Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Étterem a város szélén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14
SzerzőÜzenet
Azaria Daraghi
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Cicaszemű
Hozzászólások száma : 734
Csatlakozás : 2010. Jan. 30.
Kor : 24
Üzenet : Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Jún. 02 2013, 09:16

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//


*Jó, hogy ismét így összefutunk, végre meg tudom beszélni Varggal azt, amin manapság gondolkodtam. Nem titok, hogy ötletem sincs, merjek-e bevállalni egy küldetést vagy sem, mivel erősnek érzem magam, de még sincs igazán önbizalmam. Nem szeretnék megsérülni, nem akarom, hogy komoly bajom legyen, mégis tudom, hogy ez elkerülhetetlen egy ilyen helyzet során. De nem is tudja, hogy mennyire jól esnek nekem azok a szavak, amiket most mond nekem, így szép szemeim is édesen ragyognak, miközben őt nézem.*
- Köszönöm. *pirulok is bele egy nagyon picit, de mindig jól esik az embernek, hogyha attól, aki a fontos számára, elismerő szavakat mond. A Mysterio előtt nem volt igazán életem, itt teljesedtem ki, tehát örülök a dolognak és ki is használom, hogy végre boldog lehetek és bizony, lehet belőlem valaki.*
- Persze, hogy féltenélek, ez nem kérdés. *tudom nah, hogy ő is miért aggódik miattam, de azt nem akarom, hogy ez miatt baja is legyen. A jövő pedig még kérdéses, majd úgyis visszatérünk rá akkor, ha elvégeztük a szakokat, na meg, sose lehet tudni, hogy választunk-e egy másodikat is. Egy másik téma is említésre kerül, ami nem más, mint a kviddicsbajnokság. Jó lenne ismét megismételni azt a napot, és ha minden igaz, idén sort keríthetünk majd rá…*
- Tudom nah, hogy nem ugyanott lesz, de idén akkor elmegyünk, kezet rá. *régen azért barátok is voltunk, tehát az ilyen jellegű szokásaimat nem vetkőztem rá. Szépen kezet is rázok Varggal, ha nem utasítja el a dolgot, majd ez után mászok le róla, hogy az étterembe indulhassunk, de menet közben egy újabb kényes témát kell érintenünk, természetesen hála nekem. Nem akarom, hogy bármi rosszul essen neki, de így már meg tudom érteni a döntését… A húzásnál megállok, engedek is az ölelésnek és kis kezeim pedig a fiú dereka köré kulcsolódnak.*
- Most már én is meg tudom védeni magamat és egyben Téged is, nem kell ilyen miatt aggódnod. *azért jól esnek ám szavai és tudom, hogy mi nekünk nincs más, csak a másik és ez így is van jól. Nem fusztrál a dolog, túl sok mindenen átmentünk mi már ehhez. Na de ideje folytatni az utat, így kibontakozok az ölelő karokból és közben egy másik téma is szóba jön, amelyről eddig még nem hallottam.*
- Testvérpár? *kérdezek vissza eleinte értetlenül és kissé feleslegesen is, mivel a fiú nemsokára folytatja is a történetet, én pedig kissé hümmögni kezdek arra, amit hallok.*
- Hát ez nagyon nem jó hír. Remélem, hogy nem lesz gond, nem szeretném visszakapni a régi időket. *húzom el a számat és egyértelmű, hogy Charles-ra gondolok. Akkor nem volt jó nekünk, nagyon nem, de átvészeltük, biztosan ezt is át fogjuk. Mintha Varg a fejemben olvasna, ugyanarra gondol, amire én, így szép szemeimmel arcát kezdem el vizslatni.*
- Nem tudom… De ma inkább próbáljuk kizárni őket, és majd akkor foglalkozzunk velük, ha muszáj. Egyelőre nem akarok borúlátó lenni, így is elég sok szörnyű dolog ért már minket. Na meg tanulunk, felkészülve várjuk, ha történik valami. *ezzel próbálom lezárni is a témát, mert nem akarom azt, hogy az egész esténk ez miatt el legyen rontva. Na meg, mit tehetnénk? Jelen pillanatban tehetetlenek vagyunk, főleg, ha Varg sejtései igazak és a magiszterek is gyengék velük szemben. Az étterembe érve elfoglaljuk a helyünket, majd egy kis időre el tudok vonatkoztatni az előbbi témánktól, hála az étlapnak, amit átvizsgálok és ez után már rendelek is, jól láthatóan Varg hatalmas döbbenetére.*
- Jajmár, olyan izé tudsz lenni. *morgolódom picit, majd megrázom fejemet is.* - Egyszerűen most kajás vagyok, szóval ne szólj le ezért.*még jó, hogy ez az étterem nem túl drága, ennyit azért megengedhetünk magunknak, úgy hiszem, szóval megvárom, amíg a fiú is rendel és az utolsó szavaira vállat is vonok.*
- Ez egyértelmű, most nem is akartam én fizetni. *öltöm ki felé a nyelvem kissé vidámabban, majd a pezsgő érkezése után figyelgetem, ahogy Varg megküzd az üveggel, de szavai visszarángatnak a valóságba.*
- Mégis miféle kérdés ez? Hát persze, hogy aggaszt! Tudod, nem akarok idő előtt elhalálozni vagy szenvedni, szóval nem tudom teljesen kizárni, de te se segítesz benne. Beszéljünk másról! *hangzik is határozott hangom, így végül ahogy az üveg kinyitódik, már poharamat a fiú felé is tartom, hogy töltsön csak bele. Ha ő is megvan a saját adagjával, akkor viszont felé tartom a poharat, amelyek remélhetőleg koccanni fognak és már ihatunk is.*
- Na és tervezünk valamit a nyárra? Szeretnék nyaralni egy jót, valami meleg helyen. *kérdezek rá kíváncsian, miközben várjuk, hogy elkészüljenek az ételek. Ez végre egy jobb téma, sikerülhet elterelni a gondolatainkat, tervezni pedig szabad. Mi már elég képzettek vagyunk ahhoz, hogy pénz nélkül is ki tudjunk kapcsolni. Az utazás ingyenes, ahogy akár minden más is, csak egy kis szuggesztió… Bár nem legális, de nem is azért járunk ide, hogy mindennel úgy járjunk el, ahogy azt kellene.*

Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szer. Jún. 05 2013, 01:09

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//

*Csak mosolygok a köszönet nyilvánításon, a pirulást bár látom, s meg is nézem magamnak, de nem teszem szóvá, eddig se voltam olyan aki direkt hozza zavarba a másikat, most sem leszek ilyen. Azért meg kell hagyni ez a kis pír még szebbé teszi ezt az amúgy is nagyon szép lányt. A féltésre adott válaszra viszont csak bólintok egyet, olyan tekintettel, mint aki pont erre a válaszra várt. Arcomon kis mosoly bujkál, miközben közelebb hajolva hozzá, szólalok meg.*
-Na látod, akkor ne csodálkozz hogy én is féltelek. Szerintem ez természetes dolog.*Tudja ő is hogy csak mi vagyunk egymásnak, ha nem féltenénk a másikat, az azt jelentené hogy a szeretet sem az igazi már. A kviddics meccsről is szó esik, szívesen kinéznék megint az idei kupára, a múltkori ugyanis nagyon szép emlékeim közé tartozik, így nem is kérdéses hogy szeretnék e ismétlést. A szavakra viszont csak felnevetek, végül kezemet a másikéba csúsztatva belenézek azokba az egzotikus szemekbe, miközben kezet rázok vele.*
-Áll az alku főnök. De addigra be kell szerezzek egy sátrat.*mondom mosolyogva, végül feállunk, és az étterem felé vesszük az irányt, útközben se maradunk csendben, a téma kissé szomorúbb, de nem tudja elrontani a kedvemet, még ha Azaria azt is hinné. Természetes hogy beszélek vele ilyesmiről, hiszen kivel beszélnék ha nem vele? Mikor közelebb húzom magamhoz, érzem a karjait ahogy a derekam köré kulcsolódnak, a szavaira pedig egy nyugodt, derűs mosollyal kezdem el fixírozni az arcát. Tudom én is hogy már nem ugyan az a lány akit megismertem, így három év elmultával egy igazi harcos amazon áll velem szemben, aki már képzett, és jól is használja a mágiát. Így szavaira nem is tudok másképp válaszolni néhány másodperc elteltével mint beleegyező bólintással.*
-Tudom hogy képes lennél rá...Csak tudod néha még mindig a múltban élek. De nem akarom hogy azt hidd lebecsüllek. Becsülöm a képességeidet..*nézek a szemébe, miközben végig simítok fekete tincsein, s lassan el is terelődik a téma, mégpedig ismét egy sötétebb területre. A hírek szerint ismét aggasztó dolgok történtek.*
-Ha próbálkoznak nem fogjuk ölbe tett kézzel végig nézni, egyébiránt én se kívánom vissza. Ami meg a kizárást illeti szívemből szóltál*Mondom komoly hangon, miközben már az étterembe érve meg is találtuk az asztalunkat, és már csak az étel kiválasztása van hátra. Természetesen nem bírom ki egy kis piszka nélkül amiért meg is kapom a magamét, meg kell jegyezzem teljesen jogosan.*
-Jól van na, nem akartalak megsérteni, azt hittem kiérzed a szavaimból a humort, de azt hiszem inkább vissza veszek, mert a végén én leszek felfalva. Egyébként annyit eszel amennyi beléd fér, csak ne csapd el a hasad..*Csóválom meg mosolyogva a fejemet, úgy tűnik engem is félre lehet még érteni. A fizetésnél csak mosolygok még szép hogy én állom a cehet, így is illik, meg ha már én hívtam el, nem is akarom hogy ő fizessen, de szerencsére ebbe egyet értek a leányzóval. Azonban azt is észre veszem hogy zavarja a hír amit tőlem kapott, így szóvá teszem. *
- Egyenlőre még semmi okunk rá hogy aggasszon minket bármi is a tanuláson kívül, és nem fogsz se szenvedni se elhalálozni erre mérget vehetsz. Lehet azok ketten túlélték de a magiszterek is, és ha róluk valamit el lehet mondani akkor azt biztos hogy ők nem szoktak veszteni. És jó akkor zárjuk. *Mondom határozottan, azt hiszem erről tényleg nem kéne beszélgetnünk, csak feszültebbek leszünk tőle mindketten, azt meg nem szeretném. A pezsgőt végül kitöltöm a poharába, majd az enyémbe is. Végül jöhet a koccintás is amit egy már sokkal kellemesebb téma követ, bár azt hiszem kettőnk közül ő fog jobban örülni a meleg éghajlatnak.*
-Persze hogy tervezünk, igazából már kíváncsi voltam mikor jön szóba, és ami a meleg helyeket érinti lenne pár ötletem. Mit szólsz mondjuk Hawai-hoz? Vagy Haiti-hez, esetleg elugorhatunk Kaliforniába, Malibura vagy ha tényleg kalandos nyaralást akarsz megkereshetnénk a Bermuda háromszöget is.*Döntöm oldalra a fejemet, arcom pedig elárulja, hogy teljesen komolyan gondolom ezeket az ötleteket, lassan viszont megérkeznek az ételek is, amit egy "jó étvágyat" kívánás után enni is kezdek.*
-Persze ha neked van valami ötleted elő a farbával.*Mondom úgy két falat között, néha néha az ételről a leányzó arcára tekintve.*
Vissza az elejére Go down
Azaria Daraghi
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Cicaszemű
Hozzászólások száma : 734
Csatlakozás : 2010. Jan. 30.
Kor : 24
Üzenet : Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Jún. 10 2013, 08:56

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//


*Jó lenne ismét elnézni a kviddics világbajnokságra és mivel úgy tudom, hogy idén is megrendezik, ezért fel is vetem a dolgot a fiúnak. Mind a ketten imádjuk ezt a sportot és mivel Varg annak idején szerződéses játékos volt, még szép, hogy továbbra is az élete része marad. Kezet rázunk, így pecsételve meg a dolgot és a sátras dologra csak kissé elgondolkodom.*
- Ha gondolod, most szerzek én, max kérek kölcsön valakitől. *végülis csak egy alkalomra kell, nem teszünk benne kárt, akkor meg minek vegyünk? Nincsen felesleges, kidobni való pénzünk és azért ennyi év alatt lettek itt ismerőseim és tudom is, hogy ki lenne az, aki szívesen odaadná nekem, ha elkérném tőle. Ideje viszont indulni, tehát felkelünk, majd már az étterem is lesz a cél, de sajnálatos módon a témákat nem válogatjuk meg túl jól. Először a múlt sötét árnyai kerülnek előtérbe, amelyet próbálok tisztázni is a fiúval, szeretném megnyugtatni őt, hogy nem kell miattam aggódnia, képes vagyok megvédeni magamat… azért úgy érzem, szereztem itt azért némi tudást és még mindig él az ígéretem, amit Mr. Fenrisnek tettem. Ki akarok emelkedni a többiek közül, azt szeretném, ha büszke lenne rám, ezzel hálálva meg neki szemem világát.*
- Tudom, hogy nem becsülsz le, de azért szerettem volna, ha tudod, hogy én is képes vagyok ám már harcolni. *bár nem szoktunk együtt gyakorolni, de hogyha nem hiszi el, hát megmutatom én neki. Mondjuk nem szívesen ártanék neki, de ha ez kell ahhoz, hogy lássa és érezze is magán, amit tudok, megteszem. A Mordecai fivérek is szóba jönnek, de szerencsére elnapoljuk most kissé a témát – legalábbis egyelőre úgy érzem -, és majd később visszatérünk rá. Úgyse tudunk most mit tenni, max csak bosszankodni, az pedig nem hiányzik. Az étteremhez érve elfoglaljuk a helyünket, majd jöhet is az ételek kiválasztása. Mivel farkas éhes vagyok, ezért igen csak kedvemre való ételeket kérek, amelyet Varg-nak is természetesen meg kell jegyeznie.*
- Tudod jól, hogyha éhes vagyok, morgósabb is. Tehát ne vedd magadra, csak majd kaja után mondj ilyeneket, ne előtte. *öltöm ki felé a nyelvem és végül a pezsgőt is megrendeljük, mely után sikeresen lebukom a másik előtt. Nem akartam, hogy észrevegye rajtam, hogy még mindig az előbbin gondolkodom, de hát nincs mit tenni, hazudni pedig nem fogok neki.*
- Igen, tudom, csak én már ilyen aggódós vagyok. *sóhajtok fel, de a pezsgő a legjobbkor jön, így amikor ki lesz öntve a poharakba, koccintunk és jó pár kortyot le is húzok egyszerre. Ez most kell és tudom, hogy Varg se fog lenézni érte. Ismerjük már egymást régóta, néha meg lehet egy picikét iszogatni, persze csak mértékkel. Egy kellemesebb téma azért eszembe jut, így a nyarat hozom fel, amire jól hallhatóan már van Varg-nak is néhány ötlete.*
- Hmm-hmm, Hawaii jónak hangzik, ahogy a többi is, de egyelőre még nem voksolnék egyikre se. Utána szeretnék nézni én is néhány helynek és lehet, hogy meglepiből majd én viszlek el valahova, mit szólnál hozzá? *tudhatja, hogy olyan helyet fogok választani, ami bizonyára neki is tetszik és mivel Varg most nagyon is meleg helyszíneket sorolt fel, ezért én is bátorkodom majd ezzel élni. Az ételek is az asztalra kerülnek, tehát a kölcsönös jóétvágyat kívánás után már eszegetésbe is kezdek, de most már sokkal kellemesebb dolgok felé kalandozgatok, mint eddig.*
- Azért valamikor elnézhetnénk abba a romba is, amit örököltem. *jegyzem meg csak úgy mellékesen. Amúgy lehet, hogy nem is egy romról van szó, csak még soha nem jártam ott, így fogalmam sincs, hogy miféle hely, mennyire szép vagy éppen nagy. Annyit tudok róla, hogy örökség és hogy Dániában van, de ezzel Varg is tisztában van… Na meg, hogy ott élhetnénk a jövőben, de ahhoz vennem kéne a bátorságot és ellátogatni oda, amire még nem vettem rá magam… jellemző. *


A hozzászólást Azaria Daraghi összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 14 2013, 20:03-kor.
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Csüt. Jún. 13 2013, 10:34

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//


*Azt hiszem egyikőnknek sem kell aggódnia hogy nem találunk közös programot, hiszen a kviddiccs valahol közös pont nálunk. Azaria sátras megbeszélésére jóízűen mosolyogva bólogatok is párat.*
-Megbeszéltük, akkor én pedig elintézem a jegyeket, ha a kapcsolataim még mindig olyan jók, talán sikerülhet Vip helyet is szereznem..*felelem még mindig azzal a magabiztos mosollyal, miközben a másik fele nézek.*
-Tudod, mostanában eljátszok a gondolattal hogy mi lenne ha újra kezdeném hivatalosan..*Utalok itt a kviddicsre, bár arcomon látszik, hogy magam sem tudom mennyire vagyok biztos ebben, lévén már jó pár éve nem játszom hivatásszerűen ezt a sportot. Mindegy is , mert a téma halad nemsokára pedig azokról a bizonyos küldetésekről esik pár mondat. Tudom hogy Azaria szeretné megmérettetni a tudását, és még ha úgy is tűnne hogy lebecsülöm őt, ez nem igaz, csupán csak féltem.*
-Soha nem kételkedtem benne*Felelem magabiztos arccal. Nem túlzok amikor ezeket a szavakat mondom, és pár pillanat múlva fel is csillan fejem felett egy bizonyos ötlet.*
-Szerinted miért van az hogy mi soha nem gyakoroltunk egymással?*Teszem fel a költői kérdést, hiszen bőven lenne rá időnk, és lehetőségünk is. Na meg jobb ha az ember a párjával gyakorol, én legalábbis így érzem. A Mordecai fivérekről is ejtünk pár szót, de sikerül hamar elhessegetni a témát, nemsokára pedig már az étteremben találjuk magunkat egy félre eső asztalnál.*
-Kettőnk közül ilyen névvel nekem illene morogni..*Mondom jókedvű mosollyal a másik szemébe nézve, de nem kell vaknak lennem hogy észre vegyem, Azaria még mindig agyal valamin. Nem nehéz kitalálni hogy micsodán.*
-Tudom, akárcsak én. De ráérek akkor aggódni ha már nyakig vagyunk abban a bizonyosban.*emelem meg a vállaimat, bár tény szavaim ellenére érzek magamban némi feszültséget, avval kapcsolatban, hogy mi lesz ha ez a két őrült a suli közelébe érkezik, de egyenlőre nem kívánom hogy ez meg is látsszon rajtam. Szerencsére a téma ismét vidámabb lesz, hiszen valóban ránk férne egy nyaralás távol ettől a helytől, csak úgy kettesben. Így aztán pezsgőzés, és falatozás közben már lesz is miről beszélgetni*
-Hát ha így szeretnéd, én nem leszek semmi jónak az elrontója..*Kacsintok a lányra, amikor viszont elhangzik a ház, eleinte picit fürkészni kezdem a lány arcát, végül egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon.*
-Kíváncsi voltam mikor bököd ki a házad, ami szerintem egyáltalán nem biztos hogy egy rom, lehet még az én szám is tátva maradna ha látnám, megjegyzem szeretném látni.*Mondom még mindig azzal a fura mosollyal. Én régebben beszéltem róla, hogy elmehetnénk, de valamiért azt hiszem Azaria tartott attól, hogy visszatérjen Dániába, és azt hiszem sejtem is hogy miért.*
-Ha amiatt tartasz, amit magad mögött hagytál ott, az már nem lehet rád semmilyen veszéllyel.*Nyúlok át finoman az asztal fölött megsimogatva a másik arcát, miközben tekintetemmel tovább pásztázom az arcát.*
-Sokkal erősebb lettél, erőfeszítésedbe se telne ha bosszút akarnál állni rajta, és ha meg akarnád tenni nem ítélnélek el érte.*Utalok itt az apjára, hiszen tudom jól mit tett vele az a szemét, és biztosra veszem, hogy a múlt nyomai ha nem is látszik annyira, még azért mindig benne vannak Azariaban.*
Vissza az elejére Go down
Azaria Daraghi
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Cicaszemű
Hozzászólások száma : 734
Csatlakozás : 2010. Jan. 30.
Kor : 24
Üzenet : Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Jún. 15 2013, 02:39

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//


*Jó lesz ismét kimozdulni egy picit erről a helyről, mert bár imádok ide járni és a legszebb éveimet köszönhetem a Mysterionak, azért a szórakozást se vetem meg, főleg Varg társaságában. Hamar le is beszéljük a kviddicsezést, én pedig a sátor intézését vállalom. Nem fog semeddig se tartani, de azt nem szeretném, ha meg kellene vennünk, hiszen évente max egy-két alkalommal sátrazunk, akkor most mégis minek? Majd inkább később, ha néhány küldetés után gyarapodott a kasszánk.*
- Rendben, jó lenne valami kiemelt helyről nézni a mérkőzéseket. *mosolyodom is el kedvesen és bízom a fiúban, tehát már most biztos vagyok benne, hogy Varg el fogja intézni nekünk a dolgokat. *
- Hmm, hogy ismét szerződéses sportoló legyél? Szerintem remek ötlet, bár ne várd rögtön azt, hogy a profik közé kerülsz, biztosan berozsdásodtál cseppet. Edz keményen és az egyéb dolgaink mellette erre is szánj időt, tudod, hogy én ebben is melletted állok. Na meg, ki ne lenne büszke rá, hogy a pasija kviddics játékos? *teszem fel a költői kérdést, mivel én is nagyon boldog lennék, hogyha összejönne ez a dolog a fiúnak. Tudom, hogy ezt leginkább neki kell eldöntenie, de ha tudok, akkor mellette fogok állni. Az erőnk is szóba jön, így pedig a gyakorlás is, de a nagy kérdésre oly egyszerű a válaszom.*
- Mert nem akartunk kárt tenni a másikban. De ha szeretnéd, most megpróbálhatjuk, annyira már nem féltelek. *vigyorodom is el jókedvűen, mivel tényleg tudunk jó pár módot a gyógyításra is. Kíváncsi lennék, hogy miként is gyakorolnánk, hogy milyen is valójában Varg ereje… remélem, hogy sikerül sort kerítenünk rá és nem találunk majd folyamatosan kibúvókat a dolog alól. Néhány témán egyszerűen átvágunk, nem ragozva őket sokáig és inkább most már az étteremben ücsörögve, a rendelést leadva a nyarat kezdjük el tervezgetni. Oly sok ötletem lenne, de mindegyiket sajnos nem áll módunkban megvalósítani idén, tehát be kell osztani az időnket.*
- Persze, hogy szeretném. Akkor bízd csak rám magad és egy tökéletes nyaralásban lesz részed! *húzom ki magam büszkén, de ez a hirtelen jókedv egy picikét alább hagy, ahogy a Dániában lévő házamat említem meg. Megörököltem, de azóta se jártam ott, fogalmam sincs, hogy hogy néz ki, mekkora, csak azt tudom, hogy az enyém.*
- Tudom, lehet, hogy szép és jól éreznénk ott magunkat, csak nem is tudom. Idén talán elmegyünk. *nézek bele lassan a másik szép szemeibe és ez a talán ismételten egy olyan szó, amely vagy összejön vagy nem. Ha pedig nem, akkor ott ismét én leszek majd a hibás. Amikor viszont az apámról kezd el beszélni, hirtelen remegek meg és húzódom el a másiktól, most nem kell a simogatása, nem jó, hogy ezt felhozza és az étvágyam is kezd elmenni.*
- Nem tudom, hogy mit akarok és azt se, hogy mit kellene tennem, de kérlek ne most beszéljünk erről! *undorodom attól a férfitól, képtelen vagyok apámként tekinteni rám. Mit tett értem? A születésemben játszott közben, ennyi, semmi többet! Lehet, hogy egyszer el fogja majd érni a bosszúm, mert bár nem tudom, hogy hol tartózkodik, hogy mit csinál és hogy hogyan is néz ki, de képes lennék összeszedni néhány kapcsolatot azért, hogy mindezt kiderítsem. Nem, nem akarom ismét azt, hogy ezen járjon a fejem. Inkább ismét kezembe veszem a villát és folytatom az evést, de képtelen vagyok most Varghoz szólni. Azért, mert szóba hoztam a házat, az apámat még nem kellett volna megemlítenie.*
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Jún. 18 2013, 10:20

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//


*Azt hiszem a nézőtér választás megoldva, még hiszek annyira magamban, és a kapcsolataimban hogy ezt ne legyen olyan nehéz kivitelezni, egy program tehát beiktatva, már várom. Evvel kapcsolatban elő is hozakodok egy témával, és Azaria véleményét kérem ki. Még szép, hisz kiére lennék kíváncsi ha nem az övére? A válasza azonban megmosolyogtat. A szavakra csak bólogatok néhányat, miközben lassan én is beszélni kezdek.*
-Ami azt illeti ilyesmire egyenlőre nem is vágyom, régen játszottam komolyan, tehát igazad van berozsdásodtam, de talán néha elmehetnénk edzeni, hogy megszabadíts ettől a rozsdától.*mosolygok rá ravasz pillantással, a költői kérdésre pedig csak megrántom jókedvűen a vállamat.*
-Mondjuk az aki nem szereti a kviddics játékot.*Szélesedik ki a mosolyom, de szerencsére mi ketten nem vagyunk ilyenek, emlékszem milyen volt ez a lány amikor megismertem. Én is meglepődtem milyen jól bánik a seprűvel, és milyen mutatványokra képes. Na igen tehetségesnek tartom őt, bár szerintem ezt Azaria is tudja. Gyakorolni viszont nem igazán gyakoroltunk együtt mágiát, így ez is szóba kerül. A válasza nem lep meg, valahol belül én is ezt válaszoltam volna, így nyugodt mosollyal bólintok ezzel is igazolva a szavait.*
-Igazad van, de talán most már képesek vagyunk vigyázni egymásra, hogy ne keverjük bajba a másikat.*Jó pár varázslatot ismerünk amivel gyógyíthatjuk egymást tehát ettől nem tartok, bár bevallom nem szívesen emelnék pálcát Azariara. A nyaralásról is beszélünk, én pedig azt hiszem most úgy teszek ahogy a leányzó szeretné, elengedem, és rábízom magam, várva hogy vajon mit is talál ki. Persze nekem is vannak ötleteim, de az nem jelenti hogy őt kihagynám a tervezésből, tehát ha van valami terve , én nem fogom az útját állni. Azonban nem csak felhőtlen témák vannak, ezt rögtön bizonyítja a ház is, ahová Azaria láthatóan vonakodik elmenni.*
-Mitől félsz?*Hangzik el tőlem csupán ennyi a szavakra, hiszen láthatóan tart valamitől, én pedig jó szokásomhoz híven bele is trafálok a dolgok közepébe, és egy olyan témát hozok fel, amit talán nem kéne bolygatni, legalábbis egyenlőre. Így a szavak után még sokáig nézem, őt csendben én magam már csak kapirgálok az ételből, annyira nem vagyok éhes, sokkal jobban leköt a velem szemben ülő lány, akiben láthatóan még mindig ott a múlt árnyéka. Szeretném megszabadítani tőle, de vajon jogom van ennyire mélyen foglalkozni vele? Magam se tudom, de pár perc után lehajtom a fejemet a tányérom felé.*
-Tudod jól, hogy nem csak téged kísértenek démonok, tudom milyen érzés félni attól hogy visszamenjek valahova. Megöltem az apámat, pedig ártatlan volt, ő előbb rájött arra, amire én már csak későn, és a házam pedig egy démontanya lett  az a lény pedig száműzött engem. De nem futhatok örökké, ahogy te sem.*Mondom halkan mégis magabiztos hangon. Azt hiszem azóta mióta megtalált engem ez a lány ittasan az egyik szobában össze törve, soha nem beszéltem neki erről belemenve a részletekbe. Talán épp itt az ideje, és annak is hogy...*
-Hamarosan vissza fogok menni, és pontot teszek az ügy végére, de nem kérhetem hogy tarts velem* Pedig mennyire szeretném, de tudom hogy ez az én harcom, nem rángathatom bele, ahhoz túlságosan féltem őt. Fura nem hittem volna hogy az ő problémájáról áttérek a sajátoméra de mégis így esett.*
Vissza az elejére Go down
Azaria Daraghi
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Cicaszemű
Hozzászólások száma : 734
Csatlakozás : 2010. Jan. 30.
Kor : 24
Üzenet : Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Júl. 19 2013, 14:33

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//


*A kviddics világkupa kapcsán szóba kerül Varg jövője is közöttünk és bár én eddig nem mondtam neki, de nagyon örülnék annak, hogyha ő is sportoló lenne, úgy, mint régen. A démonokat túl veszélyesnek tartom, nem szívesen hagynám, hogy azokkal foglalkozzon, bár tudom, hogy nem láncolhatom magamhoz, erről neki kell döntenie, de én azért kitartok a másik dolog mellett, tehát a kviddicsnél.*
- Jó ötlet, ha gondolod, holnap kinézhetünk a pályára. * vetem is fel neki, tehát csak rajta áll, hogy ráér-e és van-e kedve hozzá, de 99%-ig biztos vagyok az igen válaszban. Ritkán utasít engem vissza és ha megteszi, annak akkor nyomós oka van.*
- Meglehet, de én szeretem, tehát ennyi. *vigyorodom is el jókedvűen, majd ahogy lezárjuk ezt a témát, úgy térünk rá a gyakorlásra is, majd pedig a nyaralásra, amelyet én szeretnék megszervezni Varg számára. Oly sokszor okozott már nekem örömet meglepetéseivel, itt az ideje, hogy ezt én is viszonozzam. A sok kellemes téma viszont ismét csak tovaszáll, hála annak, hogy szóba jön Dánia is, és az én megörökölt házam. A fiú kérdését hallva viszont picit megremegek, majd megrázom fejemet is.*
- Nem félek. *oh, dehogynem, de mégis mit mondhatnék? Na meg, a választ se tudom igazán. * - Lehet, hogy egyszerűbb lenne kitörölni néhány múltbeli emléket, így szabadulva meg tőlük. Vagy szerinted ez gyáva döntés lenne tőlem, Varg? *kérdezek rá kíváncsian, mert tényleg nem tudom, hogy vajon megtehetném-e. Ha így nem emlékeznék apám tetteire, vajon jó lenne? Bosszút kéne inkább állnom és úgy lenyugodnom? Nem tudom… fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Na de a fiúnak is elég rossz az élete, ezt én is tudom és nem lehetek önző, hogy csak magammal foglalkozom, így nézek bele szép szemeibe, majd bólintok is egy aprót.*
- Tudom. Sajnálom… én… én olyan önző vagyok. *remegek meg egy pillanatra. Az ő élete ezerszer rosszabb volt az enyémnél, amit tennie kellett, amit átélt. Kezemet kinyújtom felé és ha engedi, finoman meg is szorítom az övét. Nem tudom, hogy mit kéne mondanom, nem találom a szavakat, de ez a tettem talán egyelőre elég.*
- Hogy mi? *akad el lélegzetem is egy pillanatra, ahogy a visszatérést emlegeti és cica szemeim is elkerekednek.* - Mégis miért akarsz visszatérni máris? Én nem tudom… veszélyes lenne és nem akarom, hogy bajod essen. *tudom, régen volt már, amikor ott járt, de mégis, oly szörnyű volt minden. Nekem viszont mellette kell állnom, pedig irtózom a gondolattól is, hogy oda menjünk.*
- Veled megyek, ez csak természetes. *jelentem ki végül, és látszik is rajtam a határozottság. Bár belül félek, ezt nem akarom most a tudtára adni. Inkább visszatérek a vacsorámhoz, ideje befejezni az étkezést és nem ártana valami jobb témát is találnunk, mert így nem biztos, hogy olyan kellemes lesz majd az este.*
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Aug. 04 2013, 20:12

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//

- Részemről nem vagyok semmi jónak az elrontója. *Mondom egy kisebb mosoly kíséretében, hiszen én hoztam fel a dolgot, hogy jó lenne picit edzeni. Azaria pedig bár lehet nem veszi észre magán, de van benne tehetség, én látom benne. Emlékszem amikor először ült fel egy seprűre már akkor is úgy ülte meg hogy csak győztem csodálkozni, tehát öröm lesz vele edzeni.*
- Tudom ezért is szeretlek *Felelem egy széles vigyorral, persze nem csak ez az oka, de tény hogy sok közös van bennünk. A kviddics legalábbis egy biztos pont, meg szerintem valahol hasonlóak is vagyunk. A kellemes témáknak azonban véget kell szakítani. Tudom én hogy az én hibám, nem vagyok eléggé tapintatos, és olyasmire akarom rákényszeríteni a témát, amit ő nem, de úgy érzem ki kéne bújtatni azt a bizonyos szöget a zsákból. Szerintem Azaria még belül mindig fél és szégyenli a múltját, pedig ha tudná hogy milyen csodálatos nővé is cseperedett, mert ha ő nem is, de én tudom. Amikor kijelenti hogy nem fél, azonban szemeimet az övébe fúrva halványan elmosolyodom, láthatja rajtam hogy nem hiszek neki, de nem is nézem le ez a félelme miatt. Mindenkinek megvannak a maga démonjai, én is van amitől félek.*
- Ismerlek, és előttem nem kell rejtegetned az érzelmeidet. Ha azt hiszed te vagy az egyedüli aki fél valamitől nagyon tévedsz, lefogadom hogy még a legerősebbek is félnek valamitől, és ez így van rendjén *kezdek bele nyugodt hangon, majd amikor az ötletet felhozza elgondolkozó tekintettel figyelem néhány másodpercig őt, végül megcsóválom a fejemet.*
- Ha engem kérdezel, szerintem nem illene hozzád. Bátrabb vagy te ennél *Felelem mosolyogva, és még csak nem is hazudok. Túlélt egy vakságot, az itteni tanításokat is jól veszi, és már elmondhatja hogy jutott valamire. Ha ő nem bízik magába akkor én bízok benne kettőnk helyett is duplán. Ezután viszont már nem bírom ki és felhozom a saját dolgaimat amire úgy tűnik már másképpen reagál a leányzó, én viszont a szavaira csak megcsóválom a fejemet, miközben finoman körbe fonom kezeimet az övéin, és még egy puszit is kap a kézfejekre.*
- Dehogy vagy önző.  Ezeket azért mondtam hogy lásd én is van amitől félek. Nem vagy egyedül a dologgal, de van amivel szembe kell fordulni *És ilyen az én esetem is, amit ki is nyílvánítok a másik előtt. Nem akarom rávenni hogy velem jöjjön, hiszen féltem őt, persze örülnék neki, mert belül én is tartok a hazatéréstől, de úgy érzem az idő közeleg, és ha kell egyedül megyek oda.  Nyugodt tekintettel hallgatom a szavait, és meg is értem a félelmét, de úgy érzem nem bújhatok ki a kötelességem alól. A kérdésre viszont csak elmosolyodok, miközben megcsóválom a fejemet.*
- Már átgondoltam párszor, és biztos vagyok benne. Ami valamikor a családomé volt, mára semmivé vállt. Vissza kell szerezzem, ez már becsület béli ügy. Akkor talán Ms Valbraith se fogja mondani hogy egy elkényesztetett egoista kölyök vagyok amit anno elég szépen elmondott * Mosolyodom el erre a régi emlékre, igazából magam sem tudom milyen voltam régen, de most már talán más a helyzet.*
- Engem pedig ne félts, elvégre ez lesz a szakterületem. Egy kóbor démont csak kikergetek egy házból nem?* Kérdezem miközben picit el is fanyalodik az arcom. Egyáltalán nem mértem fel a helyzetet, csak magabiztos vagyok ám amikor hallom hogy velem jön csak mélyen a szemébe nézek. Valahol hálás vagyok neki, nagyon is, de féltem is.*
- Nem muszáj velem tartanod, tudom hogy nem szívesen teszed, de hidd el én se *Nézek bele a szemeibe, majd ismételten enni kezdek, nem beszélek túl sokat, a dolgokon jár az agyam. Lehet nem kellett volna megemlíteni mire készülök, megint egy rossz húzás volt tőlem, de most már nincs mit tenni, inkább napolni kéne a témát tehát...*
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk hozzád, aztán bedobnánk valami filmet estére, azt hiszem tele vagyok. Holnap meg ha lenne kedved elviszlek ahhoz a csapathoz akiknél játszottam, aztán talán sikerülne lebonyolítanom egy gyakorló meccset. Természetesen csak úgy hogy ha velem vagy. Ellenfelemnek nem akarnálak, félő hogy még kikapnék *Mondom vidámabb hangon, próbálom elfelejteni a témát, bár nehéz, de most minden attól függ amit Azaria szeretne. Ha akarja akár ahogy evett fel is cihelődhetünk aztán elhúzhatunk hozzá hogy ott folytassuk az estét.*
Vissza az elejére Go down
Azaria Daraghi
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Cicaszemű
Hozzászólások száma : 734
Csatlakozás : 2010. Jan. 30.
Kor : 24
Üzenet : Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Hétf. Aug. 12 2013, 01:17

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//

*Sajnos a kellemes témák tova szállnak akkor, amikor Varg apámat hozza szóba. Apa? Hogy nevezhetném őt így? Mégis, nem tudok másképp utalni rá, fogalmam sincs arról, hogy valójában hogy hívják, mert bár lehet, hogy egyszer tudtam, mostanra már elfeledtem-e nevet. Titkolni szeretném azt, amit érzek, a félelmet, amely örök életemet végigkísérheti, valahogy le kéne küzdenem, de nem találom rá a módját…*
- Igen, tudom… De szívás, hogy pont egy ilyen emberből tartok, főleg, hogy sokkal erősebb vagyok nála, ő csak egy mugli. *jegyzem is meg számat elhúzva, és nem azzal van a bajom, ami, sose számított nálam a vér, de őt gyűlölöm, mindenkinél jobban. Egy ötlet is felötlik bennem, érdekelne viszont az, hogy Varg vajon mit szól mindehhez, nem tudom, hogy jó lenne-e vagy sem, szükségem van a segítségére, a véleményére.*
- Igazad lehet… *ami késik, az nem múlik, egyszer fel kell keresnem és véget vetnem ennek az egésznek örökre. Megérdemli, hogy meghaljon, nem élhet boldogan úgy, hogy az én életemet tönkretette… Viszont milyen bolond is vagyok, csakis magamra gondolok, amikor kedvesemnek ezerszer jobb sors jutott… bár, a két dolog mégse igazán összehasonlítható. *
- Igen, tudom. *bólintok is rá okos szavaira. Varg mindig tudta, hogy mikor mit kell mondania és tennie, nem is tudja, hogy mennyire becsülöm mindezért. A továbbiakra pedig kissé el is tátom a számat, de észrevéve magam csukom azt be, majd bólintok egy nagyot.*
- Igazad van, de ne Ms. Valbraith miatt tedd, hanem a családod miatt. Akár még az a hely a mi otthonunk is lehet, együtt megoldjuk. *én már nem haragszom egyébként a nőre, az a múlt, azóta mindenki sokat változott, mi is felnőttünk, komolyabbak lettünk, talán Varg-nak is jót tett ez az egész, de ezt semmi pénzért se mondanám ám el neki, nem szeretném megbántani. *
- Igen, biztosan meg fogod oldani, de akár vihetünk magunkkal másokat is. Úgy tudom, hogy akadnak barátaid neked is és nekem is vannak, többen többre megyünk. *nem muszáj csak nekünk elintézni mindezt, de most, hogy tudom biztosra, vele fogok tartani, így végképp örülnék annak, hogyha nem csak rajtunk állna ez az egész, hanem kapnánk egy kis segítséget.*
- De muszáj, és ezt te is tudod. A párod vagyok és egykor több is leszek ennél, tehát ez a kötelességem, ne aggódj, én is elég erős vagyok. *az elemeket uralom, az a szakterületem, mi baj lehet? Varg-nak is bíznia kell én bennem. Viszont tényleg jobb most a hallgatás, így esszük meg a maradék ételünket, majd miután végzünk, már a fiú ötletét hallgatom tovább.*
- Hmm, jól hangzik, nagyon is, de csak akkor, ha egy közös fürdésben is benne vagy. *kacsintok rá kedvesen, mert talán a testi vágyak kielégítése mindkettőnket ellazítana kissé, agyunkat is kikapcsolná és holnap már jobb kedvűen állhatnánk neki a napnak. Kíváncsi vagyok, hogy milyen emberekkel edzett, már alig várom… De haladjunk csak szépen sorban, fizetünk tehát, majd ez után hagyjuk magunk mögött a helyet, hogy meg se álljunk a Campusig.*

//Köszi a jáccit. Very Happy Bár kissé elhúztuk, de jó volt! Smile //
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Jan. 26 2014, 21:24

//NRT. Tarkh- Varg - 2014.01.26//

Egyre többször kapom azon magam, hogy nyakamon vannak a tanulmányaim. Persze mondhatnám hogy így is elég sok tantárgyat került felvételre, ami még jobban leredukálja az időmet, de bevallom nem hittem volna hogy lesznek ilyen húzós hetek mint a mostani. Igazából nem is a tanulással lenne bajom, szeretek ilyesmivel foglalkozni attól függetlenül hogy nem vagyok egy stréber figura, de hogy a tanulmányaim miatt az éjnek idején még el is kell utazzak, na ez kezd egy kicsit az idegeimre menni, bár lehet csak én szoktam el mindettől hiszen jó ideje harmónikusnak nevezem az életemet. Nem volt semmi váratlan, semmi rossz, így pedig az ember kissé elustul. Nézzük például a mai programomat, itt van lassan este nyolc, én pedig pár órán belül indulok, méghozzá Oroszországba. A mai napom jó része alvásból állt, igazából tudtam hogy a dolgok oroszlánrésze éjszaka vár, az utazás, majd a nyomozás is így így készültem. És mindez miért? Nos történetesen éppen a démoni megszállások egy ritkább fajtáját tanulmányozom kissé mélyebbre hatóan ehhez pedig szükségem van olyan emberek tapasztalatára akit ért már valós megszállás. Erre mit ad isten az egyetlen olyan akiről tudomásom van Oroszországban tartózkodik .Nem mondom nem kis táv, de szerencsére még mindig előnyben vagyok lévén tudok hopponálni. Minden esetre Azarianak hagytam üzenetet, hogy egy pár napig nem leszek itthon, mielőtt azonban elmennék, valamit kajálni is kéne erre pedig melyik a legjobb hely? Nos nem az étterem hanem lehetőleg a szobám, a kényelmes ágyammal ahol nem szól be senki azért ha pár óráig nem teszek rendet, de mivel lusta voltam kaját össze készíteni így az éttermet választom. Mikor megérkezek, egy félre eső asztalhoz ülök le, rendelve egy jó adag fasírozottat krumplival, hozzá egy pohár bort, majd kísérőnek egy erős kávét, hogy ébren tartson a hajnali órákkor. Ameddig az étel nem jön ki addig pedig lefoglalom magamat, és előveszem a "démoni kapcsolatok" című vaskos kötetet a táskámból, amin végig is futtatom a tekintetemet. Elméletben nem lesz semmi probléma, de nem árt mindenre felkészülni, én pedig csak gyakorló démonológus vagyok. Öltözetem egyébként kissé más mint amit szoktam hordani, látszik rajta hogy hidegebb éghajlatra kell. Fekete nadrág, felette jó minőségű szintén fekete ing, amihez jár még egy vastag prémmel szegélyezett kabát is, ami egyébként most a velem szemközti fogason foglal helyet.
Vissza az elejére Go down
Jackelyn McKinney
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 242
Csatlakozás : 2012. Mar. 11.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Szomb. Feb. 01 2014, 23:11

//NRT. Jackie- Varg - 2014.01.26//

*Engem aztán nem zavar - illetve talán nem is érdekel, vagy nem is tudom -, hogy más mit gondol az életről, és arról, hogyan kell élni, mert én folyamatosan azt teszem, amit akarok, legyen az akár apró lázadás, akár hatalmas ellenállás a logikával szemben. Most sincs ez másképpen, s a hideg ellenében is elég vékony ruházatban lépek ki az utcára, egyedül, a sötétben. Nyilván hozzá tartozik, hogy egyik részről nem számítok támadásra... ugyan ki akarna engem bántani... másik részről pedig meg tudom magam védeni. Ruhám tehát egy magasabb szárú fekete bakancs, de rézveret van rajta, amolyan steampunk stílusban, hozzá egy szaggatott terepszínű nadrág, felülre pedig barnás póló és fekete mellény, ismét steampunk stílusban hímezve. A kesztyű sem maradhat el, ahogy szárnyas órám se jobb csuklómról, és a motoros szemüveg nyakamból, mely alatt fekete sálam tekergi körül nyakamat. Szeretek az utcán sétálni, de most ahogyan Mystral betonját koptatom, korogni kezd gyomrom, igen agresszíven és hangosan. Szerencsére nincsen olyan messze az étterem, így kocogásba kezdek, hogy oda is érjek időben, mielőtt az út szélén halok éhen, még akkor is, ha ez lehetetlen. Robbanás szerűen rontok be, így csapódik az ajtó a falhoz, s fordul felém az összes fej.*
- Upsz... bocsi... hatalmas szél van odakint, hogy verdesi az ajtót! *vonogatom a vállamat angyali mosolyommal. Természetesen van aki zúgolódik, nem is mindenki hisz nekem, ez látszik, de pár másodperc alatt már nem én leszek a téma, hanem az evés, így beljebb is léphetek, tekintetem körül hordozva a helyiségen. Látom amit látok, egy ismerős arcot, aki egyedül ül, így oda is szökkenek mellé, ha eddig még nem vett volna észre.*
- Szervusz... Varg! *kiáltok rá hirtelen, s integetésbe kezdek az orra előtt. Találkoztunk már, nyilván tudja, hogy... miként állok az élethez.* - Leülhetek? Csak az ökör iszik, vagy jelen esetben eszik és iszik magában. Na nem, mintha ökör lennél. *dobom le magam a szemben lévő székbe arra se várva, hogy engedélyt adjon, majd már le is tekerem sálamat, és a szék támlájára akasztom. Egyelőre nem rendelek, a könyv kelti fel figyelmem, s ennek fejében szólalok meg.*
- Démoni kapcsolatok? Nocsak, nocsak, nem tudtam, hogy ilyen szeretők iránt érdeklődsz. *heccelem a srácot, sajnos azonban nem lehet eldönteni elsőre, hogy komolyan mondom amit mondok, vagy szórakozok... megeshet, hogy totál hülyének néz. Ekkor már érkezik a pincér, s elém is rak, kissé rosszalló tekintettel egy étlapot, mire én csak biccentek, s lapozgatni kezdem, úgy, mint aki arra termett, hogy itt üljön... hívatlanul.*
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Feb. 04 2014, 01:02

//NRT. Jackie- Varg - 2014.01.26//

Túlságosan bele vagyok merülve most az olvasni valóba, na nem mintha annyira tanulhatnékom van, nevezzük inkább csak az információ többlet szerzésének, lévén azért hála annak hogy ilyen szakon vagyok elég sokat tudom már a témával kapcsolatban. Persze nem olyan sokat mint egy rendes kiképzett démonológus de úgy érzem haladok a célom felé. Így először az ajtóra még csak fel se emelem a tekintetemet, csupán csak arcomon érzem meg a beáramló levegő hűvösségét, de mikor hallom a nevem, már kénytelen leszek felkapni a pillantásomat.
- Nem igazán tervezem hogy ennél többet fogok ma fogyasztani - Mondom, miután az utolsó kortyot is lehúztam, majd a kávéba két evőkanál cukrot rakva lassan kevergetni kezdem.
- Egyébként neked is szia - Teszem hozzá, miközben felpillantva a másikra össze is csapom a könyvet ami az asztal szélére kerül. Azt hiszem kár lenne engedélyt adni, a lány már úgyis döntött, és ezek szerint ahogy nézem ebbe a maradék kis időbe még beszélgetőtársam is akad. Nem mintha nem szeretném az embereket, és a lánnyal sincs sok problémám, azt hiszem még az óráimra is járt régen, egyszerűen csak most valahogy jobb lett volna a magány, de ha a sors nem így akarja, hát legyen. Azért a következő megszólalásra egy kisebb mosoly megjelenik az arcomon, de nem viszem túlzásba azért a dolgot.
- Csak akkor ha feltétlen fontos, bár azt hiszem ilyesféle kapcsolatokba, az embernek legkevésbé se szeretne bele menni - Veszélyes a démoni világ, és aki túlságosan háborgatja arra halál vár, ezért jobb megismerni, hogy időbe kitapasztaljuk a saját határainkat, mint most például én. Lehet csak az utóbbi időkben kopott a humorérzékem, de most úgy tűnik elég komolyan veszem az életet. Mondjuk azzal sosem volt baj, de mostanában érzem csak az egésznek a súlyát azzal amit elvállaltam.
- Amúgy csak ismeretszerzés célja, pár óra múlva utazom oroszországba, egy olyan esetnek utána nézni, ahol démoni behatás áll a háttérben. Van egy kis varázslófalu valahol fent az északi részen, ahol egyre több a démon megszállásokról szóló jelentéseknek. Na és vele mi újság ? - Kérdezek azért vissza lévén kíváncsi is vagyok. Mindeközben lassan úgy néz ki befejezem a kajálást, de egy kis időt még tuti töltök itt, azt hiszem tele vagyok.
Vissza az elejére Go down
Jackelyn McKinney
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 242
Csatlakozás : 2012. Mar. 11.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Pént. Feb. 21 2014, 04:50

//NRT. Jackie- Varg - 2014.01.26//

*Az emberek nehezen viselik jelenlétem, általában... furcsának találnak, de nem is hibáztatom őket ezért. Én magam is annak tartom magamat... pont ezért vagyok egyedül, ám amint megérkezem az étterembe, ez hamar változik. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem mindenki vevő rám, vagy előbb talán gondolkodnom kéne, mielőtt lerohanok valakit, viszont mikor lehetőségem adódik társaságra, általában nem fecsérlem ilyen apróságokra az időmet, mint... illem.*
- Óh, tényleg... látom végeztél. Milyen volt? *érdeklődöm, mert azért szeretném tudni, hogyan főznek itt. Nem jártam még soha sem itt, talán a fiú már egyetemistaként otthonosabban mozog. Valahogy... most másként néz ki, mintha gondterheltebb lenne, ezért humorral, illetve hát saját személyiségemmel próbálom meg elűzni ezt. Vevő rá... bizonyos mértékig.*
- Mi? *döbbenek meg, s most valószínűleg olyan kukán nézek a fiúra, mint egy kő. Most akkor ő bizonyos körülmények között belemenne ebbe a... démoni szeretősdibe? Hát... inflás, mit vártam? Remélhetőleg tisztázza, mert bizony nagyot nyelek már arra is, hogy ezt hallom, egyelőre nem értem, hogy talán úgy humorizál, mint én az előbb.*
- Hű, ez érdekes... mesélsz még? *nézek rá kíváncsian, mert talán ha már említette, akkor nem titkos ez az egész. Érdekel, egyáltalán miként került ezzel kapcsolatba, vagy tud-e valamit. Persze nem bunkó a srác, azért felőlem is érdeklődik, miközben én az étlapot böngészem tanácstalanul. Fogalmam sincs mit egyek-igyak.*
- Áh, örülök, hogy átmentem. Egyébként a szokásos álomvilágomat élem... te figyelj csak, nem tudod milyen jó harapnivaló van itt? *vágok át ijesztő hirtelenséggel egy másik témára, de nem terelek, egyszerűen ilyen szétszórtak és változékonyak a gondolataim. Éhes vagyok, enni szeretnék, s bár lehet, hogy itt hagy, ha mennie kell, mert készülődni is szükséges, azért tanácsot adhatna, amúgy is szeretek egyedül enni, bármennyire is ciki lenne ez egy étteremben.*
- Amúgy... te mit is tanulsz még ezen az ijesztő démonosdin kívül? *pillantok rá, hátha van valami, ami engem is érdekel, nem úgy, mint ezek a dögök. Lehet, hogy nem veszi jónéven a jelzőt, amivel illetem a tárgyat, de én már csak ilyen vagyok, be nem áll a szám, még akkor sem, ha éppen gondolkodnom, vagy választanom kellene.*
Vissza az elejére Go down
Varg Yrjanfrost
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1181
Csatlakozás : 2010. Jan. 19.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Kedd Márc. 11 2014, 15:29


//NRT. Jackie- Varg - 2014.01.26//

Nem mintha bárki jelenlétét nehezen viselném egészen egyszerűen csak a mai nap kissé nyugtalanabb vagyok ennyi az egész, bár ez arcomon nem látszik igazándiból. A kajás kérdésre csak megrántom a vállamat.
- Elmegy de a házi kosztnak a közelébe sem ér - Felelem őszínte hangon, igazából nem járok le ide túl gyakran, de ma nem sok mindenre volt időm, így a kajakészítésre se, ilyenkor pedig jó ha némi pénzért cserébe, gyors és jó kiszolgálást kap az ember. A démonos kérdésnél viszont úgy tűnik valami nagyon ledöbbentőt mondhattam, mert a vissza kérdés és a lány arca eléggé arról árulkodik. Meglehet félre értett valamit, vagy csak túl piszkos a fantáziája, merthogy én nem szeretősdire gondoltam az fix, de ha már itt vagyunk kissé gonosz leszek.
- Mi - Mi? Nem hallottál róla hogy egy démontól sokat tanulhat az ember ? - Kérdezem teljesen őszíntének tűnő arccal, bár belül kissé nevetek a szituáción, ezt nem kívánom még a tudtára adni, így aztán tekintetemet lefelé irányítom a kávémra, amiben lassan teljesen felkeverem a cuccot, s hagyom had gondolkozzon csak a szavaimon. Na igen mondhatni humorizálok, bár az én humorom eléggé furcsa, nem is vagyok az a túl vicces fajta, látszik hiszen előbbi szavaimat is olybá tűnik komolyan vette.
-Többet én se tudok, csak annyit hogy elég hamar végbe megy. Láttad az ördögűző című filmet? Na kb olyasmit képzelj el. A démon átveszi az irányítást a tested felett, megkínoz, kiszív belőled minden életet, irányít és semmit nem tehetsz ellene. Ki lehet űzni bár nem pont a mugli szokások a legjobb eszközök erre, hiába mondják hogy a keresztény "mágia" hatásos - Felelem egy fura mosollyal. Engem nem igazán érdekelnek az ilyen mugli szeánszok, elvégre nem véletlen vettem fel a démonológiát, na meg nem is vagyok vallásos. Miután elmondom amit akartam, hallom a kajás kérdést is amire, egyetlen határozott válaszom van, amit egy mozdulatban kamatoztatok, méghozzá úgy hogy az étlapot egy laza mozdulattal átteszem az ő térfelére.
- Parancsolj. Nem igazán ismerem az ízlésvilágodat, szóval a "jó" relatív kifejezés, meglehet ha azt mondom a résznszarvas borda juhbéllel frankó kaja téged viszont a hányinger kerülget érted ? - Kérdezek vissza nyugodt hangon, miközben oldalra döntve a fejemet lassan meg is iszom a kávémat, majd a következő kérdésre egyszerűen csak vállat rántok.
- Nem olyan ijesztő ez, ha bele gondolsz szerintem alapvetően minden tantárgy az. De kíváncsi vagyok ha ezt annak találod mit szólsz mondjuk a nekromanciához, vagy a halotti mágiához, ott még csak nem is élő dolgokkal foglalkozunk - Felelem egy kisebb mosollyal, de azért nem felejtek el választ adni sem.
- Miért neked mi a favorit tantárgyad? - Ha már itt vagyunk talán feltehetem ezt a kérdést , lévén ő dobta fel a labdát, én csak leütöttem.
Vissza az elejére Go down
Jackelyn McKinney
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 242
Csatlakozás : 2012. Mar. 11.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   Vas. Márc. 23 2014, 23:37

//NRT. Jackie- Varg - 2014.01.26//

*Az, amit mond, számomra furcsán hat. Házi koszt? Én eleve nem élvezhettem ezt sokáig, nem úgy mint más gyermek, de azt végképp nem tudom elképzelni, ő hol kap házi kosztot. Az iskola szerintem nem minősül annak, s bár tudom, hogy nem hozzánk jár, azért nagy főzőmesternek sem nézem őt ki. Elég nevetséges volna, bár ki tudja mit rejteget a másik.*
- Hogy érted azt, hogy házi koszt? *nézek rá tehát kérdőn, de mint hamarosan az ki is derül, a meglepetéseknek nincs itt vége. Talán csak én nem értem, vagy pont ő nem érti az én kezdetleges humorom, de tényleg úgy tűnik számomra, mintha komolyan beszélne, s ez arcomon is látszik. Nyilván látja, de ettől még nem esik le, hogy tovább feszíti a húrt, s most már a meglepettből egészen a döbbentbe vált át arcmimikám.*
- Öh... példááául? *nyújtom meg a szót, hogy azért tisztázza magát, mert lehet, hogy nem ugyanarra gondolunk tanulás címszó alatt. Tudom, hogy a fiút érdekli a démonos téma, nem véletlen jár oda ahova, s bár nem ismerem, azért attól még azt is tudom, hogy legyen férfi vagy nő, mindenki szeret beszélni arról, ami számára kedves. Én a csöndet viszont nem szeretem, általában minden érdekel, így kérdezgetek tovább, de hamar gondolom meg magam. Áh, hiába, nem erőltetem, nekem az ilyen tárgyak és témák nem valóak.*
- Hát ez durva... remélem nem történik majd velem ilyen. Persze, ha meg igen, akkor viszont azt remélem, hogy ott leszel segíteni. *vigyorodom el, s ezzel, fizikailag is láthatóan beleborzongva a témába, le is zárom azt. Próbálok nem erre gondolni, míg ételt választok, de nem járok sikerrel, ezért kérek segítséget, ami elég jellemző módon érkezik.*
- Hm... akkor legyen egy steak, bár szerintem azt mindenki szereti, függetlenül attól amit mondasz. *kacagok fel, s kezemet feltéve jelzem a pincérnek, hogy le szeretném adni a rendelésem. Amint ez meg is történik, rendelek mellé még egy pohár narancsot, hiába nem megy hozzá, az én ízlésem már csak ilyen. Türelmesen várok hát az ételre, bár szerintem nem kell majd szakállat növesztenem közben, azért nincs tömve a hely, és eléggé pörögnek.*
- Rendben, akkor tisztázzuk. Mindent utálok, ami az Inflatus ház tárgyai között van. Nekem... túl ijesztő. Ne vedd magadra, de az én gyomrom meg ezt az ételt nem tudja befogadni. Persze ahogy mondtad, ízlések és pofonok. *legyintek arra, hogy vajon a többi tárgyról mit gondolok. Pontosan ugyan azt... nem tudok különbséget tenni közöttük. Szerintem bűn egy hullát mozgatni, hiszen emberről beszélünk, az emberek nem eszközök, de ettől függetlenül az sem jobb, ha éppen démonnal kötök szerződést. Legmaximumabb esetben is meg nem támadási szerződést kötnék velük, de az már más tészta, csak hogy témánál maradjunk.*
- Hát, nevess ki, de nekem még mindig a Misztikus Lények Ismerete volt a kedvencem. Szeretem az állatokat, lehet, hogy velük szeretnék majd foglalkozni... mondjuk nyilván van még időm eldönteni. Nem tudom, milyen lehetőségek vannak ilyen téren... te tudsz valamit? Talán már egyetemistaként nagyobb rálátásod van a jövőre, még akkor is, ha nem ilyen körökben mozogsz. *érdeklődöm, mert barátai csak vannak, szeme és füle is, láthatott, hallhatott valamit, ami ehhez kapcsolható, vagy akár a józan ész alapján is adhat tanácsot. Az sem utolsó szempont, hogy régebb óta részese a mágia világának mint én, így többet is tud. Ekkor viszont már az étel érkezik én pedig türelmetlenül dörzsölöm össze kezeim.*
- Hm... jó illata van és finomnak néz ki. Kérsz belőle kóstit, mielőtt összetúrom? *teszem fel teljesen természetesen a kérdést, s feléje nyújtom a kést és villát, ha éppen igen mondana, utána pedig a tányért nyomom elé. Ellenkező esetben természetesen ez nem történik meg, egyszerűen megcsóválom a fejem egy vigyorral, és már neki is állok enni, így ha most beszélni fog valaki, az nem én leszek.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Étterem a város szélén   

Vissza az elejére Go down
 
Étterem a város szélén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
14 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14
 Similar topics
-
» Fáradt ninja étterem
» Uroniko étterem

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: