Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 A rejtett padlástér

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 25

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jún. 24 2011, 13:36

*Nem bírom tovább magamban tartani az egyik kérdésem ezért akaratlanul is megkérdezem, és csak reménykedni tudok, hogy nem bántom meg ezzel. Közben pedig megérkeztünk a rejtett padlástérre. Meghúzom a rés melletti fáklyatartót, hogy az ajtó kinyílhasson mi meg beléphessünk a terembe. Végig Bri arcát figyeltem, hogy lássam rajta az érzelmek áthaladását. Először csak értetlenség volt rajta izgalommal keveredve, de amikor az ajtó kinyílik széles mosolyra vált a döbbenet.*
- Klassz hely igaz? *Engedem előre a kacatokkal teli szobába az új lányt, kinek most egy titkot árultam el.
- Ne feledd, ezt nem lehet akárkinek elárulni és vigyázni kell a helyre. Nincs benne semmi varázslatos kivéve a sakkot, de ennyi belefér a környezetbe. *Mondom miközben a tálat, amiben a jég kezd már felolvadni az egyik asztalara teszem, melyen van egy lámba és mellette egy fotel, amibe kényelmesen bele lehet fészkelődni.*
- Egyik szobatársamnak van egy térképe és láttuk, hogy van valaki egy falban és arra jutottunk h titkos szoba. Eljöttünk megkeresni, amikor véletlen meghúztam a kart, mert megbotlottam. Így lyukadtunk ki ide. *Mosolygok rá, majd a pálcámért nyúlok, hogy vizet varázsolhassak a tálba.*
- Aguamenti.

//Fagy//
Vissza az elejére Go down
Corina Watson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 325
Csatlakozás : 2011. Jul. 20.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Déli főtorony - Tigrisszem háló / Vác

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Júl. 23 2011, 13:31

//Misztikus Lények Ismerete 4. házi//


*A mai nap eléggé rossz hangulatomban vagyok, ám semmi kedvem a szobámban gubbasztani. Inkább úgy döntök, körülnézek a suliban és keresek valami kissé elhagyatottabb helyet. Első utam a fellegtoronyba vezet, hiszen nem hinném, hogy ott akkora tömeg lenne. Ám csalódnom kell, mert pár diák épp a panorámát figyeli. Gyorsan megfordulok, és már indulnék is lefelé, amikor megbotlom, de mielőtt még elesnék, gyorsan megkapaszkodom egy fáklyatartóban. És ekkor csodálatos látvány tárul a szemeim elé. A falon lévő apró rés hirtelen egy nagy lukká nő ki, melyen gyorsan be is mászom, mielőtt bárki észrevenne. Miután beléptem, a luk ismét összezsugorodik. Mosolyogva körbepillantok, és egy csomó régi kacatot találok.*
~De jóó. Itt aztán lehet kotorni ... anya úgysem engedett fel soha a padlásra. *Mosolyodom el, majd belevetem magam a kotorászásba. Van itt minden, egy régi, festett üveglámpa, festőállvány, néhány régi ruha, egy nagy szekrény, kanapé és egy régi láda .. többek közt.*
~Vajon ez a láda mit rejthet?~ *Végül nagy nehezen felemelem a láda súlyos fedelét, ám nem éppen erre számítottam, amikor kinyitottam. Sok érdekes kincs helyett egy ronda, nagy kígyó jön elő belőle. Azóta félek a kígyóktól, mióta az egyik unokatesómat a szemem láttára marta meg egy nagy kígyó, és nekem kellett segítséget hívnom. Egyenesen felém veszi az útját, melynek hatására én ösztönösen hátrálni kezdek, amíg el nem esem egy a földön fekvő aranyozott függönykarnisban.*
~Na ennyi volt az itteni pályafutásom. Remélem valaki azért észreveszi, hogy meghaltam és hamarosan megtalálnak.~ *Sopánkodok magamban, ám ekkor rájövök, hogy a ládába nem fért volna bele egy ekkora kígyó, és levedlett bőrt sem látok sehol, ami csakis azt jelentheti, hogy ...*
~Ez nem is igazi kígyó, hanem csak egy mumus.~ *Vidulok fel rögtön, hiszen szerencsére átnéztem a régebbi Legendás Lények Ismerete órák anyagát. Még arra is emlékszem, mit kell tennem, hogy elűzzem. Előkapom a pálcám, és már mondom is a varázsigét.*
-Comikolussimus! *És abban a pillanatban már meg is teszi a hatását a varázsige, a kígyó egy nagy térdzoknivá változik, melyet aztán könnyűszerrel visszalebegtetek a ládába és becsukom a fedelét.*
~Huh, ennyi izgalom elég is volt mára.~ *Azzal elindulok a kijárat felé, ahol ismét megjelenik a lyuk és visszatérek a szobámba, kiheverni az izgalmakat.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 25

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Júl. 29 2011, 10:34

//Misztikus lények ismerete 4. óra - Mumus, Dementor//
//Házi Feladat//

*Egyre többet gondolok a szintlépésre, hogy másodikos lehessek és ehhez, sok-sok pont kell, amiket házi írással tudok begyűjteni, de elég lassan haladok, pedig lenne dolog bőven, de mással is foglalkoznom kell, mint most. Tegnap felugrottam egy kicsit a padlástérbe, hogy ott fessem ki a körmöm, mert nem akartam beszagosítani a szobát erre nem ott hagyom? Felháborító remélem meg van még, mert olyan szép színe van ennek a kéknek és még sokat akarom használni, főleg a báli ruhámhoz. Fent vagyok a felleg toronyban és most keresem a kis rést, ami kitárja nekünk e titkos szoba ajtaját. Meg is van, ez könnyen ment, de a keresés nehezebb lesz, de szerencsém van, mert a szoba nem lett átpakolva. Ott a fotel ahol ültem és az asztal, amire pakoltam. Először a fotelt nézem meg, de nincs ott. Letérdelek, hogy hátha levertem az asztalról és beesett alá. A fotel mögött található egy szekrény. Semmilyen különlegesség egy egyszerű faszekrény, de mintha csillogna alatta valami. Megfogom az asztalon lévő lámpát és levilágítok. Bizony ám. A csillogás az én körömlakkom már csak el kéne érnem, de ahhoz arrébb kell pakolnom, mert túl hosszú és széles a szekrény, hogy csak így simán elérem. Arrébb tolom a fotelt, hogy jobban hozzá férjek, de hiába, még így is messze van. Ha egy kicsit sikerül arrébb rakni a szekrényt siker. Megpróbálom félre tolni, de meg sem mozdul a hatalmas monstrum, nézzük, meg mi van benne hátha attól ilyen nehéz. A szekrény elé lépek és kinyitom, de amint bele pillantok, egyből hátra is ugrok, de elbotlom a kis asztalban, amit nem tettem félre. Rettenetes megrémülök, szívem zakatol, pupillám kitágul, légzésem zavarossá válik. Az a csuklyás alak áll előttem, akivel az akadálypálya teljesítésénél találkoztam. Lenézz rám. Tekintete perzsel tovább rémítve engem, ezért elkezdek hátrafelé kúszni. Nem mozdul, csak néz engem, sőt még hozzám sem szól, ami elég furcsa.*~Miért nem végez velem? Ha már ideig eljött miért húzza az időt? Ott kapásból megtámadott az árnyakkal, de most azok sincsenek itt.~ *Fedezi fel agyam a furcsaságokat. Ez sehogy sem stimmel. Még mindig félek, de ettől az agyam, mintha vadabbul zakatolna.* ~Ez nem is ő… ez egy mumus.~ *Ötlik eszembe a nem rég órán vett lény. Csípőmben érzem a pálcámat, ezért rögvest elő is veszem. Elképzelem, hogy eltűnik róla a köpeny és hosszú csirke lábai lesznek, mely megkopasztott farban végződik.*
- Comikulissimus. *Mondom ki az órán megtanult igét, hogy a mumusra kényszerítsem az általam kitalált képet. Rövid idő alatt átalakul és szégyenlősen próbálja eltakarni magát, de már késő, mert ki tör belőlem a nevetés. A végén már a hasamat fogom, ami meg is teszi a hatását, mert zavarodottan fut vissza a szekrénybe, hogy legközelebb másra ijeszthessen rá. Miután kinevettem magam megvilágosodom.*
- Hogy én eddig miért nem varázsoltam. *Csapok a homlokomra. Ez az egész halálfélelem elkerülhető lett volna, de most már mindegy.*
- Invito körömlakk. *Repül elő a szekrény alól az elveszett tárgy. Még mindig mosollyal az arcomon zsebre vágom, majd tovább folytatva a kacagást távozok a teremből.*
Vissza az elejére Go down
Larissa Dustwood
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Reb'l Fleur
Hozzászólások száma : 329
Csatlakozás : 2010. Sep. 16.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló : )
Üzenet : Nothing scares me anymore!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 18:59

*Gyors léptekkel közeledik egy lány egyenesen a Bagolyház felé tart. Még mindig a barna szoknya és a krémszínű fűző van a lányon. Kezében egy levél van, mindenesetre ahogy fel felé siet, hirtelen elbotlik. A lány felnyög és nem is áll fel.*
- Jellemző. *Morogja maga elé, miközben azért felül. Eléggé megütötte magát, de nem törődik vele, merthogy észrevesz egy kisebb fajta járatot, nyílást. Hogy jobban lássa, mégiscsak fel áll. Igaz elég nehezen megy neki, mindenesetre a fáklyához nyúl, hogy azt leemelve megtudja világítani. Ám ez elmarad, ugyanis amint elfordítja megnyílik a járat és egy terem terül el. Zafírkék szemei egy pillanatra megvillannak, majd bicegve elindul, amikor belép a terembe arcán meglepettség látszik.*
- Nahát... *Mondja halkan, majd tekintetét végigjáratja a termen, ami attól függetlenül, hogy tele van rakva mindenféle kacattal, kifejezetten tiszta. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen hely poros és koszos. Larissa bicegve ugyan de odalép az egyik fotelhez, amibe szépen belesüpped. Szemeit lehunyja egy pillanatra majd a lábára néz, amit jól beütött. Persze mást is beütött, de a lába fáj neki a legjobban. Kell neki, sietnie... Mindenesetre magához húzza a sakkot, szépen felállítja rajta a bábukat, majd saját magával kezd el játszani. Egy kicsit itt marad, eléggé kihalt egy helynek tűnik, ide talán most nem jön senki se. Aztán, ha majd kellőképpen kipihente magát, akkor szépen megindul a levelével, újra a bagolyház felé. A sakkot hamar megunja, szóval csak ül a fotelben és nézelődik, nem áll fel. Ahhoz most túl lusta meg még a lába is fáj, majd ha enyhült a fájdalom, akkor megvizsgálja a termet, addig is itt elücsörög magának.*
Vissza az elejére Go down
Scott Reid
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2011. Jul. 23.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet : "Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem, hogy miként játszol."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 19:25

- Fiatok, Scott. *fejezem be a levelem írását, amit az utolsó pillanatig halogattam. Minden egyes szavát a levélnek hangosan ismételem a levélnek, szóval, ha valaki esetleg látja ezt, valószínűleg elmeháborodottnak néz. Ma mindenképpen küldök nekik levelet, ezt elhatároztam, de a klubhelyiségben nem tudtam, mit írni, ezért jöttem fel ide, úgy kb. egy órája. Most végre minden szó ott csillog a papíron, a friss levegőn mégiscsak könnyebb írni. Berakom a borítékba, majd miután elintézem a bagoly elküldését, tekintetem megakad az elém terülő tájon. Nem jártam még itt, de ha tudtam volna, hogy ilyen látványt nyújt.. Egész messze ellátni innét, és annak ellenére, hogy tériszonyom van, egész jól bírom itt, a magasban. Egy Ed Hardy-s széjjelmintázott póló, és egy fekete háromnegyedes gatya van most csak rajtam, iPhone-m nálam, fülemben dübörög a Skrillex. Nem tudom, mi tetszik benne, sosem szerettem az ilyesfajta zenét, de ez valahogy mégis bejön. Egy ideig elidőzök még a Bagolyházban, aztán elindulok visszafelé a lépcsőn. Lefele menet megcsúszok, és az egyik fáklyatartóban sikerül megkapaszkodnom. Összeráncolt tekintettel pillantok fel rá. Mintha megmozdult volna egy kicsit. Megrántom erősebben, és láss csodát, kinyílik valami csapóajtó féleség, és egy nagyobb terem tárul elém. Hogy ezt hogy nem vettem észre felfele. Leállítom a zenét és belépdelek, azonban bent már van valaki. A múltkor megismert lány az, ha jól emlékszem, Larissa. Akkor kicsit sötét volt, de határozottan állíthatom, hogy vele találkoztam ott. Furcsa véletlen, hogy ismét összefutok vele.*
- Szia. *küldök egy mosolyt felé, aztán tekintetem már a helyiségben cikázik. Egy átlagos padlástérnek néz ki. Lehuppanok a lánnyal szemben egy fotelba, ha jól látom, épp sakkozott.. na de kivel? Szótlanul felállítom a bábukat kezdő pozícióba, aztán lépek is egyet a fehér paraszttal, meg sem kérdezem, akar-e játszani.*
- Te tudtál erről a helyről? *érdeklődöm szemöldök felvonva, furcsállanám, ha igen lenne a válasz.*
Vissza az elejére Go down
Larissa Dustwood
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Reb'l Fleur
Hozzászólások száma : 329
Csatlakozás : 2010. Sep. 16.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló : )
Üzenet : Nothing scares me anymore!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 19:45

*Gondolataiba merülve bámul egy pontot a szemközti falon, ajkai némán mozognak, ám hang az nem jön ki rajta. Valószínűleg valamit mormol magában, ki tudja mit. Talán csaj egy vers, talán egy dalszöveg... Az igazat megvallva, örül, hogy elesett. Jó persze nem úgy örül az elesésnek, meg akár máshogy is felfedezhette volna ezt a helyet. De a lényeg az, hogy most itt van, aztán persze ki tudja még kinek a bunkere ez. Mindenesetre most egyedül van, amit igencsak élvez. Élvezni az egyedüllétet? Nos érdekes gondolat, de Rissa már csak így van vele. Vékony ujjaival feltépi a levelet, majd elolvassa. Szemei gyorsan futnak a sorok között, végül az ajkaiba harap és összegyűri a levelet. Kezei ökölbe szorulnak, sőt mintha még az arcán is végigszaladnak egy könnycsepp. Haza akar menni, csak megnézni, hogy hogy van az anyja. De nem teheti, mert az apja nem engedi... Nem engedi, hogy tanév közben hazautazzon...
Rissa tekintete abban a pillanatban az ajtó felé vándorol, amikor meghallja a közeledő lépteket. Újra az a fiú, akivel múltkor az erdőben találkozott. A másik mosolyogva köszön neki, mire Larissa is így tesz.*
- Hello... *Mondja a lány, bár most jobb szeretett volna egyedül lenni. Ettől függetlenül ez egyáltalán nem látszik rajta, az évek alatt megtanulta, hogy hogyan rejtse el az érzelmeit. Scott lehuppan vele szembe, mire Rissa zafírkék szemeit a srácra szegezi. Most így rendes fény viszonyok között észreveheti a fiú, hogy milyen szép lányról van szó. Arról nem is beszélve, hogy ez a ruha sokkal jobban kihangsúlyozza a lány előnyös részeit. Figyeli, amint a másik felállítja a bábukat, majd már lép is a fehér paraszttal, Rissa is megteszi ezt, csak éppenséggel a fekete paraszttal. A kérdésre csak megrázza a fejét, majd természetesen válaszol is.*
- Nem... Egészen mostanáig. Felfelé rohantam a Bagolyházba, de megbotlottam és észrevettem a nyílást. Eléggé megütöttem magam, de csak nem halok bele. *Meséli a lány, ám utolsó szavaiban mintha egy kis gúny is lenne. Pedig aztán Rissa egyáltalán nem szokott gúnyos lenni, no meg egy úrilányhoz nem is illik az ilyesmi. Ő meg azért elég durva neveltetést kapott anno, talán most azért is olyan a lányka, amilyen...*
- És te? *Kérdez vissza, miközben hátradől a fotelben. Pár sötétbarna tincset eltűr az arcából, majd úgy néz a másikra.*
- Egyébként, nem félsz a sötét erdőben? Hallottam róla egy két dolgot. *Mondja a lány, miközben félrebiccenti a fejecskéjét. Tekintete azonban végig a másikon pihen.*
Vissza az elejére Go down
Scott Reid
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2011. Jul. 23.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet : "Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem, hogy miként játszol."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 20:05

*Csak azt tudnám, mi a francnak rejtik így el a Padlásteret? Talán van valami rejtegetnivalójuk? Aki pont ezt a helyiséget keresi, az elbíbelődhet egy ideig a kutatással, jól eldugták a helyet, annyi szent. A helyiségbe belépve összefutok egy.. nem, nem mondom, hogy régi ismerőssel, mert a nevén kívül nem sok mindent tudok a lányról. Első megfigyelésre nem tűnik épp boldognak, az összegyűrt papírt is észreveszem a kezei között. Na, legalább van valaki, akinek nehezebben megy a levélírás, mint nekem. Leülök vele szemben, és bele is fogok egy új sakkjátszmába, ha nincs ellenére. Régen játszottam, két-három éve viszont nagyon szerettem ezt a logikai játékot, el lehet vele ütni az időt. Mosta adódik igazán alkalmam végigmérni a lányt. Nem panaszkodhat a kinézetére, annyi szent. Francért jár ennyi jó nő a Mysterio-ba. Serafinát bezzeg már jó pár napja nem találom, pedig most meg kellene beszélnünk, hogy együtt vagyunk-e, meg miegymás. Azt hittem, Párizs után másabb lesz, mint előtte. Na, majd holnap betörök a hálójába.*
- Nem vészes. *válaszolom, de lövésem sincs, hol ütötte meg magát, szemem végigfut a testén, de sehol sem látok sebet, vagy azt, hogy bedagadt volna.*
- Fent voltam, küldtem egy levelet haza, már rég nem hallottak felőlem, meg én sem felőlük. Aztán lefelé ráleltem erre a helyre. *válaszolok eltűnődve, ahogy eszembe jutnak az ősök, meg a húgom.*
- Nem, nem félek, gondolom, ha veszélyes lenne, a magiszterek nem engednének oda. *nevetem el magam a kérdésen. Csak nem hagyják a diákokat egy emberevő erdőben lézengeni.* -Különben is, csak tudok kezdeni valamit odabent, ha úgy adódik, elvégre varázsló lennék, vagy mifene. *folytatom mondandómat, közben persze a sakklépésen is gondolkodom. Nem vagyok formában.*
- Van egy olyan érzésem, hogy egy előkelő aranyvérű családból származol. *rengeteg jómódú diák van itt, ahogy hallom, és többjük lenézi a szegényebbeket, a félvéreket, stb... Legalábbis így csiripelik a madarak.*

Vissza az elejére Go down
Larissa Dustwood
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Reb'l Fleur
Hozzászólások száma : 329
Csatlakozás : 2010. Sep. 16.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló : )
Üzenet : Nothing scares me anymore!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 20:39

*Nos bizonyára volt okuk rá, hogy így elrejtették, elvégre... Semmi sem történik ok nélkül, na de ez annyira nem is fontos. Nos ismerősnek valóban nem mondható a leányzó, hiszen még csak egyszer találkoztak. Oh, Larissán nem lehet észrevenni, hogy bármi problémája lenne, az arca teljesen nyugodt, sőt még egy mosoly is átszalad rajta, amikor a másikra néz. A fiú válaszára csak megvonja a vállait, hát neki igenis fáj a lába. De valóban nem vészes, bár ha azt nézzük akkor sokkal jobban is beüthette volna magát. Mindenesetre hallgatja a másik válaszát, majd amikor az elhallgat, akkor csak megvonja a vállait. Hát ő azért nem biztos abban, hogy a magiszterek nem engednék oda őket. Elvégre, ha teljesen biztonságos lenne, akkor nem lennének ilyen pletykák az erdőről, de hát Rissát nem is annyira érdekli a dolog. Ő csak néha kijár oda egyet sétálni aztán ennyi.*
- Persze-persze. *Feleli mosollyal az ajkain, majd ha a srác egyet, akkor ő is lép és le is üti a másik parasztját. Mondhatni egészen formában van a leányzó, no nem mintha olyan sokat sakkozott volna mostanában. Régen többet tette, amikor a bátyjával játszott, de annak már sok sok éve. Mindenesetre a lány mozdulata abbamarad, amikor a másik megszólal. Ajkain egy mosoly szalad át, majd úgy pislant fel zafírkék szemeivel a másikra.*
- Jól gondolod... De... miért olyan érdekes ez? *Kérdezi a lány, hiszen őt aztán nagyon nem érdekli, hogy ki milyen családból származik. Nem-nem, őt nem az már más kérdés, hogy a szüleit igenis érdekli... De a lány az már nem egyszer vitázott a szüleivel... Larissa nem élvezi annyira a nemesi életet...*
- Miért te...? *Kérdez vissza a lány, miközben lábait keresztbe teszi és úgy dől egy picit előbbre a fotelben.*
Vissza az elejére Go down
Scott Reid
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2011. Jul. 23.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet : "Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem, hogy miként játszol."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 21:02

*Annak ellenére, hogy hogy el van rejtve, többnyire tisztának tűnik a padlástér, és nincs is akkora rendetlenség. Sok érdekes dolog nem található itt, de nem is kell minden helynek a kastélyban varázserővel tele lennie. Helyet foglalok Larissa mellett, megvitatjuk idekerülésünk történetét, majd egy érdekes kérdés után az erdőre terelődik a szó. Nekem igenis barátságosnak tűnt aznap este, bár igaz, hogy nem nagyon figyeltem, megmoccannak-e a fák, tekintve, hogy éppen futottam, és dübörgött a zene a füleimben. Nem is lehet annyira veszélyes, ha a lány is nyugodtan végig tudott sétálni rajta. Lehet, hogy az nap jó kedve volt az erdőnek.. Egy paraszt nem nagy veszteség, már futóval és bástyával is kint állok a csatamezőn. Valamiért nem fog az agyam, talán aludnom kéne egyet. A tanulás meg szóba se jöhet.*
- Nem érdekes, csak kíváncsi voltam, jól tippelek-e. Tudod a mozdulataid, a beszédstílusod, a.. kecsesség. *magyarázok mutogatva össze-vissza. Csupán azért tettem fel a kérdést, mert volt egy sejtésem, ami úgy tűnik, beigazolódott. Talán azért is tettem fel a kérdést, mert reménykedtem, hogy végre összebarátkozhatok egy olyannal, aki hozzám hasonló?*
- Hát, sajnos én is. *csóválom meg a fejem. Talán furcsának találja a válaszomat, hiszen ki ne akarna gazdag lenni, csak ugye az nem ismeri a dolog hátulütőjét.*
- Na és, hogy megy a suli? Tetszik? Barátnők, pasik? *érdeklődöm hátradőlve a fotelban, miközben már a következő lépésen jár az agyam. Ki mondta, hogy a férfiak nem tudnak egyszerre több helyre is koncentrálni?*
Vissza az elejére Go down
Larissa Dustwood
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Reb'l Fleur
Hozzászólások száma : 329
Csatlakozás : 2010. Sep. 16.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló : )
Üzenet : Nothing scares me anymore!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 21:55

*Igen ezt már a lány is nézte, hogy felettébb tiszta a hely, hiszen a padlások általában piszkosak porosak és a kacatok is általában is csak úgy fel vannak szórva. Aztán beszélgetnek és végre egy érdekes téma következik, vagy legalábbis... Lényeg az, hogy felkeltette a lány érdeklődését. Hiszen ki az, aki nem akar nemesi életet? Larissa az, és eddig nem igazán hitte, hogy más is van így vele. Egyszerűen nem érti, hogy miért olyan fontos dolog az. Miért kell mindig illemtudónak lenni, miért kell mindig mindent szabályosan csinálni...*
- Tudod néha ott hagynám a családomat. *Bukik ki a lányból, de aztán csak lesüti a szemeit, hiszen hogy mondhat ilyet...?*
- Mármint... *Mondja a leányzó, de inkább elhallgat, aztána fiú Hála Istennek újra kérdez, mire csak vállat von.*
- A tanulással nincsen bajom, mielőtt idejöttem már akkor is jó tanáraim voltak. Viszont nem igen barátkoztam még senkivel sem. *Mondja a lány, majd lép egyet... User már nem nagyon törődik, hogy melyikkel, hogyan de lép a bábukkal.*
- És te? Neked? Valaki? *Teszi fel a kérdést, majd szépen feláll és sétálgatni kezd a teremben, igaz, hogy eléggé biceg, de sétálgat. Megnézi a könyveket, sőt még a földgömböt is megpörgeti.*
- Fura ez a hely... *Mondja a lány, miközben fél szemmel a fiúra pislant.*
Vissza az elejére Go down
Scott Reid
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2011. Jul. 23.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet : "Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem, hogy miként játszol."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 22:18

*Nocsak, ma végre sikerül ráakadnom, hogy egy hasonló származású diákra. Nem tudom, miért ecsetelem, hogy mennyire szeretnék másfajta életmódot, biztos lenéz emiatt. Egy pillanatra meglepődök a vallomása hallatán, de mielőtt válaszolnék, mélyen magamba nézek, hogy vajon én hogy érzek.*
- Nyugi, néha... én is így érzek. *nézek a lány szemeibe, megvonom a vállam, és próbálok magamra erőltetni egy mosolyt. Hiába, semmit nem tehetünk ellene, bár néhányan azt mondják, mi választottuk ki, hogy hova szeretnénk születni. Ez szerintem hülyeség.*
- Majd lesznek barátaid. *legyintek, hiszen annyiféle diák jár ide, annyiféle helyről, biztos akadnak olyanok, akiknek sok közös pontjuk van Larissával. Ha jobban belegondolok, barátom az éppen nekem sincs sok, inkább csak ismerősök.*
- Ja, minden oké, az elején paráztam, hogy nehezen megy majd a tanulás, meg a tanórák, de végül is elég jól sikerültek eddig az óráim. Nos, barátom az nekem sincs éppen sok, inkább csak jóban vagyok egy-két diákkal. Még a szobatársamat sem ismerem. Viszont az egyik lánnyal kicsit több is van, mint barátság. *foglalom össze röviden a dolgokat. Szememmel végigkövetem a lépteit, közben feldöntöm a királyomat, nincs nagy kedvem tovább játszani.*
- Hogy érted, hogy fura? Csak egy sima padlástér. *válaszolom. Attól, hogy előkelő, még ismerhetné a padlásteret.*
Vissza az elejére Go down
Larissa Dustwood
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Reb'l Fleur
Hozzászólások száma : 329
Csatlakozás : 2010. Sep. 16.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Dália háló : )
Üzenet : Nothing scares me anymore!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 22:29

*Arra, hogy ő is így érez nem mond semmit. Neki ezt nem szabadott volna most kimondani. Legszívesebben visszaszívná, hiszen sok mindent köszönhet a családjának, jót és rosszat egyaránt. Arra, hogy lesznek barátai csak megvonja a vállait.*
- Talán. *Jelenti ki, miközben ugye feláll, majd sétálgatni kezd. Hallgatja közben a másik szavait, aztán arra, hogy az egyik lánnyal több van, mint barátság csak felvonja a szemöldökét.*
- Neked nem jelöltek ki menyasszonyt...? *Teszi fel a kérdést, hisz ez köztudott dolog, hogy az aranyvérűeknél így megy a dolog. Mindenesetre, amikor a másik visszakérdez akkor a lány megforgatja a szemeit. Persze, hogy ismeri azt, hogy padlástér, de...*
- És szerinted egy padlás mióta makulátlan tiszta? *Teszi fel a kérdést, miközben odafordul a másikhoz. Mindenesetre kicsit közelebb lépdel a fiúhoz majd megáll előtte.*
- Szerintem lakik itt valaki, biztos valami manó. *Mondja a lány megcsillanó szemekkel, majd csak legyint egyet.*
- Viszont ha nem haragszol távozom van még egy kis dolgom, szerintem még találkozunk. Viszlát. *Mondja, miközben biccent egyet a másiknak, majd már nem is annyira fájó lábbal szépen megindul valamerre, valószínűleg arra amerre dolga akad.*
Vissza az elejére Go down
Scott Reid
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2011. Jul. 23.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jégmadár háló
Üzenet : "Nem az a lényeg, hogy nyersz vagy nem, hanem, hogy miként játszol."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Szept. 24 2011, 22:42

*Ez nem túl magabiztos hozzáállás. Talán ő is tehetne azért valamit, hogy legyen barátja. Nem hiszem, hogy én leszek az első.. A kérdésére egy pillanatra megdermedek, még talán levegőt is elfelejtek venni. Ez a téma mióta nem érdekel, otthon is megmondtam kerek perec, hogy én akarok magamnak választani. Ez annyira bosszantó, már el is felejtettem, erre ez a kérdés újra eszembe juttatja.*
- De, de nem izgat. Lázadok. *vonom meg a vállam, ezzel le is tudva a dolgot.*
- Azóta, mióta valaki kitakarítja. *micsoda logika kell ahhoz, hogy erre rájöjjön az ember. Különben is, varázsvilágban élünk, az is elképzelhető, hogy mágiával takarítják, vagy hogy nem engedik, hogy por, meg egyebek létrejöjjenek. Összeráncolt szemöldökkel bambulok fel rá a fotelból. Talán be van lőve?*
- Hát akkor nem valami jó vendéglátó. *jegyzem meg humorizálva, ezzel arra utalok, hogy a lány igencsak hülyeségeket zagyvál.*
- Valószínű, mivel mindketten ugyanott lakunk. Csókolom! *biccentek vissza a lánynak, aki egy szemvillanás alatt itt hagy. Egy ideig még üldögélek, elrakom a sakkot, sétálok egyet a szobában, aztán elindulok vissza a klubhelyiség felé.*
Vissza az elejére Go down
Gabriel Farell
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Teáskanna
Hozzászólások száma : 321
Csatlakozás : 2011. Sep. 08.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Déli Torony - Mars háló
Üzenet : .
"És így nézek ki, amikor a
szakadék szélén állok,
és így török össze majd
ha földet érek,
és ennyire fáj amikor tettetem,
hogy nem érzek fájdalmat,
és így tűnök el, ha
már nem érdekel semmi... "

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Okt. 02 2011, 16:46

// Misztikus lények ismerete - 4. óra - mumus házi //


* Gabriel szórakozottan álldogál a bagolytoronyban. Arnold elvitte a levelet melyet húgának írt, s most nem tud mit tenni a mai nap. Vixiről nem tudja mi van vele, talán épp Cainnal van valahol, hogy nagy tervét végrehajtsa. Felkeresni nem tudja a lányt, és mivel Arnold épp úton van, így vele sem tud levelet küldeni. Talán használhatna egy iskolai baglyot…. nem. Rábízza a szerencsére. Nagyot nyújtózik, ásít egyet se végül elindul ki a bagolylakta birodalomból. Lassan mászik le a lépcsőn, hiszen még mindig fáradt, nem sokat aludt az éjszaka, s félő, hogy elvét egy lépcsőfokot. Akkor aztán gurulhatna jó hosszú ideig, amíg a torony lábához nem ér, és kiköthetne a gyengélkedőn ami nem fűlik a fogához. Mindig is utálta a fehér, tisztító szagú, túlságosan csendes kórtermeket. Bár az itteni gyengélkedőn még nem járt, gyanítja, hogy nem másabb a többinél. Épp ezért próbál óvatosan haladni, ám mintha a sors keze volna a dologba, megbotlik az egyik lépcsőfokon. *
- A franc… ! * hangzik el egy szép sor káromkodás és Gabriel kapálózva próbál egyensúlyban maradni, épp ezért belekapaszkodik az első dologba ami a keze ügyébe kerül. Ami történetesen épp egy fáklyatartó a torony falán. Miután egyik kezével megmarkolja, a másikkal is belekapaszkodik ahogy oldalasan neki csapódik a kőfalnak, s ekkor hangzik fel a kattanás.
Gabriel már el is engedi a fáklyatartót és négykézláb landol a lépcsőn, épp az ellenkező irány felé fordulva, mint amerre indult. Szitkozódva kászálódik fel, és porolja le ruháját saját magát átkozva ügyetlenségéért, amikor megpillantja az apró bejáratot a falon. A fiú szemei elkerekednek. Ez eddig még nem volt ott! *
- Mi a fene… * suttogja, és pálcáját elővéve farzsebéből lassan elindul a nyílás felé. Léptei visszhangot vernek a falak között, s Gabriel először a fejét dugja be a rés útjába. Bepillant, de odabent sötétség honol, Gabriel pedig furcsamód rosszat sejt. Ám a kíváncsiság nagy úr. *
- Lumos. * suttogja pálcájának, s mikor azon fellobban a kis lángocska, az bevilágítja a megannyi, összevissza, kaotikus halmazokba rakodott régi holmit. Olyan az egész mint egy padlás. Gabriel óvatosan belép a terembe, s ekkor fáklyák lobbannak a falon, s immáron az egész terem bevilágítódik. *
- Nox. * mondja ki az ellenvarázst, a lángocska elalszik. Ám nem teszi el pálcáját, hiszen ki tudja mi les rá a sok különös holmi és kacat között. Ráadásul hallott már régi, ős öreg, különösen vérengző padlás szörnyekről. Komótos léptekben indul meg hát a szoba belsejébe, s közben semmit sem kerül el a tekintete. Óvatosan lépked, ám minden mozdulata alatt megreccsen a padló. Egyre beljebb mászik, mígnem az egyik bútortorony mögött eltűnik a bejárat. Ám észre sem veszi. Tekintete megakad egy nagyon régi, vastag könyvön. Régi legendás állatok kanyarognak a borítón. Gabriel minden óvatosságát félretéve úgy kap a könyv után mint az éhező a kenyér után. Azonnal fellapozza, és széles vigyorral arcán látja, hogy még olyan lények leírásai is szerepelnek benne, amiket még a varázsló világban is csak legendáknak hittek. Lehuppan ódon, kopott ébenfa, vörös bársonyos székbe, s pálcáját a karfára helyezve elkezdi olvasgatni. Már jó tíz perce ott lehet, és elmélyülhet az olvasmányban amikor hirtelen furcsa zajra lesz figyelmes. A könyv nyomban az ölében landol, Gabriel pedig felemeli fejét, és körül néz. Csend. Egy pillanatig úgy tűnik talán csak leesett valami valahol, s már épp emelné vissza a lapokat orra elé, amikor ismét az a különös zaj. Most már nem vitás, hogy valami ne stimmel itt. Leteszi a könyvet egy kis asztalra a szék mellé, s felveszi a pálcáját a karfáról. nyomban feláll, és elindul a hang irányába, amikor az hirtelen megszűnik. Gabriel megtorpan. Fülel, ám csak a szellő susogása fütyül valahonnan. Talán egy meglazult deszkán át kúszik be a falak közé. És akkor ismét felhangzik a különös zaj. Gabriel előre tartja a pálcáját, s immáron határozott léptekben indul meg a hang irányába. Befordul néhány könyvespolc mögött, elhagy pár régi dobozt, s egy hatalmas állótükör mögött rábukkan egy óriási, ódon, szilfa szekrényre. Gabriel döbbenten pislog a régi tákolmányra. Szépen faragott, csavaros ívek díszítik az ajtó vasakat, és kanyargó, szőlőkacs formájú indák és szőlőlevelek vannak belefaragva az ajtólapokba. A szekrény tetejét egy diadém formájú orom díszíti, melynek közepén a Nap és a Hold csókolózik örök szerelmesként. Gabriel a szekrényre szegei pálcáját. Biztos benne, hogy az adja a zajt, hiszen a szekrény szinte teljes egészében remeg. S ahogy mindjobban közelít felé, egyre hevesebb ez a rázkódás, s még egy asztali kislámpa is leesik a tetejéről, és összetörve terül szét a padlón. Gabriel megáll egy pillanatra és elgondolkodik. Mi lehet a szekrényben? Annyi mindent hallott már az ilyen régi épületekről, és veszélyes titkaikról. Ha kinyitja a szekrényt, könnyen megeshet, hogy elevenen felfalja, vagy magába zárja… vagy bármi más. Talán túl veszélyes egyedül megpróbálnia kideríteni… viszont mást sem akar bajba sodorni…
Aztán gondolatban fejbe vágja magát. Hát micsoda mágus ő ha egy ilyen kis szekrényremegőstől betojik? *
~ Kis szekrény remegés… olyan mint egy óriás korgó gyomra…. ~
* Nagylevegőt vesz, majd határozottan előrelép, s egy gyors karlendítéssel lepattintja a szekrény kallantyús zárját, s ekkor…..
Gabriel ordítva ugrik hátra!
Az anyja esik ki holtan a szekrényből. *
- Neeeeeeeeeeeeeeeeem!!!! NEEEEEEEEM!!!!!! * az üvöltés úgy bezengi az egész tornyot, mintha csak egy oroszlán bömbölte volna el magát valahol. Gabriel remegve tartja pálcáját a holttest felé, mely kicsavarodva, vérbe fagyva fekszik előtte. *
- Nem lehet! Nem! Nem lehet! * ordítja magát győzködve, s érzi, hogy égni kezd a szeme. A jeges rémület siklik végig rajta pillanatok alatt. Az nem lehet, hogy meghalt, nem lehet, hogy megölték… és mit keres itt? Ide hozták? Talán nem véletlen, hogy ide került, biztos megakarták mutatni neki, hogy tudja vége van, ennyi volt, és neki is vége lesz……
Furcsa hang hangzott fel a szekrény sötét belsejéből, Gabriel pedig azonnal elüvöltötte magát a sötétbe mutatva pálcájával. *
- Stupor!
* PUKK!
A nő holtteste hirtelen eltűnik…. ám a húga jelenik meg helyette, ugyanúgy vérbe fagyva mint az anyja Gabriel szíve még jobban összeszorul, s nem is érzékeli zavartságát. Csak a szép kis arcot nézi, és az ezüstös hajat…. *
- Neeeem! NEEE! * kiáltja kétségbeesetten. * - Sectumsempra! * céloz ismét a sötétbe, s ekkor újabb pukkanás….. s máris Vixi fekszik előtte holtan. *
- VIX! NE!!! MI EZ??? MI EZ AZ EGÉSZ??? GYERE ELŐ!!!! * ordítja könnyeivel küszködve a szekrény sötétjébe. Valami ízetlen térfát űznek vele? Mégis mi ez? *
- Azt mondtam gyere elő! Expecto Patronum!
* Fogalma sincs miért éppen ezt a bűbájt hívja elő pálcájából, de egy pillanattal később hatalmas, ezüstös ló száguld ki a pálcájából, egy igazi telivér, akár egy csatamén. S teljes erőből neki ütközik a szekrény belsejének. Gabriel látja, hogy nincs ott semmi, mégis hátborzongató kacaj hangzik fel mindenütt körülötte. Az ezüstös ló kilépked a szekrényből, s elkezd a fiú körül poroszkálni Gabriel agya pedig egyre inkább tisztulni látszik.
PUKK!
Ismét az anyja holtteste tűnik fel…. PUKK! Ismét a húga, majd Vixi…. Vixi és a húga…. aztán pedig…. ő maga….
Gabriel most már döbbenten néz saját maga holttestére, s minden ízében remeg. Ismét felhangzik a gonosz kacaj, s miközben a patrónusa szertefoszlik saját maga holttestét bámulva hátrál egyre inkább, amikor a halott Gabriel megmozdul. Gabriel felüvölt, amikor a szétszabdalt arcú önmagára bámul. *
- Mitől félsz? * hangzik a gonosz hang mindenhonnan, ám a fiú mégis tudja, saját magához beszél. *
- Ez mind a Te hibád lesz…. a te hibád lesz.... a te hibád lesz..... * visszhangzik *
- NEM! * üvölt fel Gabriel, és hisztérikus zokogás rázkódik végig a testén. Évek óta nem sírt semmilyen fájdalom miatt, ha kínozták, gyötörték a testét, akkor sem, egyszer sem…. soha…. ám most…… olyan, mintha ismét ugyanaz a kisfiú volna akit kitagadott az apja, és derékszíjjal véresre verve, a Tormenta késátokkal megkínozva bezárta a padlástérre egyedül…. a sötétbe…. és ekkor hirtelen megvilágosodik. A padlás téren azért volt egyedül, mert előtte kiűzték onnan a régi mumust…. Gabriel agya egy pillanat alatt kapcsol miközben egyre közeledik hozzá véres, vörös szemű önmaga. Felemeli a kezét, s szinte tudatán kívül ösztönből cselekedik. *
- Comiculissimus! * a mumus Gabriel hirtelen hatalmas pukkanással semmivé válik. És a fiú ott marad egymagában a félhomályos padlás szobában. Még percekkel később is ott áll előre szegezett pálcával, és kifejezéstelen arccal a sötétbe bámul. Sokáig marad ott némán, egyedül, mire sikerül megmozdulnia, s lassú léptekben megfordulva elindul a kijárat felé. Majd megszaporázza lépteit, s legvégül úgy rohan keresztül a padlástéren, mintha az élete múlna rajta, s kisvártatva már a lépcsőfokokat szedi. Nem tud gondolkodni és nem is akar. Teljesen üres a tudata, mintha csak meghalt volna az előbb, vagy a dementor csókot hajtották volna végre rajta. Most csak egy valamiben biztos…. soha többé nem akar visszatérni abba a szobába…. *
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 14:07

* Bár még egészen kora délután van, de én lévén, hogy túl vagyok az ebéden, célom a bagolyház, hiszen zsebemben egy levél pihen, méghozzá nem másnak címezve, mint Jessie-nek. Remélem mihamarabb elolvassa a szőke szépség, nem túl hosszú ez a levél, csupán csak annyit tartalmaz, hogy ha épp most ráér, akkor a bagolyház közelében, a padláson megtalál. Nem túl gyors iramban, de sikerül végre felérnem a baglyokig, az egyik lábára rá is kötöm a levelet, majd pedig közölve vele az úti célt engedem el az állatot, hagy vigye levelem a leányzónak. Nincs is ezzel gond, röppen is kifelé a bagoly a szürkés ég felé, hogy aztán az egyik toronynak kanyarodjon, én pedig hátat is fordítok a hűvös helységnek, hogy pár fordulót lekocogva a lépcsőn találjam meg azt a bizonyos gyertyatartót, amely utamra enged, méghozzá be, a rég nem látott padlástérre. Nem vagyok rest belépni, s arcomon halvány mosollyal nézek körbe a kacatos helységben, melyhez azért fűznek kellemes emlékek, de nem igen ezért vagyok most itt. Emlékeimben úgy él, hogy valahol egy ágynak is kell itt lennie, gondosan elbújtatva méghozzá az egyik polc környékén, ezt pedig rövid úton meg is találom, tehát a polcból valahogy szépen lehajtódik az ágy is ügyesen. *
- Remek. * jegyzem elégedetten, s mivel itt azért elég meleg van, sötétkék, kapucnis pulcsimtól azonnal meg is válok, melyet pálcámmal együtt az ágyra hajítok, így már csak fehér pólóm marad rajtam, mely tökéletesen mutatja izmaimat, hajam persze kócos, alul pedig farmer és tornacipő kombó látható. Kezeimet zsebre dugva indulok meg a földön lévő holmik között, szét nézek most már, amíg várok, hátha találok itt valami érdekeset. *
Vissza az elejére Go down
Jessica Turner
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Idegesítő szöszi
Hozzászólások száma : 261
Csatlakozás : 2011. Aug. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Orchidea háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 14:20

*Nem igazán számítok jelen pillanatban levélre, de ahogy egy bagoly kezdi el megkocogtatni az ablakom üvegét, úgy lépek oda hozzá, majd picit dideregve eresztem be a jószágot, ki viszont nem marad. Átadja a levelet, majd már volt nincs...*
- Öhm, szia neked is. *csóválom meg fejemet, majd becsukom az ajtót, így zárva ki a hideget és hamarosan már bontogatni is kezdem a levélkét, amelyen az írás hamar feltűnik ám, hogy kitől származik. Szép szemeim felragyognak, ahogy elolvasom, hogy hol is vár az én indiánom, majd már be is sietek a fürdőbe. Megigazítom kékes színű sminkemet, kifésülöm igen csak hosszú, szőke hajamat és ez után már a szekrényhez is sétálok, hogy valami kényelmes, de mégis szép ruhában jelenjek meg. A kedvenc, ezüst színű felsőm kerül rám, alulra pedig egy testhez simuló farmernadrág, mely tökéletesen kiemeli alakomat. Lábaimra fehér sportcipő kerül és most már csak az ékszerek vannak vissza. Azokat is gyorsan magamra kapom, majd jöhet a pálca és én már itt se vagyok, hanem sietek fel az én szöszkém karjaiba. *
- Hmm... merre is van? *kérdezem magamtól már a gyertyatartóknál mászkálva, így tapogatva meg őket, majd ahogy megvan a rejtett zár, ki is nyílik a falnál a rés, én pedig már be is lopózom. *
- Megjötteeeem! *szólok be hangosan, majd nemsokára már ki is szúrom Takot, kihez jókedvűen indulok meg, de pár lépés után nézem csak meg jobban, hogy a pálca és a pulcsi az ágyon és... egy ágy? Ismét rá nézek, majd lassítok is lépteimen.*
- Öhm ugye... te most nem azért hívtál ide, hogy te és én... szóval, hogy mi... *ennél azért kellemesebb első alkalmat szeretnék és talán ezt ő is sejti, ezért se értem most mindezt. Végül azért odaérek hozzá, így kezeim hamar a vállaira találnak és egy gyors puszit lehelek ajkaira, miközben huncutul beletúrok szőke üstökébe.*
- Szóval, ez amolyan csapda? Mert akkor nem megyek most bele... *vigyorodom el és próbálom poénosra venni a dolgot, bár be kell ismernem magamnak, hogy valahol félek attól, hogy most várja el tőlem azt, hogy az övé legyek. Eddig nem ilyennek ismertem meg, de hát soha nem lehet tudni.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 14:33

* Egy ideig csak mászkálok a kellemes helységben, végül a zongoraszékre huppanok elég kelletlenül. Nem tudok játszani rajta még most se, de azért pár billentyűt lenyomok, végül unottan kelek fel onnan, hogy újabb körre induljak idefent. Azt bizony nem is hallom, hogy valaki belopózik, csak a várva várt személy hangja üti meg fülem, s a hirtelen hangosabb megszólításra sem ugrok nagyot, inkább csak mosolyogva-kíváncsian fordulok felé, hogy megnézhessem magamnak ismét, közben pedig a kezemben lévő könyvet vissza is helyezem a polcra. *
- Szia! * köszöntöm, pár lépést haladok is felé zsebre dugott kezekkel ismételten, majd látva zavarát torpanok meg, s válik arcom azonnal aggódóvá, követve tekintetét az ágy irányába, Fogalmam sincs, mi baja lett hirtelen, de ahogy hallom, újból előjött belőle aggodalma, miszerint nem-e azért hívtam ide, hogy csak úgy spontán megfektessem. Erre aztán egy sóhajjal engedek fel kicsit, arcvonásaim máris megváltoznak, de szólni egyelőre még nem tudok, hiszen felém igyekszik, puha ajkaival pedig üdvözlésképp érinti az enyémet, mely gesztust viszonozok is, erős kezeim pedig derekára tévednek, cirógatva bőrét a csinos pólón keresztül. Kék szemeim végül huncut mosolytól csillogva keresik tekintetét, most már nem állom meg, hogy ne szóljak be neki egy kicsit erre az örökös félelmére. *
- Jessie, az egy ágy. Amin az emberek nem csak aludni, feküdni és egyéb kellemes dolgokat szoktak csinálni, hanem tudod, például arra is jó, hogy leüljek rá, vagy letegyem a pulcsim és a pálcám. Megfelelő a válaszom? * kérdem vigyorogva, a következőkre pedig kezeimbe véve szép pofiját bújok közelebb arcához, hangom halkabbra is veszem cseppet. *
- Figyelj. Nincs itt semmilyen csapda, én nem akarok elsietni semmit, ne félj már ettől örökösen. Fogd fel, hogy én nem egy olyan srác vagyok, csak mert valaki jól néz ki, nem biztos, hogy vissza is kell élnie ezzel az adottságával, oké? Nem áll szándékomban kihasználni téged. * foglalom össze röviden, nem tudok ettől többet mondani, ajkam máris megindul övéi felé, majd egész közel azokhoz torpanok meg. *
- Vagy akkor már meg sem csókolhatlak? Mert szólj, tudok én önmegtartóztató is lenni. * maradok egy helyben vigyorogva, ajkam szinte súrolja az övét, játszom vele picit, jó kedvem van, arcáról pedig egyik kezem tarkójára vándorol, a másik pedig hátán simít végig. Érdekel ám, hogy mit reagál, de ahogy említettem, változatlanul nem a kihasználásra építkezem. *
Vissza az elejére Go down
Jessica Turner
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Idegesítő szöszi
Hozzászólások száma : 261
Csatlakozás : 2011. Aug. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Orchidea háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 14:44

*Hirtelen robbanok be és hívom ám fel magamra a figyelmet, hogy megjöttem, itt vagyok, tehát nem késlekedtem túl sokáig, legalábbis reményeim szerint. hamar oda is lépek hozzá és bár cseppet zavarban vagyok, megpuszilom kívánatos ajkát és kezeim még vállára is tévednek, hiszen szeretem ám tapizni ezt a testet, olyan csodás és amikor még csak a hugicája voltam, már akkor is igyekeztem minél többet érinteni, most pedig nincs miért visszahúznom magam. Na de a puszi után azért már magyarázni is kezdek, így intve fejemmel az ágy felé, majd a fiúra is tekintek, várva valamiféle magyarázatot, de amikor meghallom szavait, csak párszor beleboxolok izmos mellkasába és durcás pofival nézek fel rá.*
- Nem mondod okoska? Tudom én, hogy sok mindenre jó egy ágy, de akkor is igen félreérthető helyzetet teremtettél itt nekem és azokat nem szeretem. *csóválom meg fejemet is, majd ahogy kezei közé veszi arcom, úgy nézek még mindig durcásan, cseppet morgolódva azokba a csodás, kék szemekbe és hallgatom a további magyarázatot, amit már oly sokszor hallottam.*
- Értettem Mr. Egoizmus! *bököm oda neki, hiszen teljes mértékben tisztában van csodás külsejével, akár csak én magam, tehát igen csak hasonlítunk, na de végül ajka az enyém felé közelít, így hunynám be szemeimet, de amikor megszólal, hirtelen pattannak ám ki és nézek rá mérgesen.*
- Ne szívass már, inkább csókolj meg! *kezeimmel át is ölelem derekát, ahogy próbálom még közelebb vonni magamhoz és már érzem is, ahogy tarkómra téved a keze, tehát nem fogja ezt félbe hagyni, ismerem én őt annyira és ha ő nem is csókol meg engem, én teszek róla, így nyomom ajkam az övének, majd csókolom meg vadul, miközben kezeim a farmer hátsó zsebeire tévednek, picit meg ismarkolva a formás popót és végül huncutul szakítom meg a csókot, majd bontakozok ki karjai közül és csüccsenek le az ágyra.*
- Látod, használom az ágyat! *vigyorgok rá, majd hirtelen fogom meg pálcáját is, így irányítva azt a fiúra és játékosan felé is mutatok.*
- Hmm, nézzük csak, mit is csináljak veled. Nálam a pálcád, tehát nem tudsz védekezni átkaim ellen. *láthatóan nagyon is élvezem a kialakult helyzetet, ahogy én vagyok előnyben - legalábbis úgy hiszem jelen pillanatban -, és még lábaimat is picit felhúzom, de természetesen a cipők már nincsenek az ágyon.*
- Szóval, miért is vagyunk itt? *kérdezek rá, de pálcája még mindig rá irányul, tehát mintha faggatóznék és ha nem válaszol, megtámadom. Amúgy meg... tényleg képes lennék rá és bár nem kaszaboló átokkal, hanem mondjuk egy táncoltatóval, igazán vicces lenne.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 15:04

* Kissé fura ez az érkezés, de végül is nem vagyok túlságosan meglepve, végül is Jessie-ről beszélünk, felőle meg ahogy ismerem, bármi kitelik ilyen szempontból. Meg is érdeklődi sokadjára azt, amitől én már lassan a falat kaparom, de meglehetősen türelmesen kezdek bele a magyarázatba a puszi után, miközben vigyorom is képtelen vagyok elfojtani, mikor pedig már püfölni kezd, és okoskának nevez, fel is nevetek, komolyan, mint valami dühös kiscica, imádom. *
- Ajj, hagyj már békén. Ha majd azt akarom, hogy úgy értsd, ahogy kell, nem így fogom rendezni a dolgokat, ne legyél már ilyen. * vigyorgok tovább, kezeim közé kerül azonnal szép arca, hogy azért megerősítsem még egyszer abban, szánt szándékkal én itt ma semmit nem terveztem, s ez az újabb kis durcás, mérges visszavágó újbóli nevetésre sarkall. El sem hiszem, milyen ütemben változom, miatta már igencsak megéri, és hát igyekszem is azért rendesen, de pici játszadozás még beleférhet. Na, ez már annyira nem tetszetős a leányzó számára, alig tudom megállni, hogy ne nevessek, s picit azért el-elhúzódom előle, mikor már ajkaink egymáshoz érnek, ám végül megadóan, vadul csapok le a puha ajkakra én is. Cseppet azért meglep ez a merész húzása hátsómat illetően, de nem mintha bánnám tettét, én azért csak magamhoz ölelem, na csak semmi tapi, érezhetően kevesebbet engedek most magamnak, mint általában, de mikor ajkaink elválnak, gyanakvóan nyitom ki szemem, s reagálok kijelentésére. Pálcám eközben már kezében is van, én magam pedig karba tett kezekkel ácsorgok előtte, így pillantva a kék szemekbe. *
- Igen, látom, hogy használod, azt viszont nem lenne muszáj. Szerintem tudod, hogy úgyis bármit megteszek, amit csak szeretnél, hogy ne átkozz meg. Úgyhogy, az nálam jobb helyen van, elnézést. * bökök fejemmel pálcám felé, kékségeim pedig rá is szegeződnek. Egy egyszerű, rutinművelet segítségével, tehát koncentrálok és elképzelem, amint pálcám kiröppen kezéből, majd felém lebeg, máris mocorogni kezd a tárgy a kezében, tehát a pszichokinézist úgy tűnik, sikerült megtanulnom rendesen még tavaly, mert bizony a sötét fadarab kiröppen kezéből, határozottan mozog felém, én pedig jobb kezem előre nyújtva fogok rá végül, így le sem esik, se semmi. *
- Köszönöm. A válaszom pedig annyi, hogy látni szerettelek volna, és kettesben lenni veled, semmi több. Ami persze nyilvánvalóan bizonyos keretek között fog történni, így tehát rád sem nézek, és hozzád sem érek többet. * huppanok le mellé az ágyra vigyorogva, félig kikötött tornacipőm már le is rúgom lábaimról, így félig el is fekszem mellette, kék szemeim szép pofiját vizslatják, pálcám valahová arrébb kerül, én magam pedig úgy teszek, ahogy ígértem neki, csupán csak vigyorogva pillantok rá oldalról egyszer-egyszer. *
Vissza az elejére Go down
Jessica Turner
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Idegesítő szöszi
Hozzászólások száma : 261
Csatlakozás : 2011. Aug. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Orchidea háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 15:16

*Csak püfölni kezdem a testét, na nem durván, inkább aranyosan, miközben nem vagyok ám rest kiállni saját igazam mellett, tehát bebizonyítani neki, hogy igazam van, mert hogy ő tehet arról, hogy én ilyen szépen félreértettem a dolgokat.*
- De-de, ilyen leszek, mert szereted, ha piszkállak. Tehát békén se hagylak. *öltöm ki felé nyelvemet is, majd nemsokára már kezei közé kerül arcom, majd egyre közelebb kerülünk egyámshoz, így nem vagyok rest a játékba belemenni, maj dvégül lecsapni édes ajkaira, hogy hosszan csókolhassam meg és még kezeim is lefelé indulnak, hogy azt az izmos hátsót is megérinthessem, mely igen csak szemrevaló ám. Jogom van hozzá, mint a barátnőjének, na meg mint a hugának is, tehát ellenkezést nem is tűrnék, de szerencsére nincs. Egy pici ideig még élvezem a csókot, majd végül eleresztem és máris az ágyon kötök ki, ahol kezembe veszem pálcáját is, így vizslatva hát azt és kezdek el fenyegetőzni is, amibe már nem akaródzik neki annyira belemenni.*
- Bármit? Ahj már, így ebbe nincs semmi izgalmas se, még fenyegetőzni se hagysz. *pillantok rá morgolódva, de a pálca végül elkezd kicsúszni a kezemből, így kapok utána, hogy két kezemmel fogjam, de mégis csak gazdájánál köt ki. *
- Hééé, ez nem ér ám. Ilyet én is tudok... *vetem oda neki, de most mégse veszem vissza, csak inkább figyelem, ahogy végül mellettem köt ki, majd nem tetsző szavaira már csak egy lesúlytó pillantás a válaszom.*
- Na, ez így nem tetszik ám, tessék szépen rám nézni, meg simogatni és csókolgatni... *gyorsan leveszenm cipőimet, majd hamar két kezemmel döntök rajta, így bújok oda hozzá igen csak édesen, fejemmel a buksijához, kezemet pedig a mellkasára teszem, na meg még lábam is áttornászom az övén, így bújva hozzá és szép szemeimmel az övéit keresem.*
- Biztos volt valami más oka is. Csak nem meglepetést kapok? Esetleg sétálni szeretnél a városban? *tudakolózok szemtelenül, így kezdem el puszilgatni a nyakát és az arcát is, tehát láthatóan remekül győzködöm, hogy kibukjon ám belőle az igazság, mert az szép és jó, hogy együtt vagyunk, de ahogy Takot ismerem, ő mindig gondol valami másra is, elég okos srác. A puszik mellé még kezecském is becsúszik a felső alá, hogy most már a tökéletesen kidolgozott felső testet simogathassam, miközben igen csak szépen nézek rá, még mindig faggatózva a válasz miatt, na meg... jól esik nekem is most mindez.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 15:34

* Röpke szócsatába kezdünk, na meg ugye azok a lányos kis boxolások sem maradhatnak el, valahogy nem tud túljárni eszemen, bár szavai kifejezetten igazak, így nincs választásom, mint igenlően bólogatni párat. *
- Jó, ebben igazad van, de soha többet nem ismerem be, szóval raktározd el a szép szöszi fejedben, értve vagyok? * puszilom homlokon gyorsan azért, mert hát az addig rendben van, hogy mit mondok, de hogy mit tudok vagy nem tudok megtenni, az megint más tészta. Ezután egy rövidke játszadozás veszi kezdetét, ami nagyon is kedvemre való, szeretem, hogy néha előbújik belőle a vadmacska, amúgy meg egy szeretgetni való teremtés. S bár nem tart sokáig mindez, hamarosan az ágyon csücsül a kicsike, kit ismét benézek alaposan, mert hát ilyen vagyok, ha szépet látok, minek játsszam az eszem, hogy nem érdekel? Mikor viszont pálcám nekem szegezi, tudom, hogy bántani nem tudna, de még mielőtt bármit is csinálhatna, biztosítom arról, neki tényleg bármit megtennék, reakciója pedig újból mosolyra fakaszt, kezeimbe temetem arcom is egy pillanatra. *
- Nem, nem hagylak, mert a végén még gonosz leszek és nagyon megbánod, ha bármit is csinálsz velem. * mosolyom vigyorrá szélesedik, végül egy ügyes kis trükkel szerzem vissza pálcám, amit ugyan máshogy is megtehettem volna, de így a legbiztosabb. Cseppet nyavukol a kicsike, mire némán tátogva közlöm, hogy "tudom", ám tényleg nem teszi, így én nyugodtan helyezkedhetem el az ágyon, méghozzá igencsak kényelmesen, biztosítva arról, célja nem igen volt ennek a találkának, na meg arról is tanúbizonyságot próbálok tenni, hogy képes vagyok kibírni azt, hogy rá nézzek, vagy hozzá kelljen érnem, ilyesmik. *
- Simogatni meg csókolgatni? Kicsit se vagy kiéhezve. * cukkolom vigyorogva, elememben vagyok azért, de hagyom, hagy tegyen, amit szeretne, tehát engedelmesen dőlök el az ágyon, s valahogy át is karolom, hogy magamhoz ölelhessem, így egyik kezemmel derekát cirógatom, saaaajnálatos módon az a fránya póló mintha kicsit fentebb is akarna csúszni, így bőrén simíthatok végig, másik kezemmel pedig mellkasomon pihenő keze fejét simogatom. *
- Mond, te mindig ilyen kis kíváncsi vagy? * érdeklődöm vigyorogva, persze tudom a választ, s bár eddig tényleg nem volt semmiféle tervem, se meglepetés, sem semmi ilyesmi, ám most mégis eszembe ötlik valami igazán különleges dolog, amit persze nem fogok neki elárulni még, semmiképp, hiába a kényeztető hadjárat, melyre még szemem is lehunyom, s galád módon hagyom őt kibontakozni, tehát vissza nem kap most semmit, de azért én élvezem csókjait és minden mást is. *
- Ennyire nem lehetek átlátszó. De akkor sem fogom elárulni, abban biztos lehetsz. Meg amúgy is. Nem találkozhatom csak úgy spontán a barátnőmmel? Héhéhééé... ez már túl megy lassan az én határaimon is. * kapok hirtelen pólóm alá nyúló kezecskéje után, melyet észre sem vettem, hogy kikerült ujjaim közül, most pedig csak vigyorogva nézek rá, de a fene se tudja megállni ilyen közelségből, hogy el ne csattanjon egy újabb csók, ha már ennyire rajong azért az illetőért, aki ilyen módon szegezi az ágynak. *

//fagyunk//
Vissza az elejére Go down
Jessica Turner
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Idegesítő szöszi
Hozzászólások száma : 261
Csatlakozás : 2011. Aug. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Orchidea háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 19:05

//olvadás//

*Tudom én, hogy így szeret, hogy ennyire kis idegesítő vagyok, hiszen nem véletlenül szerezhettem meg őt. Ha nem vagyok folyton a nyakán, ha nem piszkálom és mond bármit, mellette maradok, akkor sose lesz az én párom és ezt valamilyen szinten most a tudtára is adom, amire meglepő módon még rá is bólint, jelezve felém, hogy mennyire igazam is van.*
- Értve uram! De szerintem azért még ezt párszor ki tudom hozni belőled, hogy beismerd. *öltöm ki nyelvemet is, majd boldogan fogadom is a puszit, amely a jussom lesz a szép szavak után. Egy csók is elcsattan, majd én már az ágyra is kerülök, úgy kapva fel pálcámat is, amelyet a fiúra szegezek és már fenyegetőzni is kezdek. Na de mi értelme a fenyegetőzésnek, hogyha egyszerűen képtelen nem behódolni nekem? Borzasztó egy pasi, ebbe már biztos vagyok, de így imádom, ahogy vna.*
- Gonosz? Te gonosz? Na, arra is kíváncsi lennék. *vigyordom el jókedvűen, majd a pálca már a kezébe is kerül, ez után pedig szépen elfekszik mellettem és kijelenti, hogy akkor ő rám se néz és még csak hozzám se nyúl. Ez egyértelműen nem tetszik, így ledobom magamról lábbelimet, majd már elő is állok azzal, hogy nekem kell ám a csókja, na meg a simogatása is.*
- Hé, de gonosz vagy már. Csak ha már van párom, akkor egyértelműen igénylem a törődést. Esetleg van valami kifogásod ez ellen? Vagy forduljak inkább máshoz? *vonom fel szemöldökömet pimaszkodva, miközben őt figyelgetem és már oda is bújok hozzá, aminek engedelmeskedik, így kezével átkarol, én pedig már faggatózni is kezdek, hogy vajon miért is hívott ide, mert úgy hiszem, akadt itt valami, amiért ezt tette..*
- Hogyne lennék mindig ilyen kíváncsi. *és már jön is a támadó hadművelet, tehát puszilgatni kezdem a nyakát és az arcát, talán még a kulccsontjához is eljutnak ajkaim, így kérdezgetek tovább és pár apró csók után már ismét beszélni kezd.*
- Szerintem van valami a háttérben... *suttogom halkan és kezem is bebocsátást kér a felső alá. Azaz hát, nem kér, hanem megy magától is, így kezdem el cirógatni a felső alatt, de ő csak elkapja a kezem és máris rosszallóan szól rám, mintha nem is tudom, hogy mit tettem volna.*
- Dehogy megy túl, még be se melegedtem. *vigyorgok rá pimaszul, de ahogy ajka hirtelen az enyémhez ér, úgy simítok végig helyes pofiján, majd már csókolom is hosszasan, egészen ledöntve őt és még rá is mászok hirtelen. Tehát egyik lábam át is vetem rajta, kezeimmel pedig megtámasztom magam, de a csók végeztélve hirtelen eresztem el, majd szállok le róla huncutul és állok is fel az ágyról. Nem-nem, nem szabad még inkább bemelegednünk, így kapok ajkamhoz jókedvűen és harapom meg picit az ujjamat is.*
- Na, menjünk valamerre, mert még felfallak a végén. *már le is guggolok, hogy felkapjam cipőimet és ez után kezemet felé nyújtom, hogy felhúzzam az ágyból, oda magam mellé.*
- Kéne valami édesség vagy chips. *utalok arra a bizonyos boltra, ahol már jártunk együtt és benézhetnénk akár most is, bár fene tudja, hogy mennyire fog egyetérteni ebben velem Takoda.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Okt. 22 2011, 19:23

- Kizárt dolognak tartom, csak figyelj. * kacsintok rá pajkosan, nem hinném, hogy bármikor máskor sor kerülne arra, hogy színt valljak, tudok én erős is lenni, ha arról van szó, így hát belül tudom, ebben a dologban én fogok nyerni, nincs mese. Egy puszit azért kap a kicsike, na meg végül egy csók is lesz a jussa, melyért megdolgozott bizony, de a pálcás hadművelet után meg lesz jegyezve gonoszabbik énem, erre pedig már csak egy kegyetlennek tűnő vigyort ejtek meg, nem akarom rajta gyakorolni éppen ezt a műveletet, bár viccből kis genyó még lehetek, azt senki nem tilthatja meg. Persze bújik és bújik a kisasszony, így hát lévén, hogy nem vagyok fából, persze karjaimba zárom őnagyságát, bár cukkolom cseppet szavaimmal, mire igen csípős válasz érkezik, én magam pedig elgondolkozva meredek a plafonra egy hosszú másodperc erejéig. *
- Nos, ettől nem igazán félek. Bár ha találsz tőlem jobbat magadnak, csak tessék. * jön az egos válasz, de persze vigyorgom, bár komolyan is gondolom, mert bár nem vagyok egy beképzelt valaki, de tisztában vagyok egy s más dolgokkal, és azt is tudom, hogy nem csak külsőm az, ami vonzza, nem hinném, hogy csak emiatt szeretett belém. Legalábbis nem tartom magam rossz embernek, szóval nincsen ezzel sem gond, és tényleg nem félek attól, hogy máshoz menekülne, foglalkozom én vele, örülök, hogy végre lehet valakivel, és ezt most igyekszem hosszabb távon meg is tartani. Szeretgetem is egy kicsit, tehát nem lesz eltolva természetesen, ám kíváncsiskodik egy darabig, mit meg is jegyzek, persze látom, ahogy kattognak a kerekei odabent.. *
- Idáig érzem, hogy zakatol az agyad. Vigyázz, a végén még kijön a füleden a füst, szóval ne gondolkozz inkább, úgysem árulom el. * bújok pofijához mosolyogva, egy puszit is kap, hiszen megérdemli ez a csodás leányzó, na de aztán a csókot sem bírom megállni, mely igen rövid ideig tart, nem engedem, hogy felhúzzon, így hát még időben próbálom leállítani. *
- Igen, az feltűnt.. még bele sem melegedtél. * pislogok párat azon is, ahogy rám veti magát, hiszen minden pillanatok alatt történik, kezeim pedig ösztönösen indulnak vándor útra hátsója felé, melybe most én markolok egy cseppet, még fel is emelkedem az ágyról picit, ahogy csókolom a kisasszonyt.. persze nem tehetem sokáig, hirtelen pattan le rólam, én pedig, mint akit hoppon hagytak dőlök vissza az ágyra. *
- Ahj, mindig a legjobb pillanatban találod ki, hogy mehetnéked van. * szólok most én durcásan, de azért felülök az ágyon, pulcsim magamra kanyarítom, pálcám is felnyalábolom, na meg cipőmbe is bebújok, így hallgatom ötletelését, persze elkapom kezét is, így hát pillanatokkal később már mellette állok, sőt, az ajtó irányába kezdem húzni. *
- Hát jó. Ha már édesség, vegyünk gumicukrot is. Bár kint elég hideg van, de ha megjártuk, egy filmnézésben benne lennék. * gondolkozom most én is, kicsit azért örülök, hogy elfelejtett hirtelen még kíváncsiskodni is, legalább tudok gondolkozni kicsit nyugodtan spontán jött ötletemen. *

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Kedd Jan. 03 2012, 18:21

*Erősen elbambulva lépked a fellegtorony lépcsőin a bagolyház felé, kezében egy méretes borítékkal, vállán a teljesen levakarhatatlan madarával. Halkan dúdolva halad előre, igazán szépet álmodott, ami miatt egész nap felhőtlen boldogságban dagonyázik. Már a lépcsők felénél jár, mikor Ulix kis híján kicsíp egy darabot a füléből.*
- Mit művelsz?*mered az állatra fájó testrészét simogatva.*
- Arra mi van?*érdeklődik a famulus, mire Elisa követi a pillantását és rövid hunyorgás után neki is feltűnik a falban lévők kis rész. Fogalma sincs, hogy mi lehet az, így megrántja a vállát, s indul is tovább. Végül néhány lépés után kiütéssel győz a kíváncsisága, tehát visszafordul és tenyerét a résre simítja.*
- Tárulj! Nyílj ki! Eressz már befelé!*próbálkozik egyre idegesebben, majd még néhány egyéb dolgot is kipróbál, de végül a térdére támaszkodva liheg egy sort. Elfáradt a gondolkozásban.*
- Talán, ha a fáklyatartót próbálnád.*jegyzi meg Ulix mintegy mellékesen. A lány szúrós pillantást küld felé, de végül jobb ötlet nem lévén meghúzza a tárgyat, mire az ajtó kinyílik.*
- Szólhattál volna előbb is.*panaszkodik a vörös morcosan, de végül belép a szobába és csodálkozva kémlel körbe a kissé rendetlen, de kellemes helyen.*
Vissza az elejére Go down
Lycoris Ozera
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 303
Csatlakozás : 2010. Jul. 28.
Üzenet : A múlt szennyét elmossa az idő, és begyógyítja a szív sebeit, de így sem biztos, hogy képes leszel róluk beszélni.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Kedd Jan. 03 2012, 18:28

*Már egy ideje idebenn vagyunk, ugyanis bár eléggé elzárt ez a hely, mégis valahogy a szívemhez nőtt. Itt el lehet bújni a többi ember elől és némi nyugalomra is szert tehetek, tehát az egyik könyves-szekrény aljánál ücsörgöm, de aki belép, nem láthat meg rögtön, ugyanis van előttem ám minden, ládáktól elkezdve egy nagy asztalig. Ez egy padlás ugyebár, tehát a rumli az garantált. Amúgy egy fekete, hosszú pulóvert viselek, alul pedig világoskék színű farmernadrágot és fekete sportcipőket, hosszú, fekete tincseim most kissé hullámosan omlanak előre vállaimra és szép, kék szemeim körül pedig fekete-ezüst smink díszeleg. A kezemben egyébként egy könyv pihen, amit itt találtam és a lábamnál egészen mostanáig egy vadászgörény ücsörgött, aki fejét felkapja a hangokra és az érkezők felé indul, tehát átverekszi magát a tárgyi akadályokon, majd nemsokára már a lány lábán át mászik felfelé, egészen a másik vállára, tehát ahol nem a bagoly ül.*
- Sziasztok! Hát ti kik vagytok és mit kerestek itt? *kérdi gyermeteg kíváncsisággal, majd mini-mancsával a bagoly hátát piszkálja meg picit, mintha ismerkedni akarna, de hát nem ért a szárnyasokhoz a drágám, ezt pedig el lehet nézni. Elisa viszont a nedves nózit érezve talán rájöhet arra, hogy egy igen csak kíváncsi szerzettel van dolga, én pedig nemsokára azért leteszem a könyvet és felkelek, így jelezve, hogy nincs ám egyedül a famulus.*
- Oh szia... remélem, hogy nem volt nagyon útban a rosszpénz. Szeret ismerkedni... és nem hittük volna, hogy más is ide téved ma. *jelentem ki, majd megtörlöm hátsómat és végül a másik felé lépek, de Vignar hamar lemászik Elisáról, hogy a kanapéra kerüljön.*
- Méghogy én útban? Én sosem vagyok útban! *jelenti ki morgolódva, én pedig csak halkan kuncogom rajta, miközben a lány elé sétálok.*
- Lycoris vagyok, ő pedig Vignar! Na és te? *döntöm meg picit a fejem, miközben kezem barátságosan a vörös hajú lány felé nyújtom, tehát szívesen ismerkedem, ha arról van szó. Vignar viszont azért nyakát meresztgetve próbál meg ismerkedni, így figyelve meg egyre jobban a baglyot a lány vállán.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   

Vissza az elejére Go down
 
A rejtett padlástér
Vissza az elejére 
5 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 9 ... 14  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Fellegtorony-
Ugrás: