Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 A rejtett padlástér

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Feb. 21 2013, 22:59

//NRT: Roxane és Nath – 2013.02.21.//


*Azt hiszem, hogy nem ártana beszereznem néhány kacatot és ha már amúgy is a kastély falai között vagyok már egy ideje, akkor miért ne nézhetnék fel a padlásra? Természetesen nem tartana sokáig magamnak létrehoznom néhány tárgyat, de most jobb szeretnék csak puszta kézzel felkapni néhány dolgot és eltenni, méghozzá az oldalamnál lévő fekete válltáskába, amely egyébként már meg van pakolva, de ez kívülről nem látszik és mivel testem nagyon is izmos, úgy hozom, mintha csak pihékkel pakoltam volna tele. A jól ismert úton haladok felfelé a fellegtorony irányába, majd még időben letérve húzom meg kissé a gyertyatartót, aminek hatására a fal mozdul, én pedig már be is lépek a számomra már oly régóta ismert helységbe. Lábaimon fekete nadrág van, szintén fekete színű sportcipővel, felül pedig egy fekete, rövid ujjú ing, melynek felső két gombja ki van gombolva, a felkaromnál pedig elég erősen tapad rám az anyag, így emelve ki izomzatomat. Hajam kissé kócos, arcom borostás, de fekete szemeim kíváncsian csillannak meg, ahogy kiszúrom az ismeretlen lányt az egyik kanapén.*
- Hmm, nem hittem volna, hogy lesz itt valaki rajtam kívül. *jelzem is már szavaimmal itt léptemet, így egyszerűen egy asztalra dobom le a táskámat, majd ha már itt vagyok, nem leszek olyan bunkó, hogy ne mutatkozzam be neki. Fiatalnak tűnik, bár ez az erős rúzs… remélem, hogy nem valami csitrivel futottam össze, ahhoz valahogy most nincs idegzetem.*
- Ha már így összetalálkoztunk, akkor illik bemutatkoznom. Nathaniel Cornwlade vagyok, az Inflatus házból! *nyújtom is felé jobb kezem, amit ha elfogad, akkor finoman megrázom vékony kacsóját, összetörni azért nem szeretném, de vérfarkas vérem időnként túllő az akaratomon. Ahogy odalépek hozzá és megteszem ezt a gesztust, akaratlanul is tekintetem a rajz felé szegeződik, így mosolyodom el most először, és már nem is titkolom érdeklődésemet.*
- Szereted a farkasokat? Az én famulusom az. ~ Na meg én magam is. ~ *de ezt nem kell tudnia, még a végén megijednek és sikítva rohanna ki a szobából. Na persze annak is meglenne az előnye, egyedül, nyugodtan lehetnék, de néha nekem se árt a társaság, tehát ha esetleg ő is szeretne dumálni egy kicsit, megteheti, ha jelzi felém, ha nem, akkor minden bizonnyal hátat fordítva neki kezdek el nézelődni az apró kacatok között, és egy kisebb, törött szobrot felvéve már kezeimbe is forgatom, mintha azt vizsgálnám, hogy jó lesz-e a célra, aminek szánom. *

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Roxane Alexis Delacroix
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 25
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Jegelt karakter
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Feb. 22 2013, 20:28

//NRT: Roxane és Nath – 2013.02.21.//

* Sikeresen befejeztem a rendezkedést, ezért ügy döntök, hogy elindulok felfedezni az iskolát. Pontosabban csak szeretnék keresni egy békés helyet, ahol alkothatok. Izgatottan indulok útnak, nem tudom, hogy merre megyek, vagy, hogy pontosan hol vagyok, de mikor egy csigalépcsőt látok rögtön arra indulok. Nem tudok, hogy hova vezet ez a lépcső, de még azt sem hogy milyen hosszú, de nagyjából a felénél egy rést pillantok meg a falon. Minden próbálkozásom ellenére nem nyílik, majd végül egy hirtelen elhatározás alapján, meghúzom a fáklyatartót, aminek hatására a fal megmozdul én pedig egy rejtett terembe kerülök. Érdeklődve nézek körül, de a festmény-állványon kívül semmi érdemlegeset nem találok. Leülök a kanapéra, majd előkeresem füzetemet és egy ceruzát és rajzolni kezdek. Nem tudom, hogy mióta vagyok itt, a farkasom már majdnem elkészült. Hirtelen hangokat hallok, gyorsan felpillantok, és úgy tűnik, hogy egy srác is ezt a helyet választja. Szavait hallva csak elmosolyodom, nem tudhatja előre, hogy ki lesz itt rajta kívül.*
- Én sem gondoltam volna. *motyogom az orrom alatt az idegennek, de nem nézek fel, szeretném befejezni a rajzomat. Sajnos ez nem sikerül, mivel már hallom is a fiú bemutatkozását, én pedig magam mellé dobom a füzetemet a ceruzával együtt.*
- Roxane Alexis Delacroix, de csak Lexi, Exortus ház. *mutatkozom be, miközben felállok, mivel a neveltetésem része, nem szeghetem meg ezt. A kézfogás közben a fekete szempárba nézek, miközben azon gondolkodom, hogy hol is hallottam ezt a nevet. Cornwlade… mintha Mona említette volna, de nem tudom hova kapcsolni a nevet. Miért ilyen rossz a névmemóriám?*
- Nagyon szeretem őket, a család címerállata is. *felelem neki, miközben a füzetemet újra felveszem füzetemet, hogy befejezzem a farkast. Párszor felpillantok, hogy mit csinál a fiú, de inkább a rajzomra koncentrálok.*
- Valamit elhagytál, vagy esetleg nagyon érdekelnek a… törött szobrok? *kérdezem tőle érdeklődve, mivel nem értem, hogy miért nézegeti annyira azt a szobrot. Miután a farkas elkészült felállok és elindulok a könyvek felé, de nem találok semmi érdekeset ott, így tekintetemet az ereklyékre fordítom.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 23 2013, 23:35

//NRT: Roxane és Nath – 2013.02.21.//


*Őszintén szólva azt hittem, hogy ez a hely üres lesz, mint általában, amikor erre járok, de most másképp történik mindez, így tudatosul is bennem társaságom, kit köszöntök is, a magam módján eleinte. Nem hiszem, hogy magára venni, de azért a halk motyogás arra enged következtetni, hogy nem feltétlen örül nekem. Mindegy, ez van, amúgy se óhajtok túl sokáig itt maradni, akad nekem más dolgom is. A bemutatkozást azért nem felejtem el, ezt így illik, szerintem minden normális ember tudja, tehát odalépek hozzá és amikor cuccait leteszi és még fel is kel, hogy így foghassunk kezet, igazán meglep, de máris kap egy képzeletbeli piros pontot tőlem.*
- Örvendek Lexi! *biccentek is felé egy aprót, majd miután ez az aprócska gesztus megtörténik kettőnk között, ki is szúrom a rajzát, mely bár még nincs teljesen kész, már most is látszik rajta, hogy mit akar ábrázolni és mint nézem, ez a lány nem is olyan béna a rajzolásban.*
- A családodé? Hmm, hova valósi vagy? Már ha nem titok. *pillantok is bele a szemeibe, majd ez után távolodom csak el tőle, keresgélve azokat a bizonyos kacatokat, amiért a padlásra jöttem, de fél szemem rajta, tehát miközben a kis, törött szobrot is felveszem, figyelek ám rá.*
- Nem hagytam el semmit, és nem is a törött szobrok érdekelnek. *mosolyodom is el kissé, majd végül a táskámba is teszem a szobrot, hogy ez után tovább nézelődhessek és amikor Lexi a könyvekhez lép, akkor sétálok oda hozzá magam is.*
- Csak gyűjtök pár dolgot, amikből majd zsupszkulcsot készíthetek. Néha jobb úgy közlekedni, mint hoppanálva. *egyetemista vagyok, tehát mindegyiket meg tudom tenni, de hogy ő hányadikos… hát őszintén szólva ötletem sincs.*
- Te hányadik évfolyamba is jársz? *kérdezek is rá, majd mivel látom, hogy egyik könyv se érdekli, kíváncsian nézek végig a választékon és húzok ki nemsokára egy könyvet, melynek kopott gerincén alig látható már az írás, de azért ki lehet venni.*
- A rúnák… Mi érdekel Téged, ha egyik könyv se nyerte el a tetszésedet? Ne mondd azt, hogy csak rajzolni jöttél ide, azt a szobádban és máshol is megtehetted volna, nem csak egy ilyen elhagyatott helyen. *csúsztatom is vissza lassan a könyvet a helyére, majd most átvéve Lexi helyét én telepszem le a kanapéra, onnan tekintve végig érdeklődve a lányon. Bár van párom, nézni azért szabad és mivel azért kedvemre való a kicsike, végig is mérem, de az biztos, hogy semmit se tennék vele, de hát persze ő ezt nem tudja, majd meglátjuk, hogy tolakodásnak veszi-e vagy sem.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Roxane Alexis Delacroix
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 25
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Jegelt karakter
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Márc. 02 2013, 15:25

//NRT: Roxane és Nath – 2013.02.21.//

* Nagyon kellemes helyet találok, nem hiszem, hogy sokan járnak ide, és nekem most pont ez kell. Nyugalom és csend. Nem számítok társaságra, eszembe se jut, hogy mennyien ismerhetik ezt a helyet. Nagyon meglepődöm, mikor észreveszem, hogy más is ezt a helyet választotta magának, de a fiú is. Nem tudom, hogy motyogásomról mit gondol, de nem is nagyon érdekel. Nem feledkeztem meg az illemről, tehát miután bemutatkozott, már hallhatja is a nevemet, és fel is állok, hogy így foghassunk kezet. Lehet, hogy sokan ezt nem tennék meg, de nekem ez a neveltetésem része. Annyira ismerős a neve, úgy rémlik mintha Mona említette volna a Cornwlade nevet, csak nem tudom, hogy mikor. Miért pont nekem ilyen rossz a névmemóriám? A fiúnak feltűnik a rajzom, nem csak én szeretem a farkasokat, hanem ő is.*
- Persze, nem titok. Franciaországból jöttem, pontosabban Marseille-ből. *felelem kérdésére, miközben rajzomból fel-feltekintek. Nem értem mit néz annyit azon a törött szobron, így rá is kérdezek. Rögtön meg is tudom rá a választ, amiből arra következtetek, hogy régóta itt lehet a suliban, ha tud zsupszkulcsot készíteni, mivel szerintem azt nem elsős anyag.*
- Elsős vagyok. *válaszolom kérdésére, miközben a könyveket nézegetem. Nagyon régiek lehetnek, a legtöbbnek már el sem lehet olvasni a címét.*
- Hát tulajdonképpen, rajzolni jöttem ide, mivel itt nincs akkora zaj, mint a klubhelyiségben, vagy a szobámban. *nem tudom, hogy ez most ennyire kiakasztó dolog, hogy nem érdekel a rúnás könyv? Az ereklyék között sincs semmi érdekes. Ahogy felpillantok, észreveszem, hogy a fiú a kanapén üldögél, pontosan a füzetem mellett. Ne, csak a rajzaimat ne nézze meg. Remélem, nem kezdi el lapozgatni a füzetemet, azt nem szeretném. Ahogy visszapillantok a könyvekre, a szemem megakad egy darabon. A címét nem tudom pontosan elolvasni, mert az utolsó szavakat már nem látni. Misztikus lények… Pont ez kell nekem. Gyorsan kihúzom a könyvet, majd lassan lapozgatni kezdem. Régi könyv, de nagyon sok minden benne van. Párszor feltekintek a könyvből, megbizonyosodva arról, hogy a füzetem még mindig a helyén van.*
- Valami furcsa rajtam? *kérdezem pár perc múlva, hiszen akárhányszor felpillantottam a fiú engem nézett. Nem értem miért bámul ennyire, tudtommal nem vettem fel semmi sem fordítva.*

Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Márc. 02 2013, 17:46

//NRT: Roxane és Nath – 2013.02.21.//


*A padlást tudtom szerint nem használják túl sokan, de most, amikor pont erre járok belefutok ebbe az ismeretlen szőkeségbe, aki túl sokáig már nem viselheti az ismeretlen kategóriát, hála annak, hogy bemutatkozunk egymásnak, én pedig kedvesen még biccentek is neki, hiszen magam is aranyvérű vagyok, még akkor is, hogyha leadtam már az úrias lépésekről. Az a múlt, már nem vagyok rég olyan, amilyen egykor voltam, de jobban érzem most magam a bőrömben. A farkasos rajz viszont felkelti az érdeklődésemet, így hát kíváncsiskodom is picikét, majd próbálom meg kideríteni azt is, hogy honnan származhat a lány.*
- És hogy-hogy pont a Mysterioba jöttél Franciaországból? *kíváncsi vagyok, hogy vajon mi cél is vezérelte, hogy pont ide jött, de bizonyára majd el fogja árulni. Lehet, hogy nem lesz valami érdekes a történet, na de amíg beszél, én körbe is nézek és hamarosan elárulom a lánynak, hogy miért is van szükségem erre a törött szoborra, amely a táskámban landol és még egy nagyobb méretű kocka is követi nemsokára.*
- Áh, szóval még csak elsős. És hogy tetszik eddig a suli? A tantárgyak? *oly ritka tőlem, hogy ilyen alapvető dolgokról kíváncsiskodom valakinél, de most mégis így hozta a sors, majd kiderül bizonyára, hogy milyen jellem is lehet a lányka, az viszont tuti, hogy a jelmágia nem érdekli, már a rúnás könyv alapján. *
- A szobádban zaj? Ez fura… bár nekem most szerencsére teljes a nyugalmam, az egész Inflatus szakház csak az enyém. Tudod, én már egyetemista vagyok. *mesélgetek egy kicsikét magamról is, nem tudom, hogy mennyire érdekli, de szerintem ez még nem árt. A könyv visszakerül a helyére, én pedig a kanapén foglalok helyet, onnan figyelgetve a másikat, aki láthatóan egy régi könyvet nézeget.*
- Szóval a misztikus lények érdekelnek, nem rossz tárgy, bár nem is valami harcias, csupa elméleti tapasztalat. *húzom is el a számat, én jobban szeretem azt, ahol megmutatkozik az erőnk, nos, az MLI-nél nincs így, de hát kinek mi. Ahogy érzékelem, azért feltűnik neki, hogy figyelem, így kelek fel és sétálok oda hozzá, követlen elé lépve, majd lágyan végig is cirógatok puha arcbőrén, miközben végig a szemeit figyelem.*
- Semmi furcsa nincs rajtad, talán tetszel nekem. Talán zavar? *döntöm meg picit a fejem, majd leeresztem kezem és nemsokára hozzáteszek még pár szót.* - Csak mert szerintem azt csinálok, amit csak akarok, addig pedig nem lehet okod panaszra, amíg nem teszek olyan lépést, ami esetleg kellemetlen lenne a számodra. *mondjuk letépni Roxane-ról a ruhákat, megtapogatni vagy valami hasonló gonosz húzás, ami nem én lennék, de azért érdekelne a hatás, amit kiváltok belőle. Talán megijed, jó lenne… mert ha nem fél, akkor botor. Nem egy olyan srác jár a Mysterioba, aki ezt simán megtenné akár az első találkozáskor is, nem is tudja, hogy mekkora szerencséje van, hogy pont velem futott össze és nem mondjuk Daemon-el.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Roxane Alexis Delacroix
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 25
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Jegelt karakter
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Márc. 08 2013, 11:30

//NRT: Roxane és Nath – 2013.02.21.//

* Azt hittem, hogy ez az elhagyatott hely nem nagyon közkedvelt, mégis társaságom lesz, gyorsan túlesünk az etiketten. Én természetesen felállok, hogy így foghassunk kezet, lehet, hogy sokak számára ez meglepő mozdulat, de nekem így tanították. Úgy látszik érdekli őt rajzom, vagy csak a farkas? Kérdésére válaszolok, de megint egy újabbat kapok.*
- Ha én azt tudnám. Az apám így látta jól, ezért elküldött ide. *felelem egy sóhajtás után, kényes téma számomra, jobb lenne, ha otthon lennék testvéreim körében, és poénjaikat hallgatnám, vagy éppen egy újabb csínyen törnénk a fejünket. Megtudom, hogy miért van szüksége a törött szoborra, majd ő is megtudja, hogy hányadik évfolyamba járok. *
- Hát nemrég érkeztem, eddig nem volt időm az iskolával ismerkedni, először berendezkedtem, de amit eddig láttam belőle az tetszik. A tantárgyakról sem tudok nagyon sok mindent mondani. *húzom el a számat, biztos nem ilyen választ várt, de hát jobbra ne számítson. Közben elindulok a könyvek felé, de figyelek a fiúra is. *
- Igen, zaj a szobámban. És engem az zavar, mert akkor nem tudok rajzolni *a kérdésre már hallgatja is a válaszomat, miközben a könyveket nézegetem. A rúnás nem érdekel, engem inkább a misztikus lények érdekelnek. *
- Nem baj az, ezerszer jobb, mint a rúnák. *fejtem ki véleményemet a témával kapcsolatban. Nem érdekel, hogy mennyire elméleti ez a tantárgy, nekem így tetszik. Nem vagyok nagyon harcias, de ha kell, akkor kiállok az igazamért. Közben észreveszem, hogy a fiú engem figyel, de miután rákérdezek a dologra újra a könyvet figyelem. Hallom, hogy közeleg, és hallom, hogy mit mond, de nem felelek kérdésére. Érintése hirtelen ér, nem gondoltam, hogy ilyen közel van, de nem nézek szemeibe, csak megvárom, míg leereszti a kezét, majd lassan megkerülöm a fiút, és elindulok a kanapé felé. Közben hallom, hogy mit mond, még, hogy azt tesz, amit akar?*
- Na és milyen az egyetem? *próbálom terelni a témát, örülnék, hogy ha leszállna rólam, keressen magának mást, akivel játszadozik.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Márc. 10 2013, 20:00

//NRT: Roxane és Nath – 2013.02.21.//


*Rég ismertem meg már új embert a suliban, talán eljött az ideje, hogy egy kicsit szociálisabb legyek én is az elsősökkel, de Roxane nem tűnik túl társalgós típusnak, ami cseppet azért zavar, főleg azért, mert én most valóban igyekszem normális benyomást kelteni, de hát ezek szerint őt ez hidegen hagyja… nem is tudja, hogy fel lehet engem dühíteni.*
- Értem, és neked ezek szerint semmi beleszólásod se volt ebbe. *nem kérdezem, csak úgy mondom, reagál rá, ha akar, engem már nem izgat, inkább elteszek pár tárgyat a táskámba, hogy ne a saját cuccaim fogyjanak és még kerítek párat nemsokára, miközben további érdeklődő kérdésekkel bombázom, de egyre inkább érzem, hogy felesleges az erőlködés, ez igazán egyoldalúnak tűnik nekem.*
- Tudod, nem viszed valami sokra, hogyha így hidegen hagynak a dolgok a suliban. *jelentem ki most már kissé ridegebben, majd egy rövidke beszélgetés után taktikát váltok, így lépek oda hozzá, közvetlenül elé, simítva végig arcán is, téve különféle megjegyzéseket, kérdéseket, de csak pillantásomat kerüli és láthatóan engem is, mivel azt hiszi, hogyha nem mond semmit, akkor tovább lépek ezen. Megfordulok és még mielőtt a kanapéhoz érne, érezheti, ahogy törékeny teste megemelkedik, majd az egyik falhoz csapódik. Nem túl durván, de azért hátánál érezheti majd az ütést, én pedig elé sétálok. Lábai nem érnek le, tehát én tartom, úgy figyelem arcát.*
- Tudod Roxane, gyűlölöm, hogyha figyelmen kívül hagyják azt, amit teszek vagy mondok! Megtanulhatnád, hogy mit illik és mit nem, ha már a bemutatkozás olyan szépen megy. Ha mondanak neked valamit, akkor arra igenis illik válaszolni, érted? *döntöm meg cseppet a fejem, miközben kezemmel dereka mellett támaszkodom neki a falnak. Nem fogja tudni elhagyni a falat, amíg én nem engedem, na meg, talán van annyi esze, hogy sejtse, egy egyetemista ellen mit sem ér… Viszont a tettem miatt valószínűleg nem fogja feltenni nekem az egyetemmel kapcsolatos kérdését, de ideje lenne, ha komolyan venne, mert tudok én hatalmas fájdalmat is okozni, ha akarok… Ha tudná, hogy mi mindent követtem már el azóta, hogy a Mysterioba kerültem.*
- Szóval ajánlom, hogy kérj bocsánatot vagy kellemetlennek fogod betudni ezt a mai találkozásunkat! *hangom most már cseppet se csevegő, nem barátságos, hozzá se érek, csak pici undorral arcomon nézek arcára. Nem is értem, hogy egy 16 éves kis csitri hogy mer így viselkedni egy olyan suliban, ahova még csak most került, de nem ő az úr. Talán ideje, hogy megtapasztalja, itt az idősebbek a főnökök, ő neki pedig egy ideig muszáj jó kislányt játszania, ha nem akarja azt, hogy minden napja meg legyen keserítve.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Márc. 23 2013, 00:29

//NRT: Zaine - Victoria 2013.03.22//

*Annak ellenére, hogy szeretem az emberek társaságát, nem mindig van rá szükségem, néha pedig éppen ellenkezőleg, magányos szeretnék lenni. Ez nehéz egy olyan iskolában, ami igen mágikus, s bár mindig magányos vagyok igazából, hiába vannak körülöttem emberek, hiszen ismeretlen még ez az élet, és igazi társam sincs, attól még zavaró tud lenni a tömeg. Van persze egy tökéletes módszerem arra, hogy miként kerüljem el őket, mivel szeretek zarándokolni, felfedezni, és ez az iskolára, környékére is terjed ki. Legyen bármilyen idő, vagy nap, én a mozgás híve vagyok, nem tudok tétlen ülni, s egyik ilyen alkalommal fedeztem fel egy különös, nyugodt, de egyben izgalmas helyet, ami a fellegtoronyban található. Általában nem járnak oda diákok, de tele van a terem számomra is érdekes felfedezni való tárgyakkal, keresgélhetek, vagy gondolkodhatok, minden kívánságom ki van elégítve. Most is oda tartok, famulusom pedig nincsen velem, valahol vadászik az erdőben. Öltözetem egy fehér, lyukas tornacipő a lábamon, amit egy piszkosabb, szakadt, kék farmernadrág követ, felül pedig egyszerűen egy fehér póló található. Nincs kiegészítőm, a fekete övemen lóg pálcám, de még pénz sincsen nálam, nem is kéne semmire. Lassan, bár kicsit nyugtalanul haladok, nem akarom, hogy bárki zargasson út közben, próbálok feltűnésmentesen jutni célomhoz, s mikor ez sikerül, a lépcsők felénél nagyjából meg is találom a rést, majd a fáklyát húzva meg nyílik ki előttem az ajtó, hogy az üres terembe lépjek be. Nyilván be is csukódik mögöttem a rés, ellenben én egy darabig még állok, a változatlan szobát nézve, majd fáradt léptekkel döcögök a kanapéhoz, söprök le róla egy társasjátékot és dobom le rá magamat. Fejem a karfán, átellenben lábam is, egész terjedelmében fekszem rajta, közben pedig pálcámat húzom elő.*
- Reducio! *szegezem hát fegyveremet az egyik mellszoborra, ami máris miniatűr méretet ölt, én pedig vigyorogva szemlélem az ismeretlen varázsló szobrát. Rengeteg kacat van itt, én pedig lusta módon nézelődnék, tehát valószínűleg mágiát fogok majd használni ahhoz, hogy ezt-azt közelebb hozhassak, meg tudjam szemlélni, egyelőre azonban célpontok után kutatok. Közben kezem nyújtom ki, s a pszichokinézis segítségével reptetem magamhoz az apró szobrot, mire azt dobálva a magasba, majd kapva el újra sóhajtok fel, és kutatok tovább tekintetemmel.*
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Márc. 23 2013, 01:57

//NRT: Zaine - Victoria 2013.03.22//

*Mivel a szobámban való gubbasztás és a plafon bámulása már nem köt le ezért elindulok felfedezni újdonsült iskolámat de a felfedező út előtt még van egy kis dolgom. Éppen a bagolyházba tartok hogy elküldjek egy levelet szeretet hugicámnak és dadámnak amiben megírom hogy élek és virulok, biztonságban megérkeztem meg ilyenek. Bár gyerekesen hangzik még is jól esik hogy valaki aggódik értem. Legalább őket érdekli mi van velem ha a szüleimet nem is. Lassan sétálok fel a lépcsőkön, fekete csizmám sarka kopog ahogy a padlóhoz ér. Fekete csipkés miniszoknyát viselek szintén fekete hosszú ujjú blúzzal. Lábaimat egy fekete harisnya fedi, amin virágok díszelegnek. Jobb kezem középső ujján mind mindig ott ékeskedik az ezüst gyűrűm, amiben egy mérgezett tű lapul. Nem hiszem hogy szükségem lenne rá de jobb félni mind megijedni. Hirtelen megcsúszom az egyik lépcsőfokon és előre esek, de mielőtt a földnek csapódhatnák sikerül belekapaszkodnom az egyik fáklyatartóba mire az megmozdul.*
- Hoppá. *engedem is el rögtön a tartót és hátra lépek. Arra gondolok hogy letörtem de mázlimra nem lett semmi baja, ehelyett egy rés tárul ki előttem. - Jé. *csak ennyit bírok kinyögni miközben kicsit félre döntöm a fejem, így bámulom a titkos rést. A józan eszem azt súgja inkább menyek tovább, de soha nem hallgattam rá nem most fogom elkezdeni, túl kíváncsi vagyok hozzá. Amikor belépek egy padlás tárul elém tele kacatokkal. A szobát csodálva tovább haladok észre se véve a kanapén fekvő fiút akit eltakar az egyik szekrény. Amikor feleszmélek a csodálkozásból egy kicsiny szobor száguld felém, mivel kikerülni már nincs időm mert túl későn veszem észre ezért hátra dőlök és egy hangos puffanás kíséretében huppanok a fenekemre . Gyorsan feltápászkodom és elindulok abba az irányba amerre a szobor repült. Ekkor egy fiút tekintek meg a kanapén a már ismerős szoborral a kezében. Megállok egy földgömb mögött és felveszek a földről egy fehér kendőt *
- Békével jöttem. * lengetem meg a kendőt úgy hogy a kanapén henyélő srác is lássa egy kedves mosollyal az arcomon, miközben egy esetleges újabb merényletre számítok bár nem hiszem hogy az ismeretlen fiú engem akart volna leütni azzal az apró szoborral.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Márc. 24 2013, 20:31

//NRT: Zaine - Victoria 2013.03.22//

*Unalmas, gondolkodós perceimben egyszerűen választok egy helyet, ahol remélhetőleg nem zavarnak, így ruházatomat öltve fel, most famulusom nélkül indulok meg a padlástér felé, amit már anno fel is fedeztem, s tudomásom szerint nem jár oda rengeteg diák. Most nyugalomra van szükségem, ezért gyorsan szelve át az iskolát érkezem meg a célhoz, majd ki is nyitom a titkos ajtót, hogy mielőtt becsukódna, sikeresen csusszanjak be rajta, tekintetemet hordozva végig a termen, mely csöppet sem változott. Kedvenc helyen felé veszem az irányt, a kanapéra huppanva le kicsinyítek apróra egy mellszobrot, majd hívom magamhoz, közben pedig észre sem veszem, hogy nem vagyok már egyedül, mert az igére koncentrálok, és őszintén szólva senkire nem számítok, csak a huppanást hallom. Hirtelen ülök fel, és keresem a hang forrását, majd mikor a lányt látom meg fehér anyaggal a kezében, el is vigyorodom.*
- Óh... értem. Hát sejtésem szerint a mellszobor miatt vágódtál hanyatt, és azt hitted téged akarlak eltalálni. Nem számítottam most érkezőre. *jelentem ki vigyorogva, közben pedig fel is dobálom magamnak a szobrot, hogy lássa, miről beszélek. Láthatóan nem vagyok ellenséges, most, hogy valakit felém hoz a sors, kíváncsian akarom őt meg is ismerni. Talán olyas valaki, akit szeretni fogok... vagy nem, nálam nem lehet tudni, megyek a vágyaim után, és arra, amerre éppen abban a másodpercben gondolok.*
- Hogyan találtál ide? Sok diák nem tudja, hogy erre nem csak a bagolyház van. *kíváncsiskodom tovább, hiszen én kutatásból jöttem rá, azóta is sokat járok ide, és eddig senkivel nem találkoztam itt. Talán reménykedtem is benne valahol mélyen, hogy ez csak az én helyem, de mint kiderül, ez nem így van. Nem baj, majd meglátjuk, hogy zavar-e a másik, egyelőre még nem teszek feléje lépéseket. Kivéve persze a bemutatkozást.*
- Zaine vagyok. *mondom, de nem nyújtom kezemet, majd jön, ha szeretne, illetve én amúgy is puszival köszöntöm a lányokat, ő azonban nem vált belőlem még ki semmit. Hamarosan biztosan fog, mert nekem senki sem közönbös, ahogy én is a végletekben játszom sokszor... ahogy kedvem tartja.*
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Márc. 24 2013, 22:35

//NRT: Zaine - Victoria 2013.03.22//

*A bagolyházba tartva hála az ügyetlenségemnek egy titkos rés tárul elém amit kíváncsiságom miatt rögtön fel is akarok fedezni. Csodálkozva lépek be a terembe ami teli van kincsekkel, a kincs alatt nem aranyra vagy égszerekre gondolok hanem régi könyvekre, ereklyékre szobrokra és még egy csomó értéktelennek tűnő apróságra. A merénylet után fehér zászlót lengetve adom meg magam a kanapén ülő srácnak mire ő el vigyorodik.*
- A hanyatt vágódós részt jól sejted. * bólintok miközben kilépek a földgomb mögül. * -De reménykedtem benne hogy nem engem céloztál.* mosolygok rá kedvesen miközben jobban szemügyre veszem. Kedvesnek tűnik, és barátságosnak. Mivel nem ismerek itt igazából senkit szeretném őt megismerni.*
- Igazából én is a bagolyházba tartottam csak nem jött össze, túl kíváncsi voltam hogy mi van idebent. * kezdek játszani a hajammal. Semmi kedvem elmesélni neki hogy csak az ügyetlenségem miatt vagyok itt.*
- Örvendek a találkozásnak Zaine, én Viki vagyok. * lépek hozzá közelebb és kezet nyújtok neki miközben a tekintetét keresem fele más színű szemeimmel.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Márc. 24 2013, 23:15

//NRT: Zaine - Victoria 2013.03.22//

*Érdekes zaj zavarja meg pihenésem, randalírozásomat, s hamarosan ki is derül, hogy bár itt, mivel gondolkodni vonulok el, hiába hiszem azt, nem vagyok egyedül, mert más is ismeri a helyet. Egy ismeretlen lány az, aki most felém szól, én pedig természetesen mosolyogva fogadom, mert úgy gondolom, ha már a sors elém sodorja, akkor ezek után látom majd meg, mit tud ő adni, hogyan fog alakulni sorsunk, és mit fogok róla gondolni. Ebben a percben semmit, tehát válaszolok is neki.*
- Azért remélem nem ütötted meg magad. Jól vagy? *kérdezek rá, kíváncsian kutatva őt, hogy van-e rajta seb, de nem viselkedik zavartan, vagy úgy, mint aki sérült, teljesen normálisan áll hozzám, ezért kétlem, hogy nagy baj lenne.* - Nem volt szándékos... csak éppen útban voltál, ilyen a szerencséd. *mosolyodom el finoman, majd beszélek tovább, mivel érdekel, hogy vajon hogyan jutott ide, honnan tud erről a helyről, de a válaszára összevonom szemöldökömet. Kíváncsi volt, mi van itt bent? Hogyan vette észre ezt a helyet? Ha a bagolyházba tartott, nem is tudhatta, hogy mi van itt... nem stimmel.*
- Nem értem... egyáltalán honnan tudtad, hogy ez itt van? *kérdezek tehát rá erre, majd egy bemutatkozást is ejtek meg, mert az úgy illik, amit viszonoz is, mire csak biccentek. Elég általános a neve, de azt még én is tudom, hogy győzelmet jelent. Nem tudom, még mindig semmit nem vált belőlem ki, pedig általában vagy szeretek valakit, vagy nem, ez talán hamarosan elő is jön vele szemben.*
- Na... és hogyan tetszik? Gondoltál rá, hogy ilyen, vagy... mit keresel itt pontosan? *tudakolózom tovább, mert mintha magától nem szeretne válaszolni. Semmi baj, egy darabig próbálkozom én is, de ha nem partner, akkor engem zavar, mert eleve magányosan szerettem volna tölteni az időmet, ellenkező eset csak akkor jó, ha az kifizetődő. Talán kicsit ideges, lehet, hogy kedvesen kéne érdeklődnöm... bár nem tudom, miért erőltetem meg magam ennyire... talán azért, mert nem tart annyira érdekesnek, hogy maga érdeklődjön felőlem.*
- Melyik házba jársz? *teszek hát fel egy egyszerű kérdést még, mert ezek alapvető információk, de nem akarom lerohanni, viszont a ház már valamit el is árul a jelleméről. Én például színes egyéniség vagyok, csak úgy, mint a házam tagjai, mert mindig azt teszem amihez kedvem van és a pillanathoz idomulok.*
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Kedd Márc. 26 2013, 23:51

//NRT: Zaine - Victoria 2013.03.22//

*Amikor belépek a helységbe nem számítotok röpülő szobrokra, nyugodtan sétálgatok mikor valamit közeledni látok oldalról, egy apró varázslót ábrázoló szobrot. Ellépni előle már nincs időm ezért egyszerűen hanyatt vágódom. Miután feltápászkodom és tovább megyek egy kanapén ülő fiúval találkozom, így kezdek vele beszélgetni.*
- Semmi bajom. * pördülök meg vidáman hogy lássa nem tettem magamban kárt. A mai nap nem mondható számomra szerencsésnek, először majdnem a nyakamat töröm a lépcsőkön rögtön utána pedig kilépek egy repülő szobor elé. A válaszom arra a kérdésre hogy, hogy kerültem ide elég zavaros volt ezért nem lep meg a srác következő kérdése.*
- Hát az úgy volt hogy a bagolyházba indultam de a lépcsőkön meg csúsztam és egy fáklya tartóba kapaszkodtam meg hogy ne hasaljak el. Utána megnyílt előttem ez a rés és kíváncsi voltam vajon hova vezet . És most itt vagyok. Tudod, nemrég érkeztem a Mysterioba úgyhogy még nem volt időm felfedezni az iskolát. *magyarázom neki a sarkamon hintázva, elég ügyetlen vagyok ma össze kel szednem magam.* - Na és te mit csinálsz itt? Remélem nem zavarlak.* ülök le a kanapé karfájára, nem szeretnék a srác agyára menni és remélem nem zavarom, néha elég idegesítő tudok lenni. Érdekelne hogy mit keres itt, és hogy hol van egyáltalán az a itt.* - Nem igazán gondolkodtam rajta hogy mi lehet itt bent, szeretek új, ismeretlen helyeket felfedezni. *egyszerűen kíváncsi voltam hogy mi lehet itt bent és nálam a kíváncsiság nagy úr. Nem hittem volna hogy egy otthonos kis padlásra találok a jól elrejtett rés mögött, valami veszélyesebbre számítottam, bár magam se tudom mire. A gondolatmenetemből Zaine szavai zökkentenek ki.*
- Az Inflatusba, és te?* kérdezősködöm miközben a tekintetét keresem.* -És egyébként hányadikos vagy? *észrevételem szerint idősseb nálam , de lehet hogy tévedek nemsokára megtudom. *


A hozzászólást Victoria Blody összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 28 2013, 22:39-kor.
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Márc. 28 2013, 22:04

//NRT: Zaine - Victoria 2013.03.22//

*Nem tudom hogyan, de sikerül valakinek ide tévednie, mikor ez az én helyem, bár nyilván más is ismeri, hiába reménykedek az ellenkezőjében, és kezdem el otthon is érezni magam, a pálcámat használva, mely hamar majdnem az ismeretlen, érkező lány vesztét okozza valamilyen szinten, de még éppen időben esik el, én pedig szüntetem meg a varázslást, kezembe kapva a tárgyat, úgy érdeklődik állapota felől.*
- Akkor jó... vigyázz magadra, az iskola elég veszélyes tud lenni, még akaratlanul is. *mondom neki, viszont van jó pár kérdés, ami érdekelne, ezeket pedig fel is teszem, mert kíváncsi vagyok rá, és szeretnék választ kapni, tehát nem érdekel a mellébeszélés, pontosítást kérek, mivel a magyarázatát sem értem. Őszintén szólva talán nevetnem kéne rajta, de csak egy apró mosoly ül ki szám sarkába, nem nevetem őt ki, mert annyira nem humoros, ami vele történt.*
- Akkor elég ügyetlen egy napod van ma, de mint látod, minden rosszban van valami jó, és fordítva is... *bökök fejemmel az ajtó felé, jelezve, hogy arra értem, hogy az esést követően talált ide, majd a szoborra is tekintek, azt mondva szavak nélkül, hogy ezzel találtam el, hiába talált ide. Talán érti, talán nem, kérdésére pedig egyszerűen rázom meg a fejemet. Nincs kedvem válaszolni, mert az igazság talán az igen lenne, de nem akarok bunkónak tűnni, főleg, ha velem foglalkozik, és most már mindegy.*
- Akkor ebben egyetértünk... maradhatsz, sok érdekes dolog van itt. *mutatok körbe, majd pedig kérdezősködni kezdek, alapvető információkat, ez talán segít majd az ismerkedésben, és abban, hogy miképpen kéne a másikhoz állnunk. Nyilván válaszol, bár annyira nem ismerem a házakat, tehát semmit nem vált belőlem ki a felelet... mondjuk az Inflatusosok furcsák.*
- Én az Exortusba járok, és idén lettem másodikos... te elég fiatalnak és újnak tűnsz, gondolom elsős vagy. Honnan érkeztél? *fűzöm tovább a szót, mert az ország elég meghatározó lehet, a származás, mivel vérmérsékletet is szülhet a lányban. Közben pedig a kanapén dőlök hátra, most a plafont bámulom, egyelőre lustálkodni van kedvem, de talán majd valami érdekesség is történik.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Csüt. Júl. 18 2013, 23:04

//NRT: Daniella-Lucius 2013.07.18.//

*Fülledt meleg nyári éjszaka ez is, akár a többi. S most is, akár a többin, nem a pihenéssel vagyok elfoglalva. Nem tudok már egyszerűen aludni ilyenkor, lételemem lett, hogy este csináljak dolgokat. az egész napom be van osztva valamilyen szinten és keveset alszom, de az legalább mély, mintha hat lábbal a föld alatt feküdnék és álomtalan. Kicsit hajszás ez, de növeli teljesítő- és állóképességemet, ami pár hónapja bebizonyosodott, hogy mód felett előnyös: hiába nincs még csak elsőéves tudásom, ész, erő és állóképesség sok helyzetben kompenzál és kisegít. Az este többnyire az elmélyültebb tevékenységekre fordítom: zenélek, írok vagy olvasok, bár olykor mozogni is szoktam, ha nincs nagy kedvem kontemplatív tevékenységekhez. Ma éppenséggel van, sőt nem is könnyű témát választottam: kelet felé érdeklődöm, természetesen mágikus tekintetben. Viszont okkult olvasmányomat nem a szobámban forgatom, helyette érdekesebb placcot kerestem. Már jó ideje rovom a kastély köveit, így nem okozott nagyon problémát, hogy ráakadjak erre a padlástérre. Ami azt illeti, járok ide egy ideje, így bekészített készletem van már: víz is van bent és némi alkohol is végszükséglet esetére, egy mágikus zenedobozt is szereztem, ami kívánságra játszik dalokat, na meg jó adag tömjénes füstölő. Így miután lezuhanyoztam az úszás után, felvettem az egyik fekete ingem aminek felső három gombja a meleg miatt nincs összegombolva s látni engedi az ezüst láncon függő fasces medált, hozzá egy világoskék farmert és bőrcipőt, csak a könyvet kellett magamhoz venni s elsétálni a szobához. Most is egy ősrégi karosszékben ülök, kezemben a jókora bőrkötéses könyv, és tömjénszag leng körül, miközben lassú zenék szólnak, mélyre hangolt, vagy olykor magasan szárnyaló, de mindenképp melankolikus, sírósabb dallamok, vagy olyanok, amik egy meditációhoz illenének, egyszóval a doom és a stoner rock előadók dalcsokra szórakoztat a könyv mellett. Most az Om Thebes című húsz perces dallamfolyama hömpölyög lassan, méltóságteljesen, basszusdallamaival ringatva. Ez a legjobb zene talán az ilyen olvasmányokhoz. Egyszerűen sodrukkal repítik, viszik a gondolataimat, a megértéshez, megismeréshez vezetnek.*
Vissza az elejére Go down
Weisz Daniella
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 17
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló
Üzenet : Ne mutasd ha fáj,ne mutasd, ha vérzik, mert úgysem látják, úgysem érzik.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Júl. 22 2013, 14:27

//NRT: Daniella-Lucius 2013.07.18.//

*A bagolyházból tartok lefelé, egy levelet adtam fel, most pedig a szobámba megyek vissza, ám egyszer csak zenét hallok meg. Követem a hang forrását, és így jutok el egy padlástér szerű helyre. Még sosem voltam itt, azt se tudtam, hogy a Mysterio-ban van ilyen helyiség, bár tény, hogy nincs lámpákkal meg táblákkal hirdetve, hogy „Hahó, itt van egy padlástér”. Mindenesetre mivel nem vagyok fáradt, és  érdekel, ki lehet odafent, ezért benézek. Öltözetem egyébként egy farmer rövidnadrágból, barack színű pólóból és papucsból áll. Hajam a melegre való tekintettel fel van gumizva, de szőke tincseim így is majdnem hátam közepéig érnek. Sminket nem viselek most, szintén a meleg miatt, de arcom így is szép. A padlástéren ami először szemet szúr az az, mennyi kacat van itt. Aztán feltűnik a srác is, aki ha jól látom, valamilyen könyvet olvasgat.*
- Szia! Ne haragudj, de ez valami raktár, hogy itt ennyi limlom van? És ha igen, miért pont itt olvasol? * kérdezem. Kicsit kommunikatívabb vagyok ma talán, mint általában, bár ez nem tudom minek köszönhető. Arcomon nincs mosoly, nem igazán mosolygok, teljesen érzelemmentes az ábrázatom. Kicsit beljebb megyek, és barna szemeimmel még egyszer körbenézek, milyen is ez a hely.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Kedd Júl. 23 2013, 23:36

//NRT: Daniella-Lucius 2013.07.18.//


*Egész jól elolvasgatok a gondolat és az azzal kapcsolatos mágiáról, sőt a téma miatt soronként el is gondolkodom s a gondolataim szabadon kalandozhatnak, nem kell szigorúan egy mederbe terelnem, a zene és az illatok, a környezet ideális. Ez az a fajta lazítás, ami sokszor pihentetőbb számomra, mint az alvás. Persze olyan gyakran nem csinálom, ez is hozzájárul a varázsához. Az is áldásos hatás, hogy ez sokszor meg tud ihletni, tudok utána írni, bár hogy jól, avagy rosszul, azt én nem tudnám eldönteni. Nekem tetszik és kész. Ebben a monoton jellegű révületben aztán változás áll be: hozzám szólnak. Nem mondom, hogy nem ijedek meg, ez még látszik is, hiszen összerezzenek s villámgyorsan nézek fel, miközben becsapom a könyvet. Hiába, kiélezett reflexeim működnek, még jó, hogy nincs a kezemben fegyver…*
-Öööö… *adok elsőre frappáns választ, aztán lassan eljutnak a szavak is a tudatomig. Kicsit hosszú út volt, a leányzó kellemes megjelenése is hozzá járult azért ehhez.* - Mondhatjuk, hogy raktár, szerintem egyszerűen az emberek ide pakoltak mindig nem túl tudatosan, aztán ez lett a vége… *közben tovább nézem, a tekintetét keresem. Nem is tudom, van benne valami nyugtalanító… az arckifejezése, azzal nem stimmel teljesen valami.*
-Miért ne olvasnék itt? *kérdésre kérdéssel? Igen. Nem látom át, hogy mi a gond azzal, hogy itt olvasok. Olvasni bárhol lehet és szoktam is.*
Vissza az elejére Go down
Weisz Daniella
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 17
Csatlakozás : 2012. Dec. 24.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló
Üzenet : Ne mutasd ha fáj,ne mutasd, ha vérzik, mert úgysem látják, úgysem érzik.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Aug. 12 2013, 15:32

//NRT: Daniella-Lucius 2013.07.18.//

*Egy számomra egészen idáig ismeretlen helyiségre bukkanok a Fellegtoronyban, és ha már erre járok, be is kukkantok, ahol a sok felhalmozott élettelen dolgon kívül egy élő is található, egy srác olvas, miközben zenét hallgat. Megszólítom, ha már itt vagyok, és láthatóan megijesztem hangommal, mert hirtelen becsapja a könyvet, és össze is rezzen. A könyv becsapására reflexből pislogok egyet, olyan váratlan volt. De örülök, hogy legalább nem vágta hozzám, az igencsak kellemetlen lett volna.*
- Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. *kérek elnézést, amiért megrémisztettem diáktársamat. Nem vagyok olyan szívtelen, hogy ez legyen a célom, bár tény, hogy tudok kegyetlen lenni, de általában csak azzal, aki okot szolgáltat rá. Bólogatok szavaira, melyben kifejti, miért is így néz ki ez a hely, majd megkérdezem, miért pont itt olvas, mire egy kérdést kapok.*
- Ja, nem azért kérdeztem, felőlem akár a Mysterio tetején is olvashatsz, szabad ország, csak érdeklődtem.*mondom megvonva a vállamat, majd belépek a helyiségbe, és kicsit közelebb megyek a sráchoz.*
- Egyébként Daniella vagyok. Weisz Daniella. *mutatkozok be, miközben kezemet nyújtom a másik felé, hisz így az illő.*
- Ha megkérdezhetem, mit olvastál, mielőtt megzavartalak? *kérdezem kis érdeklődéssel az arcomon. Ez nem a fiú ellen szól, de én szinte sosem mutatom ki az érzelmeimet, nem nagyon vannak, azok az idők elmúltak, mikor még az emberek az életvidám Daniellával találkozhattak.*

Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jan. 24 2014, 13:39

//NRT: Mädea és Noah – 2014.01.24.//


A mai nap nagy részét most a Mysterioban töltöttem, mivel úgy érzem, hogy néha nem ártana további ismerősökre szert tenni és talán ez itt lehet a legegyszerűbb. Természetesen utam se volt céltalan, elmentem a klubhelyiségbe, a könyvtárba, majd pedig a nagyterembe, ahol az ebédem elfogyasztása után úgy döntöttem, hogy némi pihenő talán rám férne, ami abban fog megnyilvánulni, hogy a könyvtárból magamhoz vett könyvet fogom olvasgatni egy nyugodt helyen. Akad itt pár, de mégis, akárhova nyitok be, mindenhol olyan sokan vannak, így némi gondolkodás után a rejtett padlástér lesz a nyerő. Felfelé tartok tehát a csigalépcsőkön, majd pillanatok múlva már a padláson is találom magam, ahol a szokásos portalan rendetlenség fogad.
- Hmm, ahogy nézem, itt nincs senki. – állapítom is meg, majd már a kanapé felé is indulok. A mai nap amúgy nem nézek ki annyira úriasan, mint néha szoktam, most csak egy egyszerű, fekete nadrág, pulóver és sportcipő kombó van rajtam, ékszer semmi, és csak a pálcám az, ami oldalamnál lóg. A könyv a kezemben, melynek barna borítása megtöri a színeket. A kanapéhoz érve viszont éppen hogy csak le tudom tenni a hátsómat, máris megmozdul valami az egyik asztal alatt, de hogy mi, hát abból nem sokat látok, mivel minden van előtte, csak rend nem.
~ A végén még kiderül, hogy valakik bújócskát játszanak itt. ~ - sóhajtok fel kissé, miközben az egyik útban lévő székre koncentrálok, amely mentális erőmnek hála már arrébb is csusszan, így fedve fel előttem egy nagyobb ládát, amiből lassan kezdenek el kirepülni a dolgok, egy kelta tündérmanónak hála.
~ Ahj, na nemár… ~ - semmi kedvem nincs most egy ilyen pixivel szórakozni, így csak felsóhajtok és lassan csúsztatom le magam mellé a könyvemet. Amint ő is felfigyel rám, úgy igazán, esélyem se lesz az olvasásra, tehát előbb ki kellene majd repítenem innen, hogy máshol folytassa azt, amit elkezdett, ne pedig ott, ahol én nyugalomra vágyom.

//Kelta tündérmanók - Kicsiny, röpködő lények, szeretnek szórakozni az emberekkel. Nem túl veszélyesek, persze attól függ, hogy ki számára.//
Vissza az elejére Go down
Mädea Lavande
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Le Nécrophile
Hozzászólások száma : 27
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Tartózkodási hely : Fjörgün háló
Üzenet : "Ezek a szemek,
egyedül eme pillantások
méltóak észrevenni a halált
és a virágok átöltözködését."


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jan. 24 2014, 14:08

//NRT: Mädea és Noah – 2014.01.24.//

*Épp egy nagyobbacska ládában játszok bújócskát egy igen vicces, picinyke lénnyel, akit ideérkezésemkor találtam a sok ócska kacat között. Egyből láttam rajta, hogy bizony rokon lélekkel van dolgom, így nagy nehezen az értésére adtam, hogy miféle játékötletem támadt, hiszen ezek a manók mesterei a tréfáknak. Végül a láda felé vettem az irányt, amint a manócska készségesen elfordult, hogy elbújhassak. Persze a fülét nem csukta be a galád, s egyből a ládára vetette magát, hogy nekiálljon kidobálni belőle a felesleges limlomot, ami alá beástam magam a szent cél érdekében. Mondjuk annak kifejezetten örülök, mikor a több száz oldalas varázskönyvet is leemeli rólam, mivel épp kezdtem kilapulni alatta. Megtalálásom felett érzett diadalának a manó persze egyből hangot is ad, éles, fejhangú kacagásával, amit levegőben rittyentett piruettével támaszt alá. Úgy látszik, ez nála az örömtánc megfelelője.*
- Hékás! Csaltál!* emelkedek térdre, hogy pocakon tudjam bökni a manót felháborodásomban, ám a lény könnyedén odébb siklik, nekem pedig a levegőben marad az ujjam, amint észreveszem a kanapén dekkoló fiút. Morcos ábrázatom egy cseppet sem szelídül, csupán ujjam hegye lendül immár az idegen felé.*
- Te segítettél neki hogy megtaláljon, igaz?* követelem a magyarázatot tőle mérgesen. Most, hogy félig kiemelkedtem a láda takarásából, megpillanthatja összekócolódott, rövidke hajamat, rózsaszín íriszeimet, valamint ezüstszínű kezeslábasom felső részét, amit bizony apró, halványszürke pöttyök díszítenek elszórtan.*
- Na jól van, ha ennyire szereted a csapatjátékot, akkor új szabályok szerint játszunk....tűzharcot!* csilingelem fellelkesülve az új ellenfél jelentette lehetőségek tárházától. Immár a manót is ellenfélnek tekintem, ezért egy anyagfolytonossági hiányban szenvedő kispárnával célba veszem, és ha nem elég gyors, bizony akár ki is dobhatom a játék szabályai szerint. Minden esetre nem várom meg, hogy mi lesz az eredmény: lázasan belemarkolok a láda tartalmába, amit válogatás nélkül kezdek a fiú felé hajigálni. Minden egyes dobás után igyekszem ismét fedezékbe bújni, fejembe húzva csuklyámat, mely természetesen cicafüleket imitál a mädeás összhatás érdekében. Ezért aztán Noah csak a kikandikáló cicafüleket, és vidáman csillogó rózsaszín szemeimet láthatja, már persze amikor épp nem repül felé semmi. Viszont ha nem kezd el hamarosan visszadobálni, mint ahogy az egy rendes ellenfélhez illik, akkor bizony ki kell találnom valamit, amivel játékra ösztönözhetem a másikat.*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jan. 24 2014, 14:31

//NRT: Mädea és Noah – 2014.01.24.//


Azért a fene gondolta volna azt, hogy abban a bizonyos ládában egy ember is lapul. Én jelen pillanatban tényleg azt hiszem, hogy az a kelta tündérmanó rosszban sántikál és már majdnem elő is húzom a pálcámat, hogy tegyek róla, hogy máshol folytassa a szórakozását, amikor meglátom a kibukkanó, ezüst színű hajat, majd a különös szemeket. Meglepetten pislogok felé, főleg, amikor a manóval kezd el szórakozni és nagyon úgy tűnik, mintha ezek ketten eddig játszadoztak volna. Nem igazán hiszek a szememnek, ez talán látható is rajtam, és amikor hozzám szól, csak meglepetten mutatok magamra. Nehéz engem meglepni, de most sikerült.
- Mi? Hogy én? Ugyan… - csóválom meg fejem egy visszafogott mosoly kíséretében, miközben le se veszem a tekintetem az előttem lévő lányról, így vizslatom végig különleges külsőjét. Ritkán látni albinót, mert ha minden igaz, ő az lehet… de mielőtt még bármit is mondhatnék neki, már valamiféle játékon töri a fejét. Az a baj, hogy én túl merev vagyok az ilyesmihez.
- Szerintem szórakozzatok csak ti egymással, én pedig keresek egy nyugodtabb helyet magamnak az olvasáshoz. – nem akarom ám zavarni őket és ha már ilyen jól elvan a manóval, na meg ők voltak itt előbb, akkor nem fogom pofátlanul kitenni őket innen. Lassan fel is kelek, de ekkor repül felém az első tárgy, így ösztönösen hajolok el felőle. Na jó, ez így nem vicces, hiába a cuki cicafülek és azok a csillogó szemek.
- Figyelj, én tényleg nem akarok játszani. Protego!– szólok felé ismét, de azok a bizonyos tárgyak csak repülnek, így pálcámmal már létre is hozom magam körül azt a bizonyos láthatatlan falat, amelynek hála a felém repülő tárgyak vissza is kerülnek gazdájához, így ha Mädea nem figyel, akkor bizony kapni fog belőle.
- Bocs, nem akartam, remélem, hogy nem sérültél meg, de egyszerűen én nem vagyok ilyen. Szóval… én tényleg hagylak titeket játszani. – nézek itt lassan a manó felé, de azért biztos, ami biztos alapon megindulok a leányzó felé, hogy megnézzem, rendben van-e. Elég sok mindent dobált felém, válogatás nélkül és ha azok valamelyike pont fejbe találja, akkor hiába a vigyorgás és a játékosság, a fájdalom őt is bizonyára utoléri.
Vissza az elejére Go down
Mädea Lavande
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Le Nécrophile
Hozzászólások száma : 27
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Tartózkodási hely : Fjörgün háló
Üzenet : "Ezek a szemek,
egyedül eme pillantások
méltóak észrevenni a halált
és a virágok átöltözködését."


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jan. 24 2014, 14:57

//NRT: Mädea és Noah – 2014.01.24.//

*Abban a hiszemben kucorgok a láda alján, hogy most aztán jól feladtam a manónak a leckét, ám örömöm nem tart sokáig, pedig még az előtörni vágyó izgatott kuncogást is sikerül elfojtanom a cél érdekében. Mikor kiderül számomra a turpisság, hogy a fiú valószínűleg szövetkezett a manóval, stratégiát váltok. Néha mókás dolog morcosnak lenni, azt várva, hogy a másik kiengeszteljen és körüludvaroljon, ám azt hamar felismerem, hogy ilyesmire az idegentől ne is számítsak, így rögtön azon kezdek el lázasan gondolkodni, miképp hasznosítsam a srácot, ha már erre tévedt. Órákig olvasni egyébként is unalmas, én pedig készséggel megszabadítom ettől a tehertől. Nem is felelek szavaira, tetteim híven tükrözik egyet nem értésemet, amint megállás nélkül záporoztatom feléje a különféle dolgokat. Én ugyan nem fogom engedni, hogy csak úgy elsétáljon, előtte még szeretném magam kimókázni egy kicsit.*
- Dehogynem, csak le kell vakarnod magadról ezt a merevséget.* magyarázom neki tudományos hangon, szigorú tekintettel, mint aki pontosan tudja, miről beszél és legalább 50 különböző esettanulmánnyal alá tudja támasztani az állítását. Szó mi szó, pár embert kiborítottam már, volt aki azt remélve, hogy így előbb menekül, végül beleegyezett a játékszabályaimba, az viszont tagadhatatlan, hogy még soha senki nem volt képes megtartani az elegáns felsőbbrendűsége látszatát a jelenlétemben. Tehetséges vagyok! Sajnos azonban a fiú is, csak ő éppen a varázsláshoz konyít, így hamar védőburkot von maga köré, hogy ne tudják elérni a repülő szeretetcsomagok, amiket feléje hajítok. Épp kezdenék aggódni, hogy elfogy a munícióm, mikor kobakomon észlelem, hogy csőstül kapom őket vissza, és a fiú még csak a kisujját sem mozdítja ezért. Így viszont cseppet sem szórakoztató a helyzet.*
- Au.....juj....ááu.* hangzik halk méltatlankodásom a láda mélyéről. Mikor azonban megpróbálok kitérni a fejemre hulló vackok elől, helyette a láda oldalába verem be valamely végtagomat. Hogy melyik a rosszabb, arról vitatkozhatnánk, viszont a nagy ficergésben a ládát is sikerül odébb löknöm, minek hatására az eddig az asztalnak támaszkodó, félig nyitott ládafedél a helyére csattan.*
- Francos franc.*kommentálom az események ilyetén fordulatát, bár azt el kell ismernem, hogy így legalább a vastag deszkákon kopognak a továbbiakban a tárgyak és nem az én fejemen. Mikor az utolsó becsapódás keltette zörej is elhal, egy pillanatig teljes némaság borul a szobára, majd meghallom a srác szavait és közeledő lépteit. A láda résein át beszűrődő fénycsíkok pontosan megmutatják, mikor állapodik meg a láda mellett, s én már nyúlnék az újabb adag dobálnivalóért, mikor megakad a fülem az utolsó szavakon. Ismét itt akar hagyni, tehát nyilvánvaló, hogyha továbbra is ilyen játékot játszunk, az nem fog neki tetszeni. Ezért aztán a megcsócsált párna másik felét a fejem tetejéhez fogom, s így nyitom ki résnyire a ládát, hogy kilássak rajta. Még mindig reménykedem benne, hogy ez csak valami csel, éppen ezért tartom magam fölött a párnát, aminek molyette szélét még a fiú is láthatja a résen keresztül.*
- Asszem egyben vagyok.* pislogok fel rá hatalmas szemeimmel, próbálva kikémlelni további szándékát.*
- Akkor mit szeretnél játszani? Kártyázzunk? Amőbázzunk? Sakkozzunk? Puzzlezzunk? Dámázzunk?* sorolom egy levegővel, valamivel feljebb emelkedve, minek hatására jobban kinyílik a láda, s azt is láthatja, hogy két kézzel még mindig a fejemen tartom a párnát. Apropó párna...* - Vagy párnacsatázzunk?* csillannak fel szemeim, de egyelőre nem paffantom hozzá rögtönzött sisakomat, mert nem tudom, hogy a pajzsa még mindig védi-e.*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jan. 24 2014, 15:11

//NRT: Mädea és Noah – 2014.01.24.//


Az egyik meglepetést követi a másik. A manó már alapba furcsa volt itt, ez a lány pedig még furcsább… de az, hogy még játszani is szeretne velem… hát hihetetlen. Bizonyára sokan örülnének az ilyesminek, hiszen nem egy gyerekes emberrel futottam már össze itt létem során, de én akkor se vagyok ilyen és ezt el kell fogadnia, de… mintha nem akarná. Merevség… oké, ez jogos, tényleg merev vagyok, de az eddigi éveim során erre tanítottak és úgy érzem, hogy így állhatom meg tökéletesen a helyem a világban, szóval nem, eszem ágában sincs most szórakozni vele, ahhoz még egyáltalán nem tett annyit, hogy esetleg meg akarjak változni. Na meg, ahhoz egy találkozás nem is lenne elég.
- Nem kell, hogy zavarjon a viselkedésem, mert mint mondtam, nem maradok itt veletek. Biztosan ide téved majd más, aki szívesen játszana. – próbálok azért normális maradni, mert eszem ágában sincs megbántani a lányt, de amikor elkezdenek felém záporozni a különféle dolgok, azért egy pajzsot még létrehozok magam előtt, mert nem szeretném, ha bármivel is kupán találna. Azt viszont egy pillanatra sikerült elfelejtenem, hogy a pajzsom visszaveri a tárgyakat… ahj, talán mégse jó szakot választottam? Mindenestre némi aggódással figyelem és hallgatom az aranyos jajveszékelést, mígnem a láda is megelégeli tettemet és inkább becsukódik, rá a lányra. Még szerencse, hogy nem olyan mágikus tárgyról van szó, ami el se engedi a bent tartózkodót vagy elrepíti valahova máshova, így remélhetőleg Mädea odabent marad. Felkelve az ágyból, könyvemet magamhoz fogva indulok meg a ládika felé, szólva is a másikhoz e közben is és amikor végre meglátom, hogy felfelé emelkedik a láda fedele, kissé megnyugszom. Oké, nem lett nagyobb baja, mint amilyen eddig volt, így elmosolyodva fürkészem azokat a cuki szemeket, amelyek relém merednek.
- Akkor jó! – bólintok egy aprót arra, hogy egyben van, de ami ez után következik most már halk nevetést hoznak elő belőlem. Jó, ez a lány ha nem lenne, akkor ki kéne találni. Vajon hány éves lehet, hogy ilyeneken töri a fejét?
- Hát, őszintén szólva egyikhez sincs most kedvem. Bár szeretek varázslósakkozni, de… ha mindenképpen ragaszkodsz a társaságomhoz, mit szólnál egy kis kviddicsezéshez? Csak passzolgatnánk. – vagy akár az egyikünk beáll őrzőnek, míg a másik hajtónak, majd cserélünk. Mondjuk, amilyen mákom van, simán el tudom képzelni, hogy Mädea nem ismeri ezt a sportot, de talán szerencsém lesz. Lassan előre hajolok, így emelem fel most már szabad kezemmel a láda fedelét, és ha minden igaz, akkor a cuki kislány is szemeim elé fog kerülni.
- Egyébként hogy hívnak? Én Noah vagyok. – döntöm meg cseppet fejem, és végül kezemet is felé nyújtom. Nem úgy, mint ahogy bemutatkozáskor szokás, inkább udvariasan teszem ezt, hogy segítsek neki kiszállni a bizonyára kényelmetlen tárgyból. Fene tudja, hogy mióta gubbaszthat már odabent.
Vissza az elejére Go down
Mädea Lavande
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Le Nécrophile
Hozzászólások száma : 27
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Tartózkodási hely : Fjörgün háló
Üzenet : "Ezek a szemek,
egyedül eme pillantások
méltóak észrevenni a halált
és a virágok átöltözködését."


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jan. 24 2014, 15:39

//NRT: Mädea és Noah – 2014.01.24.//

* Egy normális ember valóban csodálkozhat azon, hogy mit keresek én egy ládában amit egy manó épp kirámol, bennem azonban nincsenek meg azok a korlátok, amik más embereket olyan unalmassá és savanyúvá tesznek. Legfeljebb néha ütődöttnek néznek, de én ezt legtöbbször észre sem veszem, vagy szimplán csak nem foglalkozom vele. Most sem fáradok azzal, hogy zavarba jöjjek, amiért a fiú szemtanúja játékunknak, hanem rögtön a bevonásán kezdek töprengeni. Nálam azonban a dolgok nem sokáig maradnak elméleti szinten, a gyakorlatba való átültetés pedig jól hallhatóan a srácnak nem igazán jön be. Sebaj, egy ellenkezés kevés ahhoz, hogy megtörje elszántságomat, ezért figyelmen kívül hagyom udvarias mentegetőzését. Mikor azonban másodszor említi meg, hogy otthagy, felismerem, hogy ideje taktikát váltanom. Cukiságom teljes tárházával kólintom fejbe a fiút, amint óvatosan kipislogok a láda résén, ami nem is hagyja hidegen a másikat.*
- Kviddics?* húzom el a szám.*~  Ezek a mágusok rettentő egysíkúak. ~* vonom is le magamban a következtetést, majd látványosan a vállamon csücsülő képzeletbeli angyalhoz és ördöghöz fordulok. Bár ha jobban megnézem, nálam az angyalkának is ördögszarvai vannak, úgyhogy végül arra a következtetésre jutok, hogy a kviddics is jobb, mint egy csaló manóval bújócskázni.*
- Jó, kviddicsezzünk. De ha én dobok több pontot, akkor a hátadon jöhetek vissza a suliba!* kunkorodik ismét mosolyra a szám, ami nem jelenthet semmi jót a fiúra nézve, ezt viszont ő még nem tudhatja, mivel nem ismer engem. * - Nem szeretek gyalogolni.* motyogom, miközben már az elém tartott kézre meredek, amivel egy időben meg is hallom a bemutatkozást.*
- Mädeának hívnak.* mosolyodok el angyalian, miközben megragadom a mutató ujját, s meg is rázom, imitálva, ahogy a felnőttek kezet szoktak fogni. Számomra idétlennek tűnik a rendes kézfogás, így fiatalosítok rajta és csak ezután fogom meg rendesen Noah kezét, hogy talpra tudjak állni.*
- Huh.*nyögöm, amint a vér visszatalál elgémberedett végtagjaimba. Egy pillanatig még erősen kapaszkodok a srác karjába, nehogy visszazúgjak a sok kacat közé, majd óvatosan átlépem a láda peremét.*
- Honnan lesz seprűnk? És nekem kell egy kesztyű, mert le fognak fagyni az ujjacskáim.* nyafogom határozatlanul lépdelve a bejárat felé, mivel idebent nem lehet kviddicsezni, következtetésképp gondolom le akarunk menni a pályára. Bár még mindig nem értem, hogyha labdát dobálni van kedve a másiknak, akkor a többi reptetésre alkalmas tárgy miért nem felel meg neki.*
- Neked meg kell egy sál, meg egy sapka....*nézek körül az említett tárgyak után kutatva tekintetemmel, míg rá nem bukkanok egy rémesen szőrös, molyrágta kalapféleségre és egy rózsaszín tollas boára.* - Már találtam is!* hirdetem lelkesen, miközben lábujjhegyre állva Noah fejébe húzom a kalapot, és átvetem a feje fölött a boát. Majd két lépést hátra lépek, hogy megszemléljem az összhatást. *
- Hihi.* összegzem a véleményem félredöntött fejjel, széles mosollyal. Miből gondolom, hogy a másik nem fog felkérni stylistjának?*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jan. 24 2014, 16:26

//NRT: Mädea és Noah – 2014.01.24.//


Nem igazán tudok egyelőre még mit kezdeni ezzel a lánnyal, de mivel olyan aranyosan próbál meg barátkozni velem, ezért úgy döntök, hogy ideiglenesen akár felhagyhatok eredeti tervemmel és a könyv majd megvár, és esetleg vele foglalkozhatnék. Viszont mivel igen csak bolondosnak látom, nem biztos, hogy jó ötlet lenne egy sakk parti, ki tudja, hogy vele az miként is zajlana, ezért is vetem fel a kviddics ötletét és nem kerüli ám el figyelmem az, ahogy elhúzza vékony ajkát.
- Nincs kedved hozzá? – teszem is fel rögtön a kérdést, miközben le se veszem arcáról tekintetem. Látom ám rajta, hogy hezitál, de nem fontos velem tartania, végülis, nem vagyok én olyan jó társaság, erre ő is rájöhetett már. Amikor viszont kiböki, hogy benne van, kissé ismét meglepődöm, de ez a meglepettség most nem ül ki arcomra, csak mosolyogva biccentek felé, legalábbis eleinte.
- Nem. Én nem fogok visszajönni a suliba, mivel egyetemista vagyok, szóval ha játszottunk, utána én a Campusba megyek. És egyébként se szokásom ilyesmikbe belemenni. – mégis hogy nézne már ez ki? – Majd megkérsz valaki mást. – aki hozzá való, korban és viselkedésben is. Szóval engem ilyen téren muszáj lesz elfelejtenie, mert bár próbálok picit lazítani, ettől függetlenül bármire nem vagyok kapható.
- Esetleg visszahoppanálhatok veled a suli kikötőjébe, és akkor nem kell gyalogolnod. Ez az ajánlatom! – nem több. Vagy egyedül sétál majd vissza vagy hoppanál velem, de másra nem vagyok hajlandó. Nem kell azonnal döntenie, felőlem át is gondolhatja, ahogy szeretné. Viszont ha már együtt fogjuk a mai nap egy részét még tölteni, akkor nem ártana megtudnunk egymás nevét is, de ahogy ujjamat kapja el, mint tényleg valami kislány, szélesebb lesz a mosolyom.
- Nagyon örvendek, Mädea. – végül pedig jöhet a felsegítés is. Elhiszem, hogy egy kicsikét fájhatnak a lábai, az enyémek is fájnának, így csak türelmesen várom, amíg úgy érzi, hogy képes megállni a saját lábain, majd amikor ez megvan és közben kérdez, felelek is neki.
- A kviddicspályánál lévő raktárból szerzünk majd. Nem szándékozom elmenni a sajátomig és most úgyis csak játszani fogunk. – nem vérre menő küzdelem lesz. Na de a kicsi lány tovább beszél, így hozva fel a kesztyű témáját,majd pedig ez után még engem is felöltöztetne. Azt viszont nem hagyom neki, hogy rám pakolja a két szerzeményét, mivel ki tudja, hogy kiken voltak ezek vagy nincsenek-e megátkozva, így kezemet magam elé tartom, így akadályozva meg tettében.
- Nem szükséges. Van rá varázslat, amivel felmelegíthetem magam és Téged is, ha szeretnéd. Akkor nem fogunk fázni. Na, gyere. – intek is fejemmel, hogy akkor talán nem ártana megindulnunk a pálya felé. Majd a kikötőben elvégzem a varázslatot mind a kettőnkön, ha igényt tart rá ő is, de egyelőre még odáig el kellene jutni.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   

Vissza az elejére Go down
 
A rejtett padlástér
Vissza az elejére 
13 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Fellegtorony-
Ugrás: