Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Étterem a város szélén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Dec. 09 2012, 15:59

// NRT: Zoárd-Zaine, 2012.11.13 //

*Nem szeretek csendben eszegetni, ha már egyszer van társaságom, így főként rám hárul a feladat, hogy szóval tartsam a másikat, nehogy belefulladjon a sok finomságba. Persze ez nálam nem gond, órákig el tudok beszélgetni valakivel, akit még csak nem is ismerek, elvégre erről szólt az egész eddigi életem. Azért Zainre sem lehet panasz, mert azon túl, hogy mindent elpusztít, amit én már nem tudnék megenni, még érdeklődik is azon témák iránt, amik szóba kerülnek. A legkevesebb, hogy én is viszonzom a figyelmet.*
- De. Már úgyis van némi gyakorlatom, meg aztán kíváncsi vagyok, hogyan rajzolsz.* egyezek bele némi töprengés után, bár azt tudom, hogy graffitizni merőben más mint mondjuk szénnel papírra rajzolni.* - De szerintem ne a suliban csináljuk, hanem valahol Mysterio határában, mert szeretném ha megmaradna.* teszem még hozzá, mert az utóbbi művünket sajnos eltüntették. Egy kicsit mondjuk már hideg van a hosszú lére eresztett alkotásokhoz, ennek ellenére már alig várom, hogy rendetlenkedhessek egy kicsit. A Braint érintő titulus hallatán még elmosolyodom, hiszen tudom, milyen képet vágna a "herceg" szó hallatán, de nem fűzök hozzá megjegyzést, inkább a capoeira felől érdeklődöm, amelynek jelentése mindez idáig elkerülte a figyelmemet.*
- Hűű jól hangzik.* ismerem el szavai hallatán, amint megpróbálom elképzelni az összképet. Noha kételkedem némileg abban, hogy az akrobatikus elemek mennyire mennének nekem, mégis beleegyezem a tanítgatásba. Elvégre egyszer élünk, nemigaz?* - Szívesen megnézném, és kipróbálnám, ha nem bánod. Bár ellened semmi esélyem, azért megnézném van-e érzékem hozzá.* egyezek is bele rögtön, ha már egyszer felajánlotta a dolgot, meg aztán érdekesebb edzéstípusnak tűnik, mint amit a konditeremben lehet elkövetni.*
- Igazad van, én is jól laktam.* bólintok szavaira, majd az intésemre előkerülő pincérnek ki is fizetem a vacsoránkat. Míg asztalunkról eltűnnek a vacsora romjai, fel is húzom kabátomat, nyakamra tekerve hosszú sálamat, mivel odakint meglehetősen hideg van már.*
- Értem. Végül is, az a legjobb ajándék, amit az ember maga készít.* helyeselek, miközben elhagyjuk az éttermet. A visszaúton még esik pár szó közöttünk, főként a tervezett graffitizés részleteit tárgyaljuk meg, majd a tornyunkba érve el is köszönök a fiútól és visszavonulok a szobámba.*

// Én is köszi a játszit, a rosszalkodást meg majd beütemezzük..//
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Dec. 20 2012, 10:50

// Spirituális ismeretek 4. házi //

*Korán kelek, hisz közel a házik leadásának határideje, én meg még el vagyok maradva néhánnyal. Azt választom elsőnek, amelyik egyúttal szórakoztatónak is ígérkezik, nevezetesen a pszichokinézis gyakorlását. Az írásbelik letudása után kimászok az ágyból, ahol eddig hasaltam és a ruháim után kezdek kotorászni. A mai napon egy sötétkék inget húzok a fekete nacimhoz, amit egy fekete mellénnyel és egy kék sállal egészítek ki. Fekete kabátomban indulok Mystral felé: egészen pontosan az étterembe igyekszem, kellemetlen meglepetést tartogatva valakinek. Nemrég beszéltem a főnökkel az új alkalmazottjáról, aki azután, hogy elcserélte az előételemet a múltkor, legközelebb malacsültet rakott elém, egészben. Felháborodottan vontam kérdőre, mire még neki állt feljebb és ki akarta fizettetni velem a jókora adag ételt, Végül engedtem, becsomagoltattam és a szegényeknek adtam. Ám mindezek után a főnök engem ti8tulált túlérzékenynek, hiszen a pincér patyolat tiszta, ne is mondjak róla rosszat. Ha így állunk, nekem sem kell finomkodnom, mert az elég egyértelmű, hogy nem fogom lenyelni csak úgy a sértést. Ennek megfelelően a bosszúálló anygalok arcán virító mosollyal nyitok be az étterembe, ahol a korai óra ellenére pár vendég már megkezdte napját egy könnyű reggelivel. Jómagam is helyet foglalok, és mindaddig elküldöm a pincéreket, mígnem az újoncka kerül az asztalom felé.*
- Jó reggelt! Egy csokis kávét szeretnék.* rendelek találomra valamit, hiszen most nem a kulináris élvezetek miatt jöttem ide. Míg fő a kávém, nekilátok olvasni, de egyáltalán nem köt le egyik cikk sem, hiszen fejben már a végrehajtandó feladatra koncentrálok. Mihelyt meglátom a tálcán gőzölgő kávét, amint az újoncka felém lavírozik vele, lejjebb csúsztatom egy centivel a hírlapot, hogy kényelmesen átlássak fölötte.* ~Ez mókás lesz!~* lelkendezek magamban, majd összpontosítani kezdek a csészére. Nem valami egyszerű úgy, hogy még mozog is, de elég sokat gyakoroltam már a technikát ahhoz, hogy jó erős koncentráció mellett sikerüljön, amit elterveztem. Néhány másodpercet még adok neki, amíg odaér az egyik kalapos úrhoz. Mindeddig csak enyhén birizgálom gondolataimmal a teli kávéspoharat, ám ebben a pillanatban jó erősen megragadom és egy hatalmasat lökök rajta. Ez nem igényel különösebb koordinációt, mégis elsőre nagy erőfeszítéssel jár, mert még nem melegedtem bele. Közben észre sem veszem, hogy kezeimet ökölbe szorítom a művelet során, így az újság helyenként jelentős ráncosodást szenved. Csak akkor engedek szorításomon, mikor elégtétellel nyugtázom, hogy a kávé jelentős része a vendég kalapjába folyik. Pár csepp kerül a pincérre is, amikor a kalapos felugrik, és kalapját messze hajítja, hiszen az abból csöpögő lé meglehetősen forró. Újoncka egyből nekilát töredelmesen szabadkozni, hol a vendéghez kap hangedlijével, az ő ruháját tisztogatva, hol pedig a kalap után indulna, csinos kis barna lábnyomokat hagyva maga után. Magamban jót kuncogok, ám ennyivel természetesen nem érem be, csupán pár percre vonulok vissza újságom mögé, miután a többi vendéghez hasonlóan én is megeresztek néhány ejnyebejnyéző szót. Diadalittasan hallgatom a vendég szidalomáradatát, ami alatt valósággal meggörbül a pincér, de valahogy nem tudom sajnálni a srácot. Nem is kell sokat várnom arra, hogy a dühös vendég kicsörtessen az étteremből, az újoncka pedig hamarosan felbukkan a z asztalom mellett, mire nagy kegyesen méltóztatok rápillantani.*
- Azt hiszem, eltekintek ma a kávémtól, és inkább valami veszélytelenebbet választok.* közlöm gonoszul, hihetetlen módon élvezve a jelenetet. Nem is kell sokat gondolkodnom könnyű reggelim témáján, továbbá nem akarom megvárakoztatni szegényt, még rengeteg baki vár rá a mai reggel folyamán.*
- Szeretnék kérni néhány pirított gombaszeletet csípős mártással.* küldöm ismét dolgára a fiút, közben felmérem a terepet. Szerencsémre csak három ember tartózkodik rajtam kívül itt, kettő belemélyedve a napi sajtóba, az egyedüli ifjú hölgy pedig a mosdók irányába indul, ám közben kihozzák neki az ételt.* ~ Pompás!~* lódítom meg gondolataimat a tányér irányába, amin esztétikus műgonddal elrendezett pirítóskockák és különleges pástétomok kínálják magukat. Ez azonban nem sokáig mard így, mert a pszichokinézis erejével jó nagy rumlit csapok a tányéron, összekeverve a különböző kis kupacokat, mígnem leginkább egy vájú moslékhoz hasonlít az egész. A tetejében még a villát is a kompozíció közepébe fektetem, mintha valaki megkóstolta volna az ételt, bár először elvétem a tányért és véletlenül az asztaldíszbe állítom bele a célszerszámot. Mindezzel pont addigra végzek, mire ismét feltűnik az ajtóban az újoncka, felém igyekezve a gombalakomával. Most egy fokkal nehezebb dolgom van, hiszen az egész tányért nem ragadhatom meg, az túl feltűnő lenne. Inkább egy székre koncentrálok, és már azelőtt elkezdem finoman mozgatni, hogy odaérne a srác. Akkor azonban még pár centit mozdítok rajta, hogy pont elakadjon benne a lába, mire látványos hasraesést produkál, a reggelim pedig pont mellettem landol a földön, ám a pincér sem késlekedik sokat, hamarosan meg is érkezik, vagy fél métert csúszva a kövön. Ezután gyorsan kell cselekednem: míg az fiú igyekszik mihamarabb összekapkodni az étel romjait, teljes erőmmel a szószra koncentrálok. Igyekszem a tányérszilánkokat nem hozzávenni, hiszen nem akarom megsebesíteni, csak kellemetlenséget okozni neki, de azt bőven. Szerencsére eltart neki egy ideig a művelet, én pedig tökéletesen rálátok az ételre, így fokozatosan mélyíthetem el a figyelmemet, mígnem tökéletesnek érzem a dolgot, és felemelek egy kevés szaftot, és teljes erőből az újoncka arcába csapom. Persze ez a valóságban nem olyan látványos, hiszen csak nekem szükséges több erőt kifejtenem, valójában csak annyi látszik, hogy az egyik gomba, amihez hozzáér, hogy a felmosó vödörbe rakja, a nyomástól kipukkan, és jó pár csepp csípős szaftot lövell a srác szemébe.
Újoncka meglepetésében felkiált, majd az egyre erősödő égető érzés hatására vakon a konyha felé kezd el botladozni, hogy kimossa a szeméből a mártást. Közben jó néhány széket felborít, nekimegy pár asztalnak, amik mint a biliárdgolyók, viszonylag helyes pályára állítják. Jó pár perc eltelik, mire újra megjelenik, égővörös szemekkel, pedig már kezdem azt hinni, hogy ki sem meri többet dugni az orrát. Pont jókor érkezik, mert a kis szöszinek van hozzá egy-két keresetlen szava a tányérját látván. Persze a srác nem tudja, mi történhetett, de készségesen megígéri, hogy azonnal kicseréli a terítéket, és a ház ajándékaként addig is egy kis teával kínálja a hölgyet. A lány valamivel csendesebben folytatja a hisztit, majd úgy dönt, hogy királykisasszonyt játszik, és rá sem pillant az ismét megjelenő férfire, hanem nekilát körmöt festeni. Míg arra várok, hogy az újoncka ismét felbukkanjon, óvatosan kiemelem a nő tárcáját a zsebéből, és amíg a férfi az új terítékkel matat, óvatosan a köténye hátsó zsebébe csúsztatom. Szerencsére nem valami hatalmas női bukszáról van szó, ami egy kisebb táskának is elmegy, hanem egy lapos kis erszényről, amit észre sem vesz a srác, annyira el van foglalva, hogy most az egyszer mindent jól csináljon. Igyekezete meg is látszik verítékben úszó, pipacspiros arcán. Úgy döntök, ennyi bőven elég lesz ahhoz, hogy kirúgják, így szólok is neki, hogy meghívnám a főnökét egy kávéra. Látszik rajta, hogy megilletődik szavaim hallatán, hiszen arra számít, hogy a balszerencse sorozat tovább folytatódik majd, amiben nem is téved olyan nagyot. Nekem azonban már kissé kezd megfájdulni a fejem a sok erőfeszítéstől, ezért további előkészületeket nem teszek.*
- Üdvözlöm! Hogy van?* veszem fel az udvarias formát, mikor a tulaj megjelenik az asztalom mellett. Ritkán szokott kijárni vendégekhez, én is rendszerint az irodájában beszélgetek vele, ám most kicsi a forgalom, meg van egy olyan érzésem, hogy az újonckát akarja szemmel tartani, hiszen odabent is biztosan híre ment a botladozásainak.*
- Szervusz, fiam! Nem valami fényesen, ami azt illeti. Megfáztam, vagy mi a csuda. Ráadásul ez a Danny fiú ma akkora rumlit csap itt, nem tudom, mi lelhette...* köhécsel szavait alátámasztva, ám közben fél szemmel az alkalmazottait lesi. Hiába, sosem tud kikapcsolni, de talán ez most előny is. Váltunk pár udvarias szót még, ám a társalgás hirtelen abbamarad, mikor a nő felfedezi, hogy eltűnt a tárcája. Zavartan keresni kezdi, mígnem észreveszi, hogy az újoncka zsebéből kikandikál az egyik sarka. Ha jól hallom, még egy pofon is elcsattan, de látni nem látom, mert az üzletvezető azonnal felpattan, és tornyosuló alakjától nem látom a kibontakozó jelenetet. A hangeffektusoknak hála azonban remekül szórakozok, még egy elégedett vigyort is megengedek magamnak. Hamarosan látom, ahogy a nyugtatgatás ellenére a fiatal lány is elviharzik, fel sem véve a kabátját. Tárcáját diadalittasan maga előtt lengeti, még megereszt néhány szót a kevésbé udvarias formulák közül válogatva, majd hangos csattanással bevágja maga mögött az ajtót. Egy pillanatra mélységes csend telepedik az étteremre, csak én fuldoklok a nevetéstől, hiszen jól tudom, hogy a tulaj most szívja tele a tüdejét, hogy alaposan leteremtse az alkalmazottját. Mindezek után jól hallhatóan ki is penderíti innen, ám előbb még kirója rá utolsó feladatát, nevezetesen, hogy össze kell takarítani a kuplerájt, amit okozott.*
- Látom egy kis dolgod akadt, nem is zavarlak, csak gondoltam elköszönök. További szép napot!* lépek oda az étteremvezetőhöz, aki szerintem meg sem hallja szavaimat, annyira lefoglalja a fújtatás. Természetesen nem is azért lépek oda hozzá, hogy átadjam jókívánságomat, csupán egy győzedelmes pillantást szeretnék vetni a megsemmisült expincérre. * ~ Látod, én mindig elérem azt, amit akarok.~* üzenem tekintetemmel, bár nemigen mer rám nézni, annyira lefoglalja a teríték rendezgetése és a tajtékzó tulaj széles gesztikulációinak elkerülése. Miután kellően kigyönyörködtem magam a látványban, elégedetten húzom fel kabátomat, és el is hagyom az éttermet, hogy a kevésbé szórakoztató teendőim után nézzek*
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Dec. 21 2012, 14:56

//Nekromancia 9. házi//

*Télhez képest elég enyhe az idő, és az exortusos leányzó ezt ki is használja arra, hogy sétáljon kicsit Mystral parkjában. Természetesen az enyhe idő ellenére is felöltözik, farmernadrág van rajta, vastag pulcsi és fekete szövetkabát, nyaka körül pedig egy fehér sál van. Lábán bokacsizma van, mi lapos talpú, táska nincs nála, varázspálcája és némi pénz a zsebében lapul. Ráérős léptekkel sétálgat a karácsonyon elmélkedve, mikor kizökkentik gondolatmenetéből, méghozzá egy nő, aki kb. 40 év körüli lehet, ha a külsejét tekintjük, szegényes ruhát visel, és látszik, hogy nagyon vékony. Az arcán kétségbeesés, és félelem ül, és szaporán veszi a levegőt, mintha az elmúlt perceket rohanással töltötte volna.
- Kérlek! Segíts rajtunk! Szegények vagyunk, mint a templom egerei! Férjem otthon van három kiskorú gyerekünkkel, és nincs mit ennünk! A bankár ki akar minket lakoltatni, mert nincs pénzünk fizetni a szerény kis bérlakást! Ilyenkor karácsony előtt… segíts rajtunk valahogy! *rimánkodik a nő, miközben arcáról már potyognak a könnyek, ahogy mesél, és Alinoxnak szinte a szíve szakad meg.*
- Hogy segíthetnék? Nem lehet valahogy meggyőzni a bankárt? *kérdezi egy zsebkendőt nyújtva át a nőnek, aki egy trombitálós orrfújás után megrázza a fejét.*
- Próbáltunk vele egyezkedni. Kértünk még egy kis időt, legalább az ünnepeket had töltsük a lakásban, ha már ételre nehézkesen futja, legalább tető legyen a fejünk felett… de nem ad haladékot, ma délután jön kilakoltatni minket… jajj jajj. *jajgat a nő, és Alinox nem érti, hogy lehetnek egyesek ilyen szívtelenek, mint ez a bizonyos varázslóbankár.*
- Hol van most a bankár? Nem tudja véletlenül? *kérdi az exos, miközben fejét azon töri, hogy segíthetne ezen a szegény nőn.*
- De, épp az étteremben tömi a fejét az a mocsok! *mondja a nő, és kérlelőn néz Alinoxra.*
- Kérlek… valahogy győzd meg, hogy ne küldjön minket az utcára! Pénzt is adok érte! *pislog fel a kék szemekkel a leányzóra, aki bólint.*
- Nem fogadok el pénzt, de megteszem, amit tudok. Jöjjön velem az étteremhez, meglátjuk, mi lesz, de nem ígérek semmit. *ajánlja fel a lány, mire a nőnek, kinek, mint út közben kiderül, Barbara a neve. Belépve az étterembe Barbara rámutat a bankárra, ki egy testes, kopaszodó idősebb férfi, aki jóízűen csámcsog az előtte levő káposztástésztával púpozott tányérjából. Alinoxnak a gyomra felfordul ettől az alaktól, de emiatt most még eltökéltebb lett. Kicsit meglöki Barbarát, hogy jöjjön vele, aki vonakodva bár, de megindul. Alinox leül a férfi asztalához, a nő pedig mögötte áll meg.*
- No lám, kit fújt erre a szél! Remélem összepakoltak már, mert a kora délutáni órákban megyek kipaterolni magukat! *röhög fel gúnyosan a bankár, és Alinoxban felmegy a pumpa.*
- Na ide figyeljen! Hogy lehet ilyen szívtelen, hogy utcára teszi ezt a nőt a férjével és a három kisgyerekével együtt? Ráadásul az ünnepek előtt, télen! Képzelje már bele magát az ő helyükbe! Maga mit szólna ehhez? *csattan fel Alinox, mire a férfi szájában megáll az étel, feje elvörösödik a méregtől.*
- Hogy képzeled, hogy idejössz és vádaskodsz? Te is egy ugyanolyan senki vagy, mint a Denver család! Pff… *mondja, majd ezzel egy újabb hatalmas falatot töm a szájába. Alinox nem szól egy szót se, de a nő megböködi a vállát.*
- Gyere, nem fog rád hallgatni! Azért köszönöm, hogy megpróbáltad! * mondja Barbara, de Alinox megrázza a fejét.*
- Nem, én ezt nem hagyom annyiban! Megmutatom neki, milyen az, ha az ember nem tud enni! Garantálom, hogy ettől megváltoztatja majd a véleményét. *jelenti ki határozottan, és neki is kezd, a bankár jól láthatóan úgy tesz, mintha Barbara és Alinox ott sem lennének.*
- Serpentio! *mondja ki az éhínség varázsigéjét Alinox, miközben pálcájával a kezére mutat. Pálcája egyet szikrázik kéken, bal keze pedig egy pillanatra elfeketedik. Ha minden igaz, most már csak hozzá kell érnie a férfi ételéhez. A szerencse most közrejátszik, mert a férfi épp ekkor inti oda magához a pincért, hogy újabb pohár innivalót rendeljen. Alinox egy szempillantás alatt hozzáér a kajához, az egy pillanatra elfeketedik, majd visszahúzza a kezét.*
- Még mindig itt vagy? Húzzál már el innen! *förmed rá a leányzóra a bankár, és bekap egy falatot, majd még egyet. Alinox várja a hatást, és válla fölött hátrapillantva azt is látja, hogy Barbara is kíváncsian szemléli, hogy vajon mi fog most történni. Hamarosan a férfi összeszorítja a száját, a kezét odakapja, és elrohan a mosdóba. Egy idő után visszajön ajkait törölgetve, és újra enni kezd, de újabb rohanás következik. Hányni megy, a szervezete nem tudja megemészteni az ennivalót. Mikor néhány perc múlva megérkezik, arca elég sápadt a hányástól.*
- Nem értem mi van, nem marad meg bennem az étel… *mondja értetlenül, miközben iszik egy kis vizet, ami nem jön ki belőle.*
- Ugye milyen rossz, ha nem tud enni az ember? Most bármit enne, ugyanúgy kihányná, és 8-9 napon belül éhen fog halni. Na most vajon ki nevet a végén? *néz rá Alinox a bankárra, aki egy kicsit értetlenül pislog eleinte, de aztán rájön , hogy valamivel megátkozták.*
- Ezt… ezt nem teheted velem! *mondja határozottan, de Alinox csak felnevet.*
- Ó dehogynem. Ahogy maga éhezésbe és szűkölködésbe kényszeríti Barbaráékat, úgy én is megtehetem ezt most magával. *válaszol a diáklány, mire a férfi láthatóan gondolkodni kezd. Rápillant a lányra, a nőre, az ételre, majd sóhajt egy nagyot.*
- Rendben van, tavaszig kapnak haladékot. De ha nem fizetnek, akkor tényleg ki lesznek lakoltatva! *mondja a férfi, a nő pedig elkezd tapsolni örömében.*
- Jaj nagyon köszönöm! Köszönöm! *öleli meg kicsit Alinoxot, majd elszalad, minden bizonnyal azért, hogy elújságolja a családjának a hírt. Alinox is indulni készül, de a bankár megfogja a kezét.*
- Nem hagyhatsz így! Nem akarok éhen halni! Csináld vissza bármit is tettél velem! *kéri a férfi, mire Alinox bólint.*
- Rendben van, de meg kell ígérnie, hogy máskor kicsit átérzi a szegények helyzetét, és nem lesz velük szívtelen, különben megtalálom, és nem kímélem! *jelenti ki a lányka határozottan, majd nekilát, hogy megszűntesse a varázslatot. Alinox felveszi a kést, és megvágja vele a férfi karját.*
- Héé! *szisszen fel kezét elrántva a férfi, mire páran odakapják a fejüket, de aztán nem törődnek a kis közjátékkal, folytatják tovább az evést.*
- Megszűntessem a varázslatot, vagy ne? Ne gyerekeskedjen már! *húzza vissza a karját Alinox, és a sebhez érinti a pálcáját.*
- Determo! *mondja ki a varázsigét, mire a pálcából elindul egy fekete fonál, hogy azután az beleivódhasson a seben keresztül a testbe.*
- Néhány perc múlva fog tudni már rendesen enni. Viszlát! *megy el Alinox, nem is törődve többet a bankárral. Kilép az étteremből, és elindul, hogy folytassa a sétáját, ám belebotlik ismét a nőbe.*
- Tessék! Fogadd el ezt hálánk jeléül! *nyújtja át a pénzt, de Alinox tüntetőlegesen zsebre dugja a kezét.*
- Nem-nem, nem fogadom el, maguknak nagyobb szüksége van rá, mint nekem! *mondja önzetlenül a lányka, és tényleg helytelennek érzi azt, hogy elvegye a pénzt.*
- Köszönöm szépen! Kellemes ünnepeket! *mondja a nő, majd elindul ellenkező irányba.*
- Kellemes ünnepeket! *kiált még utána Alinox, és visszatér a parkba sétálni kicsit. Jó érzéssel tölti el az, hogy segíthetett valakinek így karácsony tájékán.*

_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Yvonne Ricci
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Ártatlanul veszedelmes
Hozzászólások száma : 156
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Orchidea háló
Üzenet : Minden éremnek két oldala van...

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Dec. 22 2012, 14:23

//NRT: Leo-Yvonne 2012.11.24.//

*Szimpatikus Leo, azért is, mert segített, mikor elestem, és normálisan viszonyul hozzám. Nem vagyok beszédes, de igyekszem kipréselni magamból a szavakat, és a srác jó témát is hoz fel, mert a művészet közel áll a szívemhez. Megmutatom neki három rajzomat, mikről véleményt is mond, majd elrakom azokat.*
- Olaszországból jöttem, Genova-ból. És ha már itt tartunk, te honnan jöttél? *válaszolok, majd kérdezek vissza, hogy egyenlően legyünk azokkal az információkkal, amiket a másikról tudunk. Megtárgyaljuk, kinek mi a kedvenc témája, mit szeret papírra vetni, majd megérkeznek a teák, mik jó illattal gőzölögnek. Türelmesen megvárom, míg egy kicsit meghűl, nem szeretném, ha leforráznám a nyelvem, mert az roppant kellemetlen dolog. Figyelmesen hallgatom, ő hova menne el legszívesebben, és bólogatok, ezek a felsorolt dolgok engem is érdekelnek.*
- Én rengeteg helyre mennék, minél többet megtanulni a világról, minél több dolgot látni és megtapasztalni, mind a mugli világról, mind a varázsvilágról. *mondom, és nem szégyellem, hogy érdekelnek a mugli dolgok attól függetlenül, hogy aranyvérű vagyok. Én nem vagyok olyan, akik lenézik a varázstalan embereket, vagy azokat, akik nem tiszta vérű mágusok.*
- Értem. Én nagyon szeretek tanulni, jó agyam van hozzá, és érdekel is. Jövőre másodikos leszek, legalábbis ha nem jön el a világvége. *mosolyodom el, aztán az jut eszembe, hogy talán most hülyének fog tartani, mert szeretek tanulni, esetleg elkönyvel magában, mint egy stréber lány, de már megszoktam, ha ez történne, hát nem esnék kétségbe, egyel több ember ide vagy oda nem számít már az életemben. Kíváncsi vagyok egyébként, mit tartogat számomra a jövő év, a famulusomról már van elképzelésem, hogy milyet szeretnék, de a tantárgyak még jobban érdekelnek, és az, milyen varázslatokat fogunk tanulni. Közben beleiszok a teámba, mi már iható hőmérsékletűre hűlt, és nagyon finom, bár az otthoni, édesanyja által főzött tea ízét nem győzi le.*
- Szereted amúgy a telet? Én nem igazán, túl hideg van, Olaszországban nem ezt szoktam meg… * vetek fel egy új témát, és megvárom a válaszát, miközben megiszom a teámat, és az árát kikészítem az asztalra*
- Kicsit elálmosodtam, én szerintem visszamegyek az iskolába. Te jössz, vagy maradsz még a városban? *érdeklődöm, és készülődni kezdek. Amennyiben a fiú is jön vissza a suliba, akkor gondolom együtt megyünk, és majd az aulában köszönök el tőle, ha még marad, akkor itt intek neki búcsút, és egyedül baktatok vissza az iskolába.*

//köszönöm a játékot!//

Vissza az elejére Go down
Leopold Worchester
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 61
Csatlakozás : 2012. Sep. 30.
Tartózkodási hely : Deimos háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Dec. 22 2012, 22:20

//NRT: Yvonne és Leo - 2012.11.24.//


*Néha az ember nem várt társaságra akad és ha már így alakult a dolog, próbálom kihozni a legjobbat mindebből, így Yvonne-al hamarosan már az étteremben beszélgetünk tovább, méghozzá egy-egy finom tea társaságában. Nem gondolom úgy, hogy alkoholra kellett volna meghívnom ezt a csendes teremtést, valahogy nem tűnik olyan lánynak, aki annyit inna, így talán a teával jó pontot szerezhetek nála és meg is ismerhetem még jobban.*
- Én Angliából jöttem. *felelek a visszakérdezésre, majd ez után már a rajzok veszik át a főszerepet és miután a lapok eltűnnek és mindent kitárgyalunk ezekkel kapcsolatban, már váltunk is témát, méghozzá a világra, a kultúrákra, hogy ki mit szeretne látni belőle és ahogy érzékelem, nagyon is hasonló az érdeklődési körünk. Amikor a muglikat említi, arcom nem változik, tehát érzékelheti, hogy engem nem zavar a véleménye, soha nem voltam olyan srác, aki lenézné azokat, akikben nincs varázserő, ők is ugyanúgy emberek, nem tehet az ember arról, hogy hova születik és milyen képességei vannak.*
- Jó tudni, hogy nem csak én gondolom így. *biccentek is rá, majd az iskola is szóba jön, a tanulás és már azt is megtudhatom, hogy ez a leányzó jövőre már másodikos lesz. Persze ő bizonyára örül neki, engem viszont cseppet bosszant, hogy nem ismerek még olyat, aki marad velem egy évfolyamon, de talán elérkezik majd az az idő is.*
- Én későn érkeztem ehhez, lehetetlenség volna mindent bepótolnom, de ettől még nem vagyok butább, ne félj. *mosolyodom is el kedvesen, majd iszom tovább a teámat, miközben hallgatom is a lánykát, végre megjött a beszélőkéje, azt hiszem, hogy jó úton haladok. *
- Elvagyok vele, szerintem nagyon szép ilyenkor a táj, bár a hideget már kevésbé szeretem. *ismerem is be, de idő közben a saját italom is elfogy és mivel csak egy teáról volt szó, így egyértelműen értem, hogy menni szeretne. A pénz kitételekor viszont kezem finoman a lány kézfejére csúsztatom, majd nemet intek fejemmel.*
- Meghívtalak, nem emlékszel? *tehát kiteszem mindkét tea árát az asztalra, majd ez után felkelek és már fel is öltözök, hogy kint se fagyjak meg.*
- Persze, mehetünk! *biccentek rá, majd kifelé menet még elköszönök a pincértől és ez után már el is hagyjuk az éttermet, hogy Mystral főutcáján sétálhassunk vissza a Mysterioba, ahol az aulában el is válnak útjaink.*

//Én is köszöntem. Smile //
Vissza az elejére Go down
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 16:22

*Rengeteg érdekes vonásom van, személyiségem nem egyszerű, változékony, mindig más-mást mutat az embereknek, és igazán csak testvérem lát szívem mélyére. Ő is tudja azonban, hogy elég dörzsölt tudok lenni, így mikor ajánlatot tesz, az első reakcióm egy rémült fejrázás, aztán viszont hirtelen higgadok le, és veszem fel ravasz tekintetemet.*
- Nos... talán majd benne vagyok egy alkuban. Én is, ha te is valamit. Még eldöntöm mit. *nyújtom ki neki a nyelvem, és természetesen rajta is áll, hogy el fogja-e fogadni. Inkább a séta mellett döntünk, kérdéseim közben így teszünk meg pár métert s haladunk célunk felé, a másik sziget éttermébe. Ahogyan partot érünk, egy érdekes téma is fel-fel kerül, mivel végre ha darabokban is, de hajlandó mesélni húgom. Amit mond, nem lep meg, inkább sóhajtást csal belőlem ki, sejtettem, hogy Mia mit sem adott le naivságából. Azért vagyok én, hogy megvédjem, néha a helyes út felé pofozzam. Sértődött arckifejezésére mosoly fut végig ajkamon, viszont amit mesél, döbbent képet vált ki belőlem, majd a mosoly visszatér, vigyorrá alakul, végül halk, egyre hangosodó kitörő nevetésbe torkollik, testem rázkódásával egyetemben.*
- Mia... meg tudod te védeni magad. Okosan rendezd le őket, az ilyen kérőket fel is lehet ám használni. *kacsintok rá végül, mert annyira azért nem féltem. Karakán csaj, tud magára vigyázni, küzd ha kell, én így ismerem. Nem szabom meg kivel találkozzon, így kezem csak hátra kerül, ahol csuklómnál fogom össze, úgy bólogatok szavaira. Senki nem tudja, lesz-e belőle valami.*
- Rendben, kíváncsi vagyok mit eszel, vagy lett-e új kedvenced. Ajánlatot is tehetnél nekem. *mosolyodom el, s türelmesen várok, míg famulusától búcsúzik, közben azért ide-oda tekintve, főként az épületre. Bizonyos szokásaimat akkor sem tudom levetkőzni, ha vele vagyok, de ilyenkor lényegesebben oldottan viselkedem, vidámabb volnék. Aprón rándulok össze, mikor farkasa nekem dörgölőzik, nem túl feltűnően, mivel meg is lep a jelenség, ám nem húzódom már annyira el, mint kéne, csupán pár centit dőlök meg az étterem irányába.*
- Mint egy kiskutya. *jelentem ki elmélkedve amint távozik az állat, de ezt nem bántó szándékkal mondom, talán tetszik is valamennyire, hogy egy ilyen erős famulus, képes ilyen gyengéd is lenni. Azt hiszem kezd érdekelni ez a téma... Aprón biccentek mikor előre enged, be is lépek, szememmel mérve fel a helyiséget, s egy helyben állva várom meg testvérem, majd mutatok szolidan egy viszonylag hátul elhelyezkedő, csendes asztalhoz, némileg távolabb a többi vendégtől. Nyilván egyértelmű, miért. Oda is sétálok, ha nem akadályoznak meg benne, s kabátomat levéve akasztom azt fel, majd foglalok helyet. Ez nem első rangú étterem, de tudom a viselkedés menetét, s szeretem az eseményeket először nyugodtan figyelni, utána alkalmazkodni, persze a rögtönzésre is képes vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 16:43

* A hallott alkura máris igenlően biccentek felé, nekem jó lesz úgy is, ismerem őt, lehetetlenségeket úgysem fog kitalálni velem szemben, egyébként persze leszokhatna már erről, de ő ilyen, én pedig ilyennek fogadom el őt. A lényegi dolgok viszont még csak most fognak következni, hiszen hamarosan már az átellenben lévő szigetnék érünk partot, s végül rá is térünk a főutcára, ahol mesélni is kezdek neki élményeimről, és amennyire tipikus voltam eddig is, most sem igazán térek el ettől a jellemzőmtől, szóval saját csapdámba bukva bele kezdem a srácokkal kikről bővebben is tudni szeretne. Nevetése végül engem is mosolygásra buzdít, bár mégis értetlenül állok a dolog előtt. Ennyire vicces lennék? *
- Most mi van? Komolyan megijedtem tőle. Tiszta kapuzárási pánik érzésem volt. * magyarázom is meg a miérteket, melyeket nevetése rejt magában, aztán meg a kioktatást hallva határozott fejrázást produkálok. *
- Nem Freya, én nem vagyok olyan, tudod jól. Én ezt nem is értem.. se kihasználni őket, sem pedig felhasználni. Ez nem az én stílusom, főleg, hogy nekem a szőke herceg kell, fehér lovon, mint a mesékben. A daliás, szőke herceg. * vigyorodom el pironkodva, nagyon nem értek ezzel, így tiltakozom kézzel és lábbal is, ahogyan csak tehetem.. nem megy ez a része nekem, nem vagyok egy ármánykodó béka, és kész. Azért Slashről is van némi megosztani valóm, hiába kevés, végül pedig, mivel lassacskán elérjük az éttermet, leginkább csak arra vágyom, végre szilárd étek érjen gyomromba. *
- Ajánlatot majd a pincér tesz, annyiszor nem ettem még itt, hogy végigkóstoltam volna az egész menüsort. * bököm oldalba, micsoda feltételezés! Nem vagyok én annyira nagy evő.. annyira. De mivel meg is érkezünk, ezért Castieltől veszek egy kis búcsút, ő pedig tőlünk, sajátos módon, hisz kedves ez az állat, így Freyát is hamar elfogadja, mint barátot. *
- Na menjünk! * jelzem még neki, mosolyogva a kutyás megjegyzésen, mire még kissé meg is rázom buksimat, de most már tényleg éhen halok, szóval nővéremet követve battyogok én is be a helyre, ahol bár tesóm megállapodik, én nem fogok, mert hát egy biccentés a főpincér irányába, ismerem már azért ennyire, s a sarokban lévő asztal felé veszem az irányt viszonylag sebesen, hogy ha leszedtem magamról felesleges gönceimet, amiket a fogasra pakolok, utána szépen helyet is foglaljak, és az előttem lévő menüt felütve válasszam ki a mai ebédem. *
- Amúgy a csirkéjük és a krumplijuk bármilyen formában nagyon finom. * hajolok kicsit előrébb, majd mivel pár perc múlva megérkezik hozzánk az említett úriember, én mosolyogva adom le a rendelésem. *
- Először is három deci baracklevet szeretnék, aztán pedig.. egy tányér húslevest, a főétel pedig legyen mondjuk sült csirke, krumplipürével és kukoricával. Köszönöm! * nyújtom is át neki az étlapot, majd ha Freya is rendelt, izgatottan pislogok felé. *
- Na szóval.. imádom ezt a helyet! Most már bombázhatsz is a kérdéseiddel, mindenre felelek, de ne legyenek túl szabályszerűek, most lazulj egy kicsit.. ó, köszönöm szépen! * dőlök hátra picit, mivel az én italom megérkezett, gondolom nővéremé is, így egy korty után máris hallgatom, mit akar kihúzni belőlem. Úgy örülök neki, hogy memóriám játszadozása révén fogalmam sincs, miket kérdezett az imént, tehát vegye csak a fáradtságot, és ismételjen meg mindent! *
Vissza az elejére Go down
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 17:04

*Érkezésemet követően beszélgetésbe kezdünk, természetesen úgy örülök neki, ahogyan ő nekem, s hamarosan úgy döntünk, némi étel és séta mellett folytatnánk ezt, tehát hárman, az útnak öltözve, nem nyugvó izgatottsággal hagyjuk el a szobát, így érve át a másik partra. Nem értek a férfiakhoz olyan téren... de mint minden más embert, tudom őket manipulálni. Saját személyiségem nyilván néha gondot okoz számomra, viszont én ilyen vagyok... nem tudok változni. Inkább csak nevetek, de most már nem rajta hanem vele, ami lényeges különbség. Nem ítélem el, ilyen szeleburdin szeretem őt, viszont mikor tovább beszél, elkomolyodom. Ebben sosem tudunk egyezségre jutni, úgy sóhajtok fel, és fogom meg két kezét, eléje lépve, szép szemeimmel kutatva tekintetét.*
- Mia... hányszor mondjam még? A Mikulás nem létezik, egyéb iránt olyan kommunista, aki kapitalistának próbálja magát eladni. A Húsvéti Nyuszi sem létezik, mellesleg a nyúl nem tud tojást tojni. Ebből kiindulva... szőke herceg sincs. *komolyodom el a végére, s testvérem láthatja szemeimben, hogy komolyan gondolom az egészet... én ilyen tudatban élek, de azt is tudhatja, hogy csak védeni akarom őt a csalódástól. Majd ki fog derülni, neki van-e igaza. Ezek után érkezünk meg az étterembe, mikor már bólogatok a szavaira, s hátul foglalunk helyet, úgy hallgatom az ajánlatát.*
- Hát... némileg más ételekhez vagyok szokva, de lássuk az étlapot! *nyitom ki magam előtt, úgy kezdem az előételeket szemlélni. Nocsak... semmi érdekes, de azért valamin meg is akad a tekintetem, egy saláta-előétel keveréken, ami mozzarellából, paradicsomból és bazsalikomból áll, apró falatkákba rendezve. Éppen jókor érkezik a pincér, mert tekintetem már a leveseket figyeli.*
- Italnak újbort szeretnék, vöröset, gyümölcsös aromával, valami jó márkából. Előételnek kérnék hozzá insalata caprese-t, aztán olasz paradicsomlevest. A többiről később döntök. *mosolygom fel angyalian a pincérre, és csukom össze az ételeket soroló lapot, hogy magam mellé tegyem. Kell még az nekem, finomat, könnyűt és sokat szeretek enni. Ahogyan távozik is a pincér, Mia úgy elevenedik meg, mire ismét mosolyognom kell. Hiányzott már... egy ideig nem felelek, mert éppen érkezik az ital, ahogyan a bor is, melyből rögtön töltenek nekem, mit biccentés követ részemről. Előbb emelem poharam mint szólnék, de közben a másik tekintetét kutatom gondolkodva.*
- Hiányoztál Mia. *csendesedem el, őt fürkészve. Nem esett jól, hogy elküldték, én pedig nem mehettem utána, a testvéreket, főleg ha olyan szoros a kapcsolatuk mint a miénk, nem illő elválasztani. Persze ez másik kérdést szül a fejemben... muszáj tudnom az itteni rendszerről.* - Mit vársz ettől az iskolától? Mit ad neked, mire készülsz? *próbálom körül írni kérdésemet, s várom is a választ. Azért természetesen nem akarom a szót belé is fojtani, ő is kérdezhet ha szeretne, biztosan van amire kíváncsi... főleg otthonról, vagy rólam. Hamarosan kiderül.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 17:25

* Ha már így érdeklődik, nyilván mesélgetek neki, jelen esetben Tomról, majd az én mesebeli szőke hercegemről is elő adom teóriámat, ő pedig ahogy szokta, most is egy kiábrándító, betanult szöveggel áll elém, amit csak üres tekintettel hallgatok végig, végül pedig kihúzva kezeimet az övéiből bököm meg nyaka alatt, mellkasánál. *
- Gügyögni nem akarsz? Az létezik, amiről elhiszed, hogy van. Én pedig igen is, hiszem, hogy van egy olyan világ, ahol minden sokkal jobb, mint itt, és az az enyém. Gyerek vagyok könyörgöm, tizenhat éves is alig múltam.. elég, ha a szüleim nem fogadják ezt el, legalább te tegyél egy szívességet, és hagyjál békén a "de csak meg akarlak óvni" szövegeddel. Ne is beszéljünk erről.. örülnék, ha végre elfogadnátok, hogy ilyen vagyok, én sem akarlak titeket megváltoztatni, pedig vannak igazán borzasztó szokásaitok, amiket szó nélkül kell benyelnem. * gyülemlik fel bennem most némi düh, még fújtatok is egy picit ezek után, komolyan elegem van ebből, szóval vagy viseljen el ő is így, ahogy vagyok, vagy menjen haza a pedáns szüleinkhez. Aztán inkább ellépek előle, tovább folytatva utamat, utunkat remélhetőleg az étterem irányába, ahol előbb a famulust passzolom le, neki is szüksége van némi táplálékra, bár kérdéses, higgadtságom mennyire fog visszaszállni rám. Nem akarok most veszekedni, de szerintem kicsit túlzás, hogy hülyének néznek.. na mindegy, inkább gyomrom hívó szavának engedve térünk be végül erre a kellemes helyre, melyet én nagyon kedvelek a maga egyszerűségében, és számomra tényleg pompázatos, és ahogy kérte, még ajánlok is valamit, de persze rögtön húzza erre is az orrát, hát miért is ne tenné? De csak talál majd valami kedvére valót, ahogyan én is, és részemről már a rendelés is leadva, így hallgatom csak kacifántos nevű ételét, majd ha megérkezik az italunk, én meg is ízlelem a hideg nedűt, hogy újból beszélgetést kezdeményezhessek vele. Egy mosolyra futja az előzőek után csak kijelentésére, majd kérdései hallatán most már hátra dőlve helyezem kényelembe magam. *
- Nem is tudom.. elég sötét, hozzám képest, de izgalmas, és érdekes, és amiket tanulunk, irtó hasznos minden. Fura, de a halálimádók házába kerültem, és jól is érzem magam itt. Remek volt a halotti mágia, szóval sötét és.. és félelmetes, de most ez érdekel a leginkább. * kezdem lassan, majd egy korty után folytatom is. * - Egyébként pedig egyetem is indult most már ugye, és ahogy hallottam a különböző szakokról, a felsőbb évesektől, van egy-kettő, ami igazán tetszik, szóval én biztosan itt fogok maradni még egy darabig, tegyenek anyáék bármit. * zárom is le a dolgot, még mielőtt vita lenne belőle, tényleg itt érzem jól magam, ez most már az otthonom, de persze nekem is van ám mi felől érdeklődnöm, miközben számomra a leves, számára pedig az előétel, és szintén a leves kerül felszolgálásra, amit részemről egy hálás mosollyal köszönök meg, és már kezembe is veszem kanalamat. *
- És anyáék hogy viselik, hogy újabban senkit nem kell irányítaniuk? Anya még mindig olyan undok? És apa? Nem válaszolt mostanában a leveleimre, remélem nincs gond.. amúgy jó étvágyat! * árulom el most magam, mert hogy apánkkal sokkal jobb a viszonyom, így vele külön levelezést is folytattam, nem tudom, mennyire lesz ez most meglepő, de szeretem őt, talán ő az egyetlen, aki legbelül tényleg megért engem, és ezt tudom is, csak hát anyám.. az a manipulatív boszorkány tereli más nézetek felé. *
Vissza az elejére Go down
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 17:46

*Bizony nem rejtem véka alá véleményemet, ami általában különbözik az övétől, s ezért napunk első veszekedése is kezdetét veszi. Mennyi idő telt el érkezésem óta? Színpadiasan nézek órámra, talán észre is veszi magát, mert én nem dühödök fel, csak higgadtan hallgatom, de ravasz arckifejezésem nem tűnik el. Engem nagyon nehéz úgy igazán kihozni a sodromból, azonban olyankor menekülni kell előlem.*
- Mia, egyezünk meg valamiben. Amíg nem látom a szőke herceged, addig nincs, ha pedig megtaláltad, akkor naponta háromszor dörgölheted ezt az orrom alá életem hátralévő részében. *vonom fel szemöldökömet, mert mind a ketten szentül hiszünk egy álláspontban, de nem akarjuk egymásét elfogadni. Ezek után érkezünk meg az étteremben, én pedig cseppet sem bánom vitánkat, számomra olyan megszokott, hogy nem tartok három percnél tovább haragot húgom iránt. Helyet foglalva rendelünk, s mikor érkezik az ital-étel, akkor kezdünk újra beszélgetésbe.*
- Érdekes, hogy ugyanabba a házba kerültünk, mivel nem nagyon vagyunk személyiségben hasonlóak. Kíváncsi vagyok, miképpen működik a kiválasztás, és vajon mindig helyes-e? Mert akkor valaki talán változni fog kettőnk közül. *gondolkodom el hangosan, s ez valóban érdekel. Nem elmélkedtem még azon, hogy miért kerültem ide, vagy egyáltalán hova kerültem... de talán itt az ideje. Holtak? Mi közük van hozzám? Ezt én sem értem, de talán majd hatást gyakorol rám a hely.*
- Senkit? Ugyan húgom, ott az egész személyzet, ők isszák meg a levét. Anyánk nem tudom hányadik takarítót váltja le, mert nem megfelelő irányba törli az antik vázát. *vonom meg vállam, s Mia most észre is vehet valamit. Mintha... önállósodnék? Eddig nagyon anyám irányította az életemet, de elképzelhető lenne, hogy belül mindig is volt saját véleményem, és most tör elő? Most érek egyéniséggé? Most válok el tőlük, és leszek ijesztően önálló?*
- Apa... elég sok dolga van, ő tart mindent egyben, anyánk csak kritizál. Támadják a részvényeink, és üzleteink, vigyázni kell magunkra, ha azt akarjuk, hogy neked legyen több ruhád én meg újbort rendelhessek. Szerintem egyszerűen... nem tud több feladattal megbirkózni. Egyedül van, én is elmentem. *sóhajtok fel, miközben az ételt vagdosom, most már zavaróan apró darabokra, mintha ártottak volna nekem, majd azzal tömöm be számat, hogy elnyomjam lelkiismeretemet. Segítenem kéne nekik... de hogyan választhat az ember a testvére és a szülei között?*
- Szoktál erre-arra járkálni? Érdekesség, vagy izgalmas helyszín, történet? Gondolom szereztél már azért pár barátot, te elég nyílt vagy. *kíváncsiskodom tovább vegyesen róla és a környezetünkről, ami engem is érint. Fogalmam sincs, hogyan fogom kezelni, ha rajta kívül megtalál az első idegen itt... mintha némi félelem és izgalom is volna bennem, de ezt nem láthatja a másik.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 18:03

* Irtóra felbosszant most, de még így is aranyos vagyok, de komolyan, most úgy istenesen kitör belőlem minden, és jelenleg még amiatt sem tudom csodálni, hogy ilyen higgadt. Nem érdekel, lesse óráját is akár, tesz, amit szeretne, de nekem most ki kell adnom magamból mindezt, aminek a nagyja nem rajta kellene, hogy csattanjon.. de így legalább jobb is, hiszen mi egymással megbékélünk, de ha anyám állna velem szemben most? Haha.. nevetséges még belegondolni is. *
- Nem egyezkedem. Fogadj el így és kész. Legyints rám, vagy bánom is én, mit teszel, de nincs egyezség. * kötöm az ebet a karóhoz, ellentmondást nem tűrő hangon, ugyanakkor nem akarok itt megfagyni és éhen halni, szóval célszerű volna az étterem felé venni az irányt, ahová percekkel később szerencsére be is érünk, s a rendelést követően, már jóval nyugodtabb hangnemben kezdünk ismét társalgásba. *
- Ezt én sem tudom, mivel nem érzem magam annyira sötét jellemnek, de szerintem itt egyik ház sem jobb, vagy több a másiknál. Mind egyformán erőteljes és sötét, ugyanakkor hasznos tudást ad a diákok számára, csupán az összetétel eltérő és az érdeklődési kör. * közlöm vele így, hisz más különbséget tényleg nem látok, mivel tájékozódtam a másik két ház felől is már, és felsőbb éven azoknál is tanítanak durva dolgokat.. ez a vérmágia például számomra igazán érdekesnek tűnik, ugyanakkor kegyetlen is lehet, már csak hangzásból ítélve is. Ejtek még pár szót az egyetemről, a jövőmről is, de amint az étkek megérkeznek, áttérve az otthoni dolgokra kezdem kanalazni a finom, gőzölgő levest, mely roppant jól esik üres pocakomnak. *
- Jó-jó, azt tudom, ránk értettem az irányítást. * mutatok előbb felé, majd magamra, nem voltam teljesen konkrét ezek szerint, de azért egy fejcsóválásra is késztet mindezt. Pedig nekem egyikükkel sem volt sosem gondom.. sőt, a szobám tisztaságáról rendszerint én magam gondoskodtam, ezzel is felmentve őket egy kis teher alól. Túlságosan foglalkoztat most ez, így nem is gondolom, hogy nagyobb jelentősége lenne megnyilvánulásának, velem mindig is őszintébb volt, nem különösebb ez most sem, de apa hiányzik, irtózatosan, őt szeretném már tényleg megölelni. Így, mikor róla beszél, szépen megállok az evésben is, komolyan rosszul érint, amiket hallok, és nem a pénz miatt. *
- De azért jól van? Úgy értem, lelkileg. Engem tényleg nem érdekel, ha nem lesz pénzünk, csak ő ne menjen tönkre ebbe. * nézek most rá picit szemrehányóan, azért annyira nem szórom én a pénzt, most is csupa fontos dolgot szeretnék majd beszerezni, mint például füzetek és tollak, penna, tinta, és ilyesmik.. na meg könyvek, és a spórolás sem áll távol tőlem most már. De a levesem mégis fogyóban lassacskán, viszont fejem meg kell csóváljam. *
- Szoktam, főleg este sétálok, nap közben ritkán. Olyankor inkább tanulok, meg pihenek, viszont.. itt vigyáznod kell magadra, ha átjössz, a legjobb lenne, ha nem jönnél sosem egyedül, este főleg ne. * kanalazom ki az utolsókat is baljós szavaimmal, az üres tányér pedig pillanatokkal később el is kerül előlem, s a helyére jön a főétel. *
- Van itt egy sziget a környéken, amin egy kastély áll.. azt nagy ívben kerüld, és a klubbot is, ami innen kicsit kintebb van.. vámpírok is tanyáznak erre. * tekintetem most féltő és óvó, én magam nem találkoztam még egy példánnyal sem, és nem tudom, szeretnék-e valaha is.. perverz izgatottság fog el, ha arra gondolok, láthatok egyet élőben is, de ez annyira nem normális, hogy inkább elhessegetve a gondolatot buksimból koncentrálok a finom illatú kukoricaszemeimre, és a csirkére. *
Vissza az elejére Go down
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 18:46

*Veszekedés tör ki, s bár én higgadt maradok, Mia egyáltalán nem, úgy figyelem kitörését. Vajon meddig lappangott ez benne? Nem igazán tudom elképzelni, húgom mit érez, általában magammal törődöm, s bár ő belém lát mélyen... én nem ismerem ennyire jól őt, ahogy szüleim sem. Szavaira pontosan az történik amit kér... legyintek rá, úgy haladunk tovább, egészen az étteremig, ahol a famulustól való búcsúzás után ülünk le, s rendelést követően beszélgetünk tovább. Ahogy neki, úgy természetesen nekem is fogy étkem, de én jóval lassabban eszem, élvezem az ízeket, és meg kell mondjam... talán én rendelek jól, viszont valóban ízlik.*
- Hm... akkor érdekes lehet diákokkal találkozni, főleg más házból. Olyan van szerinted, hogy valaki átkéri magát? *kíváncsiskodom, hiszen minden lehetőséggel számolok, bár mivel jó helyen vagyok húgom mellett, kétlem, hogy a sors ellen lázadnék... Persze azért érdekel a többi ház jellemzője is, mert azt kifelejti testvérem, így nem hagyom annyiban a témát.* - Akkor... mi mik vagyunk... és a többiek? *puhatolózom tehát tovább, nyilván a házakra utalva, hiszen nem telik el olyan sok idő a két kérdés között, inkább csak egy válasznyi. Persze természetesen tudom, hogyan érti amit mond, de nem akarok rá válaszolni, így sóhajtok fel, és teszem le egy pillanatra az evőeszközt, ezzel éreztetve, hogy nyilván tudom mire kíváncsi.*
- Anya elég ideges, nem bízik bennünk, apa csak... talán örül is neki egy kicsit, de azért fél, hogy rossz útra tévedünk. *mesélek neki kicsit, mivel én az itteni dolgokra vagyok kíváncsi, ő pedig az ottanira. Kiegészítjük egymást. Beszélek hát tovább, és látom ám, hogy Mia is megijed. Nos, jól tudja, hogy számomra fontos a kényelem, így nőttem fel, és talán a másik helyzettel barátkozni sem tudnék, ezért erre nem reagálok... minek adnám fel azt, amink van?*
- Bírja, tudod, hogy kemény férfi. *mondok csak ennyit, s nagyon remélem, hogy nem nekem szól a szemrehányó arckifejezés... kettőjük közül én Miát választottam, ha pedig igaz amit az iskoláról rebesgetnek, akkor bizony segíteni is fogunk tudni már pár év múlva. Ekkor azonban érdekes figyelmeztetés jön, mikor én már a levesemet kanalazom, úgy vonom fel a szemöldökömet. Azért tanult vagyok, hallottam már egy s mást, így bólogatok.*
- Szóval ezek a vámpírok... veszélyesek? Miért nem tesznek akkor semmit a magiszterek? *érdeklődöm meg, mialatt tovább eszem, s hamarosan már a vége felé is járok, közben boromat is kortyolgatom. Ez érdekes téma, az éjszaka lényei mindig érdekeltek engem... gyakorlatilag vakon jöttem húgom után, annyira lekötött a szervezés, mindenről tudnom kell tehát.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 19:04

* Szerencsére sikerül pontot tennünk a kezdeti stádiumban lévő vita végére, így én sem firtatom ezt tovább, inkább becélzom az étkezdét, ahol pedig rendelünk, és már vissza is zökken minden a régibe. Mesélek neki az iskoláról, a házakról, az én érzéseimről az Inflatussal kapcsolatban, kérdésére viszont egy pillanatnyi gondolkodást követően nemleges fejrázással válaszolok. *
- Én eddig nem tudok ilyenről, és szerintem ne is gondolkodj ebben. A magiszterünk rendes ember, Mr. Cornwlade mindent megtesz a diákjaiért, és a tanársegédekkel sincsen probléma, én kedvelem őket. Szóval egy lehetőséget adj ennek, kérlek. * nézek rá jelentőségteljes pillantásommal, közben persze falatozva a finom, meleg levest is, de tényleg nem hagy nekem sok időt, jön az újabb érdeklődés. *
- Mi a nekromanták vagyunk. Az Exortus az elemi mágia háza, és a méregkeverőké.. a Crouris pedig az árnymágusok birodalma. De szerintem ezek csak ilyen általánosítások, hiszen több féle tárgyat ad mindegyik ház, ahogy már mondtam is. * nemesi, nem nemesi származásról persze nem tudok neki nyilatkozni, én erre nem igazán adok, de ez eddig is nyilvánvaló volt, majd tovább hammolva térünk rá végre az otthoni dolgokra is, de az újabb szavakra csak néma fejcsóválásba kezdek.. anyámat jelenleg a hátam közepére nem kívánom, örülök, hogy távol vagyok tőle, ám édesapám hogyléte jobban aggaszt, minek hamarosan hangot is adok. *
- Tudom.. büszke, de neki is vannak határai, mint minden egészséges és normális embernek, nemde? * háborodom fel egy kicsit, ellenben a szemrehányó arckifejezésemmel, ez nem neki szól ez a felháborodás, mint inkább jóapámnak, aki annyira elvan az üzleti ügyeivel, csak egyszer bele ne őszüljön. Viszont ha már izgalmakat akar Freya, csirkém megkezdése közben, mivel levesen elfogyott, a vámpírok itt létét vezetem fel neki, s kissé azért különös, hogy meg sem rezzen ittlétükre.. oké, én is kíváncsi vagyok rájuk, igen csak balga módon, ugyanakkor némi félsz mégis lappang bennem, és ez így a normális, szent meggyőződésem van efelől. *
- A magiszterek annyit tettek, hogy egyességet kötöttek velük. Nem ölhetnek diákokat, és a diákok sem őket, viszont ezt leszámítva azt tesznek, amit akarnak, szóval ehetnek belőlünk, de ölni senkinek sem szabad. És a kastélyhoz sem jöhetnek el.. eddig legalábbis ez a tapasztalatom. * pusztítom tovább a rettentően finom ételt, hümmögve is párat közben, de most részemről nem telik el sok idő a következő felszólalásig, csupán csak egy kortynyi gyümölcslével segítek torkom szárazságán. *
- Én még nem találkoztam egyikükkel sem, de azért szerintem veszélyesen, még akkor is, ha nem annak mondják magukat. Nem szabad megbízni bennük egyetlen percig sem, de szerintem nem kell, hogy óva intselek.. * szusszanok egyet tétován, csak remélni tudom, hogy nem fog hülyeségeket csinálni, s nem is veti magát önként oda az oroszlánoknak. Ám de gyorsabb ütemben fogy most az étel tányéromról, mint a leves az előbb, s hamarosan már csak a csont kap ott helyet, illetve az utolsó falat krumplipürét lapátolom pofimba. *
- Hű, de éhes voltam.. desszert? * küldöm le a maradék baracklét is, szabad kezem hasamra tapasztva, mert hogy édesség gyomrom még üres, szóval valami finomat még ennék, mielőtt neki vágunk Mystralnak. *
Vissza az elejére Go down
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Dec. 31 2012, 19:16

*Hamarosan csendesedik a vita, úgy beszélgetünk tovább normálisan, és kérdezgetjük egymást kölcsönösen. Nyilván benne van személyiségünk a témában, ahogy a véleményükben, és abban, miképpen értelmezzük egymás szavait, de az övére csak a fejemet rázom. Nem szándékozom távol kerülni tőle.*
- Ott vagyok ahol a húgom. Elég volt ennyi idő távol tőled. *tényleg elhatároztam, hogy egyetlen biztos pont lesz az életemben, és az ő. Nem kell más, ő egy ember, aki sokat tud adni, akinek én is tudok adni, kölcsönösen segítve egymást, és pont ő a megfelelő személy erre.*
- Hm... érdekes. A méreg keverés jó lehet, de az elemi mágia nem köt le túlzottan. Az árnymágia is kíváncsivá tesz, de a nekromancia is. Ott lehet igazán irányítani. *szűkülnek össze szép szemeim, Mia pedig érezheti, hogy ismét itt az a Freya aki igen céltudatos. Tovább eszegetem elfogyasztva a finom előételt, iszogatva hozzá boromat, majd a leves következik, közben pedig bólintok szavára. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel, egyszerre egyetlen felé vagyok képes figyelni.*
- Akkor nincs is miért félni, nem igaz? *mosolyodom el, s húzom le az utolsó korty bort. Nem vallanám be, de engem is kíváncsiság fog el a vámpírokkal szemben, főleg így, hogy naivan gondolom, be is tartják a játékszabályokat. Aki meg van kötve, az arra való, hogy kötelén keresztül rángassuk. Azért persze bólintok neki, próbálva őt megnyugtatni, de levillanó tekintetem árulhatja el húgomnak, milyen az, amikor füllentek... Amint ő, úgy én is végzek, de erre már csak fejemet rázom.*
- Én nem tudok többet enni, ennyi elég volt, hagyjunk a következő alkalomra is főételt és desszertet. Elég szép a hely, csak kicsit kell szoktatni magam, mert finomak az ételek, járhatnánk ide gyakrabban. *jelzem elégedettségemet, de természetesen nem állok fel az asztaltól, ha ő rendel, akkor meg is várom, sőt... azért egy-két falatot lopok a tányérjáról. Hiába, mellette oldódom valamelyest, s bár egy úri nő ilyet nem csinál, ez engem nem köt le... ez sem úri hely. Ha minden igaz, akkor ezek után viszont fizetünk, és távozunk is majd, ezen idő alatt nyilván folyamatosan beszélgetünk míg vissza is érünk - mert akkor be fogok rendezkedni -, és talán mindent ki is húzok Miából, amire kíváncsi vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Feb. 06 2013, 20:53

//NRT: Wera-Slash; 2013. 02. 06.//


*Jók ezek a mindennapos próbák, ami a hangulatot illeti, hisz kezd összerázódni a banda, na meg haladunk is rendesen, ami a zenélést illeti. Három napunk van tökéletesíteni a dolgot, amit szerintem meg tudunk csinálni, én az én részemet tökéletesen tudom, csak össze kell csiszolnunk. Viszont az, hogy én korán keljek, és későn feküdjek le, nagyon nem fekszik.. A fekvés az oké, de az már necces, hogy reggel 9 körül jönnek a srácok próbálni, és rendszerint ők ébresztenek fel a házban. Ma is így volt ez, de most így délután Mystralba jövök, hogy megváljak némi árutól, nem kevés pénz reményében. Az üzletem össze is jön, de eléggé korog már a hasam, a suli meg messze van, úgyhogy itt kell valami kaja után néznem. Ha jól tudom, van egy étterem is a városban, ami most tökéletes lenne. Kocsmázni ma nem akarok, eléggé szétcsaptam magam az elmúlt napokban, úgyhogy ma hanyagolom a dolgot. Nem, ez valóban nem az én napom, ezért igyekszem mihamarabb megtalálni az éttermet, és ha megvan, akkor be is csoszogok. Először körbenézek, és mivel nem sok hely van, ezért megpróbálom fent. Felvonszolom magam a lépcsőkön, ahol már meg is pillantok egy szabad asztalt két székkel, hát nekem egy is elég lesz. Lepakolom a hátizsákom és a gitárom, de a dzseki marad, mivel még nem melegedtem fel teljesen. Öltözékem egyébként áll még a tornacipőmből, amit lassan le kéne cserélni, egy szakadt farmerből, és egy fekete, GnR logóval ellátott pólóból. Körbenézek néhányszor, igényes helynek tűnik, amilyen helyekre én nem szoktam járni, de hát szükség törvényt bont, éhes vagyok. Éppen ezért már az étlapot forgatom a kezemben, de nem sokáig, hisz gyorsan kiválasztom, hogy mit fogok ma enni, már csak a pincért várom, és reménykedek a villámgyors kiszolgálásban.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Feb. 07 2013, 00:45

//NRT - Wera és Slash - 2013.02.06.//

* Annyira, de annyira jó érzés egyetemistának lenni.. hihetetlenül nyugis itt kinn a Campusban, nekem nagyon fekszik a dolog, na meg persze az sem hátrány, hogy így Raidennel is jóval többet össze tudunk futni, s nem kell azon agyalni, aktuálisan hová mehetnénk, már csak a szabad bejárás miatt sem. Eddig szerencsére minden rendben, s reményeim szerint ma este is találkozhatom vele, de egy kis egyedüllét, na meg az, hogy saját utamat járjam, nekem is fontos, nem is picit. Éppen ezért döntök úgy, hogy kaméleonommal vállamon vágok neki az estének, s sétálok át egész egyszerűen a Campusból Mystral felé. Hasam éhesen szólongat, mit már a kis zöldike is megjegyzett párszor, az idáig tartó út során. *
- Nyugi picur, mindjárt ott leszünk, és nem kell tovább hallgatnod. * mosolygom csak kedvesen, hangom nyugis, nem türelmetlenkedem vele, megszoktam már bogaras viselkedését. *
- Jól van, de már nekem fáj.. komolyan nem értem, hogy bírod ilyen sokáig ennivaló nélkül. * hallom a mély hangot jobb fülem környékénél, mert hogy azon az oldalon utazik, méghozzá sötét szövetkabátom kapucnija alá részben befészkelve magát. *
- Lefoglal a tanulás, meg az otthoni dolgok, tudod, hogy mindig van min agyalni. * mutatok rá a dologra, mit ő egy morranással konstatál, de tovább már nem is nagyon beszélünk, hiszen elérkezünk a célunkhoz, ami most nem más, mint az étterem. Van egy kis pénzem, gyomromra pedig sose sajnálnám, tehát most megadom a módját, és egy kiadósat szándékozom vacsorázni. Ám ahogy beljebb kerülök, hosszú szárú, fekete csizmába és sötétkék farmerba bújtatott lábikóim segítségével, s a sarok még emel is termetemen jó pár centit, feketére sminkelt, zöld szemeim csalódottan kutatnak némi hely után, miközben kiengedett, egyenes vörös hajamat és buksimat takaró zöld sapkám lehúzom helyéről. *
- Fene.. na talán odafent. * sóhajtok lemondóan, Wapi persze csak helyesel, és a hozzánk közeledő pincér is fentre tereli lépteimet, állítólag ott akad még egy szabad szék. * ~ Pont most vannak itt ilyen sokan, mikor csak egy kis csend kéne. ~ * szomorodom is el cseppet, de mihelyst felérek teljesen, s ott szemlélek körbe, tényleg csak egy helyet látok szabadon, egy ilyen csak furcsa külsejű srácnál méghozzá. Kicsit sem zavar az engem, hogy meg kell szólítanom, vagy az, ahogyan kinéz, mert hogy elég ramatyul fest, de alantasabb helyről jöttem én annál, hogy valakit leírjak külseje alapján. *
- Szia, ne haragudj... de szabad ez a hely? Odalent és itt is minden asztal tele van, és nem is maradnék sokáig. Leülhetnék? Wera vagyok egyébként. Wera A. Flinders. * állok is meg mellette, s mutatok előbb a szabad székre, majd nyújtom felé kezemet mosolyogva, kedvesen és fesztelenül szólva hozzá minden egyes szavammal. Persze ha elhajt, az sem gond, várok egy kicsit, vagy megoldom magam a szakház étkezőjében a vacsora problémát, de egy próbát azért megér a dolog, hátha lesz olyan kedves és megengedi, csatlakozzam hozzá.. vagyis csatakozzunk, mivel Wapi idő közben kicsomagolja magát alkalmi takarójából, s egészen vállam széléig merészkedik, félig lelógva onnan szegezve külön mozgó szemei közül mindkettőt a srácra. Fura látvány lehetünk így együtt, de megszokható, s ha az iskolába jár ő is, minden bizonnyal nem ezen fog fennakadni. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Feb. 07 2013, 19:45

//NRT - Wera és Slash - 2013.02.06.//


*Eléggé le vagyok strapálva, ehhez a bizniszhez sincs nagy hangulatom, de kell a lóvé, és egyelőre más lehetőség nem igazán adódik. Persze egy kis hókuszpókusszal rabolhatnék bankot, de akkora bűnöző nem vagyok. Most inkább a hasamra gondolok, éppen ezért keresem meg a város peremén található éttermet, ahol terveim szerint eszek egy jót. Minden stimmel egészen addig, amíg be nem lépek, de ekkor nem tetszik a látvány: tele van az egész alsó szint. Na nem baj, irány fel, ahol látok egy üres asztalt, hát ez tuti nekem van lefoglalva. Helyet is foglalok, de nem olyan mereven, hanem csak lazán, elmélyedek az asztal alatt, és úgy böngészem az étlapot, amiből hamar sikerül választani. Már csak a pincér hiányzik, remélem, hogy nem fog megváratni, ezért türelmetlenkedve pislogok a lépcső felé. Pincért nem is, de egy vörös leányzót megpillantok, aki jobb híján felém közeleg. Hogy mostanában mindig kifogom a vöröseket, hihetetlen...*
- Hello, ja, hogyne, csak nyugodtan. Miattam ne siess, nem zavarsz. *Nehezemre esik felállni, hiszen már bekényelmesedtem, de így illik, ezért már teljes magasságomból pillantok a lányra, és a kinyújtott kéz sem várat magára.*
- Slash Daniels. *Mutatkozok be röviden, majd szemem a kis kaméleonra téved. Mindig is szerettem a hüllőket.*
- Bírom a spanodat. *Jelentem ki, miközben mutatok a kis barátjára, majd ismét helyet foglalok, remélhetőleg ő is. Közben közelebb húzom magamhoz a hangszert, hisz átlóg az ő oldalára, és nem akarom, hogy zavarja. Hát most már társaságom is van, remek, tényleg csak a pincér hiányzik.*
- Elég lassú a rendelésfelvétel..kíváncsi leszek a kiszolgálás idejére. Amúgy tudod már, hogy mit rendelsz? *Hát én bizony beszélgetni fogok, ha tetszik neki, ha nem, csak most kicsit le vagyok lassulva, meg nem vagyok olyan jó társaság, mint máskor. Közben megérkezik a pincér is, végre valahára, de először hagyom, hogy a lány rendeljen, és csak utána kérek én is.*
- Van ez a háromszemélyes tál, vágod, a sok hússal. Na egy olyat kérek, ugyanis éhesebb vagyok egy farkas falkánál is..*Hát igen, elég nagy étvágyú vagyok, de megengedhetek magamnak ilyeneket. Meg persze azt is megengedem magamnak, hogy letegezzem a pincért, aki nem tűnik túl idősnek, én pedig ilyen vagyok, vagy tetszik neki, vagy nem. És egyelőre finoman utalok is arra, hogy remélem gyors lesz majd a kiszolgálás.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Feb. 07 2013, 20:43

//NRT - Wera és Slash - 2013.02.06.//

* Kellemes sétát követően érkezünk meg kettecskén az étteremhez, mely a városka szélén pihen, és ahogy elnézem, igen csak nagy most a zsúfoltság.. de egy próbát talán tehetnénk még odafent is, így válik láthatóvá egy szabad hely, tényleg, mintha ez az egy volna már csak az egész helyen. Na de az sem tántorít el, nem egyedül kellene elköltenem a vacsorát, részemről nem gond a társaság, kedvelem az embereket, szeretek ismerkedni, szerencsére minden adottságom meg is van hozzá, nem jelent tehát gondot a fiú ilyen jellegű megkörnyékezése sem. Kedves mosolyommal találhatja szemben magát, s némi monológgal, na meg felé nyújtott jobb kezemmel, mit el is fogad szerencsémre, és abba is beleegyezik, itt maradhassunk vele egy kis időre. *
- Akkor rendben, nagyon köszönöm. * rázom meg kezét, már amennyire szükséges egy bemutatkozásnál, s ahogy vissza húzom, automatikusan fordítom fejem Wapi irányába, hogy két kezem tartsam a kisállat elé, tenyereimbe másszon csak bele. *
- Span? Az meg mit jelent? A nevem Wapi, nem pedig az, hogy Span.. * hallatja hangját a picinyke állat, nem lehet hosszabb 15-20 cm-nél, én meg persze kuncogva helyezem őt az asztalra, majd pedig magamat is megfosztom kabátomtól, ami székem háttámlájára kerül, én magam pedig az ülőalkalmatosságra. Nem is szólok semmit egyelőre, csak megigazgatom türkiz, kereknyakú pulcsimat, ujját feltűröm könyékig, így mindkét karomon felsejlenek a tetoválások, na meg dekoltázsomnál is kivillan a szép virág, s ha oldalról még nem vette volna észre, de orromban is csillan egy aprócska pc, szám csücskében pedig ott a karika helye, mely most az evés miatt kivételre került. *
- Gondolom mert sokan vannak, lent is minden tele van. * vonom meg vállam egy félmosollyal, teljesen nyugis hangnemben, s még hajamat húzom egyik oldalra, hogy aztán így nyissam ki magam elé az étlapot. * - Szerintem valami salátát eszem, előtte pedig levest. De nézd, már jön is! * tekintek fel a felénk igyekvő srácra, kivel már az előbb is összefutottam, de most a lényeges dolgok következnek. *
- Először is inni kérnék három deci mentes vizet, aztán pedig egy ilyen kisebb tányér hideg eperlevest. * bökök a listában az egyikre, majd párat lapozva a slit is kiszúrom: * - És egy adag görög salátát végül. Ne spóroljatok a fetával! * vigyorodom el, a srác már ismer, tudja az ízlésem, szóval ő maga is csak mosolyog, majd ha Slashtől is felvette a rendelést, min én csak nagyokat mosolygok csendben, Wapi felé fordulok, ki evőeszközeim mellett gubbaszt, szokatlanul nyugisan. *
- Nem ennél te is valamit? Nézz szét odakint nyugodtan, itt tudod, hogy nincsenek tücskök. * simítok végig a kicsike állat torkánál, de ő csak határozottan csóválja meg szép fejét. * - Hát rendben, akkor viszont maradj nyugiban. * adom ki az utasítást, nem szeretném, ha ismét parádézna egy sort.. áh, kihagynám. Tekintetem ellenben vissza fordul a sráchoz, ha már így együtt vacsorázunk, tényleg dumálgathatunk is. *
- És te, Slash, ide jársz a suliba? Na meg úgy látom, zenélsz is szabadidődben. * bökök a gitár felé, persze lehet, nem az övé a cucc, de esélyesnek tartom, hogy tippem beigazolódik idővel. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Feb. 08 2013, 22:45

//NRT - Wera és Slash - 2013.02.06.//


*Először nem számítok bemenni az étterembe, de a sors csak úgy hozza, hogy megéhezek útközben, ezért hát kénytelen vagyok beugrani egy laza vacsorára. Várakozás közben társaságom akad egy vörös csaj személyében, aki több mint valószínű, hogy nem talált helyet odalent, és itt fent sem ajánlkoznak fel üres helyek. Mindig örülök a társaságnak, még akkor is, ha kicsit le vagyok strapálva, mint most, de ez nem akadályoz meg a bemutatkozásban. Na de nem csak ketten vagyunk, hanem hárman a kaméleonjával együtt, akit persze nem hagyhatok figyelmen kívül, ezért teszek egy megjegyzést, miközben Wera a kezébe veszi. A mély hang viszont megzavar, tuti nem a lányé, így hát rá kell döbbennem, hogy az állat beszél hozzám, ezért felvont tüskémmel pillantok hol a Wapira, hol a lányra. Oké, hogy növekvő gitár, na de beszélő állat? Na ne.. Persze most tudom, hogy nem vagyok se részeg, se beszívott, teljesen józan vagyok, úgyhogy ez tutira a valóság.*
- Hát a span..az azt jelenti, hogy haver, vágod? Amúgy örültem Wapi! *Azért ez se semmi, hogy egy kaméleonnal folytatok párbeszédet. Normál esetben kezeltetném magam, de tapasztalataim szerint itt nincs olyan, hogy normál eset. Közben mindketten ledobjuk magunkat, és látva, hogy ledobja a kabátját, eszembe jut, hogy nekem sem ártana, ezért én is megválok a dzsekimtől, amit én nem a székre, hanem a gitár nyakára akasztok. Ezután nézem csak meg jobban a velem szemben ülőt, orr pc, na meg tetkók, szépek, de már nem irigykedek rájuk.*
- Lángok, mi? *Persze, hogy az tűnik fel nekem először, hiszen tűzpárti vagyok, na de azért a többi látható tetkójára is vetek pár pillantást. A pincéres válaszára csak bólintok, valószínűleg tényleg így van, de engem megváratni...Megkérdezem, hogy mit fog enni, de saláta, na ne már! Közben megérkezik az emberünk is, akitől rendelek egy "kis" vacsorát, majd válaszolok a kérdésére.*
- Hmm, inkább ide járok a suliba a szabadidőmben..*Válaszolok neki egy kis mosollyal, bár a tanulást is próbálom komolyan venni, egyelőre a zene az első, főleg most. Na de megcsapta ám valami a fülem, de csak most kérdezek rá, hogy nincs itt a pincér.*
- Nocsak, nem mindig nyugodt a zöldike? *Pillantok a kaméleonra, aki az asztalon pihenget. Nem tudom elképzelni, hogy miféle zűrzavart okozhat egy.. beszélő kaméleon.*
- Gondolom te is ide jársz..Melyik évfolyamba? *Ha már így adódik, hogy társaságom van, és várni kell a kajára, akkor már érdeklődök felőle én is, miközben tekintetem néha a kis állatra suhan, ugyanis szeretem a hüllőket.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Márc. 12 2013, 15:39

//NRT - Wera és Slash - 2013.02.06.//

* Szerencsémre egy hely még éppen akad a kellemes kis étterem felső emeletén, de így nem egyedül fogok étkezni, hanem úgy tűnik, társaságban, méghozzá egy Slash nevezetű srácéban, ki cseppet sem bánja jelenlétünk. El is helyezkedem, miközben Wapinak is sikerül méltón bemutatkoznia, na de én persze csak nagyokat mosolygom orrom alatt a fiú meglepetésére. *
- Szóval haver.. akkor én Wera haverja vagyok? Jó tudni. Azt hittem, a famulusa. * válaszol továbbra is mély hangján a csodás állat, szemei egyikét rajtam, a másikat pedig a fiún tartva. Kuncogásom képtelen vagyok elfojtani, de csak fejem rázom meg fekete humorára, ezt nekik kell lejátszani, én nem szólok bele inkább. Helyette inkább az étlapot kezdem bújni most, hogy tényleg elkényelmesedtem, Slash megjegyzésére pedig felütve fejem pislogok rá, majd jelezve, hogy koppant, zöldségeim kezemre merednek, így vissza rá. *
- Aha, meg van még jó pár. De már tervezem a következőt.. sajnos ezt nem lehet abba hagyni. * sóhajtok egyet költőien, ítéljenek el érte, de ha ezt lehet függőségnek nevezni, akkor számomra ez pontosan az. És nem is szólhat bele senki, úgy érzem, aki elfogad, az így tegye, nem leszek ettől rosszabb ember, ahogy attól sem, türelmesen várok a pincérre, vele ellentétben, na meg mert salátát óhajtok vacsorázni. *
- Most mi? Vega vagyok, nem eszem húst. Csak gondolj bele.. ezzel az erővel ők is megehetnének minket. * bökök Wapi irányába, láthatóan furcsállja a gitáros étkezési szokásaimat, s mivel szeretném fenntartani a kommunikációt kettőnk között, egy rövid magyarázatot is kap részemről. Tényleg rövidre sikerül, hisz a fiatal pincér hamarosan megérkezik, így le is adhatjuk rendeléseinket, miután én kedvesen fordulok a kis kaméleon irányába, kinek teste kezdi felvenni a terítő színét, de hát ha ő nem hajlandó semmi étket magához venni, inkább foglalkozom a fiúval. *
- Áh, értem. Akkor te sem vagy egy ambiciózus ember, ami a tanulást illeti. * veszem tudomásul úgy, mintha természetes lenne, én nem igen fogom ezért leszólni, legyen ez akár meglepő, akár nem, hisz a saját dolga, ahogy Wapié a nyugtalanság, igen. * - Hogy Wapi? Dehogy. Néha rájön az öt perc.. köszönöm! * harapom is el a mondatot, mivel az italok úgy tűnik, megérkeztek, én pedig illedelmesen mosolygom is a hordárra, hogy aztán egy korty vizet le is küldjek korgó pocakomba. *
- Igen, ide. Most végeztem az alap három évvel, szóval már egyetemista vagyok, elemista szakos. * újságolom el boldogan, számomra ez nagyon nagy szó, hogy eljutottam igáig, de tényleg. * - És neked mik a terveid? Gondolom a zenélés első sorban. Bandázol is, vagy csak úgy magadnak pengetsz? * érdeklődöm most én felőle, s remélhetőleg lassan a kaja is megérkezik, jól esne már valami szilárdat is belepakolni bendőmbe. *
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Márc. 15 2013, 18:05

//NRT - Wera és Slash - 2013.02.06.//


*Fáradt vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy antiszociális is, szóval felőlem nyugodtan helyet foglalhat a páros, minek az egyik tagja fura nekem, nem is kicsit. Én csak lesek hol ide, hol oda, miközben váltok pár szót a kaméleonnal, felvilágosítom kicsit a helyzetről, ami úgy tűnik, tetszik a lánynak.*
- A kettő nem zárja ki egymást. Az én famulusom tuti, hogy nagy spanom lesz. *Válaszolok először Wapinak, aztán a következő mondatom már Werához szól, aki továbbra is mosolyog a helyzeten, mert tényleg vicces szituáció, és kezdem belátni, hogy nem hallucinálok. Aztán ha megtárgyaltuk a famulussal a dolgokat, ideje meglesni az étlapot is, de a tekintetem nem tudja elkerülni a néhány tetoválás, amikből először a lángok kerülnek megemlítésre.*
- Király, és van már konkrét terved? *Én sem úgy tervezem, hogy ezzel a tetkóval zárom a műfajt a testemen, én is fogok majd még néhányat varratni, na nem fog mindenhol ilyen-olyan rajz takarni, de rengeteg hely van még rajtam amikből párat ki is díszítek idővel. Most egyelőre türelmetlenkedek a pincérek lassúsága miatt, és, hogy teljen az idő, kérdezgetek tőle, hogy mit eszik majd, de nem értem a megnyilvánulást, mert egy rossz, de még jó szót sem szóltam a tervére.*
- Nekem nyolc, azt tudom, hogy én nem tudnék hús nélkül élni. Növésben vagyok.. Amúgy nem tudok nagyon belegondolni, akkor totál más lenne minden. *Ha ő vega, akkor az ő dolga, nekem semmi problémám a finom húsételekkel, amiket az állatok biztosítanak nekünk, és bár erre rávilágít, nem tudok most hasonló témákkal foglalkozni, fáradt vagyok, egész nap próbáltunk, meg intéztem ezt-azt. Legszívesebben csak ennék, aminek az első lépése meg is történik, leadjuk a rendelést, aztán valami könnyebb témával folytatjuk a beszélgetést, mint például a suli, vagy éppenséggel a famulusa.*
- Dehogynem. Csak eddig az életem főként a zenéről szólt, és ez még most is így van. Viszont ez nem azt jelenti, hogy csak melegedni jöttem ide. *Tisztázom a félreértését, ami végül is érthető, mert nem fogalmaztam pontosan, szóval jár a magyarázat miután remélhetőleg minden világos lesz a számára. Wapiról is érdeklődök, amit Wera el is kezd, de a pincér félbeszakítja a dolgot a pohár vízzel, aztán ha elsurran, akkor kérdezek tovább.*
- Nem tudom elképzelni, miket művelhet... Szóval mesélhetnél! *A korábbi válasz nem kielégítő, szóval nem ússza meg a témát, mert én kíváncsi típus vagyok és ezt a vörös is tapasztalhatja a következő kérdésemből is, ami már az iskolát és az évfolyamokat illeti.*
- Akkor elmondhatom magamról, hogy ismerek egy újabb egyetemistát. *Ha jól emlékszem, ő a második, mert csak Axelről tudom, hogy a Campusban lakik.*
- A mágiában is sokra akarom vinni, de a zenélés az, ami most megint beindul. Szóval igen, van bandám, pár napja alakultunk, és fel is fogunk lépni. Úgyhogy megy most a próba rendesen, azért is vagyok ilyen punnyadt. *Bár ő nem ismer, de ha így lenne akkor tudná, hogy én pörögni szoktam, nem pedig beülni szépen nyugodtan egy étterembe, és türelmesen várni a kajámra, ami meg is érkezik idővel, a pincér először a leányzónak nyújtja át a tányért, majd nekem is, bár az én adagom már egy közepes méretű tálon kelleti magát.*
- Köszöntem..Akkor jó étvágyat! *Először a pincér, majd távozása után Wera felé fordulok, kezembe pedig kést és villát ragadok, amiket meg is pörgetek, aztán nekiesek a tálamon lévő finomságoknak, kezdetnek mondjuk az egyik csirkemell megteszi.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Márc. 22 2013, 14:20

//NRT - Wera és Slash - 2013.02.06.//

* Wapi megcsillogtatva szociális vonásait kezd máris szóváltásba a gitárossal, min én igen csak jót mulatok, hisz akad némi fogalomzavara szegénykémnek. Édes ez az állat, ám a fiú figyelme lassan felém kell, hogy vándoroljon, mivel erre csak morran végül egyet a kaméleon, s mély gondolkodásba süpped magában. Én ellenben szívesen társalgok "varrataimról", melyektől már soha nem tudok megválni a jövőben, s ahogy kérdez az újabb tervről, egyértelműen bólintok. *
- Igen, elég sok van, de azok mindig. Szerintem rajzolok magamnak valamit, mint általában, aztán meglátogatom a mystrali fazont. Állítólag jól dolgozik, bár otthon már megvan a fix helyem, a srác pedig igazán ügyes. * térek ki a konkrét válaszadás elől, tényleg sok minden forog buksimban, de amíg nem fix, nem szeretem elregélni úgy igazán senkinek. Ő sem kivétel ez alól, viszont figyelmem nem kerüli el arca arra a tényre, én a magam részéről elutasítom a hús megevését, így inkább maradnak a zöldségek és a gyümölcsök, amiben úgy tűnik, nem értünk egyet. *
- A fiúk amúgy is nagy evők általában, szóval ezen nem csodálkozom. * mosolyodom el véleményen, ismerek egyet kettőt, és már öcsém elé se lehet elég enni valót tenni, pedig ő aztán tényleg nem túl idős még. Kár, hogy nem lehet most itt velem, ezen a kellemes helyen, hisz akkor nem csak magamnak rendelnék valami finomságot, hanem az ő bendője is tele lehetne mindenféle földi jóval, és mivel a pincér sem váratott minket sokáig, hamarosan mi is így érezhetünk, szerintem. És ha már itt vagyok, természetesen továbbra is érdekel, ki ő, és milyen tervei vannak, mit vár az élettől, kedvelem a művészpalántákat ugyanis, s ahogy arra kerül a szó, én mit látok, azonnal megcáfol. *
- Jól teszed, hasznos is ez az iskola, szóval megéri helyt állni. Nekem például évekkel ezelőtt semmi közöm nem volt a mágiához, és az az igazság, elég szkeptikus voltam a dologgal szemben, de most már látom értelmét a belefeccölt energiáknak. Egyre fentebb és fentebb haladok a ranglétrán, és úgy érzem, a komoly célok sincsenek túl messze. * biztatom saját tapasztalataimmal pár mondatban, szóval megéri komolyan venni a helyet és úgy általában a mágiát. A pincér újbóli jelenléte viszont félbe szakít, tehát csak röviden reagálok, hogy aztán kortyolhassak is párat, de Slash lelőhetetlen, Wapi pedig gyorsabb, mint én. *
- Nem teheted ezt, nem árulhatsz el. Nem lenne korrekt. * villan felém a szép szempár mindkét tagja, mire én felemelve kezeimet csóválom meg buksimat. *
- Nem tehetem Slash, ne haragudj. * adok helyt a famulus állításának, talán majd egy másik alkalommal, most inkább egyetemi létem kerül előtérbe, s mosolyom amolyan laza, amint az ismeretségre utal. Idővel biztosan ő is elér odáig, és vannak itt tervek, ami a zenét illeti, és a mágiát sem tolja háttérbe, ez pozitív. * - Akkor hajrá a fellépéshez, mert ha ennyit gürcöltök vele, biztosan jó lesz. * szólok némi észrevétellel szavai alapján, és bizony ismét belém lesz fojtva a szó, hisz most már az ételek is megérkeznek asztalunkra. Illedelmesen köszönöm meg én magam is a finomságot, majd egy "Jó étvágyat!" után eszegetésbe is kezdek. Egy darabig eltart ez, gondolom közben beszélgetünk is, végül pedig talán még egy kis süti is lecsúszhat, édesszájú vagyok azért, nem is tagadnám. És ha végeztünk, kicsit részemről még pihegek, majd ha már a gurulást leszámítva más mozgásformára is képesnek tartom magam, összeszedve famulusomat és cuccaimat is, el is köszönök a sráctól. Van még dolgom estére, de minden esetre remélem, többször össze futunk majd, szimpatikusnak tűnt ez a zenész gyerek, és jól is éreztem magam a társaságában. *

//ne haragudj, de én most ezt zárónak gondoltam a részemről. napok óta ihlethiányban szenvedek Wera miatt, és régi is a játék, úgyhogy eltettem őket njk-ba. de köszönöm a játékot, csak összefutnak még! Smile//
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Márc. 24 2013, 19:45

//NRT - Wera és Slash - 2013.02.06.//


*Bár bírom ezt a kis állatot, vagyis famulust, mégsem vele szeretnék beszélgetni a továbbiakban végig, hanem a vörös leányzóval is váltanék néhány szót, és mivel elsőre a tetkók szúrnak szemet, pontosabban az, amelyik a csuklóján van, így kezdődik egy kis beszélgetés az örök rajzokról a testén.*
- Szóval te ilyen művész vagy, értem.. Amúgy a mystrali ürge jól csinálja a dolgát, láthatod is.. *Mutatok jobb karomra, mi kicsit előtérbe is kerül, hogy Wera is jól láthassa a művet, amit a karomra varrt. Én személy szerint nagyon meg vagyok vele elégedve, szóval már a következő is tervben van, de azzal még várok. A következőkben viszont már nagyon nem értünk egyet, ugyanis én nem tudnám elképzelni az életem hús nélkül, csak zöldségekkel, ő pedig pont így él, étkezik.*
- Az meg a másik, szóval vannak ám mentségeim rendesen.. *És most már lényegében tényleg annyit eszek amennyit akarok, hisz a suliban nemigazán szabnak határt, akár foghatom magam, és megehetem az egész asztalnyi kaját, nem úgy, mint Los Angelesben, amikor nem mindig jött könnyen a kaja. Most viszont könnyen fog, mert a pincér már jön is a rendelés felvételéért, és ha ez is megtörténik, akkor az iskolára terelődik a téma, valamint a célokra és motivációkra.*
- Hát én is így vagyok valahogy, szóval pár hónapja még pálca nélkül érkeztem ide, bár már akkor tudtam, hogy mit akarok, és ez azóta se változott. *Igen, nagy ember akarok lenni, nagyot alkotni, és erről a vágyamról nem teszek le semmiképp, hisz amit én elkezdek, azt véghez is viszem általában, ha törik, ha szakad. És ez most is látható, ugyanis hiába a pincér, én kíváncsi vagyok Wapi ténykedéseire, de a lány helyett a famulusa szólal meg ismételten mély hangján.*
-Hűha, lehet, hogy tényleg nem szeretném tudni, mik történnek. *Nevetek fel kicsit cukkolva a párost, mert tényleg vicces, hogy Wapi ilyen titkolózó előttem. Na de mindegy, ha nem, hát nem, lehet beszélgetni másról is, mint például az egyetemi dolgokról, és a zenéről is, szóval beavatom néhány részletbe a bandáról, na meg a fellépést is megemlítem, amit én már nagyon várok.*
- Kösz. Tuti, hogy nagyon ott lesz a szeren, mert jónak tartom a bandát, én meg értek ahhoz, hogyan csináljunk nagy show-t. *Fáradt vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem csillogtathatok egy kis önbizalmat, ami az én esetemben elmaradhatatlan, de mindez csak addig tart, míg a pincér meghozza a kajánkat végre, mert nekem már tényleg kopog a szemem, meg a hasam helyén is egy nagy lyuk van, szóval neki is vetem magam az ételnek, majd gondolom folytatjuk a beszélgetést Werával, mert fáradtan, evés közben is elég beszédes tudok ám lenni. Aztán ha minden megvan, akkor visszatérek a MOD házba, ahol elrakom a ma keresett pénzt, és bedobom a szunyát.*


//Én is köszöntem, és majd a jövőben összehozzuk Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Azaria Daraghi
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Cicaszemű
Hozzászólások száma : 734
Csatlakozás : 2010. Jan. 30.
Kor : 24
Üzenet : Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Május 25 2013, 16:49

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.
(Előzmény a tónál)//


*Nem vagyok én ilyen ijesztő személy, főleg nem Varg számára, ezért is lep meg oly nagyon, hogy így megijed tőlem hirtelenjében. Azonnal piszkálni is kezdem őt, nem én lennék, ha nem tenném és a szavaira csak kissé elnevetem magam, majd fokozva a dolgokat még lázát is elkezdem méregetni, mire most már egy kis harapás lesz a jutalmam.*
- Hékás! *húzom is el kezem, majd rázom azt meg, mintha fájt volna a dolog, de aztán mosolyogva bújok bele az ölelő karokba, miközben a csók is viszonzásra talál. Jó ismét vele lenni, de azért túlzásokba nem esek, nem csak testileg ragaszkodom nagyon Varghoz, a mi kapcsolatunk ennél jóval mélyebb. Így ahogy felülök rajta ismét, szóba hozom az egyetemet, na meg a küldetéseket is, mert ki mástól kérjek tanácsot, ha nem a páromtól? Nekem csak ő van… ahogy neki is szerintem csak én. Sok mindenen mentünk keresztül, megtanultuk értékelni a másikat.*
- Őszintén? Nem igazán. *rázom meg a fejemet is, de hamarosan már Varg válaszát is hallhatom, amely oly kedves, mint amire számítottam, de remélem, hogy tényleg ilyennek tart, nem csak azért mondja, mert fontos vagyok a számára.*
- Én azért nem így érzem… de örülök, hogy te bízol bennem. És azt pedig nem szeretném, hogyha ennyire féltenél… kár, hogy nem mehetünk együtt egy ilyen küldetésre, de majd a jövőben. *az egyetem után úgyis el kell helyezkednünk valamiféle munkába és bár különböző a szakunk, mégis, biztosan van rá mód, hogy a kettőt összevariáljuk, ugyanis az nem kérdés, hogy együtt akarok élni a fiúval, amint végzünk a Mysterioban. Nincs még közel az az időpont, de még bőven van hova fejlődnöm, én pedig nem fogok semmit se elsietni. Most viszont a mai napnak kell élni, ezért felkelve beszéljük meg, hogy hová is menjünk, így az étterem mellett döntve állapodunk meg a pontos programban. *
- Az jó lenne, szóval oda eljutni ismét. *ragyog is fel szép pofim, ahogy visszagondolok arra az emlékre, amikor Varggal elmentünk együtt egy ilyen kupára. Tök jó volt, remélem, hogy lesz még rá lehetőségem, idén pedig úgy tudom én is, hogy lesz szervezve ismét egyet, nem is olyan sokára. *
- Hogy vacsi után? Hát jössz hozzám, Vulpix már ég a vágytól, hogy ismét találkozzatok. *döntöm meg fejemet is, de ez után már meg is indulunk a város irányába, hiszen oda kéne érni valamikor, hogy egy jót ehessünk. A csend nem telepszik ránk, érdekes is lenne, így kezdem el kérdezgetni picikét, hogy jól döntött-e. Tényleg szeretném tudni, mert én a saját döntésemben teljesen biztos vagyok, de az övét egyelőre nem tudom. Ahogy viszont mesél és mesél, úgy esik le a tantusz, hogy tényleg, miért is jött erre és fejemet is kissé lehajtom. Milyen hülye vagyok, hogy nem jöttem rá magamtól is.*
- Biztosan erős démonológus válik majd belőled és nem fog többé ilyesmi megtörténni, ami akkor. *szorítom meg picit a kezét, hogy érezze, én mellette vagyok most is és a jövőben is itt leszek, e felől nem lehet kétsége. Amikor viszont egy érdekes nevet ejt ki, hirtelen kapom felé a fejem.*
- Mordecai? Nem… én… én nem hallottam semmit. Mi történt? *nem tudom, hogy miről lehet szó, de ismét elfog a rosszul lét, hogy valami komoly veszélynek leszünk kitérve. Már a vacsorát se kívánom igazán, pedig pont most érkezünk meg az étterem elé, amelyre ránézve sóhajtok is fel, de aztán döntök és bemegyek Varggal együtt, hogy ez után egy asztalnál foglalhassunk helyet. Agyam még mindig kattog ezen az ismeretlen dolgon, de próbálok az étlapra koncentrálni, na meg kedvesemre is.*
- Persze, az jól fog jönni. És nézzük csak… *hümmögök kissé, miközben az ételeket nézegetem és ahogy a pincér odaér, már rendelek is.*
- Szeretnék egy kis sült csirkeszárnyat és sült krumplit kérni, hozzá pedig vegyes savanyúval, majd ez után desszertnek egy vegyes fagylalt kelyhet. *fér belém bőven étel, tehát nem fogok kevés dolgot rendelni, hogyha éhes vagyok. Ez után várom, hogy Varg is leadja az ő rendelését és közben azon gondolkodom, amit nemrég mesélt nekem ezekről a fivérekről…*

Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Május 28 2013, 19:54


//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//

*Egy kis harapással jelzem ám, hogy nem kell lázat mérni, jól vagyok én anélkül is, persze nem akarok fájdalmat okozni, csupán játszadozás az egész, mikor pedig rám szól vidáman nevetem el magamat. Nem mondanám, hogy soha nem találkozunk, de szívesebben látnám többször a leányzót, ki miután megcsókolok nemsokára az egyetemről kezd el mesélni, és így reppen fel egy kérdés is, amire őszínte választ adok. Tehetségesnek, és okosnak tartom őt, még ha emellett annyira féltem is, de ez már csak velem jár, így a kérdésére csak oldalra döntöm a fejemet.*
-Pedig nem ártana egy kis önbizalom, tehetséges varázsló vagy és remek ember..*nézek komolyan a szemeibe, az ezt követő szavakra viszont már kiszélesedik kissé a mosolyom.*
-Szeretnéd vagy sem, akkor is félteni foglak, szerintem te is féltenél fordított esetben, ami bizalmat jelenti száz százalékosan.. A jövőbe pedig még nem kizárt, sőt talán közös vállalkozásba is kezdhetnénk.*pillantok rá, hiszen van benne potenciál, mindketten máshoz értünk kiegészítjük egymást. Na de a kikapcsolódásról is szó esik, így ejtem meg a kviddicsbajnokságot, és bizony ebből a pillantásból rögtön sejtem, hogy ugyan annyira megismételné azt a napot mint én.*
-Hát ha pont oda nem is, mert a bajnokságot szerintem nem ott tartják idén, de osztom a véleményed, ezek szerint akkor idén is élvezhetjük egymás társaságát.*villannak felé ravaszul szemeim, végül a sok ötlet közül egy kis vacsi mellett döntünk. Tetszik az ötlet, amúgy is ritkán járunk együtt étterembe, pedig itt élünk már jó pár éve, többször csinálhatnánk ilyesmit.*
-Ó, akkor ezesetben nem akarom magamra haragítani, tehát vacsi után nálad, jól hangzik.*Egyezek bele, hiszen nekem mindegy hogy hol csak együtt legyünk, a kis rókával pedig már magam is szívesen találkoznék. Útközben azonban tovább beszélgetünk, így árulom el, miért is fordultam erre a pályára, a fejlehajtásnál azonban csak kezem elengedi az övét, és finoman a vállára csúszik, így karolva át húzom magamhoz közelebb.*
-Nem vagyok hatalomvágyó, csak azt szeretném hogy hatalmamban álljon megvédeni téged ha történne valami. Csak te vagy számomra..*mondom csendesen és igen komoly hangon, és való igaz, miután a családom kihalt, Azaria lett az egyedüli hozzám tartozóm, és nem bocsátanám meg magamnak ha vele bármi történne. Viszont én is érzem, hogy ez a téma picit talán borús így rákérdezek a Mordecai testvérekre is, kikről természetesen csak hírből hallottam. Nem sokkal vidámabb téma, de hogy komoly az biztos.*
-Én is csak ezt-azt hallottam, meg amiket órákon el el ejtettek a magiszterek. Nem véletlenül tanítanak komoly átkokat a számunkra. Pár hónapja feltűnt egy fura testvérpár..*Fordítom fejemet a másik irányába, szememen pedig látszik hogy bár én se tudok sokat, eléggé gondterheltnek tűnök.*
-Ha a hírek igazak, egyáltalán nem barátságosak. Volt egy összecsapás a magiszterek és köztük, van egy olyan érzésem, hogy az hogy élnek és nem győzték le őket a magiszterek jelent valamit.Valami olyat aminek nem lesz jó vége.*Nem kell kimondanom a lényeget, szerintem Azaria is sejti hogy mit akarok mondani. Ha nem tudták legyőzni őket, az azt jelenti hogy az ellenség győzött. Miközben megérkezünk látom ám, hogy az őt is gondolkodóba ejtették a dolgok, ezen nem csodálkozok, én is tartok attól ami ebből kisülhet.*
-Legutoljára ilyesmit, három éve éreztem a Hellrain invázió alatt. Ráadásul ezek ketten vannak,mi van ha fejenként olyan erősek vagy erősebbek?*Én már csak így hívom azt a rövid időt, melyet túléltünk, de kérdés mi lett volna, ha végül az itteniek nem győznek? Lehet már nem is élnénk, persze nem akarom ijesztegetni a másikat, és a magam agyát se túlhúzni így az étlap felé fordítom a figyelmemet. A lány rendelésére, valamivel vidámabb leszek, picit el is nevetem magamat.*
-Uh egyetlenem nem mondom éhes lehetsz. Ennyire rossz a koszt a szakházba?*mosolygok rá most már csak kikandikálva az étlap mögül, persze ezt nem gúnyból mondtam, és azért se hogy ne egyen, hiszen a formájának egyáltalán nem árt, csupán csak picit piszkálom. Talán megbocsátja.*
-Részemről megelégszek egy kis báránybordával, és burgonyával, csemegeszósszal. A cehet pedig én állom*Na igen se étkezek gyengén, az egyszer biztos, tehát ha Azaria vissza szólna most . A pincérnek a rendelés megadásakor viszont azonnal fizetek, már csak az kéne hogy a végén még a másik tenné meg, amikor meghívtam. A rendeléshez hozzá csatolok még egy üveg jégbe hűtött pezsgőt ami hamarabb megérkezik lévén azt nem kell elkészíteni, én pedig hasznossá téve magam ki is bontom az italt.*
-Még mindig azon gondolkozol amit mondtam igaz? Aggaszt?*kérdezek rá egy halvány mosollyal, tekintetemen viszont látszik hogy engem is aggaszt a téma, pusztán próbálok nem gondolni rá de nehéz a dolog. Amint megvagyok az üveg kibontásával töltök mindkettőnk poharába, néha néha pedig előre is figyelek várva mikor jön meg a rendelésünk.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   

Vissza az elejére Go down
 
Étterem a város szélén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
13 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
 Similar topics
-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: