Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Szeptember 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 A Krorun várrom

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 11 ... 20  Next
SzerzőÜzenet
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Hétf. Dec. 13 2010, 02:19

*Csak megelégedve a győzelmemmel sétálok az ablakhoz, majd az események máris felgyorsulnak és jön az a furcsa lény egy lány alakjában, akit szerencsésen el is intézünk, legalábbis eleinte még azt hiszem, de ahogy Sairus odaér hozzám, bizony nem tudom eltitkolni a félelmemet, bármennyire is szeretném. Lehet, hogy most rossz véleménnyel lesz rólam, de hát sajnos ez van.*
- Én... én igyekszem. *de ekkor jön a zuhanás és én pedig sikítok, hát még szép, hiszen mi mást tehetnék? Na de a földet érés következtében valami puha dolgon landolunk, én pedig pálcámmal világítom meg azt, ami alattunk van. Viszont valószínűleg ezt nem kéne, gyomrom még jobban kavarog, testem többször megremeg és még sápadtabb vagyok, mint amilyen eddig voltam.*
- Sairus... *most már lényegesen halkabb a hangom és majdnem elsírom magam, de ahogy hallom felülről ragadozóink hangját, jobbnak látom futni, így hát felpattanok, majd húzni kezdem a másikat, de tényleg mindjárt itt hányom el magam.*
- Én ezt nem bírom... *mondom mint egy hisztis kislány, hisz még soha nem kerültem ilyen helyzetbe és nem akarom itt végezni. Ne nézzek hátra? Hát ilyenkor szoktak hátra fordulni az emberek és én is így teszek és így eresztem el Sairus kezét, aki tovább halad, én pedig megdermedve nézem a torszülött gyereket, miképpen felénk tart.*
- Reducto. *mondom ki kissé remegő hangon a taroló átkot, hogy talán ér valami, majd lassan ismét hátrálni kezdek és végül észbe kapva ismét futok a fiút követve.*
- Nem akarok meghalni, még annyi mindent akarok az életben... nem lehet ez a sorsom. *egy pár könnycsepp is megjelenik az arcomon, miközben elég sűrűn tekintek vissza, de azért nem állok meg, bár lábaim nem akarnak menni, de muszáj lesz, tehát kényszerítem őket.*
Vissza az elejére Go down
Sairus Macrain
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Cica imádó Pszichopata
Hozzászólások száma : 775
Csatlakozás : 2010. Jun. 10.
Üzenet : "Az ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság. És látá az erényt az ő alakjában"

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Hétf. Dec. 13 2010, 02:34

*Nem is kell titkolnia, nem szégyen, hiszen ő még nem találkozott ilyesmivel. Én se nagyon de legalább valmennyivel több a tapasztalatom ilyen téren, de egy biztos. Nem itt fogunk meghalni.*
-Jólvan, jól csinálod, nem lesz semmi baj.*mondom, de ekkor hallom meg a reccsenést. Azzal nem számoltam, hogy ilyen korhadt ez a rohadt kastély, így aztán zuhanni kezdünk, és valami igencsak fura nyálkás helyre érünk. Ahogy a lány viszont fényt kapcsol, az én arcomról is le lehet olvasni az undort. Nem mintha annyira megijednék a hulláktól, kétségbe nem ejtenek, na de szószerint fürödni a belsőségekbe és részekbe, azért ez már nekem is több .*
-A rohadt életbe... ez egy rohadt hulla tároló.. már sejtem miért láttunk fent csak vért... beöntötték ide őket mint valami vécébe ahol lehúzzák a....*mintha nem is hallanám a hangját, lelki szemeim előtt ott van mint csinálhatták, de végül megrázom a fejem.*
-Semmi baj, húzzunk innen...*mondom, hiszen én is hallom a hangokat, így a lány kezét megszorítva kezdünk el futni, amikor Hecate beszélni kezd, csak lihegve szólok vissza.*
-De bírod, mert bírnod kell, csak pár méter.*bíztatom, és rágyorsítok, de a lány megfordul, én persze nem futok tovább nélküle, így kb fél méterre rá én is megfordulok és meglátom a lényt.*
-Nem megmondtam hogy ne nézz hátra...*kiabálom, de a lány már varázsol, mielőtt viszont ledermedne már mellette termek, és taszítok egyet a hátsóján hogy lóduljon neki, mert ha itt megáll meghal.*
-Gyerünk tünés innen és még egyszer ne állj meg..*a hangom eléggé határozott, én még egy pillanatot maradok agyam lázasan gondolkozik.. ha a varázslatok eltalálják, lehet meg is lehet állítani. Egy pillanatra a plafonra nézek, majd a pálcámra , végül beugrik mit lehetne tenni.*
-Deprimo*mondom ki, remélve, hogy a robbantás elég lyukat vág a falon, hogy beomoljon legalább az alagút egy része. Na de hülye én se vagyok így rohanni kezdek a lány után, ismét elkapva a kezét.*
-Ne most kezd, ezen ráérsz majd hetven év múlva gondolkozni, most fuss.*és bármi is van az alagút végén ha kell én magam rántom át a lányt, az utolsó lendületbe mindent bele adva.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Hétf. Dec. 13 2010, 02:40

*A lány megáll, lehet hogy hiba, viszont a varázslat nem az, így a lény pár métert esik hátra, és úgy tűnik pár pillanatig a földön is fekszik. Viszont lassan ismét mocorogni kezd, de mégis ez az idő éppen elég arra, hogy a falat sikerüljön berobbantani, és valószínűleg a lánynak is köszönhető hogy erre sikerült időt szereznie. Az alagút berobban, elválasztva a párost a fura lénytől, és az alagút vége csak közeledik, és közeledik. Bizony hideg élménybe lehet részük, hiszen szinte ahogy elrugaszkodnak a fura alagúttól rögtön hideg hűsítő s igazából jéghideg vízbe érkeznek, ami nem más mint a kastélytól elég messze lévő kis tó. Nemtudni hogy tettek meg ennyit, hiszen az alagút rövidebbnek tűnt, de ide kint minden csendes és békés, sőt még a holdsarlót is látni, és a csillagokat. A kastély messzi alakja viszont ködbe burkolódzik, mintha csak jelezni akarná, hogy ha vissza jönnek, bizony nem jutnak ki ilyen szerencsésen.. Fura egy éjszakai kaland volt. De úgy tűnik megúszták.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 21:30

* Egy kis séta sosem árt. Legalább kiszellőztetem a fejem így Karácsony tájékán. Holnap utazom haza Ausztráliába, vissza az öcsémhez, s bizony izgatottan várom a pillanatot, hogy megérkezzek hozzá. Nagyon hiányzik már a kis hiperaktív kölyke, és már minden cuccom bekészítettem az ünnepekre, ám izgágaságomnak képtelen vagyok határt szabni. Köszönhető ez a holnapi utazásnak, így inkább ténylegesen a kóválygás mellett döntök, még az is lehet, hogy a hűvös idő is lefáraszt kicsit, aztán legalább alszom egy jót. Külsőm kissé zilált, hajam kócos és a kabát sem úgy áll, ahogy kéne neki, tehát észrevehető, hogy valami történik körülöttem, nem beszélve arról az örömről, hogy Charles és emberei végre eltirhultak a suli környékéről, és azért így már mindjárt más a dolgok fekvése. A harc kissé hosszúra nyúlt, ámde végül győzedelmeskedtünk a gonoszabbik adag katona felett. Ám most, hogy a révész áthozott Seol szigetére, csak céltalan lődörgés lesz ebből a mászkálásból. Lábaim visznek előre, azt sem tudom, merre megyek és hová tartok, egyszer csak azt veszem észre, ismeretlen terepet ér cipőm talpa, s szemeim sem a megszokott környezetet vizslatják. *
- Ez meg mi a fene? Mindenhol csak köd.. * mondom ezt úgy, mintha valakitől megoldást várnék, persze ez butaság, hisz egyedül vagyok, rajtam kívül csak a csend és a köd, semmi más. Idő közben, ahogy haladok előre, előkerül zsebemből pálcám, melynek végéből egy ügyes igével némi fényt varázsolok elő. S amit látni sejtet ez a csekélyke fénnyaláb, elámít a maga félelmetes nyugodtságával. Vissza kell ide jönnöm valamikor nappal, és meg kell örökítenem ezt a helyet, ebben egyelőre biztos vagyok. Egy pillanatra megtorpanok, úgy érzem, mintha valaki figyelne. Butaság, biztos nincs itt senki. Fejem rázom gyorsan, hogy máris repüljön messzire a gondolat, s bár egyre inkább félelmetesnek s visszataszítónak találom a tájat a kastéllyal együt, valamiért mégis vonz. Hamar érek oda az ódon falakhoz, ahol kénytelen vagyok megállni. Merre tovább? Egyedül merjek menni bármerre is? Még a famulusom sincs velem, sem senki más. Ámde valami mégsem ereszt, így inkább lassan indulok meg a romok mellett, továbbra is orromra hagyatkozva. *
Vissza az elejére Go down
Jake F
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 471
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Kor : 25
Üzenet : "Olvass, de csak komoly könyveket, Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád, Szeress, legalább úgy ahogy engem, Szeress valaki mást!"

/Republic/


Rangok
Ház:
Betöltött poszt:
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 21:42

*A tegnapi vizsgám igen csak jól sikerült, igy már büszkén mondhatom magam másodikos diáknak. Természetesen, mint minden este, most is Lilyvel sétálunk egy sort. A kutyus igen csak izgága állapotában van, hiszen hamarosan hazautazunk a szüleimhez és bemutatom nekik. Nem tudom, hogy fognak reagálni Lilyre, de persze lehet, hogy a különleges képességéről nem ejtek szót és igy csak egy dalmata kutyust viszek haza, aki megtetszett Mystralban. Persze, ha Lily ezt tudná, bizonyára megsértődne, de mivel nem igazán lát bele a fejemben, csak érezzük egymást, igy boldogan és vidáman ugrál és szaladgál - természetesen a különleges képességével ezerszer gyorsabban, mint egy átlag kutyus. Pedig aztán a dalmatáknak igen csak nagy a mozgásigényük, Lilynek ennél még nagyobb, igy naponta több órát kell vele sétálni. Persze volt már, hogy egyedül engedtem el, mert semmi kedvem nem volt bóklászni az erdőben, de most van és persze közben az agyam pörög. A tegnapi küzdelem jár a fejemben és az, hogy hogyan is lesz tovább. Úgy hallottam, hogy Sideris eltűnt, legalábbis igen régóta nem látták. Persze Demien-t sem, habár ő meghalt. Sokan rebesgették a suliban, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba, de én annyira nem hiszek ebben. Ezekkel a gondolatokkal sétálok zsebre tett kézzel Lily mellett, aki persze ide-oda rohangál. Lassan már nem is figyelem, hogy a kutya merre rohangál, csak megyek utána, az érzéseimet követve. Hamarosan azonban felnézve egy igen különleges helyet pillantok meg, ahol még nem jártam, majd Lily ugatását hallom. Sieteve utána futok és Werába botlok.*
- Szervusz Wera! Hát Te? Mi történt? Miért ugattál? *köszöntöm a lányt, majd Lilyre nézek, aki csak merevn pózba vágva magát áll a kastély kapuja előtt.*
- Ez mi? *nézek a lányra, hátha okosabb, mint én.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 21:51

[center]*A két diák bizony lehet, hogy jobban tette volna, ha figyelik, hogy merre mennek, mivel elhagyva most Mystral karácsonyi lázban égő fergetegét egy igen elhagyatott helyre érkeznek. Ilyenkor már amúgy is sötét van télen, ráadásul itt még lámpák sincsenek, a köd pedig csak egy kis bónusz, hogy tényleg ne lássanak tovább az orruknál. Elsőnek egy lány közelíti meg a kastélyt, s bizony a rossz érzése nem megalapozatlan. Még nincs semmi fura így első ránézésre a hellyel -leszámítva a természetellenes ködöt a környéken-, de valami nincs rendben. Wera hamarosan furcsa hangokat hallhat maga felé közeledni, ami talán még ijesztő is lehet, míg elő nem bukkan a dalmata. A köd furcsán eltorzítja az állat hangját, de a kutya nincs egyedül, hamarosan megérkezik Jake is. Úgy tűnik, valami mindkettejüket ide vonzotta. Ám a látszólag nyugodt, kihalt környék egy csapásra ijesztőbbé változik, mikor a régóta kihaltnak hitt kastély belsejéből valami furcsa, visszhangzó zaj üti meg a fülüket. Még nem kivehető, hogy mi is az pontosan, ahogy az sem, hogy mitől származik, de egy biztos, jót nem szokott jelenteni az ilyesmi. Ha a két diák elég vakmerő, utánajárhat a dolognak, de ha nem, jobb, ha még most továbbállnak. Ki tudja, mi készül odabent.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 22:09

* Csupán csak vonz ez a különös hely, s hiába súgja azt énem egyik fele, hogy most azonnal tűnjek el, nem lesz jó ez a köd meg a kastély kombó, a másik felem vágyik valami zűrre, valami félelmetesre, valami kalandra. Na persze lehet, ezt nem itt fogom megtalálni, bár előbb mintha nem hallottam volna ezeket a furcsa, torz hangokat. Hirtelen gyökerezik földbe a lábam, hisz már nagyon is a kastély szájában vagyok, és egyelőre nem tudom eldönteni, merről jön a hangok egyvelege. Egyre szaporábban veszem a levegőt, lehet, mégsem volt ez olyan jó ötlet, mint gondoltam.. de mintha a hátam mögül hallanám az egyre erősödő zajokat. Lassan, óvatosan fordulok meg, nagyokat sóhajtva most már, le kell nyugodnom, s bár csak reménykedni tudok abban, hogy nem valmai vadállat közelít, azért mégis hátrálni kezdek, végül hátammal elérve a hűs, nyirkos falat. Pálcám fénye változatlanul elhaló életjelet mutat a ködben, ám most már végre megpillanthatom, megjegyzetm, egyre idegesebben pislogva a homályba a felém tartó dalmatát. *
- Mi? Egy kutya? Basszus.. * hökkenek meg, s ki is jön belőlem, ami épp nyelvemen motoszkál. A kutyus játékosan körbe-körbe rohangászik, ám egy újabb alak bontakozik ki lassan a ködből, ki nem más, mint Jake, a titkár úrfi. Szegény, nem voltam vele valami kedves legutóbb, de ahogy nézem, már el is felejtette az esetet. Még azt is megkérdi, mi ez a hely, én pedig kissé nyugodtabban most már, egy nagyot sóhajtva biccentek felé, melyet elhaló hangom hallatása követ septiben, már amennyire gyors vagyok jelen pillanatban a nagy ideg után. *
- Szia Jake. Amint láthatod, egy kastély, de hogy bent mi van, arról fo.. * kezdek bele a magyarázkodásba, a fiú arcát fürkészve, ám ekkor valmai különös zaj vág bele mondókámba, mely téveszthetetlenül a kastély felől jött. Normális reakció az összerezzenés, s mintha a borzongás is végigfutna testem egészén. Nagyot nyelve, meg sem nyikkanva fordítom oldalra fejem, hallgatózva kicsit, majd erőt véve magamon fordulok teljes testtel ugyanabba az irányba s indulok meg előre, valami bejárat után kutatva. *
- Velem jössz? Mert én vagyok olyan hülye, hogy bemenjek oda. * kiáltok hátra, végülis mindegy. Akárki van itt, az hívhatta fel magára a figyelmet, mert tudta, hogy itt vagyunk. Akkor meg már nem mindegy, ha én is zajt csapok? Nem vagyok normális és ez is butaság, az egész az. De keresnem kell valami bejáratot, most már nem fogok csak úgy elmenekülni. S ha Jake nem jön, magára vessen, én márpedig bemegyek oda, ha törik.ha szakad. *
Vissza az elejére Go down
Jake F
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 471
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Kor : 25
Üzenet : "Olvass, de csak komoly könyveket, Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád, Szeress, legalább úgy ahogy engem, Szeress valaki mást!"

/Republic/


Rangok
Ház:
Betöltött poszt:
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 22:20

*Habár a hely sötét és kicsit riasztó, megszoktam már, hogy végigrohanjuk az erdőt Lily-vel. De erre még nem jártam és az út is kezd egyre riasztóbb lenni, hiszen tényleg ismeretlen ez a vidék. Az erdőt már nagyjából kiismertük, habár gyanítom éjszaka ott is eltévednék, de ezen a részen még soha nem jártunk. Se nappal, se éjjel. Lily előra fut, ahogy mindig is szokta, de most kezdem kicsit félteni, hiszen igencsak sötét van, a pálcámon lévő kis fénygömb sem világít sokat és ahogy sejtem, a köd is egyre sűrűbb lesz. Távolról hangokat hallok, amiket nem igazán tudok beazonosítani, hogy mik azok vagy épp hogy honnan jönnek. Egy női hangot hallok, majd Lily ugatását és egy kicsit megszaporázva a léptemet indulok el a kutya után. Hamarosan meglátom Werát és néhán kérdést teszek fel neki, de úgy tűnik, hogy wera is annyit tud erről a várromról, amennyit én: vagyis semmit. Wera köszönt, majd oda is sétálok mellé, de a mondatot nem tudja befejezni, hiszen valami odabentről felvisít. Kiráz a hideg, és habár férfi létemre ez ign csak ciki, most mégis megijedtem. Sóhajtok egyet és kicsit feljebb tartom a pálcám és a kapuhoz sétálok. A kérdésre, miszerint a lánnyal megyek-e megvonom a vállam.*
- Nem hagyhatom, hogy valami bajod essen *jegyzem meg lágy mosollyal az arcomon, majd a kapur pillantok. A ködben nem igazán látom, hogy be van-e zárva vagy sem, így elsuttogo egy Alohomora-t és várok, hogy vajon mi is fog történni.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 22:34

*Ez a hely már a hírneve miatt is ijesztő lehet, már ha valaki hallott a kastélyról. De ez a köd egy újabb kis tréfája a környéknek, amivel most megvicceli a két Mysterios diákot. Furcsán eltorzul idekint minden hang, így eleinte Wera a kutyától kap szívbajt, míg a srác azt nem tudja, mivel vagy kivel futott össze famulusa. Hamarosan viszont találkoznak, s meg is nyugodnak, hogy nincs itt semmi baj, a köd csak egy természetes jelenség... de a kastélyból kiszűrűdő furcsa hangon nem erről árulkodnak. A két diák össze is rezzen, de más egyelőre nem történik, csak a hangok szűrődnek ki. Rajtuk múlik, hogy melyik utat választják... visszatérnek a suli irányába -már persze ha jó felé indulnak el és nem tévednek el a sűrű ködben-, vagy bemennek kicsit utánajárni a furcsa hangoknak. A második lehetőséget választják, a kapu pedig még az alohomora nélkül is kitárul, persze rémesen nyikorogva, melyet csak felerősít a hely üressége és a természetellenes köd. Ha benéznek láthatják, hogy a hely tényleg igen régóta lakatlan, elég romos és gazzal benőtt minden. Viszont a furcsa az, hogy ezt simán látják. Ez pedig a halványsárgán pulzáló fénynek köszönhető, mely láthatóan valahonnan sokkal beljebbről, a kastély szívéből ered. Most, hogy beléptek, a furcsa hangok jobban hallatszanak, de még mindig nem kivehetőek. Vajon honnan erednek? És mi a céljuk? Ijesztegetésre mindenesetre kiválóak, de ha tényleg tudni akarják mi ez az egész, ahhoz tovább kell indulni. Szinte minden lépésüknél megmozdul a lábuk alatt egy-egy kő, vagy hullani kezd a mennyezetről a kőpor. Ódon hely ez, és nem is túl biztonságos, jobb, ha gyorsan a dolgok végére járnak.*

Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 22:44

* Az első szívbaj után következik a második. Előbb a kutya, melynek hangját eltorzítja maga a környezet, majd Jake megjelenése is jókora frászba hoz, nem beszélve arról a hangról, ami kissé sem kecsegtető az életünkre nézve, s határozottan semmi kedves vagy vonzó nincs benne. Nos, pulzusom hol a nullát közelíti, hol pedig az ezret, s így elég nehéz bármire is koncentrálni, ám Jake hősies megszólalása még eljut fülemig a menetelés közben. *
- Csoda lovadias vagy, mondták már? De inkább magadra vigyázz, meg az izgága ebedre. * bökök hátra szabad kezemmel a dögre, ami amúgy csuda aranyos meg édes meg minden, de egyelőre nem vagyok valami nagyon elájulva tőle, hisz az előbb szimplán halálra rémített a jószág. A kapu hamar meglesz, s mintha várt volna minket, amint oda érünk, ki is tárul előttünk a hatalmas monstrum. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. Most megállok egy percre, gondolkoznom kell, de ami a legfontosabb, hogy nem eshetek kétségbe. *
- Oké, már nem vagyok ebben olyan biztos.. nem valami szívmelengető. De arra.. * fordulok meg, nagyot nyelve, már-már jókora gombóccal a torkomban világítva s hunyorogva a sűrű, tejfehér ködbe * .. arra meg azt sem tudom, mi van. Hát ez frankó. Miért is nem tudok a hátsómon maradni? Gratulálok magamnak.. * morgok kicsit, érthetően mérges vagyok magamra, semmibe se akarok én belekeveredni, most meg már a sűrűjében vagyok, s ezek a fránya hangok sem csendesednek bentről. *
- Na jó, nyugi. Túléled és kész. * mondom magamnak, nem is Jakenek, aki most hülyén nézhet rám, de félelemmel teli kíváncsisággal indulok meg befelé. Minden csupa gaz, s bár nem tudok semmit erről a helyről, azért szépen elhanyagolták az utóbbi időben. Ám ahogy haladunk egyre bentebb, pálcám fénye szükségtelenné válik a porzó, omladozó falak és a talpunk alatt lévő, mozgolódó kövek közt: valami fény lehet előttünk nemsokkal. *
- Te-te is látod azt ott? * kérdem a fiútól, aki remélhetőleg még mindig mellettem van. Bár nagy a szám, csak jó, ha itt van, remélem nem valami nyámnyila alak legalább. Pálcám fénye kialszik, immár csak a sárga, különösen pulzáló fény vonzza tekintetem, elmém pedig a folytonos hangok zargatják. *
- Libabőr, ez kész. Ezek a hangok, megőrülök. * motyogom halkan, feltételezem Jake így is hall engem, de eltántoríthatatlanul haladok azért tovább előre, remélhetőleg hamar elérve azt a sárga izét, kezemben a pálca pedig készenlétben, ha netán támadásra lenne szükség, vagy épp védekezésre. *
Vissza az elejére Go down
Jake F
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 471
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Kor : 25
Üzenet : "Olvass, de csak komoly könyveket, Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád, Szeress, legalább úgy ahogy engem, Szeress valaki mást!"

/Republic/


Rangok
Ház:
Betöltött poszt:
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 22:55

*bizony hamarosan megérkezünk a kastélyhoz, ahonnan igen csak furcsa hangok szűrödnek ki. Egyelőre nem igazán tudom, hogy mik is ezek a hangok és hogy honnan jönnek, de a kapu hamarosan nyikorogva kitárul, még az ige sem kellett hozzá. Pálcámat azért persze nem rakom el és magam mellé intem Lily-t, hogy most bizony ne rohangáljon. Ezt a kutyus is érzi, mert megfeszítve az izmait halad mellettem. Mielőtt persze beséltálok a kastélyba, Wera egy apró kis megjegyzéssel kommentálja az előbbi megszólalásomat.*
- Köszönöm, mondták már *hajolok meg kissé, majd egy vigyort küldök a lány felé.*
- Lily nem izgága, legalábbis akkor, ha tudja, hogy veszély van. És bizony, azt hiszem, hogy most van belőle bőven... *mondom a lánynak, majd az utolsó mondatra felemelem a fejem, körbenézek és ismét megpaskolom Lily hátát. Lassan besétálunk a kastélyba és észreveszem, hogy bizony itt minden csupa gaz. Látszik, hogy már nagyon régen nem jártak itt, nem hogy diákok, de senki az ég egy adta világon. Igen csak kisérteties a hely és biztos vagyok benne, hogy itt laknak is kisértetek, szellemek. Nem is igazán tudom beazonositani, hogy a sziget melyik részén is vagyunk, de rájövök, hogy bizony ez a sziget sokkal nagyobb, mint gondoltam. Wera magának kezd el beszélni, amire csak lágyan odalépek hozzá és átkarolom a vállát.*
- Nyugi. Csak nem győz le minket egy elhagyott kastély *jegyzem meg lazán mosolyogva, majd persze körbenézek és lassú léptekkel az ajtóhoz lépek és besétálok rajta. A hangok itt erősödnek és habár még mindig nem tudom, hogy honnan jönnek, kicsit ismét kiráz a hideg. A kérdésre, miszerint mi is az a fény, biccentek egyet.*
- Igen. Nem tudom, mi lehet az, de kezd egyre jobban izgatni. Gyere! *nyújtom a lány felé a kezemet. Werán múlik, hogy megfogja-e vagy csak szépen halad mellettem. Ahogy egyre beljebb haladunk, a falakon látszódik, hogy bizony igen csak régie za a várrom és a hangok is egyre erősdöenk. Nem tudom, honnan jön a fény, de érdekel, így afféle haladok. Lily előttünk siet, megvédve minket minden egyéb csapdától.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 23:06

*A páros vakmerően remegve hatol be a kastélyba, hogy az iménti egymásra ijesztés után rájöhessenek, mi hozza mindkettejükre a frászt odabentről. A hangok nem sok jót sejtetnek, ezt ők is tudják, így óvatosan lépnek be az ódon kapun. A pulzáló fény egy újabb rossz ómen, miszerint nem biztos, hogy a kiváncsiság mindig előnyös dolog, de a diákok már megéltek egyet s mást a Mysterio falai között, így most sem rohannak ki sikongatva a kastélyból. Bár azt nem mondhatni, hogy nem félnek, de folyamatosan haladnak előre, próbálva nyugtatni egymást és saját magukat is. Egyelőre a legnagyobb problémájuk a furcsa, kántálásszerű hang, valamint a hozzá társuló fények. Na meg a kastély állapota sem túl bíztató. Jake nyugtatgatni kezdi a lányt, miszerint a kastély nem győzi le őket, de ekkor a semmiből hirtelen megjelenik egy árnylény. A falon sétált át, s pontosan Wera előtt jelenik meg, de háttal a lánynak, viszont meghallva őket rögtön meg is fordul. Furcsa egy szerzet, annyi biztos, bizonyos vonásai hasonlítanak egy emberéhez, de láthatóan nem az. Meglátva a párost szemei tágra nyílnak, majd fejét hátrabillenti, s egy éles sikítással foszlik hirtelen a semmivé. Megijedt volna a diákoktól? Nem, erről szó sincs, csak erősítésért sietett. Fél percen belül visszatér a lény, két másik társával együtt, csak úgy a padlóból előbukkanva, majd egyenesen a diákokra rontanak. Ha épségben akarnak kijutni innen, nem árt, ha ők is felveszik a kesztyűt támadóikkal.*

Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 23:16

* A kapu megvan, s a bemenés is meglesz, bár egyelőre nem tudom, mihez kéne kezdenem. Aggályaimat fel is vázolom, inkább magamnak, mint Jakenek, ennek a fura fiúnak, de na. Meg kell barátkozzak a gondolattal, hogy ketten vagyunk, rá is oda kell figyelnem, bármennyire is nehezemre esik. Makog valamit a kutyájáról, ami lassan ugyan, de eljut tudatomig, reagálni viszont képtelen vagyok, olyannyira leköti elmémet ez a sok új információ. Mármint az, amit látok, és amiket hallok, szóval az egész környezet. Ámde ahogy befelé haladunk, kimondott szavakkal is győzködnöm kell magam arról, hogy ez a gazos, ódon hely nem fog túljárni az eszemen, s remélhetőleg holnap nevetve emlékszem vissza erre az egészre és épségben mehetek az öcsikémhez. Jakenek erre is van válasza, természetesen, s hangjára kissé össze is rezzenek, végülis normális a reakció, ha úgy vesszük. *
- Mióta ebbe a világba csöppentem, már semmiben sem vagyok biztos. * morranok egyet felé, lehet, hogy nem így kéne megszólalnom, hisz ő tehet róla legkevésbé, hogy én most itt vagyok, és arról is, hogy odabent ott az a sárga cucc, melyet ő is lát, jaj de jó, de ami a legszebb, hogy detto fogalma sincs, mi lehet az. *
- Na remek, két hülye. Remélem túléljük. * jegyzem félhalkan egy sóhajjal, mely ismét saját nyugtatásomra szolgál, ámde a felém nyújtott kézen először meglepődök, majd hirtelen kitörni készülő nevetésem végül egy kuncogásba torkollik, egy pillanatra elfeledve a jelen körülményeket is válaszolok tettére. *
- Köszi, de kihagyom. Majd sikítok, ha baj van, oké? * cseppet lehet, hogy durva lerázás, és elképzelhető, hogy pár perc múlva tényleg sikítva fogok a háta mögé bújni.. na nem, ilyet úgysem teszek. Inkább csak határozottan haladok előre, ám ekkor egy igen fura dolog történik. Egy sötét, árnyszerű alak jelenik meg előttem. Lélegzetem rögtön elakad, pulzusom azonnal az egeskbe szökik. S amíg nem fordul meg, így maradok lemeredve, majd mihelyst felénk fordítja rusnya pofáját, már lendíteném is pálcám, mire az hangos sikoly kíséretében eltűnik. Egy halk sikkantás szakad ki belőlem, mint valami üldözött vad fordulva ide meg oda, figyelve, merre fog újra előbukkanni. *
- Látod valahol? Mert én ne.. * kezdenék bele boldogan, s már épp lélegeznék fel, mikor rájövök, nem tehetem. Ismét előttünk áll az árny harmadmagával ráadásul. Na nem annyira állnak, mint inkább felénk tartanak. Ám ekkor már bennem is megmoccan valami, amit tudásnak és reakciónak neveznek, vgay micsoda, s kis hátrálással azért, de pálcám lendül, s az ige is követi hamarosan. *
- Piroinito! * kiáltom határozottan, mert ha árnyak, akkor a tűz lesz a jó megoldás, kezdetnek. S bár kíváncsi vagyok, akcióm mennyiben befolyásolja a történéseket, remélhetőleg Jake is hasonlóan cselekedik, s ketten csak elbánunk velük valahogy. Na de ha minden jól megy, pálcámból máris felcsap a hatalmas lángnyelv, mely remélhetőlg nem fogja kímélni a "haverjainkat". *
Vissza az elejére Go down
Jake F
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 471
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Kor : 25
Üzenet : "Olvass, de csak komoly könyveket, Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád, Szeress, legalább úgy ahogy engem, Szeress valaki mást!"

/Republic/


Rangok
Ház:
Betöltött poszt:
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 23:26

*Bizony egyre beljebb sétálunk a kastélyba és a pislákoló fényegyre közelebb kerül hozzánk. A hangokat azonban még mindig nem tudom kivenni, hogy mikor és honnan jönnek, de azt hiszem, most ezzel nem is foglakozom. A folyosó igen cska bajjóslatú, ahogy az egész hely. Lily azonban nem fél, érzem rajta, hogy izgatott és várja az izgalmakat. EGy kicsit igyekszem lenyugtatni, de nem figyel rám, hegyezi a fülét és várja az akciót.*
~Nem szeretném elveszíteni, így figyelni fogok rá~*gondolom magamban és el is határozom, hogy nem hagyom, hogy Lilynek bármi baja essen. Wera eközben magát nyugtatgatja, én pedig a kezemet nyújtom neki, de visszautasítja. Igaz, kicsit durvábban, mint ahogy vártam, de ezt betudom az izgatottságának. Hiszen érzem és sejtem, hogy wera ugyan olyan izgatot, mint én. Az én vérnyomásom is az egekebe szökött és bizony felkészülök lélekben egy kisebb harcra. Ahogy haladunk, egyszer csak megjelenik előttünk egy árnyalak. Először háttal, majd megfordul, mikor Lily ugat egyet és odaugrik hozzá. A szörny eltűnik a falakon keresztül és Lily már indulna utána, mikor utána ugrik és megfogom.*
- Maradsz! Majd elintézzük! *marasztalom a kutyust, aki morrant egyet és támadóállásba áll, várva az árnyalakot. Sejtem, ahogy ő is sejti, hogy nem maradunk sokáig egyedül. Körbepásztázom a területet, a hátunk mögé is nézve. Wera megszólal, de mikor majdnem befejezi a mondatot megjelenik az árnycsávó, két másik haverjával együtt.*
- O-ó... *motyogom, majd mikor Wera tűzzel próbálkozik én árnypajzsot vonok magunk köré. Egy hatalmas kört rajzolok a pálcámmal, majd kimondom az igét:*
-Scutum! *és remélem ,hogy a pajzs létre jön, Wera tüze pedig eltakarítja az útból a nyomikat.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Csüt. Dec. 23 2010, 23:47

*Ahogy egyre beljebb haladnak, a kántálás is egyre tisztábban hallatszik, s a fény is egyre világosabb, s talán ezzel együtt az adrenalin is egyre csak gyűlik a diákokban. A nyugtatás láthatóan nem nagyon megy nekik, inkább csak egyre jobban idegeskednek, ez Wera heves szavain is jól látszik. Nem csoda, ettől a helytől feláll az ember hátán a szőr. Ha mindez még nem lenne elég, hirtelen eléjük bukkan a semmiből egy lény. A falon jött át, láthatóan árnyalakban, de utána mégis kézzelfogható -na persze ezt a diákok nem tesztelik le-. Eleinte háttal áll nekik, de a kutya ugatása rögtön felhívja rájuk a figyelmét, így megfordul, de még mielőtt bárki támadhatna, egy hangos sikoly mellett el is tűnik. Mikor már kezdhetnének megnyugodni, a lény két társával együtt tér vissza, s rögtön rá is támad a párosra, na meg a kutyára. Wera viszont gyorsan reagál, a lények pedig nem számoltak támadással, látva, mennyire fél a két diák, így a tűz telibe talál, s most mind a három lény hangosan felsikít. Láthatóan nem úgy hat rájuk a tűz, mint azt árnymágián tanultál, vagyis nem szimpla árnyalakok. De nem is túl nagy harcosok, így a lángok elől menekülve mindhárom a földbe süllyed, hogy elmeneküljenek támadóik elől. Valamivel távolabbról ismét hallani az egyik fájdalmas sikolyát, majd egy nő hangja is hallatszik, a kántálás pedig még erősebb lesz. Ha a páros tovább indul, a folyosó végére érve bepillanthatnak egy terembe is, ahol a padlóra egy vérből felrajzolt hatalmas pentagramma fölött egy csuklyás férfi áll, arca pedig telis tele van furcsa figurákkal. Hallhatóan tőle származik a kántálás, s a pulzáló fény is innen ered. De most hogyan tovább? Le mernek menni a terembe, hogy megkérdezzék, ugyan már mit csinál a férfi, vagy inkább egyből támadnak? Netán inkább kimenekülnek a kastélyból? Ez már csak rajtuk múlik.*
-Siess. Vannak itt mások is! *hallatszik most már tisztán egy női hang, de ő még nem látszik, minden bizonnyal takarásban van valahol.*


Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Pént. Dec. 24 2010, 00:10

* Amióta bent vagyunk, ez a hülye hang, meg a pulzálás.. mindez továbbra is zavar, nem beszélve erről a három jómadárról, akik azt gondolják, mi leszünk a finom vacsi ma este. Na de rögtön egy kis tűzzel próbálkozom, természetesen csak az első ijedtség után, ami remélem kis időre elijeszti őket, tekintve, hogy árnyakként diagnosztizáltam az egyedeket. Jake meg a megfutamodós módszert választja egy pajzs létrehozásával, amire kicsit fel is nyikkanok. *
- Kösz-kösz. Támadással többre megyünk. De ezek amúgy.. ezek nem árnyak, nézd, süllyednek. * mutogatok pálcámmal a három alak felé, melyeket a tűz elijesztett ugyan, de mégsem a megfelelő módon reagáltak, ahogyan azt vártam volna. *
- Gyere, tűnjünk el innen, mielőtt visszajönnek. * kiáltok Jakere, s msot én ragadom meg csuklójánál fogva. Nem fogok itt tötyörészni, szóval jobb lesz, ha sietünk. Félig kocogós-futós tempóban húzom magam után a srácot előre, s bár a fejem zsong már ettől az őrítő zajtól és hangoktól, a fényről nem is beszélve, a folyosó végén egy eddig ismeretlen helyre kerülünk. Lassítok lépteimen, majd eleresztem Jaket is, nem fogom fogdosni a kezét csak úgy, az biztos. Inkább fülelek, s megpróbálom felmérni a lenti terepet, mely gyors magyarázatot ad a hangokra, s a fényre. Nem szólalok meg, csak oda mutatok egyik kezemmel. A pentagramma és a fura fazon, meg a kántálás nagyon nem hangzik jól, viszont muszáj valamit tennünk. *
- Vissza én ugyan nem megyek oda. Bár azok az arcok is jobbak, mint ez ott lent.. de oda sem fogok lemászni csak úgy.. nem tudom, te hogy vagy vele, de én szerintem.. áh. * legyintek gyorsan, majd egy olyan dologgal próbálkozom, ami kissé fura lehet tőlem, Exortusostól, de azért értek én ehhez is, hiába vagyok sárvérű kis varázslóivadék. Picit lentebb megyek, de csak halkan, hisz tuti tudják, hogy itt vagyunk, a nő is megmondta, bár attól még nem kéne még nagyobb feltűnést kelteni. De azért egy próbát megér, én nem fogok itt ezekkel tárgyalni, nem hiszem, hogy megveregetnék a vállam, ha bekérdeznék valami hülyeséget. *
- Sergintum. * hangzik máris számból az ige, miután nagyjából belőttem a pasas lábát pálcámmal. Folyamatosan mondogatom az igét, halkan maga elé, hisz csak így és megfelelő koncentrálással jöhet létre az a bizonyos kínzó kör. S ha minden jól megy, hamarosan sok pici, vékonyka materiált zsinegszerű csápocskák törnek fel a földből, hogy megcélozhassák a férfit, s elérhessék annak húsát, csupán csak kínzás végett téve mindezt, reménykedve abban, hogy hatásos lesz, na meg hogy Jake sem fog mindeközben tétlenkedni. *
Vissza az elejére Go down
Jake F
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 471
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Kor : 25
Üzenet : "Olvass, de csak komoly könyveket, Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád, Szeress, legalább úgy ahogy engem, Szeress valaki mást!"

/Republic/


Rangok
Ház:
Betöltött poszt:
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Pént. Dec. 24 2010, 00:16

*Ahogy egyre beljebb haladunk, a kiáltás is egyre tisztábban hallatszik, s a fény is egyre világosabb lesz. De persze minél beljebb haladunk, annál jobban kezdünk el izgulni és személy szerint igen csak félek. Lehet, hogy férfi létemre ez ciki, de még soha nem voltam ilyen helyzetben és bizony ijedt vagyok, nem is kicsit. A három árnyalak, habár árnyalakoknak tűnnek, úgy tűnik, hogy mégsem azok, hiszen a tűzre nem foszlanak szét, mint ahogy az árnyak szokták, hanem egyszerűen csak eltűnnek a falakban. Lily ismét majdnem utánuk ugrik, de végül megfogom és ismét közlöm vele, hogy ne hősködjön, semmi szükségünk a három fószerra, inkább arra kéne rájönnünk, hogy mi ez a kántálás és honnan jön.*
- Igen, erre már én is rájöttem, hogy nem árnyak. De azt hiszem, nem kell velük foglakoznkn. Gyerem nézzük meg, hogy mi az *mutatok a terem felé, ahonnan a fény jön, ez egyértelművé válik most már. Gyors léptekkel besietünk a terembe, de persze az ajtónál megállunk, jelezve Werának is, hogy nem kéne berontani egy terembe, aho legy hatalmas vérrel festett pentagramma van a padlóra festve. Kicsit meg is döbbenek, majd nyelek egyet és összeszedem magam. Wera igen csak megijed, ez látszik is rajta, hiszen folyamatosan beszél és igazából semmi értelme annak, amit mond.*
- Hé, nyugi. Egy ideig csak lessük, hogy mit csinálnak, rendben? *suttogom a lány fülébe halkan a mondatot. Azonban miközben én megfigyelek, Wera cselekedni kezd és én már csak az igét hallom.*
~Francba~*suttogom magamba, majd a lány mellé sietek és a férfira irányítom a pálcámat:*
- Petrificus totalus! *mondom ki a sóbálvány átkot és ha minden igaz, a férfi szoborrá mered, mielőtt még elérné a kínzás, így ártalmatlanná tesszük.*
- Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e rátámadni egyből... *jegyzem meg Wera-nak a dolgot, majd kíváncsian várom, hogy mi fog történni és hogy hol marad a női hang gazdája.
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Pént. Dec. 24 2010, 00:38

*A három furcsa szerzetet elég könnyen legyőzték a diákok, mivel azok nem számoltak ellenállással. Mezei fiataloknak nézték őket, akikre egyszerűen csak rátámadnak és nyert ügyük van, de máguspalántákba futottak, így ők jártak pórul. Viszont azt Jake és Wera is észrevehette, hogy elpusztítani nem tudták őket, csak meghátráltatni. Azt viszont szintén hallhatják, hogy nem csak ezek a lényeg vannak a kastélyban, mivel a kántálás is hangosabb lesz, s egy eddig még nem hallott női hangra is figyelmesek lehetnek. Mivel nincs kedvük továbbra is a folyosón ácsorogni, így a terem felé mennek, ahonnan a hangok jönnek, így észre is vehetik a kántáló férfit, aki a pentagramma közepén áll, s láthatóan valami rítuálét hajt végre. A nő hangja ismét hallatszik, de őt magát még nem látni. Viszont a diákok -és elsősorban Wera- nem szívbajosak, kérdés nélkül a férfire támadnak. A pasason látszik, hogy testét egyre jobban elfedik a fekete minták, miközben kántál, s kezd hasonlítani azokhoz a lényekhez, amikkel összefutottak az imént, ám a folyamatot megzavarják a támadások. A lány varázslata miatt a koncentrációja csökken a férfinek a fájdalmak miatt. Jake varázslata viszont nem talál be, hála annak, hogy a támadásra a nő is reagál, így a két diák egy robbanást érezhet a talpuk alatt, majd a lépcsősor teteje, ahol álltak hirtelen beomlik alattuk, s bezuhannak ők is a terembe. Nem esnek vészesen nagyot, de biztosan nem volt kellemes, főleg a törmelékekre érkezni. A férfi is a diákokra pillant, de a nő ráparancsol.*
-Csináld tovább! Őket majd én elintézem. *mondja, s most már a diákok is láthatják a nőt, aki kényelmesen ül egy trónszerű széken, körülötte a három lénnyel, akik kissé félve bújnak a nőhöz.*
-Úgy hallottam bántottátok a gyermekeimet. Most pedig a férjemre pályáztok? Azt hiszitek ezt megúszhatjátok? *a gyermekeket most szó szerint kell érteni, a nő feláldozta valami rítus miatt három gyermekét, hogy azokból valamiféle árnyszerű lények lehessenek. S láthatóan a férfi is erre készül most.*
-Most meghaltok! *jelenti ki egyszerűen a nő, majd máris pálcát ránt, s kínozni kezdi a lányt, hisz ő bántotta gyermekeit. A fiúval még nem tud foglalkozni, de a lények annál inkább. Ki kéne találniuk gyorsan valamit, ha élve akarják megúszni ezt a kalandot. Gondolkozzunk csak... mire volt a legkényesebb a nő? Talán azt kéne elpusztítani.*


Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Pént. Dec. 24 2010, 00:51

* A folyosói lényeket elintéztük, hát mehetünk is tovább. Én és a nyugalom most két külön fogalom, s ez észrevehető beszédemen és tetteimen, cselekedeteimen is, ami nem másban, mint egy felettébb meggondolatlan tettben teljesedik ki. Hallottam egy nő hangját is, tehát legalább ketten lehetnek odalent, de én mégis a férfire koncentrálok, Jake óvó szavaira fittyet hányva. *
- Én aztán nem nézem ezt végig. Nem tudom, mi folyik ott lent, de nem is akarom tudni. * válaszolok indulatosan, majd kicsit bentebb haladva, még mindig nem látom ugyan a nőt, a férfi viszont annál tisztább célpont. Pálcám tehát már lendül is, mutatok a megfelelő irányba, s Jaket be sem várva egy szép kis kínzókörbe küldöm a férfit, mely határozottan úgy tűnik, használ, hisz megzavarja a koncentrációban, ám de ekkor egy hirtelen, semmiből jövő robbanás szépen semmissé teszi az alattunk lévő lépcsősort. Arrébb sem tudnék menni, egész egyszerűen csak beszakad alattam a talaj, melyet egy hangos sikítással konstatálok, majd jöhet a zuhanás, végül pedig nyagyot nyikkanva a durva törmelékre érkezem igencsak nagy sebességgel, tehát az is lehet, hogy pár csontomnak baja esett eközben. Port prüszkölve nyitogatom szeme, s próbálom tagjaimat mozgatni, közben persze hallom, amink a nő parancsolja a férfit a további tevékenykedésre. De mégis mi a franc ez? *
- Maga.. nem normális.. * kahuccsolom elhaló hangon, mikor már képes vagyok szemem is kinyitni, végül meg is pillanthatom a nőt, aki ezt a három torzszülöttet gyermekeinek nevezi, a férfit pedig társaként titulálja. *
- A férje? Ki lenne az, aki.. a-aki magát elveszi? * nyögöm továbbra is halnak, s most már teljesen mindegynek érzem a helyzetet. Ahogy kimondja azt a két szót, arra sincs időm, hogy megijedjek, vagy hogy végiggondoljam egyáltalán, mit jelent ez. Ám egy biztos, abban a hosszú másodpercben az életem pereg le előttem, majd hirtelen, mint a villám hasít belém a fájdalom. Lelkembe, egész testembe, minden porcikámban szétterjet az égő, maró érzés. Testem minden részét fájdalom, kínzó fájdalom járja át, torkomból pedig egy hangos ordítás tör fel, másra képtelen vagyok. Végtagjaim meg-megrándulnak, forgolódom eszeveszettül a földön, a kínok kínját élem most át.. *
- Ja..jake... * ennyit tudok kinyögni, de ezt is nyöszörögve, már ordítani sincs erőm. Ha a fiú nem talál ki valamit, egész biztod, hogy meghalok. Igen, meg fogok halni. Szinte már alig érzem a fájdalmat, lassan elvesztem az eszméletem is, ha tovább kínoz. Tőle függ most az életem, és segítenie kell rajtam. *
Vissza az elejére Go down
Jake F
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 471
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Kor : 25
Üzenet : "Olvass, de csak komoly könyveket, Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád, Szeress, legalább úgy ahogy engem, Szeress valaki mást!"

/Republic/


Rangok
Ház:
Betöltött poszt:
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Pént. Dec. 24 2010, 00:55

*Bizony a lépcső tetején állva láthtatjuk, hogy a férfit eyre jobban belepik az árnyszerű bigyók, és habár nem beszéltük meg, hogy most mi is lesz, Wera nem sokat teketóriázik, egyből a férfi támadja. Habár a nőt nem tudjuk még, hogy hol is van és ki is lehet ő, az én átkom már nem talál be, mert a nő kivédi. Hamarosan megláthatjuk egy trónszéken ücsörögni, a három árnylénnyel karöltve. Kimeredt szemekkel psilogok a hölgyre, hiszen nem értem, hogy hogy kerültek ide és kik ők. De úgy tűnik, hogy hamarosan megtudjuk, hiszen a nő közli, hogy ne bántsuk a férjét, se a gyermekeit. Erre kicsit döbbenten pislogok WErára, majd a három árnyszerű emberformájú bigyóra. Látszik, hogy ezek közül kettő nőstény, egy pedig himnemű. Ezek valóban emberek voltak vagy lehettek? ÉS vajon a férfi is ilyen lénnyé fog válni? De nem sok időnk van a gondolkozásra, hiszen WEra felé indul a nő, majd kínozni kezdi a lányt, a három árnylény pedig felém és Lily felé indul. Lily morog egyet, majd ráugrik az egyik lényre és éles fogait a lény nyakába mélyeszti, letépve ezzel a fejét. A másik kettő azonban felém indul, én viszont Werára pillantok. Egy gyors pjazsot hozok létre:*
- Protego! Majd egy másik igével a férfire koncentrálok. Két kezemet összerakom és egy tőrt képzelek oda, majd háromszor megismétlem a szükséges varázsigét:*
-Armorum, Armorum, Armorum! *hangzik a számból az ige, míg Lily egy másik lényre ugrik rá, ha a másikat már hatástalanította. Ha megjelenik a tőr, akkor a férfi felé dobom, egyenesen a szívébe igyekszem célozni. Végül pedig ismét az árnyemberkékre összpontosítok:*
- Sectumsempra! *mondom ki az igét a lényekre irányítva a varázslatot, majd a nőre nézek és igyekszem kitalálni, hoy vele mit is csináljak. Remélem, hogy Wera még bírja, amíg én ügyködök. Eszembe jut az árnygömb, amit igen nehéz kivédeni, így hamarosan már egy újabb ige hagyja el az ajkaimat:*
- Fatum orbium! *bökök a nő szíve irányába, és ha minden igaz az árnygömb sebesen repül a nő felé.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

avatar

Hozzászólások száma : 1391
Csatlakozás : 2009. Nov. 24.

Rangok
Ház:
Betöltött poszt: Mesélő
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Pént. Dec. 24 2010, 01:13

*A diákok hamarosan megpillantják tehát a kántáló férfit, akire gondolkodás nélkül rá is támadnak. Persze ezt a nő nem nézi jó szemmel, így kirobbantja a páros és a kutya alól a lépcsősort, majd mikor lezuhantak, csak szól a férfinek, hogy ne hagyja abba a rituálét. Na igen, fontos, hogy végig tudja csinálni, amit elkezdett, hisz bárhol nem tudják ezt megcsinálni. Nem véletlenül jöttek pont ebbe a kastélyba. Na de most nem ez a lényeg, hanem hogy a nő nem nézi azt se jó szemmel, hogy a gyermekeire támadt a páros, mivel igen, ezek nemrég még tényleg a gyermekei voltak. Mostanra viszont valamiféle korcs lények lettek belőlük, s láthatóan a férfi is ugyanerre készül. Wera beszólására a nő a lányra hunyorít, majd felé tartja pálcáját, s kínozni kezdni.*
-Téged már senki se fog! *mondja nemes egyszerűséggel, majd Wera a kínok kínját élheti át. A férfi továbbra is kántál a hátuk mögött, míg Jakere és Lilyre ismét rátámad a három "gyermek". A fiú felfogja, hogy most minden rajta múlik, nem csak Wera, de a saját élete is, így előbb egy pajzsot hoz létre, majd ő maga is az árnyakhoz fordul. Lily közben rátámad az egyik lényre, s átharapja annak nyakát, így a fehér dalmatából egy vörös képű állat lesz, hála a lény vérének. Az árnyalak egy halálhörgés mellett összeesik, mire a nő felüvölt.*
-Ezért meglakolsz! *de Jake most fürgén és ügyesen varázsol, így a tőr is megjelenik a kezében, amit elhajít a férfi felé. A kántálás hirtelen szakad meg, s a már félig feketeségbe burkolózott ember elképedve fordul meg, egy kiálló tőrrel a hátában, majd esik össze ő is holtan.*
-Hagyd abba! Hagyd békén a családomat! *sikoltja az őrült nőszemély, majd Werát elhajítja, hogy Jakere támadjon, de ekkor hal meg másik gyermeke is, ami már túl sok neki.*
-Legyetek átkozottak! Legyetek átkozottak! *üvöltözi, majd mielőtt még eltalálhatná az árnygömb, már el is hoppanál, az utolsó megmaradt gyermeke pedig eltűnik az egyik falban. A teremre síri csend nehezedik, így telik egy egy perc, majd még egy, de semmi újabb támadás. A nő végleg elment, a diákok meghiusították őrült tervét, s megölték a családja nagy részét. A kántálás, a pulzáló fény és a furcsa lények már a múlté. A diákok már csak a szimpla rossz érzést tapasztalhatják, ami nem újdonság ebben a kastélyban. De legalább túlélték az estét és szabadon visszatérhetnek az iskolába.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Pént. Dec. 24 2010, 01:18

* Ez marhára nem az én napom. Azt sem tudom, hol vagyok, majd egyszer csak belecsöppenek valamibe. Harc, ami még nem is olyan vészes, majd a zuhanás és a kínzás. Testem görcsösen tiltakozik a fájdalom ellen, ami mégis átjárja azt, s én már érzem, elmémet elborítja a félelem és a szenvedés érzése, emellett minden egyes porcikám lassan érzéketlenné válik mindenféle külső behatásra. Szemem előtt homályosodni kezd a külvilág, s már csak a magam nyöszörgése visszhangzik fejemben, elnyomva minden zajt, mely a közvetlen környezetemből érkezhet. Aztán egy pillanatra bevillan agyamba öcsém képe, s sok más szép emlék.. melyek hirtelen váltanak át rosszabbnál rosszabb eseményekbe. Nem elég a fizikai fájdalom, lelkem is tönkre teszi ez a nő percek alatt. Látom az öcsém meghalni.. a szüleimet, az igazi szüleimet. S bár a hangok és a képek is homályosodnak, fájdalmam könnycseppeket csurdít végig arcomon, s érzem, nem bírom tovább. Arra sem tudok gondolni, Jake vajon mit művel körülöttem, egész egyszerűen feladja elmém és testem a harcot a kínzó átok ellen, végül hosszú tusa után bukik hátra fejem eszméletlenül, s ernyed el a görcsös test is abban a pillanatban. Már nem érzek semmit, védtelenül fekszem csak a törmeléken, koszosan és sebesülten. Talán mégsem volt jó ötlet hirtelen támadni, de mivel én most nem is igazán tudok magamról, így user nem fogja szaporítani a szót tovább: lényeg a lényeg, hogy Jake legyen oly drága és vigye vissza a testem a kastélyba, ahol remélhetőleg észhez térek, ha máshogy nem is, de majd a gyógyító segítségével mindenképp. *

//jajjjéshát ugyan mondtam, de köszi a mesét itt is^^ tetszetős volt Razz//
Vissza az elejére Go down
Jake F
Diák Inflatus
Diák Inflatus


Hozzászólások száma : 471
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Kor : 25
Üzenet : "Olvass, de csak komoly könyveket, Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás,
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád, Szeress, legalább úgy ahogy engem, Szeress valaki mást!"

/Republic/


Rangok
Ház:
Betöltött poszt:
Évfolyam:

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Pént. Dec. 24 2010, 01:24

*Az árnylények ránk támadnak és Lily igen csak gyors és erős harapásaival eltépi az egyik lény torkát. A nő ülvötözni kezd, én pedig hamarosan már egy árnyfegyverre la kezemben célzom meg a férfi szívét, habár sajnos háttal áll, remélem, hogy jó helyre dobom. Badarság, hogy nem védi semmi, így valóban a fegyver betalál és a férfi is holtan rogy össze. A nő ismét felvisít, és felém indul, de hamarosan a sectumsemprám is eltalálja az egyik árnylényt, mire a nő visítva, őrülten hopponál el, ott hagyva minket, a maradék gyermeke pedig az egyik falba csusszanva tűnik el. Lily lassan odasétál hozzám és felnéz rám. A látványtól emrémülök, hiszen a kutya fehér arca tiszta vér. De ez a vér szinte vöröses-feketés, látszik, hogy nem igazi emberi vér. Ezen kicsit elgondolkozom, de hamarosan WErára öszpontosítok és odarohanok hozzá. Wera eszméletlenül fekszik a földön és lassna fölé hajolok. Kicsit megrázom a lányt, de úgy tűnik, hogy egy ideig nem fog magához térni, így egy egyszerű lebegtető bűbájjal emelem fel a lány testét, miután megidéztem még egy árnyfegyvert. Ki tudja, hogy visszatérnek-e ezek a furcsa lények, de sebesen haladva kifelé lassan kiérünk Lilyvel és az ájult Werával a kastélyba. Habár a kód eltűnt, mégsem vagyok biztos benne, hogy merre kell menni, de a kastélyhoz egy ösvény vezet, így azon visszaindulva hamarosan elérjük Seol erdejét, amit már ismerünk, így könnyű szerrel visszatérünk a kastélyba. Werát a gyengélkedőre viszem és a gyógyitó gondjaira bízom, én pedig Lilyvel a szobámba megyek. Néhány karcolást én is szenvedtem, így azokat ellátom ,bekötözöm, majd megmosdatom Lilyt és hamarosan lefekszem, hiszen igen csak kifáradtam ebben a kis kalandban.*

// Én is nagyon köszönöm a mesét, izgalmas volt!!//
Vissza az elejére Go down
Illya Imbecairwen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1187
Csatlakozás : 2010. Sep. 26.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Loki háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Vas. Jan. 30 2011, 20:47

*A lány nyugodt léptekkel halad a várrom felé. Feje mellett békésen vitorlázik famulusa is. Illya ma egy bakancs, egy bőrnadrág és egy vörös felső mellett döntött, melyre még felkapott egy hosszú bőrkabátot is, nehogy megfázzon, nem mintha fázós lenne különösebben. Ahogy a két alak odaér a romhoz, a leányzó megáll egy fa mellett, majd nekitámaszkodva rágyújt egy szál cigarettára. Persze ha egy illetékes elkapná, bizonyára bünti lenne a vége, azonban most az árnyékba bújva nem sűrűn venné észre őt senki. A sólyom egy alacsonyabb ágon telepedik meg, teremtője feje felett, s kémleli a távolt némi ennivaló, esetleg gazdáját fenyegető veszélyt kutatva. Minden csendes, csupán a szél neszezése hallható, s ezt a leányzó különösen élvezi. Nincs még késő sem, azonban a nap már nyugovóra tért, így a finn teremtés teljes nyugalomban kószálhat a sötétben.*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   Vas. Jan. 30 2011, 20:58

*Csupán csak egy kisebb sétát akart tenni, nem mintha annyira sok kedve lenne hozzá, de ilyenkor az éjszaka valahogy megszólítja az embert. Mordred pedig eléggé kíváncsi alkat, még ha ezt egyszerű halandó nem is tudná megállapítani. Na igen a fiú már Mordanaval se találkozott egy kis ideje, ami valószínűleg plussz negatív hangulatot okoz a fiúnak, s ha valaki az arcára néz talán le is olvashatja hogy nincs éppen túl jó formában. Amúgy egy fekete párduccal van, ami nem más mint egy famulus és most már egészen jó csapatot alkotnak ők ketten, s bizony a kikötőtől erre felé vették az útjukat. Nem igazán mondhatni , hogy a fiú hisz az emberek babonáiban, még ha ezt mágusok is alátámasztják, a fiú olyan hogy hiszi ha látja. Így kerül nemsokára szeme elé romos vár, amin végig nézve egy elismerő pillantást vet. Szépnek szép, legalábbis az ilyen groteszk képzeletvilágnak, amivel néha a fiú rendelkezik, ez valamilyen különös szépséggel ér fel. Így aztán össze húzva magán, a hosszúkás bőrkabátot, úgy gondolja megnézi kicsit közelebbről. Viszont mivel tekintete ide oda jár, nem nehéz észre venni hogy nincs egyedül, legalábbis Illya-t elég hamar kiszúrja. Csupán csak egy lassú fordulattal felé fordítja a fejét, majd megszólal.*
-Nicsak, nicsak.... Nem gondoltam volna hogy valakibe pont itt fogok bele botlani, kísértetjárásra vársz vagy mi a francot keresel itt?*kérdezi kissé komor, hűvös hangján. Na igen aki ismeri Mordredet tudhatja, hogy a fiú különös stílusa veleszületett adottság*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: A Krorun várrom   

Vissza az elejére Go down
 
A Krorun várrom
Vissza az elejére 
2 / 20 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 11 ... 20  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: