Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Étterem a város szélén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Okt. 24 2012, 00:42


//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Lucius kicsit kiszámíthatatlan és pontosan így tart meglepetéseket, ez az, amiben picit el tud ütni az átlagtól, bár ez se különleges, mert biztos vannak még sokan olyanok mint ő, de az egy főre eső számuk nem lehet oly nagy... Így van ez a vacsora utáni programmal is. A srác kettőssége: a precíz tervezés és a spontaneitás kettőse bár kicsit antagonisztikus, benne mégis megfér és tud érvényesülni, hol egyik, hol másik, mint jelen esetben is. Mivel a randevújuk egy aktívan formálódó folyamat, nem igazán tervez, inkább cselekszik, amikor a helyzet kívánja és úgy választ helyet és programot. De a folytatáskérdése egyelőre lezárt, ezt Lis jelzi is, majd ahogy az étterembe mennek megbeszélik mi jót csinált a lány a születésnapján és az ehhez kapcsolódó gondolatokat is.*
-Te legalább is nem, illetve csak bizonyos helyzetekben és az is játék. *neveti el magát. Kellemes emlékek ugranak be, azért ez a megnyilvánulás.*
-Az apák foggal-körömmel tudnak a lányukhoz ragaszkodni és azt védeni, úgyhogy potenciális veszélyforrás vagyok így vagy úgy... *mondja. De eleve az a világ, amiben mozognak kicsit sötétebb, mint másoké, így érthető a dolog teljes mértékben.*
-Remek kezdés... De azért nem mindegy, hogy ki az, aki az ember fiát mondjuk nem kedveli, mert az bizony óvatosságot kíván. Nem ismerem Scott-ot, így nem tudom tartsak-e tőle... *ez félig kérdés is. Nem szeretne a hátába kést, ha képletesen fogalmazunk. Tényleg fontos tényező, hogy van valaki, aki nem bírja s Lucius nem tud róla semmit, ami kiszolgáltatottá teszi. De beérnek az étterembe, ahol a helyválasztás következik, mint epró teszt Lucius számára, de ennyire nem érzéketlen tuskó, hogy ne tudja a másik mit szeretne, bár az biztos, hogy érzelmi intelligenciája és egyéb ilyen dolgok most fejlődnek ki teljesen. A puszit viszonozza, mert miért is ne kedveskedne ő is picit? De ez a gesztusaiban, a tevékenységében is megnyilvánul, ahogy szinte körülrajongja Lis-t mint valami régi kislovag. A rendelés elég gyorsan lezajlik, a bajszos pincér türelmét nem teszik nagyon próbára. Így miután kettesben maradnak, ha most nem nézzük a többi vendéget, kezeiket az asztalon fonják össze s a csevej újra indul.*
-Hát kérlek szépen, szorgos tanulás és edzés a domináns program, ami a napjaim kereteit adják. Persze ezeket is igyekszem úgy megoldani, hogy ne legyen unalmas. Teszem azt, futás az erdőben, gyakorolni se a szobában gyakorlok, hanem esetenként élesben, na meg a szükség szobája tökéletes bármilyen edzésre és gyakorlásra. De sokszor ilyen tevékenységek közben érnek váratlan meglepetések s érdekes helyzetek. Úgy érzem mondhatom átlagosnak. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy nem telik anélkül nap, hogy ne gondolnék rád s ne vágynám, hogy társaságoddal ajándékozz meg, aranynál is drágábbá téve azokat a perceket. *s miután ezt a cikornyás bókfélét kivágta, csókot lehel Lis kezére, közben a lány szemébe néz s látszik tekintetén, hogy ezek nem üres szavak, ebben töltet is van, nem úgy, mint másokkal szemben. Talán az egyetlen, akivel szemben őszinte, amennyire tud. Viszont az étel se várat már soká, mert bár sok a vendég, a mágiával felfegyverkezett étterem le tudja bonyolítania forgalmat. Így hamarost gőzölgő tálak előtt ülnek.*
-Jó étvágyat édes. *mosolyodik el a srác lágyan, majd nekilát, hogy aprólékosan megszabadítsa a pisztráng tetemet a hústól, alapos és tiszta munkát végezve. Késsel villával is elboldogul, így előbb-utóbb csak a hal feje és csontváza lesz egybe, a húsok pedig külön gyűjtve, így hűlni is tudnak, meg elfogyasztani is könnyebb lesz a tiszta fehér húst.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 24

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Okt. 24 2012, 02:08

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Az este kimeneteléről még fogalmam sincs, bár ha rajtam múlna, tudom, hogy mi történne, mégis, kíváncsi vagyok arra, hogy Lucius vajon mit is tervez. Na de nem erőltetem ezt az egészet, majd elválik, hanem e helyett inkább a születésnapom megünnepléséről mesélek a fiúnak, szóba hozva a bált, na meg a családomat is, ahogy azt is, hogy sajnálatomra ő nem lehetett ott velem. Azért remélem, hogy a jövőben majd lesz ilyesmire alkalom, hogy mi ketten, együtt ünnepelhessünk.*
- Ne is említsd, hiányoznak azok a helyzetek. *mosolyodom el én is, szemeim édesen megcsillannak és tekintetemből láthatja is, hogy vágyok ám egy ismétlésre, amelyet nem óhajtok hetekre eltolni. Most, hogy már oly közel kerülhettem hozzá, sok-sok ismétlésre vágyom, de próbálom visszafogni a véremet és inkább tovább folytatni a beszélgetést.*
- Meglehet. És a te szüleiddel mi a helyzet? Nem igazán meséltél még róluk, most megtehetnéd. *kérdezek is rá és utalok is szépen arra, hogy én is szeretnék többet megtudni a Rufinus szülőkről, hiszen ha így haladunk, talán egyszer még megismerhetem őket. Azért Scott is szóba jön, ki egyáltalán nem kedveli a fiút, akárhogy is próbáltam meggyőzni erről - bár én se csípem az ő barátnőjét -, és ezt azért finoman tudatom is a másikkal.*
- Nem fog neked támadni rögtön, inkább elbeszélget veled és közli, hogy vigyázz a húgára és a többi... szóval csak a szokásos. Amúgy meg, túl sokan használtak már ki és bántak velem rosszul ahhoz, hogy ilyen legyen. *nem sajnáltatom magam, a szomorú igazság sajnos ez és nem árt a srácnak se tudnia. Bár, ha ő is megbánt, minden bizonnyal megkeserüli, mert már kinőttem a sírdogálásból és a másik utáni futkosásból, elkezdtem a bosszúnak is élni, akármennyire rossz dolog is az. Az étteremhez viszont idő közben sikerül is oda érünk és bár nincs túl sok hely, mégis kapunk egy olyat, amely számomra tökéletesen megfelel és ezt egy puszi keretein belül közlöm is a fiúval. Ahogy megvan az asztalunk, már le is csüccsenünk és kezemet szépen a másikéba is helyezem. Rég láttam és jól esik a testének érintése, jó tudnom, hogy itt van velem.*
- Hmm, most hogy mondod ezt a sok gyakorlást, egyszer én is szívesen gyakorolnék veled. Na nem tudom pontosan, hogy te miben vagy jó, de kipróbálnám, te pedig úgyis vigyáznál rám. Mit szólsz hozzá? *annyira nem vagyok úri lány - na jó, de, de szeretek néha kívételt tenni -, hogy ne merjek puszta kézzel is akár harcolni. Bármikor jól jöhet még az ilyesmi, tehát ha Lucius nem utasít el, akkor remélhetőleg lesz ilyesmire is még alkalmunk. Ez után következik egy bók, én pedig picit bele is pirulok a dologba, szép szemeim pedig lesütöm közben.*
- Ne mondj ilyet, mert úgyse igazak ezek a kedves szavak. Nem hinném, hogy minden nap rám gondoltál volna és, hogy ennyire fontos volnék a számodra. *bár nagyon kedves velem, ezt mégse tudom elhinni. Így is annyira furcsa, hogy valaki ilyen normális és kedves velem, alig tudom kezelni a helyzetet, de az, hogy ennyire tökéletes legyen? Bizonyára van itt valami hazugság is, amit nem akarok megtudni, élvezni szeretném ezt a boldog tudatlanságot, még akkor is, hogyha ismét csak kihasználnak. *
- Nekem kezdesz egyre fontosabb lenni és nem szeretném, hogyha ismét koppannék. Azt hiszem, hogy azt nem tudnám neked megbocsátani. *emelem is fel tekintetem, így szúrva szemeimet a másikéba, jelezve, hogyha ilyesmi lesz, bizony felkészülhet bármire. Bár azt mondja, más nem érdekli, én már félek elhinni annyi nőcsábász pasi után, ahányat kifogtam, tehát lehet, hogy ezzel ások magam alatt, de az élet kemény és erre tanított. A pincér is elér hozzánk idő közben, letéve elénk a finom ételeket és italokat is, majd amikor meghallom a szavakat, a másik felé biccentek.*
- Neked is! *mosolyodom is el és lassan magam is a saját ételemmel kezdek el foglalatoskodni, így vágva fel a húst, majd már jöhet is a vacsora elfogyasztása, miközben néha egy-egy korty borral öblítem le torkomat.*
- Egyébként terveztél valamit a télre? *tudom, mások ezt a nyárral kapcsolatban kérdezik, de akkor még nem voltunk ilyen viszonyban, ezért is kérdezek most rá arra. A tél is szép évszak, meglehet, hogy Lucius is szereti, ha pedig nem, akkor rövid lesz a válasza.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Okt. 24 2012, 16:42

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

-Remény szerint most egy ideig annyira nem fogod hiányolni... *kacsint egyet. Nyugodtan célozgathat, hiszen egyet értenek a kérdésben. De a beszélgetés folyik tovább és szóba hozza a leányzó Lucius szüleit is, hiszen róluk valóban nem mesélt még igazán, de igyekszik a hiányt pótolni.*
-Hát kérlek, nem tudom hol is kezdjem s hogy mire és mennyire vagy kíváncsi, de megpróbálok átfogó képet festeni. *dörzsöli meg egy kicsit állát, hogy összeszedje gondolatait, de nem kell neki sok idő, hogy belevágjon.*
-Aranyvérű mágusok, de a család eredetét már mondtam. Ez a természetüket is meghatározza valamelyest. Hisznek a származás és a vér tekintélyében, de úgy tartják, hogy ehhez érdemeknek kell társulnia s épp az ilyen embereknek kell az élen járni. Épp ebből következik hogy maximalisták, főleg az édesanyám, apám egy picit lazább felfogású ember, de csak hajszálnyival. Alapvetően kellemes természetűek, nem nehéz velük szót érteni, csak bizonyos műveltségi szintet meg kell ütni. Jó és szerető szüleim s én is szeretem őket, hiszen mindent megtesznek, ami módjukban áll. És ha már a mód szóba került, bár nem állunk rosszul, azért a munkát nem vetik meg. Édesanyám javarészt bájitalokkal foglalkozik, de édesapám kezén sok minden megfordul, közvetít, üzletel, persze mind mágikus cikkekről, vagy épp információkról van szó. A helyi mágus közösségben tekintéllyel s ellenségekkel is bír a családunk. És ez is ott volt a premisszák között, amik a Mysterio mellett szóltak, hogy itt megtanulhatom magam igazán felvértezni. *egyéb tényezőket itt nem nevez meg, az most nem tartozik ide. De kis szünet után folytatja, mert hagyott időt az információk tömegét rendezni Lisnek.*
-De ez is mutatja, hogy a mágiához fűződő viszonyuk is szabadabb, nem zárkóznak el a sötétebbnek nevezett formák elől. A kiterjedt tudást tartják helyénvalónak. *és ez a zárszó a családjával kapcsolatban. Úgy érzi ezek az alap információk, amiket el szeretne mondani, de pillantásával jelzi, hogy ha van kérdés, bízvást felteheti Lis.*
-Értem. És mégis csak jobb a tudat, hogy egy beszélgetés mintsem egy arcomba robbanó pálca kilátása vár a jövőben. *mosolyodik el. A Félix által még hónapokkal ezelőtt mesélt kellemetlen ügy azért ott van a tudatában, bár ez más helyzet, de egy a testvérét "olasz módra szerető" báty is lehet kellemetlen. De ahogy ezt kitárgyalták, az útnak vége is szakad, mert megérkeznek az étterembe. Itt megtörténik a hely kiválasztása s a rendelést is leadják, majd egymás kezét fogva merülnek ismét a csevej üdítő tavába.*
-Hát azokat a mágiákat már neked nem nagyon kell gyakorolnod, amiket szoktam, így marad a fizikai sík, amin a harc kicsit másabb, mint a mágiában. Én személy szerint puszta kézre és kardra is szoktam edzeni, a reflexre meg ilyen buta játékokat, mint a rám hajított gerely elkapása. De ha szeretnéd, egy-két fogást, apróságokat szívesen tanítok, nem jön az rosszul. És abban nincs sok veszély sem. *nyilván nem megy bele mélységekben, mert nem érzi magát olyan jónak, hogy taníthasson, másrészt meg fölösleges lenne az az aprólékosság és mélység, amivel ő tanulta ezt kilenc éves korától. De egy bók is elhangzik s Lis lesüti szemeit, mire Lucius kezét emelve végigsimít lágyan a lány arcán.*
-Fáj a tudat, hogy kétségbe vonod annak igazságtartamát, amit mondok. Még ha van is bennük szeretet teljes túlzás, a velejük s az értelmük a fontos s az igaz. Veled szemben megengedem magamnak az őszinteség luxusát, az iskolából talán egyedül... *kicsit zavartan oldalra pillant, majd visszatér Lis szemeihez.*
-De értem félelmed. És abban a tekintetben nem alaptalan, hogy nekem is vannak hibáim, mint mindenkinek. Példának okáért elég hosszú türelmem van, de azokkal szemben, akik közel állnak hozzám, vajmi keveset tanúsítok... És úgy emlékszem meséltem korábban, de ha nem, akkor most megteszem, hogy szeretek az emberekkel játszani. Magamból semmit nem mutatva őket megismerni, kielemezni és simulékony álarc mögé rejtőzni ezek után. E tekintetben rászorulsz arra, hogy bízz bennem, mert más bizonyítékot nem tudok adni arra, hogy nem verlek át, de erre senki ember fia se tudna. Én is beleütközöm abba a falba, hogy bizony van olyan helyzet, amikor csak bízni lehet, vagy épp a bizalmat megvonni. De én nem árulok zsákbamacskát neked s épp azért mondom el. Bírhatod hűségem, ha akarod... *na felülmúlta magát szónoklatban, homályos fogalmazásban és minden egyébben, amiben csak lehet verbálisan. De úgy érzi ezt tisztázni kell valamelyest. Nem akar se szentnek, se bűnösnek tűnni, mert mind a kettő egyszerre. Ilyen téren lehet "tökéletes", hogy rajongással veszi körül List és igyekszik kedvére tenni, de hogy van, akinek a száján keresztül húzná ki a belét, ha olyan lenne a helyzet, az is biztos. A lány szavai is jól lefestik ezt: kezdenek egymásnak egyre fontosabbak lenni s Lucius éppenséggel nem kendőzi el a dolgot, bátran megnyilvánul, mert ahogy mondta, a lánnyal szemben őszinte. De a lelki szférákból az érkező étel finom illata hívja vissza őket, hogy falatozni kezdjenek a finom étekből, alkalmanként borral öblítve le a falatokat.*
-A télre? Hááát... azt tudod, hogy korcsolyázni nem szoktam s ehhez a síelés is hozzá tartozik. Bár egy-két téli túrán elgondolkodtam, persze akkor, amikor az idő is jó, mert a téli természetnek is megvannak a szépségei, ha az előnyös időjárás kihozza azt. Mást nem igazán. És te? *azért télen is szoktak utazgatni az emberek, bár jó páran melegebb éghajlatra, de Lucius nem szokta ezt tenni. Ilyenkor marad a négy fal, na meg a séták, sőt olykor a futás nehéz terepen, mert képes ilyen aszketikus edzési formákra is. Közben lassan elfogy az étel s a pincér is megjelenik nem váratva sokat magára.*
-Desszertet parancsolnak? *kérdezi, mire a fiú Lisre pillant. Övé a döntés ebben, mivel a fiúnak mindegy, hogy mi lesz ilyen téren.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 24

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Okt. 31 2012, 13:00

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Ahogy a fiú egy kicsikét céloz arra a bizonyos éjszakára, eszembe jutnak a csodás emlékek, melyeket jó lenne megismételni és így be is ismerem a dolgokat, de amikor meghallom az utalást arra, hogy nem fogom hiányolni, bizony előtör belőlem a gondolat, hogy esetleg a ma esténk is telhet majd ilyen kellemesen.*
- Remélem is. *mosolyodom el kedvesen, majd ez után én is érdeklődni kezdek, méghozzá a fiú szüleiről, akikről eddig túl sok mindent nem hallottam és szerintem nagyon ideje lenne már több dolgot megtudnom a Rufinus családról, főleg, hogy én már oly sok mindent meséltem a miénkről. Így hát most rajtam lesz a hallgatás ideje, amíg a másik mesél, és nem is szólok közbe, csak kíváncsian hallgatom végig azt, amit a tudomásomra szeretne adni.*
- Amiket elmondtál, azok szimpatikusak, és valahogy el is tudom képzelni, hogy ilyenek, hiszen te is hasonlítasz rájuk. Főleg ugye a műveltség, amely számodra is oly fontos, mint számomra. *mosolyodom is el lágyan, miközben a másik arcát fürkészem és mivel kérdésem nincs, így nem is teszek ehhez hozzá most már mást, inkább Scottról mondok el pár információt és picit fel is kuncogok a hallott reakción.*
- Az én bátyám is tiszta vérű és művelt, soha nem rendezné le így a dolgokat, amíg nem adnak rá okot. *ezt azért nem árt még most tisztázni. Viszont az étterembe is idő közben megérkezünk, helyet foglalunk, majd a rendelés után már tovább kérdezősködöm, így jut eszembe a fiú edzéséről, hogy esetleg valamikor én is csatlakozhatnék hozzá. Kíváncsi vagyok, hogy mi mindent tud és leginkább most a mágia nélküli részére volnék kíváncsi.*
- Egyértelműen nem a mágiára gondoltam, hiszen én már harmadikos vagyok. *pillantok is bele azokba a szép szemekbe, majd hallgatom is tovább a harc elemzését, hogy miképp is szokott Lucius gyakorolgatni. *
- Oké, benne vagyok egy kis közelharcba, de azért a tőrrel és a karddal való bánásmódot is megmutathatnád. *csillannak is meg szép szemeim és nem titok, hogy a közelharcos gyakorlásba mást is beleképzelek. De ez maradjon egyelőre az én perverz titkom, majd ha eljutunk odáig, Lucius is láthatja, hogy mi is a helyzet. Na de ez még messze van, most viszont egy bók következik, mely bár szépen hangzik, mégis érzem, hogy nem teljesen igaz, ezt pedig nem is vagyok rest a fiúnak is elmondani, még akkor is, hogyha ez bánthatja őt. A simítást érezve ismét szép szemeim az övét figyelik, hiszen a szemkontaktus nálunk a kezdetek óta nagyon fontos.*
- Nekem egyedül? Úgy érted, hogy mással nem vagy őszinte, csakis velem? De... miért? *teszem fel a számomra oly egyértelmű kérdést, mivel nem igazán tudom megérteni, hogy miért is ilyen. Azt érzékelem, hogy a maga módján Lucius zárkózott, de hogy ennyire?*
- Játszani az emberekkel? *vonom fel cseppet szemöldökömet is.* - És ezt mégis hogy kell értenem? Csak hogy tudjam. *szűkülnek össze picikét a szemeim, mert a játék fogalma nálam egyértelműen a flört is, de... áh, csak nem, biztosan megint én képzelek sokat a dolgokba, de mégis, tudnom kell. Velem elvileg őszinte, akkor biztosan ki fogja bökni a dolgokat és megnyugodhatok. Érdekelne tehát a válasz, így amíg ezt nem tudom, addig a hűséges dologra se tudok igaz választ adni. Az étel is megérkezik, mi pedig már enni is kezdünk, de hogy ne teljen csendben ez a pár hosszú perc, még egy kérdés eszembe jut, méghozzá a téllel kapcsolatban. Ennyire még nem ismerjük egymást, érdekelne, hogy olyankor mit is csinál a másik.*
- A túra nem hangzik rosszul, de én szerintem síelni is elmegyek. Szomorú, hogy te nem szoktál... így egyedül kell mennem. *kapom is be az utolsó falatot a tányéromból, de arcomon furcsa mosoly játszadozik. Hát igen, elmegyek én egyedül is, de ha társaságom akadna, az továbbra se lenne rossz. Ekkor a pincér is megjön, én pedig kényelmesen hátra is dőlök a székben, hiszen tele ettem magam, így fejem megrázom, miközben feltekintek a másikra.*
- Én nem kérek, köszönöm! *biccentek is felé, majd ha elmegy, ismét a fiúra pillantok, hiszen a válaszát még nem hallottam, sajnos megzavartak minket.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Nov. 02 2012, 23:21

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Most Luciuson a sor, hogy meséljen a családjáról és nem is húzódozik, hanem egyből belefog s igyekszik átfogó portrét nyújtani Lis számára, amennyire lehet maradéktalanul.*
-Annak csak örülök, ha szimpatikusak. Szerintem nekik se lenne egyetlen rossz szavuk rád. Bár néznének egyet, ha beállítanék veled... De nem negatív értelemben. Inkább kellemes meglepetés lenne a dolog. Mondjuk az, hogy hasonlítok, nem is oly véletlen. *mosolyodik el. Hiszen a nevelés komolyan formálja a jellemét s a neveltetése a szülei személyiségének és eszméinek jegyében zajlott, ráadásul a vérségi kapcsolat is hozzájárul a hasonlatossághoz.*
-Értem. *mondja a Scottal kapcsolatos közlésekre. Ennyivel is többet tud s ennyivel is közelebb van a lányhoz, épp ezért az információkat elraktározza elméjébe. Majd az edzés kerül szóba s Lis egy különlegesebb kívánsággal áll elő. Persze Lucius nem zárkózik el, épp ellenkezőleg, magyaráz is a dologgal kapcsolatban.*
-Egyik sincs a másik nélkül. Ha valaki puszta kézzel nem elég képzett, fegyverrel se lesz jó, sőt. Az a mozgáskultúra gyökere ebben a vonatkozásban. Maga a fegyver inkább a meghosszabbított karja az embernek, vagy éppen valami kiegészítője, de az ember határozza meg kihasználhatóságát. Persze a jellemet is kiválóan felszínre hozza. Ahogy az ember megfog egy tőrt, használja. Egyenesen fogni, vagy alkarhoz szorítani? Vágni, vagy döfni? Melyik kézzel? Elterelés, vagy ölés? Ezekre a kérdésekre a válasz megad egy kisebb jellemrajzot is. Mert a kényelmi szempontok innen fakadnak. *ért az egészhez, épp ezért szeret is róla magyarázni. És kicsit tovább is viszi a puszta testmozgásnál, mert nem arról szól az egész. És ha már ilyen mélységekben folyik a társalgás, a folytatás is méltó ehhez. Olyan kérdések ezek, melyeket nem árt megbeszélni s ennyi idő után már indokolt.*
-Te a testvéreden kívül kiben bízol még meg ebben az iskolában? És az őszinteség összefügg ám a bizalommal. Félre ne értsd, nem hazugságokról van szó. Az elhallgatás is őszintétlenség, de a bizalmatlanság formája. Itt erről van szó. Neked készséggel válaszolok bármire, de ezt mondjuk egy szobatársammal szemben nem tenném meg, de ezzel szerintem más is így van. De azt a tényezőt se hagyhatom ki, hogy bár vannak ismerőseim, nem oly egetverő a számuk s még ifjú, felületes mind. *persze ez kettejükre nem vonatkozik, de ezt a lány is tudhatja, hiszen akkor nem beszélnének erről.*
-Hibám, hogy homályosan fogalmazok, most is, de igyekszem megvilágítani neked. Picit olyan nekem az egész, mint egy sakktábla. Az előbb említettem eszköztáram. A lényeg tényleg az, és ami a szórakozás és a játék, -ha úgy tetszik-, számomra az az egészben, hogy igyekszem rájönni milyen emberek és milyen magatartásforma a célszerű. Aztán azt meg is kell jeleníteni... picit színészet. Volt olyan például, aki meg akart ismerni, a személyiségem feltérképezni. Csudamód elszórakoztam vele, felvittem egy magas hegyre, de a kilátást elfedtem előle, persze képletesen. Ha valakinek ivócimbora kell, akkor velem felönthet a garatra, de ha lelkizős csajos beszélgetés és lelki szemetesláda kell, arra is ott vagyok. Mindegyik én vagyok és mégse én... Mindenkinek van valami furcsa szórakozása, nekem ilyesmi. *pillanatnyi szünetet tart, hogy a másik megérthesse. Luciussal néha nem könnyű, a képes beszéd, allegorikusság bonyolítja a dolgokat. De ha az ember rájön a szavak megfejtésére, a mögöttük rejlő emberre is. De folytatja, mert az, ahogy a lány összehúzza a szemét, egyértelműen jelzi számára, hogy itt egy ősi emberi tulajdonság is jelen van köztük.*
-Persze, ha már játéknak mondtam, akkor megvannak a szabályai és a határai is. Szavak, pillantások az eszköztár, ennél tovább nem kívánok menni. *óvatos fogalmazás, mert a múltra nem lenne igaz, épp ezért használ jelen időt, így nincs hazugság és fedi a valóságot. Mert már jó ideje nem kíván ilyesminél tovább menni senkivel. Miközben esznek a tél és a téli programok is szóba kerülnek.*
-Elmegyek én veled és majd nézlek. Az is öröm. De a nyakam kitörését azt kihagyom. *villant fel egy könnyed mosolyt. Teljesen antagonisztikus ebben is, az ügyessége csak bizonyos helyzetekben jellemző. Sportban összetörné magát alaposan.*
-Én sem, köszönjük. *biccent a pincérnek. Majd ha az elment az est folytatásáról kell még szót ejteniük. Lucius mérlegelt és választott így elő is hozakodik az ötletével.*
-Mit szólnál szép Lis-em, ha visszamennénk az iskolába és mondjuk az uszodában elszórakoznánk kicsit. A tóhoz már ilyenkor hideg van. *kacsint egyet. Reméli nem unalmas a felvetése, épp ezért lelki kezének körmeit rágja elméjében, hogy mi lesz a lány válasza. Bármi is, annak tükrében cselekszenek.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 24

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Nov. 06 2012, 19:33

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Most, hogy itt vagyunk, olyan dolgokról is alkalmunk nyílik beszélgetni, amelyeket eddig nem sikerült, így jön szóba Lucius családja is, én pedig kíváncsian hallgatom, hogy vajon milyenek is a szülei, majd amikor végez a meséléssel, teszek is egy kis megállapítást, mely szerint szimpatikusak nekem és hogy Lucius is hasonlít rájuk.*
- És mondd csak, miért néznének, ha velem állítanál be? *először a korom fordul meg a fejemben, de inkább még elvetem, a fiú szájából szeretném hallani, így hát érdeklődve figyelek rá, majd mosolyodom is el a továbbiakon. Miután ezt a témát magunk mögött hagyjuk, még egy kicsit beszélünk Scottról is és ez után térünk át az edzésekre. Én is megnézném, hogy miképp működnek ezek a dolgok, szívesen megtanulnék vívni vagy akár egy kisebb tőrrel bánni, tehát ezt el is mondom a másiknak, aki láthatólag nagyon belelendül a mesélésbe.*
- Igazából engem mindkettő érdekel, tehát ha nem bánod, hogy engem tanítgatsz majd picit, akkor belekezdhetünk, amikor úgy érünk majd rá, csak az évfolyamlépés sikerüljön. Az az elsődleges a számomra, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. *utalok rá is, mert jó lenne több időt eltölteni együtt, de ez nem ennyire egyszerű, sajnos nem érünk rá mindig. Na de majd megoldjuk, ahogy azt eddig is tettük és most már rá is térhetünk a bizalomra, na meg az őszinteségre is, így amikor meghallom a kérdést, el is gondolkodom rajta, majd egy korty bort is iszom még hozzá.*
- Szerintem én is csak benned. Régen több ember felé megvolt a bizalmam, de csalódtam, nagyon sokat, így most már egyre nehezebben adom. *bízom Luciusban? Hát igen, úgy érzem, bízhatok, maximum ha ismét ráfázok, akkor már tudni fogom, hogy máskor ezt ne tegyem meg. * - A szobatársaimba pedig egyértelmű, hogy nem bízom, nem is igazán ismerem őket. *vonok is vállat, mivel nem is érdekelnek. Elvagyok én tökéletesen, tehát nem érzem úgy, hogy több ismerősre lenne szükségem. Lucius viszont még mindig nem úgy fogalmaz, hogy mindent megértsek belőle, így jobbnak látom rákérdezni bizonyos dolgokra, csak a tisztánlátás végett, így hát meg is teszem és kíváncsian hallgatom, hogy vajon mit is szokott tenni az emberekkel.*
- Furcsa, nem gondoltam volna, hogy te ilyen vagy. Ezzel végülis kihasználod az embereket, mást mutatsz, mint aki vagy. Nem értem, hogy miért jó ez, ahogy a játszadozás sem, akármeddig is mész el, de hát ez vagy te, én pedig nem tudlak megváltoztatni, mégha egy picit talán szeretnélek is. *ismerem is be, de most, hogy tudom ezt, így már magam is megtehetek bizonyos dolgokat, melyeknek ellenálltam, pont Lucius miatt. Ha ő így, hát akkor én is így, de persze csak finoman, óvatosan, mindent mértékkel és akkor nem lesznek gondok. De vajon miért ilyen a másik? Talán picit elborult ez az elme, hogy ilyen dolgokat élvez, de nem most akarok jobban belegondolni, inkább a téli elfoglaltságai és tervei után érdeklődöm, majd osztom is meg vele az enyémeket.*
- Szóval eljönnél pár napra síelni úgy, hogy te nem csinálsz semmit? Ugyan, ennek semmi értelme se lenne. *mosolyodom is el lágyan, úgy rázva meg kissé a fejemet is, hiszen így tényleg nem fontos, hogy ott legyen. Akkor jöjjön, hogyha bevállalós.*
- Amúgy meg, tudok rád vigyázni. *ezt még azért hozzáteszem, majd ez után jön a pincér, kinek felelünk is a kérdésére, majd már csak a számla van vissza, amit véleményem szerint nem én nekem kell fizetnem, de ha mégis, akkor majd úgyis meg fogom tudni nemsokára.*
- Az uszodába? Hmm, miért is ne? Rég voltam már ott, de a bikinimért azért nem megyek fel, ha nem bánod. *a mosolyom még szélesebb lesz, hiszen a fehérnemű is majdnem ugyan olyan, mint egy bikini, Luciust pedig nem hiszem, hogy zavarná a dolog, hiszen kerültünk mi már közelebbi kapcsolatba is egymással. Ha megtörténik a fizetés, akkor viszont felkelek, majd a kabátomat is magamra kapom.*
- Köszönöm a vacsorát! *tekintek is a szép szemekbe, majd ha minden igaz, akkor el is tudjuk hagyni ezt a helyet, hogy nemsokára a révészhez térjünk vissza, majd érkezünk meg az iskolába, azon belül pedig az uszodába, ahol majd eldől, hogy meddig is maradunk.*

//Szerintem te már írj az uszodába. Smile //
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Nov. 13 2012, 23:27

*Elég későn kapok észbe, hogy bizony vacsoráznom kellene, mert a hasogató fejfájás miatt, ami egész délután kísértett, félidőben megszavaztam magamnak egy kis szundit a klubhelyiségben. Hirtelen nem tudom eldönteni, hogy a saját vacogásomra vagy a gyomrom reklamációjára ébredek, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy. Főleg, hogy a szobámba menet félúton bekapcsolódik fejfájásom emléke, tompa lüktetésként térve vissza a halántékomba. Éppen ezért kissé morcosan egészítem ki fekete bársonynadrágomból és homokszín ingemből álló öltözetemet egy pihepuha pulcsival, ami legalább elrejti az alvás következtében megjelent ráncokat az ingemen, mivel így csak apró gallérjai látszanak ki. Bár nincs sok kedvem hozzá, nekilátok kibontani, majd visszafonni hosszú hajamat, ami az alvástól rendesen összekócolódott. Mikor szalonképesnek ítélem magam, a kabátomért nyúlok, hogy lesétáljak Mystralba vacsorázni. Azért választom most az itteni éttermet, mert amint eszembe jut a nagyteremben lévő nyüzsi, rákapcsol a fejfájásom, szóval úgy döntök, egy kis friss levegő nem fog megártani nekem. Eme tézisem be is igazolódik, amint a révész csónakjában mérséklődik a panaszom. ennélfogva valamivel lelkesebben nyitok be az étterembe, ahol egyből helyet is foglalok a szokásos helyemen: bal hátul, az ablak mellett, hogy falatozás közben megcsodálhassam a sárga utcalámpák fénykörében elsiető helyieket. Egyelőre azonban csak az étlapot tanulmányozom, hátha van valami újdonság. Míg sikerül döntenem a főfogásról, hozatok magamnak egy pohár rozét némi keserű csokoládéba forgatott bébikarottával megspékelve, rágcsálnivaló gyanánt.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Nov. 13 2012, 23:46

*Rengeteg időt töltök mostanában azzal, hogy Vixilienre gondolok. Természetesen nem akárhol és akármikor... de szép elmélkedéseket futtatok le vele kapcsolatban. Egyáltalán nem vagyok szerelmes, csupán érdeklődöm utána, ő mostanában az egyetlen, aki komolyabban leköti figyelmemet. Tulajdonképpen... egész életem során, múltamnak köszönhetően alig volt pár ember - egyetlen kezemen képes volnék megszámolni, és nem kéne az összes ujjam használni -, aki bármit is megmozgatott bennem barátságtól kezdve a szerelemig, vagy testvériségig. Ez nyilván érdekes világképemnek is köszönhető... ami miatt most ismételten az utcákat járom, hogy némi betevő falatra elegendőt... szerezzek. Nincs pénzem, örülhetek, hogy van tető a fejem fölött, takarítanak utánam, tanítanak és van mit ennem, ám most a gyűjtésre más okom is van.*
~ Vixi tudja, hogy nem vagyok gazdag gyerek. Lehet, hogy nem kéne felvágni neki, még kérdéseket kapnék. Elég lenne... közelre vinni vacsorázni. Remélem nem járt annyit az itteni étterembe. ~ *gondolkodom, miközben egyenletesen rugalmas léptekkel, lehajtott fejjel, és pulóverem zsebeibe csúsztatott kezemmel haladok végig az utcán, igen ártalmas képet nyújtva magamról, köszönhetően a fekete ruházatnak, és az arcba húzott csuklyának. Perceken belül megérkezem az étteremhez, s közben kerülöm a járkálók tekintetét, mintha üldöznének tépem fel az ajtót, és torpanok is meg. Pillantásom végigszáguld a helyiségen, egy másodpercre több arc is fordul felém, mik a látványom miatt egy ideig maradnak is, ám aztán mikor csuklyámat lehúzom, elül a felfordulás. Innentől kezdve csak egy ifjú vagyok, csillogó, de mégis vészes tekintettel, villogó zöld szemekkel, illetve rakoncátlan tincsekkel, szakadt, fehér tornacipőben, hozzája piszkos kék farmernadrágban és a fekete pólót eltakaró, cipzárazott fekete felsőben. Kiegészítő nincs rajtam, pálcám a farzsebemből lóg ki, pénz pedig a zsebemben csörög egy kevés. Tétova tekintettel álldogálok, egyik lábamról a másikra helyezve a súlyt, mert nem voltam még étteremben enni... Most akkor sétáljak egy asztalhoz, vagy ez úgy van, mint a filmekben, és jönnek értem? Mivel azonban senki nem mozdul, végül egyszerűen megindulok, próbálva beolvadni a sokaságba, s a terem egy eldugott zugába ülök le, nem messze az ablaktól, bal oldalt, hátul...*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Nov. 14 2012, 00:04

*Szerencsére ma nem játszanak semmiféle muzsikát, így végre megpihentethetem fáradt idegeimet. Gyorsan letudom az első rendelést, majd szórakozottan tanulmányozom az étlapot, amit már majdnem kívülről tudok, leszámítva a húsételeket, meg az árakat, mert ezeken mindig átsiklik a tekintetem. Mivel a karottát kellemesen roppanósra hagyják párolódni, mielőtt belemártják a csokiba, hamar rászoktam erre az ínyencségre, így ma is ezt rendelek. A rozé pedig a fejfájásom egészségére érkezik hamarosan, ahogy azt a felém tartó pincér tálcáján meg is pillantom. Már épp nyitnám a számat, hogy megköszönjem és újra munkára fogjam következő kívánságommal, mikor érthetetlen módon az előttem lévő asztalnál rakja le terhét, ahova az imént érkezett egy furcsa srác. Belépőjét ugyan nemigen vettem észre, mert elég sűrűn nyílik az ajtó, én pedig nem kapom fel a fejemet minden egyes csilingelésre, elvégre nem a Mikulás toppan közénk. Mivel az ismeretlen srác velem szemben ül, láthatja elkerekedett szemeimet is akár, amint gusztusos kis előételemre bámulok megütközve, ami történetesen nem előttem fekszik épp. Mire megrónám a pincért figyelmetlenségéért, már el is tűnik az ajtó mögött, így nekem kell intézkednem. Míg azon dohogok, hogy biztosan lecserélték a személyzetet - elvégre a törzsvendégeket meg szokták ismerni -, ölemből az asztalra ejtem szalvétámat és a másik asztal felé indulok.*
- Öhm. Elnézést, de azt hiszem, épp az én előételemet készülsz elfogyasztani.* köhhintek, amint közelebb érek a fiúhoz, majd folytatom.* - Szereted az étcsokoládés bébikarottát? Mert ez esetben rendelek magamnak másikat...* mosolygok udvariasan Zainre úgy döntve, hogy ezét a csemegéért igazán nem érdemes megküzdenünk, meg aztán lehet, hogy nem is szereti.*
- Csak nem a Mysterioba jársz?* pillantok végig rajta most először, mivel eddig csupán az ételem járt az eszemben, most viszont azt is észlelem, hogy bébikarottáim elbitorlója elég fiatalka, szóval simán érkezhetett a suliból.*
- Zoárd vagyok.* nyújtom felé a kezemet, hogy ne tűnjek teljesen modortalannak, mert így belegondolva elég nevetséges, hogy igényt tartok a tál zöldségre, mikor bármikor kérhetnék újat. Kérdés, mit szól mindehhez a fekete alak.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Nov. 14 2012, 00:26

*Meglepetésként érheti érkezésem az étteremben ülő vendégeket és személyzetet egyaránt, elvégre ezzel a külsővel, elég szokatlan jelenség lehetek itt. Magam sem tudom, hogyan viselkedjem, sosem voltam étteremben, ahol ehettem is, csupán vagy dolgoztam a konyhán, vagy pedig éppen... nos, nem illedelmes ügyben jártam el. Ellenben várakozásom után összeszedve magamat indulok meg, s egy személyiségemhez illő helyet választva telepedek le, hogy tovább gondolkozzam az evés és lehetőségeim témakörében, észre sem véve a tőlem nem messze ülő, másik koromhoz illő ifjút. Csöndesen szemlélem a vendégeket, próbálva megtekinteni, hogy vajon ki hogyan... étkezik, a párok miként viselkednek, mikor szinte figyelmemet is elkerüli az elém érkező étel. Amikor azonban érzékelem, elkerekedett szemeimben döbbenet ül, ahogyan a pincérre tekintek, de megszólalni sincs időm, az már távozik. Egy másodpercig az ételre meredek, majd már az evőeszközökért is nyúlok mohó tekintettel - hiszen nem kértem, talán ingyen van?! -, mikor meghallom a hangot, s hamarosan leesik, hogy hozzám beszél. Éppen nyitnám a számat, hogy belenevessek az arcába, mikor meglepő módon hozzá tesz egy mondatot, ezzel elcsitítva engem.*
- Hát... igen. Nem ettem még ilyet. *mondom, s látszik is, hogy egyáltalán nem vagyok gazdag. A fiúval ellentétben, akinek megjelenéséből ezt ítélnem meg. Ebből következően azonnal halál fia volna, ám mivel... kedvesen bánik velem, nem úgy mint Lucius, aki tudását és gazdagságát arra használta, hogy másokat lenézzen, ezért egy darabig kivételt teszek.*
- De igen, nem rég érkeztem. Te... idősebbnek látszol, talán többet jársz... ide? *pillatok körbe, ám mikor kézfogásra nyújtja övét, csupán rövid ideig habozok, majd megragadom, és férfias hévvel rázom meg, hogy aztán el is engedhessem a rövid tiszteletadás után.*
- Zaine. *felelem én, mert nem szeretem, ha valaki nem árulja el a teljes nevét, de ez esetben talán kivételt tehetek. Mit is mondanak a cirkuszról és kenyérről... na a kenyér megvan.* - Miért nem ülsz le? *teszem hozzá, elvégre talán többet is megtudhatok tőle, róla. Érdekes, hogy ahhoz képes, hogy minek könyvelem el, hogyan viselkedik, s mivel ez a nézetemen is változtathat, ezért nyilván tudni akarok róla.*
- Jó ez az étterem? Alkalmas randira? *kezdek is bele azonnal, sejtelmesen pislogva. Nyilván lányt szeretnék hozni ide, bár talán nem a legjobb ötlet. Személyfüggő esetleg... vagy már járhatott itt többször.*
- Egyáltalán, ez elég... érdekes kaja. Mit ajánlasz egy... vidám, könnyed randihoz? *folytatom tovább, s remélem, hogy egyáltalán nem félreérthető a kérdezgetésem. Jelen pillanatban nem tűnik fel semmi, csupán a kérdések hada fejemben.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Nov. 14 2012, 01:20

*Nos igen, rajtam általában látszik, hogy előbb tanultam meg csigatálról a megfelelő eszközökről illedelmesen falatozni mint járni meg beszélni. Kis túlzással. Most azonban nincs lehetőségem kamatoztatni tudásomat eszközhasználat terén, mivelhogy nincs mit célba vennem vele, ugyanis a rendelésem félre postázódik és a szomszéd asztalon köt ki. Az egész délutános fejfájásom után valahogy nincs humorom ehhez a kis malőrhöz, meg aztán éhes is vagyok már, nem is kicsit. Ennek ellenére veszek egy mély levegőt és úriember módjára tudakozódom a szomszédban. Első blikkre még nem merek véleményt alkotni, amint azonban megszólal a srác, egyből leesik, hogy nem egy társadalmi osztályból érkeztünk. Válaszával egyelőre nem tudok mit kezdeni, ezért az arany középutat választom, amint megbizonyosodok róla, hogy feltételezéseim helytállóak.*
- Jártál már egyáltalán étteremben? Úgy értem efféle előkelőbb helyen, nem gyorskajáldára meg kifőzdére gondoltam.* pillantok rá kérdőn. hanghordozásomban semmi elítélő nincs, csupán érdeklődöm, majd mielőtt rosszat gondolna, gyorsan folytatom.* - Mert ha gondolod rendelhetünk néhány olyan ételt, amit ki szeretnél próbálni. A vendégem vagy.* fűzöm hozzá gyorsan a bemutatkozást is letudva közben, így a kedves invitálásra helyet is foglalok. Míg nem jön a pincér, hogy leinthessem, odatolok a srác elé egy étlapot, hogy addig is tanulmányozhassa, azonban úgy tűnik, őt másfajta kérdések foglalkoztatják.*
- Ezt értsem úgy, hogy szerinted ide csak a vén sznobok járnak? Vagy annyira idegpróbáló hely, hogy beleőszülök mire kiszolgálnak? Mondjuk az utóbbiban van valami...* pillantok sóváran az előételemre, de közben vigyorgok is, hogy lássa, jórészt tréfálkozok vele, mivel nem értem pontosan, mi köze lenne az étteremnek a koromhoz. Meg aztán ha ő új, vagyis elsős, akkor csak egy évvel vagyok idősebb nála. *~Ennyire meglátszana?~* önt el egyből a hiúság keserűsége, mivel be kell látnom, az elmúlt napok fáradalmait igazoló karikák a szemem alatt bizony nem túl előnyösek. Úgy látszik azonban, hogy a fiú hamarabb túllép ezen a problémán és már valami randiról érdeklődik. Még szerencse, hogy időben felocsúdok és elkapom kérdésének végét.*
- Attól függ, ki a kiszemelted és mi a célod vele. Úgy értem ha csak fel akarod csípni, olcsóbban is megúszhatod. Bár ha ennyit tanakodsz rajta, biztos fontos lehet neked.* mélázok hangosan, halványan mosolyogva, mert édesnek találom. Na nem a fiút, hanem hogy ennyire próbál megfelelni egy lánynak.*
- Akkor úgy látom, már döntöttél is. Mivel vega vagyok, nem ismerek minden specialitást, de itt is azt tudom mondani, hogy a partneredtől függ. De vedd figyelembe, hogy a hölgyek általában a könnyebb ételeket szeretik, főleg ha utána lesz még egyéb programotok is.* kacsintok rá, majd zavartalanul folytatom.* - Előnyös olyan ételt választani, ahol sokféle hús, köret, zöldség, mizzgemüse van, mert akkor tudtok egymáséból falatozni, egymást etetni...de a lényeget szerintem te is tudod. Vagy kérd ki az ő tanácsát is, legalább megtudod, hogy mit szeret és akkor azt elraktározhatod legközelebbre.* adok néhány jó tippet, mivel azzal semmire se menne, ha azt mondanám neki, hogy rendeljen füstölt lazac karikákat párolt zöldbabbal és édesburgonyával, mert nem mindenki szereti.*
- Egyébként ki a szerencsés, ha szabad kérdeznem?* érdeklődök, hátha ismerem a célszemélyt, elvégre egy kis egészséges pletyka sosem árthat. Közben várom, hogy átböngéssze az étlapot és válasszon valamit, hogy aztán én is ehessek végre.*
[i]

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Nov. 21 2012, 20:11

//A játék NRT-ben folytatódik. Zoárd-Zaine, 2012.11.13.//

*Életemben először térek be vendégként egy étterembe, s azt sem tudom, hogy miként kéne viselkednem, mi fog történni. Teljesen más volt eddig az életem, ilyenre lehetőségem sem volt, még szép, hogy feszült vagyok és izgatott, tétova, ahogy baljós kinézetemmel együtt foglalok helyet, a szokások megismerésének reményében. Félreértés történik, így más előétele kerül elém, melyhez hozzá is nyúlok, így ismerve meg hamarosan egy érdekes személyiséget. Tipikusan gazdag, ám a viselkedése jóval elüt a nagyképű tehetősektől, s ez kedvemre van, ezért csodálkozva, de elfogadom ajánlatát.*
- Nem, de... *kezdenék bele ismét morogva, mikor tovább beszél, s csak úgy mint előbb, most is megenyhülök. Egy pillanatig elgondolkodok, nem szeretek adós maradni, de ez egy vissza nem térő alkalom, tehát lassan bólintok is.* - Rendben. Köszönöm. De rendelj te, én azt sem tudom, hogy mi micsoda. Talán kitalálod milyen az ízvilágom, ha egyáltalán van, ha meg nincs, akkor alakítod. *ajánlom fel most én ezt a javaslatot. Tovább beszélgetünk, s egyáltalán nem rejtem el véleményemet, amit meg is jegyez, mire komolyan bólintok, nincs mit tagadnom, ám további gondolatmenetén felnevetek. Szeretem, ha van valakinek humorérzéke, kedves és közvetlen, megértő, s egyelőre ilyennek képzelem a fiút, mert ezt mutatja nekem.*
- Akkor értsem úgy, hogy nem ajánlanád ezt az éttermet? *tekintek fel. Hamarosan már a segítségét is kérem, megrohamozva őt kérdéseimmel, s bizony készségesen felel. Figyelmesen hallgatom, mintha olyan fontosat mondana, ami az én túlélésemhez kell, tehát megrázom fejemet gondolataira.*
- Nem, nem csak fel akarom csípni. Szeretném, ha komoly lenne. Most nem játék. *sietem leszögezni, mert valóban úgy érzem, hogy most alakul valami. Most végre lehetne egy kapcsolatom, ha jól sikerül, valaki, akire számíthatok. További tanácsok érkeznek, melyre aprókat bólogatok, feltételezésére miszerint más programunk is lesz, inkább nem felelek. Hazudni nem akarok, de van bennem büszkeség, viszont Vixi nem olyan lány, akit bármikor ágyba lehet fektetni.*
- Miz... mi mizz? *döbbenek meg kicsit, s ebből láthatja, hogy elég alapszinten kell fogalmaznia majd a továbbiakban, ha tanácsokkal szeretne ellátni. Nálam van gyümölcs, zöldség, hús és kenyér... ezekből sem ismerek természetesen mindent.*
- Vixilien. Ismered talán? *felelek, s egyben kérdezek is rá erre, mert ha igen, talán tovább is kérdezősködhetek. Nem fogok természetesen mindenre adni, amit hallok, de mégis jobb egy férfi véleményét is hallani. Reménykedem benne, hogy hasznos lesz ez a mai találkozás, mikor eljön az idő.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Nov. 21 2012, 21:12

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //

*Mivel a kastélyban épp betegeskednek a manók, én meg lusta vagyok nekilátni főzni, kizárásos alapon az éttermet választom. Isten azonban nem ver bottal, csupán figyelmetlen személyzettel, melynek egy feltűnően sietős tagja eltéríti az előételemet. még jó, hogy nem egyből főételt kértem, mert azt még lassabban pótolnák. Míg a "minden rosszban van valami jó" elvvel nyugtatom magam, előételem után indulok, így ismerkedek meg hamarosan Zainnel. Mit ne mondjak, üres hassal elég nehéz koncentrálnom a kérdéseire és részletesen kifejteni nézeteimet főként, hogy nem sikerül elszakadnunk a kaja témától, amit a pocim minduntalan hangos morgással díjaz. az iménti kijelentésre viszont, miszerint nincs kialakult ízlése, felszalad a szemöldököm.*
- Az meg hogy lehet? No nembaj. Akkor készülj, mert részemről már nagyon éhes vagyok.* pillantok azonnal a személyzeti ajtó felé, egyelőre azonban nem bukkan fel egyetlen ételhordó sem, így aztán ismét a fiúra koncentrálok.*
- Nincs semmi baj ezzel az étteremmel. Illetve nem lesz, ha elbeszélgetek a főnökkel az új alkalmazottjáról...* szűkül össze résnyire a szemem, amint megpillantom újra a pincért, tányértornyokkal egyensúlyozva. Ennek eredményeképp egy pillanatra megfeledkezem magamról és vendégemről, de aztán észbe kapok és ismét felöltöm barátságos mosolyomat.*
- Értem. Nos, ez aztán nemes elhatározás.* pillantok végig a fiún, akiről szavai nyomán egyre inkább el tudom képzelni hogy szívesen fut a szoknyák után, de hát az ő korában ki nem. Mondjuk én, de ez mellékes.*
- Köret. Bár lényegtelen elemnek tűnik, de az ördög a részletekben rejlik!* tanítgatom tovább, egyébként élvezve, hogy valakit érdekel a gasztronómia művészete elméleti szinten. Mivel már alig várom, hogy belekezdjünk a gyakorlatba, így már oda is intem az egyik pincért, kínosan ügyelve arra, hogy még véletlenül se egyezzen az előzővel.*
- Szeretnék előételnek édes padlizsánt áfonyahabbal, töltött gombát, második fogásnak spenótos bundában sült csirkemájat édes-savanyú rizstésztával, tarjatekercset tejfölös reteksalátával, és sült lazacot naracsmártással. A desszertről azt hiszem, később döntünk, köszönöm.* darálom gyorsan, szinte levegővétel nélkül, bár a húsos ételeknél megakadok egy pillanatra. Mihelyt a pincér elmegy, tisztázom a feltételeket a másikkal.*
- Amiben hús van, az a tied lesz. Mindegyiket megkóstolhatod, kérek majd külön tányérokat, és akkor lehet válogatni kinek mi tetszik.* Remélem mindez megfelel Zainnek, de ha mégsem, úgyis biztos szól, mivel nem egy félénk srácnak tűnik. Úgy vettem észre, hogy általában elmondja a véleményét, már ha hagyom. Amit hamarosan meg is tehet, mivel az egyszerűbben elkészíthető ételeket megkezdik kipakolni az asztalunkra, miközben áttérünk a lánykérdésre.*
- Vixilien...*morzsolgatom a nevet, mire haloványan beugrik egy lány, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy jóra gondolok.* - Ismerős a név, de csak futólag találkozhattam vele, talán valamelyik órán...* gondolkodok tovább, majd feladom, mivel az elmosódott arc elé minduntalan bekúszik valami finomság képe.*
- Jó étvágyat!* szólalok meg rögtön, mihelyt néhány tányér felbukkan az asztalunkon, és én rögtön neki is látok szedni róluk a sajátomra. Néhány percre csupán a számban szétomló gombakarikák és padlizsánfalatok léteznek a számomra, majd amikor sikerül feltornáznom a zöldségszintemet, képes vagyok további interakcióra.*
- Na, hogy ízlik? * pillantok Zainre tányérom fölött, miközben megkörnyékezem eredeti előételemet és el is csenek belőle néhány szemet.*
- Egyébként honnan jöttél?* teszem fel a logikus kérdést, mivel kíváncsi vagyok, hogy lehet az, hogy ennyire nem ismeri ki magát az étlapon. Eddig azt hittem, ez nem pusztán pénz kérdés, de lehet, hogy tévedek.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Nov. 23 2012, 00:30

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //

*Véletlen ismerkedésünknek köszönhetően hamarosan a gasztronómia kerül terítékre - szó szerint is -, s így kezdünk el beszélgetni. Hirtelen nem tudom, hogyan álljak a másikhoz, mert alapvető világszemléletem mást súg, mint ami történik, ám végül úgy döntök, hogy mindenki megérdemel egy esélyt, tehát normálisan viszonyulok a fiúhoz. Tesz is érte, meglepő kedvességével és előzékenységével, a nyitottságról nem is beszélve.*
- Nekem az volt a fontos, hogy enni kapjak. Nem volt időm olyannal foglalkozni, hogy mit. Csak az alapvető ételeket ismerem, az meg nem ízvilág. *felelek neki vállamat megrántva. Nem titkolom, ilyen életem volt, s most talán ő is tudhatja, miképp kell hozzám állnia. Kissé elmosolyodom szavaira, mert süt belőle a sértődöttség, amiért étele nálam kötött ki, de szerintem ez szerencsés fordulat, így inkább nem szólok semmit. Csupán hallgatom tovább, próbálva értelmezni szavait, látszik is rajtam, hogy gondolkodom, és mivel jobb ötletem nincs, illetve okom sem, hogy kételkedjek a másikba, így egyre-másra bólogatok tanácsaira, mialatt megjegyezni próbálom őket, felvésve gondolatbeli jegyzetfüzetembe. Amikor azonban a rendelésre kerül sor, számat is eltátom, olyan ételeket mond, amiket eddig elképzelni sem tudtam, tehát megrökönyödve ülök székemben, s úgy bámulok a másikra és a pincérre, mint aki még nem látott ember. Mert ilyen embert még nem láttam. Csupán akkor ocsúdok fel, mikor már nekem kezd el magyarázni.*
- Nem is tudtam, hogy ilyen ételek léteznek. Lehet, én ehhez túl egyszerű vagyok. Honnan tudsz te ennyi mindent? Ezt... tanulják? *kíváncsiskodom óvatosan, mert az ilyen témákhoz nem értek, de nekem a srác igen profinak tűnik. Nyilván bólintok szavaira is, hogy tudomásul veszem őket, de még mindig a felsorolás hatása alatt vagyok, s őszintén szólva addig az alatt is leszek zavartságomban, míg ezeket az ételeket meg nem látom...*
- Kedves lány, biztos emlékeznél rá jobban, ha érdemben találkoztatok volna. Na meg szép is... *vigyorodom el, ám ekkor érkeznek meg az ételek, én pedig ismét bámulom, ahogy kipakolják elénk őket. Döbbenetes, még jó, hogy a nyálam nem csordul ki, mert ez valószínűleg nem csak finom, de szép is. Azt sem tudom hirtelen, mihez nyúljak, de végül a lazac tűnik a leginkább érdekesnek, tehát ahhoz nyúlok, s a magam módján kezdek neki ízlelgetve. Nem tagadom, finom, de én ehhez tényleg egyszerű vagyok.*
- Furcsa íze van ennek a halnak... mert gondolom hal. De amúgy finom. Kinek jut eszébe ilyeneket párosítani? *szemlélem meg étkemet, ezzel válaszolva is a kérdésére. Néha nem tudom megállni, hogy ne kapjak ide-oda egy-egy falatért, de összevetve látszik rajtam, hogy minden ízlik amit kóstolok, csak éppen betelni nem tudok vele, miközben az én gyomrom befogadóképessége is végleges... Magyarán zabálok.*
- Jamaica. De angol vagyok. Odaköltöztek a szüleim, akik angolok, tehát vér szerint az vagyok, de van jamaicai állampolgárságom is. Meg angol is, nyilván. Igényeltük. *mesélek neki egy kicsit bővebben, mert úgy gondolom, hogy megérdemli, ha már ennyire törődik velem, s jobb étket kapok mint az iskolában. Viszont az érdeklődés nem egyoldalú, most már engem is érdekel a másik származása.*
- Na és te? Hol nőttél fel, mi a te történeted? *pillantok az ételekre önkénytelenül is, tehát nyilván a kérdésben van egyfajta... utalás, hogy vajon honnan tudja mindezeket, és ki is ő valójában. Remélem érdekes lesz amit mesél.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Nov. 23 2012, 15:45

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //

*Elég hamar világossá válik számomra, hogy nem egy miliőből érkeztünk, ami korábban talán szokatlan lett volna, hiszen hasonszőrűekkel "bulizgattam", mostanra azonban a Mysterionak hála nagy gyakorlattal kezelem a szegényebb réteget is, már aki hagyja. Sajnálatos módon sokan közülük eleve ellenszenvvel viseltetnek irántam, nem beszéle a nem is oly ritkán felmerülő vérproblémákról, Zaine esetében viszont szerencsére mindezekről szó sincs. Azért az belül megmosolyogtat, hogy nem tud mit kezdeni velem, de hacsak nem kezd el nyíltan sértegetni, addig kedves leszek vele, mert így diktálja a neveltetésem, és mert semmibe sem kerül.*
- Szóval amolyan utcakölyök voltál?* pillantok végig rajta, mert ezt azért nem feltételezem róla, de nemigazán vagyok tisztában a fokozatokkal.* - Hol érzed magad jobban? Otthon vagy itt?* kérdezek még, mert ha netán mégis szabad volt a kinti életében, szokatlan lehet számára a bezártság. Meg aztán hiába a kényelem, valaki a szabadságot többre tartja főleg, ha könyvek fölött kell gubbasztani. Míg mindezt megbeszéljük, ki is gondolom a mai vacsoránkat, bőségesen kiengesztelve korgó pocimat a hosszú várakozásért. Miközben rendelek, majdnem elnevetem magam a fiú arckifejezését látva.*
- Csukd be a szád, még nem jön a sültgalamb.* jegyzem meg tréfásan jelezve, hogy észrevettem nagy ámulását, ami csak fokozódik, mihelyt megjelennek asztalunkon az ételkreációk. Éhségemben el is felejtek reagálni Zaine szavaira: belefeledkezve kényeztetem ízlelőbimbóimat, mindent alaposan megrágva és megforgatva a számban, dacára a bensőmet maró éhségnek, nem sietek most sem, nehogy elvesszen az élvezet.*
- Ez csak a jéghegy csúcsa.* válaszolok végül, de szememet továbbra is a teli tányérokon legeltetem, azon morfondírozva, melyik falatka legyen a következő áldozatom.*
- Igen, legalábbis a szakácsok, pincérek, idegenvezetők és a felsőbb tízezer gyerekei.* teszem hozzá színtelen hangon, mert eszembe jut, mi mindent kellett elsajátítanom, mialatt a korombeliek vígan játszadozhattak. Persze ezen tudományok közül talán a gasztronómia a legkedvesebb számomra, meg aztán némileg melengeti az egomat, hogy kiselőadást tarthatok a kajákról Zainenek, aki - dícséretére váljék - egész jól bírja.*
- Nem kétlem és sok szerencsét!* jegyzem meg udvariasan. Természetesen az engem alaposabban ismerők pontosan tudják, hogy ezen tulajdonságok alapján nemigen jegyzek meg lányokat, de ez nem az ő hibájuk. Pillanatnyilag azonban jobban izgat a töltött gombáim kisugárzása, mint Vixié, így aztán jegelem is a témát.*
- Nemcsak mert hal, hanem mert egyedi a fűszerezése és a sütési technikája, bár a halakat gyakran kínálják citrusfélékkel.* vonom meg a vállam, áttérve megjegyzésének második felére.* - Bárkinek, akinek elég szabadideje van, vagy elég pénzt tömnek a zsebébe. Egy-egy társadalmi eseményen nagy hangsúlyt kapnak az új kreációk, hogy a sznoboknak legyen min csámcsogni.* Kétértelmű megjegyzésemmel igyekszem kissé kifigurázni régi életemet, mindazonáltal nem tagadhatom, hogy még mindig közéjük tartozom. Ha már itt tartunk, érdeklődöm kicsit a származása felől. Neve miatt nem lep meg, hogy angol vér csörgedezik az ereiben, de hogy Jamaica? Ez egészen érdekes fordulat.*
- Miért pont Jamaica? Már ha szabad kérdeznem...* tudakozódok tovább, egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatva srácot, mivel már nem létkérdés az étkezés.*
- Magyarországon, egy előkelő pár egyetlen közös gyermekeként. Ennek ellenére sok féltestvérem van, bár igyekszem összetartani a családot.* térek ki egy kicsit a nálam fiatalabbakra, mivel a szüleimről nem szívesen beszélek, így marad a kisebbik rossz.*
- A történetem pedig valahol ott kezdett színesedni, hogy apám hozzá akart kényszeríteni egy lányhoz, én pedig kvázi megszöktem a mennyegzőm elől azzal a kifogással, hogy tanulni akarok.* Azt már csak fejben teszem hozzá, hogy lehet jobban jártam volna, ha az eredeti tervek szerint cselekszem, ekkor azonban eszembe jut Marcus, mire sürgősen kérdezhetnékem támad.*
- Miért pont ide jöttél? Családi hagyomány, netán bosszú? Vagy csak unalmas volt odakint?* érdeklődöm az iskolaválasztás okairól, elvégre az ember nem találomra jelentkezik egy feketemágus képzőbe.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Nov. 23 2012, 23:33

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //

*Az ételek mellett ismerkedéssel kezdünk. Most először, a másik személyisége miatt egyáltalán nem találom ezt a helyzetet nem kívánatosnak, inkább érdeklődő vagyok, egészen addig, míg meg nem sérti a világnézetemet. Reméljük, erre sem kerül sor, mert valóban értékesnek ítélem a vele töltött időt.*
- Igen. A szüleim kidobtak. *komolyodom meg picit. Innentől kezdve talán nem kérdés, hogy hol érzem magam jobban, bár az otthon nekem nem a szüleimet jelenti, hanem Jamaicát és a barátaimat, tehát a kérdés így is értelmezhető. Picit gondolkodom el... mindenhol jól érzem magam, bár itt nehéz, mégis kezdek beilleszkedni.* - Itt is, ott is jó volt. Itt nehezebb, de majd csak lesz jobb, ott meg megszokott volt. *fejtem ki, bár nyilván érti mire célzok. Ezek után viszont az ételek is érkeznek, én pedig valóban elámulok rajtuk, egészen addig, míg meg nem hallom célzását, s most nem veszem sértésnek, mert nem illene, ő hívott meg, illetve valóban szeretném kipróbálni ezeket, igaza is van. Teljesítem hát a kérését, s hamarosan már enni is kezdünk, miközben tovább érdeklődöm, bólogatva a szavaira. Felső tízezer... hát igen, van mit látniuk, de én nem tartozom közéjük.*
- Sznobok. *horkanok fel, mert ebben mintha önirónia lenne, s azt szeretem. Nem jegyzem meg, de tetszik a mentalitás, csupán tovább falatozom ebből-abból. Ha már ételek, akkor eszembe jut még valami. Talán tud további segítséget nyújtani, mert a gasztronómia része az ital is. Asszem.*
- Mi a kedvenced ételed? Egyébként milyen italok mennek a vacsorához? Alkoholos. *faggatom tovább. Ezek után következik ő, kérdésére pedig egyszerűen megvonom a vállamat. Fogalmam sincs, miért döntöttek így a szüleim, rengeteg oka lehetett, de egyik sem biztos - mivel korán elváltunk, nem is érdekelt akkoriban ez -, midet pedig nem fogom felsorolni. Látszik tehát rajtam, hogy egyáltalán nem tudom.*
- Áh, Magyaroroszág, az olyan egzotikus hely, nem? Legalábbis a legtöbb nép szemében. Mondjuk a sok testvér nem rossz. Nekem egy sincs, pedig szeretnék. Támaszt nyújt. *gondolkodom el, hiszen én ezt látom bennük. Az összetartást, segítséget, közös élményeket és jellemet... Érdeklődve hallgatom történetét, s bár megértem, hogy ha nem tetszett neki a lány, akkor nem akarta, de mégis bugyuta fedőszöveg, hogy valaki tanulni akar... bár lehet csak én állok így ehhez a témához.*
- Akkor gondolom most tanulsz. Melyik évfolyamba is jársz? *tűnődöm el, elvégre ha működnie kell az álcának, akkor a srácnak is kell teljesítenie. Én sem engedném, hogy a semmit tanulja, ha az apja lennék. Kissé felnevetek a kérdésen, mert még magam sem tudom biztosan, de választ azt fog kapni.*
- Hát, nem tudom. Illetve, megtudtam hogy varázsló vagyok, szóval addig el sem hittem igazán, míg ide nem jöttem. Ez azért sokat ígért... fedélt a fejem fölé, ételt, tanítási lehetőséget, új ismereteket az új környezetből, kapcsolatokat... Szeretnék nagy varázsló lenni, hogy mindenem meglegyen, de azt nehéz. *szedem össze kuszán a gondolataim, s annyira elmélyedek a témában, hogy meg sem szólalok, csak tovább falatozok gépiesen. Nem érzékeny téma, nekem olyan kevés van, szerencsére nem dühödök fel mindenen, csak kicsit rosszindulatú vagyok...*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Nov. 24 2012, 17:59

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //

*A kezdeti kis malőr ellenére hamarosan élénk beszédbe elegyedek egy olyan személlyel, akinek társasága évekkel ezelőtt nemkívánatos lett volna, mostanra azonban átvettem az irányítást, melynek egyik előnye, hogy nagyobb mértékben én választom meg a beszélgetőpartnereimet. Amúgy is szeretek érdekes embereket megismerni, a gazdagok világa pedig nem sok meglepetéssel szolgál számomra, így alig tartunk néhány rágásnyi időt kérdéseink között.*
- Hű. Kemény lehetett.* jegyzem meg Zainere valló tömörséggel. Nem kezdek el sajnálkozni, mert láthatólag a srác jól megvan, feltalálta magát, mindez tehát erősítette. Meg aztán nem mindenki szereti a részvétnyilvánítást, mert a múlton úgysem változtat, csupán formalitás.*
- Brian Valentine-t ismered? Neki is egész hasonló a története.* fűzöm még hozzá, amint eszembe jut a szöszke srác, akivel oly régen nem futottam már össze, hogy lassan talán időszerű lenne kideríteni, hogy él-e még egyáltalán.* - Egyébként miért dobtak ki? * kérdezek végül rá, mert egyszerűen nem bírom megállni. Ha bunkónak tart emiatt, hát úgysem válaszol, ha meg mégse, legalább megismerem még egy szeletkéjét az életének.*
- A kedvenc ételem?* gondolkodok el hangosan, mivel úgy elég nehéz másra koncentrálni, ha narancsszirup kényezteti az ízlelőbimbóimat éppen. Végül mégiscsak sikerül, így nekikezdek a felsorolásnak.* - Talán a padlizsánkrém, a gomba minden formátumban, meg a kínai tészta tofuval, sült zöldségekkel.* sorolok fel néhányat, ami éppen eszembe jut, de nagyon sok mindent szeretek, így leginkább a hangulatomtól függ, hogy mikor mit választok. Ezért át is térek a kérdés másik felére.* - A sznobok kizárólag száraz fehérbort kortyolnak, én azonban jobban szeretem a félédes rozékat, a lányok pedig sokszor inkább az édes vörösborokat kedvelik. De ha nem szeretnél mellé nyúlni, akkor rendelj pezsgőt azzal, hogy szeretnéd megünnepelni a találkozásotokat, vagy valami ilyesmi.* rágcsálom a villámat, mely mély eszmefuttatásom jelképe. Jó érzéssel tölt el, hogy hozzájárulhatok egy sikeres randihoz főleg, ha ez lesz az a bizonyos döntő alkalom első csókkal meg hasonlók. Közben kitérünk arra, hogy én merre éltem eddig, mire Zaine egy igencsak érdekes jelzővel illeti hazámat.*
- Miért lenne egzotikus? * húzom fel a szemöldököm, kérdéssel felelve a kérdésre, mivel én ott nőttem fel, tehát nem tudom, hogy a kívülállók hogyan vélekednek Magyarországról. Minden esetre eddig talán ez a legpozitívabb jelző, amit hallottam róla.* - Nem könnyű velük, mivel ellenem nevelték őket, de most, hogy én vagyok az úr otthon, az idősebbek rájöttek, hogy nem volt minden igaz, amit rólam hallottak.* felelem bosszúsan, mivel az elején nagyon sok energiát öltem abba, hogy áthangoljam a testvéreimet és ne szakadjon szét a család. Lehet, hogy más örülne ha megszabadulna a féltesóitól, akik jobbára csak hátráltatják, de számomra fontos az otthoni béke. Most azonban a suliban vagyok, szóval el is hessegetem az otthoni képeket és a velem szemben ülő fiúra koncentrálok inkább.*
- Az elsőbe, de igyekszem évfolyamot lépni, csak hát addig még elég sok lecke választ el.* felelem grimaszolva, majd automatikusan visszakérdezek:* - Csak nem egy évfolyamtárshoz van szerencsém?* tippelek az alapján, hogy még nem járt ebben az étteremben, márpedig ha felsőbb éves lenne, csak betévedt volna néhányszor.*
- De nem lehetetlen, és ahogy hallom, érted a lényegét. A kapcsolati rendszer az alapja mindennek. Ha az megvan, és sikerül olyan irányba menned, hogy az több embernek is hasznos legyen, akkor nyert ügyed van.* bólogatok elgondolkozva, mert az kétségtelen, hogy nem kis fába vágta a fejszéjét és sokkal több oka van jól teljesíteni mint nekem.*
- Nálatok is volt bandázás?* kérdezem visszakanyarodva hozzá, mivel az ő világa még elég idegen számomra, így szeretném jobban megismerni az utcák világát is, ami valljuk be, sokkal kellemesebb néhány érdekes sztorin keresztül, mint amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg mindezt.* - Van valami izgalmas történeted?* toldom meg még egy kérdéssel. Ugyan nem a tábortűz mellett sütögetünk, de nekem pohár jó bor mellé is elfér néhány rémtörténet. Ennek megfelelően kérek is magamnak egy pohárka rozét. Zainenek nem rendelek külön, a pincér úgyis megkérdezi őt is, szóval szabadon szemezgethet az itallapról.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Nov. 27 2012, 21:07

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //

*Nyílt ember vagyok, tehát nem okoz számomra gondot a társalgás, bár természetemnél fogva hiába nem titkolózom, elég röviden válaszolok, mert nem szokásom fecsegni, vagy részletesen elemezni valamit. Nekem gyorsan és hatékonyan kellett élnem, ez ragadt rám, a jellememre. Csupán bólintok a szavaira, jól teszi, hogy nem megy bele, mert ez azért érzékeny pont. Kérdésére a falatozás közben megállva gondolkodom el kicsit, magam elé meredve, de végül megrázom a fejemet.*
- Nem. Tudod hol találom? Mesélsz róla kicsit, ha ismered? Miben egyezünk? *kíváncsiskodok, mert szeretek megismerni hasonló alkatú és történetű embereket mint amilyen én vagyok. Barátokat szülhet, engem pedig érdekel, milyen a saját történetemet mástól hallani. Ekkor jön azonban a kérdés, mire hirtelen kapom fel rá sötét tekintetem, s egy pillanatig nem válaszolok, csak komolyan meredek szemeibe, de végül döntésem szerint nem éri meg a vita.*
- Tőlük kérdezd. Bolondok. *vélekedek egyszerűen róluk, vállamat is megvonva, figyelmemet ismét az ételnek szentelve. Most ő is beszél, mert azért érdeklődöm, így bólogatok aprókat szavaira, bár látszik rajtam, hogy inkább tudomásul veszem, mintsem értem amit mond. Nem ismerem ezeket az ételeket.*
- Talán majd egyszer lesz hozzá szerencsém, érdekesen hangzik. *jegyzem meg, viszont egyáltalán nem utalok, hiába tűnhet úgy, mivel sosem szerettem más segítségét kérni, nem élősködöm máson. Ezek után következnek az italok, s ismét megállok, míg próbálom jegyezni és értelmezni szavait, különösen gondolkodó arcot vágva.*
- Hát jó... de úgy hallottam, több fajta pezsgő van. Úgy értem, ott is van száraz, meg édes, nem? *kérdezem kicsit tétován, mivel egyáltalán nem értek hozzá, de azért én is láttam már boltokban feliratokat, teljesen tudatlan és ostoba nem vagyok, azaz jó volna, ha pontosítana kicsit. Adok a tanácsára, viszont ismételten rajta van a hangsúly, hogy ne csak ő kérdezgessen.*
- Nem tudom, én így hallottam. A külföldiek érdekesnek találják, mert olyan furcsa. Nem nyugatias, de egyáltalán nem keleties sem. Olyan közép. *gondolkodom el, de mivel sosem jártam még ott, ezért nem tudok véleményt alkotni, csupán hallomásból beszélek. Testvéreire kerül a szó, s bár kíváncsi vagyok, nem szeretek személyeskedni, sem más életében vájkálni, ezért nem szólalok meg, csupán hallgatok, remélve, hogy ezzel nem bántom meg. Hamarosan tudom meg, hogy elsős, s mivel idősebbnek nézem, röviden gondolkodom el, hogy ez vajon miért van, de a kérdést illemből nem teszem fel... most nem, most adok az illemre, mert a másik megérdemli.*
- De. Nem rég jöttem csak.*felelek röviden, viszont mivel ő is elsős, nem kezdem el kérdezgetni, hogy miket ajánl, mert nem lehetek benne biztos, hogy tudja. Kétlem, hogy bukott, lehet, hogy más jött közbe, amiért évet ismételt... mondjuk egészségügyi gondok. Szavai igazak, így bólogatok rájuk, mert azért annyira nem tetszik ez a felfogás, hiszen emiatt vagyok most senki, és a "beilleszkedést" ebbe a világképbe még halogatom... ellenben ismét jön kérdés.*
- Mi baráti körnek hívtuk, de szerintem ez a te értelmezésedben már banda volna. Egyébként van, de mind elég vad, inkább csak általánosságban: capoeirázom, verekedtem anno pénzért, és tettem csomó törvény büntette dolgot, hogy megélhessek. *közlöm vele őszintén vállat rántva, s a rengeteg evés után, amit gyorsan viszek véghez, tehát gyorsan leszek is tele, elfáradok, így teszem le a kést és villát, tetemes adag elpusztítása után, mikor a pincér érkezik.*
- Öh... ugyanazt. *pislogok egy kicsit, és vágom ki magam a helyzetből, majd mikor egy kis szünet áll be, és a másiknak is feltűnhet, hogy nem eszem többet, akkor biccentek egyet jól láthatóan, ami a köszönet jele. Mondhatnám szóban, de inkább így jobban esik, ilyen vagyok, nem adok túl sokat mindenre, s éppen jókor érkezik az ital, így nem értve a borokhoz egyszerűen felhajtom a pohár tartalmát.*
- Elfáradtam. *közlöm vele egy vigyorral, ám nem fogok felállni amíg nem végez, mert érdekes a társaság, és nem is illendő. Én már többet nem eszek, és nem is kérek semmit, ellenben ennyivel azért megtisztelem.*
Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Nov. 28 2012, 23:01

//NRT: Yvonne és Leo - 2012.11.24. (Előzmény a kviddicspályán)//


*Bár azt hittem, hogy az estét egyedül fogom tölteni, mindez megváltozik abban a szent pillanatban, amikor egy lány segítségre szorul. Nem vagyok egy hős, se pedig a szőke herceg fehér lovon, de azért kedves tudok lenni, nem is kicsit, hiszen az alaptermészetem se nevezhető visszataszítónak. Az más, hogy nem jövök ki túl jól mindenkivel, mivel bár visszahúzódó vagyok, hagyni nem hagyom magam, de az emberek többsége kedvelni szokta a társaságom, akármilyen kis különc is tudok lenni ezzel az egész megjelenésemmel. Felsegítem hát a lányt, majd a bemutatkozás után már beszélgetésbe is kezdünk és ha már egy ilyen helyen vagyunk, akkor elkerülhetetlen a kviddics téma.*
- Az jó lehet. Én is szeretem ezt a sportot, de vannak akadályok, amik közénk állnak. *vonok is vállat, mintha nem számítana és inkább ki se emelem azt, hogy fél szememre vak vagyok. Hogyha okos a lány, veszi a lapot, nem úgy, mint a többiek, akik mind dísznek hitték ezt a szemfedőt, amit viselek. Így azért nehéz lenne szemmel követni a mérkőzéseket, játszani pedig még nehezebb, én pedig már rég beletörődtem mindebbe. Hazugság... magam is tudom, ha valóban beletörődtem volna, akkor most nem lennék itt. Na de nem akarom, hogy megint ez a fájó pont előtérbe kerüljön, így inkább érdeklődöm picit Yvonne felől, majd ha elfogadja, meg is hívom egy italra. Nekem is jól esne most egy tea, és ha már így összefutottunk, akkor társaságba fogyasztanám el. Legnagyobb szerencsémre a lány elfogadja a meghívásomat, így rá is bólintok, majd arrébb lépve várom meg, amíg összefogja a holmijait és végül együtt hagyhatjuk el a lelátót is. A beszélgetés nem szakad meg, nem ártana megismernünk egymást, így kapom meg az egyik legalapvetőbb kérdést, mellyel természetesen számoltam.*
- Én a cruorisba járok. Szeretem, jó ház, bár van egy sentinel, akivel egy picit sem vagyok kibékülve, de hát az élet nem tökéletes. És te? Téged hova osztottak be? *kérdezek is vissza menet közben, de szerencsére hamar elérjük a város szélén található hangulatos éttermet, így már ki is nyitom az ajtót a másik előtt, aki ha előre megy, lassan követem én magam is. Körbenézek és mivel elég sok asztal van, így az egyik ablak melletti felé indulok és ahogy odaérek, gyorsan lekapom kabátomat, amit a szék háttámlájára fektetek, majd fejem tetejéről a kalap is lekerül, így következő helye már az asztal lesz. Annyira nem tartom úgy, hogy udvariasnak kellene most lennem, így nem húzom ki előtte a széket, nem segítem le a kabátját, majd talán a jövőben, ha lesz még hasonló alkalom... inkább csak kezeimet az asztalra teszem, összefűzöm magam előtt ujjaimat, majd úgy nézek a másik szép arca felé.*
- Szóval, itt elég sok a fény és hogyha nem bánod... megnézhetném a rajzaidat? *tényleg kíváncsi vagyok, hogy mire képes a lány, szeretem mások rajzait nézegetni, így hát elmosolyodom és türelmesen várom a válaszát. Ha visszautasítja a kérésemet, akkor se sértődök meg, de azért jó lenne ténylegesen látni, hogy mire képes... A pincér amúgy el van foglalva, de talán percek kérdése és hozzánk is ideér, hogy felvegye a rendelésünket.*
Vissza az elejére Go down
Yvonne Ricci
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Ártatlanul veszedelmes
Hozzászólások száma : 156
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Orchidea háló
Üzenet : Minden éremnek két oldala van...

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Dec. 01 2012, 17:38

//NRT: Leo-Yvonne - 2012.11.24.//

*Ismét bizonyságot teszek arról, mennyire béna és ügyetlen tudok lenni, hiszen leesem a lépcsőn. A segítségemre sietnek, mit el is fogadok, és Leopold normális srácnak tűnik, de ettől függetlenül nem tudok vele még közvetlen lenni, de a beszélgetésnek nem állok ellen, így jön fel témának a kviddics. Mikor az akadályokról beszél, akaratlanul is a szemét takaró szemfedőre téved a tekintetem, és nem vagyok hülye, kitalálom hamar, hogy a fiú minden bizonnyal arra a szemére vak. Hát, nem irirgylem emiatt, de gondolom nem kér a sajnálatomból, így csak bólogatok a szavaira, majd beleegyezek, hogy menjünk el inni egy teát, így el is indulunk az étterem felé, de közben kérdezek a fiútól.*
- Hát sajnos nem szoktak úgy menni a dolgok, ahogy az emberek elképzelik... én Exortusos vagyok. *válaszolok, majd mivel nem a világ végére megyünk, így nemskára odaérünk az étteremhez, ahol biccentek köszönetképp, hogy Leopold kinyitotta az ajtót előttem, majd követem, ahogy az egyik asztalhoz sétál. Nem várnám el, hogy segítsen akár a kabátommal, akár a székemmel, így nem könyvelem el magamban udvariatlannak a fiút emiatt. Miután felakasztottam az akasztóra a kabátomat, helyet foglalok a sráccal szemben, majd leülök, és keresztbe teszem a lábaimat. A mappámat az asztal belső felére tolom, hogy ne zavarjon minket, de hamarosan húzhatom is vissza, mert Leopold kíváncsi a rajzaimra.*
- Hát, nem épp mesterművek, csak unalmas pillanataim szüleménye, de mutathatok párat. *mondom kis gondolkodás után, majd kinyitom a mappát, és odatolom a fiú elé az elsőt, majd tovább keresek, a félkészeket nem akarom neki megmutatni, meg amit tényleg úgy ítélek, hogy nem szép.*
- Ezt otthon rajzoltam, Olaszországban a tengerparton. *tolok felé még egy rajzot, mi egész jó lett szerintem, nekem legalábbis tetszik.*
- Világéletemben szerettem különféle szemeket rajzolni, itt az egyik, ami szerintem egész jól sikerült, bár nem tökéletes... *tolok felé egy harmadikat is. Nincs nálam az összes rajzom, a többi vagy béna lett, vagy félkész, ami nálam van, szóval azokat nem mutatom meg Leopoldnak, ellenben figyelem, hogy milyen a reakciója, mikor végignézi a műveimet.*
- Te miket szeretsz rajzolni? *kérdezem, mert szeretek a művészetről beszélgetni, ezt a témát közel érzem magamhoz. Általában mindenki, aki ilyesmivel foglalkozik, jobban kedvel egy bizonyos témát, vagy stílust, mint a többit, így vagyok én a tájképekkel, és a szemekkel, kíváncsi vagyok, a fiúnak van-e ilyesmi értékrendje. Közben megérkezik a pincér, így felé fordulok.*
- Erdei gyümölcsös teát kérnék mézzel. Köszönöm! *adom le a kis rendelésemet, majd valószínűleg a srác is rendelni fog.*
Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Dec. 01 2012, 22:04

//NRT: Yvonne és Leo - 2012.11.24.//


*Nem éppen így szokásom ismerkedni, de most úgy néz ki, hogy így alakult a dolog, hogy egy hölgy segítségére kell sietnem. Nem bánom, ilyesmiben még eddig úgyse volt részem a Mysterioban és egyszer mindent el kell kezdeni. Viszont már kezd hűvös lenni és a beszélgetésre, ismerkedésre jobb helyet is el tudnék képzelni, ami jelen pillanatban nem más, mint az étterem, ahol egy forró teát iszogatva minden nyugodtabb lenne. Illik ehhez a hűvös időhöz és mivel szeretek teázni, így nem is szégyellem azt, hogy nem egy sörre vagy valami rövidre hívom meg. Nem szoktam sűrűn inni, leitatni meg végképp nem szokásom senkit, így nekem megfelel ez a helyzet is.*
- Áh, szóval exortusos, onnan eddig csak Zoárdot ismerem. Ő is szeret rajzolni, bár nem láttam még a műveit. *ered is meg nyelvem, ahogy a házát is megtudhatom, de hamarosan már meg is érkezünk a bejárathoz, így kinyitom az ajtót, majd a biccentésre elmosolyodom, ezzel utalva, hogy semmiség az egész és végül már be is térünk a kellemesen meleg, kulturált helyre, ahol hamar rálelünk az asztalunkra, de a pincérre még várnunk kell. Nem bánom a dolgot, így már kapok is az alkalmon, hogy ránézhessek rajzaira, így kerül is elő a mappa és az első kép, amit kezembe is veszek.*
- Ez nagyon szép, tetszik a kép egyszerűsége és ahogy kitaláltad az egészet. *pillantok fel a lány szemeibe, miközben véleményt mondok a művéről, majd ez után jön a következő, amely már egy tájkép és közelebb is áll hozzám, mégis, az előzőt valamiért szebbnek tartottam, jobban megfogott. És jöhet végül az utolsó is, a szem, így nézegetem meg a szép vonalakat és csak ez után adom vissza a rajzokat.*
- Mindegyik szép, de leginkább az első tetszik, valahogy az rögtön megfogott! De nagyon ügyes vagy. *én is mutatnék neki egy-két rajzot, de hát nincs nálam egy se, majd talán legközelebb, hiszen remélem, hogy lesz még ilyen alkalom.*
- Én a tájképek kedvelője vagyok, embereket ritkán rajzolok, de a természet... arra szinte mindig, mindenhol van lehetőség, mégha az egész kép lényege akár egyetlen, picinyke virág is. Úgy tudom, hogy van egy vízesés a szigeten, majd szándékomban áll meglátogatni és megörökíteni. *mesélek is egy kicsit jövőbeli terveimről, de ez után már ide is ér hozzánk a pincér, így feltekintek rá és miután Yvonne leadta a rendelését, magam is megteszem.*
- Én egy epres teát szeretnék kérni. *nem túl extra tea, de most ezt kívánom és mivel ilyen későn nem kapni a finom eprekből, jól fog esni ismét érezni az ízét a számban. Szerencsére a teák hamar elkészülnek, így meg is kapjuk őket, tehát a poharat már magamhoz is veszem és lassan fújni kezdem az italt, na meg aprókat kortyolgatni belőle.*
- Van olyan hely, ahova el szeretnél jutni mindenképpen még az életed során? Tudom, hogy a mágia segítségével minden lehetséges, de mindig akad egy olyan hely, amelyre az ember nagyon vágyik... vagy akár több is. *kérdezek is rá kíváncsian, miközben tovább iszogatom az italomat, de tekintetemmel a lány arcát fürkészem.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 03 2012, 22:28

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //


*Nem nagyon zavar, hogy Zaine nem egy locsifecsi alkat, én amúgy is szeretek körmondatokban fogalmazni, tehát döccenőmentesen folyik a társalgás. Mivel én beszélek többet, lassabban is megy a falatozás, ennélfogva hamar elüli a hasamat a sok finomság. Szerencsére a srác farkaséhesnek bizonyul és el is pusztítja nagyját, így nem megy kárba az étel.*
- Brian Cruós, szóval a suliban valamerre biztos megtalálod. Elég feltűnő jelenség a hosszú szőke hajával..* mosolyodom el, hiszen innen kapta tőlem a becenevét is, meg aztán rég nem láttam a fiút, jó lenne ismét összefutni vele a közeljövőben. Konkrét dolgokat én sem nagyon tudok az előéletéről, mivel erre nem igazán tértünk ki akkoriban.* - Azt tudom róla, hogy az ő hazájában gyakoriak voltak a bandaháborúk, meg megtanított graffitizni, mert jól rajzol.* összegzem azt a kevéske infót, ami hirtelen eszembe jut, majd vigyorogva hozzáfűzöm.* - Ki is dekoráltuk a suli egy részét. *sajnálatos módon a magiszterek arcát nem láttam, amikor felfedezték a karikatúrákat a tornyokon, meg a falakon mindenütt. Egyszerre csak eltűntek a rajzaink, mintha ott sem lettek volna. Nem tudom hogyan, de a falfirkáktól hirtelen eljutunk a pezsgőkig, ami már inkább az én asztalom.*
- Ugyan azt tudom elismételni, mint a boroknál. A szárazat istenítik, de én az édeset jobban szeretem. Valószínűleg a lányok többsége is így van ezzel.* vonom meg a vállam, mert elég nehéz valakinek úgy eltalálni a z ízlését, hogy még csak nem is láttam. Vagy legalábbis nem vagyok benne biztos. Ezután jön Magyarország jellemzése, ami eléggé meglep, a magyarázat meg egyenesen viccesen hat, ezért jóízűt kacagok rajta.*
- Ez jó.* bólogatok, majd eszembe jut a sokat hangoztatott közhely:* - Ezért is nevezik Európa szívének. Meg aztán ha egy kis képzelőerőt viszel a dologba és úgy tanulmányozod a térképet, rá lehet fogni, hogy szív alakú.*kommentálom valamivel bővebben, mint első nekifutáskor. Miután megbeszéljük, hogy mindketten elsősök vagyunk, Zaine a kérésemre mesél néhány dolgot az otthoni tevékenységéről, mire én kezdek el értetlenkedni.*
- Mit jelent az a capo izé?* meredek rá úgy, mintha egy újonnan felfedezett állatfajt emlegetett volna épp az imént. Ki se tudom mondani első nekifutásra, de ha szerencsém lesz, elmagyarázza nekem, hogy mit is takar ez az elnevezés. A többi dolog hallatán nem nagyon csodálkozom, hiszen már nagy vonalakban elmagyarázta, miként élt mielőtt ebbe a suliba jött volna. Ugyan én nem szorulok ilyesmikre, de azért nem rólam mintázzák a törvénytisztelő polgár lovasszobrát, szóval nem fogok itt ejnye bejnyézni.*
- Sajnálom, hogy ilyesmikre kényszerültél, bár a szükség sok hasznos dologra megtanítja az embert.* summázom, noha azt kétlem, hogy pont az én együttérzésemre van szüksége pláne, hogy meglehetősen talpraesettnek tűnik, valamint nem túl érzelgősnek. Vagy csak jól titkolja.*
- Örömmel látom, hogy eddig tetszik a felhozatal.* mosolyodom el, mikor ő is ugyan azt kéri a pincértől, amit én, mert ezt a bizalom jelének tudom be. Valószínűleg az itallapot sem ismeri sokkal jobban, mint az étlapot, így értem, miért hagyatkozik ebben is rám, viszont most nem kezd el tovább kérdezősködni ezzel kapcsolatban, aminek hamarosan meg is tudom az okát.*
- Nem csodálkozom. Szép teljesítmény.* intek fejemmel a megüresedett tányérok felé, a biccentését, mellyel valószínűleg megköszönte mindezt, egy apró mosollyal nyugtázok. Már az is örömmel tölt el, hogy nem rabolt ki valakit mindezért az ételért, szóval behúzom a strigulát a napi jócselekedetért. Meg aztán én is gazdagodtam néhány érdekes történettel, ismét közelebb kerülve a társadalom tőlem legmesszebb élő rétegéhez.*
- Ha gondolod, lassan visszamehetünk a kastélyba.* jegyzem meg kis szünet után, ami alatt levadászom az utolsó kóborló gombafalatkákat is, és már csak a rozémat kóstolgatom kedvtelve.*
- Azt hiszem, ma lemondunk a desszertről. Remélem nem bánod.* jegyzem meg, mivel részemről egy sütimorzsát sem tudnék legyűrni, így ha a fiú egyetért, kérem is a számlát. Míg arra várakozok, hogy fizethessek, elmélázva meredek ki az ablakon, figyelve az egyre ritkuló forgalmat.*
- Gondolkodtál már rajta, hogy mit veszel a lánykának karácsonyra? Vagy ott még nem tartotok?* kérdezem hirtelen, ismét visszakanyarodva az eredeti témához, ami miatt elkezdett engem faggatni az éttermi szokásokról.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Dec. 07 2012, 20:29

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //

*Egy falat... egy mondat. Így halad a normális ember, velem ellentétben, mivel én zabálok, s csupán azért állok meg beszélni, hogy nyelőcsövem ne tömődjön el az ételtől, és képes legyek fulladás nélkül lenyelni az ételt. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érdekes a társalgás... rengeteg téma merül fel, sokat tudok meg.*
- Pf... szőke herceg. *gondolkodom el, de lévén, hogy nem ismerem, nem ítélkezek.* - Graffitizni? Az jó, én is műveltem egy ideig. Egyszer elmehetnénk ketten, nem? *ragadom meg ezt a mondatot, elvégre az iskolában nem találkoztam művükkel, a bandaháború pedig nem olyan téma, amit egy köreimbe nem tartozóval fogok megvitatni. Kérdezni kérdezek, hiszen nem világos az italok témája, de szavait nagy bólogatás kíséri részemről, s jegyzem is az információt. Mivel őszintén szólva annyira penge nem vagyok, hogy tudjam milyen alakú Magyarország, így inkább nem felelek, csak elmosolyodok, de nem szeretnék ostobaságot mondani, vagy tudatlanul mindenre bólogatni.*
- Capoeira. Brazil táncos-harc. Tulajdonképpen a rabszolgatartás idején alakult ki, lassabb és gyorsabb, földhözragadtabb és akrobatikusabb verziója is van. Én a másodikat művelem. Zenére harcolnak legtöbbször, de lényegében nem tánc, csak annak van álcázva. Gyorsaságon, egyensúlyérzéken, erőn és megtévesztésen alapszik. *mutatom be pár mondatban, s a legkevesebb az, hogy ha már szeretek valamit, akkor viszonozom vele a vacsorát, így gondolkodom el, majd szólalok meg ismét.* - Ha gondolod mutathatok majd pár mozdulatot. Érdekesség képpen. *jegyzem meg várva válaszát, azonban természetesen nem sértődöm meg, ha bármiben is elutasít. Nincs szükségem a sajnálatra, a durvább témák pedig nem asztalhoz valóak, ezért egy ideig nem szólalok meg, csak mikor már távozásunkat említi meg, akkor bólintok.*
- Semmi gond... majd legközelebb. *kacsintok a desszert témára.* - No meg nem akarjuk, hogy kijöjjön. Inkább sétáljuk le míg haza tartunk. *vigyorodom el, s hamarosan talán fizethet is a másik. A többieket nézem elgondolkodva, mikor meghallom kérdését, és meglepetten téved rá tekintetem, de mélázva.*
- Ö... nem. De végülis nem rossz ötlet. Lehet csinálok neki valami szépet. Nincs pénzem hogy vegyek. *vonom meg a vállam, mert nekem szó szerint nincs pénzem, amit meg lopok, nem költöm a lányra, mert az ajándékot is bemocskolná a lopott pénz. Amennyiben végre fizet a másik, úgy fel is állok, s ha minden igaz, esetleg társalogva, de elhagyhatjuk az éttermet, hogy visszatérjünk az iskolába, ahol útjainknak nem kell elválni, lévén, hogy egy házba járunk.*


//Köszöntem a játékot, és akkor majd remélhetőleg rosszalkodnak még együtt egy festékes kannával. Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Yvonne Ricci
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Ártatlanul veszedelmes
Hozzászólások száma : 156
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Orchidea háló
Üzenet : Minden éremnek két oldala van...

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Dec. 08 2012, 17:54

//NRT: Leo-Yvonne – 2012.11.24.//

*Egy kicsit bénázom, minek az lesz a következménye, hogy társaságom akad egy diáktársam személyében, aki segítőkészen viszonyul hozzám, majd meghív teázni, így el is megyünk az étterembe, közben pedig megtárgyaljuk, ki melyik ház tagja.*
- Nem ismerem Zoárdot, de ha találkozom vele a jövőben, akkor legalább tudni fogom, hogy ő is művészlélek. *mosolyodok el kicsit, majd immár az étteremben letelepedünk egy asztalhoz, és mivel Leopold kéri, így megmutatom neki három rajzomat. Kicsit félek a véleményétől, mert nem tartom magam egy olyan hű de nagy tehetségnek, de azért annyira béna sem vagyok, de mindez ízlés kérdése. Végig figyelem a fiút, próbálom leszűrni a gesztusaiból, ha szavai nem őszinték, de nekem úgy tűnik, tényleg igazat mond.*
- Köszönöm, igyekszem. *mondom kissé elpirulva, nem szoktam hozzá, hogy megdicsérnek. Na de hogy tereljem egy kicsit a rajzaimról a témát, arra kérdezek rá, ő miket szeret rajzolni.*
- A szemeken kívül én is imádom a tájképeket. Otthon a környéken sok szép hely volt, amit le lehetett rajzolni, festeni, szóval megörökíteni. A vízesés pedig tényleg gyönyörű, még nem rajzoltam le, de majd tavasszal sort kerítek rá. *jó ötletet adott a fiú, elraktározom a memóriámban, hogy amint egy kicsivel jobb idő lesz, látogassak el a vízeséshez. Egyrészt nyugodt ott minden, szeretem a természetet, és még egy jó ihletadó is a táj. Nemsokára idejön a pincér, és mindketten rendelünk teát, ami nemsokára meg is érkezik, de még nem nyúlok hozzá, megvárom, míg picit meghűl, mert nem szeretném megégetni a nyelvemet. A fiú következő kérdésére nem számítok, és picit el is gondolkozom. Hogy hova mennék? Fogós kérdés.*
- Hm, szeretnék elmenni Egyiptomba. Megnézném a piramisokat, és ki szeretném próbálni a búvárkodást, és azt hallottam, Egyiptomban a legjobb. *belegondolok, milyen jó lenne alámerülni, és megcsodálni a tenger élővilágát, aztán pedig az emlékeket papírra vetni. Na majd nyáron sort kerítek rá mindenképp.*
- Neked van valami ilyen hely? *teszem fel a kérdést én is, hisz nem szeretném, ha Leopold úgy érezné, hogy csak ő beszéltet engem. Nem vagyok a legjobb beszélgető témák kitalálásában, tekintve, hogy nem nagyon szoktam beszélgetni a családomon kívül más emberrel. Nem vagyok antiszociális, félreértés ne essék, de nem kedveltek sokan a régi iskolámban, de itt igazából normálisan viselkedtek velem az emberek, legalábbis eddig, és igyekszem megváltozni. Amíg a fiú válaszol, én is megpróbálok belekortyolni a teába, de még meleg, így inkább leteszem még. Fújni most nincs kedvem, ráérek megvárni, míg lehűl iható hőmérsékletre.*
- Sok helyen jártál már a világon? *érdeklődöm, ha már így feljött az utazás témája. Engem nagyon érdekelnek a különböző kultúrák, így biztos bejárom majd a világot, ha elvégeztem az iskolát, de vajon a fiú hogy van ezzel?*


Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Dec. 09 2012, 13:41

//NRT: Yvonne és Leo - 2012.11.24.//


*A beszélgetést már egy nyugodtabb és kellemesebb helyen folytatjuk, hogy egy tea mellett ismerhessük meg jobban egymást. Elég szótlannak tűnik a lány, de megpróbálok tenni ellene, feloldani egy kicsit, hiszen szívesen gyűjtenék barátokat, de nem mindig megy minden egyszerűen. Egy közös téma azért mégis csak akad, ami a rajzolás, ezért is kérem el tőle a rajzait, hogy megnézhessem. A szemes kép annyira nem vonz, talán saját magam miatt, hogy csak fél szemmel élek, de az első az tényleg nagyon tetszik, el tudnék képzelni bővítést is a képhez, de ezt most nem teszem hozzá, ez Yvonne dolga, hogy neki mi hogyan is tetszik.*
- Otthon? És az hol van? Merről érkeztél ide? *kíváncsiskodom is kicsit, hiszen erre eddig még nem kérdeztem rá és így látatlanba a sok országból nehéz kitalálni, hogy melyiket is tartja annyira szépnek a lány. Elmondom azért még azt is, hogy én a tájképek kedvelője vagyok, amely ismét egy közös téma, de van is egy tervem, hogy felkeresem majd a Seol szigetén lévő vízesést és azt is lerajzolom majd valamikor, talán még a télen, hiszen a havas táj is van olyan gyönyörű, mint a tavaszi vagy esetleg az őszi látkép. A pincér is ideér hozzánk idő közben, így adjuk le a rendelésünket és mivel nem ételről van szó, egész hamar meg is érkezik az innivalónk.*
- Köszönjük! *tekintek is a másik felé, majd ez után magamhoz veszem a sajátomat és picit kevergetni kezdem, majd meg is fújom lassan, hogy hamarabb hűljön, e közben pedig tovább érdeklődöm a másikról.*
- Oda én is elmennék, de engem a piramisok jobban érdekelnek, meg a régi sírok. *mosolyodom is el, de persze a búvárkodást is kipróbálnám, de mindent csak időben, a fontossági sorrendben ez hátul szerepel.*
- Engem nagyon érdekelnek az ókori népek és azoknak a kultúrájuk, így a maják régi lakhelyére mennék el, illetve keltákhoz is, na meg Egyiptom ugye, amit te is mondtál. Van még pár ilyen hely, amit szívesen megnéznék, de majd idővel teljesül minden. *emelem is fel a kapott bögrét, majd lassan iszom is belőle pár kortyot, majd amikor visszakerül az asztalra, már meg is rázom a fejemet cseppet.*
- Nem, még nem igazán, de tervezem, hogy ezen hamarosan változtatni fogok. Most itt a Mysterio, jövőre kezdem el úgy igazán a tanulmányaimat, biztosan lesz lehetőségem világot is látni. Te egyébként hogy állsz a tanulással? Jövőre hányadikos leszel? *kíváncsiskodom még egy kicsit, mivel erről fogalmam sincs és őszintén szólva örülnék, hogyha legalább egy évfolyamtársamat megismerhetném már előre, nem mindenki idegen lenne az órákon.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   

Vissza az elejére Go down
 
Étterem a város szélén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
12 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14  Next
 Similar topics
-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: