Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Cremus kastélya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Dec. 09 2012, 12:54

//NRT - Shalmira és Mathis - 2012.11.28.//

* Belemerültem azért ebbe a témába, hogy érdeklődjem felőle, épp ezért se hagyom függőben a vámpír létet sem. Ha nem akar, nem válaszol, kényszeríteni sem tudnám szerintem, bár tudok már egyet s mást, nem becsülöm alá őt egyáltalán. De válasza hamarosan megérkezik, így már számomra is tiszták lesznek a dolgok, hogy mit miért cselekedett, és több kérdés sem fogalmazódik meg bennem. *
- Nem volt túl kedves tőle. Mondjuk általában a vámpírok sem tudnak normálisak lenni.. általában. * vonom meg vállam, bár tény, hogy nekem ő az első ilyen jellegű élményem, hisz Succubussal már volt dolgom, most pedig ővele, de más nem igazán környékezett még meg, én viszont hajthatatlan vagyok. * - Csak nehogy engem is rosszba sodorjon a kíváncsiságom. Nem mintha tartanék ettől, meg azt hiszem, már benne vagyok a sűrűjében. * célzom itt például arra, önként adtam neki vérem legutóbb, és még csak meg sem bántam, sőt. Mintha akarnám többször és még többször. Kedves akarok lenni vele, hiszen ő is normális, akkor miért kéne szemétnek lennem? És nem is fogom ezt tenni, amit még egyszer, utoljára közlök vele. Nem fogom sulykolni belé sem azt, fogadja el az emberek reakcióját, sem azt, értse meg az enyémet, de talán ha utóbbi összejönne neki, mindkettőnknek egyszerűbb volna. S mivel most egész normálisan el is tudunk társalogni egymással, egy kis simítást is megengedek magamnak pofiján, hogy aztán eltávolodjak újból, s Eligorra terelődjön a szó. Mesélek is pár dolgot róla, semmi sem titok, nem akarom a lány ellen használni, tehát én teljesen nyílt lapokkal vagyok felé, képességeimet illetően is. *
- Ezt dobta a gép. De ez még nem jelent túl sokat. * csóválom meg fejemet, hiszen ettől még nem vagyok elszállva, se semmi, s az emberekkel való viszonyom is különös, csak mostanában kezdek kinyílni. Idő kell mindenhez, ám kíváncsivá tesz most, s inkább őrá figyelve kezdek tiltakozásba. * - Dehogy becsüllek le, eszembe nem jutna. Nincsenek előítéleteim, csupán csak nem mindenkit érdekelnek például a dínók, ennyi. * indoklom meg meglepettségemet is, s míg én kedvesen érintem meg a famulust, ő nem élve a lehetőséggel kényszerül válaszadásra számomra. *
- Nagyon jól tetted, erre vártam. Te könnyebben találsz meg engem, mint én téged, de szerintem ez egyértelmű. Pedig kerestelek volna máshogy is, ha tudnám, merre leledzel. * fordítom felé zöldes tekintetem, s figyelem így meg, hogy elém kerülve a földön érinti meg nyakamat is, szavaira pedig Eligor merevedik meg először, de én, még mielőtt bármit cselekedhetne az állat, rendre utasítom. *
- Eligor, el kell menned. Vadássz egyet, gyerünk. Kérlek. * nézek még egy darabig a borostyán szempárba, majd a madárra, ki hosszú másodpercek vonakodását követően felröppen duzzogva vállamról, s ki is libben a szobából vijjogva, ki tudja, merre repkedve majd, de innen el messzire, az is biztos. Na de ha Shalmira keze még nyakamnál van, meleg ujjaimmal ráfogok csuklójára, s értem én, amit kér, de nem válaszolok, inkább cselekszem. Ha hagyja, elveszem onnan kezét, s ismét térdre emelkedve, szinte már-már felé magasodva hajolok közelebb hozzá, úgy, hogy arcunk szinte már vészes közelségbe kerül egymáshoz. *
- Ha szükséged van valamire, miért kérsz engedélyt? Vedd csak el. * suttogom mindezt szemeibe nézve. Igen, érezni akarom ismét húsomban fogait, ahogy szívja a vérem, és azt a kellemes érzést, ami akkor szétáradt testemben. Újra át akarom élni, és szerintem így is történik, hiszen bár erősebb, mint én, fizikálisan mégis jóval nagyobb vagyok nála, tehát még akár fenyegetve is érezheti magát ilyen pózban.. szóval én csak várom a pillanatot, egyre hevesebben kalapáló szívvel.. lesz ami lesz, de én akarom ezt, és ezzel ő is tisztában van. Akkor nem értem, mi állítja most meg? *
Vissza az elejére Go down
Shalmira
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Dec. 09 2012, 13:12

//NRT: Shalmira és Mathis - 2012.11.28.//


*Mesélek neki magamról, a vámpírról, aki átváltoztatott, tehát elég sok mindenről, nyíltan, ahogy talán ő is szeretné, a válaszára most pedig már csak kissé elmosolyodva csóválom meg fejemet is, hiszen már tényleg nyakig benne van a dolgokban és félő, hogyha akarná se engedném most már el.*
- Már rosszba sodort. *ismerem is be neki, majd ez után váltunk témát, szóba hozva a famulusát, amelyről jó pár dolgot megtudok, ahogy Mathisról is, tehát hogy sikerült évet lépnie, ami azért ügyes dolog volt, ezek szerint tényleg nagyon okos ez a fiú, nem pedig csak mondja. Én is az vagyok, bár bőven van még mit tanulnom és ami pozitív a vámpírok kastélyában az a hatalmas könyvtár, melynek tudástára elég sok mindenre kiterjed, így tovább bővíthetem saját ismereteimet, nem véletlenül töltöm ott szinte az egész nappalomat. A téma visszaterelődik mi ránk, és ha már így alakítja a beszélgetést a fiú, akkor én se fogom visszafogni magam, elé térdelek, nyakát érintem és elő is állok kérésemmel. Tudom, hogy nem fog nemet mondani és ha megtenné se engedném most el, de szeretném inkább így a tudtára adni, hogy mi is a célom vele. A madár megmerevedésekor csak felé nézek és ha kell, kitekerem rögtön a nyakát, ha akadályoz az étkezésben, de nagyon nem szeretném bántani, főleg, mivel Mathishoz tartozik és a fiú mitha sejtené a dolgokat, úgy küldi el a dinót, ki az ablaki kirepülve hagy minket végre kettesben, borostyán tekintetem pedig visszatalál Mathiséhoz. Keze kezemre ér, majd hamarosan már le is kerül onnan, így engedem le hát ölembe kis mancsomat és nézem is a fölém magasodó fiút. Annyira jól néz ki, de mégis, most vére érdekel, így én is feljebb térdelek, majd elmosolyodom kérdését hallva.*
- Talán azért, mert nem akarok olyat tenni, ami neked rossz lehet. *de igen, belül nagyon is képes lennék bántani őt, de mégis, vissza kell fognom a bennem szunnyadó állatot, így hát csak lassan elfordítom fejét, hogy nyakához férhessek, majd finoman végig is nyalok bőrén és a következő pillanatban nem túl óvatosan meg is harapom a másikat. Éles fogaim gyorsan, durván mélyednek bele húsába, majd szemeim lehunyva harapok is rá rendesen, hogy minél több vérét tudjam egyszerre magamhoz venni és kezeimmel meg is fogom vállait, így vonom testemhez, teljesen magamhoz szorítva a másikat és mohóságomnak hála egy kis vércsík ruhájára is ráfolyik, most nem tudok úgy vigyázni, túl régóta vágyom már vére ízére, hogy ismét megízlelhessem és most nem is adom ki túl könnyen. Amikor viszont már úgy érzem, hogy elég, hirtelen kapom fel a fiút és erősen az ágyba is vágom, én pedig fölé térdelve harapom meg most másik oldalán is nyakát, mint valami vadállat, úgy veszem durván vérét, egyre többet szívva magamba, mely már veszélyes is lehet, de ha én nem tudok leállni, akkor talán Mathisnak lesz még annyi lélekjelenléte, hogy leállítson engem, megtéve helyettem.*
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Dec. 09 2012, 13:46

//NRT - Shalmira és Mathis - 2012.11.28.//

* Teljesen igaza van, és ezzel én magam is tisztában lehetek. Kíváncsiságom miatt vagyok most én is itt, ahogy anno ő is vélhetően hasonló szituációba keveredett. De én nem leszek vámpír, nem ölhet meg.. és nagyon remélem, a józan esze is ezt fogja diktálni, hiszen valljuk be egoista módon, azzal csak veszítene, ha engem eltenne láb alól. Balga módon így sem tartok ettől az egésztől, sőt, mintha még tüzelne is belülről a vágy a groteszk helyzet iránt. Tovább társalgunk tehát, én pedig nem hagyok fel nyíltságommal egy pillanatra sem. Így mesélek neki a famulusról, az évfolyamlépésről, és beszélgetünk picit róla is, amely tulajdonsága igazán tetszetős a számomra. Persze nem ez az elsődleges szempont, hogy olvas, meg ilyenek.. de legalább van valami, ami közös kettőnkben, én pedig ennek csak örülni tudok. És van még egy dolog, ami szintén egy lapra helyezhető.. ő vágyja a vérem, én pedig önként adom. A madár egy darabig ellenkezni próbál, de hamar elküldöm innen az állatot, hisz tudom, csak bajt csinálna, és azt is, hogy Shalmira számára nem lenne nagy feladat eltenni őt láb alól. De okos vagyok, és ez is bizonyság erre, érzem a madár lehetséges vesztét, így figyelem csak, hogy hallgatva rám távozik, majd a lány fölé kerekedve teszek fel neki egy triviális kérdést, amire a kapott válasz egyenesen meglepő. *
- Amíg vagyok olyan idióta, hogy önként sétálok a karjaidba, nem kell attól tartanod, hogy ez rossz. Ezt már amúgy is megbeszéltük, de köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy. * persze ettől függetlenül éhes, látom rajta, tehát ezer meg egy módja lenne annak, mégis arra kényszerítsen, adjak neki a véremből, de ehelyett csak fentebb kerül ő is, közelebb hozzám, s mihelyst megérzem puha nyelvét bőrömön, egész testemen hideg fut végig, hiába van egyébként kellemes idő idebent, de mégis.. vágyom őt, a harapását, ami be is következik nemsokára. Fel is szisszenek a durvaságra, keményen harapja nyakam, feltehetőleg ez most nem csak egy aprócska kis seb lesz, amit olyan nagyon könnyen el lehet tüntetni, hanem durvább. S bár fájdalmas mindez, szemeim összeszorítva kerülnek erős kezeim derekára, így húzva közelebb magamhoz, szinte már-már egyesülni akarok vele, de ez minden bizonnyal a testembe kerülő méreg hatása, ismételten. De most durvább ez a vonzódás, főleg azért is, mert a fájdalom így megszokhatóvá válik, ujjaim pedig görcsösen szorítják vékony testét.. ám a meglepetés csak most ér el: hirtelen találom magam az ágyon, mintha pehelysúlyú lennék, úgy hajít bele, bele is süppedek cseppet az ósdi matracba, ő pedig felém kerekedve támadja most be nyakam túloldalát. *
- Ne hagyd abba.. * nyögöm kissé kéjesebben is a kelleténél, kezeim pedig szédelegve indulnak útra testén, egész pontosan hátán, végül fenekénél állapodnak meg, s ha még van annyi erőm, elhúzom fejem tőle. * - De mégis, egy kicsit.. * nem is tudom már, mit miért teszek, de ha hallgat rám, és kicsit elszakad az édes nedűtől, amivel szolgálni tudok neki, fordítva a helyzeten kerülök most én őfelé, s bár közel sem vagyok olyan erős, mint pár perccel ezelőtt, hozzá képest még amúgy is gyenge, kábán homályos tekintettel nézem véres pofiját és szép szemeit. *
- Annyira kívánlak.. * vallom be őszintén suttogva, s nem érdekel, hogy vérem ajkán csillog, undorító lehet mások számára, de önmagamat is meglepve, ha nem állít meg persze, vadul csapok le ajkaira. Nem is tudom felmérni a helyzetet, sok vért vehetett már tőlem, kissé szédelgek is, de akarom őt. Csókolni akarom, hiszen vonzódom hozzá, és a mérge által ez még erősebb érzés.. furcsa, de kellemes, csak teljesedne be végre valahára. *
Vissza az elejére Go down
Shalmira
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Dec. 09 2012, 14:02

//NRT: Shalmira és Mathis - 2012.11.28.//


*Nagyon kellemesen alakul a beszélgetésünk, de mégse tudom letagadni azt, aki vagyok, hogy vámpírként a vérére is szükségem van, így ezt a fiú tudtára is adom és bár látom, hogy famulusa nem díjazza az ötletet, mégis okos döntést hoz azzal, hogy eltűnik a kastélyból, kettesbe hagyva minket végre valahára, így mégis csak jobb ez az egész, hogy nincs hallgatóságunk, aki minket les időről-időre. Miután tisztázzuk, hogy Mathist se zavarja a vérének vétele, így durván bele is harapok nyakába és bár nem akarom bántani, mégis valamilyen szinten jól esik nekem, hogy egy kis fájdalmat is okozhatok neki, melytől nemsokára még csodálatosabb élményben lesz része, ahogy mérgem is teljes mértékben működésbe lép. Viszont nekem nem elég, mohón kortyolgatom értékes vérét, majd a következő pillanatban már a mögöttem lévő ágyra is hajítom a fiút, hogy fölé kerülve haraphassam meg ismét, most már nyakának másik oldalát és hallva a bíztató szavakat eszembe se jut elválni tőle, de testem is érzi, hogy erősebb lesz, hogy mennyire nagyon jól esik neki most ez a vér és bár minden úgy néz ki itt, mintha valami borzalmas gyilkosság történt volna, erről szó sincs. A húzódást érzem és bár eleinte nem engedek, ahogy szavainak se, nagyon lassan mégis csak megteszem, fel se tűnve, hogy fenekemet érintik erős, hatalmas kezei, én pedig továbbra is szinte rajta feküdve élvezem a helyzetet és nagyon lassan, kelletlenül válok meg tőle, így nézek bele szép szemeibe, majd engedem, hogy fordítson a helyzeten. Új mindez, de a vér engem is kikészített, én se vagyok már önmagam, vagy mégis csak elrejtett vágyaimat engedem most előtérbe? Nem tudom, de azt igen, hogy vágyom rá, így behunyva szemeim viszonzom csókját, véres ajkam pedig megtalálja Mathisét, most mégis, finoman csókolok vissza, nem sértve fel ajkát, nyelvét, csak élvezem a csókot, miközben kezeimmel és lábaimmal is magamhoz ölelem őt, hosszan kiélvezve a csók minden apró pillanatát, majd csak percekkel később engedem el őt lábaimmal és lassan szemeibe is tekintek, majd ez után a két csúnya sebre.*
- Ne haragudj, nem akartam ilyen durva lenni. Jól vagy? *simítok is végig helyes pofiján, majd megdöntve őt magam mellé fektetem, hogy így bújhassak hozzá, most már az ágyon, hogy egymás mellett feküdhessünk, ugyanis sejtem, hogy egy kis pihenésre lenne szüksége.*
- Meg tudod gyógyítani magad? Nem szeretném, ha elvéreznél és a szivárgó véred... *szinte érzem hasam kordulását, ahogy még többet akar, ki akarom szívni az utolsó csepp vérét is, de nem szabad, ugyanis rá is szükségem van, mint emberre, aki mellettem van és örökös vérbankom is egyben. Nem tudom, hogy mit érzek, össze vagyok zavarodva, de mégsem tűnök el és nem húzódom el a másiktól, most szeretném érezni ölelését, csókját, élni a pillanatnak... ennyit talán még én is megérdemlek.*
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Dec. 09 2012, 14:29

//NRT – Shalmira és Mathis – 2012.11.28.//

*Eligor már nem sokáig van láb alatt, nem kell gyertyát tartania, mindannyian tudjuk, mi lesz ennek az estének a vége. Jó adag vérem fogja bánni, ez eddig is nyilvánvaló volt, és én ezzel teljesen tisztában voltam már akkor is, amikor először jelentem meg reménytelien ugyanott és ugyanakkor, ahol először megkóstolt, de úgy igazán. Biztos mazochista vagyok, vagy egyszerűen csak hülye, de nem hogy nem ellenkezek, még önként adom neki magam, vérem. Fogai durván hatolnak most bőröm alá, sokkal másabb, mohóbb most cselekedete, pedig biztos vagyok abban, tényleg evett, mielőtt ide jött. Nem tehetek róla, hogy ennyire vágyja a véremet, s bár eleinte kellemetlen az egész, lassan, ahogy az édes méreg aktiválódik szervezetemben, minden egyes porcikám azt akarja, be se fejezze, amit elkezdett, sőt ismét szembesülök egy olyan dologgal, amely számomra továbbra is különös és idegen, és ez pedig nem más, mint a vágyakozás. Az ágyra kerülve folytatódik a kéjes táplálkozás, melynek során fogalmam sincs, mennyi vér az, amit kiszívhatott már belőlem, de nem akarok tovább én lenni az áldozat, fordítani szeretnék a helyzeten. *
- Shalmira! * szólok rá kissé erőteljesebben, mivel érzékelem, nem akar engedni nekem, de akkor is meg kell értenie, élve nagyobb hasznomat veszi, mint holtan. Nem félek a haláltól, nem erről van szó, de kezeim segítségével sikerül mégis arra bírnom, ne legyen ilyen mohó, különben tényleg meghalok. * - Ne nézz így rám, én nem foglak megkóstolni. * mosolygom rá bágyadtan, majd pedig tényleg durván, érezhető minden mozdulatomból, mennyire kell nekem, így nyomom ajkam az övének, s engedem magamról nem tudva, hogy nyelvünk kellemes játékba kezdjen. Kissé lassítok, az ő reszortja, hogy felfaljon engem, különben is, saját véremmel van tele szám, nem túl gusztusos ez így.. de ettől még egyik kezem is végig vándorol nyakán, míg a másikkal feje mellett támaszkodom, ami nem túl megerőltető, bár így, jó pár perc után talán szerencsés is, hogy elereszt minden végtagjával, tolni sem kell rajtam, önként gördülök mellé, zöld tekintetem a plafonra szegezve. *
- Voltám már jobban is, de megleszek. * érek hozzá a friss sebhez, mely nem picit sajog, ahogy megérintem, s vöröslő vérem az, amellyel szembe találom magam, mihelyst ujjamra pillantok. Bújik a leányzó, én pedig szívesen folytatnám azt, amit az imént elkezdtünk, hiába tiltott dolog számomra mindez, s már fordulnék is felé felelőtlenül, de mikor elkapom szavait, azok visszahúznak a valóságba. * - Egy próbát megér, de nincs rá garancia. Meg kéne fürdenem, hogy még csak ne is érezd. * adok egy kis puszit pofijára, majd ajkára is rátalálok ismét, remélhetőleg egy rövid csók erejéig, majd végül kábán támasztom meg egy hosszú másodperc erejéig fejem a poros párnán, hogy aztán lassan, de biztosan lemásszam az ágyról, s két lábra állva igyekezzem magnetizációval meggyógyítani sebeimet. Nem túl hosszú művelet ez, ennyi erőm simán van, de az alvadt vér még ugyanúgy kecsegtető lehet számára, így kezdem el kigombolni szintén véres ingem, melytől meg is válok, s azzal igyekszem letörölni nyakamat, amennyire csak lehetséges, na meg arcomat is, hisz szám, és fejem más részei is minden bizonnyal véresek. *
- Remélem nem zavar. * nézek végig magamon, nekem biztos tetszene, amit látok, ha nőből lennék, mert hát nem vagyok egy kigyúrt vadállat, izmaim egészségesek, és normálisan is nézek ki koromhoz képest, s ha befejeztem magam letisztítását, visszahuppanva az ágyra hajítom a fotelig véres ingem, és dőlök is el ismét mellette, mert azért legyengített ez a kis játék. *
- Ez elég durva volt, de továbbra sem bánom, sőt. Egyszerűen örülök, hogy veled lehetek. * nézek szép szemeibe, és vonom is magamhoz, ha hajlik a dologra, majd vállánál átkarolva, kezem nyakát cirógatja, s tekintetem továbbra sem vonom el felőle. Kimerültem, nem tudok mit mondani, értelmeset biztos nem, így csak nézem szép, hófehér és jéghideg arcát, és továbbra is csak arra tudok gondolni, mennyire akarom őt. De helyes ez vajon? Nem, egészen biztosan nem.. de ha már vannak szabályok, amiket meg lehet szegni, én meg is fogom, de istenesen. *
Vissza az elejére Go down
Shalmira
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2012. Feb. 12.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Dec. 09 2012, 19:12

//NRT: Shalmira és Mathis - 2012.11.28.//


*Az események felgyorsulnak, a hogy véréhez érek és ismét érezhetem csodálatos ízét a számban. Egész szervezetem új életre kel tőle, természetesen csak képletesen, de nem bírok a véremmel, így vetem az ágyra, ahol rámászva harapom meg újból és ejtenék is további sebeket, ha úgy alakulna, de nem, le kell állnom és erre Mathis is figyelmeztet, én pedig bár kelletlenül, de engedek neki és még azt is hagyom, hogy összeszedje erejét és fordítson a helyzetünkön, így kerülök hát én alulra, ő pedig fölém és egy csodálatos csók veszi kezdetét, melynek mellékszereplője az ő vére, az íze a számban és Mathiséban is, de ettől számomra csak még vadabbá válik ez az egész, folyamatosan érezhetem vérét csókunk közben. Nem szabadna ezt tennem, de most már nem kötnek szabályok, azt csinálok, amit csak akarok, na jó, vannak minimális szabályok, de ilyen szinten nincsenek. Viszont miután a csók véget ért, a fiú legördül mellém, én pedig elnézve sebeit kérek elnézést tőle, hiszen jól láthatóan durván elbántam vele. Viszont a vére szivárgása nem tesz jót neki, félő, hogy ismét megtámadnám, így kérem meg a gyógyításra is, de láthatóan nem annyira hajlik arra, hogy ez elég lesz és tudom, hogy igaza van.*
- Kibírom, majd talán máskor víz alatt kaplak el. *mosolyodom is el, még fogaimat is kimutatva e közben, úgy figyelem, ahogy lassan ismét megcsókol, amit viszonzok is ez után finoman és engedem is meg neki, hogy felkeljen. Kíváncsian figyelem, hogy mit szeretne, tehát először a gyógyítást, majd pedig a vetkőzést, így végig is nézem és furcsa gondolatok indulnak be bennem. Nagyon jól néz ki, egyszerűen...*
- Én csak azt nem értem, hogy miért nincs neked barátnőd. Ha ember lennék is észrevennélek. *ismerem is be, ezzel adva neki most már biztosan oda azt az információt, hogy én is vonzódom ám ő hozzá. Nem is tudok mit tenni, egyszerűen tökéletesnek érzem, főleg, hogy még vére is tiszta és önként odaadja nekem, nem foszt meg tőle és nem kerül engem. Végigfigyelem tehát vére letörlését a testéről, mely bár nem tökéletes, de megteszi és amikor visszakerül hozzám, csak odabújok hozzá és bár melegíteni nem tudom, remélhetőleg megfázni nem fog.*
- Jó ezt hallani. *lassan mégis felülök, majd megválok kabátomtól és a fiúra teszem, így azért mégis csak biztonságosabb, így most már fekete pulóverembe maradva fekszem vissza hozzá, nem távolodva el még mindig.*
- Én nem fázom, mivel a testem halott, de neked nem fog ártani. Pihenj, azt hiszem, hogy sok vért veszítettél. *sóhajtok is fel halkan, végigsimítva helyes arcán és hogyha elalszik, akkor vele maradok még egy ideig, az után pedig valószínűleg elhagyom ezt a helyet, hiszen a hajnal veszélyes rám... Ha pedig ébren marad még, akkor valószínűleg tovább beszélgetünk és miután a vérveszteség mégis segít neki elaludni, egy csók után tűnök el a közeléből.*

//Köszi a játékot! Smile //
Vissza az elejére Go down
Mathis Boll
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 415
Csatlakozás : 2011. Nov. 22.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jupiter háló
Üzenet : Ha hagyod, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok, akkor megtörténnek. És jól alakulnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Dec. 09 2012, 20:04

//NRT - Shalmira és Mathis - 2012.11.28.//

* Hihetetlen élmény ez most számomra, és minden bizonnyal, ha normális ember módjára viselkednék, akkor nem lennék itt, vagy ha mégis, azon volnék, távol tartsam magamtól ezt a lényt, nem pedig etessem. De én mégis így teszek, önszántamból, így veheti véremet újra és újra, de csak fordítok a helyzeten, hiszen túlságosan kezdem úgy érezni, elvadul a leányzó.. és ez számomra akár végzetes is lehet. Tanulja meg kezelni, muszáj lesz, és ha kell, én segítek neki, amiben csak tudok, de most inkább csak csókolni szeretném őt, még így, irtózatosan gyengén is, és bár nekem nincsenek olyasféle vágyaim, mint neki, de felfalnám, ha képes lennék rá. Iszonyúan durva ez az egész, de végül leáll, ő is a vérszívással, na meg a csókokkal is, amelyek számomra különös módon az elsők, de ezt nem áll szándékomban az orrára kötni.. idővel úgyis meg kell tudnia rólam mindent, de egyelőre hagy maradjak én is kissé inkognitóban. A vér jelenléte viszont zavaró lehet számára, és nem tagadom, nekem is furcsa, tehát csak mosolygok szavaira, bele sem merek gondolni, abból mi lenne.. s szépen felkelek mellőle, hogy rendbe szedjem magam. Ez kezdődik a gyógyítással, majd végül már félmeztelenül ácsorgom előtte, többnyire megtisztítva magam a vértől. Szavai meglepőek azért számomra, ilyen direkt bókot senkitől nem kaptam még. Bár Ginger próbálkozott, de az más. Vele barátok vagyunk, nem lehet több, de amiket Shalmira mond, igen is jól esnek! *
- Nem vagyok az a fajta, aki ezzel vissza él, vagy ilyesmi. A csajok többsége meg amúgy is a bunkó alakokat értékeli, én meg nem vagyok az. Nem túl bonyolult. * rázom meg fejem mosolyogva, majd ha nagyjából kész vagyok, vissza is kerülök mellé az ágyba. Bár teste tényleg hideg, az enyémmel ellentétben, de nem izgat, tulajdonképpen olyannyira fáradtnak érzem magam, hogy nem is nagyon érzékelem, csak saját szavaimat hallom. Egy kis puszit nyomok még pofijára ezek után, majd csak figyelem, mit tervez: kabátja rajtam landol, mire egy bágyadt mosolyt erőltetek helyes képemre. *
- Köszönöm. Bár amilyen hamar el fog nyomni az álom, szerintem már nem is fogom érzékelni egy idő után, hogy fázom.. majd legközelebb odafigyelünk. * motyogom orrom alatt, de érzem, pilláim nehezülnek, s még pár homályos kép ég retinámba a borostyán szempárról, majd mint akit elvágtak, úgy kerülök az álmok mezejére. Nem is ébredek fel valószínűleg reggelig, szóval lesz még egy utam innen vissza, a kastélyig. Rendbe kell szednem magam, és azt hiszem.. talán egyetlen barátommal, Gingerrel is beszélnem kellene erről az esetről. *

//én is köszönöm ^^//
Vissza az elejére Go down
Naomi Teigneux
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Sznob szépség
Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás : 2011. Aug. 29.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Destrukciós szakház
Üzenet : Nem tudsz úgy élni, hogy mindenkinek jó legyen. Élj úgy, hogy neked legyen a legjobb!


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák
TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Csüt. Dec. 20 2012, 20:18

//Káoszmágia 8. óra házi//

*Nem vagyok egy törzsvendég a fogadóban, ám most úgy érzem, mégis szükségem van egy italra, így be is nyitok. Késő délután van, de a nagy alkoholisták már ott ülnek a kocsmában, és bár most direkt nem vettem fel annyira feltűnő és szexi ruhákat, szűk, fekete farmeremmel, fekete bőrkabátommal és magas sarkú csizmámban még így is felfigyelnek rám, és utánam füttyentgetnek.*
- Rigó dugta az anyádat vagy kutyának nézel? Tapló… *szólok oda egy hangos bandának, majd nagy előkelően a pulthoz sétálok, és leülök. Nem vagyok egyedül, jobb oldalamon és a balomon is ül egy-egy ember, de velük most nem törődök. Rendelek egy tequila goldot, azt megiszom, majd ücsörgök kicsit, de ekkor megszólítanak.*
- Psszt! Te boszorkány vagy? *suttogja oda nekem a fickó, aki 29 év körüli lehet, és az alkoholszag csak úgy árad belőle, el is fintorodom kissé. Bólintva felelek neki, mire annak felcsillan a szeme.*
- Figyelj… elloptak tőlem valamit… egy igen csak értékes medált. A tolvajt kb. 20 perce a Cremus kastélynál láttam, szerintem ott lehet a búvóhelye. Derítsd ki, hol van a medálom! *kéri, de nekem nem tetszik túlzottan ez a feladat.*
- És nekem mi hasznom származna ebből? *nézek rá kétkedve, és keresztbe teszem a lábaimat.*
- Óó hát sok pénz! Rengeteg pénzt adok neked, ha információt szolgáltatsz a medál helyéről! Na, áll az alku? *kérdezi, és bár nincs szükségem a pénzre, de most vágyom valami kalandra, így bólintok, de nem vagyok hajlandó kezet fogni vele, a keze csupa piszok, a végén még elkapok valami nyavalyát tőle.*
- Oké. Ide jövök vissza, ha megvan a medál helye. *mondom, majd felállok, felhúzom a cipzárt a kabátomon, és kisétálok a fogadóból, majd elhoppanálok a Cremus kastélyig, ahol pálcámat elővéve nézelődni kezdek, keresem hol is lehet az a bizonyos tolvaj. Azonban ő vesz észre engem először, és már röpülök is hátra pár métert, hogy aztán cseppet sem kellemes módon landoljak a földön.*
- Te rohadék… *sziszegem, majd talpra szökkenek, és támadok. Ég felé emelem a kezemet, miközben két tenyerem össze van zárva, és egy hatalmas tőrre gondolok.*
~Armorum! Armorum! Armorum! Armorum! ~ *mondom ki párszor gondolatban az árnyfegyver varázsigéjét, majd eldobom a fegyvert, ám úgy tűnik, a másik varázsló, aki még közelebb áll hozzám korban, mint a fickó a fogadóban, tapasztalt varázsló, mert nem talál be a fegyver, ellenben ő rögtön támad is egy újabb varázslattal. Tűzlabdákkal támad, de mivel kell egy kis idő, hogy létrehozza azokat, nekem van kb. egy másodpercnyi időm, hogy védekezzek.*
- Ignis velius! *mondom ki a tűzburok varázsigéjét, miközben pálcámmal húzok egy egyenes vonalat magam előtt, amit aztán egy körben fejezek be. A tűzburok meg is jelenik körülöttem, és még épp időben, mert 5-5 tűzlabda már repül is felém, de mivel védve vagyok, ezért bajom nem lesz, sőt, a tűzburok hatótávolsága még nagyobb lesz, hisz pyromágiával támadtak rám. A másik szitkozódik kicsit, én pedig addig kihasználom, hogy én támadhatok, de ő nem.*
- Aerisiccus! *támadok rá a légszomj varázslattal, mitől fuldokolni is kezd, de csak kb fél percig, mert aztán helyrejön. Okos mágus, tudja, hogy lehet kijátszani az átkot… Na de eltűnik a pajzsom, és egy Sectumsempra mélyen fel is szántja a mellkasomat, és bár kabát meg alsóbb ruházat is volt rajtam, azért a vérem így is elkezd folyni, mire én felszisszenek, de igyekszem nem kimutatni a fájdalmaimat.*
- Crucio! *kínzom meg egy kicsit, és szerencsére sikeresen meglepem ezzel a varázslattal, összegörnyed, és fájdalmai vannak, de olyan erős mentális képességekkel rendelkezik, hogy megszakítja a kínzást, de még így is én vagyok lépéselőnyben, mert az előbb elejtette a pálcáját, így még van időm egy újabb támadásra.*
- Venaliter! Venaliter! *rohasztom le először az egyik kezét, majd az egyik combját is. Nem akarom megölni, bár ezzel a varázslattal akár meg is tehetném, de tudnom kell, hogy van a medál. Átfut az agyamon, hogy nem érdekel a srác a fogadóban és szimplán csak megölöm ezt a srácot, de mégsem teszem. Ellenfelem egyébként felüvölt fájdalmában, ahogy két említett testrésze lerohad, és ezt nekem szinte élvezet hallani. Még mindig vérzek, mentálisan és fizikailag is kezdek gyengülni, remélem, a másik most már feladja. Sajnos tévednem kell. Vércsápokat hoz létre, azzal próbál meg lefogni, ami egy ideig sikerül is neki, de aztán mivel már ő is legyengült, ezért egyszer csak eltűnnek a csápok.*
~Na jó, most lett elegem… kiszedem belőle az információt most már.~ *gondolom magamban, aztán pálcámat a másik fel irányítom.*
- Stipsos equinos! *mondom ki a varázsigét, mire a pálcámból előjön egy vörös fénygömb, és az belecsapódik a másikba. Az emelné a pálcáját, de most már tényleg megelégeltem ezt az egész párbaj dolgot.*
- Capitulatus! Incarcerandus! *nyitom ki ismét a számat, mire a pálcája elrepül, és meg is lesz szépen kötözve. *
- Mit akarsz tőlem egyáltalán? *kérdezi a srác, aki két perc leteltével belül öregedésbe kezd. Gyorsan ki kell szednem belőle az információt, mielőtt még az öregség miatt olyan feledékeny lesz, hogy azt is elfelejti.*
- Hol van a medál, amit egy 29 év körüli férfitól loptál? *teszem fel egyszerűen a kérdést, és remélhetőleg a srác belátja, jobban teszi, ha válaszol.*
- Az… elveszett barlangban van… a bejárattól néhány méterre egy lyukban a falon… *mondja gyenge hangon, én pedig biccentek, majd visszahoppanálok a fogadóhoz. Nem fogom megszűntetni a másikon a varázslatot, megérdemli a büntetését. Rendbe hozom magam valamelyest, begyógyítom a sebeimet, majd gyors léptekkel odamegyek a fogadóba a „megbízómhoz”.*
- Elveszett barlang. *csak ennyit mondok, a pontos fellelhetőségét nem árulom el neki, had keresgéljen csak. Dühös vagyok egyébként, fáradt, és már menni akarok erről a helyről.*
- Ó nagyon köszönöm! Tessék, itt az ígért pénz! *mondja, majd egy kisebb zsákban odanyújtja a pénzt, én pedig se szó se beszéd kitrappolok a fogadóból, és visszamegyek az iskolába. Nem tervezem, hogy a közeljövőben segítek valakinek, nem vagyok én ilyen segítőkész, Naomi Teigneux ezentúl csak magával foglalkozik, és önmagát segíti meg, ha arra van szükség.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Feb. 10 2013, 20:26

//NRT: Willow-Slash; 2013. 02. 10.//


*A fárasztó hét kemény munkája után, ami a többek közt a banda érdeke volt, most kicsit magammal is szeretnék foglalkozni. Lemegyek a kondiba, hogy egy kicsit megtornásztassam magam, bár rendszert szeretnék ebből, a héten erre sem volt időm, de most pótolok. Miután kellőképpen megmozgatom az izmaim, a könyvtárban kötök ki a hiányos jegyzeteimmel, hogy bővítsem őket néhány könyv segítségével, de a kezembe kerül egy fura könyv, amiben egy kastélyt említenek, innen nem is oly messze. Még hogy démonok, meg társai, hagyjuk már... Azért mindent én sem veszek be, amit egy könyvben leírnak, úgyhogy gyorsan a szobámban kötök ki, ahol kellőképpen felöltöm magamra szokásos öltözékem. Övemen ott lóg a pálcám és a késem, hogy meglegyen az alap biztonságtudat, majd a túlélőfelszereléssel, ami jelen pillanatban egy doboz cigi, és a gitárom, elindulok Seol felé. Nincs kedvem végigjárni az egész szigetet, na meg nem is tudom pontosan, hogy merre van, ezért a révészt arra kérem, hogy a sziget azon pontján tegyen ki, amelyik a legközelebb van a kastélyhoz. Így is történik, majd világító pálcám segítségével elég hamar megtalálom az elhagyatottnak tűnő romos épületet. Egyelőre nem érzem úgy, hogy kéne paráznom, úgyhogy fütyörészve járom körbe az épületet, egészen az ajtóig, hogy a "szellemek" értesüljenek jelenlétemről. Az ajtó elég rozoga, könnyen berúgható, így egy film jut eszembe, de csak azután török be, miután rágyújtok egy cigire.*
- This is MADNESS! *Hangzik el a kiáltás, majd egy nagy reccsenéssel szakad be az ajtó, mindezt pedig önelégült félmosollyal díjazom. Nem látok igazából semmi extrát, lényegében már megbántam, hogy erre pazarlom a drága időmet, de ha már itt vagyok, akkor zenélni is kéne egyet. A gitárom a nyakamban köt ki, és hamar meg is szólal, de csak lágy hangokat produkálok az erősítőm hiányában. Na de ez nem probléma, a visszhangzás tökéletes, így kellemes hangzást érek el. Szerintem ez az a hely, ahol végképp senkit sem fogok zavarni, max. egy-két patkányt, de azokat nem tudom sajnálni.*
Vissza az elejére Go down
Willow
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 91
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Feb. 18 2013, 21:03

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Mivel a Nap már elhagyta őrző helyét, az égboltot és átengedte azt a csillagoknak és a Holdnak, így odakint sötét honol, akár csak a rég nem lakott Cremus kastélyban is. Ezt az éjszakát a szórakozásnak szentelem, és úgy is hiszem egészen mostanáig, hogy tökéletes lesz, de nem, mert valami gyereknek meg kell zavarnia mindebbe. Odafent vagyok, az emeleten és bár Slash nem szúrta ki rögtön, ha még pár métert befelé halad az ajtótól, jó pár hullát vehet észre, melyek egymás után, szinte az utat mutatják a felfelé vezető lépcső irányába, amelyen két halott szintén megtalálható. A vértócsák se maradhatnak el és ha esetleg megfigyeli őket a fiú, akkor csúnya sérüléseket is zúzódásokat vehet észre a kihűlt, hófehér testeken, amelyekben már nem maradt túl sok vér. Az út tehát felfelé tart, ott végig a szűk, sötét folyosón, egészen egy nagyon-nagyon régen nem használt fürdőszobáig, melynek közepén egy kád található, körülötte pedig halott tetemek… De hogy ki műve mindez, azt nem tudhatja még egyelőre, ugyanis engem nem lát, elrejtőztem a sötétségben, így csakis az elé táruló látvány az, melytől valószínűleg rosszul lehet, hiszen a kád tele van vérrel és a szagok se olyan kellemesek. Nem is értem, hogy egy kis taknyos hogy merészkedhet egyedül egy ilyen helyre, főleg, ha még fel is jön a szintre, ahol én is tartózkodom… Mindenesetre a gitár hangja eléggé bántja a fülemet, remélhetőleg nem fogja azt tovább piszkálni, mert félő, hogy összetöröm az este folyamán, ugyanis ha már így, önkéntesen besétált az én kis birtokomba – igen, mára az enyém lett, nincs mese -, akkor nem hagyhatom ki a szórakozásból, még rosszat tenne a hírnevemnek. Meglátjuk, hogy mit reagál majd erre az egészre, nem tudni, hogy látott-e már ilyet, én pedig türelmesen kivárok, időm, mint a tenger, tehát annak az esélye, hogy magától észrevegyen… pontosan nulla, tehát esélytelen. 300 év alatt megtanultam azért egy s mást… Ha nem akarom, hogy tudjanak jelenlétemről, akkor nem is fognak tudni, ez ennyire egyszerű. Mégis, ahogy telik az idő, tehát ha feljön és körbenéz, a háta mögül, majd maga elől, össze-vissza halk kuncogást hallhat, majd szinte őrült nevetést, mely egyszer halk, másszor hangosabb. Én volnék az, csak jelt adok arról, hogy a vadász is jelen van ám, most már tudhatja, és csak rajtam áll, hogy mikor fogok lecsapni rá, egyelőre csak játszadozom, az örökét annyira unalmas tud lenni, néha kijár nekünk is a szórakozás.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Feb. 20 2013, 20:09

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*A könyvben leírtak felkeltették a kíváncsiságom, már csak azért is, mert nem hiszem el, ami le van benne írva. Gyors szedelőzködést követően már a révész csónakjában ülök, aki a kastélyhoz lehető legközelebb pakol ki, én meg nem túl nehezen meg is találom az épületet. Érkezésem nem mondható csendesnek, hisz az sosem volt a lételemem, ezért fütyörészés és egy hatalmas reccsenést követve jutok be a romos épületbe, először felfele nézek, majd egy terem közepére sétálok, hogy gitározzak picit. F*sza ez a hely, lehetne itt klipet is forgatni. Egy kis ideig elvagyok, amikor valami fura szag csapja meg az orrom.*
~Dög!~ *Döbbenek rá magamban, talán valami állat lehet, úgyhogy el is hagynám az épületet, de most már a lábam elé nézek, nehogy előttem legyen, aztán belelépjek valami vad tetemébe. Gyanúm be is igazolódik, csak van egy bibi...ez nem döglött állat, ez egy ember. Sőt, ez sok-sok ember, legalábbis ezt látom, ahogy körbevillogok a pálcámmal.*
- Mi...az...isten.. *Gitáromat a vállamról a nyakamba akasztom, hogy bal kezembe a késem kerüljön elő, mert nem túl bizalomgerjesztő ez a sok hulla és vér. Fel nem fordulok, meg hasonló, mert láttam már hullát, sajnos gyártottam is, de ez azért sok. Engem viszont így is hajt a kíváncsiság, ezért gyújtok néhány tüzet, hogy jobban lássak, és valamilyen szinten biztonságba érezzem magam, mert megnyugtatnak a lángok.*
- Piroinito! Piroinito! *Hangzik a komoly hangom,és ennek hála két kisebb tűzforrás is keletkezik, egyik a lépcső alján, másik pedig a tetején. Így elég nagy terület kerül bevilágításra, és a fény csak további hullákat fed fel. A lépcső tele van, nagy a tolongás, úgyhogy inkább a korlát alsó peremén kapaszkodok fel az emeletre, ahol viszont csak egy szűk folyosó van, és néhány fáklya, ami a falat díszíti. Azokat is meggyújtom sorban, egészen egy bizonyos ajtóig, ahol a hosszú sor kanyarodik. Oda is bevilágítok, valami régi fürdőszoba lehet, és a kád..tele vérrel. Nem tudom, ki és miért művelhette ezt, de nekem ennyi elég, szóval vissza is fordulok, le a lépcsőn, de lefelé haladva érdekes hangok ütik meg a fülem.*
- Ez a konkrét csapda..*Mormogom magamban, miközben szaporázom a lépteimet, nem nehéz nekem a magasságom miatt. Nem érdekel már, hogy ez ki műve, és miért, de még mindig itt van, és nem akarok vele találkozni. Ezt a helyet viszont...ezt meg kéne pörkölni, ezért beállok az ajtóba, hogy még pár pillanatig tevékenykedjek.*
- Piroinito! *Célzom meg az egyik hullacsoportot, de mihamarabb el kellene tűnni innen, ha nem akarok a sorsukra jutni. Fiatal vagyok én még a halálhoz, és kellek a világnak.*
Vissza az elejére Go down
Willow
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 91
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Feb. 23 2013, 22:22

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Hogy jön ahhoz egy halandó, hogy megzavarja művemet? Épp a vacsorához készülődöm, de előtte még megmártóznék a vérfürdőmben is, de most, hogy itt van, maximum díszesítheti vérével az én csodálatos kis kádamat. Türelmesen várom meg, amíg felfelé sétál hozzám és már el is mosolyodom botor, gyermeteg gondolatain. Mily szórakoztatóak is ezek az emberek, főleg azok, akik azt hiszik, hogy a kezükben tartott varázsvesszővel halhatatlanok lehetnek. Egykor én is ezt hittem, úgy gondoltam, hogy a varázslat mindentől megvédhet és hát… erre a sorsra jutottam, melyet megtanultam értékelni és élni, most pedig már le nem cserélném, semmi pénzért se. De ezt vajon melyik Willow mondja? Az, aki szeretett ember lenni és boszorkány vagy inkább az őrült vámpír? Hát… nem túl nehéz eldönteni. Mindenesetre ahogy Slash megérkezik a fürdőbe, nem hagyom, hogy csak úgy távozzon innen, tehát se nem jut vissza a lépcsőig, se nem gyújt fel semmiféle hullákat sem, azok maradnak csak ott, nyugton, utat mutatva a további áldozatoknak, mivel hirtelen termek előtte és amelyik kezében a pálcája van, az már roppan is, így töröm el csuklóját, a pálcát pedig egy könnyed mozdulattal kapom ki kezéből és hajítom bele a vérrel teli kádba. Hosszú, fekete ruha van rajtam, mely dombközépig ér, dekoltázsom szépen látható, ahogy kecses testem is. Gyönyörű vagyok, ez nem kétség, fekete, térdig érő magassarkú csizmát viselek, ékszerek nuku, hajam pedig kibontva, szemeim körül pedig fekete smink van, tehát az összhatás nagyon is szép, de a gonoszság, ami belőlem árad, annál gyönyörűbb. Kezeimmel elkapom arcát, ezzel kényszerítve, hogy szemeimbe nézzen – bár szerintem ez automatikusan is meg fog történni -, majd már hallhatja is csilingelő, gonosz hangomat.*
- Nem fogsz megtámadni, elmenekülni és azt teszed, amit csak parancsolok neked! *természetesen az uralom képességét vetem be, így hát Slash nem fog tudni mit tenni ellenem. Csak egy elsős srác, nála erősebbeket is legyőztem már, így érezni fogja, hogy kötelessége azt tenni, amit én akarok, tehát se elfutni nem fog tudni, se pedig megtámadni és bármit is mondok, meg kell tennie.*
- Kérem a kezedet! *engedem is el, majd egy lépést hátrálok tőle, így nyújtom felé jobbomat, melybe ha belehelyezi valamelyik kezét, már a tőrre is pillantok, amit szintén ő fog.*
- Most pedig vágd meg szépen magad, szeretnélek megkóstolni. *mosolyodom is el igazán kedvesen és ha megteszi mindazt, amit kérek tőle – mert muszáj megtennie -, akkor valahol a keze vérezni is fog, én pedig szépen oda is hajolok, hogy fogaimat nem belemélyesztve a fiúba, kóstoljam meg vérét… Tehát semmiféle méreg nem kerül a szervezetébe, nincs endorfin, se más fájdalom, csakis akkora, amekkorát magának okozott a késével. Mindjárt kiderül, hogy milyen finom falat is érkezett ma ide hozzám.*

//Légyszi fogalmazd majd bele a hsz-be, hogy Slash milyen vérű (arany, félvér vagy sár), mert a vámpír szempontjából nem mindegy és úgy tudok reagálni rá. //

Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 24
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Feb. 24 2013, 13:29

//1. egyetemi Defenzív-offenzív mágia házi – 2. rész//


*Amióta megtudtam, hogy kit is kell keresnem, nem sok idő telik el az nélkül, hogy ne rajta és a küldetésemen járna az eszem. Tegnap előtt este kezdtem el a megfigyelést és szerencsére pár óra után ki is szúrtam a férfit, de nem voltam oly botor, hogy azonnal útjába álljak, kíváncsi voltam, hogy merre mászkál, mit csinál, így végül magára hagytam és a tegnapi nap is a keresésére indultam. Reggel betért a fogadóba egy kávéra, majd ez után telefonálgatott, szinte az egész délelőttjét a fogadóban töltötte, utána az étterem, majd különböző boltok következtek. Számomra eléggé egyértelmű, hogy miért cselekedett így, még több és több információra szeretett volna szert tenni. Viszont az én napom most érkezett el. Közeledik az ebédidő és mivel tegnap is 11 óra felé indult el a fogadóból, így nagyon remélem, hogy ma is hasonlóan fog cselekedni. Na de nem sietek el semmit, türelmesen várakozom a fogadótól pár méterre, egy saroknak dőlve, kezemben újsággal, tehát feltűnésmentesen, úgy hiszem. Lábaimon fekete sportcipő van, hosszú, fekete nadrággal, pulóverrel, illetve egy derékig érő kabát is van rajtam. Hajam kócos, arcom borostás, tehát minden átlagos rajtam, így ha esetleg már eddig ő is észrevett volna valamikor – ha már én vagyok az egyik magiszter nevelt fia, bizonyára érdekelhetem-, akkor most nem fogok szemet szúrni neki. Az idő telik, eléggé lassan, de 11 óra után pár perccel már meg is jelenik a fogadó ajtajában, így távozva onnan. Ugyanaz a pasas, akit leírtak nekem a boltosok és akit napok óta követtem, magas, barna cuccok, kopasz és a kezén ott a sebhely, tehát nem tévedhetek. Elmosolyodom kissé, majd pálcámat észrevétlenül irányítom magam felé. A tervet már jól kigondoltam, tehát nem kell most már semmin se agyalnom.*
- Magicus Combibo! *a pálcám lilás fényben felvillan egy kis időre, ezzel jelezve a sikeres alkalmazást, én pedig az újságot összegyűrve dobom azt be egy kukába, a pálcám elteszem, majd már sietősen indulok meg a férfi után, méghozzá úgy, hogy pont mögötte lépjek oda az étterem bejáratához, mintha én is oda tartottam volna, így amikor kezét a kilincsre teszi, én is így teszek. Hirtelen meglepetten néz rám, hogy mégis mit akarok, majd elfogja a szédülés, ahogy engem is egy pillanatra, így elmosolyodva nézek bele a szemeibe.*
- Mi… mit akarsz? Felőlem mehetsz előttem is, nekem ennyire nem sietős. *láthatóan a szédülést önmagának tudja be, nem annak, amit én tettem vele és ez jó jel, így végül elmosolyodva tolom be az ajtót, jelezve, hogy most egyikünk se fog bemenni az étterembe. Felvonja kissé szemöldökét, majd pálcáját előkapva egy számomra ismeretlen varázsigét mond ki, de természetesen semmi se történik, így előbb lepillant a kezében lévő varázsvesszőre, majd pedig rám.*
- Mi a… *kezdené, de én ekkor fogom meg erősebben karját, jelezve, hogy rám figyeljen.*
- Elvettem a varázserődet, teljesen… bár nem volt túl erős, de azért így mégis csak biztosabb nekem. *mosolyodom is el, mire láthatóan ijedtség fut végig a testén, az nélkül hasztalan ember, ahogy én is az lennék. Próbál azért védekezni, kezével támadni, varázsolgatni, de mindhiába, én pedig mivel nem szeretnék feltűnést kelteni, ezért csak szimplán a szemeibe nézek.*
- Most mindenféle feltűnés nélkül követni fogsz engem Cremus kastélyába! *láthatóan próbál ellenkezni, egész arcán látszik a dolog, de én csak eleresztem, majd lassan elindulok az említett hely felé, ahova kelletlenül, de ő is követni kezd. Egymás mellett bandukolunk hát, miközben jobban meg is nézem sebhelyes kezét, de nem kérdezek rá a dologra, annyira nem érdekel.*
- Mit akarsz tőlem? Nem tettem ellened semmit. *sziszegi is szavait, miközben én csak felé nézek, majd szemeim vadul meg is villannak a férfi irányába.*
- Oh, dehogynem. De ne aggódj, nemsokára csiripelni fogsz nekem. *elhúzza száját, ezzel jelezve, hogy szerinte biztosan nem így lesz, de én nem aggódom. A szuggesztió most is hatott, akkor is fog, ennyire egyszerű dolgom lesz – képzelem én, most… Nem beszélünk túl sokat az úton, így hamarosan a kastély elé érkezünk, amelynek ajtaját lazán kinyitom, majd a férfi hátára téve kezem tessékelem be magam előtt, majd pedig lefelé is mutatok a pince irányába.*
- Arra! *nem mozdulna, de egy erős lökésemnek hála máris megindul. Ne szórakozzon itt velem, mert megkeserüli, az biztos. Nem fogom lekötözni, így varázserő nélkül gyengébb nálam, hála vérfarkasságomnak… egyébként nem lenne biztos, hogy az, de így nem kell félnem semmitől se. Miután sikeresen leérünk a sötét, gyéren világított pincébe, becsapom magunk után annak ajtaját, majd a férfi torkát elkapva arcom felé irányítom arcát, hogy egymás szemeibe nézhessünk.*
- Most pedig csiripelj nekem! Miért kutatsz a Mysterio után? Ki küldött? *teszem is fel az első kérdéseimet, de láthatóan ellenkezik akaratommal… Hmm, a mentális erejére nem számítottam, így hát úgy látszik, más fajta eszközökhöz kell folyamodnom, így lököm a földre, mire ő felpattan és pálcáját ismét rám szegezve próbál támadni, de továbbra se történik semmi.*
- Nem mondok neked semmit! *böki is ki, mire én csak vállat vonok kissé, majd az én pálcámmal találhatja szemben magát.*
- Látom még mindig nem fogod fel, hogy nincs esélyed ellenem, a mágiád nem működik, már az én birtokomban van. De lássuk mit szólsz egy főbenjáró átokhoz, Crucio! *szavaim hallatán is megrémül a férfi, de nemsokára átélheti a kínok kínját. Nem érek rá egész nap ezzel szórakozni, tehát egyértelmű, hogy egy erős, tiltott mágiás varázslattal támadok rá, így téve kárt benne, egész testét kínozva, figyelve görnyedt, ordítozó alakját.*
- Elég volt, eressz! *fetreng a poros földön, de én továbbra is rajta tartva pálcámat figyelem szenvedését.*
- Amint megered a nyelved, elengedlek. De ne félj, akad még sok minden a tarsolyomban. *mosolyodom el bíztatóan, mire már a veríték is verni kezdi szerencsétlen, kopasz embert, majd végül zihálva bök ki pár szót.*
- Kém vagyok! Ide… küldtek, ez a feladatom. *hmm, ez már valami, de erre magam is rájöttem, nem véletlenül őt kaptam el. Mindenesetre ez felesleges szócséplés lenne.*
- Folytasd csak, és mondj valami olyat is, amit nem tudok! Ki küldött és miért? Vannak többen is? *na igen, akad bőven kérdésem, de hiába kínzom, nem igazán akar most mást mondani, így végül pálcámat leeresztem, ezzel szüntetve meg a varázslatot és túrok bele hajamba is. *
- Ez így elég unalmas, szórakozzunk másképp! *pálcámat bal kezemnek szegezem és már varázsolok is, nem törődve az előttem fetrengő, ziháló pasassal.*
- Flamma Tacturus! *ejtem is ki a varázsigét, mire kezem egy pillanatra felizzik, láthatóan vörösebb színt ölt, így pálcám elteszem övemhez, egyelőre nem lesz arra szükségem és jobb kezemmel a grabancánál fogva kapom el a pasast és tolom is neki arcának kezemet, mintha csak simogatni akarnám.*
- Áhhh, te állat, eressz el, ne csináld! *égett hús és bőr szagával keveredik a levegő és bár ő ellenkezne, képtelen leszedni engem magáról, mivel ahogy rúgni próbál, én rúgok, így törve el térdét és simogatom tovább, szedve le a bőrt testéről.*
- A kérdéseket tudod! Csiripelj vagy szétégetlek, szépen, lassan. *mosolyodom el, majd szemei is könnyezni kezdenek, arca vérezni és láthatóan meg is szólal most már.*
- Itt csak én vagyok, de több Feketemágus… Képzőt is megfigyelünk. A szervezet tudni akar mindent az iskolákról, a tanárokról, arról, hogy mit tanítanak ott, tényleg mindent. Az én dolgom az, hogy kiderítsem. *láthatóan úgy érzi, ennyi nekem elég, de mekkorát téved. Kezem nyakára siklik, így ordít fel, próbálva eltolni magát tőlem, de mindezt sikertelenül, így hamarosan folytatja is.*
- A szervezet neve az Exploratoris. Ez egy rejtett szervezet, mindenhol ott vannak és rengetegen vagyunk, esélyetek sincs. *köp is az arcomba, mire dühösen lököm le a földre, törlöm is le arcomat, majd végül meg is szüntetem a varázsigét.*
- Desiturus. *pálcám közben a kezemben van már természetesen, arcomat megtörlöm és végül fejemet is megcsóválom hozzá.*
- Ezt nem kellett volna, ugye tudod? Szóval nem mondasz többet? *kérdezek is rá még egyszer, mielőtt folytatnám a vallatást, és bár egész arca és nyaka vérzik, láthatóan megemberelte magát.*
- Derítsd ki mástól, ha ennyire érdekel, tőlem nem tudsz meg többet! *makacs, és láthatóan jól képzett, de mégis folyamatosan csiripelt nekem egy kicsit. Már nincs sok hátra, hogy mindent megtudjak róla, ideje hát egy kellemetlenebb varázslathoz fordulnom.*
- Te akartad… de amíg nem mondasz el nekem mindent, amit csak tudsz, addig folyamatosan eltűntetem egy-egy csontodat. Remélem tudod, hogy ez milyen következményekkel jár. *döntöm is meg fejemet és láthatóan ijedtté válik a kopasz tekintete, de nem mond mást, nem hisz nekem. Kezdetnek csak a bal lábszárcsontjára mutatok pálcámmal és szépen el is képzelem, hogy azt pusztítom el.*
- Ossis exitium! *a varázslat létrejön és pillanatok múlva tűnik el a csont a helyéről, majd omlanak össze a szövetek és következik az ordítás, a keserves fájdalom hangja, én pedig lassan leguggolok a pasas elé, onnan szólalok meg halkan, de mégis jól érthetően. *
- Szóval, mit kell még tudnom? *ő csak fejét rázza, hogy nem mond mást, de én csak a másik lábszárcsont felé irányítom pálcámat, ugyanúgy elképzelve a pusztító erőt, ahogy a csont eltűnik.*
- Ossis exitium! *a hatás ugyanaz, mint ami az előbb is volt, az ordítás hatalmas, ahogy most mindkét lábát próbálja markolászni a pasas, de mit ér vele? Semmi esélye sincsen, főleg így, varázserő nélkül, amit egy ideig még nem fog visszakapni, én meg aztán gondoskodni fogok róla, hogy véletlen se jusson vissza hozzá addig, amíg nem végeztünk, sőt, még az is előfordulhat, hogy az életének is véget vetek.*
- Tehát? *kérdezek rá ismét, miközben lassan az alkarcsont felé mutatok, ő pedig ijedten teszi háta mögé kezeit.* - Ugyan már, akad bőven csont rajtad, ki vagy nekem szolgáltatva. *kezdi felfogni, hogy mi a helyzet, így végül folytatja is lassan.*
- Mindig… mindig szervezünk találkozókat, ahol megosztjuk egymással azt, amit megtudtunk. Nagyjából negyed évente… *szemeim is felcsillannak, na, ez már érdekesen hangzik, így láthatóan pálcám mozdítom, hogy folytassa, de mintha elég lett volna neki az, amit mondott, én pedig végül combcsontját célzom meg, jobb lábán.*
- Ossis exitium! *jöhet a következő fájdalom és az ordítása már szinte zene füleimnek. Ahogy nézem, kitartó egy kémről van szó, de ő se bír mindent, így sírva kezd el már könyörögni nekem.*
- Kérlek, hagyj békén, elég volt, nagyon fáj! Velence, a kikötői szobor mellett lévő piros színű épület, 4-én, este 9 óra tájt… többet nem tudok neked mondani. Mindent elmondtam, esküszöm! *hmm, ez már igen. Tényleg elég sok mindent megtudtam neki hála már, de nekem ez még sajnos nem elég, így felkarcsontjához irányítom a pálcámat.*
- Ossis exitium! Mondd el a vezetőtők nevét is! *kérem is tőle mindezt, de ő csak fetreng, most már egyetlen, ép kezével próbálva menteni magát, de láthatóan már nem bírja sokáig a kínokat, nekem is le kéne állnom, de ezt még muszáj megtudnom, tudnom kell, hogy kit tegyek el láb alól!*
- Azt… azt én nem tudom, soha nem mondja el a nevét, esküszöm, hogy nem tudom, de ha ott lennék, meg tudnám mutatni. *reménysugár csillan végig arcán, hát igen, azt hiszi, hogy elengedem és majd pont oda viszem magammal, milyen botor.*
- Hülyének nézel? Rögtön felfednél! *kelek is fel, majd végül fáradtan nézek végig ismét rajta.*
- Majd inkább megkeresem én azt a vezetőt és ne aggódj, ő se jár sokkal jobban nálad. *mosolyodom is el, végül pálcámmal felé suhintok és már jöhet is a végső döfés.*
- Avada kedavra! *a zöld fény beteríti a szobát, majd halkan koppan a koponya, így az agyon kínzott test is kilehelheti a lelkét.* - Még szívességet tettem neked, örülhetnél! *fordítok is hátat a holttestnek, azt hiszem, hogy itt már nincs több dolgom. Nem hiszem, hogy itt megtalálhatnák a testét, de jobb, ha biztosra megyek, így az ajtót kinyitom, majd még pálcámmal intek a tetem felé.*
- Piroinito! *a tűz beteríti a halottat, és hamarosan már lángolni is kezd a pince ezen része. Nem várom meg a további szagokat, biztos vagyok az eredményben. Becsapom magam mögött a pince ajtaját, majd kisétálva a Cremus kastélyból hagyom magára a halottat és térek vissza a szakházamhoz. Úgy tűnik, hogy keddig várnom kell, nincs mese. Sajnálom, hogy nem tudom ma elintézni az egész szervezetet – vagy legalább a vezetőjüket -, de nincs mese, türelmesnek kell lennem… De legalább ez a kopasz pasas nem fog tovább itt szaglászni, úgy érzem, hogy a mai napot sikeresnek tudhatom be, de egy fürdés és egy alvás rám férne, eléggé kimerültem.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Kedd Feb. 26 2013, 01:25

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Arra így hamar sikerül rádöbbenni, hogy nem vagyok a legjobb helyen, sőt, talán a legrosszabb helyen vagyok. Egy darabig reménykedek, hogy nincs már itt, aki ezt a sok hullát idehozta, és ebben a tudatban kapaszkodok fel a korláton, egészen az emeletig, ahol egy fürdőszobába keveredek be. Nem látok asok esélyt arra, hogy a kád borral van teli, és ahogy hallom, itt van még a mumus is, szóval úgy döntök, lelécelek innen. Már az elején le kellett volna lépnem. Hirtelen jött terveim közt szerepel az is, hogy picit odapörkölök a helynek, de mindez kudarcba fullad már az elején, mert még ki sem jutok a helyiségből, előttem terem a sötétből valami nő, én pedig épp hogy el tudom fojtani az ordítást.*
~Ribanc!~ *Az első gondolat, ami megfordul a fejemben, amint eltöri a csuklóm. Szám már meg is formálja a szavakat, de mégsem mondom ki. A következő pillanatban egy csobbanásra leszek figyelmes, ekkor veszem észre, hogy törött kezemben már nincs ott a pálcám. Ez a hárpia belehajította a kádba, na nagyszerű. A csuklóm viszont kegyetlenül fáj, pont ezt kellett neki eltörni...én ebből élek, mi lesz így velem? Jóformán rá se pillantok, amíg rá nem kényszerít a hideg kezeivel, és csak ekkor nézek a szemébe...a szürke szemébe. Mi lehet ez? Csak nem egy..vámpír? Egy fej fokhagyma, és egy kereszt, mit megadnék én most ezekért.*
- Dögölj meg! *Válaszolok összeszorított fogakkal a parancsolgatására, de valamilyen oknál fogva mégiscsak engedelmeskedek, mi a szösz, manipulál? Jobb kezemet nyújtom felé, amelyiket sikeresen eltörte, majd egy újabb utasítást kivetően ejtek egy kisebb sebet az alkaromon. Nem is értem, milyen vámpír az ilyen, aki nem harap, hanem előre sebet vágat. Fogfájós, vagy mi a franc..*
- Nesze neked félvér! ~Kóstolgatnád anyukádat!~ *Kezdem azt érezni, hogy jobban járok, ha nem mondok ki minden egyes gondolatot, szóval van azért, amit magamban tartok. Valahogy meg is kéne lógni innen, de hogyan? Ha nem próbálkozok, akkor úgy végezhetem, mint a többi itt körben. Ha meg rosszul sül el a dolog, akkor is. Mi van akkor, ha egy gyors mozdulattal elvágnám a torkát? Számít egy seb ezeknek? Vagy...együtt működök vele, elvégre a szavak embere vagyok, a nők pedig mindig díjazzák a kedves szavakat, még ha nem is mondják ki.*
- Egy ilyen szépség nem talált magának jobb hobbit? *Kérdezem végül, kicsit sziszegve a csuklóm miatt, de egy próbát még ez is megér. Lehet, hogy őrült vagyok, de őrülten szeretek élni, és ahhoz el kéne innen szökni. A szabadulásnak pedig jelenleg egyetlen módját látom, amit egy szokásos, de azért általam jól előadott bókkal próbálok elkezdeni.*
Vissza az elejére Go down
Willow
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 91
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Kedd Feb. 26 2013, 17:47

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Semmi humorom megválni tőle, ha már így belesétált a csapdámba és volt oly botor, hogy Cremus kastélyát választotta a mai estére. Nem is értem ezeket a gyerekeket, olyan bátraknak hiszik magukat, de amint letörik a szarvuk, már sírva futkosnak anyuci szoknyája alá. Elé kerülök hát hihetetlen, vámpír sebességemmel és töröm is el csuklóját, mely meglepő módon nem olyan reakciót vált ki belőle, mint amit gondoltam.*
- Nocsak, valaki bírja a fájdalmat? *és egy erős pofont is kap tőlem, amit jobb orcáján érezhet meg, és bizonyára nyoma is marad, kissé pedig ajkánál is fel fog szakadni a bőr.* - És még egy ribancozás és a többi végtagodat is eltöröm! *villannak meg szürkés-zöldes szemeim, mivel talán nem tudja, de én képes vagyok olvasni az emberek gondolataiban, így ezt nem fogom csak úgy szó nélkül eltűrni. A pálca idő közben a kádba kerül, én pedig magam felé irányítom Slash tekintetét és már ki is mondom neki a parancsot, tehát se most, se később a mai nap folyamán nem fog tudni sehogy se rám támadni, engedelmeskedni fog és a menekülés ötletét is csak max gondolatban vetheti fel, mert lábai nem fognak neki engedelmeskedni.*
- Fokhagyma és kereszt? Te tényleg ennyire szánalmas vagy? Nem egy filmben vagy kisfiú, hanem a valóságban. *ezek számomra nem ártanak, tehát jobb, ha tudja, mindenesetre most már elmosolyodom a kis harapós szavakon, szinte lepereg rólam, nem izgat, de kezét erősen fogom meg, hogy biztosan fájjon neki, hiszen most törtem el a csuklóját, akármeddig nem bírhatja a fájdalom elviselését és amikor látom, hogy csak alig vágná meg magát, ráfogok bal kezére és bizony mélyebb sebet ejtek jobb karján.*
- Tudod, így élvezetesebb… a vámpír lét is unalmassá válik az évszázadok során. *mondom is el neki ezt a kis információt, ezzel jelezve, hogy elég öreg vagyok már ahhoz, hogy szórakozzanak velem, végül meg is kóstolom, de amikor megérzem, hogy csak félvér, elhúzom számat is, majd végül a szemeibe is tekintek.*
- Az előbb még a harapásomra vágytál, tudod te egyáltalán, hogy mivel jár az? *kérdezem most már kissé csevegőbb hangon, a bókra pedig semmiféle reakciót nem kap tőlem. Eleresztem törött kezét, majd végigsimítok csinos kis pofiján.*
- Ha megharaplak, a testedbe endorfin kerül, amely olyan csodálatos érzés egy embernek, hogy még az orgazmus is piskóta lesz hozzá képest és vonzódni fogsz hozzám, egy ideig persze. Ezt szeretnéd, Slash? *fogom meg ismét a torkát, de most csak finoman, úgy vizslatva pofiját, várva tőle egy őszinte kis választ, miközben ki is villantom hegyes fogaimat. Ő dönt, legalábbis egyelőre meghagyom ebben a hitben, aztán majd kiderül, hogy miként folytatódik tovább az éjszaka, egyelőre ráérünk… én eddig élvezem a társaságot.*

Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szer. Feb. 27 2013, 18:22

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Nem tudok egyből meglógni innen, és egy hullaégetőt csinálni a helyből, mert megfordulásomkor valaki előttem terem, teleportált, vagy mi a franc, én nem tudom, de hogy a kezem fáj, abban biztos vagyok. Az örömöt mégsem adom meg neki, nem fogok itt kiabálni, mint valami ötéves, csak gondolatban mondok rá ezt-azt, és hát vagy tud szájról olvasni, vagy belelát a fejembe.*
- Többek közt..*Válaszolok még a pofon előtt, aminek hatására fejem kicsit elbillen, na meg a vér ízét is megérzem, de az első, amit megvizsgálok, az a PC-m, szerencsére a helyén van. Szavaira csak megforgatom a szemem, nem mondok erre inkább semmit, sőt, nem is gondolok. Semmire sem szabad gondolnom. És milyen jó, hogy pont ilyenkor jutnak eszembe emlékképek a király életemből, tényleg, jobbkor nem is jöhetnének. Pálcám landol a kádban, amit én csak hallok, és nem látok, mivel tekintetem erőszaknak hála az arcára szegeződik.*
- Nem, a szánalmas az nincs a listámon..*A fokhagyma meg a kereszt pedig a grillezéshez kell, igen ez az, minden hülyeségre kell gondolnom, mert ez tuti belelát a fejembe. Tört csuklómat erősebben szorítja, de akkor sem állhatok neki kiabálni, tűröm a dolgot magamba fojtva. Kemény vagy Slash, nem állsz neki siránkozni, az nem a te műfajod. Nem tetszik neki az sem, ahogy vágok, ezért mélyebb sebet ejt az alkarom felső felén. Milyen jó, hogy ő ezen szórakozik, pszichopata..akarom mondani bájos nőszemély.*
- Ajha, ahhoz képest elég jól tartod magad.. *Vágok vissza neki, ennél már csak az ütne nagyobbat, ha kiderülne, hogy szűz. Na akkor aztán néznék, kizárt, hogy néhány száz év alatt nem talált magának valakit. Na de nem ez a lényeg, hanem az, hogy megízleli a vérem, és hát válogatósnak tűnik.*
- Dehogy vágyok én rá..Amúgy nem ízlek? *Még hogy arra vágyok, na ne vicceljen, valamit nagyon benézett. Az hiányozna még, hogy megharapjon, főleg azok után, amiket elmagyaráz nekem a következményekről.*
- Nem. Az az igazság, hogy nem szokásom nők után futkosni, jobban szeretem fordítva. *Na persze nem rá gondolok, és nem ez a valódi ok, amiért nem kell nekem az a cucc, ami a vérembe kerül. Minél hamarabb le kéne lépnem, ráadásul ott van nekem Mia, inkább hozzá vonzódnék, mint az előttem állóhoz. Közben végig a szemeibe nézek, ennek oka, hogy a torkomra tapasztja a kezeit, és az, hogy nem félek tőle. Ha megölne, se félnék.*
- Na és ki vagy te? Vámpírléted előtt is ilyen voltál? *Jó lenne legalább a nevét tudni annak, aki terrorizál, aztán még választási lehetőséget is kínál nekem. Na meg az is érdekel, hogy mi az oka ennek a szadista hajlamnak. Lehet, hogy emberként is ilyen volt, de az is lehet, hogy ilyen a vér hatása.*
Vissza az elejére Go down
Willow
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 91
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Márc. 02 2013, 19:09

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Még csak az kellene, hogy ez az édes kisfiú kicsússzon a kezeim közül és megússza azt, hogy megzavarta a fürdőzésemet, illetve a lakmározásomat. Ő is a részese lehet ennek a csodának, de előtte egy kis fájdalmat kell kibírnia, ugyanis csuklója törik, pálcája pedig már a kádamba is kerül, ahol majd talán meg is mártózom a mai napon, ha nem megy el tőle a kedvem, még meglátjuk, miként döntök. A pofon viszont kijár neki undorító gondolatai miatt, engem csak ne ribancozzon le senki, okot nem adtam rá. Vámpír vagyok, egy vadász lény, ilye na természetem, ezzel tisztában lehetne ő is… Csuklóját elkapva szorítom meg, érezze csak a fájdalmat és amikor megvágja magát, teszek róla, hogy mélyebben hatoljon át a húson az a penge, ne csak éppen hogy, mégis mit gondolt, csak karcolást kérek tőle? Miután tehát vére kiserken, meg is nyalom sebét, nem foglalkozva felesleges szövegelésével, ugyanis hidegen hagy az, hogy mit gondol, így ízlelem meg, de nem igazán azt kapom, amire számítottam, sokkal jobban örültem volna egy tiszta vérűnek, de most ezek szerint ezzel kell beérnem. *
- Nem szeretem a félvéreket, jobb a tiszta vérűekből inni, ne tudd meg, mennyivel ízletesebbek. *csillannak meg szép szemeim. Teljes beleéléssel mondom ki e szavakat, talán kissé ijesztően is hathat mindez, de hát a vér lételemem, egyértelműen tisztelem, de nem az embert, akiből származik, azok csak vértasakok… Úgy hiszem, hogy nincs tisztában a harapásom erejével, így el is mesélem neki, de láthatóan nem örül annak, amit hall, érzékelem ám belőle és még egy lány nevét is ki tudom szedni a fejéből.*
- Hmm, Mia… szóval hozzá akarsz vonzódni? Hát jó. *döntöm is meg fejemet, majd hallva a további kérdéseit már semmit se felelek neki, hanem hirtelen termek mögötte, majd szorítom hátra a fejét, testét testemhez vonom és már éles fogaim nyakába is vájnak, gyorsan hatolva át a húson, majd a vére is kiserken… Eleinte a fájdalmat érzi csak, majd minden egyes csepp vérét, ami szervezetembe kerül, méghozzá gyors sebességgel, de a mérgem is belé szivárog, így átveheti a fájdalom helyét a csoda, az endorfin hatása, ahogy egyre jobban érzi magát, valóban jobban, mint egy orgazmusnál és már nem is akar annyira elmenni tőlem… nem akarja elkerülni a társaságom, szeretne a kedvemben járni, tetszem neki és bár szeretheti továbbra is azt a Miát, engem is nagyon-nagyon vonzónak fog találni és nem akarja majd, hogy abbahagyjam a vérének szívását, ezzel a méreg áramlását, de jó pár korty után mégis megteszem, le se nyalva a vért a harapás helyéről, így felsőjét is kissé összevérzi majd, ha minden igaz, én pedig már elé teremve nézek bele szemeibe, ismét az uralom képességét használva.*
- Vetkőzz le! Boxerig… de gyorsan. *adom is ki az utasításokat, nem törődve azzal, hogy mire gondolhat, esetleg megijed, mert fontos neki a lány, ellenkezni nem tud. A mérgem benne, teste pedig lényegesen gyengébb, hála annak, hogy vérét vettem, nem is kis adagban, szóval szerintem a szédülés is elfogja pillanatokon belül, én viszont vérző ajkakkal türelmesen várom, hogy kövesse parancsomat és tovább haladhassunk. Talán még kellemessé tehetjük ezt az estét egymás számára, meglátjuk. *

Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Márc. 03 2013, 04:25

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Törött csuklóval, vérző karral állok szemben egy vámpírral, messze a francba, ahol senki se keresne, ráadásul még hideg is van. Hát nem pont egy ideális vasárnap este, az fix, szóval kénytelen leszek fékezni a gondolataimat, na meg a számat, hogyha élve meg akarom úszni ezt a dolgot, és nem akarok a hulla szőnyeg részese lenni. Közben mondok mindenfélét, bár kérdéses, hogy ezzel őt akarom puhítani, vagy az én nyugalmamat szolgálják, magam sem tudom, talán mindkettő. Véremet is megkóstolja, de nem ízlik neki, ez talán jó jel a számomra, ha nem vagyok olyan fincsi, akkor lehet, megúszom az este további részét.*
- Igazán sajnálom, ez esetben szívesen elmennék, hogy hozzak magam helyett valaki mást, mit szólsz? *Furcsa az a fanatikusság a szemében, sőt, egyenesen őrült pillantásnak nevezném. Na de még szerencse, hogy apám nem egy aranyvérű nőbe zúgott bele, akkor lenne most igazán para. Egyelőre nem aggódok sem a harapástól, sem az endorfinjától, mert ha nem ízlek neki, akkor miért is harapna meg?*
- Úgy van, senki máshoz, szóval örülnék, ha a helyén maradna a vérem. *Jelentem is ki, de rá kell jönnöm, hogy az ez este még mindig nem az én örömömet szolgálja, mert pillanatokon belül kerül közel hozzám, és a hátamon levő gitáromhoz, majd érzem a fogait a nyakamban, minek hirtelen hatására reflexből majdnem belevágom a kést a gyomrába, de rá kell döbbennem, hogy ezzel talán csak a saját síromat ásnám meg. Kitudja, mennyire használ ezek ellen az ilyesmi...De..álljunk meg egy szóra, itt valami nem stimmel, miért kezdem én érdekesen érezni magam? Na meg a nagyfőnök is kezd rakoncátlankodni, ez így nem lesz jó, nagyon nem. De nem tudok tenni ellene, ritka pillanat, de úgy érzem, totál ki vagyok szolgáltatva: olvas a gondolataimban, irányítja a cselekedeteim, most meg hirtelen kezd megtetszeni is...mondjuk elég jó mellei vannak. Ha vége a harapásnak, és előttem van, helyre teszem a késem, nem akarom én őt bántani, majd a friss seben húzom végig a tenyerem, letörölve így a vért.*
- Sztriptízzel, vagy anélkül? *Kérdem is meg, hogyan látná szívesebben, majd ahogy választja, úgy kerülnek le rólam a ruhadarabok, először a gitáromat támasztom a falnak, majd félkézzel leügyködöm magamról a dzsekit és a kabátot, azután következik a fehér pólóm, amin egy rockzenésznek három igazán fontos gondolat szerepel, hát asszem a rock és a drog meg volt mára, és a harmadikat is egyre jobban el tudnám képzelni vele. Pengetőkkel teli övemet is kikapcsolom, majd cipőim lerúgása után lecsúszik a nadrágom is a helyéről. Basszus! Hideg van, ilyenkor lehet jó hájasnak lenni, akkor talán nem fáznék ennyire, de hát én ahelyett izmos vagyok, amit láthat a vámpír is, és azt is, hogyan fut át rajtam a hideg, libabőrt hagyva maga után.*
- Aha, és akkor most mi a szitu? *Pillantok rá kérdőn, azt már inkább meg sem említem, hogy vendégfogadásnál illene bekapcsolni a fűtést, pláne, hogyha le akarja vetkőztetni a vendéget.*
Vissza az elejére Go down
Willow
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 91
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Márc. 03 2013, 21:06

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Nem örülök neki, hogy csak egy félvér tévedt ide, bár ezt ránézésre is igazán megmondhattam volna. Azok a tisztavérűek rendesen fent hordják az orrukat, olyan kifinomultak, ellentétben Slash-el. Na de mindegy is, azért még jól fogunk mi ma szórakozni, úgy hiszem, majd meglátjuk, hogy mi szól a Willow-féle estéhez.*
- Igazán jó ajánlat, de ha akarnék, tudnék magamnak mást is keríteni, de most mégis téged akarlak, bármennyire is szomorú ez a számodra. *döntöm is meg a fejemet kissé, majd végül elmosolyodom a Miás dolgokon. Nem bukom kisfiúkra, tehát bár ő ezt nem tudja még, nem kell tőlem félnie, attól, hogy megerőszakolom a mérgem segítségével vagy elveszem a kis szerelmétől… én az érett férfiakat szeretem, a többit meghagyom Victoriának, úgy tudom, hogy ő szórakozott már el diák fiúkkal. A vért viszont egyre jobban kívánom, mert a hullák itt mind muglik körülöttünk, azoknál pedig a félvérek is jobbak, így kerülök mögé és harapom is meg nyakát. Ha akarná se tudnám belém vágni a kést, max keze indulna meg, de le is állna, ugyanis megparancsoltam már neki, hogy nem támadhat rám, ez egész napra szól, amíg velem van, tehát képtelen lenne belém vágni bármit is, ezt talán fel kellene fognia, mindenesetre vére belém szivárog, mérgem pedig ő belé, így nemsokára már el is eresztem és elé kerülve nézek végig rajta egy rövidke időre és szólítom is fel vetkőzésre. Szórakozzunk egy kicsit, miért ne?*
- Nem kell itt a majmos játék, amúgy se izgulok 16 évesekre. *igen, tudom a korán, tehát engem aztán nem fog felingerelni egy ilyen kidolgozatlan test, még bőven van hova fejlődnie. Tehát végig is figyelem, amíg levetkőzik előttem, majd amikor már csak a boxer van rajta és látom rajta, hogy mennyire fázik, kezét elkapva – a töröttet természetesen –, kezdem el húzni a kád felé.*
- Had melegítselek fel egy kicsikét. Csüccsenj bele! *természetesen még mindig engedelmeskednie kell nekem, így hát a következő lépés a friss vérben való fürdés… a halottakat láthatja, akik már nem élnek, de a testüket oly sokáig életben tartó vér most a kádban gyűlt össze, ahogy a pálca is, amit még mindig nem használhat… Szóval eléggé gusztustalan a dolog, nem hiszem, hogy bármit bírna, amit csak teszek vele, meglátjuk, hogy milyenek az idegei, mindenesetre ha belefekszik a kádba – mert ugye muszáj neki -, akkor az egyik asztalhoz sétálok, ahonnan hamarosan egy éles kést felvéve indulok meg Slash felé… oh, még csak most kezdődik az igazi buli.*

Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Kedd Márc. 05 2013, 21:18

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Próbálom magam kivágni a helyzetből, és nagyjából sikerül elterelni a gondolataimat is, na nem száz százalékban, de alakul a dolog. Reményt ad még az is, hogy nem kedveli túlzottan a vérem, és én ismét bepróbálkozok, de hát megint nem jön be.*
- A szomorú az más dolog. Ez inkább..kellemetlen. *Húzom is el számat, miközben végigfut a fejemben Mia is, és ezt az információt sikeresen kiolvassa a gondolataimból, de én próbálkozok most is másra gondolni, bár ez csak addig tart, amíg bele nem mélyeszti a fogait a nyakamba, minek hatására eléggé megfeszül minden izmom, de aztán kellemes érzés kap el, nem is értem, hogy miért, és hogyan működik ez, de még jobban úgy érzem, hogy engedelmeskednem kell neki, szóval a vetkőzésre felajánlok két alternatívát, erre a kedvességemet bunkózással köszöni meg.*
- Kár, mert én bukom a tapasztalt nőkre. *Jelentem is ki, bár inkább az endorfin, vagy mi a franc, beszél belőlem, minthogy a józan Slash. Szóval ruháim lekerülnek, így kezdek el fázni elég rendesen, amire egy újabb, visszautasíthatatlan ajánlatot, pontosabban utasítást kapok. Törött csuklómnál fogva húz a kád felé, és mivel eléggé fáj, én nem ellenkezek, hanem nekilódulok, de most már egy "Áhh" hanggal egybekötött sziszegés is jelzi a fájdalmam. De hogy ebbe üljek bele, na ne vicceljünk már, kezd sok lenni.*
- Fűtött? *Kérdezek rá, miközben akaratom ellenére is belemászok a vérrel teli kádba, amiben pálcám is van, de ez már kezdi kiütni a biztosítékot nálam, ritka eset, de ez a hárpi...akarom mondani nőszemély kezdi elérni. Úgy érzem, kezdek fehéredni, amikor már a kádban ülök, szóval valami jó dolgokra kéne gondolni. Például a tegnapi fellépés, az jó volt, na meg a régi Los Angeles-i kocsmakoncertek, utána a csajokkal, azok is szép emlékek a számomra, hiába voltam utcagyerek. De erőm egyre kezd elhagyni, elborul a kép, és lecsúszok a vér alá. Elájultam, szóval számomra itt a vég nagy valószínűséggel, mert csak a vámpír menthetne ki innen, senki más, de hogy őszinte legyek, ezt az alternatívát nagyon is kétlem. Pedig milyen fiatal vagyok még a halálhoz, és még csak végrendeletet sem írtam, meg hasonlók, nem fair ez a sorstól, többre vagyok én hivatott.*
Vissza az elejére Go down
Willow
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 91
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- jelenlét
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Márc. 10 2013, 13:10

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Ahogy érzékelem, ez a kisfiú azt hiszi magáról, hogy kemény legény, de nem aggódom egy pillanatra se, volt már részem ilyesmiben. Csak az bántja kicsinyke lelkem, hogy Demetrius alkot kötött Siderissel… nem ölhetem meg egyik Mysterios diákot sem… de túlélem, azért mindent, hogy Darius halálában is halott marad, legalábbis egy jó ideig még biztosan, Demetrius ellen pedig amúgy se lázadnék. Igen, még mindig nagyon fontos nekem a férfi, hiába utasít vissza, hiába tudom, hogy ő is egy diáklánnyal játszadozgat, de az a lány nem halhatatlan, velem ellentétben, én pedig türelmes vagyok. Fogaimat bele is mélyesztem Slash nyakába, majd jó pár korty vér után engedem csak el, elmosolyodva botor kis szavain.*
- Akkor keress magadnak másik tapasztalt nőt. *hangzik is a válaszom, majd kezét elkapva húzom is a kád felé, ahova bele kéne feküdnie. A vetkőzés már megtörtént, tehát a boxerén kívül más nem lesz véres, csak a teste, de az úgy kellemes, úgy érzem. *
- Mint látod, elég friss, tehát fázni nem fogsz benne. *felelek is kérdésére halkan felnevetve, így mutatok körbe a halott embereken, kik többé már nem mozdulnak, de vérük tényleg kellemes melegséget nyújt a fiúnak, amint beleül a kádba és ez után pedig… *
~ Eddig bírta… szánalmas. ~ *sóhajtok is fel, hagyva, hogy a vér alá merüljön és csak pár másodperc múlva húzom ki onnan hajánál fogva, majd támasztom úgy, hogy ne zúgjon bele még egyszer, ha lehetséges. Mivel ezek szerint Slash-től ennyire számíthattam, így már a késnek sincs túl sok haszna, de azért megkóstolom a koktélomat, tehát mellkasát meg is vágom, elég mélyen és vére a kádba is folyik, én pedig nem vagyok rest jó pár üveget megtölteni ezzel a kevert vérrel, tehát el is kezdem belemeríteni az üvegeket, amelyeket félre is teszek magamnak a későbbiekre. Most nem kóstolom meg, jó lesz az nappal, amikor úgyse tudok mást csinálni és talán még Demetrius is kap majd egy üveggel tőlem. *
- Veled meg mihez kezdjek? *miután végeztem, végignézek ismét az ájult testen, majd egyszerűen mögé lépek és hagyok számára egy kis emléket, így alkarjába bele is vések egy nevet: „Willow”. Tehát tudni fogja, hogy ki vagyok én és emlékezni is fog rám. Nem ízlett annyira a vére, hogy többet vegyek el belőle, tehát csak a mellkasából szivárgó vértől gyengül a továbbiakban, meg a körülötte lévő dolgokból, de talán a kastélyt nem fogja felgyújtani, ez Mystral tulajdona és szerintem nagyon is megrónák érte a tanárai, ha ilyet tenne. Nem tudom, hogy mikor ébred fel, de akkor én már nem leszek itt, tehát saját kis palackjaimmal együtt távozom, magam mögött hagyva a hullákat, a vérrel teli kádat, benne a fiúval és természetesen a pálcájával. Talán legközelebb izgalmasabban töltjük majd el együtt az időt, de nekem egyelőre elég volt a társasága, nincs kedvem itt ébresztgetni… *

//Köszi a játékot! Smile //

Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Márc. 10 2013, 21:03

//NRT: Willow-Slash - 2013.02.10.//


*Azért elég rendesen veszélyben érzem a drága életem, hisz itt ez a rakás hulla, meg a vámpír, ráadásul a legrosszabb, hogy tehetetlen vagyok ellene. Jobb csuklóm hiányában fizikailag is, na meg a pálcám is ki van húzva a lehetőségek közül, mert az a kádban van. Ráadásul még engedelmeskednem is kell, mert valahogy képes erre rávenni, akárcsak olvasni a gondolataimban. Elkerülnöm sem sikerül a helyzetet, hogy igyon belőlem, így a nő megfoszt némi véremtől, minek aztán pozitív hatását is érzem. Parancsának hála vetkőzni is elkezdek, de közben is megesik néhány szó.*
- Ahhoz el kell engedned! *Próbálkozok ismételten, de rá kellene már jönnöm, hogy mindez reménytelen, szóval dideregve állok előtte, egy szál alsógatyában, de nem sokáig, mert nagy fájdalmak árán a kádban kötök ki, és nálam itt van a tetőpont. A sok kellemetlen hatás miatt arcom színe holt fehérbe megy át, szemem is lecsukódik, na nem haltam meg, csak elájultam. A vérrel telt kádban is elmerülök, ahol el is töltök egy kis időt, majd a következő dolog, amit megérzek, az a hajam húzása, mert jobb módját nem találta annak, hogy kiszedjen innen. Bár nagyjából érzékelem, hogy mi történik körülöttem, annyira offon vagyok, hogy szemeim nem nyílnak ki, és túl sok életjelet sem adok. Ismét belém hatol a kés, de most már nem a karomnál, hanem egyenesen a mellkasomnál, bár egyelőre fogalmam sincs a seb méreteiről, csak egyre rosszabbul érzem magam, és ismét emlékezetemet vesztem, hála az újabb sebnek, és vérveszteségnek. Egy kis idő múlva térek csak magamhoz, amikor már a szemeim is kinyílnak, nem tudom, mennyi idő telhetett el, de a vér jóval hűvösebb, mint amikor belemásztam. A vámpír sincs itt, de a bal karomon, amely korábban érintetlen volt, fájdalmat érzek, és ahogy kiveszem a vérből, úgy tisztulnak le a betűk szépen lassan. Willow? Talán ez a neve, de nem is ezzel foglalkozok most, hanem valahogy vissza kellene jutnom a Mysterioba. A kád alján tapogatva megtalálom a pálcám, majd azzal együtt mászok ki, hogy felszenvedjem magamra a ruháimat félkézzel. Valahogy levenni könnyebb volt...Viszont még mindig rettentően fázok, muszáj felmelegednem, mielőtt elindulnék.*
-Piroinito! *Intek pálcámmal egy poros szék felé, amit szétrúgni már nincs erőm, és ha felcsapnak a lángok, akkor le is telepszek mellé, és pár perc múlva már fáradtságom miatt dőlök végig a földön. Az éjszakát valószínűleg itt töltöm, és majd csak reggel megyek a gyógyítóhoz.*


//Köszönöm, jó játék volt Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Május 05 2013, 22:19

//NRT: Lisa és Galina, 2013.05.05.//

*Jobb dolgom nem lévén (vagyis lenne, de semmi kedvem tanulni...) úgy döntök, hogy pénzszórás címén sétálgatok kicsit Mystralban. A kirakatok kivételesen nem tudják lekötni a figyelmemet, ezért csak céltalanul bolyongok, amíg el nem érek ehhez az ódon kastélyhoz. Mint minden romos építmény, ez is felkelti az érdeklődésemet. Tudom, hogy hallottam már a helyről, bár ez is olyan, mint a legtöbb információ, amire emlékszem: valaki mondott valamit a valamivel kapcsolatban... tényleg ideje lenne jobban odafigyelnem arra, amit mondanak nekem. Elindulok a bejárati ajtó felé, de olyan lassan haladok, mintha hátrafelé mennék. Továbbra sem foglalkozom a kis hanggal a fejemmel, ami arra késztetne, hogy inkább keressek egy habos-babos cukrászdát. Jó idő van, fekete rövidnadrág és ujjatlan top van rajtam, szintén fekete vászoncipővel, varázspálcám a farzsebemben. Itt a házhoz közel mintha kicsit hűvösebb lenne. Vagy egyszerűen csak a tudatalattim szórakozik velem. Igen, csak ez lehet. Kopogás nélkül nyitok be, végül is, ki válaszolna ha kopognék? Ha válaszolna is, akkor is hazáig futnék, tehát jobb ha nem udvariaskodom. Az épület belsejében csend fogad, körbenézek: ajtó, lépcső, ajtó, ajtó... pont úgy néz ki, mint bármely más kastély. Nem mintha másra számítottam volna. Folytatok magammal némi harcot, hogy tovább menjek-e vagy hagyjam mára a kóválygást, végül úgy döntök, hogy egye fene, ha már bejöttem... végül is, mikor utoljára jártam egy romos, démonos helyen, akkor sem hagytam el rossz emlékekkel a helyszínt. Elindulok az egyik oldalsó ajtó felé, mert miért is választanám a főlépcsőt... az ajtóhoz érve azonnal benyitok, de csak egy újabb üres helyiséget látok. Talán valami nappaliféle lehetett. Csalódottan sóhajtok és elindulok a terem másik oldalánál levő ajtók felé.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Május 05 2013, 22:29

//NRT: Lis és Galina – 2013.05.05.//


*Mostanra már besötétedett és egészen későre jár, de én mégis az utcákat járom, a legsötétebb helyeket keresve. Talán egy kis bajra vágyom? Magam sem tudom, de még mindig frissen él bennem az a bizonyos kaland, amely nem is olyan régen történt velem. Nem tudom, hogy mihez kezdjek, egy picit most jó így, egyedül. Fel se tűnik, hogy egészen addig sétálgattam, amíg a számomra már oly jól ismert kastélyhoz nem értem, így lassan felemelem fejem, végignézve a hatalmas épületen és csak akkor nézek az ajtó felé, amikor bentről valamiféle hangot vélek hallani.*
~ Talán csak képzelődöm… ~ *ismerem a hely történetét, mégse hiszem, hogy most tartanom kellene tőle. Amúgy se vagyok egy gyáva teremtés, így határozottan lépek az ajtó felé, amelyet ki is tárok és nemsokára már odabent veszem elő pálcámat, amellyel fényt teremtek, hogy azért lássak valamit.*
- Lumos! *a pálca végén meg is jelenik a fény, így körbenézve állapítom meg, hogy így ránézésre senkit se látok. De most minek kémkedjek? Nem küldetésen vagyok és bár annak tanulok, mégse látom értelmét az igyekezetnek.*
- Van itt valaki? Itt az ügyeletes démon, aki áldozatokra les. *szólalok is meg szórakozottan, aztán majd meglátjuk, hogy kapok-e választ. Amúgy kinézetre most is elegáns vagyok, mint mindig, lábaimon fekete, magas sarkú csizma található, gyönyörű bőrből, és a térdemig felér, fölötte pedig fekete színű miniszoknyám, tehát a combomból azért látni lehet valamennyit. Mivel kissé hűvösebb van már, így a hófehér színű blúz fölé még egy elegáns, fekete kabátot is felvettem, így tökéletes az összkép… Vörös tincseim most is göndören, vörösen omlanak végig a hátamon, szép, zöldes-ezüstös szemeim körül pedig kevéske, fekete smink található. Ékszerből csak néhány ezüst darab van rajtam, de más egyéb nem feltűnő, tehát teljesen átlagosnak nézek ki, annyi, hogy csinos vagyok, nem pedig egyszerű nadrág-pulóver kombót viselek, mint itt sokan mások, de ez max a pasikat érinti. Mondjuk, még az s meglehet, hogy egy vámpírral hozott össze ma a sors… na de mindjárt kiderül. Egyelőre nem mozdulok, kíváncsi vagyok, hogy tényleg van-e itt valaki, aztán ha nincs, akkor körbenézek és visszatérek utána a Campusba.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Május 05 2013, 22:46

//NRT: Lisa és Galina, 2013.05.05.//

*Benézek még két szobába, sehol senki. Az utóbbiban találok egy kandallót, melynek szépen faragott párkányában elgyönyörködöm egy darabig. Összerezzenek, mikor meghallom az ismeretlen hangot. A varázspálcámért nyúlok, és védekezően magam előtt tartva elindulok kifelé. Nem mintha javult volna a varázstechnikám, továbbra se nagyon tudnám magamat megvédeni, de ezt próbálom nem mutatni és úgy teszek, mint aki pontosan tudja, hogy mit csinál. Amikor átérek az ajtón megtorpanok, nem tudom, hogy mire számítottam, de biztosan nem egy elegáns, fiatal nőre. Bizalmatlanul nézek végig rajta, majd kicsit lejjebb engedem a pálcámat.*
- Nem úgy nézel ki, mint egy démon. *Jegyzem meg, nem mintha olyan sok démonnal találkoztam volna. Akár örülhetnék is, ha nem az ajtónál, vagyis az egyetlen menekülési útvonalnál állna.* - Ki vagy te? *Az udvariasság mintaképe vagyok ma este. Kicsit arrébb megyek a lépcső irányába, pálcámat továbbra is az idegenre szegezem.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   

Vissza az elejére Go down
 
Cremus kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
13 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
 Similar topics
-
» Obszidián Kastély
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» [Event] Cupido Kastélya
» Loki kastélya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: