Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Szeptember 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Az elveszett barlang

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
SzerzőÜzenet
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 24 2012, 15:39

*Szőke leányzó sétálgat az erdő szélén, vállán egy igen édes kiscica, akinek most épp olyan kedve van, hogy hordoztatja magát a gazdijával. Electra ezt nem nagyon bánja, hiszen Barti-nak nincs nagy súlya, és nem is kényelmetlen. Egyébként ma olyan ruhát vett fel, amiben semmiképpen sem lehet melege. Hófehér szoknya, nem mini, csupán combközépig érő, és hogy passzoljon, fekete top, ami egy kis részt szabadon hagy a hasából. A lábán vajszínű szandál, szóval semmi extra, smink se nagyon van rajta, de azért mégis jól néz ki. De azért csillogó szájfény és egy kis szemfesték most sem hiányozhat, és hónapok óta először a körmeit is kipingálta. Mindegyik lila, és egy kis pillangó van a két mutatóujja körmére ragasztva. Szőke haját most szabadon hagyja, úgy is csak vállig ér, nem melegíti a hátát. A pálcáját a szoknyáját fogó fekete övbe tűzve. Ahogy így sétál, és fogalma sincs róla, hogy merre van, egy bejáratot pillant meg. Nem túl bizalomgerjesztő, és nem is jutna eszébe bemenni oda, csakhogy Barti épp ekkor leugrik a válláról, és befut a bejáraton, majd fel a lépcsőkön.*
- Barti! Hé, gyere vissza!*kiált famulusa után a lány, de a kis vadmacskának esze ágában sincs engedelmeskedni, így Electrának egy lehetősége van, utána menni. Fintorogva, kelletlenül, de Barti után megy, fel a lépcsőn, pár lépést előre, majd egy nagy, köves, piszkos barlangba ér. Körülnéz, hol lehet Barti, de mivel sehol nem látja, elindul a keresésére.*
- Barti, hééé, Barti!*szólongatja a macskát a lány, de sehol nem hallja neszezését vagy nyávogását. Még nem ment túl messze a bejárattól, szóval ott van a közelében, így mikor beleszalad egy nagy pókhálóba, tisztán hallani sikítozását és fújolását.*
- Fúúúúúj, szállj le rólam, szállj le rólam, undorítóóó!*söpri le magáról villámsebességgel, de mivel nem látja magát tükörben, nem túl eredményes a folyamat.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 24 2012, 15:54

* Csak most váltam le nem rég Rutától, elég érdekes ez a lány, nem mondom, de különösebben nem mozgatott meg bennem semmit. És hát természetesen ennek nem más az oka, mint az én gyönyörű kis démonom, ahj, de magamhoz húznám már, és tennék vele olyan mocskos kis dolgokat, hogy.. nem, nem gondolok bele túlságosan, csak nagyokat vigyorogva haladok előre az erdőben, hiszen az oroszlánkölyök szépen eliramodott mellőlem, mintha ki jól végezte dolgát, Seol pedig nagy, tehát esélyes, hogy sok idő lesz, mire megtaláljuk egymást. *
- Tocho!! Tochooooo! Merre vagy? * kiáltozom neki, s szólítom párszor nevén is az állatot, de pár, a felettem lévő fák lombjaiból felreppenő, ijedt madárseregen, s néhány nagyobb vadon kívül semmi mással nem futok össze. Kiábrándultan bandukolok hát tovább, jó pár percig gyalogolva, tudom, hogy van itt egy kedvenc helye, amely nem más, mint a barlang, többször is csalogattam már onnan elő, szóval az a hely lesz az utolsó reményem, hátha arra majd rálelek a duzzogó állatkára, ki az óta már remélhetőleg tele tette a bendőjét. Időbe telik, míg elérek odáig, jó bő tíz perc, tudom az utat, de annyira nem fogom sietősre, továbbra is hívogató szavaimmal próbálom magamhoz édesgetni az egyelőre láthatatlan állatot, ám végül csak megérkezem a barlang elé, ahol már csöndesen fülelek is, hiszen némi zajt hallok kiszűrődni odabentről. *
- Remélem nem keveredtél bajba, öregem.. * motyogom orrom alatt, majd már elő is halászom pálcám farzsebemből, s előre tartva motyogom el egy Lumost, minek következtében már is fény gyullad pálcámból, s ahogyan annak útja van, be is hatolok a barlangba. Lassan megyek befelé, és itt már jobban hallom is, mi ez a hepaj, na meg láthatom is pálcám fényében, ahogyan egy ismerős, szőke leányzó hadakozik némi pókhálóval. *
- Electra? * hunyorgom picit, kell kis idő, mire eszembe jut a neve, majd immár kevésbé feszülten sétálok oda hozzá, a terjedelmesebb barlangrészben. * - Mi történt? Csak nem félsz a pókoktól? * állok meg mellette vigyorogva, majd azért nem leszek gonosz, válláról levakarok egy darab hálót, na meg hajából is kiszedek egy keveset. *
- Nyugodj meg, a pók sehol. Amúgy minden rendben? Te hogy kerülsz ide? És nem láttad véletlenül Tochot? Az oroszlánkölykömet. * szegezek máris neki pár dolgot, kicsit arrébb lépve tőle, újból szétnézve idebent, majd barna szemeim végül a lány pofiján állapodnak meg, kérdőn méghozzá. *
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 24 2012, 16:10

*Csak úgy, céltalanul sétálgat a famulusával, míg Barti be nem talál menni egy barlangba. Electrának nincs más választása, utánamegy, és keresni kezdi. Csakhogy nem őt, hanem egy nagy és ragacsos pókhálót talál meg, így kezd el sikoltozni és lehámozni magáról a pókhálót. Aztán egyszer csak a szeme sarkából egy kis fényt pillant meg, de akkor még nem néz fel, majd csak akkor, mikor meghallja a nevét. Hajában és vállán a pókhálóval nézi meg, melyik ismerőse tévedt ide.*
- Axel! Nahát, szia.*köszön a srácnak kicsit meglepődötten, még a pókhálóról is megfeledkezik. Jó ideje volt már a beosztása, amikor megismerkedtek, úgyhogy most kicsit meglepődik, hogy pont itt találkoznak. Axel kérdésére elfintorodik, és morcosan keresztbe teszi a kezét.*
- Na azoktól nem, csak a rossz frizurától.*és ha pókháló van az ember hajában, elkerülhetetlen a rossz frizura, így mikor Axel leszed róla egy keveset, egy igazi, Electrás vigyorral köszöni meg. Meg persze örül is, hogy találkoztak.*
- Pókot én sem láttam, biztos elmenekült mikor egy dömper szétzúzta a hálóját.*dömper alatt értendő Electra. Nem mintha olyan drabális lenne, de egy póknak valószínűleg ő tényleg dömper lehet.*
- Á, a famulusod után jöttél? Én is, berohant ide, és muszáj volt utána jönnöm. Ja, és nem láttam, a menyasszonyi fátylammal voltam elfoglalva.*mutat mindkét kezével és egy széles mozdulattal a hajára, amin az a bizonyos "menyasszonyi fátyol" található, legalábbis egy darabja.*
- Lehet, hogy összetalálkoznak út közben és együtt jönnek vissza. Legalábbis remélem, hogy visszajön, mert nem akarok még egy ilyennel találkozni.*mondja és lefúj az orra hegyéről egy onnan lelógó hálódarabkát.*
- Megkeressük őket együtt? Közben beszélgethetnénk, nagyon rég volt már a beosztásom. Azóta harmadikos vagy már?*érdeklődik a fiú felé fordulva, közben lassan elindul valamerre, de lehetőleg úgy választva meg útját, hogy ne akadjon bele még egy pók házába. Az első már szerencsésen lekerült mindenéről, így már teljes pompájában - összekócolódott haj, összepiszkolódott hófehér szoknya - koncentrálhat egyszerre a keresésre, és persze Axelre.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 24 2012, 16:21

* Ismerem Tochot is már, mint a tenyeremet, így egyetlen hely ötlik elmémbe, ahová bújhatott a zsákmányával. Így környékezem meg tehát a barlangot, ahonnan különös hangokat hallok kiszűrődni, tehát be is vetem magam a sötétbe, némi fény segítségével, de végül csak egyik háztársamat pillantom meg, egy pókhálóval hadakozva, kit még anno én magam osztottam be. A magam módján köszöntöm is Electrát, kinek rám és megjegyzésemre tett reakciójára csak elvigyorodom, igen jellegzetes módon, majd már ki is segítem picit a lánykát, tehát ahol látok még rajta pókhálót, s ahogy csacsog tovább, már fel is nevetek erre a pörgésre, mikor a hálót azonnal fátyolnak titulálja. *
- Na jól van, nyugi-nyugi. Még nem mész férjhez azért, túl fiatal vagy. Bár, halott menyasszonynak így is elmész, nem tagadom. * nézem be a leányzót egy nevetés közepette, nem csodálkoznék, ha valami mellkasba boxolás lenne a reakció részéről, kinézném belőle, de én továbbra is csak bőszen kapkodom róla a szemeimnek látható hálódarabokat, majd jó pár kérdést is intézek felé természetesen. Nem fogok kukán itt ácsorogni, na meg célom is van ittlétemmel. *
- Szóval akkor te is famulus keresésben vagy. Tocho egyébként nem tudom pontosan, hogy merre van, csak azt, hogy ha tele van, ide vonszolja a zsákmányai maradékát, de friss vérnyomokat sehol sem látok. * tekintek is immár végig a földön, pálcám fényének segítségével, de azért szavait tudomásul véve bólogatok neki. * - Hát ne is.. durva trauma egy pókháló, tényleg. Vigyázz, mert a végén még tényleg tönkre teszi a hajad. * piszkálom meg kicsit ténylegesen kócos frizuráját, de nem olyan bunkó, tolakodó módon, majd már meg is indulunk eközben befelé, én pedig sasolok, amerre tudok. *
- Igen, tényleg rég volt. És hát.. ja. Idén végzem, de ne tudd meg, durva. De tetszik. * pillantok oldalra felé, de előre is nézni kéne, nem akarok falba ütközni, vagy ilyesmi. * - Na és veled mi újság? Hogy élvezed a másodikat? Elég ritkán látlak mostanában a torony környékén. Minden tárgyat fújsz már kisujjból? * dobom vissza a labdát, ám ekkor már kiszúrok egy friss, véres nyomot is, messzebb pedig pár nagyobb tappancsot, egyértelműen járt erre az állat. *
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 24 2012, 16:38

*A pókhálóval való hadakozását Axel érkezése szakítja félbe, kinek segítségét is szívesen fogadja, na meg ugratását is, mert az ilyen társaságnak mindig örül, ha van kinek produkálnia magát és megcsillogtatnia tehetségét, akkor az már félsiker. és szokásához híven most is adja a humoristát, önmagát egyből pókhálós menyasszonynak titulálva.*
- Hé, szülők engedélyével már nagykorúvá válás előtt férjhez lehet menni. Ami pedig a halott menyasszonyt illeti, szerintem is.*ért egyet nagy vigyorral. Mint hobbi-színész, bármilyen szerepet eljátszik, ha azt kell, a halott menyasszony pedig igen jó választás lenne.*
- Bár én azért nem lennék olyan hulla jó, mint az igazi.*dünnyögi egy kisebb mosollyal az arcán, pont úgy, hogy Axel is hallja, végül is nem magának találja ki a poénokat. Közben megszabadul a pókhálótól is, így megindul a kérdezősködés, először is, hogy mit keresnek itt.*
- Hú, akkor remélem, mégse találja meg az én Barti-mat, nem szeretném félbeszelt macskaként visszakapni.*néz széles körben mindenhová, azért, hogy megtalálja a macskáját, aki reményei szerint még egyben van. Mondjuk ha Tocho tényleg megtalálná és esetleg kajának nézné, még mindig át tud változni medvévé, hogy lepofozza az oroszlánt.*
- Ugye, mondtam én. Ezek a pókhálók értenek ehhez.*feleli egy kisebb vigyorral, a hajpiszkálás után pedig megrázza a fejét, hogy rendbe szedje kócos tincseit, de ezzel csak azt éri el, hogy még kócosabbak lesznek. Nem szerencsés. Közben el is indulnak, Electra közel Axelhoz, hogy a pálcájának fénykörében maradjon, mert annyi kreatív ereje már nincs, hogy a sajátját használja. Vagy egyszerűen csak potyázik.*
- Miért, mit csináltok?*kérdezi kíváncsian a harmadikos órákról, mert egyszer úgyis megtudja, ha sikerül év végén átmennie, és jobb előre tudni, mire számítson.*
- Nagyon élvezem, van egypár igencsak hasznos varázslat, aminek hasznát tudom venni. Azt azért nem mondanám, hogy mindet, de a kedvencem a Pyromágia.*mesél egy kicsit érdeklődési köréről, majd eszébe jut valami, amire egy kis ördögi mosoly jelenik meg az arcán.*
- Ó, és én lettem az elsősök réme. Na jó, csak egy elsősé, de akkor is.*az eszébe jutó emlékektől röviden felkuncog, majd ő is megpillantja azokat a véres nyomokat, amik egyértelműen Axel famulusának jelenlétét mutatják, mert egy vadmacska nem csinál ilyet.*
- Tocho nem eszik macskát, ugye?*kérdi kissé félve Axeltől, és reméli, hogy a válasz számára pozitív lesz.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 24 2012, 16:51

* Figyelmesen hallgatom szavait erről a fátylas dologról, amihez természetesen nekem is akad bőven hozzáfűzni valóm. Fel is emlegetek némi vicces dolgot, melyre ő természetesen kap, és hát igen, akkor is, mikor beosztottam, pontosan emiatt lett szimpatikus. Laza, könnyen oldódik, magát adja, őszinte, és el is lehet vele hülyülni. Haverkodom is vele, éppen ezért, nem látom okát annak, hogy eltoljam magamtól, az ismerősök sosem ártanak, így hát bólogatok még párat szavaira, hullának tényleg nem lenne a legjobb, és őszintén nem is kéne még annak látnom. Fiatal és életerőt, mindez tehát csak egy vicc, ami felett már tovább is lépünk, méghozzá a famulusok felé, hiszen megtudhatom, hogy Electra is hasonló dolog miatt keveredett erre, mint én. *
- Nem hiszem, hogy bántaná, oroszlán, szóval a macskák nem az ellenségei. * nyugatom meg viccen kívül a leányzót, ebben száz százalékig biztos vagyok, hogy Tocho inkább leáll vele játszadozni, mint hogy megegye, meg amúgy is, a famulusokkal szemben valamiért van benne némi tartás is, szóval okos állat ő. Persze még egy ki megjegyzés felhangzik felőlem a szöszi irányába, és meg is piszkálgatom kócos grabancát, tehát csak felnevetek válaszára, majd már vezetem is utunkat befelé, amerre visznek ösztöneim. Közben a társalgás sem marad ki azért, rég találkoztunk, így illik általános infokat megosztani a másikkal ugyebár. *
- Hú.. hát a magiszterasszony órái most is lehengerlőek, az ereklyetant különösen szeretem. Aztán az elemi mágiás dolgok is nagyon adják, a légmágia része szerintem tetszeni fog, ha szereted az ilyesmiket. * tekintek rá lopva, miközben beszélek is hozzá, de közben ő is kap azért kérdést felőlem, nehogy csak én beszéljek már, hát olyan jó csacsogója van a leányzónak, ki el is mondja, hogy bizony élvezi a felsőbb éves létet, ahogyan a Pyro sem áll távol tőle, mire bólogatni is kezdek. *
- Na igen, Mr. Fenris se semmi azért. Az ő tárgyai harmadikban is adják. De mi ez a rémséges történet? Kit leckéztették már meg? * kelti fel a kíváncsiságomat azonnal, erre tudok asszociálni kijelentéséből, miközben már fel is tűnnek oroszlánom nyomai, az újabb kérdés hallatán pedig ismételten nemet intek, az előbb már ejtettem néhány szót erről, nincs félni valója Electrának, de inkább most némán megyek tovább, a nyomok útját követve, miközben remélhetőleg a kért sztorit is végig hallgathatom. *
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 24 2012, 17:08

*Találkozásuk után pár perccel megint úgy viccelődnek, mint legutóbb, a beosztásnál, Electra örül is, hogy megint olyan jól elvannak, és beszélgetnek, például a leányzó menyasszonyi fátyláról, ami a pókháló. A halott menyasszony is szóba jön, akiről az a véleménye, hogy sokkal jobb halott, mint ő. Temérdek energiája van, még kb. száz évig nem akar távozni erről a világról. Szerinte öregnek is energikus lesz, és nincs is jobb egy energikus százévesnél.*
- Igaz, macska macska.*bólogat a srác szavaira, igaz, a macskák általában nem egymás ellenségei, Barti biztonságban van. A keresgélés közben is folytatódik a társalgás, és kap egy hajkócolást is, majd mikor szóba jön a harmadik, és hogy az Axel szerint durva, egyből megkérdezi, hogy miért. Egyszer ő is lesz harmadikos, nem árt tudni.*
- Az milyen? Repültök, vagy mi? Mert ha igen, akkor tényleg szeretni fogom.*mondja kis vigyorral, ahogy belegondol, mint fogja szelni a levegőt, már ha erről szól az a légmágia. Na de ő is kap ám kérdést, így kihasználva kiapadhatatlan beszélőkéjét mesélni kezd, milyen a második, így elárulja kedvenc tárgyát is. Megemlíti még Axelnek azt, hogy valaki réme lett, és ez fel is kelti a srác érdeklődését, Electra pedig örömmel osztja meg vele a történetet.*
- Mondtam ugye, hogy van pár hasznos varázslat másodikban. Az egyik ilyen a vérköd, ezzel rémisztett meg egy elsős srácot. Létrehoztam a vérködöt, Barti átváltozott medvévé, én pedig adtam alá a hangfestést. A srác azt hitte, hogy a medve beszél. Nagyon szórakoztató volt látni a szerencsétlenkedését, és a szöveg, amivel a "medvét" akarta, meggyőzni róla, hogy ne egye meg, az volt a legjobb!*meséli széles mosollyal ezt a kis kalandját, ami közben tönkrement pár ruhája, azért száz százalékban megérte a dolog.*
- Legközelebb is ijesztgettem, de akkor már tudta, hogy poén, szóval nem nagyon sikerült.*vonja meg mosolyogva a vállát, miközben már a vérnyomokat követik, amik talán Tocho-hoz vezetnek majd. Ekkor a leányzó karmok csikorgására figyel fel, majd a homályból egy kicsi alak jelenik meg. Amint megpillantja, széles mosoly terül el a leányzó arcán, majd már nyújtja is ki a kezét, hogy felkapja famulusát, de... leereszti, mikor Barti elkanyarodik, és helyette Axelhoz sétál. Nyilván az újdonság varázsa, a gazdit már jó ideje ismeri, de a srác még új neki. Electra sértődötten karba teszi a kezét és magasba emeli a fejét.*
- Várhatod, hogy ezután édességet adjak neked!*szól oda Barti-nak, aki körbejárja Axelt, Electra szavaira meg csak nyávog egyet. Egyébként a lány csak Barti-ra pipa, Axelre nem, de talán ez látható is az arckifejezéséből.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Júl. 24 2012, 17:21

* Összefutva Electrával máris a famulusok keresésére indulunk, hiszen ahogy hallom, ő is "elhagyta" saját cicusát, és én is az enyémet, kik ugyebár valamilyen ágon egy fajhoz tartoznak, innentől kezdve én nem félek attól, ezek ketten bántani fogják véletlenül egymást. Befelé tartva a barlangba mindenféle dolog szóba kerül, többek között az is, amiket én most tanulok, így hát mesélek is néhány szót a leányzónak erről a szuper harmadik évről, mire rögtön kap is a horgon, de én csak egy sunyi kis mosollyal intézem el a választ, nem fogok itt neki bemutatót tartani. *
- Majd meglátod, legyen zsákba macska, de szerintem biztos, hogy élvezni fogod. * kacsintok oda gonoszul, tegyen akármit, kínozhat is, van most jobb dolgom is, mint arról mesélni komolyabban, miket is tanulok, így inkább tőle kérem azt, hogy csacsogja csak el szépen, ki és mivel járt pórul részéről. S ahogy hallgatom a történetet, helyes képem vonásai, melyek kissé már ráálltak a famulus kutatására, megenyhülve fordulnak át mosolygósba, majd nevetősbe, nem túl durva a sztori, amit mesél, de én azért mégis vigyorgom rajta, ahogy így elképzelem. *
- Na és ki volt a szerencsés pára? * érdeklődöm tovább, miközben már nyomra is bukkanok ugye, szóval lehet mit követni, s kis idő elteltével a nagy tappancsok kicsivé válva folytatódnak. * - Egyébként meg, tőled én sem ijednék meg. Nem vagy túl félelmetes, még ha macistul rontasz rá akárkire, akkor se. * kontrázom picit rá a hallottakra, csak húzom az agyát, persze tényleg nem rezelnék be tőle, de ez nem jelenti azt, hogy le is becsülöm őt. Viszont a karmok csikorgatására már én is felfigyelek, így lassítok is lépteimen, míg végül meg nem állok, s látva a cicust, meg a is jelenetet guggolok le azonnal a cicuhoz, ki ismerkedni szeretne, úgy tűnik. *
- Szia, Barti. Hallod ezt a fenyegetést? Nagyon komolyan hangoznak a gazdi szavai. De mond csak, nem láttál erre egy.. * simizem is meg a szép cica buksiját, de még mielőtt befejezhetném a mondatot, Tocho a semmiből kerül elő, kicsike formátumban, fékezni viszont nem tud, így ügyesen bele is ütközik lábamba, minek köszönhetően egyensúlyom elvesztem, tehát szépen hátsómra csücsülök a nyirkos, sziklás részen. *
- Itt vagyok már, itt vagyok! Nem ér lecserélni! * ugrik rám azonnal az oroszlánkölyök, sőt, bele az ölembe, nehogy már itt mással foglalkozzam.. nevetésem pedig betölti a teret, nem tudom, milyen hatással van ez a hirtelenség a cicára és Electrára, de asszem, tartozom némi magyarázattal nekik. *
- Szóval.. Tocho. * mutatom is be rögtön az orrhúzós jószágot, lehet, hogy Electra már találkozott vele, de Bartinak elképzelhető, hogy újdonság az oroszlánkölyök. *

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Aug. 01 2012, 12:32

//Olvad//

*A barlangban összefutva pár szó után famulusaik keresésére indulnak, közben persze beszélgetnek is, hogy ne legyen unalmas a dolog, meg különben is rég találkoztak már. Így a harmadikos órák is szóba kerülnek, és egy igen ígéretesnek tűnő tantárgy nevét is megismeri, de Axel sunyi mosolyából felfogja, hogy nem akarja elárulni, fognak-e repülni, és szavai meg is erősítik ezt.*
- Jaj, olyan vagy! Csinálhatnál, mondjuk bemutatót, hogy mire odaérek, már okos legyek belőle!*próbál a srácnak ötleteket adni, bár sejti, hogy nem fog összejönni ez a dolog, de próbálkozni azért szabad, hátha. A győzködések után ő jön a mesélésben, így el is mondja, melyik másodikos tudományát vetette be, hogy ijesztgessen egy kicsit. A történet végén már szélesen mosolyog, és bár nem durva a sztori, inkább vicces, örül, hogy Axel szerint is az. Mondjuk ő amúgy sem olyan, nem tudna nagyon durva dolgokat csinálni, amit aztán nevetve mesélne.*
- A neve Luka, inflás srác. Ismered?*néz rá Axelre kérdőn a szőke leányzó, mert ennek is megvan az esélye. Közben már apró véres tappancs nyomokra bukkannak, így azt követik, miközben folyik tovább a csevej.*
- Lehet, hogy én nem, de Barti azért elég félelmetes, ha macivá változik.*árulja el nagy komolyan bólogatva a leányzó. Abban azért egyetért, hogy ő nem néz ki túl félelmetesen, de ez csak a hasznára van. Az emberek nem tartanak attól, aminek ártatlan kinézete van, így sokkal hatásosabb tud lenni a csatában. Aztán haladva tovább a szőke lány karmok zajára figyel fel, és hamarosan meg is jelenik az ő kis Barti-ja. A cicus pedig úgy látszik, most nem a lányra, hanem a srácra kíváncsi, így hozzá megy oda, amire Electra egy „durva” fenyegetéssel válaszol. Barti erre ügyet se vet, félrebillentett fejjel, kíváncsi tekintettel hallgatja Axel szavait, és édesen dorombol is egy sort, mikor a srác megsimogatja a fejét. Egészen addig, míg Tocho is meg nem jelenik, és bár igen kicsi, mégis sikerül a földre vinnie Axelt. Ezt a jelenetet már Electra sem tudja végignézni durcázva, arcán azonnal széles mosoly terül el, ami végül hangos kacagásba fordul. Barti pedig követve a másik cica példáját, ő is a srác ölébe veti magát, így már szegénynek dupla súlyt kell elbírnia.*
- Szia, Tocho.*köszön a kis oroszlánnak nevetve Electra, és lehajol, hogy megsimogassa az oroszlánka fejecskéjét, már ha ő engedi. Barti is kinyújtózik felé, simogatásra várva, de Electra egy ördögi mosollyal egyenesedik fel. Most Barti durcázik be, büszkén a magasba emeli a fejét. De igazából egyikük sem tud túl sokáig haragudni a másikra, így Barti leugorva Axelről a lányka kezébe ugrik, Electra pedig máris simogatni kezdi a fejét.*
- Most, hogy megvannak, kimegyünk innen? Valami jobb helyre vágyom.*érthető is, világos színű ruhái már így is a kelleténél koszosabbak, így ha a srác benne van, akkor karjában kismacskájával indul meg a kijárat felé. Ennél már csak kellemesebb helyet találhat, az is biztos.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Aug. 01 2012, 12:54

* Picit azért én is húzhatom a leányzó agyát, és hát ha már órák, bemutatózni sincs sok kedvem most, szóval újra hárítom csak szavait. *
- Óóóó ne már. Elég, ha az órákon vizsgáztatnak a magiszterek. * szusszanok egyet vigyorogva, közben olyan arcot vágva, mintha éppen halálomra készülnék. Persze ez nem így van, ennyire nem is tragikus a helyzet, ahogyan az Electra által felvezetett elbánás sem hangzik annak. Kíváncsi az viszont vagyok én, így meg is érdeklődöm, ki az, aki lottó ötös gyanánt aznap a szöszivel harcolhatott, vagy épp csak menekülhetett előle, de hallva a nevet, egy pillanatra mélázom csak el, majd nemet is intek fejemmel. *
- Nem igen ismerős, azt hiszem. Ha látnám, lehet derengene. * vonom meg vállamat is még hozzá elgondolkodva, majd még hozzá is fűzök pár dolgot a félelmetességes részhez, mire a leányzó komoly dolgokat közöl velem. S ha így állunk, én magam is komolyabbra veszem a figurát, vagy legalábbis próbálok úgy nézni rá, mint aki el is hiszi, így bólogatok sok ki aprót is a hallottakra. * - Minden bizonnyal így van.. de hiszem, ha látom! * vigyorodom el végül idétlenül, s csak követem továbbra is a nyomokat, melyek remélhetőleg elvezetnek állatomhoz, de Tocho helyett első körben Barti az, aki megjelenik előttünk, fél siker. Le is guggolok az állathoz, üdvözölve őt simogatom egy darabig, a cicus pedig csak úgy dorombol nekem, hát meg kell zabálni. *
- Nagyon aranyos vagy. Nem is hiszem el, hogy csúnya, gonosz maci is tudsz lenni. * gügyögöm neki, mintha csak egy friss csecsemőhöz dumálnék, de nem tarthat sokáig a kis kokettálásunk, mivel saját oroszlánkölyköm is megjelenik, én pedig szépen a földre kerülök általa, végül pedig a másik cicus is rám mászik. *
- Na sipirc innen, szemtelen népség! * próbálom letolni magamról a kis testeket, melyek a földhöz szegeznek, de jóformán csak nevetni tudok, tehát beszédem is kicsit szaggatott. Barti végül hajlik is a szóra, s ahogy elnézem, már a lányka karjai közt pihen, Tocho viszont továbbra sem mutat hajlandóságot arra, itt hagyjon engem. *
- Inkább annak örülj, hogy még ilyen kicsi vagyok. * dugja arcomhoz közel nóziját, iszonyúan félelmetesen, de végül csak megnyalja arcomat, és már le is ugrik testemről, hogy Electra szavaira a kijárat felé iramodjon. *
- Persze.. ha nem haladok, újabb kereső hadjáratot indíthatok utána. * pattanok fel hirtelen, s biccentek is arra, amerről jöttünk, tehát követem a famulust, ki most már úgy látszik, nem fog nagyon eltávolodni tőlem, főleg azért sem, mert a féltékenység apró jelei kezdenek megmutatkozni pofiján. * - Na és merre szándékozol menni? Nekem kezd korogni a gyomrom a nagy akcióban. * tekintek már a barlang előtti friss levegőn Electra arcára, hátha veszi a lapot, és átsétálunk esetleg a város környékére némi ennivalóért. *
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Aug. 22 2012, 21:12

-Na most hol vagyok?* Teszem fel a nagy kérdést és tapogatok a vaksötétbe. Sikeresen betévedtem kb fél órája ebbe a barlangba hol tök sötét van. A pálcámat nem kerestem még elő, de csak azért mert nem tudom hol is van. Több tippem is van a pálcám hollétéről de ahhoz is sötét van hogy elővegyem a táskámat.*
-Óh, mért nem tudok látni a sötétben vagy mért nincs itt Tequila?!*Dühöngök magamba, de azért még beljebb megyek a barlangba vagy lehet hogy kijjebb. Csak reménykedni tudok hogy kijutok innen. Hirtelen elesek valamibe és a földre huppanok. Nem kellek fel rögtön inkább csak nyüszögök. Nem tudom hogy estem, de rá estem a karomra és roppant egyet. Az is lehet hogy nem a karom roppant hanem az amire estem. Amit viszont biztosra tudom elégé fáj a kezem. Nem nagyon akarom mozgatni a kezemet mert félek hogy elrepedt a csontom. Felülök és tovább sétálok. Mivel feketében vagyok jobban eltűnök a sötétben. Nyújtózok egy kicsit majd sétálok tovább.*
~Aj, ha én eltörtem a karomat mit fogok csinálni?~*forgatom a szemeimet és tovább megyek előre.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Aug. 22 2012, 21:36

*Jó érzés kicsit kóvályogni a sötétben, de tudom merre járok, hisz gyakran szoktam sétálni az erdőben, így nappal is, este is ugyanúgy kiismerem magam. Öltözetem egy fekete pamut halásznadrágból áll, fehér trikóból, lábamon pedig sportcipő van. Pálcám nálam van a nadrágzsebemben, de nem hiszem, hogy szükség lesz a használatára, elég békésnek tűnik a erdő. Az elveszett barlang környékén járok, mikor a bejárata előtt egy halk nyöszörgő hang üti meg a fülem. Talán valaki bajban lehet, és bár nem vagyok az a hős megmentő típus, egy Lumos-szal fényt gyújtok pálcám hegyén, és bemegyek a járatba. Mennem kell egy ideig, a hang forrása talán nincs is itt, vagy nagyon visszhangzott a barlang. Már úgy vagyok vele, hogy visszafordulok, de lépéseket hallok meg nem sokkal előttem, így megszólalok.*
- Hahó! Ki vagy? *teszem fel a talán idióta kérdést, de ez jutott először eszembe, szóval lehet nevetni, de most már mindegy. Lassan, óvatosan, még mindig világítva a pálcámmal lépkedek előre, szememet erőltetve, hogy kiszúrjak valamit az előttem levő sötétben.*
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Aug. 22 2012, 22:07

*Egy szerencsétlen esés következtében ráesek a kezemre mi egy roppanást hallant és iszonyatosan égni kezd. Reménykedek, hogy csak elrepedt és nem tört el. Egy kicsit nyüszögök, de azért felkelek és tovább indulok előre. Már kezdek jobban látni a sötétben, de még mindig botladozok és sajna még mindig nincs fény forrásom. Ekkor valami halk neszt hallok meg a mögöttem. Megdermedve hátra nézek és ekkor egy vakító fényt láttok. Rögtön hülyeség jut eszembe.*
~Ne menj a fény felé! Az mindig rossz dolgokhoz vezet.~*Ekkor meghallom a kérdést és eszembe jut az összes horror film amit valaha is láttam a srácokkal. Ezen kívül még kettő dolog is eszembe jut egy hogy ha elfuttok megbánom kettő ha nem futok akkor is. Elindulok lassan előre, de ekkor valamiben megbotlok és ismét a földön kötök ki. Úgy döntök inkább válaszolok.*
-Én vagyok!*mondom határozottan, de mivel ismét a kezemre estem kicsit nyüszögve. Feltérdelek és a karomat óvatosan a térdemre teszem.*
-Nemigaz hogy mindig a kezemre esek?!* morgolódok magamba, de azért megfordulok Bruno felé. Elkezdem vizsgálni a kezemet sziszegések közben.*
-Mi szél fújt erre Bruno?*teszem fel a hülye kérdést és óvatosan felpróbálok állni, de inkább a földön maradok.*
Vissza az elejére Go down
Bruno Stora
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Mackótestvér
Hozzászólások száma : 431
Csatlakozás : 2011. Jul. 12.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet : Az élet legnagyszerűbb dolga azt tenni, amiről mindenki azt mondja, ne tedd!

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Aug. 22 2012, 22:29

*A szigeten sétálva elhaladva a barlang előtt egy lányhang üti meg a fülem bentről, és nem törődve azzal, hogy ez talán csak átverés, a kíváncsiságom most csak erősebb, így miután egy kis fényt gyújtottam pálcám hegyén, belépek, és elkezdek befelé haladni, és kis idő elteltével mocorgást hallok meg, és egyből előre kezdek kémlelni, hogy kiszúrjam, ki vagy mi az. Először semmi válasz, így teszek még pár lépést előre, és most már meglátom a sötétedő alakot, ki a következő mozdulatánál a földre esik, de még messze van tőlem ahhoz, hogy el tudjam kapni, így nem tehetek semmit, mint hogy nézem, ahogy elterül a földön és fájdalmasan felszisszen.*
- Jól vagy, Ashi? *kérdezem, mivel ekkor már felismerem a hang forrását, és ha elfogadja, segítek neki felállni a kőről, majd kérdésére megvonom a vállam.*
- Csak a környéken sétáltam, mikor úgy hallottam, talán valaki bajban van, szóval gondoltam meglesem, kivel mi van. *felelek, és lejjebb eresztem a pálcámat, hogy a fény ne a vörös hajú lány szemébe világítson.*
- Na és te, mit kóvályogsz itt a sötétben? Miért nem használtál legalább egy Lumos-t, akkor legalább láttál volna kicsit, minimum azt, hova lépsz, így megspóroltad volna az eséseket. *nem okoskodni akarok, szimpla tény, hangom is közömbös, hisz annyira azért nem vagyok jóban Ashi-val, bár nincs bajom vele, de szimpla ismerős, semmi több. Míg várok a válaszára, nekidőlök a barlang falának, de csak miután arrébb söprök egy pókot.*

Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Aug. 22 2012, 23:13

*Úgy döntök hogy elmegyek sétálni egy kicsit a szigetre. Sikeresen a barlangban kötök ki ahol elég jól eltévedek és el is esek egyszer. Ekkor úgy érzem hogy elrepedt a karom, de nem érdekel és beljebb haladok. Nem sokára zajt is hallok a hátam mögül és egy kicsit meg is ijedek. Felvázolom a lehetőségeket és már menekülnék is mikor elesek. Ekkor fel ismerem a hangforrását. Elfogadom a segítségét amivel viszonylag könnyen fel is tudok állni és így nem maradok a földön.*
-Ő... asszem megrepedt a csontom vagy eltört elégé fáj... de amúgy jól vagyok.*a válaszra kicsit meglepődök, lehet hogy van rajtam kívül más is ide bent. A kérdésére viszont elpirulok egy csöppet.*
-Nem tudom hova tetem és túl sötét van hogy a táskámba keresgéljek.*Mondom a végén mér kicsit könnyedén, de nem hencegni akarok ezzel. Mivel Bruno pálcája fénye elégnek tűnik hogy elővegyem a pálcámat óvatosan kibújtatom az egyik szíjából a sérült kezemet és a másik karomra hajtva a táskát leguggolok hogy előkeresem a pálcámat.*
-Na és hogy viseled ezt a rettentő meleget?*kérdezem könnyed csevegő hangon. Nem vagyok rosszban a fiúval, de túl jobban sem, de szerintem ez a könnyed hang tökéletes lesz. Közben meg találom a pálcámat és fel is vesszem a vállamra a táskát.*
-Őm... tudsz valami hasznos tanácsot ha eltört a kezem???*teszem fel félve a kérdést. A válasza várása közben fényt varázsolok a jobb kezemmel-bal sérült meg-. *

//epresz fagyi//
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Szept. 13 2012, 17:00

//Árnymágia, 3. házi//

*Az elmúlt héten alig mozdult ki a toronyból, a kastélyból meg egyáltalán ki sem tette a lábát, így éppen ideje egy hosszú sétával mindezt pótolni. A nem is olyan régi kisebb incidense az erdőben már kellőképpen elhalványult ahhoz, hogy ne okozzon gondot az erdőbe bemerészkedni, így éppen egy ösvényen baktat sötétzöld és terepszín ruháiban, egyáltalán nem feltűnő jelenség, inkább csak a bakancsa alatt megreccsenő ágak és zörgő avar árulja el, hogy merre jár. Lassan, nyugodtan sétál, beszívja az erdő illatát, és néha egy-egy fánál meg is áll kicsit alaposabban szétnézni, bár most esze ágában sincs semmiféle növényt begyűjteni. Tovább sétálva sziklás területre érkezik, ám bokrokban sincs hiány, amelyeknek a levelei között mintha valami mozogna. Lehet, hogy csak egy kisebb fuvallat mozgatja meg a leveleket, de minden esetre kíváncsi tekintettel megy közelebb, jobbjában tartva a pálcáját maga előtt a biztonság kedvéért. A legszélső bokor közelébe érve felhajtja az egyik levelet és a mögötte található látványon elégedetten mosolyodik el.*
- Nocsak, nocsak... micsoda tökéletes alapanyagok lennétek... *jegyzi meg félhangosan, még mindig elégedett mosolya kíséretében, miközben pálcája hegyét a terjedelmes pókhálóhoz közelíti, hátha a megmozdításával becserkészheti a menekülni igyekvő néhány egészen szép pókot. Apró szürke kis teremtmények, de úgyis a lábuk kell, ami potrohukhoz képest igazán hosszú, már- már aránytalanul. Közelebb is hajol elmélyülten tanulmányozva a kis áldozatait, amikor felhangzik valahol egy sikoly. A mozdulat közepén megáll a levegőben a keze, a pókhálót már nem éri el a pálca hegye, hallgatózva húzza ki magát és néz körül, merről is jöhetett a hang. Nem igazán volt erőteljes, de abban biztos, hogy nem is a képzelete szüleménye, hiszen nem szokott sikolyokat hallani, sőt egyáltalán hangokat sem hall, már ha elképzeltekről van szó. Mély levegőt vesz és óvatosan szétnyitja a bokrokat, majd elképedve pislog a fordított pentagrammára, amivel szembetalálja magát egy tátongó üreg mellett.*
- Nem, nem, nem... *rázza meg a fejét, miközben egyre határozottabb lesz ama megérzése, hogy innen jött a hang, ám végül egy sóhaj kíséretében mégis belép a nyíláson, hátha valaki tényleg komoly bajban van. Óvatosan halad a fal mellett, felfele, ami nem kissé meglepő számára, viszont nem ér rá csodálkozni. Pálcáját maga elé tartja jobbjában, közben pedig igyekszik nem eltávolodni a sziklafaltól és csendben maradni. Elhúzza a száját, amikor néhány kavics megcsikordul a lába alatt, egy hosszú pillanatig csak áll még a levegőt is visszatartva, aztán pár lépés után meglátja a hang forrását. Kikötözött lányt lát, aki már alig van eszméleténél. Még igazán fiatal, szinte gyerekes vonásai vannak, nem lehet több tizenkét- tizenhárom évesnél, ha van egyáltalán annyi éves is, így első ránézésre nem könnyű megállapítani. Világos haja arcába lóg, tincsekre válva, ahogy feje előre billent, sápadt, lassan már élettelennek tűnő bőrén átlátszanak kék erei, és mindenfele feltehetőleg árnyak okozta égés- és zúzódásnyomok borítják. Behúzódik egy kiálló szikladarab mögé és csak óvatosan kukucskál ki onnan, ajkába harapva és visszatartva a lélegzetét is, majd ismét a falhoz lapul és lehunyja a szemét, miközben gondolkodik, mit is tehetne. *
~A fenébe már, Athalie... mi vagy te, a jó tündér?~ *jön a gonoszabbik énjétől az egyszerűnek tűnő megoldás ihletése, hiszen ha lelép, ebből neki legalább nem lesz baja, de akkor meg az a lány ott... megint rémálmai lesznek tőle. Megmarkolja a pálcáját, és miközben kihúzza magát, kinyitja a szemét is és kilép a szikla mögül.*
- Na mi van? A saját súlycsoportoddal nem bírnál el, hogy gyengébb célpont kell?*kérdezi ezzel felkeltve és elterelve a figyelmét a másiknak az ájult lányról, akire szeme sarkából azért odapillant, miközben már rajzolja a kört a levegőben és pöccint egyenesen a felé forduló mágus mellkasa felé.*
- Fatum orbium.*mondja ki a varázsigét. A mágus enyhén kérdő tekintete ebben a pillanatban az arcára kiülő magabiztosság és gonoszság tükrében inkább annak szól, hogy ki az a szerencsétlen, aki vele mer kezdeni, Athalie-t azonban nem olyan fából faragták, hogy ennyitől futamodjon meg. Az éppen félrelépni igyekvő férfinak még eltalálja a vállát az árnyakkal körülvett vörösen izzó fénygömb, ő meg az ismeretlen lány előtt terem, készen az újabb varázslatra.*
- Scutum.*mondja ki, rajzolva a szükséges kört, és még éppen, hogy sikerül kivédenie a felé száguldó árnygömböt, bár ez most nem sokon múlt. *
- Sectumsempra. *támad újra, bár ellenfele is gyors, de ördögi és elégedett kacaja csak olaj a tűzre, és Athalie agya már kattog is, mi lenne a legjobb megoldás. Az imént árnycsápokkal kínozta a férfi a lányt, de visszahúzódtak, amint rátámadt. Talán az lesz a legjobb megoldás, egy próbát biztosan megér. Felcsillan a szeme és már emeli is a pálcát a magasba, ahogy tanulta órán, majd szabad keze segítségével pedig megidézi őket, és a férfi ellen fordítja.*
- Umbra vincula.*mondja ki a másik nagy meglepetésére a bűvös szavakat, mire a csápok már fel is tűnnek és az a meglepetés, amit ezzel a másiknak okozott éppen elég arra, hogy a csápok elérjék és közrefogják. A kezéből kihulló pálca nélkül már nem sokat ér, noha a szavai ellenére Athalie tudja, hogy korántsem egy súlycsoport ők ketten, most inkább csak szerencséje volt a meglepetés erejének hála. Egyszerű varázslatokkal nem hiszi, hogy sokra ment volna a másik ellen. A magabiztossága viszont visszatér, amint az árnycsápok fogja a férfi, és kissé el is mosolyodik a grimaszainak láttán, amit átkozódás közben vág. *
- Ez szívás. *jelenti ki pimaszul, közelebbről nem érdekli, hogy mit akart a másik a lánnyal, vagy mit nem, megvannak a maga sejtései, de nem az ő dolga. A végére már a saját bőrét mentette inkább, ha képes volt belemászni abba, amibe nem kell, úgyhogy most győzelme biztos tudatában elégedett mosoly jelenik meg az ajkán, és odébb rúgja a leesett pálcát, homlokán még mindig ott húzódik a koncentrálástól az apró ráncocska, de az árnyak visszahúzódásával ez is eltűnik.*
- Megnézném, hogy ég egy ember... de most erre nincs időm. Fatum orbium. *mondja, közben rajzolva is a kört, majd pöccint és a csápoktól éppen szabaduló mágust most telibe találja az árnygömb, végezve vele. Megerőlteti magát és eloldja a lány köteleit. Mély levegőt vesz, ő és a gyógyító varázslatok nincsenek jóban, pusztítani jobban szeret. Összeszedi minden tudását, és végül talál egy varázsigét emlékei között, ami talán jó lesz.*
- Renervate.*mondja ki, majd megkönnyebbülten sóhajt, amikor a lány kinyitja szemeit, és hamarosan kérdőn néz rá, sőt szinte félve.*
- Nyugi, vége van. Eljuttatlak a városig, ott van ispotály és majd rendbe szednek, oké?*ennyit a nyugtatgatásról, ebben sem egy nagy mester, de elég az, ha a lány megérti és bólint, aztán amint ez megtörtént, felemeli, elég vékony, az ő véleménye szerint inkább nyeszlett a lány- feltehetőleg az átéltek hatására is- ahhoz, hogy simán elbírja. Egyenesen gyógyítóhoz viszi, majd felszívódik, mintha mi sem történt volna, esze ágában sincs hőst játszani, sem semmi egyebet, még véletlenül sem, annál jobb dolga is van, például pókokra vadászni holmi bájitalokhoz. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Vas. Szept. 16 2012, 11:41

//Mágikus lények ismerete 3. óra házi//

*Lucius úgy döntött, hogy ma szétnéz kicsit a barlangban, mivel egy korábbi, nem túl emelkedett hangvételű beszélgetésében szóba került a hely.*
~Most megnézem mit eszik azon a helyen annyira...~ *bár abból az elképzeléséből továbbra se ad, hogy egy tisztáson verekedjen meg a kihívott ellenféllel, most már kíváncsi a helyre, kicsit körbe akar nézni. Épp ezért felöltözik a helyhez megfelelően, terepgatya, öv, az övön egy késtok késsel, meg a pálcája. Most nem a stiletto-t választotta, inkább egy vadászkés mellett döntött, hiszen van egy-két eszköze a csomagjai között. Felülre pulcsi került egy farmer kabáttal, ami elég vízhatlan neki, meg a hideg ellen is véd. Így kel át a révész segítségével. Átvág az erdőn, figyelve, hogy ne ismétlődjön meg a korábbi támadás, se más kellemetlen incidens ne történjen, de hamar maga mögött hagyja az erdő fáit és jó illatát, hogy egy hegyes, sziklás területre érjen.*
~Itt kell lennie valahol.~ *s kutakodni kezd a barlang után. Annyira nincs nehéz dolga, mert a hőmérséklet különbséget, a kifelé áradó hideget megérzi arcán s így gyorsan megvan a bejárat, amin nem haboz belépni, most figyelmen kívül is hagyva a pentagrammát, pedig nem tette volna rosszul, ha figyelmet fordít erre. De a pálca azért előkerül.*
-Lumos! *kell a fény, így a pálca világánál indul meg felfelé. Kicsit szokatlan számára ez, hiszen általában vagy egyenesen, vagy lefelé kell ilyenkor menni, de ez egy ilyen hely, elkönyveli. Óvatosan lépked, vigyáz a kövekkel, nem akarja összetörni magát. Léptei mégis biztosak.*
~Itt akart verekedni? Ennek semmi értelme... egyenetlen talaj, rossz fényviszonyok. Senkinek se jó, főként nem egyenlő.~ *így morfondírozik magában, mikor hangokra lesz figyelmes. Olyan morgó, hörgő hangokat hall valahonnan. Megáll, hogy füleljen. Balszerencséjére elég kíváncsi természet, hogy ki akarja deríteni, mit is hall. A hang valahonnan elölről érkezik, de bal oldali irányból. Így megindul s az egyetlen bal oldali kamránál lefordul, hogy pár lépés után szembesüljön a hangok gazdájával.*
~Egy gólem! Basszus!~ *ugrik be, hiszen az agyag test s a rajta fénylő mágikus szöveg egyértelmű. De a gazdátlan lény, melyet feltehetően egy alkotásában csalódott mágus hagyott itt, megindul a fiú felé, hogy vendégmarasztaló gesztusokat tegyen, na nem teázni akar vele, hanem mondjuk a vérét venni. Egyre fenyegetőbben morog s döngő léptekkel közelít a jószág, mely szerencsére nem olyan gyors, bár annyi szent, hogy elég nagy, mert jóval Lucius felé magasodik, tehát több mint két méter.*
-Obstructo! *jön az első varázslat csuklóból, reflex szerűen Luciustól. Támadása sikeres, mert a varázslat létre jön, de arra elég, hogy a gólem megtántorodjon picit. Lucius ezt kihasználja s vele született gyorsaságára is épít.*
-Incarcerandus! *a kötelek előszöknek a pálcából s újabb lassítás a gólemnek, mert szorosan körülcsavarják a kötelek s megbotlik, előre zuhanva, olyat esik, hogy Lucius is megtántorodik a barlang talajának megremegésétől. De lélekjelenléte megvan.*
-Fatum orbium! * megrajzolja a pálca villám gyorsan a kört és a célpontra bök, az árnygömb pedig betalál, de Luciusnak realizálnia kell, hogy a gólemet csak megcsiklandozta, mert az köteleit eltépve egyenesedik fel s indul meg újult erővel. Keze a kés nyelére csúszik és előhúzza a tokból azt. Nem tudja jelenleg mire mehet vele, de nem lehet tudni.*
~Az írást kéne leszedni.~ *jut eszébe, így újra jön egy kör és céloz a gólem homlokán lévő feliratra.*
-Fatum orbium! *sajnos az árnygömb arra nem volt jó, hogy leszedjen akár egy betűt is, így a gólem csak megtántorodik, de már a távolság kicsi, Lucius lába pedig földbe gyökerezett, nem tud elfutni. Lendül a kemény agyag kéz és torkon ragadja a fiút, felemeli s elkezdi szorítani. A pálca fás csörrenéssel kerül a barlang kőpadlójára. Érzi, hogy megjelennek a fekete-lila pöttyök s táncba kezdenek a szeme előtt, fogy a levegő, az arca lilul. A vérellátás is csökken a nyaki ütőeret is szorítja a támadó. Utolsó kétségbe esett reflex, hogy karját kinyújtva a késsel kezd karistolni a gólem fején, a feliratot. Jó lépés volt ez, mert mikor már kis híján megfulladt, a gólem porrá omlik, mivel sikerült a késsel lekaparni az egyik betűt teljesen. Így Lucius is a földre zuttyan, félig megfulladva, a porladt agyag közé, ott köhög és harákol, torkát masszírozva. Lassan regenerálódik és feltápászkodik.*
~A zakkant meg itt akart kakaskodni.~ *ugrik be egyből. Jó, hogy magára hallgatott ilyen téren, így legalább csak egyszerre egy ellenfele volt. Na meg komoly szerencséje is. De nem habozik, távozik is a barlangból, mert nincs kedve bármi újabb finomsággal összetalálkozni. Amilyen hamar tud, vesz Mystralban egy sört, megissza jóleső érzéssel és a pillanatnak örülve, majd szépen a révésszel visszaviteti magát az iskolába.*

Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 18:09

//Olvad Tarkh-al//


*Lelkesen mesélni kezdek egy keveset a múltkori jelmágia óráról, ami állati király volt. Valóban kezdem megszeretni ezt a varázsvilágot, bár még mindig nem éreztem rá igazán az ízére. De legalább haladok előre. Érdeklődve hallgatom a szavait, s bár gőzöm sincs, mit lehet a Nagy Bumm helyszínén csinálni, valahol tényleg kicsit bánom, hogy nem voltam ott. Biztos érdekes volt.*
-Ja... Kár. De úgyis lesz még csomó érdekes óra. *Szokásos alienes válasz részemről, de hát ez van. Aztán szóba kerül az is, hogy hová vigye a barátnőjét és bár nem ismerem a környéket, én azért elmondom, hogy hová vinném a barátnőmet, ha lenne.*
-Hm... hát akkor nem tudom. Még nem fedeztem fel mindent. *Eközben persze haladunk befelé is, ahol fura zajokat hallok, s a reakciómból is látszik, hogy még mennyire nem mozgok otthonosan a mágiában. Bevallom, kicsit berezelek, s amikor Tarkh rámrobbantja a barlang falát, ijedtemben elsütöm az első varázslatot, ami eszembe jut. Amivel egy csokor virágot idézek elő... Valamint egy röhögőgörcsöt az új barátomnál. Még egy sort poénkodik rajtam, aztán amikor elkezd kardozni az ő virágjával, akkor már egy kicsit megelégelem és egy mozdulattal eltolom a virágot.*
-Jól van, elég lesz Humor Herold, tévedni emberi dolog. *Szerencsémre hamar megszabadul a virágoktól, bár a férfiúi önbecsülésemen elég durva csorba esett. Virágok... Te jó ég... Azért azt nem gondoltam volna, hogy ekkora lúzer vagyok.*
-Igen. De ez jutott eszembe hirtelen. *Nem kezdek inkább mentegetőzni, hogy ez nem azért van, mert meleg vagyok. Azzal csak még cinkesebb helyzetbe keverném magam. Zavartan heherészni is kezdek, amikor vállba bokszol, s ekkor elérünk egy elágazáshoz. Kissé kétkedve pillantok rá, amikor felajánlja, hogy váljunk ketté. Aztán lassan bólintok.*
-Oké. *Ugyan ő sokkal többet tud, mint én, de reménykedem benne, hogy a barlang másik feléből nem tud engem elvarázsolni. Viszont ha együtt megyünk, akkor biztos és azzal csak azt érem el, hogy a végén én leszek a suli legnagyobb poénja. Bár ki tudja, lehet már az is vagyok. A bal oldali úton indulok el, s mivel már csak az én pálcám világít a sötétben, így jóval kisebb területen látok, de sebaj. Nem tudom, milyen messze lehet innen a másik járat, de megkockáztatok egy kiáltást.*
-Találtál már valamit? *Az lenne még csak szép, ha azon a járaton ki lehetne jutni, én meg itt ragadnék és meghalnék. Magamat ismerve, erre nagy esély van.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 18:30

*Újonnan megismert iskolatársammal beszélgetésbe kezdünk, mikor egyértelmű lesz számukra, hogy az elkövetkezendő idő nagy részét egy barlangban összezárva kell töltenünk. Természetesen elsőként semleges témák merülnek fel, hiszen ez kellemes beszélgetési alapanyag, ami bár unalmas, de nem személyes, mihez még nincs elég ismeretünk.*
- Igen, föleg masodikban. Talan ha kepzettebb leszek, akkor visszamegyek, de most nem mernem megtenni... *csóválom meg a fejemet magam elé meredve, feltételezve, hogy a másik érti miről beszélek. Tanácsát is kikérem, bár segíteni nem tud, de megpróbálja, amit értékelek, viszont innentől egyértelmű számomra, hogy kérdésem megoldásáért magamnak kell küzdeni, tehát felajánlom neki, hogy induljunk el a barlangban. Nyilván előbújik belőlem gonoszabbik énem, mikor felmérem kétes érzelmeit a helységgel és mágiával szemben, tehát egy ijesztegetést is bezsebelhet részemről, minek nevetés a vége, hiszen reakciója mulatságos.*
- Ne aggodj, nem mondom el... olyan sok embernek. *kacagok, ám túllépve ezen haladunk tovább, mígnem elágazáshoz érünk. Megbeszélésünk alapján ő balra indul, tehát én jobbra haladok óvatosan lépkedve, megszemlélve a falakat lassú tempóm közben.*
- Lumos! *teremtek fényt, a jobb látási viszonyokért, majd pedig gondolataimba mélyedve gyalogolok előre némán a járatot kutatva. Többfelé száguldozik elmém, ám végül mégis csak a másiknál köt ki... jó lenne ismét megtréfálni, s mikor kiáltását hallom, megtorpanva mosolyodom el gonoszul.*
- Nem, de remelem nem igazak a historiak. Tudod a csapos ferfiröl. Olvastad a könyvtarban? Az amelyik befeszkelte ide magat regen, es allitolag varazslatok reven meg mindig a környeken garazdalkodik, es a Mystralban lakoktol rabol egy-egy fiatalt, hogy megkinozza, es az eleterejüket elnyerve tovabb eljen. *kiáltom neki vissza teljesen természetesen a... hazugságot, ugyanis tudomásom szerint ilyen történet nem létezik. A tervem eredetileg egyszerű verbális ráijesztés, ám miközben haladok, hamarosan a járat végét is megpillantom, ahol összeér a két oldal.*
- Nox! *oltom el gyorsan pálcámat, amint átfut egy gonosz gondolat fejemben, és gyűrűmet használva a sötét alagút végére teleportálok, hogy csöndesen érkezve egy szikla mögé bújjak, és pálcámat óvatosan fejem felé emeljem...*
- Umbra vincula! *lehelem halkan, az energiát pedig szabad kezemre koncentrálom, miközben megnyomom a második u-t. Négy árnycsáp jön létre, amik hirtelen indulnak meg a fiú felé, elvégre óvatosan kilesve fedezékem mögül láthatom a célpontot a távolban. Nem fogom bántani nyilván, de ha eléri Christ, akkor a laposan érkező csápok közül kettő a bokáját fogja meg, és rántja ki lábát, kettő pedig ekkor rátekeredik csuklójára, és széthúzza karjait mintha keresztre volna feszítve, majd megemelik a fiút fejjel lefelé lógatva. Természetesen csak akkor, ha nem védekezik, ha esetleg előbb észreveszi, vagy mikor már bekövetkezik a támadás.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 18:52

*Elgondolkodva hllgatom, amiket mesél, bár nem igazán tudok mit mondani, mert azon az órán nem voltam és a tetejébe még mindig összekeverem az összes varázslatot. És hogy második...de szép álom lenne. Bár talán, ha sikerül átmennem, akkor egy kicsit bátrabban fogok majd hozzá a dolgokhoz. Nemsokára még jól rám is ijeszt, amiből egy hatalmas sulilegenda lesz, ha a szimatom nem csal és bár próbálom lecsitítani ezt a nagy hahotát, valahogy a válasszal nem leszek elégedett.*
-Remek. *Morgom az orrom alatt, majd haladunk is tovább az elágazáshoz, ahol szét is válunk, én pedig kiélvezem, hogy amíg tart a magányos utam, nem kell attól tartanom, hogy megint rámrobbantja a falat, vagy a fejemre dob egy denevért. Persze ha mással történne, biztos én is egy jót derülnék. De mivel a poén tárgya jelenleg én vagyok, nem igazán élvezem a dolgot. Egy ideje gyalogolok már, amikor átkiabálok neki, hogy talált e valamit, mert ha megtalálta a kivezető utat, akkor inkább visszasétálok és kimegyek ott én is. Ehelyett valami hülye rémtörténetet mesél, de ez most nem jön be.*
-Nagyon vicces. Mondd, ismered a fiú történetét, aki farkast kiáltott? *Ez egy erős célzás arra, hogy ha valaki túlzásba viszi az ijesztgetést, egy idő után nem ér célt vele, mert ezt a sztorit most nem kajáltam be. Gyanútlanul haladok tovább az alagútban, amikor hirtelen rántást érzek a bokámnál és elvágódok, majd hasonló valamik ragadják meg a csuklómat is, én pedig ott lógok a levegőben kifeszítve. Eleinte nem igazán értem a dolgot, de aztán megpillantom az út végét, ott pedig egy fiú fejet. Naná, hogy Tarkh volt az.*
-Tudtad, hogy az igazi ínyencek nem a védtelen áldozatot szeretik, hanem azt amelyik még mozog? *Elég gyenge próbálkozás, de bevallom őszintén, annak ellenére, hogy már nem hiszem, hogy bármi is van ebben a barlangban, ha mégis lenne, akkor nem én akadnék először az útjába, mivel az az út tiszta. És jelen pillanatban nem is igazán bánnám, ha valami megenné.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 19:00

*Talán a barlang hozza ki belőlem, vagy alapvetően ilyen volnék, de beszélgetés mellett úgy érzem a felfedezés élménye nem elég, muszáj humorizálnom, ijesztegetnem a másikat, s meg is teszem, amin jót nevetünk, bár talán számomra kellemesebb a tréfa mint számára. Ahogyan azonban tovább haladunk, ismételten egy ötlet jut eszembe, s pár percen belül kitervelve a következő csínyt kezdek el mesélni történetet, mire nagyjából olyan választ kapok, amire számítok. Az ember elsőként sosem hisz ezekben... de bárki meggyőzhető, ám erőszakos nem leszek, az feltűnő.*
- He, nem azt mondom, hogy hiszek benne! Csak elmeseltem, mint az arnymagust, akivel itt talalkoztam. Tenyleg azt hiszed, hogy nincs itt semmi? Gondolkozz mar jozanul, a leghatalmasabb feketemagus iskola mellett vagyunk nem sokkal, egy tiszta varazslovarossal megtoldva. Szerinted tenyleg senkit nem vonz a hely? *próbálok hatni rá egy kis logikával, ám az ijesztő, hogy szavaimnak van alapja. Én tényleg találkoztam azzal az árnymágussal, és meglehetősen sok érdekes szerzet tartózkodik az iskola környékén, akivel nem futnék össze... talán akaratlanul is, de igazam van, és ha ez kiderül, én leszek a leginkább meglepve. Itt az ideje viszont az akciónak is, tehát elhelyezkedve indítom meg felé a csápokat, hogy megijesszem, s mint látom nem érti a helyzetet, de hamarosan leesik neki. Kár... pedig jót kacagtam volna, ha valóban elhiszi, és esetleg az életéért kezd el könyörögni. Mindegy, nem színezem ki majd a történetet, mert nem hazudok.*
- Van nalad palca, nem? Szabadulj ki! *ösztönzöm picit, hogy próbáljon meg gondolkodni, próbáljon meg tenni valamit. Szüksége lesz rá, s bár nem érdekem, hogy az ellenkező házakba jó tanulók járjanak pontokat szerezve, ha globálisan nézzük, a feketemágusoknak szüksége van a fiatalokra. Akkor legalább kapjanak normális utánpótlást...*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 19:16

*Ahogy elül a vicc, szétválnak útjaink a barlangban és így egy kis magányra teszek szert, ami annyiból jó, hogy addig se piszkál. Persze ebben tévedek, mert egy idő után azért érdekelni kezd, hogy mizu odaát és rá is kérdezek, mire magyarázni kezd összevissza. A magyarázatára már nem igazán figyelek oda, csak amúgy fél füllel, mert már sok a jóból.*
-Igen. És ha ennyit szövegelsz, akkor valószínűleg te leszel a vacsorája. *Szólok vissza unott hangon és csendesen folytatom az utamat, amíg meg nem viccel ismét, én pedig a falak között lógva találom magamat. Persze hamar kiderül, hogy megint egy csúnya tréfa áldozata lettem és immáron egy kicsit türelmetlenebbül szólok az amúgy jófej sráchoz. Ugyan ezúttal már én is egy kicsit beszólok neki, s amikor még mindenáron itten tanórát is akar tartani, akkor kötöm az ebet a karóhoz.*
-Ugyan minek? Én nem tudok mozogni, így nem leszek jó hami. Ráadásul a kezemet sem tudom mozgatni. *Semmi kedvem most a tesztelgetéshez, ráadásul tisztában vagyok vele, hogy ha leengedi a pálcáját, akkor kiszabadulok, bár kissé fájdalmasan. Feltételezem nem óhajt itt állni hetekig és így tartani a kezét. Nem vagyok egy lusta gyerek, de már unom egy kicsit ezt a játékot. Elsőre még jó poén volt.*
-Egyébként meg amíg én nem szabadulok ki, addig te is itt ácsorogsz. *Vigyorodom el végül kimondva a szavakat, amik a fejemben járnak. De aztán rájövök, hogy ha nagyon humoros kedvében van, akkor még lehet, hogy órákig itt fogok állni, így végül valahogy megforgatom a csuklómat és rászegezem a pálcámat, kissé Alzheimeresen.*
-Levicorpus. *Ha sikerül a varázslat, ő felröppen, én pedig lepotyogok és alaposan beverem a hátsóm a talajba.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 19:28

*Az első után új tréfát tervelek ki, amint külön utakon haladunk a barlangban, s mikor eszembe ötlik a megvalósítás, elkezdem felvezetni. Úgy tűnik, nem igazán hisz nekem, tehát nem erőszakoskodom, nem magyarázok tovább, bár valóság alapja van annak amit mondok... ennyire azért komolyan vehetné. Inkább a cselekvés mellett döntök, tehát a sötétbe teleportálva csendesen, történetemhez híven indítok meg feléje pár csápot, amik elkapják. Nem érem el azonban a kívánt hatást, mert bár a másik meglepődik, ijedtségnek nincs nyoma, s ez engem szomorít el kicsit.*
- Dehogynem! Probalkozz! *ösztönzöm én egy kicsit, elvégre ha egyáltalán gondolkodnék a tanársegédi pályán, akkor muszáj lesz bírnom a diákokkal, vezetni és tanítani őket, amit ösztönzéssel érhetek el. Úgy látszik, hogy hamarosan ő is felfogja helyzetét, mert újabb mondatot intéz felém.*
- Nekem van idöm, hidd el. Meg is tudom tamasztani a kezem, de te fejjel lefele logsz... nem tesz jot az agyadnak. *vonom fel szemöldökömet, elvégre kettőnk közül én vagyok nyertes pozícióba. Egyelőre. Amint azonban látom, hogy megpróbálja mozgatni csuklóját, azonnal megfeszülök ahogyan figyelem, s mikor rám szegezi, már akkor viszonozom a mozdulatot, így leengedve kezemet.*
- Protego! *védekezem, ám csak félsikert érek el, mert ugyan én nem esek áldozatul, viszont ő kiszabadul, elég fájdalmasan leesve. Kissé felnevetek, pálcámat magam mellé engedve sétálok oda mellé, hogy megszemléljem.*
- Megvagy? Nem rossz. Biztonsagosabb mint a tüz, de nem feltetlen hatekonyabb. *billentem kissé félre a fejemet, és ha még mindig ül, akkor feléje nyújtom kezemet felsegítés céljából, ha pedig nem, akkor tekintetem visszafelé téved, és arra is bökök fejemmel, jelezve, hogy ideje volna indulnunk.*
- Szerintem nezzük meg, hogy elallt-e az essö, eleg valoszinü. *teszem el pálcámat, és indulok meg előre, remélhetőleg a sráccal nyomomban, s amennyiben jó tempóban haladunk, nem telhet több időbe, míg visszaérünk, azonban ez idő alatt nem szólalok meg.*
Vissza az elejére Go down
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 19:39

*Egy darabig hallgatom ahogy magyaráz a sok hülyeségről, amit épp ezúttal kitalált, s amelynek a felére oda se bagózok, mert már egy kicsit fáraszt a dolog, így egészen nyugiban haladok addig, amíg az elágazásnak nem érünk a végére és Tarkh fel nem lógat, ami eleinte nem igazán érdekel.*
-Ezek szerint a zsebedbe kétheti hideg élelmet tartasz. *jegyzem meg, mert nem tartom valószínűnek, hogy van nála kaja. Próbálok hasonló dumákkal hatni rá, hogy esetleg haladjunk is, de nem érek vele célt, így hát teszek egy gyenge próbálkozást arra, hogy kiszabaduljak. Az átok nem találja el, viszont én végre leérkezem a földre, mert neki el kell mozdítania a pálcáját. Nem mondom, fáj a földet érés, de legalább szabad vagyok immáron. A földről felpillantok rá, hallva a megjegyzését.*
-Nem az volt a szándékom, hogy eltaláljalak, hanem hogy kiszabaduljak végre. *Ez be is jött, s amikor felém nyújtja kezét, elfogadom. Azt is határozottan jó ötletnek tartom, hogy elinduljunk visszafelé, mert arra biztosan ki fogunk jutni innen.*
-Ez ma az első jó ötleted. *Ugyan nem haragszom rá, van, hogy néha elkapja az embert a humor. Meg van, amikor az embernek már elege van a humorból. Én az utóbbi állapotban leledzem, s így nem teszek az ellen, hogy csendben haladjunk visszafelé a barlang szájáig, ahol kinézve látom, hogy az eső valóban elállt.*
-Elállt. Szerintem menjünk vissza a kastélyba. *Ugyan nem tudom, velem tart e, de én tuti bemegyek, mert már nem igazán élvezem ezt a barlangosdit. Így ki is lépek a sötétségből, habár verőfényes napsütés most sincs.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 19:48

*Második térfám nem arat akkora sikert, mint az első, mivel látható reakció nincs, és érezhetően nem hisz nekem a fiú. Ettől függetlenül is megmosolygom, főleg a párbeszédet ami kialakul. Nem tud meggyőzni, nem alkudok, én vagyok nyertes pozícióba.*
- Hidd el, nem kell ket hetig itt lognod. Elöbb feladod. *vigyorgom neki vissza vidoran. Ennek tükrében próbál meg szabadulni, ami elég érdekes módszerrel történik, de legalább ösztönzésemre megtörténik, tehát védekezek, s bár engem nem ér el a támadás, de ő leesik, elvégre pálcás kezemet le kell engednem. Odalépve hozzá szemlélem és segítem fel, míg szavait hallgatom.*
- Gondoltam. Vegülis mindegy, hogy a csapok letrehozojaban vagy magukban a csapokban teszel-e kart, a hatas nagyjabol ugyan az. *biccentek neki komolyan, mivel úgy gondolom, hogy legalább itt ragadjon rá valami. Semmi komolyabb baja nem történt, tehát indítványozom, hogy a kis kalandunk után kezdjünk el a kijárat felé haladni, amire egy kis megjegyzést kapok, ám csupán elvigyorodok. Úgy látszik nem szereti, ha ő a tréfa tárgya. Csöndben érünk ki, s amint látszik, az eső elállt, tehát az út szabad kifelé, mit Chris meg is jegyez.*
- Igen... de en szerintem masmerre megyek, meg nézek par helyet a baratnömnek. *rázom meg a fejemet, mikor invitál vissza a kastélyba. Nem jártam sikerrel, tehát tovább kell kutatnom, ilyen helyre inkább nem hoznám Gingert.*
- Szoval... priviet! *köszönök el tőle egy intéssel, majd egyszerűen elindulva az egyik irányba próbálom meg felfedezni a természetet, és alkalmas helyet keresni egy kis találkára barátnőmmel. Gyakorlatilag az egész napomat ezzel töltöm utána, s csak ezek után térek vissza a kastélyba.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   

Vissza az elejére Go down
 
Az elveszett barlang
Vissza az elejére 
19 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 18, 19, 20, 21  Next
 Similar topics
-
» Misztikus barlang
» Villámló Barlang
» Niiri-falu
» Akari klán rejtekhelye és lakása
» Az Elveszett Világ Napjai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: