Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Cremus kastélya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14
SzerzőÜzenet
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Május 06 2013, 17:25

//NRT: Lis és Galina – 2013.05.05.//


*Valamiért úgy érzem, hogy most nem tévedtem és valóban van bent valaki, így hát kíváncsian hatolok be a kastélyba, melyet már elég jól sikerült megismernem az évek alatt és egy kis fény csinálás után már hangot is adok itt létemnek. Tudom, hogy ez nem mindig jó módszer, itt, Seolon bármikor, bármi megtörténhet, de jelen pillanatban nincs bennem a félsz, így hát kíváncsian pillantok körbe, türelmesen várva, hogy találkozom-e valakivel és szerencsére nem is leszek megváratva. Ahogy hozzám szól, mindenféle köszönés nélkül, csak felvonom kissé szemöldökömet, úgy figyelem meg a szőke hajú lányt.*
- Neked is szép estét! Látom, hogy nem tanítottak meg otthon köszönni. *csóválom is meg fejem, mert azért ez így nem a legkedvesebb dolog, de már belefáradtam abba, hogy mindenkit kioktassak, akit kell, tehát ennyivel letudom ezt a dolgot. A megállapítást viszont nem hagyhatom csak így, szó nélkül.*
- Miért, szerinted hogy kell kinéznie egy démonnak? Álcázhatják magukat emberi testben is vagy akár illúzióval elhitethetik veled azt, amit akarnak. *tényleg nem értem az ilyen gyerekes megszólalásokat. A mágia világában hogy hihetik egyes emberek azt, hogy démon csak az lehet, ami úgy néz ki, mint a mugli mesékben és filmekben? Ez más élet… és bár vannak undorító kis lények is, a hatalmasabb démonokat nem ilyen egyszerű beskatulyázni. *
- Szerencsédre nem egy démon vagyok, hanem a Mysterio egyik diákja. És ne szegezd rám azt a pálcát! *villan meg tekintetem, miközben a lány szemeibe nézek és mivel jó vagyok spirituális ismeretekből, így a szuggesztiót bevetve akaratommal kényszerítem rá, hogy irányítsa más felé a pálcáját, tehát nem fog tudni ellenkezni. Nem vagyok én erőszakos ember, de nem hiszem, hogy okot adtam erre a viselkedésre.*
- Így már mindjárt jobb! Viszont neked kellene előbb bemutatkoznod, ha már ilyen udvariatlan vagy és esetleg azt is elárulhatnád, hogy mit keresel itt? *teszem fel a kérdést és én vagyok oly kedves, hogy nem a szemébe világítok. Majd elárulok én is többet magamról, idővel, de előbb ő jön. Nem akarok én vitázni vagy cicaharcot, de azért egy minimális kölcsönös tiszteletet tartsunk már fenn… *
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Hétf. Május 06 2013, 20:24

//NRT: Lisa és Galina, 2013.05.05.//

*Semmi olyat nem találok, ami néhány percnél tovább lekötné a figyelmemet, ha nem akadtam volna rá a kandallóra, akkor már rég leléptem volna. Bár akkor nem futottam volna össze egy újabb ismeretlennel… és nem mutathattam volna be ismét elbűvölő személyiségemet. Látom rajta, hogy erre nem számított; én sem számítanék rá, hogy valaki csak úgy minden bevezető nélkül letámadjon a szövegelésével. A köszönésre tett megjegyzésére nem válaszolok neki, végül is kellőképpen bebizonyítottam, hogy milyen neveletlen tudok lenni, akkor most mit tagadjam?*
- Jól van, nem láttam még egy démont se. *Azt még én is tudom, hogy megjelenhetnek bármilyen formában, de tény, hogy akkor sem ismernék fel egyet, ha bejelentené, hogy démon. Na jó, akkor talán igen. Azért kicsit megkönnyebbülök, amikor a lány közli, hogy nem démon, bár némi csalódottságot is érzek. Aztán eszembe jut, hogy démon létére talán éppen azt akarja elhitetni velem, hogy nem az. Nem mintha sokat tehetnék ellene. Egyetlen szavára leengedném volna a pálcát (ha már magamtól nem jut eszembe), de mégis az akaratával kényszerít rá, hogy megtegyem. Tényleg fenyegetve érzi magát? Vagy csak idegesíti? Nem hiszem, hogy olyan veszélyes látványt nyújtanék. Sőt, éppen az ellenkezője lehetek. Pálcámat magam mellett tartva továbbra sem veszem le róla a tekintetemet. Szívesen kifejteném neki, hogy miért nem nekem kellene előbb bemutatkoznom, pláne ha már „ilyen udvariatlan vagyok”, de inkább nem feszítem tovább a húrt. Ez az a pillanat, amikor vagy hátrálok egy lépést vagy egy nagyon kemény téglafalnak ütközhetek neki. És az fájni fog.*
- Galina vagyok, szintén diák. *Röviden, tömören, végül is csak ennyit kérdezett tőlem.* - Miért érdekel, hogy mit keresek itt? Te miért vagy itt? *Vajon bevallják az emberek, hogy csak valami perverz kíváncsiságból járnak kísértetházakba? Nem hiszem. Én legalább is nem fogom.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Kedd Május 07 2013, 00:27

//NRT: Lis és Galina – 2013.05.05.//


*Őszintén szólva normálisabb fogadtatásra számítottam, mint arra, amit kapok, mivel nem szokás csak így letámadni bizonyos dolgokkal, előbb azért illene köszönni vagy valami hasonlók. Még a pálca is rám lesz szegezve, mintha olyan nagy ártó szándék látszana rajtam, így nem vagyok rest egy kicsikét kioktatni a lányt.*
- Másodikban tanulni fogsz démonológiát, ott majd látsz nem egyet. *sejtem, hogy még elsős lehet, mivel elég sűrűn mászkálok a kastély falai között, ahogy Seolon is és eddig még nem láttam a szöszit, pedig erre a stílusra bizonyára emlékeznék. Megtehetném persze azt is, hogy bemutatom itt neki a démon teremtést, de nem a szívem csücske az a tantárgy, így inkább ezt ki se mondom. A szuggesztió segítségével elirányítom magamról a pálcáját, ugyanis kezd idegesíteni és attól még, hogy elsős, ha tud varázsolni – mert szerintem nem díszből mutogat a varázsvesszővel -, akkor ilyen közelről simán eltalálhat úgy akár, hogy nem tudnék időben védekezni. Sok fura fazon jár ide, akikből simán kinézném ezt, tehát jobb megtartani a tisztes távolságot. Talán idővel majd ő is rájön, hogy amit tettem, annak oka volt. Ideje lenne bemutatkoznunk egymásnak és ha már itt van, rákérdezek arra is, hogy miért is jött ide, bár van egy sejtésem. Ha még eddig nem járt itt, akkor bizonyára a kíváncsiság vezette, ha pedig igen… na akkor fogalmam sincs.*
- Én pedig Lisa Renfield, de hívj csak Lisnek. *na, ezen már túl is vagyunk, de a másik kérdésemre nem akar válaszolni, mintha valami titok lenne, így csak vállat vonok szavaira. Ha nem akarja elmondani, hát ne tegye.*
- Csak érdeklődni akartam. Én csak azért jöttem ide, mert hangokat hallottam bentről, ami bizonyára te voltál és kíváncsi voltam, hogy ki mászkál itt. De végülis van jobb dolgom is, mint itt ácsorogni, amúgy se túl bizalomgerjesztő ez a hely. *jegyzem meg, miközben kezem a bejárati ajtó kilincsére téved és azt ki is nyitom magam előtt, ezzel is utalva rá, hogy lelépek innen.*
- Ha gondolod, mászkálhatunk együtt egy kicsit. Bár ha komoly terved van ezzel a hellyel, akkor a világért se zavarnálak meg. *pislogok felé párat, tehát ő dönt, hogy velem tart-e vagy itt marad vagy maradunk, ha szeretné. Igazából nekem most sok minden mindegy, de egy biztos: vitatkozni és harcolni nem akarok. Elég volt már azokból, kicsit ki akarok kapcsolni és Lucius is hiányzik… talán fel kéne keresnem a napokban.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Csüt. Május 09 2013, 11:29

//NRT: Lisa és Galina, 2013.05.05.//

*Egyszer talán képes leszek civilizált módon közelíteni másokhoz, de biztos vagyok benne, hogy az nem mostanában lesz. Csak addig meg ne átkozzon senki. A démonológia hallatán egész fellelkesülök, kár, hogy még várnom kell rá. Várni és lehetőleg életben maradni a második évig. A lelkesedést azonban nem mutatom, csak továbbra is a pálcámat rászegezve állok, amíg rá nem kényszerít, hogy változtassak a célponton. Örülök, hogy nem fajultak tettlegességig a dolgok, nem mintha nem én lettem volna, aki kiprovokálja. Inkább elhallgatom, hogy csak puszta kíváncsiságból vagyok itt, az eszembe se jut, hogy az még elfogadható válasz lenne. Kicsit meglep, amikor felajánlja, hogy szólíthatom a becenevén; aztán eszembe jut, hogy már nem otthon vagyok. Nálunk csak a rokonok és a barátok használják a beceneveket. A következő mondataira viszont újra a ház kerül a figyelmem középpontjába. Biztos vagyok benne, hogy nem csaptam zajt, legalább is nagyon odafigyeltem rá. Vagy ismét elvonta a figyelmemet valami és nem tűnt fel, hogy nem vagyok csendes, mint azt szeretném, vagy tényleg van itt valami. Ami viszont nem mutatja meg magát, úgyhogy annyira már nem is érdekel. List egyértelműen hidegen hagyja az épület és a hozzá tartozó lények, hiszen indulni készül. Biztos vagyok benne, hogy magamra hagy, de felajánlja, hogy vele tarthatok, úgyhogy úgy döntök, hogy nekem is van jobb dolgom, mint itt ácsorogni.*
- Nincs tervem, úgyis unalmas a hely. *Egy széles mosollyal megindulok az ajtó felé, közben visszateszem a farzsebembe a pálcámat. Igen, előmászott rejtekéről a kedves és elviselhető énem és átvette az irányítást.* - Nem nagyon ismerem még a környéket, csak random módon szoktam sétálgatni. Az ilyen romos épületek pedig olyan izgisnek tűnnek. Ki tudja, hogy mi várja odabent az embert… *Ami főleg akkor érdekelne, ha fekete ruhát hordana és sötét szemű lenne… és átveri az embert, amikor arról van szó, hogy újra akarna-e találkozni. Na nem, nem fogom ezen újra átrágni magamat, hogy aztán órákig csak füstölögjek magamban.*
- Merre megyünk? *Remélem, hogy nem a legközelebbi sötét helyre, ahol úgy ölhet meg, hogy még a szellemek sem lesznek szemtanúk. De legalább történik valami. Minden bizalmatlanságomat sutba dobtam, ami jelen helyzetemben nem a legmegfelelőbb stratégia, de túlzottan unatkozom.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Május 12 2013, 13:41

//NRT: Lis és Galina – 2013.05.05.//


*Akik ide kerülnek, azok közül sajnos többen nem ismerik még a felsőbb éves tantárgyakat, így azzal sincsenek tisztában, hogy mi mindent is fognak tanulni. Az pedig már a rosszabbik eset, hogyha az elsőben lévő tárgyaikat se tudják, én viszont nem fogom megvárni, amíg ez kiderül. Inkább próbálok normálisan viselkedni vele, mert nem akarok vitázni vagy bármi mást tenni, így bemutatkozunk egymásnak, majd hamarosan azt is kifejtem Galinának, hogy miért is vagyok itt. Ahogy hátrapillant, sejtem, hogy miért is teszi, így kissé elmosolyodva szólalok meg ismételten.*
- Az egyetem Kémképző szakára járok, tehát minden apró neszre képes vagyok felfigyelni, ez a dolgom és hogy én is elég óvatos legyek, ha szükséges. *világosítom fel, tehát nem vele van a gond, egyszerűen ha valami érdekel, akkor teszek érte, hogy megtudjam, mi történik ott és így volt ez most is, ezzel a kastéllyal. Nem szándékozom tovább itt maradni, így kinyitom az ajtót és jelzem is a távozásom, de hogyha a lány szeretne, velem jöhet. Miért is ne? Amikor látom, hogy velem tart és még mosolyog is, viszonzom a gesztust, majd együtt hagyjuk magunk mögött az épületet és ha már mesél egy kicsit, kapok az alkalmon, hogy ismét érdeklődjek, hátha most válaszra is méltat majd.*
- Na és izgisek is vagy csak annak tűnnek? Esetleg történt már veled valami érdekes, amiért megérte bemenned egy ilyen helyre? *kíváncsiskodom egy kicsit, mert sose tudni, hogy ki mit talál egy elhagyatott kastélyban vagy egy ehhez hasonló helyen. Persze ha nem akar beszélni, akkor nem teszi, de talán ez még nem olyan hatalmas nagy titok. *
- Hmm, hogy hova? Nem is tudom. *állok is meg bizonytalanul, majd ez után a lány szemébe nézek.* - Mit szólnál az édességbolthoz? Én szívesen megennék most valami finomat és amúgy se ártana bevásárolnom. *dogom is fel ötletnek a helyet, és mivel amúgy is a város a célom, így megindulok a főutca irányába, de hogyha Galinának esetleg jobb ötlete van, akkor úgyis mondja és még simán lekanyarodhatunk más irányba is.*
- Amúgy van valami kedvenc helyed a szigeten vagy a suliban? Vagy olyan hely, amit még nem láttál, de megnéznél? *kérdezgetem ismételten, hogy egy kicsikét megismerjük egymást, aztán majd idővel kiderül, hogy mennyire jó a taktikám, ha már a beszélgetésünk kezdete nem alakult a legjobban.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Május 12 2013, 17:08

//NRT: Lisa és Galina, 2013.05.05.//

*Ha néhány hónapja tudtam volna, hogy milyen kemény követelményeknek kell itt megfelelni, akkor biztosan jobban harcoltam volna az ellen, hogy itt folytassam a tanulmányaimat. De már mindegy. Szerencsére hamar túllépünk az ismerkedés nehézségein, melyek az én esetemben már természetes velejárói a dolognak, a bemutatkozás után, pedig már sokkal nyugodtabbnak és kevésbé kötekedőnek érzem magamat. Amikor közli, hogy melyik egyetemi szakra jár, képtelen vagyok elrejteni a csodálatomat. Persze ezt kevés egyetemi szak esetében tudnám megtenni. Számomra elérhetetlennek tűnik, hogy valaha is olyan magas szintre jussak a mágia terén, pláne ha olyan izgalmas dolgokról van szó, mint a kémkedés. Ezek szerint most még sincs semmi a házban, de legalább én sem csörtetek olyan hangosan, mint egy megvadult elefántcsorda. Nem kell kétszer mondani, hogy keressünk más helyet, már kint is vagyok az ajtón és elindulok bármerre, amerre Lis megy.*
- Izgisnek tűnnek, kevés olyan hely van, ami azzá is válik. *Csalódottan legyintek a kastély felé jelezvén, hogy ez is csak látszat. Bár nem tudom, miért vagyok olyan csalódott, nem nagyon szerettem volna összeakadni egy démonnal vagy kísértettel sem. Abban pedig már nem is keresem a logikát, hogy minek mentem be.* - Nemrég találkoztam valakivel, egy másik romnál, de azon kívül nem sok izgalmas történt. Még egy valamire való szellemet sem láttam. Te voltál már olyan házban, ami tényleg rászolgált a rossz hírnévre? *Attól, hogy én folyton rossz romokat szúrok ki magamnak, más még láthatott igazi kísértettanyát. Szóba kerül az édességbolt és szívesen visszakérdeznék, hogy ezt most komolyan kérdezte-e tőlem. De nem teszem, hiszen nem ismer, nem tudhatja, hogy az említett helyszín számomra olyan szentély, amit hetente legalább egyszer meg kell látogatnom, hogy pénzbeli adományokkal hódoljak a karamellás csoki isteneinek.*
- Édességbolt, persze. Azt hiszem, hogy a mai este folyamán az lesz az egyetlen értelmes ötletem, hogy elkísérlek oda. *Vigyorgok, mint bármelyik értelmes lány, aki egy cukormennyországba készül belépni. Örülök, hogy Lis próbálja fenntartani köztünk a folyamatos kommunikációt, magamtól most nem nagyon tudnék értelmes témát feldobni.*
- Azt hiszem, hogy már bejártam az egész iskolát. Az érkezésem óta elég sok időt töltöttem a kóborlással. *Főleg, mert nem volt kedvem a házijaimmal foglalkozni.* - De a szigeten még csak néhány helyen jártam. Azt hiszem, hogy a romokat mind kilőttem. Tudsz valamit, amit tényleg érdemes lenne megnézni? *Ha már egyetemista, akkor évek óta itt van, ennyi idő alatt biztosan volt ideje megismerni mindent. Az egyetemista gondolattól pedig ismét visszajutok a kémkedéshez.*
- Akkor, gondolom, szereted a kém szakirányt. De miért pont azt választottad? Ismertem két mágust, akik kémkedéssel is foglalkoztak, de ők mindig csak azon anyáztak, hogy milyen nehéz dolguk van. De aztán lehet, hogy csak ők voltak a bénák… *Bár ezt nem hiszem, nagyon is jól ismertem mindkettejüket, és biztos vagyok benne, hogy ha valakik, hát ők jól végezték a munkájukat.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Aug. 16 2013, 15:29

//2. Defenzív-offenzív mágia házi - 1. rész//


*Mivel még fiatal az idő, ezért úgy gondoltam, hogy a mai napon egy nagyobb sétát fogok megtenni Seol szigetén. Nincsen konkrét tervem, talán nem is szükséges, csak a friss levegőt szeretném érezni és a nyugalmat. Most nincs kedvem a többiekhez, mivel továbbra se került senki se igazán közel hozzám és bár vannak kedvesebb ismerőseim, ez számomra nem ok arra, hogy minden időmet velük töltsem, és hogy közelebb is engedjem őket magamhoz. Jelen pillanatban a főutcán sétálok végig, néha rátekintve egy-egy kirakatra, de tudom, hogy egyikbe se fogok bemenni, majd inkább a célállomásba, egy olyan helyre térek be, ahol már régen jártam. Öltözetemet tekintve egyébként bár nyár van, most is úgy vagyok öltözve, ahogy szoktam, tehát lábaimon nehéz, acélbetétes bakancs található, fekete szoknyám a térdemig ér és egy gyönyörű, fűzős felső van rajtam. Hajam kibontva omlik vállaimra, ezüstös szemeim körül pedig fekete sminkem pihen, ezzel téve még szebbé amúgy is bájos arcomat. *
~ Lehet, hogy később visszanézek, akad itt pár érdekes darab. ~ *tekintek is az egyik ruhaárus felé, miközben kicsikét gyorsítok a lépteimen, hogy minél előbb Cremus kastélyához érhessek. Érdekes az a hely, szeretem az ilyesmiket és most annyira elfoglal annak gondolata, hogy fel se tűnik, hogy egy 50-60 év körüli férfi követ. Minden sarkon elbújik, nehogy észrevegyem, és hát valljuk be, most valamit jól csinál vagy én vagyok túl figyelmetlen, ugyanis nem érzékelem azt, hogy utánam jönne. Mégis miért tenné? Nem ártottam senkinek se jó ideje, nincsenek igazán ellenségeim se és nappal is van, így más vámpír se lehet a közelemben, hogy esetleg Noeltől kelljen tartanom. Még néhány méter, majd sikeresen meg is érkezem ahhoz a bizonyos helyhez, amely körül oly sok pletyka kering, de vajon melyik az, amelyik igaz? Megállok, úgy tekintek fel a rég látott, számomra mégis nagyon is tetszetős épületre, amikor hirtelen egy tűzgolyó süvít el a fejem mellett. Nem az én ügyességemnek köszönhető az, hogy nem talált el, hanem ellenségem bénázásának, ki nemsokára már meg is jelenik mögöttem, így fedve fel magát. Hirtelen fordulok meg, és mivel sehol máshol nincs körülöttem ember, főleg nem olyan, aki pálcát szorongatna a kezében, így tiszta sor, hogy ki támadt rám. Kopottas, régi öltönyt visel, haja kócos, szemeim szinte szikrákat szórnak felém és mintha bajsza alatt is motyogna valamit.*
- Maga meg mit akar tőlem? Ki maga? *kapom is elő pálcámat bakancsom rejtekéből, ugyanis nem fogom csak úgy hagyni magam, hogy esetleg kárt tehessen bennem a fickó, de már most sejtem, hogy nem fogom ezt küzdelem nélkül megúszni. Milyen jó, hogy egy nyugodt, laza napra vágytam és ezt láthatóan nem kaphatom be. *
- Nem az számít, hogy én ki vagyok, hanem az, hogy te ki vagy, Garadex. *köpi szinte felém a szavakat, mire testem is megdermed cseppet. Tudja, hogy ki vagyok, direkt támadt meg engem, de még mindig nem értem, hogy miért, de nincs időm most megszólalni, mivel máris nyárshoz hasonlatos fadarabot akar felém küldeni és most mintha jól is célozna.*
~ Ez nem lesz így jó. ~ *rég harcoltam már komolyabban, de nem feledkeztem el róla és bár a terramágia nem tartozik a kedvenc tantárgyaim közé, most mégis arra van szükségem. Pálcámat a föld felé irányítom, majd már ki is mondom a varázsigét, miközben lassan emelem felfelé a pálcám és vele együtt a földet is, mely tökéletes védőfalként fog állni előttem, kivédve ellenségem csapását.*
- Solum fluctorum. Accido! *de nem várok tovább, hanem már támadok is vele, mert hogyha ő így, hát én is ekképp fogok cselekedni. A hullám felé indul, de ő időben képes valami gyengébb védelmet felállítani és bár teljesen nem védi ki a támadást, mégis csak ennyit érek el, hogy seggre esik előttem és szitkozódik továbbra is.*
- Most pedig mondja el, hogy ki maga! *nézek is rá dühösen, mire felkel és cseppet le is porolja koszos ruháját.*
- Robin Droger vagyok és a bosszúm édes lesz kicsi lány. Nem fogod túlélni ezt a napot, bármennyire is igyekszel. Vért a vérért! *és mint valamiféle csatakiáltás, úgy kezd el rohanni, de mintha csak körülöttem akarna futkosni, és hamar meg is értem, hogy miért. Pálcájából tűzcsóvák törnek ki, így pedig engem szeretne elégetni. Csúnya halál lenne, már ha hagynám.*
- Ignis velius! *húzok magam előtt egy vízszintes vonalat, melynek végéből egy kört rajzolok, így jön létre körülöttem az egy percig fennálló tűzburok. Támadhatok, csak nem pyromágiával, nekem pedig ez nem probléma, de közben szeretnék rájönni arra is, hogy mit akar tőlem.*
- Én nem tudok róla, hogy ártottam volna magának. *jegyzem is meg, de ő csak mint valami őrült, úgy támad tovább, mintha észre se venné, hogy a pajzsom megállítja a tüzet. *
- Megöltétek, már nem él, ezért te se fogsz. Undorítóak vagytok mind, alávalóak… *hallom is további „kedves” szavait, mire már én is kezdek egyre idegesebb lenni. Ne higgye azt, hogy mindent engedni fogok neki, hogy azt mondjon és tegyen, amit csak szeretne. Éppen elég idegesítő a számomra az, hogy nem képes normálisan beszélgetni, de majd teszek én róla…*
- Fatum orbium! *ez az egyik leggyorsabb varázslat, amit tanultunk és nagyon hasznos, fájdalmas is egyben, tehát egy kört rajzolok pálcámmal, közepébe bökök és már repül is a gömb a férfi felé, természetesen csak az után, miután megszűnt a saját pajzsom, hiszen a tűz elpusztítaná. A gömb betalál, méghozzá a másik mellkasa közepénél, mire ismét kifekszik a pasas és már kiáltozni is kezd az égető fájdalomnak hála. De ennyi még nem elég nekem, többet akarok tudni vele kapcsolatban, így miközben próbál tenni valamit mellkasával, megállítom benne. Ha most meggyógyítaná magát, semmit se érnék el, le kell fognom, de egyben meg is ijesztenem őt… Pálcámmal tehát félkörívet rajzolok magam előtt és a varázslat kimondása közben koncentrálok is.*
- Vivus Illusio! *ejtem is ki jól érthetően ezt a két szót, mire a környezetünk megváltozik és olyan lesz az egész, mintha egy rideg temetőben lennénk, a férfi pedig egy nyitott koporsó mellett feküdne a földön, kezei-lábai pedig egy-egy hatalmas oszlophoz lennének kötözve. A kötelek erősek, így képtelen már magát meggyógyítani, ahogy támadni is… Ez az illúzióm valódi léte, nem pedig a sötét éjszaka, a temető, a sikolyok a távolban és a szellemalakok, amelyek körülöttünk mászkálnak, de Robinra elég ijesztően hat mindez, így látom is arcán a rémület jeleit, ahogy azt is, hogyan kapkodja fejét hol felém, hol a szellemekre.*
- Mi történik? Nem lehet ekkora erőd, hogy a nappalból éjszakát varázsolj és ide hozz, egy ilyen helyre. *a koporsó felé tekint, ahol a fejfán az ő neve áll, a mai dátum pedig jelzi halála napját. Oda fog bekerülni, ezt akarom elhitetni vele, de halottra vált arca meg is mutatja számomra azt, hogy remek úton járok, mivel berezelt, nem is kicsit. Tudok én is kegyetlen lenni, megtanultam az itteni évek alatt és talán most jól is járok vele. A sebe továbbra is égetni fogja, miközben én elé sétálok, úgy nézve le rá.*
- Most pedig beszéljen! Mondja el, hogy mit akar tőlem vagy különben élve eltemetem! *fejemmel már a koporsó felé is bökök, mire nagyot nyel, majd bólint. Próbál megnyugodni, talán most már képes lesz a beszélgetésre. *
- Megöltétek a lányomat, azt hiszitek, hogy ezt ennyiben hagyom? Ő volt az én mindenem, a kicsikém és elvettétek tőlem. *még jó, hogy el nem sírja magát itt előttem, de számomra is fáj az, amit mond, így sóhajtok fel és csóválom meg a fejemet is.*
- Nem tudom, hogy ki tette és miért, de talán ha elmondaná… *kezdek bele, mire fejét felemelve néz rám gúnyos arccal.*
- Oh dehogynem tudod, mint tudjátok, hogy Michael milyen, mégse állítottátok meg soha! A lányom nem akarta magát odaadni neki, erre megölte, méghozzá brutális módon, ezért mindannyiótokkal végezni fogok és veled kezdem! *Michael… tudom, hogy ki ő, bár nem ismerem oly nagyon, hála apám védelmének, de többször mesélt már unokatestvéréről, ki sose volt a család kedvence. Túl kegyetlen és egyben őrült is volt, sok mindent tett, amit nem szabadott volna, amivel mi sem értettünk egyet, de a család az család, nincs mit tenni… *
- Én nem tehetek arról, amit tett, de nagyon sajnálom a lányát. Tudom, hogy nem tudom visszahozni őt magának, de talán nem máson kéne bosszút állnia, hanem Michael-en. *próbálkozom szavakkal meggyőzni őt, de mintha nem hatná meg az, amit mondok, és fel se tűnik most az a története miatt, hogy pálcájával ügyeskedik valamit a kötéllel, teljesen csak őt figyelem és a múlton merengek. Jobb is, hogy soha nem kerültem igazán közel ahhoz a férfihez.*
- Lehet, hogy nem tehetsz róla, de te is Garadex vagy! Az egész családra ígértem a bosszút! *jelenti is ki, én pedig nagyon agyalok rajta, hogy mit tehetnék ez az egész ellen, így végül egy olyan megoldást javaslok, ami talán tiszta lenne.*
- És ha megkeresném Önnek Michaelt és maga elé hoznám? Akkor bosszút állhatna és engem is békén hagyna. *mintha fontolgatni kezdené szavaimat. Én persze nem azt ígérem, hogy megkötözve nyújtom át neki rokonomat, de ha én le tudtam győzni ezt a férfit, akkor apám unokatestvérének se lesz túl sok gondja vele, mégis, nem szeretném bevérezni most a kezemet az ő életének elvételével. *
- Legyen hát… egy hét múlva itt találkozunk, és hozd el őt nekem! *a kezeit tartó kötél hirtelen ég el, majd mire észbe kapok, már lábait is kiszabadítja. Eddig ezen munkálkodott. Viszont sebe fáj és tudja, hogy most nincs esélye ellenem… de látszólag mintha mégis elfogadta volna az ajánlatomat. Én viszont csak meglepetten nézek rá, de mielőtt bármit tehetnék, elhoppanál. *
- A fenébe! *morgom magam elé, mert nem éppen így terveztem a dolgokat, de talán tényleg jobb lesz, ha Michael elintézi majd a saját ügyét. Az illúziónak viszont nem kéne tovább itt állnia, így ismét bakancsomhoz nyúlok és egy kisebb tőrt elővéve vágom meg csuklómat, majd nyitott tenyeremet kitartva tüntetem el az illúziót. Szép volt, de elég volt… a Nap tehát ismét az égre kerül, és bár a kötelek és az azokat tartó oszlopok ott maradnak, más nyoma nem lesz mai tettemnek. Az pedig ha valakit zavar, majd eltűnteti onnan… Nekem viszont ez után már nincs kedvem itt maradni, bőven van mit átgondolnom, főleg Michael miatt, így végül hátat fordítok a kastélynak, mégse térek be se oda, se pedig az üzletekbe, hanem tovább sétálok inkább a tópart felé, ahol talán nyugodtabb idők várnak majd rám, de az biztos, hogy mostantól jobban figyelek, ugyanis nem bízom Robinban.*
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 23
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Jan. 03 2014, 15:39

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

*Nem tudom, hogy miért van mostanában ilyen pocsék kedvem, de kezd elegem lenni a világból. Valahogy semmi se jön össze úgy, ahogy azt én szeretném, tehát a mai nap elterveztem, hogy ha egyedül is, de bizony elegendő mennyiségű alkoholt el fogok fogyasztani, nem törődve senkivel és semmivel se. Nem is érdekelnek egyébként se az idő közben hozzám odasétáló pasik, akik szeretnének meghívni néhány italra, egy egyszerű mozdulattal hajtom el őket, és csak iszogatok tovább a fogadó egyik félreeső részében. Látom azért, hogy akad néhány szem, melyek engem figyelgetnek, de nem törődve velük megyek el az újabb és újabb körökért, miközben egyre jobban kezdem érezni magam. Egy ideje már nem ittam alkoholt, tehát most a keveset is megérzi a szervezetem és mivel szinte alig ettem ma… szóval szó se róla. Ettől függetlenül remekül elvagyok magamban, nézelődöm, énekelgetem azt, ami éppen a zenegépben szól és nagyjából éjfél körül döntök úgy, hogy most már ideje lenne távoznom. Az italok után fizettem, tehát nincs elmaradásom, így kelek fel, hogy az ajtó felé indulhassak, de egy lépés után már vissza is huppanok a székembe.*
- Oh, a francba! *morgom kissé magam elé. Oké, most kicsit többet látok az emberekből, mint kellene. Az egyik asztalnál két fickó jól láthatóan elmosolyodik és továbbra is engem fürkésznek, de én ebből most semmit se veszek észre, inkább csak beletúrok dús tincseimbe, majd erőt véve magamon kelek fel ismételten. Nem hittem volna, hogy ennyire kész leszek, de sebaj, nincs olyan messze a Campus vagy max a kastélyban alszom. Még eldöntöm. Ismét felkelek tehát és most már valahogy sikerül eljutnom a kijáratig, majd pedig a friss levegőig is. Nincs túl hideg még, pedig már téli hónapokat élünk, ezért se öltöztem túl, hiszen a norvégok nem fáznak túl könnyen. Egy fekete miniszoknya van tehát most rajtam, lábaimon fekete, hosszú szárú bőrcsizma, felül pedig egy fekete kis kabát, mely alatt szintén fekete színű pulóverem található. Nem túl extra, de mégis dögös ez az összeállítás, szemeim kihúzva, hajam szabadon, pálcám pedig a csizmámba csúsztatva. Na nem mintha jelenleg képes lennék egy picit is varázsolni, de azért bármikor meg lehet próbálni. Elhagyom végül a forgalmas részeket és Cremus kastélya felé kezdek el rövidíteni… na meg, valamiért most oda van kedvem menni, hogy kicsit megnézzem magamnak azt a helyet. És hát persze az se meglepő, hogy az a két férfi követ engem, de én észre se véve sétálok bátran tovább, az egyre kihaltabb területek felé és amikor már a kastélyhoz érünk, akkor jelenik meg hirtelen előttem és mögöttem is a két pasas, éles fogaikat rám villantva. *
- Öhm, hello… *bököm ki kissé félszegen és csak lassan tűnik fel, hogy mi is van a szájukban. A fenébe, ezek nem sima emberek vagy mágusok, bár nem tudom, hogy kinek lenne most nehezebb dolga velem, de nemsokára már érezhetem, ahogy két kezemet hátrafogja az egyik, míg a másik felsőmet tépi szét, mintha az egy egyszerű kis papírdarab volna.*
- Hé, eresszetek el! *oké, most kell koncentrálni… nem szabad hagynom, hogy bármi történjen, de hiába próbálkozok egy egyszerű pszichokinézissel is, az agyamban viharok dúlnak, még egy tégla se akar megemelkedni, csak egyszerűen megmoccan, aztán úgy marad. A felsőm tehát kettészakad, így elől is bukkan fekete melltartóm és dús kebleim egy része, én pedig máris rúgni kezdek. El is találom az előttem lévő pasas gyomrát, mire az kissé felnyög, majd már lábamra is rúg úgy, hogy a csont törik, én pedig felüvöltök fájdalmamban.*
- Ne szórakozz velünk cica, mert akkor jobban fog fájni! *súgja a fülemben a kezeimet fogó férfi, aki nemsokára nyakamhoz hajol, míg az előttem lévő szépen tapogatni kezd, feljebb húzva amúgy is rövid szoknyámat, amíg a bugyi is kivillan és pofátlan módon rögtön rám is markol. Jó, kezd elkapni a pánik, én soha se szoktam ilyen védtelen lenni, ezek ketten pedig jól láthatóan be akarnak partizni, de abból nem esznek. Fejemmel már fejelek is a mögöttem lévő felé, akit sikerül eltalálnom, de már kapom is az elől állótól a hatalmas pofont, melytől még ajkam vére is elered, és még erősebben szorít meg odalent. Csoda, hogy a bugyim még rajtam van. Az arcom elég piros a pofontól, ajkam pedig már be is támadja ez a rohadok, hogy onnan szívja véremet, míg a mögöttem lévő most már nyakamba mélyeszti hegyes fogait.*
~ Nem akarom… hogy lehettem ilyen hülye?~ *már szinte legyőzhetetlennek hittem magam az utóbbi időkben, erre tessék… a lábamon alig tudok állni, úgy lüktet a fájdalomtól és éppen két vámpír taperol és a véremet veszi. Idő közben a mögöttem lévő is már csak egy kezével fogja össze kezeimet, hogy előre nyúlhasson melleimhez, amelyeket el is kezd kibújtatni, én pedig egyre jobban ficánkolok, de csak néhány másodpercig, mert leesik ám, hogy ezt nem kéne. Ha még mocorgok is, akkor a puncimat tapogató kéz még jobban belelendül az élvezetekbe, a vérem pedig még erőteljesebben kerül el szervezetemből. Nem szokásom sírni, de olyan megalázó ez a helyzet, hogy könnyeim is lassan megerednek. Nem, én nem akarom ezt, ezt nem tehetik velem, ez minden nő rémálma, ami most történik, főleg, hogy lassan az egyik mellem elő is kerül és hogy mi lesz még ma este… ha valaki nem jár erre és segít rajtam, akkor azt hiszem, hogy jó ideig nem fogok mutatkozni senki előtt se, már ha életben hagynak egyáltalán.*

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Jan. 03 2014, 16:28

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

* Nem sűrűn szoktam ilyesmit csinálni, de most a nappal nagyobb részét átaludtam, de hogy miért sikerült ezt így, én magam sem tudom. Talán lappang bennem valami kórság, az utóbbi időben torokfájással is küzdök néha napján, de igazából lényegtelen ez teljesen, a fontos, hogy most valamivel jobban érzem magam, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy így kissé felborulni látszik a nappali és éjjeli bioritmusom. Nem rég keltem ugyanis, s a több órás tespedést követően levegőre vágyom, így hagyjuk el a szakházat kettecskén, famulusommal együtt. Társaságra annyira nem vágyom, inkább csak a természet és a sötétség, amivel hívogat, az a vonzó most, céltalan lődörgésem vége pedig nyilvánvalóan az lesz, mint mostanában olyan sokszor, a fogadóba, vagy valamely szórakozó egységben kötök ki, de az is odébb van, nem sietek sehová. Ruházatom a szokásos laza stílust mutatja, nem fagy meg a lábam télire szánt tornacsukámban most sem, mint ahogyan az eddig is elkerülhető volt, bőrdzsekim alá pedig egy vastag pulcsi került még a miheztartás végett. Varázsló vagyok, vagy mi a szösz, így hát könnyedén tehetnék a hideg ellen testemet tekintve, amennyiben akarnék, de Tochoval tartani az iramot éppen eléggé izzasztó tevékenység tud lenni, szerintem ezt bárki beláthatja. Szóváltások azért olykor hallhatóak felőlünk, de többnyire némaságba burkolózva haladunk előre a sötétségben, egymás mellett.
Hosszú percek elteltével jelenleg testes alakjában tündöklő famulusom egyszeriben megtorpan, mire én magam is lassítok, s hozzá hasonlóan hegyezve füleimet lesek a behemótra. *
- Mit hallasz? * teszem fel suttogva a kérdést, mire ő egy pillanat alatt hangtalan rohanásba kezd, csak pár tíz méternyit előre haladva puha, ám annál nagyobb tappancsain, hogy azután bevárva engem, most már szemeim elé kerülhessen az a ocsmány jelenet, melynek hangeffektjei idő közben az én füleimet is elérték. *
- Csessze meg. * tátogom teljes némasággal, testemben pedig szinte azonnal feldurran a pumpa. Nagyon is jól tudom, mi az, ami itt zajlik, azok az átkozott vérszopók már megint elkaptak valakit.. valakit. A kibuggyanó mell, s a formás alak valahogy most nagyon nem tud meghatni, a szuperhős énem felülkerekedése már rég megtörtént, de az arc, melyre a Hold fénye vetül, még így szenvedései közepette is arra sarkall, ha eddig nem lettem volna eléggé kiakadva, hát most hidegvérrel essem ezeknek az ocsmány dögöknek. *
~ Daphne.. ~ * szorul ökölbe máris egyik kezem, a másik pedig egyenesen kopott farmeremre tűzött pálcámra markol, mely nemsoká már elő is kerül rejtekéből, ahogyan én magam is erre törekszem. A mámor nyilván elveszi eszüket, amit most átélnek annyira, hogy kevésbé figyeljenek az esetleges neszekre, amik felfedhetik hollétem, de kit érdekel? Ez a lány bajban van, mi pedig ketten a kettő ellen. *
- Az egyiket elintézem, a maradék a tiéd. * közlöm ridegen a tényeket Tocho irányába, nem újdonság az, hogy együtt kell dolgoznunk, maradéktalanul bízom benne, s most már nem is rejtegetem magam. * - Mi lenne, ti ocsmány fenevadak, ha előbb velem kezdenétek helyette? * kiáltok irányukba, lehet közöttünk nagyjából tíz-tizenöt méter most már, ami egyre csak csökken. A nekem háttal álló fickó hirtelen cuppan le Daphról, s enged is a szorításon, kíváncsi tekintetét szegezve felém, majd gusztustalan féloldalas mosolyával kezd hideg kacajba. *
- Nézd már, a hős megmentőt.. * ennyi épp elég ahhoz, hogy a másik is kizökkenjen lassacskán cselekedetéből, mire én átvéve bal kezembe a pálcát teszek meg minden előkészületet ahhoz, hogy számukra halálos árnycsápokat hozzak létre. *
- Umbra vincula. * idézek is meg sikeresen négy csápot, melyeket a hozzám közelebbi felé irányítok, s ő felismerve a helyzetet próbálna menekülni, de árnyaim gyorsabbak, és erősebbek is nála.. lazán elkapják két karjánál s két bokájánál fogva, majd nem várva egyetlen másodpercet sem indulnak meg négy irányba, természetesen egymástól ellentétesbe, így szakítva darabjaira az erőszaktevőt. A darabok a földre hullanak, az árnyak karom leereszkedésével eltűnnek a semmibe, Tocho pedig eközben már a riadt másikat környékezi, ki Daphtól cselekedetem láttán komoly hátrálásba kezdett, minek következményeként a leányzó lehet, hogy a földre pottyan, de ez legyen most a legnagyobb gondunk, hogy koszosabb lesz, mint amennyire jelenleg saját vérében fürdik. *
- Tűz Tocho, tűz. * lobban lángra azonnal a famulus, így döntve le lábáról a menekülni készülő tagot. Harapja, ahol éri, a vámpír persze még próbálkozna, de tépi, s táplálja azt a tüzet az oroszlán, ami lassan fel fogja emészteni a vérszopót. Sima ügy ez, a vámpír ordításaitól zeng pár hosszú másodpercig az erdő, de lassan nem marad semmi más belőle, csak egy kupac hamu, s ha jól sejtem, a darabokban heverő testrészekre is ez vár majd. *
- Ezt meg hogy a francba hoztad össze, te lány.. * guggolok le a törékeny test mellé, kapásból az az első, hogy akár magánál van, akár nem, bőrdzsekimtől megválva takarom le azzal fedetlen testét, a továbbiak pedig sok mindenen múlnak. Biztonságban kell tudnom őt, és takarítani sem ártana.. vagy ami még jobb, maradjon csak itt a két vámpír teteme, mint egy bemutató a többinek, ha mágiával élő néppel kezdenek, túl sok jóra nem számíthatnak. *

_________________
Famulusa: Tocho, alakváltás után
Motorja: Harley Davidson Sportster, Forty-Eight
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 23
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Jan. 03 2014, 16:45

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

*Tényleg rettenetesen felelőtlen voltam, hála annak, hogy az utóbbi években ilyen erőssé váltam és nagyon-nagyon ritkán húztam én a rövidebbet. Most viszont nagyon úgy tűnik, hogy mindez megtörtént, én pedig két vámpír kelepcéjébe kerültem. Ha csak véremet vennék… az is elég rossz lenne, de mégis egy fokkal jobb, mint az, hogy ilyen undorító tettekre készülnek, tehát nemsokára mindenhol megérintenek és a ruháim is egyre többet mutatnak most már belőlem. Ajkam is betámadja az egyik, én pedig most már nem tudom megállni a szégyen és a fájdalom, na meg a furcsa kéj keveréke miatt azt, hogy ne kezdjem el csendben hullatni könnyeimet. Elég sok rossz ért mostanság, erre még ez is… de lehet, hogy valahol mélyen belül megérdemeltem. Őszintén szólva bár reménykedem abban, hogy valaki esetleg erre jár majd, belül mégis feladtam a harcot, így már egyre gyengül az ellenállásom, szinte beletörődtem a Sorsomba, de… ekkor hallom meg az oly távolinak tűnő, de valahol mégis ismerős hangot. Nem tudom elfordítani a fejem, se semmi, csak akkor, amikor a két vámpír végre elereszti nyakamat és számat, majd pedig úgy látszik, hogy az egyik inkább a támadójával foglalkozik, míg a másik most már mellemet békén hagyva fogja meg erősebben kezeimet.*
- Ne hidd, hogy el fogunk engedni! *morogja fülembe, de amikor meglátja, hogy mi történik a társával, úgy tűnik, hogy mégis meggondolja magát, mivel kezeim elereszti, kissé még előtte azért rájuk szorítva egyet, én pedig szó szerint a földön kötök ki, kissé koppanva is rajta. De ez már a legkevesebb, inkább csak kissé összekuporodom, teljesen megsemmisülve és fel se fogom azt, hogy ki ment meg. Nem, képtelen vagyok most felkelni vagy bármit csinálni, még a tűz melegére se reagál testem, így amikor végül valaki mellém guggol, csak kissé összerezzenek.*
- Axel? *lassan azért csak feltekintek a szöszke arcára, de mosolyra már nem vagyok képes. Inkább csak magamra húzom a dzsekijét, amikor felém nyújtja és törlöm meg kissé szemeimet. Arcom kipirul cseppet, majd tőlem szokatlan módon, gyengén sütöm le szemeimet.*
- Nem akarom, hogy így láss. Nem akarom, hogy bárki így lásson, hogy ezt megtudják. *motyogom halkan és fejem lassan vissza is hajtom a hideg földre. Nem kéne így viselkednem, csak tovább rontok saját helyzetemen, így nagyon lassan ismét a másik szemeit kezdem el keresni.*
- Köszönöm! *suttogom halkan, miközben lassan megpróbálok felé fordulni és ismét rettenetesen nehezen bököm ki a következőket.* - Se… segítenél? *nem szívesen támaszkodom másra, aki ismer, az tudja ezt, de képtelen vagyok így eljutni erről a helyről és azt hiszem, hogy egy ideig kerülni is fogom ezt a kastélyt. Na meg, arcom duzzadt az ütéstől, nyakam vérzik és sebhelyes, ahogy ajkam is szét van marcangolva, illetve hát a lábam szépen eltörött, amit most kevésbé érzek a vámpír mérge miatt és az alkohol is valamennyit blokkol. Szédülök kissé, túl sok vért veszítettem vagy talán a pia, fene tudja, de a lényeg az, hogy egyedül most nem sok mindenre vagyok képes. Aztán ez az este után majd igyekszem nem a srác szemei elé kerülni.*

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Jan. 03 2014, 17:13

/NRT: Axel és Daph – 2014.01.03./

* Nem úgy terveztem az estét, hogy hős megmentőt kell játszanom.. tervek. Na pontosan ez az a dolog, amiből amúgy sincs túlzottan sok manapság. Amennyire eleinte úgy tűnt, szétzuhant az életem, most pont ebben látom a rendszert, azt, hogy egyszerűen nincs, és jön, aminek jönnie kell. Ennyit tudok, mást nem igazán, meg azt, hogy ha nem fogunk össze famulusommal a lány megmentése végett, minden bizonnyal, állapotára való tekintettel, mert innen elég szarul fest, tuti nem éli meg a reggelt.
Hatalmas nagy mázlija van tehát azzal, hogy az utamba kerül ez a kis jelenet, amiből nem Daph lesz az, aki vesztesen kerül ki, legalábbis hosszabb távra, fizikailag biztosan nem, a lelki sebek pedig idővel talán elmúlnak, talán nem, de előbb a biztonság, utána a lélekápolgatás. Annál is inkább, mert alapjáraton is kemény dió ez az én életemben, így hamar a tettek mezejére lépve hívom fel magamra a figyelmet, amivel elsőre annyit sikerül elérnem, az egyik alak hatástalaníthatóvá válik. Lassúak, tele vannak kajával, a kéjtől pedig nyilván az orrukig sem látnak.. ami nekem jó, nekik kevésbé. Persze hallom azért, hogy a másik keménykedni próbál még, de bizonyos körülmények, mint például a társ halála, illetve lángokba borult Tocho jelenléte nem igazán ad neki túl sok választást, mint a menekülést. Helyette viszont most már a sérült kisasszonnyal kezdek foglalatoskodni, a famulus eléggé kiképzett ahhoz, hogy egyedül is boldoguljon. *
- Igen, én. * válaszolok egyszerűen, mosolyogni most én sem igazán vagyok képes, attól sokkal nagyobb az agyamban a méreg áztatta köd, mint hogy ilyesmikre pazaroljam az időt. Ráterítve a finom, bőrillatú ruhadarabot segítek abban, legalább egy kicsit magához térjen, szóval még mindig mellette guggolva támogatom hátánál, valamiféle megülés végett, s ahogy meghallom sopánkodó szavait, máris fejcsóválásba kezdek. *
- Ssss, ezt ne most kezdd el. * csitítgatom, amennyire tőlem telik, s tudom igen, hogy mekkora pofára esés az ilyesmi. Bár nem vagyunk olyan nagy barátok, annyira ismerem, hogy neki kifelé nagyobb törést okozna az, ha kitudódna, mennyire tehetetlen volt ebben a helyzetben, nyilván a saját hibájából, mivel azért az én orrom sincs fából, érzem a pia szagot, ami dől belőle rendesen. * - Csak afelől nyugtass meg, hogy nem önként jöttél el velük. * reagálok ennyit arra a gyengére sikerült köszönetnyilvánításra, amit megereszt nekem, kérdésére pedig annyira nyilvánvaló a válasz, hogy csak egy pillantást vetek felé, majd még Tocho irányába is, hozzá intézve szavaimat, első sorban. *
- Vissza viszem a szakházba, te meg vegyél ki egy kis szabit, de vigyázz magadra. Érthető voltam? * nyalábolom fel karjaimba a leányzót, hiába látom ugyanis, hogy a kastély mellett vagyunk, nem gondolom, hogy pont ez lenne a legmegfelelőbb hely az ellátására. S ha már teljesen a karomban tartom őt, remélem annyi ereje még van, hogy kapaszkodjon, két lábamra állva fordítok hátat a famulusnak. *
- Felfogtam, persze. Majd megyek, csak vidd biztonságos helyre. * hangzik fel még mögöttünk az oroszlán mély hangja, mit el is könyvelek magamban, okos jószág ez, de még mielőtt én magam annyira belelendülhetnék a gyaloglásba, lassulnak is lépteim. *
- Ne vedd tolakodásnak, de ha így kéne megtennem több száz métert, valószínűleg nem lennének karjaim, mire a szakházakhoz érünk, szóval.. * mondom ezt már olyan stílusban, olyan csibészes arccal és megfogalmazásban, ami igazán rám vall, majd koncentrálva a helyre egészen pontosan szobámba teleportálok vele, tekintettel a diszkrécióra, és arra, nem fogom hurcolászni emeleteket, hogy saját ágyában érje el az éjszaka. *

_________________
Famulusa: Tocho, alakváltás után
Motorja: Harley Davidson Sportster, Forty-Eight
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Kedd Márc. 11 2014, 19:14

//NRT: 2014.03. 11.-Seth – Ashi//

*Egész nap kint sétálgatunk Tequilával Seol szigetén, valami jó gyakorlási helyet keresvén. Fél szigetet bejárva sem nyerte el most egyik hely sem a tetszését, így hát vissza felé indulva ugrik be egy tökéletes hely. Cremus kastélya . Jogos a feltételezés, hogy miért pont az említett helyre szeretnék menni. Két oka is van egyik reményeim szerint ott nem lesz most senki és nyugton tudunk gyakorolni. A másik ott sok ismeretlen szag van a kutyaorrának ami most kaporra is jön mivel nyomkövetést is szeretném vele gyakorolni. Megszaporázzuk a lépteinket így röpke fél óra alatt oda is érünk a kastély hátához. Vigyorogva megállok és a kis jutalomfalatos-tasakomból előveszel egy finom virslidarabot. Vele szembe állok és kiadom az első parancsot miszerint maradjon egy helybe meddig jó négy méter távolságig el nem megyek. Sikeresen végig hajtja ez a feladatot és a következőket. Egypár feladat után úgy gondolom, ideje bemennünk kastélyba, hogy megnézem mennyire is érdekli a nyomkövetés. Ahogy belépünk rögvest megcsapja az orrunknak a ház dohos és poros szaga. Elkezdek azon agyalni, hogy lehet, hogy mégsem ez a legtökéletesebb hely a szaglásos feladatoknak. Végeredménykép arra jutok, hogy próba cseresznye. Tequila elkezd körbe nézni/szimatolni, mitől kicsit tüsszög is. Grimaszolva lépek egyet előre, de megbotlok a szőnyegbe és hasra vágódok. Porfelhő száll fel az említett kárpitból, mitől elkezdek köhögni.*
-Ráféren egy kis portalanítás erre helyre.*krákogom, miközben a rövid nadrágomról és vörös pólómról heves mozdulatokkal szedem le a port.*


A hozzászólást Ashi Angel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 16 2014, 01:27-kor.
Vissza az elejére Go down
Seth Amongard
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 16
Csatlakozás : 2012. Aug. 31.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Márc. 15 2014, 22:58


//NRT: 2014.03. 11. Seth – Ashi//

A lány bizonyára azt hiszi egyedül van a házba, az más dolog, hogy ez nagyon is nincs így, erre rögtön rájöhet akkor, amikor a hűvös és sötét szobában ahol éppen van, megszólal egy hang, éppen azután miután ő felkelt az esésből.
- Css.... csendesebben nem lehet? Ha így zajongsz felébreszted őket - Hallatszik egy síri, kissé talán elvont hang is, valahonnan a szoba sarkából. Ha köbe néz láthat is egy fotelt, ami háttal van neki, de bizony jobban megnézve a fotel nem üres, hanem egy fiú ül benne. Ki tudja mióta lehet itt, vajon mindenről tudomása lehetett ami történt a lánnyal, vagy csak most ért ide? Fene tudja de a beszédéből érezhető, hogy nem teljesen ezen a világon jár, mintha kissé szórakozott lenne.
- Bár, ha valakire megharagszanak azok csak te leszel. Nem jó tiszteletlennek lenni velük - De kikkel is? Azt a fiú tudja, az megint más kérdés, hogy a lány mennyire ismeri a hely történetét, de ha igen, lehet valami halvány fogalma arról hogy a fiú, mire is gondolhat. Nem kell hozzá túl sok, a székből kiemelkedik a fiú, majd szembe fordulva a lánnyal sötét szemeit felé irányítja. Öltözéke egy fekete ingből áll, mely majdnem mellkasig ki is van gombolva,  hozzá való fekete nadrággal, lábán pedig hosszúszárú bakancs látható. Haja, mely egyébként éjfekete színű, csupán egy kissebb része fehér, egyenesen, kifésülve omlik el a vállán.
- Azt javaslom inkább hagyd úgy ahogy most van. Minek kéne felborítani a természet egyensúlyát?  - Kérdezi, miköben fejét lassan oldalra billenti. Hangja még mindig eléggé dallamosnak nevezhető, az arca sápadt, arckifejezése pedig üveges, s egyáltalán nem lehet leolvasni róla mi járhat a fejében. Egyszóval egyáltalán nem úgy tűnik mint aki olyan haverkodós lenne. Inkább az a fajta, akivel az ember még világosban sem.
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Márc. 16 2014, 03:12

// NRT: 2014.03. 11.-Seth – Ashi//

*Tequilával reggel óta egy jó helyett keresünk gyakorlásnak, de ötlet híján csak kóborolunk ide-oda. Mikor már az összes felmerülő lehetőséget megnéztünk, ami eszembe jut kicsit csüggedten indulunk visszafelé városba. Ekkor ugrik be a régi Cremus kastély, ami tökéletes hely lenne bármilyen gyakorlásra. Borderemnek is tetszik az ötlet, így hát vidáman vesszük arra az írányt. Kastély háta mögé kerülünk és ott elkezdjuka gyakorlást, mely elején csak egyszerű engedelmeségi feladar sorokból áll. Drágám tökéltesen teljesíti a feladatokat, emiatt elidnulunk befelé a kastélyba. Kicsáncsi vagyok hogy egy idegen helyen ahol más szagok is vannak ilyen jól csinálja-e a feladatotokat. Plusz a nyomkövetést is kiszeretném vele próbálni. Ám mikor belépünk a házba gyorsan lemondok az utóbi feladatrül mivel olyan baromi poros minden, hogy első pár szimatolás után a kutyuskám elkezd tüszenteni. Kicsit eltorzul az arc vonásaim mikor körbe pillantok a helyen és beljebb lépek. Ám a lépésből esés lesz és egy jó nagy porfelhő keletkezik feledtem. Átkozodva és köhögve kellek fel, s ekkor hallok meg egy ismeretlen rémes hangot.*
-Szent Krisztus!*ugrok fel és kilencven fokos fordulatot veszek a levegőben, mitől újból sikeresen elvesztem az egyensúlyomat és hátraesek. Tekintetemmel keresem a beszélőt és csak másodszóra  találom meg a fickót ki a fotelben csücsül. Pálcámat előkapom az övemből, de végül is nem szegezem a másikra, inkább csak kíváncsian felvonom az egyik szemöldökömet.*
-Kiket ébresztek fel?*kíváncsiskodok, majd törökülésbe húzom lábaimat, mert inkább nem próbálkozok megállni, nehogy ismét elesek. Tequila odajön hozzám és lefekszik mellém, úgy hogy lábamra hajthassa, nagy buksi fejét. Hallgatom a másikat s ha nem is mondja ki kikről is beszél rögtön rájövők. Cremusékről beszél, a kastély egykori tulajdonosairól. Megforgatom a szemeimet, miközben a Tequila fejét vakargatom. Nem hiszem el ezt a gyermeteg mesék, mert az tény, hogy vannak szellemek, de tuti nem maradtak itt, mert akkor lennének konkrét bizonyítékok. Minden esetre kicsit megborzongok, mert a srác elég hitelesen adja elő a dolgot.*
-Miért is lennék szemtelen? Én konkrétan nem csináltam semmi rosszat.*vonok vállat, mert tényleg nem tudom elképzelni, hogy mit érthet tiszteletlenség alatt. Bár talán a káromkodás tényleg nem kellett volna, de hát akkor valamit csináljanak a szőnyeggel a „házlakói”. Megjegyzem az ebemnek, hogy erre a helyre is ráférnek egy takarítás. Erre a másik elkezd valamit habogni a természet rendjéről, amely kb nekem most azt mondja, hogy a béka megeszi a legyet, a gólya megeszi a békát.*
-Nem mondtam egy szóval sem, hogy kiszeretném takarítani a kastélyt, csak megjegyezettem, egy olyan tényt, mely igaz. Szerintem.*mondom és fellököm magamat a padlóról, mire a kutyám morogva feltápászkodik és elkezdi csóválni a farkát. Megsimogatóm a buksifejét, miközben a sötét szeműt próbálom megfejteni.*
-Ezek szerint én nem vagyok itt kívánatos személy. Oké ezt felfogtam, csak azt nem értem, hogy te hogy hogy az vagy. Vagy ne vagy tessem az?*kérdezem szúrós tekintettel. Imádom, ha valaki kioktat főleg a furcsa alakokat. Pálcámat szorosan fogom, hogy ha kell gyorsan tudjak reagálni a támadására, ami valószínűleg nem fog bekövetkezni. Tequila gondol egyet és óvatosan elkezd közeledni az ismeretlen felé. Épp szólni készülnék mikor egy szél becsapja az ajtót, s kicsit megijedek. Na ezt utálom a tavaszban, hogy mikor egész nap nincs szél hirtelen feltámad és fúj dühösen egy kettőt majd elmegy.*
Vissza az elejére Go down
Seth Amongard
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 16
Csatlakozás : 2012. Aug. 31.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Márc. 28 2014, 01:03


// NRT: 2014.03. 11.-Seth – Ashi//

- Isten nincs itt, se más szent -  Nevet fel , de a hangja fura mód egyáltalán nem hangos, sőt szinte már halknak nevezhető ez a nevetés, ahogy kezét még a szája elé isteszi, s végül csak a mosoly marad utána, végül pedig az is elpárolog s marad a fürkésző pillantás.
- Gondolom ismered a ház előző lakóinak a történetét. Vagy netán ennyire nem ismered az itteni babonákat?  - Kérdezi érdeklődve a fiú, miközben egy rugaszkodással el is hagyja az ülőhelyét, s most nyugodt lépésekkel járja körbe a szobát, kezével végig simítva a kissé régi, piszkos falakon. Tetszik neki ez a környék, nem kicsit hanem nagyon ez látszik rajta, de hogy mások társaságát mennyire szereti? Nos ez megint csak más kérdés. Látszólag nem érdekli egyáltalán a lány szemforgatása, teljesen figyelmen kívül hagyja a dolgot.
- Nem, de attól még a szavaid arra utalnak , hogy az vagy. Semmi tiszteletet nem érzel látszólag az elmúlás iránt, szavaid erről tanúskodnak, tehát velük szembe tiszteletlen vagy - Feleli egyszerűen megrántva a vállát, miközben az ablak felé lépve kissé széjelebb húzza az elég rosszminőségű függönyt, s közben még mintha dúdolni is kezdene. Ismeretlen , lassú dallam, meglehet a fiú fura fejében született az egész, vagy csak oly hamisan dúdol hogy ezért nem ismerhető fel minek a dallama amit éppen előad.
- Szerintem meg pont jó így - Vágja rá kissé hirtelen a másik szavaira, mint aki még hallani se szeretne ilyesmiről. S hogy miért volt ilyen heves a reakciója? Nos valami nincs ott rendben bent, és a srác ezt nem is titkolja. Persze megint kérdés hogy mi is a problémája, mert nem vissza maradott, de nem ám, az esze igencsak gyorsan és pontosan működik, de ott valami belül a lelkében, nos valami ott rágja egyre jobban, mely csak kisugárzik a tudatára is.
- Nem sértésként mondom, de igazából veheted annak is ha úgy tetszik. Van olyan dolog ami benned nincs meg bennem viszont igen. Ezért tartozok ide jobban - Húzódik félmosolyra az arca, de ebben a pillanatban bizony a másikon látszik hogy megugrik, pedig csak a szél játszadozik velük. A fiú viszont ezen már nem tudja tűrtőztetni magát , és jó hangosan fel is nevet.
- Én legalább nem ijedek meg a saját árnyékomtól - Feleli eközben viszont fura puffanás hallatszik, éppen a fejük fölött. Hirtelen kapja fel a fejét, majd lassan vissza fordítva azt a lány szemébe néz.
- Lehet a ház egykori urát ébresztetted fel. Vigyázz mert a végén még lejön érted hogy kitekerje azt a csinos kis nyakadat - Mondja mosolyogva, de ha a másik megfigyeli láthatja hogy csak az arca mosolyog a szeme nem. A puffanó hangok viszont egyre jobban és jobban közelednek jobbra tőlük a lépcsőn, végül a homályból ki is bújik valami. Ám ez nem ember, csupán egy igen morcos karakál, aki nyugodt léptekkel a fiú lába mellé heveredik rámorranva a leányzó ölebére.
- De az is lehet hogy nem - Rántja meg a vállát, mint aki csak viccelt volna az előbb, bár aki megnézte az arcát, szinte biztosra vehette hogy nem viccel. Ez ebben a fiúban az amit igazán nem lehet megszokni. Nem tudni mit gondol komolyan, s mit nem.
Vissza az elejére Go down
Ginger Rosenberg
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 624
Csatlakozás : 2011. Sep. 26.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Hematit háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Május 23 2014, 20:19

//NRT: Una, Tarkh és Ginger – 2014.05.23.//


Igen, tudom, egy gonosz dög vagyok, de mégis a jószándék vezérel. Szeretném, hogyha a két számomra nagyon is fontos ember nem folyamatosan marná egymást, hanem jóban lennének és a napokban elhatároztam, hogy ezért tenni is fogok. A tegnapi nap folyamán tehát Tarkh és Una is kapott tőlem egy-egy levelet, hogy szeretnék eltölteni velük kettesben egy estét Cremus kastélyában. Iszogatnánk és jól éreznénk magunkat, nagyjából ennyi állt az üzenetben és mivel biztos vagyok benne, hogy mind a ketten el fognak jönni, így meg is kezdtem a készületeket. Bár a kastély nem biztonságos, én azért előre körbenéztem és mivel most normálisnak tűnik minden, így az egyik hálószobát ki is takarítottam, hogy most pormentesen tudjunk beszélgetni, inni és bármi mást csinálni, amit csak szeretnénk. Jelen pillanatban is még az utolsó simításokat végzem a szobán, ahol az ágyra egy csinos kis pléd is már felkerült és tényleg tök rendezett, szinte rá se ismerni. Az asztalon egyébként található két üveg vodka és néhány üveg bor is, na meg egy kis sajtos pogácsa, amit én készítettem. Sejtéseim szerint ők is hozni fognak majd italt, tehát szomjasak talán nem leszünk.
- És akkor már csak a gyertyák vannak hátra. – kukkantok is körbe és hamar el is kezdem kipakolgatni a kék színű kis gyertyákat, amelyek majd megadják nekünk a kellő fényt is. Itt nincs áram, tehát olyasmire aztán várhatnánk. Meg is gyújtom őket, majd még egy gyors körbenézés, némi igazgatás és már az ágyra is csüccsenek, várva érkezésüket. Kíváncsi vagyok, hogy melyikük toppan majd be elsőre, ahogy arra is, hogy vajon mit fognak szólni egymáshoz, de az biztos, hogy nem hagyom őket elmenni innen, ennyit megtehetnek igazán értem. Egyébként ma is csinos vagyok, mint mindig, egy világoskék színű, rövid farmernacit húztam fel, fekete sportcipőt és fekete, V kivágású felsőt, amely kiemeli azért most már nagyon is szép idomaimat. Hosszú, vörös tincseimet kibontva hagytam, szemeim köré pedig kevéske, fekete smink került. Pár ezüst ékszer még van rajtam, a pálcám az övemnél, de más nincs, tehát szerintem jó így az összhatás, olyan Gingeresen aranyosan festek.
~ Na jó, picit félek, hogy le ne harapják a fejem. ~ - nyelek egy aprót, majd a kis asztalkához lépek, ahol a feles poharak és a boros poharak is ott vannak már és töltök is magamnak egy gyors vodkát, amit pillanatok alatt húzok le, majd ez után dobom csak vissza formás hátsómat az ágyra.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Május 24 2014, 22:16

//NRT: Una, Tarkh és Ginger – 2014.05.23.//

Gingernek azért néha akadnak ám fura ötletei. Semmi baj nincs egy csajos estével, iszogatok is vele szívesen… de pont a Cremus kastélyt kellett kiszemelnie? Na mindegy, később azért majd megkérdem tőle, hogy honnan ez a fantasztikus helyszín választás. Mikor tegnap megkaptam tőle az üzenetet, eszembe se jutott, hogy ne jöjjek, mára amúgy sem terveztem semmit. Legalább trécselünk egy kicsit, és van is egy olyan sanda gyanúm, hogy megint elő fogja szedni a pasi témát. Az biztos, hogy többet fogadással nem fog belekergetni semmilyen randiba, arról a februáriról sem meséltem neki végül, nem is véletlenül. Egész beleolvadok most a járókelők közé: kivételesen most minden fekete rajtam, a sportcipőm, rövidnadrágom és ujjatlan felsőm is. Kezemben egy kisebb papírszatyor, pálcám pedig az övem mellett van. A hajam szabadon van most, sminkem minimális, épp csak annyi van rajtam, hogy a bőröm szép egyenletes legyen, és hogy némi szemfestékkel kicsit jobban kiemeljem ázsiai vonásaimat. Néha azért a tükör előtt állva érzek némi kíváncsiságot, hogy vajon melyik szülőm lehetett vágott szemű, de aztán ez az érdeklődés gyorsan el is múlik. Nem akarok én róluk tudni semmit se. A kastélyhoz érve megállom, hogy ne vegyem kézbe a varázspálcámat, de ettől függetlenül természetesen mindenre fel vagyok készülve. Az ajtón belépve először semmit nem látok, bár meg is lennék lepve egy kicsit, ha barátnőm itt ülne a kövön, mint valami jó gyerek.
- Ginger? – Elég hangos vagyok ahhoz, hogy a ház túlsó felén is meghalljanak; nem félek attól, hogy a hangom bárkit vagy bármit idevonzana, nem dísznek vagy nehezéknek van nálam a pálcám. Persze ahogy kiejtem a másik lány nevét, rögtön észreveszem az egyik ajtó mögül kiáradó halovány fényt, úgyhogy el is indulok abba az irányba. Ha Ginger válaszol, már pedig miért ne tenné, akkor csak megerősít benne, hogy jó felé megyek… mert egyébként hol máshol lehetne? Ahogy belépek egy pillanatra megtorpanok, aztán jókedvűen felnevetek.
- Képes voltál ennyit bajlódni, mikor a szükség szobájának ajtaja előtt mindezt csak el kellett volna képzelned? – És az talán kevésbé veszélyes is, mint ez a kastély, de ezt már nem teszem hozzá. Igenis jó kedvem van, és értékelem Ginger erőfeszítéseit, bár egy kicsit meglepő, hogy holmi pletyizés miatt ennyit fáradna a hangulattal. Odasétálok a kis asztalhoz, hogy aztán a papírszatyorból előszedjem mai kis szerzeményemet és a többi mellé tegyem: egy üveg tequila. Nem vagyok nagy híve a piáknak, de bevallom, hogy a múltkori kocsmázásunk során tényleg ízlett ez a cucc. Csak most jut eszembe, hogy elfelejtettem citromot és sót hozni hozzá, de mielőtt még kétségbe eshetnék ezen, tekintetem a többi üvegre kúszik.
- Te most vagy alkoholmérgezésre készülsz, vagy jönnek még. – Jelentem is ki, ahogy végignézek az üvegeken, majd az egyiket kézbe is veszem. Vodka, rögtön kettő is. Tudom én, hogy kb. minden második diák ezt vedeli, ha szereti, ha nem, mégis némi kis gyanú támad bennem, ahogy kérdően Gingerre nézek. Nem kell hangosan feltennem a kérdést, hisz én utálom a vodkát, ő pedig nyilván nem dönt le két üveggel, a többi piáról nem is beszélve. Az ismerősei közül most csak egy ember jut eszembe, akinek ennyi vodka kellene, de Ginger csak nem hívta ide pont őt?!
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Szomb. Május 24 2014, 23:07

//NRT: Una, Tarkh és Ginger – 2014.05.23.//

*Nem gondolok már arra, ami anno történt, egyszerűen kerülöm Unát. Konkrétan nem bántott meg, ahhoz nekem túl nagy az egóm, anno csupán hirtelen ért az állítása. Nem is sejtettem, hogy ez a gond, talán olyan szinten nézek le bizonyos embereket, hogy eszembe se jut, hogy ők se szerethetnek engem... Szerencse, hogy nem derült ki - azt hiszem -, amit anno mondtam neki, mert miatta bajba kerülni... nevetséges volna, nem ezt érdemlem, főleg, hogy... áh, ez bonyolult. Örülök, hogy levelet kaptam a lánytól, azért ez nem általános, és eszembe se jut, hogy nem kizárólag nekem szól. Öltözetem most az estéhez igazítom, teljes fekete színű, elegáns, de laza ruházatot öltök. Sportcipő, farmer, rövid ujjú póló, számomra ez elég, nem fázom, főleg nem ebben az évszakban. Most nincs rajtam a szokásos övcsatos-medálos-órás-pecsétgyűrűs kiegészítő, egyszerűen a karkötőm és teleportgyűrűm ami látható. Nem olyan az állapotom, mint anno, így külsőm rendezett, hajam is feketén csillog a Hold fényében, amit fehér bőröm ki is emel. Nem fogok sétálni, veszélyes a környék, bár a pálca nálam van. Időben érkezem, de a kastély elé teleportálok, hiszen nem tudom, pontosan hol van a lány, így hiába akarnám ijesztgetni.*
- Ginger, hoztam italt, de azt elfelejtettem, szoval remelem bizol majd bennem. *kiabálom, mikor már beljebb lépek, és meg is nyomom némileg az "azt" szót, így talán érthető, hogy mire gondolok, ha este a barátnőm hív iszogatni egy kietlen kastélyba... nekem elvégre nem kell segítség ahhoz, hogy biztonságos legyen. Khm. Azonban nincs időm kellemetlenebb helyzetet teremteni, mert a fényt követve, ami nyilván nem kerüli el figyelmem, be is lépek a szobába, és ott szembesülök azzal, hogy Una hallhatta, amit nem kellett volna hallania... talán már Ginger arca is vörös színt öltött.*
- Hu... te mit keresel itt s... *kezdem idegesen, az első döbbenet után, de sikeresen harapom el a szót, ami azonnal csúszna Una irányába, és bizony nem pont illedelmes jelző a származását illetőleg. Remélhetem, hogy Ginger nem hallotta meg, így rá is sandítok, de utána tekintetem el is kapom, mert az gyanús volna, ha őt nézném a nyelvbotlás után.*
- Hoztam italt, de mivel te nem szereted, mehetsz is. Meglepö lehet, de a harmasok nem kötik le figyelmem... amugy se ertesz az ilyenhez. *morgok az orrom alatt és bökök fejemmel a gyertyák felé, úgy vágom le az asztalra a vodkát, és bizony szúrós szemekkel figyelem a másikat, míg mélykék íriszeim gonoszul villanak. Hirtelen nem is érdekel a barátnőm, akinek még csókot se adtam, sőt... köszönni sem köszöntem, egyszerűen olyan sértődött vagyok, hogy Unát nem akarom itt látni, az nekem kellemetlen.*

_________________
Famulus
Gingertől kapott karkötő

Vissza az elejére Go down
Ginger Rosenberg
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 624
Csatlakozás : 2011. Sep. 26.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Hematit háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Május 25 2014, 11:42

//NRT: Una, Tarkh és Ginger – 2014.05.23.//


Úgy érzem, hogy mostanra már tökéletesen összekészültem, a szoba tiszta és csak a mi kis szórakozásunkra vár. Csak jól teljen majd ez az éjszaka… Ideges vagyok és cseppet félek is, mind a kettőjük reakciójától, de úgy tudom, hogy szeretnek engem, tehát… talán megértik azt, hogy mit miért tettem. Egy vodka azért még a buli elején lecsúszik torkomon, majd nagyjából azzal egy időben, hogy a pohár visszakerül az asztalra, meg is hallom a jól ismert női hangot, amely én utánam kérdez.
- Erre gyere, itt vagyok! – szólalok is meg, és ha minden igaz, akkor Una már tudni fogja, hogy hova tovább, bár az éjszaka miatt a gyertyák pislákoló fényeinek is elégnek kell lenniük ahhoz, hogy tudja, merre tovább, de azért én most megerősítettem ebbe. Az ágyon ücsörgöm még mindig, amikor a lány belép, de a torpanás nem tudja elkerülni a figyelmemet és ahogy kiböki a kérdést, csak kissé megvakarom tarkómat, miközben lassan felkelek és a másik felé indulok.
- Hát… valami jó kis helyet akartam, ott pedig olyan sokszor jártunk már. – vonogatom meg vállaimat is cseppet, hiszen az csak illúzió, ez meg mégis a valóság. Nekem megfelel és talán nekik se lesz olyan sok gondjuk ezzel a hellyel, ha meg mégis, majd panaszkodnak, annyi baj legyen, megszoktam már az ilyesmit.
- Te tequilát hoztál? Látom ízlett a múltkori. – vigyorodom el, de ahogy az üveg az asztalra kerül, úgy veszem észre, hogy egyéb dolgok viszont nem. – Citrom? Só? – pislogok a szatyor felé, majd a lány szemeibe is beletekintek, és persze, eszembe jut ám az a bizonyos randi, melyről eddig nem tett nekem említést.
- Na és milyen volt a randi? Szépen titkolózom, pedig érdekelne. – próbálok durcás képet vágni, mintha bántana ez az egész, de nem haragszom ám, viszont kíváncsi annál inkább vagyok. Ez után kerül csak szóba a vodka is, én pedig picit ajkamba harapok a kérdés hallatán, de még mielőtt bármit is felelnék, már Una is hallhatja odalentről Aristarkh-ot, aki jól hallhatóan másra készült ma este. Nem pirulok bele a dologba, annál nagyobb most bennem a feszültség, így csak türelmesen várom, amíg párocskám is megjelenik és hát nem kicsit esik rosszul az, hogy én kb. mintha itt se lennék, úgy kezd el csak Unával foglalkozni. Csak állok a lány mellett – tehát talán szellem se lettem néhány másodperc alatt -, és úgy figyelem a másikat, amíg felém nem néz.
- Szia Tarkh! – én azért köszönök neki, ebből is látszik, hogy egy sárvérű illedelmesebb lehet, mint egy tiszta vérű, de amik ez után jönnek, azok már nekem is sokak. Fel nem tudom fogni, hogy miért nem csípik ezek ketten egymást ennyire. Nekem Tomnál volt rá okom, de nekik mi volna az?
- Lehetne annyi eszed, hogy tudd, nem vonnék be mást a hármunk dolgába. – kezdek is bele és próbálok nyugodt lenni, még akkor is, hogyha legszívesebben lekevernék egy pofont az én drágámnak és megvédeném barátnőmet, de a bibi az, hogy ő a kedvesem és… hát nem akarom bántani, mivel nagyon is szeretem, tehát próbálom megoldani a dolgokat.
- Egyébként pedig arról fogalmad sincs, hogy mihez ért és mihez nem, szóval kérj szépen bocsánatot tőle és próbálj meg engem is észrevenni, mert itt vagyok… De ha akarod, el is mehetek. – igen, valahogy most úgy jön le ez az egész, mintha én itt tök felesleges lennék. Tarkh-tól nem vártam ilyesmit és hát… nagyon is rosszul esik, így inkább csendben töltök magamnak még egy vodkát, majd felkapok két pogácsát és az ágyhoz sétálok, ahol egyet elmajszolok, majd jöhet a vodka és a második pogi is. Ha már úgyse akar rám hederíteni, akkor minek tegyek vagy mondjak bármit is? Majd ha méltóztat esetleg velem is foglalkozni, megtalál, de én nem fogok ugrálni neki… A képet pedig mindketten összetehették, szerintem nem olyan hülyék, hogy el kelljen mondanom azt, hogy miért is lettek mindketten meghívva, hogy miért ilyen kis csinos ez a szoba, miért van itt ennyi pia és rágcsa is, én pedig nem jártatom jelenleg feleslegesen a számat.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Május 25 2014, 16:12

//NRT: Una, Tarkh és Ginger – 2014.05.23.//

Ginger már itt van, igazából nem lep meg, sőt, először az is eszembe jut, hogy talán elkéstem, de mikor belépek a szobába egyértelművé válik, hogy miért is volt itt a másik lány korábban. Szép munkát végzett, el kell ismerni, bár töredék ennyi munkával megúszta volna a szükség szobájában, erre pedig fel is hívom a figyelmét.
- Igazad van, ott tényleg nem várható, hogy bármikor a nyakunkba ugorjon valami démon. – Nem mintha ilyesmitől tartanék, bár jobb felkészültnek lenni. Amúgy meg nagyon is jól szórakozom most a helyzeten, majd előveszem a „szajrét”, vagyis azt az üveg tequilát, amit ma estére hoztam. Persze Ginger rögtön észreveszi ám, hogy valamit elfelejtettem, de tényleg eszembe se jutott a citrom és a só, hisz én a múltkor is azok nélkül ittam.
- Finom ez nélkülük is. – Jelentem is ki nagy magabiztosan, és azért észre veszem ám, hogy túl sok pia van már itt. Persze, szeretünk inni, de Ginger ilyen mennyiséget tervezett volna kettőnkre? Mielőtt viszont még szóba hozhatnám, rá is kérdez a múltkori randimra… vagy mi is volt az.
- Nincs mit mesélni róla. Bár azt a két srácot nem nagyon fogjuk már Mystralban látni. – Tekintetem egy kicsit a távolba réved, mert az pont egy olyan este volt, amit szívesen elfelejtenék. Az az idióta nem csak maga jött, hanem néhány pohárka után bizony előkerült a haverja is… de aztán nagyon gyorsan rájöttek, hogy nem jó lánnyal próbálkoznak. Mindezt viszont nem akarom elmesélni Gingernek, képes lenne itt feldühödni vagy feleslegesen aggodalmaskodni. Az azért biztos, hogy csak úgy vaktában nem fogok senkivel sem többet randira menni. Na de vissza az italokhoz, főleg a vodkához, ami idő közben a kezembe is kerül; gyanús a dolog, úgyhogy rá is kérdezek. Elég csak Ginger arcára nézni, már is tudhatom, hogy a sejtésem valószínűleg igaz, és nem csak engem hívott ide. Ennek bizonyítása képpen hallhatom is a közeledő orosz hangját, amitől cseppet sem vagyok elragadtatva. A mondandójától én aztán végképp nem fogok zavarba jönni, csupán csak annyi derül ki nekem belőle, hogy ezek szerint ő sem tudta, milyen társasága lesz itt ma. Bár akkor velem együtt nyilván el sem jött volna. Kicsit nagyobb lendülettel teszem le a vodkásüveget, szinte lecsapom, majd dühösen nézek Gingerre, utána pedig az ajtóra, amin át be is lép Tarkh, mint valami démon a Pokolból, aki csak azért van itt, hogy engem bosszantson. Némi elégtételt azért jelent, hogy a jelenlétem legalább annyira dühíti a srácot is, a félbehagyott kérdése után pedig csak gunyorosan elhúzom a számat.
- „S”? Nem s-el kezdődik a nevem. – Na mintha nem tudnám, hogy mit is akart ő mondani, ami nyilván csak Ginger miatt nem került napvilágra. – De igazad van, mégis csak három betű, elhiszem, hogy nehezen jegyzed meg. – Mondanák neki egyéb dolgot is, de a barátnője előtt csak nem kezdem már átkozni. Gondolom azért, hogy ő is kissé csalódott ezzel az egésszel kapcsolatban. De nem kell kérdeznem Gingert, tudom én már most, hogy miért csinálta ezt, bár szerintem teljesen feleslegesen. Tényleg eszembe jut, hogy én inkább lelépek, itt úgyis csak veszekedés lesz, de Tarkh következő beszólását nem hagyom szó nélkül.
- Egy hármas? Veled?! – Úgy nézek rá, mintha csak a legundorítóbb nyálkás csúszómászó lenne, amit valaha láttam. – Inkább soha többet ne érjen hozzám férfi… vagyis ne haragudj, milyen kategóriába is tartozol te? – Nem vagyok én rest soha sem kétségbe vonni a férfiasságát, hát még most. Ginger viszont átveszi a szót, én pedig arrébb is megyek, majd az ajtó mellett hátammal nekidőlök a falnak, és magam előtt összefont karokkal nézem őket. Nem lépek le egyelőre, csakis Ginger miatt, bár most kicsit haragszom rá. Elhiszem, ha szeretné ha mi nem marnánk egymást a barátjával, de ez kb. olyan lenne, mintha megkérné a tüzet és a vizet, hogy barátkozzanak már össze. Nem mondtam el neki azóta sem, hogy Tarkh minek nevezett az utóbbi találkozásunkkor, bár talán mindegy is, a srác képes magától is kinyögni újra. Ginger közben leült az ágyra, úgy nézünk itt ki hárman, mint valami régi westernben az egymással szemben álló, leszámolásra készülő cowboyok. Én persze nem készülök semmi ilyesmire, de csak egy rossz mozdulat az orosztól, és nem fogja zsebre tenni, amit tőlem kap, az sem fog érdekelni, hogy Ginger jelen van.
- Mégis hogy gondoltad ezt? – Nézek is a másik lányra; a hangom nem szemrehányó, de tényleg érdekelne, szerinte majd részegre isszuk magunkat, az majd megold mindent és összeölelkezünk még régi jó barátok? Hisz tudja, tudnia kell, hogy Tarkh hogyan gondolkodik és bánik a sárvérűekkel, és hogy én mit gondolok az ő fajtájáról. Nem hinném, hogy ezek olyan ellentétek, amik eltűnnek néhány üveg pia után. Szörnyű lehet neki, hogy mi itt marjuk egymást, ő pedig csak áll középen, hisz ő a közös pont, de eddig Tarkhnak és nekem is sikerült visszafogni magunkat, ha esetleg hármasban voltunk kénytelenek Ginger miatt eltölteni egy kis időt. Tudom én, hogy neki ez nem jó így, és csak ezért vagyok még mindig itt.
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Vas. Május 25 2014, 19:03

//NRT: Una, Tarkh és Ginger – 2014.05.23.//

*Fel sem merül bennem, hogy Ginger mást tervez, mint én, általában - főleg, hogy tudtommal nincs akadálya - nem utasít el, ezért kiáltok fel hozzá. Az már teljesen abszurd gondolat számomra, hogy más is hallhatja, én pedig biztosan sétálok fel, vigyorogva, egészen addig, míg szembe nem néz velem valaki, akit nem akarok látni. Természetesen harag fog el, nem egy ponton sértett meg múltkor, s azok mellé engem létezése is bánt, ezért támadom azonnal.*
- Azt se tudod, mit akartam mondani. Te mellesleg nevet se erdemelnel. *legyintek rá, és hát valóban, főleg akcentusom, illetve a gyakori orosz szavak használata miatt, nem lehet benne Una biztos, hogy éppen nem szajháztam volna le. Nekem jelen pillanatban eszemben sem jut, hol vagyunk, hogy Ginger miért így intézte, a célom az, hogy Una ne legyen itt, és egészen addig ezzel foglalkozom csak, míg Ginger rám nem köszön.*
- Ginger, miert nem szoltal? *kérdezek vissza köszönésképpen, mert először szerintem tehette volna azért ezt, nem feltétlen utasítottam volna vissza - Ginger... el tudja érni amit akar, ha nagyon akarja -, ha pedig igen, akkor jöhetne a vak találka. Hirtelen nem is tudom mit mondjak arra, amit mond, mert nyilván gonoszkodás volt részemről az, hogy Una meg mi... szóval ilyet egyértelműen nem gondolok komolyan, de a másik se hagyja szó nélkül, én pedig nem akarom rontani a sértés értékét azzal, hogy mondom: csupán sértés, nem kell komolyan venni.*
- Maximum akkor kerek bocsanatot, ha bocsanatot ker. *vigyorgok villogó tekintettel, s ebből érezhető Ginger számára, hogy történt valami, valami, amit én úgy értelmezek, hogy engem sértettek meg először, az események alapján nyilván nem most, hanem régebben, és most ezért reagálok így.* - Nem, nem akarom, hogy elmenj. *enyhül meg kicsit a hangom, mint a kisgyereknek, aki belátja bűnét. Az szintén fel sem merül bennem, hogy jelenleg veszélyes téma körül evezünk, hiszen Una vitája velem érzékenyen érintheti kapcsolatunk egy pontját barátnőmmel.*
- Ez gyenge volt. Remelem tudod, hogy ezzel Gingert is megkerdöjelezed, parvalasztas teren... mellesleg nem csak te nem ismernel fel ferfit, akkor se, ha melled allna, de ök se tudnak rolad, hogy te nö vagy. *sziszegem oda, és mivel kezdi szakítani fel a sebeket, vészesen komorul el az arcom. Ajánlom, hogy ne beszéljen még, mert csúnyán átkozom majd ki fogait a helyéről. A vodkát az asztalra helyezem, Una el is vonul, én pedig barátnőmre nézek, oda is sétálva, mint aki nem akar már időt szánni arra, aki idegesíti, és ez így is van. Az a sárvérű nem érdemli meg. Közelebb lépek, úgy guggolok le a lány elé, alulról pislogva fel a zöld íriszekbe, és finoman végig cirógatok karján, úgy találva le kezeire, hogy gyengéden megfogjam őket.*
- Ne haragudj, de nagyon felhuzott, hogy itt van, ez csalodas volt, mert arra szamitottam, hogy kizarolag veled lehetek... meglepett a helyzet es dühitett, azert viselkedtem igy. *emelem most fel egyik kezem, hogy arcán simogassak végig, s most már fel is emelkedem suttogásom után, úgy hajolva le a lányhoz, közel hozzá, ha engedi, akkor homlokom az övének döntve.* - Bunko voltam, nem fordul elö többet. *mosolyodom el finoman, és ha engedi, akkor az álla alá nyúlva kezdeményezek egy lágy csókot, ha pedig nem, akkor beszélnem kell még vele, de az csak növelné Una iránt a dühömet. Ő tehet róla.*

_________________
Famulus
Gingertől kapott karkötő

Vissza az elejére Go down
Ginger Rosenberg
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 624
Csatlakozás : 2011. Sep. 26.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Hematit háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Júl. 04 2014, 19:05

//NRT: Una, Tarkh és Ginger – 2014.05.23.//


Nem mondom ki, de őszintén szólva totálisan kiment a fejemből a szükség szobája, de valahogy nem bánom, oda tényleg gyakran feljárunk, bárki benyithat, itt viszont… Oké, itt is bárki megjelenhet, még valami olyan lény is, akire nem vagyunk kíváncsiak, mégis, ezt a helyet választottam és majd eldől, hogy jól tettem-e vagy sem. Kissé azért felkuncogok Una szavaira, amikor a démont említi, majd ez után némi fejcsóválás következik.
- Ugyanz, te is tudod, hogy nem akarok bajt, nem azért jöttünk ide. – tárom szét kissé kezeimet, és mivel hárman is itt leszünk, nem gondolom úgy, hogy bármi okunk is lenne arra, hogy féljünk egy démontól. Na nem mintha nem lehetne erősebb nálunk, de… hát én most pozitív vagyok, legalábbis egyelőre, addig, amíg kedvesem is be nem állít, mivel már előre tudom, hogy akkor a hangulat is totálisan meg fog változni, de talán megéri ez a kis terv és nem rosszul fog elsülni. A tequiláról is szó esik, mivel látom ám, hogy hiányzik két dolog mellőle, de a lány szavaira már nem tudom megállni a nevetésemet.
- Hát néhány vodka után lehet, hogy mindegy lesz, de én a hozzávalók nélkül amúgy meg nem iszom. – és tényleg így is vagyok vele. Mondjuk Una nem csípi a vodkát, szóval legalább lesz mit innia neki is, már ha a borokat nem tartja megfelelőnek vagy éppen elégnek, hiszen azokkal is készültem. De ha már tequila, akkor a múltkori közös esténk is eszembe jut, amikor megismertük azt a két srácot és az egyikkel a lány randizni is ment. Azóta se mesélte el, hogy milyen volt…
- Hmm… ugye tudod, hogyha nem is most, de nemsokára el kell mondanod a részleteket? – nézek cseppet elkomolyodva a szemeibe. – Én is mindig, mindent elmondok neked! – kivéve azt, hogy most ketten lettek meghívva, de erre nemsokára rá fog jönni, szóval nincs értelme most ezen leakadnom. Tarkh hangja nemsokára el is ér hozzánk, de amint megjelenik, minden tökéletesen felfordul, mivel én szinte észre se leszek véve, ezek ketten pedig egymásra támadnak. Egy kicsit én is elgondolkodom azért azon a bizonyos „S”-sel kezdődő szón, de nem vágok közbe, most visszafogom magam, mivel én békíteni szeretnék, nem pedig még jobban alájuk pakolni, erről pedig akár később is ráérek majd kedvesemmel beszélgetni.
- Azért nem szóltam, mert akkor nem jöttetek volna el. – végre csak észre leszek véve, így azonnal meg is válaszolom a kérdést, majd ez után szalad feljebb a szemöldököm erre a bocsánatkéréses dologra, így hol egyikükre, hol pedig a másikukra meredek. Ki se kell mondanom a kérdést, benne van a levegőben, szóval vagy felvilágosítanak vagy hát tényleg kénytelen leszek rákérdezni erre az egészre, hogy ki mit tett a másik ellen. A probléma viszont az, hogy bármennyire is szeretném kizárni magam a kettőjük ügyéből, ez lehetetlenné válik ott, amikor Una Tarkh férfiasságával jön, mert igen, ez már engem is sért, nem is kicsit.
- Kössz Una, ez jól esett… - oh tudnék én még cifrábbakat is mondani, de ne szeretném ennyire ezt a lányt. Inkább lenyelem szavaimat, miközben belül mardossák szívemet szavai. Hogy undorító lenne? Nem… sehogy se nevezném annak ezt a fiút… szinte férfit magam előtt, mivel nála vonzóbbal még soha se találkoztam. Una persze ezt nem tudhatja, elvakítja valamiféle mélyről jövő gyűlölet, amelyet oly szívesen megértenék, de nem érzem úgy, hogy erre esélyem lenne. Mégis, jobbnak látom inkább leülni, főleg ezek után. Lehet, hogy tényleg rémes ötlet volt ez az egész…
- Tudod, csak reménykedtem benne, hogy képesek vagytok legalább néhány órára félretenni az ellentéteteket, de ahogy nézem, egy percig se bírtátok. – válaszolok is a lánynak, majd ez után húzom le a vodkát és fogyasztom el a második pogácsámat is. Tarkh viszont meglepő módon most már észreveszi, hogy talán hozzám se ártana odajönnie, így amikor elém guggol, zöld íriszeimet kékségeibe fúrom és kissé megremegek, amikor kezemet cirógat végig. Annyira vágyok rá még mindig… ahogy most az ölelésére is, de nem lehet, nem lehetek én szomorú, amikor ők ketten ezerszer rosszabbakat mondtak a másiknak.
- Én sajnálom, hogy ezek szerint rosszul döntöttem az estével kapcsolatban… Velem pedig bármikor lehetsz, főleg, hogy itt a nyár is. – próbálok mosolyt erőltetni arcomra, amely eleinte nehezen megy, de ahogy arcomat érinti, már létrejön ám az édes mosoly, amelynek talán a másik is örülni fog. – Nem tőlem kell elnézést kérned. Tudod, valakinek engednie kell, hogy azt a másik is megtegye. – bár ki nem mondom, de arra gondolok, hogy „okos enged…” és ez most lehet, hogy az én kedvesem lesz, ez csakis rajta áll. Mindenesetre lehunyom szemeimet, amikor puha ajka az enyémet érinti és finoman viszonzom is lágy csókját, miközben cseppet közelebb is csusszanok hozzá. Hogy lehet az én párom bárki számára is undorító? Ha Una nem lenne ilyen fontos nekem, én magam átkoznám ki innen, de tudom, hogy ő is kapott eleget, mérlegelnem kell, nem szabad kimondanom gondolataimat, így inkább csak lassan felkelek, már ha Tarkh is engedi ezt és az italokhoz lépek. Az egyikbe tequila kerül, a másik kettőbe pedig vodka.
- Nem akarom rátok erőltetni ezt az egészet, mert látom, hogy mennyire nincs ínyetekre a dolog. De egy ital belefér? Utána mehettek, ha gondoljátok, senkit se tartok vissza! – az első poharat a lány kezébe adom, majd utána a vodkát Tarkh-éba és végül a harmadik hozzám kerül. Én felkészültem a koccintásra és végülis egy italba nem halnak bele, addig pedig eldöntik, hogy mit akarnak.
Vissza az elejére Go down
Una McCarthy
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2014. Jan. 20.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Holdkő háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   Pént. Júl. 18 2014, 23:33

//NRT: Una, Tarkh és Ginger – 2014.05.23.//

Én ugyan nem bánom azt se, ha megtalál minket a baj, képes vagyok még a szorult helyzetekben is jól szórakozni. Pia is van hozzá bőven, bár az én hozzájárulásom kissé hiányos, de ha már inni akar az ember azt tegye tisztán, nem igaz? Nem mintha olyan sokat vedelnék… Kicsit azért furcsa ez a mennyiség, már most tudom, hogy Ginger készül valamire, de nem akarom agyon zaklatni kérdésekkel ezzel kapcsolatban. De talán jobb lenne, így lehet, hogy nem hozná fel a múltkori kis „randim” témáját.
- Majd egyszer elmesélem. – Zárom is le a témát, mert tudom, hogy addig úgy sem hagy békén, amíg valami ehhez hasonló választ nem kap. Nem szívesen mesélném el neki, de valóban igaz, hogy ő is sokat elmond nekem. A jelek szerint azt viszont nem, hogy kit hívott meg még. Amikor meghallom azt a bizonyos hangot a boldogság minden jele nélkül sandítok Gingerre.
- Még jó, hogy tényleg mindent elmondasz. – Jegyzem meg némi gúnnyal, de nem fogok többet hisztizni ezen, tudom, hogy miért csinálta, a jó szándék vezérli, csak sajnos nem tudja még, hogy van, amin még ő sem segíthet. Tarkh pont olyan lelkesedéssel fogadja jelenlétemet, mint én az övét, nincs ebben semmi meglepő. Szinte még be sem lép a fiú, de már egymás nyakának tudnánk ugrani. Pontosan tudom, mit takar az a bizonyos „s”, de egyelőre nem teszem szóvá. Csak lesajnálóan nézek a másikra, mikor közli, hogy nevet sem érdemelnék… mintha csak a nagyanyámat hallanám, akitől megszabadulhattam azzal, hogy ide jöttem, erre itt van még egy, akinek hallgathatom a lenéző baromságait. Teljesen egyértelmű, hogy Ginger azért nem szólt, mert akkor egyikünk sem jött volna el, de hogy a srác képes legyen erre is rákérdezni.
- Ehhez aztán komoly agymunka kellett volna, hogy magadtól is rájöjj. – Jegyzem meg maró gúnnyal, bár nem tőlem kérdezte és a másik lány sem nekem válaszolt, még sem bírom kihagyni ezt. Még hogy én kérjek bocsánatot tőle? Ugyan miért? Én csak az arcába mondom az igazságot és amit gondolok róla, nem az én bajom, hogy ennyire nem tudja elviselni. Nem hittem volna, hogy valaha is olyan mély gyűlöltet fogok bárki iránt érezni, mint nagyanyám iránt, de Tarkh kezd nagyon közel kerülni ehhez a szinthez. Ha pedig eljut oda, akkor engem sem fog megakadályozni semmi abban, hogy megpróbáljam eltüntetni a környezetemből. De előtte még sértegetem kicsit, most épp a férfiasságát vonva kétségbe. Azon, hogy kinek gyenge a válasza csak mosolygok egy jót, Ginger sértődésére pedig csak vállat vonok.
- Ginger párválasztását megkérdőjelezné bárki, aki egy kicsit is ismer téged. – Mert hát egy mugli születésű mégis csak összejött egy olyannal, akinek minden második szava az, hogy sárvérű, kizárt, hogy ez csak nekem tűnik kissé… szokatlannak. – Amúgy meg, ha a férfiaknál te lennél az etalon, gondot jelentene minden nőnek, hogy felismerje őket. – Szót sem érdemel, hogy ő meg a nőiességemmel jön, nagyon jól tudom, hogy azért elég feltűnően nő vagyok, tehát a sértésnek szánt megszólalása számomra tárgytalan. Attól nem félek, hogy bárkit is annyira felidegesítenék, hogy megátkozzon, végül is nem dísznek hordok én sem pálcát, amit egy pillanat alatt tudok előrántani. De végül hagyom őket, dugják csak össze a fejüket, ha akarják, legszívesebben már most lelépnék. Az biztos, hogy ha Gingernek ezentúl eszébe jut bárhova is elhívni, hát nagyon is gyanakvó leszek. Most kizárólag miatta maradok, bár ő is tudhatná, hogy amire készül, teljesen reménytelen, de nem csak miattam. Végül csak rákérdezek, hogy mégis miből gondolta, hogy ez jó ötlet, a válasza után pedig nyilvánvalóvá válik, hogy ahogy én, úgy az orosz sem avatta be őt egymás iránti utálatunk mélységeibe. Persze tudja ő, hogy nem vagyunk puszipajtások, ezért is ez a kis próbálkozás a békülésre, de ami kettőnk közt van, az szerintem bőven túllépett már azon, amit pár pohár itókával meg lehetne oldani. Nem válaszolok Gingernek, de szívesen megkérdezném tőle, hogy a tény, miszerint egy percet sem tudunk békésen egymás mellett tölteni tényleg ennyire meglepi-e… a jelek szerint igen. Az orosz meg közben próbálná ám védeni és magyarázni saját viselkedését, mire ismét csak gúnyos grimaszra húzódik a szám. Persze, ő aztán semmiről sem tehet, csakis az én jelenlétemmel van gond. Nevetséges. Amikor neki kezdenek a csókolózásnak tényleg nem tudom, hogy mi a fenéért is vagyok itt, de pont akkor fejezik be, mikor már indulnék kifele az ajtón. Ginger felkel és az üvegekhez sétál, igen, látom már, hogy hova szeretné terelni ezt az estét, ám mikor felém nyújtja az egyik poharat nem fogadom el tőle, nyilvánvalóvá téve, hogy ebben nem vagyok hajlandó részt venni. Az oroszra nézek, majd vissza Gingerre, és meg is születik bennem a döntés: semmit nem akartam ennek a lánynak mondani, mert tudom, hogy rosszul esne neki, de ezzel nem törődöm tovább.
- Ginger, még a barátságunk kedvéért sem fogok együtt inni a barátoddal. – Nyugodt a hangom, nem szeretném, ha bárki azt gondolná az indulataim mondatják ezt velem. – Mint ahogy senki mással sem, aki csupán a származásom miatt merészel lenézni. Nyilván téged nem nevez sárvérűnek, mióta megtalálta a maga kis boldogságát az ágyadban, de gondolod, hogy ettől változtak a nézetei? Gondolod, hogy szíve szerint nem ölne meg mindenkit, aki szerinte nem méltó még arra sem, hogy a lába nyomát csókolgassák? Akik még nevet sem érdemelnek? Varázstalan családok gyermekei, Ginger, mint aki te is vagy. - Újra a srácra nézek, ugyanazzal az arckifejezéssel, amit a „hármas” megszólalása után kapott tőlem.
- Miért nem meséled el neki büszke megszólalásaidat és tetteidet? Talán félsz, hogy esetleg megbántanád velük? – De nem érdekel a válasza, egy kétszínű senkiházi, akinek nem akarok tovább a társaságában maradni, ezért vissza is fordulok Gingerhez, aki nagyon is jól tudja, honnan és milyen családból származom. – Engem senki nem fog a származásom miatt kevesebbre tartani! – Kevés dolgot jelentettem ki ennyire magabiztosan, de ez tényleg olyasmi, amivel évek óta küzdök, és senki kedvéért sem fogok egyetlen lépést sem visszatáncolni. Ezzel viszont lezártnak is tekintem az egész estét, úgyhogy egyszerűen sarkon fordulok és kisétálok az ajtón. Nem vagyok hajlandó tovább itt maradni, ahol az az átkozott orosz próbálja úgy előadni az egészet, mintha az én hibám lenne, hogy ennyire idióta.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Cremus kastélya   

Vissza az elejére Go down
 
Cremus kastélya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
14 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14
 Similar topics
-
» Obszidián Kastély
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» [Event] Cupido Kastélya
» Loki kastélya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: