Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Cremus kastélya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 10 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 17:34

- Egy szóval se mondtam, hogy meg akarlak ölni, csak ha okot adsz rá! *jelentem ki még teljesen komolyan, majd kezdetét is veszi a vámpír kivéreztetése. Tisztában vagyok vele, hogy így a méreg egy része is távozik majd a szervezetéből, de a többi vér is, tehát ismét enyém lehet a győzelem, akár csak az előbb... De ekkor jön a fiók, ami már hirtelen ér, így hát hamarosan a földre kerülök, kezeimet is szépen felhorzsolva és talán a miniszoknyám is picit feljebb csúszik, mint kéne, de én ezzel most nem tudok foglalkozni, máris létrehozom a mérgező vércsápokat, de még mielőtt bevethetném a támadást, már azt érzékelem, hogy Demetrius a szemeibe néz, én pedig szó szerint azt teszem, amit kér... A pálcám meglendítem, majd el is dobom az egyik sarokba, ahol még egy picit gurul, majd a falnak nekiütközve megáll és a csápjaimat is megszüntetem, mivel félő, hogy már nincs elég koncentrációm és hgoy csak saját vérembe kerülne. Azért a fekete vér még így is pár helyen kicsordul belőlem, de csak feszélyezve nem mozdulok és bizony nyugton maradok, semmit se teszek ellene.*
- Ezt meg hogy csinálod? *nem tudtam, hogy a vámpírok képesek ilyesmire, így figyelem hát meg, ahogy hamarosan ismét vért vesz magához. Eléggé undorító, de mégse tud meghatni a dolog, inkább csak végig a vámpír szemeit nézem és kezd megfordulni a fejemben az, hogy nem volt annyira jó ötlet ide jönni.*
~ Még jó, hogy létrehoztam a vérmérget... A lényeg, hogy ne szűntessem meg, akkor nem lesz baj. ~ *bíztatom magamat is kissé, miközben a férfit fürkészem és bár legalább a szoknyámat megigazítanám, most mégis úgy fekszem ott a földön, félig ülve, a falnak dőlve, mint egy baba... aki képtelen megmozdulni.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 17:54

-Akkor meg minek jöttél ide? *tényleg nem érti ezt a lányt. Beleavatkozik olyan dologba, amihez az égvilágon semmi köze, megmérgezi a vérét, s szembeszáll vele, de végül kijelenti, hogy nem akarja mindenáron megölni. Akkor meg mi ez az egész? Viszont azt nem tűri tovább, hogy a leányzó a vérét -vagyis leginkább mások vérét- vegye, s egy elhajított fiók segítségével a földre is löki őt, megszüntetve ezzel a támadását. Szívesen odamenne Demetrius, hogy kitekerje a lány csinos kis nyakát, azonban Faith előbb szerzi vissza pálcáját, s kezd el újra varázsolni, aminek hatására csápokként bújik elő fekete, mérgezett vére a testéből, ami cseppet sem vonzza a férfit. Hiába az aranyvér, ha marja az embert, így még időben uralma alá vonja a leányzót, nehogy az megtámadhassa, s újabb sérüléseket okozzon neki. Szerencsére a gyengüléstől eltekintve is sikerül neki, amit akar, így pár pillanat múlva már koppan is a pálca a földön, az egyik sarokba gurulva, s a csápok is visszahúzódnak a lány kezébe. Sikerült tehát, amit a vámpír akart, de még azért megparancsolja azt is, hogy ne mozduljon Faith, amíg ő az egyik áldozatához mászik, és ismét inni kezd belőle. Persze Faith meglepetten pislog felé, egy kérdést is feltéve, mire Demetrius csak odamorog.*
-Nem csak neked van hatalmad. *éppen ezért folyamatosan szemmel is tartja a másikat, amíg iszik, de Faith most csak ül ott a falnál, mint egy jó kislány, vagy inkább mint egy porcelánbaba. Demetrius viszont egy másik képességét is beveti most, mivel sejti, hogy Faith nem ül csak úgy ott kibambulva a fejéből, hanem valamin agyal. Talán a menekülésén vagy egy újabb támadáson, épp ezt akarja kideríteni. Amikor viszont meghallja, min is jár a lány agya, száját elhúzza a nő nyakáról, s egy kis mosoly is kiül arcára.*
-Túl okosnak hiszed magad. *a nőt egy mozdulattal félrelöki, majd felkel mellőle, s a lány pálcájáért sétál. Némi undorral az arcán veszi fel, szemügyre is véve a fadarabot, majd lassan visszasétál Faith elé. Leguggol, majd sötét pillantással néz a lány szemeibe.*
-Szüntesd meg a vérmérgezést! De előre szólok, ha bármi mással próbálkozol, eltöröm a nyakad! *hűvös hangján hallható, hogy nem viccel, hidegvérrel képes ölni, de ez amúgy is látszik a földön heverő másik három nőszemélyen is. A pálcát lassan Faith felé tartja, bár tény, hogy nem a legnagyobb bizalommal, de az is biztos, hogy az aranyvér jobban esne neki, s hamarabb rendbe is hozná, mint azoké a nőszemélyeké ott a földön.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 18:02

- Talán a halált keresem, talán csak saját magamat. Nem hiszem, hogy közöd lenne hozzá! *jelentem ki igen csak rideg hangon, majd nemsokára meg is kezdődik az én kis játszadozásom, melyről azt hittem, hogy teljes sikert arat, de sajnos én magam is tévedhetek olykor, így hát nemsokára megérzem a férfi dobását, így terülök el kissé a földön, majd bár a csápokat létrehozom, most nem én vagyok a leggyorsabb, tehát nem túl szívesen, de eldobom magamtól a pálcámat, majd hamarosan már csak Demetriust nézem, ahogy az utolsó életbenmaradt ember vérét szívja, de azért nekem is akad még kérdésem hozzá, amire nem kapok teljes választ, így tekintek pálcám felé, de nincs mit tenni... Csak agyalok tovább, próbálva valami megoldást találni minderre, de a szavait hallva csak összeszűkítem szemeimet, majd amikor a pálcámért nyúl, mindenemet megerőltetem, hogy felkeljek, de ez nem olyan egyszerű és rettenetesen idegesít is most mindez.*
- Nem szüntetem... *kezdek bele kissé kiakadva, ahogy figyelem, hogy elém térdel és oly közel van... a véremet akarja, én pedig nem adhatom, de ahogy a pálcám felém nyújtja, úgy veszem el mégis, majd kezemre irányítom annak hegyét. Remeg cseppet a kezem, láthatóan próbálok ellenkezni hatalma ellen, de aztán végül a pálca eleje véres lesz.*
- Figurus! *mondom ki jól érthetően a varázsigét és hogyha Demetrius figyel, mondjuk a véres nyakamat vagy bárhol, a fekete vér pillanatok alatt válik vörössé, így emelem fel tekintetem és irányítom rögtön rá a pálcám. Nagyon közel van és igen csak veszélyes most támadnom, de muszáj megpróbálnom.*
- Reducto! *vagy sikerül vagy nem... szerintem már a ne mozdulj parancs véget ért, mivel azóta már mozgásra ösztökélt, így ha a taroló átkom esetlegesen talál, én rögtön fel fogok pattanni, hogy az ajtó felé induljak, bár a magassarkú cipő most nem segít igazán... de hát nem harchoz öltöztem.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 18:24

*Nem érti ezt a lányt a vámpír, bár nem ő az egyetlen halandó, akivel így van. Néhány vámpírtársán sem tud kiigazodni, így nincs min csodálkozni ezzel kapcsolatban túlzottan.*
-Ha a halált keresed, abban segíthetek! *morogja a férfi, de végül sikerül megszüntetnie a lányka támadását, bár egyelőre még nem billentette a maga irányába a mérleget. Faith hamar visszaszerzi pálcáját, de ekkor már beveti a vámpír az uralmát, ezzel előnyhöz juttatva magát. A lefegyverzés ismét sikerül, félig-meddig önkéntes módon, Demetrius pedig vérért mászik a fekete hajú nőhöz, hogy kissé rendbeszedhesse magát. A képességét nem árulja el a lánynak, hiába kérdezősködik, viszont végig figyeli őt, miközben iszik, mivel cseppet sem bízik benne. Erős és ügyes boszorkány, ezt már megállapította, de most ő van előnyben. Amikor pedig kicsit hallgatózni is kezd Faith gondolatai között, ajka mosolyra húzódik, s ellöki magától a sokkal értéktelenebb vért adó nőt. Felkelve elmegy egészen a pálcáig, majd visszatér Faith elé, kiadva neki egy parancsot. Bár szavakkal ellenkezik a lány, mégse tud mit csinálni, mikor Demetrius felé nyújtja a pálcát. Az uralmának hála kénytelen engedelmeskedni.*
-Ó, dehogyis nem. *ül ki egy halvány mosoly az arcára, de ez cseppet sem barátságos vagy bizalomgerjesztő. A lány előtt guggolva figyeli, ahogy pálca hegye véres lesz, majd a lányka már varázsolni is kezd. Ami eddig fekete volt, lassan ismét gyönyörűen vörössé válik, mind a lányka nyakán, mind pedig kezeinél, mire Demetrius meg is nyalja ajkát. Mivel most ismét a vért figyeli, csak azt veszi észre mikor Faith arcára pillant, hogy a lány ismét tervez valamit, de ekkor már hallja is az újabb igét, ami mellkason találja. Ennek köszönhetően egy meglepett nyögés mellett több métert repül hátra, végül egy tompa puffanással elterülve a földön, miközben Faith feltápászkodik a földről, s rohanni kezd a kijárat felé. Demetrius viszont már kellően rendbehozta magát a nő vérével ahhoz, hogy seperc alatt felpattanjon, s hirtelen vág be Faith elé, erős markával elkapva a leányzó torkát. Sötét, hűvös mosollyal néz a szemeibe.*
-Hová olyan sietősen? *kérdi, kitépve a pálcát a szépség kezéből, s ismét elhajítja, ami most egy szekrény alá gurul be. Most viszont nem olyan elővigyázatlan a férfi, hogy rögtön lecsapna Faith nyakára. Inkább csak végighúzza ujját a sérült nyakon, majd maga elé emeli vörösen csillogó ujját, hogy megvizsgálhassa azt. Mivel az ujját nem marja, lassan lenyalja a vért, s ízétől be is hunyja szemét, s most őszinte mosolyra húzódnak ajkai.*
-Ó, igen. Így már mindjárt jobb. *sötét szemei ismét kinyílnak, majd megkeresik a sárga íriszeket.*
-Még mindig nem féled a halált? *kérdi idegesítő nyugalommal a hangjában, a következő pillanatban viszont újra lecsap az íves nyakra, s szívni kezdi magába a színtiszta aranyvért.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 18:36

*Ahogy ismét felém közelít, most már a pálcámmal a kezében, cseppet sem találom bizalomgerjesztőnek, főleg nem azt, amit kér tőlem. Nem, nagyon nem akarom végrehajtani a parancsát, de bármennyire is akarok, nem tudok ellenkezni vele, így hát hamarosan már a pálcám a véremhez ér, pontosan a sebemhez és el is hangzik a varázsige, mely olyanná teszi a véremet, amilyen eredetileg is, vérvörössé, ízletessé, különlegessé... Ahogy nézem, Demetrius tekintetét vonzzák is sebeim, tehát nem vagyok rest ismét támadni, így repítem hát el jó messzire magamtól és a helyett, hogy ismét támadnék, most jobbnak látom eltűnni inkább innen, legalábbis el ebből a szobából... De ahogy az ajtóhoz érek, már csak azt érzékelem, hogy elkapja torkomat, én pedig szabad kezemmel hamar oda is kapok, mivel nem bírom, ha szorongatnak, nem kapok levegőt és nyelni is alig tudok... Fejem is feljebb emelkedik, ahogy fog, de sárga szemeim kitartóan néznek bele az ő szemeibe.*
- Eressz el! *buknak ki belőlem a szavak, próbálok magabiztosnak tűnni, de most picit veszítek ebből, főleg ahogy a pálca oly messzire repül. Tekintetemmel követem is, de amikor egy szekrény alá ér, tehát ahol már nem láthatom, kezdem felfogni a helyzet komolyságát... és ilyen közel a vámpírhoz nem vagyok már annyira szerencsés helyzetben. *
- Engedj el mocskos vérszívó! *körmeim a férfi kezébe vájódnak, ahogy a nyakamat fogja és csak gusztustalan tettét nézem, ahogy megízleli a véremet... * - Nem kapod meg a vérem! *jelentem még ki, figyelve lecsukodó szemeit is, melyek nemsokára ismét találkoznak az én szemeimmel.*
- Nem szokásom félni! *sziszegem vissza a szemeit nézve, de amikor éles fogai a nyakamba vájódnak, testem megremeg és bizony fel is nyögök a fájdalomtól, mivel cseppet sem kellemes ez az érzés, legalábbis még nem mondhatnám annak... *
- Nem kell a mérged... *nyöszörgöm, majd hirtelen ötlettől vezérelve emelem fel olyan gyorsan a térdem, amennyire gyorsan csak tudom és ha mindez sikerül, akkor bizony azt a bizonyos férfi szervet találom el jó erősen, amely még egy vámpírnak is fájhat, kezeimmel pedig az arcához kapok, de úgy, hogy ujjaimmal a szemeit akarom bizony kinyomni. Ha az életemről van szó, akkor nem fogom csak úgy hagyni magam, én bizony küzdeni fogok és vagyok olyan talpraesett, hogy az akár pálca nélkül is működhessen, tehát ha kell, akkor bizony rúgok és karmolok is, bár fene se tudja, hogy ez mennyire lesz szerencsés Demetriusnál.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 19:00

*Némi harc után végre Demetrius olyannak láthatja Faith vérét, amilyennek normál esetben kell lennie: vörösnek és ínycsiklandozónak. Tetszik ám neki a látvány, több hisz egy csinos, véres lány van előtte, de Faith agya máson jár, így egy újabb támadással szépen el is repíti magától a férfit. Demetriusnak viszont meg se kottyan ez a lökés, így hamar pattan fel, s kerül a lány elé, elkapva csinos nyakát.*
-Még mit nem. *feleli nyugodtan a férfi, főleg, miután kitépte Faith kezéből a pálcát, s messzire hajította. A lánnyal ellentétben ő nem nézi meg, hová is gurult pontosan, inkább csak a kezére néz, melyet Faith oly hevesen próbál szétkarmolni.*
-Ez minden, amit tudsz? *kérdi, a sértést hallva pedig csak végigpillant magán.*
-Ez nem volt szép. Főleg, hogy neked köszönhetem, hogy ilyen mocskos lettem. *szabad kezével kicsit le is porolja felsőjét, majd ezután végighúzza ujját a véres nyakon.*
-De neked kifejezetten jól áll a vér. *most már sokkal magabiztosabb, mint pár perce, hisz a kezei közt a lány, a pálca pedig valahol arrébb, s ránézésre a vére is iható a vadmacskának. Az ellenkezés csak újabb mosolyt eredményez, miközben egy kérdést is feltesz a lánynak.*
-Akkor igen csak ostoba vagy. *a következő pillanatban már bele is mélyeszti hegyes szemfogait Faith nyakába, s szívni kezdi vérét, miután már tudja, hogy nem mar az az édes vér. Na igen, egy újabb kellemes párosítás, ami a külsőt és az aranyvért illeti, bár egyelőre előbbivel nem nagyon foglalkozik a vámpír. Túlságosan lekötötték a körülmények ahhoz, hogy jobban szemügyre vegye a másikat, bár azt azért észrevette, hogy szép a leányzó. A fájdalmas felnyögésre csak nagyobbat szív rá a nyakra Demetrius, közben pedig Faith tovább ellenkezik. Úgy tűnik, jobban informált ez a lány őt illetően, mint Nymphadora. De nem érdekli, hogy kell-e neki a mérge vagy sem, úgyis a szervezetébe jut, amíg ő iszik. Ezt az ivászatot viszont megszakítja egy újabb éles fájdalom, amibe bele is görnyed kissé a férfi, ezáltal elválva ajkaival Faith nyakáról.*
-Te kis cafka! Hogy merészelsz... *csattan fel, de Faith nem elégszik meg ennyivel, ujjaival lecsap Demetrius szemeire, s nyomni kezdi őket, mire a férfi fel is üvölt, majd hátralép egyet, Faithet pedig erősen ellöki magától. Szerencsére nem tudta kinyomni a szemeit a lány, viszont eléggé megnyomta őket ahhoz, hogy most kis ideig csak a sötétséget lássa és a fájdalmat érezze.*
-Ezt megkeserülöd. Hol vagy? *lassan akar csak tisztulni a kép, mindenfelé fényes csillagokat és foltokat lát a férfi. De hogy bebiztosítsa magát, ismét Faith gondolataiban kezd el kutatni, hogy megtudja, mire készül éppen a lány, s védekezhessen ellene, ha kell. Így megtudhatja, hogy menekülni, támadni vagy mit akar a másik, ha már látni éppen nem látja.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 19:10

*Ahogy a nyakamnál fogva kap el, igen csak kellemetlen érzések kerítenek a hatalmukba, képtelen vagyok mit tenni, fáj és kellemetlen ez a szituáció, főleg mivel még a pálcámtól is meg leszek fosztva, tehát jöhet a karmolás, ami egyenlőre most több, a semminél.*
- Eddig is láthattad már, hogy mit tudok! *mondom halkan, bár minden szó megerőltető jelen testhelyzetben, de nem adom ám fel... Tehát jöhet még egy kis sértegetés is, mire már inkább nem reagálok, csak egy lenéző pillantással...*
- Kössz a bókot! Más vére jobban áll rajtam... *jelentem még ki, de tényleg nem tudok most jelen pillanatban jobban ellenkezni, így hát elérhetik fogai a nyakamat, melyek mélyen bele is vájódnak a bőröm alá, én pedig bizony felnyögök és ahogy érzem, ez csak felingerli a férfit, mivel még erősebben szívja a vérem. Hallottam ezekről a dögökről, nem szabad hagynom, a mérge miatt, mely befolyásolhat és bár még nem érzek ilyet, addig vagyok biztonságban. Térdem csak eltalálja a leggyengébb pontját, majd ez után érzem meg, hogy elereszt, de szavaira nem reagálva támadok újból, így nyomva meg szemeit is, de ahogy ellök, csak hirtelen ütközöm neki a falnak és bizony most már ajkaim közül is egy kis vér indul meg.*
- Áh... *nyögök tovább, mert bizony ez most nagyon fájt és még a fejemet is sikeresen beütöttem. Csak lassan körbenézek, még mindig hallva a szavait, de tudom, hogy most nincs máshogy esélyem, végeznem kell vele és ehhez a pálcám is kell, tehát most én kúszom picit a szekrény felé, amely alatt van a pálcám, tehát próbálok nem a vámpírra koncentrálni, hanem elfekszem a földön, kezemmel pedig a szekrény alá nyúlok, hogy elérjem a pálcámat. Tiszta por minden, de nem érdekel, csak visszafogom magam, nem veszek levegőt, hogy ne kezdjek el prüszkölni és hamarosan már ujjam hegye a pálcámhoz ér.*
~ Gyere már ki... ~ *próbálkozom tovább, remélve, hogy a vámpír eléggé legyengült jelen pillanatban ahhoz, hogy utánam jöjjön, bár nem tudom, hogy hány éves és milyen tapasztalt lehet. Végül viszont kezemmel el is érem a pálcám, kijjebb jön és hogyha van elég időm, tehát ki tudom szedni, akkor azt ismét Demetrius felé irányítom.*
- Fatum orbium! *lehet, hogy erősebb varázslattal kellene próbálkoznom, de túl erőshöz több koncentráció kell, tehát a mellkasán igyekszem fájó sebet ejteni, miközben a földön térdelek, tehát még fel se kelek, úgy akarom támadni.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 19:29

*Mikor a férfi elkapja Faith nyakát, a lányka eleinte a körmeivel próbál szabadulni, de ez nem hatja meg Demetriust. A beszólására viszont visszavág a lány, mire ő csak bólint egyet.*
-Tényleg ügyes kis trükkjeid vannak, de vajon mire mész a pálca nélkül? *úgy látszik, a lány most kevésbé élvezi a helyzetet, nem úgy, mint Demetrius, aki most tovább beszélget, mielőtt még lecsapna a nyakra.*
-Nocsak, ebben hasonlítunk. Én is más vérét szeretem magamon látni. Bár magamban érezni még inkább! *a következő pillanatban pedig bizony érezheti is magában a forró vért, méghozzá az értékes aranyvért. A lányka nyögése és felszisszenése csak arra ösztökéli, hogy jobban a nyakára cuppanva szívja azt magába, ám az újabb támadással nem számol. Így érzi meg érzékeny pontján az erős rúgást, ami el is szakítja ajkait Faith nyakától. Ez azonban még csak a kezdet, mivel a vadmacska igyekszik meg is vakítani ellenfelét, de ezt Demetrius egy erős lökéssel kivédi. Nem látja, hova vagy minek lökte neki a lányt, ahogy azt sem, hogy per pillanat merre van Faith. Idegesen kiált a lány után, de az nem válaszol neki, így inkább kiterjeszti rá ismét az egyik képességét. Hamar megtudja, hogy Faith a pálcáját akarja visszaszerezni, de sajnos továbbra sem tudja, mindezt merre teszi. Hallása ugyan éles, így némileg hallja a kúszást, azt viszont nem tudja, van-e előtte valami, ami meggátolná, hogy így ideiglenesen vakon támadjon a lányra. Inkább csak feltápászkodik a földről, s szemeit dörzsölve próbálja visszanyerni látását.*
-Ha elkaplak, kitekerem a nyakad. *csattan fel, s végül lassan kitisztul előtte a kép, de addigra Faith ott térdel előtte, pálcáját rá szegezve, majd már támad is. Csak félig sikerül kitérni az árnygömb elől, így furcsa szögben repül hátrébb a vámpír, s fél mellkasán meg is jelennek az égési sérülések, mire hangosan felüvölt.*
-Ezt még megkeserülöd! Nem most találkoztunk utoljára! *mennydörgi, s bár igencsak fáj a mellkasa, most jobban látja továbbállni, így villámgyorsan kiszáguld az egyik ablakon, magával víve a korhadt keretet is. Faith tehát megnyerte ezt a kis csatát, de azt ő is tudhatja, hogy magára haragított egy vámpírt, aki biztosan komolyan gondolta utolsó szavait.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Szept. 24 2011, 19:39

- Hidd el, nem vagyok így se védtelen. *mosolyodom el kissé, miközben nem vagyok rest hagyni a szemkontaktusunkat sem, így beszélünk még egy kicsit, egészen addig, amíg le nem csap a nyakamra, mely bár nagyon is fáj, mégis képes vagyok még koncentrálni, még időben cselekedni, tehát lábammal és kezeimmel is védekezem, de ennek egy repülés lesz a jussa, melytől bár kissé összetörik a testem, mégse adom fel a harcot, így keresem hát meg a pálcámat is, melynek segítségével durvább sérüléseket is tudok okozni neki. Nem tudom, hogy ki ő, de nem is érdekel, csak a szavait hallom a fülemben.*
- Nem hiszem! *morgom oda neki, majd nemsokára már az árnygömböm lendül támadásba és végül pedig már csak az elköszönő szavait hallom. Egy darabig még nézek utána, majd felvonszolom magam az ágyra, ahonnan lelököm a halott nőt, majd ez után el is fekszem rajta, halkan szuszogva is kissé és sárga szemeimet is lehunyom picit.*
~ Azt mertem remélni. ~ *csak ennyit gondolok most, majd nemsokára el is kezdem gyógyítani magam, amely nem megy olyan gyorsan, így az egyik még életben maradt nőtől veszem el az életenergiáját, mivel addig kéne eltűnnöm innen, mielőtt a vámpír vissza nem tér. Tehát ha megöltem az utolsó életben maradt áldozatot, kivonszolom magam a kastélyból, hogy megindulhassak most már a Mysterio felé és egy kicsit lepihenhessek, azt hiszem, az nem fog megártani nekem.*
Vissza az elejére Go down
Raven Dragonov
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 424
Csatlakozás : 2010. Sep. 26.
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Nov. 14 2011, 00:38

//Vérmágia 2. házi//

*Bár már későre jár, s a főutcát leszámítva szinte minden sötétségbe burkolózott Seolon, de ez nem szegi kedvem, s nem sarkall arra, hogy abbahagyjam esti kis futásomat. Miért is hagynám, mikor eleve már sötétben jöttem le, na meg amúgy sem félek éjszaka, úgy vélem meg tudom védeni magam mind a pálcám segítségével, mind pedig puszta kézzel. Annyira viszont nem bízok az itteni emberekben, hogy zene szóljon most a fülemben, mivel tisztában vagyok vele, hogy szoktak itt is balhék történni, még ha nem is egy nagyváros Mystral. Én magam is akadtam már össze itt balhés alakkal, de annyira részeg volt, hogy magától is összeesett, nem kellett vele harcba szállnom. Öltözékem amúgy egy teljesen fekete melegítő szett, melyen a karok és lábak oldalán egy-egy ezüstszínű csík fut végig, tehát maximum ennyi észrevehető a sötétben, na meg a bőröm, mivel minden más fekete. Mivel most séta helyett kocogok, így elég sokfelé megfordultam már Mystralban. Már épp kifelé érnék a városból, mikor az öreg Cremus kastély mellett elszaladva valami éles sikolyféleség üti meg a fülem. Csak odakapom fejem, hogy jól hallottam-e, de ekkor újra hallatszik a hang, így lassítok, majd megállok, egyenesen a kastéllyal szemben. Újra felhangzik a sikoly.*
-Mi a fene lehet ez? Mi folyik odabent? *súgom magam elé, picit gyorsabban véve a levegőt a kocogásnak hála, s szemeim össze is szűkülnek, ahogy az elhagyatott épületet figyelem. Mikor ismét meghallom a hangot, lábaim ösztönösen indulnak meg a bejárat felé. Kíváncsi természet vagyok, ráadásul nem riadok vissza a kalandoktól, tehát egyértelmű, hogy nem hátrálni kezdek. Ahogy egyre közelebb kerülök a kapuhoz, gyanúm beigazolódik, bentről jön a hang. Belökve az ajtót az fülsiketítő nyikorgással tárul ki, tehát az már biztos, hogy nem érkezek észrevétlenül. Odabentről, most már sokkal élesebben újra felhangzik a sikoly, így rögtön a velem szembenálló lépcsősorra tekintek, ami az emeletre vezet.*
-Lehet, hogy ezt még nagyon meg fogom bánni… *pillantok körbe még az ajtóból a sötét, porlepte és huzatos épületben, de végül beljebb sétálok, s egyenesen a lépcsősor irányába indulok. Az első pár fok megtétele után a bejárati ajtó hangosan becsapódik, mire rögtön arra is fordulok, de senkit nem látok.*
-Pazar… *most már biztos, hogy tudnak rólam, a kérdés már csak az, hogy ki vagy kik… esetleg mik. Pálcám elővéve elsuttogok egy Lumost, hogy azért lássak odabent valamit, így haladok fel az emeletre. Horrorfilmekbe illő módon csapódnak be az ablakok, amitől azért végigfut a hideg a hátamon hirtelen. Jobb szeretem látni az ellenfelem, hogy szembeszállhassak vele, de arról fogalmam sincs, itt mi vár rám. A sikoly ismét felhangzik, immár egészen közelről, így neki is iramodok, hogy a szemközti szobába futva végre meglássam, mivel is van dolgom. Amikor viszont megpillantom, hirtelen torpanok meg, el is fintorodva kissé.*
-Te… te meg mi a jó fene vagy? *sose láttam még ilyen ocsmány dögöt. Ha nincs ötszáz kiló, akkor semennyi. Szinte csak egy hatalmas, elfolyt paca, olyan rusnya, mint Jabba.*
-Ahhoz képest, mekkora dög vagy, igen éles a hangod, hallod-e. *vetem oda neki, mire hatalmas szemei összébb szűkülnek. Karjai elég messze vannak tőlem, így nem gondolom, hogy rám támadhatna, viszont ekkor valamiféle csápszerűségek indulnak meg felém.*
-Mi a … *ugrok hátrébb, próbálva kihátrálni a szobából, de hátam nagyot koppan a fa deszkákon. Ott ugyanis, ahol az előbb még az ajtó volt, most ugyanolyan deszkák vannak, mint a szoba többi részén. Az ablak is eltűnt, úgy tűnik, össze lettem zárva ezzel az ocsmánysággal.*
-A fenébe. Ki kell találnom valamit. *miközben előrántom pálcámat, újabb csápokat indít meg felém. Párat sikerül is kivédenem, de az egyik eléri a csuklómat és… megharap. Felsikítok hirtelen meglepettségemben, s pálcám elejtve kapok a csáphoz, letépve azt a másik karomról. Csak ekkor látom meg, hogy apró fogak vannak benne, s ezek szerint valamiféle szívó szerv lehet, vagy nem tudom, mindenesetre csöpög belőle a vérem, ahogy megharapott.*
-Te rohadék! Ezt megbánod! *kiáltom, s nagyot rántok a csápon, mire a dög fájdalmas vinyákolás mellett visszahúzza azt. Gyorsan le is hajolok a pálcámért, amit rá szegezek, de még nem támadok.*
-Azonnal engedj ki innen, vagy nagyon megbánod! *válasz helyett azonban csak bugyogni kezd a hatalmas test, majd orrfacsaró bűz tölti meg a szobát.*
-Fúúúj! Ez gusztustalan! *kapom kezem orromhoz, majd húzom feljebb a felsőm is. Most jól jönne az az ablak, főleg, hogy úgy fél perc elteltével kezdem úgy érezni, hogy szédülök. Úgy tűnik, a kijáratok eltüntetése után ez egy újabb trükkje ennek a mocsoknak, hogy elbánjon azzal, aki betéved hozzá. De rajtam nem fog ki, pálcám magam felé tartom, majd már ki is mondom az igét.*
-Anapnoe. *jól tudom, hogy a kitisztított légutak csak ideiglenesen hatnak, s ha nem szabadulok ki innen hamar, ez a gázfelhő eléri a célját, így ismét arcom elé húzom a felsőm. Kihasználva ezt az időt, a lény támadni kezd. Sunyi módon lábaim köré tekeri csápjait, majd megrántva azokat hanyatt vág a padlón, így hangosat koppan a fejem, s a felsőm is lecsúszik arcomról.*
-Áú… *nyögöm hirtelen, de ekkor megint érzem, hogy a csápok bőrömre tapadnak, s véremet szívják.*
-Engem akarsz, de rohadék. Hát jó étvágyat! *morgom felé, mivel eszembe jut egy varázslat, amivel hamar elbánhatok vele, hamarabb, mint hogy ez a gáz kiütne, s kedvére kiszipolyozhatna ez a hájas valami. Mivel a csuklómon a harapása miatt már van egy seb, így a pálcám hegyét oda tartom, miközben az ige se marad el.*
-Veneni vulneris. *a sebnél lévő vér elfeketedése jelzi, hogy sikerrel jártam, így már csak várnom kell, míg az egész vérem átváltozik méreggé, s azt kezdi el szívni magába ez a lény. Nem is telik bele sok idő, s máris ismét sikítani kezd a dögje, el is véve rólam a csápokat, visszahúzva magára. Látszik rajta, hogy szenved, de nekem ez nem elég. Ha nem ölöm meg, nem szabadulok innen, így amilyen gyorsan tudok, feltápászkodok, majd pálcámat a karomra tartom, s bár nem szívesen, de egy újabb igét mondok ki.*
-Sectumsempra. *felsikoltok, ahogy mély vágások jönnek létre a karomon, de már oda is szaladok a lényhez, s gusztustalan testén felmászva egyenesen a fejére folyatom a vért. Fülsiketítően vonyít alattam, s próbál védekezni csápjaival, de ahogy meglátom őket, vérző karom arra fordítom, így azokat is megmarja az.*
-Dögölj… már… meg! *nyöszörgöm, mivel azért a vérveszteséget én is megérzem, na meg a bűz még mindig kábít. Mikor végre elhal a sikoly, s egy utolsót rándul, a deszkák koppanása jelzi, hogy eltűnt az ablak és az ajtó takarása, így hát győztem, kiszabadultam. Fáradtan gurulok le a dögről, hogy ziháljak egy sort, de mikor megszédülök, rájövök, hogy nem itt kéne. Feltápászkodok, s kitámolyogva a lépcsősor tetején ülök le, mélyeket szippantva a friss levegőbe, hogy kiürüljön belőlem az a kábító bűz, közben pedig amennyire tudom, magnetizációval rendbe is hozom a karom. Mivel eléggé legyengített a dög, így nem teljes a siker, így be is kötözöm azt.*
-Hippokrax. *természetesen a vérméreg megszüntetéséről sem feledkeztem meg, de van bőven pár harapásnyom rajtam, ahova még odadughatom a pálcát.*
-Figurus. *mondom ki erre is az igét az egyik sebnél, majd mivel mindennel végeztem, csak fáradtan hanyatt dőlök a kőpadlón.*
-Kell nekem mindenbe beleütni az orrom… *sóhajtom magam elé, s mivel még kicsit szédülök, pár percig itt maradok. Az viszont már biztos, hogy a futás ennyi volt mára, ideje lesz visszatérni a szobámba.*

_________________
Famulusa: Vortex
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Dec. 21 2011, 01:45

*Méghogy én vonzódom hozzá? Miért kellene bevallanom az egyértelmű tényt? Már csak azért is támadom, szitkozódni kezdek, fogja csak fel, hogy nem érdekel, hiszen próbálok nagyon is keményen tovább lépni, ismét Ry-vel lenni és most ebben próbál megakadályozni. Sőt, nem is csak próbál, hanem azt is teszi. Ahogy viszont felnevet, csak összeszűkülnek sárga szemeim, nem szeretem, amikor így viselkednek velem, de végül már csak hideg kezét érzem puha arcomon, amit rezzenéstelenül tűrök, mindenféle reakció nélkül.*
- Nem vagyok édes és nem bóknak szántam! *morgom elé, de végül indulni készül, méghozzá továbbra is vele, én pedig csak halkan sóhajtok, egy ideig elnézek a menedéket jelentő iskola felé, de végül pszichokinézishez magamhoz vonom a pálcám, majd elteszem azt, még mielőtt ez is megjárná és ez után megfordulok és Demetrius után indulok, majd végül fel is zárkózom mellé, miközben már érdeklődő kérdéseit hallom.*
- Szinte semmit... nem akarta inkább hallani és én se akartam elmondani neki. Nem is emlékszem túl sok mindenre, összemosódtak a napok. *pillantok a férfire, hiszen csak arra emlékszem, hogy ivott belőlem és oly sokat szeretkeztünk, hogy együtt voltunk, szinte mindig, semmi másra és oly durva ebbe egyszerűen belegondolnom is. Viszont ahogy az ösvénynek vége, a város széléhez érünk, ahol meg is állok picit, ugyanis a Cremus kastély magasodik elénk, az a hely, ahol először találkoztunk.*
- Tudod, ha itt akkor nem támadok rád, talán soha nem beszélünk. *sóhajtok egy aprót, aminek most így belegondolva, inkább örülnék, mert ki tudja, hogy mi vár rám ezek után... Na de fejemmel kérdőn intek a kastély bejárata felé.*
- Bemegyünk? *nem tudom, hogy miért akarok most bemenni, de valamiért mégis oda vonz az éjszaka... így hogyha Demetrius se akar mást, akkor lassan benyitok a szellemkastélyba, majd a rozoga lépcsőkön sétálok felfelé, de most nem keresek semmit, amivel támadhatnék, inkább egy bizonyos szoba felé indulok, ahol ráleltem Demetriusra, egy hálóra, a hatalmas ággyal, a poros szekrénnyel és ahol valószínűleg a hullák már nincsenek ott.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Dec. 21 2011, 02:06

*Oly sokat beszéltek már Demetriusról és arról, ő mit gondol a dolgokról, viszont most a férfit érdekelné, mi is vonzza benne a lányt. Faith el is mondja szépen amit gondol, bár Demetrius nem hinné, hogy minden szava komoly, ezért fel is nevet, majd végigsimít a másik arcán, mely elől Faith sem húzódik el, bár arca se lágyul el. Na de úgy tűnik, a lánykának nem tetszik a reakció, amit a férfiből váltottak ki szavai, így morog egyet, miután a vámpír már meg is fordul, s egy kis sétába kezd. Nem biztos benne, hogy Faith magától is követni fogja, így felkészül rá, hogy úgy kell ráerőltetnie akaratát, főleg, mikor a lány egy ideig tényleg nem is sétál utána. Pár másodperc elteltével végül mégis beéri őt a szépség, így Demetrius felé fordulva érdeklődik kicsit, hogy vajon mennyit tud a lány barátja kettejük közös hónapjáról.*
-Sajnálhatod, hogy nem emlékszel. Nekem felejthetetlen marad, és jobb örültem volna, ha neked is. *tényleg nem semmi egy hónap volt, rég volt ilyesmiben része Demetriusnak, de Faithnek sikerült mindezt kiváltania belőle. Talán tényleg jobb is a srácnak, hogy nem tud a történtekről, mert valószínűleg nehezen dolgozná fel a hallottakat, sőt, talán sehogy. Lehet, hogy neki kéne majd beavatnia a dolgokba a srácot? Erre a gondolatára egy félmosoly ül ki egy pillanatra a férfi arcára, de aztán kiér a páros az ösvényről, s nem máshová érkeznek meg, mint a Cremus kastély elé, oda ahol kettejük közös története elkezdődött.*
-Nagy hiba lett volna. Vagy te nem így gondolod? *pillant őszintén érdeklődve Faithre, de rajta látszik, hogy igazat mond.*
-Akkor jártam itt először... és ami azt illeti, azóta se mentem még be újra. *fűzi még hozzá, miközben a kastélyra pillant, de már hallja is Faith kérdését. Ismét a szép arcra szegezi tekintetét, majd biccent egy aprót.*
-Miért is ne? *be is sétál a páros az üres, szeles kastélyba, ahol Faith láthatóan célirányosan közlekedik. Rögtön az emeletre megy, s mikor Demetrius megpillantja az ismerős szobát, egy kis mosoly ül ki arcára.*
-Újra itt. *jegyzi meg röviden, majd besétál, s a széles ágyra fekszik, amit meg is vereget kicsit maga mellett, hogy feküdjön oda Faith is. Ha a lány úgy tesz, kezét Faith nyaka alá csúsztatja, hogy így fogja őt magához, miközben csak a sötét plafonra bámul.*
-Na és miért jöttél aznap pont ebbe a kastélyba? Sose gondolkoztál még el rajta, miért alakult pont így aznap minden? *úgy tűnik, ma nagyon beszélgetős kedvében van, bár az is könnyen megeshet, hogy ez is csak Faith hatása. Furcsa dolgokat tud kiváltani belőle ez a lány, az már biztos.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Dec. 21 2011, 02:23

*Már kezdek egyre inkább elbizonytalanodni, fogalmam sincs, hogy mit akarok és az irányítást is már rég elveszítettem valahol. Ezért is döntök úgy, hogy szó nélkül követem, tehát sétálok vele az éjszakában, mert bár az előbb jól elmondtam mindennek, nyílt titok, hogy mennyire vonzódom hozzá még mindig. Tehát a pálcámat eltéve indulok meg felé, majd nemsokára már be is érem őt, de a kérdése meglepően érint, mégis őszintén felelek neki. Nem sok mindenre emlékszem, hiszen azzal se voltam tisztában, hogy egy hónapig voltam vele... ami rengeteg idő...*
- Akkor talán előbb kellett volna gondolkodnod és nem annyit innod a véremből. Teljesen elkábítottál. *ez így igaz, vállalja szépen a felelősséget tetteiért, mert erről ő tehet. Ha picit legalább visszafogja magát vagy ad nekem néha egy-egy napot, amikor a vérem normálisan töltődhet és nem csapol meg, akkor talán más lett volna minden.*
- De nem is értem, hogy neked miért felejthetetlen. *pillantok fel rá kérdőn, de hamar folytatom is, hogy értse, mire is gondolok.* - Bármikor magaddal vihettél volna bárkit és ugyanezt megkaphattad volna tőle, amit tőlem. Hiszen, csak egy játékszer voltam, akiből ihattál, akivel ellehettél és ennyi. *tényleg így érzem, ezekre emlékszem, nem pedig másra, nem hiszem, hogy tudna rólam bármit is, szóval a hideg is kiráz a gondolattól, hogy mennyire magatehetetlen voltam. Ezen gondolatok közepette érkezünk meg a Cremus kastély elé, ahol egy kis időre meg is állunk, de a kérdését hallva csak halkan sóhajtok egyet.*
- Az egyik felem azt mondja, hogy nem kellett volna akkor ide jönnöm, de a másik egyetért veled. *ismerem be neki most már picit normálisabban, kevésbé titkolva érzéseimet és gondolataimat előle.*
- Én se voltam itt azóta. *teszem még hozzá és már érdeklődni is kezdek, hogy besétáljunk-e. Ahogy hallom, Demetriust se zavarja a dolog, így hát nemsokára már be is lépünk a rozoga épületbe és én bizony célirányosan megyek felfelé, megkeresve azt a bizonyos szobát, ahol először megláttam őt. Már akkor különleges volt, egész lénye, de ahogy beelőz engem, úgy nézek rá meglepetten, mikor az ágyra fekszik és bizony láthatóan oda akar hívni magához. Ösztönösen indulok meg, de végül az ágy végénél megállok.*
- Ez nem helyes... *mondom halkan, magam elé nézve, keménynek kell maradnom, nem vagyok az övé, nem akarhatom őt. Térdeim viszont mást mondanak, egész testem másra vágyik, így hát térdeim a még mindig puha ágyra kerülnek, majd végül lassan a férfi mellé fekszem, de testem picit megremeg, részben az izgalomtól, részben a félelemtől is, hogy vajon mire készül. De egy dologban biztos vagyok: engem nem akar úgy megölni, mint azokat a lányokat aznap éjszaka. Ahogy keze nyakam alá csúszik, majd magához von, fekete buksim a vállára kerül, oly közel hozzá és kezem pedig picit félénken a mellkasára. Olyan fura most ez így, nem is tudom mire vélni, hogy mit akar ezzel, hogy miért ilyen velem és hogy mit keresünk mi így itt? Főleg azok után, ami nemrég még az erdőben történt, mintha minden düh és vita elszállt volna, mintha a támadásaink a másikra nézve meg sem történtek volna.*
- Kíváncsi voltam erre a helyre és egy nyugodt helyet kerestem a gyakorlásra. *sejtheti, hogy a mágiahasználatról van szó, de ez után csak picit feljebb emelem fejem, úgy nézek bele jeges tekintetébe.*
- Hogy miért nem öltelek meg akkor? Mert hülye voltam. *bár szavaim komolyak, mégis egy kis mosolyt ott játszik az arcomon is, egyértelműen nem akartam akkor végezni velem, de ő most könnyű szerrel megtehetné, biztosan nem akadnának rám rögtön.*
- Tudod, amit nemrég mondtam, az igaz... fogalmam sincs, hogy miért vonzódom ennyire hozzád. *buknak ki belőlem most az őszinte szavak, úgy tűnik, most jött el az az idő, hogy megválaszoljam az előző kérdését.*
- Talán azért, mert te vagy az egyetlen ember az életemben, aki képes engem irányítani, aki megadhatja azt, amit más nem, aki tapaszalt és erős és akitől félek. *mert bizony félek is tőle, tud olyan lenni, ami bennem is félelmet gerjeszt, de talán ez az, ami még oly vonzóvá teszi a számomra őt. Még mindig éppen csak hozzáér testéhez kezem és fejemmel se nehezedek rá testére, tehát érezhető rajtam a tartás.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Dec. 21 2011, 02:53

*Megunva az egy helyben ácsorgást Demetrius egy kis sétát vet fel, amibe bár némi késéssel, de Faith is belemegy, közben pedig ismét a közösen eltöltött közel egy hónap kerül szóba.*
-Igen, meglehet. De akkor talán neked se kellett volna folyton azt mondogatni, hogy harapjalak meg és igyak belőled. *igaza van abban a lánynak, hogy neki kellett volna visszafognia magát, időnként megálljt parancsolni, de nem könnyű az egy aranyvérű esetében, aki ráadásul nem is csak vérével fogta meg őt. De ezzel már nem lehet mit tenni, így alakultak a dolgok, és mindez igazából csak Faithnek rossz valamilyen szinten, hisz ő jól emlékszik azokra a napokra, neki nem folyt össze minden. Ez viszont úgy tűnik, hogy megintcsak meglepi Faithet, s azzal áll elő, hogy bármikor bárkit magával vihetne a férfi, s ugyanezt tehetné vele. Erre viszont már Demetrius megtorpan egy pillanatra, s a sárga szemekbe tekint.*
-Az nem ugyanaz. Kikényszeríteni valakiből az ilyesmit teljesen más érzés. Te magadtól tetted, amit tettél, igazából, nem megjátszva, mert én azt parancsolom neked. És amúgy is... Te más vagy. *visszafordítja tekintetét az ösvény felé, majd már tovább is indul a vámpír, hisz ezt már tényleg többször elmondta a másiknak, de úgy tűnik, vagy nem érti meg a lány, vagy csak nem hiszi el. Mindenesetre hamarosan már a Cremus kastély előtt állnak, s kicsit el is merengenek a múlton, hogy mi lett volna, ha...*
-Sejtettem. *azért neki is jó érzés, hogy Faith részben örül neki, hogy aznap véletlenül összefutottak, s hogy így alakult az életük. Be is sétálnak az épületbe, talán egy kis nosztalgiázás miatt, Faith pedig ösztönösen megy fel az emeletre, s meg sem áll, míg be nem ér abba a szobába, ahol annak idején Demetrius múlatta az időt, s ahol ő rátalált. Mielőtt azonban még bármit is tehetne, Demetrius máris az ágyhoz sétál, s befeküdve hívja magához a másikat, aki rögtön meg is indul, de valamiért mégis megtorpan. Kíváncsian figyeli a vámpír, hogy végül hogyan dönt a leányzó, de hamarosan enged a szépség, s befekszik Demetrius mellé, pontosabban a karjára, az ő kis keze pedig a vámpír mellkasán pihen. Pár másodpercig csend borul rájuk, majd a férfi ismét érdeklődni kezd.*
-Áh... a mágia. *nyögi keserűen, majd kissé oldalra billenti fejét, mikor Faith a szemeibe tekint.*
-Meglehet... de akkor hasonló cipőben járunk. *az ő arcára is kiül egy apró mosoly. Faith viszont ezután valamiért hirtelen teljesen őszinte lesz, s bevallja, hogy igazából tényleg vonzódik a vámpírhoz. Ez a hirtelen jött őszinteség jobban meglepi a vámpírt, mint maguk a szavak, így kissé elkerekedett szemekkel hallgatja a másikat.*
-Csak kibújt a szög a zsákból. *pillant a férfi a sárga szempárba, majd jó pár másodpercig csak némán figyeli a másik arcát. Érzi Faith tartását, de őt ez nem tartóztatja vissza attól, hogy kissé megemelje karját, melyen a lány fekszik, ő maga pedig közelebb hajoljon és megcsókolja a puha ajkakat. Persze kérdéses, ezt mennyire fogja hagyni magától a lány, de hiába lett most Demetrius ghoulja, az ilyesmit nem akarja tőle erőltetni a vámpír, hisz pont ez az, ami megtetszett benne, a természetessége... legalábbis ez is.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Dec. 21 2011, 03:08

*Megvádolom, mintha csak ő lenne mindenért a hibás, de Demetrius nem olyan, aki hagyná magát, így azonnal vissza is kapom szavait, melyek teljesen jogosak, igen, ezt beismerem, én is hibás voltam, mert azt akartam, hogy harapjon meg, érezni akartam a mérgét, ahogy az életemmel játszadozhat, amely oly vékony fonálon csüngött.*
- Nem tehettem róla. *sütöm le picit szemeimet is és most is még bennem él a harapása, amit nemrég a sebei begyógyítása végett kaptam. Az ismét felélesztett bennem valamit, valamit, amit szunnyadni kellett volna hagynom, de most már nincs mit tenni. Viszont ahogy haladunk, eszembe ötlik valami, nem is tudom, hogy miért kérdezek én még mindig erre rá, hogy miért nem mást vitt, de ő csak megáll, majd komoly tekintetével találom szembe magam, amelyet gond nélkül tűrök.*
- Azt hiszem, hogy kezdem érteni... te sok száz éve élsz, szórakoztál már eleget és meguntad, hogy mindenki azt teszi, amit akarsz... azért, mert te azt mondod, én pedig magamtól és ez a furcsa. *nem kéne ennyit beszélnem, de most már mindegy, inkább csak tovább szedem a lábaimat, így tudunk megérkezni a Cremus kastélyhoz is, amelynek bejárata előtt egy kis időre megállunk, elmerengünk a múlton, a találkozásunkon, de aztán végül besétálunk a démonikus helyre, ahol fura mód engedek a vámpír hívásának és bebújok mellé az ágyba. Izgatottság és félelem keverékét érzem, hiszen oly rég voltam már ilyen közel hozzá, most pedig, ismét itt van és testemhez ér, amit nem tudok hová tenni, nem szabadna engednem neki. Viszont miközben beszélgetünk, úgy érzem, hogy el kell mondanom neki, hogy mit érzek, a kérdésére válaszolva, így picit feljebb emelem a fejem, majd végül mesélni kezdek. Ahogy nézem, nem kicsit lepik meg szavaim, de ha ismét tud a gondolataimban olvasni, akkor azt is tudja, hogy minden szavam igaz. *
- Jobb lett volna, ha magamban tartom. *sütöm le szememet, de ekkor érzem meg keze emelését, mely most engem lep meg, főleg amikor jéghideg ajka az enyémhez ér. Csak nyelek egy aprót, majd szemeim ösztönösen csukódnak le és olvadnak bele a csókba. Nem mászom rá, mintha cseppet félénk lennék még mindig, hiszen vámpír,nem bízhatok benne, most is csak ki akar használni és... A csókunk már jó ideje tart, amikor hirtelen elkapom a fejem és fel is ülök, kezemet ajkam elé kapva.*
- Ezt nem szabad! Ryan... én ezt nem tehetem meg vele, te vámpír vagy, nekem pedig életem van. *láthatóan nem tudom hová tenni a kialakult szituációt, nem engedhetek neki, pár hét után úgy is meg fog unni, nekem pedig van egy fiú az életemben, aki oly fontos, nem veszíthetem el.*
- Üss meg! *mondom neki igen komolyan és hamarosan pálcámat is felé emelem, de nem támadok, csak megismétlem magam.* - Üss meg Demetrius! *igen, azt akarom, hogy haragudjak rá, hogy fájjon, amit velem tesz, nem akarok többet érezni iránta, már így is oly közel került hozzám, nem akarom ezt, azt akarom, hogy ténylegesen megutáljam és csak Ry maradjon nekem és láthatóan most azzal fenyegetem, hogyha ő nem teszi meg, akkor tőlem fog kapni.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Dec. 21 2011, 03:38

*A kastély felé haladva a múltat beszélik ki, immád sokadjára hozva fel ezt a témát, ugyanúgy, ahogy Faith is sokadjára nem érti meg, hogy ő más Demetrius szemében, mint a többi ember, valami megfogta benne. Mikor azonban ezt a lány is kezdi felfogni, kissé túl sokat kezd róla beszélni, így nem is reagál neki semmit a vámpír, inkább csak maga elé nézve halad tovább, míg el nem érik első találkozásuk színhelyét. Aznap még egyikük sem gondolta, hogy megváltozik az életük, mivel tényleg nem lehet azt mondani, hogy mindkettejüknek ugyanúgy zajlik tovább minden, mint azelőtt. Főleg az a hónap után nem. Végül úgy döntenek, visszatérnek oda, ahol az egész elkezdődött, így Faith vezetésével hamarosan már fel is érnek az emeleti szobába, hol nem máshol folytatódik a beszélgetés, mint az ágyon. Ez a közelség pedig úgy tűnik, Faithből is kivált egy kis őszinteségi rohamot. Sikerül is ezzel meglepnie az öreg vámpírt, aki viszont hasonlóan meglepő tettel felel minderre, így közelebb emeli Faith arcát a sajátjához, s már csókolni is kezdi a leányzót, akár csak pár hónapja. A sárga szemek is lecsukódnak lassan, s bár némi félelemmel vegyes tartással, de Faith is viszonozza a csókot egy ideig. De csak egy ideig, mert aztán hirtelen pattan fel az ágyon, szája elé kapva kezét, s Ryan-t kezdi emlegetni. Demetrius hátraveti fejét az ágyon, majd morogva szólal meg.*
-Ha még egyszer meghallom ezt a nevet, én magam tekerem ki a nyakát! *kezd besokalni ettől a sok Ryan-ezéstől, sokkal jobban tetszett neki minden, mikor belement Faith a dolgokba, s nem valami tizenéves srác miatt hagyta abba a csókot. Egy mélyet sóhajt is a férfi, de mikor a lány szavait hallja, összevont szemöldökkel, kissé mérgesen, de értetlenül tekint Faithre.*
-Mi van? *kérdi, de a leányzó már meg is ismétli szavait, mire a vámpír is felül az ágyon.*
-Nem. Te velem nem fogsz így játszadozni, felejtsd el! *morogja, s pillanatnyilag nem érdekli, hogy rá fogja a pálcáját Faith, ugyanis nem hinné, hogy használni is fogja.*
-Amúgy meg mit akarsz a pálcával? Máris elfelejtetted, mit történt az erődben? *kérdi továbbra is szigorú tekintettel, mivel most már még könnyebben tehet az ellen, hogy rá támadjon ez a csinos bestia.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Dec. 21 2011, 03:48

*A csók csodálatos, amilyennek lennie kell, erőtől duzzadó és egész éjszaka abba se hagynám, annyira jó ismét érezni Demetrius csókját, de a vészharang megszólal a fejemben, nem szabad ezt tennem, nem lehetek ennyire őrült, mert ezzel a játékkal a saját jövőmet kockáztatom, így távolodom el tőle, majd már ki is jelentem, hogy miért is nem tehetem meg ezt az egészet, hogy miért kell megálljt parancsolnom magunknak, tehát szóba hozom kedvesemet is, de a szavakra bizony meg kell lepődnöm.*
- Te féltékeny vagy? *bukik ki belőlem egy kérdés, hiszen azért ezt nem hittem volna, hogy egy 600 éves vámpír majd egy 18 éves srácra lesz féltékeny, hogy elveszi tőle a csajt, akit ő nézett ki magának.* - Egyébként pedig, ha hozzá mersz érni, akkor garantálom, hogy elveszem az életedet és nem fogok habozni. *szép szemeim meg is villannak, tehát ezt jobb, hogyha még most tisztázzuk, jobb, hogyha elfelejti Ry-t, ő az én dolgom... Inkább előkapom pálcám és azzal állok elő, hogy üssön meg, hogy könnyebb legyen nekem, de csak a meglepett tekintettel találom szembe magam, majd már az ideges arccal is, aki láthatóan ellenzi a dolgot, de a pálcámat mintha figyelembe se venné.*
- Hogy én játszadozom veled? Ne nevettess már, te teszed ezt én velem. *akadok ki én magam is, majd amikor a pálcámra kérdez rá és az erdős dolgot hozza fel, csak kissé elmosolyodom.*
- Reducto! *nem okozok neki vérveszteséget, de Demetrius hamarosan lent találja magát a földön, én pedig teljes nyugalomban dőlök el az ágyon, nem az lesz, amit ő akar és elmenekülni se fogok...*
- Maradj ott vagy elmegyek! *szólok még le neki, láthatóan nem akarom, hogy ismét a közelembe jöjjön, mert akkor elgyengülök, mert bizony szívem csak úgy kalapál és nem tudok másra gondolni, mint az előző csókunkra, mint a további csókokra, ahogy nekiadom magam ismét, ebben a kastélyban is. Csak kezeim arcom elé teszem, így temetve bele arcom, majd sóhajtok is fel, miközben pálcám magam mellé fektetem, nem fogom komolyabban bántani, még biztosan nem.*
- És máskor ne csókolgass csak így, én nem vagyok a te barátnőd! *könyökeimre meg is támaszkodom, miközben a földön vagy már máshol lévő vámpírt keresem.*

//fagy//

Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Dec. 23 2011, 02:28

//olvad//

*Hosszú ideje nem érezték már egymás csókját, mit most a vámpír kezdeményez, ám nem ő hagyja abba. Faith hirtelen felül az ágyon, ajkát takargatva, s újfent Ryan-re hivatkozik, amivel kezd már nagyon telelenni Demetrius hócipője, így fel is csattan, mire a lány féltékenységgel vádolja.*
-Hogy én féltékeny? Ne nevettess! Ha meg akarnálak szerezni, semeddig se tartana eltiporni azt a kis pondrót! *morogja, s bár szavaival tagad a férfi, de talán mégis kiérezheti a lány a hangsúlyból és Ryan elnevezéséből azt, hogy nem örül neki Demetrius, hogy más is van Faith életében, aki miatt visszafogottabb a lány. Faith viszont ismét fenyegetni kezdi Demetriust, hogy megöli, ha a sráchoz ér, mire igen szúrós pillantást kap viszonzásul.*
-Kezdem nagyon unni a fenyegetéseidet. Ha akarom, holnapra letépem a fejét, sőt, akár még veled is letépethetem, szóval vegyél vissza, ha jót akarsz. *elég komoly hangon beszél a férfi, s talán Faith is tudhatja, hogy igazat is mond, elég arra gondolni, hogy már így se találkozhat úgy a lány a barátjával, hogy ne okozzon neki sérülést. A feszült hangulat viszont tovább fokozódik, mikor Faith előhúzza pálcáját, s Demetriusra szegezve arra szólítja fel a vámpírt, hogy üsse meg. Persze nem megy bele a férfi ebbe a kis játékba, s mikor Faith visszaszól, ő inkább beleles a fejébe, így mielőtt még a lány kimondaná az igét, a férfi ráparancsol.*
-Bármivel is támadnál, azt magad ellen kell irányítanod! *amúgy se tartana semeddig befolyásolni a lányt úgy, hogy szemtől szembe ülnek, de úgy, hogy még a vámpír vére folyik Faith ereiben, még könnyebb dolga van. Amikor pedig a leányzó kimondja az igét, majd szépen lerepül az ágyról, Demetrius gúnyos mosollyal pillant le rá.*
-Mégis mit gondoltál? A ghoulom vagy, nem fogom hagyni, hogy kényed kedved szerint varázsolgass rajtam. *úgy tűnik, hogy bár Faith tudja hogyan válik ghoullá, viszont nincs tisztában ennek minden részletével, talán nem elég precízek a könyveik.*
-Na mi lesz? Ott maradsz, vagy inkább visszajössz és folytatjuk amit abbahagytunk? *továbbra sem akarja ebben befolyásolni a leányzót a vámpír, fő a természetesség ugyebár, de azért azt tényleg nem fogja hagyni, hogy bármikor rátámadjon a lány, mikor úgy szottyan kedve.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Dec. 23 2011, 02:38

*Egyértelműen úgy érzem, hogy nagyon is zavarja az, hogy Ry és közöttem van valami, valami olyan, amit ő nem szerezhet meg és hogy én ennyire kötődöm ahhoz a fiúhoz. De amikor rákérdezek a féltékenységére, egyértelműen tagadni próbálja a dolgokat, de én csak mosolygok ezen az egész helyzeten, egyértelműnek találom, hogy valóban féltékeny, hogy nem ő iránta érzek így, de azzal csak magamat sodornám bajba. *
- Én nem így vélem... Tudod, az a kis pondró, ahogy te hívod, többet ér nálad. *döntöm is meg kissé a fejemet is, majd végül amikor Ryan halálával jön, kibújik belőlem is a rosszabbik énem, azért a fiúért ölni is képes lennék, így hát hamarosan előállok ezzel az egésszel, de a válaszát hallva inkább visszaszívom további szavaimat, jobb, hogyha azok bent maradnak. Nem is mondok erre most már semmit, hanem inkább meg akarom őt támadni, de most nem úgy, hogy vérét vegyem, mert akkor ismét belőlem akarna táplálkozni, hanem úgy, hogy letakarodjon az ágyról. Viszont szavai gyorsabban érnek el, mint az én támadásom, így hirtelen irányítom saját mellkasom felé a pálcám, majd ejtem ki az igét, aminek következtében igen nagyot repülök, le az ágyról, neki egy régi, rozoga asztalnak. A pálca kiröpül a kezemből, a fejemet pedig csúnyán beverem az asztal sarkába, így egy vékony patakban szép arcomon megindul forró vérem, mely oly értékes mint mindig, én pedig csak felnyögök az ütéstől és szédülögve nézek Demetriusra. Hallom még szavait, hogy ghouljaként irányítani akar, de olyan távolinak tűnik mindez, én pedig hirtelen törékenynek, hiszen én ember vagyok és nő is, nem túl erős fizikális erővel, így hát védtelenebb is vagyok az ilyen ütésekkel szemben, de talán ebbe Demetrius bele se gondolt. Kezem picit remegve érinti meg vérző fejem, majd nyöszörgök még egy picit, láthatóan rendesen megütöttem magam és a testem többi része is sajog picit. Le merném fogadni, hogy holnapra tele leszek kék-zöld foltokkal.*
- Mégis csak képes vagy bántani. *buknak ki belőlem a szavak, majd megpróbálom összeszedni magam, feltápászkodni, így kapaszkodva meg más bútordarabokba, majd végül az ágy felé indulok, de nem azért, hogy visszamenjek hozzá, a végeredmény mégis ugyanez lesz, mivel szó szerint beleszédülök a dologba és már el is dőlök Demetrius mellett, egy véres tincsem pedig arca elé kerül...*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Dec. 23 2011, 03:07

*Amikor Faith rákérdez a féltékenységre, Demetrius értelemszerűen ellenkezni kezd, de mindez nem sikerül túl hitelesre, mivel a lány rögtön kételkedni is kezd, sőt újra a srác védelmére kel.*
-Méghogy ő többet ér nálam. Na ne nevettess. *ciccen fel Demetrius, hisz hogy is érhetne többet egy tizenéves mágus, mint egy több évszázados vámpír? A válasz egyértelmű: sehogy. Legalábbis Demetrius szerint, de valószínűleg a kis boszinak más az értékrendje. Az újbóli fenyegetést viszont a vámpír már nagyon nem veszi jó néven, így most ő fenyegeti meg a lányt, hogy ha nem vesz vissza, akkor Ryan vére a saját két szép kis kezén fog száradni, mivel csak ezt kell neki parancsolnia, s Faith kénytelen követni az utasítását. Ekkor a leányzó hirtelen el is hallgat, s inkább már előhúzott pálcáját akarja bevetni, ám Demetrius még időben les bele a szépség fejébe, így mielőtt elhagyná az ige a lány ajkait, ő saját maga ellen fordíttatja a varázspálcát. Nem tud mit tenni a lány, így már le is repül az ágyról, nagyot huppanva egy közeli asztalon. Tényleg nem mérte fel a helyzetet a vámpír, mekkora sérülést is szerez majd a lány, de a legkisebb fogalma sem volt róla, milyen hatása lesz egyáltalán a varázslatnak, amit rajta akart létrehozni a vadmacska. Kissé kihajolva az ágyból pillant a lányka után Demetrius, pár szót a fejéhez vágva, s bár érzi a vér illatát, ó, már hogyis ne érezné, de nem gondol komoly sérülésre. Faith viszont nem válaszol neki, csak sebesült fejéhez ér nyöszörögve, de végül mégiscsak kiejt pár szót.*
-Sosem mondtam, hogy nem bántanálak, csak azt, hogy nem ölnélek meg, ha nem muszáj. De miről is beszélünk, hisz saját magad támadtad meg. *feleli, majd próbálja visszahívni magához Faithet, aki lassan fel is tápászkodik, s bár nem egyszerűen, de eljut az ágyig, rögtön bele is huppanva az ágyba. Ahogy esik, egy véres hajcsomót meg is pillant a férfi, mire szemei összébb is szűkülnek. Tényleg nem gondolt nagy sérülést, de itt több a vér, mint amire gondolt. Kezével félrelöki a véres hajat, így látja meg a csúnyán megsérült koponyát, mire szemei nagyobbra is nyílnak.*
-Mit műveltél? *komolyabb a baj, mint azt a vámpír hitte, ugyanis olyan helyen találta el a lány fejét az asztal sarka, amibe belehalhat, méghozzá rövid időn belül.*
~A francba... mit kell itt velem szórakozni?~ *ingerülten felsóhajt, majd Faith vállait megfogva hanyatt fekteti a lányt az ágyon, s ismét csuklójába harap, melyből kiserken a vér. Ahogy az erdőben is, Faith szájához nyomja azt.*
-Igyál! *mondja, de valószínűleg ellenkezésbe botlik majd ismét, ahogy korábban is, így erélyesebben szól a lányra.*
-Igyál, ha élni akarsz, különben meghalsz! *ez nem fenyegetés, puszta tényközlés, mivel ha a vámpírvér nem segít gyorsan a lánykán, akkor bizony hamar lehet belőle halott, de nem olyan, mint Demetrius, ő már nem térne vissza.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Dec. 23 2011, 03:22

*A mai napunk igen csak változatosan telik, hála annak, hogy hol utáljuk egymást, hogy pedig vágyunk a másik társaságára. Na de most, hogy így megfenyeget, jobbnak látom befogni és inkább letolni az ágyról, hiszen túl sok baja úgyse lesz tőle, de amikor kiadja az utasítást, már nem tudok ellenkezni vele, így pálcám magam ellen irányul és szépen lerepülök az ágyról. Nem lenne talán olyan nagy gond, csak maximum pár zúzódást szereznék, ha a földre tudnék esni, de az a fránya asztal útban van, így hát annak szélébe ütöm a fejem és nyögdécselni kezdek. Nem tudok most hirtelen még mit mondani, eleinte fel se fogom Demetrius kérdéseit, csak véres fejemhez érek és szédülök, na meg iszonyatos fájdalmat érzek, de aztán mégis kibökök pár szót, amire ő is már válaszol, de még mindig igen lekezelően.*
- De te akartad... *buknak ki belőlem a szavam, majd végül az ágy felé indulok, de a koponyám valószínűleg megrepedt, így nemsokára el is terülök az ágyon, a hajam egy része pedig Demetrius felé hull, aki minden bizonnyal most kezdi csak felfogni tette súlyát. Én nem vagyok vámpír, én ember vagyok és törékeny, könnyen képes vagyok megsérülni... Így hát most csak megpróbálok feltápászkodni, utolsó erőmet is összeszedve, de ebből oly kevés van már. Hallom még valahol a kérdését, hogy mit tettem, de hát tudja, ő maga is látta, én pedig már csak lehunyom szemeimet, majd már azon kapom magam, hogy az ágyon heverek, méghozzá hátamon és a vámpír vérét érzem ajkamnál. Sárga szemeim felpattannak azonnal és ellenkezésbe kezdek, kezeimmel erőtlenül próbálom meg eltolni magamtól a férfi kezét, miközben szemeim is könnyesek lesznek. Annyira undorító ez a dolog, hogy én igyak a véréből? De miért, mit akar? Már így is a ghoulja vagyok, de a további durva, határozott és igazán rideg szavaknak hála testem megremeg és tekintetemben is felfedezheti a férfi a félelmet. Már nem ellenkezem, csak kissé kinyitom ajkaimat, engedve, hogy hideg vére a szervezetembe jusson, de annyira fura az íze, még mindig hányingerkeltő, de egyben vágyom is rá, hiszen már a ghoulja vagyok. Egy ideig még lassan csurog a vére a kezéből, majd végül két kezemmel rá is markolok a kezére és szó szerint beleharapok a csuklójába. Tudom, hogy ezzel kárt nem okozok neki, de mégis erőteljesebben tudom szívni a vérét, mint valami vadállat, most olyan lehetek én is, ahogy szemeim is becsukom és szívem is erősebben dobban, vágyom a vérére és már a fájdalom is eltompul, a koponyám bizonyára már rendben van, de én akarok még és még, de pár hosszú perc után eltolom magamtól a kezét, majd véres ajkaimmal nézek rá, hangosan lihegve még az előbbi hévtől és végül csak magamra húzom a vámpírt, hogy hamarosan saját vérét érezhesse a száján, hála forró és egyben tűzes csókomnak. Ez a vér most mindent felbolygatott bennem, kívánom őt és hálás is vagyok, mert igen, vagyok oly okos, hogy rájöjjek, a vérét azért adta most, hogy megmentsen.*
~ Nem is tudtam, hogy a vámpír vér ilyen hatású. ~ *csókolom tovább, szemeim is behunyva, átölelve őt, kiélvezve ennek minden pillanatát és most láthatóan nem ellenkezem, nem tolom el, tényleg hálás vagyok, mert bár a halált kutatom, egyben félek is tőle, nem akarok meghalni, én élni akarok és most ő segített azért, hogy éljek. Arra nem is gondolok, hogy miatta haltam meg majdnem, ez most nem számít, most semmi más nem számít, csak mi ketten.*

//fagy//

Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Dec. 23 2011, 23:26

//olvad//

*A csinos leányzó a vámpírt akarja letessékelni az ágyról a mágia segítségével, ám Demetrius parancsának hála mindez fordítva történik, így Faith az, aki kirepül az ágyból, egyenesen neki egy öreg asztalnak. Azt eleinte még nem látja a férfi, hol is ütötte meg magát vagy mennyire a lány, csak a vér illatát érzi meg, de semmi komolyra nem gondol, így a lány szavaira csak visszavág, de már hallja is a választ.*
-Én csak azt akartam, hogy magaddal tedd, amit velem akarsz művelni, szóval magadnak köszönheted. Értelemszerű, hogy nem fogja csak úgy hagyni, hogy rátámadjon a lány, és végülis ő tényleg semmit nem tett, egy ujjal sem ért Faithhez, egyszerűen most visszanyalt a fagyi. Nem is hatja meg különösebben a dolog, egészen addig, míg a lány el nem fekszik mellette az ágyon, ő pedig észre nem veszi az elég komoly fejsérülést, ami eléggé meglepi a férfit, de mivel továbbra sem akarja, hogy ez a lány meghaljon, így rögtön hanyatt is fordítja a szépséget, majd csuklóját megharapva, véres kezét a lányka ajkaihoz tartja. Ahogy sejtette, a sárga szempár azonnal életre kel, felpattannak, majd Faith ellenkezni is kezd, próbálja eltolni magától Demetrius kezét. A vámpír viszont jócskán erősebb, így ezt nem hagyja, s inkább erélyesen Faithre szól, hogy ha élni akar, akkor bizony innia kell. Az eddig meglepettséget és értetlenséget sugárzó szemekből most a félelem olvasható ki, de engedelmeskedik a lány, sőt mi több, egy kis idő elteltével bele is harap a vámpír csuklójába, hogy erőteljesen szívhassa magába a lány. Demetrius arca viszont meg se rándul, ő ezt a fájdalmat meg se érzi, így csak figyeli a lánykát, ahogy mohón szívja vérét, miközben szorosan fogja alkarját. Egy ideig némán hagyja mindezt a férfi, hadd gyógyuljon csak be a seb, de végül azért elhúzná a kezét.*
-Elég lesz Faith! *szól a lányra, de az csak szívja tovább vérét, ekkor viszont erősen rántja el onnan kezét.*
-Azt mondtam elég! *némelyekkel ellentétben ő nem az a fajta vámpír, aki szívesen osztogatja a vérét, Willow is rengeteg ideig áhítozott rá, hogy egyszer végre megkóstolhassa. A vámpír-vámpír közti vérivás főleg nincs ínyére, de Faithnek sincs több vérre szüksége. Viszont így elnézve a lányt, véres ajakkal, kissé zihálva a hévtől ismét felidéződnek neki a pár hónappal ezelőtti képek. De nem kell sokat nosztalgiáznia, mivel Faith hirtelen kapja el a férfi ingjét, magára rántva őt, majd vadul, véresen csókolni kezdi őt. Bár nem számított erre Demetrius, most nem hagy időt a meglepődésre, inkább hasonlóan forrón viszonozza a lány csókját, miközben véres tincseibe túr. Nagyon fel tudja húzni ez a lány, mindenféle értelemben, de most szerencsére a jobbikban. Furcsa érzés csók közben a saját vérét érezni a lányé helyett, de mindenesetre izgató is, de mikor a csók egy pillanatra megszakad, Demetrius egészen közelről a sárga szempárba mered.*
-Milyen jó kis vámpír lennél. A csókot is véresen és keményen szereted. *egy kis mosolyra még futja, de aztán már le is csap újra az ajkakra, s ha már a múlt felidézésénél tartott, hát kezei is megindulnak ismét a leányzó testén, ha már úgyse takarja olyan túl sok ruha a szépséget.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Dec. 23 2011, 23:40

*Nem akarom elfogadni, hogy a vérével itat, hogy ismét meg kell innom azt a rettenetet, mert tudom, hogy az mivel jár majd: további szolgálattal. És ez az, amitől meg kell magam kímélnem, de ahogy eréjesebben rám szól, úgy engedelmeskedek neki ösztönösen, félve a haragjától, hogy bántani fog és nem is tudom, valahogy most gyengének és esetlennek érzem magam, valahogy védtelennek a sebemmel és a pálcám nélkül, amit hiába is használnék, Demetrius ellen esélytelen. Na de a vérét szívva egyre inkább rákapok az ízére, így akarok még többet és többet belőle, de szavai hallatán még nem állok le, mintha nem is itt járnék, egészen addig, amíg ki nem rántja kezét a kezeim közül, én pedig vadul, mint egy ifjú vámpír nézek rá, pedig ember vagyok, a ghoulja, viszont ez az egész bevadított. A véres hajammal és arcommal igazán furcsa képet festhetek, sokak szerint undorítót, de egy vámpír számára? A leggyönyörűbb lehetek a világon, amit valaha látott. Magamra is húzom, így csókolva meg őt, hosszan, durván és vadul, miközben kiélvezem ennek a csóknak minden pillanatát, ahogy teste ismét az enyémhez simul, ahogy átadjuk magunkat egymásnak és most minden más megszűnik, semmi se létezik, csak Ő és én vagyunk, valahol a világtól távol a gondolataimban. Most tényleg nem tudok és nem is akarok arra gondolni, hogy mi a jó és mi a rossz, de amikor egy kicsit eltávolodik tőlem, majd már beszélni kezd, csak automatikusan válaszolok neki.*
- Soha nem leszek vámpír! *és ehhez tartom is magam, így emelve fel picit most már egészséges fejemet, hogy tovább csókolhassam őt, hogy két kezemmel simogathassam és ahogy érzékelem, hogy keze ismét formás, egészséges testemmel ismerkedik, úgy remegek bele az érintésébe, majd nemsokára már kis pír is elönti az arcom. Most nem ivott belőlem olyan sokat, szinte semennyit és mégis azt érzem, hogy vele akarok lenni, teljesen tudatában vagyok mindennek és tényleg, mintha senki más nem számítana.*
- Nem fogok elmenekülni... *suttogom ajka elé, végigsimítva rideg arcán, amely számomra mégis oly szép, majd dús haján is, miközben óvatosan vetkőztetni kezdem, engedve, hogy ő is ezt tegye velem és hogyha tényleg engem akar, akkor nemsokára meztelen testünk feszül egymásnak hosszadalmasan és fájdalmasan szenvedélyesen. Nem harapom és nem is bántom, csak akarom őt, ahogy bizonyára ő is engem, így nem törődöm most már mással, se a hellyel, se magammal, Demetrius törődését akarom érezni, egészen addig, amíg el nem jutok a csúcsra.*
Vissza az elejére Go down
Demetrius
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 379
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- őserő
- átváltozás
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Dec. 24 2011, 00:11

*Mikor az a pálca előkerült, még egyikük sem gondolta, milyen hatása lesz ennek az egésznek kettejükre nézve. Egyikükben sem merült fel, hogy valamelyikük közel kerülhet a halálhoz, hogy megérezheti annak szelét, de Faithnek sikerült annyira beütnie fejét, hogy ha Demetrius nem itatja meg vérével, akkor abba belehal. Így hiába is ellenkezik eleinte a lány, a vámpír nem enged tolásának. Most nem a ghoulság a fontos, hanem az, hogy életben maradjon a szép arcú leányzó, így Demetrius ráparancsol, hogy igyon, amit végül meg is tesz a lány. Olyan hévvel, hogy végül szó szerint ki kell tépnie Demetriusnak a karját a szorításából, mivel oly mohón szívta magába a vért, akár egy ifjú vámpír, akit épp most teremtett, pedig Faith csak ghoul. Furcsa és meglepő dolog ez, viszont ahogy ott fekszik véresen, lihegve, egyszerűen gyönyörű, így felébreszti a vámpírban a vágyat. De úgy tűnik, feléled az Faithben is, mivel már magára is rántja a férfit, s vadul csókolni kezdi. A vad szócsaták helyét most ismét a vágyak vették át, azok uralnak mindent, s bár nemrég még halállal fenyegették egymást, most szinte felfalják a másikat. Demetrius egy kis megjegyzést is megenged magának, de rögtön hallja a tiltakozást, mire csak elmosolyodik.*
-Nem tudod, miről mondasz le. *lehet, hogy nem lenne meg a lány varázsereje, de örök életet kapna cserébe, na meg vámpírként is lennének különleges képességei, nem véletlenül rettegnek a vérszívóktól. Na de már tovább is csókolják egymást, s kezeiknek sem parancsolnak megálljt, így mindketten ott simogatják a másikat, ahol éppen érik vagy szeretnék. Faith viszont ismét elhúzza kicsit ajkait, de csak pár igen kellemes szó erejéig, ami mellé egy simítást is kap még Demetrius. A férfi el is mosolyodik, majd hamarosan lekerül róla az erősen megszaggatot ing, na meg a többi ruhadarab is, de persze nincs ezzel másképp Faith sem, kinek falatnyi alsóneműje épp arra az asztalra hullik, mely nemrég betörte a lány koponyáját. Szenvedélyesen, vágyakozva feszülnek össze testeik, s bár a kastély elhagyott és hideg, kettejük korül olyan forró a levegő, hogy már-már az üveg is bepárásodhatna. Hosszú hónapok teltek el az utolsó együttlétük óta, de most ismét itt vannak, ismét együtt, ráadásul Faith is majdnem teljesen tiszta tudattal, vagyis most tényleg ő akarja mindezt, most nem mondhatja, hogy csak a méreg műve. De ahogy pillanatnyilag tűnik, nem is akarja, inkább élvezi a vad, de mégis figyelmes együttlétet, ahogy Demetrius is. Valószínűleg nagyon rég nem szűrődtek ki efféle hangok ebből a kastélyból, mint a mai éjszaka, de lassan mindketten elérik a csúcsot. A vámpír végül csak elfekszik a meztelen lánykán, nyakára még egy csókot lehelve, majd egy mélyet sóhajt.*
-Ezt jó volt újra érezni. *nyögi, miközben a lány véres tincsét veszi ujjai közé, s a nyakát simogatja ott, ahol meg szokta harapni.*
Vissza az elejére Go down
Faith Craven
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Tüzes vadmacska
Hozzászólások száma : 1226
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : A vágyakozás minden alkalommal új álarcot ölt.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Dec. 24 2011, 00:21

*Az életem már nincs veszélyben és kezdem úgy érezni, hogy Demetrius mellett van a legnagyobb biztonságban, hogy mellette vagyok a legjobb helyen, legalábbis jelen pillanatban az agyam ezt súgja, miközben már ajkát csókolom. Nem akarok ismét veszekedni vagy elmenekülni tőle, vele akarok maradni, együtt akarok lenni vele, de a vámpíros megjegyzésére muszáj nekem is mondanom valamit, egészen addig, amíg a szeretkezés nem kerül előtérbe. Vágyom rá és ő is rám, nincs ezen mit tagadni, tehát ideje átadnunk magunkat egymásnak, az éjszakának, a vérnek... Hosszú idő óta nem voltunk együtt és most fura mód egy kicsinyke bűntudatot sem érzek, mintha nekem mindig is ez a vámpír mellett lett volna a helyem, így hát hamarosan meztelenül feszül egymásnak testünk, nem is tudom, hogy mennyi ideig, egészen addig, amíg a végső beteljesülést el nem érjük... És amikor mindketten egy utolsót sóhajtunk, már csak magamon érzem a vámpír felmelegedett testét, hiszen egy élő emberrel volt, bizonyára hatásos lesz ez számára is... Ajkunk még egy hosszú csókban összeforr, majd már nyakam csókolgatja és cirógatja, de nem harap meg...*
- Nekem is. *sárga szemeim csak úgy csillognak, miközben őt nézem, olyan más volt most ez, mindenféle méreg nélkül, csak mi voltunk és ez az iszonyatos erő, ami a vámpírban van, most olyan más volt, gyengéd volt, nem bántott. Viszont mintha kötelességem lenne ezek után, fejemet csak elfordítom és a nyakam azon része, amit nem is olyan rég még cirógatott, most szabadon marad előtte.*
- Neked megengedem... a tiéd vagyok. *suttogom még halkan, szemeimet is lehunyva, miközben kezeim oldalát cirógatják, lágyan, kedvesen, nem vadmacska módjára. Nem is értem magam, hogy miért vagyok most ilyen, de az, hogy majdnem meghaltam és ő megmentett, nagyon sokat jelentett nekem.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   

Vissza az elejére Go down
 
Cremus kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 10 ... 14  Next
 Similar topics
-
» Obszidián Kastély
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» [Event] Cupido Kastélya
» Loki kastélya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: