Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Október 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 A rejtett padlástér

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
SzerzőÜzenet
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 18:53

*A lány szavaira, csak össze vonja a szemöldökét, de láthatóan, a feszültsége tovább növekszik, hiszen tényleg kezdenek elszabadulni az indulatok, legalábbis annyira biztosan, hogy most kitálaljanak egymásnak.*
-Nem őrültem meg, egyszerűen én is tudok féltékeny lenni, és elhiheted nem olyan jó érzés, egy olyan dologért bűnhődni amit nem én követtem el. Amúgy meg nehéz elhinni, hogy azok után amit tett még szóba állsz vele, tehát tuti nem utálod......*mondja el a véleményét, miközben egy pillanatra félre is néz. Igen bántja a dolog, bár nem nagyon mutatta ki, de ő nem olyan fajta, legalábbis eddig nem volt, aki túl féltékeny típus lenne.*
-Nem azt mondtam, de látszólag nem is kerülöd. Lilithet pedig ne keverd bele. Ha még azt mondhatnám hogy mindig össze futok vele azt mondom igazad van csak valamit nem veszel figyelembe. Amikor találkoztam el is bántam vele, azóta pedig kb órákon futottunk össze, ennyi....*mondja kissé már idegesebben, hiszen ez így is van. Nem is volt lehetőségük hogy harcoljanak, de hogy jól elbeszélgetni? Na azt már nem. A következőre csak oldalra dönti a fejét.*
-Nem is fogok hazudni, csak már kezd rossz lenni, hogy ha igazat mondok én iszom meg a levét...*mondja, komor hangján, a megcsalásos dologra, pedig fel szisszenve rázza meg a fejét.*
-De a francba bele, én nem csaltalak meg..... szerinted nekem nem volt rossz azt látni amit veled műveltek,de tudtam, hogy nem tehettél róla, ez az eset pedig sokkal kissebb, de ugyan csak nem akartam mire akarod már hogy megesküdjek? Ez neked megcsalás?*a végén már teljesen más lesz a hangja, kissé talán kétségbe esett is, de amikor a lány megfogja a kezét, ismét erőt vesz magán, s hangja ismét kiegyensúlyozott lesz.*
-Már elmondtam... Én is lehetnék féltékeny Sairusra. Találkoztok, láthatólag már meg is bocsáltottad amit veled tett, és még meg is mented az életét te magad mondtad hogy megszántad... Most akkor melyikőnknek van több oka féltékenynek lenni mond? És ha azt mondom, hogy a közeljövőbe nagyon meg fogja szívni, lehet végzetesen is?*Néz egy pillanatig mozdulatlanul a lány szemébe, majd lassan felemeli a sebes kezét, majd a lány szeme elé helyezi.*
-Ezt nem puszta játékból csináltuk, és én komolyan is veszem. Ha nem hiszed el akkor tessék, ismerünk olyan varázsjelet, amivel megtudhatjuk mit érez a másik. Benne vagy? Mert én szíves örömest*mondja végül, miközben tekintete még mindig a másikéba fúródik. Kíváncsi hogy erre mit fog mondani*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 19:07

*Sairus is belekeveredik a beszélgetésükbe és tudja, hogy ez már érett egy ideje, de ezek szerint ez a bizonyos idő most érkezett el. *
- Nem, valóban nem utálom, mert voltak idők, amikor jó volt, hogy tudtam valakivel beszélni, amikor te nem voltál velem. Lehet, hogy gyűlölnöm kellene, de képtelen vagyok rá és nem azért, mert éreznék iránta bármit is. *ezt még jobbnak látja most letisztázni, ki tudja, hogy Mordred mire gondol most már. Na de végül Lilith is szóba lesz hozva, hála Mordananak természetesen és ahogy hallja, most bizony nem volt igaza, így csak fejét fordítja el egy rövidke időre.*
- Nem tartom számon, hogy kivel mikor találkozgatsz... *csupán csak ennyit mond rá, majd elhúzza száját az igazmondásra. Még hogy meginni a levét? Ha olyat tesz az ember, az ezzel jár...*
- Igen, az sokkal nagyobb volt, tisztában vagyok vele... és... és akkor is bánt. *na jó, ez most jó érv volt és el is gondolkodik rajta a lány, de akkor is úgy érzi, hogy mindezek után ott kellett volna hagynia Mordrednek Hecatet vagy legalább megpróbálni ellenkezni, Mordananak esélye se volt minderre. Végül pedig inkább odalép hozzá a lány, mondja el most akkor, hogy mi bántja a lelkét, ne egy későbbi beszélgetésre legyen elhalasztva.*
- Azt hittem, hogy bízol bennem... hogy tudod, hogy sose csalnálak meg és lennék mással... *csupán csak ennyit mond, majd tekintete szomorúvá válik, nem is kicsit, amikor hallja a kérdést.*
- Azt teszel vele, amit akarsz, nem érdekel. Azt hitted, hogy majd megpróbálok segíteni neki? Mert akkor nagyon tévedsz! *most már nem beszél hangosan, egyszerűen elege van ebből az egészből és kezd szétrepedni is az a bizonyos mécses, amit nem szeretne, de még az arca elé is lesz tolva a másik keze.*
- Én se játékból tettem, amit tettem... *kezdi, de amikor a jelmágián tanult varázslatot említi a fiú, ajka kissé szétnyílik, ez most tényleg meglepte. *
- Ezek szerint tényleg nem bízol bennem... Nincs rejtegetni valóm, azt nézel meg, amit csak akarsz, akár igazságszérumot is adhatsz, hogyha ennyire azt hiszed, hogy bárki más iránt is érzek valamit, de ez így már régen rossz. *igen, ezt érzi és hamarosan el is fordul a fiútól, majd inkább csak a falhoz sétál, hátát nekiveti, kezeit összefűzi maga előtt és letekint a padlóra.*
- Itt várlak, gondolom akkor elfutsz azért a krétáért, mert nem hiszem, hogy azzal mászkálnál. Ne félj, nem megyek sehová se. *hangja most már halk és kissé csalódott, de hogyha a fiúnak ez kell, hát legyen, megnézheti azt, hogy mit érez a lány, hogyha már szavakba nem hiszi el mindezt.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 19:24

-Tudom, és azokat az időket én sajnálom a legjobban.... de te mondtad, hogy nem gyűlölöd. Pedig rosszabb dolgokat tett...*csupán csak ennyit mond, úgy érzi, hogy nincs értelme ezt folytatni, de persze továbbra is Sairus marad terítéken, hiszen csak őt tudja felhozni példának.*
-Ahogy én se tartom nálad, de ezt csak arra hoztam fel hogy fogalmad sincs, hogy én és teszem azt Lilith között milyen kapcsolat van. Az életbe nem tudtam vele normálisan elbeszélgetni, és ha érdekel a véleményem nem is fogok... Ha már az öt méteres közelembe kerül azon agyalok, mikor esünk egymásnak, és küldjük a másikat betegszobára. Ezért nem volt értelme pont őt felhozni..*mondja igencsak komoly hangon, és lehet hogy hülyén gondolkozik, de ő ezt most így látja. Úgy tűnik ezek után viszont mond valami jó érvet, de a lány szavaira csak megrázza a fejét.*
-És ezt nem azért hoztam fel mert nagyobb volt. Hanem mert te nem tudod esetleg elképzelni azt, hogy engem is bánt ami történt? Azt hittem ismersz elég jól ahhoz, hogy tudd, hogy más lány nem érdekel, és nem is fog. Azért nem mert téged szeretlek, de már nem tudom hogy bizonyítsam be... És igenis engem is bántott, mert tudtam, hogy ha nem is akarattal de neked fájni fog, és próbáltam is védekezni de lassú voltam, a franc gondolta volna hogy erre készül, éppen azért mert nem is kedvelem....*mondja komoly hangon, majd felsóhajt.*
-Nézd nem kérek mást, csak hogy egy pillanatig emlékezz vissza nekem milyen érzés volt amikor téged láttalak, én tudtam hogy te nem akartad, de annyira hihetetlen hogy én se ezt a dolgot?*kérdezi, hiszen most már nem tud még jobban érvelni, de rosszul érzi magát ez az egész miatt*
-Nem is mondtam ,hogy megcsalsz... *mondja kissé elfogultan A Sairusos dologra pedig csak megrántja a vállát, kezd már eléggé feszült lenni , legalábbis látszatra.*
-Én aztán hozzá se nyúlok... van elég ellensége aki a fejére pályázik.*mondja komoly hangon, ezután pedig meg lesz mutatva a tenyere, és a lány is válaszol, ekkor viszont a fiú úgy tűnik olyat mond, ami meglepi a lányt. Nem is szólal meg egészen odáig, ameddig meg nem fordul. Amikor ez megtörténik viszont halkan mögé lép, majd lassan átkarolja hátulról, de ahhoz elég erősen, hogy ne lehessen olyan könnyen lefejteni róla a kezét, s kicsit magához is húzza hogy ajkaival a füléhez érhessen.*
-Nem megyek semmilyen krétáért...És akár hiszed akár nem féltékeny se vagyok. BÁr gyűlölöm Sairust, nem láncolhatlak magamhoz, de bízok benned. Csak egy kicsit éreztetni akartam veled, hogy milyen érzés, ha a párod úgy néz rád, mint aki megcsalta volna. Ugye hogy nem jó? Amúgy meg ha jobban figyeltél volna tudhatnád hogy arra gondoltam, hogy te rajzolod rám. Jobban már nem tudom bebizonyítani hogy csak te vagy nekem... *suttogja halkan a szavakat, miközben kezével végig is simít a másik hasán, elege van ebből a veszekedésből, na de lehet hogy a másik ezt nem fogja díjazni.*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 19:40

- Tudom, hogy gyűlölnöm kellene... *sóhajt fel, de ez ellen tényleg nem tud mit tenni most már, nem gyűlöli azt a fiút, pedig ráérdemelt, de hát ez van, ezek szerint Mordana is képes néha furcsa dolgokra, ez a nagy helyzet. Na de Lilith-et is szóba hozza és nem azért, mert féltékeny lenne rá, egyszerű példa volt csupán, de ahogy hallja, tényleg nem túl jó, hiszen Mordred még idegesebb lesz, legalábbis az albinó lányka ezt látja jelen pillanatban.*
- Nem azért hoztam fel, mert féltékeny vagyok rá, csak egy példa volt, ahogy nálad Sairus... *sóhajt fel most már, kezd belefáradni ebbe a vitába, nem is kicsit. *
- Én tudom, hogy szeretsz és azt is, hogy nem kellene így a szívemre vennem. *ismeri be, hiszen nem akart ő vitatkozni, egyszerűen féltékeny, hiszen ez az első alkalom, hogy tudatosult benne, valaki más is szemet vetett az ő kedvesére. Ilyen eddig még nem fordult elő és mivel Mordred az első párja - és remélhetőleg az utolsó is - így hát nem tudta hogy feldolgozni a dolgot és természetesen támadt, hiszen mi mást tett volna?*
- Szeretném, hogyha ezért még megfizetne és nem tőlem. *jelenti ki komolyan és remélhetőleg eléggé határozottan ahhoz, hogy ez így is maradjon. Mindenesetre Mordred még felhozza azt a régi alkalmat, amikor Sairus levetkőztette és megcsókolta, erre az emlékre pedig nyel egy aprót a lány.*
- Nem, nem hihetetlen, igazad van. *bólint végül rá, majd elfordul, hogy a falhoz sétáljon, neki ennyi elég volt, viszont ahogy Mordred mögé lép, hirtelen megtorpan és nemsokára már érzi is, hogy az erős testhez lesz húzva és bizony innen nincs most menekvés, de nem is szeretne sehová se menni. Ahogy füléhez ér a fiú ajka, egész testét átjárja a kellemes borzongás és fejét is lehajtja, így hófehér tincsei is előre lendülnek, miközben egy könnycsepp jelenik meg szemében, melyet szerencsére Mordred nem láthat.*
- Ne haragudj rám kérlek! *hangja halkabb és kissé megtört is, talán érzi most már a fiú, hogy valami tényleg eltörött és most közel áll a síráshoz ez a szép lány, ki oly ritkán hullajt könnyeket. Kezei a fiú erős kezeire csúsznak, majd ujjait rákulcsolja Mordredére, hogyha mindez hagyva lesz.*
- Én annyira megijedtem, hogy elveszíthetlek... egyszerűen nem tudtam hogy hozzáállni ehhez az egész helyzethez. *egy könnycsepp a mélybe hull, pontosabban rá a fiú puha kézfejére, a lány pedig megállás nélkül simogatja azt ujjaival, bár teste kissé remeg, tényleg nem esett jól most neki ez az egész, de tudja, hogy a fiúnak sem, egyszerűen nem szeretné, hogyha haragudna rá kedvese.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 19:59

*A lány előző szavaira nem mond semmit, ő is tudja, de nem akar rá se helyeselni, se tagadni mindegy is lenne, így is eléggé össze kaptak. Ritkán szoktak de amikor igen akkor nagyon, és ilyenkor bizony mindig fél a fiú.*
-És én egy szóval se mondtam, sőt még nem is gondoltam rá , hogy féltékeny vagy. CSupán csak azt mondtam, hogy nem jó embert hoztál fel példának, mert nem is találkozok vele.*mondja komoly, magabiztos hangon, hiszen ennyire csak nem hagyhat ki az agya. A következőre pedig csak bólint*
-Ahogy meg is fog fizetni...*hangja komoly miközben a másikra néz, majd felhozza ismét a Sairusos dolgot, és a kérdésére meg is kapja a választ, amire most nem válaszol, csupán csak lehunyja a szemét. Ezután viszont Mordana a falhoz sétál, s úgy tűnik arra vár, hogy Mordred hozza a krétát. A fiú azonban csak halkan mögé megy majd magabiztos erővel magához is húzza és halkan beszélni kezd a fülébe. Bizony nem adja fel, hiszen fontos neki ez a szép leányzó, s úgy tűnik nemsokára Mordana ismét megszólal, amire a fiú szemébe is cseppnyi szomorúság tükröződik. Belül ez erősebb, de a fiú ritkán mutatja ki mit érez, s kicsit talán most ő is elgyengült, nem szólal meg pár percig, csupán csak amikor érzi a könnyeket a kézfején, lassan maga felé fordítja a lányt, és szorosan átöleli a másikat, lehet kissé talán túlságosan is, bár azért meg nem folytja, de éreztetni akarja vele, hogy mennyire kell neki. Ajkaival közben egy apró puszit ad a nyakára, majd a szemeibe nézve fél kezével végig is simít az arcán*
-Nekem kell bocsánatot kérnem tőled, tudom hogy nem könnyű neked se de ne gondolj butaságra..*mondja, miközben közelebb is bújik a másikhoz, és lassan ringatni is kezdi a karjaiban.*
-Soha nem veszítesz el... Tudod ha kell veled is megharcolok érted, ahogy bárki mással. Nagyon fontos vagy, és soha nem fog érdekelni senki más. Eddig se érdekelt. Te vagy a hercegnőm.*itt már picit el is mosolyodik, miközben egy puszit ad a másik ajkaira, és kissé eltávolodva a szemébe néz.*
-A csajt pedig az 5 méteres közelembe se fogom engedni. Kell a fenének hogy még egyszer ilyen bajt keverjen köztünk...*mondja komoly ,de lágy hangon a lány szemébe*
-Viszont történt még valami... és nem szeretném ha éjjel egyedül járnál Mystralban vagy kint Seolon....*itt hangja ismét kissé komollyá válik, úgy tűnik még nem ért véget a mesélés?*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 20:10

*Most már nem reagál szavakkal, csak bólint egyet arra, hogy meg fog fizetni Hecate mindezért, mert az úgy helyes és Mordananak jót tenne, igazából ennyi az egész. Na de hamarosan már meg is érzi a másik ölelő kezeit, ezek szerint mégse veszíti el kedvesét, így enged is neki, már hogyne engedne és pillanatok múlva azon kapja magát, hogy meg lesz fordítva és erősen megölelve. Meg se nyikkan, csupán csak élvezi a másik közelségét, végre ismét érezheti és nem kell félnie semmitől se. Jó ideig így is marad, nem óhajt eltávolodni tőle és a puszit is örömmel fogadja, akár csak a simítást is az arcán. A könnyek ahogy jöttek, oly hamar is távoznak, hiszen nem egy sírós ez a lányka, csupán csak tényleg nagyon megijedt.*
- Tudom, hogy nem szabadott volna. *motyogja halkan, miközben tovább bújik, el se eresztve kedvesét és végül el is mosolyodik a további szavakon.*
- Neked soha nem kellett harcolnod értem, mindig is a tiéd voltam, már az első pillanattól kezdve. *már akkor megfogta a fiú, de hogy mivel, azt még mindig nem sikerült kiderítenie a lánynak, mindenesetre már akkor tudta, hogy neki nem kell más. Viszonozza a puszit és egy lassú csókká alakítja, mely most lágy és gyengéd és bizony szemeit is becsukja e közben. Na de végül elválnak és ahogy tekintetük találkozik, hallja a szavakat és rá is bólint a dologra.*
- Úgy legyen! *mást már nem mond, de ekkor hallja, hogy van még valami és most már nem is tud erre mit reagálni.*
- Öhm, hogy én ne menjek ki egyedül? De... mégis miért Mordred? Mi történt? *kérdez most már rá, éppen csak annyival eltávolodva a fiútól, hogy ismét a szemeibe tudjon nézni, most már teljesen normálisan.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 20:22

*Nemsokára össze is ölelkeznek, s bizony úgy tűnik a vihar kezd elcsitulni a fejük felett, aminek Mordred csak örülni tud. Gyűlöli a veszekedéseket, közöttük és talán ez érthető is. Megtörténik az ölelés, és a puszi is, s bizony a simogatás a hófehér pofit se kerüli el. Amikor viszont Mordana beszélni kezd, a fiú csak tovább simogatva hallgatja, miközben élvezi még hogy az ölelés tart.*
-Szerintem ne ezen gondolkozzunk. Én is hibás vagyok, nem kellett volna lemennem abba a klubba vagy ha igen akkor nagy ívbe elkerülni a lányt. De hát a fene gondolta volna... Ilyen több viszont nem lesz. Tudod én is nehezen bírom ha neked fáj valami.*súgja kicsit közelebb hajolva, majd a puszi csókká lesz alakítva, s bizony a fiú nem rest ezt viszonozni se. Lassan ő is lehunyja a szemét, miközben finoman bele simít a fehér hajzuhatagba, vagy éppen az albínó nyakára, s élvezi ameddig tart. Amikor ajkuk elválik egymástól viszont úgy érzi, hogy valamit tudnia kell a lánynak, mindkettőjük érdekében.*
-Mert nem akarom hogy bajod essen. Azt nem tudnám megbocsátani, és ami itt megy az ellen nem tudsz védekezni én is megbénultam...*mondja, miközben szemei furán csillanva a másikéba néznek, majd lejjebb húzza a nyakán a pólót, s bizony Mordana láthatja a két harapás nyomot is.*
-Itt vannak... Mystralban, kettő eddig biztos, de lehet hogy több, egy fickó talált meg nem régen az árnyhágón... próbáltam ellenkezni de semmi esélyem nem volt, úgy mozgatott mint egy bábut a sakktáblán...aztán ivott belőlem..... és nem tudom olyan furcsa volt az egész..*mondja, miközben lehunyva a szemét kissé megrázza a fejét.*
-Nem akarom, hogy nélkülem kint sétálj ilyenkor ez a lényeg, nem szeretném hogy te is össze akadj egy ilyennel*néz a másik szemébe, bár Mordana-t sose ismerte gyávának, de reméli, hogy hatnak rá valamelyest a szavak.*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 20:28

*Az édes csók megtörténik, majd nemsokára hallgatja a fiú szavait és tudja, hogy még más is történt, nem csak az, amelyeket eddig már elmesélt neki Mordred, így hát kíváncsian hallgatja a továbbiakat is.*
- De... miről beszélsz? *kérdezi még mindig értetlenül, de hamarosan lejjebb vándorol a pulcsi, így hát Mordana keze a sebhez ér, melyen látszik, hogy mi tette és hirtelen pillant a fiú szemeibe.*
- És a magiszterek mit szóltak? *kérdezi rögtön, hiszen Mordred sentinel, bizonyára értesítette őket, hiszen ez is az egyik feladata, a diákok védelme ugyebár... Na de most elhallgat, hiszen rövidke történetmesélés kezdődik, így hát hallja is, hogy miről van szó.*
- Furcsa? Gondolom a méreg miatt, amit ilyenkor kibocsátanak... szóval vámpírok vannak a Mysterio környékén, valahogy már nem tud meglepni ez sem. *sóhajt fel, hiszen itt mindig történik valami és amikor hallja, hogy a fiú félti, csak gyengéden végigsimít az arcán.*
- Ne aggódj, nem hiszem, hogy pont rám vadásznának. Na meg Kiara ellen tehetetlenek szerintem... ő famulus, varázslény. Úgy tudom, hogy a vámpírok csak embereket tudnak manipulálni, tehát ne félts engem Kicsim. *egyértelműen nem óhajtja bezárva tölteni az estélyit sötétedés után, hiszen ki örülne egy ilyen hírnek?*
- De azért jó látni, hogy rendben vagy és nem történt nagyobb baj. *puszilja meg a fiú nyakát, pont ott, ahol a seb található, de csak gyengéden, hiszen nem tudja, hogy vajon fáj-e még vagy sem.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 20:41

*Miután megtörténik a csók, aminek nem akarja, a fiú se hogy vége legyen, de hát örökké se tarthat, még ha oly jó is, ismét rátér valamire. A lány kérdésére nem válaszol inkább lehúzza a pólóját, és így már Mordana pontosan tudhatja, mire is célzott a fiú. A kérdésre viszont megrázza a fejét.*
-Még nem tudnak semmit, nemrégen találtam egy diákot , egy elsős Inflatusost. Ő volt az első akit elkaptak, elég rondán elbántak vele, de azt kérte, hogy ne szóljak róla. Én meg cserébe információkat kértem tőle. Remélem megéri az a bizonyos csere. Ha a magiszterek fülébe jut, úgy se fogunk a dologról tudni semmit Charlesnál is, a végén tudtuk meg mi folyik itt, amikor már késő... Még egyszer nem akarom hogy valami baj elválasszon minket.*mondja komoly hangon, miközben belesimít a fehér tincsekbe, a lány feltételezésére, viszont csak elgondolkozik.*
-Kissé olyan mintha felajzaná az embert, szóval tudod hogy rossz , de mégis élvezeti érzést kellt benned, amikor megharap.. ennél jobban nem akarom részletezni mert undorító...*remeg meg az arca, majd megrázza a fejét.*
-Már engem se... csak azt nem tudom hányan vannak...*húzza el a száját, amikor viszont az arcát éri a simítás, csupán csak belebújik a puha kézbe meg is puszilva azt.*
-Részben lehet igazad van , de akkor is féltelek, és hidd el van rá okom... Az a fickó kipécézett és tőlem akarja megtudni, a vámpír nevét aki megmarta azt az elsőst, és azt mondta hogy ha nem derítem ki akkor te rajtad bosszulja meg... Egyszerűen belém látott, mintha olvasna a gondolataimba.. csak tudnám miért lep meg amikor ennyit tudok róluk én is.*tekintete szomorúvá változik, de végül megrázza a fejét.*
-De megoldom, megszerzem neki azt a nevet. Már megvan rá a tervem.*na igen már csak kivitelezni kéne, de muszáj lesz maga, és Mordana miatt is. A puszira viszont megremeg, s a szavakra elmosolyodik.*
-Nem olyan könnyű azért megölni engem... Na meg szerintem nem ez volt a célja... De ha rám nem hallgatsz legalább azt ígérd meg hogy Kiara veled lesz.. Tudod én is nyugodtabb leszek, ha tudom hogy véd téged.... *mondja kissé halkabban*

\\Fagy\\
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Szomb. Feb. 26 2011, 23:57

//olvad//


*Ahogy hallgatja a fiú szavait, nemsokára megtudja, hogy egy bizonyos elsős diákot is már megtámadtak a vámpírok, na meg azt is, hogy miért nem mondja el Mordred a magisztereknek, majd mindezek után csak bólint egy aprót az albinó.*
- Tedd úgy, ahogy helyesnek tartod. A lényeg, hogy ismét ne tűnj el ilyen sok időre, mert egyszerűen borzasztó volt ennyit távol lenni tőled. *sóhajt fel kissé, majd nemsokára már érzi is a kellemes simogatást, amelyet mindig oly nagyon imád. *
- Rendben, nem kell jobban részletezned. *mondja kedvesen, hiszen el tudja képzelni, hogy mit is érezhetett Mordred. Na de végül a vámpírok száma kerül gondolkodásuk középpontjába, amire a lány csak halkan sóhajt.*
- Fogalmam sincs nekem se, a vámpírokhoz nem igazán értek. *sóhajt fel aprón, majd végül Mordana kint léte kerül szóba, amelynek ő nem örül igazán, hiszen nem óhajt bezárva maradni csak azért, mert Mordred félti, de ahogy hallja, hogy mi is van a dolgok hátterében, hirtelen nem is tud mit mondani. *
- Szóval én vagyok addig a célpontban... ez remek. De én tudom, hogy kideríted azt a nevet és nem lesz baj. *inkább magát győzködi a dologról, na meg bízik kedvesében is, hogy segíteni fog neki, hogy ne legyen baj. *
- Ha azt szeretnéd, akkor nem fogom elhagyni a kastélyt naplemente után és napfelkeltéig. Így megfelel? *kérdezi kedvesen, miközben még egy puszit nyom a fiú ajkára, hiszen végre szent a béke és vége a feszült időszaknak.*
- A Mysteriot nem hiszem, hogy meg tudnák közelíteni. *gondolkodik el hangosan, majd végül a fiú ujjaira kulcsolja a sajátjait.*
- Na de gyere, együnk valamit, aztán töltsük együtt a napot. Ma nem szeretnék külön lenni tőled. *és hogyha a fiú is beleegyezik a dologba, akkor mindketten el is fogják hagyni a padlást, hogy először a nagytermet vegyék célba és a többi pedig már csak a jövő zenéje.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Feb. 27 2011, 00:10

-Nem fogok eltűnni, azt már egyszer eljátszottam, még egyszer nagyon nincs kedvem hozzá. Max akkor jössz te is velem.*vet egy apró mosolyt most már, hiszen azért jobban van az ő lelki világa is, hogy ezt sikerült megbeszélniük. Közben simogatni is kezdi a lányt, majd beszélgetni is kezdenek, és a fiú kicsit le is részletezi a dolgot, de tovább már nem bírja. Szerencsére a lány se kíván többet, így csupán csak egy apró mosollyal bólint.*
-Köszi.... igazából gondolni se akarok rá.*mondja, bár maga is tudja, hogy nem olyan könnyű kiverni a dolgot a fejéből, nemsokára viszont elmondja, hogy a lány sincs biztonságban, és azt is elmondja miért. A válaszra viszont csak kissé elhúzza a száját.*
-Sajnálom... ha nem vagyok ott, valószínűleg nem történt volna. DE egykettőre kiderítem. Tudod remek tanárom volt.*ad egy puszit a lányka homlokára gyorsan, A puszit viszonozza, kissé megharapva a lányka ajkait, majd elmosolyodik, és megrázza a fejét.*
-Nem akarlak ide láncolni. Csak nem szeretném hogy bajod essen. SZóval nem szabálynak mondom, csak hogy ha lehet inkább vigyázz kimenni este felé már... Másnem majd kettesbe többet sétálunk együtt...*mondja, s nemsokára hallja a lány ötletét, s ujjaival körbe is fonja a másikét, majd mosolyogva bólint.*
-Azt hiszem kiolvastad legféltettebb gondolataimat. Akkor ma egész nap együtt...*egyezik bele egy vigyorral, és nemsokára mindketten elhagyják a termet, hogy kitalálják mivel is üssék el ezt az igencsak hosszú napot még.*
Vissza az elejére Go down
Audrey J. Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2010. Aug. 19.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Ápr. 03 2011, 01:18


*Nem tudott aludni. Álmatlanul forgolódott az ágyában, s ha olykor meg is szenderedett a legapróbb nesz ismét lerántotta róla az álom leplét. Kibújt az ágyából, magára kapott egy köpenyt, lábait egy topánba bújtatta, végül úgy döntött, levegőzik egyet. Sietve haladt végig a folyosókon, könnyedén mászta meg a meredek lépcsőfokokat, míg végül a fellegtorony lépcsőihez nem ért. Kémlelően pillantott körbe, nem mintha érdekelte volna akárkivel is fut össze, de mégis, ez olyan beidegződés volt nála, amit nem tudott egykönnyen levetkőzni. Miután meggyőződött arról, hogy senki nincsen a közvetlen közelében, nekiiramodott a lépcsőknek, s legközelebb már csak annál a bizonyos fáklyánál torpant meg. Az itt tartózkodása alatti hatodik vagy hetedik napon történt az, hogy észrevette a rejteket? Egy levelet akart küldeni, amikor ráakadt a résre, amit felpróbált feszíteni, végül puszta véletlen folytán jött rá a nyitjára. Szűz kéz szerencséje.
Viszont a szót kár is lenne szaporítani a visszaemlékezésre, ugyanis vörös üstökű főhősnőnk időközben meg is érkezett és be is jutott a helyiségbe. A szokásos rend fogadta, azonnal magával ragadta a hely nyugalma, amit árasztott, valami furcsa, megmagyarázhatatlan biztonságérzet, ebben pedig mostanság nem sok része volt, bőven szükségét érezte. Leoldotta magáról a köpenyét, az egyik székre tette azt, arra már nem is figyelve lecsúszik-e az onnét vagy sem, majd magához vett egy gyertyát, azután pedig a könyvespolcokhoz lépett. Nem tudta még mihez fog kezdeni, ezért jobb híján az olvasás mellett voksolt, de azt sem tartotta kizártnak, hogy csak elüldögél itt addig, míg el nem jön érte az álommanó. Arra persze nem számolt, hogy esetleg valaki keresztülhúzza a számításait.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Ápr. 03 2011, 01:27

*Igaz későre jár már, de hát ha már egyszer sentinel, akkor nem árt elvégeznie a kötelességét, így hát a mai éjszakát arra szánta ez a fiatal fiú, hogy megnézze, minden rendben van-e a kastélyban. Elég sok minden foglalkoztatja manapság, hiszen bár jól tanul és úgy néz ki, hogy Luciussal is kezdenek rendbe jönni a dolgok, Rózi eltűnt, már jó régóta nem is hallott semmit se a csöppnyi teremtésről és igen, érzi már régóta a hiányát, nem is picit. Próbálja az idejét gyakorlással és hasznos dolgokkal tölteni, ahogy azt ma is teszi, hiszen járőrözik, de ezek a pillanatok mégse tudják elfelejtetni vele azt a lányt, aki számára a legfontosabb, már több, mint egy éve. Ha valaki ránéz a fiúra, akkor egyébként egy kócos üstököt láthat, méghozzá teljesen fekete szerelésben. Hosszú nadrág, lábain sportcipő, felül pedig egy rövid ujjú póló, mely szépen rá is tapad az izmos testre, így hát igazán jól néz ki ez a kissé borostás arcú srác. Fontos a külső, még mindig, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen bárkivel találkozik az ember, erről ítél először. Ahogy viszont a fellegtoronyhoz ér, egy hirtelen ötlettől vezérelve fogja meg a fáklyát, hiszen tudja, hogy mit rejt a hely, így nyílik meg a fal, majd sétálhat is át rajta. Akit viszont lát, a vörös haj és a szép szemek, hát igen, rég találkozott már Audrey-val.*
- Nicsak ki van itt. Nem hittem volna, hogy az exortus ház gyöngyszemét itt láthatom. *mosolyodik el kissé, hiszen eddig még nem jöttek ki túl jól a lánnyal, bár annyira nem is volt az borzasztó, így sétál hát közelebb hozzá, nem is foglalkozva azzal, hogy esetleg megzavarhatja a pizsibe öltözött lánykát az olvasásban.*
- Hmm, csak nem aludtál? Mert tudod, ez a nadrág nem áll igazán jól. *kérdi jókedvűen, majd nem zavartatva magát le is dobja a hátsóját a lány melletti helyre, tehát a kanapéra, miközben szemével a lányt fürkészi.*
- Egyébként hogy vagy manapság? *kíváncsiskodik picit, de közben fekete szemei nem bírják megállni, hogy ne nézzenek rá a réginek tűnő könyvre, hátha kiderülhet belőle, hogy mit is tartalmazhat.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Audrey J. Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2010. Aug. 19.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Ápr. 03 2011, 01:46

*A magány ideig óráig igen szórakoztató is tud lenni, sőt kellemes. Az önként vállalt következetesképp meg maga a mennyország, ám ha illetéktelenek megzavarják azt, könnyen felzuboghatnak a pokol bugyrai, tökéletlenné téve az amúgy szép perceket. Valami ilyesmi történt, amikor Nathaniel megjelent a padlástéren és felforgatta a jól megkomponált egyedüllétét a lánynak. Már szépen bevackolta magát a kanapé végére, a gyertyát kellő szögben helyezte a kis asztalkára és lapozta fel a választott könyvét,m amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta a fiú.
A szürke íriszek azonnal kutatóan rászegeződtek a fiúra, aki ki tudja milyen tehetséggel volt megáldva, de még éjjel is úgy tudott kinézni, mint akit a skatulyából húztak elő. Vagy csupán ennyire jól állt volna neki még a kis kócossá álmosság is.*
- Ezt én is elmondhatom rólad, kedves Sade márki. *szólt vissza, ő is mosolygott, noha csak a szokásos gúnnyal. Hogy a szokásos alatt mit lehetett érteni? Sütött belőle az Audreyból fakadó megvetés, kissé lenéző stílus, amiről részben ő tehetett, részben a körülmények, amik között nevelkedett. Ahhoz viszont, hogy teljes képet nyerhessen bárki is a Nathaniel iránti érzéseiről, még tudni kell azt is, hogy a gúny mellé társult a gyűlölet. A kis incidens emléke a sírkőnél, a csuklóin halványan meglátszódó vékony, fehér vonalkák, a horzsolás utolsó hirdetői.*
- Próbáltam, talán. Viszont most hogy itt vagy, ez lenne a legostobább lépésem. *csukta be a könyvet és ejtette az ölébe az irományt. Lábait feljebb húzta magához, érezhetően kissé távolabb húzódott, amennyire csak lehetséges volt a sráctól, pillantása éberen szegeződött Nath-re.*
- Miért érdekel téged hogy vagyok? *bukott ki belőle a kérdés, legszívesebben a nyelvére harapott volna, de már tökéletesen késő és mindegy is volt.* - Hogy lehetnék... élek, mint látod. Csak arra vártam eddig, mikor jössz te és mivel tudnád tönkretenni a napomat. *toldotta meg a mondandóját cseppet sem kedvesen, majd maga mellé tette a könyvet, inkább lökte, az pedig tompán puffant a kanapén, jó maga ezután felkelt a kanapéról és az íróasztal mellé sétált, onnét lesve a másikra, figyelve annak reakcióit.*
- Te piszkáltál mostanság valaki érdemlegeset?
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Ápr. 03 2011, 01:57

*Észreveszi ám a fürkésző szemeket, melyek mosolyt csalnak az arcára, miközben egyre csak közeledik a lányhoz és nem is rest végigpillantani rajta. Nem kedveli, de azt nem fogja elmulasztani, hogy végig ne nézzen a szép vonásokon és bár van barátnője - legalábbis elméletileg még van, bár ezer egy éve nem látta - azért ami tetszik a számára, azt még a mai napig meg fogja nézni. *
- Sade márki? Ezt nem igazán értem... *kérdez is rá rögtön, ahogy hallja a furcsa köszöntést, majd a szép arc lenéző pillantásait és a gúnyos hang, hát nem igazán illik mindez egy lányhoz, bár Nath sejti, hogy miért is jár neki most ez. Akkor este nem éppen úgy viselkedett ezzel a vörös lánnyal, ahogy azt kellett volna, de hát ez van, nincs ezen mit szépíteni, megleckéztette egy cseppet.*
- Pedig nem áll módomban bántani, nem is értem, hogy miért tartasz tőlem. *és már le is ül a lány mellé, nem zavartatva magát és bár ez a gyertyafény igen csak romantikus, eszében sincs túl közel férkőzni a másikhoz, mert azt nem csak a lány bánná meg, hanem ő maga is. *
- Áh, szóval rám vártál? Ez igazán hízelgő Audrey. Viszont arra kíváncsi lennék, hogy mit szólsz ahhoz, ha nem keserítem meg az éjszakádat? *fejét kissé oldalra is billenti, miközben már a könyv a kanapéra kerül, a lány pedig szépen felkelve el is távolodik a fiútól. A szemöldökök a magasba röppennek, majd jöhet is a halk nevetés.*
- Jaj kislány, ne menekülj már. Lehet, hogy én farkas vagyok, de te nem tűnsz báránynak. *kel fel végül, így lépkedve a lány elé határozottan, majd végül kissé meg is támaszkodik az ósdi íróasztalon, úgy figyelve tovább a másikat és a kérdését hallva kissé a mennyezet felé irányítja tekintetét, majd vissza a zöldes szemekbe.*
- Ha az új magisztered eléggé érdemlegesnek számít, akkor igen. Nem egyszer összekaptunk, de nagy örömödre én húztam a rövidebbet. *feleli színpadias sóhajjal, majd végül csak elmosolyodik kissé és jobbját nyújtja a lányka felé.*
- Na, kezdjük újra ezt az egészet. Nem áll szándékomban rosszban lenni és utálkozni. *természetesen kezet szeretne fogni a másikkal, de hogy mindehhez mit fog szólni ez a vörös "tünemény", azt még nem tudja.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Audrey J. Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2010. Aug. 19.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Ápr. 03 2011, 02:17

*Szemöldökei a magasba röppenek, csak úgy mint előbb a fiúnak, a szürkés íriszek pedig továbbra is Nath-en pihennek, figyelve a másikat és felkészülve minden eshetőségre. Eshetőségek? Igen, ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak át a lány agyán, nem kell semmit sem félreérteni, valószínűleg a legutolsó férfi, akit közel engedne magához, az Nath lenne, ám kizárva a testiséget, nevezzük nevén a gyereket, a szexet, még bőven akadnak dolgok, amiket a testtel lehet művelni. Fájdalmas dolgok, maradandó sebek, amiket semmi nem töröl ki, az emlékezet pedig a legkevésbé sem.*
- Nem keserítenéd meg? Csak nem beálltál valami irgalmasok társaságába, avagy szebb jövőt, jelent és csak legyünk kedvesek emberek? *mormogja az orra alá, de azért elég hangosan ahhoz, hogy mindezt a másik hallja, értse és igen, nyugodtan ki lehet jönnie a sodrából, bár valószínűleg ez nem fog leginkább megtörténni az "eshetőségek" közül.*
- Tessék? Ó, hogy... annyira ne legyél oda magadtól, meg a fellépésedtől. Egyáltalán nem menekülök előled! Arra még nem gondoltál, hogy pusztán irritál a közelséged? *csattan fel, de valahogy ront az összképen az, amikor Nath közelebb lépked és megtámaszkodik az asztalon, erre Aud összerezzen. Mióta lett ilyen nyápic? egyszerűen nem talál rá választ, ez viszont bosszantja és előbb-utóbb kiborítja majd. Az már komoly lépés amúgy, hogy állja a másik pillantását, a szempillája sem rebben, noha szíve rakoncátlankodik, de üsse kavics. Azt tán nem veszi észre rajta a srác?!*
- Olálá, azt hiszem meg kell vele beszélnem a titkát. Látom is magam előtt a címeket: tíz tipp a Sátán ellen, avagy Nath Cornwalde pórázon. *nevet fel gúnyosan, dallamos hangja betölti a szobát, tompán verve visszhangot. Ám a kacaj hamar elül, amint Nath felé nyújtja a jobbját, azt a bizonyos békejobbot, valószínűleg abból a bizonyos békekötés céljából.*
- Hűh. *szólal meg végül, szempilláit lesunyva, azok alól les a fiúra. A békejobb. A lehető legrosszabb dolog, amit most tehet, ha elfogadja, de hosszútávon biztos jobbat tenne az egészségének a lépés. Bizonytalanul lendül a keze, ujjbegyei éppen csak érintik a másik kezét.*
- Biztos vagy te ebben? A végén megkedvellek. *mintha csak azt jelenté ki, milyen balsors várhat a fiúra ezzel a "barátkozással", s talán nem is annyira hülyeség ez az egész.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Ápr. 03 2011, 02:32

*Egyszer próbál az ember normális lenni, főleg, amikor a napjai eléggé rosszul telnek manapság és nem sok kedve van vitázni, de nem, már miért is jönne össze neki most mindez? Audrey szépen beszólogat, hogy is felejthette el a lány viselkedését, hát ez valami borzasztó, de tényleg.*
- Nem, nem álltam be, még csak az kellene. Egyszerűen történt pár dolog, amiért most nem óhajtok vitázni, kívéve ha kihúzzák nálam a gyufát, amihez te valami tökéletesen értesz. *sóhajt most már fel és pillanatok múlva fel is kel a lányka, így menekülve el tőle, jó messzire lépkedve, Nath pedig már meg is jegyzi ezen lépését, hiszen biztosan azért teszi most ezt, mert fél tőle.*
- Írritál? Én azt hittem, hogy tetszik, ahogy minden csajnak tetszene itt, a suliban. *húzza ki magát büszkén és valóban egoistán, hiszen tudja ám, hogy jó pasi, ezt ki ne venné észre? Ő is látja, hogy Audrey se csúnya, ez tiszta sor, akkor meg minek tagadni azt, ami igaz?*
- Szerintem nagyon is élveznéd a közelségem, éppen azért is menekülsz. *gonosz mosoly fut végig az arcán és természetesen élvezi is ezt a kis játékot, rég volt már része ilyesmiben, így ki nem hagyná ám most. Talán ezért is teszi azt, amit... Felkel és szépen oda is sétál a lányka elé, megtámaszkodva, majd már le is néz a másik szemeibe, de látja a rezzenést, már hogy ne látná? És mivel vérfarkas, a másik szíve dobbanása is mintha gyorsulni hangzana.*
- Na mivan? Csak nem mégis félsz vagy esetleg izgulsz? *keze a lány állához téved, azt emeli meg kissé, miközben egy cseppet közelebb hajol hozzá, de vigyázva a közelséggel, hiszen ki tudja, hogy ez a szipirtyó mi mindenre képes.*
- Nem is tudom, hogy most ezt bóknak vegyem vagy sem, hogy Sátánnak titulálsz, de nem ártana picit visszavenned. Jó a beszélőkéd, nem tagadom, de másra is használhatnád. *engedi végül el a lánykát és a pimasz szavak után végül úgy dönt, hogy ő lesz az okosabb, így nyújtja hát kezét, eleinte még komolyan is gondolva a dolgokat, így figyelve a reakciókat, majd amikor kezébe kerül a másik keze, kissé erősebben meg is fogja, jelezve, hogy most már nincs menekvés.*
- Nem, még nem vagyok, de ez a megkedveléses dolog elég távolinak tűnik. Csak nem arra hajtasz, hogy megkedveljelek? Csak mert ahhoz még egy kis etikettet nem ártana tanulnod. *mondja szórakozottan, majd a lány kezét fogva továbbra is, húzni kezdi szépen a kanapé irányába, majd lecsüccsenve maga mellé le is húzza.*
- És akkor most viseld is el a közelségemet és mondd meg szépen, hogy mi bántja a kicsiny lelked velem kapcsolatban! Még mindig a temető miatt vagy pipa? Hiszen akkor csak szórakoztunk. *kérdez most már rá a dolgokra, hiszen oly rég volt már az, alig emlékezett arra a napra, egészen mostanáig, hiszen az emlékek csak felelevenedtek, hála a kis boszorkánynak.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Audrey J. Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2010. Aug. 19.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Ápr. 03 2011, 02:55

*"- Na mivan? Csak nem mégis félsz vagy esetleg izgulsz?" önkéntelenül nyel egyet, ahogyan a fiú a kezeivel kissé megemeli az állát, majd közelebb hajol. Deja vu, csak éppen a fiú más. Bár elég közös vonás mindkét srácban, az irántuk érzett gyűlölet, egy csöppnyi vonzódással. Ösztönös. Gyűlölt dolog, mert nem képes elfojtani magában, mert olykor rés támad a pajzson, és beleshetnek a függöny mögé nem kívánatos személyek.*
- Ne feszítsd túl a húrt. *nem több ez, mint jó tanács, s bár a lány nem hallhatja Nath gondolatait, bizony jól sakkozik a fiú, jól teszi, hogy tart egy bizonyos távolságot, mert már nála "kedvesebb" emberek is megbánták azt, hogy bemerészkedtek Audrey privát szférájába.
A bókos mondatra inkább nem is reagál, konokul hallgat, viszont amint összekulcsolódnak a srác ujjai a kezén, tekintetébe visszaköltözik a gyanakvás egy adag értetlenséggel karöltve. Nem az előbb egyeztek meg egyfajta fegyverszünetben? Akkor most mi a fenéért kell ezt csinálni?*
- Ó, nem, nem és nem! Látod, megint te vagy az, aki direkte kiprovokálja az emberből a hárpiát! *pöröl szakadatlanul, de mire a mondata végére érne, már ismételten a kanapén ül, a fiú mellett, veszélyesen közel, s színt készülnek vallatni vele, noha erre vágyik a legkevésbé. Ellenkezik az elveivel, meg amúgy is, milyen dolog ez?! Csak mert, áh, mindegy is...*
- Szórakozás? Érdekes fogalmaid vannak a szórakozásról. Neked mi bajod volt ott? Olyan... fura voltál. Úgy értem ennél is furább, a krematóriumnál is furább. * vonja meg a vállát, bár meg is bánja, mert ezzel együtt sikeresen megböki a másikat is. zavart. De csak egy kicsit, viszont ez sem éppen a legjobb formája. Mi is lenne az? Mintha csak kapaszkodna abba a valakibe, aki volt, mert még tart attól, aki esetleg lehet. Aki lesz. vagy már aki.*
- Meg ez itt. Ki provokál kit? *mutat rá a helyzetre, végeredményben nem ő kapta el a másikat és húzta le a kanapéra, de ha így folytatja még ő is okoz olyan meglepetéseket, hogy... hogy.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Vas. Ápr. 03 2011, 03:09

*Nemcsak a lány számára furcsa ez az érzés, Nath is érzi ám ezt a kis vonzódást, amelyet nem szabadna, amit el kéne jó mélyre rejtenie, hiszen ezzel megbánthat valakit, akit szeret, nem is törődve azzal, hogy a lány is éppen így megbántotta őt azzal, hogy már hetek óta eltűnt és egy kis hírt se ad magáról. Inkább most próbálja elsöpörni lelki szemei elől Rózi képét és Audrey-re koncentrálni, hiszen ez a kis balhézás most nagyon is tetszik neki, végre ismét elemében lehet, nem kell a jófiút megjátszania, azt a srácot, akit Mr. Cornwlade magához vett, hanem lehet az igazi Nathaniel. *
- Pedig olyan jó. *utal itt annak a bizonyos húrnak a feszítésére, majd végül még jó pár szóváltás elhangzik kettejük között, egészen addig, amíg a lány kacsója a kezébe nem kerül. Sose bízz egy Inflatusosban, főleg ne egy Cornwlade-ben, így hát a trükknek a lány be is dőlt, jöhet a ravasz mosoly is, miközben figyeli a másik arcát.*
- Meglehet, de én már csak ilyen vagyok, szokd meg. *vonogatja meg vállait is, majd végül a lányt nem eresztve a kanapéhoz húzza. Egyértelműen erősebb nála és mivel ellenkezést se tapasztal, így le is csüccsennek hát oda, nem túl messzire egymástól, hiszen arra most semmi szükség sincsen.*
- Szóval fura... *gondolkodik el egy pillanatra, majd végül halkan sóhajt egyet, de még mindig nem engedve el a másikat, így meleg testét érezheti is most Audrey.*
- Tudod, vannak fura napjaim, hogy a te szavaddal éljek, amikor nem vagyok teljesen önmagam. *sóhajt egy aprót, majd végül a lány szemeibe fúrja a sajátját.*
- Mennyit tudsz a vérfarkasokról? *talán elég utalás mindez, de lehet, hogy nem, mindenesetre a kérdés adott, most már csak választ szeretne kapni rá. De még mielőtt túl sokat is mesélni, már el is mosolyodik azon, hogy a lány mennyire menekülni szeretne.*
- Most nem csinálok veled semmit, csak beszélgetünk. Ha nem akarnál mindig ilyen vad kiscica lenni, hanem nyugton ülnél a hátsódon, jobban kijönnénk, hidd el. *el is ereszti végül, majd kezeit felemelve megmutatja a lánynak is.*
- Tessék, most hozzád se érek, így már jobb? *fura, egyszer ilyen, másszor olyan a srác, de ez éppen így a jó, hiszen tényleg élvezi ezt a kialakult szituációt most.*
- De azért ha félsz, talán még megfoghatod a kezem. *nevetgél ismételten, miközben a másikat fürkészi továbbra is. Nehéz kiismerniük egymást, ez talán azért is van, mert mindegyikük mutat valamit, ami nem teljesen az ő énjük, de hogy mi lesz ebből a jövőre, az majd kiderül.*

//fagy//


_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Audrey J. Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2010. Aug. 19.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Ápr. 04 2011, 21:20

//olvad//

*Megannyi kérdés, de érdemleges válasz mikor is érkezik rá? Mintha valami furcsa bábszínházban lenne marionett bábú, a zsinór végét pedig olykor-olykor Nath rángatná meg. Tudatosan, vagy csupán ösztönből, de mindig beletalál Audrey elevenébe, bár ezt vallaná be a legkevésbé a lány. Hogy nézne már ki? Őt senki ne irányítsa, bírálja... igaz, ezzel a támaszt is ellöki magától, de kit érdekel? Annyira régóta nem számíthat másra önmagán kívül, hogy az a természetellenes, ha valaki nem akarja bántani.*
- De jó... *morogja az orra alá, amint a srác a "fura" napjairól beszél és főleg arról, hogy mennyire nem önmaga olykor. Fogalma sincs mire érti ezt, de ha megnyugtatásnak szánja a másik ezeket a szavakat, akkor lassan tudatnia kéne vele, nem jön be nála ez a taktika, mert ha lehetséges, még inkább eluralkodik rajta egy bizonyos mértékű feszélyezettség. Igen, ez a pontos kifejezés: még inkább. Cseppet sincs rá "jó" hatással a fiú közelsége.*
- Vérfarkasokról? *kérdez vissza megbicsakló hangon, hisz szerencsére nem ejtették a fejére, így elég hamar összekapcsolja a dolgokat. A nyilvánvalóvá vált dolgokat, mert ez szinte ténynek tűnik, tréfának elég ostoba lenne, bár ki tudja? Nem ismeri igazán Nath-et, sem pedig a hátterét, a helyzetét nézve ez nem túl fényes kilátás.
Talán érzi a húzódását a fiú, talán amúgy is elégnek ítélte az "összebújást", de már ereszti is el. Aud viszont kicsit sem heves, nem kapkod, csak csöndesen a kanapé sarkához húzódik, térdeit maga alá gyűrve, tekintetében a soha ki nem hunyó gyanakvással szemlélve a másikat.*
- Jobb? Te egyenesen sokkolsz, Cornwlade! vagy egyenesen hülyének nézel. Nem tudom mi a rosszabb. *fakad ki, de mielőtt a fiú úgy érezné, kötelessége válaszolnia is a kissé drámai kirohanásra, felemeli a kezeit, és leinti a hímegyedek díszpintyét.* - Ne is válaszolj, kérlek. *ingatja meg a fejét, egy-két kósza hajtincsét a füle mögé gyűri, terhes légzés ki-be-ki-be, a szürkészöld íriszek a sötét szempárba mélyednek, ám a nyugalomnak semmi híre nincs ebben a pillantásban. Biztos karöltve a józan ésszel elmentek betegszabira.*
- Vérfarkas vagy? *csak kapjon választ rá, őszintét... noha ettől függetlenül sem szorongat meg csak úgy akármit is a másikon, a kezét főleg nem.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Ápr. 04 2011, 21:43

*Mesél hát, már miért ne mesélne, hiszen Audrey előtt nehéz is lenne letagadni azt, ami a valóság, ami ő, teljes egészében, hiszen a lány képes kihozni belőle néha a vadállatot, azt az állatot, amelyet most már oly nehéz visszafognia, de tanul, nem is keveset és a magiszterek is a segítségére vannak a dologban, mégse könnyű ez az egész. Úgy érzi hát a fiú, hogy eljött az ideje annak, hogy megtudja a lány, mit is vállal azzal, amikor ilyesmiket mond vagy tesz, amivel csak további farönköket pakol arra a bizonyos tűzre.*
- Jól hallottad, a vérfarkasokról! *bólogat is hozzá párat, hiszen nem is érti, hogy minek kell ezt kétszer is megismételnie. Mindenesetre a lány nem felel, csak néz maga elé és kissé el is húzódik tőle, ami valószínűleg azért van, mert ők ketten nem két barát, de azért talán ellenségek se. A fene tudja, hogy minek lehet nevezni ezt a kapcsolatot, mely kialakult kettejük között, de a lényeg az, hogy most már a szavak mosolyt csalnak a srác arcára.*
- Nem nézlek hülyének, mivel arra már rájöttem, hogy nem vagy egy buta csitri, mégha néha nagyon is jól játszod azt a szerepet. *dönti meg kissé a fejét és már csak azért is válaszolt az előbbiekre. Miért ne tenné meg? Amikor viszont tekintetük találkozik, a fiú arcáról is lefagy a mosoly, hiszen szépek ám azok a zöldes szemek, nem is picit, így ő se tiltakozik a pillanat ellen és amikor meghallja a kérdést, csak jól láthatóan bólint eleinte, majd végül apró sóhaj szökik ki ajkai közül és végül a választ is szavakba formálja.*
- Pár hónapja megharaptak... csoda, hogy túléltem, de a vérfarkasság ellen már nem tudok mit tenni. Nagyjából megtanultam kezelni, már nem alakulok át minden holdtöltekor, bár nagy a kísértés... hanem az átalakulást is részben képes vagyok magam irányítani. *nem is érti, hogy miért avatja most be ennyi mindenbe a másikat, hiszen semmi köze sincs hozzá, de hát ez nem is oly nagy titok, a legtöbben itt már tudják az igazat, főleg a második évfolyamosok közül.*
- Mit gondolsz most, hogy tudod az igazat? *Audrey valószínűleg már érti a hirtelen hangulatváltozásokat is, így hát a srác csak törökülésbe helyezkedik a kanapén, fejével a lány felé fordulva, hogy most már teljesen csendben várja a nagy kiértékelést, a további szitok szavakat, amelyekkel valószínűleg Aud illetni fogja őt.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Audrey J. Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2010. Aug. 19.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Ápr. 04 2011, 22:08

*Karjai összekulcsolódnak maga körül, valami kicsavart öndédelgetés ez, az ok éppenséggel kézenfekvő lenne, de mégsem a hír taglózza le ennyire, hogy egyből beinduljon a védekező mechanizmusa vagy itt kelljen nyugtatnia magát. A hideg végigkúszik a gerincén, lúdbőrt simít a karjára, a tarkóján lévő puha pihék megbizseregnek, a torka egy kissé elszorul. De miért? Mire fel? Magáért sem hullatott szinte soha egy könnycseppet, a fiúért miért tenné? Nehéz választ lelnie erre a kérdésre, nem is próbálkozik meg vele, figyelme Nath-re összpontosul, aki az eddigi kapcsolatuk alatt most mutatja meg magából a legtöbbet. Ha nem itt lennének, nem most, nem ebben a z absztrakt szituációban, minden bizonnyal gúnnyal átitatott szavakat intézne a másik felé, ám most csak hallgat.*
~ Pár hónapja megharapták... ~ *észre sem veszi, hogy egy ideje már visszatartja a levegőjét, mint kisgyermek izgatottságában, ha valami újdonsággal kecsegtetnek a számára. A gondolatok minden rendszer nélkül kavarognak a fejében, újabb kérdések ötlenek fel, tűnnek tova, érzések ülik meg a mellkasát. Legtöbbjük nem szívesen látott vendég a lelkében, de most valahogy annyira helyénvalónak tetszik a jelenlétük, mintha csupán bizonyosságot jöttek volna adni arról, nem egy jégcsap a lány, nem is annyira érzéketlen és még véletlenül sem a legönzőbb teremtés a földön. Rossz, rossz Aud. Hülye érzések. Viszont meglepi Nathaniel utolsó kérdése. Mit gondol erről az egészről, az igazság fényében. Mit gondolhatna? Félelmet nem érez, talán csak kissé tart a másiktól. Sokkal jobban aggasztja az, hogy szinte elszorul a torka a gondolatra, min mehet a fiú keresztül időről időre, ez pedig egy igen baljós eshetőség. Sosem volt jó fej, sem irgalmas szamaritánus.*
- Meg sem tudom fogalmazni, Nath. *tényleg így van, többre sem futja neki, mint annyira, hogy a másik keze után nyúljon, megszorítva kissé a nálánál nagyobb kezet, persze csak ha a fiú ezt engedi. Igen, újabb bizarr állomás a különös kettősüknél.* - Mit kéne gondolnom? Vagy milyen érzésekkel kellene hozzá állnom? Jelen pillanatban összemosódik minden és EZ igenis félelmetes. A következő és kiszámíthatatlan lépéseknél is, mert azok nem tőlem függenek, de ezek igen. A gondolataim, a... az egész minden. Nézz rám, vagy magadra, vagy akárkire. Ezek is lehetünk? Akik senkit nem bántanak meg és érdekli őket, min mehet keresztül a másik? *ujjai nem kulcsolódnak már a másik kezére, zaklatottan túr a hajába, majd mered maga elé, le a padlóra azt fixírozva.* - Nekem ez sok.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Ápr. 04 2011, 22:22

*Elmesél hát mindent, hiszen nincs miért magában tartania a szavakat és ezt a tényt se, amivel tényleg tökéletes magyarázatot ad arra, hogy miért viselkedik olykor másképp, mint ami valójában. Tehát hosszan fejti ki a dolgokat, de mégse tér ki most a részletekre, egyszerűen nem akar és felesleges is lenne. Végül rá is kérdez a nagy dologra, hogy most vajon mit is gondol róla a lány, de amikor az keze után nyúl és meg is szorítja azt, a fiú kissé értetlenül pislog párat, úgy figyelve a másik szemeibe és hallgatva furcsa, az eddigiekhez képest teljesen idegen szavait.*
- Öhm, én nem értelek Téged. Azt hittem, hogy kárörvendő leszel vagy esetleg félni fogsz attól, ami vagyok, hiszen tény, hogy nem vagyok már teljesen ember és ez néha nagyon is megmutatkozik rajtam... *feleli egy kis gondolkodás után, miközben most már csak saját kezére tekint, melyben nemrég még a lány puha kézfejét tarthatta. Fura érzés egy másik lányhoz érni, rég nem csinált ilyet és akárhogy is, de kellemes volt most ez a számára.*
- És én nem szoktam mindenkit bántani, egyszerűen veled minden más, te hozod ki belőlem ezt. *kel fel végül, hiszen nem fog itt érzelgőssé válni és igazából, kezdi zavarni most ez az egész kialakult szituáció.*
- Engem nem kell sajnálni érted? Megtanultam ezzel együtt élni és úgy érzem, hogy tudok is. *áll végül a lány elé, úgy nézve le rá, igen csak dühös tekintettel, hiszen ezt még akkor se akarta érezni, amikor meghalt, hogy valaki sajnálja. Őt ne sajnálja senki, ennél rosszabb dolog nincs a világon és ennél megalázóbb se nagyon.*
- Egyébként is, baleset volt... a magisztered holdtöltekor átalakult és nem tudta, hogy mit tesz. *hoppá, kicsúsztak ajkai közül a bűvös szavak, melyből Audrey már tudhatja, hogy Lucius volt, bizony az ő házának a feje az, aki ilyenné tette ezt a fiút.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Audrey J. Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 51
Csatlakozás : 2010. Aug. 19.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Ápr. 04 2011, 22:42

*Megy ez mint a karika csapás. Még egy kis máz és cukorszirup, és a srác úgy menekül innét el, hogy szép lesz nézni. Éppen nem gyűlnek könnyek a szemében, mikor felpillant a másikra, és figyeli a szinte várt reakciót. Igen, simán kizökkentette a fiút, akit láthatóan kezd zavarni ez az egész, de hogy ezt megerősítse a lányban, hangot is ad ennek.*
- Sajnálni? Talán csak lesajnállak téged, kis farkas. * húzódik ördögi mosolyra az ajka, majd felkel a kanapéról és a köpenye irányába indul el, ezzel hátat fordítva a srácnak, s bár sok mindent képzelt róla, talán annyi gerinc van Nath-ben, hogy nem fogja hátba támadni, még haragjában sem. Hiába, a tűzzel játszani még mindig érdekesebb elfoglaltság, mint az ágyban forgolódni.
Ahogyan odaér a székhez, lehajol a kelméért, magára kanyarítja és visszafordul a fiúhoz, aki időközben még több információval "látja el", akaratlanul is. A tény egy kissé meghökkenti, de nem mutatja ki, testének reakcióira - szívverés, lélegzetvétel - pedig ösztönösen figyel, hogy ez se jelezhesse Nathaniel felé a benne végbemenő változásokat, érzéseket. Lágy kacajt hallatva ingatja meg a fejét.*
- Ez fantasztikus. Egyenesen szuper! *csapja össze a tenyereit, tapsikol, azután egy pindurkát diadalittasan tekint a másikra.* - El kell ismerned, nem csak a buta csitrit hozom jól, mint szerepet. * húzza a srác agyát, még annak a tudásnak is a fejében is, hogy a másik vérfarkas. Egy morcos, béketűréséből könnyen kihozható ordas.*
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Cornwlade
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Akaratos vérfarkas
Hozzászólások száma : 1832
Csatlakozás : 2010. Jan. 01.
Kor : 25
Üzenet : Bizton állíthatom, hogy valóban létezik újbóli élet, az élet a halálból ered, és a halottak lelke tovább él.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   Hétf. Ápr. 04 2011, 22:54

*Ahogy hallja a lány szavait, már tényleg úgy érzi, hogy Audrey hirtelen normálissá vált és valami megindult benne, amiért sajnálkozni kezd Nathaniel miatt, de nem, nem erről van szó, mindez csak játék volt, csak színészkedés, így a fiú után ő is felkel, majd igen csak nyugodtan fordít hátat a srácnak, miközben ő csak dühtől csillogó szemekkel néz végig a vékonyka, formás testen. *
- Hogy te mekkora egy... szavakat se találok rád Audrey! *esze ágában sincs hátba támadni, miért is tenné, amikor sokkal dühítőbb ez az egész, így lép csak oda hozzá, majd szó szerint egy pofonnal jutalmazza ezt a tettét. Na nem akkorával, hogy berepedjen a lány ajka vagy bármi, de azért érezhesse az égető érzést, amit ez nyújtott neki.*
- Menj a fenébe! *és ezzel szépen hátat is fordít neki, de ha a másik támadna, azt úgy is meghallja, hiszen figyel rá. Így hát ha nem fogja a másik megállítani, bizony most továbbra is magában őrlődve hagyja el ezt a helyet és magára ezt a furfangos és egyben borzasztóan szemét lányt, mivel ilyennel még nem találkozott. De akkor mégis mi az, ami arra készteti, hogy azért mégis csak megismerje és talán egyszer a lelkébe is belelásson? Áh, ez marhaság, egyszerűen csak érdekes egy személyiség, de most ezzel a tettével elásta magát, méghozzá jó mélyre és ha ismét a temetőben találkoznak, akkor majd Nathaniel fogja őt, méghozzá a hullák közé.*

_________________
Famulusa: Eyolf
Pálcája
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A rejtett padlástér   

Vissza az elejére Go down
 
A rejtett padlástér
Vissza az elejére 
3 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 8 ... 14  Next
 Similar topics
-
» Fegyverek leírása // Ára és a Vásárláshoz tartozó szabályzatok
» A Naruto Gundan Története - Itt Járunk Most!
» Rejtett szoba

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: A kastély :: Fellegtorony-
Ugrás: