Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Cremus kastélya

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Aug. 14 2011, 21:49

*Ahogy végig sétálok Mystralon, észre sem veszem, hogy már olyan messzire kerültem a városkától, hogy már fényeit sem látom lassan. De én tovább megyek, miközben előkotrom pálcámat. Hogy mi vonz erre, azt nem tudom, de nem fordulok vissza, na az kellene még csak nekem! Talán a kalandvágy, vagy egy jó nagy adag adrenalin. És valóban érzem is az előbb említett anyagot az ereimben száguldozni, amikor meglátom a kastélyt.*
-Lumos!*Mondom ki hangosan, miközben lassan megközelítem az épületet. Hosszú ideje most van először meleg így este felé, így csak egy térdnadrág meg egy hosszú ujjú pulcsi van rajtam. A pálcát maga mielőtt tartva érek egyre közelebb, de mikor a bejárathoz érek, megtorpanok, nem tudom, hogy mire számítsak belül. Hallottam már erről a helyről, így nem csoda, hogy ráz a hideg. Még egy kicsit álldogálok kint, majd belépek a hallba. Hatalmas a ház, így nem is tudom, hogy merre kezdjem a feltérképezést. Rögtön az bejárati mellett egy gardróbszobára akadok, ahová be is lépek. Az ajtót behúzom magam után, így ha valaki betéved a kastélyba, nem veheti észre, hogy én ott vagyok, de jómagam könnyű szerrel kifigyelhetem az érkezőt.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Aug. 14 2011, 22:08

*Az utóbbi időkben megint nem sikerült kimozdulnom az iskola ódon falai közül, ezért lassan szükségét érzem ennek. Odakint már sötét van, de ez engem nem gátolhat meg abban, hogy átruccanjak a szigetre. Tervem egyelőre nincs, majd spontán kitalálok valamit. Fekete melegítőszettet húzok szintén sötét edzőcipővel, és még a pulcsim kapucniját is a fejembe húzom. Pálcám is a zsebembe kerül, majd az Ariel hálót elhagyva a révésszel átvitetem magam a szigetre.
Ott az utcán sétálgatok, közben pedig az ott ténfergő emberek nagy ívben elkerülnek. Na igen, végül is talpig feketében vagyok, biztos nem lehetek túl barátságos látvány, ez azonban engem nagyon hidegen hagy. Az utcai lámpák lassan ritkulnak, engem ez se tántorít el. Nemsokára egy szellemkastélyhoz hasonló lepukkant helyre lelek, mi szinte sugározza magából a "Veszély" szót. Ennél már csak akkor lenne egyértelmű, ha villogó fényekkel jeleznék ki. Mondani se kell, nekem, aki szereti az izgalmas, veszélyes dolgokat, egyből megragadja a fantáziámat a hely, nem is teketóriázok sokat, hamarosan már a bejárati ajtóhoz vezető ösvényen baktatok. Varázspálcámat azért a kezemben tartom vész esetére, így lépek be. Pálcámmal nem gyújtok fényt, mert nem igazán érne sokat, de nem is díszvilágítást akarok. Akkor oda az izgalom. Nem hiszem, hogy lenne valaki a házban, de akkor se venné észre, hogy bejöttem, mivel a lopakodás nagymestere vagyok. Na jó, ez túlzás, de lényeg, hogy nesztelenül érkezek meg.
Csendes léptekkel közlekedek, miután megszokja szemem a sötétséget, és a többi ajtót és berendezési tárgyat ki tudom venni. Balra indulok, hol egy résnyire nyitva hagyott bejáratot látok, honnan fény szűrődik ki. Közelebb osonok, és bekukkantok. Egy lányt látok, de ő valószínűleg nem lát engem, mert sötét ruhában vagyok, és pálcájának fénye se rám esik.*
- Serafinaaa! *suttogom fojtott hangon, mintha egy kísértet lenne.*
- Serafinaa! Semmi keresnivalód itt! * folytatom ugyanolyan stílusban, mitől valószínűleg a hideg kirázza. Beljebb lököm az ajtót, ami kísértetiesen nyikordul egyet, és lehajtott fejjel beljebb lépek. Nem hiszem, hogy felismert, de ha közelebb jön, akkor egy hirtelen mozdulattal lerántom a kapucnimat, és ráordítok.*
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Aug. 14 2011, 22:30

*Gondtalanul érkezem meg a kastély elé, de már feszülten lépek be. Az épület akkor is érdekel, így rebbenek be az ajtón, és már el is kezdem felfedező utamat. A gardróbszoba nem éppen az izgalmak tárháza, de a faragott fogasokkal lehengerlő. Éppen a polcokon nézelődöm, amikor meghallom a nevemet. Mély, mint az Isten nyila, és suttogó. A kezem elkezd remegni, de még nem fordulok meg. Készítem a varázslatot, de mivel hogy nem tudom, mivel vagy kivel állok szemben, a megfelelő varázslatot sem tudom háttal alkalmazni. Amikor hallom a nyikorgást, tudom, hogy eljött a végzet. Ismét a hang, ekkor már fel is sikítok, és gyorsan sarkon fordulok, majd elkiáltom magamat, feltartott pálcával.*
-Orchidessis!*Túl későn jövök rá, hogy ez nem a megfelelő varázslat, mivel egy gyönyörű vörös rózsa csokor ugrik ki a pálcámból.*
~Na ezzel most mit kezdjek? Üssem agyon a célszemélyt?~*Gondolom morcosan, miközben futásnak eredek, és teljes erőmből a fekete ruhásnak ugrok. Nem éppen a megfelelő menekülés, de ködös agyam ezt diktálta, így cselekedtem. Mikor összegubancolódva érünk földet a feketeséggel, és a fejem találkozik a könyökével, akkor veszem észre, hogy egy 'Made In China' felirat van a pulcsiján. Vörös fejjel -mely a szégyen és az ingerültség miatt olyan- csapom hátra a kapucnit a még mindig fekvő emberről. Rajta ülök, eléggé félreérthető pozícióban, de amikor meglátom hogy Bruno az, csak csapok egyet a mellkasára.*
-Háhh.. hogy te vagy az. Nem értem, hogy miért nem jutott eszembe valami hatásosabb varázslat, hogy leégessem a pimaszságot az arcodról!?*Mondom ingerülten, de már mosolygok. Na, ennyit arról, hogy bátor egy leányzó vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Aug. 14 2011, 22:51

*Az utóbbi napjaim az unalomról szóltak, ezért is örülök meg az elhagyatott kastélyszerű helynek Mystral elhagyatottabb részén. Nesztelenül közlekedek a házban, hol fényt látok kiszűrődni az egyik ajtó mögül, hol egy ismerős lányka van bent. Fojtott hangon próbálom ráhozni a frászt, amivel el is érem a célom, hiszen remegni kezd. Beljebb is lépek az ajtónyikorgás után, mire az exos lányka felsikkant, és én majdnem elnevetem magam, de tovább folytatom a színjátékot.
Hamarosan Serafina megfordul, immár szemben van velem, és egy varázsige hagyja el a száját, minek hatására egy csokor rózsa landol a földön. Jól megijedhetett, ha semmi támadó ige nem jutott eszébe. Nincs időm ráordítani is, hiszen az lett volna a következő tervem, mert a fekete leányzó nekem ront, és a lendülettől mindketten a padlón kötünk ki. Nem számítottam erre én se, ezért picit a karunk-lábunk összegabalyodik, de könyököm véletlenül a másik fejének ütközik.
Ezután fejemről lehúzza a kapucnit, de közben még mindig a csípőmön ül, és egy külső szemlélő azt hihetné, hogy nem épp az előbb hoztam rá a frászt a másik lányra, hanem épp ellenkezőleg. De nem ez a helyzet, szóval az arcom felfedésre kerül, és miután a lánykának leesik, hogy ki vagyok, a mellkasomra is ütést mér. Az ő fejét látva kirobban belőlem a nevetés, önkéntelenül is.*
- Igen én, miért mit hittél? *kérdezem, miközben megpróbálok felülni, de elég lehetetlen pózban tartózkodik rajtam Serafina, ezért kicsit nehézkes.*
- Nem akarsz leszállni rólam? Nem vagy épp pehelysúlyú. *cukkolom gúnyos hangnemben, de természetesen szinte meg se érzem, hogy rajtam van.*
- Amúgy mi járatban vagy erre? *érdeklődöm, közben pedig már ha minden igaz, újra mindketten a saját lábunkon állunk.*


//fagy//
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 20:01

//Olvad.//

*A kastély nem éppen hívogató, de engem nem sűrűn érdekel, így kerülök be az aulába majd még beljebb jutva a gardróbszobába. A faragott fogasokat és díszes mennyezetet vizsgálgatom éppen, amikor meghallom a nevemet. Annyira megijedek, hogy csak egy csokor rózsa röppen ki a pálcámból, tekintve hogy más varázslat nem nagyon jut eszembe hirtelen. Végső elkeseredésemben nekirontok, így kerülünk le a földre, és veszem észre a címkét a feketeségen. Ezután vöröslő fejjel kapom le a fiúról a kapucnit, majd egy nagynak szánt ütést mérek a mellkasára. Remélem, azért picikét fáj neki, vagy legalább csak megérzi. Szerencsémre kiderül, hogy nem valami szörnyeteg kínai ruhába bújva, mert akkor kénytelen lettem volna agyonütni egy nárciszcsokorral. Még mindig a fiún ülök, amikor felteszi az első kérdést.*
-Ohh... hát tippelhetsz. Nem éppen rád számítottam a fekete csuklyás alakjában. Minimum valami félelmetes kísértetre, aki kiszedi az agyamat az orromon keresztül, majd bespájzolja befőttes üvegbe. Te mit hittél volna?*Morgolódok, miközben nagy nehezen lekászálódok a csípőjéről. Amikor már függőlegesen vagyok, leporolom magamról a koszt, majd a pálcámat kezdem keresni. Szerencsére csak egy karnyújtásnyira ért földet tőlem a botocskám, így könnyedén megfogom és zsebre vágom.*
-Semmi különös, csak elkóboroltam Mystral biztonságos utcácskáiról, és itt kötöttem ki. Nem valami bizalom gerjesztő hely, bár gondoltam, hogy szétnézek. Talán van itt pár dolog, amit érdemes lefesteni.*Vonom meg a vállamat, hiszen nem mondtam hazugságot. Csak éppen az nem fordult meg eddig a fejemben, hogy esetleg lefesteném ezt a régiséget.*
-És te?*Ráncolom össze a homlokomat. Ép eszű ember nem nagyon kanyarodik erre felé ezen az esti órán, nem mintha rám lehet azt mondani, hogy van eszem.*
-És amúgy mi újság?*Kérdezem kicsit kedvesebben, és egy mosolyt is megeresztek, már szinte el is felejtettem, hogy az előbb járattam le magamat előtte. Szét nézek a hallban, ahova kiestünk, felkuksizok a hatalmas csillárra, és elképzelem, milyen jól mutatna Bruno fején.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 20:20

*Egy szellemkastély szerű épületben sikeresen ráhozom a szívbajt egyik évfolyamtársamra, Serafinára. Először egy virágcsokor reppen ki a pálcájából, gondolom nem szándékosan, majd ő maga veti rám magát, és lehúzza a fejemről a kapucnit, így fény derül arra, hogy én ki is vagyok. Ezután a mellkasomra üt, ami nem fáj, de azért van benne erő. Ezek után már el is mosolyodok, majd kérdezem, kire számított.*
- Hát sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom. Legközelebb beszervezem valamelyik zombi cimborámat, vagy valamelyik szellem spanomat. *mondom, miközben lassan felkászálódunk a földről, mit én eddig csak azért nem tettem meg, mert a lányka rajtam ült.*
- Amúgy, nem tudom mit hittem volna, de biztos nem egy csokor rózsával próbáltam volna megtámadni. *cukkolom egy kicsit melegítőmet porolva. Ez a padló rég lett feltakarítva utoljára, mi meg benne fetrengtünk.*
- Kis művészpalánta. *mondom kicsit gúnyos hangnemben, de ő is rákérdez, én miért vagyok erre.*
- Mostanában átmentem antiszocba, szóval kicsit ki akartam mozdulni. Sétáltam a főutcán, megláttam ezt a helyet és bejöttem. Aztán láttam, hogy fény jön ki a szobából, és gondoltam megviccelem a bent levőt. Én jól szórakoztam. *mondom, közben pedig mivel már újra a hallban vagyunk, én is körbenézek.*
- Amúgy semmi. Ha már itt vagyunk, nincs kedved kicsit körbenézni? * Ha jön Serafina, ha nem, én biztos körbejárom a terepet. Talán találok itt valami izgalmasat. Ki is szúrom a lépcsőt, ami az emeletre vezet, és miután megvárom az exos leányzó válaszát, elindulok arrafelé, majd fellépkedek a nyikorgós lépcsőfokokon.*
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 20:37

*Nem számítok Bruno-ra, így teljesen nyugodtan nézelődök, mindaddig amíg az a hülye kölök szapora szívdobogást nem okoz. Meglepem egy csokor rózsával, tekintve hogy én ilyen aranyos vagyok, majd még fel is tisztítom a padlót, ezzel azt mutatva, hogy tisztelgek a ház előtt.*
-Ja, hogy neked olyanok is vannak.*Motyogok az bajszom alatt, miközben lekászálódok, cruorisosról. Leporolom magamat, de a csipkelődésnél már felemelem a fejemet, és gyilkos pillantással a szmébe nézek.*
-Ne tudd meg, hogy mi mindent lehet kezdeni egy csokor rózsával, és én mi mindent tudok vele csinálni.*Azzal folytatom a műveletet, de legutóbbi találkozásunkkor is ezzel idegesített, hogy "jajj milyen higiénia kedvelő bagolytrutyis exos vagy" így inkább abbahagyom a tisztálkodást, és próbálok nem a koszra gondolni, ami majdnem minden négyzet centimet befedi. Csak grimaszolok egyet felé, amikor a hobbimon viccelődik.*
-Örülök, hogy sikerült feldobnom az estédet. Ha hoztál volna kamerát, akkor bármikor máskor visszanézhetnéd, és röhögnél egy jót rajtam.*Mosolygok rá, már nem haragszom, amiért megviccelt. A kérdésre csak megvonom a vállamat, és elindulok mellette a lépcsőn felfelé. Ahogy egy-két lépést teszek a kis fickó oldalán, érzem, hogy valami nem stimmel, mintha egyre lejjebb kerülnék. Ahogy magam alá nézek, látom, hogy sikerült egy elég laza deszkára lépnem.*
-Ajjaj...*Már csak ennyi telik tőlem, aztán beszakad alattam a lépcsőfok, és én lejjebb csúszok úgy fél métert. Tanácstalanul állok a lyukban, kikerekedett szemekkel. Pár pillanat eltelte után felbámulok Brunora, és elkezdek annyira nevetni, hogy a végére már a szememből is a könny folyik. Nagy nehezen kimászok a nem rég keletkezett lyukból, még mindig röhögve.*
-Háhát... ez hihehetetlen.*Mondom kacarászva, miközben ismét álló helyzetbe tornázom magamat, és előkotrok egy pzs-t, hogy felitassam könnyeimet.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 20:53

*Sikeresen ráhozom a frászt az exos lánykára, min jót mosolygok, majd felkászálódunk a földről, és beszélgetünk, ki miért is van itt most.*
- Na mit, Trutyi hercegnő? A rózsa illatával elbódítod? Vagy esetleg a tüskékkel szurkálod agyon? *cukkolom kicsit továbbra is.*
- Nem kell nekem ahhoz kamera, ezt szépen elraktározom az agyamban és unalmas napjaimon felelevenítem az emléket, és máris jó kedvem lesz. *mondom komolyabb hangon, hiszen nem én vagyok az a nagy viccmester attól függetlenül, hogy szeretek szórakozni is. Megkérdem Serafinát, hogy van-e kedve körbenézni, és mivel nem kapok nemleges választ, ezért el is indulunk a rozoga lépcsőn. Pár fokot mentünk felfelé, én egy-kettővel előrébb járok, mint a lány, mikor egy jajszót hallok tőle, majd egy csak recsegés, és mikor hátrapillantok, volt Serafina-nincs Serafina. Nemsokára egy nevetést hallok meg lejjebbről, és mikor lenézek, látom, hogy a lányka alatt bizony beszakadt a lépcső.*
- Ilyen dagi vagy, hogy még a lépcső is beszakad alattad? Én a helyedben elsüllyednék... Ja, azt már megtetted... *nevetek én is a fekete hajúval, majd segítek neki kijönni.*
- Ez ma nem a te napod. Vigyázz mert a végén még az egyik portréból kinyúlnak érted, vagy valami titkos ajtó mögül megjelenik a ház ura, és te leszel ma a főfogás. *mondom ezzel talán kicsit megijesztve a lányt, de amúgy nem tartom lehetetlennek. Elvégre varázsvilágban vagyunk, bármi megtörténhet.
Na de lassan fel is érünk az emeletre, hol ebben a pillanatban becsapódik az ajtó. Bevallom én is meglepődök egy kicsit, hiszen semmi huzatot nem érzékelek a házban.*
- Ugye még nem pisiltél magad alá? *kérdezem hátrafordulva a lánytól halvány mosollyal, ezzel talán oldva a keletkezett feszültséget, ami a csapódást illeti.*
- Van kedved benézni? *kérdem a szobára mutatva, közben pedig egy fáklyát veszek le a falon levő tartóból.*
- Piroinito! *gyújtom meg, majd várom Serafina válaszát.*
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 21:09

*A szívinfarktus már nem áll tőlem távol, de szerencsére rájövök, hogy nem egy fél hulla, agyzabáló zombival van dolgom, hanem azzal a fiúcskával, akivel kaki-csatát vívtunk a bagolyházban. Ennek említésére csak kinyújtom rá a nyelvemet, és válaszolok is.*
-Már megbocsáss, de én a Trutyik királynője vagyok...*Mondom felsőségesen, majd elmosolyodom, és reagálok a többi kérdésre is.*-Nem teljesen. Megfogom, és agyoncsapkodom vele. Tudod, mint a kanalas gyilkosos filmben, hogy a figura agyoncsapkodott nem is tudom, hogy mennyi idő alatt egy totál átlag pasast. Csak ez nem kanállal történne, hanem csokorra. És igen, az nem éppen kellemes dolog, amikor a tüske beléd mar. Bár kitudja... amilyen mazochisták léteznek, biztos élveznék.*Vonom meg a vállamat ártatlanul, mint aki nem épp az előbb ecsetelte egyik társának, hogy hogyan tudna ölni egy csokor rózsával. Lenn még több ötletem is, de azt inkább megtartom magamnak, hátha legközelebb is szórakozni támadna kedve a legénykének... na akkor felhasználhatnám ellene. Ezután el is indulunk felfelé, aminek az a következménye, hogy pár fok után beszakad alattam a lépcső. Nem esek olyan nagyon mélyre, hogy ne tudja ki mászni a gödörből, de annyira igen, hogy Bruno már ne lásson. A kérdésre csak felkapom a fejemet, és kinyújtom rá a nyelvemet.*
-Mondd meg te, Mr. Okostóni. Annyira nehéz lennék?*Kérdezem meg, miközben elfogadom a felém nyújtott segítő kezet, és kimászok.*-Oké. Egy pont oda.*A nevetésem már csak akkor csillapodik, amikor felérünk az emeletre.*
-Nem lenne rossz. Valami jó pasi mellé bekerülni egy portréba.*Nyalom végig a számat, miközben meghallom az ajtócsapódást. Kicsit összerezzenek, de a kérdésre csak egy horkantással felelek, miszerint nem félek. Cinkosan ránézek, miközben előkapom a pálcámat, és elindulok az ajtó felé. A falon lóg egy nagy, fényes kard, lekapom, hátha valami élővel nézünk szembe. Így várom, hogy elvégezze a fáklyás mutatványt, majd jelzek, hogy fiúké az elsőbbség.*

//Fagy.Sad//
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 22:39

//olvad//

*Egy kis ijesztgetés után beszélgetek Serafinával az elhagyatott kastélyban. *
- Ó elnézést ha megsértettem őtrutyiságodat. *nevetek fel röviden, majd azt részletezi, hogyan tudna ölni egy csokor virággal. *
- Nagyon menő vagy. *jegyzem meg cinikusan. Ezután elindulunk az emelet felé, hol azonban ismét bénázik egy sort a lányka, mert leszakad alatta a lépcsőfok. Segítek neki kikászálódni.*
- Viccelsz? Egy bálna hozzád képest pehelysúlyú birkózó* mondom nevetve*
- És ha a jó pasi az egy gyilkos? Úgy is benne lennél? *kérdezem felvonva a szemöldökömet, majd indulok is tovább. Az emeleten egy ajtó csapódik be, mitől egyből felemelkedik az adrenalin szintem. Meg is gyújtok egy fáklyát, közben pedig Serafina egy kardért nyúl, amit a falról szed.*
- Először rózsás, majd kardos gyilkos leszel? Döntsd már el. *mondom oda neki, majd előre enged, menjek előre.*
- Bátor vagy, de azért menjek előre nem? Szájhős. *motyogom magam elé, majd megforgatom a szemeimet, és az ajtó felé lépek. Lenyomom a kilincset, és beljebb lépek. Az ajtó alig akar kinyílni, de végül csak sikerül. Belépve mintha öt fokot hűlt volna a levegő. A szobában nem az van, amire számítottam, vagyis mondjuk egy ágy, csak egy festmény van, ami az egész falat elfoglalja kb. Azonban csak tájat ábrázol, miről mintha hiányozna valami.*
- Bármiben lefogadom, hogy ezen a festményen volt valaki. Vajon most hol van? *kérdezem sejtelmes hangon a lánytól, és megvárom, míg beljebb lép ő is. Ha a lány közelebb lép, hogy megnézze a festményt, akkor én lassan kihátrálok a szobából, és becsapom magam után az ajtót.*
-Colloportus!*mondom a zárra irányítva a pálcámat, mi így bezáródik, de Serafinának sejtése se lesz róla, hogy én voltam. Megpróbálom lenyomni a kilincset, ami természetesen nem sikerül.*
- Serafina, te zártad be az ajtót? *kiáltok be, és kopogok egyet az ajtón. Remek színjáték, remélem eléggé beparázik tőle a lány.*
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 23:00

*Először megsért a hercegnő jelzővel, majd még leszólja az ölési technikáimat. Nem elég mindez, még le is égek, tekintve hogy beszakad alattam a lépcsőfok.*
-Muhahaha. De vicces vagy. Akkor mit mondjak rád? Amikor ellöktelek, azt hittem, hogy valami betonfalba ütköztem, ami Made In China feliratú melegítőt visel.*Morcoskodok durcásan, majd végül kikecmergek a lyukból. Ezek után folytatjuk utunkat felfelé, ám az emeleten ajtó csapódást hallunk, minek következtében a fiú olthatatlan vágyat kezd érezni, hogy megnézze, mi a jó bánat csapkodja úgy az ajtót, hogy még a vakolat is lepereg. Na, én is így vagyok vele, csak kevésbé. Lekapok a falról egy kardot, jó súlyosat, méricskélem egy kicsit, de amikor beszól, csak felé fordítom a végét, morogva egyet.*
-Ne akarj pengém élén táncolni, mert az fájdalmas.*Mondom, miközben hátra vetem a sörényemet, és lovagiasan előre engedem. A szájhősösségemet csak elengedem a fülem mellett, és ahogy belépünk, kíváncsian kémlelek körbe. A falon tök szép a kép, de tényleg hiányos. Méricskélem még egy kicsit a szobát, de ahogy hátra nézek, látom, hogy az ajtó becsukódott, Bruno meg sehol. Ismét felmegy bennem a pumpa... nem lehet igaz, hogy már megint átver! Odasétálok az ajtóhoz szép nyugodtan, majd a kérdésére csak elvigyorodok.*
-Engedj ki te gatyamadzag! Tudom, hogy te voltál!*Kiáltom vissza, ám ebben a pillanatban egy nagy lökést érzek a mellkasomon, és szépen hátraesek. A fejemet beverem, de még elsikítom magamat, hátha így jelezni tudok szegény fiúnak kint, hogy jöjjön befelé. Ám ha észre is veszi, hogy valami nem stimmel, rá kell jönnie, hogy kinyitni nem tudja az ajtót, mert az egy jó időre beragadt. Kezdem elveszteni az eszméletemet, ám még az utolsó pillanatban felmérem a támadómat: ókori ruha, az oldalán kard a kezében pálca.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 23:27

*Nem ez Serafina szerencsenapja, amit meg is jegyzek neki.*
- De én izmos vagyok, és nem duci Juci. *cukkolom tovább, eközben pedig kis késéssel elérünk az emeletre, hol ajtócsapódást hallunk, és megyünk is utánajárni. A szobában egy kicsit hiányos festményre bukkanunk, és míg a lány azt szemléli, én kiosonok a szobából és mágikusan bezárom az ajtót, majd színészkedve kiáltok be neki, hogy ő volt-e, ki bezárkózott.*
- Én? Miért zártalak volna be? *teszem fel a költői kérdést. A következő pillanatban azonban egy koppanást hallok, és Serafina sikolyát is hallom. Nem tűnik direkt sikoltásnak, ezért kinyitom a zárat.*
- Alohomora! *mondom, és lenyomom a kilincset. Az ajtó nem nyílik, hiába próbálkozok, ezért hátrálok egy kicsit, majd egy jól irányzott rúgással a zár alá berombolom az ajtót. Sietősen belépek, pálcám készenlétben. Meglátom, ahogy az exos lányka eszméletlenül fekszik a földön, és egy alak térdel fölötte. Gőzöm sincs, mi a terve vele, vagy egyáltalán milyen lény ez, de mivel nem csak nekem van szemem, ezért ő is kiszúr magának. Gondolkodok, mit is csinálhatnék, aztán mikor leesik, két kezemet összeszorítva az ég felé emelem, közben pedig kimondom a varázsigét.*
- Armorum! Armorum! *háromszor kell elismételnem, közben pedig egy tőrre gondolok, ami hamarosan meg is jelenik. Egy árnyfegyvert hoztam létre, miről épp tegnap olvasgattam. Nem teketóriázok sokat, el is dobom, méghozzá a lény szívére célozva. Telitalálat, és a szellem, vagy az akármi nem tudja kivenni, így égető érzés kezdi el kínozni. Gyorsan a még mindig ájult Serafinához lépek, a vállamra kapom, és nagy ívben kikerülve az ókori ruhás alakot kiszaladok a szobából. Lefelé menet a lépcsőn beszakad egy a jobb lábam alatt, mire majdnem elejtem a lányt, de szerencsére talpon maradok, és hamarosan már az utcán szaporázom a lépteimet. Mikor rendesen kivilágított részhez érünk, lerakom egy padra a lánykát, és én is leülök. Egy kicsit elfáradtam a rohanásban, na meg az adrenalin is tombolt bennem az elmúlt pár percben. Jobbra nézek, hol a lány ül, és remélem, magához tért már. Ha nem, akkor a közeli ivókútból hozva vizet lefröcskölöm az arcát, ha pedig már magánál van, hozzászólok.*
- Haverod volt a hapsi? Mert ha igen, akkor jól elintéztem, bocsi. *próbálom viccesre venni a figurát, ami igazából cseppet sem volt az, de kalandnak tökéletes volt. Érdemes volt kimozdulnom a szobámból ma este.*
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 23:41

-Na ja, meg egy jó adag is egoizmus is szorult beléd.*Oltom én is vissza, de a duci Juci jelzőre csak hátra fordulok, megnézem a popómat, és amikor látom, hogy kis csinos-formás, elégedetten fordulok vissza, eredeti pózomba. Amikor végre nagy nehezen felérünk a lépcső tetejére, egy ajtó csapódás vonja magára figyelmünket, aminek okát mindenképpen meg kell tudnunk. A falon levő festményt nézegetem éppen, amikor bezáródik az ajtó, amitől felmérgelődök.*
-Miért? Valószínűleg azért, amiért rám ijesztettél.*Sajnos nem vagyok felkészült az esetleges szellem támadások esetére, így meglepetésszerűen ér az ütés a mellkasomon, majd ahogy elterülök, be is verem a fejemet alaposan. Még utoljára látom a hapsit, aki totál úgy néz ki, mint az egyik otthoni családi képen a nagyapám nagyapjának a nagyapja. Na de most komolyan... ki gondolta volna, hogy a rokonom fog nekem támadni? Ezek a gondolatok úszkálnak a földdel koccant fejemben, miközben hallom a fiú varázslatát. Furcsa, mintha ismerném a hangot, de nem tudom archoz vagy testhez kapcsolni. Aztán olyan könnyűnek kezdem érezni magamat, mint valami lufi, vagy mit tom én micsoda. Aztán megérzem, hogy földet érek. És ezzel egy időben ki is nyitom a szememet. Az első, amit megpillantok, az a szép, magas plafon. Aztán sikerül összerakni a képkockákat. A kérdésre csak felnevetek, kicsit rekedten.*
-Komolyan? Gőzöm sincsen, hogy ki volt az a pasas. Ha bár...*Nem folytatom a mondatot,
hiszen valóban úgy nézett ki, mint egyik régi rokonom, de inkább passzolom a dolgot.*
-Téged nem bántott?*Vonom fel a szemöldökömet, miközben nagy nehezen feltápászkodok, bár egy kicsit még forog velem a világ, de minden oké.*
-Amúgy köszönöm szépen, hogy kihoztál onnan. Ha nem vagy ott, valószínűleg megerőszakított volna az a pali.*Borzongok meg, miközben végig nézek immáron csupa mocsok ruházatomon.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Aug. 15 2011, 23:59

*Érdekes kis kaland veszi kezdetét az elhagyatott kastélyban.*
- Nem vagyok egoista, csak reális. *vonom meg a vállam, mert hát tényleg nem vagyok egy beképzelt srác. Na de már az emeleten vagyunk, hol egy festményt szemlélünk meg, majd én kisomfordálok a szobából, bezárom az ajtót, de mikor koppanást és egy sikolyt hallok, berúgom az ajtót, és egy árnytőr segítségével szíven döföm a valószínűleg szellemet, ki Serafina mellett térdel. Ezek után felkapom a leányzót és már futok is kifelé az épületből. Pár méterrel odébb leülünk egy padra, hol az exos diák is magához tér végre. Serafinának se volt halvány lila gőze se, hogy ki volt a hapsi, mire én is csak megvonom a vállam.*
- Nem igazán volt ideje. Gyorsan reagáltam, és árnyfegyvert létrehozva egy időre harcképtelenné tettem, de nem vártam meg mit reagál, inkább eljöttem. *mesélem el röviden a sztorit.*
- Nincs mit. Amúgy szerintem nem megerőszakolni akart. Nem nézett ki pedofilnak vagy hasonlónak. De inkább nem akarok belegondolni, mit szándékozott veled csinálni, de a kard biztos nem véletlenül volt rácsatolva, és a mellkasodnál térdelt. *elevenítem fel a dolgokat. A lány felkecmereg, de látszik, hogy szédül.*
- Gyere, segítek. Azt hiszem itt az ideje visszamenni a suliba. * mondom, majd felsegítem a padról, és ha a révészig támogatni kell, akkor felőlem rám támaszkodhat. A suliban felkísérem a Keleti főtoronyba, de távolabb várakozok, mert különben nem tudna bemenni a klubhelyiségbe, mert a bejárat nem nyílna ki, elvégre én cruos vagyok. Megvárom, míg belép, majd elindulok az Ariel háló felé. Ruhám és a kezem is tiszta kosz, ezért minden megy a szennyesbe, én pedig lezuhanyzok, aztán irány az ágy. Félálomban újra lepörög előttem az elmúlt időszak, és örülök, hogy sikerült egy jó kis kalandban részt vennem.*
Vissza az elejére Go down
Serafina Damiana
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 764
Csatlakozás : 2010. Jul. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : secret.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Kedd Aug. 16 2011, 00:13

*Nem gondoltam, hogy ennyi minden fog történni velem ezen az éjszakán: rám hozzák a fárszt, beszakad alattam egy lépcsőfok, és még nincs vége az izgalmaknak, mert rámzáródik az ajtó.Aztán rám támad egy ókori ruhás szellem, azaz ellök, mire én elveszítem az eszem világát egy kicsit. Na, ez az én napom! Aztán már csak arra eszmélek, hogy egy padon ölök, mellettem Bruno. Kicsit még beszélgetünk, én a fejemen markolászom a puklit.*
-Oh. Olvastam arról a cuccról.*Ennyit tudok kinyögni, igazság szerint még koncentrálni sem nagyon tudok, olyan hasogató fejfájásom van. Kicsit még dülöngélek jobbra-balra, majd halványan felnevetek.*
-Hát, mindenesetre valamit akart velem csinálni, ha nem is megerőszakolni. Még fél ájultan sem volt bizalom gerjesztő a pacák.*Rázkódok meg, majd a következő kérdésen kapva-kapok, és hevesen elkezdek bólogatni, minek hatására még jobban elkezd fájni a fejem. Elfogadom ma harmadszorra is a segítő kezét, így jutok fel a toronyba, ahol elbúcsúzok megmentőmtől, és nagy nehezen lejegelem a fejemet, majd úgy, ahogy vagyok, bezuhanok az ágyba, és elkezdem húzni a lóbőrt.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 00:07

*Igazából a mai nap valahogy menekülni szeretnék a világ elől, az egyik hibát követem el a másik után és a helyem se találom igazán. Jó lenne picit egyedül lenni, ezért sincs most velem Soraya, tehát teljesen egyedül sétálok végig a sötét főutcán, egészen odáig, ahol már kialszanak a fények és az a bizonyos szellemház található. Sose voltam félős, tehát nyugodtan nyitok be a kapun, majd lököm be magam előtt az ajtót is, hogy hamarosan már a halkan nyüszítő padlóra léphessek magassarkú, fekete csizmámban. Egyébként ezen kívül egy fekete kis miniszoknya van rajtam, vérvörös színű blúzzal, hosszú, fekete tincseim pedig kibontva omlanak végig a hátamon. Sárga szemeim csak úgy világítanak a sötétségben, azok körül pedig sötét, fekete smink található, olyan, amilyen borulátó én magam vagyok most már. *
- Ez egy szellemkastély? Mégis mi félelmetes van benne? *teszem fel a nagy senkinek a kérdést, miközben a rozoga lépcsőkön haladok fel a felső szintre. Még a pálcámat se szükséges elővennem, a hold fénye bevilágít az ablakokon és mivel a függönyök már rég rongyokban lógnak lefelé a karnisról, így hát nincs ok, amiért ne láthatnék idebent. Igaz a bútorok elég korhasak, mégis rálelek egy szobára, ahol egy baldacsinós ágy található, dolgozóasztallal és további könyves szekrényekkel... Annak idején valamiféle hálószoba lehetett, de én csak unottan nézek körbe, így lépve a könyvespolc elé, de még nem érek hozzá semmihez se, majd ha úgy látom jónak.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 00:29

*A mai is csak egy újabb átlagos és unalmas nap egy vámpír számára. Legalábbis annak, aki már évszázadok óta él, nem feltétlen tartogat izgalmakat és kalandokat egy-egy nap. Demetrius viszont pont ezen próbál változtatni egy órája, mióta elhagyta a vámpírkastélyt, és inkább a Seol szigetet választotta időtöltésre. A Mystralban élő emberek egy részét könnyebben lehet manipulálni, mint egy egeret, aminek elhúzunk az orra előtt egy sajtot. Így tehát hamar feltalálta magát a férfi, s pár "játszótársával" együtt befészkelték magukat egy igencsak öreg és üres kastélyba a város mellett. Messziről látszik rajta, hogy nem egy mai darab, de pont ezért tetszett meg Demetriusnak. A belseje is pont megfelelő, hisz bár az embereket tekintve üres, lakatlan a kastély, viszont berendezés maradt benne, így ma estére be is fészkelte magát a férfi az egyik emeleti szobába. Mivel vámpírból van, így természetesen Demetrius is szeret játszani áldozataival, bár ő másképp, mint Willow. Épp egy öreg, poros ágyon fekszik, rajta egy fekete hajú, csinos nővel, akinek a nyakán vércsíkok jelzik, hogy mit is csinál éppen a férfi. Viszont nincsenek egyedül, hisz több embert hozott most ide Demetrius. Viszont úgy tűnik, az egyik szőke nőnél nem működött rendesen a befolyásolása, mivel hirtelen felsikolt, miközben a vámpír a barátnője vérét szívja. Eddig nem tudhatott róla Faith, hogy nincs egyedül a kastélyban, ahogy Demetriusék se tudtak róla, de most a fiatal lány egy igazi, rettegő sikolyt hallhat. A férfi hirtelen emeli el száját a nő nyakától, majd dönti kissé oldalra a fejét, miközben a szőke nőre pillant.*
-Csss... elrontod a hangulatot. *mondja, majd a következő pillanatban a fekete hajú nő a földre hullik, Demetrius pedig iszonyatos erővel vágja a falhoz a másik nőt. Közel lehetnek egymáshoz Faith-el, mivel a nagy ütéstől megremeg a könyvespolc, s ki is hullik egy régi, már amúgy is félig kiálló kötet. Ezután viszont a fiatal lány csak egy gonosz kacajt hallhat, ami végül elnémul, mivel Demetrius ismét vért vesz magához.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 00:40

*Pedig azt hittem, hogy ez egy átlagos, unalmas nap lesz, mint a többi, de a sikoly mégis csak felkelti az érdeklődésemet és pont a könyvespolcnál vagyok, amikor meghallom a fiatal, női hangot, így dermedek meg - na nem a félelemtől -, és tekintek körbe a szobába, de max csak suttogást hallhatok, de a következő pillanatban a könyvespolc konkrétan előttem megremeg és még egy könyv is a padlóra hull, melyről sejtem, hogy nem véletlen történt, tehát a mai este nem csak én döntöttem úgy, hogy ide jövök.*
~ Hmm, vajon ki vagy? ~ *teszem fel a nagy kérdést, hiszen akár egy démon is lehet itt, nem hinném, hogy szellem lenne, neki nincs testi valója és aki megmozgatta a falat, annak nagyon is van. Csak lassú, halk léptekkel sétálok ki a hálóból, így közelítve meg azt a bizonyos szobát, amely ez mellett van, mivel biztos vagyok benne, hogy a hang onnan érkezett. Amikor viszont az ajtóhoz érek, hamar felismerem a helyzetet, mivel nem vagyok egy buta liba... pár nő van a földön, egy pedig éppen egy férfi karjaiban, ki a vérét szívja. Nem állok ott tovább, hogy észrevegyen, a folyosóra vissza is húzódom, majd ahogy körbenézek a romos épületben, látok ám kiálló fadarabokat, így az ujjam hegyét kíméletlenül végighúzom rajta, majd pálcám máris a sebhez érintem.*
- Veneni vulneris! *mosolyodom el kissé, hiszen jobb bebiztosítani magamat. Ennek a varázslatnak a egítségével vérem feketévé válik, bár ez most nem látható és maró méreggé válik, mely bár rám nem veszélyes, más élőlényre viszont nagyonis... Na de nem ez a lényeg, hanem a vérem, melynek pár cseppje a földre kerül, tehát a vámpír valószínűleg megérzi a jelenlétem... Aranyvérű vagyok és bár most mérgezett a vérem, ezzel ő nincs tisztában, így lépek hát vissza az ajtó elé, majd magabiztosan indulok meg felé, sárga szemeimmel őt figyelve.*
- Nem mondták még, hogy ne játszadozz az étellel! *teszem fel halk, csilingelő hangon a nagy kérdést, miközben pálcám is a kezemben van, tehát bármit is tesz Demetrius, én bizony készen állok, tehát egy picikét se aggódok. Kedvelem a túlvilági lényeket és vámpírral még csak órán volt szerencsém találkozni... elfajzott halottak, de mégse akarom megölni, max játszadozni vele, így nézek hát rá, még mindig nem téve semmit, csak teljesen nyugodtan dőlök neki a falnak, úgy figyelve a lakmározását, ha még nem hagyta félbe.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 01:05

*A férfi egy ideje már játszadozik három áldozatával, melyek közül egynek már teljesen kiszívta vérét. Miközben a második szerencsétlenen lakmározik, a szőkeség feleszmél, valahol elmúlt Demetrius uralma rá, így egy éles sikolyt hallat. Nem különösebben érdekli ez a vámpírt, hozzá tartozik a játékhoz a sikoly, attól csak még izgalmasabb és jobb lesz az egész. Hiába tért észhez a nő, innen nem tud szabadulni, főleg, hogy Demetrius már le is csap rá, s erősen a falnak vágja, úgy, hogy még a szomszéd szobában lévő könyvespolc is beleremeg. A nő el is ájul az ütéstől, Faith viszont felfigyel rájuk, így meg is indul a szomszédos szoba felé. A vámpír viszont továbbra sem tud a plusz vendégről, így csak nyugodtan lecsap a harmadik delikvens nyakára is, s mohón szívni kezdi belőle a vért. Akkor sem veszi még észre Faith-et, mikor a lány beles a szobába, túlságosan el van foglalva, viszont mikor a fiatal leányzó megsebzi magát, s Demetrius megérzi az aranyvér illatát, meglepetten hagyja abba az ivást, de csak akkor fordul Faith felé, mikor a leányzó megszólítva őt be is sétál hozzájuk. Ekkor lassan felé fordítja véres arcát, s mélyen a sárga szempárba pillant. A szavak hallatán viszont lassan mosolyra húzódik ajka.*
-Nocsak, egy hullajelölt. Neked meg látom azt nem mondta senki, hogy ha más dolgába ütöd az orrod, könnyen meghalhatsz. *feleli a férfi, közben viszont az igencsak összetört nő valahogy észhez tér, s ő is megpillantja Faith-et.*
-Menekülj, ez egy... *nyöszörgi, de a vámpír egy villámgyors mozdulattal kitöri a nyakát, s az üveges szemekbe tekint.*
-Ne szólj közbe. *mondja, majd elereszti a hullám, mely eldől a földön, s Faith felé fordul.*
-Hol is tartottunk? Áh igen, hogy meghalsz! *húzódik ismét mosolyra a férfi ajka, s bár látja a leányzónál a pálcát, ami arra utal, hogy ő is egy az általa utált varázslók közül, a vérét viszont nagyon is szereti. Hála a gyorsaságának talán még azelőtt le tud csapni Faithre, hogy a lány bármit is tehetne, így mögé kerülve kapja el a nyakát, s húzza félre a fejét, de még nem harapja meg.*
-Megérte hősködni, hm? *teszi fel a kérdést, miközben végigkarcolja fogával a csinos kis nyakat.*
-Ugyanúgy végzed te is, mint azok ott. Netán akarsz még egy utolsó szellemes megjegyzést tenni? *húzza tovább az időt, Faith arcát a nők felé fordítva, hisz játszani jött ma ide, s ha már véletlenül egy új játékszere is akadt, hát kiélvezi kicsit a helyzetet.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 01:14

*Nem fogok csak úgy besétálni ebbe a szobába, egyértelműen be kell biztosítanom magam, így hát egy kis mérget juttatok a szervezetembe, hála a vérmágián tanult varázslatnak és csak ez után sétálok be a szobába, ahol pár kedves szóval fel is hívom magamra a figyelmet. Csinos ruhám és igen csak szép arcom talán kellemes áldozatot mutat, de én nem vagyok ám olyan védtelen, mint amilyennek látszom... A férfi viszont nemsokára felém tekint és vértől csöpögő arcán nézek végig, kissé el is mosolyodva, ahogy őt figyelem.*
- Nem félem a halált és nem hiszem, hogy egy vámpír képes lenne végezni velem. *lépek még közelebb hozzá, teljesen félelemmentes tekintettel, miközben már le is tekintek a nyöszörgő nőre, kinek élete hamar véget is ér, de így könnyebb neki, úgy is szerencsétlen rendesen össze lett törve. Mondjuk egy olyan ütést én nem szeretnék, de talán nem is fog erre sor kerülni... Viszont a vámpír bár gyors és én erre számítok, ennyire gyors támadásra mégse, így hirtelen fordulnék meg, de már csak azon kapom magam, hogy hirtelen kapja el a nyakamat, fejem pedig kissé oldalra is billen, hála a jéghideg kezeknek. A támadás, amit terveztem, most már biztosan sikertelen, tehát a bebiztosított vérrel kéne támadnom, magyarul engednem, hogy megkóstolja értékes véremet. *
- Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet egy vámpír csókja! Kósolj meg bátran! *próbálok felé pillantani, már amennyire hagyja ezt a keze miatt. Nem leszek tiszteletlen, hiszen bár halottak, tudom, hogy egyesek milyen érzékeny lelkűek és nem kéne, hogy eltörje a nyakam, annál azért okosabb vagyok. Kissé még oldalabb döntöm a fejem, hogy az erek a nyakamnál még inkább látszódjanak és sárga szemeimet is behunyom egy rövid időre, hagyva, hogy megkóstoljon, mert sejtésem szerint nem utasít vissza egy aranyvérű varázslót, engem pedig igen csak fusztrál, hogy a nyakamat fogja, amely oly törékeny.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 01:36

*Amint Faith megsebzi magát, s értékes vérének illata eléri Demetrius orrát, még a arcán lévő nagy mennyiségű vér, és az áldozata ellenére is feltűnik neki a dolog, így abbahagyja az ivást, s inkább a merész lányka felé tekint, szavain kissé el is mosolyodva. Természetesen megvan az ő maga válasza is, hisz azon kívül, hogy csinos a leányzó, elég védtelennek tűnik. Persze ott figyel a pálca a kezében, de Demetrius elég gyorsan tud mozogni ahhoz, hogy kikerülje, mielőtt még támadhatna vele Faith.*
-Nem hiszed? Akkor ostobább vagy, mint ez a három itt együtt. *mondja magabiztosan, önelégült mosollyal a férfi, majd mikor a szőkeség nyöszörögni kezd, rögtön kitöri a nyakát, hogy elhallgattassa. Most Faith-el társalog, legalábbis egyelőre, így nem kell neki, hogy közbeszóljanak. El is dobja magától a nőt, s inkább villamgyorsan a diáklány mögött terem, elkapva a nyakát, fejét is kissé félrelökve, hogy ha akarja, rögtön megharaphassa, de inkább csak játszik vele egy kicsit. Miközben fogával végigkarcolja a lányka nyakát, meghagyja még neki az utolsó szó jogát. Faith él is vele, szavaival viszont továbbra is meglepi kissé a vámpírt.*
-Ez nem egy film kislány! Egy harapással végzek veled, utána nem fogod tudni, milyen is volt. *most valamiért nem akad ki azon, hogy Faith kapásból letegezte, valószínűleg azért, mert úgy gondolja, hamarosan végetvet az életének. Bár aranyvérűről van szó, neki már van egy aranyvérűje, akiből időnként iszogat, de most kifejezetten felemelő érzés lesz üresre szívni egyet, kiinni az összes vérét az utolsó cseppig.*
-Viszlát a túlvilágon! *vigyorodik még el, mikor Faith még megbillenti fejét, hogy jobban látszódjanak az erek, majd már le is csap a csinos nyakra, mélyen a húsba mélyesztve fogait, s szívni kezdi a mérgezett vért. Sajnos ő nem tud róla, hogy a lány előre bebiztosította magát a harapása ellen, így mohón szívni kezdi magába a vért, de aztán hamar abbahagyja, s egy iszonyatos üvöltéssel tántorodik hátra. Ha nem lenne ott egy öreg kisszekrény, talán még el is esne, de így meg tud benne kapaszkodni, miközben torkát szorongatja, s próbálja kiköpködni a vért, de hiába.*
-Mi... mi ez? Mi van a véredben? *hörgi fájdalmasan, a lány felé pillantva, s tekintete egyszerre árulkodik gyűlöletről és aggodalomról.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 01:46

*Csak lágyan elmosolyodom szavain, ugyanis nem igazán tud meghatni az, amit mond, tisztában vagyok az adottságaimmal, a képességeimmel, tehát bizony tudom, hogy ő nem érhet fel hozzám, akármilyen régóta is "él" már itt... A földön a többi vámpírt meglehet, hogy simán legyőzném, de róla nem tudok semmit, nem tudom, hogy ő más... így figyelem, miközben az egyik áldozatának hamar véget is vet, majd már mögém kerülve kapja el vékony nyakamat. Kellemes, édes illatot érezhet még körülöttem, hála a parfümömnek, de én csak egy picit remegek meg, ahogy éles foga a nyakamat cirógatja. Próbálom tartani magam, nem nekidőlni ellenfelemnek, így húzom hát fel olyan szinten, hogy kóstoljon meg.*
- Nem vagyok már kislány... *suttogom halkan, még mindig igen kedves hangnemben társalogva a férfival, aki nemsokára már enged is a kísértésnek, melyet én jelentek. Halkan felsikkantok a fájdalomtól és össze is rezzenek, ahogy éles fogai áthatolnak a húsomon, majd fekete vérem is folyni kezd, így dőlök végül mégis neki kissé és szemeim is szorítom, mivel érzem, hogy fáj... elég durván és mohón iszik, amire nem számítottam, de most már csak hatni fog a méreg, hatnia kell... És igen... elereszt, majd már üvöltését hallhatom, így kapok hát sebes nyakamhoz, mely azért eléggé fáj, de mivel túl sok vért nem ivott, így csak éppen hogy megtántorodom.*
- Azt hiszed, hogy ilyen könnyen elbúcsúznék az élettől? Nem... kettőnk közül nem én vagyok az, akinek már halottnak kellene lennem... *jelentem ki igen csak határozottan, de most nincs időm arra, hogy meggyógyítsam a nyakam, minden perc fontos lehet, így láthatja hát Demetrius is, ahogy a vörös blúzom fekete vérrel lesz tele, miközben sebesült nyakamból csordogál vérem.*
- Méreg... *búgom még oda neki halkan, de pálcám máris felé irányul, körkörös mozdulatokat teszek vele, miközben igen csak koncentrálok a varázsigére.*
- Multus sanguis! *hangom kemény és rideg, bennem bizony méltó vetélytársra talált... így érezheti hát, hogy minden testnyílásán keresztül folyni kezd a vére, én pedig csak határozottan nézem szenvedő arcát, úgy figyelve meg, ahogy nem csak a mérgezett, de a tiszta vér is folyamatos sebességgel ürül ki szervezetéből.*
- Ha nem engedem le a pálcám, itt halsz meg és többé már nem éledsz fel... *jelentem még ki, tehát most én adom meg a lehetőséget neki, hogy ha akar, könyörögjön hát az életéért és ehhez még egy bájos mosoly is társul.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 02:08

*A lány nagyon markolássza pálcáját, abban bízva, hogy annak segítségével majd elbánhat Demetriussal, de nem ő az első mágus, akivel a vámpír találkozott, de még csak nem is az utolsó. Így hát villámgyorsan megkerülve máris Faith mögé kerül, elkapva a nyakát. Picit azért még játszadozik a lánnyal, ha már így önként elé sétált, feláldozva önmagát.*
-Hozzám képest nagyon is az vagy. *feleli a vámpír a visszaszólásra, s bár furcsálja kissé ezt a nagy engedékenységet és nyugalmat, nem gondolja, hogy meg lenne mérgezve a leányzó vére. Bár igazából gondolhatna rá, hisz az állatoknál is csak a veszett egyedek sétálnak elő ilyen nyugodtan. Őt viszont most elvakítja a kis játszadozása, a vérfürdő, na meg az aranyvér illata, így már le is csap a szépség nyakára, mohón és erősen szívva magába a vért, amit nagyon rosszul tesz. Ha lassabban inna, kevesebb méreg jutna a szervezetébe, de így nagyobb mennyiségben kezdi el marni őt belülről Faith vére, mire fel is üvölt, s hátratántorodik. Miközben próbálja kiköpködni a vért, a lány szépen megmondja a magáét, bár jelen pillanatban nem nagyon foglalkozik vele a férfi. Túlságosan lefoglalja, hogy belülről marja a vér. Nagy nehezen azért feltesz egy kérdést, hogy kiderítse, mi a fene is történt, hisz nem tudott varázsolni a lány, azt észrevette volna, hisz ott állt közvetlenül mögötte, a pálca pedig nem felé állt.*
-Ha méreg lenne... te is belehalnál. *vágja rá kapásból a férfi, de csak ezután nézi meg jobban a lány vérét a felsőjén, mely vörös helyett inkább fekete színben pompázik. Össze is szűkíti szemeit, miközben zihálva próbál meg jobban lenni valahogy, hogy aztán megbosszulhassa a leányzó eme tettét, de most Faith a gyorsabb, így máris rá szegezi pálcáját, s hadovál valmi szavakat.*
-Most meg mit csinálsz? *kérdi, miközben hasához kap, majd érzi, hogy az orrából folyni kezd a vér. Sőt mi több, egyre több helyen folyik belőle, ami egyrészt nem kellemes, másrészt nagyon nem kéne, mivel a vámpírt a vér élteti. Kissé meg is rogyik ismét a varázslat hatására, miközben Faith ismét hozzá szól.*
-Hagyd abba te kis szuka! *üvölti, amennyire tudja a férfi, agya pedig jár, hogy mit is csináljon. Egyszercsak bevillan neki. Faith elszólta magát, a pálca a célpont, ha az nincs, akkor vége a kínoknak. Hátranyúlva ki is kap egy fiókot egy rántással a szekrényből, s azonnal a leányzó felé hajítja. Ha nagy sérülést nem is tud vele netán okozni, talán sikerül kiütni a kezéből a pálcát. Mindenesetre megindul felé, ahogy tud, mászva, hisz valamit tennie kell, ha életben akar maradni.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 25
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 02:18

*Egy kicsit muszáj visszavennem, most, hogy így elkapott, tehát önként és dalolva áldozom hát fel magam, hogy véremet vehesse, bár egy kicsit se füllik hozzá a fogam, hogy a véremből igyon és így gyengüljek le, a fájdalomról nem is beszélve, de ez most a szükséges rossz, melyet kénytelen vagyok kibírni. Tehát engedem, hogy megkóstoljon, majd hamarosan már egyre több vért és egyben mérget vesz magához a férfi és ahogy felüvölt, majd elfordul tőlem, igyekszem a lehető leggyorsabban cselekedni. Jó pár mondatot mondok neki, majd adom meg a választ is a kérdésére, így tudhatja meg, hogy bizony méreg van a testemben.*
- Ha így gondolod... de én még élek, veled ellentétben és élni is fogok. *döntöm meg kissé a fejemet is, miközben őt figyelem, majd nemsokára már el is kezdek varázsolni, így állok hát neki a kivéreztetésnek, melynek nem hiszem, hogy örülni fog a vámpír, de éppen ez a lényeg, hogy neki ne legyen jó. Hallom az üvöltését, látom a szenvedését és ez igazán jó érzéssel tölt el.*
- Nem vagyok szuka! *morgom vissza, továbbra se állva le a körkörös mozdulatokkal, figyelve a véres arcát... Jó most bántani valakit, bosszút állni valaki máson, de amikor már repül felém a polc, akkor hirtelen kapok észbe és bizony nem úszom meg úgy, hogy ne találjon el, tehát kissé el is terülök a földön, nyikkanva egyet, mivel fájt, nem is picit és a pálca is pár méterrel arrébb kerül a kezemtől, tehát Demetriuson már nincs rajta az átkom. Csak leszedem magamról a polcot és bizony most érzékelem, hogy kezeimet szépen felhorzsoltam, így még több vér lengi már be ezt a szobát. Csak a vámpírra nézek, majd vissza a pálcámra, melyet igyekszem hamar a kezembe repíteni, hogy ez után újból varázsolhassak.*
- Impetus vulneris! *a mérgező vért még egy kis mérgező csápokkal akarom megtoldani, tehát kezem fel is kerül a magasba és bár lehet, hogy most nem vagyok elég gyors és még sebes kezem is időnként megremeg, de ha ujjaim hegye felszakad, akkor a fekete vér mérgező csápokként keríti be a férfit, így kóstolgatva és sebezve őt egyre tovább... És mi van akkor, ha mindez nem sikerül? Még nem tudom... az már a jövő zenéje.*

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 17:25

//olvad//

*Nem mondhatni, hogy a legjobb ötlet volt Demetriustól, hogy Faith nyakába harapott, s a vérét vette, de ő egy vámpír. Érezte az aranyvér illatát, ráadásul a lány is nagyon merésznek tűnt, s egyben ostobának is a szemében, tehát nyugodtan kiszívhatta az összes vérét. De másképp alakultak a dolgok, így most pár méterrel arrébb szenved a benne lévő vérméregtől, bár hogy ez valóban méreg lenne, nem igazán akarja elhinni.*
-Csak ne hidd azt, hogy ennyivel megölhetsz. Régebb óta vagyok a világon. *mondja továbbra is nyöszörgő hangon, hála a belső marásnak. De úgy tűnik, Faith nem is csak ennyivel akar elbánni a vámpírral, így támadja meg egy újabb varázslattal, ami már tényleg nagyon felbosszantja a másikat, hisz mindenfelé vérezni kezd, amitől természetesen gyengül is. Az éltető vérrel viszont szerencsére távozik a méreg egy része is, bár ez annyira még nem érződik, így a férfi csak elüvölti magát, majd kikapva egy fiókot egynesen a lányhoz vágja. Muszáj lefegyvereznie, mivel kétségkívül azzal tudja tovább és tovább kínozni, s félő, hogy akár megölni is képes lenne ezzel a módszerrel. A gyorsaság viszont ismét Demetriusnak kezdvez, így Faith el is vágódik a földön. Azt egyelőre nem látja a férfi, hogy a pálca nála maradt-e vagy sem, mivel most azzal foglalkozik, hogy végre nem vérzik minden testnyílásából. Viszont gyengült ennek a kis boszorkánynak köszönhetően. Faith is megsérült, s vérének édes illata most még inkább kínozza a vámpírt, ám Demetrius nem olyan ostoba, hogy engedlyen ennek a kísértésnek, mivel már megjárta a vérméreggel. Inkább más áldozat után néz, bár Faith felé közeledik, mivel végre kiszúrja, hogy nincs a lánynál a pálca. Most viszont Faith a gyorsabb, s ismét kezébe kerül a pálca, amivel már újabb varázslatba kezd. A vércsápok meg is jelennek, ami igencsak meglepi a vámpírt, de ahelyett, hogy rárontana a lányra, inkább mélyen a szemeibe néz, majd kihasználva képességeit ráparancsol a lányra.*
-Azonnal dobd el a pálcádat! *hangjából hallatszik, hogy nem tűri az ellenkezést, s bár azt nem tudja, a vércsápokkal így mi lesz, de remélhetőleg eltűnnek a pálcával együtt.*
-Maradj nyugton és meg ne mozdulj. *ad további utasításokat, miközben elmászik a fekete hajú, még valamennyire élő nőig, s maga elé húzza. Nyakába viszont csak úgy harap bele, hogy végig Faith szemeit figyelje, de közben szívni kezdi magába az éltető, s jelen esetben regeneráló vért.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   

Vissza az elejére Go down
 
Cremus kastélya
Vissza az elejére 
5 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9 ... 14  Next
 Similar topics
-
» Obszidián Kastély
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» [Event] Cupido Kastélya
» Loki kastélya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: