Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Október 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 A rejtett padlástér

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Dec. 16 2010, 04:22

-Rá fogsz mindenképpen.*mondja magabiztosan, valami terve van, de hogy milyen azt úgy tűnik nem áll szándékában elárulni legalábbis egyenlőre nem. A szülőkre érve, bizony kicsit tart ő is, de csak össze barátkoznak a Liward anyukával és apukával, legalábbis így lenne a legjobb, és majd Mordred is mindent elkövet , persze ezalatt nem azt kell érteni hogy puncsolni fog.*
-Zene füleimnek. De majd akkor nyugszom meg ha tőlük is hallom. Ki tudja erdélyben hány jómódú fiatal fiú rohangál, és hogy egy magamfajta ír, angol keveréknek van e valami esélye mellettük.*mondja csendesen, de hangján látszik, hogy csak viccelődik, mondjuk a jómóddal nem lesz sok probléma. Az őt simító kezet csupán egy pillanatra fogja meg, és lehel egy kis puszit a kézfejre*
-Hát.. ha valaki benéz nem lát semmi rosszat.. bár abba biztos vagyok hogy a famulusok nem engedik még azt se.*mondja mosolyogva, a párduc csupán csak fejét felemeli a szavakra de nem tesz semmit, csupán csak kissé morranva lépdel közelebb a kanapéhoz onnan felnézve, az igencsak termetes oroszlánra. Amikor elhelyezkednek az ágyon Mordred bizony kényeztetés céljából el is kapja az albínó hófehér lábát, és masszírozni is kezdi.*
-Én is , főleg ha te vagy a forrása*mondja vigyorogva, majd jöhet a puszi is, és néhány szó egyenesen Mordananak címezve. Amire úgy tűnik elgondolkoztatta az albínót. Egy pillanatra megáll, és fölé hajolva egyre csak közeledni készül az ajkaihoz *
-Bizony.. a legutolsó eldugott ponton is, tetőtől talpig.*feleli mosolyogva, apró csókot lehelve annak az ajkára, majd vissza tér a lábhoz, amit továbbra is masszírozni akar.*
-Reméltem hogy ilyen választ kapok..Amúgy meg nyugodtan lustulhatsz is, ma az én kezeimbe vagy.*mondja titokzatosan, s halk, kissé talán már morgós hangon, miközben megremeg a szárnyát ért simításon. Mordana bizony tudja , hol van a fiú gyenge pontja, de hát nem tudná nem engedi hogy ne simítsa ott ahol akarja.Keze lassan felcsúszik, a még nadrággal borított combon egészen a másik derekáig.*
-És gondolom elvárod hogy alapos munkát végezzek, így viszont meg kell hogy szabadítsalak ettől a ruhadarabtól.*mondja, s nem sietve szép nyugodt lassúsággal ki is oldja a másikon a nadrágot, és ha Mordana nem tanúsít ellenállást, lassan le is húzza róla, persze nem megállva, hogy ne simítson egyszer végig a lányka fenekén, na de mint ígérte ma kényeztetni akarja. Így aztán a masszír most már a csupasz térden, majd a combon halad egyre feljebb, először csak elől, majd finoman apró simításokkal fűszerezve a combon belül is, persze pillantását néha néha a lány arca felé irányítva, figyelve milyen hatást ér el.*


\\Fagy\\
Vissza az elejére Go down
Jasmine Miels
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6833
Csatlakozás : 2010. Feb. 08.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Napkő-háló / Budapest
Üzenet : Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Jan. 06 2011, 16:23

* Jasmine battyog felfelé a lépcsősoron, nem áll szándékában levelet küldeni, csupán egy kis nézelődésre s levegőzésre vágyik. Nem is olyna rég küldött haza levelet s mivel még válasz nem érkezett, így igazából nem is tudna kinek írni. Szóval egy kis ebéd után ejtőzésre vágyva igyekszik felfelé s talán ebben a nagy igyekvésben s figyelmetlenségében történhet az, hogy egy lépcsőfokban megbotlik s kezeit magasba lendítve egy kisebb sikoly kíséretében vágódik el. Menet közben ér hozzá a fáklyához, mely a rejtett padlásteret nyitó ajtót aktivizálja miről eddig fogalma sem volt, de erre egyenlőre még nem figyel, mert iszonyatos fájdalom indul útnak bordája tájáról. Nyöszörögve kap a beütődött testfelülethez s ahogy megpróbál felülni az is kisebb kínt okoz neki.
Beletelik egy kis időbe míg észreveszi a feltárult kis részt, mi fel is keltené érdeklődését ha a fájdalom nem lenne úrrá rajta. Nem ülhet itt a hideg lépcsőn, mely ráadásul kissé huzatos is, így beszerencsétlenkedi magát ültében a járatba.*
- Fene üssön beléjük. Annyira bénák vagytok!* fakad ki a lábait szidalmazva, de közben már kabátja belső zsebéből ki is veszi pálcáját, hogy meggyógyítsa magát, ha esetleg megrepedt volna egy bordája.*

Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Jan. 06 2011, 16:30

*Éppen a folyosókon sétálgat a fiú, nem igazán van mára semmi terve, egyszerűen csak sétálgatni akar és ez a lényeg. Egy fekete nadrág van ma rajta, szürke pulcsival, mely izmos testére tapad kissé, kiemelve minden egyes vonalat, tehát így is még szexisebbé, elegánsabbá téve a másikat. Haja picit kócos, de pont be van lőve és neki igazából így tetszik, nyakában pedig még egy ezüst nyaklánc lóg, láncos, tehát medál nincs rajta. Amikor viszont meglát egy ismerős lányt, hirtelen megtorpan, majd úgy dönt, hogy követni fogja. Eljött az ideje, hogy beszéljenek, hiszen a bál óta nem látta és utána se találta meg volt kedvesét. Így hát szaporán és halkan szedi lábait, egészen a fellegtoronyba vezető lépcsőkig, ahol kissé elesik a lány. Megrázkódik, de nem megy oda segíteni, félő, hogy a lány akkor eltűnne és most nem, ezt nem szabad, hiszen betér valahova, a padlástérre, ahol Caleb már járt. Így hát amikor már bent van, ő maga is megindul, majd a fáklyával kinyitja az előtte becsukódó ajtót és szépen be is siet. Nem néz körbe, nem igazán érdekli most a berendezés, hanem inkább a lány, aki felé lassan megindul a fiú.*
- Szia... én azt hiszem, hogy nem ártana beszélnünk. *néz végig rajta, semmi pocak, tehát vége a gyereknek... de akkor miért nem szólt neki? Vagy miért nem tért vissza Calebhez? Nem tudni, de talán most meg tudják majd beszélni a dolgokat, persze csak ha a másik is hagyja.*
- Vagy te nem így gondolod? *kérdez rá azért a dologra és nem akarja annyira letámadni, hiszen ha Jas nem akarja, akkor ennyi... talán vagy mégse? Áh, Caleb nem is tudja, hogy igazán mit akar, de az biztos, hogy nem ezt a viszonyt ezzel a szépséggel.*
- Amúgy megvagy? Láttam a vágódást... *mutat kifelé egy szomorú félmosollyal, de nem megy közelebb, Jas úgyse engedné, hogy segítsen.*
Vissza az elejére Go down
Jasmine Miels
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6833
Csatlakozás : 2010. Feb. 08.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Napkő-háló / Budapest
Üzenet : Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Jan. 06 2011, 16:41

* Két bal lábas egy leányzó nem is vitás, bár jó ideje nem érte ilyen s ehhez hasonló atrocitás, talán már épp itt volt az ideje, bár Jasmine teljesen megvolt az ügyes-bajos esések nélkül. Egy ajtón tessékeli be magát ültében s mivel fáj a melle alatt, így pálcáját kapja elő a kabátjából, nem néz körül hova is került. Már csak azért sem, mert hallja a fal elhúzódását, így sötétbarna szemecskéit arra felé tartja, hogy lássa ki jár éppen erre. Amint megpillantja a fiút levegőt is elfelejt venni, majd szép lassan összevonódik a szemöldöke.*
- Gondolod, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom?* tekint fel rá, mert bizony nem áll fel, annál nagyobb baja is van s ez arcán is meglátszik. Ezért pulcsiját és felsőjét felhúzza, így kilátszik a kis poci, de ez nem igen zavarja, nem szégyenlős már a másik előtt. A pálca vége a fájó területre kerül, majd az ige is elhangzik.*
- Hippokrax!* amint elhangzik e szó érzi magában a változást, így elégedetten teszi el pálcáját és húzza le felsőjét. A kérdésre megvonja a vállát s mikor végez a művelettel lassan fel is áll.*
- Nem tudom mit mondhatnék...nincs mondanivalóm számodra.* néz bele az ismerős zöld szemekbe, melyekért oda van nagyon is, de ez most nem a megfelelő alkalom ahhoz, hogy olvadozzon tőle.*
- Kössz a segítséget...bár amint látod nélküled is megoldottam. Mint mostanában mindent.- teszi keresztbe karjait maga előtt s közben vet egy pillantást a teremre, de ez a nézelődés rövid ideig tart, várakozón tekint a másikra, mivel szavaiból úgy vette ki, hogy neki talán van mondanivalója számára. Ám legyen.*

Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Jan. 06 2011, 16:49

*Észreveszi ám a másik is, mely nem volt kétséges, hiszen Caleb nagyon is hamar előkerült és láthatóan nem igazán fog távozni addig, amíg nem mondta el, amit akart vagy esetleg nem beszélték meg a dolgokat.*
- Igen, gondolom. Mert ha most se beszélünk, akkor ismét elmenekülsz. *mondja teljes komolysággal, majd hozzáteszi.* - Annak idején Rose-al is üzentem, hogy találkozni szeretnék veled és kerültél, ezek után most nagyon is úgy vélem, hogy beszélni fogunk. *sétál előrébb, majd dől neki a régi, kopottas zongorának, erős kezeit most ő is keresztbe teszi, majd megfigyeli, ahogy Jas lassan meggyógyítja magát. Aranyos az a poci, de most valahogy nem tud erre gondolni és nem is akar, van mit megbeszélniük.*
- Szerintem pedig nagyon is lehetne. Tudod, nem kerestél és nem akartál látni azóta a nap óta...azt se mondtad, hogy már nem vagy terhes, semmit és kerültél engem... Jas, mit hittél, hogy örökké várni fogok arra, hogy esetleg szólj, hogy látnál? *lép közelebb a másikhoz, majd ül le mellé, de nem zavaró közelségbe.*
- A bálra se akartam menni, csak Via fel akart vidítani, így hát elmentünk. De ahogy láttam, ott se volt benned annyi, hogy félrehívj és beszélj velem. Tényleg ennyire nem érdekellek, csak ennyi voltam neked? *kérdez most már rá, miközben félig a másik felé fordul, kezével a kanapé támlájára támaszkodik és zöld szemeit a másikéba fúrja.*
- Elmagyaráznád ezeket? Mert nagyon érdekelne. *hiába akar a másik most bárhová menni, Caleb válaszokat akar és nem fogja tovább kínozni magát, szépen megbeszélik a dolgokat, hiszen elég idősek már mindketten, talán menni fog...*
Vissza az elejére Go down
Jasmine Miels
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6833
Csatlakozás : 2010. Feb. 08.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Napkő-háló / Budapest
Üzenet : Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Jan. 06 2011, 17:04

* Láthatólag nincs jól, így persze, hogy szerinte nem ez a legalkalmasabb idő a beszélgetésre, de ezek a szavak süket fülekre találnak, mivel Caleb egy tapodtat sem tágít.*
- Remek.* húzza el ajkait s miközben saját gyógyításán ügyködik azért hallja ám a másik szavát, még ha nem is figyel rá.*
- Úgy is tudtam volna mit akarsz mondani...hogy kotorjam ki magamból azt a gyereket...erre meg nem voltam kíváncsi.* emeli fel grimaszos pofiját, majd jön az ige s lassacskán a fájdalom is elmúlik. Szépen eltakarja magát, majd a pálcát is elrakja s mivel nincs más lehetősége így hallgatja a másikat. Annyira eltorzul a hallottaktól a pofija s a szívverése is annyira felgyorsul, hogy úgy érzi menten felrobban.*
- Mit érdekelt téged hogy megtartom e avagy sem? Te mondtad hogy gyerekkel nem kellek, hát nem is kerestelek, mert látni sem bírtalak. Annyira megbántottál akkor a kertben, hogy azt hittem menten beledöglök ebbe az egészbe. És még én kerestelek volna meg?* emeli fel picit hangját, bár közel sem kiabál csupán ki van akadva. Nem érti, hogy Caleb miért várt arra, hogy megkeresse, mikor kerek perc szakítottak.*
- Egyébként sem volt rá lehetőségem...* vonja meg a vállát, sok időt töltött a gyógyítónál s utána a lábadozással is elvolt egy darabig, csak a bál előtt kezdett el ismét önmaga lenni s élni az életét.*
- Ddde sajnállak...de ahogy láttam igen jól érezted magad. Ha egy női test hozzád ér, már is oda a rosszkedvnek nem igaz Caleb?* villantja rá sötétbarna szemeit, bizony látta a közelséget, nem tudta nem azt nézni mivel fájt neki s egyébként is előtte keringtek jó darabig. Arra már nem is reagál, hogy még neki kellett volna odamennie mikor a másik társaságban volt, abszurdnak tartja az egészet.*
- Nekem meg te magyarázd azt meg, hogy hogy lehettél annyira bunkó, rideg és könyörtelen, hogy választás elé állítottál, mikor tudtam mit kell tennem, csak nehéz volt számomra elfogadni ezt az egészet. Erre még a szüleidet is felhoztad, mivel semmit sem értél, mivel ezek szerint egész kapcsolatunk alatt veszélyben voltam. Nem osztott, nem szorzott volna.* feleli nem bírva megnyugodni, sötét tincsibe beletúrva fordítja el tekintetét s kezd el szugerálni egy pontot ebben a titkos szobában, nem tudja folyamatosan nézni, mert képtelen rá, emlékeket idéz fel benne arca, mozdulatai s ha ellágyul bizony azzal semmit sem érnek el. s nincs is szándékában.*

Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Jan. 06 2011, 17:18

*Ha örül neki a lány, ha nem, igazából nem számít semmit, mert Caleb elhatározta magát és ha már a bál után nem sikerült, majd most beszélni fog ezzel a leányzóval, hiszen a végtelenségig nem kerülhetik el egymást és talán Jas se szeretné, hogyha az első árnymágia órájára bemenne Caleb és ott kezdene el vele beszélni mindezekről, tehát jobb előbb túl lenni mindezen, mert képes ám rá ez a fiú, ahogy oly sok minden másra is, ezt már a lány is megtapasztalhatta.*
- Beszélni akartam veled, ezért kértem meg a legjobb barátnődet is arra, hogy szóljon, hogy látni akarlak. Bocsánatot akartam kérni, mert tudom, hogy kemény voltam és hibáztam, de ez nem számított, mert nem érdekelt, azóta se kerestél meg. *mondja kissé keményebben, hiszen nehogy már a másiknak álljon feljebb, úgy érzi, hogy neki van igaza, még ha meglehet, hogy nem is teljesen vagy csak részben, mindenki más szemszögeket néz.*
- Mint mondtam, kerestelek, de valaki nem akart találkozni, mert bezárkózott és mivel az én gyerekem is, persze, hogy érdekel, hogy mi lesz vele. Annyit megérdemeltem volna, hogy legalább egy levélben közöld, hogy elvetetted... ha akartad volna, nem látogatlak meg és nem kell találkoznod, de ennyi lehetett volna benned. *feleli kissé durcásan és morgós hangon, hiszen azért gondolt a másikra, de gyereket nem akart tőle, még semmiféle képen sem, maximum később, pár év múlva, azaz jó pár év múlva, pontosabban.*
- Nem volt rá lehetőséged? Na ne mondd, hogy több hét alatt nem tudtál volna írni pár szót és küldetni akár el valakivel... vagy üzenni... *sóhajt fel picit, majd szóba kerül a bál is, hiszen Caleb azt is megemlíti Jasnek és amikor hallja a szavait, most már el kell mosolyodnia rajta.*
- Csak nem féltékeny vagy? Via egy barátom és örülök neki, hogy az, nem fogom ellökni magamtól. És van párja, tehát nem hajtottam rá és nem is akartam, egyszerűen jól éreztük magunkat, de miután elmentél, körülbelül abba is maradt a tánc. Nem tudom, hogy ezen mit kell így kiakadni... *mondja egy kisebb sóhajjal, majd ez után szavait lehalkítja és úgy folytatja.*
- Én soha nem mondtam Jas, hogy jó fiú vagyok. Te láttál mindig annak, pedig gondolj bele, amikor megismertél, milyen voltam? Egy rendes, hétköznapi srác? Szerintem te se ezt láttad bennem, gondolj bele... és mivel szakítottunk, egyértelműen jól akartam érezni magam, de senkit se csókoltam meg azóta, amióta elváltunk, bár tudom, hogy ez nem érdekel. *maga se érti, hogy mindezt miért tudatja Jas-el, de lényegtelen, most már kijött, tehát tudhatja a lány. *
- Áh értem, szóval mindenképp elvetetted volna, de mégis képes voltál engem eldobni... tudod, inkább nekem kéne rákérdeznem arra, hogy ennyit számítottam? *itt kezével gyengéden a másik állához nyúl és maga felé fordítja.*
- Legalább pár percig bírj a szemembe nézni, ígérem, utána békén hagylak, de ennyit megérdemlek Jas! *tekintete komor most már, nem is picit, hiszen az már mindennek a teteje, hogy elnéz mellette a lány.*
- Én nem akartam bunkó lenni, de ezek szerint te félreismertél engem... *ereszti el végül, nem akarja erőltetni a dolgot.*
- És ez, hogy ha egy női test hozzámér, vége a rosszkedvnek... már bocs, de ez most elég rosszul érintett. Hozzád is hűséges voltam, végig, nem hiszem, hogy ezekkel a szavakkal kellene illetned. *áll fel végül és hagyja ott a kanapén a lányt, majd sétál oda az öreg zongorához, melyet felnyit és le is ül elé. Nem szól semmit és bár hamiskás a zongora, hála annak, hogy nincs behangolva, mégis szépnek hat az a melankólikus zene, melyet most Caleb játszik. *
Vissza az elejére Go down
Jasmine Miels
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6833
Csatlakozás : 2010. Feb. 08.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Napkő-háló / Budapest
Üzenet : Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Jan. 06 2011, 17:40

* Nagyon nincs ínyére ez a beszélgetés, de hát tud tenni, abban igaza van a másiknak, hogy jobb túl lenni rajta előbb,mint utóbb. Meg is kezdődik a szópárbaj s persze, hogy már az elején mindkettejük a saját igazát hajtja, de hát mindkettő erős jellem, bár Caleb valamivel erősebb és makacsabb.*
- Nem tudtam mit akarsz, de nem kockáztattam meg azt, hogy ismét végighallgassam a parancsaidat.* néz bele a zöld szemekbe, hisz így volt, kerek-perec a képébe vágta mit kell tennie. Jó abban igaza van, hogy tényleg nem hallgatta meg, de őt is meg lehet érteni, hisz kettejük közül ő járt rosszabbul szerinte.*
- Nem vetettem el maradjunk annyiban...* fordítja el fejét szomorkásan.* elvetéltem mert nem bírtam a stresszt és gyenge a szervezetem....* több mint valószínű, hogy ha a mellett döntött volna, hogy megtartja akkor sem jött volna világra ez a gyerek, de most már mindegy, talán kár is volt az egészért. A bál is szóba kerül, mely a mai napig keserű emlékeket idéz fel benne, mivel Caleb igen csak jól érezte kár is tagadnia, nem vak csak max hülye.*
- Mellékes szerintem...de zavart. Mellesleg nincs barátja, épp tegnap előtt hallottam és ami azt illeti szerinted nekem tudni kell azt, hogy távozásom után mi történt még ott? Látom jól szórakozol rajtam...tényleg, baró.* rázza meg kicsit fejét, hihetetlen számára, hogy ki lesz majdnem hogy nevetve, de ez van. Tovább hallgatja, tényleg van mit mondania a srácnak, de amit hall az kicsit se tetszik neki, de hát ez van, egyáltalán nem egyformák.*
- Ó értem Mr. Valerious, tehát jókedv egyenlő közel kerülni valakihez? Ki fogom próbálni...rám fér.* cöhhöl fel a végén.*
- Nem vagy jó fiú, sosem hittem hogy az vagy, de azért ez sok nekem jelen pillanatban. Türelmes voltam sokáig, megtettem mindent hogy megszeress, de egy képtelen helyzetet sem bírtunk ki. Kár volt az egészért...* sóhajt fel elpillantva a terem egy pontja felé, belefáradt ebbe az egészbe, soha többé nem fog senkit megszerettetni, hisz csak fájdalommal jár az egész.*
- Te ne beszélj nekem eldobásról mikor azt mondtad hogy csak gyerek nélkül kellek! Tudod itt az elmélet a lényeg és az nagyon gáz volt akkor is és most is. Tovább hallgatja, sejtette, hogy nem lesz egy könnyű beszélgetés de hogy ennyire nehéz legyen dűlőre jutni...Figyeli amint másik feláll és egyenesen a zongoráshoz sétál s elkezd játszani. ~ Remek, még ő van megsértődve ~ háborodik fel magában. Egy ideig hallgatja majd feláll és nagyot sóhajtva pillant a másikra.*
- Ezért kerültem a beszélgetést, mert tudtam, hogy nem fogjuk megérteni egymást. Szerintem nincs értelme tovább vitázni...* azzal megindul a kijárat felé, valamelyest talán sikerült megismerni a másik álláspontját, de hát ezzel nem megy sokra. Hogy kimenni hogy kel azt nem tudja, így egy ideig áll a fal előtt, majd a zsebébe nyúl s előveszi a varázstintát, mellyel felrajzolhat egy ajtót és eltűnhet innen.*

Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Jan. 06 2011, 17:54

- A parancsaim? Jas, ne nevettess már, nem parancsoltam neked, csak annyit mondtam, hogy a gyerek nem maradhat meg, de mást nem. *mondja fejet csóválva, majd amikor meghallja, hogy elvetélt a lány és hogy nem magától vetette le, csak elkomorodva bólint. Megkérdezné, hogy most már rendben van-e, hiszen bizonyára nem volt kellemes mindaz, ami akkor történt, de nem érzi szükségét, hiszen látja, hogy remekül van, hiszen egyre jobban tudja mondani a számára igaz szavakat, amikkel Calebet sikeresen meg is bántja.*
- Hogy nincs barátja? Nekem azt mondta, hogy van, csupán csak mosolyszünet van. *dönti meg picit a fejét, de igazából lényegtelen, nem fog Viára hajtani, hiszen örül annak, hogy legalább egy lánnyal sikerült elérnie a barát szintet, van elég másik csaj, akivel lehet szórakozni, mert Jas után köszöni, de jó ideig nem kell neki szerelem. Egyszer esett szerelembe és szépen megszívta...*
- Nem nevetlek ki, de neked aztán beszélhet az ember. *sóhajt végül fel, majd amikor a lány visszavág, hogy közel fog kerülni valakihez, akkor csak bólint egyet és kissé tovább nézi a barna szemeket.*
- Értem... azt csinálsz, amit akarsz. Szabad vagy és ha bánod, hogy mindez megtörtént közöttünk... *fordítja el fejét, hiszen nagyon, de nagyon fáj neki most mindez...* - Nem számít, úgy se érdekel, hogy mit mondok nem? Szerinted kár volt, legalább most már tudom, hogy mi a véleményed a volt kapcsolatunkról! Akkor mindent tettettél legalább? *szerinte nem volt kár, hiszen boldogok voltak, mind a ketten, nem is picit, de ezek után azt csinál Jas, amit akar és azzal, akivel csak akar, őt már hidegen hagyja, ez most tényleg sok volt. Oda is ül hát a kopottas zongorához, majd játszani kezd rajta, de ekkor hallja Jas további szavait.*
- Biztosan igazad van Jasmine, én vagyok csak a szemét és az, aki soha nem tudott téged boldoggá tenni! *tekint fel rá szomorú arccal, majd nem szól semmit, had menjen csak a másik, ha akar, viszont ahogy elhagyta a szobát, Caleb csak dühösen feláll, majd felkap egy kezébe akadó vázát és szépen a falhoz vágja.*
- Hát tényleg ennyi lettem volna? Örülök, hogy mindent bán és semmit se jelentettem... kellett nekem szerelembe esni, tudtam én, hogy nem szabad... *kezei ökölbe szorulnak, majd végül lehunyja szemeit is. Szíve csak úgy dobog a helyén, ideges, nem is picit és szemeit is lehunyja, nem, nem fog könnyet ereszteni a lány után, ezek a szavak után, melyek tényleg a szívébe markoltak. Csak pár nagyobb levegővétel, majd jó pár perc múlva, hogy még csak véletlenül se fussanak össze, szépen elhagyja a termet... és hogy merre megy? Levezetni a feszültséget!*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 25
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Jan. 08 2011, 16:17

*Már egy ideje készül erre a napra, hiszen beszélni szeretne a szöszke lánnyal, hogy mi volt az a múltkori eset. Mondjuk maga se tudja teljesen, egyszerűen túl sok minden felgyülemlett benne és ki kellett jönnie... Ez hát a nagy helyzet, de eljött az ideje, hogy megbeszéljék, már ha persze Diana is szeretné. Marcus küldött is neki egy levelet, hogy fél három környékén ott lesz, ahol legutoljára találkoztak és szeretne vele beszélni. A lány tudni fogja, hogy a padlástér az, hiszen bizonyára emlékszik még arra a napra... kellemetlen volt igen, de hát nincs mit tenni, nem lehet örökké elkerülni a másikat. A levél tartalmának a végén még Marcus aláírása látható, tehát tudhatja a szöszi, hogy kitől is érkezett. Mindenesetre a fiú már előbb ott van, most éppen a kanapén ücsörög, időről-időre az ajtó felé tekintve, várva a sentinel kisasszonyt. Amúgy ma egy szürkés színű farmernadrágot visel, fekete pulcsival és fekete sportcipővel, haja picit kócos, de nem igénytelen és kellemes illatú, akár csak a parfüm. Egyszerűen járt már azóta a bagolyházban is, ahol a szél kissé kikezdett barnás-kékes tincseivel, de nincs itt gond, nem nőből van, hogy annyira zavarja ez az egész. Az idő lassan telik, de azért türelmesen vár és meglehet, hogy akár háromig is képes itt ülni, hiszen a lányok késni szoktak, de ha jól megismerte annak idején Dianát, akkor tudja, hogy el fog jönni, ő nem olyan lány, aki figyelmen kívül hagyná ezt a dolgot.*
Vissza az elejére Go down
Diana Gray
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 2402
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 25

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Jan. 08 2011, 16:40

* Nem kicsit lepte meg a fiú levele. Valahogy nem tudja hogy mit is akar tőle a másik mert a múltkor össze törte a pici szívét nem is kicsit. Elégé maga alatt volt a leányzó és nehezen heverte ki. Még mindig haragszik rá amit ő jogosnak gondol. Sokat törte a buksiját hogy elmenjen e vagy sem. Végül pedig arra jutott hogy elmegy s meghallgatja hogy ő buta és túl szőke megint. Mondjuk most már az utolsó kizárható de ezt majd a fiú is meglátja ha oda ér. Ez egy kis bátorságot ad a szöszkének, bár jó kedve nincs. Fél a fiútól és a szavaitól is. Nem volt legutóbb kedves pedig nem ilyenek ismerte meg a másikat. Zsebkendőt készít a zsebébe azért a biztonság kedvéért. Ma kis iskolásnak van felöltözve ezért egy fehér színű blúz látható rajta melyhez egy sötétkék szoknyát választott. Nyakában egy nyakkendő is lóg mely igazodik a szoknya színéhez. Lábán fekete csizma természetesen. A padlásra tart hiszen ott találkoztak utoljára. Megpróbál erősnek látszódni így nyugtatja magát, hogy semmi rossz nem fog történni. Amint a padlás ajtó kinyílik Marcus láthatja hogy a szöszi nem is olyan szőke hiszen élénk zöld színű a haja. Bizony befestett hogy senki ne mondhassa azt hogy túl szőke. Hát ő már csak így értelmezi ezt a jelzőt. Troy sem tudott neki normális magyarázatot adni ezért mi másra gondolhatott volna? Beljebb lépked de csak óvatosan kissé talán félszegen mely érthető.*
- Szia, kerestél* Mondja kissé szomorkásan a másiknak és a fiútól nem messze áll meg a padláson. Valahogy nincs kedve a közelébe lenni még a végén megint megfogja. Azt sem érti hogy miért jött el egyáltalán. Mondjuk ő olyan ha hívják akkor jön, bár nem mindig jár jól vele. A nagy szíve viszi majd egyszer a sírba. Késett egy picit de ez normális a nőknél s ezt talán a másik is tudja. Na nem azért mert készülődött hanem azért mert a haját igazgatta. Nincs kibékülve ezzel a színnel de legalább nem szőke.*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 25
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Jan. 08 2011, 16:46

*Csak telnek a percek, rettenetes lassúsággal és végül Marcus is felkel és fel-alá kezd mászkálni a padláson, de hamarosan ismét a fenekére csüccsen és körülbelül ekkor nyílik ki az ajtó is. Hirtelen fordítja a szöszi fel a fejét, de aki belép, kissé másképp néz ki, mint az a lány, akit több hete nem látott. Először a zöld hajon állapodik meg tekintete, hát igen, ez furcsa, nem is picit és pislog is hozzá párat, de a többi, ez az iskolás összeállítás, nagyon is cuki és mosolyt is csal Marcus arcára.*
- Szia Diana. *köszön rá egy biccentéssel, majd lassan felkel, hiszen múltkor se jött be neki, hogy a lány nem ül le és folyton fel kell néznie rá, így hát közelebb megy hozzá, de nem zavaróan.*
- Öhm, igen... csak bocsánatot szeretnék kérni a múltkoriért, nem akartalak megbántani. *vakarja meg kissé tarkóját, nem igazán tudja, hogy most ezt hogy is kéne előadnia, de igyekszik ám.*
- Szóval ne haragudj, sok minden összejött és azt hiszem, hogy rád zúdítottam mindazt, amit nem te érdemeltél. *be is veti a kölyök kutyus szemeket, szépen nézve a másikra és láthatóan szívből szól, tényleg sajnálja.* - Persze megértem, hogy ha nem tudsz megbocsátani. *nyel egy aprót, majd egy kis ideig csöndben marad és végül ismét végigtekint a lányon.*
- Egyébként jól nézel ki, bár ez a zöld haj kissé furcsa, de gondolom szereted ezt a színt. *igazából Marcusnak nem tetszik a zöld, de isten ments, hogy még egyszer megbántsa valamivel, tehát inkább kedves marad, bár még mindig nem tudja, hogy a lány hányadán is áll vele. Csak kissé bizonytalanul helyezi át időnként a testsúlyát egyikről a másikra és várja a nagy fejmosást, amit a lánytól fog kapni.*
Vissza az elejére Go down
Diana Gray
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 2402
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 25

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Jan. 08 2011, 17:02

* Be is lép s a fiú már ott van. Ez jó mert várni nem szeret na meg lehet hogy ha várni kellett volna meggondolja magát és csak hűlt helyét találja itt a másik. A fiú fel kell s csak méregeti a szőkeség. Most sem fog leülni hiszen akkor közel kerül a fiúhoz amit nem szeretne. Közelebb is jön de nem áll bele a lány szférájába így nem zavarja egyelőre a közelség. A fiú beszélni kezd s bocsánat kéréssel indít. Végül is minek kertelni mikor valami oka volt erre a mai napi találkozóra. Türelmesen végig hallgatja a másikat s olykor picit elhúzza a száját. Még mindig mélyen érti hogy pont egy olyan ember bántotta meg aki kedvelt. Ráadásul ő elég lelkis teremtés is így a szívén viseli a dolgokat. Csend keletkezik és a szöszi azon gondolkodik, hogy mit is kellene mondani. Még mindig bántja a dolog de nem tud sokáig haragudni senkire. A fiú még azokat a kutyus szemeket is beveti melyek jól állnak neki. A csöndet a fiú töri meg egy bókkal és egy apró megjegyzéssel. Lábát a másik elé teszi így egy keresztet képez maga előtt. Elég kényelmes így neki az állás és valahogy meg van neki szokva ez a fajta póz. Szemét lesüti s úgy kezd el beszélni a másikhoz*
- Igazából nagyon megbántottál a múltkor. Nem tudom hogy miért voltál olyan bunkó velem mikor egy rossz szavam sem volt soha hozzád.* Pillant a másikra szomorúan mert valóban soha nem bántotta a másikat. Mondjuk senkit nem szokott hiszen nem tudna. Még egy légynek sem nem hogy egy egész embernek.*
- Mindenkivel előfordul hogy össze jönnek a dolgok de nem szabad másokat megbántani mert az nem jó* Csóválja meg a fejét s haja szállni kezd a levegőben egy kicsit.*
- Már nem haragszom rád vagyis annyira már nem.* Mondja komolyan mert eddig látni sem akarta most még is itt van s beszél hozzá.*
- Sokat változtam vagy próbálok. A zöld szint pedig nem szeretem, de átvert a boltos. Azt mondta hogy kék színű lesz a hajam, de mint látod zöld lett.* Biggyeszti le ajkát mert neki sem tetszik de hát most ez van. Majd kikopik, mert hogy festékkel ezek után tuti nem fog próbálkozni.*
- Most már viszont senki nem mondhatja hogy szőke vagyok* Ez egy apró mosolyt csal az arcára a leányzónak mert ennek örül ha a színek nem is. Még mindig a fiú arcát figyeli s valami rossz érzés fogja el vele kapcsolatban. Nem tudja megmondani hogy mi csak érzi. Olyan fura jó volt utána rossz most megint jó? Ezt ő nagyon nem érti.*
- Amúgy min mész keresztül?* Pillant rá kíváncsian mer hát szeretné megérteni mi játszódik le a fiúban. Hogy egyszer így viselkedik egyszer meg máshogy.*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 25
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Jan. 08 2011, 17:13

*Könnyebb így beszélnie, hogy Diana nem szakítja félbe és egy rossz szót se szól közben, csupán csak türelmesen végighallgatja, minden egyes mondandóját, majd végül Marcus be is fejezi a szöveget és valami bókfélét is próbál kibökni, de hát most már nincs mit tenni, érzi, hogy ezt elszúrja, de talán idővel majd megbékél Diana, ha pedig nem, hát akkor sajnos bele fog törődni, de ő megpróbálkozik még rendbe tenni vele a dolgokat.*
- Igen, tudom... sajnos ez időnként előfordul, régen is előfordult, hogy kikeltem magamból. Nem tudom, hogy miért. *húzza el kissé a száját, hiszen ez tényleg így van, olykor megváltozik és a kedves, aranyos fiú eltűnik és egy bunkó, de sokkal komolyabb és érettebb felfogású egyén veszi át a helyét. Inkább csak bólint arra, hogy mi az, ami nem jó, tehát megbántani valakit, mert ez bizony így van, de most nem mond mást, csak akkor néz ismét a szép szemekbe, amikor hallja, hogy már nem annyira haragszik rá a szöszi, azaz most már zöldike. Elmosolyodik, de csak aprón és szóba kerül a haja is, amely ezek szerint nem tetszik Dianának.*
- Szerintem is a kék jobb lett volna, de ez se vészes, meg lehet szokni. *most már valamennyire lazább, bár a feszültséget még mindig érzi, nem fogja elvárni azt, hogy a másik megölelgesse és minden olyan legyen, mint régen... *
- Hát nem. Ez így igaz. *bólint rá arra, hogy most már nem mondhatják rá, hogy szőke, bár Marcus se a külsőre gondolt, hiszen a szőke szín jobban állt neki, de most nem mondd semmit, csak kedvesen mosolyog még mindig, majd a kérdést meghallva egy pillanatra a plafonra szegezi tekintetét, majd pár másodperc elteltével ismét a lány kékségeit fürkészi.*
- Még mindig Isabella aggaszt. Nagyon régóta nem láttam és nem értem, hogy miért van ez. Azt hiszem, hogy hasonlót érzek, mint amit te éreztél múltkor, amikor összevesztünk. Nem tudom, hogy miért ilyen velem, amikor soha nem bántottam meg, én mindig szerettem és ott voltam neki, ha kellettem... erre meg csak szó nélkül elhagyott, azt se tudom mi van vele és ez tényleg fáj. *végül megfordul és csak leül arra a kanapéra, könyökeivel combjaira támaszkodik és össze is kulcsolja kezeit, melyre most feje kerül és csak néz le a padlóra, a nagy semmire.*
- Én először voltam szerelmes, ő volt az első barátnőm, őt csókoltam először és... és tényleg fáj, itt bent. *mutat a szívére, majd halkan sóhajt és inkább hátradől, beletúr kócos tincseibe, majd végül a lányra mosolyog, de ez nem boldog mosoly, inkább szomorú.*
- Mindegy, hagyjuk, már nagyjából túl vagyok rajta... *hazudja, hiszen láthatóan nincs túl, de most mégis mit mondhatna?*
Vissza az elejére Go down
Diana Gray
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 2402
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 25

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Jan. 08 2011, 17:41

* Bizony megvárja míg végig mondja a srác amit szeretne. Nem egy közbe vágó típus, na meg ha már össze szedte a másik a gondolatait akkor megtiszteli azzal hogy meghallgatja legalább is eben a helyzetben mindenképp. Ő nem érti hogy miért változik meg a fiú vagy épp miért kell ki magából s ezzel úgy tűnik nincs egyedül. A hajszín is szóba kerül ami nem is csoda hiszen nem fest valami helyesen a zöldike.*
- Igazából én nem akarok hozzá szokni. A szőke jobb volt még ha annak is neveznek. Szeretnék valamit megkérdezi mert senki nem adott rá értelmes választ.* Néz a másik barna szemeibe s egy is remény csillan kék szemeibe.*
- Mit értettél az alatt hogy túl szőke?* Pillog kíváncsian s arcán is látszik mennyire érdekli a válasz. Ezt nem sikerült neki megfejteni azóta sem és hát ha most sikerül. Ha már a fiú mondta rá akkor oka is volt.*
- Csak mert azt mondta az egyik barátom hogy ez egy jelző vagy mi a szösz* Valóban a hajszíne már nem az, bár belülről nem sokat változott ez a leányzó. Így kell őt szeretni vagy éppen nem. Arra is rákérdez hogy mi bántotta mely kiváltotta a fiúból a kikelést s még mindig Is.*
- Oh a szerelem nagyon tud fájni.* Lépdel oda a másikhoz aki már ül s mivel talán ma nem fogja megbántani így bizalmat szavaz neki. Persze tévedhet is, de az esélyt meg kell adni mindenkinek még egyszer ha úgy alakul. Le is térdel a földre s két lábára helyezkedik. Úgy nézi a másikra fel.*
- Talán csak időre van szüksége bár nem tudom mi lehet vele. Én sem láttam már nagyon régóta* Jegyzi meg elgondolkodva mert valóban nem látta a leányzót bár soha nem kedvelte. Látja a szomorkás mosolyt ami nem valami szép a fiú arcán. Ajkát elhúzza mert tisztán látszik Marcuson hogy azért annyira túl még nincs rajta. Nem tudja hogy mivel tudná feldobni a másikat hogy jobb kedve legyen.*
- A lényeg, hogy próbálkozol túl lenni* Egy apró mosoly jelenik meg az arcán s egy röpke pillanatra oldalra is néz majd ismét a fiú arcán állapodik meg tekintette.*
- Talán tényleg nem akar veled találkozni csak nem akarta megmondani s úgy gondolja hogy ha nem találkoztok vagy nem tudod elérni akkor veszed a lapot hogy vége. Igazából nem tudom hogy mi játszódhat le valakinek a fejében ilyen helyzetben* Ő még nem volt ilyen cipőben így tanácsot sem tud adni pedig szeretne. Egy mosoly szélesedik ki arcán mert valami az eszébe jutott.*
- Lehet csak egy kis szórakozás hiányzik ahhoz hogy jobb kedved legyen.* Először csak az egyik kezét teszi a fiú combjára majd a másikat is s szépen fel áll. Hát máshogy is feltudott volna de az elég bénán nézett volna ki. Persze ha a fiú már nincs ott akkor ezt nem tudja megtenni.*
- Na velem tartasz? Nézünk valami szórakozást* Arca felragyog mert hát egy kis móka senkinek nem árt. Azt még nem tudja hogy hol fognak kikötni vagy a másik vele megye egyáltalán.*
- Mihez lenne kedved?* teszi fel a kérdést ha a másik vele tart.*
Vissza az elejére Go down
Marcus Mccannt
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 335
Csatlakozás : 2010. Jun. 16.
Kor : 25
Üzenet : Tudod, mindenkinek van egy-két sebe, amit nem akar felszakítani.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Jan. 08 2011, 17:56

*Úgy tűnik, hogy Marcus mindent elmondott, amit szeretett volna és inkább hagyja tovább terelődni a témát, nem visszatérve a legutóbbi találkozásukra, így a zöld hajszín kerül terítékre, mely egyiküknek se tetszik, de Marcus most egy rossz szót se szól.*
- Szerintem is jobb. *bólint rá, majd amikor meghallja azt, hogy egy kérdést szeretnének neki feltenni, kíváncsivá válik a tekintete.*
- Nocsak, és mi lenne az? *pillanatok múlva kiderül és barna szemei egy cseppet el is kerekednek. Na igen, ez egy remek kérdés, amelyre egyértelmű a válasz, csak azt nem tudja, hogy miképp is mondja el a másiknak, aki ezek szerint már megkérdezte eddig valakitől, de az se válaszolt neki teljesen. Nyel egy aprót, hiszen most úgy kéne elmondania neki, hogy őszinte legyen, de mégse bántsa meg.*
- Hát izé... igen, ez valóban egy jelző. *eltekint más felé, majd vissza a lány szemeibe.*
- Néha értetlen tudsz lenni és butaságokat mondani, illetve kérdezni. Ezekre szokták azt mondani, hogy szőke, mert legtöbbször az eredetileg szőke hajú lányokra jellemző mindez. *reméli, hogy teljes választ kapott Diana, így hát inkább csak le is ül a kanapéra, majd mesélni kezd és bizony, még mindig Is a hunyó az egész felett. *
- Te voltál már valaha szerelmes? *néz fel a lányra, hiszen ha ő azt mondja, hogy ez nagyon fájó lehet, biztosan érezte már. Kissé meglepődik azon, amikor combjára kerülnek a kicsinyke kezek, de nem érti félre, inkább csak elmosolyodik és a másik szemeibe tekint ismét, miközben hallgatja szavait.*
- Senki se látta egy jó ideje, legalábbis azok közül, akiket eddig kérdeztem. *sóhajt fel egy cseppet, majd amikor hallja az elméletet, mi szerint így akarta Isabella lekoptatni, picit felvonja a szemöldökét. *
- De hát, miért akarna ilyet? Én... én tényleg soha nem bántottam meg, nem tettem vele semmi rosszat. *hajtja le fejét, így hosszú tincsei most előre lendülnek, de nem akar annyira szerencsétlennek tűnni, így megrázza kissé buksiját, majd ismét a másikra tekint.*
- Szórakozás? *kérdez végül vissza az ötletet hallva, majd megvárja, amíg a másik felkel és ez után kérdőn pillant rá.*
- De... mégis hová szeretnél menni? *teszi fel értetlenül a kérdést, de végül felkel, majd a másikhoz lépked.*
- Persze, szívesen veled megyek, nagyon ráérek és nem tudom, hogy mihez... amihez neked. Úgy is nekem kell kiengesztelnelek. *mosolyodik el végül, tehát így Dianára bízva a döntést. A lány most azt talál ki, amit csak szeretne, tényleg Marcus rá fogja bízni és vele tart, bármennyire is elvetemült az az ötlet.*

//fagy//

Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 16:39

*A mai napja nem telt túl érdekesen, inkább csak tanulgatott, azaz pontosabban átnézte a jegyzeteit, most pedig már a bagolyház környékén jár ez a fiatal albinó lány, kívételesen egyedül, Kiara most nem kísérte el. Egy levelet készül feladni a szüleinek, beszámolva az iskolában történtekről és ezt hamar meg is ejti, a bagoly elrepül vele, Mordana pedig egy ideig még figyeli az állat útját, végül pedig lefelé halad újból a lépcsőn, egészen addig, amíg az ismerős, rejtett ajtó előtt meg nem áll és furcsa gondolat keríti hatalmába, az emlékek, amelyeket Mordreddel itt töltöttek. Egy ideje már nem látta a fiút, de hát nem is aggódik, tudja, hogy sok dolga van, így csak inkább besétál az említett helységbe, majd körbe is sétál benne. Nem keres igazán semmit, csupán csak ráérősen sétál körbe, kíváncsian megnézve bizonyos tárgyakat. Egyébként ma egy fekete hosszú nadrág van rajta, egy szintén fekete színű, hosszú ujjú pólóval, melynek V kivágása kiemeli a szép, hófehér dekoltázst, na meg a lány nyakában lévő vörös színű kristályt is, amit még kedvesétől kapott. Haja kibontva, egyenesen omlik végig a hátán, a vörös szemek körül pedig szép, fekete smink díszeleg, mely bár diszkrét, mégis tökéletesen kiemeli a lányka arcát és szemei csillogását.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 16:49

*Nem mondhatni, hogy túlságosan jó állapotban van a fiú, hiszen a közelmúltban jó pár dolog történt ami nem tetszik neki. A vámpíros dolog, amiért most aggódhat, hiszen az a név még mindig nincs meg, majd a fogadós Story amiről minél előbb szeretne beszámolni Mordananak, eléggé elrontotta a kedvét.*~francnak kell megfordulnom ilyen helyeken~*korholja kicsit magát, miközben próbálja kicselezni a lépcsőket, és szerencsére botlás nélkül sikerül is feljebb jutnia. Mellette most is ott van, a famulusa, aki nyugodt tekintettel figyeli a gazdáját, miközben halad mellette, de a fiú miközben egyre feljebb és feljebb ér, még éppen látja, ahogy valaki bemegy azon a nehezen észre vehető ajtón, s bizony abból amit lát elég könnyen rá ismerhet Mordanara, hiszen még egy ilyen különleges lány nincs mit ő. Persze ő a külső és belső tulajdonságokra is gondol. Egy pillanatra megáll a lépcsőn, miközben agyába vészesen beindulnak a fogas kerekek, végül pár percnyi gondolkozás után, neki lendül majd halkan ő is benyit , s egy mosollyal az arcán konstatálja, hogy bizony jól látta az előbb, ki is van ott. Csupán csak halk léptekkel közelebb megy hozzá, s ha minden igaz pontosan a bal oldalán fog megjelenni, egy pillanatig, csak ő is figyelve a szobában lévő tárgyakat, majd a lányhoz hajolva, egy puszit is ad az arcára.*
-Szia hercegnőm.. hiányoztál*mondja egy félmosollyal, miközben teljesen felé fordul , s Samael is megejt egy morranást , miközben leheveredik a lány lábához, a fiú viszont tovább folytatja.*
-Úgy tűnik ez a hely semmit se változott... Hogy vagy?*kérdezi, egy félmosollyal, de azért nem tudja elrejteni, hogy valami baja van. Amúgy egy fekete bőrnadrágot, valamint hasonló árnyalatú pulóvert visel aminek nyakrésze, teljesen be is fedi a nyakát.*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 16:56

*Nem látta, hogy esetleg valaki észrevette, hogy hová is jött, főleg nem azt, hogy az illető fiú Mordred, aki pillanatok múlva már be is nyit az ajtón, így a vörös szemek kíváncsian figyelik meg a közeledő alakot, kinek láttán rögtön boldog csillogás jelenik meg szemeiben, majd már mosolyog is, miközben figyeli a felé haladó alakot és nemsokára már érzi is a puszit az arcán, mely kissé meglepő, de most nem tulajdonít ennek túl nagy fontosságot. *
- Szia Mordred, te még mennyire nekem. *fordul felé, majd már nem is vár tovább, hanem átöleli a fiút és egy lágy csókot lehel ajkaira, miközben szemeit is lecsukja idő közben, addig nem is figyelve igazán a famulusra, hiszen a fiú az első. Amikor elválnak, csak még egy apró puszit is ad a fiú ajkára, majd végül végigsimít Samael fején is.*
- Szia rosszcsont! *köszönti az állatot is, majd végül bólint a megjegyzésre, mi szerint ez a hely ugyanúgy néz ki, mint régen, na de közben hallja az érdeklődő kérdést is és csak egyszerűen vállat von.*
- Jól, igazából most kívételesen unalmasan teltek a napjaim, semmi izgalmas nem történt. Na és veled? Jó újra látni. *bújik fejével a fiú nyakához, beszívva a kellemes illatot, de nem igazítva el a pulcsit, inkább most csak az ölelés a célja, nem pedig a kényeztetés.*
- Hogy-hogy erre jártál? *érdeklődik kedvesen, fejét még mindig a fiú vállára hajtva, miközben kezeivel gyengéden cirógatja Mordred mellkasát és derekát, ahol éppen éri.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 17:12

*Sikeresen megérkezik, s a lány látványára már ő is elmosolyodik, hiszen ez a hűvösnek kinéző leányzó mindig tud melegséget kellteni ott bent, az amúgy is hideg lelkületű fiúban. Na igen ahogy így nézi, egy pillanatig nem is tudná elképzelni, hogy élhetne a lány nélkül. Nemsokára egy puszit is kap az albínó, amire egy ölelés, és csók a válasz, amit a fiú boldogan viszonoz is, átkarolva Mordana derekát.*
-Te nekem jobban.*vigyorodik el, s mondjuk tényleg nem volt olyan nap, amikor ne gondolt volna rá, mi van a lánnyal, s mióta ezek a dolgok történtek szó szerint majdnem mindig körülötte forgott az agya. Na de kezei csak finoman simogatják a másik hátát, miközben egy egy hajtincsel is eljátszadozik. Samael a simításra viszont furamód kedves dolgot tesz, mégpedig megnyalja a lány kezét. Nem nagyon szokott ilyesmit tenni, tehát Mordana valahol megszelidítette őt is. Miután ezzel megvan csak elfekszik a lányka lába mellett, a fiú pedig nyugodt tekintettel hallgatja végig a szavait.*
-Jó neked...... nekem ritka rossz napjaim voltak.. több dolog is történt.*húzza el a száját, de azért nem annyira rossz kedvű ám , hogy ne ölelné tovább a leányzót, és adna még egy puszit az ajkaira.*
-Igazából járt az agyam, és őrjáraton voltam. Aztán láttalak hogy bejöttél, innen pedig szerintem érthető, hogy miért is vagyok most itt.*mosolyodik el, majd végül egy kicsit komolyabb pillantást vet, és enged picit a lányon. Elvégre válaszolnia kell a kérdésre, s ő meg is teszi.*
-Szóval elég rossz napjaim is voltam, több okból is. Nemrégen Pyromágián találkoztam a Corivan csajjal. Még mindig olyan mint régen, azt hiszem nem volt túl kellemes beszélgetésünk, ráadásul az a kis fruska Fenrif proffal jár. Mondjuk ezen még könnyedén túltettem magam. Aztán tegnap történt valami, .... ami nagyon nem tetszett, neked se fog.*figyelmezteti, hiszen már tudja, ő is így lenne vele, de hát el kell mondania..*
-Este össze futottam azzal a görög lánnyal tudod Sairus Ex barátja..... a csaj ittas volt, és hát furán viselkedett....Gondoltam ha már ott vagyok hazaküldöm vagy vissza juttatom a kastélyba, erre szájon puszilt...... Majdnem lesmárolt egy csaj, akivel kölcsönösen nem bírjuk egymást érted?*kissé el is húzza a száját miközben beszél, bár hogy az emlékek, vagy Mordana reakciója miatt, az már jó kérdés, de lehet az is hogy kicsit ez kicsit az... Egyenlőre nem mond többet, pedig még lenne mit , de sejti, hogy ebből baj lesz.*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 17:29

*A leányzó édes csókja viszonzásra talál, mint mindig, hiszen ez így van rendjén egy párkapcsolatban, így még egy hosszabb ideig ölelgetik egymást és Mordana nem is óhajt igazán eltávolodni a fiútól, hiszen csak vele ilyen, ezzel Mordred is teljes mértékben tisztában van. Na de a famulus is kap egy simítást és Mordana legnagyobb meglepetésére ő pedig egy kis nyalást, amire pislog párat, de azért rámosolyog a párducra, jelezve, hogy pozitívan érintette eme megnyilvánulása. Mindenesetre ahogy hallja, a fiúnak nem voltam valami jó napjai, de azért viszonozza a kapott puszit, majd már meg is szólal.*
- Mesélj el mindent, annyi időre talán visszatarthatlak az őrjárat folytatásától. *mosolyog rá kedvesen és már halgajta is a történetet, először kezdve a pyromágia órával és Lilith-el, akiről tudja ám a lány is, hogy nincs jóban kedvesével, bár az ok az számára még nem teljesen világos, mindenesetre ez Mordred dolga, nem rá tartozik. Amikor viszont hallja, hogy az egyik magiszterrel jár a lány, pislog is párat meglepetten.*
- Az én magiszteremmel? Ez most komoly? Én... én nem gondoltam volna. Az tény, hogy Mr. Fenris fiatal és tényleg nem csúnya férfi, de hogy egy diákkal járjon... mondjuk sejthető volt, hogy van valami, mert amikor Lilith meghalt, hála Charles-nak, ki volt készülve. Tudom, mert jártam akkor nála a tanársegédség miatt, de ezt mégse hittem volna, szóval hogy ennyire szeretik egymást. *gondolkodik el hangosan, de azért a fiú szemébe néz végül.*
- De téged ez miért zavar? A magiszter elég idős már, tudja, hogy mit akar. Na meg, tényleg nem annyira öreg ám hozzánk képest, egyszerűen csak a hatalma nagy. *von vállat, Mordanat láthatóan nem hatja meg a dolog, ellentétben valószínűleg sok mással. Mindenesetre amikor tovább folyik a beszélgetés, hamar szóba kerül egy másik lány is.*
- Tehát Hecatevel... hallottam Sairustól, hogy mit tett. Kegyetlenebb, mint hittem volna, az a lány nem érdemelte meg... *gondolkodik el, hiszen kedvesnek ismerte meg, na de Mordred nemsokára tovább beszél és Mordana hirtelen fagy le és sötétül el pillantása, amikor hallja, hogy mi történt. Az előző szavai rögtön átértékelődnek gondolataiban és halkan sziszegi is a további szavakat.*
- Annál többet érdemel... *láthatóan dühös és nemsokára ki is bontakozik a fiú öleléséből és a csók említése tesz rá még egy lapáttal.*
- Hogy mi? Ezt nem mondhatod komolyan Mordred! *még halkan kérdezi ezen szavakat, pedig szíve egyre gyorsabban dobog és mintha valami kezdene kitőrni belőle.*
- És te még csak nem is ellenkeztél ellene??? *lép hátrébb, de szavai most már keményen hangzanak, hiszen Mordred bár szájat húz, de nem úgy mesélte el mindezt, mintha olyan borzasztóan élte volna meg azt a pillanatot.*
- És legalább vissza is kísérted, mint egy igazi úriember? *kérdi kíváncsian, miközben a zongora szélében támaszkodik meg, ez most picit sok volt neki és nem is tudja hirtelen hogy kezelni a dolgot, egyszerűen próbál kicsit lenyugodni, de ez nem valami egyszerű. Mi az, hogy az ő kedvesét más puszilgatja? Na nem, erre nem kapott senki se engedélyt és Mordred se, hogy ilyet tehet. *
- Azt hiszem, hogy mindent el kell mesélned, méghozzá most és ajánlom, hogy gyorsan... *szólal még végül, jéghideg tekintetével pedig a fiút nézi. Így még soha nem láthatta Mordred, még egyszer se nézett rá ilyen ridegen az albinó, de most sikerült ezt kihozni belőle, láthatóan rettenetesen dühös is rá a lány.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 17:51

*A beszélgetés elkezdődött, és úgy tűnik Mordred is rávette magát, hogy elmondjon mindent a lánynak, s ahhoz képest, hogy nem tett semmit azért óriási bűntudatot érez. Úgy tűnik ő már csak ilyen néha magát se érti.*
-Igazából nincs is kedvem őrjáratozni.*mondja egy szolid mosollyal, jelezve, hogy a lánnyal sokkal szívesebben van, s bizony bele is kezd a mesélésbe, kezdve Lilithel. A kérdésre csak lassan bólint.*
-Hát, ha más Pyromágia tanár nincs az iskolába vagy egy ikertestvére a proffnak akkor vele. És akkor te többet is tudtál mint én , tényleg fura mondjuk nem is foglalkozok annyira vele, bár meglepett.*mondja kicsit komolyabb hangon, a kérdésre pedig csak megrántja a vállát.*
-Nem zavar, egyszerűen csak furcsa volt semmi több.*magyarázza röviden, majd nemsokára rátér a Hecate-s dologra is. Mordana szavaira csak komoly tekintettel felel.*
-Igazából annyira nem érdekel, hogy egy tiltott átkot használt ellene, én is helybe hagytam kétszer talán vagy lehet többször is, bár tény hogy azért azt nem használnám. Nem akarok bajba kerülni, de annyira nem zavar. Most Sairus legalább ismét rájött, hogy mekkora pancser, szóval az ő bukásának viszont örülök.*vallja be, hiszen ő még mindig utálja azért, amit anno Mordanaval tett. Lehet hogy még jobban is mint maga az albínó. Na de végül elér a hír tetőpontjához, amit nagyon nem szívesen mond el, de ha egyszer megígérte, hogy nem fog hazudni, elmondja. A lány reakciója viszont nem lepi meg, még ha rosszul is esik neki, főleg, hogy ő soha nem akart volna ilyet tenni*
-Lehet, de így is már elég balhém van vele, nem akarok össze akaszkodni a magiszteremmel, így is már elég forró a talaj...*mondja komor hangon, engedve, hogy a másik kibontakozzon, és kissé meglepett tekintettel is figyeli Mordanat, a kérdésre viszont mintha le esne az álla.*
-Ilyet meg hogy a fenébe gondolhatsz? Na persze majd hagyni fogom, amikor téged szeretlek. Nem nem akartam hagyni, csak tudod elég nehéz ellenkezni, ha valami váratlanul történik és még ellépni se tudsz.....*magyarázza kissé megcsóválva a fejét. Azt hitte, hogy egyértelmű hogy ő nem akarta, de úgy tűnik nem, a kérdésre viszont egy pillanatra ő is elkomorodik.*
-A kikötőig. Közbe legalább volt időm elmondani neki a magamét... de hidd el, hogy a fene se akarja hogy más puszilgasson, szerinted ez nekem olyan rohadt jó élmény volt?*kérdez vissza, komoly arccal, amin látszik, hogy tényleg komolyan beszél, de úgy tűnik Mordana tudni akarja az egészet, így aztán Mordred csak felsóhajt, majd vissza néz a másik szemeibe, jelezve, hogy lehet ezzel mást megijeszt a lány de őt nem.*
-Lent voltam Mystralban, gondoltam iszok valamit. Volt min gondolkodnom, nem volt szabad asztal aztán ott akadtam belé. Nem volt nehéz észre venni hogy volt benne, mert túlságosan barátságos volt. Aztán mondtam hogy haza kéne mennie, de táncolni akart. Én nem akkor akart lekapni, ezután pedig tulajdon képen már annyiból állt, hogy vissza jöttünk a kikötőig, útközbe remélhetőleg eléggé felvilágosítottam, hogy nem érdekel, utána meg mindenki ment a maga dolgára...*miután befejezi a történetet, közelebb lép a lányhoz, majd komolyan a szemeibe néz, miközben kezével a másikét keresi.*
-Szerinted , ha nem így lenne, akkor elmondanám neked? Vagy akkor szerinted miért vagyok veled őszínte? Senki más nem érdekel, amit meg csinált én akartam a legkevésbé elhiheted...*mondja valamivel lágyabb hangon, bár van egy olyan érzése, hogy a lány ezután még idegesebb lesz. Eléggé ismeri már.*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 18:04

*A Lilith-el és a magiszterével való kapcsolatot lezártnak tekinti, nem érdemel igazán több szót ez az egész, így hát hamarosan tovább is lépnek, méghozzá egy olyan elsős lány felé, aki egyre jobban idegesíti ezt a párost, hiába is nem akarja, de Mordana bögyében van, nem is kicsit. Szóval most csak tudakolózik, hogy mi is történt pontosan, de előtte még azért Sairus tettét is kitárgyalják.*
- Hát igen, sikeresen elrontotta az életét, de engem is hidegen hagy, hogy mi van vele. *mosolyodik el kissé, majd hamarosan megtudja, hogy Hecate megpuszilta az ő kedvesét, méghozzá azokat a kívánatos ajkakat, így természetes, hogy mindezt nem veszi jó néven.*
- Majd megleckéztetem én! *jelenti ki határozottan és biztos lehet benne Hecate, hogy pórul fog járni, ugyanis ezt nem fogja neki megbocsátani ez az albinó lány, de még Mordredet se tudja hová tenni, így kérdez is természetesen.*
- Ki tudja, elég sűrűn bántottad már, lehet, hogy ez tetszik neki... *és természetes, hogy féltékeny, már hogy a fenébe ne lenne az. Mindenesetre az is kiderül, hogy a kikötőig elkísérte a fiú, majd közben elvileg ki is osztotta, de hogy ebből mi igaz és mi nem, azt már Mordana se tudja.*
- Helyben kellett volna hagynod és ott, hogy valaki más megszívassa, nem pedig még visszakísérgetned! Azt érdemelte volna vagy belelökni egy csoport öreg részeg kezébe, hogy szétszedjék és eljátszadozzanak vele kedvükre. Akkor talán felfogta volna, hogy mit tett. *hallhatóan nagyon ideges, már ezernyi gondolat megfordult a fejében, hogy miképpen is csinálhatná ki azt a lányt. Jelen pillanatban semmi más se érdekli, csak az, hogy szenvedjen az a szerencsétlen, viszont ő mindent tudni akar, tényleg mindent, de sajnos sokkal több információval Mordred most már nem tud szolgálni, de hamarosan Mordana elé sétál, majd megfogja a lányka hideg kezét, aki csak dühösen a másik szemeibe tekint.*
- És most mit vársz tőlem? Mit mondjak neked minderre? Fogadjam örömmel ezt a hírt, hogy még segítettél is neki? Nem Mordred, ez most nagyon rosszul érintett... *kezét ki is húzza a másik kezéből, de mivel mögötte a zongora, így hátrébb már nem tud lépni.*
- Én nekem ezt még át kell gondolnom. Azt hittem, hogy közöttünk soha, semmi gond se lehet, de tőled is meglepő, hogy ezek után segítettél neki. Sajnálom, de... de nekem idő kell, amíg ezt feldolgozom. *néz bele a másik szemeibe, jelezve, hogy most ne várjon csókot, át kell gondolnia és értékelnie ezt az egész kapcsolatot.*
- Lehet, hogy inkább hazautazok egy időre. *fordítja el kissé a fejét, hiszen bár azt írta a szüleinek, hogy minden rendben van, most nem bírná ki, hogyha minden nap látná Mordredet, ezek után nem és félő lenne, hogy csak még jobban összevesznének, tényleg át kell gondolnia most mindent.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 18:25

*A szavakra csak megrántja a vállát, örül annak hogy Sairus pórul járt, de most sajnos van egy olyan dolog is amit el kell mondania, aminek nem fog örülni a lány. HÁt igen a fiú gondolta is, hogy nem fog örülni neki, amit el is hisz. A szavakra csak bólint, bár kissé már feszült ez rajta is látszik.*
-Tedd meg nyugodtan, hidd el hogy hidegen hagy..*vág vissza, miközben kezeit, kissé már feszültebben fűzi össze maga előtt, és hallgatja a lány szavait, a bántásos dologra viszont hirtelen remegnek meg az arcizmai.*
-Ne gondolj túl dolgokat, be volt töltve ennyi, amúgy nem hinném hogy élvezi amit kapott tőlem...*morog kissé maga elé, majd a következőre látszólag benne is elpattan valami, szeme is megvillan ahogy a másikra néz. Hangja hűvös marad, nem emeli fel Mordanaval szembe, de érezhető, hogy most valami olyat fog kimondani, amit már régóta tartott magába.*
-Persze, könnyű rám kenni mindent, meg utólag tanácsokat osztogatni, bezzeg ha most azzal jönnék, hogy te miért nem bántál el Sairussal azután amit veled tett, és hogy miért futsz vele attól függetlenül össze, amikor téged szó szerint majdnem megerőszakolt...? Ezzel szembe a múltkor is rám voltál kiakadva mert kérdezősködni mertem, mintha közöm nem lett volna hozzá, ha pedig őszínte vagyok az a baj, most mit vársz , hogy hazudjak? Mert ha igen akkor megteszem, csak azt nem tudom hogy akkor mi értelme volt annak, hogy megesküdtem rá, hogy nem hallgatok el semmit, és csak téged szeretlek..*mondja s beszéd közbe egy pillanatra mintha megremegne az arca. Meg is akarja fogni a kezét, de a lány úgy tűnik kihúzza.*
-Nem azt várom, hogy fogadd örömmel, és bocsánatot is kérek, csak tudod azt nem tartom helyesnek, hogy engem állítasz be hibásként, egy olyan dologért, amiért rohadtul nem vagyok felelős, és mert észre se veszed, tisztellek és szeretlek annyira, hogy nem akarok előtted hazudni...*mondja, majd hirtelen megrázza a fejét, mintha még valamit akarna mondani, de aztán úgy tűnik mégse jön ki semmi a száján. A lány szavaira viszont most már őszíntén meglepődik*
-Hogy mi? Ezt nem gondolhatod komolyan, úgy beszélsz mintha meg csaltalak volna...*néz rá s szemén mintha most látszódna a félelem is, amikor a lány pedig bejelenti hogy hazamegy, a fiú arca egy pillanatra kissé eltorzul, majd lehunyja a szemét, és lassan sétálni kezd fel s alá, láthatóan nem tetszik neki.*
-Rendben.. ha ezt szeretnéd, úgy se tarthatlak vissza... De én is lehetnék ugyan ilyen féltékeny...... de inkább nem is mondtam semmit...*mondja komoly hangon, hiszen most már tényleg nem tudja mi történik.*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 18:35

*Úgy tűnik, hogy kissé megváltozik mindkettejük hangvétele, hiszen természetes, hogy Mordana nem örül a dolognak, de ő most csak magára tud gondolni, ilyen, ezen nehéz változtatni. Mindenesetre csak hallgatja a fiú szavait és hirtelen jön ismét elő Sairus, így csak pislog párat most ő meglepetten, hogy ismételten vele jön elő Mordred.*
- Te teljesen megőrültél, Sairus iránt nem érzek semmit, egyáltalán semmit. Mégis hogy gondolhatsz olyat, hogy esetleg mégis? *kérdezi meg ő is dühösen, majd amikor az összefutásra kerül a sor, csak halkan felsóhajt.*
- Mégis mit tehetnék? Hagyjam helyben mindig, amikor látom? Te se teszed ezt másokkal, mondjuk azzal a Corivannal is normálisan elbeszélgetsz, akkor most mégis hogy van ez? *kérdezi meg kissé ő is komorabban, az esküs részre pedig már fejét is megcsóválja.*
- Soha nem kértem, hogy hazudj, tehát ne is fogj rám ilyesmit, ezt még most mondom Mordred, mert nem állok jót magamért. *ha vérig sértik egymást, attól nem lesz jobb semmi, tehát még most jött a figyelmeztetés, hogy fogja vissza magát a fiú, mert ha nem teszi, ki tudja, hogy mi fog itt történni. Na de a kéz kibújik az erős kéz közül, majd úgy hallgatja a továbbiakat.*
- Ne érts félre, én örülök, hogy elmondtad, de attól még fáj, mert igen, ez tényleg olyan, mintha megcsaltál volna, legalábbis én így érzem és ezért fáj annyira. *böki ki végül, majd figyeli a fiú mászkálását, aki ismét Sairussal jön és ez már sok lesz a lánynak, hirtelen lép oda a fiúhoz, majd kapja el erősen a kezét, hogy maga felé fordíthassa.*
- De mondd csak, gyerünk, mondd el mindazt, ami benned van drágám! Egyszer ki kell jönnie, akkor jöjjön ki most, nem tartalak vissza. *kissé meg is szorítja Mordred kezét, hogy érezze csak, hogy komolyan beszél. Itt a lehetőség, nyugodtan kitálalhat...*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   

Vissza az elejére Go down
 
A rejtett padlástér
Vissza az elejére 
2 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 8 ... 14  Next
 Similar topics
-
» Fegyverek leírása // Ára és a Vásárláshoz tartozó szabályzatok
» A Naruto Gundan Története - Itt Járunk Most!
» Rejtett szoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Fellegtorony-
Ugrás: