Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Január 2019
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167307 hozzászólás olvasható. in 1080 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Az elveszett barlang

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
SzerzőÜzenet
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Ápr. 19 2012, 17:15

*A lány talán azt hiszi, nem fejtette meg a verset... nos, ez így van, bár talán nem jár messze az igazságtól, és még egy picit kéne rajta gondolkodnia. Jörg-nek azonban be nem áll a szája, és láthatóan leszólja a lányt.*
- Nyilván azt hitted, de nem működött. Megvágtál! És ha elvérzem? *mondja ezt annak ellenére a férfi, hogy a vágás nem túl nagy.* - Nincs valami húkuszpókuszod erre? Nem tudnád begyógyítani nekem? *nyafog egy sort, majd tovább locsog. Ám mikor Mordana csendre inti, csak bólint egyet, és követi a lányt. Talán rájött, hogy nem kéne hangoskodni, főleg, hogy egyre inkább haladnak most már befelé a szörnyes járatba, ahol egy szinte filmbe illő meneküléssel egybekötött halál vár rájuk.*
- Na nem mondod! És én mit csináljak, verjem agyon a noteszemmel? Szúrjam át a torkán a ceruzámat? Francba, nincs valami fegyvered? Mordana! Ez a dög, engem nézett ki! *kinyit a csipája a férfinak, aki a kezdeti félelme ellenére most mintha egyre inkább nyerné vissza a bátorságát... talán az adrenalin miatt van, vagy tán mert saját készülő könyvét éli át... ki tudja. Ám Mordana nem tétlenkedik, és rögtön kezdi is a fiolával, ami szépen repülve folyik rá ellenfele testére, hangos durranással, amire Jörg csak még inkább a lány hátának szorul. A méreg elkezdi marni a szörnyet, ám az csak kitartóan nyújtja a fejét, így a megnövekedett felülettel csökken a rombolás mértéke is, hiszen nagyobb felületet kéne marnia... így bár lényegesen lesebezve, de kitartóan rohan a lány felé, mígnem annak varázslata miatt a varjak állják útját. Okos húzás volt, tökéletesen lefoglalják a lényt, aki megütközve a tömegen azt sem tudja hova kapja a fejét, és bizony ellenfelei annyian vannak, hogy szépen lassan végeznek vele, hiába ritkítja harapásokkal ő is a sorukat. Ekkor fordul a lány figyelme másik ellenfele felé, aki viszont nem őt nézte ki, hanem Jörgre morog, de mikor a hullám megindul feléje, az egyszerűen összegömbölyödik, és a többit nem látni az őt betemető földtől. De nincs vége... egyszerűen kiássa magát, nagy termetének és izmainak köszönhetően viszonylag gyorsan, és mintha érezné a veszélyt, a morgással egyetemben bőre elkezd megszilárdulni... mint valami sziklafal, úgy néz ki hamarosan az egész állat, aki bár nem mozdul... mintha egyszerű sziklává változna - ám ez nincs így, mert látszik hogy lélegzik és morgása szüntelen, azonban furcsa pózba... dermed -, nem szenved sérülést a kiemelkedő nyárstól, hiszen bőre hihetetlen kemény. Mordana ekkor dönt úgy, hogy le kéne lépni, de biztos okos döntés magunk mögött hagyni egy üldözőt, és még beljebb merészkedni, ahol ki tudja mi vár rájuk? A lény mint aki olvad, úgy tűnik el róla a kőkemény réteg, és iszonyatos sebességgel ugrik meg.*
- Nem, állítsd meg! *szólal meg rohanás közben Jörg, és nem juthatnak messze néhány méretnél, mikor megrántja a lányt.* - Simán lefut minket, csinálj valamit! Ha megszilárdul nem tud mozdulni! *üvölti a férfi, akinek most a tekintete a halott emberre siklik.*
- Szektatag! Talán ő az informátor! Át kell kutatni! Talán van nála valami használható... *tör ki hisztiben, mint egy durcás kisgyerek, aki ragaszkodik ahhoz, hogy csak az legyen, amit ő akar...*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Ápr. 19 2012, 17:28

- Meg vagyok én áldva veled. *fene érti ezt a pasast, hogy mit nyávog itt nekem össze-vissza, így hát csak fejemet csóválom, majd végül elkapom a kezét, másik kezem fölé teszem és a magnetizáció segítségével be is gyógyítom a sebét.*
- Tessék, csak hogy el ne vérezz itt nekem! *sóhajtok fel picit, de aztán már itt sem vagyunk, ideje átnézni a másik alagútba. Számítottam ellenfélre, de nem pont ilyenre, így hát azért a harc megkezdődik és próbálom teljesen kizárni Jörgöt, így végül véres tőröm is a kezébe nyomom.*
- Tessék, itt van ez, védd meg magad! *és már el is kezdek a másikkal foglalkozni, kit szépen el is tudok pusztítani, majd ez után már a furcsa szörnyetegekkel viaskodom. Hiába használok földmágiát, mintha egyik sem hatna ellene, így inkább futásnak eredünk, de mivel az egyik lény még él, nem szüntetem meg a varjakat, így azokat szépen már rá is szabadítom.*
~ Vakítsátok meg, majd kezdjétek el tépni! ~ *a varjak így is tesznek, de aztán már meg is fordulok. Vére csak van ennek a lénynek is, ahogy mindegyik másnak is, így miközben a varjakkal harcol és felénk is közeledik út közben, Jörgöt picit arrébb lökve irányítom pálcám a lény felé, majd körkörös mozdulatokba kezdek.*
- Multus sanguis! *és szépen ezt így is folytatom, hogy kivéreztessem. Ha minden igaz, egy-két perc alatt el fog vérezni, mivel minden testnyílásán át fog folyni a vére, ha pedig ez sem használna, majd kitalálok még valamit, de ez és a varjak együtt szerintem most már elég szerencsés kombó lesz, de ma már semmiben sem vagyok biztos inkább.*
- Kutasd át addig, de szerintem el kéne vinnünk majd a másik járatba, hátha vele bejuthatunk, talán az ő vérével! *fél szemem azért Jörgön van és mivel a szektatag mellett ácsorgunk, miközben én harcolok a lénnyel, talán a férfi is szót fog fogadni és hasznomra lesz.*


//Kivéreztetés: A varázslat folytán az áldozatunkból vér kezd el folyni, méghozzá minden testnyílásán keresztül, egészen addig, amíg mi rajta tartjuk a pálcánkat és végezzük ezt az egyszerű kis mozdulatot, de persze a koncentráció se maradhat el. Egyértlemű tehát, hogyha a pálcát nem vesszük el, akkor szépen lassan elvérzik az áldozatunk, ami igen csak fájdalmas és kellemetlen dolog, de összesen 1 perc elég arra, hogy egy ember elvérezzen! Tehát ezt a varázslatot akkor alkalmazzák, amikor szükségét érzik rá!
Ha a pálcát egy idő után elvesszük az áldozatunkról, akkor értelemszerűen nem biztos, hogy belehal, mivel a vérzés abbamarad, de ha elég mennyiségű vért veszített, és ott hagyjuk, akkor meglehet, hogy hamar eléri a vég, esetleg elájul. Tehát veszélyes ez a varázslat és igen csak kínzó!
Abban az esetben, hogyha az ellenfelünk nem emberi vagy állati lény, hanem esetleg egy démon vagy egy más jellegű lény, amely számára az élethez a vére is szükségeltetik, tovább fog tartani ez a varázslat, de lehetséges a legyengítésük és a megölésük! Egy nagyobb szörnyhöz több ember együttes ereje és varázslata szükségeltetik, tehát össze kell fogni és valószínűleg tovább tart, mint egy perc, de ha egy kisebb szörnnyel akadunk, ahhoz akár elég egy ember varázslata is, de meglehet, hogy ebben az esetben is tovább tart majd a varázslat a halálig, mint egy perc.
Természetesen a kisebb démonokat vagyunk csak képesek így legyőzni, már ha hagyják magukat vagy gyorsabbak vagyunk náluk, ugyanis az erős démonok ellen ez nem kifizetődő varázslat! Elsősorban állatokon és embereken alkalmazandó!
//
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Ápr. 19 2012, 17:50

*A férfi nyafogásának köszönhetően Mordana inkább begyógyítja a sebét, talán, hogy ne kelljen hallgatnia ezt, és okosan dönt, mert a vér szagát bizonyos lények megérezhetik. Ígyis, a kifolyt vér nem kívánt figyelmet eredményez számukra, mely már a másik alagútban talál rájuk. A lány először sikeresen vesz fel a küzdelmet, miután kése Jörg kezébe kerül, ugyanis jól operál a káoszvarjak és méreg kombinációjával, de következőleg már nem ilyen sikeres. Hiába próbálkozik bármivel, második ellenfele egyszerűen szó szerint bekeményít, mikor rátámad, s bár így nem tud mozdulni, mégis veszélyes ellenfél, akit nem lenne jó maguk mögött hagyni. Így hát Mordana újra próbálkozik, ezúttal a varjakkal, melyek igen csak hasznosnak bizonyulnak, mert bár a szörny egyszerűen újra kővé dermed, így óvva magát az állatoktól, már elterelték a figyelmét, mozdulni nem tud, hiszen így védekezik, de a réteg csak a teste felületén képződik... így a vére szépen folyik... kifelé a megrepedező kőkemény bőrén, s néhány percen belül így sakkba szorítva egyszerűen elvérzik. Ez alatt Jörg persze szorgosan tapogatja át a hullát, némi undorral a képén, lévén hogy a testnek nincs feje, de Mordana felszólalására megcsillan a szeme.*
- Jé... tényleg. De kétlem, hogy el tudnám húzni... *és nem hazudik, amint az már a kocsmában is látható volt, gyenge fizikumú férfi, ha Mordana szállítani akarja a testet, módot kell rá találnia. Ekkor Jörg feláll, és megcsóválja a fejét.*
- Nem tudom, hogy néz ki az informátorom, és fejetlenül még inkább képtelenség lenne ráismerni, de nem találtam nála arra utaló nyomokat, hogy ő lenne az. Talán csak etette a bestiákat, és valami rosszul sült el... nem tudom. *pillant le a testre, majd újra a lány szemébe, futólag megvizsgálva az elhullott ellenfelüket is.*
- Te aztán tudsz! De a lényeg... ez a járat ugyan oda vezet, és ha jó a térkép, valahol a közepén lyukadunk ki a rejtekhelynek. A másik járat biztonságosabb viszont egy darabon, és végigvezet a laboron is. Szóval ez rövidebb de veszélyesebb, az hosszabb, de biztonságosabb. Merre menjünk? *pillant most tétován a lányra, hogy ő döntsön, elvégre ő végzi a nehezebb feladatot, legnagyobb jóindulattal is csak zavaró tényezőnek lehet nevezni a férfit. A döntést talán siettetheti a járat mélyebb részeiről jövő furcsa hang, mely nem hangzik olyan távolról...*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Ápr. 19 2012, 18:03

*A két lény halála most már oly közeli, érzem is egész testemben. De ahogy a kivéreztetéssel sikerül végeznem, kezeimet ökölbe szorítom, így mint valamiféle füst, a varjak is eltűnnek, én pedig fellélegezhetem. Testem picit remeg, mivel nem kevés energiámba került ez a küzdelem, de csak megigazítom fehér tincseimet, próbálva tartani magam és ahogy hallom Jörgöt, ő is egyetért velem.*
- Levicorpus! *mondom is ki a testlebegtető bűbájt, így nemsokára már fel is emelkedik a test, hogy aztán visszatérhessünk a másik alagútba, mivel sejtem ám én is, hogy itt nem csak ez a két szörny volt, szerintem akad még itt bőven.*
- Nem számít, menjünk a másik úton, mert érdekelne az a labor, hogy mégis milyen. Hátha akad ott pár érdekes könyv is a számomra. *és már meg is indulok, remélhetőleg nem teljesen egyedül, hanem ezzel a fickóval együtt, a fej nélküli pedig előttünk lebeg. A megjelölt járatba is betérünk, majd szépen a kezek fölé emelem a testet, hogy a nyakból lecsorduló vér most rá kerülhessen. Nem valami gusztusos, de talán be tud minket engedni az ajtón, mert ha ez megtörténik, egyszerűen leeresztem a földre a hullát és már át is lépek az ajtón.*
~ Csak tudnám, hogy mit is keresek itt igazából, hogy miért is kell nekem mindig ilyesmikbe keverednem... Lehet, hogy csak egyszerű kísérleteket végeznek, bár ez a két lény nem azt mutatta. ~ *ezek a gondolatok járnak most a fejemben, miközben lassítok, így figyelve meg mindent. Az a baj, hogy az árnyak közé most nem olvadhatok, mivel nem vagyok egyedül, Jörg pedig lebuktatna, így hát muszáj ezt a kockázatot vállalnom, hogy ismét kiszúrnak majd.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Ápr. 19 2012, 18:30

*Mordana nem kis energiaveszteség árán, de szépen el is intézi a két szörnyet, megmentve így mindkettőjüket, és lecsillapítva a kedélyeket, hogy megállhassanak egy pillanatra szusszanni, míg Jörg a testet kutatja át. A lány gyorsan dönt, nem tétovázik, és a testlebegtető bűbájjal már a magasba is emeli a testet, hogy azt is magukkal vigyék, míg a visszafelé haladnak, egészen a furcsa alakzatig, melyre amint rácsöppen az első csöpp vér, a két kéz mintha szétfeszítené a sziklát, hogy beléphessenek rajta. Ha ez megtörténik, és beértek mindketten, az ajtó rájuk zárul, és egy furcsa helyiségbe érnek. Nem mondhatni teljesen otthonosnak, a legtöbb dolog a sziklából van kivájva, de akad itt egy-két szék és asztal, a termet pedig a fáklyák világítják be, hogy lesüssenek a hatalmas ketrecekre melyben vagy halott emberek, vagy eldeformálódott lények. Az egyik ketrecben viszont egy ismerős ruhával rendelkező alak fekszik, hiszen ő is szektatag.*
- Ott! *mutat rá Jörg, és közelebb is lép, megpróbálva felfeszíteni az ajtót, ami természetesen nem megy neki.* - Segítenél? Biztos nem ok nélkül zárták ide! *szólal meg, és ha Mordana kinyitja neki az ajtót valahogy, beljebb is lép, hogy a testet átvizsgálva egy kis üzenetet bányásszon elő az egyik rejtett szakadásból.*
- Ő az. Csak ennyit ír: Ha ezt olvasod, rég rossz. A mestert el kell pusztítani. Használd a mérget. Öhm... talán meg kéne fogadnunk a tanácsát. *szólal fel, és már lép is vissza, hogy a lányra nézzen kérdőn. Az ajtó bezárult, tehát kiút nincs, azt keresni kell.*
- A mester... nos, talán eddig nem említettem, de abból amit kivettem, elég rémisztő alak. Nem érdemes vele kezdeni, de mást egyenlőre nem igazán tudunk tenni. Az informátorom megsúgta a titkát: bizonyos alkímiai szereket iszik, hogy megnövelje erejét, és élethosszát. Ezekbe kellene belekeverni valamit, amivel megölhetjük, vagy tudom is én... ideiglenesen eltehetjük láb alól. Szemtől szemben kezdeni elég necces... de a térkép jelöli a szobáját... ott tartja nyilván a szereket. *hallható most a cseppet sem jól hangzó jövő. Nyilván nem várhatnak itt ameddig csak tudnak, mert rájuk találnak, és talán találni kéne valakit, aki elárulja, merre a kiút... A terem másik felében egyébként egy komplett kis bájitalkeverő részleg van, mindenféle kémcsövekkel, fiolákkal, üstökkel, szerszámokkal amik kellhetnek a mérgek keveréséhez, na és persze tömérdek alapanyaggal amit csak meg lehet találni a polcokon.*
- Egyébként nem vagyok nagy zseni, de nem szokott lenni a főembereknek egy saját privát kijáratuk? Talán a szobán keresztül vezet. Had nézzem a térképet... *szólal meg újra előbányászva azt, hogy belemerülhessen nagy hümmögések közepette.* - Aham... itt is van. Egy jelölés. Remélem azt jelzi, hogy titkos kijárat... ha akarunk menni, akkor... akkor... arra kell. *mutat is a jobboldali vasajtó felé Jörg, és összehajtja a térképet, hogy várakozón állhasson meg a lány mellett.*


//Fagy.//
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Pént. Ápr. 27 2012, 00:03

[Árnymágia 3. házi feladat]

*Nem vagyok benne biztos, hogy milyen elmeállapotra utal, ha az embernek fél tizenegykor jut eszébe vak sötétben szaladgálni. Inkább nem is firtatom. Hozzám tartozik, így vagyok jó, az őrültségeimmel együtt. Tehát egy hirtelen mozdulattal le is lendítem lábamat az ágyról, majd ugyan ezzel a sebességgel felülök, és egy villámgyors körbetekintés után, hogy vajon ki alszik, és mennyire érdemes elmenni, már fel is állok ültemből. Némán kapom le magamról a ruháimat türelmetlenül és hajítom az ágyra, hogy egy rövidnadrágot és ujjatlan trikót vegyek, majd ha ezzel megvagyok akkor a futócipőmet, természetesen a poén kedvéért mindezt fekete színben, csak hogy beleolvadjak a környezetbe. Kiegészítő nincs rajtam, de az övemet azért felveszem, viszont csak azért, hogy ráakaszthassam a pálcámat, mert a nélkül botorság lenne kimenni. Ennyi lenne, egy utolsó ellenőrző terepszemle pillantás után már nagy léptekkel, de csendesen fel is nyitom az ajtót, hogy halkan becsukva magam mögött leszaladjak a csigalépcsőn, ki a klubbhelyiségből, egészen az auláig, ahol is a főbejáratot elhagyva a révész a cél - aki persze morog egy cseppet a késői fuvar miatt -, majd amint átértünk a túlpartra egyszerűen futni kezdek. Nincs kedvem a városban, nem szeretném ha belém kötnének, és a többi terület is veszélyes, főleg a vámpírok miatt, én mégis inkább a szigeten rohangászom inkább. Alig látok a sötétben, nem is nagyon nézem a tájat, csak hajszolom magam, mígnem éles sikítás üti meg a fülem, s én azonnal megtorpanok, lévén hogy kegyetlen fiatal a hang. Gondolkodás nélkül elindulok arra, amerről hallottam, ügyelve hogy csendesen, de tempósan haladjam, és lehetőleg ne keltsek feltűnést, és nem túl nehéz meglátni a közelben lévő barlangbejáratot. Pálcám most kirántom övemből egy mozdulattal, majd már osonok is be, most lassabban, mégis oly kínzó ez most, hogy nem rohanhatok a figyelemfelkeltés végett, csak úgy mint varázslatot sem mondok el. A szemem már eléggé hozzászokott a sötéthez, és nem kell túl sokáig haladnom, hogy ráleljek a forrásra. Borzalmas látvány tárul a szemem elé, mintha apám egyik kínzó celláját látnám, ugyanis egy fiatal lány van kikötve, s őt egy vénséges pasas kínozza... nem is akárhogy. Öt árnycsáp is erőszakoskodik a lánnyal rángatva végtagjait, és nyakát szorongatva, meg-meg ragadva egyik-másik ujját, hátrafeszítve azokat.*
- Tetszik kislány? Mert én nagyon élvezem! *röhögi kikelve magából a vénség, nekem pedig a gyomrom is felfordul, ettől az undorító jelenettől. Lehet, hogy láttam már ezt-azt, de ez akkor is túlmegy most a határon, és azt hiszem van bennem egy kis feszültség, amit le kéne máson is vezetni... Ezt nem bírom tovább nézni, így pálcám már emelem is a magasba, miután átveszem másik kezembe.*
- Umbra vincula! *suttogom most tőlem telhetőleg a leghalkabban, ügyelve rá, hogy a második u-t nyomjam meg, és szerintem a férfi sem fogja meghallani, talán annyira belemelegedett a dologba. Az energiát a pálcát nem tartó kezembe juttatom, így létre is jön három árnycsáp, amik megindulnak feléje. Annak ellenére, hogy vén, gyorsan kapja felém a fejét, és leereszti kezét, majd kinyújtva azt egy nagy kört rajzolva maga elé.*
- Scutum! *harsogja cseppet sem visszafogva magát, így a csápjaim semmit sem érnek, le is eresztem a kezemet, s ő ezzel egy időben lendíti meg újra a pálcáját. Nagy hibám, hogy rácsodálkozom az ellenfél lépéseire, így ez időt, és értelmes gondolatokat vesz el, s most is ezt járom meg.*
- Stupor! *szólal meg tehát, és még szerencse, hogy nekem erre már automatikusan jön a válasz, mint az eldöntendő kérdésre az igen, vagy nem felelet, tehát védeni is tudom ám a varázslatot.*
- Protego! *kiáltok hát fel, még éppen időben, de nem követem el ugyan azt a hibát, mint előbb, s rögtön ki akarom zökkenteni figyelméből.* - Obstructo! *folytatom tehát rátámadva, s nem is érdekleve, hogy immáron ő is egy elegáns mozdulattal védi ezt, azonnal kört rajzolok a levegőbe.*
- Protego! *hagyja azért el egy ige a száját, de nem ez a lényeg, már egy pillanatnyi előnyöm van, míg a feje felé bököm a pálcámmal a megrajzolt körön át, csak, hogy biztosra menjünk, és gyorsan lezárjam, mert nem szeretem a hosszúra nyúlt oda-vissza játékokat.*
- Fatum orbium! *harsogom erősen koncentrálva, és remélve, hogy sikerülni fog, s nagy sebességgel már meg is indul az árnygömböm a férfi felé, akinek már csak csodálkozó pillantását kapom el, miközben a gömb becsapódik így ítélve őt halálra. Figyelmem most a lány felé fordul, azonnal oda is rohanok hozzá, és szemlátomást nincs magánál, elájult, így eloldozom őt nagy nehezen, és óvatosan lefektetem a földre.*
- Hippokrax! *hangzik a varázsige, hogy legalább valamennyi sebét begyógyítsam, ha nem is az összeset, hiszen elég komoly sérülései vannak, de a kisebbektől így megszabadíthatom. Ha már futás, akkor bizonyára súlyzózás is, hiszen nem tűnik túl nehéznek, pálcával a kezembe karjaimba veszem, és kicipelem a barlangból most már óvatosan és lassan lépkedve. Az idő gyorsan telik, de én lassú vagyok, tehát türelmetlenül és paranoiásan figyelem utam közben a tájat, hogy követnek-e, egészen addig, míg el nem jutok egy biztonságos helyre, ahol ellátják. Nem maradok, nekem ennyi elég volt, így utam rögtön visszavezet a toronyba, és azt hiszem sose fogok többet este kijönni futni...*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Hétf. Május 07 2012, 17:01

//Olvad - Mese befejezése//


*Tényleg fáradtnak érzem magam. Ez a harc teljesen kimerített, de szerencsére a testlebegtetés még könnyedén megy, így jutunk vissza oda, ahol nemrég még egy kis feladvány várt ránk, majd amikor az ajtó is kinyílik, már meg is ragadom a lehetőséget, hogy átmenjek rajta, de ahogy Jörg is megteszi ezt, majd becsukódik mögöttünk a járat, megcsóválom a fejemet is.*
- Vagy kirobbantom visszafelé vagy keresünk majd egy másik utat. *nézek is a fickóra, de aztán már a helység átvizsgálásával foglalatoskodom, így nézem hát meg a ketreceket, hogy mik vagy kik rejtőznek bennük és ahogy végül az egyikben egy alakot látok, már oda is sietek a másik felé. Nincs sok kedvem segíteni neki, de mégis, megteszem, tehát pálcám a zárra is emelem.*
- Alohomora! *mire az kattan, így ki is nyílik, én pedig türelmetlenül kezdek el dobolni a lábammal, várva, hogy vajon mi is történik, de ahogy hallom, hogy ez a pasas volt az informátor, már a számat is elhúzom kissé.*
- Ez csodálatos! -morgom csak úgy, magam elé, de ekkor hallom, hogy egyfajta mérget kellene kevernem neki, amelyet bármilyen fáradtan meg tudnék csinálni, tehát elmosolyodom, majd bólintok is.*
- Bízd csak rám! Pár percet kérek. *nézek is komolyan a szemeibe, majd végül a bájitalos részleghez lépek és már látok is egy monoklis kobrát az egyik ketrecben. Könnyedén kapom el a nyakát, majd fejtem is le a mérgét, majd jöhet a méregölőfű és a kárpáti sisakvirág is.*
- Bor... Bor kéne! Invito bor! *szerencsére az egyik üveg megmozdul és már felém is repül, azt pedig könnyen elkapva teszem le az asztalra és most, hogy minden megvan, el is készítem a sápadt álom nevű bájitalt. Mivel nem tudom a pontos tömeget, ezért halálos dózis lesz, így miután kész a kissé áttetsző, élénkzöld és enyhén kocsonyás állagú folyadék, egy üvegcsébe töltöm, majd Jörg felé emelem.*
- Hova tegyem? *teszem fel a nagy kérdést, majd végül oda is lépek a másik mellé, hogy én magam is a térképet tanulmányozhassam és hogy a méreg hova kerül, az már Jörgön múlik.*
- Akkor ő halott lesz, vele nem kell tovább foglalkoznunk. Bár még mindig nem tudom, hogy miért segítek. Na nyomás a szobájába! *és remélhetőleg már meg is indulhatunk az említett szoba felé, de az tuti, hogy ott körbe fogok nézni pár értékes könyv miatt, legyen már valami hasznom ebből a kis kirándulásból.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Hétf. Május 07 2012, 17:20

*Szerencsésen bejutnak a búvóhelyre, melyben a szekta tagjai bujkálnak, ám az ajtó egy záródással teszi egyértelművé, hogy ez egyirányú utca, ide csak bejárat van, kifelé nem lehet menni. A lány szavaira Jörg szemei kíváncsian felcsillannak.*
- Nohát... akkor eddig miért nem robbantottuk be? *kérdezősködik egy picit talán pimaszul is, de ekkor veszi észre, hogy az egyik ketrecben egy hulla fekszik, és egy rögtönzött ajtónyitás után már közli is a rossz hírt.*
- Remélem tudod mit csinálsz. *bólint a férfi, mikor Mordana már el is siet, hogy elkészítse a mérget, s mindeközben Jörg egyszerűen csak figyeli, hogy a lány mit csinál, de néha-néha azért a közeli ajtóra is sandít, csak úgy ellenőrzés képpen, nehogy valaki meglepje őket. Odasétál a lány mellé, és annak válla mellől kémleli a receptet, melyet rögtönözve el is kezd írni, legalább amiről tudja micsoda, de inkább a folyamatot, a zsebéből elővett toll segítségével a jegyzetfüzetére, mely még mindig nála van. Nem zavartatja magát, bár lehet, hogy Mordana az ilyesminek nem örül... Végül persze kész is az ital, amit a lány szavai jeleznek.*
- Valószínűleg a privát helyiségében tartja az italt, hiszen nem lenne szerencsés, ha más találná meg. Ott kell keresnünk, ami a térkép szerint... erre van. *bök is rá a papírra, majd megindul szinte osonva az ajtó felé.* - Szerintem maradjunk halkan, ki tudja hányan vannak... *azzal már keze a kilincsre is téved, hogy halkan lenyomva azt résnyire tárja az ajtót, s ez után kilessen rajta, hogy meggyőződjön a hely üressége felől. Át is lép, és fél szemét a térképen tartva, most ő mutatja az irányt, Mordana pedig valószínűleg követi. Balra... jobbra... középen... jobbra... így halad útjuk a kősziklák között fáklyákkal megvilágított folyosókon, ám a rejtekhely ezidáig üresnek tűnik.*
- Itt vagyunk! *suttogja hirtelen a férfi, és a közeli díszes vasajtóra mutat. Ekkor verik fel a csendet léptek zajai, és Jörg egy pillanat alatt berántja a lányt az egyik mélyedésbe, hogy falhoz lapulhassanak. Egy férfi lép ki az ajtón, kinézete furcsa, és hamarosan a egy-egy folyósról is kilép néhány hasonló öltözetű ember, hogy eléje sietve meghajoljanak.*
- Uram, a gyűlés készen áll, mindenkit begyűjtöttünk. Itt az idő! *szólal fel az egyik, mire az elsőként kilépő csuklyás csak bólint, és félrelökve a másikat meg is indul a lány rejtekhelyétől balra lévő járat felé. A léptek zaja hamarosan elhal, mivel a többiek is követik, már ha persze a lány nem dönt úgy, hogy egyedül szeretne hősködni, rengeteg ember ellen kiállva... Úgy látszik itt az idő, a beosonásra.*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Hétf. Május 07 2012, 17:30

*Ahogy a kis megjegyzést hallom, csak szemeim megvillannak, úgy nézek bele a másik szemeibe, majd végül elfordítom a fejemet is tőle.*
- Azzal túl nagy feltűnést keltettünk volna, de ha menekülni kell, akkor már mindegy lesz. *azt hittem, hogy ez egyértelmű, de ezek szerint ő nem így gondolja. Mindenesetre kinyitok neki egy ketrecet, majd már neki is látok a főzet elkészítésének és egy picit se zavartatom magam, hogy Jörg minden lépésemet lesi. Már kezdem megszokni ezt a nyakigláb pasast... Viszont miután kész vagyok, már rá is kérdezek, hogy akkor hogyan tovább, így a választ hallva rábólintok a dologra és már itt sem vagyunk. Jön a folyosó, majd a sok-sok kanyar, egészen addig, amíg meg nem halljuk, hogy valaki más is járkál ám erre, így inkább a falhoz lapulunk, majd úgy hallgatózom, miközben azért kilesek ám, hogy mégis ki lehet az a nagyúr, akitől ennyien rettegnek. Picit se ismerős, szerintem még soha nem hallottam róla, így hát megfigyelem őt, de végig csendben vagyok, viszont Jörg is nagyon remélem, hogy így fogja tenni, mert nem hiányzik itt most a gond. Amikor a terep tiszta lesz, csak kihúzom a gallérjánál fogva a férfit, majd szépen fejemmel intek a szoba felé, ahova ha minden igaz, be is fogok osonni, de pálcám a kezemben van, felkészülök én bármire. És hogy mit keresek? Ellenséget... varázskönyveket és a mérget, hogy hova is tegyem a bal kezemben szorongatott üvegcse tartalmát.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Hétf. Május 07 2012, 17:58

*Érthetőek a lány szavai, így Jörg is hirtelen kezd rájuk bólogatni, kicsit olyan vonásokkal, mint aki nem akar balhét... Belépve viszont kiderül, hogy nagyon is muszáj lesz, ugyanis nem kicsi a gond, ám ezt Mordana orvosolja is egy kis bájitalkészítéssel, és a férfi mint mindig, most is láb alatt van. Ennek ellenére is elkészül az ital, és egy gyors tervkészítés után, már oson is a két hős a barlangokba, egészen addig, míg céljukhoz nem érve pillantják meg ellenségeik távozását egy beugró mögül. Mivel a veszély egyenlőre elhárult, be is osonhatnak gond nélkül, hiszen valószínűleg legtöbbször szobájában tartózkodik a mester, és ennyi alattvaló között nem találja fontosnak a védelmet. Az ajtó kinyílik, és egy elég komfortos helyiség tárul a szemük elé. Ágy és kanapék, bizonyára mint idehozva, csak úgy mint a könyvespolcok és rajtuk a régi kötetek. A szoba közepén azonban egy oltár szerűség van, mindenféle jelekkel ellátva, talán rúnák, de lehet, hogy ősibb... Ott áll a közepén egy fekete fiolában az ital, hiszen kiemelt helyre kerül, ez lesz az valószínűleg.*
- Nézd! *mutat is oda Jörg, majd rápillant a lány kezében lévő fiolára, és megcsóválja a fejét.* - Ez nem lesz jó, nézd meg, más a színük, fel fog neki tűnni! Még az adag is ugyan az, nagyságból ítélve, nem tudnád bele önteni! Ha kiöntjük azt észre veszi... Keressünk, hátha van még egy ilyen színű és alakú fiola! *ajánlja is fel halkan, és már körbe is nézelődik a szobában, hátha talál valami hasonlót. Ám hiába keresnek, csak egyetlen ilyen fiola van... Valahonnan tehát szerezni kell egy másikat... vagy varázslattal megoldani a problémát, hiszen bizonyosan van rá megoldás.*
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Hétf. Május 07 2012, 18:08

*Szerencsére a beosonással nincsen probléma és miután az ellenség is eltűnik, a beugrót magunk mögött hagyva sétálunk is be a férfi szobájába, majd körbe is nézek. Szívem szerint a kötetekhez lépnék először, de most mégsem teszem ezt, inkább csak megcsóválom a fejem, majd már az oltárhoz is lépek és hát igen, én is látom azt, amit éppen Jörg mond, így sóhajtok fel cseppet és bólintok is rá a szavaira.*
- Igazad van, ez így nem lesz jó, nézzünk körül! *ki is húzok néhány fiókot, de csak átlátszó fiolákat látok, így hát keresek is tovább, de akárhogy is nézzük, az idő fogy és sehol semmi, tehát végül egy átlátszót kapok fel, majd szépen le is teszem magam elé az oltárra.*
- Állj távolabb és a lényeg, hogy ne zavarj meg! *nézek most már igen csak komoran Jörgre, mert nem kéne, hogy ennek az egésznek rossz vége legyen, így az én mérgem csak leteszem az asztalra, biztonságos helyre és neki is látok a metamorf mágiának. Ideje átalakítani ezt a tárgyat. Csak előveszem a kis tőröm, amely nálam van, majd megvágom az ujjam begyét, így öt csepp véremet rá is csepegtetem szépen, majd végül ez már pálcámmal körözni is kezdek a tárgy fölött, méghozzá pontosan háromszor és minden kör közben kimondom a varázsigét.*
- Rem transformationis meum voluntas! *a koncentráció nem marad el, tudom, hogy mit akarok, tehát úgy egy perc múlva már a kis üvegcse pontosan olyan lesz, mint az, amit kerestünk még az előbb. A magnetizáció segítségével be is gyógyítom a sebemet, majd végül elmosolyodva töltöm át a Sápadt álom bájitalt ebbe és cserélem is ki az oda készített méreggel. Amint ez megvan, már Jörg felé is nézek. *
- Húzzunk el innen! *viszem magammal a mérget és az üres üvegcsét is, hogy ne legyen semmi se feltűnő, de amíg Jörg a kijáratot keresi, én fel is kapok pár könyvet, majd mindent úgy helyezek, hogy ne tűnjön fel a hiányuk. Csinálhatnék ugyanígy helyettük újat, de nem, most nem húzom az időnket, mert szerintem nincs sok, tehát két darabot lekapok, azokra még szükségem lehet és ha megvan a kijárat, már megyek is a férfi után.*

//Tárgyátalakítás: Metamorf mágia - 1. órai anyag (főoldal) //
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Hétf. Május 07 2012, 18:30

*Bár sikeresen bejutnak, mégis túl simán megy ahhoz, hogy ne ütközzenek további akadályokba, így egy kis tanakodás után, megállapíthatják a problémát, mely megoldására hiába keresnek üvegcséket, nincsen hasonló. Ekkor áll elő egy ötlettel Mordana, s szavaira Jörg egy bólintással már a szoba távolabbi sarkába is húzódik, egészen el a lánytól, és egy pisszenést sem hallat, nehogy megzavarja, de természetesen szeme közben a lányról az ajtóra ugrál, és fordítva. Eközben Mordana már szépen alkalmazza a tanultakat, és egy fiolából alakítja át az eredetire megtévesztően hasonlító csalit, s áttöltve azt már indulásra is kész, miután visszahelyezi az oltárra. Jörg eközben természetesen már a kijárat után kutakodik, de éppen mikor Mordana elkapja a kezét, közeledő léptek zaja hallatszik, és egy dühös kiáltás.*
- Hagyjatok magamra! *ordít valaki az ajtón túl, s másodperceken belül gyakorlatilag belöki az ajtót, ám mikor meglátja a két jövevényt hirtelen toppan meg. Elég neki egyetlen pillanat, és mielőtt bárki bármit tehetne, egy kézsuhintással a falnak löki a tőle távolabb állókat, akiket így ki is feszít.*
- Betolakodók! Azt már nem! Azt hiszitek, csak így beronthattok ide? Majd megláttok teljes valómban, és szörnyedtek! *kiabálja dühösen Jörg-nek, igazából nem is nézve, hogy mi van a két beosonónál, egyszerűen az oltár felé veszi az irányt mohó izgalommal sietve, és lehajtja a fiolát, majd visszafordulva terül szét arcán a győzedelmes mosoly... ami hirtelen olvad le, mikor bájitalának mását - azaz az eredetit -, megpillantja a lány kezében.*
- Micsoda? *nyögi fel hirtelen, majd megremeg, kezéből kiesik a fiola, s hiába támaszkodik meg a közeli asztalban, térdre rogyva bukik előre. A varázslat, amivel eddig kifeszítette Mordanáékat megszűnik, és ők a földre esnek, Jörg egyenesen úgy zuhan le, hogy a mellette lévő hatalmas tükröt is leveri, s az földre esik. Ugyan kerete nem törik szét, hiszen fali tükör, mégis, az üveg szilánkosra törik, de nem úgy, ahogy azt az ember várná, ugyanis át lehet rajta látni... mégpedig egy ismerős erő szélét pillanthatják meg, mely Mystralhoz közel van.*
- De ügyes vagyok! *szalad ki hirtelen a férfi száján a mondat, ám azonnal le is süti a szemét. Bizonyára ez a titkos átjáró, de jobb lesz ha sietnek, ugyanis máris léptek zaja hallatszik. Az ajtó kitárul, és egy szektatag áll meg döbbenten.*
- Megölték a mestert! Meneküljetek! *kiáltja rémülten, mivel bizonyára úgy hitte, feljebbvalójánál nem létezik hatalmasabb erő, s talán túlerőnek látja Jörgéket. Ideje indulni, így ha átlépnek a tükrön, ott találhatják magukat, ahova kiláttak azon keresztül, viszont vissza út nincs, mert a szilánkok mintha visszaforgatták volna az időt helyükre repülnek, és az átjáró is eltűnik a szemük elől.*
- Nos... köszönöm. *szólal fel Jörg, tétován odanyújtva a kezét a lánynak, hiszen sikeresen megmenekültek.* - Azt hiszem a hősnőm hasonlítani fog rád egy kicsit... persze, csak ha nem gond. *udvariaskodik egy picit, majd körülnéz, hogy merre is mehetnének. Valószínűleg mindenki a saját útját járná, így fel is emeli kezét egy intésre, hogy elbúcsúzzon.*
- Innentől boldogulok. Viszlát! *mond még ennyit, majd sebesen szedve a lábát elindul, hogy Mystralba visszaérve elhagyhassa a várost. Talán elég volt ennyi kaland neki. Mordanának is.*


//Köszi hogy részt vettél rajta. Very Happy Remélem tetszett.//
Vissza az elejére Go down
Mordana Liward
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Ördögi méregkeverő
Hozzászólások száma : 1052
Csatlakozás : 2009. Dec. 11.
Üzenet : Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Hétf. Május 07 2012, 18:39

*Elég nagy figyelmet igényel ez a varázslat és bár az előbb megfordult a fejemben, hogy a rítusmágia segítségével hozzam létre a tárgyat, mégis meggondoltam magam, ez talán most egyszerűbb lesz és még verset se kell faragnom. Akkor talán kifutottunk volna az időből, de most úgy néz ki, hogy minden jól alakul, a könyveket is bezsebelem, de ekkor hallom meg a hangot és már repülök is neki a falnak, de meg se nyikkanok, úgy nézek egy kis mosollyal, vörös szemeimmel az ellenfél felé. Nem felelek semmit, csak Jörg felé tekintek, igen, érzem már a vesztét, ami nemsokára be is következik, mi pedig már le is zuhanunk, én négykézlábra, Jörg pedig egy tükörre.*
- Megvagy? *nézek is rá, de ekkor jön az erősítés, így hirtelen kapom fel a fejem, de mivel azok menekülnek, így lassan fújom ki a levegőt, azt hiszem, hogy a további harcok elkerülhetőek, ugyanis Jörg tükre az átjárót rejti, így kerül vállára a kezem.*
- Úgy néz ki, az vagy! Na menj! *mondom is neki gyorsan és már itt sem vagyunk, hanem a tükrön át távozunk is, méghozzá a Seol szigetén lévő erdőbe, ha minden igaz, ahol már minden oly nyugodt, mintha semmi se történt volna. Csak ide-oda kapkodom a fejem, de úgy látszik, hogy tiszta a terep.*
- Pár könyvet szereztem magamnak, szóval én is. *meg is rázom a kezét, de aztán eleresztve nézek le az én kis kincseimre, mivel ahogy nézem, ezekből még sokat tanulhatok, olyan fajta mágiát hordoznak, amelyeket én eddig még nem ismertem.*
- Ahogy akarod, viszlát! *intek is neki, majd végül csak nyugodtan telepszem le az egyik fa aljához, hogy ott kezdjem el tanulmányozni a könyvet és remélhetőleg Kiara is meg fog majd találni nemsokára. Visszamehetnék a kastélyba, de mégis minek? Haza kell mennem, hogy megnézzem, mégis miféle főzet van ebben a fekete üvegben, amely még mindig nálam van...*

//Köszönöm a mesét, én élveztem, szóval majd jöhet több is. Razz //
Vissza az elejére Go down
Thomas Gledhill
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Farkasvér
Hozzászólások száma : 740
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Calypso háló
Üzenet : Épp ott, ahol lennie kell...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szomb. Jún. 09 2012, 13:10

//Árnymágia házi feladat 3.//

*Tom úgy döntött, hogy ismét egy kis körútra indul Seol szigetén. Ezt teszi az emberrel a nyári időszak, egyszerűen nem fér a bőrébe, muszáj kimozdulnia a kastély hűs falai közül. Így most egy fekete, térdig érő melegítő nadrágban, felül egy fehér rövid ujjú pólóban császkál. Persze az elmaradhatatan fehér tornacipő is ott virit lábain. Pálcája bal kezére csatolva pihen tokjában, biztos ami biztos, inkább elhozta magával. Ki tudja, mik rejtőznek erre felé.
Ahogy végigsétál az erdőn, kijut egy számára még ismeretlen helyre, de itt körbepillantva, úgy látja, sziklás területre ért.*
~ Most merre tovább? ~ *gondolja magában, majd vállat vonva inkább a bokrok felé veszi az irányt. Bár tény és való, nem erdei túrához öltözött, de azért még így is megvédi öltözéke az esetleges tüskéktől. Miközben halad beljebb a bokrok közé, hirtelen sikoltás üti meg a fülét. Először megdermed, hogy most akkor jól hallotta-e, de újabb sikoltás hallatszik, így azonnal abba az irányba kezd futni, ahonnan hallani véli. Közeledik a hang forrásához, s ekkor elér egy barlang elé. Egy pillanatra megtorpan, de az egyre közelebbről hallatszódó sikolyok és segélykiáltások nem hagyják, hogy sokáig tétlenkedjen. Azonnal előrántja pálcáját, majd úgy haladva tovább beér a barlangba, ahol is egy öreg férfi egy lányt kínoz, vélhetően árnymágiával, ha Tom szemei nem csalatkoznak.
A férfi még nem vette észre, így most Tomon a sor, hogy egy jó kis meglepetésben részesítse. Pálcájával a férfire mutat, majd mondja is az első varázslatot, ami az eszébe jut.*
- Levicorpus! *kiáltja, s ha minden igaz, a férfi már a bokáinál fogva lóg lefelé, s ezzel sikerült kizökkentenie őt a kínzásból. De az öreg sem rest reagálni, máris küldi első átkát, amit ha Tom nem elég ügyes, nem fog kivédeni.*
- Reducto! *s máris a fiúra irányítja az átkot, amit ő nem képes hirtelen kivédeni, így szépen felkenődik a szemközti falon, és a férfi és végre a talpán áll. Tom is gyorsan magához tér, bár kissé kótyagos a fejét ért ütés miatt, s ezt az öreg ki is használja, és máris egy újabb támadást indít.*
- Umbra vincula! *mondja a férfi, miközben elvégzi a megfelelő pálcamozdulatot, s ezzel több árnycsápot indít meg a fiú felé. De Tom sem rest, és az órán tanult varázslattal védekezik is. Pálcás kezét kinyújtja, majd egy akkora kört ír le vele minél gyorsabban, mint amekkora a mellkasát és arcát fedi, s közben koncentrál, hogy végig fenn tudja tartani majd az árnypajzsot.*
- Scutum! *mondja, miközben megjelenik a pajzs, és abba csapódnak bele az árnycsápok. Erre a varázsló felhorkan, majd szól is rekedt hangján.*
- Ügyes vagy fiú, de nem eléggé. Fatum orbium! *ordít a férfi, miközben pálcájával egy kisebb kört ír le, s Tomra mutat, és ezzel már el is indította az árnygömbjét. De ifjú hősünk sem lankad, egyre jobban kezd belejönni a párbajozásba, így elvetődik a faltól, ahol eddig állt, ezzel épp hogy kikerülve a gömböt. Gyorsan bukfencet vet a padlón, majd félig térdelő helyzetben ő is útnak indítja varázslatát. Szintén kis kört ír le, majd az öregre mutatva, koncentrálva, árnygömböt idéz meg.*
- Fatum orbium! *a gyors ellentámadásnak köszönhetően eltalálja a férfi lábát, aki ezzel megtántorodik, s a falnak kell hogy támaszkodjon. Tom ezt kihasználva megint lendül egyet, és már jön is a következő átok, az egyik kedvence.*
- Sectumsempra! *kiáltja el magát és végre sikerül a férfit teliben elkapnia az átokkal. Az szinte meglepődve eldől a padlón az átok hatása miatt, majd több sebből vérezve fekszik a földön. Kis hősünk odasiet a férfihoz, elveszi pálcáját, majd eltöri, aztán az ájult lányhoz fordul. Gyorsan két karjába veszi, minél óvatosabban, majd kisiet vele a barlangból. Odakint leteszi a fűra, majd ismét pálcáját hívja segítségül.*
- Hippokrax. *mondja, miközben a lány sérüléseire mutat vele, főleg azokra, amik nagyon mélynek vagy könnyen vérzőnek tűnnek. Ha minden jól ment, akkor valamennyire rendbe tudta hozni a kis hölgyet, majd ismét karjaiba fogva elviszi őt a barlangtól Mystralba, ahol egy hölgy segítségével egy gyógyító kezeire bízza, ő maga petig visszatér az iskolába.*
Vissza az elejére Go down
Völgyesi Félix
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : He ate me / Ő evett meg
Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás : 2012. Apr. 23.
Tartózkodási hely : Callisto háló / Budapest

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Jún. 14 2012, 23:45

//Árnymágia 3. házi feladat//

*Nemrég hallottam az egyik órán, hogy valami furcsa barlangról meséltek az erdőn túl, ahova nem ajánlatos merészkedni. Persze, lányok csacsogták ezt, mégpedig az ilyen locsogások fele sem igaz általában, mivel a lányok többsége már attól is megijed, ha pókot lát a falon. Már akkor is felkeltette kíváncsiságomat, most hogy semmi dolgom nincsen éppen, miért is ne járhatnék a dolog végére, a mai napon már úgyis kijárt a meglepetésekből a Krorun várrom mélyén, ahol szereztem néhány sebet, de a gyógyítóiban ellátták a fej és könyöksérülésemet. Magamra öltöttem szokásos, „játszós” ruhámat, mely egy fekete farmerből és egy ingből áll, amit nem félek úgymond összekoszolni és nem árt neki, ha kicsit megsínyli az utat, mert a sportruházatom szinte teljesen szétszakadt. Megtaláltam szekrényem mélyén az egyik kopott cipőmet is, ezért most ebben indultam útnak. Mostanra régen elhagytam a kastély falait, épp az erődben csatangolok, de nem tudod merre is kéne menni pontosan. Jó ideje bolyonghatok már, de nem adom fel, csak meglesz az a rém ijesztő barlang, ahogyan a csajok nevezték.*
~ Lehet valamit rosszul hallottam, itt nincs semmi!~ *Tűnődöm magamban, hiszen nem találom azt a bizonyos barlangot, pedig már tűvétettem a teljes erdőt, és fogalmam sincs, hogy merre kéne keresnem. Annyira csöndes minden, hogy a madarak csiripelésén kívül semmi egyebet nem hallok, tehát még csak tájékozódni se tudok, merre is van a barlang. Remek! Eltévedtem. Úgy döntök felmászom az egyik fára, ha már innen lentről nem látok semmit, akkor megpróbálkozom néhány méterrel feljebb, s bár igen sötét van, a kastély fényeit láthatom majd. Fel is kapaszkodom az egyik tölgyfára, ágról-ágra jutok fel, egyenesen a lombkoronáig, ahol már olyan sűrűn nőtt a lombozat, hogy ezzel sem jutok közelebb a megoldáshoz. Mintha valamit hallani véltem volna… Körbenézek, igyekszem halk maradni, hallom a szívverésemet is, mivel a pulzusom megemelkedett a mászást követően. Megint hallom… A felismerés sokkal jobban megrémít.*
- Hiszen ez sikoly… *Ahogy kimondom, már ugrok is le a fáról, nem törődve azzal, hogy felnyársalom, megkarcolom magamat itt-ott. Az avarba érkezem, de kibicsaklik az egyik lábam, ezáltal elhasalok a földön, mint egy zsák.*
~ A fenébe!~ *Morgolódva tápászkodom fel és a fájdalmat kirekesztve elmémből indulok a sikítás felé, mígnem kiérek egy sziklás területre, ahol már élesebben hallom. Biztosra tudom, hogy egy kislány sikít hatalmas erővel, szinte az életéért kiabálva. Nem tudom mi lehet, de a végére akarok járni, ezért is futok tovább a bokrok felé, mert onnan hallom. Bemászva mögé veszem észre, hogy itt a barlang, amit kerestem és a sírással keveredett sikoly is innen szűrődik ki. Pálcámat előkapva indulok be, de a várttal ellentétben a barlang nem lefelé visz, hanem felfelé egy lépcsősoron, előtte pedig egy fejjel lefelé rajzolt pentagramma.*
~Remek, igazán remek! Valakit gyilkolnak egy fejére állított pentagrammával ellátott, fura barlangban! ~ *Semmi jóra nem számítok, de ahogy egyre jobban haladok befelé, úgy sötétül el körülöttem minden.*
- Lumos! *Suttogom a varázslatot, hogy pálcám végére fényt gyújtsak, amit a másik kezemmel félig elfedek, hogy ne vegyenek észre, ahogy közeledem. Mögöttem már nem látható a bejárat és magam sem tudom merre megyek, csak az egyre erősödő sikítást követem szapora léptekkel, de idebent nem tudok futni, mert vagy a fejemet verem be vagy egy kiálló sziklában esem el. Jól tudom, hogy egy percet sem késlekedhetek. Alig pár méterrel arrébb, egy furcsa S kanyar után észreveszek egy kislányt, ki valóban az életéért kiabál, könyörög, sír. Egy idős férfi kínozza árnymágiát használva, de a lányban már alig van élet. Teste egy részét vérző sebek, másutt pedig égési sérülések borítják.*
- Nox! Scutum! *Itt már nem kell a fény, ez a része a barlangnak sokkal világosabb, mint a többi része. Pálcámmal egy hatalmas kört írok le a kislány teljes testét lefedve, majd kimondom a varázsigét is. Jó hogy gyakoroltam, de nem tudom meddig tudom fenntartani a varázslatot, hiszen ha erősebb a pasas átfog hatolni a pajzsomon minden varázslata. Koncentrálok, folyamatosan kizárva a sikítást elmémből. Valamit érhetett, mert az idegen férfi, következő varázsa, visszaverődik a pajzsomról, de ezzel felfedem itt létemet, hiszen a lány nem lehet, tehát van még rajtuk kívül valaki a barlangban és erre ő is rájön, így hatalmasat üvölt, melyre összerezzenek.*
- Ne, őt hagyd békén! Engem támadj! *Ugrok elő azonnal rejtekemből. Sikerült annyira felbosszantanom a fickót, hogy újabb támadást akart indítani a kislány felé, de ezt nem hagyhattam, ezért ugrottam ki.* - Nah mivan! Egy kislány nem okoz gondot igaz, de velem már nem mersz szembeszállni!? *Mindig is nagyobb volt a pofám, sosem mértem fel kellően a helyzet súlyát, ahogyan most sem. Kellően megleptem, de fel is bosszantottam, mégis az első varázslat az én számból hangzik el.*
- Sectumsempra! *Szegezem rá a pálcámat, kimondva az igét, ami telibe is találja, így kaszabolva össze magát. Én ezalatt a lányhoz rohanok, és egy Diffindo elvégzésével leszedem a falra felkötözött kislányt, de nem tudok vele már menekülni, mert hallom a férfi hangját, melyre védekezően borulok rá a lányra, hogy engem találjon telibe a varázs, ne pedig a lányt.*
- Aljas féreg! Hogy van bőr a képeden rám szegezni a pálcád? *Kiáltok rá, s bár az átka nem talált el, épp hogy nem sokkal a fejem felett csapódott a sziklába, azok darabjai eltaláltak.*
- Fatum orbium! *Kört rajzolok pálcámmal, majd a férfi fejére bökök vele, ezáltal egy gömb keletkezik, mely gyors sebességgel közelít felé, én pedig meg sem várom mi a végeredmény ölbe veszem az ekkor már ájult lányt és arrébb viszem, egy nagy szikla mögé, remélve egy ideig az védelmet nyújt majd.*
- Scutum! Nem vagy elég ügyes és gyors te elátkozott kölyök! Stupor!*Morog rám olyan hangosan, ahogy az a torkán kifér, persze a varázslatomat is kivédte és rögtön el is akar kábítani.*
- Protego! *Védem is ki egyből, nem adva neki esélyt arra, hogy engem is megkínozzon. Tudom, hogy így nem sok esélyem van, ezért valami máshoz kell folyamodnom. A terv meg is van, nagyon egyszerű, csak a kivitelezésekkel vannak problémák, mert ahhoz a közelébe kéne férkőznöm.*
- Abból nem eszel! Umbra vincula! *Végzem is a mozdulatot, de döbbenetemre annyira meglepődik a férfi, hogy képes vagyok erre, hogy leblokkolva kapja telibe.*
~ És most megdöglesz!~ *Fokozatosan haladok felé, a csápjaim teljesen birtokba vették, fél méterrel a padlótól el is emelkedett. Nem tudom kétfelé figyelni, arra még nem vagyok képes, ezért a falhoz szegezem.*
- Mond el, mit akarsz a kislánytól! *Utasítom ellenkezést nem tűrő hangnemben, melyre a pacák csak felkacag. Nem tűrőm, hogy kinevessenek, így tovább koncentrálva szorítok a csápok fogásán, így egyre erősebben tartva, lassan-lassan összeroppantva.* - Azt mondtam, mond el! *Szemem vészjóslóan sötétedig, de nem tudom tovább fenntartani a koncentrációt, érzem hogy kezd úrrá lenni rajtam, márpedig az nem lenne jó, így hát elengedem, melyre a férfi egyenest a földre hullik.*
- Stupor! *Küldöm rá egyenesen a kábító átkot, majd amikor meggyőződöm róla, hogy eszméletlen a kislányhoz rohanok, ölbe kapom és egy Lumos segítségével kisietek vele a barlangból. Néhány méterrel arrébb fektetem csak le a fűbe, fejét ölembe helyezve.*
- Renervate! *Tőlem csak ennyire futja, de ez is több a semminél, mert a kislány nyitogatni kezdi a szemét.* - Ne aggódj, minden rendben van, kihoztalak! *A sérüléseit nem tudom helyrehozni, azon elég mélyek ahhoz, hogy túlnőjön az én tudásomon, de megtudom tőle, hogy a közeli városból ragadta el a férfi, s a szülei már biztos keresik. Újból ölbe veszem, hogy elvihessem a városba, megkeresvén a szülőket pedig az ő gondozásukba adjam. Amint ezzel megvagyok visszatérek a kastélyba, hogy kellően kialudhassam magam, mára ugyanis pontosan elég volt az izgalmakból.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 16:47

*Ismét kíváncsi felfedezőútra indulok, hátha megint találok valami újat, mint a múltkor. Farmerben és fekete pólóban indulok útnak. Farzsebemben szokás szerint ott lapul egy aprócska jegyzetfüzet meg két ceruza én pedig fütyörészve indulok meg a suli körül, mibe botolhatok bele ismét. Azt hiszem, sosem fogom ezt a környéket kiismerni. De legalább nem fogok unatkozni. Utam közben elered az eső, de nem ám olyan esőcske. Hanem valami brutál zúdulás, én pedig sietősre fogom a lépteimet, akárhol is kötök ki. Hamar egy barlangnál találom magamat, ahová rögtön be is húzódom, majd mérgesen bámulok kifelé az esőre. Persze a séróm megúszta az extra erős zselének köszönhetően, de mindenhol sikerült eláznom, még ott is, ahol az ember nem gondolná. Kicsit kicsavarom magamon a vizes pólómat, meg a farmeromat, aztán leülök a barlang szájánál, onnan lesve az esőt, most már kevésbé dühös tekintettel. Nem fog elállni a kedvemért, úgyhogy mindegy. Most egy időre sikerült itt ragadnom. Így ha már ilyen sok szabadidőm akadt, elő is húzom az apró füzetet, de totál elázott.*
-Remek.*morgom az orrom alatt. Ez bukta. Komolyan, veszek a jegyzet- és vázlatfüzeteimnek valami esőkabátot, vagy nem tudom, de nagyon utálom, amikor elázik minden, amit eddig összeszedtem bennük, pláne amikor akad olyan is, amit még nem dolgoztam ki.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 17:05

*Azt hiszem, itt az ideje, hogy valami helyi érdekességet is mutassak barátnőmnek, ahol elmulathatjuk az időt. Elvégre érdekes, akciódús helyekben Seol sem szűkölködik, s inkább elsőként saját házunk táján söprögessünk, mint külföldön, annak ellenére, hogy gyűrűink segítségével bármikor utazhatunk nagyobb távot is. Ezért mivel a Nap már nem jár magasan, kimerészkedem, hogy egy kis sétát tegyek a szabadban, méghozzá a várost elkerülve, eddig ismeretlen területre lépve. Gyűrűmet használva portálok az erdőbe, ám azonnal elkap az eső, így szaporára szedve lépteimet keresek fedezéket, és pár perc futás, illetve vad keresgélés után egy barlangot pillantok meg, s nem vesződve a távolsággal szememet behunyva koncentrálok, hogy pár másodpercen belül feltűnjek a szájában. Egy pillanatig csak körül nézek, míg nedves tincseimbe is beletúrok, amiről csak úgy csöpög a víz, mint fekete ruházatomról, mi egy futócipőből, fehér térdnadrágból és fekete rövid ujjú pólóból áll, hátán vörössel családom címere, elől pedig cirill betűkkel a "ruszki" felirat. Tekintetem most a tőlem nem messze ténykedő srácra téved, mire meglepett arcom kerül előtérbe, ugyanis erre nem figyeltem fel, mikor ideteleportáltam.*
- Oh... priviet! *köszöntöm neki kissé összevont szemöldökkel, de már teszek is felé pár lépést, hogy közelebb érve szemléljem meg ténykedésének tárgyát, egy kis csöndet is beiktatva.*
- Mit csinálsz? Esöt rajzolsz? *tudakolom meg, míg tekintetem a papírt fürkészi, majd a másik arcára is odatéved, hogy kisvártatva kezemet is nyújtsam felé, enyhén bedőlve. Úgy látszik az ő társaságában kell eltöltenem az időt, elvégre bár hazateleportálhatnék, nem ezért tettem meg ekkora távot, hiszen nézelődni jöttem, s most ahogy körbe is pillantok, érdekes hely.*
- Aristarkh. Aristarkh Yermolaevics Zhukov. *mutatkozom be, míg jómagam is leülök, tovább méregetve a kinti helyzetet, illetve hátra-hátra pillantva a barlangot.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 17:16

*A nagy nyanyás sóhajtozásból egy ismeretlen hang szakít ki és felemelve a fejemet egy sráccal találom szembe magam. Még sose láttam és azt sem tudom, mit mondott, de gondolom köszönt. Mármint remélem, mert én azt fogom tenni.*
-Buon giorno. *Bólintok, majd kérdésére a tekintetem a füzetre vándorol. Hát ebbe ma már nem sűrűn fogok se esőt, se mást rajzolni. Igazából megfogni is veszélyes üzem, mert szinte már attól szakad a papír benne, hogy az ember ránéz, annyira elázott.*
-Már lerajzolta saját magát. *Sóhajtok, majd eldobom az ázott vacakot a sötétbe. Ennek már nem veszem hasznát. Ha megszárad, úgy is hullámos lesz és használhatatlan, úgyhogy maradjon szépen ott a sötétben és hagyjon engem békében. Amikor a srác bemutatkozik, majdnem visszakérdezek, hogy micsimucsi?, de aztán gyorsan lenyelem a kérdést, nem vagyok én ilyen udvariatlan.*
-Christiano Gonzales Lugano. *fogadom el a felém nyújtott kezet. Ő sem úszta meg az esőt. Ahogy én sem. Nagyon szexi vagyok ma. Tényleg! De laza lenne! Nem. Mégsem. Akkor olyan lennék, mint egy ősember.*
-Látom, téged is elkapott ez a...hát nem is tudom, ez akár még egy új Niagarának is elmenne. *egy lemondó sóhajjal pillantok ki a barlangból. Még enyhülni se akar ez a zuhé. Ami azt illetzi, még hűvös is van itt, és így vizesen egy cseppet fázom. Bízom benne, nem fog a srác melegnek nézni a libabőr végett.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 17:31

*Sajnos saját kényszerem miatt, de barlangba szorulok, s ha már társaságom akad, akkor fel is mérem, egy gyors köszöntés után, mit a maga módján viszonoz. Egyből elvigyorodok, és ár is mutatok ujjammal, mint aki találgatni szeretne.*
- Olasz vagy? *kérdem azonnal, hiszen számomra ez a lehetőség áll fenn, majd mindjárt kiderül, hogy igazan van-e. Azért kíváncsi lennék arra, hogy ő mit keres itt, lévén, hogy saját indokommal tisztában vagyok, ám újabb mondatára ismét felnevetek. Humoros fiú...*
- Ertem, hat, sajnos nem ismerek bübajt, ami száritana. *vonok vállat, amint követem is tekintetemmel az elhajított lapokat, s azt hiszem itt az idő bemutatkozni, mit meg is teszek, s most először hasonlóan érdekes névvel találom magam szemben, ami ismét megerősít gondolatomban a fiú származását illetőleg.*
- Örvendek. *mondok csak ennyit kézrázás közben egy biccentéssel, míg le is telepedek melléje, hogy kint-bent felmérjem a terepet forgolódva. Szavaira csak bólogatok, majd egy sóhajtás is előtör, amint kényelmesen elhelyezkedve nézek kifelé az esőbe.*
- Kene egy harmadikos. Kepesek iranyitani az idöjarast. Azt persze nem tudom, hogy mennyire, de felhöket biztosan tudnak odebb terelni. *pillantok most először a srácra leülésem óta, s osztom meg vele tapasztalatom, mi emlékemből tör elő, amint Cat a tűző napsütést is elűzte anno. Még jó, hogy nem hagytam meghalni.*
- Nincs kedved beljebb nezni? *bökök fejemmel a barlang bentebbi részeire, s pálcámat is előhúzom, hogy a sötétségbe szegezzem várakozóan. Ha a másik nem is, én biztosan elindulok, ugyanis érdekes helynek látszik egy sétához.*
- Lumos! *teremtek egy kis fényt, amivel a falakat is megvilágíthatom lassú sétám közepette, s reményeim szerint a másik is halad velem, elvégre össze vagyunk zárva, és nem úgy néz ki a helyzet, mintha rögtön elállna az eső. Talán nem halljuk meg azonnal, hogy kitisztult az ég, és elállt a zivatar, de addig elütjük az időt.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 17:41

*Apró bólintással jelzem, hogy tippje talált. Öné az egymilliós főnyeremény! Persze nem olyan nehéz rájönni. Eközben én megszabadulok a használhatatlanná vált füzettől is, míg nagy zseniként felfedezem, hogy valószínűleg ő is az eső elől menekült a barlangba, hiszen csurom víz. Persze momentán ide máshogy nem is lehet bejutni. Ezalatt megtörténik a bemutatkozás is. Hát most bántam meg, hogy elhajítottam azt a füzetet, mert ezt a nevet még felolvasni is nehéz, nemhogy megjegyezni. Persze ezzel nyilván csak én vagyok így, neki biztos tök hétköznapi. Meglepetten nézek rá, amint a harmadikosokat emlegeti. Bánni az időjárással? Hű. Jó helyre kerültem.*
-Kajak? Hát sajnos azzal nem szolgálhatok. *Még az elsőn se tudok egyelőre túllépni, nemhogy harmadik... Elég cink, de ez van. Az iránymutatást követve én is benézek a barlangba. Nem látok semmit, mily meglepő, végül egy bólintással feltápászkodom a földről. Néhány söprögető mozdulattal megpróbálom eltüntetni a seggemre ragadt koszt. Hát nem sikerült. Előkerül Aristarkh pálcája is. Így én is sietve előkapom és elvégzem ugyanazt a varázslatot.*
-Lumos. *Ezt egész hamar begyakoroltam, amikor megjöttem, anélkül, hogy bármit felrobbantottam volna közben. Ez legalább megnyugtatott afelől, hogy nem tévedésből keveredtem varázslóképzőbe. De vagyok oly tökkelütött, hogy a földet pásztázom magam előtt, így majdnem lefejelek egy szikladarabot, ami épp előttem áll ki. Miután sikeresen elmanőverezek mellette, sorstársamra pillantok.*
-Szerinted él itt bármi is? *Persze talán hülye kérdés, de engem érdekelne. Tök izgi lenne találkozni valami új izébigyóval, amivel még eddig nem. Bár elég sok olyan van, erősen gyanítom.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 18:12

*Társaságomhoz természetesen pár szót is szólok, ám csodálkozása elárulja önmagát, ha nem is túl beszédes. Egy pillanatig csak méregetem, aztán bólintok. Elvégre esik az eső, mesélhetnék neki egy kicsit.*
- Igen, magam lattam. Cat volt, a Misztikus Lenyek Ismerete tanar. Epp egy... kiruccanason voltunk egy masik harmadikossal. Megmentettünk egy ösi varost. *kacsintok a másikra, ám szavaim elég komolytalanok ahhoz, hogy az ne higgye el, pedig valóban így történt. Nem volt mindennapi élmény, és bizonyára rossz néven venném, ha megkérdőjeleznék történetem hitelességét. Hamarosan azonban indulásra is szólítom fel, míg ténykedését figyelem, s magamban horkanok csak fel arra, hogy ez a legnagyobb gondja. Tipikus.*
- Fordulj meg! *szólítom fel, s ha megfordul, a piszkos rész felé szegezem pálcámat, ha pedig nem, akkor mögé sétálok, hogy ugyan ezt tegyem. Őszintén szólva nem jelentek fenyegetést, elvégre nem bántani szándékozom, csak segíteni rajta, ha már ilyen kis esetlen.*
- Tergeo! *ejtem ki a varázsigét határozottan fennhangon, mire a kosz eltűnik, azaz leszívódik a másikról, hogy innentől kezdve nyugodtan folytathassuk utunkat befelé. Idő közben hátra is pillantok természetesen, míg elkapom a manőveres jelenetet, ami újabb gunyorossal kevert vidám mosolyt csal arcomra, ám a sötét miatt ez nem épp látható. Kérődése megtorpanva nézek rá.*
- Bizonyara. Allatok. Deneverek biztosan, esetleg kisebb allatok, vagy nagyobbak, mondjuk medve befeszkelhette magat. *vonom meg a vállam, majd összeszűkült szemekkel mérem fel a barlangot, s tekintetemből látszik a gondolkodás. Ismerős egy hely... mintha már jártam volna erre. Ekkor egy emlék is előbukkan fejembe, ahogyan harcolok, hogy megmentsek valakit...*
- Egyszer összefutottam itt egy arnymagussal. Eppen kinzott valakit. Figyelj oda! *közlöm vele röviden a történetet és a javaslatot. Hogy elintéztem-e? Igen. De kit tudja azóta kik költöztek be ide... és mibe botlunk, már ha nem saját magunknak köszönhetjük majd a balesetet.*
- Gyakran jarsz ki? *kérdezem, s egyben arra is kíváncsi volnék, hogy ezt a helyet mennyiszer látta. Így az emlék észlelése után már biztos vagyok benne, hogy barátnőmmel nem ezt a helyet fogom andalgásra választani...*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 18:26

*Hű, hát ez nagyon állat. Bár a saját siralmas helyzetemet tekintve nem vagyok benne biztos, hogy én erre valaha is képes leszek, de azért reménykedni szabad. Hátha mégis.*
-Ez az új divat? *Persze ezt Aristarkh lehet, nem fogja érteni, mert ő nem volt ott a jelmágia órán, de minden esetre ez úgy tűnik, valami hóbort itt, hogy városokat mentenek meg a pusztulástól. Vajon hol van a Rakéta csapat, hogy legyőzzük? Kissé meglepetten pillantok a srácra, amikor arra kér, forduljak meg, de azért jó gyerekhez illően megfordulok, bár nem tudom miért, akkor viszont kicsit berezelek, mikor a hátsómra szegezi a pálcáját. Ugye nem fog semmit belelőni? Szerencsére ebből az élményből kihagy, viszont kitisztítja helyettem a gatyámat.*
-Köszi. *Nem viszem túlzásba a hálálkodást, mert ez végülis csak egy nadrág. Most már el is indulhatunk befelé, ami nagyjából problémamentes is, mikor eszembe jut, hogy vajon mit találhatunk itt, de valahogy a válasz nem villanyoz fel.*
-Nem épp erre gondoltam... *motyogom, amikor akad valami érdekesebb is. Nem mondom, én valami különös teremtményre számítottam, vagy valami, de hát előfordulnak itt ezek szerint a csavargók is. A csavargó árnymágusok. Valahogy jobban örülök, hogy nem én futottam vele össze.*
-Wow. *Innentől azért kicsit jobban nyitva tartom a szemem, bár semmi nem garantálja, hogy itt van még az a mágus. Ahogy azt sem, hogy egyáltalán itt volt. Sokan szeretik ijesztgetni az elsősöket, úgy tudom.*
-Mi? Ide? Nem. Csak úgy elindultam az orrom után elkapott az eső. Inkább Mystralba szeretek kimenni. *Tagadhatatlanul társasági lény vagyok, így hát nem is meglepő, hogy én inkább a zsúfolt városba járok, mint elhagyatott barlangokba. Ekkor egy különös surrogó hang üti meg a fülemet. Nehéz lenne beazonosítani, hogy milyen eredetű és hogy egyáltalán milyen irányból jött, de kétségkívül valami van itt.*
-Hát valami tényleg van. *jegyzem meg tovább botorkálva. Nem tagadom, hajt a kíváncsiság, hogy mi lehet az, így egy kicsit gyorsítok is a lépteimen befelé. Látni akarom!*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 18:45

*Természetesen nem csendben ülünk egymás mellett, főleg, hogy több mindent is megosztanék vele, így mesélek egy kicsit, azonban visszakérdezésére kissé meghökkenek. Nem értem. Egyelőre az értetlenségből fakadóan nem veszem rossz néven, ám ettől függetlenül furcsállva méregetem a másikat.*
- Uj divat? Hogy erted? *kérdezek is rá, majd amint egy kicsit ismerkedünk a távozás mellett is döntünk, s a biztonságos, zökkenőmentes út előjeleként segítek egy csöppet rajta, mire a hálálkodásra csak biccentek. Egy-két témát még érintünk, szintén mesélek neki, s válaszait figyelembe véve hallgatok továbbra is, míg haladva lopakodok szinte, egyik lábam óvatosan téve a másik után, a fényben maradva mérve fel a barlang belsőjét. Csöndben azért nem óhajtok maradni, még ha illenék is, így bólogatok a szavaira kissé.*
- Igen, en is, bar szertem a szep tajakat. A baratnömnek keresek helyet, ahova elmehetnenk. Nem tudsz valami jot, ami nem szokvanyos, mint mondjuk a vizeses? *pillantok rá szemem sarkából, elvégre olyannak tűnik, aki azért már látott egy-két helyet, ezért is kérdem mindezt. Ám tovább haladva csak úgy mint ő, én is neszre leszek figyelmes, mire azonnal megtorpanok, míg szavait hallgatom, kissé le is intve, hiszen csönd kell a füleléshez.*
- Talan... allatnak hangzik. De sose tudni... legutobb mutans kutyakat lattam, es egy angolnaszerüséggel is talalkoztunk. Elöbbi itt valoszinübb, bar szerintem semmi veszes. *suttogom neki, hiszen tulajdonképpen számomra nem tűnik valószínűnek, hogy ismét érdekes szörnyetegekbe akadjak. Amennyiben így történne, biztosan képesek lennénk megvédeni magunkat. Ám ha jobban belegondolok, egy állat jelenléte hétköznapi... valószínűleg egy denevér. Ahogyan így haladok, követve a másikat, kissé el is mosolyodom a sötétben. Miért is ne...?*
- Nox! *suttogom lehelet halkan, kissé lemaradva a másiktól, míg úgy teszek, mint aki a mögöttünk lévő járatot figyeli, ám a pálcámon a fény eloltásával én hirtelen bukrolózom sötétben. A következő pillanatban tekintetemet szegezem a fényre, s a fiútól pár méterre, hova még nem ér el a pálca világa, odateleportálok. Kissé zajt verek, mintha kaparászna valami, ahogyan a falat kaparom egy véletlenszerű kővel, mint felkapok. A következő pillanatban ismét elteleportálok, most vissza eredeti helyemre, ahonnan jöttem, és pálcámat a fiú lába mellé szegezem.*
- Deprimo! *lehelem bele a sötétségben olyan halkan amilyen halkan csak tudom, s így hirtelen keletkezik robbanás a fiútól nem messze. Sejtelmem sincs, hogy tudja-e hol vagyok, esetleg ráismer-e a varázslatra, ám ezzel egyidejűleg egy patkány is kifut a törmelékek közül, ami valószínűleg az eredeti hangokat okozta. Nem biztos, hogy jó ötlet, amit teszek, hiszen odateleportálok a srác mellé, és meggondolatlanságomnak hála kíváncsian fürkészem lábát, vajon ártott-e neki a felcsapódó törmelék...*
- Bocs, ezt nem tudtam kihagyni. *vigyorgom rá, míg a terepet mérem fel, s tekintetem is a patkány után kutat, nem sejtve, hogy vajon látta-e a fiú vagy sem.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 18:57

*Persze. Hogy is értené? No de sebaj, ebben az esőben én bőven ráérek sztorizni és ahogy elnézem, ő meg ráér meghallgatni.*
-Jelmágián egy druida várost mentettünk meg. Azért gondoltam, hogy ez valami divat. *Ja. Az nagy kaland volt, amikor azon töprengtem, hogy vajon egy fa elültet e a virágoskertjébe. De végülis amúgy tényleg nagy kaland volt. Kissé elgondolkozva pillantok a srácra. Nem hétköznapi? Itt semmi sem az.*
-Hát...akkor a tó. Az elég vagány. Éjjel fekete, nappal meg mindenféle színű. *Éljenek a piktorok szakszavai. Mindenféle. Milyen remekül tudok ironizálni magamban! Ekkor hallom meg a neszezést, s miután megbizonyosodom, hogy útitársam is hallotta, én kíváncsiskodva indulok tovább észre sem véve, hogy már nincs mellettem. Azt viszont elég durván észreveszem, amikor berobban a fal, mire felemelem a pálcám és kinyögöm az első eszembe jutó igét.*
-Orchidessis! *Szép volt Chris. Igazi nagy varázslat. Legközelebb majd esetleg halálra virágozom az ellenfelet. De ellenfél ezúttal nincs, csupán Aristarkh szórakozott velem és gyanítom, további poénok tárgya leszek az előbbi "halálos" virág-akciómmal.*
-Még a végén betemetsz minket. *Csóválom meg a fejem, majd el is indulok tovább. Végülis annyira nem volt rossz poén. Ekkor érünk el egy elágazáshoz, ahol aztán kérdőn pillantok a másikra. Ha ő sem tudja, akkor kihalászok egy érmét a zsebemből és majd az eldönti. Ha pedig ő tudja, akkor arra megyünk. Itt is, ott is sötét van, tehát nekem aztán édes mindegy.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 10 2012, 19:10

*Az ismeretlenek körében értetlenségek is adódnak, s mivel nem szeretek értetlenségben leledzeni, ezért is kérdezek rá a másik szavaira. Amint hallom, nem vagyok egyedül a történeteimmel, így szemem is felcsillan. Imádok sztorizgatni.*
- Nocsak, erdekes lehetett. Nekem sajnos ki kellett hagynom. Kar, hogy nem voltal Nil potlo orajan. A nagybumm helyszinere mentünk. *vigyorgok, s kissé vállba is veregetem a másikat, ám nem durván, csupán barátságosan. Azért a segítségét kérném valamiben, ám szavaira csak fejemet csóválom.*
- Ott mar voltunk. *adom meg a negatív válasz indoklását, s a továbbiakban már a barlangon van a főszerep, ahogyan megviccelem a másikat. Őszintén szólva, a spontán reakció sok mindent elárul a másikról, így mikor meghallom az igét, és az eredményt is meglátom immár mellette állva - azon kívül, hogy komolyabb baja nincs -, egyértelműen kitör belőlem egy olyan szintű röhögés, amilyenre rég volt példa.*
- Haver! *folytatom a hahotázást.* - Or-or... Orchidessis! *kacagom ki, mire az én pálcámból is virágcsokor ugrik elő, s elegánsan elkapva azt fogó virágot hozzá is csapom a másiknak, nem erősen, inkább amolyan párbajszerűen.*
- En garde! *kezd elhalni a nevetésem, de még egy-két vívómozdulatot megteszek a növénnyel, ezzel jelezve, mennyire gyerekes is a viselkedésünk... és egyáltalán, az egész helyzet. Amint kikacarászom magam, a virágot egyszerűen magam mögé dobva nézek a másikra.*
- Elsös vagy? Legközelebb szerintem egy stupor megfelelöbb lesz, ha a minimalisat szeretnenk kihozni. *vigyorodom el, ám újra vállba is boxolom a másikat. Egyáltalán nem áll szándékomban megbántani, de talán ő is érzi, hogy mennyire extra ciki volt mindezt. Méghogy druidaváros... bár lehet, hogy ezt ott tanulta. Tovább haladva érkezünk elágazáshoz, mire rá is pillantok, s gondolkodva méregetem, ám végül csak figyelem, ahogyan előkerül az érme, és a döntés értelmében eldől, hogy merre kéne mennünk, mikor...*
- Váljunk kette! *ajánlom fel az ötletet, s ha elfogadja akkor tőle különállóan folytatom az utat, ha pedig nem, akkor vele együtt. Nincs hátsószándékom... illetve talán egy csöpp, de a kíváncsiság mind két út esetében hajt.*


//Fagy.//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   

Vissza az elejére Go down
 
Az elveszett barlang
Vissza az elejére 
18 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: