Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 A rejtett padlástér

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14
SzerzőÜzenet
Mädea Lavande
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Le Nécrophile
Hozzászólások száma : 27
Csatlakozás : 2012. Dec. 26.
Tartózkodási hely : Fjörgün háló
Üzenet : "Ezek a szemek,
egyedül eme pillantások
méltóak észrevenni a halált
és a virágok átöltözködését."


Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Jan. 24 2014, 16:55

//NRT: Mädea és Noah – 2014.01.24.//

*Kezdek rájönni, hogy ez a fiú nem fogja olyan könnyen megadni magát, mint múltkor Miahil. Bizony keményebb dió lesz őt megtörni, ha ilyen szorgalmasan hárítja el az összes próbálkozásomat amivel rá tudnám venni, hogy játsszon velem. Végül csak elárulja, hogy mihez lenne kedve, ám a kviddics meg számomra nem olyan szórakoztató, pláne nem ilyen hidegben. Hezitálásomat ki is szúrja rögtön, ám én nem akarok ürügyet szolgáltatni arra, hogy végleg itt hagyjon, ezért gyorsan beleegyezek inkább. Majd menet közben biztosan kitalálok valamit, amivel szórakoztatóbbá tehetem a passzolgatást.*
- Nem az, csak nem vagyok hidegpárti.* füllentek gyorsan, bár amit mondok, tulajdonképpen igaz is. Végül kikötném, hogy hajlandó vagyok játszani velem, ha visszalovagolhatok a hátán, ám ezt a kísérletemet is meghiúsítja. Kezdek morcos lenni.*
- Ünneprontó vagy.* fonom keresztbe karjaim kissé durcásan, de tudom, hogy semmiképpen sem fogja meggondolni magát, ezért inkább arra koncentrálok, amit utána mond, miszerint maximum arra hajlandó, hogy visszahoppanáljon velem a kikötőbe.*
- Juj de jó! Az olyan izgi! Szeretek hoppanálni...*ragyognak fel szemeim, míg alig észrevehetően pattogok örömömben egy picit,ami egy kicsit nehezen kivitelezhető egy ládában térdelve, de azért összejön. Máris minden vétke meg van bocsájtva számomra, még az is, hogy nem akart velem mókázni. Most, hogy ilyen zivatarmentes fordulatot vett a találkozásunk, már a nevemre is kíváncsi, amit én büszkén meg is osztok vele. Aminek ő nagyon örvend.*
- Tényleg?* kerekednek el a szemeim, mivel általában az ember nem rajong azért, aki kacatokkal dobálja majd hátaspacit akar belőle csinálni. Nem szeretem a jelentésüket vesztett formaiságokat, így ha azon kapom Noaht, hogy csak úgy megszokásból tisztelt meg ezzel a közhellyel, bizony megpróbálom orrba pöccinteni érte. De amíg ez kiderül, addig is megpróbálok kievickélni a ládából, amit a fiú egyre szélesedő mosollyal nyugtáz. De lehet csak sajátos kézfogásom utóhatásait látom az arcán. Minden esetre örülök, ha valaki rám mosolyog, ez engem mindig a szeretet csalóka illúziójába ringat. Mert hát hogyan is ne lehetne engem szeretni?*
- Oké. Remélem engedelmes seprűpaci lesz.*motyogom magam elé, és szomorúan gondolok az én csodálatos rózsaszín bébiseprűmre, ami az ágyam melletti sarokban pihen. Nem baj, majd ha nem nyerek Noah ellenében, akkor legalább lesz mire fognom a dolgot. Már csak az a dolgunk, hogy megfelelő ruhadarabokat találjunk, hogy ne fagyjunk meg, s már ki is szúrok egy ocsmány kalapot az egyik puffon, ám a fiú azt már nem engedi meg, hogy a fejébe húzzam.*
- Tudod nagy gonoszság, hogy kihasználod, hogy így nem érlek el.* nyújtózkodok még egy darabig, ám hiába: kinyújtott karjai megakadályoznak abban, hogy karácsonyfát csináljak szegény srácból. Szegény én. Ismét oda a mulatság.*
- Te mindig ilyen savanyú vagy?* meredek rá lemondóan, mint amikor az anyukák századszorra is azt tapasztalják, hogy nem, a fiacskájuk még mindig nem volt képes megtanulni, hová kell költöztetni a koszos zoknikat. *
- Mikrovarázslat?* pislogok nagyokat, utalva ezzel a muglik által használt mikrohullámú sütőre. Le se tagadhatnám, hogy félvér vagyok. De szerintem ha nem lennék is élvezném a mugli eszközöket, olyan mókásak tudnak lenni néha.*
- Oké, oké, már megyek is.* egyezem bele, mihelyt nem találok több kifogást. Annyira azért nem bízok abban a melegítő varázslatban, hogy lehúzzam a fejemről a csuklyámat, így cicafülekkel együtt még hatásosabb a szögdécselésem, amit az odaúton prezentálok. Néha, ha véletlen kihagyok egy lépcsőfokot, akkor szépen visszasétálok, és újra megugrom azt a fokot, de egyébként szófogadóan követem a fiút.*
- Neked milyen állatkád van?* cincogom két lépcsősor között, utalva ezzel a famulusra, de még véletlenül sem nevezném meg szakszerűen a titulusát. Csak hogy nehogy csendben elérhessünk a pályáig.*
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 22
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Feb. 02 2014, 19:56

//NRT: Laurana és Elton – 2014-02-02.//

- Yvonne, hol a fenében vagy már? – Mordulok fel mérgesen. Végre ráveszem magam, hogy megkeressem ezt a némbert erre nincsen sehol. Pedig valahol meg kell lennie, nekem legalább is nem jelentette be, hogy képes láthatatlanná válni vagy, hogy felfalta volna egy hatalmas nagy tintahal. Ego, valahol meg kell lennie. Jó akkor most nyugodjak meg, gondolkodjak az Ő fejével. Haha, ez viccesen hangzik, a sajátommal nem szoktam, nem hogy máséval tegyem. Komolyan mindjárt kipukkadok a röhögésétől. No, de vegyük komolyan. Anyánk levelet küldött, ami annyira nem meglepő, mert szoktak nekünk írni, de most neki külön is készült egy, ami felháborító. Természetesen azonnal kiakartam bontani, azonban anyám erre is gondolt, mert az utiíratban szigorúan megtiltotta, hogy megtegyem. Rémes egy nőszemély, a vesémben lát. Egy hát csak egy megoldás maradt meg kell keresnem hugicám, átadni neki a levelet, megvárni míg elolvassa, majd kiszedni belőle az információkat.
- Gondolkodj te is Pi ne csak lopd a napot! – Szólok rá famulusomra, aki azonban teljesen láthatatlan mások szeme által, ezért úgy tűnhet, mintha magamban beszélnék. Akkor nézzük, nincs a szobájában, se sehol a keleti toronyban, de akkor meg hol lehet? Vasárnap van tehát órán sincs. Mit csinálnék Y helyében? Milyen is Y? Szeret engem verni… de ahhoz itt kéne lennie tehát nem nyert, szeret…öööö… enni? Nem! Azt én szeretek. Mit szokott csinálni, ha rárontok a szobájában, olyankor a szemét forgatja vagy rám kiabál, esetleg hozzám vág egy párnát, de előtte mit csinál.
- Whisky nélkül ez nehezebb, mint gondoltam. – Vakarom meg álam alját mire végre leesik.
- Olvas, hát persze! Mindig mondom, hogy egy kis stréber és tönkre teszi az egészségét, de nem hisz nekem. – Csettintek egyet elégedetten, majd már is lefele veszem az irányt, hogy elindulhassak valamerre. A legtöbb könyv a könyvtárban van, így hát oda megyek elsőre, de ott sincs, utána a tanuló szoba, de ott sincs, belsőkert, de ott sincs. Már csak egy lehetőség ugrik be, ahol még nyugodtan lehet olvasni a padlástér. Fel-le, fel-le, kezdem unni ezt a rohangálást, de ha ott sincs, akkor kinyitom a levelet.
- Yvonne! Ha itt sem vagy romlott banánt fogok etetni a famulusoddal. – Morgok már előre a lépcsőn, de ha nem lesz az ajtó mögött akkor nagyon morcos leszek.
Vissza az elejére Go down
Laurana Darkblade
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 11
Csatlakozás : 2013. Nov. 20.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Kedd Feb. 04 2014, 19:42

//NRT: Laurana és Elton – 2014-02-02.//

Mamó folyamatosan előre szökell, és hiába szólok rá, nem hajlandó akárcsak bevárni engem, csak néz rám a hatalmas szemeivel, amikor a nevén szólítom, vagy megfenyegetem az ujjammal. Nem gondolom komolyan, így ő sem érzi át a parancs súlyát. Mert nem a háziállatom, inkább szövetségesek vagyunk, el kell fogadnom, hogy teremtményem önálló akarattal rendelkezik, nem minden úgy történik, ahogyan én azt elképzeltem.
- Mamóóó.... – nyújtom el ismét a rászólást, amitől a kiskecskus végre megtorpan, és a legfelső lépcsőfokra lehuppan, patás lábait maga alá húzza, és egészen emberi pózban hüppög.  Ahogy közeledem felé, szinte egészen emberinek hat a tekintete. Bár beszélni nem tud, mindent elmond azzal a fájdalmas pillantással, miszerint nem ugrabugrálhat kedve szerint. Kioktatóan megpaskolom a szarvkezdeményei között, és leülve az ülembe veszem.
- Jól van na, csak a nevedet mondtam, nem kell mindjárt megsértődni. – A kis oktatalan már a nyakamat karolja át, képes a legnagyobb túlzásokba is esni. Halkan csitítva ringatom egy  darabig, aztán már ki is szökken az ölemből, és a padlás felé iramodik. Nagyot sóhajtva tápászkodom fel, és lépek utána. A padlásra olykor önszántamból is felmerészkedek, hiszen ha én nem, más biztosan nem tartja is karban a könyveket. Pedig attól, mert egy könyv régi, és poros, még igenis meglehet a becsülete, lehet valamilyen rendszerben kezelni. Leteszem a kardigánomat, alatta csak egy póló, és egy farmer van, s körbenézek, hogy vajon hol kéne kezdenem a rendrakást. A famulusom ellenben azt nézi, hol kezdje a rombolást. Csúnyán nézek rá, csak éppen semmi hatása, nem fogja visszatartani az akaratom. Leveszek egy könyvet, amely a régi indiai hajókról szól, nekem oly mindegy, csak ma is tanuljak valamit. Csekély másfél sorig tudok eljutni, amikor morgó hangot hallok, Mamó megugrik, riadtan várja tőlem a megoldást, de leintem, kiváncsi vagyok, ki dübörög fel. Vörös tincseimet nagy fújtatással szállítom oldalra az arcom elől, és már meg is pillantom diáktársamat, aki roppant furcsán fogalmaz.
- Ez két szempontból sem helytálló. – Ingatom a fejemet, hangszínem idegesítően kioktató. – A famulusok mágiával kreált lények, immunisak az olyan mérgekre, amelyet a romlottság tud szétterjeszteni az erekben. Ezen felül nem számoltál azzal a lehetőséggel sem, hogy nincsen szükségük táplálékra, hiába is próbálnád leerőltetni a torkukon, nincsen emésztőrendszerük, ami szükségessé tenni az éhséget, és az anyagcserét. – Húzom ki magam büszkén, lekezelően.
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 22
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 08 2014, 12:10

//NRT: Laurana és Elton – 2014-02-02.//

Yvonne, Yvonne, Yvonne. Imádom hugicám, de néha úgy el tud veszni a föld színéről, hogy soha nem találom meg. Pedig ennek a levélnek a tartalmát akkor is megtudom. Tuti megint rólam fecsegnek anyával, mert ha nem így lenne, akkor beleírta volna a közös levélben. De ha meg Y-ről lenne szó? Akkor meg én lennék az első, aki tudna róla, úgyhogy emiatt nem aggódom. Biztos megint valami hülyeséggel próbálja tömni a fejét. Nem kell, hogy még anya is bekavarjon a Rachel kalandomba. Magam is remekül tönkre tudom tenni, nem mintha ez lenne a cél, sőt sokkal inkább az ellenkezője, de nem akarom belevonni a családot. Ők ott vannak én meg itt és így két év elteltével egészen megszoktam már, hogy távol vannak. Oké, tudom, mindig az Ő pici fiúk leszek, de ez a valóságban nem lesz így, hisz egyszer mindenki felnő és ezt nekik is el kell fogadni, ideje, hogy beletörődjenek az élet rendjébe.
Minden képen meg kell találnom Hugicámat, így jobb ha nem húzom tovább az időt, hanem a feladatra koncentrálok és kitalálom, hogy merre lehet. Ez közel sem olyan könnyű feladat, mint ahogy hangzik, hisz ez egy hatalmas iskola tele kis rejtett zugokkal. Engem ilyenkor nagyon könnyű lenne megtalálni. Három helység jöhet szóba délután, első a szobám, lehet, hogy megint egy éjszakai kalandozásra készülök, második az étkező, az én esetemben sose lehet tudni mikor éhezem meg, harmadik pedig az edző terem. Ugyan ott nem töltök vészesen sok időt, de időtöltésnek teljesen alkalmas. Nagyon ritkán az uszodában is megfordulok, de a medencéket annyira nem szeretem, inkább a nyílt vizek gyermeke vagyok. Azonban Y nem ilyen egyszerű lélek mint én és annak érdekében, hogy megtaláljam az Ő fejével kell gondolkodnom. Nagy nehezen végre megszülöm kedvenc időtöltését, így már is a szerintem alkalmas helyek felé veszem az irányt. Sorban buknak el a lehetőségek, egyik helyen sincsen ahol eddig néztem, így most már a padlástér felé tartok nem is zajjal, ahol reményeim szerint végre megtalálhatom. Nagy robajjal közelítem meg a helységet, ahova szintén nagy lendülettel nyitok be.
Azonban Yvonne helyett valaki más vár. Meg sem tudom figyelni ki is az egyből megcsapja fülemet az idegesítő, kioktató hangnem? Mivaaaaaaan? Visszahangozza agyam a kérdést, azonban ezt nem mondja ki helyette arckifejezésemről minden leolvasható. Fejemet oldalra biccentem, ahogy a kutyák szokták, még képemen a teljes értetlenség jelei mutatkoznak. Míg így zavartan bámulok addig megpróbálom felfogni, hogy mit is látok. Egyszerű öltözet, vörös tincsek és ez az arc is ismerős, meg ez a testartás… ja persze őt ismerem, az idei évet együtt jártuk, mintha az egyik vizsgán pont egymást váltottuk volna. Nem jut eszembe a csaj neve, ezek szerint nem lehet olyan fontos, viszont nagyon dögös így biztos megjegyeztem volna, de akkor miért nem? Erőltetem meg agyamat, hisz a szépség általában megragad, de ahogy ezt a beállást még egyszer megfigyelem beugrik. Ez az idegesítő, okoskodó csaj a lekezelő stílusával. Biztos a tanárok kedvence, még jó, hogy nem voltam sokan.
- Csá! Ahogy látom Y nincs itt, ha erre jár mond meg neki, hogy kerestem. – Intek neki aztán fordulnék is
ki az ajtón, nincs kedvem egy stréberrel együtt lógni, amikor kiszúrom a kecskét.
- Az egy kecske? – Állok meg, majd mutatok rá az egyik ujjammal. Így messzebbről kezdem el tanulmányozni az állatot és vonom le a végső következtetést.
- Ez tényleg egy kis kecske. – Kezdek el röhögni. Baromira viccesnek találom, hogy egy kis kecske ugra-bugrál erre. Egyszerűen képtelen vagyok abba hagyni, ez annyira röhejes.
- Ez a famulusod? Szia Bambi! – Nézek a lányra, majd vissza a jószágra, de hiába próbálom visszafogni magam ez akkor is vicces. Komolyan itt fogok röhögő görcsöt kapni, ez nagyon tetszik.
Vissza az elejére Go down
Oliver Wayne Seavers
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 28
Csatlakozás : 2014. Jan. 31.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Márc. 16 2014, 20:02

//NRT: Fruzsi & Oliver - 2014.03.16//

Nem is Roki lenne a famulusom, ha nem lenne vele megint baj. Ritkán van társaságomban, akkor viszont szeret galibát okozni, melyet nekem kell elsimítani. Így volt ez most is, viszont szerencsére gyorsan elrendeztem. Most viszont kereshetem az én engedetlen famulusomat, aki rendesen eltűnt. Pontosabban nem tűnt el, csak gyorsabb, mint én. Az eltűnés helyett inkább azt mondanám tehát, hogy fogócskázik. Olykor megmutatja magát a következő kanyar előtt, hogy jelezze, merre megy, utána pedig elvárja, hogy kövessem. Néha még egy két beszólást is kapok. Mondhatom, jól jártam vele! Nem is értem hol járt az eszem, mikor létrehoztam. Na jó, tudom, meg néha örülök is neki, csak mostanság sokszor elveszti az eszét, ahelyett hogy inkább aludna valahol, vagy más famulusokat zaklatna, emberek helyett. Most viszont legalább ruhában vagyok. Pontosabban egy fekete, sokzsebes nadrágban, és egy sötétkék pólóban. Lábamon pedig ezúttal egy sportcipő van, nem kell mezítláb rohangálnom. Utoljára a lépcsőknél látom, mikor is felpattan egy fáklyatartóra, hogy onnan majd fölényesebben gúnyolódhasson. Ez nemigen jön neki össze, mert az eszköz megmozdul, egy új helységet tárva szemeink elé. Több sem kell neki, hogy bemenjen. Én loholok utána, de mikor beérek, csak eltátom a szám.
Ez a hely, eszméletlen. Sosem hittem volna, hogy van ilyen is az épületben, pedig már jó ideje ide járok. Őszintén, nem is én vagyok itt a nagy felfedező, hanem famulusom. Lassan sétálok egyre beljebb, megfigyelve a különböző tárgyakat. Egy-egy könyv gerincén még az ujjaim is végighúzom, mert túl tisztának tűnnek. Ekkor jövök rá, hogy nem hiába, tényleg azok. Ahogy minden más is, ami elég meglepő, tekintve, hogy el van rejtve a hely. A famulusom már nem is foglalkoztat annyira. Inkább leveszek egy könyvet a szekrényről, majd belelapozok és olvasgatni kezdem, kíváncsian várva, hogy vajon mit írnak benne.
Vissza az elejére Go down
Héderváry Fruzsina
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 149
Csatlakozás : 2012. Mar. 05.
Tartózkodási hely : Bambusz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Márc. 17 2014, 00:53

/NRT: Oliver - Fruzsi 2014.03.16.//

*Miután már órák óta kóválygok az iskolában és környékén, rá kellett jönnöm, nem is olyan egyszerű olyan helyet találni, ahol nyugodtan üldögélhetek, könyvekkel és füzetekkel körbevéve, anélkül, hogy valaki kiszemelne magának.
A hálóban kezdtem, de amint szobatársaim is befutottak a kezdetben kellemes, csendes hely, zajos és zavaró lett, így átköltöztem inkább a belső kertbe. Ott egy ideig szintén rendben volt minden, de elkezdett fújni a szél, a papírjaim pedig ide-oda szálltak, én pedig fázni kezdtem, ezért kénytelen voltam tovább állni.
Végül a kastély egyik legmagasabb pontján, a padlástéren sikerült megfelelő helyre akadnom. A sok limlom között könnyedén el tudtam bújni az esetleges betévedők elől, dolgaim szétpakolásához pedig rengeteg hely állt rendelkezésemre, így végül itt maradtam.
Már egy ideje elégedetten üldögélek, kezemben kedvenc könyvemmel, mit bár már sokadszorra olvasok el, mégis megunhatatlan, mikor léptek zaját hallom. Az utolsó pillanatig reménykedek benne, hogy az érkezők nem tudják, mi van itt és elmennek, de az ajtó kinyílik.
Óvatosan kikukkantok rejtekhelyemről és végignézem, ahogy az ismeretlen srác kíváncsian, csodálkozva besétál, szétnéz, majd a kezébe vesz egy könyvet. Néhány pillanatig várok, hátha új szerzeményével együtt távozik, de, mivel ez nem történik meg, lassan felállok, leporolom szürke farmerem és sötétkék pólómat, megigazgatom fekete szemüvegem és hátrasimítom hosszú, barna hajam. Ezután alig hallhatóan megköszörülöm a torkom és úgy helyezkedek, hogy a fiú lásson, de bármikor elmenekülhessek, ha kényelmetlenné válna a helyzet.  Kedvenc, anyanyelvemen íródott könyvem magamhoz szorítom, mivel azt nem szívesen hagynám itt, a többi dolgomért meg majd visszajövök később, ha az elszelelés szükségessé válik.
Egyelőre viszont csak szégyenlősen elmosolyodok és megnézem kit sodort felém a sors. A fiú, legalábbis első látásra, nem tűnik félelmetesnek, így újra megköszörülöm a torkom és beszélni kezdek.*
- Szia, Héderváry Fruzsina vagyok, de szólíts Fruzsinak, mindenki így hív.*közelebb lépek és óvatosan a srác felé nyújtom a kezem. Ha megfogja, kicsit megrázom, aztán visszahátrálok korábbi helyemre és körbenézek.*
- Érdekes ez a szoba igaz? Néhány hónapja találtam rá, teljesen véletlenül. Azt hittem itt már nincs semmi különleges, esetleg padok, meg székek, amiket senki nem használ már. A könyvek mind nagyon érdekesek, legalábbis azok, amiket el tudtam olvasni. Néhány nagyon régi nyelven íródott.*az irományok felé bökök, amikről beszélek és elmosolyodok. Ha olyan dolgokról van szó, amiket szeretek, mint például az olvasás és az régi nyelvek, akkor máris kevésbé tűnök félénknek és elveszettnek. Kár, hogy sokan utálják az ilyen, számukra unalmas témákat.*
- Most jársz itt először? Nagyon meglepettnek tűnsz, ebből gondolom.*nem akarom megsérteni a srácot, véletlenül se, csupán elmondom, mi az, amit látok.*
Vissza az elejére Go down
Oliver Wayne Seavers
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 28
Csatlakozás : 2014. Jan. 31.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Márc. 21 2014, 18:11

//NRT: Fruzsi & Oliver - 2014.03.16//

A könyv egészen érdekesnek tűnik, úgyhogy eszem ágában sincs elmenni. Csak olvasom sorait, egyiket a másik után, ott ácsorogva a polc mellett, mígnem meghallom azt a torokköszörülést. Csak ekkor kapom fel fejem. Észre sem vettem, hogy van itt valaki, de most, hogy felhívta magára a figyelmet, zavartan pislogok rá. Arcomon enyhe pír lesz úrrá, azt viszont gyorsan igyekszem eltüntetni. Össze is csukom a könyvet, hogy lássa, most már teljes mértékben rá figyelek, miközben szótlanul nézem őt.
- Elnézést, én... Kérlek... ne haragudj, amiért nem vettelek észre! - kérek bocsánatot, amint megtalálom a kellő szavakat.
Mikor közelebb lép és felém nyújtja kezét, természetesen elfogadom azt. Úgy tűnik, nagyon megzavartam valamit, erre viszont most nem térek ki, csupán figyelek nevére, s arra, hogyan is kellene szólítanom.
- Örvendek! A nevem Oliver... Oliver Wayne Seavers - mutatkozom be teljes nevemen, ha már ő is így tett.
Szerencsére nem csak én tűnök zavartnak, ez viszont most eléggé furcsa. Nem szoktam én hozzá ehhez. Általában mindig én vagyok a zavart, nem pedig a másik, vagy éppen mindketten. Ez is egy egészen új helyzet. Szerencsére ő feltalálja magát. Máris kapom a kérdéseket, melyek hallatán csak szétnézek, miközben imént még rázogatott kezemmel fejem kezdem vakarni.
- Nagyon érdekes szoba. És én hiába vagyok itt több mint két éve, most találtam rá. Pontosabban... A famulusom, Roki. Ő is itt van valahol, ha minden igaz. Nagyon remélem... - ismerem be, továbbra is zavartan.
Most, hogy picit jobban körbenéztem kérdései miatt, sikerül felfedeznem azt a helyet, hol vélhetően eddig a lány tartózkodott. Ahogy látom, igencsak rosszkor érkezhettem. Abból ítélve legalábbis, hogy egyetlen könyvet szorongatva indult meg, ahelyett, hogy tovább folytatta volna ténykedését. Vagy lehet, hogy csak azért kelt fel, hogy engem köszöntsön? Akkor viszont egész rendes. Meg nem csak akkor, hanem egyébként is annak tűnik. A neve viszont... Érdekesen cseng és kiejteni sem hiszem, hogy ki tudnám.
- Mond csak... esetleg... Megkérdezhetném, hogy honnan származol? A neved... elég érdekes, és remélem nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy nem valószínű, hogy ki bírnám ejteni. A vezetékneved még nem olyan problémás. Fruzsina, ugye? De a keresztneved... - elmélkedem hangosan.
Nagyon remélem, hogy ezzel nem sértem meg. Tényleg nem akarom, főleg azért nem, mert ilyen kedvesen fogadott. Na meg azért sem, mert senkit nem akarok megbántani. Az távol áll tőlem. Nem akarok magamra haragítani senkit, az túlontúl problémás lenne.
Vissza az elejére Go down
Héderváry Fruzsina
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 149
Csatlakozás : 2012. Mar. 05.
Tartózkodási hely : Bambusz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Márc. 21 2014, 23:48

// NRT: Oliver – Fruzsi 2014.03.16.//

*Majdnem az egész napom rámegy, de sikerül találnom egy olyan helyet, ahol senki nem zavar és nyugodtan tudok olvasni. Legalábbis ezt hiszem addig, míg nem nyílik az ajtó, s bár ezután is abban reménykedek, hogy az illető elmegy, sajnos nincs szerencsém. Így, mielőtt még rám akadna, és azt hinné, valami rosszban sántikálok, kimászok rejtekhelyem mögül és megköszörülöm a torkom.
Amikor a srác felém fordul és elpirul, legalábbis úgy tűnik, mintha ezt tenné, meglepetten pislantok egyet. Nem vagyok hozzászokva az ilyesmikhez, általában ugyanis én vagyok félénk.*
- Nem, semmi baj.*rázom meg fejem a bocsánatkérésre és a felhalmozott holmik egyik nagyobb kupaca felé mutatok.* - Ott ültem, csak akkor vettél volna észre, ha közvetlenül előttem állsz.*nyugtatom meg, s mivel a srác nem tűnik veszélyesnek, vagy félelmetesnek rámosolygok és megfeszült, menekülésre kész izmaim is engednek kicsit. Sőt, bár magamon is meglepődök, de ahhoz is van elég bátorságom, hogy közelebb lépjek hozzá és bemutatkozzak.
Mikor a fiú is így tesz rámosolyogok és megrázom a kezét, majd visszahátrálok a helyemre. Annyira azért még nem vagyok bátor, hogy olyan közel maradjak hozzá, ahhoz viszont már igen, hogy beszélgetést kezdeményezzek.*
- Úgy tudom nincs másik kijárata a szobának, biztos itt van valahol. A Roki aranyos név, milyen állat?*kérdezek rá kíváncsian. Abban biztos vagyok, hogy egy kisebb testű famulusról van szó, de még így is olyan nagy a választék, hogy tippelni se merek.*
- Nem haragszok meg, tudom, hogy nem megszokott. Igen, jól ejtetted ki, de a Fruzsina a keresztnevem, nálunk fordítva van. A családnév van elől, a többi utána és Héderváry, mármint a vezetéknevem.*magyarázom mosolyogva. Kicsit se zavar, hogy rákérdezett erre és szülőhazámra, általában előbb-utóbb előkerül ez a téma, ha ismeretlennel találkozok.*
- És Magyarországról származok. Várj csak egy pillanatot.*sarkon fordulok, besietek a sarokba és felkapom az egyik könyvem, majd miután visszasétálok Oliverhez, lapozgatok egy ideig, végül pedig felé mutatom a térképet.*
- Nézd csak, ez a kicsi itt.*mutatom meg vidáman mosolyogva apró kis hazámat. Aztán, ha a srác eleget nézegette, vagy, ha egyáltalán nem érdekli, akkor összecsukom a könyvet és ismét hátrálok néhány lépést.*
- Szóval már több mint két éve itt tanulsz? Szeretsz ide járni?*kérdezem meg mosolyogva, majd kis rendezkedés után helyet foglalok, nem messze Olivertől.*
- Nem ülsz le? Úgy kényelmesebb lenne és a nyakam se törne ki.*megeresztek egy valamivel magabiztosabb mosolyt és kezemmel a föld felé intek. Kezdek kicsit megnyugodni, mert nem úgy néz ki, mintha a srácnak az lenne a hobbija, hogy ártatlan diákokat támad meg, vagy valami ilyesmi, de azért még mindig gyanakodó vagyok kicsit. Erről persze nem ő tehet és nem is én, csupán egy ilyen helyen nem árt, ha figyelmes az ember, végül is bármi megtörténhet.*
- Melyik házba jársz?*folytatom az érdeklődést halk, de érthető hangon. Csak finoman kíváncsiskodok, semmi túl személyes témába nem megyek bele. Nem akarom magamra haragítani a srácot és egyelőre nem tudom, mi az a pont, aminél úgy dönt, hogy elvetettem a sulykot.*
Vissza az elejére Go down
Oliver Wayne Seavers
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 28
Csatlakozás : 2014. Jan. 31.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Márc. 28 2014, 23:38

//NRT: Fruzsi & Oliver - 2014.03.16//

Az, hogy megmutatja mennyire eldugott helyen ült, cseppet sem nyugtat meg. Attól még hibás vagyok, elvégre tényleg nem vettem észre, holott kellett volna. Illetlenség bejönni valahová és nem köszönni a jelenlevőknek. Főleg úgy, hogy nem is ismerem őt. Ennek ellenére nem mondok többet. Legalábbis a bemutatkozásig nem. Furcsa, hogy így táncol oda-vissza. Mintha nehezére esne közeledni, bár tény, én sem vagyok az a távolságtartást is megszegő típus. Nem pont ezzel vannak gondjaim, sokkal inkább azzal, hogy ha kellene sem feltétlen megyek közelebb, ha nem muszáj. Talán éppen ezért gyorsabb ő, kezdeményezés terén. Szerencsére fel is találja magát, így már csak reagálnom kell a dolgokra és idővel majdcsak kialakul egyfajta kommunikáció. Ahogy sejtem így is lesz. Amint szóba kerül a szoba, meg Roki, egy újabb információmorzsával gazdagodom.
- Ez jó hír. Bár lehet, hogy már rég kint van. Egyébként... vörös panda. Neked van famulusod? - kérdezem.
Igazán érdekel, elvégre ritkán találkozok hozzám hasonlóan félénk emberrel ebben az iskolában. Ha pedig van társa, akkor kíváncsi lennék, hogy milyen. Vagy hogy hogyan választott neki jellemet, meg ilyenek. Tényleg nagyon érdekelne, persze ehhez az kell, hogy legyen is neki állatkája. Bár talán jobban is jár, ha nincs neki. A teremtők nem tudják mit szabadítanak nyakukba a tanárok és saját maguk, amíg nem kell együtt élniük egy másik állattal. Jó, tudom, lehetett volna belőle holmi szolgát is csinálni, de azt egyáltalán nem nevezném társnak. Az inkább egy báb lenne, semmi több. Idővel azért visszatérek a lány nevére. Igencsak furcsa név, legalábbis számomra. Idővel rá is jövök, hogy miért. Mikor rájövök, hogy hol hibáztam, azonnal vörös pír önti el arcom. Ez elég kellemetlen.
- Sajnálom, én... Nem tudtam. Viszont remélem nem haragszol, ha az igazi vezetékneved nem próbálom meg kiejteni.
Türelmesen várok, várva, hogy vajon mit akar. Az ország nevét ismételgetem fejemben. Hallottam már róla néhányszor, látni viszont még nem láttam. Valami pedig mintha rémlene is az atlaszból, de... nem, nem akar beugrani a válasz, pedig most nagyon örülnék neki. Annak a képnek, ami a földgolyót ábrázolja, nem többnek. Na jó, meg ráfirkantva az országok neveit. Az még nem ártana.
- Ejha, nem túl nagy ország - jegyzem meg elképedve.
Amennyiben saját hazám rajta van azon a térképen, rá is bökök ujjammal a jó öreg Angliára, jobban mondva valahova London környékére.
- Én meg innen - jegyzem meg mellé, aztán elveszem ujjam és hagyom, hogy csináljon a könyvvel amit akar.
Azt hiszem, maradunk a szokásos ismerkedős kérdéseknél. Ez nem is baj, elvégre valahol el kell kezdeni. Az pedig általában az információgyűjtés, nem kevesebb. Nincs is ellenemre tehát hogy kérdezzen. Mikor hellyel kínál, leülök, s csak ezt követően kezdek bele az iménti kérdéseire vonatkozó válaszokba. Azért azt meg kell hagyni, hogy van kérdése bőven. Alig tudom az egyiket feldolgozni és összerakni rá az értelmesnek vélt választ, mire kapom a következőt. Nem úgy, mint múltkor Daph esetében. Ott... ott is beszélgettünk, de nem olyan nagy tempóban. Nem is rágtuk át magunkat sok dolgon. Valahogy leragadtunk egy-egy dolognál, amit valójában egyáltalán nem bántam.
- Igen, harmadikos vagyok a Cruorisban. És szintén igen. Szeretek ide járni, sokat segített, hogy itt tanulok. Bár nem éppen az önbizalmamnak. Na és te? Milyennek gondolod a sulit? - válaszolok utolsó kérdéseire egyben, igyekezve rövidre fogni válaszaimat.
Nem akarom hosszadalmas magyarázással fárasztani, sem őt, sem magamat, mire összerakom azt a sok mondatot úgy, hogy közben igencsak zavarban érzem magam, egyszerű kérdéseinek ellenére. Leginkább az utolsó előtti kérdése ütött szöget a fejemben. Szeretek ide járni, nem is ezzel van a gond. Hanem inkább azzal, hogy miért. Hogy miért is ragaszkodom ennyire ehhez a sulihoz és hogy miért is igyekszem annyira a tanórákon, meg a komolyabb feladatok során.
Vissza az elejére Go down
Héderváry Fruzsina
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 149
Csatlakozás : 2012. Mar. 05.
Tartózkodási hely : Bambusz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Ápr. 07 2014, 16:55

//NRT: Oliver és Fruzsi – 2014.03.16//

- Lehet, de szerintem láttad volna, ha kimegy, bár, attól függ mekkora.*nyilván nem lehet olyan hatalmas, mert akkor észrevettem volna, mikor bejön. De, ha nem is egészen apró, akkor szerintem könnyű kiszúrni. Mint később kiderül, egy vörös pandáról van szó, ami, bár nem olyan kicsi, legalábbis emlékeim szerint, annak azért megvan az esélye, hogy kiügyeskedte magát a szobából anélkül, hogy a gazdája kiszúrta volna.*
- Nincs, még csak elsős vagyok, de rengeteget gondolkoztam már rajta, milyet szeretnék. Azt hiszem valami kisebbet, mondjuk mangusztát, vagy mosómedvét, esetleg oposszumot. Azok aranyosak.*válaszolok azért a kérdésre is, mosolyogva. Sajnos kénytelen voltam kihagyni egy évet és a vizsgákról is lekéstem, így ismét elsős vagyok. Ami nem túl jó, mert így újra kellett kezdenem az ismerkedést, amiben egyáltalán nem vagyok jó.*
- Semmi baj, a legtöbb országban más a nevek sorrendje, mint nálunk. Nem haragszok, nehéz kiejteni.*értek egyet bólintva. Egyáltalán nem vagyok mérges emiatt, hiszen pontosan tudom, hogy egy nem magyar anyanyelvűnek komoly gondot okoz a vezetéknevem. Általában se megjegyezni, se kiejteni nem tudják. A keresztnevem viszont szerencsére nem olyan bonyolult.
Ezután, hogy Oliver legalább nagyjából el tudja helyezni, honnan jöttem, megkeresem az atlaszom és megmutatom neki az aprócska országot.*
- Valóban nem. Szóval Angliából jöttel. London közeléből?*kérdezek rá kíváncsian. Azt látom, hogy valahova a város mellé mutogat, de nem tudom, hogy azért, mert onnan származik, vagy mert azt akarja, hogy lássam a nevét.*
- Egyszer, még régebben jártam ott, szinte végig esett, de azért sok mindent megnéztünk. Nagyon szép város.*mosolygok a fiúra teljesen őszintén. Nem hízelegni akarok, komolyan úgy gondolom, hogy London gyönyörű hely, ahogy egész Anglia is.
Amikor már nem kell a térkép, visszarakom a többi könyvem közé, majd leülök és a srácot is megkérem, hogy tegyen így. S elmosolyodok, mikor teljesíti a kérésem.*
- Ezt megértem, én sem éppen az önbizalmamról vagyok híres.*sóhajtom, majd kis gondolkozás után válaszolok a kérdésére.*
- Őszintén, nehéz megmondani. Mármint ez egy nagyon jó iskola, sokat hallottam róla és arról is, hogy aki itt végez, az könnyen talál munkát és képes megbirkózni az élet nehézségeivel.*egy kicsit elhallgatok, majd sokkal személyesebb véleménnyel folytatom tovább.*
-  Van, amikor örülök neki, hogy ide jöttem tanulni, de van, amikor alig bírom rávenni magam arra, hogy maradjak. Néha igazán szeretnék elmenekülni.*vallom be szégyenlős mosollyal. Nem könnyű, mert messze vagyok az otthonomtól, ráadásul, mugli születésűként nagyon nehéz beilleszkedni, főleg úgy, hogy már akkor is zavarba jövök, ha beszélnem kell valakivel. Legyen az egy tanár, diák, vagy csak egy eladó a boltban.*
- Te miért ezt az iskolát választottad?*kérdezek rá kíváncsian. Érdekel, hogy mások miért pont ide jöttek, ahogy az is, miért vannak itt még mindig. Mert biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek néha megfordul a fejében, hogy jobb lenne máshol lenni.*
Vissza az elejére Go down
Oliver Wayne Seavers
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 28
Csatlakozás : 2014. Jan. 31.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Pént. Ápr. 18 2014, 21:20

//NRT: Oliver és Fruzsi – 2014.03.16//

- Nem olyan nagy, így lehet, hogy nem vennénk észre, főleg, hogy jó a bújócskában. De szerintem bemutatkozna neked, mielőtt elmegy - mosolyodom el.
Most már viszont azt is tudom, hogy a lány elsős. Ez is valami. Akkor már tudom, hogy miért nem láttam eddig. Vagy csak azért, mert én magam sem beszélek túl sok emberrel, legalábbis eddig nem tettem. Valahogy mindig lekötött a tanulás, vagy a famulusom. A nevét viszont sikeresen elrontom. Az rendben van, hogy szerinte nem nagy dolog, szerintem viszont nagyon is az. Lehet, hogy nem haragszik, de nekem például rosszul esne, ha elrontanák a nevem. És itt nem csak a sorrend felcseréléséről van szó, mert hát arról tényleg nem tudtam. Ennek ellenére egy kicsit még mindig zavar, bár megnyugtat a tudat, hogy nem haragszik rám emiatt.
- Nem a közeléből, pont onnan - jegyzem meg.
A város szerintem is szép, ahogyan az ország is. Hiányzik is, csakhogy vannak olyan személyek, akik egyáltalán nem. Ráadásul a java élőhalott, akik gyerekkoromtól kezdve az ide való eljutásomig kísértettek, apám örömére. Ha az egyiket megszoktam, jött egy új. Már meg sem tudnám mondani, hogy mennyivel találkoztam, de szép kis sereget össze lehetne állítani belőlük. Ez viszont most nem téma és valahogy nem is szeretném ezzel zavarni a lányt.
- Igen, tényleg szép hely. Néha hiányzik is - állapítom meg a nyilvánvaló tényt.
Helyet foglalva tényleg kényelmesebb az egész. Így pedig, hogy ő kért meg minderre, nem áll szándékomban ellenkezni. Pedig szerintem nem vagyok olyan sokkal magasabb nála, de ő tudja. Ha így könnyebb neki, hát egye fene. Egyébként is, tényleg jobb így. Sokkal... barátibb a hangulat, vagy hogy is fogalmazzak. Mondandójával viszont teljesen egyetértek. Néha szép és jó itt minden, néha viszont maga a pokol. Ő pedig még csak az elején jár az egésznek, bár tény, idővel meg lehet szokni ezt is és könnyebb lesz a neheze is.
- Tehát elmondtak minden szépet, csak azt nem, hogy milyen alakok járnak ide - mutatok rá, azt hiszem a lényegre.
- Részemről... nem én választottam, hanem az apám. Szerinte ide kellett jönnöm, és ezzel el is lett intézve. Más lehetőség nem is volt elfogadható.
Ebben a pillanatban jelenik meg Roki. Az én kedves famulusom amint előjön, máris Fruzsi ölébe veti magát, mit sem törődve az esetleges kellemetlenségekkel. Arcomon azonnal megjelenik a vörös pír, miközben kapok is az állatért, ki játékosan csap rá kezemre, majd kinyújtja nyelvét.
- Hé, Roki! S-sajnálom, én... Nem tudom mi üt ilyenkor belé. Mindig ezt csinálja, ha... ha szép lányt lát - vakarom meg fejem idegesen, miközben zavartan nézek a lányra.
Azt hiszem ezt nem kellett volna ilyen nyíltan kimondanom. Néha igazán visszafoghatnám ezt a túlzott őszinteséget, most viszont csak úgy kicsúszott. Tekintetem azonban le is veszem a másikról. Inkább a földet kezdem nézegetni, térdeimre támaszkodva. A panda közben nyugodt lelkiismerettel dörgölődzik az elsőshöz. Ha tehetném, legszívesebben bezárnám őt a szobába és ki sem engedném, csakhogy biztos vagyok benne, hogy cselhez folyamodna és valahogy kijutna. Vagy átváltozna és kitörné az ajtót.
Vissza az elejére Go down
Héderváry Fruzsina
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 149
Csatlakozás : 2012. Mar. 05.
Tartózkodási hely : Bambusz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szer. Ápr. 23 2014, 17:27

//NRT: Oliver és Fruzsi – 2014.03.16.//

*Igyekeztem olyan helyet keresni, ahol nem találnak rám, de hiába bújtam el a rejtett padlástérre, ahova általában kevesen és ritkán jönnek, most mégiscsak sikerült összefutnom valakivel. A váratlan látogatás nem csak zavarba hozott, de meg is ijesztett kicsit, hisz sose tudhatom, hogy épp milyen szándékú diákkal akadok össze.
A srác viszont, akinek a nevét a bemutatkozás után meg is tudom, nem tűnik se agresszívnek, se olyannak, aki mások piszkálásával, bántásával múlatja az időt. Ellenkezőleg, úgy fest ő is pont olyan zavarban van, mint én. Ez ugyan meglep, mert ritka az ilyesmi errefelé, de nem zavar, sőt, egy kicsit talán meg is nyugtat a tény, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki hebeg, meg vörösödik, ha kell, ha nem.
Szerencsére beszélgetni is könnyű vele, így érintünk is jó pár témát, a famulustól kezdve, a névkérdésen és a származási helyen át, egészen az iskoláig. Aminél picit le is ragadunk.*
- Igen, pontosan így volt. Azt hiszem sejtették, hogy nem jöttem volna ide, ha mindent elmondanak.*sóhajtok és hajamba túrok. Mondhatni átvertek, mert csak a jó dolgokat osztották meg velem. S bár sejtettem, hogy ilyen helyen tanulni nem csupa móka és kacagás, azért nem bántam volna, ha felvilágosítanak néhány dologról.*
- Ó, rossz lehet, ha nem kérdezik a véleményed.*rázom meg a fejem. Szerencsére nálunk szó sincs ilyesmiről, bár apa szerette volna, ha itt tanulok, ha nagyon tiltakozok ellene, hagyta volna, hogy otthon maradjak.
Sokat gondolkozni viszont nincs időm, mert Oliver famulusa előkerül és gondolkozás nélkül az ölembe veti magát. Meglepetten, picit ijedten pislogok a pandára, majd teljesen elvörösödve fordulok a srác felé, hála utolsó megjegyzésére.*
- Öhm… nem zavar… tényleg, nem kell bocsánatot kérned. Csak… csak meglepődtem.*zavartan Oliverre mosolygok, aki ezt valószínűleg nem látja, mert épp a földet bámulja, majd inkább a famulusra pillantok és óvatosan megsimogatom.*
- Igazán aranyos.*jegyzem meg, a srác felé nézve. Valójában megértem, Roki miért csinál ilyeneket, valószínűleg élvezi, hogy zavarba hozza a gazdáját, aki igazán helyes ilyenkor. Erre a gondolatra aztán újra elvörösödök, és úgy döntök, inkább a pandával foglalkozok.*
- Szeretem az állatokat, egy faluban születtem, szóval gyerekkorom óta körül vagyok véve velük.*motyogom, reménykedve, hogy ezzel legalább azt sikerül elérnem, hogy nem aggódik tovább amiatt, hogy Roki megijesztett.*
- Van egy vadászgörényem, ő is hasonlóan önfejű, mint a famulusod és kicsit talán neveletlen is.*mesélem mosolyogva, fél szemmel a srácot figyelve. Örülnék neki, ha nem lenne ennyire zavarban, mert a váratlan megjegyzésétől eltekintve, semmi oka rá.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Május 04 2014, 12:35

//Rítusmágia házi, II. rész, délután 5 óra körül//


*Nem kell rohannom, még bőven időben vagyok, de azért nem is ráérősen cammogok fel a padlásra. Azért ezt a helyet választottam, mert tudom, hogy itt senki nem fog megzavarni, ritkán járnak erre. Nagyjából hét óra telt el a Johnsonnal történt kis fiaskó óta, azóta beszereztem mindent, amire csak szükségem lehet. A vért még a helyszínről, a három fekete gyertyát pedig a kastélyba visszafelé, a kikötőből egy kereskedőtől. Szeretem azt a helyet, van ott szinte minden, ha tudja az ember, hogy kinél keresse. Vannak nekem valahol ilyen gyertyáim még, de nem akartam az időt arra pazarolni, hogy keresgélem őket. Sivatagi homokot jelenlegi ismereteim szerint, viszont csak a sivatagból tudtam szerezni; egyszerűen semmi jobb nem jutott eszembe. Egy gyors átöltözés után (mert ha sietek, sem vagyok hajlandó szakadtan és sárosan lenni sokáig), útba vettem a teleport szobát és a Szaharát. Érdekes hely, kissé sivár (mert milyen is lenne egy sivatag), de egyszer majd még visszanézek oda. Persze miután visszaértem eszembe jutott, hogy a Szükség szobájában nyilván minden meglett volna, amire csak szükségem lehet, de akkor már mindegy volt. Így legalább eltelt némi idő, megvan az okom rá, hogy miért nem szeretném túl korán végrehajtani a rítust.
Mikor belépek, látom, hogy valóban nincs itt senki. A nálam levő táskából sorban előveszek mindent, a gyertyákat elhelyezem háromszög alakzatban, majd meggyújtom őket. A kis tálat, amit a klubhelyiségből hoztam el (hirtelen az akadt a kezembe), leteszem a háromszög közepére, majd egy zacskóból beleöntöm a maréknyi mennyiségű homokot. Ezután következhet a tárgy, ami egy egyszerű rézgyűrű; fogalmam sincs, hogy honnan is szereztem, vagy hogy Szibériából miért hoztam el, de már régóta a tulajdonomban van, végre valami hasznát is veszem. Olyasmire volt szükségem, amit ha szerencsétlenkedéseim közepette véletlenül el is ejtek, nem törik el. Elhatározásom szilárd, olyan nem történhet, hogy a tárgy sérülése miatt Johnson esetleg előbb visszakapja a varázserejét. De ehhez előbb persze még el kell vennem tőle. A gyűrűt a háromszög felső csúcsánál levő gyertyához teszem, majd óvatosan előveszem a kis üvegcsét is, amire egész idáig úgy vigyáztam, mint a szemem fényére, hisz számomra most ritka kincset tartalmaz.*
- Vesszen az erőd és térjen át ide, a mágia e tárgyba záruljon most be! *Közben kinyitom az üveget és a homokra cseppentek egy keveset a véréből, amit ugyan jó pár órája szereztem már, de mivel alig érintkezett levegővel, így nem igen alvadt meg. Mielőtt még kételkedni kezdenék benne, hogy mindent jól csináltam-e, felemelkedik a homok, majd a gyűrű fölé repülve egyszerűen felszívódik benne. A gyertyák elalszanak, én pedig újra kézbe veszem a rézgyűrűt; külsőleg semmi nem látszik rajta, de nem is kell. Némi elégedettséget érezve csúsztatom a zsebembe, majd hagyom el a padlásteret; kezdek éhes lenni.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   

Vissza az elejére Go down
 
A rejtett padlástér
Vissza az elejére 
14 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Fellegtorony-
Ugrás: