Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 7:19 pm

*Aysha látja, hogy Airun bizony kineveti. Hát persze, hiszen Aysha elég furán viselkedett. Természetesen a mágus világban mindenki rohangálhat egy övtáskába zárt inassal csak épp nem valami extra divatos. De hát ez van. Látva a fiú reagálását, ő biztosan nem a divatra utazik. Aysha is elmosolyodik a nevetésre, majd meghallgatja az inasról szóló kis legendát. Igazán érdekes legenda és bizony Aysha már szégyenli is magát, amiért nem igazán értette, hogy miről van szó. De annyi védelem járjon a lánynak, hogy még életében nem hallott ékkőbe zárt, rejtett inasról. Igy igen érdekesnek találja az övtáskát. Ahogy a fiú felcsatolja ismét a derekára, Aysha végig a táskát figyeli. Bár elég furcsa pózban figyeli a srác alsó tájékát, Airun esetleg félre is értheti. De Aysha bizik benne, hogy a fiú nem érti félre. Bár azt sem bánná...*
-Ne haragudj, igy már értem a dolgot. És beszélgetni is szoktatok? *kérdezi a lány, bár azt már tényleg nagyon furcsának tartaná,hiszen az inas elvileg meghalt. És a halottak nem beszélnek. Még nem halott olyan mágiaágról, ami visszahozta volna a halottakat ismét. Persze hogy pár órára vagy épp pár napra fel szokták támasztani a halottakat, de azok sem többek egy átjárható kis lélekdarabnál. A magyarázat után Airun kinyújtja a kezét. Aysha ránéz a kezére, majd a fiúra. Felvonja a szemöldökét. Nem igazán érti a srácot, hogy azt akarja, hogy fogja meg a kezét ,vagy éppen karoljon belé? De mivel Ayshának kellemesebb gondolat az első, igy közelebb lép és elkapja a fiú kezét. Lassan megindulnak, pálcája a jobbjában van, bal kezével pedig a fiú kezét fogja - hacsak az el nem engedi.*
-Fedezzük fel a barlangot! *kacsint a fiúra pajkosan. Majd ahogy haladnak a sötétben, ha a srác is engedi, Aysha befűzi ujjait a fiú ujjai közé.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 7:40 pm

*Érzem ahogy Aysha ujjai finoman az én ujjaim közé fúródnak és egy csepp kedvem sincs ellenkezni. Válaszképpen csak szorosabban összefűzöm ujjainkat. A lépteimmel próbálok minél lassabb tempót diktálni. Úgy érzem nem szeretnék egyhamar a újra a felszínre kerülni.*
-Beszélgetni? Nem az a száj sokkal inkább csak dísz, mint sem tényleges száj. Célzásokat tesz amiből én következtetni próbálok.
*A szemem sarkából óvatosan végig mérem a lányt.* ~Semmit sem tudunk egymásról, de máris kéz a kézben sétálunk egy barlangban. Megmaradjon ez a fedetlen homály vagy kérdezzek. Nem állhatom meg, hogy ne tegyek fel kérdéseket. Remélem nem veszi tolakodásnak. Bár ezek után nem hiszem. Fortes fortuna adiuvat.~
-Tudom, hogy most ez közhelyesen hangzik, de lenne kedved séta közben mesélni... illetve beszélgetni? Mondjuk kérdezz-felelek. *Majd Ayshára nézek és egy kacsintással jelzem, hogy teljesen komolyan gondolom a dolgot, már amennyire egy játékot komolyan lehet gondolni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 7:46 pm

*A lány próbálkozása bevált, sőt! Úgy néz ki, hogy Airun még örül is a nyomulásnak. Már ha ezt annak lehet nevezni. Megszoritja Aysha kezét, mire a lány elmosolyodik. A fiúra pillant és szemét mélyen belefúrja a fiú szemébe. Nem tudja, hogy ebből a srác mennyit lát. A tempón lassitanak, igy már csak épphogy sétálgatnak a barlangban. *
-célzásokat?*lepődik meg Aysha, hiszen nem gondolta volna, hogy ez a szolga valóban él. Majd elgondolkozik és sóhajt egyet.*
-Jó lehet, ha valaki megmondja, hogy mit csinálj *jegyzi meg a lány kissé szomorkásan, de azért mosolyogva. A kérdésre a lán kicsit felvonja a szemöldökét.*
-Miért hangzana közhelyesen? Én is gondoltam, hogy beszélgetünk *küld egy mosoly a fiú felé.*
-Például honnan jöttél? *kérdezi a lány egyből és megvárja, mig a fiú válaszol. Azután természetesen talán az ő kérdésére is felel.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 8:13 pm

~Erre most mit mondjak? A származásom egy cseppet sem egyszerű. Nem szeretnék hazudni.~
*Nagyot nyelek, a mennyezetre pillantok majd egy nagyot sóhajtok. Visszabiccentem a fejem és elmosolyodom, halk ritmusos szuszogást hallatok ami lágyan egy nevetésre emlékeztet. Talán annak is szánom.*
-Ez egy nagyon hosszú történet. ~Airun ez nem hangzott valami sablonosan?~
-Manchestertől nem messze láttam meg a napvilágot 92 június idusán. Ezek szerint angol vagyok. Akkor most megkérdezheted miért vagyok Airun. Mert valóban így hívnak közben mégsem. A születési anyakönyvemben Nicolas David Rose szerepel. *Majd egy fanyarú mosollyal érzékeltetem, hogy fájdalmas részre értünk, de egy csepp habozási időt sem adok arra, hogy félbeszakítson kedves útitársam és arra kérjen, hogy ne folytassam. Nem menekülhetek örökké. Mély levegőt veszek és folytatom ahol abba hagytam.*
-Mind össze 5 éves voltam amikor Édesapám aki jó maga közel-keleti, magával vitt a szülőhazájába. Tette mind ezt a nélkül, hogy a puccos angol anyai családom tudna erről bármit is. Csodálatos éveket töltöttem ott annak ellenére, hogy a féle szegénységben talán még azóta sem volt részem. *Itt egy kicsit szünetet tartok.*
-Anyagi szegénységben, mert az a lelki nyomor amibe az a gazdag csürhe kényszerített maga volt a Földre szállt pokol. Itt kaptam azt a nevet, hogy Airun Al Marem. A való világban ez a név hivatalosan sehol sem szerepel. Angliából jöttem, de sokkal inkább érzem hazámnak az Arab államokat, mint azt a rózsáktól bűzlő fényűző szeméttelepet. *Egy hatalmasat kell nyelnem, érzem a gombócot a torkomon.*
~Ha most elbőgöd magad, mint egy kisgyerek azt nem bocsájtom meg Neked.~ *Elfordítom a fejem, mert egy egészen apró könnycsepp önkénytelen is kicsordult a bal szemem sarkából.*
~A jó francba.~ *Az alsó ajkamba harapok és gyorsan a vállamba törlöm, próbálom minél gyorsabban, hogy Aysha az egészből semmit se láthasson. Megköszörülöm a torkom és egy szánalmasan átlátszó mosolyt erőszakolok arcomra. Pislantok párat, hogy még annak az egy szem könnynek se maradjon semmi árulkodó nyoma. Ayshára tekintek.*
-Nos azt hiszem én jövök. Snassz lenne ezzel a kérdéssel visszatámadni, szóval kettőt kérdezek és majd Te is kettőt kérdezel, más különben lehet a Te kérdéseid szajkóznám. *Elhúzom a szám, majd egy halk hümmögés és szemforgatás után kibököm.*
-Honnan jöttél? Az első, illetve a második. *Majd a szabad kezemmel elkapom Aysha másik kezét amivel a pálcát tartja egy gyors lépéssel már előtte is termettem. Egészen közel állok, hogy ha egy nagy levegőt vesz még a mellkasunk is összeérne. A pálcát tartó kezét szintén a földnek szegezem a másik kezünkkel egy magasságba ezzel egy egész bájos félhomályban úszik az a másfél, 2 méteres kör aminek a közepén álltunk.
-Holnap ugyan itt, ugyan ekkor mit csinálsz?

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 8:27 pm

*Ahogy sétálnak tovább, lassan Ayshán egy kis félelem lesz úrra. Nem, nem azért fél, hogy mit rejt majd a barlang. Hanem hogy meddig mennek még. Jó lenne talán visszadfordulni. Kezd már kicsit fáradt lenni. De mivel a fiú a kérdésre egy nagy levegőt vesz, felvont szemöldökkel pillant rá és várja, hogy mi következik most. Ahogy Airun mesélni kezd, teljesen elfelejti, hogy hol is van. Beleéli magát a fiő történetében ami cseppet sem boldog és vidám. Ayshának szerencsére nem volt ilyen rossz élete, habár ő sem nevezhetné a sajátját tökéletesnek. De nem is bánja. Van egy pár hely, ahol a lány nem vesz levegőt és talán közbe is szólna, de nem akarja megszakitani a fiút. A hangja bezengi a barlangot és észre sem veszik, hogy egy idő után megállnak. Airun elfordul és aysha nem jön rá, hogy miért, bár a hangja halkabb lesz. A lány gyanitja, hogy szomorú lett és fáj neki az emlék, igy nem szólal meg közbe, vár, hogy a fiú összeszedje magát. A mosoly, amit Airun produkál, elég silány és Aysha érzi, hogy most nem kell kérdeznie a fiút. Egy pillanatra elengedi a kezét és megsimitja az arcát. Nem tudja, hogy ezt a fiú engedi-e vagy rossz néven veszi-e, minden esetre neki jól esik az érintés. És reméli, hogy Airun-t is megnyugtatja egy picit. Majd mintha mi sem történt volna, a fiú megszólal és Ayshától kérdez. Az első kérdés természetesen egyszerű és logikus. Aysha származása. //amire User már nem emlékszik, u.h. előtörit les xD//. A második kérdés már kicsit összetettebb. És ami a legfontosabb: meglepőbb. A hirtelen mozdulattól Aysha hátrálna, de nem teszi. Csak figyeli a fiút, a szemét, az arcát. Airun megfogja a kezét, mélyen Aysha szemébe néz és egy egyszerű kérdést tesz fel. Aysha szinte köpni nyelni nem tud. Meglepődöttsége látszik az arcán. Majd mikor végre felfogja, hogy mi is történik, elmosolyodik. Összefűzi ujjaikat, majd kicsit közelebb hajol.*
-Nos. Nem is tudom. Azt hiszem még nem döntöttem el, hogy visszajöjjek ide holnap vagy sem. Lenne miért? *kérdezi titokzatos hangon és mélyen belefúrja szemét a fiú szemébe. Egy pillanatra a srác szájára pillant, majd ismét vissza a szemébe. Még közelebb lép hozzá, ha lehet ennél közelebb lenni még a fiúhoz, majd lehunyja a szemét. Egy lassú, émelyitően lassú mozdulattal egy lány puszit leel a fiú ajkaira. tőle függ, hogy lesz-e folytatása.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 9:09 pm

*Újfent lusta vagyok ellenállni. Azt hiszem jó ez így nekem. A pusziból egy óvatos kezdeményezéssel megpróbálok csókot varázsolni. A jobb kezemmel továbbra is Aysha kezét szorítom a bal kezem pedig egészen finoman átcsúsztatom útitársam csípőjére, majd lassan átkúszok a háta felé.*
~Szeretem ezt az iskolát, attól tartok nagyon.~ *Egy kis idő múltával éppen csak pár centiről oda súgom a lány nyakába.*
-Azt hiszem van miért lejönnöd. Bár, ha el szeretnél kerülni akkor persze nem kell. De remélem azért ez után nem fogsz teljesen elhanyagolni.
~Örüljek, hogy ha nem vág ezért képen, erre máris ilyeneket mondogatok.~
*Lassan távolabb hajolok, de olyan három hüvelyknél nem messzebb.*
-Ha jól gondolom... most Te következel. *Beleharapok az alsó ajkamba és gyorsan végig nyalom, mint ha már el is felejtettem, volna milyen ízű volt a lány szája. Felnézek. Majd egy óvatos mosollyal jelzem, ez most mennyire jól esett.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 9:27 pm

*Aysha örül, hogy Airun nem áll ellen és nem tolja el magától. Bár ez elég kétséges, hiszen a fiú jött közelebb, ő kezdeményezett és a kézfogást is ő ajánlotta fel. Igy Asha nem fél. Tudja, hogy Airun nem fogja visszautasitani a pusziját. És reméli, hogy esetleg folytatja is. És a remény fel is csillan, hiszen a puszira Airun kicsit közelebb húzza magához és átvált csókba. amit persze Aysha boldogan viszonoz. A lánynak eszébe jut Jal és kicsit összeszorul a szive, de végül azzal a gondolattal elhessegeti a fiút, hogy:*
~Nem járunk. És csak gyakorolni járunk össze~*gondolja a lány. De a fiú hamar elfeledteti vele minden gondolatát, nyelvük táncot jár és mindketten élvezik a csókot. Végül Airun lassan abbahagyja a táncot és Aysha is kénytelen. Ajkuk elválik egymástól és Airun meg is szólal egy bájos, szexis mosollyal a száján. Aysha elneveti magát és karjaival átfogja a fiú nyakát.*
-Elkerülni? Miért tenném? Jól csókolsz. Már ezért megéri ide lejönni *kacsint pajkosan a fiúra. Majd lassan lefejti kezét a nyakáról és belekarol Airun egyik karjába.*
-Ideje lenne visszaindulnunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy az iskolába is vissza kell menni *teszi hozzá Aysha csak egy apró kijelentésként. A kérdést persze nem hagyja figyelmen kivül. Ahogy haladnak vesz egy nagy levegőt és mesélni kezd.*
-Londonban születtem, 1993.-ban. A szüleim egy titkos kémcsoportnak dolgoznak, igy nem sokat voltam velük. Egyáltalán nem ismerem őket. Dadák és tanitók foglalkoztak velem egészen 16 éves koromig, amig ide nem kerültem. A szüleim elég befolyásos emberek. Próbáld egyszer kiejteni a szádon azt, hogy Darkblood *kacsint a fiúra Aysha. Mjad elhallgat. Úgy érzi, nem kell többet mondania.*
-Na és... *kezdi a lány, aztán elneveti magát.*
-hogy állsz a lányokkal? Van barátnőd? Szerelmed? *kérdezi Aysha és kiváncsiság csillan a szemébe.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 9:45 pm

*Miközben visszafelé indulunk egészen közel húzódok Ayshához.*
-Szóval, ha megszeretnék halni, csak a neveden kell szólítsalak? *Közben elnevetem magam, mint aki nem is veszi komolyan az egészet. Elsőre kicsit tény és való, hogy megdöbbentően hangzik. De lássuk be. Morton után már semmi sem megdöbbentő. így egy játékos mosollyal zárom a kérdést.*
-Lányok? *Majd körbeforgatom a fejem.* ~Egyáltalán voltam én valaha is szerelmes? Nem arról van szó, hogy tetszett-e valaki, hiszen rengetegen megtetszhettek már eddigi életem folyamán. De szerelmes nem... még nem voltam.~
-Nincs barátnőm, hiszen akkor nem csináltam volna amit csináltam. Tetszik-e valaki? *Egy gyors pillantást vetek Ayshára, majd az egész arcom egy őszinte boldogságot kezd sugallni.*
-Azt hiszem van valaki aki tetszik. Na és Te. Mi a helyzet Veled? *Kérdezem és egy gyors pillantás után újra a barlang előttünk elterülő részére pillantok.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 9:55 pm

*A lány érzi ,hogy Airun közelebb húzódik hozzá és ez jól esik neki. Nem tudja, hogy mit tegyen, hogy a fiú is érezze ezt, de a következő kérdés megadja az ő kérdésére a választ. A fiú kérdésére elneveti magát a lány, majd átkarolja a fiú derekát és ad egy puszit az arcára.*
-Nos, igen. Igy is lehet mondani.Szóval vigyázz a Darkblood névvel. Könnyen bajod eshet London utcáin, ha esetleg ezzel a névvel gúnyolódsz vagy ilyesmi *kacsint titokzatosan a lány Airunra. Majd a fiút átkarolva haladnak tovább, igy már Aysha is elengedő közelségben érzi magát a fiúhoz. A következő kérdésre Airun kérdéssel válaszol. Majd persze hozzáfűzi a gondolatait. Egyszerű kérdésre egyszerű válasz jön: nem, nincs barátnője. És meg is magyarázza. Aysha felvonja a szemöldökét és maga elé *
mered.*
-Persze. Logikus *motyogja maga elé nézve, majd mikor ráeszmél, hogy mit is mondott, megrázza a fejét. Visszatér újra önmagához és a fiúra pillant.*
-Bocs *szólal meg. Majd a válasz eljut az agyáig.*
-Tetszik valaki? Ó! És kicsoda? *teszi az értetlent, de persze szemében és ajkai szélén ott bujkál a mosoly. A kérdésre Aysha elmosolyodik, majd megáll és szembefordul a fiúval.*
-Nos... *mondja és átkarolja a fiú tarkóját.*
-Nekem is van valaki, aki tetszik *érinti az orrát Airun orrához és közben mosolyog.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 10:03 pm

-Érdekel, hogy kicsoda? *Közben mosolyogva átkarolom a lány derekát és lassan piszézni kezdek Ayshával.*
-Találd ki. *Közben óvatosan magamhoz húzom a lányt a csípőjénél fogva.*
-Mondjuk Te kérdezel én pedig igennel vagy nemmel válaszolok. *Egy érzékeny és lassú puszit nyomok az apró orra.*
-Mondhatni egyfajta barkóba. Ha sikerül kitalálni én jövök, ha nem akkor találgatás nélkül elárulod a Te kiszemelted. *Balra biccentem a fejem és egy biztató mosollyal jelzem, hogy részemről a játék már el is kezdődött.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 10:18 pm

*Aysha elmosolyodik, ahogy a fiú az orrával kezd játszani.*
-Hát persze, hogy érdekel. Muszáj megtudnom, hogy kit kell kinyiratnom azért, hogy csak Velem foglalkozz. Tudod elég önző lány vagyok *mondja Aysha nevetve. Ő is belemegy a piszézésbe. A játékra felvonja szép ivű szemöldökét és mosolyog közben. Elveszi az orrát a fiúétól és a szemébe néz.*
-Fogalmam sincs, kit ismersz *neveti el magát a lány.*
-Mondjuk kezdjem azzal, akiben biztos vagyok? Esetleg... én? *kérdezi játékosan gondolkozva a lány és ad egy puszit a fiú szájára. Elmosolyodik, majd halkabb hangon megkérdezi:*
-Eltaláltam?*érdeklődik a lány titokzatos mosollyal az arcán, majd lehunyja a szemét, a fiúhoz hajol és egy lágy és kinzóan lassú puszit lehel a fiú szájára.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 10:27 pm

*Egy újabb csókba bocsátkozom Ayshával. Ám ez a csók jóval rövidebbre sikerül, mint az előző. Egy gyors puszival teszek pontot az egész végére. Egészen közelről válaszolok a kérdésre, mint ha csak a lány ajkaira szeretném olvasni a szavakat.*
-Eltaláltad. Reméltem, nem fog menni. Bár attól tartok nem adtam túl nehéz rejtvényt. *Egy halk kacajjal és egy gyengéd mosollyal fűszerezem meg, már egy kicsit sem meglepő válaszom.*
-Azt hiszem most én jövök. De én nem merek tippelni. Szóval. *Az ajkamba harapok majd feltekintek a lány szemébe.*
-Megkérdem. Kiről van szó? Ismerem? *Egy óvatos puszit szinte csak fellehelem a lány selymes ajkaira, majd újra a szemébe nézek.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 10:32 pm

*A csók most elég rövidre sikerül, amit Aysha bán is és egy apró szomorúság ül ki a szemeire, és ajka is kicsit lefelé biggyesztődik. De mivel Airun nem megy távolabb, igy a lány nem szomorkodik tovább, hanem örül, hogy a fiú még itt van vele. A választ tudta előre, de örül, ahogy a fiú kimondja.*
-Remek. Ennek örülök. És igen, valóban te jössz*mondja Aysha titokzatosan mosolyogva.*
-A rákérdezéssel vigyázz. Csak egyszer teheted meg *kacsint a fiúra Aysha, és a kérdésekre elmosolyodik.*
-Igen, ismered. De még mennyire *válaszol a lány. A puszit viszonozza, majd csókká alakitja át. EZ a csók sokkal hevesebb, mint az eddigiek. A lány menni készül és talán a fiú is érzi már. Mikor ajkuk elválik egymástól, Aysha Airun szemébe néz.*
-A válaszon még egy estét gondolkozhatsz. Holnap ugyanitt, ugyanekkor *kacsint a fiúra, majd eltűnik a barlanghoz vezető ösvényen.*

//Köszi a játékot!//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2009-12-14, 10:41 pm

*Jobb kezem még kinyújtva marad ahogy a lány kitépte magát az ölelésből. Még sokáig meredek a lassan eltűnő lány után, mint a lemenő nap tüneményét csodálom a szépség hűlt helyét.*
-Holnap ugyan itt...ugyanekkor. *Suttogom magam elé egy boldog mosollyal az arcomon.*
-Itt leszek. *Felelem Aysha magam elé képzelt másának. Érzem ahogy Morton újra fickándozni kezd a derekam alatt. Egy pillanatra felé kapom a fejem, úgy nézek oda, mint akit álmából vertek fel éppen.*
-Oké, oké, máris indulunk haza. *Ezzel lassú szórakozott léptekkel elindulok a barlang szája felé. Felidézem az elmúlt pár óra eseményeit. Közben úgy dúdolok egy gyermekkoromból ismerős dalt, mint ha csak a vízcseppek kórusának tagja lennék. Mire újra észbe kapok már a háló kerületekben is vagyok.*
//Én is nagyon!//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-02, 12:03 am

*Ayshának randija van. Itt és most. Legalábbis ezt beszélték meg tegnap Airunnal pontosan itt a barlangnál. Lassú léptekkel közeledik a barlanghoz. Egy rövid skót kockás fekete-piros szoknya van rajta, fekete harisnyával, fekete hosszú ujjúval és fekete csizmával. Ezenfelül pedig egy fekete talár van. Bár annyira nincs hideg, Aysha mégis felhúzva - elővigyázatosságból. A szoknyán apró láncok lógnak és az egyik lánc szoirtásában a lány derekánál van a pálcája. Biztonságos, gyorsan elérhető helyen. Az ösvényen lépkedve jobbra tőle az óceánon csillan meg a Hold fénye, balra pedig erdő szegélyezi az útját. Majd lassan az óceánt is felváltja egy kis erdő, bokor, majd feltűnik a barlang. Széles szájából ordit a sötétség, Aysha kicsit megborzong. Talán a kis szellőtől, ami megcirógatta? Vagy éppen a félelemtől? Nem tudni, de minden esetre egy apró piros kis gömböt varázsol és maga fölé repteti, majd fixálja a varázslatot, hogy a gömb ott maradjon. Elmosolyodik, leül egy sziklára és vár. Airunra.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-02, 12:22 am

*Egy gyors mozdulattal igazítok egyet a kapucnimon, majd felcsatoltam Mortont a derekamra és futásnak eredtem végig az iskola folyosóin. Késében voltam egy előre megbeszélt találkozóról. Egy Istenért sem szerettem volna elkésni.*
-Bocsáss meg Morton. *A kis táska szaporán pattogott a derekamon ahogy futottam le a lépcsőkön, egészen az auláig.*
-De most sietnünk kell.
*Lassan az erdőbe értem, majd a barlang szájához ahol tegnap volt. Még mindig szél süvített a barlang szájából, bár sokkal erősebben, mint tegnap. Újra igazítottam egyet a ruhámon és Mortont is megigazgattam a derekamon. Lassan lépdeltem a barlangban, halkan megköszörültem a torkom és egy gyenge mosolyt varázsoltam az arcomra. Lassan megpillantottam Ayshat, egy sziklán ülve. Elmosolyodtam majd a barlang falához döntöttem a vállam és fejem.*
-Sokat késtem Hölgyem?

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-02, 12:29 am

*Aysha még mindig egyedül van. Kezd egy kicsit félni, hiszen a barlang szájából csak úgy árad a sötétség, nem nagyon lát távolabbra. Igy inkább elforditja a fejét és az utat pásztázza, amin hamarosan fel is tűnik a siető Airun. Aysha elneveti magát. Mikor a fiú odaér, leugrik a szikláról és a piros kis gömb követi is. A fiúhoz sétál, aki a falnak támaszkodik, majd elmosolyodik.*
-Szia Airun! Nos... Mondjuk úgy, hogy volt időm gondolkodni és megigazitani a ruhám. Várj. A hajam jól áll? *vág rémült arcot a lány, de csak szivatja a fiút, igy csakhamar el is neveti magát.*
-Szóval eljöttem. Mit szeretnél csinálni? *kérdezi a lány. A szeme megcsillan a sötétben és egy titokzatos mosolyt ereszt meg a fiú felé. Nem tudja, hogy mit is csináljon. Hiszen már ölelkeztek, megcsókolták egymást. De ez csak egyszeri alkalom volt. Igy nem tudja, hogy odamenjen a fiúhoz és adjon neki puszit, vagy teperje le, vagy csak ölelje meg. Igy - ötlete nem lévén - csak áll Airun előtt és várakozóan néz rá.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-02, 12:44 am

*Végig nézek a lányon és a kérdést egy bólintással nyugtázom.*
-Nekem a tegnapi program tetszett. *Mélyen a szemébe nézek, a lánynak gyönyörű szemei vannak.*
~Valamit mondanom kell mi előtt elveszem a szemeiben.~
*Szorosan átölelem a lányt és közel hajolok Aysha arcához, mint aki csókot készül adni.*
-Szóval valami ellenvetése van Kegyednek?
*Aysha szemétől az ajkáig futtatom a szemeimet, majd egy pillanat alatt újra a szemébe nézek.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-02, 12:53 am

*Választ nem kapok a poénból feltett kérdésre, de nem is vártam, igy nem is foglalkozom vele többet. A következő kérdésemre viszont a válasz igen hamar megérkezik, amit Aysha kielégitő válasznak vél. Elmosolyodik és közelebb húzódik Airunhoz. De annyira nem is kell, hiszen a fiú is átöleli a lányt, igy Ayshának nincs sok dolga, csak a fiú nyakába fonja a karjait és a szemébe néz. Elmosolyodik.*
-Tökéletesen jó a program *suttogja kicsit halkabban. Ő is lenéz Airun szájára, majd egy puszit ad rá. Csak egy gyorsat és vár. Szemei pajkosan csillognak, nem ő akar kezdeményezni. Várja, hogy Airun kezdje a csókot és a folytatást.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-02, 1:33 am

-Helyes. *Motyogom mi közben az imént megpuszilt alsó ajkam beszívom és végig nyalom. Talán túl régen is volt az tegnap, elfejtettem a lány csókjának ízét.*
~Talán frissíteni kellene a memóriámon.~ *Ezen a gondolaton elmosolyodom és lassan, szinte alig érezhetően egyre közelebb hajolok Aysha arcához, levegőt venni is csak óvatosan merek. Becsukom a szemem és óvatosan megcsókolom a lányt. Egy kicsit szédülök, de próbálom magam tartani. Rém kellemetlen lenne, ha most elesnének.*
~Remélem azért Ő is erre a részére gondolt és nem csak a barlang felderítésére.~
*Az egyik kezem a lány hátára szorítom a másikat pedig a derekán pihentetem tovább.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-17, 11:39 pm

*Az utóbbi időben szinte mindig a kastélyban bóklászott, mostanra viszont úgy gondolta, hogy bár későre jár, még is lenéz egy kicsit Seol szigetére. A révésszel való találkozása viszont ismét nem volt a legfényesebb. Már az első alkalom óta utálják egymást, így inkább a kis szeleburdi leányzó megpróbált a legtávolabb ülni a férfitől és végig csöndben maradt az úton és amikor megérkeztek, azon nyomban kipattant a rozoga csónakból. Útja először az ösvény felé vitte, majd miközben sétált a jól ismert hegy felé, ahol első barátjával találkozott, egy barlangot pillantott meg. *
~ Ez vajon eddig is itt volt. ~ *gondolkodik el egy picit, majd óvatosan megindul a lépcsők felé. Nem siet, kissé félénken lépked be a, majd a hűvös levegő miatt összébb húzza magán a kabátot. Öltözete egyébként rá jellemző, farmernadrág, fehér sportcipő, kék pulcsi és egy fehér színű kabát. Nem fázós, de itt valamiért nem érzi a legjobban magát. *
~ Lehet, hogy még is mennem kéne innen. ~ *már lassan a lépcsők tetején jár és ekkor lép rá a vízszíntes útra. *
~ Köd… de itt hogyan? ~ *nem igazán érti ezt a helyet, tehát egy kis ideig még nézelődik, de utána lassan hátrálni kezd, a lényeg, hogy minél előbb elhagyja ezt a számára igen csak barátságtalan helyet, ami még sötét is, tehát nem lát túl sok mindent, viszont az eszébe se jut, hogy esetleg világítani kellene. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-17, 11:53 pm

* A fiú szerencséje, hogy itt volt a szigeten, mivel elég unalmas lett volna föl-alá rohangálnia a kastélyban. Így mikor Aysha elbúcsúzott tőle, ő ott maradt a vízesésnél, és elmélkedett. Mivel nem volt semmi nála, se papír meg toll, ezért csak feküdt a földön és nézte az eget, ahogy egyre sötétebb lesz. Mivel esze ágában sem volt még visszamennie a kastélyba, így úgy döntött, hogy körbe néz egy kicsit a szigeten, hisz biztos van olyan hely, amit nem látott még, sőt. Szóval mikor már elég hűvösnek érezte az időt, így felpattant a földről, lesöpörte magáról a koszt, és neki indult a felfedező útjára. Mondjuk lehet, hogy feltűnt már pár embernek, hogy régóta nincs a kastélyban, de hát most nem volt kedve lépcsőket mászni. Meg hát szép volt az idő még délután. Még az a szerencséje, hogy itt volt, mert ha felmegy tuti nincs kedve lejönni, hogy aztán megint felmenjen. Így hát elindult, mozgásban kell lennie, hogy a vékony pulcsiban, ami rajta van ne fázzon. Elég sokat ment és össze vissza bóklászott, míg végül valaminek elérte a bejáratát. Mivel elsőnek eléggé felismerhetetlen volt, így hát belépett. *
~ Hmmm... Fura. Ez egy barlang? De akkor mért megy felfelé? ~
* Magában kicsit furcsálja, hogy egy barlang mért megy felfelé, amikor általában a barlang a föld alatt megy, de hát ez egy varázs sziget és itt bármi megtörténhet. Troy vállat rántott, majd elindult a lépcsőn, mint kiderült felfelé. Eléggé ködös volt mikor felért, de most ezzel nem tud foglalkozni. Biztos benne, hogy nincs egyedül, mintha egy alakot látna. *
~ He-he, úgyis kijöttem a szívatásból. Halálra ijesztem. ~
* Kicsit gonosz gondolata támadt, így a fura alak mögé osont, és megállt mögötte. Mivel sötét van, így nem igazán látja, hogy ki az, sőt egyáltalán nem. Azért normál hangon megszólal. *
- Bu!
* Mondja, majd várja a reakciót, legfeljebb egy kellemes jobbost kap, de néha megérdemli. De most valahogy ehhez van kedve. Majd legfeljebb kimagyarázza magát. Azért a pont nem lövi le, hogy fényt csinál, az nem lenne túl sportszerű. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 12:00 am

*Miközben sétál a barlangban, egyre csak hátrálva, egyszer csak furcsa hangot hall maga mögül és ugrik is egyet azon nyomban és közben szájából egy hangosan ÁÁÁ is előtör. Eddig szerencséje volt, hogy nem esett el, erre most tessék, halálra lesz rémísztve. Arca falfehér lesz, bár ez nem látszik rajta és testén gyors remegés fut át, amikor viszont megfordul, akkor eleinte ijedten lép hátra, hogy még is ki van mögötte, de mivel szemei már hozzászoktak a sötétséghez, nemsokára rájön arra,hogy bizony Troy van itt. *
- Halálra akarsz ijeszteni? *kérdi idegesen a fiútól, majd oda lép hozzá és bizony mint a kisgyerekek, kezeivel ütni kezd Troy mellkasát. *
- Te annyira, de annyira gonosz vagy… így is elég félelmetes ez a hely. *mondja, majd abbahagyja az ütlegelést, ami egyébként nem volt fájdalmas és még mindig ijedten pillant körbe, de a fiútól nem távolodik el. *
- Én épp távozni indultam… nem akarok tovább itt maradni. *pislog fel a fiúra, majd lassan megfogja a kezét. Bizony fél és most még inkább, hogy meg is lett ijesztve. *
- De te még is mit keresel itt? *pillant fel a fiúra és mivel sokáig nem tud senkire se haragúdni, így ismét normális hangnemben beszél hozzá, de kissé megszorítja a fiú kezét és már nagyon szívesen elhúzná innen a csíkot. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 12:16 am

* Pontosan úgy jött ki, ahogy a fiú szerette volna. Halálra lett rémisztve a sötét alak, de mikor meghallja a hangot, egyből rájön, hogy rossz emberrel kezdett ki. De azért csak nevet, mert elég vicces egy helyzet. *
- Hát, az volt a célom.
* Nevet tovább, majd mikor elkezdik ütni, átkarolja a lányt, hogy hagyja abba, de csak nem. Na, de mindegy is, valahogy nem tudja elfelejteni ezt a vicces helyzetet. Hát igen, most nagyon gonosz a fiú, de most nincs mit tenni. Ilyen a napja, egész nap ilyen volt, vagyis amíg a kastélyban volt. Egész végig olyan sztorikat írt, amiben valami gonoszság van. Hiába rajta maradt, de most próbál türtőztetni magán. Annál a résznél, mikor gonosznak kiáltsák elengedi a lányt, hisz már Michelle is abba hagyta az ütlegelést. Majd válaszol valamit Michelle és megfogja a fiú kezét. Nem löki el, hanem hagyja, hogy tudja Michelle, hogy ő megvédi, bármi jön. *
- De még csak most jöttünk, vagyis legalább is én. Király ez a hely.
* Mondja, hogy hátha még itt maradnak, esetleg beljebb is mennek. De ez most lehet nem fog összejönni, mert szemmel láthatóan Michelle fél. De hát nem neki kell majd elől mennie. De aztán egy kicsit kínos kérdést kap, vagyis nem kínos, csak rá a válasz. Igazából, ha most elmondja kivel volt meg minden, akkor biztos kérdezősködni fog Michelle, és hát kissé fura témáról beszéltek Aysha-vak, de hát csak nem fog kérdezősködni, bár nem úgy ismerte meg a lányt, aki beér egy rövid válasszal, így hát megpróbálkozik a lehetetlennel. *
- Itt voltam a vízesésnél Aysha-val. Vagyis délután, ő elment én meg kint maradtam, aztán gondoltam mászkálok valamerre, aztán itt kilyukadtam.
Az egyre erősebb kéz szorításra, megpróbálja kicsit megnyugtatni Michelle-t. *
- Nyugi, nincs itt semmi.
* Néz kicsit messzebbre Michelle mögé, majd próbál egy kicsit rémültebben beszélni. *
- Ööö... Ne nézz hátra, de... Mintha lenne ott valaki.
* Hát igen, az ijesztgetésből még nem jött ki. Most is csak tréfál és semmi nincs a lány mögött, de most tetszik neki ez a helyzet, hogy ő itt a "hős lovag". Meg hát, most Michelle is rajta lóg, ez kb. arra a helyzetre emlékezteti Troy-t, mikor az uszodában párnának használta. És ha már itt tartanak a masszírozásra visszagondol és megint befoghatná Michelle-t rá, bár az ijesztgetések után nem hiszi, hogy simán bele megy, na de majd próbálkozik, meg hát még egy kiengesztelést fel vehet a listájára.
Az ijesztgetésnél, mikor megpróbálja Michelle-t megijeszteni, azért reméli, hogy hátra néz, és ha ezt meg is teszi, akkor elkezd nevetni. *
- Jól van, csak vicceltem nincs ott semmi, meg senki.
* Elmondja, hogy ezt csak amolyan viccből találta ki, bár most tuti, hogy mindjárt kap egy-két ütést, de most nem zavarja, majd legfeljebb leállítja, elvégre erősebb nála. Meg hát ki is tudja hurcolni a lányt egyszerűen, csak fel kapja a vállára, aztán ki viszi. Most inkább várja a reakciót. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-01-18, 12:32 am

*A nevetésre csak rosszallóan néz a fiúra, főleg, amikor Troy meg is jegyzi, hogy bizony az volt a célja ezzel az egésszel, hogy halálra rémissze szegény lányt. Viszont amikor Michelle támadni kezd, azaz gyengéden ütni kezdi a fiút, át lesz karolva. Ezen kicsit meglepődik, így abba is hagyja előző tettét és nagy szemekkel pillant fel a fiúra és amikor el lesz engedve, kissé elpirulva lépked hátra. *
- Király? Ez? *pillant körbe ismét, majd inkább kérdezgetni kezdi a fiút, hogy még is hogy került errefelé. Nem akar csöndben ácsorogni egy ilyen elátkozott helyen, mert Michelle számára bizony az. Viszont a választ meghallva lassan elengedi a fiú kezét, nem akar ő gubancot senkivel se. *
- Ő gondolom a barátnőd. *egy apró mosoly, majd egy kicsit arrébb sétál, de ekkor hallja meg a fiú szavait és hírtelen összerezzen, majd hátrapillant, de utána meghallja az ismételt nevetést. *
- Hééé, befejeznéd? *kérdi dühösen és ismét üt egyet a fiú mellkasa felé, de persze most se erősen. *
- Én inkább elmegyek innen…főleg, hogy ha ilyen vagy. *mondja durcásan, majd már hátat is fordít Troynak és bizony egy percig se szándékozik tovább a srác társaságában maradni, főleg nem egy ilyen helyen. Hát nem volt elég érthető, hogy fél? És most még a frászt is kell hozni rá… hát ez aztán a szép dolog. *