.*
- Van testvéred? *kérdezem evés közben, és bár így némábbak vagyunk, hisz teli szájjal nem illik beszélni, de azért csak ne üljünk teljes csöndben, így felteszem ezt az általános kérdést, amolyan csevegő hangnemben, evés közben nem kell a komoly téma.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 25 2012, 13:40

*Végül a fegyver témát kivesézzük, így el is indulunk az étterembe. Út közben még mesélek Lucullusról, amit érdeklődve hallgat Naomi, de most már csínján fogok bánni az ilyesmivel, legalábbis így döntök magamban, mert nem olyannak látszik, aki szereti, ha sok olyan kérdést tesznek fel neki, amiben nem ő a legokosabb. Viszont a kalandok témaköre ennek épp az ellenkezője.*
-Azt elhiszem. *és Naomival együtt nevetek, aztán elmondom, hogy én mit tervezek, amire ő is mond valamit.*
-Pontosan ez ütött szöget a fejemben, de majd kiderül, mi lesz. *mondom s ha tudnék jósolni, akkor rájönnék, hogy bizony nem fogom megtudni, de ez még a jövő zenéje. Jönnek az italok, koccintunk, majd folyik tovább a társalgás.*
Teljes mértékben egyetértek veled. *aztán kisvártatva az étel is érkezik, gőzölögve illatoznak a tányéron a finom pisztrángok.*
-Jó étvágyat neked is! *mondom, majd enni kezdek. Finom, de ezzel óvatosan kell s nem is könnyű illedelmesen enni, de elég türelmes vagyok s eleinte csak a húst fosztom le a pisztráng egyik oldaláról, egyrészt, hogy kicsit hűljön, másrészt pedig nincs kedvem ma megfulladni egy szálkától.*
-Egyke vagyok. Valahogy sosem merült fel bennem, hogy testvért szeretnék. Túl magamnak való ahhoz a természetem. Neked van vagy vannak testvéreid? *kérdezem, miközben a húst szedegetem le. Így nem beszélek teleszájjal, viszont mégis haladok valamerre.*
Vissza az elejére Go down
Naomi Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Sznob szépség
Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Destrukciós szakház
Üzenet : Nem tudsz úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. Élj úgy, hogy neked legyen a legjobb!


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák
TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 25 2012, 14:10

*A spontán találkozás után a Szükség szobájában az étterembe indulunk, és odafelé gazdagodok néhány új ismerettel, mi sose árt, csak így kellemetlenül érzem magam, hogy amilyen dolgokról szó van, ahhoz én nem sokat tudok hozzászólni. Nem vagyok hülye, félreértés ne essék, de én másban vagyok jó. Beszélgetünk a kalandokról, amik itt az iskolában, vagy annak környékén történhetnek velünk, és elmesélem az enyémet, valamint megtudom, hogy ő is tervez menni, méghozzá az erdőbe. Azért vannak bennünk közös vonások, és ez jó, legalábbis én úgy gondolom. Jó érzés tudni, hogy vannak itt az iskolában hozzám hasonló, értelmes emberek, és nem csak az aljanép jár ide. Mivel az italok után az étel is megérkezik, így kicsit alábbhagy a beszélgetés, és inkább az evésre koncentrálunk, főleg azért, mert kicsit macerás fogást rendeltünk, és az adag is nagy, én már most látom, hogy nem fogok tudni megenni mindent a tányéromról, de talán ez nem is baj annyira, így is dolgoznom kell az alakomért. Na de hogy mégse csücsüljünk némán, mint akik nem ismerik egymást, felteszek egy kérdés egy tök általános témában.*
- Van egy testvérem, Gabriel. Ő is ide jár, de gondolom akkor még nem találkoztál vele, ha nem volt ismerős a családnevem. *jegyzem meg, miközben megfújok egy falat húst, majd bekapom, és rágni kezdem.*
- Egyébként jó, ha az embernek van testvére, van kire számítania, ha baj van.*nincsenek is barátaim kb, szóval igenis örülök, hogy van egy bátyám, ki kicsit már hiányzik, egy ideje nem találkoztunk, legfeljebb a klubhelyiségben láttam pár pillanatra.*
- A fegyvereken és a Lucullushoz hasonló dolgokon kívül mi az, ami még érdekel, és otthonosan mozogsz benne, mint téma? *kérdezem picit, ebből is le tudom majd szűrni, mennyi dolog még a közös bennünk, vagy épp ellenkezőleg, mennyi nem.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 25 2012, 14:29

*A gyakorlástól messze jutottam, most egy étteremben ücsörgök Naomival s jót beszélgetünk. Volt már szó pár érdekes dologról, illetve olyanról, amiben tudtam újat mondani neki. Ez főleg a fegyverekkel és a történelemmel volt kapcsolatos. Utána a kalandokról is beszélgettünk, kiderül, hogy hasonló nézeteket vallunk a kérdésben. Majd jön az étel és enni kezdünk, így a társalgás is kicsit leül. Majd Naomi felhozza a családi kérdéskört.*
-Értem. És igazad van, valóban nem találkoztam még vele. De igazad van, és gondolom akkor jó testvéri viszony van köztetek... *mondom, majd tovább eszegetek. Vannak emberek, akik magányos farkasnak számítanak több esetben, én ilyen vagyok. De így, hogy nincs testvérem, mások felé nyitottabb vagyok, inkább keresek barátokat, mert nincs készre gyártott támasz, amihez fordulhatnék.*
-Nos engem sok minden érdekel és igyekszem mindenről minél több ismeretet szerezni, minél több dolgot megtanulni, jártasságokat szerezni. Olyan polihisztor természet vagyok kicsit... viszont a költészetet szeretem ilyen témának tekinteni, amit említettél. Magam is irkálok, ha jön az ihlet. *magyarázom, majd eszek tovább. Viszont ha megettük az ételt s a társalgás is lezárult, akkor megyünk s én elbúcsúzom Naomitól, hogy más dolog után nézzek, mondjuk egy kis magányos alkoholizálás után.*
-Jó volt beszélgetni, majd még összefuthatunk. *mondom búcsúzásképp s most már kezet tudok neki csókolni, mert a kezdeti probléma már nem áll fenn. Ha elköszöntem, megyek, magamhoz veszem az üvegem és kiülök a pályára sziesztázni.*
Vissza az elejére Go down
Naomi Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Sznob szépség
Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Destrukciós szakház
Üzenet : Nem tudsz úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. Élj úgy, hogy neked legyen a legjobb!


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák
TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Júl. 25 2012, 14:39

*Örülök, hogy a könyvtárból kisétálva belebotlottam Luciusba, mert így legalább kicsit telik a nap, addig se vagyok egyedül, és a társaság is remek. Sőt, az étterembe is elmegyünk, odafelé gazdagodok információkkal, majd pedig ismét némi beszélgetés után megérkezik a rendelésünk, de azért közben is társalgunk kicsit.*
- Igen, elég jó a viszonyom vele szerencsére. Bármit megtennék érte, és tudom, hogy ez fordítva is így van. *mondom, és iszom egy kortyot, majd tovább folytatom az evést, de lassan megtelik a gyomrom, pedig még van hús is, köret is. Érdeklődöm, milyen témák érdeklik még, és úgy tűnik, sok minden felé nyitott fiúról van szó, ami nem is baj cseppet sem.*
- Egyszer majd megmutathatnád, miket írtál, persze csak ha nem titkosak. *kérem, és szépen pislogok rá, hogy egyezzen bele. Hamarosan mindketten végzünk az evéssel, kiiszom az utolsó kortyokat a poharamból, és készülődni kezdünk.*
- Egyet értek. Szia! *köszönök el tőle, majd miután megvolt a kézcsók, visszaindulok az iskolába, egyenesen fel a Baldr hálóba.*
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Aug. 01 2012, 13:16

*A famulusok keresése közben Electra egy kis bemutatóra próbálja rávenni a srácot, minimális, vagyis inkább nulla sikerrel.*
- Minden órán vizsgáztatnak? De szigorúúú. Szinte meg is sajnállak.*csóválja meg a fejét vigyorogva a leányzó, aztán már mesél is egy kicsikét, így tudakolja meg, vajon Axel ismeri-e azt a bizonyos inflás srácot.*
- Francia. Beugrik?*ad kicsivel több támpontot, hátha így majd emlékszik, de ha nem ismeri, akkor hiába próbál segíteni, úgysem fog sikerülni. Aztán Axel kétségbe vonja, hogy ő félelmetes lenne, és még Barti félelmetességét is megkérdőjelezi, pedig ő egy nagy maci, így azonnal védelmébe is veszi kis famulusát.*
- Jól van, ha megtaláljuk őket, majd kapsz bemutatót.*ígéri meg komoly arccal, de a szemei vidáman csillognak. Ettől függetlenül azért még kaphat bemutatót, ha annyira nem hiszi, hogy Barti félelmetes lenne óriás medveként. És mintha megérezné, hogy róla folyik a szó, meg is jelenik Barti, hogy megismerhesse Axelt, így készségesen engedi, hogy megsimogassa a srác. Kedves, gügyögő szavaira Barti nagyokat pislogva édesen nyávog, mintha egyetértene a sráccal, hogy bizony, én egy imádni való macska vagyok, nem is tudok félelmetes lenne. Na de hamarosan Tocho is megérkezik, nem akarja, hogy a gazdija más macskákat simogasson. Így a srác hamar a földre kerül, és már két macskát kell elbírnia magán, mert Barti is felfedezi, milyen kényelmes rajta feküdni. A kis vadmacska hamarosan eleget is tesz a kérésnek, és gazdija karjaiba ugrik. Tocho is lemászik a srácról és a kijárat felé szalad. Electra is elindul a srác mellett, Tocho-t használva irányjelzőnek, míg végül kijutnak a szabad levegőre. Az úti célt illetően Axel célozgat valami olyan helyre, ahol kaja van, úgyhogy Electra mosolyogva javasol valamit.*
- Akkor menjünk az étterembe.*és már meg is indul, közben a földre teszi Barti-t, hadd sétáljon csak egyedül. A cica pedig odafut Tocho-hoz ismerkedni. A lány közben a napvilágnál végignéz magán, és egy lemondó sóhajjal nyugtázza kinézetét.*
- Ezt a helyet nem fogom szeretni.*állapítja meg, miközben megpróbálja kicsit tisztábbá varázsolni magát a kezeivel. A városba érve hamarosan megérkeznek az étteremhez. Barti odakint marad, és reméli, hogy Tocho-t is marasztalni tudja a játékra. Belépve a lány gyorsan körbepillant, keresve a megfelelő helyet. Végül egy ablak melletti asztalhoz ül le, hogy legyen valami kilátás.*
- Mit eszel? Én aszem csak egy szendvicset.*nem diétázik, szó sincs róla, elégedett az alakjával, csak épp nem éhes annyira, hogy ennél többet akarna. Leadja a rendelését, és ha Axel is megteszi ugyanezt, akkor felé is fordul.*
- És milyen szuper, izgalmas, kalandos, érdekes, fantasztikus dolgok történtek veled az utóbbi hónapokban?*kérdi kíváncsian, kezeit összefűzve maga előtt, úgy várva az élménybeszámolót, ha van ilyen.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Aug. 01 2012, 13:33

- Nem olyan értelemben vett vizsgáztatás ez, hanem csak a gyakorlati feladatokra.. óó, ne szívass már, kislány. * kezdem el magyarázni a dolgot, azt hiszem, félre is értett, de ahogy szép pofijára pillantok, már látom ám, hogy csak poénkodik, így bököm is oldalba picit, persze nem szívemre véve visszaszólását. Viszont kapok még egy kis infót erről a Luka nevezetű egyénről, méghozzá egy szerintem igen vicces információt, tehát logikusan azonnal röhögésben török ki. *
- És akkor abból, hogy sajt- és vélhetően csigazabáló, máris tudnom kéne, ki ő? Szöszi. * térek is rá arra, ami ennyire mulattat most, majd aztán pár szóban kitérünk még Bartira is, ki lehet, hogy tényleg ijesztőbb, ha akar, mint ez a törékeny teremtés itt előttem, de ettől még nem igen érzem magam fenyegetve, még akkor sem, mikor már a cicus köztünk van. Meg kell enni, olyan aranyos, de tényleg, de hát Tocho sem hagyja ezt szó nélkül, szó szerint véve mindezt. Kettecskén tepernek hát le a földre, és azt hiszem, igazat kell adnom kivételesen famulusomnak, a felőle hallott szavakra, mert hát ha egy kifejlett oroszlán ugrik rám.. tapasztaltam, nem volt jó. De ha már lekerültek rólam, én magam is követem példájukat, tehát lábaimra állva indulok el a bejárat felé, közben Electrára is reagálva, s célozva is picit valamire. *
- Áh, jó ötlet, bár elég gányul nézünk ki, csajszi. * nézek végig én is magamon, majd rajta is lopva, mikor már kiértünk a világosabb területre, hisz nem csak szakadt vagyok, de koszos is az előbbi hátsóra ülésem miatt. Na de majd meglátjuk, mennyire fogadnak minket az étteremben jó szívvel, ahová el is indulunk erről, tehát szépen átsétálunk a város irányába, mely jó pár percbe beletelik, famulusokkal együtt, s őket kint hagyva kerülünk is bentebb az étterembe. *
- Úgy látom, Tochot se kellett nagyon győzködni.. * pillantok még a két cica felé, tényleg jól elvannak együtt, játszanak, hemperegnek, harcolnak, de csak amolyan időtöltésként, nem komoly ez, látható gesztusaikból is. Nem is foglalkozom tovább az oroszlánnal, követem a leányzót be a puccos helyre, ahol természetesen akad számunkra szabad asztal, s bár rám a pincér, ki felveszi a rendelést, elég csúnyán nézeget, de kicsit sem érdekel a dolog. *
- Én egy jó nagy adag sült krumplit kérek, jó sok ketchuppal a tetején. És egy nagy korsó sört. * teszek én is úgy, ahogyan Electra, majd immár felé fordulva hallgatom szavait vigyorodom el, s tárom is szét kezeimet lassan. * - Tudod, hogy itt mindig történik valami, de nem tudok semmi érdekes infoval szolgálni, sajnálom. Én nem leckéztetek meg senkit, nem találnak meg a vámpírok, nem keveredem kalandokba.. különös, meglepően nyugis és unalmas az életem, Dora viszont rettenetesen hiányzik. * sóhajtom egy bágyadt mosollyal, de amíg várunk a kajára, közelebb is hajolok irányába, az asztal fölött. *
- Na és neked valami helyes hapsi? Biztos ezren csapják a szelet. Vagy ez a Luka is azért kapott, mert túl rámenős volt? * kacsintok vigyorogva, kicsit még nevetve is felé. Fogalmam sincs, zavarba hozza-e a téma, ami szerintem az élet szerves része, szóval válaszoljon csak nekem nyugodtan, tényleg érdekel, mi van vele. *
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Aug. 01 2012, 13:59

- Pedig annyira élvezem.*nevet fel vidáman, majd megpróbálja elkerülni a játékos oldalba böködést, de már későn, így nem ússza meg. Aztán még megoszt Axellel egy lényeges infót Lukáról, szavaira pedig előbb nevetésben tör ki, majd rosszallóan pillant a srácra.*
- Nem minden francia eszik csigát. És azt, hogy francia, azért mondtam, mert könnyű észrevenni, így ha ismered, biztos emlékszel rá.*és ezt mind nagyon komolyan mindenféle viccelődés nélkül mondja, még a hangjában sincs benne semmi vidámság, de nem ám azért, mert megsértődött. Pár pillanat múlva már újra mosolyog, és gyengéden, csak úgy, hogy megérezze, meghuzigálja a srác egyik tincsét.*
- Tetszik a hajad. Olyan szép hosszú és szőke.*ugratja egy kicsit a srácot, majd szóba kerül Barti is, hogy sokkal ijesztőbb, mint a leányzó, de mikor megjelenik ő maga is, hát egyáltalán nem látszik, amilyen édesen és cukin viselkedik most, hogy megismert egy potenciális fejsimizőt. Tocho és Barti segítségével pár percre a földhöz ragad az említett, de aztán sikerül felállnia, így szinte kimenekülnek a barlangból, hogy jobb helyet keressenek.*
- Majd azt mondjuk, ha kérdezik, hogy most ért véget a műszakunk a bányában, így biztos megsajnálnak minket, gyerekmunkásokat.*talál ki vigyorogva gy jó kis történetet, amivel meg lehet magyarázni, miért néznek ki így, ilyen koszosan. Mivel az útirány is megvan, az étterem, elindulnak arra. A famulusok kint maradnak, ők pedig belépnek az épületbe.*
- Kedvelik egymást.*helyesel a leányzó, majd már talál is maguknak egy jó helyet, az ablak mellett, és leadja a rendelését.*
- Lehet, hogy nekem is kérnem kéne? Odavagyok a sült krumpliért, de nem eszem gyakran. Akkor van baj, ha előttem eszik. A fiúk pedig nem szeretik, ha beleesznek a kajájukba. Hmm, még megfontolom.*nyom le egy jó kis elemzést, majd ha a pincér távozik a rendelésekkel, amihez a lány még odaszúr egy pohár kólát, egy jó kis kérdéssel örvendezteti meg a srácot.*
- Tényleg? És nem szeretnél valami jó kis kalandot? Vagy szándékosan kerülöd el őket? Egyébként a vámpírokról kérdezni is akartalak, az egyik megtalálta a legjobb barátnőmet.*szerencsére nem esett olyan nagy baja, minden rendben van vele, és az már elég régen volt, azóta se történt meg újra, szerencsére.*
- A barátnőd is cruos? Mert akkor egyszerű találkozni.*egyszerűen átmegy a szobájába, és kész. Na de ha már barátnőnél tartanak, akkor jönnek a fiúk, akik körülötte legyeskednek. Ilyenből nincs sok. Luka újbóli említésére felnevet, nem, nem ezért kapott szegény srác, és ezt meg is osztja a másikkal.*
- Hát ő azért kapott, mert rossz helyen volt rossz időben. Épp akkor akartam gyakorolni, és hát...*a többit azt már Axel is sejti és tudja, így félbehagyja a mondatot.*
- Amúgy olyan barátom nincs, hogy járnék vele, meg ilyesmi, nem találkoztam még olyannal.*azért van egy bizonyos szint, amit meg kell ütni ahhoz, és személyiségileg is passzolnia kell a srácnak hozzá. Szóval lehetőleg ne olyan legyen, akinek nulla humorérzéke van, mert egy olyan mellett nem érezné jól magát. Közben megérkeznek a rendeléseik, így lassan majszolni kezdi a szendvicsét, majd két falat között egy őt nagyon is érdeklő kérdést tesz fel.*
- Maradsz harmadik után erre a... micsoda is ez? Szakirányos képzés, vagy mi?*hallott már erről, ami harmadik után jön, de nem olyan sokat, hogy tudja is, minek nevezik. A harmadiknak mindjárt vége, ezért is jó lenne, ha igen lenne a válasz, mert akkor élvezhetné még egy darabig a srác szórakoztató társaságát.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Aug. 01 2012, 14:22

* Na jó, egy cseppnyi szívózás beleférhet, aztán pedig Lukát is kibeszéljük, még a barlangban, de továbbra sem látok logikát Electra szavaiban. Nem kekeckedek már tovább, a kis ugratásra pedig egy újabb bökést kap a leányzó, ne na piszkáljon engem, és már meg is jelennek a famulusok, egy röpke parádé erejéig. Ám de tudva immár, hogy egy előkelő helyen fogunk vacsorázni, kicsit magunkra is nézek, a sztorira, amit kitalált, hát, csak nevetek egyet. *
- Te nem vagy normális. * csóválom meg vigyorogva a fejem, nem negatívumként értve ezt, és annyira ismerheti stílusomat, hogy tudja, nem bántásnak szántam, mint inkább bóknak ezt a mondatomat. Na de hajt az éhség, tehát már meg is indulunk, s hamarosan az étterem előtt állapodunk meg még pár szóra, és így a cicukat is kint hagyjuk, akik ténylegesen jól elvannak egymással, majd már be is térhetünk, és lassan a rendelést is leadjuk. A lányka szavai az általam rendelt ételre igencsak aranyosak, főleg a gondolatmenet, ami azért bele is szólok picit. *
- Felőlem nyugodtan csipegethetsz belőle, pár szálba nem halok bele, és amúgy sem vagyok olyan nagyon durván nagy evő. * vigyorgom felé, szeretem a hasam, de tudok mértéket tartani. S hogy addig se üljünk csendben, míg hozzák az ételt, válaszolok kérdésére, mire reakciója először még megmosolyogtat, majd azután már cseppet összeugrik a gyomrom.. személyes okok miatt nem csípem ezeket a lényeket, viszont sokat tudok róluk, az már egyszer biztos. *
- Mi történt vele, és ki is ő pontosan? * érdeklődöm, teljesen megfeledkezve saját nemlétező kalandjaimról, de Dorát említve nemet kell intenem fejemmel. * - Nem, Inflatusos, ez a gond. Egyébként meg miatta sem csípem ezeket a vérszívó dögöket. * szorulnak is picit ökölbe ujjaim, rettenetesen mérges vagyok az óta is, de most már nincs gond, vele vagyok, és vigyázok rá, már amennyire tőlem kitelik. Lazább, vidámabb téma felé terelem viszont a beszélgetést, s tudhatom is így meg, hogy ennek a szőkének itt nem hogy barátja sincs, de még csak kiszemeltje sem, Luka pedig teljesen ártatlan mindenben, közben pedig a kajánk is megérkezik, az italokkal egyetemben. *
- Nem baj az, majd jön valaki, aki megfelelő. Na de jó étvágyat, és akkor vegyél csak belőle nyugodtan! * mosolygom felé most már higgadtabban, ez a vámpíros téma kicsit alám rak. Vele egyetemben viszont én is eszegetni kezdem kézzel a krumplikat, viszonylag gyorsan kezd fogyni tányéromról a finomság, persze a hangját hallva barna tekintetem kérdőn kerül pofijára. *
- Aha, szeretném tovább képezni magam mindenképp, de egyelőre nem tudok túl sokat a dolgokról. Mindenféleképpen érdekelnének továbbra is az árnyak, a családom tősgyökeres árnymágus família. Egyébként meg a vámpírok is vonzanak.. szóval remélem találok valami testhez álló szakot, ami előnyömre válhat a jövőben. * fejtem ki röviden, majd még pár szót ismét szólva hozzá tolom felé tányéromat egy aprót, jelezve ezzel is, hogy egyen csak nyugodtan, ha megkívánja. * - És amúgy mit is akartál tudni a vámpírokról? Az itteniekről nem tudok túl sokat, maximum általánosságban. * dőlök most hátra picit székemen, pihenve egy cseppet, továbbra is rossz szokásom sietősen étkezni. *
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Aug. 01 2012, 14:51

*Kalandjaik hamarosan véget érnek a barlangban, így kiérve onnan tervezik meg, hova menjenek innen. Ruháik viszont elég ramaty állapotban vannak, mire a lányka kieszel egy jó kis történetet, ha valaki kérdezi, miért ilyenek. Axel szavaira csak elvigyorodik, ez inkább bók, mint sértés. Közben az étteremhez is megérkeznek, ahova a a famulusok nem jönnek be, inkább kint maradnak játszani. Electra egy ablak melletti asztalt választ, majd már jön is a pincér, hogy felvegye a rendelésüket. Axel választását hallva a lányka egy kisebb elemzésbe kezd, melynek végén a srác tesz egy felajánlást.*
- Szuper vagy! Köszi!*mosolyog rá kedvesen a lányka, majd ha a pincér elmegy a rendelésükkel, kérdezni is kezd, így hamarosan szóba jön, hogy az egyik barátnőjét megtalálta egy vámpír.*
- Hát éppen esős nap volt, és ilyenkor nappal is előjönnek a szemetek, Joi pedig épp Mystralban volt, de szerencsére nem esett nagy baja.*hála az egyezménynek, miszerint a vámpírok nem ölhetik meg a diákokat. Ki tudja, hányan haltak volna már meg, ha nem lenne ez az egyezmény. Szerencsére neki semmi esélye arra, hogy vámpír közelébe kerüljön, mert nem szokott éjszaka a városban tartózkodni.*
- Bántotta valamelyik?*kérdezi, amikor Axel a barátnője kapcsán említi a vérszívókat. Aztán normálisabb téma felé terelődik a beszélgetés, a fiúk felé, így elárulja, hogy nincs senki, akivel járna vagy tetszene neki. Közben az ételek és italok is megérkeznek.*
- Igen, tuti. És neked is jó étvágyat!*mondja, majd már hozzá is lát a szendvicséhez, félig el is pusztítva azt, mikor egy kérdést tesz fel neki a továbbtanulásáról.*
- Vonzanak? Talán vámpírvadász akarsz lenni?*dönti egy kicsit oldalra a fejét, véleménye szerint ez szép szakma, ha valaki ért hozzá, mert azért a vámpírok veszélyesek, és könnyen meg lehet halni, ha nem vigyáz magára az ember kellően. Mikor Axel elé tolja tányérját, el is vesz pár szem sült krumplit, és egyszerre eszi azt és a szendót is.*
- Tudtad, hogy a pattogatott kukorica és a chips együtt finom?*kérdezi kíváncsian, ez a vegyített szendvicsből és krumpliból jutott eszébe, régen ugyanis kipróbálta ezt a kombinációt.*
- Én a filmekből meg a könyvekből vagyok csak informálódva, szóval nincs nagy tudásom. De vérmágiából már tanultuk a kivéreztetést, az jó ellenük, ugye?*mivel még nem találkozott egyel sem, így nem tudja biztosra, de mivel Axel már harmadikos, az ő szavára ad, bármit mondjon. Közben elpusztítja a szendvics és a sült krumpli maradékát is, így a kóla kerül sorra.*
- Amúgy, ha szórakozni lenne kedvem, vagy csak olyanom van, hogy muszáj jártatnom a számat, megkereshetlek?*szépen néz a srácra, hátha meggyőző, és közben mosolyog is. Nem véletlen az ajánlat, jól érzi magát Axellel, és mivel régebben is rengeteg fiúbarátja volt, most is jó lenne legalább egy.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Aug. 01 2012, 15:20

* Az étteremhez érve már igen csak kívánja gyomrom az enni valót, famulusainktól megválva odabent pedig hamarosan a rendelésen is túl leszünk, melyet további párbeszéd követ. *
- Óh, hát ezt eddig is tudtuk. * húzom ki magam a bókra vigyorogva, mintha egy kis ego is megszólalna belőlem viccesen, de hát nem vagyok én holmi vadállat, hogy kisajátítsam teljesen a kajámat, így nem is okoz gondot, ha megkóstolja a későbbiekben. Ám de ez a vámpíros téma úgy tűnik örökzöld, én pedig egyébként is szívemen viselem ezeket a történeteket, nem túl pozitív értelemben, több vonatkozásban is, előbb viszont Electrát faggatom ki a kalandról, melynek végén megcsóválva fejem horkanok is fel. *
- Azok a dögök.. ha nem lennének korlátozva, lehet, hogy sokunk már nem is élne, a velük kötött kapcsolatokról nem is beszélve. * kezd tényleg idegesíteni a dolog, de szerencsére az én drágám valamivel jobban járt, talán épp időben jelentem meg ismét, de most már többé el sem engedem, az biztos. A leányzó kérdésére sóhajtva kezdek mocorogni picit, s az terítőt kezdem piszkálgatni, de végül csak felnézek szemeibe. *
- Volt dolga egyikükkel, igen. De szerencsére, ha jól tudom, egy ideje mást szív az a szemét. * gondolok itt Demetriusra, kit kicsit sem szívlelek, és hát az ő társa Faith. Nem ítélem ez a lányt emiatt, bár nem is értem.. de ítélkezni sem ítélkezhetek, bátyám miatt semmiképp. Ám az étel elénk is kerül eközben, én pedig még nyugtatólag felelek a fiús témára, majd már eszegetni is kezdem a finomságot, pusztítom tányéromról egészen jó ütemben, ám a szöszke nem hazudtolva meg önmagát kérdezősködik tovább. Nem zavar ez picit sem, sőt, jó is valakivel csak úgy szimplán beszélgetni, mindenféléről. *
- Nos, ez elég viccesen hangzik, de vannak ilyen jellegű gondolataim. Tudod.. * kezdek bele a történetbe, de nem akarom igazán megijeszteni, szóval csak óvatosan adagolom az információkat, és nem is térek ki nagyon konkrét dolgokra, nem akarom elmesélni neki teljesen a történetet. * - Szóval a bátyámmal egyszer belekeveredtünk egy vámpírtámadásba. Megfogadtam, hogy egyszer megkeresem azokat a dögöket, ha már elég képzett leszek ahhoz, hogy túl is éljem, saját erőmből, és talán felül is kerekedjek rajtuk így. * mondom csak nagy vonalakban a történetet, a részletekről nem informálom, hogy testvérem az óta vérszívó, nem, ezt nem kell tudnia. Inkább csak eszem tovább, s figyelem őt is, ahogy már a krumplival együtt tömi a kaját. Szavaira elmosolyodom, s a falatot lenyelve válaszolok is neki. *
- Ó hogyne. De ha a szenyódba chipset pakolnál, az sem lenne rossz. * iszom is ez után még pár korty sört, majd pici pihit követően Electrával egy ütemben tüntetem el a maradékot tányéromról, miközben a vámpírokról hallgatom szavait, kérdésére pedig válaszom is érkezik hamarosan. *
- Én inkább a vérméreggel próbálkoznék. Akár este is, ha elhagyod a kastélyt, indulj el úgy, hogy megmérgezed a véred. Semmi bajod nem lesz tőle, akkor szünteted meg, amikor csak akarod, ha pedig megharap egy, máris gyengül, és tudod máshogyan is támadni. Én egyébként tűzzel tenném.. kínlódjon csak, ameddig lehet. * kap kérdésére remélhetőleg egy kielégítő választ, majd jól meghúzva sörömet, pár kortyot hagyok a korsóban. *
- Persze, tudod, hol találsz, továbbra is az Adrastea háló az otthonom. Én viszont lassan lehet, hogy lépnék, akad még egy kis dolgom a rokonoknál. A korai vacsira pedig meghívtalak. * teszek is ki egy adag pénzt mosolyogva, ami fedezi minden fogyasztásunkat, de azért még söröm végeztéig maradok. S ha az is elfogyott, és pihentünk is picit még az evésre, ténylegesen el is köszönök a szöszke leányzótól, hogy Tochot összeszedve az utcáról nézzünk el még az árnyas út irányába: tervezem, hogy kipróbálom a pár napja elkészített motort, Dora részére, ne legyen vele semmi gond, élesben sem. *
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Aug. 01 2012, 15:36

- A kis szerény!*nevet fel a leányzó Axel egoista szavaira. De hát az nem baj, ha valakinek van önbizalma, ő maga is rendelkezik egy csipettel. A vámpírokról is szó esik, ez nem olyan kellemes téma, úgy tűnik, mindkettőjüknek van valakije, aki találkozott már vámpírral, Electra el is meséli, milyen körülmények között történt ez a barátnőjével.*
- Igen, még szerencse, hogy korlátozva vannak. De az kár, hogy mi sem irthatjuk őket.*nagy kár, az egyszer biztos, jó lenne pedig, ha bevezetnék ezt a szabályt, igazán hasznos lenne, talán pár hónap múlva el is tűnnének a vámpírok a környékről. De sajnos nem így van. Ezután Axel barátnőjéről kérdez, akit sejtése szerint ugyanúgy megtámadott egy vámpír, mint Joit.*
- Szerencse.*bólint egyet, nagyon nem akarja faggatni, ha látja, hogy kellemetlen a téma és nem szívesen beszél róla. Egy darabig pár kellemesebb téma felé is eveznek, miközben az ételüket tüntetik el az asztalról. Electra még Axelét is, ha már így fel lett ajánlva. De kérdezősködik tovább, így tudja meg, milyen irányba akar elindulni a srác, és kicsikét visszatérnek a vámpírokhoz. Érdeklődve hallgatja a történetet Axelről és a bátyjáról, mikor pedig befejezi, bólint is egy párat, hogy érti, miért fordult meg a vámpírvadászás ötlete a fejében. Közben eszébe jut a lánynak az ennivalójáról egy vicces kérdés, amire Axel tőle elvártan válaszol.*
- Majd kipróbálom.*vigyorog rá, miközben be is fejezi az étkezést, és a kóláját is kezdi eltüntetni. Közben folytatják a témázást a vámpírokról, így, mint idősebbnek és tapasztaltabbnak, Axelnek tesz fel egy kérdést arról, mi a hatásos ellenük.*
- Rendben, akkor ha este kimerészkedek, majd azt használom. Nem hiszem, hogy szeretné a véremet, ha mérgezett lenne.*jó kis meglepetést tudna okozni a vérszívójának, amelyik megkörnyékezi, hasznos ez a tanács.*
- Helyes, akkor keresni foglak. És oké.*bólint a szavaira, majd kiüríti fenékig a poharat. egy kis pihenés után pedig mosolyogva elköszön a rokonaihoz igyekvő Axeltől, összeszedi Barti-t az utcáról, és indul vissza a kastélyba, hogy levegye magáról ezeket a piszkos ruhákat.*
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Aug. 04 2012, 17:17

//Pusztítástan 3. óra házi//

*Délelőtt volt egy kis összetűzése egy őrült varázslóval, kinek agyára mehetett a meleg, mert seprűn repülve Mystral felett szórta az átkokat és a rontásokat a lentebb egyébként békésen sétálgató, dolgukra igyekvő emberekre. Shadow-t is eltalálta egy kábító átok, nem is hagyta Alinox büntetlenül, egy enyhe villámot irányított a férfiba, ki el is ájult ott rögtön, remélhetőleg nem fordul meg még egyszer a fejében ilyen butaság legközelebb. A kaland után visszatért a szobájába, és mivel mentálisan kissé elfáradt, ezért lefeküdt picit aludni, és pár órával később a korgó gyomrára ébredt fel, hisz az ebédet ugye kihagyta.*
Na de mivel éhes, így enni kéne, de most nem a megszokott ételekből válogatna a nagyteremben, inkább úgy dönt, lemegy Mystral-ba, az étterembe. Alvás közben a délelőtti ruhája összegyűrődött, így átöltözik, mielőtt elhagyná az Amarillisz hálót, szóval felvesz egy farmer rövidnadrágot, meg egy egyszerű szürke ujjatlan felsőt. Lábára papucsot húz, táskájába beleteszi a pénzét, a pálcáját, meg egy-két holmit még, aztán Shadow-t maga mögött hagyva a révészhez sétál. Még mindig tart a meleg, hiába van már délután, azért a ruha még így is szinte ráolvad az emberre. A felfordulást, amit az őrült okozott délelőtt, rendbe hozták, így visszatért minden a rendes kerékvágásba, szóval Alinox nyugodtan elér a városszéli étterembe, hová beül, és egy ablak melletti helyet választ, hogy a gyenge szellő, ami odakint fúj, valamennyire érje őt is. Gyros tálat rendel kólával, de egy kicsit várnia kell, mert elég sokan vannak az étteremben, sokan gondolták úgy, hogy szombat révén nem főzőcskéznek otthon, hanem inkább leugranak ide enni. A konyha felől finom illatok szállnak, így a leányzó gyomra már nagyon korog, de fél óra elteltével megérkezik a pincérnő, és a gőzölgő gyros tálat elé teszi, ő pedig el is kezdi enni. A hús finoman fűszerezett, a szósz kellően csípős, szóval semmi kivetnivalót nem talál benne, hamar el is fogy a tányérjáról minden, és kólájának utolsó cseppjeit kortyolgatja, és jólesően dől hátra. Már épp intené a pincért, hogy fizetne, mikor füstszag csapja meg az orrát, majd a konyha felől egy kisebb fajta robbanás hallatszik, az étteremben pedig sikítozni kezdenek az emberek. A következő pillanatban a szakács vágódik ki a konyhaajtón, arca füstös, ruhája kicsit megpörkölődött.*
- Tűz van! Tűz van! *kiáltozza, és ide-oda rohangál, mint aki megőrült.* - Én én csak pár másodpercre fordítottam el a fejem a serpenyőtől, és egyszer csak berobbant, kigyulladt, tűz van!!! *folytatja, és ezzel totálisan pánikot kelt az étteremben, az emberek egymást taposva rohannak ki az ajtón, a szakács pedig utánuk. Az egyik pincérnek van annyi lélekjelenléte, hogy az immár az étkező részre is átterjedt tüzet poroltó készülékkel kezdje oltani, de az egyszer csak beragad, nem jön több oltóanyag belőle. Káromkodás kíséretében ő is elhagyja az éttermet, és Alinox is már kint van a lángoló épületből. Gyorsan terjed a tűz, ami érthető, hisz sok bent a szalvéta, étlap, amik könnyen begyulladnak. Néhány varázsló bűbájjal csinál vizet, azzal próbálják oltani az épületet, ám ez eléggé sikertelennek bizonyul, mert a tűz óriási.*
- Segítség! … Hozzatok vizet! … Oltsátok!... *ezek, és ehhez hasonló kiáltozásoktól visszhangzik Mystral főutcája, és a lángoló étterem körül bámészkodók is megjelennek, de nem segítenének. Alinox is kétségbeesetten gondolkodik, mivel lehetne annyi vizet szerezni, amivel talán eloltható a tűz.*
~Eső kéne… de hét ágra tűz a nap… Jaj de idióta vagyok!~ *csap a homlokára a leányzó, a füst, amit még bent belélegzett úgy tűnik az agyára ment, hogy nem jutott eszébe az a varázslat, amit ma egyszer már alkalmazott is.*
- Tempestas mutatio! *mondja, miután két kezét nyitott tenyérrel az ég felé emeli, majd körözni kezd a kezeivel ellentétes irányba, miközben esős viharra gondol. Egy kis idő elteltével gyülekezni is kezdenek sötét felhők, aztán lezúdul az eső, mire az emberek szitkozódni kezdenek, hisz teljesen eláznak.*
- Eddig az volt a bajotok, hogy ég az étterem, most meg a hajatok és magatok miatt siránkoztok? Mi van veletek emberek? *csattan fel Alinox, ki másodpercek alatt teljesen elázik, de hát mit törődik most ezzel, lényeg, hogy az eső remélhetőleg eloltja majd a tüzet, és Mystral lakossága is normálisabb lesz, úgy tűnik, szinte mindenkinek az agyára ment a meleg, Alinox azért, amiért vihart csinált, nem is vár köszönetet, úgyse kapna, mindenki csak magával van elfoglalva.*
- A kisfiam! Bent maradt a kisfiam! *kezd el zokogni az egyik anyuka, akinek most tűnt fel, hogy három gyerekéből csak kettő szorongatja a kezét. Alinox hátrasimítja esőtől lelapult fürtjeit, és előreszegezett pálcával bemegy az épületbe. Hiába kezdte el a víz már oltani a tüzet, még mindig vastag füst van a helyiségben, Alinox el is kezd köhögni tőle, szóval felhúzza a felsőjét, persze úgy, hogy csak a hasa látszódjon ki, mellei ne, és az orra és szája elé húzza, ezzel is valamennyire megszűrve a füstöt.*
- Hahó! Van itt valaki? *kiáltja Alinox, majd arrébb ugrik, mert a plafonról leesik a csillár, és majdnem agyonnyomja. Miután a csörömpölésnek vége, Alinox megpróbálja kiszűrni a kinti hangzavart, és fülel, hátha meghallja a bent ragadt kisfiú hangját. Az asztalok itt-ott fel vannak borulva, az emberek a nagy pánik miatt azzal se törődtek, ha valaki megsérül, a saját bőrüket akarták megmenteni. Alinox semmi hangot nem hall a tűz ropogásán kívül, szóval nekiáll keresgélni, fejét ide-oda fordítja, benéz az asztalok, székek alá, de szemét nagyon csípi a füst, könnyezni is kezd tőle. Már úgy van vele lassan, hogy az anyuka nem itt hagyta el a gyerekét, mikor az egyik felborult asztal mögül egy barna cipőt pillant meg, így odaszalad, arrébb húzza a bútordarabot, és ott látja az öt év körüli kisfiút, kinek arca kormos, és bár eszméletlenül fekszik, a mellkasa mozog, így a diáklány láthatja, hogy nem halt meg, csak elájult.*
- Mobilicorpus! *irányítja Alinox a kisfiú felé a pálcáját, majd ha az felemelkedik, akkor óvatosan kimanőverezik az asztal és székek mögül, majd egyenesen ki az étteremből, mi már nem ég annyira, de még mindig van itt-ott láng, ám az eső megteszi a hatását, szépen oltódik a tűz. Alinox az anyuka elé lebegteti a kisfiút, majd leteszi a földre.*
- Nagyon szépen köszönöm! Megmentetted a kisfiam életét! Az én kicsi fiamét! *hálálkodik az asszony, ki egyből kicsit pofozgatni kezdi fiát, hogy ébredjen fel, és ez, valamint az eső, mi úgy esik, mintha dézsából öntenék, sikeresen felkelti a fiút, ki köhögni kezd, és lassan kinyitja a szemét, mire az anya felzokog örömében. Alinox elmosolyodik a látottakon, majd körbenéz, nagyon sok bámészkodó maradt kint az étterem körül az eső ellenére is, és a leányzó úgy van vele, hogy rá már itt nincs szükség. Ma már többször cselekedett jót, mi lelkiismeretének és büszkeségének nagyon jó, de kicsit csalódott is Mystral embereiben, hogy ennyire nem csináltak szinte semmit annak érdekében, hogy megfékezzék a tüzet, vagy kihozzák a kisfiút, mindent egy 18 éves lánynak kellett megcsinálnia. Na mindegy, inkább nem bosszankodik ezen az exos sentinel, inkább visszaindul az iskolába, ahol harmadszorra öltözik át a mai nap, de előtte kiadós zuhanyt vesz, és hajat is most, hogy a füstöt lemossa magáról.*


_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Szept. 01 2012, 20:36

//Pusztítástan 3.házi//

*Végülis a dolog úgy hozta, hogy egész nap lent voltam a szigeten, mondhatni sikerült kigondolkoznom magamat, arról mihez is akarok kezdeni, és valamivel jobban állok most az eljövendőhöz mint eddig. Talán kezdek helyre állni, és olyan lenni mint régen, igazán jó érzés, bár a mai kis kaland igencsak feldobott reggel. Miközben a főutcát járom, és a kirakatokat nézegetem, azon gondolkozom, hogy nem ártana valamit enni is. Végülis egész nap lent voltam, és egy falatot se vettem magamhoz, ahogy érzem ezt a gyomrom is bánja ugyanis azon kapom magam hogy jó hangosan megkordul.*
~Nem lesz ez így jó… lehet nézni kéne valami kaját, mert ha így indulok neki az éjszakának nagyon ronda reggelre fogok ébredni…~a zsebembe nyúlva érzem is hogy van nálam ám pénz, így megindulok a város széle felé ahol az étterem található. Amúgy sem igazán jártam még ott, legalább majd most kiderül, hogy van e olyan jó koszt ott mint az iskolában, már csak amolyan összehasonlítási alapnak sem rossz kipróbálni, na meg ha az ember éhes nem igazán válogat, bár belegondolva a suliba legalább ingyen van, így valamennyire nagy elvárásokkal indulok meg. Ahogy azonban közelebb és közelebb érek egyre furább szagokat kezdek érezni.*
~Hümmm lehet elégettek valamit ezek a barmok~*emelem fel a pillantásomat, s az esti félhomálynak köszönhetően már látom is ahogy a lángnyelvek fel fel csapnak és az emberek kiálltoznak. Felgyorsítva a tempómat, végül futva érkezek meg a helyszínre, ahol látom ám , hogy igencsak kétségbe esetten próbálják menteni a menthetőt, mert bizony az étterem lángra kapott mint annak a rendje. A helyiek azonban nem bírnak el a tűzzel, egyedül legalábbis biztosan nem*
~Frankó… nem volt elég a reggel, még most is bizonyíthatok, a végén én leszek Seol önkéntes szuperhőse..~*dobom le a bőrkabátomat valahova ahol nem lehet semmi baja majd tapsolva egyet felkiálltok.*
-Emberek… mindenki hátra, hagyjátok érvényesülni a mestert..*tűröm fel az ingujjamat, de az étterem tulajdonosa, aki mellesleg most hót retek , nem igazán akar hallani a fülének.*
-Menj inkább vissza az iskoládba kölyök, ugyan miként tudnál te segíteni nekünk?*kérdezi cseppet ideges hangon, szerencsére azonban nem húzom fel magamat, hanem egyszerűen csak vissza szólok egy vállrántással.*
-Az maradjon az én dolgom öreg, most ha szíveskedne befogni a száját és hagyni hogy csináljam a dolgomat, talán maradna valami az étterméből pár szétégett fahasábon kívül..*mordulok rá, de már el is kezdem a műveletet, amihez bizony tudom nem kevés koncentráció fog kelleni. Kezemet nyitott tenyérrel az ég felé emelem, majd egyszerre körkörösen kezdem mozgatni őket, természetesen ellentétes irányba, miközben az ige is elhangzik a számból.*
-Tempestas mutatio*mondom komor hangon, még mindig erősen koncentrálva hogy egyre nagyobb és nagyobb vihart csináljak, a felhők előbb utóbb gyűlni kezdenek, egyre sötétebb lesz az ég, s néhány perc múlva az eső is elered. Eleinte csak szép lassan, de mivel nem hagyom abba a varázslást, illetve a koncentrálást, így erősebb lesz mondhatni igazi zápor, ami aztán gyorsan oltani is kezdi a tüzet.Nem mondhatom hogy épen jókor érkeztem, de annyi biztos hogy megteszem amit csak tudok, így nemsokára fáradtan engedem le a kezeimet, felsóhajtva az épület fele tekintek.*
-A büdös fenébe, ez közel volt… Mégis ki volt az a barom aki nyitvahagyta a gázrezsót?*kérdezem kissé felemelve a hangom, de ekkor egy fiatal női hang kezd el kiáltozni mellettem.*
-A gyerekem.. a lányom bent maradt..*kiabál torkaszakadtából, az én arcom azonban csak vörössé változik, majd próbálok elszámolni négyig hogy aztán lenyugodjak.*
-Kérem hölgyem hagyja abba az ordibálást az nem menti meg a kölykét , várjanak itt..*mondom miközben elindulok az épület felé, és ha minden jól megy be is érek. A lehullott dolgokat inkább pszichokinézissel hárítom el, félre lökve azokat az útból, majd körbe nézve keresni is kezdek, hogy ki maradhatott ide bent. Végül észre is veszek egy szőke 8-10 évesnek tűnő kislányt is aki zokogva oda kuporodott az egyik fal sarkába, viszont a dolgok hamar felgyorsulnak, ugyanis egy még izzó gerenda éppen a feje fölött szakad le és bizony a lányra kezd zuhanni. Pár pillanat és eléri, de szerencsére gyorsan lépek, így mire elérné a fejét, egy pillanat alatt megáll s lebegni kezd a levegőbe. Természetesen az én művem, a fadarab ezután új helyet talál magának a padlón én pedig a lány felé veszem az irányt
-Nyugi kölyök el múlt a veszély..*kiálltok oda neki, de ahogy látom nem igazán akar mozdulni, így oda menve hozzá kezemet lenyújtva megfogom a kezét a most már csak hüppögő lánykának, és ha minden rendben van ki is kísérem az ajtón.*
-Látja megmondtam hogy ha nyugton marad akkor tudok segíteni… viszont azt hiszem inkább nem kérdezem meg hogy gyulladt ki ez a kóceráj..*nézek kissé komor tekintettel a fickóra, majd most már egyedül keresem meg a kabátomat, nem törődve a „köszönöm”-ökkel, felhúzom és egy szó nélkül távozok is. Nem vagyok önkéntes kisegítő szolgálat, csak éppen erre jártam, bár pár perc múlva rájövök, eléggé hülye voltam, talán valamikorra egy ingyen vacsit ezért kérhettem volna, de azt hiszem ezt még később pótolhatom ha itt járok.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 24

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Okt. 16 2012, 12:21

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13. (Előzmény az iskolai kikötőben)//
*Nem számítottam ilyen jellegű ajándékra Luciustól, mert azzal természetesen azért tisztában voltam, hogy fogok valamit kapni tőle. Ez a fiú mindig figyelmes, mindig nagyon kedves, szóval eszembe se kellett volna annak se jutnia, hogy esetleg nem tudja, mikor is van a születésnapom. Viszont mivel cipelni nem szeretném végig a virágcsokrot, így azt a szobámba is viszem, majd a fülbevalót betéve a fülembe térek is vissza a másikhoz, kinek szerény válaszára csak lágyan csóválom meg a fejemet.*
- Ne szerénykedj, mert nincs rá szükség. *döntöm is meg picit a fejem és kezdem úgy érezni, hogy én nekem is kellene valamit neki adnom. Viszont én nem feltétlen egy ajándékvásárlásra gondoltam, hanem inkább készíteni valamit, méghozzá a mágia segítségével. Elég jó vagyok már bizonyos tantárgyakból, szóval nem okoz majd problémát. Na de ezen nem gondolkodom már túl sokáig, mivel egy ötletet kellene nekem kitalálnom, hogy hova is menjünk a mai este. Azt hittem, hogy valamivel azért ilyen szinten készült, de ha nem, akkor szépen a vacsora mellett döntök, úgyis éhes vagyok és így megfelel nekem a Seol szigetén lévő étterem is, nem kell feltétlenül messzebbre menni. *
- Indítás? Miért, utána mit csináljunk? Nehogy azt hidd, hogy ismét én fogom majd megmondani. *csóválom is meg mutatóujjamat a fiú felé, mert ha nem talál ki semmit, akkor én szépen el fogok köszönni és visszatérek a szobámba. Nem én fogok a születésnapom alkalmából ötletelgetni egész este, szóval ha velem akar lenni, szépen tegyen is érte. Kezem azért a fiú kezében vagy, így indulunk el lefelé a révészhez, de közben se maradunk csendben, mivel a másik érdeklődni kezd.*
- Kellemes volt, apám egy bált is rendezett, de sajnos nem tudtalak meghívni, mivel meglepetés volt és nem szólt előre. *sóhajtok is fel cseppet, mivel jó lett volna együtt bálozni, ilyenre még úgy se volt alkalmunk, de ami késik, az nem múlik.*
- Szóval nagyon jól éreztem magam és Scottal is sikerült végre egy jót beszélgetnem. Tudod, amióta ide járunk, eltávolodtunk picit egymástól, főleg, hogy neki barátnője is van, de talán megoldódik ez is. *azt most nem teszem hozzá, hogy amikor nekem is volt párom, akkor én se annyira vele foglalkoztam, ez maradjon csak az én dolgom. Viszont a révész is itt van, így már bele is csüccsenek a csónakba, majd ha ezt Lucius is megteszi, akkor át is érhetünk Mystralba, hol intek az öregnek, majd már a fiúba is karolok, hogy folytathassuk utunkat az étterem felé. A főutca szépen ki van világítva, ahogy a város szélén található hely is, így azonnal szemet szúrhat mindenkinek.*
~ Remélem, hogy lesz bent hely. ~ *gondolkodom is el hangosan, miközben egyre jobban közelítünk az étteremhez és amikor az ajtóhoz érek, nem is vagyok rest besétálni.*
- Jó napot! *köszöntöm is az étterem vezetőjét, ki segítőkészen elénk is sétál, majd hol rám, hol pedig Luciusra tekintget.*
- Üdvözlöm a fiatalokat! Melyik asztallal szolgálhatok? Sajnos elég sokan vannak, de még így is tudnak választani. *mutat is egy ablak közelit, illetve egy másikat, amely a terem közepén található, szépen körbeülve. Luciusra tekintek, válasszon most ő, bár én tudom, hogy melyik helyre ülnék le szívesebben, de talán ismer annyira már a másik, hogy ő is sejtse.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Okt. 19 2012, 19:52

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

-Nem szerénykedem, ez az igazság. *És ezzel le is zárja a kérdést. Mert ugye, ha megmondta, hát megmondta. Majd a kezdeményezés jogát átadja Lisnek, hiszen csak az ő születésnapja, így igen is bőven van beleszólása a dologba, arról nem is beszélve, hogy most kiderült, hogy még nem is evett a lány, úgy meg bárminek nekikezdeni nem érdemes, még a végén rosszul lenne.*
-Azt majd utána, ne szaladjunk olyannyira előre. *mert még nem játszaná ki a kártyáit, először gondolkodni akar rajta, hogy melyiket is válassza, mert több opció is kereng a fejében. És bizony a vacsora végére fogja eldönteni, mert addig a hangulat is és számos tényező alakulhat. De ezt nem fejti ki hosszan, azért annyira csak bízik benne a másik, hogy tudja, okkal mondta, amit. De miközben kifelé tartanak is beszélgetnek.*
-Lehet nem jártunk vele rosszul. Azt hiszem picit kényelmetlenül éreztem volna magam hirtelen egy családi ünnepély közepébe csöppenve. És fogalmam sincs, hogy édesapád és a testvéred mit szólnának hozzám. De örülök, hogy jól érezted magad. Gondolom felüdülés volt a komoly végzős tanulás mellett. *mindenben kimerítő véleményezést mond Lis közléseire, nem hallgatva el semmilyen gondolatot. De nem kell sok idő s már Mytral kövein koppannak lépteik, főleg a lányé kopog, mivel Lucius nesztelenül járkál. A cipő puhább gumi talpa is segíti ebben. Rossz szokása ez, hogy szereti az észrevétlenséget több esetben. Hamarost bent is vannak az étteremben, ahol azért jelentős vendégszám van, de azért akad hely, amit a főnök közöl is a fiatalokkal. Persze Lucius se felejtette el köszönteni az intézmény vezetőjét. Lis jelzi nonverbálisan, hogy Luciusnak kéne dönteni így a fiú gyors helyzetfelmérés után szól is.*
-Az ablaknál lévő hely megfelel, köszönjük. *És kézen fogva oda is mennek a lánnyal, akinek kihúzza a széket, majd alá tolja s csak aztán ül le ő maga. Bár kell kicsit várni, de a pincér is megjelenik hamarost az étlapokkal, de Lucius el se kéri, mert mondja a saját rendelését, hiszen tudja mit akar enni.*
-Mandulás pisztrángot kérek, félédes fehérborral. *itt nagyon jól csinálják, így evidens, hogy ezt választja, na meg nagy kedvence ez az étel.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 24

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Okt. 21 2012, 17:36

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Valamiért azt hittem, hogy ahogy minden másik pasi, Lucius is készül valamivel, nem pedig olyan választ kapok, hogy majd én kitalálom, hogy mit szeretnék csinálni. Tudom én, hogy mindezt jóindulatból mondja, hiszen így azt csinálunk, amit én szeretnék, ő pedig szívesen tart velem, de én mégis vágyom valamiféle meglepetésre, valami újra, így egy icipicit lelomboz a dolog, egészen addig, amíg fel nem merül egy másik program, a vacsora utánra.*
- Hát jó, kíváncsi leszek. *bólintok is rá szavaira, nem erőltetve a dolgot, hiszen ha azt tenném se szeretné még elmondani, szóval majd idővel kiderül, hogy mivel is fog eltelni ez a mai este. Menet közben se maradunk csendben, az nem lenne ránk jellemző, hanem a fiú érdeklődésének már eleget is teszek, így mesélve el, hogy mi is történt a születésnapom ünneplésekor.*
- Valamilyen szinten megértem, de senki se harap nálunk. *mosolyodom el kedvesen, majd amikor hallom a további szavakat, mely szerint nem tudja, mit szólnának hozzá a rokonaim, picit elgondolkodom rajta.*
- Apám nem tudom, hogy miképp fogadna, mivel félt engem, főleg, hogy már nagyon sokat csalódtam. Scott viszont már most nem bír, mert hogy jóval fiatalabb vagy nálam és kicsit másabb, mint az eddigi barátaim, de nem foglalkozz vele, én se teszem. *intek is, mintha nem számítana, bár nekem azért fontos ikertestvérem véleménye, mégse fogok ez miatt eltűnni Lucius életéből, mivel nekem kezd fontossá válni és szeretek vele lenni, tehát idővel majd vagy megbékél vagy bebizonyosodik, hogy igaza van és tényleg nem vagyunk Luciussal egymáshoz valóak, én mégis reménykedem valahogy az első verzióban.*
- Egyébként igen, jó volt ez a kis pihenés. *teszem még hozzá és mivel idő közben sikeresen meg is érkezünk az étteremhez, már be is sétálok a csinos kis helyre és ahogy elénk sétál a pincér, már el is árulja nekünk, hogy majdnem telt ház van, de két hellyel még tud szolgálni. Rábízok most a srácra a választást, de amikor hallom, hogy melyik helyet kéri és meg is indul, tehát érzem kezemen a húzását, közelebb is bújok hozzá.*
- Jó választás! *és egy kis puszit nyomok helyes pofijára. Ez után eresztem csak el, hogy helyet foglalhassak és én türelmesen meg is várom az étlapot, azt kezdem el olvasgatni, miközben a pincér türelmet mutatva várakozik.*
- Egy kis óvári szeletet kérnék vegyes körettel, vegyes salátával és egy pohár félédes vörösbort. Köszönöm! *nyújtom is vissza neki az étlapot, majd ez után már el is megy, mi pedig kettesben maradunk. Kitekintek, de csak pár másodpercre, mert ez után kezem a másik felé nyújtom.*
- Most te is mesélj valamit. Hogy telnek a napjaid? *kérdezek is rá érdeklődve, hiszen engem is érdekel, hogy mi van vele, szeretném, hogyha nem csak én mesélnék egész este magamról.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   

Vissza az elejére Go down
 
Étterem a város szélén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
11 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 10, 11, 12, 13, 14  Next
 Similar topics
-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: