Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 9:31 pm

*Szinte teljes a sötétség, igy hogy Jane a pálca előtt ül, ami ugyan világit, de nem fényt ad a fiataloknak. Elég ijesztő igy ez a hely, de igy hogy itt vannak egymásnak, egyikük sem fél. Legalábbis Miroslav nem, Jane-en pedig nem igazán veszi észre a srác. Habár valószinű, hogy egyikük sem azon gondolkozik, hogy vajon mi lehet a barlangban. Jane hamarosan meg lesz táncoltatva és egy szörny kerül szóba, akiről kiderül, hogy igazából Dimitrij, a vámpir. Miroslav kiegésziti a lányt, aki úgy tűnik, hogy nem igazán hisz neki. Miroslav elvigyorodik, majd bólint.*
-Dá. Beadtam neked, hogy én vagyok Dimitrij, nem emlékszel? *vonja kérdőre a lányt Miroslav, majd hamarosan fel is ülteti a sziklára és kicsit közelebb lép hozzá, hogy Jane át tudja karolni normálisan és ne kelljen nyújtózkodnia. Miroslav hamarosan kifejti, hogy bizony hallott ilyen-olyan legendákat a barlangban lakó lényekről, de igazából nem fél. Erre kicsit meg lesz szidva, de csak nevetve. Egy puszit is kap az orrára, majd egymásnak dől a két fiatal, de Miroslav hamar megjegyzi, hogy nem ártana visszamenni a kastélyba.*
-Nehogy *vigyorg Miroslav a házisárkányos mondatra, majd a segitségkérésre elkapja Jane-t a derekánál, pálcáját farzsebébe dugja és a karjába viszi ki a lányt a barlang elé, majd leteszi és kezeit a zsebébe süllyeszti. Felnéz az égre, ahol milliónyi csillag les le rájuk.*
-Hűha. Jó sokáig voltunk bent *néz vissza a barlang szájába, majd Jane-re.*
-Mehetünk?

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 9:42 pm

* Jó ideje bent lehetnek már a barlangban, de nem nagyon zavarja őket most az idő múlása, van annál jobb dolguk is, mint hogy azon gondolkozzanak, hogy mennyi lehet az idő, na meg amúgy se vannak hozzá kötve, akkor fekszenek és kelnek, amikor csak akarnak, na meg, amikor jól esik nekik.
Így, hogy egyikük pálcája már nem ég, kicsit azért ijesztőbb a hely, mondhatni hátborzongató, na meg azért a visszhang és a csepegés sem semmi, de túl lehet élni a dolgot. Jane fel lesz világosítva és érti ő a logikát, de az akkor is Miro volt, na mindegy, nem fog összeveszni a sráccal a dolgon.*
- Jó.*mondja és egy puszit nyom a fiú állára, amit elér. Felültetik a sziklára és kezeit bizony a helyes orosz srác nyakán pihenteti, egyátalán nem érezve kényelmetlennek a helyzetet. A fiú végül kiböki, hogy bizony hallott mindenfélét a barlangban lakó "szörnyetegről", amit Jane nem bír ki nevetés nélkül. Homlokát végül a srác homlokának támasztja és a pálca csekély fényénél néz annak szemébe. Végül Miro megjegyzi, hogy ideje lenne indulni és a lányka egy kis segítséget is kér, mire megint csak fel lesz kapva, de nem bánja a dolgot. Kapaszkodik is meg nem is, elég kicsi na megy alakja is kifogástalan szóval nem egy nehéz teremtés. A házisárkányos mondatra mindketten elvigyorodnak és a srác lépteitől visszhangzó barlang járatán indulnak kifelé. A barlang előtt véget is ér a kis fuvar, Jane újra földet érezhet a lába alatt, majd a megjegyzést szó nélkül hagyja és a kérdésre megfogja a fiú pulcsiját és maga felé kezdi húzni ha az hagyja neki. Ha sikerült és Miro már szemben áll vele, újra átkarolja a nyakát és egy csókot lehel a fiú ajkára. Eleinte csak finoman, majd egyre szenvedélyesebben csókolja, míg végül elengedi a srácot és szemébe nézve megszólal.*
- Akár mehetünk is.

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 9:53 pm

*Bizony már kezd telni múlni az idő és Miroslav úgy érzi, hogy ideje lenne menni. Janetől egy apró puszit kap az állára, amire csak sóhajt egyet a srác, majd leszállitja a leányzót a szikláról, a karjába kapja és kiviszi a barlang elé. De mivel nem málhás szamár, nem fogja egészen hazáig vinni a lányt, a barlang előtt le is teszi a földre és zsebredugott kezekkel indul el, de ekkor a lány ruhájánál fogva húzni kezdi maga felé. Miroslav megcsóválja a fejét és elvigyorodik, de természetesen enged a húzásnak. A leányzó ismét karjait Miroslav nyakára fonja, a srác keze pedig a lány derekára kerül, majd ahogy ajkaik összeér, Miroslav keze lassan lejjebb vándorol és bizony Jane popsiját "öleli" át. Belevigyorog a csókba, mikor kicsit bele is markol a popsiba, de mikor ajkaik elvállnak, kezeit újra zsebre teszi és vigyorogva Jane-re pislog.*
-Hogyne, menjünk! *mondja, majd csendben visszaindulnak a révészhez, majd a kastélyba és a kh-ban elbúcsúznak egymástól mára.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-09-28, 10:02 pm

* Gyorsabban telik az idő, mint gondolják, ugyanis kint már a csillagok és a Hold ragyogja be az ege. Jane egy pillanatig elidőzik az ég tanulmányozásában, majd Miro szavaira visszarántja magát a jelenbe és sejtelmesen elmosolyodik. Húzni kezdi a fiút, aki enged is neki, mint eddig mindig tette és lágyan megcsókolja. A csók viszonzásra talál, majd a lány teste hozzásimul a fiúéhoz, érzi is a mosolyt, majd megcsóválja a fejét, elmosolyodik és nyom még egy puszit a fiú szájára, mielőtt teljesen eltávolodna tőle. Mint mindennek, ennek is egyszer vége szakad és kibontakoznak egymás karjaiból.*
- Akkor menjünk és jöhetnénk ide akár máskor is.*mondja Jane csak egy ötletként. A lányka még egy utolsó pillanatra felnéz az égre, tekintetével a Holdat keresi és egy mosoly kíséretében elindul Miro oldalán fel a kastélyba. Ezután már nem sok szó hangzik el kettejük között, csak egy-egy pillantás, egy mosoly és már fent is vannak a klubhelyiségben, ahol búcsút vesznek egymástól a mai napra.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 8:47 pm

* Már sötét van és az idő is hűvös kint. Egy sötét alak tűnik fel a sziget ösvényén, nagy csuklyában, hosszú köpenyt húzva maga után. Jane megáll egy pillanatra.*
- Lumos.*suttogja és tovább sétál az ösvényen. Pálcája természetesen nála van, nem igazán lép kettőt nélküle. Óvatosan halad, ügyelve, hogy ne csapjon zajt. Fekete magassarkú cipőt visel,szintén fekete nadrággal és egy szürke fölsővel,amit természetesen fed a köpeny. Haját erősen kócolja a kint támadt szél és kezét is a kapucnihoz kapja, hogy azt ne fújja le a fejéről még véletlen sem. Bőrtáskája oldalán lóg telis-tele hasznos dolgokkal és eszközökkel.
Óvatosan szétnéz mielőtt a barlangba lépne és már lépked is befelé a nagy kősziklák között, míg nem egy ismerős kis helyhez ér. Elmosolyodik és táskáját előre húzza. Lassan kibújik belőle és a kámzsát is leereszti. Láthatóvá válik szép arca, amit ma is, mint mindig kis sminkkel dobott fel, de a szokásostól eltérően ma szeme erősen ki van hangsúlyozva. Körbepillant, majd a pálcát leteszi és táskájából egy kis könyvet húz elő. Napló..
Szobatársai a szobájában tartózkodnak és ő meg akarja keresni azt a pontot, ahol elrontotta a hazalátogatását. ~ Még szerencse,hogy minden tüzetesen leírtam.~*gondolja és lapozgatni kezdi a könyvet. Annak bőr kötése van és lapjai kicsit vastagabbak, mint egy normális könyvé. A fekete tinta szinte rikít a sárgás lapokon, így könnyen ki lehet olvasni mindent. Olvasni kezdi az első napot, hátha valahol rájön, hogy hol is van az a pont, ahol megmenthette volna a nagymamáját. Sehol nem találja a hibát.
Kint az idő egyre zordabb és hidegebb, de Jane visszabújik a köpenybe, fejére húzza a csuklyát és a pálca fényénél lapozgatja a naplót, miközben feszülten olvas minden szót, külön jelentést adva nekik egyesével.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 8:57 pm

*a ma estét arra szántam, hogy kicsit felfedezem azt a barlangot, ahova Jane vitt el nem régen. Nagyon tetszett a hely és rettentő jó kis búvóhelynek tűnik. Meséltem Dimitrij-nek is róla, de őt annyira nem csigázta fel, mint engem. Vagy egyszerűen csak fáradt volt, ki tudja, minden esetre én útra keltem. Habár már sötétedik és igen csak fúj a szél, egy vastag, fekete bőrkabátot kapok magamra és úgy indulok neki az útnak. A Révész áthoz a szigeten, de hogy innen hogyan tovább, arra nem igazán emlékszem. Azt tudom, hogy a legjobboldalibb ösvényen indultunk el a barlang felé, igy azt az ösvényt követve indulok neki a nagy szigetnek. Valahogy a sötétben nem igazán tűnnek ismerősnek a dolgok, de mikor hamarosan meglátom a barlang bejáratát elmosolyodom és örömmel sóhajtok egyet. Nagyobb lendületet véve odafutok, majd egy Lumos kiséretében belépek a barlangba. Nem számitok arra, hogy van itt valaki - bárki, főleg ilyen időben, igy igencsak meglepődök, mikor az én fénygömbömhöz hasonlót pillantok meg az egyik nagyobb cseppkő mögött. Elmoromolok egy Noxot, remélhetőleg még időben, majd laposkúszásban a cseppkő mögé sietek és kikukkantok mögüle. Jane-t látom meg és vigyorra húzódik az ajkam, hiszen valóban igaz, hogy a lánnyal szinte minden nap találkozunk. Habár az utolsó találkozásunk nem igazán úgy sikerült, mint ahogy szerettem volna, remélhetőleg a leányzó nem utál és nem fog leköpni, ha odalépek hozzá. De szeretem megelőzni a bajt, igy egy kisebb műrózsát húzok elő a zsebemből és egy igét suttogok:*
-Mobiliarmus! *mondom ki a tárgylebegtető igét halkan, szinte suttogva és a leányzó elé lebegtetem a rózsát, pontosan a könyvre.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 9:09 pm

* Feszülten olvassa a kis könyvet, szórakozottan simogatva a lapokat és a bőrkötést, majd hirtelen kis fény kezdi bántani a szemét jobb oldalról. Senki nem ismerheti fel, mivel a csuklya a fején van és amúgy sem látszik se semmije alóla, maximum keze na meg a könyv, de egy tapasztalatlan kisdiák akár azt is hiheti, hogy egy démon, aki meg akar idézni valakit.
A kis fényhez zajok is társulnak, mire Jane megdermed és a hangok felé fordul. Fejét felkapja, de nem esik le róla a kámzsa, és lassan feláll, ellökve magát a kőfaltól.
Szemeit összehúzza és a kis könyvet becsukva lép a hang felé, de nem lát semmit.*
- Stupor.*mondja és pálcáját a szemben lévő kijárat felé irányítja. Nem talál el senkit a kis varázslat, ami meg is lepi, de aztán megnyugszik és visszadől a falnak, kinyitja a könyvet, sebesen lapozgatni kezdi és már meg is találja az imént részt. Ekkor azonban valami lebegni kezd felé.*
- Diffindo.*mondja reflex-szerűen és már int is a tárgyra, ami megzavarta. Mikor már szétvágta a rózsát, akkor veszi csak észre, hogy nincs egyedül.*
- ó a franca Miroslav, mi a fenéért kell az emberre a szívinfarktust hozni?!*kérdezi a sráctól, majd finoman püfölni kezdi a kezében tartott naplóval. Lehúzza fejéről a csuklyát és a kicsi fényben szikrázó szemeit a srácra emeli.*
- Ne haragudj rám.*mondja bociszemekkel és megsimítja a fiú arcát.*
- Reparo.*mondja a rózsára mutatva és már össze is "forr" a műanyag tárgy és Jane lassan lehajol érte, majd a könyvbe teszi könyvjelző gyanánt.*
- Te komolyan kémkedsz utánam.*mondja egy vigyorral és visszadől a falhoz.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 9:18 pm

*Úgy tűnik, hogy nem igazán voltam elég óvatos, mert egy gyors Stupor repül felém, de egy gyors mozdulattal beugrok a cseppkő mögé, igy az átok nem talál el, a falba csapódik egy kisebb kőlavinát inditva meg, ami elég nagy hangzavart csap, de a visszhang kisértetiesen hamar elhalkul a barlangban. Ekkor néz errefelé Jane és ekkor ismerem fel őt a csuklyás alakban. Habár eddig csak a fénygömböt láttam, most már tudom, hogy kit rejt a csuklya és a köpeny, habár azt nem tudom, hogy mit csinál itt Jane éjnek évadján egy csuklyában. De hát végül is ez magánügy, nem is annyira érdekel, habár látom, hogy valamit olvas.*
~Kijött ide olvasni? Normális ez a csaj?~*kérdezem magamban gondolkodva és egy apró kuncogás hagyja el az ajkaimat. Hogy ne nagyon ijesszem meg a lányt, először egy apró kis rózsát kezdek lebegtetni felé, na meg nem is tudom, hogy milyen a viszonyunk a tegnap történtek óta. Jobb előbb megpuhitani egy hisztis, megbántott lány szivét, minthogy egyből odaugrani a mérges oroszlán elé. Ez már tapasztalat, igy a rózsát Jane ölébe lebegtetem, mire a leányzó még a levegőben szétszabdalja a rózsámat. Elfojtok egy sikolyt és az államat kapargatom fel a földről. De ekkor Jane a nevemet mondja.*
~ennyire felismerhető már ez a kis virág? *gondolom vigyorogva, majd feltartott kezekkel lépek ki a cseppkő mögül és úgy sétálok Jane elé, arcomon egy hatalmas vigyorral.*
-Harcias leányzó vagy, azt meg kell hagyni *jegyzem meg vigyorogva, hiszen nem tudok most mást csinálni. A rózsa hamarosan összeforr és könyvjelzőként szolgál a kis bőrkötétses könyvben. Hamarosan Jane bocsánatot kér, majd egy apró ki kijelentést tesz. Elnevetem magam, majd a derekánál fogva magamhoz húzom a lányt. *
-Dehogy kémkedek. A barlangot akartam felfedezni. De beléd meg mi ütött, hogy éjnek évadján ide jössz ki olvasni? *kérdezem mélyen a leányzó szemébe nézve, arcomon egy bájos, pajkos kis mosollyal.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 9:31 pm

* A zajok elég furcsák, mondhatni frusztrált érzést keltenek a lánykában, aki összehúzott szemmel figyel, egy Stuport küld a szemben lévő bejárat felé, ami kisebb, vagy inkább nagyobb kőlavinát indít el, de természetesen csak a hangja nagy, el nem fedi a bejáratot. Kissé megnyugszik,de érzékei még mindig nagyon élesek, próbál odafigyelni minden kis zajra, miközben száguld benne az adreanlin, nem szeretne most senkivel összetalálkozni, senkire nem tartozik, hogy mit csinál. A könyvecskében nem csak a feljegyzései vannak, hanem a család minden boszorkánya hozzátett valamit. Vannak ebben igék, bájitalok és minden, ami megkönnyítheti egy tanuló boszorkány életét. Persze vannak, amik veszélyesek lehetnek, ezeket a lányka még nem merte kipróbálni.
Visszadől a falnak, de nem lazít, ezért, amikor egy kis valami repül felé, reflexből mondja kis az igét és ennek hatására a kis műanyag virág darabjaira szakad.
Kimondja az első nevet, aki beugrik neki a rózsáról, aki nem is más, mint Miroslav. Nem is tévedett nagyot, ekkor azonban elő is lép az említett fiú a cseppkő mögül és arcán nehezen letörölhető vigyor van. Jane is elmosolyodik, bár a tegnapi nap nem úgy sikerült, mint gondolta, de nem haragszik a fiúra.
A megjegyzésre csak kiölti a nyelvét és rámosolyog a fiúra, miután egy könnyű kis bűbájjal összeragasztja a rózsát és könyvjelző gyanánt beleteszi a könyvbe. Tesz egy megjegyzést persze csak egy vigyor kíséretében, amikor Miro a derekánál fogja közelebb húzza magához. Tenyerét a fiú mellkasának támasztja és kicsit hátradől, hogy könnyen a srác arcába tudjon nézni.*
- Nem éppen könyv, de a lényeg ugyan az. Nem akarom, hogy bárki is lássa.*vonja meg a vállát, majd megcsillan a szeme.*
- Na és Te?*kérdez vissza vidáman.*
- Azon kívül miért jöttél ide, mert tudtad, hogy itt leszek és velem akartál lenni?*kérdezi vigyorogva, látszik rajta, hogy csak szórakozik és azért nyom egy puszit a srác állára. Visszalép a könyvhöz és lapozgatni kezdi.*
- Egyébként keresek valamit, de nem találom.*mondja ingerülten és mégis összecsapja a könyvet, karjait keresztbe fonja mellén és szemét Miro sötétségeibe fonja.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 9:42 pm

*A rózsám rövid úton kicsit szét lesz apritva és azért eszembe jut, hogy velem is megtörténhet ugyanez, igy feltett kezekkel lépek ki a cseppkő mögül, de ahogy látom Jane már mosolyog, igy nincs mitől félnem. A rózsa is hamarosan egybe kerül és könyvjelzőnek lesz befogva. A leányzó hamarosan a kezeim közé kerül, a derekánál fogva húzom magamhoz és nagyon úgy tűnik, hogy nem haragszik, aminek kifejezetten örülök, hiszen rossz lett volna egy ilyen csajt elszalasztani. Egy puszit is kapok az államra, igy csak vigyorogva lesek le a lányra. A kérdésemre Jane furán válaszol, mire fel is vonom a szemöldököm.*
-Nem épp könyv? Hanem micsoda? Pillangó? *nevetem el magam, majd a könyvre pislogok és megvonom a vállam. Végól is nekem tök mindegy, hogy mi az, annyira nem is érdekel.*
-Azon kivül? *kérdezek vissza vigyorogva, majdegy kósza tincset simitok a leányzó füle mögé.*
-Azon kivül semmi *suttogom vigyorogva és egy szájrapuszit adok Jane-nek, ami könnyen átcsúszhat csókba, ha a lány is úgy akarja. Lassan elengedem a lányt, aki visszalép a könyvhöz és lapozgatni kezdi, majd dühösen becsukja és a szemembe néz. Lassan odasétálok hozzá és kérdőn ránézek.*
-Publikus?

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 9:50 pm

* Valóban rövid úton véget ér a kis műanyag rózsa pályafutása, de hát nem tudni, hogy a fiú mit várt, hiszen senki nem megy védekezés nélkül az éjszakába. ~ Baromság is lenne.~*gondolja a lányka, majd azért leereszti a pálcáját, nem akar senkit megsebezni, pláne nem gondatlanságból valaki olyat, aki tulajdonképp békével jött. Még jó, hogy ezen így elgondolkodott,mert ekkor Miro lép ki a cseppkő mögül, feltartott kézzel, széles vigyorral és a lányka se nagyon bírja ki mosoly nélkül a helyzetet. Pálcáját a mennyezetre irányítja és három kis fénygömböt lő ki, miközben elmorog egy varázsigét.*
- Így azért kényelmesebb.*mondja a srácnak és már közelebb is lesz húzva Mirohoz, mire csak felemeli a szemöldökét. A kis kérdésre érdekes reakciót kap, mire csak elmosolyodik.*
- Nem tudtam, hogy ilyen viszonyban vagyunk.*mondja mosolyogva, majd ad egy puszit a srác állára. A szájrapuszira elfordítja a fejét, így Miro csak az arcára tud egy puszit nyomni. ~ Megbocsájtottam,de nem felejtek.~*gondolja kicsit gonoszul, majd kibújik a srác karjai közül és visszalép a könyvhöz.*
- Hát..erre nincs helyes válasz.*mondja elgondolkodva, majd végigfut rajta a hideg. Miror vigyorog, aki ekkor már mellette áll. A könyv csukva van a ezében, de Jane úgy dönt, hogy mivel a könyvnek van egy mágikus tulajdonsága, miszerint a kívülállót nem engedi be a titokba, ezért nyugodt szívvel adja oda a könyvet.*
- Ezt majd Ő eldönti.*mondja titokzatosan és, ha Miro kinyitja a könyvet csak ennyit láthat. "Üdvözöllek ifjú Volodya! Sajnos a csíny most nem jött össze, légy oly kedves és ne üsd bele az orrod mások dolgába." áll az első oldalon, mire Jane csak kuncog egyet.*
- Úgy látszik nem kedvel téged.*mondja még mindig kuncogva és nyom egy puszit Miro arcára.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 9:58 pm

*A három kis fénygömb megjelenik felettünk, amik tényleg kissé érdekesebb hangulatot és persze "fényt hoznak az éjszakába" - de minimum a barlang sötétjébe. Kényelmesebb is és hangulatosabb is igy a hely és persze ismét megbámulhatom a csodálatos helyet, a cseppkövekkel meg minden egyébbel. A leányzót magam elé húzom, majd mikor egy szájrapuszit akarnék adni neki, Jane oldalra forditja a fejét, mire kicsit felvonom a szemöldökömet. Nem igazán értem, hogy mi baja van a lánynak, de hát nem erőltetek semmit. Jane a könyvhöz sétál, amit ki is nyit, majd dühösen becsapja. Egy kérdést teszek fel, mire a könyv a kezemben köt ki, de az első oldalon egy igen fura kis szöveget olvashatok.*
-Hehe. Nagyon vicces *rakom le sértetten a könyvet a sziklára, majd elfordulok és kicsit beljebb sétálok a barlangba. Mikor visszafordulok, végigmérem a lányt és lágyan elmosolyodva odasétálok hozzá.*
-Azt hiszem ma este már nem fedezem fel a barlangot. Majd inkább Dim-mel. Visszajössz velem, vagy még lapozgatod kicsit a kedves könyvedet? *kérdezem lágyan és kedvesen, habár a kis jelzőt igen gúnyosan ejtem ki.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 10:10 pm

* Kellemes az este a barlangon belül, bár az ódon falak a hűvöset árasztják, a lányka mégsem fázik a nagy csuklyában és a vastag köpenyben, ami rajta van. Ismeretlen hang csapja meg a fülét, majd egy valami is repül, amit még reptében szétszaggat egy jól irányzott Diffindoval. Miroslav lép ki a sziklák mögül, feltartott kézzel. Jane közelebb is lép hozzá, mikor a srác derekánál fogva közelebb húzza. A szájrapuszira valóban elfordítja a fejét, bár semmi baja nincs, csupán meg szerette volna mutatni a fiúnak, hogy milyen érzés is az, amikor ezt csinálják az emberrel, bár ez valószínűleg Mironak nem esett le elsőre. Semmi baj. Csupán négy betű ~ Pasi~*gondolja a lányka és elfojt egy mosolyt. Kilép a srác karjai közül és egy kisebb csapkodással a könyvet is összecsukja és a srác kezébe nyomja. Tudja a titkot és azt ius, hogy más kezében a könyv semmit nem mutat, ezért visszakéri.*
- Majd én.*sóhajt egyet, majd pálcájával a könyvre koppint, miközben kimondja:*
- Elte res puestas amis orasiones.*mondja spanyolul, majd a srácra pillant és egy mosolyt küld felé. Ekkor megjelennek a különös minták és írások, de Miroslav beszélni kezd. Jane csak bólint, majd leteszi a könyvet a sziklára és Miro keze után nyúl, ha az engedi neki.*
- Ne menj el.*mondja bársonyos hangon, nagy könyörgő szemekkel.*
- Kérlek.*tesz hozzá, majd huncut mosoly jelenik meg az arcán. A könyvnél kuncogni kezd.*
- Nem tehetek róla, hogy nem kedvel.*mondja és szemei még mindig pajkosan csillognak. Ha Miro engedi neki, akkör közelebb húzza a srácot és egy puszit nyom annak nyakára.*
- Dim várhat..*mondja mosolyogva és várja a srác válaszát.*

//Ééés nagyon szépen könyönöm az 1000. hsz lehetőségét a Mysterionak. :')
Mindemellett szeretném megköszönni anyukámnak, apukámnak, a testvéremnek és mindenkinek, aki segített ezt összehozni. :')
Ja és persze a Magiszer néninek és a bácsiknak, hogy összehozták nekünk ezt a remek kis oldalt. :') //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 10:23 pm

*Úgy tűnik, hogy a könyv valóban nem akar megnyilni előttem és elhatározom, hogy innentől kezdve nem is érdeel az a hülye könyv. Nyitogasson meg csak annak, akinek akar, engem ugyan baromira nem érdekel, hogy mi van benne. Kissé duzzogok egy sort és a barlangot kezdem el nézni, majd visszasétálok Jane-hez, aki nagyon úgy néz ki, hogy nem akarja hogy elmenjek. Egy gonosz vigyor jelenik meg az arcomon, majd egy gonosz mondat csúszik ki a számon: *
-Győzz meg! *kapom el a lányt ismét a derekánál fogva. A szemem izatottságtól és pajkosságtól csillog és a szám is titokzatosa mosolyra húzódok. Lehajolok a lányhoz, aki kb. egy fejjel alacsonyabb tőlem. Arcunkat csak pár centi választja el, szinte érzem a leányzó leheltét. A puszira kicsit megremeg a testem és beindulnak a homronjaim és a férfi vágyaim. Rettentő szivesen maradnék, de csak akkor, hogyha kapok is cserébe valamit. Hogy mit? nos, az Jane-en múlik. És ha elég jó lesz az ajánlata, akkor megfontolom a dolgot.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-01, 10:38 pm

* A könyvet a kezébe veszi és egy spanyol mondatot morog, mire az kirajzolja mintáit és köré kezdi írni a szöveget.*
- Miro ne duzzogj.*szól rá a fiúra mosolyogva, nem szereti, ha egy srác sértődöttet játszik, szerinte ugyanis női jog a hiszti, nem pedig pasi. Elmosolyodik Miro kisfiússágán, majd a könyvet lecsapja és kérlelni kezdi a fiút. Miroslav arcán gyanús és rémisztően ismerős mosoly jelenik meg, amit Jane már nagyon is jól ismer és ugyan olyan pajkos mosolyra húzódik a szája, mint Mironak. Végülis csak egy győzz meg hangzik el a srác szájából, mire Jane felhúzza a szemöldökét és szemei csillogni kezdenek. Egy lány puszit nyom a fiú nyakára, mire érzi, hogy a másikat kirázza a hideg és el is neveti magát.*
- Az igen.*mondja és megcsókolja a fiút. Eleinte csak óvatos puszit nyom rá, majd lassan közelebb húzza a srácot és csókolni kezdi. Eleinte finom, apró csókokat váltanak, már ha Miro is belemegy, majd ez a csók egyre szenvedélyesebb lesz, miközben Jane nekidől a falnak és a srácot is magával húzza és közelebb is vonja magához, testük összesimul, a lányka pedig átkarolja az ismerős nyakat és amennyire csak lehet közel húzza magához a srácot.*
- Ez elég meggyőző?*kérdezi kifulladva, nagy szemekkel, majd újra csókolni kezdi a srácot, belemosolyogva a csókba.*
- Hé, ne siess ennyire. Van időnk.*mondja, hiszen valószínűleg Miro már belevetné magát a dolgokba.*

//Fagyizunk//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-10-02, 1:17 pm

[Árnymágia – 1. házi]

* Az összes háziját kibányássza a fiókjából, és szép lassan neki is áll ezeknek a megírásának, hiszen addig is gyakorolja őket. Az első árnymágia házival kezdi, reméli, hogy nem túl későn csinálja meg, de amíg nem kérték számon tőle, addig próbálkozik vele. Elolvassa, hogy mi is a feladat, és a kezébe veszi a tankönyvet, hogy utána olvasson vajon mit is kéne csinálnia, hogyha gyakorol. Mikor rögzíti a fejében, hogy nagyobb tűz kell hozzá, mint az, amit a pálcájával szokott csinálni, hogy lásson elindul. Természetesen a táskába belerakja a könyvet, és a pálcát is magához veszi. Csak biztonság kedvéért van nála a könyv, hogyha valamit elfelejtene. Azért a házi mellé oda írt egy varázsigét, hogy melyiket is célszerű használni, de amint fellapozott pár könyvet, kettő olyan igét talált, amit talán tud is használni. A révészhez felé gondolkodik, hogy most valóban ezt kezdje el gyakorolni, vagy inkább tegye félre, de meggyőzi magát, és céltudatosan már a túl parton egyenesen a barlang felé veszi az irányt. Vagyis venné, hogyha tudná merre van. Ez kicsit kínos… Körbe néz, és ha már barlangról van szó, talán kicsit eldugottabb helyen kell lenni, így elindul arra amerre a lába viszi, közben olvassa a házit, hogy mit kell csinálnia. Nem is figyel, de máris megérkezik a barlanghoz, mire a szíve hevesebben kezd el verni, és talán még a tenyere is megizzadt. *
- Én nem vagyok normális.
* Motyogja maga elé, mert ha most ez nem sikerül akkor itt hagyhatja a fogát, azt pedig nem szeretné. Megáll még a barlang előtt, és a táskájából előveszi a tankönyvet, majd fellapozza, és elkezdi olvasni az idetartozó részt. Közben a házit becsúsztatja a táskába. *
~ Tehát magam mellé lehet állítani. ~
* Még ezt megjegyzi, bár fogalma sincs, hogy hogyan, de azért megpróbálkozik ezzel is. Azért azt sajnálja, hogy nincs a könyvben leírva, hogy gondolatban kell maga mellé állítani, vagy szóban. Egy aprót emelkedik a válla, hogy nem fontos most ez a rész, és visszarakja a könyvet a táskájába. A barlangban, már indulna lefelé, mikor megbotlik, mert nem le, hanem meglepetésére felfelé vezet a lépcső. Elhasalva néz fel, és már most legszívesebben visszafordulna, de nem akar gyáva nyúl lenni, így feltápászkodik, és a táskáját a barlang elé kidobja, hogyha esetleg balul ütne ki a dolog, de valaki erre jár, akkor tudja, hogy itt van. A pálcáját a kezében tartja, és ha kell akkor támad. Azért a gondolatai a varázsigék körül forognak, hogy még véletlenül se hibázza el. Fent a barlangban kissé hűvösebb a levegő, de annyira dúl benne az adrenalin, hogy ezt meg sem érzi. Mikor már nem lát semmit, akkor egy kis fényt csinál. *
- Lumos.
* Mondja ki az igét, majd megvárja míg fény tőr elő a pálca végéből, és úgy megy tovább. Körbe néz, már amennyire lát valamit, eközben megy, és észre se veszi, hogy előtte már fal van, így nagyot koppanva kerül a hátsó felére. Egy halk „au” csúszik ki a száján, majd dörzsölgetve a fejét, áll fel, és azon kapja magát, hogy a becsapódás mellett nem sokkal van egy kis rés. Nyel egyet, majd hátra tekint, hogy még van ideje elfutnia, de mivel már idáig eljutott, így inkább bemerészkedik a „titkos helyre”. Pálcáját előre tartva nézi meg, hogy végül is mit kéne keresnie, amikor fura jelenségre lesz figyelmes. Elkezd remegni a keze, majd mikor megmozdul az egyik ködnek vélt „alak”, alig bír megszólalni. *
- Uhh… Basszus.
* Csak ez, ami kicsúszik az ajkai közül, majd lehunyja a szemét, és elkezd erősen koncentrálni, és a fejében pár szó fogalmazódik meg, hátha ezzel „megtudja” szelídíteni az árnyat. *
~ Állj mellém, a sötét oldalra. ~
* Fogalma sincs, hogy mennyire tudnak az árnyak a gondolatban olvasni, de nem úgy tűnnek, mint akik ezt figyelembe veszik, így elhúzza a száját, miközben hátralépdel. *
- Ha nem, hát nem.
* Ennyit nyög ki a száján, majd a pálcájára néz, el is felejtette, hogy mit is kéne csinálnia, de viszont az árny nem úgy néz ki, mint aki megvárná a reakció időt, így elugorva előle, a földön a pálcával az árnyra célozva kimondja a varázsigét. *
- Piroinito.
* Hangja határozott, bár az biztos, hogy kicsit megijedt, hogy akár itt „megölhetik”. Így inkább nem várja ki a végén, fogja és amint a tűz eltereli az árny figyelmét, feláll, és egy kicsit sántikálva indul el a… Na, de merre kell menni? Igaz a tűz sem tart sokáig, így hátranéz, de nem lát semmit, így gyorsabban elkezd kutatni a kijárat felé, mikor belebotlik még egy árnyba. *
- A fenébe.
* Hebegi, majd szemeit nem veszi le az árnyról, és újból megpróbál tüzet előidézni, ugyanazzal az igével, és amint ez is sikerül, halkan megszólal, miközben nézi, hogy szinte minden ég körülötte. *
- Na, iszkiri.
* Adja meg a parancsot magának, majd a kijárat felé fut, amit kiszúrt mielőtt beálltak volna elé. Kiugrik a nyíláson, ami lehet nem túl célszerű, de amint földet ér, nem tétovázik sokat, felkapja a táskáját, és már húzza is el a csíkot, olyan messzire amennyire csak tudja, vissza se nézve. Kifelé menet felkapja a táskáját, és meg sem áll a szobájáig. Ott maga mögött becsukva az ajtót áll elé, hogy senki se tudjon bemenni. Mikor lenyugodott, remegő kézzel kiveszi a házit, és olvasva az írásos részt, kicsit lenyugodva ül oda az asztalhoz, és írja meg azt is, hogy teljes legyen az egész. *

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-03, 1:06 am

*A mai beszélgetésem Mordreddel egész jól alakult, magam se hiszem el, de tényleg egész kellemes volt, viszont most ismét elért a magány és a kellemetlen érzések, így hát nem tudok mit tenni, sétára, friss levegőre van szükségem. Még mindig az a ruha van rajtam, ami délután is volt, tehát a sötétkék színű farmer, a fekete top, de most a fölé húztam egy világoskék pulcsit és egy fekete, derékig érő szövetkabátot is. Nyakamban egy kék színű sál található, hajam pedig most kissé hullámosan omlik végig a vállamon. Már egy ideje a szigeten mászkálok, nem igazán bukkanva olyan helyre, amely most megnyugvást jelentene a számomra, viszont ahogy a bokrok közé tekintek, egy sziklás helyet pillantok meg.*
~ Vajon mi lehet ott? ~ *a kíváncsiság hatalmába kerít, itt még soha nem jártam, így hát átvágok a szúrós levelek között és pillanatok múlva már meg is pillantom a felfelé vezető utat. Csak előveszem a pálcámat, egy kis fényt gyújtok a végére - természetesen mágia által - és már el is indulok felfelé, de csak lassan és óvatosan. Itt még hidegebb van, mint általában, mégse bánom, csupán csak tovább haladok, előre és végül egy nagyobb sziklára és a körülöttem elterülő ködös helyet nézem. Kissé talán félelmetes, de most mégse tud zavarni a dolog, csak békét akarok.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-03, 1:31 am

*Bent a barlang egyes részein sötét van, de ha a lány beljebb halad, egyre jobban érezheti, mintha apró, de egyre erősödő rezgések járnák át a testét. Nem fizikálisan, sokkal inkább mentálisan érezhető rezgések, olyasmi mint amikor az ember bőre bizseregni kezd, s ha tovább megy, át a ködön, mögötte egy nagyobb teremszerű kialakításra bukkanhat, ahol egy pentagramma közepén nem áll más mint a Magiszter. Na igen Nath is látta, hogy mostanában kint edzeget a férfi, hiszen szeretné magát karban tartani, ha esetleg olyan lenne a helyzet, s most is itt van, csupán a barlangban. Viszont most nem olyan ilyesztő, testét mintha valami fura kék, és vöröses aura járná át, ide oda cikázva, néha néha bele olvadva, néha kivágódva a testéből, úgy tűnik a férfi még nem vette észre a lányt, kérdés, hogy ez így marad e, vagy Hecate megszólítja a magisztert, esetleg ad magáról hangosabb életjelet is.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-03, 1:35 am

*Már egy ideje itt ücsörgöm, viszont kezd hideg lenni, de a barlang beljese egyre inkább foglalkoztat, így hát erőt veszek magamon és beljebb sétálok, bár még mindig nem érzem a legjobban magam, már kezdek beletörődni, hogy ez így is marad. Így érzem meg azt a furcsa rezgést a testemen, ahogy a bőröm bizseregni kezd és ez valahogy szokatlannak tűnik most a számomra. Amikor viszont kiszúrok egy férfit, furcsa, kékes-vöröses aurával, csak pislogok párat, nem tudom, hogy mit kéne mondanom.*
- Mr. Cornwlade... *bököm ki halkan, de mégis jól hallhatóan, hisz láthatóan meg vagyok lepve, hogy itt látom a férfit, de nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék neki, esetleg zavarjam meg? Ki vagyok én ahhoz, hogy egy magisztert megzavarjak bármibe is, így csak halkan, szinte észrevétlenül kezdek hátrafelé lépkedni, ez a barlang már foglalt, majd keresek egy másik helyet, ahol talán el tudok majd lenni még egy darabig, mielőtt visszatérnék az iskolába.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-03, 1:41 am

*Pedig, ha ismerné a magisztert tudná, hogy ha nem kibabrálni, vagy beszólni akar, ezekkel az emberekkel el lehet beszélgetni. Amikor a férfi meghallja a nevét, szinte azon nyomban egyenesedik ki, és a fura fények, mintha pillanatok alatt porladnának el körülötte, ahogy a pentagramma is, ami szinte elolvadva folyik el forró festékként a köveken. A férfi arca kissé verejtékes, de nem tűnik gonosznak, inkább csak komolynak, de még ez a komolyság mögött is fellelehető némi derű. Nemsokára egy kisebb lendülettel elindul a lány felé, majd szemügyre véve kezet nyújt felé.*
-Áh üdvözlöm Ms.......*nem igazán tudja a nevét, talán azért mert Cruorises a diák, és hát ő még nem tanította, és valószínűleg, csak jövőre fogja, na de ez nem számít attól még ismerkedni lehet.*
-Remélem nem zavartam meg semmit, csupán mostanában kedvemre való Seol szigete, itt kicsit több hely van mint az intézményünkben. Mi szél fújta erre?*kérdezi továbbra is nyugodt, komoly hangon, miközben kezei össze fonódnak a mellkasa előtt, s ő a falnak támaszkodva, borostyán pillantásával fürkészően figyelni kezdi a kis árnymágust.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-03, 1:54 am

*Lépegetek hátra, de ezek szerint túl hangos volt a megszólalásom, ugyanis a férfi máris rám tekint, én pedig hirtelen ledermedek és arcom fal fehérré változik. Csak állok, kissé tehetetlenül, hogy most mit kéne mondanom és végül látom a felém nyújtott kezet, mely felé lassan én is kinyújtom a sajátomat és így a picinyke kéz belekerül a másikéba, mely valószínűleg sokkalta nagyobb, mint az enyém.*
- Hecate Lunadea vagyok uram és... Ön ne haragudjon, hogy megzavartam. Nem állt szándékomban csak... csak azt hittem, hogy üres a hely. *sütöm le szemeim, miközben elhúzom a kezem az övéből és lassan magam hátam mögött kulcsolom össze, ahogy azt illik, úgy tekintek bele a borostyánsárga szemekbe.*
- Én csak... szóval egyedül szerettem volna lenni. Nem alakultak túl jól a napjaim, itt pedig most járok először, de ha tudom, hogy megzavarom, akkor nem jövök ide. *pironkodok még egy sort, majd próbálok magabiztosabbnak látszani, de ez nem ennyire egyszerű. Lucius fiatalabb volt, vele könnyebb szót érteni, legalábbis egyenlőre még így gondolom.*
- Szabad megkérdeznem, hogy mit csinált az előbb? *tekintetem most már kíváncsi, így nézek oda, ahol nemrég még a földben a pentagrammát láttam, majd tekintek vissza a magiszter szemeibe.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-03, 2:09 am

*Amikor a lány kinyújtja a kezét, a férfi csak egy nyugtató félmosollyal, finoman megfogja , és megrázza. BÁr a férfi arca kissé sápadt, a bőre meleg, tehát még amiatt sem kell aggódnia a lánynak, hogy a nekromanták feje esetlegesen egy vámpír , vagy egy élőhalott. A bemutatkozásra, viszont mintha felcsillannának a férfi szemei.*
-Ó... tehát maga Ms Lunadea, olvastam az aktáját, és ahogy néztem, az eddigi óráin igencsak dícséretesen dolgozott. Ms Valbraith büszke lehet a tanítványára.*mondja egy nyugodt félmosollyal, majd megrázza a fejét.*
-Nem mondhatni , hogy megzavart, csupán csak meditáltam, azaz a mentális erőimet próbáltam nem destruktív módon fejleszteni.*mondja egy nyugodt félmosollyal, majd a következőre csak tagadóan megrázza a fejét.*
-Nem zavart meg... viszont azt hiszem nem látja át mekkora élet van egy ilyen barlangban. Nem csupán egy üres hely. BÁr maga nem látja, de tele van élettel. Patkányok, kígyók , vagy más egyébb lények, amik bár nem emberek, de ugyanúgy a világ része, akárcsak maga vagy én. *fejezi be nyugodt hangon, majd tekintete kérdővé válik.*
-Nocsak.. és, nem szeretné elmondani mi a problémája? Ha akarja..*itt kicsit elmosolyodik, miközben folytatja.*
-Akár hivatali titoktartást is vállalhatok.*látja a lányon, hogy valami baja van, így aztán rákérdez. A kérdésre viszont csak abba az irányba néz, ahol az előbb állt.*
-Csupán csak gyakoroltam. A mágikus erőm irányítását fejlesztettem. A dolog lényege, hogy meddig vagyunk képesek növelni magunk körül az energiát, úgy hogy közben ne okozzunk véletlen pusztító hatásokat. Azért előnyös mert így még könnyebben kezelhetjük a saját erőnket, simulékonyabb lesz, és jobban fogjuk érezni mekkora erőnk van.*meséli tovább, tehát semmilyen hókuszpókusz puszta koncentráció.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-03, 2:31 am

*A kézfogásunk megtörténik és örömmel érzékelem, hogy a keze meleg és puha, tekintete pedig kedves és oly barátságos, így hamarosan most már az én arcomon is megjelenik egy hasonló mosoly, majd amikor meglátom a sárga szemekben a csillogást és meghallom szavait, lesütöm a szemem zavaromban.*
- Eddig még nem volt túl sok óra és Halotti mágián nem is voltam még bent... őszintén szólva, nagyon félek attól a tárgytól. A halottakat bolygatni nem szép dolog és bár kezdem érteni, hogy miért hasznos, még mindig él bennem a rendem tanítása. *talán ha olvasta az aktámat a férfi, akkor tudhat pár dolgot a múltamról is. Mindenesetre most már Demien mesélni kezd, én pedig érdeklődve hallgatom a szavait, de egy részen leragadok.*
- Destruktív? Az mit jelent? *remélem, hogy nem fog butának tartani, de tényleg nem hallottam még soha ezt a szót, így egyértelműen rá is kérdezek erre. Egyébként még mindig gondolkodok az előbbi szavain, a magiszterem tényleg büszke rám? Áh, biztosan csak próbál kedves lenni. *
- Én az üreset most emberekre értettem. *jegyzem meg végül a kis monológ után, majd amikor hallom az érdeklődését, csak megrázom kissé a fejemet.*
- Nem akarom az én gondjaimmal zavarni. Van, akinek sokkal rosszabbak vannak, én megbírkózok vele, bár nem akarom, hogy meghaljon a legjobb barátom. *csak kiböktem a legnagyobb zavarom, hiszen azért nem lehetek Sairussal, mert beteg, de itt hirtelen elhallgatok, nem akarok erről beszélni.*
- Szóval köszönöm, de... én még csak nem is ismerem Önt. *talán érti, hogy miért nem bízok még meg benne, nekem nem ilyen egyszerű beszélnem a dolgaimról, legalábbis egy tanárral szemben nem. Így inkább csak témát váltva kezdek tovább érdeklődni, majd bólogatok is párat arról, hogy mit csinált.*
- Akkor tényleg jó, hogy nem az iskolában teszi mindezt. Lehet, hogy többen földrengésre ébrednének. *mosolyodom el ismét egy picit, miközben nekidőlök egy nagyobb sziklának és onnan nézem tovább a másikat.*
- Egyébként mi alapján vesznek fel ebbe az intézménybe diákokat? *érdeklődök még egy kicsit, hiszen lehet, hogy én nem vagyok ide való, hiszen Mordred is megmondta, nem vagyok rossz, gonosz, kegyetlen... ki tudja, hogy tényleg itt van-e a helyem, hiszen még egy tanórától is félek.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-03, 2:54 am

*Bizony próbál jó benyomást kelteni, hiszen ő se azt akarja, hogy a diákok rettegjenek tőle, és azért tiszteljék, ahogy valószínűleg egyik magiszter sem. Tesz is egy kis megjegyzést, majd a szem lesütésre halkan felnevet.*
-Látom szerény is, amit tud arra legyen büszke, és igen tudom, az aktájából pár dolog kiderült, igen megértem a halott tiszteletét. Valószínűleg ezért is feszélyezi, ennyire ez a tantárgy... De próbálja más szemszögből nézni ezt a tudást... *egy pillanatra egy félmosollal elfordul, s legugolva gyökerestül kitép valami fura gazt , majd a földel együtt felemeli a fél kezébe, hogy a lány is láthassa, közben szabad kezét fölé emeli.*
-A Halotti mágiáról sokan azt hiszik, hogy csupán csak a halálból űzünk csúfot. Aki azonban igazán megérti a miérteket, rájöhet, hogy nem is annyira sötét ez a mágia ág. Bár veszélyes, és vannak benne sötét, nagyon sötét dolgok..*miközben beszél, a növény mintha rohadni kezdene a kezében, majd nemsokára elfekszik a tenyerén.*
-De... ha az érem másik oldalát nézzük... ha hatalmunk van a halál felett...*mosolyodik el, és a lány szeme látta a növény bizony teljesen feléled, mintha még zöldebb is lenne mint volt. A férfi csak leteszi, majd megtörölve a kezét fejezi be a lány felé fordulva a választ.*
-Akkor a halálból életet hozhatunk... véleményem szerint ez igencsak magasztos cél lehet, ha megértjük a természet működését. Remélem maga is megbarátkozik majd vele..*mondja egy félmosollyal a lányra nézve, persze a növény csak bemutató értékű volt, elvégre Demien nem druida...*
- Destruktív, azaz pusztító. TEhát a mágiánk határainak növelés, úgy hogy nem engedünk véletlen pusztítást.*mondja érthetőre lefordítva,majd a következőre mosolyogva bólint. Viszont az ezutáni dologra, csak egy lágy mosolyt ejt*
-Tehát a barátja veszélyben van...... Ismerem?*nem akar tolakodni, de érdekli a dolog, bár ha Hecate nem akar róla beszélni, akkor nem kell neki, a következőre viszont már derűsebben nevet fel.*
-Azért Ms Lunadea vigyázok, hogy még Seolon se legyen túlságosan feltűnő a tevékenységem. A környékbeli muglik még rossz néven vehetik*mosolyodik el, majd ekkor egy érdekes kérdés fogadja. Nem válaszol azonnal, először scak leül a sziklára, majd borostyán pillantását a lányra irányítja.*
-Tudja.. véleményem szerint, nem mi döntjük el, hogy ki járjon ide.Mindenkinek meg adjuk a lehetőséget, aki úgy gondolja itt próbálná ki magát. Csupán csak próbáljuk azzal segíteni, hogy a hozzá legközelebbi, úton egyengetjük. *adja meg röviden , nyugodt hangon a magyarázatot.*
-Miért kíváncsi rá?*kérdez vissza, persze nem kell válaszolnia, csupán csak egy egyszerű kérdés volt.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2011-02-04, 1:43 am

//olvad//

- Én nem érzem úgy, hogy mindent tudnék, csak próbálkozok és néha szerencsém van. De természetesen igyekszem, hiszen nem akarom én se, hogy kinézzenek. *pillantok a magiszter szemeibe, miután dícsérni kezd és hamarosan a halotti mágiáról kezdünk el beszélgetni, így hát inkább csak sóhajtok egy picit arra, hogy más szemszögből kellene néznem a dolgokat. Figyelmemet viszont nem kerüli el az, amit csinál, tehát a növény kitépése a földből, majd tekintetem rögtön oda siklik és kíváncsian várom, hogy mit szeretne csinálni. A növény eleinte csak elrothad, így halkan sóhajtok egy aprót, de amikor ismét zölddé válik, életre kel, kissé kikerekednek a szemeim.*
- Azt akarja mondani, hogy képes visszahozni akár egy embert is a halálból úgy, hogy ugyanolyan lesz, mint amilyen volt a halotti mágia segítségével? *kérdem kissé bele is élve magam a dologba, hiszen hogyha ez lehetséges, akkor Mr. Cornwlade egy valódi isten. *
- Egyébként én is nagyon remélem, hogy nem lesznek gondok. Nem szeretnék elbukni. *mosolyodom el végül egy picit, majd ahogy tovább beszél, rá is kérdezek egy szóra, mely számomra még eddig ismeretlen volt, majd a magyarázatot hallva piciket bólogatok. Viszont van pár dolog, ami aggaszt és bár kedves a férfi és fel is ajánlja, hogy meghallgat, még sem érzem úgy, hogy túl sok köze lenne az én dolgaimhoz, viszont csak kibukik a számon Sairus sorsa. *
- Az Ön diákja, Sairus Macrain... Elvileg beteg és csak pár éve van vissza és én nagyon féltem. *jegyzem meg szomorúan, majd inkább igyekszem témát váltani, így kérdezek rá arra, hogy mi alapján kerülhet be ide valaki és a választ hallva kissé meg is lep a dolog.*
- A hozzá legközelebbi úton... *mondom utána, majd a szemeibe tekintek.* - Kíváncsi leszek, hogy hozzám mi áll legközelebb. Remélem hamarosan kiderül. *próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, majd a visszakérdezést hallva csak kissé tanácstalanná válik szép tekintetem.*
- Nem is tudom, néha megfordul a fejemben, hogy én nem vagyok ide való, egy ilyen fekete mágus fészekbe. Sokak szerint túl jó vagyok. *ismerem be aggályaimat, miközben felpattanok egy sziklatömbre, de onnan figyelem még mindig a férfit.*