A rejtett padlástér

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-18, 7:26 pm

*Na igen, a cicus kicsit elszámítja magát, mivel előbb festékpöttyöket kap és csak azután jöhet a simi, hogy megpróbálom letakarítani a neonzöld pacákat a gepárd pofijáról. Látszik rajta, hogy ezen némileg besértődik, de vérbeli macskaként a kényeztetésért cserébe kész szemet hunyni hibám felett. Igazán megtisztelő.*
- Jól van na, mondtam, hogy sajnálom. De ha így viselkedsz, nem lesz simi!* dorgálom meg vigyorogva felemelt mutató ujjal, mikor rácsap a kezemre. Nem mondom, ennek a ciculinak aztán van egyénisége. Valószínűleg pont ezért lett belőle macska. Szerencsére a gazdája sem ugrik a torkomnak, viszont az látszik rajta, hogy remekül szórakozik ügyetlenségemen.*
- Áá, dehogy... Tudod nem vagyok valami jó viszonyban a famulusokkal. Általában vacsinak nézve vizslatnak míg váltok néhány szót a gazdájukkal.* magyarázom a lánynak, nehogy azt higgye, hogy ilyen nyápic vagyok. Van benne mondjuk némi igazság, mert teljesen belefeledkeztem a festésbe, így sikerülhetett észrevétlenül a közelembe lopóznia Lestatnak.*
- Naa, azért ennyire rossz csak nem lett.* pillantok vissza a képre, ami már majdnem kész van, csupán néhány üres foltocska fehérlik rajta.* - Tudod mit? Idefestelek a padra, és akkor már igazán nem lehet semmi kifogása az eredeti szerzőnek.* felelem ravaszul, arra célozva, hogy ki ne szeretne egy ilyen szemrevaló lánykát találni a művén, ami egyébként sem lett volna ilyen színvonalú. Nem mintha magamat akarnám fényezni, csupán a bizonytalan vonalvezetésből világosan látszik számomra, hogy egy kezdő képét alakítottam át. * - És ha már itt tartunk, nagyvonalúan megengedem, hogy te adj címet neki.* fordulok vissza a vászonhoz a bemutatkozást követően, hogy nekilássam feketével felvázolni Dareia alakját. Közben azonban nem feledkezem meg a vendégemről sem.*
- Erre még sosem gondoltam, de nem is rossz ötlet. Tudod nem nagyon van szükségem rá, hogy kiegészítő kereset után nézzek. Talán inkább megbízok valakit az eladással, aki így kapna belőle bizonyos százalékot. Már csak egy jó üzletembert kellene találnom.* morfondírozom félhangosan, majd kapok az alkalmon és az ő hobbija felől érdeklődöm.* - Te mit csinálsz, ha van egy kis szabad időd? Koncertjárós fajtának nézel ki, már ha meg nem sértelek. Vagy tévedek?* pillantok hátra a vállam fölött a Metálladyre, hogy minél pontosabban festhessem meg az alakját.*
- Pedig az udvarias bánásmódért még sosem panaszkodtak.* vonom meg a vállam, mivel nem úgy vettem észre, mintha nagyon megsértődött volna rajta a csajszi.*
- Értem. Én minden esetre valami nyugisabbat fogok kreálni az év végén, az biztos. Bár úgy látom, azért neki is vannak művészi hajlamai.* figyelek fel a gepárd ténykedésére a lábam mellett, amint mancsával pofozgatja a festékesdobozt, minek következtében valószínűleg apró zöld mancsnyomok díszítik majd a padlásszobát.*
- Azért ennyire jó szaglásom nincs.* kuncogok a megállapítást hallva, majd elgondolkodom, mit is felelhetnék erre a kérdésre.* - Nem vagyok valami jó passzban mostanában. Csak gondoltam járok egyet, mert már nem bírok a szobámban ücsörögni.* állok meg egy pillanatra, észre sem véve, hogy a kelleténél picit több vörös festéket rakok a lány pólójára, na nem mintha így nem állna jól neki.*
- Igaz is, te lány vagy. Nincs valami jó kis házi praktikád szerelmi bánat ellen? Leszámítva az italt, mert arra most valahogy nem vágyom.* kérdezem Dareiáttól hirtelen ötlettől vezérelve. Tényleg szeretnék már kimászni ebből a mélabús hangulatból, de ahogy ismerem magamat, meg főleg Marcus álláspontját, a depresszió még hetekig kísérteni fog.*
- Na, kész is. Hogy tetszik?* kérdezem félre állva, hogy a lány szemügyre vehesse magát, amint a pad támláján ülve kedvence fejét vakargatja, visszafogott mosolyt dobva a kép szemlélőjének. Még jó, hogy ismeretlen számomra a lányka, mivel általában saját érzéseimet is belerajzolom a képbe, most azonban semmi ilyesmi nem torzítja a látottakat.* - Már csak egy ütős cím kellene. Mit szólsz a Metállady ala Dareia-hoz?* ugratom én is picit, de aztán lehet, hogy a végén még tetszik is neki.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-18, 8:00 pm

*Nem igazán hatják meg a famulust a lány szavai, ő bizony egészen addig durcás marad, ameddig szépen le nem lesz tisztítva, és meg nem esik a simogatás. Végül azért megérkezik a lány, így miután a macska, megkapta a jussát, már csak csendben figyel hempergődzve a leányzó lábánál. Zoárd válaszában azonban Dareia is elneveti magát.*
-Azt hiszem ennek a famulusnak kicsit túl nagy falat lennél, na meg amúgy sem vérenzgős, Lirhil lélekkel van ellátva, szóval tőle nem kell tartanod.*mondja egy félmosollyal befejezve a szavait, végül szóba kerül a készülőben lévő kép is, amiről természetesen DAreianak is megvan a véleménye.*
-Nem is mondtam, csak ugrattalak.*neveti el magát a válaszra, a pados dologra azonban csak védekezően emeli fel a kezét.*
-Ó nem hinném hogy annyira kellenék én oda, szóval csak ha feltétlenül látni szeretnél kétdimenziós alakban is. Továbbá nem vagyok jó képnév adó.. Apropó miért is kéne neki neved adni?*mosolyodik el, s próbálja egy kérdéssel kivonni magát a "nehéz" feladat alól. A megállapításra azonban elégedett mosoly költözik amúgy is vidám arcára.*
-Látod-látod nem is mondtam akkor hülyeséget, az üzlet ember kereséshez meg sok sikert, én nem gazdálkodok jól a pénzzel, de ezek szerint neked van mit a tejbe aprítani.*vigyorodik el, nem mintha neki nem lenne, csak hát a lányt eléggé rövid pórázon tartják a kedves szülők, ezt azonban nem köti még a fiú orrára.*
-Annyira nem járkálok... hébe hóba, de inkább csak járkálok a környéken, meg próbálok ismerkedni ilyesmi... Már amikor nem tanulok, mert mostanában azt is kell..*válaszolja aprón megemelve a vállát, majd a kézcsókos résznél el is mondja a véleményét, amit persze nem kell rossznak venni, hiszen nem mondta egy szóval se, hogy rosszul esett neki.*
-Magam sem annak szántam, csak szokatlan, itt a környéken.*vigyorodik e, miközben kezeit a farmer zsebébe mélyesztve, a következő szavakra azonban ismételten felnevet. Famulusa azonban a kissé bezőldezett tapancsával vissza slattyog, majd hagy némi lenyomatot Zoárd cipőjén, afféle hála ajándékként, az ő tettéért.*
-Ne légy szenvtelen...*szól rá a lány, kissé bocsánat kérő tekintettel Zoárdra nézve, hiszen nem hitte volna hogy famulusa ilyen kis roszcsont, a macska orrára azonban nemsokára rá is koppint amint felveszi, ez viszont nem úgy tűnik mintha megtörte volna a szőrmók lelkesedését.*
-Bocsi.. néha túllő a célon nagyon össze maszatolt?*kérdezi lenézve a lábbelire, végül a másik szavaira vállat is ránt.*
-Azt mondják ha nem jó a hangulatod, akkor próbálj meg azt varázsolni magadnak.. Rajtad múlik csak.*mondja némileg komolyabb hangon, miközben egy zsepivel letörli kedvence lábát, de tekintetét a srácon tartja.*
-Ó tehát ez a baj... Az ellen a legegyszerűbb az hogy ha nem akarod hogy sokáig bánatod legyen, gyorsan keresel egy másikat. Rengeteg lány van itt a suliban, jó sok szingli is szóval emiatt ne fájjon a fejed.. Mesélsz róla?*kérdezi hirtelen helyet foglalva az egyik puffon, nem gondolva rá, hogy túl mélyre ásna, hiszen belül nagyon kíváncsi egy teremtés. A képet azonban szemügyre véve közelebb megy a festményhez, majd mosolyogva bólint is.*
-Mondom én hogy van hozzá tehetséged..*kezd bele, de a címre, csak egy gonosz kissé durcás arcrezdülést mutatva vállba bokszolja finoman a srácot.*
-Hé... tessék továbbra is úriembernek lenni és nem gúnyolni a másikat.*mondja kissé dorgáló hangnembe a másiknak, bár ha a srác ránéz láthatja, hogy nem lett ám annyira megbántva.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-18, 8:44 pm

* Nincs nagy gyakorlatom abban, miként kell kiengesztelni egy durcás famulust, mivel eddig csak összetűzni sikerült velük, de hát mindent meg kell tanulni, nem igaz? Így aztán alaposan megtisztogatom a pöttöm macsekot, meg is kapja a pocakvakarást, ami után elégedetten slattyog vissza a gazdája lábához, én viszont menetrend szerűen nekilátok prüszkölni.*
- Haaaaaapcii!* tüsszentek egy jókorát, majd még kettőt, bizonyítékul arra, hogy allergiás vagyok az állatszőrre, amit rendszerint elfelejtek, hiszen nem sűrűn érintkezek velük.*
- Ezt jó tudni. Az összemázolásba még nem halok bele talán.* pillantok grimaszolva a gepárdkölyök felé, majd kicsit komolyabb témákról esik szó, minek keretében megvitatjuk, hogy a jövőben lehet jól jönne majd nekem egy üzletember, aki helyettem nézegeti az aukciós oldalakat, meg meghirdeti a képeimet, hátha akad valaki, akinek megtetszenek.*
- Kár, mert szerintem jól mutatnál munkaszerelésben. * kontrázok rá, természetesen a pingvinjelmezre célozva, amiben nemigen tudom elképzelni a szögecses öv után.* - Akad, igen. * felelem tömören, mivel most nem nagyon van kedvem a vállalkozásainkról mesélni, amúgy is csak untatnám vele a lányt. Így inkább a hobbija felől érdeklődöm, de úgy tűnik, nincs neki különösebb heppje, így ezt a témát nem is nyújtom tovább.*
- Semmi gond, ez egy ilyen foglalatosság. Különben is, csak visszaadta a kölcsönt, igaz?* borzolom össze a buksija tetején meredező szőrszálakat az ecset szárával, mivel nem akarok újabb allergiás rohamot elkapni, hiszen így is tüsszögök néha még egyet-egyet.*
- Kár hogy ilyesmit nem tanulunk az órákon. Pedig milyen egyszerű lenne egy pálcaintéssel más kedvet varázsolni.* dobolok ujjammal a kép szélén, amint elképzelem a lehetőség nyújtotta pozitív hatásokat, majd észbe kapva tovább festegetek, így legalább van időm megemészteni a következő kérdést.*
- Ez elég bonyolult, több okból is. Nagy vonalakban annyi történt, hogy el kellett hagynom a sulit egy fél évre, de senkinek sem szólhattam róla. Mar...szóval ő nem várt meg.* vonom meg a vállam, mintha ilyen könnyen el tudnám intézni a dolgot. Szerencsére még idejében észbe kapok és nem mondom ki a nevét, mivel nem akarom a tudtára hozni, hogy a fiúkat szeretem. Bár már ebben is kezdek kételkedni, hiszen nem próbáltam még nagyon egyik nemmel sem a dolgot.* - Többször is beszéltünk azóta erről, de nem akar megbocsátani. Szerinted érdemes még próbálkoznom?* kérdezem Dareiától, mivel úgy látszik, érdekli a téma, és az eddigi tanácsai elég hasznosnak tűntek.*- Mert elég könnyű azt mondani, hogy keressek másikat, csak éppen úgy érzem, senki sincs, aki megértene.* kezdek bele a nyafogásba, majd megrázom a fejemet és mentegetőzni kezdek.* - Bocs, nem akartam nyávogni. Igazából nem érdekes, majd lesz valahogy.* mondom gyorsan, majd inkább megmutatom a lánynak az elkészült művet, amit ő egy vállba bokszolással díjaz.*
- Ez nem gúnyolás. Legfeljebb azért érezhetted annak, mert nem igazán vagyok járatos efféle körökben. Úgy értem, én inkább a klasszikus zenét kedvelem. * magyarázom a lánynak, mihelyt kivigyorgom magam azon, hogy vállba bokszolt. * - Nos akkor a kép címe egyszerűen csak Zöld lámpás lesz, mert a cím az fontos. Ez olyan, mintha a famulusodnak nem adnál nevet.* fejtem ki a véleményemet, bár ezzel lehet, hogy csak én vagyok így, minden esetre ragaszkodom a komolyabb alkotásoknál ahhoz, hogy legyen neve a képnek, ne csak sorszáma.*
- Játszol esetleg valamilyen hangszeren?* térek vissza egy kicsit az előbbi témához, majd a kép címét odafirkantva a jobb alsó sarokba késznek nyilvánítom a művet és lezuttyanok én is egy kényelmesnek tűnő fotelba.*
- Kérsz?* nyújtom felé a nagy tál epret, amit a festés előtt letettem egy asztalra, nehogy összemaszatoljam. Rossz szokásom ugyanis, hogy rajzolás közben is nassolok valamit, nem egyszer összemaszatolva ezzel a munkámat.* - Csukd be szemed, tátsd ki szád, adok bele finomkát!* éneklem a gyerekmondókát, szélesen mosolyogva, majd ha Dareia igényt formál a gyümölcseimre, pár pillanatnyi célzás után átdobom a szemben lévő kanapén trónoló lánynak egy eperszemet, ami elméletileg pontosan a szájában landol.*

// fagy //

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-22, 6:41 pm

//Olvad//

*A prüsszögésre csak mosolyog a lány, sejti hogy a fiú valószínűleg nem lehet túlságosan jóba valamivel ami famulusa bundájában lakozik, na meg az allergia amúgy sem egy túlságosan ritka dolog.*
-HÁt mondhatjuk úgy is... de az is igaz hogy moshatsz is utána.*már ha ő mossa a cuccait, de ez megint egy más kérdés, amibe DAreia most nem akar bele menni, a "beszólásra" viszont kissé durci arckifejezést ölt magára a leányzó is, de a kis mosolyt a szája szegletében nem tudja eltüntetni.*
-Héé... Mr talpig úriember, azt nem tanították, hogy nem illik gúnyolni másokat?*dönti oldalra a fejét, hiszen ezt amolyan gúnynak is lehetne venni, bár Dareia nem olyan aki az ilyesmit komolyan veszi.A gepárdra viszont rá kell szólni, bár úgy tűnik Zoárdot nem igazán hatotta meg pár lenyomat magán.*
-Azt vissza.. Csak nehogy még több cuccodat össze maszatolja.*vigyorodik el a lány, hiszen nem sajnálja ő a fiút, famulusa játékos mivoltával pedig teljesen tisztában van, ahogy azzal is , hogy néha tud eléggé pofátlanul is viselkedni. Zoárd szavaira, viszont egyszerűen csak vállat ránt, mintha nem igazán tudna mit mondani.*
-Szerintem azért nem tanulunk mert erre varázslat nélkül is képesek vagyunk, csak tudni kell hogy térítsük jó mederbe a kedvünket.. Én például csokizok, azt mondják sok benne a boldogsághormon. Te is kipróbálhatnád, lehet bevállik.*kacsint rá mosolyogva, miközben hátsóját le is teszi az egyik kissé poros fotelbe, majd rákérdezve végül hallgatni is kezdi, a fiú szavait, hiszen úgy hirlik valami baja azért lehet, méghozzá szerelmi oldalról, végül amikor mindent hallott, csak kissé elhúzza a száját.*
-Nem tudom, nem igazán tűnsz könnyű esetnek, bár szerelmi téren én nem vagyok annyira tapasztalt... nem volt sok kapcsolatom, de valamilyen szinten érthető a másik oldal is... Ha nekem eltűnne valakim lehet én se várnék rá az idők végezetéig... Hogy próbálkozol vagy sem, azt neked kell tudnod, nem úgy nézni hogy megéri e*mondja elgondolkozva, végül mégis csak egy kicsit elvigyorodik a "nyávogáson, s felállva jól meg is szemléli magának a fiút.*
-Nem tudom mi a bajod, de nem úgy nézel ki mint aki olyan hű de gáz srác lenne, szerintem egész csinos vagy, és még a sármod is megvan hozzá... Szóval nem értem miért nincs senki aki megértene..*mondja elgondolkozó tekintettel, s látszik is rajta, hogy tényleg mintha falba ütközött volna a dolgokat illetően.*
-Hát... ha a Baurenhoff Von Bethowen és bandájára gondolsz, nekem azok túlságosan uncsik, bár a szüleim otthon mindig ezzel nyaggattak, tudod családi bálok meg ilyesmi amire semmilyen éppelméjű ember nem szívesen menne... Nem vagyok az a fajta lány aki a divatról el tud beszélni órákat..*húzza el a száját, bár tudja hogy a szülei szeretnék őt Nőiesíteni jobban, de szerinte így is van benne elég nő, nem kell még több legalábbis egyenlőre. A gepárd közben el is aludt, s most halkan szuszogva dorombolva húzza a lóbört, ám ezen a lány már csak mosolyogni tud, hiszen olyan mint egy kisbaba.*
-Áh... azért egy kép és egy famulus között van különbség.. de rendbe legyen zöld lámpás... *mondja elgondolkozva kissé ide oda billegtetve a fejét, végül pedig vissza ülve a helyére csak int egyet a kérdésre*
-Zongora.. de az amolyan kötelző volt semmi több.*mondja vigyorogva, hiszen az is épp elég neki, a következőre azonban először csak kissé kíváncsian kezdi méricskélni a srácot.*
-Remélem nem készülsz semmi hülyeségre... Ha az eper félre megy én pedig nem takarítok..*mondja mosolyogva, jelezve egybe hogy el is fogad egyet, végül viszont sikeresen véget érve a mutatvány, a lány lenyelve el is vigyorodik.*
-Egész jó bár nem a kedvence, ha pedig már boldogsághormon...*húz elő egy táblás csokit a farzsebéből, majd kissé hanyagul át is dobja a srác fele.*
-Egyél, utána tuti jobb lesz... Amúgy szoktál valamit sportolni?*kérdezi miközben kényelmesen elhegyezkedik, maga előtt össze fűzve a karjait.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-22, 7:09 pm

*Annak rendje és módja szerint el is kezdek prüszkölni, amiről szokás szerint megint én tehetek, mert megfeledkezem róla, hogy a szőrös állatok jelenlétét nemigazán tolerálja a szervezetem. A gepárdkölyök viszont olyan ari, hogy megéri ez a pár tucat hapci, így hamarosan hálából össze is leszek festékezve. Na igen, erre mondják, hogy kölcsön kenyér visszajár.*
- Majd a házi manók elszórakoznak vele.* vonom meg a vállam, mivel nem szokásom kézzel mosni a holmijaimat, bár ez valószínűleg minden diákról elmondható amíg itt tanul a Mysterioban.*
- Hát már dicsérni sem szabad?* kérdezem teátrálisan csóválva a fejemet, a vigyort azonban nem tudom letörölni a képemből, mint ahogy Dareia sem tudja eltüntetni ajkai szegletéből. Talán a lányka vidámsága, talán az, hogy beszélhetek kicsit a lelki problémáimról nem tudom, minden esetre valamelyik, vagy épp mind a kettő segít abban, hogy hamarosan egy fokkal jobban érezzem magam. Már arra is képes vagyok, hogy egy fokkal tárgyilagosabban szemléljem a kialakult helyzetet.*
- Igen, érthető, persze. Ezért is lennék rá kíváncsi, hogy mennyi esélyem van visszahódítani, mert én sem akarok az idők végezetéig zárt kapukat döngetni. Nem arról van szó, hogy nem érnék rá, csak éppen nem akarom, hogy megutáljon.* fejtem ki egy kicsit az álláspontomat, bár ezzel nem nagyon jutunk előbbre. További elmélkedésemet egy csapásra gallyra vágja Dareia következő kijelentése, amin nem tudok nem kuncogni.*
- Ez úgy hangzott, mintha valami betegségem lenne. Amúgy köszi, ez kedves tőled.* mosolygok a bókokon, majd valamivel komolyabban hozzáfűzöm még: * - Azért egy kapcsolathoz valamivel több kell mint egy szép pofi. * jegyzem meg, majd inkább felteszek neki egy kérdést, mire kiderül, hogy neki is kötelező bálozás volt, ami némileg azért meglep.*
- Furcsa, hogy nem futottunk össze, pedig nekem is rengeteg bálra kellett elmennem. Pedig akkor biztosan nem unatkoztam volna annyira. Ki tudja, még talán kedves emlékeim is maradtak volna...*pillantok a lányra komiszul, mivel eszembe jutott még egy kérdés.* - De táncolni csak szeretsz..?* Közben feltűnésmentesen körbepillantok a szobában, mert ha emlékezetem nem csal, láttam valamerre egy ősrégi lemezlejátszót, ami a lány válaszától függően még akár jól is jöhet.*
- Majd egyszer játszhatnánk egy duettet. Orgonán kísérnélek, vagy akár te is játszhatsz egy szólamot, eléggé hasonló a zongorához, szóval szerintem menne.* szólok hozzá a zongorás témához, mivel ezt a kérdést sem minden hátsó szándék nélkül tettem fel. Az elmúlt percek alatt egyre inkább ért bennem a gondolat, hogy Dareia olyan nekem, mint valami drog, nem tudok nem vidám lenni a közelében, ebből kifolyólag nem is akarom egyhamar elereszteni.*
- Nem is kell. Remekül célzok.* jelentem ki magabiztosan, melyet egy csont nélküli dobás követ, majd ha a csajszinak ízlik, bekészítek még egyet. Sajnos ez a dobás már nem sikerül valami szuperül, Dareia alsó ajkáról pattan le a gyümölcs, és ha a lány nem elég szemfüles, akkor bizony a gyümi a dekoltázsában fog landolni, én meg valószínűleg kapok a fejemre, így gyorsan mentegetőzni is kezdek.* - Hűű bocsesz. Inkább oda adoma tálat, a további balesetek elkerülése érdekében.* mosolygok bűnbánóan, bár az alakításom lehet nem sikerül max pontosra, mivel a lány ekkor előhúz egy tábla csokit, ráadásul az egyik kedvenc fajtámat, ha jól látom.*
- Csak nem karamellás? Ha nem vigyázol, álmaim nőjévé lépsz elő!* figyelmeztetem játékosan, miközben levadászom a felém repülő csokit. Köztudott tény, hogy a pasikat a hasuknál lehet a leginkább megfogni, de azért az iménti kijelentésem mégsem teljesen igaz, így remélem, hogy Dareia sem veszi 100%-ig komolyan.*
- Nem igazán. Vívni tanultam, de nem nagyon szeretek ugrálni. Akkor már inkább az úszás. És te? Hogy állsz mondjuk a kviddiccsel?* kérdezek vissza, mivel el tudnám képzelni ha nem is fogónak, de terelőnek mindenképp.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-22, 7:48 pm

*Inkább ne dicsérj, tudod nem vagyok hozzá szokva.*nyújtja ki a nyelvét játékosan, nem mintha bármit a szívére venne, hiszen Zoárd egész normális fiúnak látszik, aki még úgy tűnik beszél is a gondjairól, legalábbis ahogy tűnik most éppen ezt hallja a lány is, és persze megpróbál valami értelmes választ is adni, de nem éppen a legjobb nő - pasi kapcsolat terén. A válaszra azonban csak megrántja a vállát.*
-Szerintem úgy is meglátod majd a jelekből, de egy biztos ne vigyél túlzásba semmit, az néha csak ront a dolgon, általában ha van esélye az embernek úgy is észre veszi a másik reakciójából, de teljesen érthető amit mondasz.*bólogat hozzá párat, s nem is érti hogy miért mondta a fiú, hogy nem értik meg itt többen, erre természetesen rákérdezvén meg is kapja a választ, amire viszont csak jókedvűen elneveti magát.*
-Inkább úgy hangzott, mint aki nem tudja hogy mi a baj, egy ilyen sráccal mint te, mert a szavaidból ítélve valami van, márpedig a pofi megvan hozzá hogy megértsenek és nem is vagy olyan kibírhatatlan.*enged meg magának egy pimasz mosolyt, a bálokkal kapcsolatosan viszont csak oldalra dönti a fejét.*
-Annyira nem furcsa, nem szeretem a bálokat, a legtöbbön még otthon Norvégiában voltam, te pedig nem tűnsz norvégnak. Szerintem itt van a kutya elásva. Táncolni meg az kedvtől függ*mondja derűs hangon, hiszen tényleg eléggé kiszámíthatatlan a leányzó viselkedése, hogy mikor mit szeret csinálni, s mit nem a duettre viszont ismételten egy széles mosolyt ölt az arcára.*
-Én benne vagyok, itt úgy is van egy olyan terem ami tele van hangszerrel, szóval ha úgy érzed majd tehetünk egy próbát a jövőbe.*mondja, majd leülve ismételten, úgy tűnik Zoárdnak dobálózni támad kedve, s mivelhogy Dareia nem egy ünneprontó benne is van a dologba.*
-És ahogy látom többé kevésbé az egészséges önbizalomból sincs hiány.*mosolyodik még el csukott szemmel, kissé huncutul, viszont úgy tűnik balsejtelme mégis bevállik, hiszen az eper máshol talált célt, viszont a srác szavaira a lány kissé hangosabban röhög fel , miközben egy ügyes mozdulattal ki is halássza az elvándorolt gyümölcsöt.*
-Na persze el tudom képzelni, ezek szerint mégse célzol olyan remekül, vagy nem jó helyre céloztál?*teszi fel a furfangos kereszt kérdést, mindenféle pironkodás nélkül.*
-De, de ügyelj a mogyoró darabkára, nehogy bele törjön a fogad.*figyelmezteti azért, de a dícsérő szavakra már csak vissza fogottan mosolyog.*
-Azért egy csokiért ne, mert a végén még mérhetetlenül romantikus alkatnak foglak nézni*néz egy pillanatra ravasz tekintettel a másikra végül aztán rátérnek a sportokra is, amivel úgy tűnik él a fiú is.*
-Nem mondom szép felsorolás, én maximum csak az úszás... A kviddicses már megvan a családban, engem nem köt le annyira ez a sportág, meghagytam az unokabátyómnak, szóval ha esetleg játszópartnert keresel fordulj felé..*hangzik, derűsen a lánytól , majd néha néha szemezgetve az eperből ki - ki tekint az ablakon.*
-Na és most hogy érzi magát a beteg? Remélem jobban *céloz Zoárd fele, hiszen ha nem volt jó kedve remélhetőleg egy kis jókedvet sikerült kicsikarni belőle*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-22, 8:21 pm

* Nem hittem volna, hogy ma egy vadidegennel fogok lelkizni, de Dareia nyugodt szívvel elmehetne pszichológusnak, mert ha unja is a témát, nagyon ügyesen rejti el az árulkodó jeleket kutató tekintetem elől. Így aztán valamivel bátrabban fejtem ki a témát, persze azért maradnak titkaim, mert a defektemet nem fogom rögtön az orrára kötni. Eme első találkozás alapján simán el tudnám képzelni, hogy jóban leszünk a jövőben is, na de az is könnyen előfordulhat, hogy jó darabig nem látom viszont, így meg nem sok értelme lenne beavatni a piszkos részletekbe.*
- Okés. Végül is, nem egyszer mondta, hogy nem ő az egyetlen a világon. Lehet tényleg ideje lennem kicsit körülnézni.* sóhajtok fel nem túl lelkesen, mivel nekem ő volt az első, így aztán elég bizonytalanul mozgok e téren. Ráadásul most újra felvetődött bennem a kérdés, hogy esetleg egy vállalkozó szellemű lánnyal is meg kéne próbálni a dolgot, még egy egyéjszakás kaland erejéig is, mivel egyik felem még mindig vágyakozik a "normális" élet után.*
- Ez igazán kedves tőled. Egyébként eltaláltad, tényleg van egy kis bökkenő, bár ez nem olyasmi, amit megoldana a csoki.* fintorodom el, de már így is elég sokat mondtam, ezért gyorsan áttérek egy másik témára.*
- Magyar vagyok, de azért megfordultam már külföldön is. Sajnos Norvégia kimaradt eddig, pedig nagyon szép hely lehet. Szeretem a hegyeket.* révedek el egy pillanatra, amint eszembe jutnak az otthoni havas hegytetők, de Dareia nem hagy annyi időt számomra, hogy a kellemetlen emlékek is bekússzanak a képzeletembe, amiért szintén hálás vagyok neki.*
- Megegyeztünk.* bólintok elégedetten a duettre, mivel magam is jártam abban a teremben, kiváló az akusztikája, így jó pár órát el lehet bíbelődni a különféle hangszerek kipróbálásával.*
- Ki tudja...* kacsintok rá zavartalanul, mivel eddig is vette a lapot, remélem ezután is ilyen könnyed stílusú marad a társalgás, és az iménti kis bakim nem szegi kedvét. Nem vagyok annyira rámenős, de nagyon régen nem kacérkodtam még csak a gondolattal se, hogy esetleg mással kacérkodjak, pláne nem egy lánnyal, így most ki is használom szépen a helyzetet.*
- És az olyan rossz? Meglehetősen romantikus tudok lenni, ha a helyzet megkívánja.* fogalmazok diplomatikusan, egy kicsi tény is visszaveszek a mosolygásból, mivel már kezdenek elzsibbadni az arcizmaim, ami nem is csoda, mivel az utóbbi hetekben, sőt hónapokban ehhez nemigazán vagyok hozzászokva.*
- Ha nem haragszol, nemigen élek a lehetőséggel, inkább maradok a kártyánál meg dartsnál. Ezek lényegesen egyszerűbbek.* visszakozok gyorsan, mivel annyira nem vagyok ügyes kviddicses.* - Meg aztán nem tenne jót annak a bizonyos egészséges önbizalomnak ha lealázna az unokatesód.* teszem még hozzá, majd bekapok gyorsan két kocka csokit, hogy addig se támadjon ingerenciám szövegelni, így Dareia is fellélegezhet pár percre.*
- Határozottan jobban érzi magát a beteg, de még nem az igazi. Szerintem jól esne neki egy tánc az ápolónénivel.* villantok fogpasztareklámokat megszégyenítő mosolyt rá, majd a válaszától függően fel is kelek, hogy nekilássak lemezt keresni a lejátszóhoz.*
- A lassú klasszikusokat vagy a jazzes vonalat kedveled inkább?* kérdezem kiemelve a kupacból két lemezt, ami egész jónak mondható. Nyilvánvaló, hogy egyikünknek se a régmúlt klasszikusai a kedvencei, de nem fogadnék rá nagyban, hogy találunk valami frissebbet a kupacban.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-22, 9:07 pm

*Úgy tűnik azt a picike problémát azonban még se mondja el, viszont ez nem zavarja a leányzót, hiszen nem ismerik egymást, ő se nyílna meg olyan hamar az már biztos, viszont miután Zoárd elmondja hova valósi, Dareia csak egy kis mosollyal bólint.*
-Magyar? Nem hittem hogy olyan messziről is járnak ide... amúgy lehet meg fogsz haragudni, de sajnos nem sok mindent tudok a magyarokról...*húzza kicsit el a száját, na de nem fog hazudni, sajnos földrajz ügyileg nem éppen ismeri a külföldi országok jó részért, na meg alig utazott valamicskét Norvégián kívül is így talán már érthető.*
-Elég szép, és hideg is de valahogy én is így vagyok vele, bár hegyből van itt is elég.*mondja derűs hangon, a közös zenélést úgy tűnik nyélbe ütötték, viszont az a baleset a gyümölcsel ismételten pár szót kivált mindkét félből. Zoárd szavain már csak mosolyog, ám a romantikára vonatkozóan azért még fűz hozzá pár szót.*
-Nem mondtam hogy rossz, csak lehet én nem vagyok az a túlságosan romantikus fajta... kivéve ha a helyzet megkívánja.*teszi hozzá csepp szünetet hagyva, hogy még egy ravaszkás mosolyt is fessen szavai mellé az arcára, a sportoknál viszont enyhén meglepődik.*
-Nocsak , akkor miért pont a kviddicsre kérdeztél rá? Azt hittem a szavaid alapján , hogy szeretsz játszani..*dönti oldalra a fejét, persze nem piszkálni akarja a másikat, csupán egyszerű egészséges kíváncsiság bujkál ebben a leányzóban.*
-Nem olyan alázós típus ő.És ha beülnék nézni?*kérdezi cseppet felnevetve játékosan, kiváncsian várva, ehhez Zoárd mit szólna, na de a téma halad tovább végül aztán a leányzó rákérdez Zoárd hogylétére, s a választól cseppet el is mosolyodva bólint.*
-Ennek örülök, akkor nem hiába maradtam itt foglalkozni őkelmével.*nyújtja rá a nyelvét, ám a táncba kéréses hívásra kissé elgondolkozó pillantást vág.*
-Nem tudom mennyire lenne jó ötlet, nem vagyok az a tipikusan jó táncos, na meg főleg nem komoly zenére, de ha már ennyire szeretnéd, akkor bármit csak ne a Jazz-es vonalt mert attól megőrülök.*nem tudja , hogy a másik miképpen vélekedik a stílusról, de hát ő ilyen, kissé szókimondó, kissé fura de nem rossz lány, végül aztán felállva megindul felé, de úgy fél méteres távolságnál megáll.*
-Akkor tisztázzuk a szabályokat Zoo.... Nincs nyúlka, nincs piszka, és lábrataposás se , mert ez a lábbeli nem bélelt acéllal, továbbá ha én lépek rád az megint csak más, mert te hívtál...*mondja miközben felé nyújtja a kezét egy félmosollyal, bár szavainak elsőfelét komolyan gondolta, de amúgy se nézné ki a srácból hogy bunkó lenne.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-22, 9:46 pm

* Egy időre úgy tűnik, hanyagoljuk a szerelmi bánat című problémakört, így pár pillanatra fellélegezhetek, mivel Dareiával egész jól le lehet beszélgetni. Valahogy sokkal lazább, mint Marcus volt, bár azért sok összehasonlítási alapom nincs, mégis úgy érzem, hogy ha a lányka helyett az exkékhajúval tettem volna meg mindezt, valószínűleg eléggé kiakadt volna ismét. Így talán nem is olyan nagy baj, hogy kivételesen nem vele akadtam össze, bár az azért böki a csőrömet, hogy a Valentin napi üdvözlésemre nem böffentett még mindig semmit. Így aztán egy durcás kisgyerek elhatározásával koncentrálok a következő témára, hogy kiűzzem a fejemből negatív gondolataimat.*
- Nem gond, én sem vagyok perfekt Norvégiából. * rántom meg picit a vállam, miközben bekapok egy fél kocka csokit, így meglehetősen fura hangon, kissé pöszén folytatom.*
- Azért gondolom a pálinkát meg a gulyást ismered. Vagy inkább halas vagy?* kérdezem, mivel a norvég nemzeti konyháról való tudásom elég könnyen kimeríthető.* - Melyik a kedvenc ételed?* kérdezem hirtelen, ha már ennyi finomság körbevesz bennünket, még ha az epret nem is annyira szereti Dareia.*
- Na ne mondd. Szerintem minden lány igényli valamilyen szinten a romantikát, még akkor is, ha ezt tagadja. Sokan keménynek akarnak tűnni, de belül ugyan olyan sebezhetőek és érzékenyek, mint bárki más.* fejtem ki a véleményemet, kissé oldalra döntött fejjel szemlélve a lányt, bár nem sorolnám kifejezetten az utóbbi kategóriába. Talán csak nem divatos romantikusnak lenni, ezért húzódik. Persze az is lehet, hogy tévedek, és csak én működöm ilyen furcsán.*
- Nem tudom, csak feltételeztem, hogy te szeretsz. De ezek szerint tévedtem.* magyarázkodok, mert azt mégsem mondhatom, hogy egészen olyan feje van, mint aki szeret meg tud is kviddicsezni. Úgy érzem, ez szintén nem lenne úriemberhez méltó közlemény.*
- Hozol pompont is? Akkor jöhetsz.* engedem meg nagylelkűen egy mosoly kíséretében, mivel közben természetesen elképzelem szurkolójelmezben, ami szintén nem állna neki olyan rosszul, de már ismerem a véleményét az egyenruhákról, így aztán ezt nem is említem most meg neki.*
- Milyen válogatós valaki.* kuncogok részint még az előbbi nyelvöltésen, ám következő szavait meghallva gyorsan arrébb is hajítom a kezemben tartott lemezt, hogy egy másikat halásszak elő. Még sosem voltam zenefelelős, így aztán elég nehéz dolgom van, de végül mégiscsak sikerül egy viszonylag gyors darabot találni, ami nem kimondottan komolyzene, inkább latinosnak mondanám, bár az is lehet, hogy ha Dareia meghallja az első taktusokat, hajszálai az égnek merednek majd.*
- Ehhez mit szólsz?* kérdezem amint a tűt a lemezre helyezem, majd megfordulva észreveszem tétovázását, amin szintén jót mulatok.*
- Értettem főnök. Lassan több szabályt kreálsz mint Sideris.* csóválom meg a fejemet egy laza mosollyal, miközben áthidalom a köztünk maradt távolságot, kezemet nyújtva felé. Ha elfogadja, akkor egyből meg is pörgetem, hogy végül a karjaimban kössön ki, így indulhat is a tánc, ami leginkább salsás stílusú, de nem kell félni, igazi gavallér révén szigorúan a derekán tartom a kezemet, míg jobbommal apró kacsóját tartom a megfelelő szögben vigyázva, hogy kényelmes legyen neki, ne kelljen nyújtózkodnia, mert azért elég magas vagyok.*
- Egyébként mi számít piszkának? Csak nem valami ilyesmi?* Kérdésemmel egy időben gonoszul megcsillannak acélszürke szemeim, majd a lány érezheti is, hogy a derekán nyugvó kezemmel megpróbálom megcsikizni, szigorúan semleges területen maradva. Közben meg reménykedem benne, hogy a leányzó csikis, és nem rontja el az örömömet azzal, hogy faarccal néz vissza rám.*

// fagy //

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-26, 3:01 pm

*Izgatottan pattan ki az ágyból, ahol eddig a kiadott feladványt bújta. Végre kezdetét vette ez az izgalmasnak tűnő játék. Eddig még nem vett részt hasonló dologban, így épp itt az ideje, hogy kipróbálja magát benne. A kiadás óta a feladatot tanulmányozza, s mostanra nagyjából már sejti mi lehet a keresett dolog, de biztosan majd csak akkor fogja tudni, ha a kezében tartja. Mindenesetre úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy meginduljon a az első helyszín felé, ami nem más mint a Padlás. Famulusát hátrahagyva, halkan dúdolva indul meg célja felé, ma igazán jókedve van, hiszen gondjai megoldódni látszanak, s ha minden jól megy, talán még egy varázstárgyra is szert tehet. Sejtelme sincs róla, hogy mi lehet az, de remélhetőleg valami hasznos kis kütyü. Ehhez a kis kalandhoz nem öltözik ki túlzottan, mivel úgyis keresgélnie kell majd a limlomban, ami miatt a végére valószínűleg talpig koszos lesz, így egyszerű farmernadrágot, tornacipőt és vajszínű felsőt visel. Nyugodt léptekkel halad előre, nem siet, végül is a padlás csak nem megy sehova, tehát nagyon is ráér. Azért aztán csak megérkezik és belép a helységbe, majd a közepén megállva sóhajt egyet.*
- Ez így elfog tartani egy ideig. Invito akármicsoda!*próbálkozik pálcáját felemelve, de hiába várakozik nem történik semmi. Mondjuk sejthető volt, hogy ilyen egyszerűen nem tudja majd összeszedni, amit keres.*
- Gondolhattam volna, hogy nem lesz ilyen könnyű. Na akkor lássunk neki.*tűri fel ruhája ujját a könyökéig és az ajtó jobb oldalához lép, hogy elkezdje a keresést. Igyekszik logikus szisztéma szerint haladni, hogy biztosan ne hagyjon ki egyetlen kis helyet se.*
- Mi csuda ez?*kap fel egy érdekes alakú fekete tárgyat, majd rájőve, hogy igazán nincs ideje rácsodálkozni az összes ismeretlen dologra, a háta mögé hajítja, abba a kupacba, ahova a hasznavehetetlen kacatokat gyűjti. S folytatja tovább munkásságát. Már egy ideje kutakszik, s majdnem a szoba felénél jár, mikor útját egy gyanús szekrény állja el. Nem nagyon fűlik a foga ahhoz, hogy kinyissa, mivel nem tudhatja, hogy mi lakozik benne, s lépne is félre, hogy folytassa a kutatást, de egy gondolat nem hagyja nyugodni.*
~Lehet, hogy ott van bent.~*torpan meg a bútorzatot figyelgetve, kis habozás után odalép elé, s egy határozott mozdulattal kitárja. A sötétben egy másodpercre meglátja a kellemetlen szekrénylakót, de figyelmét hamar elvonja a kilépő, hatalmas, barnás lepke. Sikkantva ugrik hátra. Nem kedveli ezeket a lényeket, legyenek kicsik, nagyon, feketék, fehérek vagy akár szivárványszínűek. Undorodik az összes szőrös csúfságtól.*
- Mi a jó fene ez már megint?*kiált fel jó hangosan, de mielőtt végleg elnyelné a kétségbeesés, realizálja, hogy ez csak egy mumus lehet. Ezt megtudva egy kicsit lehiggad, hiszen így már nem is olyan vészes a helyzet, mint ahogy azt ő elsőre gondolta.*
- Comikulissimus!*emeli fel fegyverét, hogy valami kevésbé rémisztő külsőt adjon a szőrös rovarnak. A varázslat szerencsére sikeres, mivel a moly hamar érdekes neonszínt vesz fel, fejére tollas sapka kerül, s valami különös, beazonosíthatatlan táncot kezd el járni. Elisa halkan felkuncog az abszurd látványra, mire a mumus legyőzötten köddé válik.*
~ Remélem nem lesz több ilyen meglepetés!~*fújja ki magát egy kicsit, majd folytatja a megkezdett keresgélést. Beletúr pár fiókba, beleakad néhány pókhálóba, ráadásul valami igen törékenyre is rátapos, legalábbis a reccsenésből erre következtet. Aztán egy nagyobbacska kupac közepén megakad a keze valamiben, amit azonnal ki is húz onnan, s hatalmas örömmel veszi tudomásul, hogy bizony megtalálta a keresett tárgyat. A biztonság kedvéért még egyszer végiggondol mindent, de mikor újra arra jut, hogy ez nem lehet más, mit az a dolog, ami gyűjteménye első darabja, akkor feltápászkodik a földről, ahol eddig ücsörgött, s szerzeményét gondosan magához szorítva visszaindul a szobába. Ott pedig majd elhelyezi újdonsült szerzeményét az erre az időre felszabadított polcon.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-26, 4:24 pm

//Ismerd fel a kultúrákat, 1. kör//

* A mai délután, kezemben egy papírral indulok útnak, fel a Fellegtorony irányába. Nem vagyok egy szórakozást kedvelő ember, bár fogalmazhatok inkább úgy is, nem minden fajta kikapcsolódás megfelelő számomra. Ez a mostani keresgélős játék viszont, szerintem többekkel egyetemben keltette fel érdeklődésem, elgondolkodtató, és a jutalom sem csekélyke, így úgy döntöttem, nem árthat próbára tenni magam ebben a műfajban. A papíromon, melyet még mindig vizsgálgatok, pár rövidke sor van firkantva, és egy szó: 'padlástér', hiszen itt kell megtalálnom valamit, amire a magiszterek által kiadott furfangos kis szöveg utal. Persze néha-néha fel is pillantok a papíromból, végül pedig, a Fellegtorony lépcsői elé érkezve már el is rejtem zsebemben a feladványt, amit egyébként már annyiszor olvastam, hogy akaratlanul is beivódott elmémbe, s kettesével véve a fokokat felfelé érkezem meg a rejtek elé. A kis rés mellett változatlanul ott találom a már ismerős gyertyatartót, melyet megfelelő irányba eltolva nyílik is meg előttem a bejárat, én pedig pár lépést követően már bent is vagyok a csillogó-villogó, irigylésre méltóan tiszta padláson. Pálcám is nálam van azért természetesen, térdig érő, drapp színű, zsebes rövidnadrágom szárába szúrva az egyik mélyebb zsebbe. Iszonyatosan jó az idő, tehát felül is csak egy fehér pólót viselek, izmaim és tetoválásaim szépen meg is mutatkoznak, lábaimon pedig hanyagul bekötött, fehér tornacipő virít. Kék szemeimmel pásztázom végig a helységet, csípőre tett kezekkel sóhajtok végül egyet, s indulok meg valamely irányba. *
- Akkor kezdjük itt. * fújom is ki a levegőt, mihelyst elsétálok a zongora mellett, megkerülve azt, végül visszatérve a jókora méretű asztalhoz, amin azért akad kacat rendesen. Magamban, némán idézem fel a versben leírtakat, így forgatom fel az asztalt teljes egészében, de semmi olyan nem akad kezeim közé, amire asszociálok a leírtakból, néhány pergamen, pár serleg és egy különös arcot ábrázoló kép kivételével, melynek kerete festői szépségű, szebb, mint maga a kép. Így veszem hát kezembe, s kezdem el nézegetni a míves faragás eredményét, melyen még ujjaimat is végigfuttatom. Elmélázom így pár hosszú másodpercig, de végül vissza is pakolom azt helyére, bár van időm, mégis más az, amit én most keresek. Jó pár könyvespolccal találom szemben magam most, elfordulva az asztaltól, de kivétel nélkül, szinte mindenfelé csak az ósdi könyvek díszelegnek, semmi egyéb kacat, így térek át a zongora irányába újból, mivel amellett egy kicsike komód az, ami ácsorog, felső részén egy mély fiókkal, alsó részében pedig egy kétajtós kis szekrénykével. *
- Talán itt leszel? Remélem.. * helyezem is a fiók gombjaira kezeim, és húzom ki máris azt, de hiába pillantok tartalmába, és forgatom is fel gyorsan, semmi érdemleges nem akad szemeim elé. Kissé talán erőteljesen tolom vissza a fiókot helyére, s guggolok le máris a szekrényke elé, melynek ajtajait is kitárom, de ebben a szekrényben semmi nincs, csak sötét belsőt észlelek, semmi mást. *
- Fenébe is.. * hajtanám vissza, s állnék is fel guggolásból, ám ahogy becsuknám a két kicsi ajtót, kétszer öt véres ujj kapja el a komód alját, meggátolva engem abban, hogy becsukjam [azt. Szemeim tágra nyílnak, hirtelen engedem el a gombokat, s dőlök hátsómra, egész gyors iramban távolodva a tényleg nem túl nagy méretű komódtól, melybe ezek szerint egy ember mégis tökéletesen elfér.. *
- Mi a.. * nyögöm szinte hangtalanul orrom alá, immár a szemközti falnál lévő könyvespolcnak döntve hátam, s pálcám előre szegezve, a különös jelenet irányába: a sok-sok véres ujj egy darabig még a komódot markolja, majd a két félig behúzott ajtó távolodni kezd egymástól, egy szintén csurom véres fej segítségével, melynek undorító arca, melyről szintén mintha vér csöpögne fordul felém, groteszk mosolyra húzva véres ajkait.. *
- Sayra? * guvvadnak ki szemeim a felismeréstől.. így él hát emlékezetemben az a nő, aki a szolgájává tett? Akitől annyira rettegtem és rettegek, mint semmi és senki mástól a világon? Mikor újból, a vérünkből öltött ismét emberi alakot.. és a hirtelen félelem, amitől testem akaratlanul is megrázkódik, egyszerűen lebénít: akkor sem tudtam ellene tenni semmit, akkor most mégis miét tudnék? De hogy kerül ő most ide, és miért? Lassan, rettentően lassan, négykézláb mászik ki a véres alak a komód aljából, pálcás kezem pedig leeresztem magam mellé, ez a pár pillanat most pontosan az, amit még nem akartam átélni: szinte az egész életem lepereg előttem, számtalan ember arcát látom, akikkel találkoztam, akikhez közöm, volt, akiket szerettem és akikhez még most is kötődöm.. majd a következő pillanatban, mikor már csak egy méternyire van tőlem, vészharangként kúszik agyamba egy kósza emlékfoszlány, egy aprócska, ám annál fontosabb és lényegesebb információ, amely mintha mozgósítaná elernyedt karomat, pálcám pedig újból neki szegeződik. *
- Nem, te nem élsz.. te elpusztultál. Nem vagy.. nem vagy valós.. de.. de akkor mégis.. ? * tátogok, miközben ő egyre közelebb és közelebb oson hozzám, folytatva véres útját elém, az agyam viszont immár új életre kel, gondolkozom és gondolkozom, míg végül már a véres kéz hozzám is ér, ma már nem először ér a felismerés. *
- Persze, hogy nem élsz.. Comikulissimus! * bököm arca irányába pálcám, amely már rettentően közel van hozzám, de most, hogy tudom, nem igazi, tudom, hogy meghalt, hogy ez csak egy átkozott mumus, nincs mitől tartanom. Lélegzetvisszafojtva várom a hatást, hiszen elképzeléseim szerint hamarosan egy bohócruhába öltözött, ugyanúgy véres alak kellene, hogy ácsorogjon előttem négykézláb, szájában egy lufival, melyet éppen felfúj, és fel is áll előlem, hiszen a jó bohóc muszáj, hogy egy állatkát csináljon abból a hosszúkás lufiból, előkapva aztán még egyet és még egyet, elárasztva a szobát lufiállatokkal. És igen, ez is történik, nem kis meglepetésére a lénynek, én pedig bár tartok tőle még valahol mélyen, de ez a groteszk, teljesen idétlen, megalázó és nevetséges helyzet kihozza belőlem végül a nevetést, azt az őszinte reakciót, ami annyira összezavarja végül ezt a mocskos lényt, hogy nemsoká már hűlt helye neki is, és alkalmi kellékeinek is: egyedül vagyok most már itt, csendes magányomban, a nyitott komóddal. *
- Utálok félni.. * ejtem ki ezt a két szót két szuszogás közepette, annyira azért nem fetrengtem a nevetéstől, de mégis nevetséges volt a maga módján ez a látvány, de mélyen belül ismét érzem a rettegést, ami pár perce még gyomromat mardosta.. kegyetlen. Nem számítottam erre, de tovább kell keresnem, méghozzá kitartóan. Mégis úgy gondolom most, egy kis pihenő nem árt a nagy ijedtségre, fel is tápászkodom a könyvespolc aljából, hogy pár lépéssel a zongora előtt teremjek újból, melyen bár nem tudok játszani, de a hangját imádom, olyan megnyugtató. Le is teszem magam a székre, kissé megszédített most ez az élmény, így jobb is ülni, míg végül fel nem hajtom a billentyűkről a fa szerkezet egy részét, s kezdem is lenyomkodni a billentyűket a legmagasabb hangtól kezdve, egyesével. Lehunyt szemmel koncentrálok csak a hallottakra, míg nem már a mélyebb tónusú hangok felé érve, jó pár billentyű egymás után különös, tompább, életlenebb és csúnyább, olykor torzabb hangot ad ki, de akad olyan is, amely billentyű lenyomására egy hang sem röppen ki a hangszerből. Kékségeim erre már kinyílnak, rengeteget járok ide és a hangszert is ismerem már, ilyet sosem szokott csinálni. *
- Nem mintha értenék hozzád, de mitől romolhattál el? * tolom ki magam alól gyanakodva a széket, fel is emelve a zongora tetejét óvatosan, és ki is támasztom azzal a rúddal, nagy műgonddal, ahogyan azt kell. Előröl hajolok a most már látható belső felé, és nem is kell sok idő, hogy kiszúrjam azt a valamit, ami a zongora romlását idézte elő, valamint nagy meglepetésemre azt, amire nekem is tökéletesen szükségem van. *
- Nocsak.. végig a szemem előtt voltál. * nyúlok is be a tárgyért, melyet kivéve onnan halvány mosollyal arcomon nézegetek meg magamnak, és még egy utolsó ellenőrzés a lapról, hogy az-e az, amit kerestem. Semmi kétség afelől, hogy megtaláltam a keresett mütyűrt, láss csodát, egy mumust is túléltem, és a zongora is megfelelően működik.. pár billentyűt lenyomok még, befejezve a végtelennek tűnő skálát, végül elfordulva szerzeményemmel kezemben a hangszertől hagyom el ezt a helyet, mely felkerült arra az íratlan listámra, amin nem kevés kellemetlen emlék ért.. lehet, hogy gyerekes dolog, de egy ideig nem fogok megfordulni itt, Sayra jobban felkavart, még ha csak az emléke volt a hunyó, akkor is: nincs az az élő dolog, amitől félnem kellene. *

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-26, 8:25 pm

// Ismerd fel a kultúrákat - 1 forduló //

* Tudomásomra jutott, hogy egy játék indul meg a diákok között minek nyereménye akár egy varázstárgy is lehet. Nem sokat tudok még mindig a varázsvilágról még mindig az ismerkedési fázisban vagyok de úgy gondoltam miért is ne vághatnék neki? Próba szerencse... Így hát a mai napon meg is kaparintottam az első feladványt min szobám rejtekén töprengtem jó darabig ízlelgetve a versikét. Mivel tudásom cseppet hiányos így az elemzést nem sokkal később a könyvtárban folytattam hol a sok sok könyv segítségével végre rájöttem mit takarnak az egyes ismeretlen szavak s picit beleástam még magam a történelembe is. A kutakodás meghozta eredményét így most szépen vissza is pakolgatom a könyveket majd megindulok a könyvtáros fiú felé. A feladványt megfejtettem legalábbis úgy hiszem az lesz a megfelelő amire jutottam de ez majd a padlástéren kiderül ha megtalálom azt a bizonyos tárgyat. Igen ám, de fogalmam sincs hol van ez a bizonyos hely még nem igen sikerült a kastély megannyi szegletét bejárnom így hát információszerzés reményében állok le csevegni a fiúval ki igen készségesen áll rendelkezésemre, elmondja miként lelek rá erre a rejtett padlástérre mi innen nincs is már olyan messze majd rejtélyes mosoly közepedte kíván sok szerencsét. Én mint Rozi a moziban nézek rá nem értve utóbbi szavait majd mikor leesik a tantusz úgy mosolyodom el, hát persze, ő is hallhatott erről a kis versenyről, mint bizonyára mindenki más, így megköszönve segítségét hagyom el a könyvtárat és veszem célba a fellegtornyot. A fiú utasítását követve a bagolyházba vezető lépcsősor felénél megállok és kutakodni kezdek a falon egy rést keresve. Számomra olyan ez mintha nem lenne ott semmi de mivel nem hiszem,hogy a bolondját akarta járatni velem így hát nem adom fel egészen addig míg a rést meg nem pillantom s mivel valami fáklyatartóról is beszélt így hát a mellette lévőket kezdem húzogatni. Az első nem műkszik de a második szerencsére enged, így tárul fel előttem egy kisebb folyosó min végig is sétálok egészen a teremig. A kupleráj mi fogad kissé megdöbbent, a rengeteg cucc mind valami ókori kacat, csak lim-lom és semmi hasznuk nem lehet ami hagyján, de valami brutálisan sok minden van itt.*
~ Hogy fogom megtalálni? Sosem fogok itt végezni. ~* húzom el rózsás ajkam, a helyzet koránt sem fényes mivel az eredményben sem vagyok valami hű de biztos és ezt a halom holmit látva...*
~ Azt hiszem jobb ha minél előbb nekikezdek. ~* sóhajtok fel lassan a terem közepére sétálva hol egy ideig csak állok s forgok saját tengelyem körül mivel ezt sem tudom hol kezdjem. Valami rendszert nem ártana felállítani mielőtt még hatszor fogom meg ugyan azt a tárgyat így úgy döntök, hogy először a dobozokat és ládákat kutatom át. Oda is sétálok egyhez mit megragadva vonok a kanapéhoz, hogy ott szedegethessem ki annak tartalmát. Van itt minden, gyertyatartó, serleg, képek és miegymás, némelyiket meg is forgat, meg is csodálom kezeim között de aztán félretéve azt keresgélek tovább. A rengeteg dísztárgy nem könnyíti meg a dolgom, különböző alkotások mennek végig apró kezeim közt s még azon is elmélázok, hogy ezeket vajon kik készíthették, kiké volt ez a sok cucc. Közben néha elmondom magamban a versikét mit annyiszor olvastam el szobámban, hogy már a könyökömön jön ki de mind ez hiába, semmi hasonlót nem lelek az első dobozban így vissza is pakolászok mindent majd félre húzom. A következő ládát vonom a kanapéhoz minek tetejét kinyitva meredek fölé. Így első ránézésre is úgy vélem, hogy nem hiszem, hogy benne lesz de vétek lenne erről nem megbizonyosodni így hát egyesévvel szegetem ki tartalmát mi szép lassan halomban tornyosul mellettem. Ez sem lett nyerő így sóhajtva kotrom vissza ezeket a helyére s tolom a doboz mellé hol az átnézett cuccok sorakoznak. Felállva sétálok a könyvespolchoz hol nem csak megtépázott könyvek vannak hanem kisebb nagyobb mütyűrök is így halkan dúdolászva, sorról sorra futom át a polcokat míg nem kékségeim meg nem akadnak egy gyönyörű ékszertartó dobozon. Óvatosan leemelem az egykoron bizonyára csillogó villogó kövekkel díszített kis dobozt majd felsőmet bevetve kezdem el a nagyobb köveket fényesítgetni. Az eredmény magáért beszél, menthető volt s bár eddig fel sem tűnt, hogy semmi sem poros, semmi nem mocskos mégis a köveket szerintem ápolni kell, hogy csillogását ne veszítse el. De amikor kiakarom nyitni a tetejét rá kell jönnöm, hogy nem véletlenül kacat, szépen elengedi magát és hangos koppanással a földre pottyan. Ekkor mozdul meg a tőlem pár méternyire álldogáló kétajtós szekrény mire megmerevedek. Nem tudom, hogy jól hallottam e az odabentről kiszűrődő mocorgást, tompa püffülést mit mindössze pár másodpercig hallottam így fülelve némulok el s még a lélegzetem is visszatartom, hogy ne szalaszthassam el a hangot. Hiába fülelek nem történik semmi így sóhajtva guggolok le a fedőért mikor most erőteljesebben hallom meg a hangokat s felszökkenve ugrok hátra.*
- Ki van ott?* tudakolom meg félszegen, én naiv úgy hiszem választ kapok de csak további dörömbölések és mocorgások hanga jut el hozzám mikor is megpillantom a rézkulcsot a szekrényben.*
~ Be van zárva... ~* gondolom én mert hát ha nem lenne simán ki tudna jönni az ami vagy aki akar de hogy ez mi is...? Hát azt nem tudom. Talán jobb lenne nem is foglalkozni ezzel az egész dologgal és tovább keresgélni de mivel megint saját magamból indulok ki így hát megindulok óvatosan a szekrény felé, én is elvárnám, hogy segítsenek rajtam ha szorult helyzetbe vagyok.*
~ Talán valaki megviccelte... de akkor miért nem szól hozzám? ~* merül fel bennem a kérdés mi jogos lenne, de azt is eltudom képzelni, hogy ki van pöckölve a szája. Szerencsétlen helyzet. Szívem a torkomban dobog mikor odaérve a kulcsot elfordítom a zárban mi halkan kattan a következő pillanatban meg már arcon is ver a két ajtó ahogy kinyílik így huppanok el a sok kacat között s nézek fel rémülten a szekrény lakójára. Ha ezt tudom bizonyára észvesztve rohanok innen hagyva a játékot is meg minden mert aki fölém tornyosodik az egy pasi, kinek szemei kéjes vágytól csillognak mit nagyon jól ismerek. Nyöszörögve fejem rázva tolom magam hátra kezeimmel amolyan rákjárás formájában míg nem egy nagyobb tárgynak nem ütközök.*
- Mit akarsz...?* dünnyögöm a felém közeledő alakra meredve, nem hiszem el, hogy itt ezen az eldugott helyen is kanos pasikba futok ki egy szekrénybe van elzárva és védtelen lányokra támad, hogy kiélhesse elfucserált vágyait. Kissé idegesen tapogatom végig magam azt keresve hol is van a pálcám ám mikor rájövök, hogy a kanapén felejtettem mikor oda leültem pillantásom oda esik. Kivettem, emlékszem vissza, mert nyomta a hasam ülés közben így most tök védtelen lettem bár be kell valjam a pálcámal és érek túl sokat, mégis azért tudnék én olyan varázsigét szórni rá mi elvenné a kedvét egy életre a hancurozástól. Ajkamba harapva kapok fel magam mellől valamit mit egyenesen a fejének hajítok én meg már repülök is a kanapé irányába hol felkapom a pálcámat a padlás legtávolabbi sarkába húzódom vele. A pasas csak irányt vált és ugyan úgy tart felém én meg halálra váltan figyelem azokat az ocsmány szemeit. A józan eszem később áll a szolgálatomra ha ez előbb bekövetkezik akkor talán már rég túl lenék ezen az egészen, hisz épp a minap tanultam a mumusról mi a legváratlanabb helyzetekben és sötét helyekről bukkan elő ami jelen esetben megvan. Mikor leesik a tantusz szemem behunyom, ajkam erősen beharapom és máris felé tartom a pálcám.*
- Comi...comi...mi is volt?* hú hát ez az, ez hiányzott már csak, hogy a varázsigére most hirtelen nem emlékszem. Sebesen kattogtatom agyam a helyes ige reményében miközben amaz egyre csak közeledik és közeledik felém mit nem látok mert szemeim be vannak hunyva de neszező léptei erről árulkodnak a víz is kiver ettől a helyzettől hiába csak félelemem szüleménye tart felém. Szemeim egyszer csak kipattannak és az ajkaim is szóra nyílik.*
- Comikulissimus!* kiáltom el az igét mialatt elképzelem miként tüsszenti el magát s folyik ki a nózijának nyílásaiból a takony mi megindul a föld felé majd visszaplaccsan az arcába. Nem vagyok egy finnyás lány, szinte az utcán nőttem fel, úgy hogy az ilyen kis "apróságok" nem taszítanak annyira mint másokat, számomra baromi vicces így kuncogásom hamarosan jóízú kacagássá fajul minek következtében mumusom el is tűnik szép lassan. Egy ideig még nevetgélve, pálcámat immáron a terem közepe felé tartva ácsorgok majd mikor csitul a kedély úgy nézek csak magam elé elcsendesedve s fülelve hátha még egy két mumus ki akarna szabadulni rejtekéről. De mivel ez nem történik meg így elrakom pálcám s folytatom a keresgélést. A polcokon túljutva az egyik sarok felé fordulok hol szabadon tornyosulnak a különböző bútorok, kacatok így odasétálok és azt kezdem el szép lassan leépíteni. Egy idő után már nem is figyelek mit hova teszek, húzom vonom a dolgokat össze vissza dobálva, jó ideje itt keresgélek már s mivel semmi hasonlót nem láttam mint amit szeretnék egyre inkább kezdek elkeseredni. Amint kihúznék valamit minek csak egy "lába" látszik ki úgy akad az meg s hiába minden erőfeszítésem csak nem akaródzik kibújni a többi alól így mélyet sóhajtva markolom meg azt két kezemmel és erőteljesen rántok egyet rajta. A lendület kicsit több volt a kelleténél így dobok egy hátast miközben a halom recsegő, törő, puffanó hangokkal omlik össze és dőlnek a cuccok amerre látnak, így gurul ki egy olyan tárgy is a többi közül minek talán nem ott lenne a helye s ahogy vetek rá egy pillantást úgy vonom fel mindkét szemöldököm és kezdek nagy nagy pislogásokba.*
- Ez lesz az.* döntöm kissé oldalra a fejem miközben veszem és megforgatom magam előtt. Ez szerintem tökéletesen illik a kis versikére mi sejtetősen utal erre itt a kezemben így vetem pillantásom a teremre hol végighordozom tekintetem ugyanis semmi olyat nem találtam mire jobban illenének a sorok.*
- Ez az.* bizonygatom magamban még ott ücsörögve, szerte-szét van minden s bár még akad itt jó pár láda és doboz, szekrény és fiók de nem foglalkozom velük, több órámba telne mire átnézném mindet s mivel úgy érzem, hogy ráleltem a kincsre így hát fel is állok és szép lassan kisétálok a padlástérről így hagyva mindent, majd valaki összepakol ha akar én ezzel nem foglalkozom. Reménykedve szorongatom ahogy a szobám felé tartok, jó lenne ha jó felé kapisgálnék ugyanis nagyon szeretnék egy varázstárgyat bármi legyen is az.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-27, 12:27 am

//Ismerd fel a kultúrákat - első forduló!//

*Bár bőven lenne más dolgom, egy kis kikapcsolódás nem árthat, így egy lazának tűnő versenyen is részt veszek most, csak úgy pihenés képpen, s már meg is kaptam az első feladatot. Nem elegánskodom, egy egyszerű fehér sportcipő, kék farmer és fekete póló megteszi, úgy is keresgélés lesz a dolgom, nem szándékozom kimenni, és bármilyen ruhát nem fogok erre az alkalomra pazarolni. Egyik kezemben a pálcám, másikban a papír, így lépek be a padlástérre és pont az tárul a szemeim elé amit vártam, egy tágas, zsúfolt szoba, mely bár nem poros, inkább tiszta, mégis tele van kacatokkal, rendezetlenül mindenfelé apróságokkal. Nagyot sóhajtok, mert már itt tudom, hogy ez bizony nem lesz egyszerű, és éppen ezért kissé morcosan le is dobom a pálcámat az egyik asztalra, míg a papír is mellé kerül, én pedig már lassan szemlélődve lépegetek is a fal mellett, balról elkezdve a kutatást. Hát van itt minden, rá is csodálkozom minderre, eszembe ötlik, hogy vajon hogyan kerülhettek ide, mi a történetük, és egyáltalában kihez tartoznak ezek a tárgyak. Bekocogtatok egy vitrinen, félrelökdösöm az utamból a szemétnek tűnő kis semmiségeket, itt-ott felkapok és megforgatok ujjaim között egy-egy érdekesebbnek tűnő fogást, ám amit keresek, azt nem lelem. Lassan kezdem feladni, mikor tekintetemet egy eddig nem észlelt szekrény vonja magára, és homlokom is összeráncolom. Ha már eddig mindenbe beleütöttem az orrom, az sem maradhat ki, tehát szépen oda is lépek hozzá, és csöppnyi félsz nélkül rántom ki lendületesen az ajtaját. Hát majd szívrohamot kapok attól ami kiesik, így ugrok is hátra egy hatalmasat fel is kiáltva, és még utána is gyorsan hátrálok pár lépést míg arcom fintorba torzul, és nem érdekel, hogy mindent fellökök ami az utamba van, el kell innen tűnnöm úgy érzem, ugyanis a hatalmas százlábú ami felém tart, nem tűnik kedvesnek, és egyenlőre masszázst sem rendeltem senkitől, nemhogy tőle, borzalmas lenne ha hozzám érne, gyűlölöm ezeket az undorító lényeket, akárcsak a pókokat, és gyerekes módon félek is tőlük. Ekkor esek hanyatt egy asztalba és már meg is látom a földön guruló pálcámat, hiszen ide tettem le. Gondolkodás nélkül utána kapok, és rászegezem a lényre, ám hirtelen nem is tudom milyen varázslattal tudnám megállítani... kétlem hogy bármire is mennék egy egyszerű kábítóátokkal, hiszen akkora, hogy nézni is rossz. Apropó, hogy a francba fért be egy ilyen egy szekrénybe? És mit keresett ott? Egyáltalán, hogy nem vette észre senki? Mit evett ez? Nem tudok róla, hogy eltünedeznének a diákok... itt valami nem stimmel. De kár, hogy ilyen "misztikus lényekről" nem tanulunk Cat óráján... vagy mégis? Nem tartom lehetségesnek azt ami most zajlik, fizikai képtelenségnek tűnik, én pedig mindig is a logikámba kapaszkodtam, így mivel nincs jobb ötletem, és őszintén szólva leghőbb vágyam, hogy ez a valami egy mumus legyen, már tudom is mit kell tennem.*
- Comikulissimus! *hangzik most már a hangom határozottan, de semmi sem történik. No igen, ha az ember le akarja egyszerűsíteni a dolgokat, csak duplán kell dolgoznia, általában ez a vége, így most már tovább kúszok a szörnyecském elől, miközben sebesen jár az agyam. Vicces? Inkább félelmetes... bár még mindig jobb helyzetben vagyok, mintha nekem kéne cipőket szereznem rá, az talán még ennél is rosszabb lenne. Nocsak... lássuk hogy nézne ki női magassarkúban.*
- Comikulissimus! *vigyorgom mostmár, és előre képzelem hogy hogyan is nézhet ki... hát röhejes lenne abban a piros, csicsás bőr magassarkúban. Ahogy látom, most már nem csak egy elképzelt kép, meg is jelenik mindez, én pedig nem tudom megállni röhögés nélkül. Hát igen, nekem beteg egy humorom van, de én meg vagyok vele elégedve. A nevetés viszont mumust pusztít, így vigyorogva nézem végig eltűnését. Ám még hátra van a munka, így le is olvad arcomról a mosoly, de gyorsan meg is jelenik újra, hiszen már keresném papíromat, hogy újra átolvassak mindent, ám a feldőlt asztal egyik fiókja kinyílt, ezt pont nem néztem át, hiszen csak a pálcám rárakásáig jutottam el, és láss csodát, ott lehet benne amit keresek, legalábbis nagyon úgy tűnik. Közelebb lépve fel is kapom a papírral együtt, és le is ellenőrzöm, kis bólogatásokkal gratulálva magamnak, mert szerintem ez az amit keresek. Nem is időzöm itt tovább, mert van még itt pár szekrény... így azt a felfordulást amit csináltam itt hagyva szökkenek ki a szobából, hogy gyorsan felvigyem szerzeményemet a szobámba.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-27, 9:51 am

//Ismerd fel a kultúrákat, 1. kör//

*Az iskolában új játék indult, amire én is neveztem. A leírás alapján izgalmasnak hangzott, amivel felkeltette az érdeklődésemet, így hát a ma délelőttömet erre szentelem. A feladat nem más, mint megtalálni egy tárgyat a padláson. Sok izgalmas kacat van arra elrejtve tehát lesz mi között kutakodnom, de hogy mit kell keresnem? Az egy rövid versben van leírva, amit már millió egyszer végig olvastam és agyaltam rajta egy csomót, szóval szerintem, ha a szemem elé kerül, akkor biztos tudni fogom, hogy mit is keresek. Sejtésem van, így azért még sem indulok csak úgy el tudatlanul, de biztos csak akkor lehetek magamban, ha a kezem közé kerül.
Miközben egyre közelebb érek, a padlás bejáratához azt veszem észre, hogy szívem egyre hevesebben ver. Ez most nem a félelem jele, pusztán izgulok. Ez is valamiféle kaland még akkor is, ha nem feltétlenül lesz hatalmas, bumm, a vége. Miközben kezem a fáklyatartóra fonódik, gerincemen végig fut a hideg, apró szőrszállakat állítva fel tarkómon. Paraszimpatikus idegrendszerem remekül működik, ugyan is minden tünete megjelent rajtam. Halk nyikorgással zárul össze mögöttem a fal ismét csak egy kis rést hagyva maga mögött. Veszek egy mély lélegzetet és meg sem mozdulva a szobát kezdem el figyelni. Először olyan tárgyat keresek citrin tekintetemmel, amit eddig még nem láttam a szobában, de semmi szokatlanon nem akad meg a szemem. Tudom, hogy varázslattal nem tudom megkeresni a tárgyat, ezért nem is próbálkozom. Először a fal melletti ládában kezdek el kutakodni, de ott nem találok semmi olyat, amire én gondoltam. Csupán csak pár társas és néhány romantikus füzet van ott. Visszazárom a láda tetejét, majd a fiókokat kezdem el kihúzgálni, de semmit nem találok, ezért a mély, öblös szekrény a következő állomásom, ami különös dolgot rejt magába.
Először a meglepetés, majd egy kis ijedelem lesz úrrá rajtam. Pár pillanatig fel sem fogom döbbenetemben, hogy mi az a sötét alak, ami kilép a szekrényből. Rémülten ugrok hátra, de lábam megcsúszik valami kacaton, ami miatt én a földön kötök ki. Az a sötét folt, ami az előbb kiugrott a szekrényből cerberus. Az izgatottságot pillanatok alatt elűzi a félelem. Amúgy sem szeretem a kutyákat, hát még egy tripla kiadásban. Főleg most, hogy fölém tornyosul. Fejemben mintha bekapcsolt volna, valami riasztó rendszer a kutyára úgy kezdek el egyre jobban rettegni és csak a tudatalattim egy része tudja, hogy itt valami nem stimmel. Ahogy egyre jobban távolodom el a lénytől ő is úgy jön egyre hangosabban morogva felém. Először azt furcsállom, hogy nem támad rám, hisz egy ilyen dög széttépne.*
- Comikulissimus. *Jut eszembe egyik elsős órám. Rémes milyen régen volt. Minden esetre a varázslat működik, hisz a gusztustalan kutyafajzatból egy gyönyörű kalikó cica lesz. Cukin fölnyávog, mire kitör belőlem a nevetés, hiszen az előbb még itt hörgött nekem. A cica sajnos tovatűnik, de nem bánom addig is van időm levegőt venni. Miután minden visszatért a régi kerékvágásba a szekrényhez lépek és ott rövid idő után megtaláltam, amit kerestem, így elégedetten térek vissza szobámba.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-02-27, 5:39 pm

//Ismerd fel a kultúrákat 1. feladat//

*A magiszterek ismét kitaláltak egy játékot, amivel az iskola életét színesíteni tudják. A keresős játékban akár varázstárgyat is lehet nyerni, és bár Alinoxnak van már egy, a Kalandorok térképe, de jelentkezett rá, mert jó lenne bezsebelni még egy tárgyat akár. A kis versikét sikerült egyféleképp elemeznie, szóval van elképzelése, hogy mit is kéne keresnie, így baktat most fel a rejtett padlástérre, hogy meg is szerezze azt. Öltözete egy világoskék melegítőszettből áll, semmi extra, hiszen nem randira készül, szimplán csak meg szeretne találni valamit, arra pedig bőven jó a melegítőruha. Varázspálcájával a zsebében trappol fel a Fellegtorony lépcsőin, végül nyit be a mindenféle cuccal teli helyiségbe. A legutóbb, mikor itt járt, évfolyamtársával Sairussal egy démont kellett legyőzniük, de Alinox most szívből reméli, hogy semmi ilyennel nem fog találkozni itt léte alatt, bár ismer pár varázslatot, amivel győzni tudna.
Na de nem kezd el ezen agyalni, inkább nekilát, hogy a kacatokkal teli helyen megkeresse a tárgyat.*
- Invito tárgy! *húzza elő pálcáját, de semmi nem történik, még egy kis megmozdulás sem.*
- Sejthettem volna, hogy ennél nehezebb dolgom lesz. Na lássunk neki. *motyogja maga elé. Végignéz a polcokon, beletúr egy-két ládába, sőt, pár doboz tartalmát a földre is kiborítja, de nem találja sehol se. Ahogy a szoba belső felében kutat, beleütközik egy mahagóni fából készült szekrénynek ütközik, pontosabban szólva bal lábával belerúg, mert nem vette észre, annyira figyelte a lim-lomot.*
- Áá lehet szerencsém lesz, és ennek az aljába dugták el. *gondolkodik hangosan, és kinyitja az ajtókat, amin azonban több száz óriási szőrös pók kezd el kimászni. Alinox felsikít, és rémülten lépked hátrafelé.*
- Fúj fúj fúj... *undorodik. Nem konkrétan fél a pókoktól, bár nem a kedvencei, szimplán hányingere támad ezektől a lényektől. Alinox felugrik egy nagyobb láda tetejéről, és nézi, ahogy a szekrényből még mindig özönlik ki a póksereg.*
- Nem is férne be ennyi pók a szekrénybe... Jaj de buta vagyok! *csap a homlokára az exortusos leányzó némi gondolkodás után. Olvasott arról, hogy a mumusok szeretnek a szekrényben lenni, vagyis hát ott is elő szoktak fordulni. Talán nem véletlen a mumus megjelenése, mert lehet, hogy így akarták megnehezíteni a diákok dolgát a drága jó magiszterek.*
~Szerencsére nem túl nehéz legyőzni a mumust, de ki kell találnom valami vicceset... Sajnos elég nehéz úgy kigondolni valami poénosat, miközben tiszta libabőr vagyok ezektől az undormányoktól.~ *gondolkodik magában, és igyekszik szárnyra ereszteni a fantáziáját, ami szerencsére nem hagyja cserben.*
- Comikulissimus! *ejti ki a száján, többnyire magabiztosan, majd a következő pillanatban megjelennek olyan műanyag figurák, amik sorban menetelnek a szaladgáló pókok helyén. Vicces látvány, így Alinox szája szegletében is megjelenik a mosoly, majd mikor néhány bábu egymásnak ütközik, a nevetés kirobban belőle, és nemsokára volt mumus, nincs mumus. Gondosan bezárja a szekrényajtót, majd mögé lép, hogy kutasson tovább. A keze még mindig libabőrös a pókok százai láttán, de aztán ez elmúlik, mikor a szekrénytől nem messze meglát egy dobozt, minek a tetején ott virít a tárgy. Néhány nagy lépéssel ott terem, majd kezébe véve a tárgyat visszasétál az ajtóhoz, és a szobájába megy, hogy letegye a tárgyat. Éjjeliszekrényének egyik üres fiókjába teszi, amibe remélhetőleg kerülnek majd még tárgyak a játék során.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-03, 6:05 pm

//Olvad Zoárddal.//

*A beszélgetés idő közben tovább terelődik, ezúttal a hova tartozásra, ami Dareia számára igen érdekes, hiszen bár névileg hallotta, de egyéb dolgokat nem igen tud a magyarokról, így a fiú kérdésére az ételek, italok iránt csupán csak kissé meglepetten rázza meg a fejét.*
-Miért, gondolom neked mond valamit a Lefser vagy az Akevitt?*kérdezi fejét lassan oldalra billentve, ezzel talán meg is adva a választ miszerint szégyen, vagy nem ő bizony nem ismeri.*
-Amúgy minden evő vagyok konkrétan nincs is kedvencem, nem vagyok az a nagy ínyenc.*rántja meg végül a vállát, kissé slendriánul, a fiú következtetésére, viszont végül elneveti magát.*
-Na arra kíváncsi lennék, hogy ezt melyik könyvben olvastad. Nem ilyen szép tündérmese az élet Zoárd. Nálam családi neveltetésből eredendően ki van zárva hogy gyenge legyek, ahogy a családom egyik tagja sem az.*mondja komoly hangon a srác szemeibe nézve, s reméli hogy ZOárd érti hogy ezt most nem viccből mondja. Lehet van benne valami amit mondott, de az nagyon mélyen lehet ebben a lányban. A srác további szavaira csak vállat ránt, hiszen nem ismerik annyira egymást, tévedhet ő is, Dareiaval kapcsolatban, főleg mivel eléggé váltakozó jellemű ez a leányzó, így a következő poénos kis beszólásra ismételten elneveti magát.*
-Szeretnéd mi? Az majd attól függ milyen kedvem lesz.*dobja vissza a labdát, s mond el néhány dolgot, hiszen táncba lesz hívva. Nem igen tudja mennyire jó ötlet, nem mintha nem tudna, inkább az a kérdés mennyire szeret, huiszen otthon nem volt túl sok öröme ebben a szórakozásmódban, de Zoárdnak úgy tűnik mégiscsak ad némi esélyt. Csupán figyelmesen nézi amit a másik csinál, amikor a zene megszólal pedig elgondolkozó pillantással aprón megemeli a vállait.*
-Végül is, szódával elmegy.*Enged meg magának egy parányi ravaszkás mosolyt, s a táncra kitérve úgy gondolja nem árt némi szabályt is lefektetni, a válaszra azonban csak kissé durcás arcot vágva koppintja meg a másik mellkasát.*
-Ha nem tetszik a rendszer akkor hívhatod őt táncolni..*mondja bizony áll - durcás hangon ami nagyon is komolynak tűnik, végül azonban megindul a tánc is, s a lány ügyelve próbálja rábízni magát a fiúra, természetesen vigyázva rá, hogy nehogy a lábára lépjen rá, mert az talán még Zoárdnak se lenne kellemes, végül aztán a következő szavakra már nincs sok ideje reagálni.*
-Mi hogy.....?Hé...*kiálltja el magát, nevetve, ugyanis a dereka éppen hogy egy gyenge pontja, s bizony ha a fiú akarná megfolythatná a csikizéssel, mert bizony a lány mondhatni már visítva röhög.*
-Ez nem ér , hagyd abba..*kiálltja nevetve, végül aztán kezével megtolva a mellkasát ha minden jól megy neki is löki az egyik ülő alkamatosságnak, pontosabban arra rá, de időközben ő maga is elveszti az egyensúlyát, így ha a srác nem tesz valamit, bizony ketten zuhannak el.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-03, 6:36 pm

*Azon nem csodálkozom, hogy nem tud semmi konkrétat Magyarországról, azon viszont meglepődök, hogy még a pálinkát sem ismeri, de aztán jobban belegondolok és rájövök, hogy Norvégia bizony elég messze van, még a legnagyobb jóakarattal sem lehetne szomszédos országnak titulálni, így aztán érthető, hogy a lány még nem találkozott az általam említett hungaricumokkal. Mondjuk az is igaz, hogy külföldi barátaim zöme német vagy francia, ők meg azért otthon vannak ezen a téren valamelyest.*
- Ott a pont!* adom meg magam mikor a lány visszakérdez, így számomra is nyilvánvalóvá válik, hogy nem várhatom el tőle, hogy ismerje a nemzeti ételeinket, minthogy nekem se mondanak semmit az elhangzottak, még csak azt sem tudom, hogy eszik-e őket vagy isszák.*
- Nem könyvből, saját feltételezés.* mormogom magam elé míg szavait hallgatom, mert ez az éles visszavágás kicsit rosszul esik, mivel eddig meg voltam róla győződve, hogy nem teszek rosszat azzal, akivel figyelmes vagyok.* - Oké, értem. De azért néha hiányzik egy finom vacsi vagy egy kád habfürdő gyertyákkal csak úgy figyelmességből, nem? Anélkül hogy meg kellene parancsolnod a személyzetnek...* döntöm picit oldalra a fejemet, így szemlélve a lányt, mivel továbbra sem tudom elképzelni, hogy a fent említett dolgokat bárki rossz néven venné. Közben tovább is terelődik a szó a sportokra, egészen pontosan a kviddicsre, így meg is invitálom Dareiát a szurkolótáboromba, ahova a belépés ugyan díjtalan, ám a pompom viselete kötelező, ami talán még nagyobb árat jelent ez esetben.*
- Akkor igyekezz ne bal lábbal felkelni!* kacsintok rá, bár az is elképzelhető, hogy nemigen fogok tudni a meccsre koncentrálni, ha közben miniben a pálya szélén ugrál, na de emiatt ráérek majd akkor aggódni.*
- Majd húsvétkor kapsz azt is mellé, ha ennyire igényled.* passzolom vissza a labdát, mivel azért a válogatásnak is van ám határa. Főleg mivel lassan már minden lemezt átvizsgáltam és az ő érdekében nem választottam lassú számot, szóval egy salsát csak sikerül összerittyentenünk, amint aláírom a szabályzatot tartalmazó munkaköri leírásomat. *
- Köszi, inkább kihagynám. De mondd csak, mióta játszol kerítőnőt?* kapom el a kacsóját, amint önérzetesen megbök, majd a mozdulatot szépen átviszem egy forgatásba, melynek eredményeképp a karjaimban találhatja magát a leányzó. Mivel a továbbiakban nem tiltakozik és a ritmust is hamar megtaláljuk, kiélvezve a helyzetet körbevezetem a piciny kis helyiségben ügyelve, nehogy leborítsunk valamit. Míg táncpartneremet vezetem, megfordulnak fejemben szebbnél-szebb gondolatok, melyek közül egyel hamarosan meg is ismertetem.*
- Azt ki kell érdemelni!* nevetek én is vele, mivel nem tagadom, jól szórakozok rajta. Ügyelek arra, hogy meg ne fulladjon, így pár pillanatnyi ideig hagyom, hadd jusson lélegzethez, közben engedem, hogy eltolja a karjaimat a derekától, ám a szünet leteltével újult erővel állok neki gonoszkodni, míg hirtelen ki nem billentenek az egyensúlyomból. A veszélyt sajna csak későn érzékelem, mivel eléggé lefoglal a hadművelet maximális végrehajtása, így már csak azt érzékelem, hogy rövid zuhanást követően kanapét fogok egy tucatnyi párna közt. Művészien kivitelezett borulásomhoz kedvet kapva Dareia is leutánozza a röppályámat, így hamarosan a mellkasomon landol. Még jó, hogy nem egy fotelnál vagy ne adj isten a kacatokat tartalmazó ládánál jártunk éppen, mert akkor bizony kényelmetlenebbül is elsülhetett volna a dolog.*
- Hoppá!* állapítom meg igen elmésen, mivel egyelőre csak pislogni tudok a meglepetéstől, meg aztán nem is nagyon látok a hajamtól. Vagy ez nem is az én hajam? Egyelőre nem tudni, mivel én ugyan megpróbálom az arcomba omló tincseket egy mozdulattal a kanapén szétterülő loboncom után küldeni, ez azonban némi logisztikai problémát vet fel, ugyanis az említett hajszálak mindig visszaperegnek az arcomba.*
- Jaajjh, asszem jössz nekem egy vesével...* jajdulok fel a belém hasító fájdalmat konstatálva, amit minden bizonnyal Dareia mozgolódása tesz aktuálissá.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-03, 7:15 pm

*Elég sok témán átnyargalva végül a romantikához terelődik a szó. Nem lehet azt mondani hogy DAreia nem szeretné, de jelenleg úgy érzi semmi szüksége nem lenne ilyesmire, elvégre nincs is kitől na meg nem is ezt az életmódot szokta meg, bár a szülei nagyon is féltve őrizték.*
-Nem igazán. Én jobban szeretem az olyan dolgokat amik kevésbé lustálkodósak, inkább maradok a gyors kemény és fárasztó érzéseket kelltő tevékenységeknél.. Nem vagyok olyan mint a többiek.*villant egy mosolyt, hiszen nincs rossz kedve, de meg kell értetnie a fiúval, hogy ő nem az a romantikus szerelmes ember, ahogy elképzelik. Végül kijelenti, hogy attól függ mit tesz, hogy milyen lesz a kedve, a válaszra csak megrántja a vállát.*
-Majd meglátjuk..*csupán csak ennyit mond egy félmosollyal, persze nem az a gonosz, és durcálkodó leányzó ő, csupán csak hangulat függő, a többire már nem igen válaszol, valahogy úgy érzi, nem olyan lényeges, viszont a kerítőnősdihez már felnevet.*
-Nem játszok, de ha már hozzá hasonlítasz, próblákozhatsz vele is, legalább kiderülne mennyire tévedtél.*fordul egyet engedelmesen a forgásnak engedve, végül aztán Zoárd gonoszabbig énje csiklandózásba kezd, amit bizony DAreia nagyon nem bír, így először kérlelni próbálja a fiút, hogy hagyja abba, de úgy tűnik szavai süket fülekre találnak.*
-Kiérdemelni persze, ilyen állapotba szerinted mit tudok csinálni a nevetésen kívül?*kérdezi vihogva, végül aztán megemberelve magát, lendületet véve úgy dönt ellöki a fiút, ami részlegesen össze is jön, viszont ő is zuhan vele együtt, végül egy elfojtott "uff" hangzással földet is ér, pontosabban Zoárdot, teljes súlyával ránehezedve, ami bár nem olyan súlyos viszont a lendület által felvett becsapódás következtében mégse olyan kellemes.*
-Hé..ne kócolj össze, az nem a tied...*mondja még mindig nevetve, végül aztán erőt véve magán még a fiún megtörli könnyező szemeit, s egy mozdulattal le is gurul róla.*
-Megérdemelted, örülj hogy nem egy pár arasszal lejjebb találtam be...*tápászkodik fel mosolyogva, végül kezét lefele nyújtva a fiúnak jelez, hogy segít neki felálni.*
-Na nagy beteg, mit gondolsz? Elkísérsz egy kis darabon, mert lenne még némi dolgom vagy vigyelek le a gyenguszra?*kérdezi fejét oldalra döntve, még mindig a fiú arcát figyelve.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-03, 7:37 pm

*Úgy tűnik, a romantikázás ennek a csajszinak nemigazán jön be, így aztán kissé álmélkodva hallgatom szavait, amint a gyors, kemény és fárasztó dolgokat ecseteli, amit aztán fiú révén alaposan félre is értek*
- Nem is értem miért nincs neked pasid...* szúrom közbe egy mindentudó vigyorral, amit sikerül pirulás nélkül megúsznom. Hiába, az évek és a rutin. A széptevéshez eléggé értek, csak a komolyabb dolgokba szokott beletörni a bicskám, így ez a kis verbális kóstolgatás igencsak kedvemre való, nem hagyok hát ki egyetlen kínálkozó alkalmat sem.*
- Ha úgyis kiderülne, miért próbálkozzak vele? Akkor már inkább szerény személyeddel, hátha ez esetben más derül ki...* húzom még egy picit az agyát, majd meg is forgatom elegánsan, karjaimba rántva őt, így táncba is kezdünk. Egy ideig tökéletesen játszom az úriembert, mivel a tánc is jólesik, pláne egy ilyen dekoratív hölggyel, így aztán igyekszem jól viselkedni, nehogy büntetésül megvonja a kacsóját tőlem. Amint azonban a végéhez közeledik a szám, eszembe jut, hogy bizony ezt a helyzetet elég sokrétűn ki lehet használni, és ha már itt tartunk, miért ne élnék a lehetőséggel. eme gondolatmenetemnek engedelmeskedve hamarosan csikihadjáratot indítok Dareia ellen, ami meglehetősen hatásosnak bizonyul, mivel a lánynak lassan már a könnyei is kicsordulnak a nagy kacarászásban.*
- Az pont elég. Miért, mit szeretnél csinálni?* engedem el egy pillanatra, hogy válaszolni tudjon, amit orvul ki is használ és ellök magától. Sajnos későn kezdem el áthelyezni a testsúlyomat, így éppen sikerül kibillennem az egyensúlyomból, minek következtében a lánnyal együtt a kanapén landolok.*
- Mert mi lesz, ha netán összekócollak?* kérdezem a hajrengeteg mélyén vigyorogva, miközben még egyszer megkísérlek rést ütni a sötét hajtengeren, körülbelül feleannyi sikerrel mint az előbb.*
- Na, elég fárasztó volt?* kérdezem kajánul előbbi szavaira visszautalva, amint nekiáll letörölni a könnyeit.* - Remélem nem kented el a sminkedet, mert azt bizony sosem bocsátanám meg magamnak!* füllentek készségesen, bár azért hangnememből ismét le lehet venni, hogy csak ugratom. Szerencsére nem kent magára alapból sem két kiló sminket, így aztán akkora katasztrófa nem is következhetett be.*
- Annak inkább te örülj!* rándulok össze picit mikor végre nekikezd feltápászkodni, na de ki vagyok én, hogy a késlekedéséért panaszkodjak? Nem mintha túl sűrűn landolnának hölgyek a mellkasomon, de azért mit ne mondjak, meg bírnám szokni.*
- Azt hiszem, mégsem lesz szükségem a vesédre, se egyéb tartozékaidra, szóval felőlem mehetünk.* állok fel elfogadva a lány kezét, mivel azt már bebizonyította, hogy nem az az átlagos törékeny pipi. Na azért így sem nehezedek rá, csupán a gesztus kedvéért hagyom magam felsegíteni, ami elég furán nézhet ki, mivel majdnem kétszer akkora vagyok mint ő. Amint sikerül elrendeznem valamelyeset a loboncomat, Dareia oldalán el is indulok arra, amerre a lány vezet, majd ha elérkezettnek látja az időt, hogy lekoppintson, veszem a lapot és búcsút intek neki, hogy visszatérjek a szobámba.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-03, 8:07 pm

*TErmészetesen nem abba az értelembe értette a szavait, de úgy tűnik a férfiak agya egyre jár, így ez is alaposan félre lesz értve , amire egy kissé durcás arccal felel.*
-Nagyon sok oka van, többek között, amint lesz valakim nem leszek szabad, és nem szeretem ha megmondják mit tegyek, nem szeretem ha fétlenek, ha belebeszélnek a dogaimba, az elképzelt jövőképembe, túl romantikusak szóval érted?*néz rá végül már egy kisebb mosollyal, végül a következő pár mondatra elneveti magát.*
-Velem nagyon rosszul járnál.*csupán csak ennyit mond, és ezzel talán el is mondta amit szeretett volna, tudja magáról hogy milyen ember, és egyenlőre nem is akar változtatni ezeken a jellemvonásokon, senkinek a kedvéért sem. Végül aztán táncolni kezdenek, ami közben Zoárd kisördöge bizony kibújik, s meg is kezdődik a csiklandózás amit Dareia sem bír a végtelenségig, így természetes hogy fenyegetőzni próbál.*
-Majd jól ellátom a bajodat..*mondja ahogy elengedik, s a következő pillanatban kihasználva a helyzetét taszít is a fiún akivel együttesen esnek el, de szerencsére komolyabb sérülés nem esik, főleg Dareianak hiszen úgymond "puhára" esett, ahogy azonban a haját éri az inzultus nem rest szóvá is tenni hogy nem kéne, a válasz azonban eléggé akadékoskodó így szinte már csuklóból válaszol rá*
-Örihari lesz úgy bizony..*feleli játékos komolysággal az arcán, végül aztán sikerül feltápászkodni, a fiú szavaira azonban csak felciccen.*
-Eléggé, a smink pedig amúgy sem érdekes, nem halnék bele ha cseppet elmosódna..*mondja derűsen. Nem az a fajta aki kétségbe esik az ilyenfée "balesetek" miatt, így aztán nem is hazudik ennél a kijelentésnél. A fiú szavai azonban ismételten csak nevetést csalnak ki belőle*
-Szerintem kettőnk közül neked jobban fájna, és bizony nem lehet kellemes oda borogatást kötözni*villant egy apró mosolyt, miközben feltápászkodva, kijelenti hogy akár mehetnének együtt is vissza fele, hiszen neki lenne némi dolga még.*
-Reméltem is, eléggé csalódnék ha ilyen kis semmiség miatt már össze törnél..*vigyorodik el, miközben felhúzva a fiút, ha minden igaz hármasba, -hiszen a famulusa is vele tart-, hagyják el a szobát.*
-Egész strapabíró srác vagy, és ahogy látom nem is az a túlságosan szoknya pecér stílus.. párszor lóghatnánk még együtt ez egész jó nap volt.*vallja be útközbe, mikor már majdnem a főfolyosón járnak, végül amikor eléri a lépcsőt szembe fordul a másikkal.*
-Hát azt hiszem itt a vége, legalábbis mára, szóval köszi a jó napot Zoárd, meg a zuhanást is.*hajol közelebb egy puszit nyomva a srác arcára, majd egy lépést téve felfelé a lépcsőn még azért a válla felett mosolyogva hátra néz.*
-Aztán légy jó és szia..*köszön el tőle vidáman, s ha minden jól megy, ő és famulusa most a Cruoris ház tornyát veszi célba, hiszen van még néhány elintézni valója a lánynak*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-03, 8:31 pm

*Na igen, nyílt titok, hogy merre tekereg a férfiak gondolata ilyen kijelentések hallatán, még az enyém is, mert azért férfinek érzem magam, még ha sokan vitatkoznának is ezzel ha kiderülne rólam egy-két dolog. Na de ez most lényegtelen, így inkább a lány szavaira figyelek, aki úgy tűnik, némileg zokon vette a megjegyzésemet. Végül is csodálom, hogy eddig bírta a sorozatos atrocitást.*
- Azért a féltést meg a romantikázást egészséges keretek közé lehet szorítani, na meg azért nem minden pasi akarja uralni a párját, szóval szerintem ez csak megegyezés kérdése.* vonom meg a vállam, mivel ebbe a témába ez alkalommal nem igazán szeretnék belemászni.*
- Nem kötelező hinnem neked.* jegyzem meg a válaszára, de ezzel le is tudom a témát, mivel az eddigieket meghazudtolva nem akarok rámászni, így nincs szükség efféle védelmi manőverekre, mivel ezt egy picit annak érzem. A személyesebb dolgokat letudva végül táncba is kezdünk, majd égető szükségét érzem annak, hogy egy kicsit gonoszkodjak, így aztán jó alaposan megcsikizem a lányt, aki annak rendje és módja szerint el is kezd fenyegetőzni, minthogy szabadulásra nem sok esélye van.*
- állok elébe, de pálcát nem ér ám használni!* kötöm ki gyorsan a szabályokat, ahogy korábban ő is tette, elvégre ha neki szabad házirendet gyártani, akkor nekem is. Kíváncsi lennék - elméleti szinten - hogy miképp szeretné mindezt megtorolni, annyira azonban nem vagyok bátor, hogy addig feszítsem a húrt, míg a fenyegetőzés véletlenül alakot ölt. Erre egyébként esélyem sincs mivel meg leszek taszítva, így hamarosan a kanapén landolunk mindketten, ahol azonban már csak a szócsata folytatódik.*
- Juj.* felelem, mikor az öriharival fenyeget, ami tudomásom szerint a lányok egyik legkedveltebb aduásza. Minthogy ezt nem szeretném kipróbálni, fel is hagyok a hajkócolással és hagyom, hadd másszon le rólam.*
- Mondasz valamit. Egyébként strapabíró darab vagyok, nem kell aggódnod.* intézek el egyszerre két megjegyzést, bár lábjegyzetben hozzáfűzném, hogy minden olyan esetre vonatkozik iménti megállapításom, amikor nem veszélyeztetik a hajam épségét, mert azért harapok.*
- Megtisztelnél. Nekem is kedvemre való volt, már nagyon rám fért egy kis vidámság.* bólintok egyetértően, miközben mindketten összeszedjük a holminkat: én az epres tálat és a tél tábla csokit, amit Dareia orra alá nyomok, a lány pedig a famulusát, így már indulunk is visszafele.*
- Én? Mindiiiig.* biztosítom örömmel a lányt vigyorogva, míg bezsebelek egy puszit, amin meg is lepődök, így nincs időm lereagálni a dolgot, ami talán most jobb is.* - A mielőbbi viszontlátásra!* köszönök hát el, mivel közben a lányka már a lépcsők fele jár, így amint folytatja útját, én is elindulok az én tornyom felé.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 6:34 pm

*Néha elgondolkodom azon, hogy bár egy ideje itt vagyok, mennyi mindent nem láthattam még a kastélyból, mert ugyan otthonosan mozgok már, még mindig vannak és voltak is olyan helyek, amik meglepetést okoznak, sőt, ha azokból indulunk ki, bele sem merek gondolni, hány ilyen lehet még... Mint például a padlástér, aminek a létezéséről csak a verseny alkalmával szereztem tudomást. Izgalmasan hangzik, hogy ilyen titkos és furcsa helyek is lehetnek még valahol a hatalmas kőépítményen belül, ami otthonomként szolgál. A nyugalmam nem sok minden zavarja meg az elmúlt napokban, és talán épp ez a furcsa, valami kis veszélyre vágyom, így jobb ötletem híján most ismét a rejtett padlástér közepén állok mereven bámulva a szekrényre, felidézve magamban a mumusos esetet, s pálcám is már kezemben szorítom. Pontosan. Mumust akarok látni, ezt nem nehéz kitalálni, és hogy miért? Talán tudni akarom, hogy most mit dob, ha nem is szó szerint, de akár képletesen legyőzni a félelmet számomra mindig jól hangzik. Egyébként ez egy teljesen spontán ötlet volt részemről, éppen a folyosón sétáltam unalmas perceimben, mikor eszembe ötlött, így nem öltöztem mumusvadászatra, de lévén hogy meleg van, a szokásos ingem helyett, most fekete gatyámhoz és bőrcipőmhöz most egy színben is hozzájuk passzoló rövid ujjú pólót viselek. Ami szokatlan lehet rajtam, hogy a gyűrű, mely nyereményem, most egy láncon lóg a nyakamban, de nem rejtettem pólóm alá - talán éppen a mumus miatt -, hanem kint csillog a mellkasomon. Eleget bambultam úgy hiszem, így készülődve emelem fel a pálcám... bár ki tudja, lehet már nincs is itt semmi.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 6:39 pm

*Ismét egy kis beszámolón vagyok túl, tehát a bagoly már messzire is repül a nagybácsimhoz. Szívesen elmondtam volna mindent neki a vámpírral való találkozásomról, de Arthas megtiltotta és én képtelen voltam leírni, még kimondani is azt magamban, ami történt. Tehát ezen agyalgatva sétálok lefelé, amíg végül kissé kellemetlen nem lesz a cipőmben a nyelv rész, biztosan elcsúszott kissé.*
- Ahj, ez így nem jó... *állok is meg, hogy megigazítsam, tehát megtámaszkodom a falnál, felemelem jobb lábam és már igazítom is, de ekkor csúszok picit, így az egyik fáklyatartót éri kezem, majd már meg is mozdul az, akár csak egy rés a falnál, így sikkantok fel halkan, ahogy oda is kapom zöld szemeimet.*
- Mi a manó... *szűkül össze szép tekintetem, miközben a helyet nézegetem, aztán végül úgy döntök, hogy miért is ne. Vállaim megvonom kissé és már befelé is sétálok teljes valómban. Egy csinos, fekete nadrág van most rajtam, mely szépen combjaimra tapad és szegecselt öv is díszíti, lábaimon fekete sportcipő, felül pedig egy egyszerű, de mégis csinos kis top van rajtam, mely oly vörös, akár csak a hajam színe és még a dekoltázsom is látszik. Na nem nagyon, de azért megmutatja, hogy van ám ott olyasmi, aminek illik is lennie. Szemeim fekete szemceruzával ki vannak húzva, de amúgy nem vittem most túlzásba a sminkelést és hosszú hajam is kibontva terül szét a hátamon. Ahogy viszont beérek a padlásra, már rá is jövök, hogy én itt már jártam, méghozzá egy bizonyos verseny alkalmával, nem is olyan régen, tehát homlokon csapom magam, mely hangot nem ad ki, tehát még mindig rejtve maradhatok a bent lévők szeme előtt. Végül még beljebb merészkedem és ekkor szúrom ki Tarkh-ot is.*
- Nocsak, szia! Hát te meg mégis mit akarsz azzal a szekrénnyel? Ugye nem felrobbantani? *ráncolom is a homlokomat, mert nem kéne kárt tenni a suli cuccaiban. Nem vagyok én sentinel, de hát nah... Közelebb is lépek a fiúhoz, még egyszer megnézem pálcát tartó kezét, majd végül mellette állok meg.*
- Öhm, zavarlak? Tök véletlen kerültem ide... *jelentem ki, majd végül a pálca útját követve a szekrényhez lépek és azt egy laza mozdulattal ki is tárom. Tarkh legnagyobb szerencsétlenségére viszont csak régi kabátok vannak benne, semmi más, tehát nem fog innen a mumus már előjönni, azt bizonyára elvitték innen vagy elintézték azóta.*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 6:51 pm

*Épp mikor elhatároznám magam, és már nyitnám számat, hogy kimondjak egy varázsigét, meghallok magam mögött egy hangot, mely határozottan ismerősen cseng, így rögtön meg is pördülök olyan sebességgel, hogy a végére egy kis megtántorodás is belefér még, pálcás kezem pedig rögtön a hátam mögé kerül. Igen... villám gyorsan leesik, hogy ez bizony így nagyon gyerekes, így zavartan elvigyorodva hallgatom tovább a szavakat, de pálcás kezem még mindig hátam mögött, csupán a másik is mellé kerül, miután beletúrtam vele a fekete tincseimbe feszültséglevezetés képpen.*
- Robbantani? Nem. Dehogy... vagyis igen. Illetve... hagyjuk. *akadok bele elég rendesen a mondandómba, teljesen ellentmondva önmagamnak, ezt én is észreveszem, így a végére jut egy lemondó sóhaj. A lány viszont észreveszi, hogy mi is volt a célpont, így nyitja ki, s már lendülne a pálcám, de... nem, üres, így csak gyorsan övembe dugom, lehetőleg feltűnésmentesen, majd közelebb lépve karolom át Ginger derekát, és húzom oda magamhoz.*
- Dehogy zavarsz... Reg nem lattalak. Hianyoztal. *mosolygom rá, és adok egy kis puszit az ajkaira, de mindeközben már tudom is a következő lépést, tehát elvigyorodom, és szemeimbe kalandvágy csillan.*
- Nezd mit nyertem! *húzom ki büszkén magamat, mutogatva a gyűrűmre a mutatóujjammal, de mindeközben sem engedem el a lányt.* - Teleportgyürü. Oda visz ahova akarod, bar csak egy szemelyt tud elvinni. De... ha mar van ilyen, mit szolnal hozza, ha mennenk egy kis izgalomra? Mondjuk... vampirlesre? Nappal nincsenek, de nemsokra sötetedik, biztos hamar kijönnek a kis fergek, es odaadhatnám a gyürüt neked, hogy hasznald ha szükseg van ra. *mondom neki izgatottan, mert olyan bizony meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg egyedül ment el vámpírlesre...*

Tárgy: Re: A rejtett padlástér 2012-03-20, 6:59 pm

*Késő bánat eldugdosnia a kezében lévő pálcát, ugyanis teljes sikert arattam, tehát már rég észrevettem, de most csak halkan kuncogom a jelenet láttán és végül hallgatom is édes magyarázkodását, mely olyan kis aranyos, én magam szoktam hasonlókat csinálni. De hát nincs mit tenni, Tarkh is még fiatal, és így is van jól. Végül a szekrényhez lépek, kitárom, így derítve ki, hogy bizony az üres, legalábbis mumusoktól mentes, de azért pár ruhadarab található benne. Nem túl érdekes a dolog, szóval már be is csukom és fordulok is a fiú felé, ki ekkor kap el és már von is oda magához. Nem vagyok ám rest kezeimet mellkasára tenni és egy picit se ellenkezem tette ellen, csak elmosolyodom szavaira és egy pillanatra behunyt szemekkel viszonzom az ajkamat ért puszit.*
- Te is nekem, de most elkaptalak... romboló. *vigyorodom el és végül ekkor veszem észre a nyakában lógó gyűrűt, mely alapba is feltűnne, de most, hogy így magyarázkodik, csak nyugodtan, oldalra döntött fejjel hallgatom szavait, miközben egyik kezemet elveszem a fiúról és lassan a zsebembe nyúlok. Hordom magamnál és még a zsebemre is figyelek, amióta csak megnyertem, tehát szépen fel is emelem, hogy megmutassam a nagy orosznak, hogy mim van.*
- Nem csak te voltál ám ügyes azon a versenyen. De nem hittem volna, hogy ugyanazt a varázstárgyat kérjük, szóval, még csak osztozkodnunk se kell rajta. *kap még egy hirtelen puszit az ajkára, mert hát szívesen letámadnám jobban is, de nem, nem vagyok én annyira olyan. Így ha esetleg Tarkh is kigyönyörködte magát az én gyűrűmben, akkor hallgatom tovább a szavait és cseppet meg is dermedek, amikor a vámpírokra tér rá. Szemeimmel más felé tekintgetek, láthatóan zavarban vagyok, végül kibújok az öleléséből és a tiszta kanapéra huppanok le.*
- Tarkh, én már találkoztam egyel és azt hiszem, hogy elég volt. *pillantok rá, bár szerencsére már nem annyira látszik a csuklómon a harapás, azért még van nyoma, de nem feltűnő, tehát addig nem hiszem, hogy észrevenné, amíg nem mutatom meg neki. Ha pedig mégis, akkor hát ügyes, hiszen az ujjatlan kis topom nem takar semmit se a kezeimből, ékszer pedig nincs rajtam, igazából nincs is igazán kiegészítőm.*
- Remélem, hogy nem haragszol rám. *tekintek végül fel kék szemeibe, bár sejtem, hogy igenis pipa lesz, de most már mindegy, megtörtént és nem tudom megmásítani.*