A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-06-30, 3:18 pm

* Szót ejtünk a kis kalandról mit kellően ki is vesézünk végül azzal zárjuk, hogy Élias mindenképpen megölni a szeretett embert még ha kételyes a siker. Ezen elgondolkodok kissé de nem nagyon mivel valahogy a lányokra kerül szó, talán Hecate miatt mivel a fiú is láthatta mit meg nem tettem érte. De azért engem is érdekel, hogy neki tetszik e valaki s mikor határozottan azt mondja, hogy nem kicsit furcsállom, mert hát nincs is annál jobb dolog mint elmerülni egy lány karjai közt.*
- Áh értem, szóval még nem volt barátnőd...akkor érthető, hogy nem vágysz erre.* strébernek tűnik nekem szavai hallatán, azért az sem jó ha csak a tanulásnak él az ember, hisz legszebb éveit veti kukába csak azért, hogy minél több igét tudhasson ember fia. Na de talán a háttérben az is meglapulhat ha netán a fiúkat szereti de amint hallom ez nincs így, csak tényleg nem érdeklik a lányok. *
- Nem is engedném, hogy a seggemhez közelíts. Már ne haragudj de akkor el is törném a himbilimbidet.* én aztán nem mosolyodom hisz a gondlattól is hányni tudnék, engem aztán meg ne környékezzen egy meleg se, köszönöm szépen nem kérek belőle. Kérdése miszerint szeretem e Hecet kissé váratlanul ér, kedvelem és akarom de nem tudom, hogy konkrétan mit érzek iránta, nem voltam még szerelmes.*
- Ezt vajon ő is tudja és csak megjátsza magát? Ha te ki nem is ismersz levágod a szitut akkor ezzel neki is tisztában kéne lennie.* morfondírozok el ezen s megint csak fel alá kezdek járkálni miközben beavatom a dolgokba. Miért ne tenném? Egy fiú haverom sincs s végre jó az ilyesmit megbeszélni egy fiúval még ha nem is ért a lányok nyelvén. Mégis igen csak rávilágít a dolgokra egy mondással így megtorpanok s ráemelem tekintetem.*
- Igazad lehet....* motyogom magam elé s ezzel egy időben kusza gondlatok is megfordulnak a fejemben mik talán a jövőre nézve könnyítenek rajtam.*
- Kössz a tanácsot...tényleg.* lépek közelebb hozzá s kérdezem meg azt is hogy ő volt e már szerelmes, mire megint csak deffiníció féleséget kapok mire felnevet.*
- Na látod olyan nekem se, egyik se fogott meg....idáig. De talán egy váratlan helyzetben a te életed is megváltozik, ezt sosem tudhatod hiába taszítod el magadtól minden erőddel.* vet fel, mert hát erre számítani nem lehet, egyszer csak becsapódik Ámor nyila a seggünkbe és onnantól kezdve végünk van, csak szenvedünk. Nem, én se rohangáltam még nyíllal a fenekemben és azt sem tudom, hogy ez most így van e így csak bólintok s miközben sebesen futkároznak a fejemben a gondolatok ismét csak egy kérdéssel áll elő.*
- Nem tudom.... van egy lány ki nagyon szép de csak a nevét tudom. Megcsókoltam és ő hagyta. Egyből.... nem kihívás az ilyen, bárkinek behódol és szétteszi a lábát. Az ilyen megbízhatatlan.* felelem elkomorodva mert bár akkor jó volt és örültem neki, átgondolva a helyzetet hosszú távon az a lány biztosan nem érdekelne.*
- Félre ne értsd nem keresem a szerelemet, a társam, fiatal vagyok én ilyesmihez csupán csak jól akarom érezni magam egy lánnyal úgy, hogy mást ne érdekeljen. De ez túl nagy kérés az égiektől úgy tűnik.* rántom meg a vállam kissé nem törődöm módon majd egy nagyobb kidől fatörzset célzok meg és ülök le rá.*
- Ahhoz képest, hogy nem érdekelnek a lányok elég bölcs vagy velük kapcsolatban.* pillantok onnan vissza rá mert hát biztos vagyok benne, hogy nem az élet nevelte mivel nem volt még barátnője, de akkor tán könyvből szedte?*
- Azt ha nem csajozol és nem a könyveket bújod akkor mit szoktál csinálni? Lődörögsz a nagyvilágban azt kész?* jó persze ez nem így van, nem köthető a hobby a lányokhoz de mégis fúrja az oldalam a kíváncsiság.*
- Talán egyszer gyakorolhatnánk együtt.... benne vagy?* mármint a varázslatokat, mert én addig tuti nem megyek szakköre míg biztos nem vagyok magamban.*
- Te mész a hétvégi szakköre? Na és Sideris felhívására? Nem tudom milyen ereklyét akar az a nő, de én tuti nem kockáztatom az életem miatta, hisz ő se teszi ezt fordítva.* vonom meg a vállam, én aztán tuti nem fogok rohangálni mint egy őrült egér egy tárgyért, meghagyom ezt az élvezetet másoknak.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-06-30, 3:48 pm

*Nem nagyon habozna, ha meg kéne ölni a szeretett embert, ha az mindenképpen muszáj lenne, akkor megtenné. A beszélgetés a lányok felé terelődik, mi egy igen nevetséges kérdést vet fel Kyle-ban, mivel El nem nagyon akar barátnőt, se egy éjszakásat sem.*
-Lehetett volna, de nem akartam.*kinek kellenének olyan lányok, akiknek abból áll a napjuk, hogy plázáznak, aztán a parkban pletykálkodnak és kibeszélik a srácokat. Amúgy sem lett volna ideje egy rendes lányra sem, akkor meg minek?*
-Nem haragszom. De én nemcsak hogy eltörném, meg is ölnélek, úgyhogy szerencséd van.*apró, gonosz mosoly jelenik meg a szája szélén, bizony, simán megölne bárkit, aki akár úgy közelítene hozzá, és persze fiú. Ha lány, akkor nem, de ha fiú, mindenképp. Aztán feltesz egy kérdést, miszerint szereti-e Hecatét.*
-A lányok általában csak vetítenek, megjátsszák a tudatlant, közben teljesen tudatában vannak a helyzettel, úgyhogy igen, ezzel Hecaténak is tisztában kell lennie.*ezután egy mondással próbál segíteni Kyle-nak, ami talán sikerül.*
-Szívesen, máskor is.*azért a máskor nem feltétlenül jelenti azt, hogy muszáj is így lennie, sőt, nem muszáj, ennek az ellenkezőjét viszont örömmel fogadná.*
-Minden lehetséges.*vonja meg egyszerűen a vállát, ki tudja, talán egyszer az is eljön, és akkor tényleg megváltozik az élete, de ez még a jövő, méghozzá a távoli. De újra egy kérdést intéz Kyle elé, amiről a srác úgy látszik, még nem gondolkozott.*
-Az hát. Ha már elsőre engedi, az tuti azonnal megcsalna.*sok lány ilyen, de persze vannak normálisak is, akik ilyet soha nem tennének. Az ilyen lányokra érdemes inkább odafigyelni.*
-ja, fiatal. Hány éves is vagy?*érdeklődik, majd miután Kyle egy kidőlt fatörzsre ül, ő is követi, és megfelelő távolságra leül tőle.*
-A lányokat elég könnyű kiismerni. Mindig lehet tudni, mi lesz a következő reakciójuk. Na meg persze az is rásegített erre a tudásra, hogy az agyalágyult testvérem tanulmányozta a lányokat, mintha egy tárgy lennének, vagy valami.*persze nem nagyító alatt, egy laborban, hanem csak elég sok időt töltött a lányok társaságában, hiába, olyan személyiséggel, mint az övé, legfeljebb a lányok fogadják be.*
-Ja, általában ezt. Szeretek a szabadban lenni, az olyan nyugis.*a természet szeretetének más oka is van, az egyik az, hogy otthon a nap két harmadát a házban töltötte, alig ment ki a friss levegőre, a másik pedig az, hogy enyhén klausztrofóbiás. Nem nagyon, csak kicsit, egy liftban például nem kapna pánikrohamot.*
-Hát, felőlem oké. Mindegy. Nem tudom még, mikor, de majd megbeszéljük.*egyszer már volt a párbajteremben gyakorolni, ami végül nem gyakorlás lett, hanem párbaj, de Kyle-lal ez a veszély biztos nem fenyegeti, hiszen Jasmine másodikos, Kyle viszont ugyanúgy csak elsős.*
-A szakkörre nem, de Siderisnek segítek. Nem mintha kockáztatni akarnám az életem, csak kell egy kis plusz izgalom. Rám fér a kikapcsolódás.*kicsit furcsa, hogy ezt nevezi kikapcsolódásnak, de fel kell készülnie a roham előtt, főleg lelkiekben, ami a csatatéren sikerül leginkább.*
-És te, mész a szakkörre?*kérdez vissza, bár nem igazán hiszi, mivel Kyle nemrég mondta, hogy nem nagy ász a pálcaforgatásban.*
-És te amikor nem órán vagy, vagy tanulsz és nem a lányok után futsz, mit csinálsz?*talán el szokott tévedni, mint ahogy most is, de lehet, hogy ez egyszeri alkalom volt, nem is rendszeres, és valami egészen mást csinál.*

//Választ később kapunk, mivel most fagy//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-04, 11:40 am

// Olvad //

* Talán végre itt volt az ideje, hogy egy sráccal megbeszéljem ezeket a női dolgokat, nem mintha nem boldogulnék egyedül e téren, de kíváncsi vagyok arra, hogy mások miként látják a helyzetet. Az, hogy rólam így lerí mit is érezek Hec iránt az egy picit váratlanul érint mivel magam sem vagyok tisztában vele, így hát az is felmerül bennem,hogy ezt esetleg ő is érzékeli s talán ezért is tol el magától állandóan. Kivéve amikor nem... Élias teljesen másként látja a helyzetet de így legalább van min elgondolkodnom s ahogy leülök a rönkre úgy követ ő is s szavaira kissé elhúzom a számat.*
- Hidd el nem mindegyiknél... van akinél sosem tudni.* bizony én így érzékelem na de tovább haladva faggatózom azzal kapcsolatban, hogy mivel kötheti le magát ez a srác.*
- Aha... kivéve amikor nem nyugis.* pillantok rá mert van ebben némi igazság, hisz a történtek ezt igazolják, nem az ágyunkból kap el minket az a bizonyos húzás.*
- Rendben, ahogy érzed. Nem akarok ölre menni csak gyakorolni ezt azt.* felelem miután kevésbé határozott választ ad arra kérdésemre, hogy mit szólna a közeljövőben egy kis gyakorláshoz. Rám férne az hét szentség, na de akkor majd ez is eldől, a beszélgetés pedig tovább folydogál köztünk így arra vagyok kíváncsi megy e a szakkörre és az ereklyevadászatra.*
- Kikapcsolódás?* nevetek fel, mert hát ilyet még nem hallottam.* - Sokkal inkább úgy hiszem élet halál harcot fogsz vívni nem pedig lazulni és henyélni.*
- Én ugyan nem....addig míg nem mennek a dolgok pöpecül addig én nem égetem magam.* nem s áll szándékomban szana szét kaszaboltatni magam nem vagyok én hülye. A kérdésre elvigyorodok s megvonom a vállam.*
- Semmit.... állandóan a lányok után futok, mint egy megszállott barom és a kegyeiket keresem. Aki pedig nem csak az ágyban nyújtott alakításomra kíváncsi azzal pedig minden félét, szeretek játszani.* ebben az egy szóban igen sok minden lakozik, nem viszolygok én semmitől szóval bármiben benne vagyok azt hiszem.*
- Akkor te nem is vagy az a bulizós típus? Kár pedig, begurítanék néha veled egy két sört a club-ban. Egészen jó hely, jártál már ott?* támaszkodok meg a térdemen s fordítom felé a fejem, szerintem ellennénk ott mint a befőtt de aztán ki tudja... Eddig úgy hiszem nem valami lazítós a srác.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-04, 11:59 am

A srácnak eddig nem volt ilyen "srácos" beszélgetése senkivel, legfeljebb annyi, hogy hallgatta a tesóját, amint a csajokról áradozik, de mégsem ül kukán és csak hallgatja Kyle szavait, hanem sok mindent mond ő is, ami szerinte így van, amivel Kyle nem feltétlenül ért egyet. De aztán más vizekre eveznek, azután, hogy megbeszélik azt a nem túl biztos gyakorlást, méghozzá, hogy megy-e Sid felhívására.*
-Hidd el, ez nekem kikapcsolódás. Nem kell gondolnom semmire, csak arra, hogy sikeresen túléljem azt a napot.*annak a napnak a közeledtével egyre inkább csak arra gondol, úgyhogy jót fog neki tenni, ha majd nem kell semmire sem gondolnia, csak a harcra.*
-Akkor tényleg rád férhet a gyakorlás.*állapítja meg igen könnyen, aztán újabb kérdést tesz fel, amire egy ilyen nőcsábásznak, mint Kyle, pont azt feleli, amit kell.*
-Gondoltam. Na és olyat, amiben nem szerepelnek lányok?*nehéz elképzelni, hogy lenne, de biztos nincs minden lépten-nyomon egy lány a suliban, szóval így is kell találnia valami elfoglaltságot. Vagy nem.*
-Nem vagyok bulizós típus. A clubban még nem jártam, de tervezem egy jó ideje.*nem csak ezt, még sok mindent, például a temetőt, méghozzá éjszaka, de eddig mindig volt valamilyen ok, hogy miért nem megy el, pedig jó lenne már megejteni ezeket a dolgokat.*
-Gondolom te már sokszor voltál.*miközben ezt mondja, eszébe jut az étterem, ahol Nymphadorával volt, és lassan egy aprócska mosoly terül szét az arcán, mikor eszébe jut, mit is csinálhatna Kyle.*
-Elvitted már az étterembe Hecatét? Gyertyafényes vacsora, rózsa, és a többi?*épp az előbb azt mondta, hogy ne fusson utána, de ha mindenképpen őt akarná, akkor az étterem fenn van a listán. Lassan körbefordítja a fejét, menni kéne, ha nem akarnak egész este az erdőben mászkálni.*
-Nem indulunk? Ha már így mondtad, meglátogathatnánk azt a clubot.*ha már odamegy, akkor egy normális emberrel tenné ezt, már ha Kyle a nőimádatán túl normálisnak számít, de eddig úgy tűnik. Feláll, majd ha Kyle is jön, akkor elindulhatnak, lehetőleg úgy, hogy ne tévedjenek el még jobban, és úgy tűnjön, ő tudja az utat.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-04, 12:22 pm

- Elég az.... minden esetre sok sikert.* biztos nem lesz egyszerű küzdelem és ezt a srác is tudhatja így hát minden jókívánság elkél neki. A közelgő szakkör hidegen hagy, nem érdekel még egyenlőre több okból sem így hát csak aprót bólintok El szavaira.*
- Tudom, de majd csak lesz valami.* egyszer erőt veszek magamon és nekikezdek de az nem mostanában lesz valahogy elment a kedvem a harctól meg mindentől. Hogy mit szoktam csinálni amikor nem tanulok és nem a lányok után futok? Nagyjából semmit és ezt vigyorogva el is mondom neki, én szeretem a lányok társaságát így minden kikapcsolódási időm és tettem hozzájuk köthető.*
- Max. ha sétálgatok céltalanul. Bocs haver most tényleg nem jut eszembe más...Hec-el szoktam leginkább lógni vele pedig, csinálunk minden félét.* vonom meg a vállam de azt inkább már nem is mondom, hogy séta közben is azt várom, hogy egy leányzót találjak kivel elüthetjük a napot így felejtősbe is hagyom a témát és másról kezdek beszélni, érdeklődni.*
- Akkor lenézhetnénk valamikor.... legurítunk pár korsó sört és kielemezzük a mit és miérteket.* vigyorodom el, jó volna elnézi valami oltári nagy buliba is, hisz nyáron a világ számtalan részén rendeznek minden élét de meg sem merem kockáztatni, hogy egy ilyen utat El-el tegyek meg mivel mondta, hogy ez nem az ő stílusa.*
- Jah jó párszor.... hetente egyszer lenézek.* bólintok szavaira s ahogy a kérdést megemlíti úgy komolyodik el képem, azt hittem ezt a témát már lezártuk az imént.*
- Nem... és nem is hiszem, hogy fogom. Tiszta cinkes lenne ha lelépne és faképnél hagyna. Sosem heverném ki szerintem....na meg.* állok fel és dugom zsebre kezeim ahogy felé fordulva pillantok le rá.*
- Aki nem akar tőlem semmit nem is viszem gyertyafényes vacsorára....majd az elviszi akiért epekszik.* szomorú, de így gondolom, pedig megtenném érte szó nélkül de az újbóli visszautasítás gonosz szelleme ott lebeg körülöttem, így inkább nem kockáztatok.*
- Jah, de mehetünk... ki tudja mikor keveredünk ki innen.* sóhajtom körülnézve, egy utolsó pillantást vetek a kastélyra majd bevetjük magunkat a fák közé. Nem számítottunk arra, hogy visszaút ennyire kifog rajtunk s menet közben azt is megállapítom magamban, hogy Élias-nak sincs fogalma arról, hogy merre is van Mystral így jó időbe beletelik mire visszaérünk, így a club-ot is hanyagoljuk és úgy döntünk majd egy másik alkalommal lenézünk.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-04, 12:35 pm

-Kösz.*biztos el kell majd a szerencse, na meg persze az ügyesség és a tudás is, azért mégsem akar fűbe harapni, ha nem muszáj. Kyle szavaira csak bólint, majd a hobbikról kezdenek beszélgetni, ki mit csinál.*
-Függsz a csajoktól, úgy látszik. Főleg Hecatétól.*fiú-lány barátság szerinte nem létezhet, mert a barátság egy idő után úgyis átfordul szerelembe, aztán ha meg a lány kikosarazza, vége a barátságnak, szóval nem éri meg.*
-Rendben, nekem oké.*bólint az ötletre, a clubba azért nem fog belehalni, kibírja, és talán még jó is lesz, mivel Kyle egy olyan srác, aki állandóan bulizik, és talán az ő kedve majd átragad El-re is, és tud kicsit szórakozni, úgy, hogy az közben ne legyen életveszélyes. De ezután visszatér az előző témára, mivel ezt a kérdést még nem tette fel, és hát kíváncsi, bár a téma nem épp Kyle kedvence, mi egy kissé nagyobb mosolyt csal ki a srácból.*
-Ja, igaz, aztán hónapokba telne mire összeszednéd a szíved összetört darabkáit.*enyhe gúny hallatszik ki hangjából, szinte alig lehet észrevenni, ha valaki figyel annak feltűnik. Feláll, mivel ideje menni, nem akar az erdőben ragadni éjszakára. A visszaút több időbe telik, mint gondolta, így az is kiderül, hogy őneki sincs fogalma a kiútról. Kyle nem említi, ami egy jó pont neki. Mire kiérnek, már elég késő van, így a clubot elhalasztják máskorra, és inkább visszamennek a kastélyba.*
-Na, heló.*köszön el az aulában, és a nyugati toronyba megy, ahol a szobája található, hogy pihenjen egy kicsit, ne meg hogy fürödjön is, mivel az erdőben mászkálás "kissé" meglátszik a ruházatán.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-12, 11:46 am

//Árnymágia 2.óra- Árnycsápok//
//Házi feladat//

*Tegnap kivettem egy könyvet, csak a magam szórakoztatására. Semmi magolás vagy tanulás egy csöpp pihenő. Történelmi könyv és a környéken lévő vár történetét írja le. Teljesen felcsigázott a történet, ezrét ellátogatok oda hátha érezni a kövekben a múlt szellemeit. Ma elég rossz az idő esőre hajlamos így a teleport szobán keresztül mentem kérve magamnak másfél óra nézelődési időt.
Tarisznyámban a pálcával és a könyvel sétálgattam a várrom körül újra és újra belepillantva a lapokba olvasva a tragédiákat. Abban a korban én nem tehettem volna be ide a lábamat, mert félvér vagyok. Legalább is anyukám varázsló volt, de apáról nem tudok sokat, csak, amit Luke szóbeszédben hallott, hogy egy csavargóhoz ment feleségül anyám. Késő délután lehetett, amikor eljöttem és már csak kevés időm van ezért leültem az egyik kiálló sziklára a vár előtt és gyönyörködtem a tájban, amit a felhők csúnyán eltakartak. Mindjárt este és én utálok egyedül lenni a sötétben, így hát vártam, hogy visszakerüljek a suliba, de csak nem. Egyre idegesebb lettem és már a nap sem sütött oly erősen, mert valószínűleg besötétedett. Amint leszállt az est furcsaságok kezdtek történni, de azt hittem én vagyok csak szenilis. Motoszkálásokat halottam a vár belsejéből, mintha megint élne bent valaki. Szörnyen ideges vagyok, de akár mit is csinálok a lépéseket akkor is hallom, de muszáj megtudnom, hogy mi van oda bent, így elővettem a pálcámat és elindultam befelé a várba. Nem csináltam fényt, mert féltem, hogy az a valami esetleg rám támad miatta, meg már egészen hozzászokott a szemem a sötéthez. A neszezés benn egyre hangosabb az én szívem pedig egyre jobban dübörög bennem. Egy nagy terembe érek első gondolatom, hogy ez lehetett az ebédlő vagy ilyesmi. Három oldalról ajtók vannak. Egy mögöttem, szemben és egy a jobb oldalamon balra pedig csak a fal van. A régen itt lévő tölgyfaajtók eléggé szét vannak esve, bár meglepően alacsonyak. Főleg a jobb oldali. Az lehetet a cseléd bejáró, de az, úgy ahogy van kidőlt a keretből és a padlón fekszik. Nem volt időm tovább nézelődni, mert hangos csattanásra lettem figyelmes az előbb említett ajtó felöl. Összerezzentem, de felkészültem a támadásra, de a csattanás üresen visszahangzott tovább a kastély falain belül. Felengedtem egy kicsit és visszaálltam normális testhelyzetbe. Ki akartam menni a várból, hogy elinduljak ettől a helytől jó messzire, amikor ismét valami csattan a padlón, de nem maradt itt abba. Még 3 jól kivehető csattanást lehetett hallani. Olyan, mintha valami vizes rongy cuppanna rá a padlóra. A zaj felerősödik és hörgés is vegyül bele. Az ajtó mögül ronda zombik másznak elő furán összerakott testrészekkel, melyen látszik, hogy nem mind egyforma. Látványuktól elkap a hányinger, de már tudom, mihez kezdek velük. Az ajtóval szembe ugrok, hogy vissza tudjam söpörni őket az ajtó mögé.*
- Reducto! *Ejtem ki a varázsigét, mire a gusztustalan lények vissza lesznek zavarva az ajtó mögé. Most már csak be kéne zárni őket oda. Megcserélem a pálcát tartó kezemet, majd jobb karomat felemelem, hogy el tudjam kezdeni a varázslást.*
- Umbra Vincula. *Hangsúlyozom, a vét, majd pálcámból három árnycsáp tör elő. Bal kezemre koncentrálok, hisz azzal irányítom az árnyakat. Az ajtóhoz vezetem őket, amit felemeltetek velük, hogy visszakerüljön a keretbe. Végig odafigyelek, hogy minden rendben történjen, nehogy még a csápok is ellenem forduljanak. Miután sikerült az ajtót a keretbe tenni jó erősen meg is lököm, hogy ne jöjjön ki a keretből. Jobb karomat szépen lassan leengedem, hogy megszüntessem a varázslatot. Hallom, ahogy a lények karmolásszák az ajtót és döngetik, hogy kijöjjenek, ami nem fog sokáig ellenállni, ezért itt az ideje, hogy minél hamarabb eltűnjek a helyszínről, amikor megérzem az ismerős húzást és a következő pillanatban ismét az iskolában találom magam.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 12:06 pm

//olvad//

* Én kezdem már unni az egy helyben ücsörgést, és látva Corina fészkelődését, látom, hogy ő is hasonlóan érez. Megkérdezem tőle, hogy nincs-e kedve elmenni egy várromhoz, amiről úgy hallottam, hogy elég veszélyes hely. Ezzel is mintegy tesztelem a csajt, hogy tényleg bevállalós és bátor, vagy csak szájhős. Belegyezik, és szinte felpattan a fotelből, amiben eddig ült, és én is felállok.*
~Most még izgatott és lelkes, de majd meglátjuk, később milyen lesz.~
* Na de nem is húzom tovább az időt, már indulunk is kifelé a klubhelyiségből, és a főtoronyból leérve a révész csónakjához megyünk, majd beülünk, és haladunk a vízen. Mikor átértünk a szigetre, egymás után kilépünk a ladikból, és elindulunk a várromot keresni. Elég sokat kell gyalogolni, amit nem tudom Corina hogy bír, én simán. A romot és az erdőt is körülötte köd lepi be, és árad belőle, hogy veszélyes hely, nem ajánlatos odamenni. Ezt biztos a lány is érzékeli, ezért ránézek.*
- Na, nem gondoltad meg magad?* kérdezem, és ha nemleges választ kapok, akkor folytatom is az utat, nemsokára már a vár romos bejárata felé közelítek, ahonnan kísérteties hangok szűrődnek ki, valószínűleg attól, ahogy átsüvít a szél a lyukas falon, de ki tudja, lehet hogy valami sokkal sötétebb dolog vár ott minket. Mindenesetre a kalandvágyam felülkerekedik, és ha jön Corina ha nem, én megyek.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 12:20 pm

*Már kezdtek elzsibbadni a tagjaim az egy helyben üléstől, így amikor a srác megemlítette, hogy el mehetnénk valami várromhoz, rögtön kaptam az alkalmon. Fel is pattantam, majd megvárva míg a fiú is felkászálódik elindultam. Mikor a révész csónakjához értünk, egyre izgatottabb lettem, és már nagyon vártam, hogy odaérjünk. Amikor átértünk a túlpartra, kiszálltam, majd elindultam a fiú után. Szerencsére ismét tornacipő van rajtam, így kényelmesen sétálgatok a fiú után, várva, hogy hová érkezünk. Mikor odaérünk a romhoz, a fiú egy kérdést intéz hozzám, melyre én csak elmosolyodom.*
-Dehogy is! Mehetünk. *Mondom mosolyogva, majd megvárva a fiút elindulok a rom felé. Közben nézelődöm, hiszen nem minden nap jár az ember egy várromnál.*
-És tudsz valamit ennek a várnak a történetéről? *Kérdem a fiút, bár nem mintha meg tudna tántorítani a válasza abban, hogy vele menjek és felfedezzem a várat.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 12:41 pm

* Mivel mindketten megunjuk a klubhelyiségben való ücsörgést, ezért úgy döntünk, hogy elmegyünk egy kis kalandot keresni. Felvetem, hogy hallottam, hogy a Krorun várrom nem túl biztonságos hely, ezért el is határozzuk, hogy oda megyünk. A révész át is visz minket a szigetre, ahol el is indulunk a kicsit messzebb levő helyszínre. Megkérdezem, hogy nem gondolta-e meg magát a lányka, de mivel nem, ezért indulunk is tovább, és hamarosan már a várrom egykori bejárata felé közelítünk az ösvényen, ami nem igazán barátságos, de hát én nem is barátkozni jöttem.
Corina arról kérdez, hogy mit tudok a vár történetéről, én pedig megpróbálom felidézni, hogy mit is olvastam.*
- Hát, valami menő család élt itt, akik irtották azokat akik nem aranyvérűek, aztán egyik napra a család összes tagja elpatkolt, és nem tudják hogyan. Azt rebesgetik, hogy a megkínzott és megölt varázslók és boszorkányok szellemei itt vannak, na meg a családé is. Elvileg, de lehet, hogy ez csak mese, és ez egy egyszerű rom.* amit addig nem is tudunk meg, míg be nem megyünk. Hamarosan már ott is vagyunk a régi kapunál, amin be is megyünk. Bent korom sötét van, ezért kell egy-két perc, hogy szemem megszokja a sötétet. Fényt is gyújthatnék, de akkor hol az izgalom?
Mikor már annyira beljebb haladtunk, hogy a kijáratot nem látni, eldöntöm, hogy itt az ideje kicsit tesztelni Corina bátorságát.
Mivel körülöttünk minden tele van pókhálóval, ezért leszedek egyet az egyik sarokból, de ő nem veszi észre tevékenységemet, majd ahogy mellette sétálok, végighúzom a nyakán, hasonló érzést keltve, mintha valaki megsimogatta volna a hátát. Kíváncsi vagyok a reakciójára.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 12:55 pm

*Mivel azt mondtam a fiúnak, hogy szeretem az extrém és veszélyes dolgokat, valószínűleg tesztelni akar, amikor egy várrom túrára invitál. Nem is gondolkozom sokáig, kapva az alkalmon rögtön beleegyezem. Mikor aztán odaérünk még egyszer megkérdezi, hogy nem-e gondoltam meg magam, majd végül belépünk.*
-Értem... elég izgin hangzik. *Mondom mosolyogva a fiúnak, mikor a rom történetét meséli el. Odabent nem gyújtunk fényt, hiszen az nem lenne izgalmas. Mikor már messze vagyunk a bejárattól, valami hirtelen megsimítja a hátamat. Erre én megfordulok, nem pánikolva, majd mikor nem látok senkit, a fiú felé fordulok.*
-Nagyon vicces ... *Mondom mosolyogva, majd tovább haladva próbálok látni ezt-azt a sötétben, ám eddig csak kevés sikerrel. Eközben igyekszem tovább érdeklődni.*
-Voltál már itt? Vagy csak most fedezzük fel? *Kérdem elmosolyodva de közben lelkesen nézelődök, hiszen nagyon tetszik ez a hely. Ekkor azonban megbotlom valami földön fekvő dologban, és el is esem.*
-A fenébe ... *Mondom, majd elkezdek felfelé kászálódni.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 1:27 pm

* A várrom felé sétálunk, innen nincs visszaút, szóval hamarosan már be is érünk, és miután a szemünk hozzászokik a sötétséghez, sétálunk beljebb. A szél süvít a barlangszerű helyen, ami egykor talán folyosó volt, és kicsit olyan a hangja ettől, mintha valaki ordítana. Másnak talán ijesztő, de nekem tök poén.
Egy pókhálót húzok végig a lány hátán, mire hátrafordul, de csak mosolyog, és szerinte vicces.*
- Mi vicces?* kérdezem értetlenül, és hátrafordulok én is.*
- Szellembarátot szereztél, vagy kivel beszélsz?* kérdezem teljesen normális hangon.*
- Nem voltam még itt, de már terveztem, hogy jövök. *válaszolom a kérdésére, és körbepillantok, miközben kikerülök egy pókhálót, ami épp fejmagasságban van. Kicsit alacsonyabb lesz a mennyezet, ami a 183 centimmel nem túl szerencsés. Hamarosan a lány elbotlik valamiben, és a földön köt ki. Visszalépek mellé, és segítek neki felállni.*
- Mit találtál a földön, ami ilyen érdekes volt?* kérdezem, hiszen többnyire itt egyenes a padló. Előhúzom zsebemből a pálcámat.*
- Lumos! *mondom, és mikor fény lesz, odairányítom a világosságot, és meglepődök azon, amit ott találok. Corina épp a ruháját porolja, így ő még nem látta a felfedezést.*
- Gratulálok, megnyerted a főnyereményt. Sikeresen belebotlottál egy csontvázba. *közlöm vele, de igazából nem teljesen csontváz még, itt-ott van egy kis cafatka, de az biztos, hogy elég undorító.*
- Na jó hagyjuk itt, menjünk tovább. *ajánlom, és én el is indulok, és valószínűleg a lányka is jön utánam.
Két perc múlva sikító hang üti meg a fülünket, ami mintha szemből közeledne. Pálcámat készenlétben tartom, és a következő pillanatban a hang elér hozzánk, és egy sötét árny lök minket le a földre. A könyökömet rendesen beütöm, és még a pálca is kiesik a kezemből.*
- A roh@dt életbe mi volt ez? *szitkozódom, miközben próbálok felkászálódni.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 1:37 pm

*Mióta ebbe az iskolába jöttem, még nem nagyon sikerült megbarátkoznom a varázs lényekkel, sőt nem is igazán tudom, hogy melyek valósak, és melyek csak agyszülemények. Amikor aztán valami megérinti a hátamat, kissé elbizonytalanodom, hogy ez most egy szellem volt-e, de inkább arra tippelek, hogy a fiú akart egy kissé rám ijeszteni.*
-Igen, újabban szellemekkel haverkodom. *Mondom nevetve, hiszen elég hülyén hangzik, de a hangomból a fiú is tudhatja, hogy nem gondoltam komolyan. Ekkor hirtelen elesem valamiben, majd a fiú segítségével sikerül feltápászkodnom. Ekkor elkezdem egy kicsit leporolni a ruhám, amíg a fiú egy kis fényt gyújt, hogy megnézze mi volt az. A megjegyzés hallatán odapillantok, ám nem épp valami szép látvány tárul a szemeim elé.*
-Fújj. *Mondom fintorogva, majd kikerülve a csontokat tovább indulok hamarosan azonban valami sikító hang üti meg a fülemet, mire én előveszem a pálcám, hiszen még szükség lehet rá. Ekkor azonban valami árny lök el minket, aminek köszönhetően kissé be is ütöm a fejemet, de igazából semmi bajom nem történik.*
-Au, ez fájt. Nem tudom mi ez, de az tuti, hogy nem valami barátságos lény. *Mondom kissé rosszalló hangon, majd megpróbálok felkászálódni, ám ezúttal már meg sem próbálom leporolni a ruhám, hiszen úgyis teljesen felesleges.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 2:08 pm

* A várromban vagyunk, és ott nézünk körbe, közben néha szivatom a lányt, de igazából nem túl ijedős, vagy nem találtam meg a gyenge pontját még. Mert hogy az mindenkinek van. Ahogy sétálunk, egyszer csak Corina elesik, és miután felsegítettem, pálcámmal gyújtott fénynél megnézem, miben is esett el, és azt tapasztalom, hogy történetesen egy csontvázba botlott bele. Ahogy megyünk tovább, egy sikítozó árny lök fel minket, és mindketten elesünk.*
- A szellemek nem örülnek, hogy itt vagyunk. *mondom fojtott hangon, mint ha be lennék tojva, de erről szó sincs. Felállok, a lányt is felhúzom, és én indulok tovább. Nem fogok meghátrálni, tartson bárki bármilyen vakmerőnek. Nemsokára jobb oldalon egy rozoga ajtót pillantok meg, és mikor berúgom, hiszen be van ragadva, és az szinte szétporlik, egy csigalépcsőt találok ott.*
- Szerintem ez az alagsorba vezet. Ha igaz a legenda, biztos ott kínozták meg az embereket.* fejtem ki véleményemet, és már indulok is lefelé, pálcámmal világítva a lépcsőt, hiszen nem akarom kitörni a nyakam, vagy a lábam ha leesnék a meredek lépcsőn. Nem tudom, jön-e Corina utánam, de ha igen, remélem neki is van annyi esze, hogy fényt gyújt, mert ha leesik, sodor engem is, és annak csúnya vége lenne. Végül leérünk, és egyből hűvösebb lesz. A falon találok egy fáklyát, amit most meg is gyújtok egy tűzvarázslattal. Megfogom, és körbevilágítok.*
- Igazam volt, ez eléggé olyan börtön fílingnek tűnik, és szerintem balra lehet a kínzókamra.* mondom, hiszen jobbra látok néhány cellát.*
- Szótlan vagy, csak nem beijedtél?* kérdezem, hiszen tényleg nem egy bizalomgerjesztő helyről van szó, és ami engem illet, folyamatosan suttogást hallok, mintha a falakból jönnének a hangok...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 2:23 pm

*A hely kezd egyre kísértetélyesebb lenni, de ettől én nem hátrálok meg, hiszen nem azért jöttem el idáig, és estem el egy rothadó csontvázban. Ám hamarosan egy sikítozó árny lök föl mindkettőnket, melynek köszönhetően most eléggé fáj a fejem.*
-Hát biztosan nem minket vártak. *Mondom kissé csöndesebben, miután a fiú ismét összeszedett a földről. Ezután követem a fiút tovább, ám úgy döntök, kis fény nem árt, hiszen nem szeretnék ismét elesni egy csontváz miatt.*
-Lumos! *Gyújtok fényt, majd hamarosan egy ajtóhoz érünk, mely kissé be van ragadva, így a fiú kénytelen berúgni, ha be akarunk menni. Az ajtó mögött pedig egy lépcsőt pillantunk meg, mely valószínűleg az alagsorba vezethet.*
-Huh, bizalom gerjesztő. *Mondom kissé megborzongva, bár nem azért mert megijedtem, hanem elképzelem mi lehet odalent. A lépcsőn inkább menjen csak a fiú elől, én csak utána indulok el, pálcámmal megvilágítva a rozoga lépcsőfokokat, hiszen nincs kedvem legurulni a lépcsőn. Mikor aztán leértem, körbepillantok, és jobbra megtalálom a cellákat.*
-Igen, valószínű. *Felelem, mikor a kínzókamrára terelődik a szó.*
-Nem ijedtem meg, csak azon agyaltam, hogy mi bajuk lehetett a varázstalan emberekkel. *Mindenesetre még párszor körbenézek, majd hamarosan ismét egy csontvázat pillantok meg, a cellában.*
-Mégegy csontváz ... szerinted még hányat találunk ma? *Kérdem a fiútól, majd tovább nézelődöm.*

//fagyunk//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 3:43 pm

//olvad//

* A vár nem túl csalogató, de mi akkor is bemegyünk Corinával, azonban olyan dolgokat találunk, amikre igazából számíthattunk, de azért új volt a dolog. A lány elbotlik egy csontvázban, és egy sikítozó árny próbál elüldözni minket, de mi nem megyünk sehova, helyette inkább most az alagsorba vezető lépcsőn haladunk le. Ott cellákat és kínzótermet találunk, és Corina felfedez még egy csontvázat.*
- Nem a varázstalan emberekkel volt bajuk, vagyis nem csak, hanem azokkal, akik nem voltak aranyvérűek, mint ők. Ez viszont hülyeség szerintem. A varázsló az varázsló, sosem a származás számít. Nem kell senkit megítélni a családja alapján.* mondom és kicsit felháborít a dolog, hiszen engem is sok mindennek el lehetne hordani a múltam miatt.
Corina időközben felfedez még egy csontvázat, és kérdi, hány lehet még itt, mire én megvonom a vállam.*
- Szerintem rengeteg. Biztos csomó van elásva is.* mondom, és elkanyarodok a cellák felé, és mindegyikbe bevilágítok. Láncokat látok, meg csontokat. Az utolsó rács mögött azonban felfordul a gyomrom egy kicsit, olyat fedezek fel.*
- Corina, ha nem félsz csúnyát látni, akkor ezt nézd meg.* kiáltok neki, aki épp a másik irányban van. Ha odajön, megtekintheti azt, amit találtam, ami egy felakasztott test, nem csontváz, talán 3-4 éve lóghat itt, a testrészei könnyen kivehetők. Egy korunkbeli srác lehet, talán idősebb, arcán rémület, teste pedig szétkaszabolva.*
- Biztos nem öngyilkosság, szerintem nem is társai voltak, annak híre ment volna. Lehetséges, hogy a szellemek ilyenekre képesek, legalábbis az itteniek.* mondom, és elindulok visszafele.*
- Nekem azt hiszem elegem volt a helyből, kimegyek.* közlöm, na persze nem azért, amit itt láttam, vagyis egy kicsit, hiszen nem akarom, hogy így érjen véget az életem, a kalandot keresem, nem az életveszélyt, és ha hasonló kísértetek vannak itt mint az az árny odafent, akkor nem akarok velük találkozni. Nem félelemből, csak a seggemet féltem.
Elindulok felfelé a csigalépcsőn, majd mikor felérek, bevárom Corinát is, ha jön, és elindulok a kijárat felé.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 4:07 pm

*Ez a hely egy idő után kezd egyre ijesztőbb lenni. Az még szinte semmi volt, amikor megbotlottam egy csontvázban, aztán jött egy sikoltozó árny is, de mi azért mentünk tovább. Ám mikor leértünk ismét egy csontvázat találok*
-Egyet értek, hiszen vannak nagyon is jó varázslók akik nem aranyvérűek, szóval nem ez a meghatározó. *Aztán amikor a srác szól, kissé vonakodva odalépdelek, ám a látvány nem túl bizalomgerjesztő.*
-Áhh. *Mondom kissé halkabbra fogva a hangom, hiszen nem akarom én is így végezni.*
-Lassan nem kéne mennünk? *Teszem fel a kérdést, egy kicsit idegesen, majd amikor látom, hogy a fiú elindult felfelé, követem őt, és meg sem állok a kijáratig. Közben azért körbe-körbe pillantok, nem-e követnek minket a kísértetek. A csigalépcsőn kishíjján újra elesem, ám végül sikerül megtartanom az egyensúlyom, és végül kiérünk a kastélyból.*
-Na ez nem semmi volt. *Mondom mostmár jóval nyugodtabban, hiszen túl vagyunk a kastélytúrán. Azért többet nem igen vágyom ide, de egyszer kihagyhatatlan, és talán a srác sem néz már ijedős, buta szőkének, de ebben azért nem vagyok biztos.*
-Na mit szólsz? Hogy tetszett? *Nézek a fiúra, most már egy halvány mosollyal az arcomon, majd megigazítom a túrának köszönhetően koszos ruhámat.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 4:35 pm

* Érdekes kis hely a várrom, csontvázak, árnyak, pókhálók, mindennel találkozunk ittlétünk alatt. Lent az alagsorban megtaláljuk azt a részt, ahol kínozták régen a nem tiszta vérű mágusokat, és cellák is vannak csontvázakkal. Külön irányban megyünk körülnézni Corinával, és én az utolsó cellában egy nem túl bizalomgerjesztő hullát fedezek fel, mit meg is mutatok a lánynak, és ő is megborzong azért a látvány miatt. Eldöntjük, hogy most már visszamegyünk, és el is indulunk a lépcső irányába. A lánynak sikerül majdnem elesni, de aztán épségben kijutunk az alagsorból, és már csak a kijáratig tartó métereket kell megtenni. A lányka kicsit szaporábban igyekszik kifele, ami azért megérthető, és körbe-körbe tekint. Mikor látjuk már a fényt, akkor megkönnyebbülök, most már nem halunk meg. Kiérünk, és Corina nyugodtabb hangon szólal meg, gondolom ő is örül, hogy épségben kijutottunk.*
- Király volt ez a kis kaland. Nem semmi ez a hely, az már biztos.* mondom, miközben indulok a révészhez vissza.*
- Egyébként elismerésem, bátran helyt álltál. Sok lány, sőt meg merem kockáztatni, hogy fiú is sikítva rohant volna mondjuk a csontváz láttán, vagy a hulla láttán az alagsorban. *vallom be, hiszen tényleg, meglepett engem is, hogy nem parázott, csak egy kicsit, de az majdnem természetes.*
- Ha visszaértünk a suliba elmegyek kajálni. Ha akarsz te is jöhetsz.* mondom, mert megéheztem a kis túra alatt. Mikor visszaérünk a sulihoz, én el is indulok az étkező felé, vagy egyedül, vagy a lánnyal, hogy megtömjem a hasam.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-07-26, 4:43 pm

*Ez a kaland aztán emlékezetes marad még egy ideig, az már biztos, de még mindig úgy érzem, kár lett volna kihagyni. Mikor aztán lassan kiérünk, egyre jobban kezdek megnyugodni, majd végül nagyokat szippantok a friss levegőből, amikor kiértünk.*
-Köszi, bár a hullánál már eljött az a pont, hogy nem ártana kimenni. *Mondom mosolyogva, majd mikor a fiú elindul, én is megyek vele, hiszen tiszta kosz vagyok és egy kicsit el is fáradtam ez alatt a túra alatt.*
-Köszi, de én inkább most egy tiszta ruhára vágyom egy kiadós zuhany után. *Álmodozom mosolyogva, majd mikor visszaérünk a kastélyba, még elköszönök.*
-Azért jó nap volt, köszi. *Mondom, majd elindulok a déli főtorony felé, hiszen ott találhatóak a Cruorisosok hálótermei*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-24, 9:47 pm

* Új Bri lépked a szigeten, bár másoknak ez nem tűnk fel, azaz azoknak nem, akik nem ismerik a régit, hisz gyökeres változáson mentem keresztül az elmúlt időben. A szőke hajam is megszoktam már, de a fekete cuccokról, még most sem vagyok hajlandó lemondani. Ezért is van rajtam egy fekete rövid bőrnaci, és egy fekete kivágott felső. Mivel ég most is jó idő van, a pulcsim a kezemben hordom, ami szintén fekete, és egy Angel felirat díszeleg rajta. A converse tesi cipőm is fekete. A hajam össze van kötve, ugyanis fülledtség van. Nem tudom merre megyek, amire egyszer rá fogok járni, de nem is nagyon izgat, legalábbis most. Hagyom had vigyenek a lábaim, hisz ők csak jobban tudják, ha meg mégsem, így jártam. Nem is tudom, hogy keveredek a várromhoz, de mindenesetre örülök neki, mert az ilyen helyeket is kedvelem, és az, hogy este van, még nagyobbat dob a dolgon. Közelebb is merészkedek, hogy jobban szemügyre vehessem.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-24, 9:59 pm

*Nem igazán ezt az uticélt szántam magamnak, de úgy tűnik, hogy eltévedtem. Nem sokat jártam a sziget ezen felén, így nem is olyan fura ez tőlem, bár belegondolva lehettem volna figyelmesebb is, hiszen ez nagyon nem úgy tűnik mint Mystral. Persze nem egyedül vagyok,felettem, egy kisebb méretű gyöngybagoly, vagyis Tyto repked, néha néha hangját adva annak, hogy örül, hogy kint lehet. Rajtam pedig csak egy sima fehér nadrág, illetve fekete kimonóhoz hasonlító japán ing található, fehér hajam pedig kiengengedve omlik a vállamra, s így kap bele néha néha a hűvös esti szellő.*
-Nem úgy tűnik mintha jártam volna itt...*mondom magam elé miközben tekintetem egy alakra vetül, akiben egy lányt vélek felfedezni. Nem emlékszem rá, hogy találkoztunk volna, de valószínűsíthetem, hogy a Mysterio egyik diákjával akadt dolgom. Arcomon csak egy kisebb mosoly jelenik meg, miközben előrébb lépve meg is közelítem őt, nyugodt tekintetemmel felmérve, s végül még köszönök is neki.*
-Szép estét.... Te tudod mi mi ez a hely?*kérdezem nyugodt halk, de jól hallható hangon miközben a másik fele érve lassan megdöntve a fejemet, kezet is nyújtok felé.*
-Alexander Winterburst, Cruoris ház..*mutatkozok be, miközben figyelem a másikat, s várom, hátha ő többet tud mint én.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-24, 10:09 pm

* Gyönyörű, egyszerűen gyönyörű ez a hely. Talán még a vízesést is felülmúlja, bár gyanítom, hogy nappal nem tetszene ennyire. Nem sokáig maradok egyedül, hisz először is egy madarat látok, amit így elsőre nem tudok megnevezni, így inkább visszafordulok a várhoz. Annyira leköt, hogy összerezzenek, mikor meghallok egy hangot is.*
- Öhm.... neked is. Sajnálom, de fogalmam sincs. Véletlenül kerültem ide, ne kérdezd, hogy hogyan.* nézek az idegenre vigyorogva. Nem érdekel, hogy nem ismerem, vagy hogy hülyének néz emiatt, de mostanság nagyon szeretek vigyorogni. Az új külsőmmel jár. Elfogadom a felkínál kezet, és kicsit meg is rázom. Egyszerűen nem tudom nem figyelmen kívül hagyni a hosszú fehér haját, hisz hosszabb, mint az enyém valaha is lesz.*
- Brianne Layton, de csak Bri, és a ház ugyanaz.* lesz még nagyobb a vigyorom, hisz egy háztárssal van dolgom, aminek mindig egy fokkal jobban örülök. Úgyse találkoztam még sok mindenkivel.*
- Szóval te is eltévedtél, vagy ilyesmi? Na semmi gáz, majd csak kijutunk valahogy, ha megunjuk. Bár velem ez nem mostanában fog előfordulni.* utalok itt a romra, mely nem sokkal mögöttem van, és első pillantásra beleszerettem.*
- Amúgy ő a tied?* nézek itt a madárra, majd érdeklődő tekintettel Alexanderre. Még mindig fogalmam sincs, hogy mi lehet az a jószág, de rövidesen meg fogom tudni...remélem.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-24, 10:23 pm

*Kissé talán különös látványt nyújthatok, hiszen a fehér hajra nekem sincs magyarázatom. Lehet valami színhiány vagy valami, de nem albínóság, hiszen tudnám ha az lennék. Minden esetre úgy tűnik némi ijedelmet okozott hangom, így biccentek is a lány felé.*
-Nem volt szándékomban megijeszteni..*mondom bár nem tette szóvá, de én már csak ilyen vagyok. Azt is mondom amit nem kéne,ez velem jár, azért a szavaira vetek némi mosolyt miközben fejemet oldalra is döntöm*
-Ez esetben nem kérdezem, amúgy akkor ugyan abban a cipőben járunk, de ahogy a mondás tartja, több szem többet lát alapon majd kijutunk valahogy. Nem hinném hogy túl nagy ez a sziget.*engedem mosolyogva kissé bőre a monológot, miközben figyelem a másikat élénk világos szememmel, majd megtörténik a bemutatkozás is.*
-Örvendek Briane, akkor egy házba tartozunk, netán te is elsős vagy?*nem emlékszem rá, hogy órán láttam volna, de ez még nem jelenti hogy nem lehet az, hiszen az arcmemóriám mostanában valami pocsék.*
-Mondhatjuk úgy is nem figyeltem, és a lábam messzire hozott. Eredetileg a városba akartam menni, de meg kell vallanom ez is nagyon szép látványt nyújt..*emelem tekintetem a sötét, kissé talán félelmet gerjesztő várromra majd a lányra.*
-Valószínűleg régen nem élhetnek itt, kíváncsi vagyok mi lehet az oka.. *mondom miközben kezemet kinyújtva a bagoly finoman rá is száll, én pedig mosolyogva bólintok.*
-Igen, ő a barátom, Akira-nak hívják.*mondom, miközben a bagoly is mintha biccentene a lány felé. Okos állat, szerintem okosabb mint néhány ember, és még csak nem is olyan famulus ami a másodikosoknak van.*
-Na és? Mióta vagy itt, és hogy tetszik az iskola? Bevallom messziről nem tűntél annyira feketemágus lánynak.*mosolyodom el, bár ez a helytállásom közelre is teljesen igaz.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-24, 10:42 pm

* Nem is a fehér haja furcsa, hanem hogy ennyire hosszú. Mit nem adnék, ha nekem is ilyen hosszú hajam lenne, na de inkább hagyjuk is ezt. A hangjára kicsit összerezzenek, mert hirtelen jött.*
- Ó, manapság már mindentől megijedek. Nem tudom, miért.* vigyorgok még mindig, hisz ezt nem tartom gyengeségnek, vagy ilyesmi. Ez puszta tény, amiről nem tehetek.*
- Na igen, én is épp erre gondoltam. Nem vagyok biztos benne, hogy egyedül sikeredne kikeverednem innen. Igen a sziget se nagy, viszont az erdőt még nappal is jobb kerülni, nemhogy most. Hidd el volt már részem benne.* forgatom meg a szemeim, mikor visszagondolok a kis kiruccanásomra. Igen most már csak mosolygok rajta, hol ott két hétig nem aludtam miatta. Hamarosan a nevét is megtudom, és én is lemondom az enyém.*
- Igen elsős vagyok, csak nem te is? Bocsi, de idősebbnek tűnsz.* sajnos én se tudom, mikor kell befogni, így én mondok hülyeségeket, vagy amiket épp nem kellene, de ez van.*
- A városba? Mit nem mondjak, tényleg nagyon eltévedtél.* megengedem magamnak, hogy felkacagjak, ami cseppet sem bántó szándék, csupán tényleg viccesnek találom.*
- Bocsi.* kérek azért mégis bocsánatot, hátha őt megsértem ezzel, vagy ilyesmi. Amit persze nem szeretnék, de ki tudja.*
- Nem tudom, lehet még mikor a sulit akarták elfoglalni, tértek ki ide is.* vonok vállat, bár a másik sztoriról se tudok sokat, viszont el tudom képzelni, hogy ezért lehet a hely üres.*
- Mellesleg engem is levett a lábamról.* ahogy a vízesés is, így megint csak csillogó szemekkel nézek fel Alexanderre.*
- Akira? Klassz név. Nekem a skót juhászomat hívják így. Ő otthon van. Mellesleg Skóciából jöttem.* jön rám ismét a szófosás, és csak reménykedem benne, hogy nem untatom ezzel.*
- Már egy ideje itt vagyok, és nagyon tetszik. Imádom az órákat, marha jók. Igen, ezt már megkaptam egy párszor, de a látszat néha csal.* kacsintok rá, amit nem tudok honnan jött, de megtörtént. Na igen az új Bri kevésbé gátlásos.*
- Na és neked? Gondolom régebb óta vagy itt. Még életemben nem láttalak.* bukik ki megint belőlem, és már szinte biztos vagyok benne, hogy őrültnek néz, de nem baj.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-08-24, 10:59 pm

-Talán rossz a lelki ismereted.*engedek meg magamnak egy kis mosolyt, ami azért jelzi, hogy nem sértésnek szántam eme szavakat, csupán csak afféle humorizálásból, a következőkre azonban kissé felnevetek.*
-Bizonyára sikerülne, sok mindenre képes az emberi ész, na meg valószínűleg tudsz logikusan gondolkozni akkor tudod honnan jöttél, tehát a ki induló pontra nem lehet nehéz vissza találni. Az erdőtől én nem félek, csupán csak a természet egy része, bár kissé talán sötétebb.*nem sokszor jártam ott, de így gondolom, hangon lehet kissé okoskodó pedig nem annak szánom a szavakat, de engem így kell megszokni, mindig a logikára építek, a következő szavakra viszont csak egy lágy mosollyal bólintok.*
-Igen én is elsős vagyok, valószínűleg lehet a hajam teszi, vagy az arcom, már pár embertől megkaptam, de én is annyi idős lehetek mint te vagy a legtöbb elsős itt.*mesélem apró mosollyal, majd a nevetésre ahelyett, hogy megsértődnék én magam is felnevetek.*
-Semmi baj, hát látod, én is képes vagyok ilyesmire, amúgy nem ismerem annyira a környéket, mert nem volt túl sok időm kimozdulni jobban körbe nézni.*adom a tudtára nyugodt hangon az okaimat, majd a kastélyra terelődik a téma, amire csak megrántom a vállamat.*
-Nem hinném, ez sokkal régebbinek tűnik, az eset amiről pedig hallottam alig egy éve történt, ezt a helyet már régen elhagyták az élők.*kémlelem kissé komolyabb pillantással, majd a baglyomról is szó esik.*
-Nekem nem volt kutyám, ő viszont kiskorától fogva velem van. A nevelő apámtól kaptam..*mesélem, majd a szavak végén el is mosolyodom.*
-Én Japánból jöttem, kicsit messzebb van, bár attól függ honan nézzük.*vigyorodom el, bizony fura lehet, hogy egy európai fiú japánból jött, de hát nem ez a világ nyolcadik csodája, a következőkre pedig csak mosolyogva bólintok.*
-Akkor hasonlítunk, nekem is tetszenek, bár némelyik veszélyes az egészségre, de talán ez adja benne az igazi kihívást, az pedig kell az embernek.*felelem egy félmosollyal, majd a következőre csak enyhén megrázom a fejem.*
-Pár hónapja csak, szóval nem hinném hogy sokkal régebb óta. Bizonyára csak elkerülhettük egymást órákon, mert még én se téged.*mosolyodom el , miközben neki támaszkodok a hideg falnak, miközben a másikra nézek.*
-Ha van kedved sétálhatunk egyet, mondjuk elindulunk egy irányba, aztán kilyukadunk valahol..*adok egy ötletet, hiszen talán járás közbe jobban is megy a beszélgetés.*
-És , amúgy sok ismerősöd van a suliba, vagy van kedvenc óra?*kérdezem, persze pusztán csak kíváncsiságból.*