Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Szeptember 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 A Krorun várrom

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 12 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Victor
Vámpír
Vámpír


Hozzászólások száma : 101
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet : Képességek:
- őserő
- uralom
- gyorsaság


TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szomb. Jún. 18 2011, 20:36

-Tőlem függ... Éppen ezért mondtam hogy nem kell tartanod tőlem.*szögezi le kissé komorabb hangon, nem mintha néha nem élvezné hogy mindenki fél tőle, de valamikor az ember, vagyis a vámpír is már herótot kaphat tőle. Minden esetre ezután kitérnek a sorsra, amire a férfi csak megrántja a vállát.*
-Honnan tudod, hogy bánod, vagy nem bánod ha még egyel sem találkoztál? Nem nézel ki tudatlannak, és olyannak se aki mások véleményére támaszkodik csak. Nem ismersz minket.*néz vissza miközben kissé megvillan a szeme, de láthatólag nem akarja bántani a görög leányzót, a kijelentésére viszont csak elmosolyodik.*
-Nem, mert nem látom szükségét, de te ezt úgy se érted.*feleli mintha nem akarna nagyon ezen a témán lovagolni, a következő szavakra viszont kissé hangosan felnevet.*
-Az embernek 5 liter vére van átlagban, és hidd el sokkal kevesebb elég ahhoz, hogy életben maradj, a másik meg hogy őrültnek is mondanálak ha ki akartad volna próbálni. Senki nem megy bele ilyesmibe önszántából. D hogy neked mi abba a jó nem próbálod ki ameddig nem találkozol egy vámpírral aki iszik belőled.*villan meg a szeme kissé ijesztően a lány felé, de ez hamar el is tűnik, ahogy a férfi újabb mosolyt villant. A válaszra már nem válaszol, láthatólag Hec nem hisz neki de ez nem is fontos, viszont amikor lenegatívozza és megáll, ő csak szembefordul a lánykával.*
-Biztos?*hajol kissé hirtelen közelebb hozzá, miközben szemeit bele is fúrja a másik pillantásába, és elmosolyodik.*
-Nem igen tűnsz boldognak, egyedül egy ilyen helyen ami ráadásul veszélyes is, meg az a szöveg hogy nincs jó az életedben egyértelműen negativitásra vall, pedig hidd el van sokkal rosszabb is.*egyenesedik ki, és már indulna tovább amikor a lány hirtelen fordulata után puffan egyet a földön, és amikor feltérdel Victor már látja is az ágat, ami bele állt a karjába, s bizony ki is serkentette a vért. Na igen ez nem éppen egy szerencsés dolog a vámpír előtt, aki egy darabig kissé talán túl komolyan is nézi a vérző kart, de a lány hangja vissza hozza a valóságba, így aztán csak sóhajtva térdel le mellé.*
-Ahhoz képest, hogy nem akarod hogy igyanak belőled, eléggé szerencsétlen állapot pont egy vámpír előtt felszabdalni magadat mondták már?*néz rá, kissé szúrós tekintettel miközben megfogja a karját, s egy pillanatig még a vért nézve megszólal.*
-Csukd be a szemed és számolj el háromig.*hangja ismét nyugodt lesz, de a lány ahogy megteszi amit kérnek tőle, érezheti ahogy az ág igencsak gyorsan távozik a testéből, de ezzel együtt még valamit, ajkak tapadnak a sebre, s bizony ha nem túl erős, de kicsiny óvatos szívásokat is érezhet. A férfinek még a fogaival se kell lyukakat vágnia a testébe, a seben keresztül nyugodtan tud még lakmározni is. közben másik kezével Hecate szabad kezét fogja le, tekintetét viszont a lányéba szúrja, amiben vadságot és éhséget vehet észre, de valahol ez a pillantás nyugodt is lesz. Bizony erre lehet nem került volna sor, de mire számít az ember, ha sérülten egy vámpír közelébe kerül?*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szomb. Jún. 18 2011, 20:52

- Rendben. *mosolyodom el kissé, hiszen ezek szerint valamiért nem akar bántani és ez számomra jót jelent. Nem akarok vámpír eledel lenni, így hát csak tovább figyelem a tekintetét, de azért a tudtára adom azt, hogy eddig örültem neki, hogy nem találkoztam egy ilyen élő halottal sem.*
- Lehet, hogy nem ismerlek, de nem mindig jó mindent ismerni. *én úgy hallottam, hogy ezek a lények teljesen romlottak, semmi jó sincs bennük és csak a vér hajtja őket, tehát nem fogok itt jópofizni vele és barátkozni, ahhoz másnál kell kopogtatnia. Kifejtem még neki, hogy nincs felesleges vérem, amit feláldozhatnék ezeknek a vérszívóknak a kedvéért, de ő oktatni kezd, ami nem meglepő, hiszen bizonyára sokkal, de sokkal idősebb, mint én.*
- Remélem soha nem fogok találkozni olyannal, aki belőlem akar lakmározni és lehet, hogy van öt liter vérem, az mégis feltűnik, ha fogy belőle... *ellenkezem még mindig, nem fogok neki igazat adni, akkor se és negatív se vagyok, ezt kikérem magamnak. Meg is állok hát vele szembe, de ahogy közelebb hajol hozzá, szinte magán érezheti a levegővételemet is.*
- Lehet, hogy manapság nem vagyok a régi, de semmi se tökéletes. *és már el is fordulok tőle, hiszen zavar a közelsége, de azzal nem számolok, hogy el is fogok esni előtte. Elég ciki, de most ezzel nem tudok törődni, ugyanis egy ág fúródott a karomba, mely rettenetesen fáj és kellemetlen, de hogy én húzzam ki? Arra nem vagyok képes, így nézek fel rá, próbálva visszafolytani a sírást és kérek tőle segítséget, de ahogy nézem, Victort teljesen lenyűgözi a kezem, viszont mégis mellém térdel, így veszi kezébe a kezem.*
- Nem akartam, én tényleg nem. *annyira fáj, egyszerűen nem tudok mit tenni, de amikor hallom a szavakat, csak szaporábban kezdem venni a levegőt és még várok egy kicsit, majd végül kékségeim lecsukódnak. Nem tudom, hogy miért segít nekem, de az ág hamarosan távozik belőlem, így kiálltok fel ismételten, hiszen nem volt kellemes érzés, de ahogy az ajkai a kezemre tapadnak, úgy nyitom ki hirtelen az enyém. Már húznám el, de valószínűleg azt Victor nem fogja hagyni és ahogy másik kezem is lefogja, eléggé egyértelművé válik mindez a számomra. Arcom elszörnyed, majd fel is szisszenek, miközben megremeg a kezem, de nem ellenkezem és nem is húzódom el tőle.*
- Azt mondtad, hogy kellemes lesz, de ez nagyon fáj. *mondom halkan, hiszen tényleg azt mondta, de én azt nem tudom, hogy ahhoz az agyarai is kellenek. A lényeg az, hogy nem esik jól és ahogy rám néz, megfagy bennem a vér is. Ez a vadság és éhség, tényleg csak egy étel vagyok a számára, így fordítom el tőle a fejem, hiszen tudom, hogy ez most az én hibám volt.*
- Nem kell lefognod, nyugton maradok. *próbálom elhúzni egészséges kezemet, hiszen nem szeretek kiszolgáltatott állapotba kerülni, tehát ha elereszti, akkor csak magam mellé húzom és hagyom, hogy tovább lakmározzon belőlem, csak azt nem tudom, hogy ez meddig fog tartani, de a fájdalom egyre rosszabb és csíp is a seb környéke.*
Vissza az elejére Go down
Victor
Vámpír
Vámpír


Hozzászólások száma : 101
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet : Képességek:
- őserő
- uralom
- gyorsaság


TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szomb. Jún. 18 2011, 21:08

-A mondás is úgy tartja, hogy ismerd meg ellenségeidet, és hidd el a tudás nagy fegyver.*nem éppen kioktatni akarja a lányt, hiszen miért tenné? Nem olyan fajta, na meg neki senki Hecate, az ellenkezésre viszont már csak vállat ránt, ki tudja mikor jön el az az alkalom amikor valaki inni akarna belőle, lehet most? Na de nemsokára farkasszemet néznek, és a szavak hallatára a férfi arcán ismét megjelenik a hűvös ismert mosoly, de nem időzik túl sokat ott.*
-Semmi sem tökéletes..*csupán csak ennyit mond, ha az lenne akkor talán Vámpírok se lennének, de a világ így született, és soha nem is lesz semmi se teljesen jó. Na de ezután következik be a baleset, aminek következtében a lány keze meg is sebesül, s a vér is megjelenik ami persze alap, hogy kissé megigézi a vámpír férfit, szinte úgy mint aki már nem is figyel a szavakra.*
-És mégis csak sikerült... kétbalkezes vagy, egy vámpírnál az ilyesmi fokozottan veszélyes, tudod vadító a véred.*néz bele a szemébe, de aztán úgy tűnik letérdelve mégis csak segít. A fadarab így hamar távozik, bár fájdalommal aminek jelét hallja is a férfi, de úgy tűnik nem bírta tovább, s bizony rá is bukott a lány karjára, nem engedve azt el, még akkor se ha a lány ellenkezik, nemsokára a másik keze is le lesz fogva, s az elhangzott szavakra jó néhány pillanatig nem is reagál. Csupán csak jólesően szívja ki a sebből a vért, ami bár nem annyi mintha bele is mart volna, de mégis csak nyugtatóan hat rá. Szemeiből viszont lassan kihuny az a fura fény, s elengedve a másik kezét, ajkai is távoznak a sebesült végtagról. Másik kezével szó nélkül nyúl a nadrágja farzsebébe majd egy kendőt előhúzva körül is csavarja az amúgy tisztára nyalt sebet , s egy erősebb ámde mégse túl durva mozdulattal rá is erősíti a kezére.*
-Nem vagyok állat, még ha néha úgy is viselkedem. Amúgy persze hogy nem volt kellemes, a fogaim hozzád se értek. Nem kaptál a mérgemből......*fogalmaz kissé furán miközben egy halvány mosollyal ki is nyújtja a kezét és az ujjával eligazítja a lány haját az arcánál.*
-Amúgy nem lehet panaszod. Szerintem minden vámpírnak első osztályú lakoma lennél. Pedig nem gondoltam volna első látásra hogy aranyvérű vagy. Hiányzik belőled az arisztokratikus hűvösség és flegmázás.. Szóval megleptél*néz bele a másik szemébe, majd felegyenesedve le is nyújtja érte a kezét, hogy ha a másik akarja, segítsen felállni. Inna még a lányból ez látszik is rajta, tényleg ízletes a vére akárcsak Mordananak, de akkor kérdés most miért tartóztatja magát?*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szomb. Jún. 18 2011, 21:18

- Elhiszem, de én mégse akarom, az csak bajt szülne. *mondom neki a logikus válaszomat, hiszen ha túl jól ismerném meg azt, akit nem kéne, még veszélybe kerülhetnék. Na de nemsokára egy kis szóváltás kezdődik meg kettőnk között és ez után pedig jön az ügyetlenségem, így esek hát el, majd kezembe is beleáll egy fa, ezzel csúnya sérülést okozva nekem, de már jön is a kioktatás, amelyet nem tudok túl jól viselni, de mégis félek tőle, ahogy lenéz rám.*
- Sajnálom, én nem szoktam ennyire ügyetlen lenni... *mondom halkan, hiszen nem kelett volna, de hamarosan mellém kerül, le a földre és a fát is eltávolítja a kezemből és ezzel együtt a véremnek egy jó részét is, mivel ajkai a kezemre cuppannak, majd már szívja is édes véremet. Furcsa ez az egész, hogy az én véremmel ő élhet, így nézek rá, kissé csodálkozva és félelemmel teli szemekkel, ahogy egyre tovább fogyasztja a kezemből kicsorduló vért, de amikor végül abbahagyja, megnyugodva sóhajtok fel, majd nemsokára már azon kapom magam, hogy egy kendőt tesz rá. Felszisszenek, hiszen az elszorítás se esik jól, de nincs mit tenni, csak magamhoz húzom sebesült végtagomat.*
- Sajnálom és én nem is mondtam, hogy az vagy... *velem eddig emberi módon viselkedett, nem is értem, hogy ezt honnan vette.*
- Szóval a fogaid mérgeznek? *kérdezek rá kissé még értetlenül, de kezd összeállni a kép. Viszont arról fogalmam sincs, hogy miért nem akart megmérgezni, de azért jó, hogy nem kábít el, valahogy nagyobb a biztonságérzetem is. Na de a hajigazításnál kissé elpirulok, hiszen ilyet ritkán csinálnak velem, úgy nézek bele hosszabban a szemeibe, de ő már tovább is beszél, tehát észhez térek, hogy ő egy vámpír, nem más.*
- Aranyvérű? Mégis miről beszélsz? Én... én félvér vagyok, ez biztos. *jelentem ki, hiszen apámról semmit se tudok, de az biztos, hogy nem lehetett varázsló, az lehetetlen... akkor én miért kerültem ide és miért nem segített eddig rajtam? Ezernyi gondolat jár a fejemben, de ő már fel is kel és erős kezét felém nyújtja. Csak egy ideig nézem, majd egészséges jobbom belehelyezem a kezébe és engedek is a segítségének.*
- Köszönöm... a segítséget! *eltekintek most attól, hogy a véremet vette, így mosolygok rá kedvesen, miközben végignézek kissé piszkos öltözetemen. Hát, kellemetlen, de nincs mit tenni, viszont fel se tűnt, hogy kezem még az övében van, így húzom hát el, majd pillantok rá ismét.*
- És... mióta vagy vámpír? *érdeklődök egy picit, próbálva beszélgetni vele és valamiféle témát találni, miközben nem indulok tovább, most már nem olyan sürgős ez az egész, valahogy most nem bánom, hogy a társaságában lehetek.*
Vissza az elejére Go down
Victor
Vámpír
Vámpír


Hozzászólások száma : 101
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet : Képességek:
- őserő
- uralom
- gyorsaság


TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szomb. Jún. 18 2011, 21:45

-Szülhet bajt ez igaz. De a bajt nem érdekli hogy tudsz e dolgokat vagy sem...*hangja komoly, bár nem barátságtalan csupán csak most nem az a derű sugárzik belőle mint az előbb. A baleset viszont kissé eltéríti a dolgokat, hiszen ki tudna olyan könnyen ellenállni a vérnek vámpírként?*
-Lehet, de az is biztos hogy pompásan ki tudod választani az alkalmat.*feleli kissé mogorván, de nem fenyegetően, viszont ennek ellenére miután kihúzza a sebből a fát inni is kezdi a másik vérét, mely olyan finom, hogy legszívesebben már bele is mart volna a lányba, így okozva kellemesebb perceket, és inná a vérét hogy a végén a lány lábra se tudjon állni. Bizony megfordult a fejében, ami nem is meglepő de ennek ellenére nemsokára engedni kezd, és kissé még el is mosolyodik a másikon, de azért beköti a sebét. A bocsánatkérésre viszont vállat ránt.*
-Nem kell sajnálnod, bár nem látok a fejedbe de gondolat olvasás nélkül is tudom hogy annak néztek minket, elvégre nem állatias dolog másokat levadászni és a vérüket szívni?*kérdezi miközben egy pillanatra kissé összébb húzva a szemeit elgondolkozóan tekint a lány szemébe, majd tekintete megnyugszik, s el is magyarázza miért nem élvezte a lány.*
-A méreg durva szó, mert általában a halállal kötik össze,mondjuk inkább úgy hogy ha használom olyan pillanatokat tudnék okozni, ami jobb akár az orgazmusnál is, gondolom az tudod hogy milyen nemde?*kérdezi bizony teljesen nyugodt hangon, a pirulásra, csak egy fura mosolyt ejt, nem fűz hozzá szavakat, de a téma tovább terelődik, hiszen úgy tűnik valami olyat mondott, amit a Hecate nem tudott. A kérdésre és a meglepődöttségre viszont felnevet.*
-Akkor nézd meg jobban a családfádat, mert biztosan teljes értékű aranyvérű vagy. Egy félvér nem ilyen ízletes mint te, egy vámpírnak nyugodtan elhiheted... De azt hiszem már kezdem érteni akkor miért hiányzik belőled az aranyvérűek viselkedése.... Ezek szerint fogalmad se volt hogy az vagy..*mosolyodik el kissé gonoszul majd kivillantja a fogait is.*
-De ha nem hiszed el tehetek még egy vizsgálatot is...*néz egy pillanatig kicsit komolyabban a másik szemébe, de látszik rajta hogy ezt nem mondta most komolyan inkább csak felsegítve könnyedén a lányt felsóhajtva válaszol a kérdésre.*
-Ha azt mondom több mint fél évezrede mit mondasz?*néz a válla felett a másikra, akinek ha kedve van talán folytathatják is az útjukat, talán még egy normális beszélgetés is belefér, és a vámpír se támadja meg Hecatet.*
-Na és te? Mit keresel itt a világ másik oldalán? Találkoztam már hasonló diákokkal de te másnak tűnsz..*na igen ha Mordanaval kell össze hasonlítani határozottan más a lány na de senki se egyforma.*

//Fagy//
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Kedd Jún. 21 2011, 22:47

//olvad//

*Nem számítottam arra, hogy ilyen ügyetlenül fogok pont előtte elesni, így hamarosan már vérem is szivárogni kezd, miközben az a fránya fadarab a kezembe áll. Fáj, borzasztó szenvedés, amíg bennem van, nem véletlenül kérem Victor segítségét, de ahogy hallom mogorva válaszát, kissé félénkebben nézek a szemeibe, miközben már a kezemet fogja.*
- Nem direkt volt, elhiheted! *nem vagyok olyan hülye, hogy majd pont egy vámpír közelében kezdjek el vérezni, bár sajnos ez ellen nem tudok túl sokat tenni, ha ügyetlen vagyok, akkor az is maradok ugyebár. Na de ajkai a sebemre tapadnak és miután egy jó adag vért kiszívott belőlem, elereszt és egy kendővel köti el a sebet, hogy az ne fertőződjön el és hogy ne is szivárogjon tovább értékes vérem, melyről még nem tudtam eddig, hogy tiszta.*
- De, valahogy állatias, de te mégis emberinek tűnsz és ez a viselkedés is az. *utalok az előbbi kedves tettére, ahogy a kezemet is ápolta, na de amikor megtudom, hogy belém kell marnia ahhoz, hogy érezhessem azt a bizonyos hatást, kissé meglepődöm.*
- Te mondtad, hogy méreg! *vágok vissza rögtön, majd ez után pirulok bele a továbbiakba.* - Semmi közöd sincs hozzá. *még jó, hogy nem vele fogom megosztani azt, hogy szűz vagyok-e még és érintetlen vagy már több tapasztalatom is van, mindenesetre elgondolkodtatnak szavai, ahogy hallom, hogy milyen jó érzés lehet és az, hogy aranyvérű vagyok, még jobban meglep.*
- Valóban nem tudtam eddig... én nem ismerem az apámat. *magyarázom meg neki, de azért elgondolkodtat az ajánlata, mindenesetre még nem fűzök ehhez semmit, inkább csak rákérdezek arra, hogy mióta is "él" vámpírként.*
- Azt, hogy az rengeteg idő... *motyogom, majd nemsokára már talpon vagyok, de nem mozdulok, úgy nyúlok egészséges kezemmel az ő keze után és állítom le, már ha hagyja.*
- Magam se tudom, hogy mit keresek itt... *lassan közelebb lépek hozzá, majd hamarosan a bal oldalra tűröm fekete tincseimet és úgy nézek fel a szemeibe.*
- Azt mondtad, hogy tennél még egy próbát és hogy... finom a vérem. *na nem neki akarok kedveskedni, hanem végre boldog lennék és ha tényleg képes lenne nekem boldogságot okozni. Csak félénken még közelebb férkőzöm hozzá, fejemet pedig picit oldalra döntöm, így ajánlom hát fel neki magam, bár soha nem hittem volna, hogy valaha ilyesmire vetemedek.*
Vissza az elejére Go down
Victor
Vámpír
Vámpír


Hozzászólások száma : 101
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet : Képességek:
- őserő
- uralom
- gyorsaság


TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Kedd Jún. 21 2011, 23:06

*A félénk válaszra, a férfi azért egy fura, mondhatni már sunyi mosolyt is ejt az ajkain, miközben egy pillanatra Hecate szemébe néz.*
-Pedig egy pillanatra már azt hittem, hogy próbára akarsz tenni.*mondja kissé játékosan, nyugodt hangon. Valahogy a fene se érti a vámpírt, általában tényleg vadállatias, és ösztön lény, viszont most más oldalát is lehet látni. Talán azért mert a lány máshogy közeledett hozzá, ami bizony fura számára, tekintve hogy eddig nem éppen a legkedvesebb teremtések vették körül. Miután megkóstolta a vérét, be is kötözi a lány kezét, majd a beszélgetés fonala tovább is folytatódik.*
-Valahol meg kell találni az arany középutat. Vannak vámpírok, akik átengedik magukat a vadnak, és ösztön lényként élnek, ők tényleg jobban hasonlítanak a vadakra, én egy darabig még az emberi oldalamat is meg akarom tartani.*feleli kissé komolyabb hangon, vissza fogottan, de láthatólag nem akar túl sokáig lovagolni a témán. Inkább elmeséli, miért nem érezte a lány, a meglepett arcra viszont kissé elmosolyodik.*
-Lehet hogy én mondtam.. de valaki akként is fogja fel.*feleli vállrántva, de mikor kicsit kényesebb téma kerül szóba, a vörös arcra és a válaszra már nem bírja ki nevetés nélkül.*
-Áh.. szóval az vagy, vagy nem sok fiúval voltál. Általában a pirulás azoknál szokásos, akik nem szoktak az ilyen kérdésekhez.*feleli kissé szenvtelenül, de nem kínozza tovább a témával a másikat, inkább megemlíti az aranyvért, ami úgy tűnik meglepi a másikat.*
-Azt nem tudom ki lehetett az apád, de annyi szent, hogy varázsló volt, ahogy az anyád is, és valószínűleg a családotok minden egyes tagja.... Nem éreztem semmilyen keveredést a véredben, és egy vámpírnak elhiheted. Tudod felismerjük az Aranyvért, ahogy ti az ezüstöt és az aranyat...*feleli nyugodt magabiztos, de kissé hűvösebb hangon, majd tovább hajóznak a témával.*
-Az első száz , kétszáz év hosszúnak tűnik, tudod mindent meg kell tanulni, a többi utána már szinte el is repült... Nem sokat jelent most már ötven, vagy száz év, az idő úgy is múlik csak mi maradtunk egy helyben ez a sors fintora.*húzza kissé el a száját, akaratlanul, de észre vehetően, majd már indulna is tovább, egészen addig ameddig meg nem érzi a fogást, s pillantása egy pillanatra le is tekint Hecate kezére, miközben megáll. Nem válaszol minden szóra, csupán csak fürkészően figyeli a másik mozdulatait, és hallgatja a szavait, végül csak komoly arccal megáll vele szembe, s úgy fürkészi tovább az arcát.*
-Önként akarod fel ajánlani magadat egy vámpírnak? A halált, vagy a boldogságot keresed?*dönti oldalra a fejét, de a keze, közben már a másik állán van, amivel lassan kissé jobban elfordítja a másik fejét, és közelebb hajol hozzá.*
-Nem jó dolog egy vámpírnak felajánlani magad.......*suttogja halkan, de többet már nem is mond, fogai nemsokára áthatolnak a lány bőrén, s akjait rátapasztva a bőrére lassacskán szívni kezdi az értékes aranyvért. Keze közben már a másik hátára kulcsolódik , mint aki nehezen engedné el az áldozatát, miközben a szívás egyre intenzívebbé s mondhatni kissé vadabbá is válik.*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Kedd Jún. 21 2011, 23:18

- Eszem ágába se volt. *zárom le kissé ijedten a témát, hiszen már csak az kellene, hogy az életemmel játszam. Magam se tudom, hogy miért vagyok itt vagy hogy miért talákoztunk Victorral, de valahol érzem, hogy ennek így kellett lennie, mkindennek oka van az életben és a sors most ezt küldte, tehát nem szabad eldobnom magamtól a lehetőséget, hogy megismerhessem. A véremből lakmározik, nem túl sokáig, de mégis érzem a szívást és a fájdalmat, amit nem tudok olyan nyugodtan tűrni, egészen addig, amíg meg nem kapom azt a bizonyos kendőt, mely most már nem engedi tovább szivárogni véremet. *
- Szerintem jól teszed. *pillantok rá mosolyogva, majd ez után jön az a bizonyos kényes téma, amit nem igazán tudok, hogy kezelni. Scottnak odaadtam magam, egyszer, de azóta se láttam és félek, hogy megégettem magam vele. Bánt a dolog, még mindig és nem merem felkeresni, de az időt nem húzhatom el a végtelenségig.*
- Csak egy sráccal voltam együtt, akinek nem kellek és félek, hogy kihasznált. *nem mintha sok köze lenne hozzá, de valahogy a szavak csak úgy kitódultak belőlem, hiszen Victort miért érdekelné a dolog? Kinek mondaná tovább? Tehát neki beszélhetek ezekről, úgy is csak egyik fülén bemegy, míg a másikon ki és talán ez így is van jól.*
- És igen, értelek. Örülök, hogy megtudtam és talán egyszer megismerhetem. *gondolok itt az apámra, de én is igyekszem hamar túlléépni ezen a témán, így hallom hát meg, hogy milyen hosszú is volt eleinte a lét Victor számára, majd mostanra már csak gyorsan múlnak a napok, egyik a másik után.*
- Jó lehet örökké élni, bár az, hogy mások vérén, az már annyira nem. *húzom el a számat, én valahogy nem bírnám elviselni, na de ahogy megindul, furcsa dolog jut eszembe, így kapom el kezét, majd állítom meg és ahogy nézem, nem ellenkezik, csak meglepett tekintettel néz rám és hallgatja végig a szavaimat.*
- Talán mind a kettőt... talán tudni akarom még, hogy élek és érek valamit az életben. *nyelek is egy aprót, miközben engedem, hogy fejemet úgy fordítsa, ahogy azt neki jól esik, majd nemsokára már csak azt érzem, ahogy szívverésem egyre gyorsul.*
- Soha nem teszek jó dolgokat... *motyogom még halkan, majd ez után összeszorítom a fogaimat és most megvonom magamtól a sikítást és a kiálltást, csak hirtelen ölelem át a vámpírt a fájdalomtól, ahogy a fogait belém mélyeszti. Úr isten, mit tettem, nem szabadott volna, de most már csak a nyakamból kiáramló vért érzem, de a gyengülést még nem, csak az ölelést, így fejem a vállára hajtom, miközben halkan szuszogni kezdek és hirtelen egyre nyugodtabb leszek. Elmosolyodom, lágyan, miközben végigsimítok izmos hátán és a vadabb szívást érezve kissé hangosabban sóhajtok fel, mert most már valami mást érzek, nem a fájdalmat.*
- Nem megyek sehová. *utalok arra, hogy nem kell ennyire erősen étkeznie belőlem és a szorítás se szükséges, itt fogok maradni a karjai között és a nyakam is ott marad, ameddig szeretné. És hogy miért? Nem tudom, nem értem magam, de valahogy most jó ez az érzés, jó, hogy valaki gyengéd velem, mert hogy durva lenne, azt még nem érzékelem és jó még az is, hogy végre kellek valakinek és számítok valamit.*
Vissza az elejére Go down
Victor
Vámpír
Vámpír


Hozzászólások száma : 101
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet : Képességek:
- őserő
- uralom
- gyorsaság


TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Kedd Jún. 21 2011, 23:38

*A dolgot lezárva a vámpír már nem tesz több említést, hiszen nem hinné hogy bárhova vezetne, viszont amikor hallja a másik véleményét csak gyengéden megrántja a vállát.*
-Nincs igazán más választásom. Valaki könnyen feladja ami volt , valaki nem.*feleli, és kissé kíváncsi tekintettel mosolyog vissza, amikor látja a mosolyt a másik arcán. Fura dolog, tisztán a méreg hatása nélkül nem igen mosolyogtak csak úgy a vámpírra, ez valahogy fura érzéseket is kellt benne. Ezután viszont egy kényes kérdés jön, amire végül Hecate választ is kap, a vámpír viszont csak komolyabb, de nyugodt tekintettel néz rá vissza.*
-Ha félsz, azt jelenti hogy nem tudod biztosan. Az élet nyomorultul egyszerű... Ha nem vagy biztos a kérdésedben járj utána, ennyi a titok nyitja.*kissé máshogy kezeli már az ilyen dolgokat, mint ember korában, bár ettől még kérdéses, hogy a tanácsai jók e. Ezután elárulja a másiknak, hogy bizony aranyévérű, a válaszra pedig bólint.*
-Azt mondják, nincs lehetetlen..*csupán csak ennyit mond, láthatólag ő se húzza sokáig a témát, inkább a vámpír lét idejéről kezdenek el csevegni. A szavak viszont egy pillanatnyi halkabb mély nevetést váltanak ki Victorból.*
-Az igazat megvallva egy idő után megszokod. A szokásoddá válik, ahogy az evés vagy az ivás. Ha nem viszel be táplálékot meghalsz, ezért eszel. A vámpírlét is ugyan ilyen egyszerű... annyi kivétellel, hogy előbb bele őrülünk majd utána halunk meg.. Nincs veszélyesebb egy éhes vámpírnál az örök élet viszont....*mosolyodik el, de ebbe a mosolyba valami fura keserűség is van, miközben tekintete vissza néz a másikra.*
-Egy idő után mindent megunhatsz... akár az életedet is. Amikor már nincs olyan dolog amit nem próbáltál ki , és nincs ami hajtson, nehezen találsz olyan dolgot ami elhitetné veled, hogy érdemes élni... De hát ezért vagyunk átkozottak, mondhatni ez a sorsunk.....*tűnik el a mosoly a hófehér arcról, s akarna indulni, de ekkor fogja meg őt a lány, ő pedig csak érdeklődve hallgatja a szavait.*
-A halottak ritkán adnak választ az életre.. miért egy vámpírtól várod a választ?*kérdezi halk hangon, miközben nem ellenkezik, csupán csak figyeli, ahogy a másik szabaddá teszi a nyakát.*
-Gondolom most az jár a fejedben,hogy ez jó dolog....*feleli egy pillanatra rá nézve, de aztán mégis csak belé mar, s szívni kezdi a lány értékes vérét. Eleinte nyugodtan, majd egyre vadabbul, de amikor hallja a hangokat, csak egy utolsó szorítva rajta kezei lassan eresztenek rajta, a férfi fogai pedig még mélyebbre hatolnak, és a szívás is intenzívebb lesz... A simításra, csupán csak végig cirógat a másik arcán, de nem hagyja abba a most már vadnak nevezhető tevékenységet még pár percig. Mikor azonban letellik ez az idő, ajkai lassan távolodnak el s tekintete a másik arcát kezdi figyelni, miközben nem távolodik el túlságosan.*
-Valami ilyesmire számítottál?*kérdezi, miközben arcizmai most már meg se mozdulnak, csupán csak kíváncsian figyelik a lányt.*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Kedd Jún. 21 2011, 23:49

*Furcsa, hogy pont ő ad nekem tanácsokat az élettel és a partneremmel kapcsolatban, akiről nem tudom, hogy akar-e tőlem bármit is, de megfontolandó az, amit mond, hogy járjak utána.*
- Valószínűleg úgy lesz, amint elég erőt gyűjtöttem hozzá. *pillantok a szemeibe aprókat bólogatva, majd ez után derül ki a számomra az, amelyet 16 évig soha nem hittem volna, hogy aranyvérű vagyok, pont én, ez szinte lehetetlen... Csak elmosolyodom ezen, de majd ráérek holnap is átgondolni ezt a dolgot, most inkább az ő korára lennék kíváncsi, ami hosszú időkre nyúlik vissza.*
- Elhiszem, hogy meg lehet szokni, én mégse bírnék úgy élni. *mondom neki teljesen komolyan, hiszen ártani se szeretek másoknak, pedig tudom, hogy lassan bele kellene lendülnöm a dologba, mert még kipenderítenek a Mysterioból és annak nagyon nem örülnék. * - Szerintem azért még van mit kipróbálnod. *teszem hozzá halkan, majd nemsokára közelebb lépek hozzá és felajánlom magam, a vérem a vámpírnak. Ezt se fogom elmondani senkinek se, de valahogy úgy érzem, hogy most ezt kell tennem és hogy miért? Tényleg tudni akarom, hogy mennyit érek és ha most kell meghalnom, hát legyen.*
- Nem tudom. *furcsa és nehéz kérdés, amit most feltett, tehát nem várhat tőlem jobb választ.* - És nem az jár, mert tudom, hogy nem jó... *még ennyit mondok, majd már érzem is a harapását, mely fájdalmas, de mégis egy nyikkanás nélkül tűröm most mindezt, csak kezeim szorításával érzékelheti, hogy fájdalmat okozott nekem, bár nem hiszem, hogy ez meghatná, hiszen a szíve már nem dobog és valószínűleg a gondolkodása se emberi már. Viszont a szívás erősödik, így nem vagyok rest lenyugtatni, hogy nem fogok elmenekülni előle és bár ez furcsa lehet, mégis én ajánlottam fel magam neki. Érzek még egy erős szorítást, aztán végül az gyengül, de a szívás erősödik, így párszor kissé felnyögök, magam se tudva, hogy miért, de jól esik most mindez és akaratlanul is végigsimítok a hátán, amelyet kedvesen viszonoz, én pedig már csak csendben engedem tovább, hogy kiélvezze minden cseppjét a véremnek, egészen addig, amíg el nem válik a nyakamtól, az én lábaim pedig kissé megrogynak a vérveszteség után és hirtelen meg is szédülök és ha nem fog, akkor elég valószínű, hogy össze is rogyok előtte.*
- Ilyesmire nem lehet számítani... *szemeim csak úgy csillognak, miközben feltekintek rá és remegő kézzel nyúlok sebesült nyakamhoz.*
- Kérsz még? *kérdezem picit elbódulva, hiszen érzem már a méreg hatását, mégse tudom, hogy az alatt vagyok, egyszerűen valahogy most nem gondolok semmi rosszra, pozitívan fogom fel az életet és jónak vélem azt, hogy találkoztam ezzel a fenevaddal. Tényleg naív vagyok, de még mennyire.*
Vissza az elejére Go down
Victor
Vámpír
Vámpír


Hozzászólások száma : 101
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet : Képességek:
- őserő
- uralom
- gyorsaság


TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szer. Jún. 22 2011, 00:13

*Nem mond többet, hiszen nem az ő dolga, hogy beleszóljon mások magánéletében, sőt fura tőle, hogy még tanácsot is adott, hiszen nem kenyere. Amikor a vámpírságról kezdenek el beszélgetni viszont csak tekintete kérdővé válik.*
-Biztos vagy benne, hogy még van mit?*kérdezi egy félmosollyal, miközben szemei furán villannak meg, valahogy neki már ez is hosszú időnek látszik amit leélt, és bizony pont az ellenkezőjét érzi.*
-Amúgy meg mindenhez hozzá lehet szokni. Ha vámpír lennél ehhez is hozzá szoknál, ha nem akarsz meghalni. Tudod a félelem nagyúr.*csupán csak ennyit mond, majd ezután már fel is ajánlja magát Hecate, ami előtt azért elhangzik pár szó.*
-De mégis felajánlod magad... Tehát valahol azt reméled jó lesz.*próbál emberi fejjel gondolkozni, bár első ránézésre bonyolult lánynak tűnik Hecate, de mégis érdekes személyiség a vámpír számára, akárcsak Mordana, csak éppen más miatt. Az utóbbi hideg, és számító, valahogy felelősség teljesebb de ez a lány oly naív, hogy még a vámpír is meglepődik rajta. Nemsokára viszont fogai belemarnak a másikba, s szívni kezdi a drága vérét. Először csak lassan, majd engedve a másikon egyre erősebben, és vadabbul, miközben viszonozza a simogatást, s hallja a lány hangját, ami arra utal, hogy bizony most már élvezi az ivást ő is. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem éppen Hecate vérét inná, aki ha túl sokat fogyasztanak belőle meg is hallhat. Értelmetlen halál lenne a férfi szerint, hiszen ez a lány talán nem érdemli meg, hogy ennyire kihasználják a naívsátág.Lassan távolodni is kezd , s úgy tesz fel néhány kérdést a Görög leányzóak, aki úgy tűnik nem kevés vért vesztett, de elesni nem fog, hiszen a vámpír keze gyorsan fogja át a derekát, könnyedén megtartva a karcsú leányzót. A válaszára csak elmosolyodik, de az utóbbi kérdésnél figyelni kezdi a sebet, amit nemrég ő okozott. Egy pár pillanatig mintha közeledne is hozzá, végül viszont kissé gyorsabban húzza hátra a fejét.*
-Kívánom, de félő hogy abba belehalnál. Nem sok értelme lenne a halálodnak, te se akarnád, hogy azért halj meg mert egy vámpír éhes volt, mindazon által elég veszélyes függőség alakulhat ki..... Naív lány vagy Hecate...*arcán egy kis mosoly jelenik meg, de érezhető, hogy szavai nem bántásként indulnak a másik felé a vámpírtól, aki csak lassan elereszti pillantásával a sebet, és lassan félre is néz.*
-Ideje lenne haza menned... elkísérlek a kikötőig, viszont ha találkozni akarsz velem később..... akkor lent a klubba vagy itt megtalálsz minden nap sötétedés után....*feleli nyugodt , csendes hangon, miközben a másikra néz.*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szer. Jún. 22 2011, 00:21

- Szerintem igen. *gondolkodom el hangosan, bár lehet, hogy tévedek, hiszen még semmit se tudok róla nem is ismerem, de ez most mindegy is, nem számít, mivel kedves velem és valahogy ez melengeti a szívemet.*
- Igen, tudom, hogy az. *bólogatok párat, majd nemsokára megtörténik az, amivel sikerül meglepnem egy halott lelket is, így hajtom félre a fejem, hogy szolgálja ki magát, hogyha éhes és szeretne belőlem lakmározni. A szavaira viszont most nem mondok már semmit, csak arcom pirulása jelzi, hogy van valami abba, amit mond. Nemsokára viszont már csak éles fogait érzem a húsomban, mely fájdalmas, de végül enyhülni kezd minden és valami más jellegű érzés kerít hatalmába, a nyugalom és a boldogság. Olyan jó most minden, így ölelem csak hosszú ideig, hiszen nem tudom már, hogy hány perce tarthat a karjaiban, de miután elereszt, picit megszédülve rogyok meg, de ahogy tart, úgy maradok állva és próbálok észhez térni és ez a hűs, éjszakai szellő valamelyest segít is nekem. Csak megkapaszkodom a vállaiba, majd megkérdezem, hogy nem-e kér még, de amikor hallom a szavait, csak szemeit figyelgetem, miközben hófehérré vált arcom kissé szomorúbb lesz.*
- Miért mondja mindenki ezt? Én... én nem vagyok naív. *dehogynem, tudom én is, csak már kissé zavar, hogy ennyire észrevehető. Persze, hogy az vagyok, még egy vámpírban is a jót látom, még akkor is, ha véremet vette, na de végül csak felajánlja, hogy visszakísér, amire nem vagyok rest rábólintani.*
- Az jó lesz, szédülök... *motyogom picit halkan, majd amikor meghallom, hogy találkozhatok még vele, kissé meglepődök.*
- Szeretnél még találkozni velem? Mert csak akkor... én... nem akarlak zavarni. *furák ezek a szavak, tényleg nem vagyok normális, de egyszerűen ez vagyok én, ilyen lány és talán Victor is tudja, hogy én nem csali vagyok, nem átverni akarom, csak magamat adom, miközben picit botladozva indulok el az ösvény felé, ha minden igaz, akkor a vámpírt fogva, mert még mindig nehéz megmaradnom egy helyben és állva.*
Vissza az elejére Go down
Victor
Vámpír
Vámpír


Hozzászólások száma : 101
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet : Képességek:
- őserő
- uralom
- gyorsaság


TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szer. Jún. 22 2011, 00:42

*A szavakra már nem válaszol, csupán csak megtörténik, a harapás, aminek következtében a férfi lassan szívni kezdi el a másik vérét, ezzel persze fokozatosan növelve Hecate vérveszteségi arányát is. Szó ami sz eközben nem tagadhatja le a vadságát, ez érezhető a szívásán is, viszont testileg próbál nyugodt maradni, miközben megcirógatja az arcát. Jó pár percig szívja a másik vérét, ezzel valószínűleg kellemes perceket okozva neki, hiszen ő is nagyon élvezi szinte mondhatni, nagy erőket kell megmozgatnia azért, hogy abba legyen képes hagyni, de nemsokára mégis megteszi, így válva el a görög leányzótól. Amikor érzékeli a gyengeséget, viszont átfogva a derekát ügyel rá ám, hogy el ne essen, a szavakra, és a szomorúbb arckifejezésre viszont elmosolyodik.*
-Talán azért mert az vagy. És még képes vagy most azt mondani, hogy nem amikor meg is hallhatnál, és valószínűleg most is abba bízol hogy nem lenne semmi baj? Amúgy a szomorú arc nem áll jól.*húzódik kissé szélesebbre a mosoly az arcán jelezve, hogy nem bántani akarta a szavaival, viszont fel is ajánlja, hogy elkíséri.*
-Elég sok vért vesztettél,emiatt van. Ha vissza érsz nem ártana enned, és innod. Pótolni a véredet..*mondja, de a meglepett arcra kissé oldalra dönti a fejét, miközben elindul a másik mellett magabiztosan segítve a lépteit.*
-Ha zavarnál, akkor már nem lennék itt, és nem mondtam volna. Tudod jó társaságnak látszol, és neked van kedved, akkor nekem is.*adja meg az egyenes választ, hiszen a legtöbb ember elutasítja, ahogy a vámpírok között is inkább ellenségeket lát mint szövetségeseket, de hát az ő fajtája már csak ilyen, a lánnyal viszont egész kellemessé alakult az este, és nem csak a vér miatt, hanem mert most nem úgy néztek rá mint egy vadállatra aki elől menekülni kell. Régen nem érzett ilyet. Miközben közelednek a kikötőhöz a férfi hosszabb idő után töri meg a csendet.*
-Amit viszont tettem veled veszélyes a számodra, ha túl sokszor iszok belőled, függőséged is alakulhat ki az ivás iránt..*reméli érti a lány mire akar célozni a férfi, és hogy miért mondja el neki? Talán mert tényleg naívnak nézi, akit még ő se akar átverni.*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szer. Jún. 22 2011, 00:54

*Ahogy a véremet veszi, egyértelműen jó érzés lesz úrrá rajtam, olyan, amelyhez foghatót még nem éreztem, így önkéntelenül szuszogok és sóhajtozok bele a fülébe, nem tehetek róla, egyszerűen nem tudok most a számnak nemet mondani, nem tudom megakadályozni, csak azt akarom, hogy ne eresszen el, hogy szeressen engem. Fura és botor gondolat, de ez tényleg egy méreg, egy bódító méreg, mely most mindennél jobban esik nekem. Miután viszont elválik a nyakamtól, csak megszédülök, de ő elkap, így pillantok fel rá és hallgatom szavait.*
- Én bízom benned, hogy nem akarsz megölni. Ahogy már mondtad, rég megtehetted volna. *pislogok párszor, hiszen ez így van, de amikor a szomorú arcomról beszél, csak kissé elmosolyodom, ahogy kemény arcvonásait figyelem.*
- Akkor igyekszem vidám lenni. *jelnetem ki jókedvűen és miután megtudom, hogy elkísér a révészhez, természetesen beleegyezem, de az aggódó szavak már furcsának tűnnek ettől a vámpírtól.*
- Rendben, majd eszek és iszok. Te leszel a pótapám? *kérdem vigyorogva, kissé szórakozottan és még mindig kábulva, de ez a nagy gondoskodás valaohgy furcsa a számomra, akár csak az, hogy megmondja, hogy mikor és hol tudnánk találkozni. *
- Nekem van, nagyon is. *mondom neki kedvesen és ezennek el is raktározom az agyamban, hogy hol fogom megtalálni.* - Inkább a klubba megyek, ez a hely ijesztő. *mondom neki kissé halkabban, majd ahogy ő töri meg a csendet, úgy nézek rá kicsit értetlenül.*
- Fura, hogy te, egy vámpír figyelmeztetsz arra, hogy miért ne igyál a véremből... de észben tartom és akkor máskor nem kapsz. *öltöm ki rá nyelvem jókedvűen, majd már meg is látom a révész csónakját, hiszen a kikötőhöz értünk és felé fordulva ölelem meg, fejem a mellkasába fúrom, majd már el is eresztem.*
- Még találkozunk! *intek neki vidáman és picit szédülögve, de csak odaérek az öreg bácsihoz, ki mellé be is mászok, ő pedig gyorsan meg is indul az iskola épülete felé. Hosszú egy éjszaka volt, de annál kellemesebb.*
Vissza az elejére Go down
Victor
Vámpír
Vámpír


Hozzászólások száma : 101
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet : Képességek:
- őserő
- uralom
- gyorsaság


TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Szer. Jún. 22 2011, 01:08

-Meg..... De jobb ha nem feltétlen bízol meg bennem.*teszi még hozzá egy fura mosollyal, hiszen nem tudni, mikor szabadul el a vad, és esne túlzásba, ő is ismeri magát. A vidámságra csak bólint egyet nyugodt arccal, majd még ad is pár tanácsot, miközben el is indulnak a révész felé, a pótapás dologra viszont azért megütközik.*
-Szerintem ahhoz már túl öreg, és túl halott vagyok.*mondja kissé komolyabb hangon, de ebbe van némi meglepettség is.. Még hogy pót apa. A találkozásra viszont csak figyelmesen nézi a másik arcát.*
-Akkor nincs akadálya..... és akkor a klub. Sötétedés után.*csupán csak ennyit mond, miközben már egyre jobban közelednek a révész felé. A csend megtörése után érkezett válaszra, viszont, csak megrántja a vállát.*
-Úgy gondolom, jobb ha előre tudod a következményeket. Nem mindenkinek mondanám el, de azt hiszem kár lenne érted, ha ilyen csapdába esnél, anélkül , hogy nem tudnál róla.*na igen, ha tud, és úgy esik bele, azt már magának köszönhetné, de talán megvan a lánynak a magához való esze, hogy megfontolja a dolgokat. A befejezésre viszont csak felnevet.*
-Magabiztos vagy..*na igen könnyű lenne azt mondania, hogy nem kap, mikor ha akarná bármikor meg tudná szerezni a vérét, hiszen jóval erősebb mentálisan, de ezt nem teszi hozzá, hiszen miért rontaná el a dolgot? A révészhez érve viszont az ölelésre kissé meglepődik de kezei lassan átfogva a vállakat egy fura gyorsan eltűnő mosoly is kifut az arcára.*
-Bizonyos vagyok én is ebben.*mondja egy félmosollyal, s pár percig figyeli, ahogy a lány elhagyja a helyszínt, majd ő is vissza tér a vámpírkastélyba.*
Vissza az elejére Go down
Kyle Brensley
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 638
Csatlakozás : 2011. Jan. 03.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 11:49

* Órák óta fent vagyok így hát nem is szobámba ücsörgök hanem Seolon járok kelek, nem is figyelve merre tartok. Azért nehezen feledem a múlthéten történt eseményeket, főleg, hogy napokig éreztem is azt a kellemetlen érzést a torkomnál, de mára szerencsére az is elmúlt csak egy halovány csík tanúskodik arról, hogy elvágtam a saját torkom. Nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá, de a gyávaság szerencsére messzire elkerült, csak így élhettem túl, s hát ha Hec nincs talán ott is veszek. Nem is találkoztam senkivel azóta valahogy más utakon járunk úgy tűnik, na de most arra eszmélek fel, hogy egy épület előtt vagyok hol még életemben nem jártam, így kíváncsian fedezi fel tekintetem e lakatlan helyet. Mert ezt elsőre meg tudom állapítani nem vagyok én hülye de mivel abszolúte nem érdekel mi lapul bent így csak leülök a verandára vezető lépcsőfok egyikére és sóhajtva pásztázom végig a környéket.*
- Hol a francban lehetek?* észre se vettem merre megyek így egyenlőre talány lesz a számomra miként jutok vissza a kikötőhöz ha vissza szeretnék térni a kastélyba.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 12:00

*Igazából a mai napon Mystralba készült, hogy megvegye a szülinapi ajándékát Dáriusznak. Még néhány nap van a születésnapig, de még az ajándék sincs meg, és azt még el is kell küldeni. Az ok, amiért most nem Mystralban járja a boltokat, az, hogy úgy dönt, hogy előtte még sétál egy kicsit, aztán mehet a városba. Ma egyébként is csak a szokásos öltözéke van rajta, fekete cipő és nadrág, de most a fekete póló helyett fekete inget vett fel. Pálcája szokás szerint nála van. Ahogy halad egyre távolabb, úgy veszti el a fonalat, honnan is jött, és halvány fogalma sincs már róla, merre kéne visszamennie. A távolban meglát egy várromot, így arrafelé veszi az irányt. Nem mintha bárki is lakna ott, de azért ez is jobb, mint a semmi. Ahogy odaér, megpillant egy srácot, ha jól emlékszik, Kyle a neve.*
-Eltévedtél?*kérdezi egyből köszönés helyett, és közelebb megy hozzá, majd úgy két méterre tőle megáll. Az is igaz, hogy ő is eltévedt, de ezt a világért sem ismerné be, inkább kóborolna még napokig is a környéken, de soha nem ismerné be.*
Vissza az elejére Go down
Kyle Brensley
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 638
Csatlakozás : 2011. Jan. 03.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 12:22

* Valahogy egyenlőre nem kelti fel érdeklődésem ez a lelakott vár így leülök a lépcsőre és onnan pillantok szerte szét miközben azt latolgatom magamban hol a frászkarikában lehetek. Csak ekkor tűnik fel a köd is, mi részben betakarja a talajt de ügyet sem vetek rá, hisz azt sem tudom hol vagyok, talán fent a hegyek között egy nagyobb sík területen... nem tudom. De a tavat azt látom, elég nehéz lenne nem észrevenni mivel elég tágas, nem is látom tisztán a túlpartját, így hát sóhajtva túrok bele a hajamba. Léptek neszére leszek figyelmes így sebtiben elő is kapom pálcám és az érkező felé tartom merről fejtem. Amikor megpillantok a srácot úgy eresztem le s teszem vissza a helyére.*
- A frászt hoztad rám.* na mintha ijedős lennék de ez egyszer megfagyott a kula bennem. A kérdésre megvonom a vállam és felpillantok rá.*
- Miből gondolod? Csak ücsörgök itt és lopom a napot...valahogy úgy érzem túl messzire kerültem a várostól.* konkrétan nem mondom, hogy jól sejti de kiveheti szavaimból, nem vagyok rest ezt bevallani, előfordul az ilyesmi.*
- És te mi járatban erre?* döntöm kissé oldalra a fejem ahogy megtámaszkodok a térdemen.*
- Mit szólsz, hogy túljártunk a Halál eszén? Nem semmi mi?* fogalmam sincs, hogy ő miként élte meg az egészet de nem tűnik valami tűzről pattantnak, eléggé higgadt ahogy elnézem, mégis talán mond valamit ezzel kapcsolatban ami talán nem közönyös számára.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 12:36

*A mai terven kicsit változtat, mikor úgy dönt, most mégsem megy ajándékot keresni, így megy el sétálni egy kicsit, miközben egyre távolabb kerül a várostól. Végül már azt sem tudja, hol van, de akkor megpillantja a várromot, ahol tényleg lelt valakit, még ha nem is a romokban heverő vár lakóját.*
-Bocs, nem szándékosan.*mondja miközben közelebb megy a sráchoz, kinek válaszának második felére felel.*
-Nem szereted a társaságot, azért jöttél el ilyen messzire?*ez a várrom elég messze van mindentől, eddig nem is tudott róla, hogy ez itt van, és ha nem téved el, talán nem is tudta volna meg.*
-Mystralba indultam, de félúton meggondoltam magam.*úgy gondolta, inkább sétál egy kicsit ezen a szép, nyári napon, minthogy üzletről üzletre járkáljon csak azért, mert egy véletlen hiba folytán nem egyedül jött a világra. Mindig is így gondolta, hogy Dáriusz csak egy hiba, hiszen a szülei is csak egy gyereket akartak, a végén mégis kettő lett. És emiatt a hiba miatt kell neki évről évre állandóan ajándékért szaladgálnia. De nem sokáig gondolkodik ezen, mert Kyle legutóbbi kalandjukat emlegeti fel, mi eléggé érdekes volt.*
-Nagyon érdekes volt, és még egy új medálom is lett.*azért ennél többről is szó van, nemcsak annyi, hogy érdekes volt. Sok új dolgot látott és tapasztalt, azt a félkegyelmű Halál angyalát is kiütötte, amelyik elkapta Hecatét, aztán pedig meghalt.*
-Halálközeli élmény, hogy úgy mondjam. Egyébként jó volt a pszichokinézises dolog, ha nem veszed el Hecate nyakától a kést, talán véletlenül az az angyal még elvágta volna a torkát, miözben elájul.*ez elismerés akar lenni, amit nem szokott csak úgy mindenkinek osztogatni, inkább megtartja magának, de ez most határozottan az volt, hiszen ha Kyle nem segít bele, Hecate talán meghalt volna.*
Vissza az elejére Go down
Kyle Brensley
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 638
Csatlakozás : 2011. Jan. 03.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 12:52

* A frászt hozza rám a közeledő léptek zaja s már kivont pálcával várom ki i jár erre felé amikor megpillantom bajtársam így hát el is teszem. Szavaira csak megrázom fejem, hisz gondolom, hogy nem direkt tette amit csak én vagyok ma kissé paranoiásabb így hát magamra vethetek. Hogy eltévedtem e az nem kifejezés, jó részt azt sem tudom megmondani merre van dél és merre nyugat és ezt burkoltan közlöm is vele. Hogy ő hogy lyukadt ki ide arról hamarosan hallhatok s aprót bólintok szavaira.*
- Nem kicsit tértél le az útról... órák óta semmi más nem vesz körül csak az erdő. De tudod merre vagyunk kb? Vagy hogy térhetünk vissza?* ha már így egymásba botlottunk talán ha eljött az ideje a visszaútnak együtt is kereshetnénk ha ő sincs tisztában vele, de meg kell hagyni reménykedem benne, hogy nem így van. Nem találkoztam vele a Mystrali eset óta s hát kíváncsi vagyok, hogy csak engem zaklatott e fel kissé az, hogy meghaltam. Arról nem is beszélve, hogy öltem is. Szavaival azonban egyet kell értenem, nagyon is meghaltunk akkor, annál jobban már nem is tudtunk volna de ahogy a varázslatomat dicséri úgy mosolyodok el kissé és vonom meg vállam.*
- Mázlim volt, féltettem s hát más megoldást nem láttam...nem vagyok valami jó a pálcaforgatásban.* talán most meghazudtolom magam mivel elég sok minden sikerült az nap, de ezt csak Fortuna figyelmének tudom be nem többnek, csak annyit tanulok amennyit muszáj.*
- Tiszta para, hogy mik történnek...az a dementor is.... még jó hogy nem csókolt meg a dögje. Jah amúgy kössz a patrónust.* ezt még mindenkinek meg kell köszönöm különben ott pusztultam volna el menten érzelmileg.*
- Történt már veled hasonló? Mondjuk amint elnézem ez sem viselt meg annyira...vagy csak jól titkolod.* nem ismerem s hát lehet, hogy rettentő jól bánik a fapofával ezt nem tudom, minden esetre nekem még sokszor megfordul ez a fejembe akár csak az azt követő éjszaka.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 13:09

*Nem akarja megijeszteni Kyle-t, nem úgy készült, és a kaland óta talán a srác kissé paranoiás. Ahogy kiveszi a szavaiból, eltévedt, csakúgy, mint El, de ezt ő nem vallotta be, ezért úgy tűnik, mintha tudná, és a tévedést nem is akarja felfedni.*
-Ja, messze akartam kerülni Mystraltól. Sikerült. Különben arról jöttem...*ahogy mondja úgy fordul meg és mutatja az irányt, majd visszafordul Kyle-hoz.*Szóval arra kéne visszamenni.*megvonja a vállát, ami mindent jelent és semmit, aztán a téma a kalandra terelődik, mely igen emlékezetes emlék marad, hiába, aki ebbe az iskolába jön tanulni, nem számíthat nyugis diákévekre. Nem nagyon szokott dicsérgetni, de hát Kyle megérdemli, így ki is mondja elismerő szavait, nem tartja őket odabenn.*
-Tényleg? Nem úgy tűnt.*azt leszámítva, hogy az a dementor majdnem lekapta, ami csakis azért fordult elő, mert a srác kinyitotta az ajtót, ezt leszámítva neki ügyesnek tűnt, de a látszat néha csal.*
-Szívesen. De magamat is védtem, úgyhogy nem kell megköszönni.*valójában akkor az úgy volt, hogy Hecate előbb idézett patrónust, és a lányé már elkergette azt a dementort, akkor idézte meg ő a sajátját, ami a többi ellen indult, vagyis nem igazán Kyle-t védte, hanem magát, hogy épségben eljusson a templomba.*
-Igen, történt. A parkban voltam, meg még néhányan, aztán hirtelen egy másik helyre kerültünk, ahol volt egy kastély, amit vérfarkasok ostromoltak, szóval azokat is el kellett intézni, a kastélyban pedig volt egy csomó pap, akik egy jégtömböt akartak megsemmisíteni, ami nem sikerült nekik, és a végén kijött belőle egy csávó, valami nagyhatalmú akárki, aki hazaküldött minket. Érdekes volt.*ez is, mint a az előző kaland, érdekes volt, de nem okozott lelki törést nála, annál azért jóval erősebb.*
-Elhiheted, nem titkolom el, mivel nincs mit eltitkolni.*ő természetétől fogva egy nyugodt ember, akit nehéz kihozni a sodrából, és szuperül nyomja a pókerarcot. Szóval ha még lenne is mit titkolni, azt sem lehetne észrevenni.*
-Talán neked rossz emlék maradt? Azért, mert meghaltál?*kérdi fél szemöldökét felhúzva, kíváncsian. Az tény, hogy meghalni nem túl kellemes dolog, de ezen néhány óra alatt túl lehet lépni, legalábbis ő túllépett rajta, ki tudja, Kyle miért nem.*
Vissza az elejére Go down
Kyle Brensley
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 638
Csatlakozás : 2011. Jan. 03.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 13:31

* Hát azt én is tudom, hogy merről jöttem szóval ezzel sokra nem megyünk csupán a mutatott irányba pillantok s megvonom a vállam. Majd lesz valahogy, bár azt kétlem, hogy egy nyíl egyenes kis ösvényen jutottunk el idáig, no de élvezet lesz majd visszajutni. Szóba került közös kalandunk s mivel hát nem vagyok nagyképű így tudatom vele, hogy csak a szerencse műve volt az egész, talán Fortuna is megsajnálta a szépséges Hecate-t így oldalamra állt.*
- Pedig kéne még fejlődnöm. De azért kössz.* Azért egy párbajban igen csak megmutatkoznának hiányosságaim no de egyenlőre nem is szándékomban ismét kifekekteni magam így nem is jelentkeztem a hétvégire. Viszont a patrónus bűbája megmentett akár csak a lányé és a tanársegéd fiúé de erre azt kapom, hogy magát is védte vele.*
- Még jó hogy... tegyük fel ha életed nem pengeélen táncolt volna csak az enyém akkor megmoccantál volna?* merül fel bennem a kérdés kíváncsian, nem vagyunk egyformák s hát én előtte biztosan elgondolkoznék, hisz csak az számít nekem aki közel áll hozzám de ez vagyok én. Hogy került e már hasonló helyzetbe azt megtudhatom s összevont szemöldökkel hallgatom meséjét, néha összeráncolt kis szőrcsomóim még a homlokomra is felszaladnak s mikor végez füttyentek egyet.*
- Nem semmi...szóval felélesztettek valakit? Lehet, hogy nem kellett volna.* gondolkodom el a dolgon, de hát ki tudja már, manapság minden megtörténik így én már azon is elgondolkodtam, hogy ezek a hirtelen elkerülések a magiszterek okosságai, hogy ezzel is kész helyzet elé állítsanak minket. Nem mondom eléggé durva lenne ha így lenne, na de ez csak az én teóriám.*
- Szóval teljesen hidegen hagy... kemény csávó vagy akkor.* húzom el számat de nem undorral hanem úgy mikor az ember olyasmit hall mire nem számít vagy elgondolkoztatja, hát igen nem vagyunk egyformák. A kérdésre hosszasan nézek fel Éliásra majd magam is felállok és zsebre vágom a kezemet ahogy megcsóválom a fejem.*
- Ez ennél sokkal bonyolultabb...nem magam miatt aggódtam hanem a lány miatt mert fontos nekem. A halál sem kutya azt hiszem örök emlék emlék az, hogy volt szerencsém vagy szerencsétlenségem meghalni de az sokkal jobban megvisel, hogy nekem kellett megölnöm Hec-et.* nem vagyok tisztába az érzéseimmel csak tudom, hogy kell nekem és hogy nagyon fontos.*
- Úgy hogy rossz.... te megtennéd ha egy olyasvalakit kellene kinyírnod akit kedvelsz...szeretsz?* fordulok hát felé ezzel a kérdéssel, bár talán addig erre nem is tud válaszolni míg nem kerül egy ilyen helyzetbe, mert én is szentül meg voltam győződve róla, hogy nem.*
- Amúgy van valaki aki itt érdekel? Lány persze...ha csak....* hagyom lógva a kérdést s kissé el is mosolyodom, nem akarok bunkó lenni de ki tudja, kivel van dolgom.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 13:51

*Nem igazán tudja ő sem, merre kéne indulni, így inkább csak az irányt mutatja, amerről jött, és ha szerencséjük lesz, még visszajutnak sötétedés előtt a kastélyba, de ha nem, az is érdekes helyzet lenne.*
-Jó papa holtig tanul.*mondja csak Kyle-nak, mikor ő nem túl ügyes pálcaforgatásáról beszél. Ő sem egy mindentudó zseni, olyan ember, aki mindent tudna, nincs a világon, talán csak akkor lehetne, ha az a valaki több millió évig élne. A patrónus bűbájra terelődik a szó, amivel a srác csak magát védte, nem is Kyle-t, ami érdekes kérdést szül.*
-Jó kérdés, és nem tudom a választ. Attól függ, milyen hangulatban lennék.*általában hangulatember, aki úgy cselekszik, amilyen épp az aktuális hangulata. Ha Kyle veszélyben lenne, és neki rossz lenne a hangulata, akkor a srác rövid úton alulról szagolná az ibolyát. Ha viszont jó kedvében lenne, akkor megúszná. Kyle más kalandokról érdeklődik, volt-e már olyan, és ő el is meséli, hogyan szabadult ki az az alak.*
-Igen, elméletileg el akarták pusztítani, de nem voltak hozzá elég erősek, vagy nem tudom, és végül kiszabadult. Azóta sem láttam, úgyhogy nincs mitől félni.*a csávó, ha jól emlékszik, akkor Darren a neve, azóta sem mutatkozott, talán elbújt, vagy ki tudja, mindenesetre ő nem látta, és nem is mintha nagyon vágyna a viszontlátás örömére.*
-Ahogy mondod. Hidegen hagy.*ő nem úgy fogja fel, hogy kemény csávó lenne, csupán teljesen érdektelen ezekben a dolgokban. Persze amikor a sűrűjében van, akkor nem, csak mikor lefutott a balhé, már nem érdekli. Volt, elmúlt, nincs többé, ennyire egyszerű.*
-Értem.*mindössze ennyit mond, nincs hozzáfűznivalója, nem is tudná, mit mondjon erre.*
-Ha muszáj lenne, akkor igen. Gondolkodás nélkül.*ezt csak így rávágja, hogy megölné akit szeret, de szerencsére ez a veszély nem fenyegeti, mivel nincs olyan, akit szeretne. Se a szüleit, se a testvérét, más jelölt pedig nemigen van erre a posztra. Talán csak a nagyapja, akit viszont már jó régóta nem látott. Kyle következő kérdésére viszont nincs kész válasza, mivel igencsak nem számított erre a kérdésre.*
-Nem, senki nincs. Nem is lesz.*nem azért jött ide, hogy megtalálja élete párját, hanem hogy tanuljon. Még mellékesen sem akarna magának barátnőt, egy jó ideig.*
-Mire célozgatsz?*kérdi gyanakvóan, már sejtve a témát, de nem mondja ki, ezt inkább Kyle-ra hagyja, mondja meg ő.*
-Amúgy te szereted Hecatét? Nekem úgy tűnik.*a srác szavaiból csak süt az, hogy nem közömbös neki a lány, egyáltalán nem, sőt, úgy tűnik, szereti őt, nem is kicsit.*
-
Vissza az elejére Go down
Kyle Brensley
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 638
Csatlakozás : 2011. Jan. 03.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 14:15

* Felettébb érdekelne, hogy a srác megmentene e ha bajban lennék mire a választ is megkapja így elmosolyodik.*
- Értékelem az őszinte válaszod. Bírom ha valaki megmondja a frankót és nem arra törekszik, hogy jó fényben mutatkozzon meg.* biccentek felé aprót s ezzel egy időben el is raktározom magamban, hogy az életemet semmi pénzért ne bízzam rá mi ezek után talán nem is olyan meglepő. Franc se akar még meghalni s nem szeretném ha kedélyembernek kéne mérlegelnie azt, hogy éljek e vagy haljak. Történ már vele más is így meghallgatom mibe keveredett de utolsó szavait úgy érzékelem mintha nekem szánta volna így hát kissé szigorul pillantásom.*
- Nem félek.* bököm ki, jó az előbb pálcát rántottam egy kis nesz hallatán, de inkább legyen felkészült az ember mint védtelen. Úgy vélem ezt a fiút teljesen hidegen hagyja, hogy meghal mit meg is erősít majd a kérdésre is válaszolok mi elég bonyolult így hát fel is állok és sétálgatni kezdek elmagyarázva a helyzetet. Ez által merül fel bennem a kérdés, hogy ő megtenné e fordított helyzetben így hát megállok és felé fordulok kíváncsian várva a választ.*
- Még akkor is ha nem biztos a siker?* erősködöm tovább, kezdem magam puhánynak érezni mellette pedig nem vagyok az na de ha már a lányoknál tartok akkor arra vagyok kíváncsi, hogy van e már aki tetszik neki. Erre is határozott válasz érkezik mi meglep, lassan közelebb sétálok de nem mászok persze a nyakára.*
- Nem vágysz a női test adta örömökre? Hogy lehet ez?* azért már kanosodunk rendesen s vágyaink is előtörtek, ha más nem talán a kíváncsiság is késztethet na de van még egy dolog ami miatt nem érdekelhetik a lányok.*
- Hát mondjuk arra, hogy nem éppen az apró, miniszoknyában rohangáló, csupasz női lábak érdekelne, hanem a szőrös lábú és mellkasú izmos férfiak.* vonom meg vállam de tekintetéről nem veszem el enyém, nem bunkózok csak vázolom az elképzeléseimet, szerintem még mindig jobban jövök ki a dologból mintha konkrétan le b@ziznám. Újabb kérdése visszatereli gondolatom a kívánt lányra így hát megint fel s alá kezdek el sétálni persze csak akkor ha azt nem törte el az imént.*
- Ennyire lerí?* pillantok ki rá oldalra majd vissza magam elé.* - Ezt csak ő nem veszi észre akkor... nem akar engem, semmit sem akar tőlem csak barátként tekint rám. Amúgy nem hiszem, hogy szerelmes lennék...vagy is hát nem tudom, fogalmam sincs milyen az.* nem voltam még ez tény és való de hát ha így is van akkor ez mind hiába, folyamatosan elutasít s hát ez igen csak rosszul esik sebzett szívemnek.*
- Egy nő sem érdemli meg, hogy foglalkozzunk velük.* állok meg végül s tekintek el a fák közé.* - Csak a bolondját járatják velünk.* engednek és taszítanak, sírnak és nevetnek és még mi férfiak vagyunk a szemetek. Hát szerintem nem.*
- Te voltál már szerelmes?* fordulok vissza felé ott állva mint egy rakás szerencsétlen, mert hát az, hogy most nem érdekli egy lány sem még nem zárja ki, hogy esetleg ismerős neki az érzés.*

Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Jún. 30 2011, 14:41

*Általában a srác a pillanatnyi hangulatától függően cselekszik, ha valami élet-halál kérdésről van szó, és ezt őszintén meg is mondja a srácnak.*
-Én is. Nem szeretem a képmutató embereket.*ő mindig kimondja a frankót, amit éppen gondol, ha rossz akkor is, ha jó meg, akkor is. Sosem titkolja el a véleményét, csupán azokat az érzéseket, melyek kimutatása veszéllyel járhat. Ezután mesél egy kicsit előző kalandjáról, melynek utolsó szavait Kyle úgy értelmezheti, hogy gyávának tartja, de ez nincs így, ám inkább nem világosítja fel erről a tényről Kyle-t, higgyen, amit akar. A halál téma El-nek nem okoz nagy gondot, legfeljebb csak azért bánkódna, ha meghalna, mert nem volt ideje végezni Dáriusszal. Az igen sajnálatos lenne, bánná is nagyon.*
-Igen, valószínűleg.*mondja mintha csak időjárásról beszélgetnének, nem pedig élet-halál dolgokról. De az az élet-halál dolog átvoltozik egy sokkal inkább kényesebb témára, a lányokra.*
-Minek vágynék olyanra, amit nem tapasztaltam? Különben sem azért jöttem ide, hogy csajozzak.*arra még van idő, hisz fiatal, sokat fog még élni, kivéve ha meghal az iskola falain belül, mert akkor ez nem így lenne. De Kyle egy elég furcsa megjegyzésére rákérdez, amire nem tehet mást, önkéntelenül elmosolyodik.*
-Az eléggé betenne. Sok probléma járna vele, de ne aggódj, ez a veszély nem fenyeget téged.*bizony elég sok gond lenne azzal, ha meleg lenne, első pontba máris írhatnánk az apját, aki konkrétan megölné, aztán az anyját, aki meg egyetértene az apjával. De ez a veszély nem fenyegeti, mivel a lányokat szereti, csak épp perpillanat senki sem érdekli.*
-Igen, ennyire.*ért eget azonnal Kyle-lal, majd következő szavait csendben végighallgatja, aztán véleményezi.*
-Hallottad már, mit szoktak mondani a lányok? Busz és pasi után nem éri meg futni. Ez a helyzet itt is, csak a pasi helyett be kell helyettesíteni a lányt.*igen bölcsen mondja ezt ő, aki még soha életében nem közelített meg lányt úgy. Ha lát egy szépet, megnézi, magában véleményezi, de hogy máshogy szóljon hozzá, mint bárkihez, azt már nem.*
-Nem, még nem. Az alapvető érzelmi köröm nem terjed ki a szerelemre. Nem volt még olyan lány, aki érdekelt volna komolyabban.*olyan lány, akit ő érdekelt, már volt, de azt is lerázta, nem érdekelte, különben sem lett volna ideje rá.*
-De ahogy látom, te sem.*nem kérdés, kijelentés, mi eléggé nyilvánvaló, mivel Kyle úgy mondta az imént, hogy nem tudja, milyen érzés az.*
-Na és nincs más, aki érdekelne? Ha Hecaténak nem kellesz, egyszerűen keress mást.*ne fusson egy nő után, mert ez végzetes lehet. Keresni kell valakit, aki nem hajt el a sunyiba, és nem csak barátként néz rá. Ez a jó tanács, amit mindenkinek meg kéne fogadni, bár sokan nem teszik.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   

Vissza az elejére Go down
 
A Krorun várrom
Vissza az elejére 
5 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6 ... 12 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: