Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Szeptember 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Az elveszett barlang

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
SzerzőÜzenet
Christiano Lugano
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 186
Csatlakozás : 2011. May. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Farkas háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szer. Szept. 26 2012, 19:55

*Próbálkozom egy kicsit jobb belátásra téríteni, hogy letegyen magától, de nem igazán érek célt a szövegemmel, bármennyire is erőlködöm.*
-Lehet, de ez attól még egy tény. *Legalább ne jöjjek ki tök hülyén a helyzetből, és legalább már tudom, hogy nincs nála kétheti hideg élelem, pedig éhes vagyok már. Éljen az eső és Tarkh hülye poénjai. Végül aztán rászánom magam, hogy varázsoljak és sikerül lejutnom, bár nem a legtökéletesebb módon.*
-Tudom. Bólintok. *Örülök, hogy ő ilyen okos, de ilyenkor mindig egy hülyének érzem magam, pedig most én is tudtam a megoldást és jó volt, hiszen lejutottam a levegőből. Végül visszaindulunk és bizony megjegyzem, hogy ez ma az első jó ötlete, hogy tudassam, egy kicsit túlzásba esett. Odakint az eső is elállt végre, így hát én mindenképp a kastélyba akarok menni, hogy megtömjem végre a bendőmet, de Tarkh ezúttal nem tart velem, ő még a tökéletes randihelyszínt keresi.*
-Okés. Csá! *Én az étkezőbe megyek, ahol miután fölzabálok mindent, megyek is a szobámba tanulni, hogy ne legyek ekkora pancser.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Okt. 04 2012, 18:59

//kalandos harc a pontok1 forduló//

*Ma reggel Lucius szokás szerint kézhez kapta az újságot a reggeli mellé s érdeklődve nézte át, és nem is értelmetlenül, hiszen talált egy érdekes cikket, ami a Mystralban tanyázó fosztogató bandáról tudósít. A cikk szerint jelentős zsákmányuk van, ami azért felkeltette a fiú fantáziáját. Arról nem is beszélve, hogy nem rég kihallgatott két bűnözőt, akik fosztogatásról és jelentős kincsről beszéltek. Vonzó ötletnek tűnt a fiú számára, hogy egy kis plusz pénzre tegyen szert, így neki is állt felkészülni. A délelőttöt rászánta erre a tevékenységre, átnézte a tanultakat s a hasznosnak ítélhető varázslatokat memorizálta. Végül felöltözött egy kutakodásra alkalmas öltözékbe: katonai gyakorló nadrág, krémszín pulóver, meg zöld viharkabát.*
~Könnyen lehet, hogy valahol az erdőben bujkálnak, vagy netán a hegyek közt. Jobb az ilyen szerelés.~ *gondolta, majd magához vette tőrét és pálcáját s útnak indult a kikötőbe, ahol a révész átvitte a szigetre. Először a biztonság kedvéért Mystral utcáin cirkált Lucius, hátha hall valamit, amit fel tud használni. Ebben a tekintetben nem volt szerencséje, így megmaradt fő gondolatmeneténél, hogy a természetben kell keresnie a fosztogatókat. Az erdő kézenfekvőnek tűnt, így hamarost rátért az oda vivő útra s hamarost már a fák között sétált. Pálcáját elővette, hiszen nem veszélytelen helyen járkált. Minden zajra, zörejre figyelt, de nem észlelt semmi gyanúsat, csak a természet megszokott hangjait hallotta.*
~A hegyek felé lehetnek...~ *gondolta, hiszen az erdő túl nyílt hely rejteknek. Így hát arra vette az irányt s így jutott mostanra a barlanghoz. Itt végre nem kerüli el a szerencse: fülét hangok ütik meg. Léptek zaja ez, így Lucius egy alkalmas sziklarész mögé húzódik, ahol bokrok is nőnek, hogy ne lássák meg. Így lehet szemtanúja annak, hogy egy rongyos talárú férfi csuklyával a fején egy zsákot visz be a barlangba. A léptei sietősek, így valószínűnek látszik, hogy ő az egyik rabló. Nem kell több Luciusnak se, kicsit kivár, majd a tolvaj után indul befelé. A félhomály miatt megáll kicsit s szoktatja a szemét, de a receptoroknak nem kell sok idő, hogy átálljanak, így már egész jól lát az adott fényviszonyok között is. Viszont itt az ideje, hogy halk léptekkel meginduljon beljebb. Fényt nem gyújt, de pálcája készenlétben áll. A fény elárulná, meg a szeme amúgy is van olyan jó, hogy tudjon tájékozódni. Fejben azokat a varázsokat pörgeti, amikkel azonnal lecsaphat a banda tagjaira, hiszen a meglepetés erejével szeretne éli, hogy ha sokan vannak, rövidebb idő alatt szedhessen le többet. Ahogy halad befelé, valami csillogás kezdi a tekinteté vonzani s oda is néz. Csodálatára a zsákot pillantja meg, ami félig nyitva s a benne lévő arany csillog.*
~Furcsa... lehet elment a társainak szólni...~ *gondolja a srác s úgy dönt, a zsákot összeszedi, hiszen botorság lenne itt hagyni. Arról nem is beszélve, hogy a könnyű győzelem lehetősége vonzza, mint legyet a méz. És ez lesz a veszte, mert ahogy hozzáér a zsákhoz, az egy csapásra forgó, kattogó fogaskerekek halmazává, valamiféle groteszk géppé változik, ami irgalmatlanul kezd visítani. Lucius önkéntelenül megretten s kezeit a fülére tapasztja, de ekkor más meglepetés is éri: a nyakába kapaszkodik valaki s hideget érez a nyakánál. Oldalról mozgást is érzékel a perifériás látás, de nincs ideje azzal foglalkozni, mert hátán érzi a súlyt, a fülénél a támadó zihálását.*
-Megvan! Kinyírom a mocskot! *hallja szinte a fülébe dörögni a kiáltást, amit az első támadója a többieknek szán. Luciusnak gyorsan kell cselekednie s az ösztöneire hagyatkozik: addig fülén lévő kezei közül az, -amelyikben nincs pálca-, ráfog a támadó talárjára, míg ő maga testből megdől előre, hátát féloldalasan döntve, minden erejét beleadja a húzásba s az előre ható mozgása lendületét is, mert térdre érkezik s egy szép válldobással így szabadul meg a támadótól, aki így nem tudja elvágni a torkát, viszont a pulcsit végighasítja a mellkasi résznél, vele együtt a bőrt is, ami persze vérzéssel jár, de most erre Lucius nem figyelhet, mert átkok suhannak el, szerencsére felette. A letérdelős dobás jó ötlet volt. Pálcáját szegezve ugrik fel mint a rugó első támadójától, aki jelenleg ájultan fekszik a kövön.*
-Protego! *a pajzsát a támadók felé irányítja, így kivéd két felé röppenő kábító átkot. De ennyivel nincs vége a dolognak, ő támad, méghozzá villám sebességgel, ahogy reflexei ezt indokolttá teszik.*
-Fatum orbium! *a pálca megrajzolja a kört és a bal oldali támadó arca felé bök, így az kap az arcába egy árnygömböt. Kettő kivonva a forgalomból.*
-Add fel és fuss el, amíg engedem! *mondja Lucius a még talpon lévő támadónak. Nagy lóról beszél, mert nyeregben érzi magát.*
-Soha taknyos! Kabátot csinálok a rühes bőrödből! *és szavait nyomatékosítja is, árnyfegyverrel támad Luciusra, aki számított valami sötét húzásra, pont ezért provokálta emberét. Tudja mit kell tenni, így nem is késlekedik, kezét kinyújtja s a védendő területre kört rajzol és ki is mondja az igét.*
-Scutum! *az árnyfegyvert kivédte, így gyorsan replikázik.*
-Stupor! *kábító átkot lőtt, mert ez ugrott be elsőnek s itt a gyorsaság számít, a felhergelt bandita pedig nem tudja kivédeni a támadást, így elterül. Lucius abszolút nyeregben érzi magát, mikor hirtelen hangot hall a háta mögül.*
-Capitulatus! *a pálca már nincs is a kezében, így pördül meg, hogy meglássa az első támadót, aki most tért magához. Az foghíjasan vigyorog rá, pálcát szegezve.*
~Hogy felejthettem el!~ *gondolja, de támadója még nem sieti el a dolgot, hanem megszólal.*
-Azért, amit tettél szörnyű kínhalált fogsz halni! Senki se ölheti meg büntetlenül egy társam se! Vonítani fogsz a kíntól! *Lucius nem esett kétségbe, mert gyorsan leküzdötte a megrökönyödést, kezei az ég felé lendülve tenyérrel összeértek.*
-Armorum, armorum. *kántálta gyorsan s már kezében volt az árnytőr, amivel torkára forrasztotta a támadónak a szót, hogy az ne használhassa a Cruciatus-t. Szép homlok találat lett a dobás. A bandita felordít, Lucius pedig felnevet kegyetlen hangon. Jól esett ez neki. De még nem végzett, mert most, hogy a támadók ártalmatlanok, megérzi sérülését. Mellkasához érinti kezét s érzi a vért, ami elborította ruháját a vágásnál és ragacsosan tapad. Persze egy kis fejtörés árán tudja, hogy mit kell tennie. Nem fogja egyszerűen gyógyítani magát, nem , azt akarja, hogy lakoljanak és szenvedjenek. Mivel egyet már átküldött, a másik a halálán van az árnyfegyvertől, csak a kábított marad, így szépen a hideg kőre teszi az iménti ellenőrzéstől véres tenyerét tárt ujjakkal, s balról haladva rajzolja körbe a tenyerét, az utolsó ujj előtt pedig kimondja az igét is, ahogy kell.*
-Mors sanguis! *megérzi a fájdalmat s azt, hogy fárad, de ezzel párhuzamosan a kábított férfi is tehetetlenül élheti át a kínok kínját, a testén materializálódott burokkal. Luciust fűti a bosszúvágy s erőt ad a koncentrációhoz, bár neki se kellemes a folyamat, de végül meggyógyul a vágás a mellkasán. Így véget érhet a kissé kínos, kimerítő folyamat, az áldozata is eleget szenvedett. De Lucius a kegyelemdöfést se teljesen irgalmasan adja meg.*
-Sectumsempra! *pálca a torokra irányul, miután már felegyenesedett s a kaszaboló átokkal feltépett torokból folyni kezd a vér. Lucius már nem foglalkozik vele, inkább kicsit beljebb megy a barlangba, hogy megtalálja a fészküket: néhány rozzant széket és egy asztalt egy gyertyával, meg a zsákkal. A többi holmival, ami a földön hever, -mind értéktelen lom-, nem is foglalkozik, csak az aranyat nyalábolja fel és viszi magával, kifelé menet átlépve a testeken.*
~Ezt a mocskot...~ *a gondolatra elmosolyodik. Jogos küzdelemben szerezte az aranyat, így az őt illeti, úgy érzi.*
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Okt. 04 2012, 21:13

//kalandos harc a pontokért, 1. forduló//


~Fosztogatók Mystralban... ~*szemöldökét elgondolkodón ráncolva emészti az agyában újra és újra felbukkanó információt, ami tegnap óta nem hagyja nyugodni. A seprűk nézegetésébe is belefelejtett tegnap, amikor meghallotta azt a párbeszédfoszlányt a két nő között. Éppen arról beszélgettek, hogy újabb fosztogatás történt, a zsákmány pedig jónéhány galleonra rúg. Bizonyos Mrs. Steel sajnálata különösebben már nem foglalkoztatta, hiába beszélték meg a legapróbb részletekig, hogy már ezerszer elmondták neki, hogy azt a pénzt talán a bankban kellene tartani, kéznél némi knút is elég. Ott döntötte el, hogy talán jó lenne utánanézni a fejleményeknek, mert mégis itt él nem messze és semmit sem tud szinte a városról. Feladva a tökéletes seprű megtalálását az általa összetört helyett inkább kisietett az üzletből minden szó nélkül és kíváncsiságának eleget téve inkább egy újságot vett. Már a szalagcím érdekesnek ígérkezett. Újabb fosztogatások Mystralban. Még mindig nem kapták el a fosztogatókat. Több száz galleon is lehet már a zsákmányolt összeg. A város tehetetlen... most is ez kavarog a fejében, miközben fekete tornacipőben, szűk fekete nadrágban és egy sötétzöld kapucnis felsőben elgondolkodva baktat az erdőben. El is felejtette, hogy jutott el idáig, csak felriad a gondolataiból, amikor megmozdul mellette egy bokor. Zsebében megszorítja a pálcáját és körbenéz, majd zavartan felszusszant és elmosolyodik, amikor nem messze tőle egy vörös bundás róka rohan el, éppen csak villanásnyi időre láthatóan. Farzsebében amúgy ott lapul az újság. Odébb lépve egy fa törzsének támaszkodik és előhúzza és elgondolkodva nyitja ki, majd megakad a szeme az időjárási rovaton. Figyelmesen olvassa végig, majd felpillant a levelek között az égre. Még mindig süt a nap, így csak megvonja a vállát. *
- Megbolondulhattak kicsit a leveli békák... *motyogja csak úgy magának, hiszen egyáltalán nem néz ki úgy, mintha esni akarna. Tekintete ismét végigfut azon a cikken, és újra összeráncolódik a szemöldöke. Foglalkoztatja a dolog, hiszen kinek lehet érdeke ebben a kisvárosban ilyesmivel szórakozni. Megvakarja a tarkóját, összetűri az újságot, és visszateszi a farzsebébe. Kezeit visszadugja a felsője zsebébe és körülnéz, majd átvág a másik ösvényre és ott indul el vissza a hosszúra nyúlt sétáról a város felé. Alig pár lépés után azonban ismét megtorpan, és fülelni kezd. Mintha valaki rálépett volna néhány ágra, aztán meg sietős, közeledő léptek zaja is eljut a füléig, és behúzódik az egyik fa árnyékába. Nem szeretne kellemetlen társaságba botlani, csak óvatosan les ki a vastag törzs árnyékából, és elkerekedik a szeme. Egy csuklyás alak tűnik el a barlang bejáratában, kezében zsákkal. Nem kell bonyolult logikai műveletek sorát elvégeznie, hogy kiüljön arcára a meglepetés, miközben visszahúzódott már a fa mögé, és próbál lenyugodni mély levegőt véve, háttal a törzsnek, fejét is nekinyomva. Az izgalomtól mintha még melege is lenne kicsit, kezével tereli maga felé a levegőt, hogy rendesen hozzájusson, és szája sarkában megjelenik időnként valami mosolykezdemény, nem tudja, hogy eltűnjön innen, vagy merészkedjen közelebb. Nehéz döntés. Ismét kiles a fa mögül, amint visszanyerte nagyjából a nyugalmát, de sehol semmi mozgás. *
~Biztos a fosztogatók... ~*szögezi le magának*~Ki más mászkálna itt zsákkal és ilyen titokzatosan megbújva egy csuklya mögé. A barlang a legjobb rejtekhely... hisz még a madár se jár erre... csak ritkán. ~*futtatja tovább a gondolatait, és ismét a barlang felé pislog kíváncsian, miközben következményelemez gyorsan. *
~De mi van, ha többen vannak? Vagy... Merlinre... biztos nem egy ember csinálta végig ezt az egészet... hülyeség. Jobb, ha hazamegyek... pedig érdekelne, ki csinálta az egészet... ~*döntésképtelennek bizonyulva rágja szája szélét, zsebében szorongatva tovább a pálcáját, amikor valami hideget érez az arcán. Szabad kezét végighúzza az arcán, és ujjaira pillant. Víz. Újabb csepp érkezik, majd egyre gyorsabban jönnek, minden előjel nélkül. Fejére húzza a kapucnit egy sóhaj kíséretében, és még meggondolná, hogy induljon-e el haza, ám a zápor másként gondolja, és eldönti helyette a kérdést. Zuhogni kezd, teljes erőbedobással, így Athalie is jobbnak látja a barlang felé venni az irányt és meghúzódni a bejáratnál. A falnak lapul, és mély levegőt vesz, felfele pislogva kíváncsian. Ha már itt van, nem bír ellenállni, így lassan, óvatosan kezd felfele lépkedni a lépcsőkön, a falnak simulva oldalaz, nem szeretne egy kellemetlen meglepetést sem. Tekintete folyamatosan pásztázza a terepet, és igyekszik kizárni az eső hangjait, meg jobban odafigyelni minden szokatlanra. Felérve meghúzódik az árnyékban, levegőt venni is alig mer, majd óvatosan hajol előre szétnézni, és meglátja a zsákot. Felcsillan a szeme. Jól gondolta, hogy miről van szó. *
~Sehol senki... ilyen könnyű prédát...~*pislog a zsákra, miután alaposabban körülnézett, hogy a közelben tényleg nem bújt-e meg senki, lábujjhegyen odaoson, hogy majd csak simán megfogja a zsákot, és eltűnik vele, de ezt jobban meg kellett volna gondolni, amire későn ébred rá. Megfogja a szerzeményt, és már emelné is, de azon nyomban el is sápad és rémület ül ki az arcára. A zsák vonyítani kezdett, mint valami állat, amit nyúznak, sőt pillanatokon belül már nem is emlékeztet a zsákra, hanem valami istenverte szerkezet, amiről meg sem tudja állapítani, mi az, csak hogy hangos és felverte az egész környéket. *
- Hallgass már el... Silencio. *mondja fojtott hangon, a pálcáját az akármicsodára fogva, ami a zsákból lett, és az be is fejezi a vinnyogást, bár jó kérdés, hogy a varázslat hatására-e, vagy amúgy is befejezte volna, mert hirtelen lesz társasága a lánynak. A sötétből előbukkanó alakok nem éppen barátságosnak nevezhetőek. Háromfős társaság, mind ugyanolyan sötét talárban, éppen csuklya nélkül, és egyáltalán nem bizalomgerjesztő ábrázattal, amit arcukon az elégedett gúnyos vigyor csak még jobban kiemel. *
- Te, Vlad... meghívtunk mi ma bárkit is ebédre? Azt hiszem, kezdtek jelentkezni az öregedés első jelei és felejtek. *szólal meg a köpcös alak, rövid ujjaival megvakarva borostás állát, és végignéz Athalien-. Mellette a másik felröhög, és talárja alól egy tőrt húz elő, kissé megfakult állapotban a használattól, de még a rozsdásodástól messze. Közben Athalie hátrálni kezdett, egészen a falig, legalább a háta védve van, és idegesen remegő kézzel emeli maga elé a pálcáját. *
- Nem emvékfem iesmive, fiúk. *szól bele közben a harmadik, mind közül a legfiatalabbnak kinéző, lomha mozdulatokkal rágva éppen valamit, csak úgy tele szájjal beszél, majd nyel egyet, öklével végigtörli állát, és pálca bukkan fel a bal kezében, jobbjában meg az előbbihez hasonlatos tőr. *
- Én sem emlékszem ilyesmire, Tor. Akkor ezek szerint nem vártunk vendéget és betolakodóval van dolgunk. Hm...hm... mit is kezdjünk a kis hölggyel? Mit szóltok hozzá, ha kicsit megtáncoltatjuk? Az ebéd utáni pihentető tévéműsor egy ideje úgyis hiányzik... *jelenti ki, a középső, magas alak, akit az imént Vladnak nevezett a társa. A párbeszéd egyébként elég gyorsan zajlik le ahhoz, hogy eközben Athalie éppen csak elérte a barlang falát, és most megpróbál oldalazva közelebb kerülni a bejárathoz, de éppen két lépés jött össze. Hirtelen mozdulatokat téve talán hamarabb kap holmi kellemetlen kis átkot a nyakába, egyéb lehetőségekről nem beszélve. Igyekszik nem idegesnek tűnni, de remegő keze árulkodó jel, ahogy az is, hogy időnként belefelejt abba, hogy a szája szélét sem kellene rágni. A tánc emlegetésére azért felkapja a fejét és értetlen, riadt pillantásokkal néz végig a férfiakon. Mit akarnak ezek tőle? Nem jönnek közelebb három méternél, de mindenki kezében ott a tőr, meg a pálca is, hiába, hogy nincs még rászegezve egy sem, ez nem jelent semmit. Kapkodva vesz levegőt, és eszébe jut a nyakában lógó medál, egy fekete ónix kő, ami nemrég még az erejét kötötte meg, amíg nem lett helyette a tetoválás. Mély levegőt vesz, és szabad kezével megmarkolja a vékony bőrszíjra felfőzött követ. *
- Sverrir, fiam... tied a pálya. Ha már te vagy a legújabb, bizonyítsd be, hogy elég jó vagy. *veregeti meg a fiatalabb alak vállát a Tor nevű köpcös alak. A név hallatán Athalie nyel egyet, nemrég derítette ki, hogy volt egy nagynénje, akinek a fia, bizonyos Sverrir tizenhét évesen feltörte az erejét megkötő varázslatokat és elemésztette az ereje. Lehunyja a szemét egy pillanatra, miközben a férfi közelebb lép, aztán még mindig előre szegezett pálcával megszólal, összeszedve minden maradék kis nyugalmát és bátorságát. *
- Ha közelebb jön, letépem a medált. Nélküle veszélyes az erőm... *jelenti ki, és meghúzza a bőrszíjat, pattanásig feszítve, bár tudja, hogy akkor sem történik semmi, ha leveszi. A szíve legalább kétszer hevesebben ver közben, a férfi viszont megáll úgy egy lépésnyire tőle, végignéz rajta és felröhög. *
- Hallottátok ezt fiúk? Veszélyes... jó vicc. Mindjárt megmutatom én mi a veszélyes, szivi. Például az, ha morcos férfiakat zavarsz meg evés közben és a zsákmányukat akarod lenyúlni. Na, ez veszélyes. Vedd le szépen a kezed arról a medálról, vagy... *nem tudja befejezni a mondatot. *
- Petrificus totalus. *mondja ki a varázsigét Athalie, a férfi mellkasának szegezve a pálcáját, és a röhögő alak saját figyelmetlenségének köszönheti, hogy telibe találja a varázslat. Mindez iszonyatosan gyorsan zajlik le, összecsuklik hang nélkül, a társai viszont pánikszerűen lesznek idegesek és dühösek. *
- Ez kiütötte Sverrirt. Az anyját... egy egyszerű sóbálvány átokkal kiütötte... Harapós a kicsike. *jelenti ki a magas alak, a Vlad névre hallgató, és szemében harag villog, ahogy közelebb lép, és a tőrt tartja előre, nem a pálcát. Társa az összecsukló férfi felé lép, ez viszont megrázza a fejét.*
- Hagyd, majd utána elbeszélgetünk vele... a kislánnyal ketten is elbánunk.*jelenti ki gonosz vigyorral. Úgy tűnik azt jobb szórakozásnak tartja, társának int, beletúr a hajába közben, hogy ne lógjon a szemébe, aztán megvakarja az állát, és végignéz Athalie-n. *
- Talán nézzük meg, belül is ilyen szép-e, mint kívülről. *jelenti ki, és egyre közelebb jön, nyomában a másik férfival. *
- Abból nem esznek. *jelenti ki a lány, most már muszáj elszántabban védekeznie, mert úgy tűnik, az élete kezd kockán forogni. Még a barlang felénél vannak, így gyorsan kell cselekednie. Feltartja a kezét, ahogy nemrég tanulta, tenyerére szegezi a pálcáját, és koncentrál. *
- Noctrum verbis. Noctrum verbis. Noctrum verbis. *mondja ki a varázsigét háromszor is, ahogy kell, és erősen koncentrál arra a negatív energiára, ami most éppen főleg félelem, elkeseredett düh és bűntudat formájában ott lappang benne, mire megjelenik a gömb az ostorokkal, és gondolataival irányítani kezdi azokat. Az egyre közelebb érő köpcös alak felé irányítja őket, majd a nyakára fonódnak az ostorok, és miközben az ő keze fehéredni kezd és fájni, addig a férfi ordítva vergődik, nyaka elkezd elszíneződni és rohadni, és ezzel halálra is ítélte önvédelem címen. Társa egy teljes percig meredten szemléli, hogy mi történik, mintha csak kívülálló nézője lenne az egésznek, aztán dühösen mordul fel, és a tőr helyett a pálcát részesítve előnyben Athalie-ra szegezi. *
- Vlad... Mit csináltál vele, te kis k... ? Most azonnal hagyd abba. Merlinre mondom, kicsinállak. Obstructo. *küldi rá a hátráltató átkot, amitől egyrészt megszakad a lány koncentrációja, másrészt megbénul egy időre és kiesik kezéből a pálca, miközben összecsuklik a fal mellett. Csak reméli, hogy nem törik el, mellette koppan valahol nem messze, még vissza is pattan néhány centit, majd gurulni kezd, mivel enyhén lejt a talaj, úgy huszonegynéhány centire tőle megáll egy kavicsnak hála. Ettől lesz csak még idegesítőbb a dolog, amint rájön, mi a helyzet, egyelőre azonban más gond akad. Ugyan a férfi, akit eltalált, már összeesett, de a másik, aki ettől bedühödött, még nagyon is él, hallja a felé közeledő lépteit, aztán a férfi megáll előtte és leguggol, hogy egyenesen a szemébe nézhessen. Bal térdét magasabban tartja, jobbján pedig megtámasztja alkarját, lelógatva lazán kezében a pálcát, és Athalie állán húzza végig a tőrt. A lányon végighullámzik az undor, de még béna a varázslat hatására, és jó pár percig az is marad, ha jól gondolja, noha ebben a percben az időérzéke eléggé elszállt. Megpróbálja megmozdítani a kezét, és valahogy elérni a pálcáját. Nehéz hadművelet lesz. A férfi arcán egyébként a düh még fel-felvillan, de már inkább csak fölényesen és gúnyosan mosolyog. Meglepte az imént a társa ellen intézett támadás, nem számított ilyesmire egy ránézésre törékeny lánytól, de már ismét nyeregben érzi magát. *
- Harcias lány vagy, meg kell hagyni, sajnálattal tudatom, hogy pályafutásod itt most véget ér... csak egyszer kicsit elszórakozom még veled. Hm... milyen kis élettelen lett a karod. Kár volt elpazarolni azt az energiát a haveromra... *pillant le Athalie már enyhén szürke kézfejére és ujjaira, ami nem hogy nem érezne semmit, sokkal inkább fáj. Elégedett mosoly jelenik meg a férfi arcán, és megforgatja ujjai között a tőrt, miközben leheletéből csak úgy árad az alkohol szaga. *
- Pálca nélkül mit sem érsz. Hm... tudod, hallottam valami olyasmit, hogy a nők fájdalomküszöbe magasabb. Te leszel a kísérleti alanyom ma erre. *vigyorog, és egyetlen határozott mozdulattal döfi bele a kést a lány vállába a varázslat következtében amúgy is sérült keze fölött, hogy az összerándul a fájdalomtól, és képtelen kibírni az egészet anélkül, hogy fel ne ordítana. A férfi egy pillanatra hátrébb húzódik kiegyenesítve görnyedt hátát, és gúnyosan felnevet. *
~Talán ki tudom billenteni az egyensúlyából... ha... Merlin, segíts. ~*pörög az agya, és bizony fohászkodik is magában, hogy ez most sikerüljön. A másik éppen elég közel van hozzá ahhoz, hogy ha kinyújtja a lábát, elég megtaszítani, és talán azzal is egy kis időt nyer. Az elképzelésének megfelelően nyújtja előre a lábát hirtelen, és nem is a rúgásszerű valami ereje a lényeges, hanem, hogy elérte a férfi térdét, és az így éppen leült a földre.*
- Na mi volt ez? Kicsit elnézted az erőviszonyokat, aranyom. Na de folytassuk a mókát... még nem hallottalak sikítani teli torokból. *vigyorogva mondja mindezt, miközben kezére támaszkodva taszítja el magát a földtől, hogy fel tudjon állni. Ez éppen elég ahhoz, hogy ha nem is észrevétlenül, de nagyobb nehézségek nélkül nyúljon a pálcája után, még kissé merev mozdulattal, de a lényeg, hogy maga elé is tartja és rögvest kimondja a varázsigét, amit most a leggyorsabbnak és leghatékonyabbnak talál.*
- Stupor. *a földtől éppen elrugaszkodott férfit telibe találja az átok, és összecsuklik. Tisztában van vele, hogy ez csak néhány percnyi lehetőséget jelent, így meg sem próbálja kirángatni a sebből a kést, mert túlságosan is lekötné, csak feltápászkodik nagy nehezen, hátát a falnak vetve és maga előtt tartja a pálcáját. Amint megmoccan a férfi, máris kört rajzol a levegőbe, majd a feje felé pöccent pálcája hegyével és kinyögi a varázsigét. *
- Fatum orbium. *az árnyakkal körülvett vörös gömb egyenesen a másik felé száguld, aki éppen az imént leesett pálcája után tapogatózik. Bár megpróbál félrekúszni, mégis eltalálja a gömb, ha nem is a terv szerint a fején, de az eredmény ugyanaz. A harmadik még mindig a földön fekszik, a sóbálvány átok hatása alatt. Először azonban már csikorgó fogakkal húzza ki a tőrt a vállából, egyből nem is megy, ahhoz nincs elég energiája most. *
- Hippokrax. *jelenti ki a sebre mutatva pálcájával, így az be is gyógyul, csak a felsőjét eláztató vér marad nyomnak utána, majd mély levegőt vesz és eltaszítja magát a barlang falától, lassan sétálva a harmadik férfiig. Kettő már halott, a harmadik meg... fölé tartja a pálcáját, és egészen kíméletesen intézi el társaihoz képest. *
- Sectumsempra. *mondja ki a varázsigét, és hátat is fordít az egésznek, muszáj megkapaszkodnia a falban, sőt... muszáj rendbe hoznia a karját, ezt a negatív energiás dolgot tényleg csak végszükség esetére fogja tartogatni, mert rém kimerítő és pusztító. Most már megfogja a zsákot, amint kifújta magát és gyűjtött egy kevés energiát, és egyelőre maga után vonszolva azt. Az eső már elállt, de amint kiér, sikerül belelépnie az első tócsába, ami eláztatja a cipőjét, sőt a zokniját is. Csodás. Megrázza a lábát, mintha az sokat segítene, majd szusszant egyet, és visszalépve a barlang bejáratához, az első lépcsőfokra teszi le a zsákot. Az első útjába akadó virágot megfogja, majd sebesült karja közepére mutat a pálcájával. *
- Sanguis suctio. *mondja ki az igét, és amint elsorvadt a növény, ő fellélegzik. Megkönnyebbült sóhaj szakad fel ajkáról, és leül a zsák mellé. Mély levegőt vesz, átgondolja ezt a napot, nézegetve vértől lucskos felsőjét, meg vizes cipőjét. Nem számít. Végül csak úgy magának vonogatva a vállát elindul inkább haza, majd egy meleg fürdő igazán jót tesz, meg egy hosszas alvás, többre nem is vágyik. *



A hozzászólást Athalie Rapace összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 05 2012, 14:44-kor.
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Illya Imbecairwen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1187
Csatlakozás : 2010. Sep. 26.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Loki háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Okt. 04 2012, 22:51

//Kalandos harc a pontokért 1. //

*A finn leányzó lendületesen lépeget ki az iskola kapuján. Itt az ősz, végre kezd olyan idő lenni, amilyet ő is szeret, így itt az ideje egy kis sétának. Famulusával együtt indul el, s ennek a lány kifejezetten örül, mert elég rég volt már így sétálgatni a sólyommal, pedig kifejezetten jó időtöltés. A barlang felé veszik az irányt, míg a lányka nagy erőkkel magyaráz a sólyomnak.*
-Tök durva. Tegnap olvastam az újságban egy bagázs fosztogatóról. És tudod mi a legidegesítőbb? Hogy ezzel amúgy rohadt jól lehet keresni és mégsem nekem jutott eszembe. És igen, ne vágj ilyen fejet, tudom, mit mondott Ambrus, de akkor is. Tudod mennyi pénz az? *A madár rosszallóan rikolt egyet, így a leányzó végül megrántja vállát és inkább rágyújt egy szál cigire. Úgy tűnik, őt senki nem érti meg ebben a nyomorék világban. Kicsit morog is magában, de ezúttal már nem hangosan, mert a famulus már elmondta a véleményét, ő pedig nem szándékozik újra meghallgatni azt. A távolba bámul jeges szemeivel, amikor a láthatáron egy alak tűnik fel.*
-Hallod! Nézd már, milyen köpenye van! Kajak veszek egy ilyet magamnak! *Kivételesen a madár is egyetért, de a lányka már ráncolja a szemöldökét. Az ismeretlen alak durván spurizik, ami általában elég gyanús. Aztán nagy nehezen összerakja a puzzle darabkáit a buksijában és elégedetten elvigyorodik.*
-Te! Ez tuti hogy azok közül van. Menjünk má’ utána! *Ezalatt persze az alak, aki feltehetően férfi, mert nem nő, berohan a barlangba, s Illya figyelmen kívül hagyva a famulus károgását, mellyel valószínűleg megállítani szeretné, bemegy ő is a barlangba. Ilyenformán a madár is kénytelen-kelletlen utána megy, s néhány méter után már azért elég sötét van odabent.*
-Hú! Jó sötét van. MI A…!? *A lányka idegesen kiált fel, majd dühösen lehajol. Belerúgott valamibe, ami nem kicsit fájt neki, s melyről nagy naivan még azt is gondolja, hogy egy kő. Odább akarná dobni, amikor megérinti azonban, érzi, hogy ez bizony nem kő. Sietve előkapja pálcáját, hogy egy kis fényt csiholjon.*
-Lumos. *A fény meg is érkezik, s apró körében kő helyett egy zsákot pillant meg. Meglepetten pislog a zsákra, majd sólymára. Nem igazán érti, hogy lehet valaki olyan felelőtlen, hogy csak így itt hagyja. Kapzsisága azonban hamar győzedelmeskedik felette, s miután körülnézve meggyőződik róla, hogy senki sincs ott, mohón nyúl a zsák felé, s magához is szorítja, de az abban a pillanatban visítani kezd. Dühösen dobja le a zsákot, mely most már biztos, hogy elárulta őt, s iszkolóra szeretné venni. Ez a terv azonban nem jön be, mert a banda meg is jelenik rögtön valami brutál perverz vigyorral.*
-Basszus! *Sitkozódik dühösen a lány, s legalább annak örül, hogy famulusa vele van, meg a pálcája is. Legalább nem teljesen védtelen. De ez a rövidke gondolatmenet már alulra szorítja őt, mert amíg ő szépen elbambul, az egyik bandita rá is veti magát, s a kezében tartott tőrt a torkához szorítja. Idegesen pillant a másik kettőre. Remek…nem csak pálcájuk van, hanem tőreik is. Ez a nap egyre jobb.*
-Hallod Jack? Ez egy csaj! *Szólal meg a rajta trónoló kissé fogatlan pasas a társának.*
-Na ne mondd. Én is észrevettem!
-Jaj ne már! Tod milyen rég voltam nővel? És ez finom husika! *A fogatlan hülyén röhögcsélni kezd, ám a kis finn nem igazán díjazza, hogy husikának nevezik, azt meg pláne nem, hogy ez az undorító féreg belé akarja pakolni a koszos, tripperes micsodáját. Az már most felejtős. Dühösen pillant a férfira, majd elmosolyodik. Ne hogy azt higgye, hogy őt olyan könnyű megkapni. S ha már tálcán kínálta fel magát, akkor távozhat is rögtön az élők sorából. Legalább nem keseríti meg több nő életét. A világ még egyszer hálás lesz ezért. Továbbra is kemény mosollyal arcán a férfira függeszti kék szemeit, míg fantáziája a szíve körül jár. Nem ér rá most stílusosan csinálni a dolgokat, egy röpke kis szívroham, még fájni sem fog neki, ami egyébként nagy kár, majd halkan meg is szólal végül.*
-Ex orbalis.
-Mit… *A mondatot, amely a mit mondtál, vagy valami hasonló akarhatott lenni sajnálatos módon nem fejeződik be. A férfi érzi, hogy most van pápá, s még egy elkeseredett kísérletet tesz rá, hogy elvágja a lány torkát, de ez végül csak a lány állát hasítja fel némileg, majd holtan oldalra dől. Ezúttal Illya nem bambul el, rögtön előreszegezi pálcáját, miközben felül. Arról még gőze sincs, hogy miként lökje le magáról a férfit anélkül, hogy levenné szemét a másik kettőről, de ezzel ráér később foglalkozni. Egyelőre az a lényeg, hogy nem fenyegeti kés. De kár örülni, mert a következő pillanatban tűzlabdák pattannak felé, melyek elől visongva próbál kitérni, miközben a két paraszt nagyokat röhög a furcsa táncon, amit ennek következtében lejt. Na de nehogymár kinevessék őt itten. Dühösen pillant a támadóra.*
-Nehogy azt hidd, hogy csak te tudsz a tűzzel játszani! *A pálcáját a férfi feje fölé emeli, majd lefelé mozdítja míg azok továbbra is röhögnek. Nem igazán tűnik úgy, hogy elhiszik, hogy neki megy ez, pedig épp az imént ölte meg a társukat, ami furamód cseppet sem izgatta fel őket.*
-Na mivan kislány, felszeletelsz? *Nevetgél továbbra is Jack, de ekkor a lány is megszólal.*
-Lux vorago. *Egy kör izzik fel a férfi körül, s ugyan ő él, de legalább ártani nem tud neki. A lány erősen kétli, hogy ezt a varázslatot nem ismerte volna, de a jelek szerint az alábecsülés az remekül megy neki. Az utolsóhoz fordul, aki immáron egyedül van, s most ijedten hátrál. Úgy tűnik, egyedül már nem olyan bátor. Ő azonban nem tűri, ha gyengének nézik. Tenyerébe helyezi a pálcája végét, majd a férfi felé rántja.*
-Visius seronia! *A pasas felüvölt, miközben a kezében tartott tőrt és a pálcát elejti. Mosolyogva tartja a pálcát a férfin, akinek a varázslat hatásának megfelelően vér folyik szeméből, s továbbra is ordibál a fájdalomtól, azonban a leányzó nem fogja megkímélni.*
-Vedd fel azt a rohadt tőrt! Mondom VEDD FEL! *Ugyan elintézhetné mindezt csendben is, de igenis meg akarja mutatni Jacknek, hogy ő nem holmi taknyos kölyök. Ő igenis kemény gyerek. Nagy nehezen végre a névtelenségbe burkolózó férfi is rájön, hogy hiába ellenkezik, csak rosszabb lesz a helyzet, s felveszi a fölrdől a tőrt.*
-Jól van, jó kutya. Akkor most szúrd is szíven magad! *Megint ellenkezni próbál, melytől a fájdalmai a végtelenségig fokozódnak, s remegő kezében a tőr lassan megindul a cél felé. Óráknak tűnnek a másodpercek, mire végre betalál, s a férfi elterül, Illya pedig elégedetten fordul a börtönben ücsörgő férfihoz.*
-Látom, nem tanítottak meg arra, hogy ne becsüld alá az ellenfeleidet. Én viszont nem szívlelem, ha így állnak hozzám. De ezt most benézted. *Ugyan nem volt erőssége soha ez a varázslat, de már gyakorolta eleget ahhoz, hogy legalább valamennyit elérjen vele, így továbbra is a földön ücsörögve kőkeményen koncentrálni kezd, amitől utána valószínűleg fejfájása lesz, de most a szuggerálás ideje van itt, nem a nyafogásé, s a lány a férfi szemébe fúrja tekintetét egy halvány mosoly kíséretében és bizony csúnyán belemászik a fejébe, melynek következtében a férfi megpróbál kisétálni a börtönből, ami nem egy jó ötlet. A fájdalom azonban kizökkenti őt, s a lány mérgesen pislog rá. No de sebaj. Akad még 10 perce beérni az iskolába, így nem szórakozik tovább. Dögöljön csak meg az égési sérüléseivel egyetemben. Felemeli pálcáját, s használja is.*
-Invito zsák arany! *A zsákocska a kezébe repül, majd el is indul kifelé zsákmányával, amikor felfedezi, hogy famulusa szőrén szálán eltűnt a barlangból. Dühösen rohan ki a barlangból, s bár megkeresné, de most az iskolába kell rohannia, mielőtt a lángbörtön megszűnik. Feltehetően a madár előkerül reggelre, ha pedig nem, akkor majd elindul megkeresni, s akkor talán Ambrus segítségét is kéri. Most egyelőre hiába aggódik a madárért, nem keresheti meg, mert akkor ő is rosszul járhat.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Okt. 04 2012, 23:36

//Kalandos harc a pontokért 1. //

*Aggódom. Magam miatt, szokásosan. Orosz vagyok, temperamentumosan agresszív, úgy létszükséglet számomra a veszély és izgalom, mint másnak a levegő. Éltetőmből most hiányt szenvedek. Megszoktam a folyamatos küzdelmet, mert bár egyfelől királyhoz méltó körülmények között nőttem fel, másfelől eme állapotból hátrányom is származott, főként rizikó, az egyéb tényezők mellett. Ettől függetlenül részemmé vált, s a Mysterio rendszeresen kielégítette a kockázatra való igényemet, egészen mostanáig… nyár óta viszont kerültek a kalandok.*
~ Talán nekem kéne a bajt keresnem? Régen is így volt? Mi változott? Remélem nem én lettem felelősségteljesebb…~ *mereng agyam problémámon immár többed napja. Jellemző… kizárólag én sajnálhatom, hogy nem forgok életveszélyben. Elhatározásra jutottam, gondolataim szerint amennyiben nem a vész talál meg engem, akkor én őt, akár kötekedéssel. Ezért Mystral főutcáján haladok végig, reménykedve, hogy talán a városban, vagy esetleg a természetben találok valami rendellenességet. Öltözékem alkalomhoz illő, szolidan elegáns, nem hivalkodó, de tiszta, rendezett. Fekete futócipőm mellé farmernadrágom társul, hozzá pedig pólóm, rajta vörös lenyomatta családom címere elöl, hátul pedig a „Ruszki!” felirat. Övcsatomon szintén címerem, mellette sentinel jelvényem odatűzve, illetve pálcám lóg, zsebemben pénz, mivel szándékom meglepni valamivel Gingert is, ha a városban járok, ez szükségeltetik, elvégre múltkor Ő is gondolt rám. Kiegészítőként bal kezemen található pecsétgyűrűm és karórám, jobbomon átellenben teleportgyűrűm, illetve karkötőm, nyakamban pedig medálom himbálózik. Ruházatom megfelelő tehát egy túrához, ám az esti sötétség és hűvösebb szellő ellenére sem hordok kabátot, vagy pulóvert, nem fázom, amennyiben mozgok, nem lesz okom hordani. Lassan haladok zsebeimbe csúsztatott kézzel, figyelmesen kutatva környezetemet, a járókelőket, néha egy-egy kirakatot megszemlélve. Amint az üvegre pillantok, egy határozott tekintetű, dölyfös tartású ifjú néz rám vissza... Figyelmem azonban két másik, középkorú, átlagos, tisztességesnek tűnő mystrali lakos köti le, kiváltképp egyikük, kinek kezében újság van.*
~ Rablók! Ismeretlen számú, személyű csürhe tagjai fosztogatják békés városunk lakóit! Az emberek tehetetlenek… ~ *olvasom fel magamban a címszöveget, ahogyan átlesek az újságot tartó egyén válla fölött. Összevont szemöldökkel lassítom lépteimet, hirtelen csap fel bennem a remény lángja, ám amit hallok, az némi gondolkodásra ad okot.*
- Hallotta, hogy rablók garázdálkodnak a környéken? Vigyázzon magára, nem tudni ki fogja megtámadni! *szólal most meg a cikket olvasó egyén, balján álló társának, aki fejét csóválva sóhajt egyet, és tekint a sorokra. Eközben már elhaladok mellette is, de egy méteren belül még hallhatom, hogy mi a válasza, s csak utána hal el beszélgetésük foszlánya a városi zajban.*
- Igen, és milyen igaz! Mindenki fél, hiszen rengeteg lakost kifosztottak, az ember fia azt sem tudja, kiben bízzon! *helyesel hát amaz, én pedig immár komolyan lépkedek tovább, elhatározásra jutva. Ez az alkalom! Most kell megragadnom, ha azt kívánom, hogy szerencsém visszatérjen! De mit tegyek? Hol kezdjem? Gondolkodj Tarkh… Banda… Mystral lakosait fosztogatják ismeretlenek, ahogy a számuk is az. Nem kapták el őket. Tehát képzettebbek, jó rejtekhellyel. Biztosan a közelben vannak, de merre? Több rablásnál nem tennének meg nagyobb utat oda-vissza. A városban? Áh, túl feltűnő, elkapnák őket. Akkor a külterületen… Rendben, a természetben milyen búvóhely található? Nem lehet túl nyílt, fedezék kell, nagyobb titkos tér, ami vagy ijesztő, hogy senki nem keresi őket ott, vagy túl egyértelmű. Tó: túl nyílt, nincs rejtek, látogatott. Láp: nem alkalmas menekülésre, veszélyes. Kastély: látogatott. Várrom: szintén. Hágó: túl hideg, kellemetlen gondoskodni a melegről, ha képesek rá egyáltalán, megerőltető feljutni. Erdő: fákon kívül nem kínál mást. Vízesés: gyakran látogatott, akadályoz a víz. Barlang. Nos… igen egyértelmű, de megfelelő méretű, elhelyezkedésű, nem túl kedvelt, barátságtalan hely.*
~ Talán a barlang felé kéne keresnem. Az az erdő közelében van, még azt is átkutathatom egy darabon, hátha van benne valami, amiről nem tudok… ~ *döntök magamban, mialatt gondolkodás közben észrevétlenül torpanok meg, és meredek magam elé. Végül egy kíváncsian kalandvágyó mosollyal az arcomon koncentrálok a barlang környékére, még a fák közelébe, hiszen jártam már ott, nem okoz gondot, ennek megfelelően teleportgyűrűm segítségével néhány másodperc alatt eljutok az óhajtott helyszínre, s máris a közeli fa mögé lépek, hogy onnan tekintsek körül. Először magam mögé nézek, de mivel a sötét rengetegben nem vélek felfedezni alakot, ezért most tekintetem a barlang környékét pásztázza, s ki is lépek a takarásból, hogy elindulhassak felé. Alig teszek meg pár métert, mikor nem túl távol, egy gyorsan mozgó alakra leszek figyelmes. Hála a látási viszonyoknak, képtelen vagyok konkrét következtetéseket termetéről levonni, arcát is csuklya takarja, azonban láthatóan tart valamit a kezében, talán egy zsákot. Egy zsákot… hm. Ez nem lenne furcsa, viszont sietségéből, és irányából ítélve egyáltalán nem számháborúzik…*ˇ
~ Ennyi volna? Megtaláltam őket? Az érdekes… de utána kéne néznem, az a zsák a kezében…, ha az, aminek gondolom, nem kis összeg lehet benne. Múltkor is mágust találtam odabenn… ~ *elmélkedem gyorsan, s bár gyűrűm értékes, nem kockáztatnám meg, hogy egyenesen a karjaiba teleportálok, elvégre az előbb is inkább fedezék mellé érkeztem. Gyorsabb léptekkel iramodok meg a barlang szájához, ahol a sötétben már elveszik az üldözött alakja, s pálcámat egy mozdulattal előrántva övemből figyelem a bejáratot, és közvetlen környezetét. Pár percen belül elérek a célom előtt tanyázó bokrokhoz is, s lehetőleg halkan, lassítva tempómon, feszült figyelemmel vágok át rajtuk, s lépek be az egy pillantásommal konstatált pentagramma alatt.*
- Lumos! *suttogom magam elé a félhomályos ködben, ezzel nyerve némi fényt számomra. Óvatosan teszem egyik lábam a másik után, magam elé nézve, próbálva néha meg-meg állva hallgatózni, de mégis tempósan haladni, esetlegesen a kiálló sziklák mögé beállni, leselkedni. Csönd van, de fülemben hallom szívem zakatolását, végre izgalommal dobog, elvégre nem tudhatom kire, vagy mire, hány és milyen minőségű ellenfélre számíthatok. Kis idő múltán azonban, figyelmem nem lankad, de kíváncsiságom növekszik, úgy pillantom meg a zsákot, és benne az aranyat, ahogyan a földet fürkészem.*
~Nahát… megtaláltam! Akkor bizonyos, hogy itt vannak. Így idehajítani? Hova mehetett a gazdája? Furcsa… De muszáj biztonságba helyezni a zsákmányt… ~ *húzom össze gyanakodva a szemöldökömet, miközben megtorpanok, gyorsan felmérve magam körül a barlangot, de sehol senki, így egy másodperc habozás után, nem állva ellen a kísértésnek lassan hajolok le, és szabad kezemet kinyújtva érek ujjaimmal a zsákhoz, próbálva megkaparintani azt. Ekkor tör ki hangos vonyításban, rázkódva, átalakulva egy kicsiny, fekete, szögletes tárggyá, én pedig azonnal hátrébb lépek felegyenesedve, némileg megrémülve a váratlan fordulattól. Gyakorlatilag felocsúdni sincs időm meglepetésemből, mögöttem hang csendül fel, én pedig erre sarkamon megpördülve nézek szembe támadóimmal. Talpig feketében, egyenruhaszerűen öltözve, csuklya a fejükön, tipikusan fiatalabb korosztály, de neveletlen, tisztességtelen tartással. Kezükben kés, pálca, láthatóan fölényben érzik magukat, gőgös tartásukból ítélve, elvégre hárman vannak, pontosan a kijáratot állva el.*
- Na nézd már, újabb legyecske rángatja a hálónkat! Hé legyecske, megérkezett a pók! *gügyögi nekem az első, vezérnek tűnő egyén, mivel egy fél lépéssel közelebb áll, mint a másik kettő, akik mondatára, mint vezényszóra, egyszerre mosolyodnak el gonoszul, ahogyan pálcám fényéből kiveszem csuklyájuk alatt arcuk egy részét.*
- Igen, pontosan! Gyorsabbak, erősebbek, nagyobbak vagyunk, lebénítunk, és kiszívjuk belőled amid van… remélem szépen fénylik! *röhög fel a vezértől balra álló egyén, a többiek pedig bólogatnak. Mit tegyek? Túl közel vannak, másfél méter választ el tőlük, sem mellettük, sem köztük nem férek el. Van-e elég időm normális helyet elgondolni, és még a zsákmányt is megfogni, hogy elteleportáljak? Egyetlen lassú lépést teszek hátra, apró mozdulat, de felkelti figyelmüket, és morogva rögtön közelíteni kezd a jobbszélső, kezében harcra emelve kését. Nem szólalok meg, ne tudják mit gondolok, vagy mit cselekedhetek… higgyék azt, hogy még mindig a hirtelen támadásuk hatása alatt állok.*
- Nox! *mondom azonnal, lévén, hogy a harci helyzetekben már jártasabb vagyok, és egy megszokott stratégiához tartom magamat. Első: ellenfél megzavarása. A fény kioltása erre tökéletes, náluk nincs világító eszköz, bár a pálcával képesek teremteni, ettől függetlenül, mivel nem feltétlen a legjobb stratégiai döntés, a hirtelen rizikós eltűnésem megzavarhatja őket. Ez is történik, ám az utolsó, amit még világosban látok, hogy a támadóm keze lefelé sújt, majd egyetlen másodperc csönd a sötétben, mit feltörő fájdalmas kiáltásom szakít meg. Pengét érzek a vállamban, méghozzá nem karcolást szenvedek, sokkal inkább pár centire fúródik a hideg acél húsomba, s mivel közben hátra lépek, hogy a közeli sziklához elérve fedezéket keressek, a támadó erős tartásának köszönhetően vinné tovább a mozdulatot, miközben ő maga nem tartja a távolságot köztünk, ezért fegyvere vállamból kicsúszik, lefelé végigvágva mellkasomat, ugyan a távolságnak köszönhetően már nem mélyen. Érzem, ahogy pólómat nedvesség itatja át, vérem kicsordul, sebem sajog, de összeszorítva fogamat, kissé kétségbeesetten, sikeresen győzöm le fájdalmam, és esek be a falnak dőlve, a hátam mögött lévő szikla fedezékébe. Meneküljek? Nem… nem hagyhatom itt a zsákmányt, nem futamodhatom meg!*
- Eltaláltam, de nem biztos, hogy meghalt. Melyik oldalon is szúrtam meg? Talán nem a szívénél… *hallom az értelmes helyzetjelentést megsebesítőmtől, mire dühödt morgás a válasz. Szívverésem felgyorsul, agyam már képtelen összetettebb gondolkodásra, kizárólag a túlélésre koncentrál, illetve érzékeim is kiélesednek. Gyakorlatilag bemelegítés után kezdek futni…*
- Akkor mire vártok? Zúzzátok porrá! *adja ki a parancsot főnökük, s már hallom, ahogyan lépteik közelednek, el is érnének, hiszen fedezékem három méterre lehet tőlük, de nem, megállnak. Meglepő, ki is lesek, míg megpróbálom rendezni magam, gondolataimat, reagálni, ám nehéz összeszedetten viselkedni.*
- Deprimo! *szólal meg valamelyik, éppen mikor visszahúzom fejemet, s mellettem robban a szikla, engem nem érve, de a törmelékek rám is csapódnak fájdalmas sebeket okozva, néhol feltépve bőrömet, mit kizárólag karomat arcom elé rakva vagyok képes tompítani. Tehát szó szerint összezúznának, kifüstölnének...*
- Reducto! *dugom ki pálcámat megmaradt fedezékem mögül, s mivel látatlanban célzok, ezért természetesen nincs hatása varázslatomnak, senkit nem talál el, nem is hallok összeesni egyetlen személyt sem. Ez azonban ráébreszti őket, hogy nem érdemes közelebb jönni, mert még mindig képes vagyok tartani magam, illetve nem szenvedtem olyan mértékű sebesülést, hogy ne tudjak támadni, védekezni.*
- Gyertek közelebb, es ledarallak titeket! *fenyegetőzöm, ellenben sérülésem fáj, a vér pedig folyamatosan csorog ki a vágáson keresztül, ha pedig így haladok, egyszerűen elvérzek. Muszáj meggyógyítanom magam, addig képtelen vagyok másra koncentrálni, mint egyszerű varázslatokkal való védekezésre. Nem felelnek, kínosan nagy a csönd, mintha némán kommunikálnának egymással, természetesen ellenem. Meddig tartok ki?*
- Obstructo! *próbál meg támadni ellenfeleim egyike, éppen mikor pálcámat is kidugva lesek ki aprót fedezékem mögül, ám szerencsére elég gyorsan reagálok. Az ilyenek reflexszerűen jönnek, a probléma az, hogy nehéz kitörni az állóharcból.*
- Protego! *védekezem hát, s egyáltalán nem vagyok rest visszatámadni, abban a reményben, hogy elég gyors leszek egyikük kiiktatásához, mert egy feltétlen szükséges a kitöréshez. Pont azt látom, aki vállamba mélyesztette kését.*
- Sectumsempra! *igyekszem visszaszolgáltatni a kölcsönt, de sajnos a célpont is figyelmes, s azonnal reagál, így sikertelen varázslatom, hiába találna be. Ennek egyáltalán nem örülök, mert amint a szemem is a sötéthez szokik, látom, hogy két társa is közelebb araszol…*
- Protego! *védekezik tehát, de ezt kihasználva kezemet hirtelen ötlettől vezérelve kitárt ujjakkal a földre helyezem, majd pálcámmal balról kezdve rajzolom körbe kezemet, ujjaim közti területet sem kihagyva. Mielőtt elérném az utolsó ujjamat, már ejtem is ki az igét.*
- Mors Sanguis! *dörrenek, és a koncentráció nem marad el, létre jön a fekete folyadék, késes támadóm felé irányulva. Eddig nem fárasztottam ki magam a kisebb igékkel, de tudom, az életem függ tőle, hogy képes vagyok-e meggyógyítani magamat, tehát komoly az elhatározás és összpontosítás. Ez is fájdalmat okoz, de pillanatra behunyt szemmel, megfeszülő testtel tűröm, s szerencsére támadóimat is meglepi a folyton változó furcsa alakzat, célpontom pedig ijedten hadonászik késével, de nem ér el semmit.*
- Mi ez? Segítsetek! *kiált, mielőtt lecsap a testére, bekebelezi azt, a többiek döbbenetére, s hamarosan sebem is begyógyul lassan, ellenfelem ordításától kísérve, kit a másik kettő jár körbe néma tehetetlenséggel, segítséget próbálva adni, a varázslat pedig megszűnik. Érzem, hogy megvisel, de végre megmozgatom karomat, ami tökéletes állapotba kerül, pillanatnyi előnyömet kihasználva ugrok elő fedezékemből, pálcámat a főnökre szegezve.*
- Fatum orbium! *rajzolok kört, és bökök át rajta a fejére irányítva támadásomat, ő azonban hirtelen reagál, elvégre lát engem, s mivel kis felület, elkapja fejét nekivetődve a falnak, támadásom pedig éppen csak súrolja vállát, apró égési nyomot hagyva, mi dühöt szül benne, kezét pedig sebére csalja. Eközben a maradék csatlósának szorosan összetolt tenyere az ég felé néz.*
- Armorum, armorum, armorum! *ismételgeti a varázsigét, én pedig közben mikor felismerem a veszélyt, már rajzolok is pálcámmal egy hatalmas kört magam elé kinyújtott kézzel, éppen mikor megjelenik kezében egy tőr. Talán nem mer közelebb jönni, hogy valódi fémet alkalmazzon…*
- Scutum! *védekezek, mikor felém repül a fegyver, s pajzsom feltartóztatja azt, mivel egyébként mellkasomon találna el. Az árnygömböm által egy időre hatástalanított vezér már ellöki magát a faltól, mikor ismételten a megzavaráshoz folyamodom.*
- Piroinito! *szegezem pálcámat a földön fekvőre, akit nem halott, de nehezen állna vissza a harcba, viszont nincs kizárva. Meggyullad, hirtelen csapnak fel a lángok, de róla nem terjednek, mert nincs hova, ellenben ordítása ismét bejárja a falakat, a meglepő támadás pedig eltereli a figyelmüket, mivel nem őket éri.*
- Oltsd el! *utasítja a főnök beosztottját, ám ezt nem hagyhatom, éppen ez a célom, hogy valaki figyelmét lekössem, ezzel megsebezve őt, vagy elérve, hogy kizárólag egy ellenféllel kelljen harcolnom. Indul is a felszólított, de pálcám is lendül.*
- Stupor! *támadok gyorsan, ezzel az erre nem számító ellenfelet védtelenül eltalálom, ki ájultan esik össze. Úgy látszik azonban, hogy hiába a siker, mit az égő hús szaga jelez és két test a földön, vezérük eszes, mert lépésemet kihasználva ellenem fordítja azt, s akkor támad, mikor én is, így nyilván védekezés képtelen vagyok.*
- Reducto! *kiáltja, mivel itt a gyorsaság a lényeg. El kell érni, hogy a komolyabb varázslatokra időm legyen, elvégre egy szót könnyebb kimondani, mint koncentrálással egybekötve mozdulatokat végrehajtani, és a megfelelő pillanatban megszólalni, a sok hatalmasabb támadás pedig fáraszt. Tehetetlenül talál el a varázslat, lábam alól kiröppen a talaj, én pedig a levegőben hátrafelé zuhanva csapódom neki az egyik sziklának, nyekkenve egyet. Szerencsére nem a fejemet ütöm be, inkább a hátam bánja, ezt már érzem, a fájdalomból mi szétárad testemben. Elterülök a földön félig a falnak dőlve, látásom egy pillanatig homályos, ahogyan kinyitom szememet, úgy veszem észre, hogy rohamos tempóban közeledik felém ellenfelem.*
- Meghalsz te kutya! Talán jobb vagy mint a többi, akit idecsaltunk, de ezért csúnyábban halsz meg! *dühöng, láthatóan önkívületi állapotban. Bizonyára felzaklatta, hogy elvesztette társait, talán fél is tőlem, de biztos, hogy vagy neki kell meghalnia, vagy nekem. Én viszont nem lehetek, mivel nekem barátnőm van, terveim, s mikor ezek átvillannak agyamon, a végső ellenállásba kényszerítenek.*
- Nyet, te fogsz meghalni! Eressz ki! *kiáltom vissza, talán a menekülést is felvetve, de ő egyszerűen rám veti magát teljes testsúlyával, nyakamat megragadva, szorítva. Ujjait érzem torkomon, a szememben könnyek képződnek, s hiába rúgnék, egész testével rajtam fekszik, így csak kezemmel üthetem meg arcát, de nem enged. Beszéljek? Képtelenség, egyetlen hangot nem tudok kimondani, de akkor hogyan varázsoljak? Tehetetlenül kapálózom, ő pedig leszorít, tekintetében ádáz szikra, gyilkos hajlam, és saját kétségbeesett arcom. Megpróbálom eltolni fejét, ezzel eltakarva ocsmány szemét, melyben saját magam látom, s így leszek figyelmes teleportgyűrűmre. Tüdőmet szorítja a levegőhiány, éppen arra van időm, hogy a társai testei mögé képzeljem magam koncentrálva utolsó erőmből, s varázstárgyamnak hála sikerül, eltűnök kezei közül, azonnal hatalmas levegőt véve. Köhögök, de a hátamat olyan erősen ütöttem a falnak, hogy amint megmozdulok, éles fájdalom hasít belé, emellett pedig érzem, hogy fáradok, képtelen lennék egynél több nagyobb koncentrációjú varázslatot végrehajtani, és a könnyebbekkel sem tartok ki örökké… Meglepem a másikat, döbbenten keres, hangom azonban elárul, így megfordulva tekint rám dühödten, és indul meg ismét. Miért nem varázsol? Talán tudja, hogy kivédem, de fizikailag most ő az erősebb… Meg kell állítanom, még nincs közel.*
- Umbra vincula! *veszem át pálcámat a másik kezembe és tartom a magasba, a miközben a varázsigében megnyomom a második „u” betűt. Az energiát, a pálcát nem tartó kezemre helyezem, és két árnycsápot hozok létre. Az egyik a földnél indul meg lába felé, rátekeredve, s kirántva azt alóla, a másik pedig látszólag kezeit próbálja lefogni, mire hadonászni kezd. Pontosan ez a cél, a földön fekszik és elfoglalt, tehát leengedve kezemet megszüntetem a varázslatot, s azonnal kinyújtott kézzel kört rajzolok, majd az éppen felülő rabló feje felé bökök.*
- Fatum orbium! *hozok létre egy árnygömböt így, ami most hirtelen eltalálja őt éppen a nyakánál és fejénél, végzetes sebet égetve beléje. Lehanyatlok a földre, szaporán véve a mély levegőt engedem el magam, behunyva szememet, egy pillanatig csak a győzelem bódítására koncentrálva, a béke nyugalmára. Enyém a kincs… de milyen árat fizettem? Többször megsebesültem, s ugyan egy részüket meggyógyítottam, most mégis nehezen mozgom pihenőm után. Lassan ülök fel, tekintetem végighordozva a csata helyszínén, ahol két égett, és egy ép test található, utóbbi pedig csupán ájult, de már nem sokáig. Fájdalommal küszködve kúszok oda, az egyik égett tetem mellől a kést elemelve, s egyszerű mozdulattal szúrom át nyakát, benne hagyva a pengét. Ezek után szegezem csak magamra a pálcát, hogy ne végezzek félmunkát.*
- Hippokrax! *gyógyítom meg magam, s érzem, hogy hátam gyógyulni kezd, én pedig lassan felállok, átlépve az akadályokon indulok beljebb. Pár méter csupán, mit azért még előreszegezett pálcával teszek meg, s már láthatom is, ahogyan egy helyen pár takaró van a földön, néhány hátizsákkal, közöttük mintha parányi tűzrakó hely volna, s az egyik sarokban ott hever az igazi arany. A fekvőhelyek számából ítélve nem kell több ellenféllel számolnom, tehát pálcámat leengedem, s mogorván elvéve az aranyat koncentrálok egyenesen a szobámra, s jelenek is meg ott pár másodperccel később. Muszáj eltűnni, kétlem, hogy bárki megértené a gyilkolást amit végeztem, és a pénz… talán a lakosokat illetné, de most már jogos fizetségemnek érzem, amiért megszabadítottam a várost ezektől a haramiáktól. Nincs rá szükségem, de tudok neki egy jó helyet… amit meg is fog majd találni, de most fürdés után egyszerűen feküdni térek, mert bár meglepő volt a kaland, mégis fárasztó.*
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Pént. Okt. 05 2012, 14:29


//Kalandos harc a pontokért 1. //

*Kifele menet már egy újság landol az egyik szemetesben, természetesen az én kezem által. Az étkezőben folytatott reggeli elfogyasztása közben, kell valami, amivel lefoglalhatom az agyamat, viszont a mai számban olvastam valami érdekeset is. Fura hogy egy fosztogató banda ekkora port kavart, hogy még a helyi lapokba is bekerültek, bizonyára nem egy kezdő csapat lehet. Be kell, valljam picit elkezdett foglalkoztatni a dolog, főleg mivel jó nagy adag pénzről van szó, amit meglovasítottak. Viszont mivel fogalmam sincs, merre lehetnek, így el is vetem magamba az ötletet, hogy megpróbáljam felgöngyölíteni a hollétüket. Inkább egy kis sétára indulok Seol szigetére abban a reményben, hogy maximum csak akkor juthatok valamire, ha esetleg pont, akkor akcióznának, megint amikor én is a helyszínen vagyok, de mivel hogy erre kevés az esély, inkább a séta és a friss levegő miatt gondolom, hogy kimozdulok. A révész szerencsére hamar átvisz a szigetre, ahol aztán nyugodt tempóban kezdek el sétálni, méghozzá az erdő felé. Nincs szükségem most társaságra, megint lapos a kedvem, és az igazat megvallva van egy olyan érzésem, hogy lehet, nem bírnék normálisan viselkedni most másokkal. Az erdő viszont nyugodt, és talán pár állaton kívül más társaságom nem lesz. Sétám egészen nyugodt egészen addig, míg az elveszett barlanghoz nem érek, ahol aztán fura neszekre leszek figyelmes. Lépések, méghozzá elég sietősek. Nem tudom, ki lehet biztosan csak egy diák vagy egy városi, viszont mivel kerülni akarom mindenki társaságát, így jobbnak látom egy fa mögött meglapulni, és onnan megfigyelni ki is az, aki rajtam kívül itt tengeti a szabadidejét. Ahogy fejem kikandikál a fa takarásából azonban fura dologra leszek figyelmes. Egy fickó, csukájában zsákkal a kezében, amint éppen a barlangba siet. Agyamba szinte azonnal pörögni kezdenek a gondolatokat képző kerekek, illetve a ma reggel olvasott információk, és bizony nem nehéz kitalálnom, hogy a csuklya a miatt van, hogy ne ismerjék fel, a zsákba meg valamit cipel, ez a fickó bizony nem jó dologba sántikál.. Azt hiszem, megvannak a rejtélyes fosztogatók is, nem csodálom, hogy a helyiek nem találják a búvóhelyüket, hiszen ez eléggé félre eső vidék, én is így tennék a helyükben. Nem gondolkozok túl sokat, bár nem vagyok szegény, de Siderist is bunkóság lenne mindig húzni, így aztán ha magam meg tudom szerezni a pénzt miért ne, tegyem meg? Biztos jobb dolgokra költeném el, mint ők. Lépteim halkak, de egyben tempósak is, és pár pillanat múlva már be is surranok a barlang száján, tekintetemet körbe járatva, esetleges őrség után kutatva. Sehol senki, ez különös viszont, van ott valami az egyik sarokban, egy zsák méghozzá arannyal mivel a nyitott szájon át csak felismerem, hogy mi van benne.*
-Háh… nem tudom, hogy csináltátok, hogy nem kaptak el titeket, amikor ilyen orbitális bakit csináltok.. Gyökerek..*mondom halkan mosolyogva, miközben nyugodt léptekkel közelebb érve a zsákhoz meg is fogom azt. Ekkor azonban váratlan dolog történik, a zsák hirtelen vonyít fel, mint valami riasztó szerkezet, én pedig hirtelen engedem el, és kapom a füleimhez a kezemet.*
-Ba***a meg ez csapda..*morgom , s bizony hamar fel is ugrik az adrenalin szinten, főleg hogy ez a riasztó ide is vonzotta az őröket, akik többen is vannak, szám szerint hárman, pálcákkal késekkel, nem mondom ez nem lesz egyszerű menet.*
-Te kis féreg, most végzünk veled amiért megpróbáltál meglopni minket..*ordítja felém az egyik, a többi viszont még szót se pazarol rám, hanem máris együttes erővel kezdenek támadni, nemsokára éppen a beszólós fickó, egy tűzgolyót küld felém.*
-Ahogy látom komolyan veszitek magatokat, hogy rohadnátok el..*húzok egy vízszintes vonalat magam előtt, majd a végéből kiindulva megrajzolom a kört is.*
-Ignis velius*mondom ki nem kis koncentrációval aminek hatására ha minden igaz a tűzburok is megjelenik ezzel hárítva a támadásokat, amiből már nem is csak a tűzgolyó a legrosszabb, hanem tucatnyi más átok is, amivel folyamatosan bombáznak. A szikla darabok mellettem szinte úgy robbannak szét mint a pernye.*
~Valamit ki kell találni, ha nem támadok vissza előbb utóbb ők kerülnek fölénybe~*pontosabban már abba vannak, így próbálok meg előnyt faragni a hátrányomból, így aztán míg hat a burok pálcámat, az előbb beszélő mellkasa fele irányítom és ki is mondom a légszomj átok varázsigéjét.*
-Aerisiccus..*mondom ki magabiztosan, és ahogy látom a legnagyobb meglepetésükre, a fickó már fulladozni is kezd. Lehet nem kezdő mágusok, viszont a Mysterioban tanultakat kötve hiszem, hogy ismernék, így ez a fickó, ha minden jól megy meg is hal.*
- Ez a szemétláda kinyírta Ericet.. Most megfizetsz te kis mocskos senkiházi..*mondja a fickó kikelve magából, én pedig minél gyorsabban hátrálok, hiszen a burok hatása lejárt.*
-Megöltem volna tényleg? Hát srácok én fontolóra venném, hogy feladjátok mielőtt ti is így jártok.*mondom egy fura mosollyal az arcomon. Lehet nem kéne bőszíteni őket, de tudom, hogy úgyse tennék meg. Viszont miközben beszélek, figyelmem egy pillanatra hanyatlik, s már csak annyit veszek észre, hogy az egyik fickó valami különös, számomra ismeretlen mozdulatot művel a kezével..*
~Mi a fenét csinálsz?~*kérdezem magamban, ám ekkora hirtelen veszek észre két felkúszó feketeséget a falon, talán az árnyakhoz tudom a legjobban hasonlítani őket, s ezek az árnyak hirtelen csapva ki a falból kapják el a két kezemet, amit aztán hamar ki is feszítenek.*
~Fenébe… ezt benéztem,és most meg is iszom a levét.~*próbálom kihúzni a kezeimet, de ennek hatására a fogás csak még erősebben feszíti szét azokat.*
- Elkaptam Klyde… Tartom, te csak Nyírd ki! Most visszasírja azt a pillanatot, amikor keresztbe akart tenni nekünk..*ordítja a fickó, akit láthatóan teljesen lefoglal, hogy engem tartson. Ezt talán a magam oldalára is fordíthatom, így próbálva nem mocorogni, inkább ellazulok, miközben tekintetemmel a pálcást kezdem mímelni, pontosabban a szemét ..*
-Ugyan Klyde nem akarsz te megölni… Fordítsd magad ellen a pálcát és mond ki a halálos átkot..*mondom teljesen nyugodt hangon, mintha csak kérném erre. Szerencsére értek a sszuggesztióhoz, és van is hozzá elég hatalmam, hogy átvegyem felette az irányítást. Ez mindjárt onnan is látszik, hogy míg az alacsony kopasz fickó próbál tartani engem, társa aki egyébként valamivel magasabb idősebb fazonú körszakállas alkat, a pálcát maga felé fordítva ki is mondja a halálos igét, amivel meg is öli magát.*
-Már csak mi ketten maradtunk..*morgom a másik felé, hiszen egyebet még nem tudok tenni, láthatóan a fickó azonban nem kockáztatja meg, hogy az ő elméjén is átvegyem az uralmat, így elengedve rögtön int egyet a kezével a levegőbe, mintha egy pofont akarna kiosztani, én viszont úgy érzem, mintha valami hirtelen oldalba kapott volna, és eltarol. Így aztán testem egy nyekkenéssel neki is esik a falnak…*
~Hatalmas Pszichokinetikus ereje van~*ér a felismerés, miközben nyögve próbálok feltápászkodni a faltól, bizony ez az igazság, úgy ütött neki a falnak pusztán akarat erővel, mintha egy rongybabát pofozna fel, kissé szédelegve kelek talpra, miközben tekintetemmel keresni kezdem a fickót, akit végül jó néhány méterrel messzebb meg is találok. Hirtelen érzem hogy az adrenalin még magasabbra szökik, hiszen már tudom ez a legveszélyesebb mind közül. Azt a kettőt hamar elintéztem, de ez még mindig áll, és látszólag semmi baja. Azonban a stratégia kigondolásra nincs időm, mert néhány jól megtermett szikla emelkedik fel, és kezd el száguldani felém. Nem gondolkozok tovább,sprintelve indulok meg egyenesen a fickó felé futva, próbálva kikerülni a kisebb sziklákat, illetve, amit nem sikerül pszichokinézissel söpröm félre. Érzem hogy feléled bennem valami, kíváncsi vagyok melyikőnk az erősebb, így aztán nem is állok meg a futással sem, egészen addig míg egy nagyobb szikla nem indul meg felém. Ennek méretei viszont elzárják a kikerülés útját, és be kell valljam, abba se vagyok biztos, hogy vissza tudom verni Pszichokinézissel, mégis meg kell próbáljam így kezeimet még magam elé is emelem így koncentrálva a felém induló nagydarab sziklára. Bizony érzem hogy a másik mekkora erővel feszül neki, hogy eltarlojon vele mint egy kuglibábut, és kíváncsi vagyok hogy ő is vajon úgy erőlködik e mint én, mert bizony nekem már szó szerint vízként folyik szét arcomon az izzadság, ahogy próbálom akaraterőmmel a sziklát a másik irányba küldeni . Az egész olyan mintha két mágnes taszítaná egymást. A szikla eleinte nem akar megállni, végül aztán mégis lassul, majd hol felém, hol felé indul meg, majd áll meg ismét.*
-Nem fogsz legyőzni, a te erőd semmi az enyémhez képest, jobb ha feladod, és akkor gyorsan végzek veled.*kiálltja felém a fickó, azonban hülye lennék megadni neki ezt az örömet. Nem vagyok az a fajta aki könnyen adja a bőrét.*
-Majd meglátjuk szájas…egyenlőre még nem győztél..*nyögöm, fáradtan, hiszen érzem hogy a kimerülés határán vagyok, ekkor azonban hirtelen érzem hogy az ellentartás ereje megszűnik, s a sziklát így a falnak is vágom, ami nem kis robajt is okoz, viszont nem találtam el senkit.*
-Hova bújtál….*ordítom komor hangomon, hiszen biztos hogy azért engedett , mert egérutat nyert magának de hogy merre tért ki a sziklája elől arról fogalmam sincs, ekkor hallom meg egy hangot, és egy hirtelen fájdalmat valahol lent az oldalam környékén.*
-Itt vagyok…..*mondja, negédes hűvös hangján, miközben én már tudom is mi volt az a fájdalom. A rohadék hátulról szúrta belém a tőrét, s most hogy ez megvan el is lök én pedig a földre esek, kezemet a a még beszúrt tőrre téve.*
-Nem voltál elég gyors… Ezen még gyakorolj.. Ja hogy azt már nem tudsz mert most meghalsz? Hát sajnálom.*nevet fel a hűvös hang, én viszont még magamnál vagyok és bár ez a szúrás nem kicsit fáj, de tudom hogy nem késlekedhetek. Itt a pillanat amikor nem figyel, hanem a győzelmével van elfoglalva. Kezem hamar a pálcám után ér, amit hirtelen felemelve felé ki is mondok egy igét.*
-Avada Kedavra..*mondom ki, minden erőmet megfeszítve, s a zöld hullám hamarosan el is kapja a fickót, ezzel átküldve a túlvilágra őt..*
-Nem e? Azt csak hiszed seggfej…*morgom miközben felállok, és egy fájdalmas morranással ki is rántom magamból a tőrt. Szó ami szó jól eltalált, de még maradt annyi erőm hogy helyre hozzam magam. Így aztán magnetizációval próbálom rendbe tenni a sebemet, végül átlépve a poros „csatamezőn” a bejáratnál lévő zsák felé veszem az utam, hiszen már nincs ki őrizze.*
-Te pedig az enyém vagy… kárpótlásnak a maiért.. Legalább lesz miből ünnepelni.. Majd iszok a ti egészségetekre is *nézek vissza a hullákra morogva, majd botorkálva , fáradt léptekkel hagyom el a barlangot. Kemény harc volt, és majdnem ott hagytam a fogamat, de győztem és most ez számít csak.*
Vissza az elejére Go down
Electra Richter
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : A humorista
Hozzászólások száma : 231
Csatlakozás : 2011. Oct. 10.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : Élek, s hogy meddig, nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok,
csoda, hogy jókedvű vagyok.



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Pént. Okt. 05 2012, 14:38

//Kalandos harc a pontokért 1. forduló//

*A szőke leányzó Mystral utcáján sétálgat, nagy eséllyel arra, hogy orra bukjon, mert teljesen beletemetkezik a kezében tartott újságba. A mai öltözéke egy farmer, kék top, de mivel nincs olyan nagyon meleg, pulóvert is vett fölé. A haját most nem fogta össze, mivel nem készül semmi megerőltetőre, izzasztóra vagy olyanra, amit zavarna a haja, és smink is van rajta. Arca és szeme alakjához megfelelő, szép, színekkel tarkított smink, ami nem kirívó, hanem szolid, de mégis nagyon csinos. A nyaklánca a nyakában lóg, ahogy mindig, a pálcája pedig a kék farmer zsebében van. Mikor reggel lejött a városba, mindenkitől azt hallotta, hogy valami nagy dolog történik a környéken. Hallott még banditákról, tolvajokról, de a lány tudja, hogy a szóbeszéd hamar átalakítja a történteket, ezért úgy döntött, inkább vesz egy újságot, abból jobb értesüléseket szerezhet, mint a pletykáló városiakból. Így sétál a főutcán az újsággal a kezében, amiből hamarosan ki is derül számára, mi igaz a városiak beszédéből. Megtudja, hogy egy fosztogató banda vert tanyát a város közelében, de senki nem tudja, kik ők, és eddig még nem tudták elfogni őket. A lány lefitymálóan ejti le maga mellé a kezét, benne az újsággal. Biztos benne, hogy el tudnák fogni azokat a banditákat, ha foglalkoznának velük. De nem, az emberek csupán annyit tesznek, hogy siránkoznak és pletykálkodnak, a cselekvés már meghaladja az erejüket. Mivel ezzel sikerül felhúznia magát, inkább úgy dönt, hogy elmegy a városból valahová máshová sétálni, kiszellőztetni a fejét. Először eldobja az újságot, aztán egykettőre ki is ér Mystralból, és hamarosan már az erdőben sétálgat, elfoglaltságként pedig a növényeket vizsgálgatja, és természetesen a fosztogatók problémáján töpreng.*
~ El kéne fogni őket, de hát az emberek nem tesznek semmit! Nem lehet az a pár tolvaj olyan nagy szám!~*ilyesféle gondolatok fordulnak meg a fejében, de aztán rádöbbenti magát, hogy kicsit túlságosan belelovallta magát a dologba, és le kéne nyugodnia. Le is ül az egyik kidőlt fatörzsre, hogy lenyugtassa magát, mikor egy árnyat vesz észre a szeme sarkából elsuhanni. Felkapja a fejét, és utánanéz, de nem látja. Feláll, arrébb megy pár métert, és akkor ismét megpillantja. De nem egy árny az, ahogy azt előbb látta, hanem egy ember. Egy férfi, akin sötét ruha van, a hátán pedig egy nagy méretű, tele tömött zsák.*
~Hogy az a…!~*gondolja, de nem folytatja, mert még gondolatban sem szeret káromkodni. Az illető azért zavarja ennyire, mert egyértelmű, hogy ő az egyik tolvaj azok közül, akikről a városban beszéltek. Biztos most is ellopott valamit, és ide hozzák a zsákmányukat. De pontosabban hol is van az az ide? A lány körülnéz, szemügyre veszi a környezetét, és rájön, hogy az bizony előtte a barlang bejárata. Járt már abban a barlangban, és nem kedvelte meg, mert nagyon piszkos és teli van pókokkal. Valószínűleg mások sem szeretik, és ezért bújtak ide a rablók. Hirtelen elhatározza, hogy ő bizony bemegy oda, és elveszi a tolvajoktól a zsákmányukat. Nehogy már pont itt gazdagodjanak meg a szemetek! Újból körülnéz, hogy nincs-e senki a közelben, majd nagyon halkan felmegy a lépcsőn, be a barlangba. A kezét a pálca fölött tartja, de egyelőre még nem veszi a kezébe. Az odakintről beszűrődő nappali fény is elég világosságot ad. Különös, de a barlangban nem tartózkodik senki. Pedig a lány megesküdött volna, hogy ide jött be az az alak. És nem is téved! A zsák, ami a férfinál volt, ott hever az egyik falnál, félig kiömölve belőle a sok csillogó arany. A lány óvatosan közelíti meg a zsákot, de úgy tűnik, senki sem támad rá, úgyhogy odamegy hozzá. Pár másodpercig csak nézi, és gyanakvása miatt nem nyúl hozzá, de aztán mégis, és megpróbálja felvenni a zsákot a földről. Ekkor viszont ijedten hátraugrik vagy fél métert, mert a zsák fülsértő és ijesztő hangon vonyítani kezd, majd átváltozik valami furcsa szerkezetté. A lány le akarná csendesíteni, és elkezd neki pisszegni is, de semmit nem ér el vele, természetesen. Még pár méterrel eltávolodik a zsáktól, mikor három alak bontakozik ki a sötétségből, amelyek mind felé tartanak.*
- Nézzétek csak, fiúk. Egy kis csitri arra vetemedett, hogy ellopja az aranyunkat.*szólal meg a középső rabló, kezében pálcával és tőrrel. A társainál is ezek az eszközök vannak, akiket Electra Bal Banditának és Jobb Banditának nevez el pozíciójuk alapján. Bal és Jobb bandita pedig Középső Bandita szavaira fenyegetően néznek a lányra.*
- Jaj, ugyan, dehogy! Csak erre jártam, és gondoltam, benézek.*mentegetőzik a lány magasba tartott kezekkel, próbálva őket meggyőzni ártatlanságáról. Még bájos kislányos mosolyát is beveti, de a banditákat ez nem hatja meg. Úgyhogy próbálkozik tovább.*
- Én nem vagyok tolvaj. Nincs szükségem az aranyukra. Ártatlan vagyok, csak kirándultam.*győzködi a banditákat a lány, de akár az is fel lehetne írva a homlokára, hogy „kamu”, mert nekik eszük ágában sincs hinni a lánynak. Ezt persze ő is látja.*
- Ha olyan ártatlan vagy, miért hordasz magaddal fegyvert?*bök Bal Bandita a lány dereka felé, ahol a ruha alól kilátszik a pálca vége. Electra rövid pillantást vet felé, és a mondandója azonnal megszületik a fejében.*
- Ó, hogy ez? Ez nem igazi! Az unokatestvéremtől kaptam, aki varázsló, de ez hamis, úgyhogy nem is lehet vele varázsolni. Még az is rajta van, hogy Made in Tajvan.*magyarázza, majd előkapja a pálcát és elkezdi mutogatni a tolvajoknak a Made in Tajvan feliratot, ami valójában nincs ott, de a sötétben nem látszik. Szerencséjére a hirtelen mozdulatra nem küldenek rá igéket.*
- Szóval…*folytatja a lány, kicsit magabiztosabban.* -… mivel hamis, Tajvanban készült, varázsolni sem lehet vele. Megmutassam?*kérdezi élénken és felemeli a pálcát.*
- Nehogy megszólalj!*förmed most rá Jobb Bandita, és még fenyegetőbben néz, mint az előbb.*
- Csak megmutatom. Így ni! Látják? Nem működik… Sectumsempra!*az utolsó szót már keményen, határozottan mondja ki, a pálca végét pedig Középső Banditára szegezi. A kaszaboló átok aztán szép, mély sebet vág a bandita karjába. A társai nem késlekednek, egyből a lányra támadnak. A leányzó pedig a pálcával egy vízszintes vonalat húz a levegőbe, majd egy körrel fejezi be.*
-Ignis velius.*mondja ki még a mozdulat közbe a varázsigét, mire létrejön körülötte a tűzburok, ami elnyeri a banditák támadásait. Tehát most van egy perce, hogy úgy intézze el őket, hogy ők nem érhetnek hozzá. Közelebb is megy hozzájuk, hogy hátrálásra kényszerítse őket, mert bizonyára nem akarnak megégni. Nem akar finomkodni, egyből drasztikus lépésre szánja el magát. Kinyújtja a jobb kezét, a pálcát átveszi a balba, majd a pálca hegyét a jobb tenyerének közepére irányítja.*
- Noctrum verbis, Noctrum verbis, Noctrum verbis.*mondja ki háromszor az igét egyre jobban koncentrálva. Ellenfeleire a koncentráció miatt nem is figyel, hiszen úgysem tudják megtámadni, amíg védi a tűzburok. És persze a fájdalmat is el kell viselnie. A varázslat sikeres, megjelenik a negatív energiából álló gömb, amiből ostorok csapnak ki. A lány elméje már egészen edzett, úgyhogy viszonylag könnyen irányítani tudja vele az ostorokat. Egy bizonyos embert vesz vele célba, hogy minél nagyobb kárt okozzon neki. A többieket más módon akarja elintézni. A célpontja pedig Bal Bandita, ő még úgysem sérült meg. (Ahogy Jobb Bandita sem, de őt majd ezután.) Az ostorokat a férfi felé irányítja, aki megpróbálja őket elkerülni, míg a társai, a Középső Bandita, folyamatosan a tűzburkot támadja. Az ostorokat azonban nem könnyű elkerülni, és nem is sikerül. Elérnek a férfihez és minden létező helyen, ahol csak tudják, hozzáérnek, hogy minél nagyobb sérülést kelljen elszenvednie. Végül már a lány karja nagyon elszürkül és élettelennek látszik, ezért gyorsan megszakítja a varázslatot. A pálca marad a bal kezében, a jobbat most úgysem tudja használni egy ideig. Amint felkészül a további támadásokra, a tűzburok hirtelen megszűnik. Tehát letelt az egy perc. A leányzó harciasan néz ellenfeleire. Mindkettő sérült, az egyik nem nagyon, csak a karja vérzik, a másikon azonban már látszik.*
~Álljunk csak meg. Kettő? Hiszen hárman voltak!~*kiált fel magában a lány és rémülten kutatni kezd a harmadik után. Szem elől tévesztette, míg a koncentrációval volt elfoglalva, eltűnt. Aztán egyszer csak hátra néz a válla felett. Szeme ijedten kerekre tágul, maga elé kapja karjait. Az ijedelemtől nem tud mit csinálni, és már nem is lenne ideje ellenvarázslatra. Aztán a lábával egy csúszós kőre lép, és a hátára zuhan. Így a varázslat, ami megölte volna, most a falba csapódik, pont a Középső Bandita mellett.*
- Eszednél vagy?*kiált rá társára a férfi, de az említett oda se hederít rá, inkább odasétál a földön fekvő lányhoz, és rátartja a pálcáját.*
- Ennyi voltál, angyalom.*vigyorodik el a férfi, mire az addig megbénult lány új erőre kap. Vele aztán senki ne beszéljen így, pláne nem egy ilyen! Nem ússza meg szárazon! Na igen, az elképzelés szép, de mit csináljon?*
~Igen!~*kiált fel magában, és gondolatát tükrözi megvillanó szeme. Az őt figyelő bandita látja ezt a villanást, nem is tudja mire vélni, de mielőtt tehetne valamit, a lány hatalmasat rúg a férfi térdére, mire amaz üvöltve a földre zuhan és kiejti a kezéből a pálcáját. A lány megpróbál kimászni alóla, és gyorsan felállni, de a férfi, mellőzve a fájdalmat, és hogy valószínűleg eltört valamilyen fontos csontja, megragadja a lány bokáját és visszahúzza. A Középső Bandita nem tesz semmit, mert nyilván nem akarja megsebezni a társát, miközben a lányt támadja.*
~Nyugi. Nálad pálca van, nála semmi.~*fut át a gondolat a fején, és mikor megfogalmazódik benne, hogy akkor használni is kéne a pálcát, a bandita előkap valahonnan egy kést. A lány a fejére csapna, ha tehetné, hogy ilyen buta volt, elfeledkezett a késről, de nem teszi. Ehelyett inkább a pálcát a férfira fordítja.*
- Stu…*kezd bele a kábító átokba, de a bandita félrelöki majd lefogja a kezét, úgyhogy nem tudja befejezni. A másik keze viszont még szabad, és azzal rácsimpaszkodik a bandita kést tartó kezére, hogy ne tudjon vele mit kezdeni. A férfi azonban elindítja az arca felé a kést, és bár a lány erős, mégsem tudja soká visszatartani. A kés csak közeledik a bandita erőfeszítéseinek hála.*
- Mit vacakolsz? Gyerünk!*hallja ekkor megint a Középső hangját, aki láthatóan már unja a dolgot. Egyébként a harmadik társuk már a földön fetreng és nem úgy tűnik, mint aki valaha fel fog kelni onnan. A kés pedig már csak centikre van az arcától, és az ő ereje csak fogy. A kés hideg pengéje egy pillanatra megakasztja benne a levegőt.*
~Ezüst.~*fut át a fején a gondolat. Képtelenségnek tűnik, hogy egy ilyen veszélyes helyzetben ilyen dolgok tűnjenek fel neki, de mintha kikapcsolt volna. Az egyik fele küzd és harcol, a másik pedig ilyen felesleges dolgokat vesz észre. A küzdő énje viszont erősebb, újra teljes a világ, ő pedig új erővel felrántja a lábát, érzékeny pontot találva el. A bandita felkiált, a penge félrecsúszik, és a bal orcája közepétől elmegy a szeme alá. A lány felsikolt a fájdalomtól, de a bandita végre lemászik róla. De nem csak a fájdalom az, amit érez, hanem a düh is. Ezt a disznót el kell intézni, de nem finomkodva. Ugyanúgy, mint a társát, de más módszerrel. Gyorsan felkel a földről, megpróbál nem törődni az arcán lefolyó vérrel. Újra elvégzi a pajzsot. Vízszintes vonal, majd a kör.*
- Ignis velius.*a tűzburok újra létrejön, egy percnyi időt hagyva a lánynak a felkészülésre. A tőr, amit a bandita az előbb ejtett le, szintén ott van nála, a kezében, immár tisztán, mert megtörölte a nadrágjában.. A pálcát most egy kicsit félreteszi, és leguggol a földre. Első teendője egy lélekcsapba varázsjel megrajzolása. Jelmágiából nem jeleskedik, de ezt tudnia kell. Mikor ezzel kész van, a tőrre csepegtet három cseppet a már meglévő sebéből. Ezzel kész a Lélektőr. A tűzburok pedig most szűnik meg, lejár az egy perc. Amint felegyenesedik, egy felbőszült férfi ront rá. Előbbi ellenfele, a Jobb Bandita. A keze lángol, a pálcája nincs sehol.*
~Tűzlabdák.~*ismeri fel a varázslatot a lány, de nem ijed meg, tudja, mit kell tennie. A Középső Bandita még mindig csak szemlélődik, nem csinál semmit. A lány a szeme sarkából őt is szemmel tartja, nehogy valami turpisságra készüljön. Elindul felé két labda, sikerül őket kikerülni. Majd jön sorban a többi. Mindegyik elől sikerül elhajolnia, jó reflexeinek hála. Aztán elfogy az összes labda, és a lángok kihunynak a férfi karján. Ekkor ér oda hozzá a lány, lendít egyet a karján, és markolatig döfi bele a kést a férfi mellkasába. Hallja, amint a levegő kiszökik a tüdejéből, és nagyon közelről látja, hogy a szeme kerekre tágul a megdöbbenéstől. Pár másodpercig tart, de mintha egy örökkévalóság lenne. A tőr befogad magába egy lakót, és íme, már mind a két szélső el van intézve. Hirtelen tenyerek ütemes csattogását hallja. Odakapja a fejét, a Középső az. Ő tapsol neki és indul el lassan feléje.*
- Bravó. Nem gondoltam volna, hogy idáig eljutsz. Megleptél.*és közben elismerően néz a lányra, egy picit mintha mosolyogna is.* - De ennyi nem lesz elég, hogy meglógj innen. Rajtam nem jutsz át.*ezeket a szavakat már fenyegetően mondja, a lány azonban nem ijed meg. Túl sokszor kellett ma már megijednie, elfogyott a készlet.*
- Fogadunk?*húzza fel kérdően egyik szemöldökét, és apró kis félmosoly jelen meg a szája sarkában. A férfi bólint, a következő pillanatban pedig eltűnik. De nem marad sokáig eltűnve, mert egy másodperccel később megjelenik pont a lány előtt. Electra nem késlekedik, a férfi szíve felé döf a tőrrel. A másik keze azonban gyorsan mozdul, lefogja azt a kezét, majd a falhoz szorítja a lányt.*
- Nem nyert.*jelenti ki fensőbbségesen, de ezzel még nincs vége. Electra pálcás kezéről megfeledkezett, így a lány, ezt kihasználva észrevétlenül, a sötétség takarásában a pálcáját a bandita hasa felé irányítja.*
- Ego flammatum.*mondja ki az igét, mire a bandita hirtelen elengedi és elhátrál tőle. Már ő is érzi, hogy ez a varázslat bizony sikeres, de előtte még magával akarja vinni a lányt a másvilágra.*
- Avada Ke…*és ennyi, a gyúlékony részei hirtelen lángra kapnak, úgyhogy nem tudja befejezni, a lány ezt megússza. Egy perccel később már alig van belőle valami. Amint végre beáll a csend, a leányzó kifújja a visszatartott levegőt, ami reszketve hagyja el az ajkát. Sőt, már az egész teste reszket, és mintha hirtelen sokkal hidegebb lenne, mint volt. Elbotorkál a falig, ahol a kinccsel teli zsák van, és megmarkolja.*
- Soha… többet… ilyet…*lihegi, kezében a zsákkal. Nem akarja megtartani. Látni sem bírja, de elviszi, mert vissza akarja adni. Nagy nehezen kiér a barlangból. A nap hirtelen éri a szemét, és egy pillanatra elvakítja. De érzi a bőrén a nap meleg sugarait, és hirtelen megnyugszik. Ez sem volt több, csak egy majdnem halállal végződő kaland. Most pedig visszatér a kastélyba, meggyógyítja magát, aztán pedig visszaviszi a pénzt a helyére.*
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Pént. Okt. 05 2012, 15:49

//Kalandos harc a pontokért 1. forduló //

*Alinox lábát felpakolva Shadow hátára ücsörög az Exortus ház klubhelyiségében, és olvassa a helyi újság híreit. Mostanában rászokott arra, hogy mindennap végiglapozza, már csak azért is, mert az elmúlt napokban mindig cikkeztek a fosztogató bandáról, amely valahol a környéken tanyázik, egyelőre még ismeretlen helyen, és Alinox-ot érdekli a téma. Végigböngészi a mai irományt, de még mindig semmi új infóval nem tudnak szolgálni, a fosztogatók továbbra is teszik, amire a „név kötelezi őket”.*
~Remélem hamarosan elkapják őket, hosszú távon ez nagyon nem lesz okés így…~ *gondolkodik Alinox, majd még elolvassa a horoszkópot, és néhány hirdetést is megnéz szórakozásból, aztán összehajtja az újságot, és az asztalra teszi, hogy más is elolvashassa, ha akarja. Az exos lány kicsit elzsibbadt már az ülésben, így feláll, kicsit kinyújtóztatja a tagjait, majd lustálkodó famulusára néz.*
- Na, nagyfiú, mit szólsz egy sétához? *teszi fel a kérdést Alinox, és lelkesedést vár, azonban a tigris mancsával eltakarja a fejét, láthatóan most nincs kedve.*
- Mi van veled, beteg vagy? *húzza fel a szemöldökét a sentinel, de nem úgy tűnik, hogy Shadow beteg lenne, szimplán most előjöhetett a lusta énje. Mindenesetre ez nem állítja meg a diáklányt abban, hogy igenis elmenjen kiszellőztetni a fejét ebben az őszi levegőben, így a szobájába megy átöltözni, hiszen egy bő pólóban és melegítőnadrágban csak nem megy ki a városba. Farmernadrágot vesz át, tornacipőt, és garbós fölsőt, mi szürke színű. Haját felgumizza, és néhány dolgot zsebre rak, például pálcáját is, hisz ki tudja milyen helyzetbe kerül, talán még a fosztogató bandával is összefut, de azért talán ezt megússza. Mikor mindezzel elkészül, még egy utolsó próbálkozást tesz a még mindig a klubhelyiségben döglődő famulusánál, de mivel az maradni akar, így vállat vonva elindul a révészhez, majd rövid utazás után a szigetre ér. A természetben kalandozna szívesen, így arrafelé veszi az irányt, megy, amerre a lába viszi, nem igazán gondolkodik. Egy idő után megáll, és körbenéz, hol is van, és kb fél perc után felismeri a helyet, az elveszett barlangnál jár. Mivel egy kicsit elfáradt, így leül az egyik kidőlt fa törzsére, és bámészkodik, közben pedig élvezi a friss levegőt. Egyszer csak Alinox mozgolódást lát a barlang bejáratának környékén, mire odakapja a fejét, és még épp látja, ahogy egy csuklyás alak beszalad, és mintha valamit tartott is volna a kezében, de ebben a sentinel nem lehet biztos.*
~Lehet, hogy ők azok a hírhedt fosztogatók!~ *kap észbe Alinox kis gondolkodás után, és több se kell kíváncsiságának és kalandvágyásának, elindul. Bár nem szép dolog, de titkon az a sok kincs is vonzza, amiről az újságok cikkeztek, így előveszi a pálcáját séta közben, és óvatosan megközelíti a barlang bejáratát. Először csak bekukucskál a barlangba, de mivel egyelőre nem lát ellenséget, ezért tesz pár lépést befelé, de vigyáz, hogy léptei ne visszhangozzanak.*
- Lumos! *gyújt egy kis fényt Alinox a pálcája hegyén, hogy beljebb lásson a barlangban, de nem érzékel mozgást, így további lépéseket tesz, miközben fejét jobbra-balra fordítja, keresi a kincset, vagy a fosztogatókat. Természetesen szerencsésebb helyzet lenne, ha az első verzió következne be, mert nem tudhatja, hogy milyenek a fosztogatók, hányan vannak, milyen fegyverekkel rendelkeznek, szóval bár a terep valamennyire ismerős a leányzó számára, azok, akik jelenleg „lakják”, teljesen ismeretlenek neki. Nem sokat megy, néhány métert, mikor az egyik kőfal mellett egy félig nyitott zsákot vesz észre, benne az arannyal. Alinox megörül, és már nyúlna érte, de keze megáll félúton.*
~Mi van, ha ez csapda?~ *gondolkozik el, de aztán úgy van vele, hogy egyszer élünk, és majd csak képes lesz megbirkózni az esetleges következményekkel. Lehajol, hogy felvegye a zsákot, de aztán el is dobja rögtön, hiszen az fülsüketítő hangon kezd el vonyítás szerű hangot kiadni, ráadásul a falak még visszaverik a hangot, szóval még rosszabb az egész. Egyfajta szerkezetté alakul át, amit Alinox csak fél szemmel lát, kicsit lesokkolta az előbbi jelenet, és mire észbe kapna, hogy ezt a fosztogatók biztos meghallották, néhány férfihangot és trappoló lépteket már meg is hall. Nincs ideje elfutni, így előreszegezett pálcákkal várja az ellenfeleket.*
- Gyertek siessetek, mert meglép! *kiáltja el magát mély, öblös hangján az egyik férfi, és Alinox a következő pillanatban fel is tűnik három férfi, akik külsőre elég hasonlóan néznek ki, mindegyik mindhárman fekete csuklyát viselnek, és kezükben pálca van, és a halvány fényben tőrök pengéje is felcsillan.*
- No lám, milyen szép leánykát fújt erre a déli szél. Hát mi járatban aranyom? Tán kéne az aranyom? *szólal meg a középen álló, aki a főnök lehet, és két csatlósával jót nevetnek az idióta szóviccen, mire Alinox csak a szemét forgatja, és kihasználja azt, hogy a három ilyen jól szórakozik.*
- Ignis pilas! *mondja és kezével formálni kezd egy gömböt, így a tűzlabda meg is jelenik, és egy határozott mozdulattal el is löki azt a középen álló nagyhangú felé, ki nem számít erre, így a labda betalálja, és égni kezd. Ezt a társai hangos kiáltozással fogadják.*
- Te átkozott boszorkány! Confusio formeorum! *mondja ki a Káoszfüst varázsigéjét, mit Alinox szerencsére felismer, így tudja, hogy védekezzen ellene.*
- Ignis velius! *mondja, miközben egy egyenes vonalat húz, aztán pedig azt körré formálja. Szerencsére létrejön a Tűzburok, így a diáklány megmenekül az első varázslat elől. *
- Azt hiszed, okos vagy? Ugyan kérlek… *szólal meg gúnyos hangon a harmadik is, kinek kissé vékonyabb hangja van, mint két társának, de fellépése ugyanolyan határozott, mint a többieknek. Alinox természetesen nem fog megijedni, abból semmi jó nem születhet, így inkább az alatt az egy perc alatt, amíg a Tűzburok védelmet nyújt számára, gondolkodik, mit csináljon.*
- Obstructo! *mondja a vékony hangúra célozva, kit betalál az átok, így megbénul kis időre, de eközben a másik se tétlenkedik, előrelendül tőrrel a kezében, és végigszántja fele Alinox oldalát, mire feljajdul a fájdalomra. Bár nagy a fájdalom, az élni akarás még jobban, így mivel a másik épp a szemeibe néz, szuggesztiót alkalmaz.*
- Fogd a tőröd, és szúrd szíven magad! *parancsolja koncentrálás közben, mire a férfi ezt meg is teszi, Alinox közelről hallja, ahogy a kés átcsúszik a bőrön, a húson, és halálhörgést hallat a fosztogató. A vérből Alinoxra is kerül, de ez legyen a legnagyobb probléma. Kettőt elintézett, már csak egy van, ki lassan éledezni kezd, de ezt az időt a leányzó még kihasználja, hogy magnetizációval begyógyítsa a vágást magán, miből azóta folyamatosan szivárog a vér. Kicsit elfáradt, sok dolog történt vele rövid időn belül, de nem fogja feladni.*
- Megölted a társaimat. Ez bosszút követel! Mindjárt te is az ő sorsukra jutsz, és az összes kincs az enyém lesz!! Hahhahaaa! *nevet fel ördögien az immár teljesen magához tért férfi.*
- Azért ehhez nekem is lesz egy-két szavam! *mondja ingerülten a lány, és nem érti, miért nem varázsol a hapsi ahelyett, hogy beszélne. Úgy tűnik, a megtévesztéshez jobban értenek ezek a fosztogatók, mint a mágiahasználathoz, de ez sose baj egy ilyen szituációban.*
- Aerisiccus! *mondja a lány a másik mellkasára célozva, és már repül is felé a Légszomj átok, és be is talál, így a férfi fuldokolni kezd, levegőért kapkod, de Alinox-ot nem hatja meg, szépen megvárja, míg a férfi meghal, és a földre kerül másik két csatlósa mellé.*
~Hűha, ez aztán nem volt semmi…~ *fújja ki a levegőt Alinox, majd körbenéz, jön-e még valaki, de nem úgy tűnik. Felkapja a zsák aranyat, és kisiet a barlangból. Nincs igazából szüksége a pénzre, hisz van neki, de emléknek jó lesz, meg ki tudja, mit hoz a jövő, lehet hogy kelleni fog majd neki az elkövetkezőkben ez a kalandosan megszerzett kincs.*

_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Pént. Okt. 05 2012, 18:34

//Kalandos harc a pontokért 1. forduló //

*Igen nyugtalanító híreket olvasok a mai újságba. A kinézet városkában rajtunk kívül új rabló banda jelent meg. Ez eddig nem is lenne gond, ha a zsaruk lefülelték volna őket – vagy is csak kicsit, mert akkor az azt jelenti, hogy jók a helyi fakabátok - ám erről szó sincs. Fel-le járkálnak, fosztogatnak és semmi nyomuk. Keltik a feszkót a népben, aki gyanakodni kezd és megerősíti a biztonságukat, ami miatt, majd nehezebb lesz NEKEM kifosztani őket. Ostoba egy helyzet, semmi keresnivalójuk itt, Mystralt magamnak néztem ki.
Láthatóan igen csak aggaszt a téma és mivel senki nem tud, róluk semmit kénytelen leszek magam utána járni a dolgoknak. Azonnal össze is állítok egy kis csomagot, majd útra kelek. Xeno-t elküldtem a városba, hogy ott nézzen körül, míg én a szigetre megyek. A városban csak este lesz igazán körül nézni meg ott elég sok helyet ismerek és nem tűnt fel, hogy mostanában át lett volna alakítva valami rejtekhellyé.
Szimatom és érzékeim a szigetre visznek, de azon belül már nem igazán tudom, merre menjek, ezért egy darabig kóválygok. Lépteim csendesek én pedig próbálok átjárókat, friss nyomokat, valami jelt keresni, hogy megleljem ellenségeimet. Már vagy jó fél órája keringek a szigeten, amikor kiszúrok tőlem kicsit távolabb egy csuklyás alakot, zsákkal a kezében. Végig kísérem tekintetemmel, hogy merre is rohan, amikor arra leszek figyelmes, hogy eltűnik az egyik bokor mögött. Egy pillanatig még hallgatózva másokat keresve várazok, ám mivel nem leszek másra figyelmes így elindulok az alak után. Pálcámat közben elő vettem, hogy ha esetlegesen valami baj érni, akkor megtudjam védeni magamat.*
~Fityfenéért nincs itt Xeno. Bemehetne körülnézni ahelyett, hogy én kockáztatom a bőrömet. Bár ahogy ismerem Őt, előbb csipkedné le tollaid. A gyáva úristenedet Xenofilius!~
*Remélem nincsenek sokan a bandában. 1-2 emberrel még elbánok, de egy egész csapattal meggyűlik a bajom még akkor is ha Zaine-nel jövök vissza. Nem kétség, hogy a futkosós alak a most felbukkant rablóbanda egyik alakja, viszont ha ez a rejtekhelyük, akkor nem csak velük tudok felszámolni, hanem akár az eddig begyűjtött cuccot is eltudom lopni. Részben ezért is kerestem fel őket. Valamennyi tőke kell a kis céhem megalapításához és nem lenne rossz, ha ez a kis zsákmány csak úgy az ölembe hullana, és nem kellene érte komolyabban megküzdenem.
Elég közel vagyok már a barlang bejáratához, de mivel továbbra sem kelti fel semmi az érdeklődésemet, óvatosan, de bemegyek. Figyelmemet elkerüli a pentagram, de meglepődök, amikor lépcsőkkel, méghozzá felfelé vezető lépcsőkkel találom szembe magam. Azonban kincs utáni vágyam hajt tovább, így megmászva a fokokat már is a sötét és ködös barlangba találom magamat. A falhoz lapulva kémlelek körbe és hallgatózom, de továbbra sem találok semmit. Nyugtalanító, hogy nincs itt senki, túl nagy a csend, pedig az előbb még erre járt valaki. Most vagy elmentek mélyebbre a barlangba vagy van egy másik kijárat. Ezen tépelődök magamban, amikor kutató szürke tekintetem kiszúrja a falnak támasztott zsákot. Tenyerem azonnal bizsergésnek indul, majd az izgalom átterjed egész testemre miközben egyre közelebb és közelebb lopózok a kincshez, amiről igen csak hamar kiderül, hogy arany. Szemem csak úgy csillog a kapzsiságtól. Nyelvemmel végignyalom ajkamat, hogy csillapítsam mohó éhségemet, ám amikor a kincshez nyúlok vonyítás hangzik fel. Az éles zaj csak úgy hasítja az eddig kihalt terepet bennem pillanatnyi pánikot keltve. Nem hagyhatom, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtam, hisz akkor végem. Közben a kinccsel kecsegtető zsák még mindig vonyítva át alakul valami. Szép mondhatom. Ilyen egyszerűen belesétálni egy csapdába… Ezt tanultam én hat év alatt? Ha ezt látná Roger.
Tovább folytatom magamban a szapulást, azonban a vonyításra hamarosan meg is jelenik, a városban már oly sokat emlegetett banda vagy csak annak egy része ezt nem tudhatom. Nyugtalanító, hogy hárman vannak, de ez még nem jelenti azt, hogy nem jönnek többen. Alapos kis kalamajkába kevertem magam.
Előttem három férfi sorakozott fel varázspálcával és tőrrel. Remélem, azzal nem akarnak hadonászni, egyáltalán nem vagyok jó a közelharcban. Félrehúzom, számat miközben felmérem a helyzetem. Elbújni már semmi esélyem és menekülő utat sem látok.*
- Nézzétek már fiúk milyen szép kis madárka repült bele a csapdánkba. *Hangzik fel hármójuk nevetése. Kiállásuk magabiztos, nem tűnnek kezdőnek a témában, ami még jobban nyugtalanító. Három tapasztalt varázsló az én kis gyatra tudásommal szemben, kíváncsi vagyok, mennyi esélyem van ellenünk.*
- Most, hogy felhívtad rá a figyelmem. Tényleg csinos darab, de tudjátok én a telt alakra bukom. *Látom, remekül elszórakoztatják magukat. Próbálom kitalálni melyik közülük a bandavezér, hogy azt iktassam ki elsőre, hátha ezzel meg tudom kicsit kavarni őket, de sajnos túl nagy az egység közöttük.*
– Nekem bejön, bár jobban aggaszt, hogy kicicomázott kezei a mi szajrénkat akarja megkaparintani. *Ennek a férfinak a hangja sokkal mélyebb, mint társaié. Magasabb is. Vonásai kiélezettek, haja katonás és szigorú tekintetét tovább erősíti az összenőtt szemöldök. Gyilkos módón méreget engem miközben a nyurga, csontos, lófarkas kezével leinti.*
- Ugyan, itt vagyunk már semmi esélye, de ha már besétált ide, akár játszhatnánk is vele. Túl régen szórakoztunk és amúgy is olyan szép. Ötlet esetleg? *Ez a mondat nekem egyáltalán nem tetszik, bár társainak mosoly szalad az arcára. Kb egy magasak és hasonlítanak is kicsit egymáshoz talán testvérek lehetnek, bár a katona kicsit ki lóg a sorból. Vonásai sokkal durvábbak és keményebbek, mint a két szálkás alaknak.*
– Én benne vagyok. Tudod, hogy imádom a nőket! Már tudom is mit játszunk! Kockázzunk. *Röhög fel mire a másik is csatlakozik hozzá, sőt most már a zord pofa is mosolyra húzza a száját. Szememben félelem csillan, egyáltalán nincs kedvem játszani.*
- Mi lenne, ha én most szépen kisétálnék és hoznék, mondjuk egy másik nőt? *Pillantok, körbe mire rám mordulnak. Úgy tűnik, nem tetszik nekik, hogy megszólaltam, viszont én menteném a bőröm.*
- És ha én is társulnék? Értek a lopáshoz, rabláshoz, csempészéshez…. *Szakít félbe a lófarkas.*
– A csend jobban állt. Mi lenne, ha továbbra is megmaradna szépséged? *Dühösen villan meg tekintetem. Bal kezemen az ujjakat meg is ropogtatom, mire a kopasz felém bök vastag, barna pálcájával.*
– Nézd már a szerencsétlennek, hogy állnak az ujjai. *Fröcsögve röhög mire a többiek csak érdeklődve megvizsgálnak. Kis roh@dék, engem ne gúnyoljon ki senki. Minden eddigi megfontolásom ellenére vörös pálcám megmozdul és a kis kukac szíve felé irányul.*
- Ex Orbalis. *Ejtem ki kegyetlenül a varázslatot miközben képzeletemben felrobban a tojáslakú kopasz feje. Szerencsére nem is kell sokáig várnom, ez meg is történik a valóságban társai elszörnyedésére. Elégedett félmosoly szökik szám sarkába, ahogy a látványt figyelem, azonban a katonás nem fagy le úgy, mint társa és az eddig kezében szorongatott tőrt felém dobja. Fel sem fogom, mi repül, felém automatikusan húzódom félre, de későn, ezért oldalamon most egy mély vágás éktelenkedik. Szerencsére ebből nem érzek sokat, de azért kellemetlenül felszisszenek. Bal kezemet jobb oldalra szorítom, hogy csillapítsam a vérzés. Sejtésem miszerint a két nyurga testvér beigazolódik, mert a másik megdermedten bámulja a holttestet, majd torkából hamarosan ordítás hangzik fel. Nem kéne megvárnom, míg teljesen észhez tér, két varázsló ellen kevés esélyt látok. Pálcámat a fejem fölé emelem, majd glóriát rajzolok magamnak, hogy eltűnhessek.*
- Sanguines nebulas. *Szerencsére a köd létre is jön, ám közben támadóim sem tétlenkednek. Kezd, magához térni a másik ám közben a katona ismét megtámad engem kihasználva a hely adta lehetőségeket.*
- Silex hastarum. *Dobbant lábával már majd száguldanak is a sziklanyársak. Éppen, hogy sikerül elugranom előtte. A másik is megcéloz közben valamivel, de mellé talál, így az testem felett robog el. Ők most már kevésbé látnak a köd miatt, azonban én még tökéletesen, viszont ennek ellenére sem adják fel. Megkeresik egymást és hátat-hátnak vetve lövöldözik össze-vissza az igéket, olyanokat is elő véve, amit nem ismerek. Kellene egy pajzs, ami megvéd anélkül, hogy a köd elpárologna. Mivel előző varázslatom miatt csupa vér vagyok, ezért kézen fekvőnek tűnik kövi varázslatom.*
- Tuitus sum. *Jön létre körülöttem a vörös aura, de sajnos későn, mert valami tűz varázslat eltalál a kezemen. Ugyan én nem érzem a fájdalmat, mert csak felületes az égés, de azért kellemetlen és még büdös is a megperzselődött bőr. Azonban ha így folytatják nem tudok kimenni és ha már megküzdöttem érte, akkor a kincset sem akarom itt hagyni. Az életemre törtek, ezért én elveszem az övékét. Pálcámmal kört rajzolok feléjük, miközben magamban egyik kedvenc igémet ismételgetem.* ~Scytichs, Scytichs, Scytichs, Scytichs.~ *Jön létre a varázslat folyamatosan elszívva tőlük az oxigént szépen lassan megfujtva őket ezáltal. A köd is kezd feloszlani, de az már mindegy, hisz nem tudják magukat kimenteni a helyzetből. Először a copfos, majd a katona esik el, aki egyfajta elköszönés képen villant rám egy sötét, gyilkos pillantást, majd egy sóvárgót a barlang egyik fele felé, utána Ő is kileheli lelkét. Most már a köd és hála a pillantásnak tudom, merre keressem a kincset. A három hulla nem rettent meg, nem zavar, hogy ölnöm kell a kincs sokkal jobban bizergálja bensőmet. Rövid kutakodás után meg is találom az aranyat, aminek igazán megörülök. Most már lesz miből elindítani a céhet.*
- Köszönöm uraim. *Állok meg a három test mellett, leemelve kalapom és vigyorogva. Reméltem, hogy könnyebben jön, majd a pénz, de ez most így jött össze.*
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Pént. Nov. 16 2012, 21:10

//NRT: Mia - Brian 2012.11.16.//

*Elgondolkozva forgatja ujjai között pálcáját, nyomában hatalmas fekete famulusa lépked, hangtalanul, szinte árnyékként követve őt. Fekete farmert és sötétbarna, a nadrág szárára húzott bakancsot visel, szintén fekete pólóval, ami nem látszik ki réginek tűnő, méregzöld kabátja és hosszú, barna sálja alól. Vállán kopott, megállapíthatatlan színű, alaposan teletömött táska lóg. Lapockáig érő szőke haját összefogva viseli, hogy ne nagyon zavarja a kilátásban, de néhány tincse a szoros gumi ellenére is arca körül szálldos.
Egyáltalán nem figyeli, hogy merre halad éppen, így egy idő után kicsit meglepetten pislogva veszi tudomásul, hogy már régen elhagyta a várost, s a hintákból és egyéb szerkezetekből ítélve éppen a játszótér közepén áll. Végül egy sóhajjal megingatja a fejét, majd sarkon fordulva tovább áll. Nincs most hangulata a csikorgó, nyikorgó hangokhoz, még úgy se, hogy számára egyáltalán nem félelmetes egyik se, de inkább kényelemre, csöndre és nyugalomra vágyik, így immáron jobban koncentrálva a célra az erdő felé veszi az irányt. Először a vízesés és a tó is megfordult a fejében, de a hideg ellenére azért megvan az esélye annak, hogy ott összefut valakivel, így inkább meggondolja magát és a barlangot választja búvóhelynek.*
- Van itt valaki?*üvölt a fák közé, s miután megbizonyosodik róla, hogy pár halálra rémített madáron kívül nincs itt senki más, arrébb tol pár bokrot és egy kis mosollyal jelzi, hogy meglelte a pentagrammát, mi a bejáratot jelzi.*
- Nézz a lábad elé!*fordul figyelmeztetően a famulus felé, majd már meg is indul felfelé. Volt már párszor itt, így nem lepődik meg a ködön és a sötét, kietlen, barátságtalan helyen, sőt kifejezetten tetszik neki, amit lát. Néhány pillanatig még türelmesen áll a helyén, hogy bevárja a kutyát, kit egy kicsit azért zavar a tény, hogy nem látja merre megy, de gazdája illatát követve azért sikerül odaevickélnie hozzá, s vidáman csóválja meg a farkát, mire fejsimogatást kap dicséretképpen.*
- Na gyere, keresünk valami félreeső helyet.*dörmögi és már megy is, egészen addig, míg egy nagyobb sziklával takart bemélyedést talál, ahova aztán szépen bekuporodik, s miután kutyája is elhelyezkedik, kényelmesen nekidől, lábait pedig keresztbe rakja egymáson.
Táskáját némi szenvedés után leoperálja válláról, majd rövid kutakodás következtében a még szabadon maradt részek megtelnek félreismerhetetlen tartalmú üvegekkel, cigipapírral és belevalóival. Amint kiürült, félredobja a táskát és szakavatott, könnyed mozdulatokkal nekiáll cigit tekerni, mit azonnal a szájába nyom és a beizzítás után elégedetten pöfékelni kezd, az alkoholokhoz viszont egyelőre nem nyúl hozzá. Hosszú még az este, van ideje bőven, hogy megünnepelje a bandaháború megnyerését és azt is, hogy jóval nagyobb hatalomra tett szert, olyanra, amiről eddig csak álmodni mert, s most, hogy végre megszerezte, szinte úszik az elégedettségben, s ugyan az utóbbi időben történtek egyéb, kevésbé boldogító történések is, de azokat inkább el szándékozik felejteni, így igyekszik egyáltalán nem gondolni rájuk.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szomb. Nov. 17 2012, 00:01

//NRT - Mia és Brian - 2012.11.16.//

* Az az igazság, hogy a Tommal való találkozásom és beszélgetésem olyannyira belegyalogolt a lelki világomba, annyira ijesztő volt végül az egész helyzet, és annyira furcsa, hogy az óta jóformán alig hagytam el a kastély falait.. nehogy véletlenül is összefussak vele. Ez a túlzott romantika és kedvesség nem egy gyereknek való, vagy legalábbis nem nekem, hiába mondott szép dolgokat, számomra inkább taszító volt mindez, mint vonzó. Most viszont, ismételten estefelé, de kikeveredem a kastélyból, s ami azt illeti.. sikerül ügyesen eltévednem, kiadós futkorászásom közben. Pálcám most nálam, s azt hiszem, az erdőben bandukolok valamerre, hiszen a fény, amelyet én magam generálok varázserőm és a kis fadarab segítségével azt mutatja, ezer meg egy fa van errefelé. Kétségbeesésem egyáltalán nem kezd úrrá lenni rajtam, próbálom azzal nyugtatni magam, valaki egészen biztos, hogy erre jön, megtalál, és vissza kísér legalább a városig, vagy talán Seol túloldalára, ahol a révész felvehet és vissza vihet az otthonomnak tekintett intézménybe. Egy darabig csak ropognak lábaim alatt a száraz falevelek és letörött ágak, majd a messzeségből, bár, nem is olyan távolról, kérdő ordítást hoz felém a szél. Mintha csak értem küldték volna. *
- Itt!! Hahó!!! * kiáltok vissza, még pálcámmal is világítok, hátha feltűnik az illetőnek, s fogalmam sincs, kapok-e választ vékonyka hangon kivitelezett, elhaló kiáltásomra, de mindegy is. Be tudom lőni, merről jöhetett a hang, szóval szépen meg is indulok futólépésben abba az irányba, amerről vélem a hangot, így érkezem meg percekkel később egy barlangbejárathoz, de sehol senki idekint. *
- Van itt valaki? Hahóóó! * érdeklődöm befelé világítva, orromba szökik némi füstös szag, mintha valaki dohányozna errefelé, de egyelőre csak szemezek a barlanggal.. mégis mi van, ha egy vámpír kiáltozott az előbb? Paranoiás vagyok tudom, de túl finom lenne nekik a vérem ahhoz, hogy ne kóstoljanak meg, én pedig védtelen vagyok, és nem szeretnék vacsora lenni. Így hát kiábrándult, de most már aggodalmas pofival kuporodom le a bejárathoz, maximum itt töltöm az éjszakát.. aztán reggel, ha kivilágosodik, vissza térek. Addig is bizonyos, hogy megfagyok, fekete edzőcipőm, s a cicanadrág, amit viselek, na meg a póló, pulcsi és széldzseki nem túl jó párosítás, ha nem mozog az ember, egész éjjel meg nem fogok futni. Maximum gyújtok egy tüzet.. az talán még a vérszívókat is távol tartja, én pedig melegedhetem mellette. *
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szomb. Nov. 17 2012, 12:36

//NRT: Mia - Brian 2012.11.16.//

*Jelenleg leghőbb vágya az, hogy minél hamarabb találjon magának egy elhagyatott, félreeső helyet, ahol remélhetőleg senki nem bukkan fel, pláne ilyen későn. Több lehetséges cél is megfordul a fejében, de végül egyiket se találja megfelelőnek, kivéve a barlangot. Járt már ott párszor és pontosan tudja, hogy még nappal is meglehetősen rémisztő a hely, na meg a megtalálása se egyszerű, így teljesen egyértelmű okokból végül errefelé veszi az irányt.
Mielőtt azonban beljebb vonulna a barlangba, még felkiált, hogy ellenőrizze valóban egyedül van-e, s szerencsére nem hall semmi feleletet, így meg is indul a felfelé vezető úton, majd bekuporodik egy kényelmes kis mélyedésbe és a gondolataiba merülve békésen dohányzik, egészen addig, míg az ismeretlen női hang üvöltözni nem kezd. Nem válaszol rá, összehúzott szemmel, feszülten figyel, de lépteket nem hall, így megnyugodva dől ismét hátra. Nem igazán érdekli, hogy a másik ott van-e még vagy már továbbállt, famulusát viszont láthatóan zavarja a tudatlanság, mivel addig morgolódik és nyüszög, még végül gazdája egy sóhajjal fel nem tápászkodik.*
- Jó-jó megnézem ki az, addig maradj itt.*adja ki az utasítást, majd útravaló gyanánt újabb cigarettára gyújt és egy kisebb üveget is felkap, kortyol belőle egy hatalmasat és továbbra is a kezében tartva megindul lefelé. Némán a lehető leghalkabban lépked, nem akarja felhívni magára a figyelmet, nem akarja, hogy a lány, már ha még mindig itt van, megtudja, hogy nincs egyedül. Egyszerűen csak megnézi ki az, aztán már megy is vissza.
Terve viszont abban a pillanat megdől, mikor kis híján hasra esik a megfigyelt személyben, aki valami elvetemült ötlettől vezérelve éppen a bejárat előtt ül.*
- Mi a fene?*morran fel dühösen, az utolsó pillanatban megtartva egyensúlyát és elkapva cigijét, mi a meglepődés hatására utat talál ajkai között és megindul a föld felé.* - Muszáj pont itt ülni?*pördül vissza az ismeretlen felé, miután kicsit összeszedi magát és sértett képet vágva, villogó szemmel mered rá.
Közben persze nem feltűnően ugyan, de azért alaposan végigméri, végül is fiúból van, a másik meg lány, méghozzá egészen csinos, ezt még ebben a félhomályos környezetben is elég jól ki tudja venni. S az is feltűnik neki, hogy a lányka nem nézett időjárás-jelentést mostanában, legalábbis lenge öltözéke erről tanúskodik.*
- Halálra fogsz fagyni.*állapítja meg tökéletesen közömbös képet vágva, újabbat kortyolva italából.*Fogd ezt és menj vissza a kastélyba, veszélyes egyedül kóborolni.*morran fel, s előzőleg levett kabátját a lánynak dobja és sarkon fordulva visszamegy a barlangba. Persze nem megy messzire, a bejárat mellett a sötétbe húzódik és némán figyel, meg akar bizonyosodni arról, hogy a lányka megfogadja a tanácsát és visszamegy az iskolába, ha meg esetleg mégse tenné ezt, akkor kénytelen lesz ő másik helyet keresni magának, legalábbis egyelőre ezek a gondolatok kavarognak a fejében.*
Vissza az elejére Go down
Mia Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 132
Csatlakozás : 2012. Sep. 16.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szomb. Nov. 17 2012, 14:05

//NRT - Mia és Brian - 2012.11.16.//

* Addig még el is voltam, amíg nagyjából sikerült találnom futás közben valami jellegzeteset a fák között, de végül már annyi volt az élmény, és úgy belemerültem a mozgásba, annyira, de annyira jól esett, hogy természetesen fogalmam sincs mostanra, merre is lehetek. Nem véletlen tehát, hogy a hangra, melyet a távolból hallok, azonnal válaszolok is, bár fogalmam sincs, hallotta-e valaki reakciómat, nem biztos, hogy túl hangosan kiáltoztam ugyebár. Pár madár azért riadtan reppen fel felőlem a lobok közül, de nem érdekel most már ez sem engem, inkább próbálok nyugodt maradni, amennyire lehet, s a hang irányába iramodni. Most már valamennyire biztonságban érzem magam, nem vagyok itt egyedül, és legjobb reményeim szerint nem olyan élőlénnyel találkozom össze, amely csak látszólag van életben.. azt hiszem, kissé ráállt az agyam erre a durva paranoiára. Viszont hamarosan elérem a barlangot, ahol újabb hahót ejtek, és érzékeli is orrom a cigi szagát, de nem, én aztán be nem megyek oda abba a barlangba, az is biztos. Inkább azt az opciót választom, lekuporodom egy helybe, aztán majd lesz valami.. és már komolyan a tűz gyújtásán gondolkodom, pálcám is előkerül, s magam elé mutat, egy kisebb kupac, száraznak tűnő faágra, ám ekkor már hallom is a lépteket hátam mögül, a cigi szaga erősödik, és valaki annyira, de annyira jön, hogy majd' felbukik bennem. Én egy sikkantással gurulok arrébb, pálcám máris felé mutat, amelyet remegő kezemben tartok, idegesen pislogva felé. *
- Igen.. muszáj! És neked muszáj nem a lábad elé figyelni? * hepciáskodom vissza rá, érzem már, pofimat elöntötte a vér, az izgulás nálam már csak ilyen. Fura, magával foglalkozik, nem is velem, és bár eléggé benéz magának, ami újfent zavarba ejtő a számomra, de mégsem cselekszik semmit, még csak meg sem próbál felsegíteni se a földről. Micsoda úriember. *
- Kössz a megállapítást. Szerinted én nem érzem? Épp tüzet akartam gyújtani, de te megzavartál! * pattanok is fel hirtelen, továbbra is rajta tartva pálcám, mikor pedig kabátját nyújtja felém, előbb letekintek arra, majd nemet intve fejemmel vissza arcára, melyet hosszú haj keretez. *
- Nem kell köszönöm.. egyébként pedig eltévedtem, tehát nem tudnék vissza menni oda. Nem te kiabáltál az előbb? Még válaszoltam is. Segítségre lenne szükségem. * eresztem le most már nyugodtabban véve a levegőt is pálcám kezemből, én nekem nem kell más, csak egy kis útba igazítás, és már itt is hagyom, ha úgy óhajtja. Nem úgy tűnik, mint aki annyira társaságkedvelő lenne, vagy jó állapotban volna, szóval nem biztos, hogy vele akarok én maradni.. csak segítsen, onnan már elboldogulok. *
Vissza az elejére Go down
Brian Valentine
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 663
Csatlakozás : 2011. May. 13.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Ariel háló
Üzenet :
Ha el akarod érni az álmaidat, harcolnod kell! Akkor is, ha ez azzal jár, hogy piszkos leszel az úton.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Vas. Nov. 18 2012, 16:37

//NRT: Mia - Brian: 2012.11.16.//

*Békés magányát egy kiáltás szakítja félbe, minek forrását ugyan semmi kedve nincs megkeresni, de hála famulusa kitartó siránkozásának végül mégiscsak elindul a bejárat felé, csak hogy kis híján felbukjon valamiben, ami eltorlaszolja. Nem sok ész kell hozzá, hogy rájöjjön a kiabáló kuporodott pont az út közepére, így néhány pillanattal később már fordul is meg, hogy kérdőre vonja az illetőt. A rá mutató pálcára egyébként mindössze egy pillantást pazarol, nem igazán érdekli a dolog, nem érez semmi fenyegetőt az előtte ülő lányból.*
- Nem gondoltam volna, hogy valaki pont itt fog ülni.*horkant fel a bejárat felé legyintve. Való igaz, hogy meg se kíséreli a másik felsegítését, nem úgy tűnik, mintha a hölgyemény meg lenne sérülve, tehát magától is képes felállni, ha annyira akar, így a segítség teljesen felesleges energiapazarlás lenne. S lám valóban sikerül neki egyedül felállnia.*
- Igazán sajnálom, nem tudtam, hogy épp öngyilkos akarsz lenni. Mellesleg hiába gyújtasz tüzet, túl hideg van ahhoz, hogy komolyan érjen valamit, ha itt maradsz, meghalsz.*fejezi be mondókáját tárgyilagos hangnemet megütve, továbbra is figyelmen kívül hagyva a közvetlenül rá mutató pálcát. Bár, ha igazán őszinte akar lenni, azért egy kicsit kezdi zavarni, hogy már percek óta rá mutat, pedig semmi jelét nem adta annak, hogy támadni akarna. És hűt tényleg nem akar, annyira nem izgatja a másik, hogy ilyesmiket csináljon.
Teljesen bunkó azonban nem akar lenni, na meg azt se szeretné, hogy reggel egy fagyott hullán kelljen átgázolnia, így rövid gondolkozás után odanyújtja a kabátját.*
- Biztos nem kell?*biccenti oldalra fejét egy kicsit, kérdő pillantást küldve a lány felé. Amennyiben pedig esetleg véglegesen visszautasítja a segítséget megrántja a vállát és visszaveszi magára. S már épp lépne le, mikor hallja, hogy a másik segítséget kér, így csodálkozva fordul meg. Nem érti, hogy ezek után mégis miként gondolhatja azt, hogy segíteni fog neki.*
- Minek mászkálsz éjszaka, ha nem ismered a környéket?*emeli meg szemöldökét kicsit.* - Igen én kiabáltam, de nem hallottam, hogy válaszoltál volna.*azt nem teszi hozzá, hogy ha így lett volna, akkor már régen nem lenne itt.*
- Egyébként, ha új vagy, akkor gondolom azt se tudod, hogy ilyenkor elég gyakoriak a vámpírtámadások, bár úgy tudom nem ölhetik meg a diákokat, de attól még kellemetlen lenne összefutni velük.*sóhajt fel picit. Ő szerencsére még nem futott össze egyel se, s nem is akar, de attól még vannak róla sejtései, hogy mennyire brutálisak és veszélyesek tudnak lenni ezek a lények. S ugyan biztos benne, hogy meg tudná védeni magát, de a lánykából nem néz ki komoly erőt, ezért is osztja meg vele ezt az apró figyelmeztetést.*
- Mindegy, várj egy kicsit.*dörmögi még oda, majd visszamegy a barlangba, hogy összeszedje a cuccait és persze famulusát is. Így mikor ismételten felbukkan, nyomában már egy hatalmas fekete kutya lépked, vállán pedig táskája lóg, bár mostanra már sokkal üresebbnek tűnik, mint eddig volt.*
- A városból már visszatalálsz ugye?*érdeklődik valamivel kedvesebb hangnemet megütve, kérdő pillantást küldve a lány felé és újabbat kortyol a kezében tartott üvegből. Igazából ő szívesen maradna itt még egy jó darabig, de nehézkes lenne elmagyarázni, hogy pontosan merre menjen, mikor forduljon le a másik ahhoz, hogy sikeresen visszaérjen a városba, így jobb ötlete nem lévén hajlandó elkísérni őt, persze csak abban az esetben, ha elfogadja a segítséget.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Pént. Dec. 21 2012, 15:35

// Árnymágia 3. házi //

*A Szivárvány-tó partjáról visszafelé sétálva elhaladok egy barlang előtt, melynek szája sötéten ásít a csupasz fák közt. Épp sikerül megkerülnöm, hogy visszajuthassak a Mystral felé vezető útra, mikor sikítozást, és nyöszörgést hallok odabentről, akárha egy kislány kínoznának. Egy pillanatra megdermedek, és fülelek, valamint minden irányban szétnézek, nem egy csapda része-e a barlang környéke, a szenvedő lány hangja pedig a mézesmadzag, hogy bedőljek a trükknek. Abban biztos vagyok, hogy nem az iménti kölyök próbálkozik ismét, ezért felemelt pálcával araszolok befelé a barlang gyomra felé, ahonnan a halk zokogást is meghallom nemsokára. Igyekszem puhán lépkedni, ügyelve az esetleg elguruló kavicsokra, mert szeretném kihasználni a meglepetés erejét főleg, ha többen is vannak odabent. Lovagiasságom megkérdőjelezhetetlen bizonyítékaként elszántan hagyom mögöttem a legutolsó kanyart, meg aztán már amúgy is a hideg futkos a hátamon a kislány sikolyaitól. Jól hallhatóan nem tetteti őket, az elém táruló látvány alapján erre amúgy sem lenne semmi szükség. A barlang végében ugyanis egy sziklaoszlophoz kikötve félájultan nyöszörög a kislány, akinek a hangját már odakint hallani lehetett. Nem messze tőle egy termetes férfi lóbálja pálcáját, különböző varázsszavakat mormolva, melyek egy idő után ismerősen csengnek. Az árnymadár sem marad el sokáig, gazdája parancsára ismét lecsap, újabb sikításra ösztönözve a lányt.*
- Piroinito!* mutatkozom be, hangom félelmeteset dörren a sziklák közt elszaladva, célomnak megfelelően. Ha belül nem is, kívülről mindig mutassunk maximális magabiztosságot, ami könnyen megtévesztheti az ellenfelet. Csak egy pillanatig bizonytalanodik el a férfi, máris küldi rám az árnygömböt, ami ellen nincs hová bújnom, valamint csupán pár tizedmásodpercem van létrehozni egy valamire való árnypajzsot. Kinyújtott kezemmel villámgyorsan egy meglehetősen nagy kört formálok magam előtt, majd jöhet a varázsige:*
- Scutum!* kiáltom, pont időben, ugyanis a becsapódó árnygömb nem a kezemet, hanem a tenyerem mentén létrejött pajzsot kapja telibe. Az imént megsebzett árnymadár sem késlekedik sokat, félig lángolva felém közeledik, utolsó erejével felém vágja hegyes csőrét. Pajzsom nem engedi, hogy átsuhanjon rajtam a madár, viszont a tűzzel érintkezve ez is semmivé foszlik. *
- Te senkiházi! Ezért megfizetsz!* köpi felém tajtékozva a férfi, mikor látja madara elhullását, ami halála előtt épp hogy csak sikeresen megkarcolja a bal karomat. Valószínűleg azt hitte, hogy velem is újabb játékszerre tett szert, ám én nem adom olyan könnyen magamat. Ezt bizonyítandó igyekszem mozgásban maradni, nehogy eltaláljanak a felém záporozó árnygömbök.*
- Fatum orbium!* rajzolok egy kisebb kört, majd az ellenfelem törzse felé bökök. Pillanatnyilag nem tudok rendesen célozni, így megelégszem annyival, hogy mindent megteszek azért, hogy eltaláljam. Igyekszem úgy ugrálni, hogy az időközben elájult lányt még véletlenül se találhassa el egy kósza gömb, ezért meglehetősen beszűkül a mozgásterem.* - Fatum orbium!* ismétlem meg a pálcamozdulatot, ami ezúttal nagyobb eredményt hoz. Sikerül ugyanis eltalálnom a bal vállát, ami hátratántorítja egy pillanatra, mire küldök feléje még egy gömböt.* - Fatum orbium!* kiáltom, mielőtt összeszedhetné magát.*
- Áááá, ezért megöllek! Kinyuvasztalak kölyök!* tombol dühében, mikor a második lövésem is betalál, jóval közelebb a szívéhez. Érzi, hogy ez nem gyerekjáték, mert alaposan felhúztam magam azon, amit a lánnyal művelt, pedig nem is láttam a műsort, elég volt hallani is. Azt hiszem, így is lesz pár rémálmom, mert a kötélen csüngő törékeny lány alakja mélyen beleégett a retinámba.*
- De csak ha nem öllek meg én előbb.*hangzik vészjóslóan nyugodt válaszom, bár a futkozástól lihegek kissé. Ahelyett azonban, hogy egyből rám támadna, egy tűt húz ki a ruhájából, és már meg is karcolja a kézfejét. Jól tudom, hogy ha a másik kézfejre is rákerül a szimbólum, nekem annyi, vagy talán megússza a férfi a dolgot, azt pedig nem hagyhatom. Gyorsan átdobom másik kezembe a pálcám, jobbomat előre nyújtom, és elkiáltom magam:*
- Umbra vincula!* lövell is ki a kezemből gyors összpontosítás után egy vaskos árnycsáp, egyenesen eltrafálva a férfit. Nem törődök először a pontos irányítással, megelégszem azzal, hogy kibillentem az egyensúlyából a lökéssel, ezért hátraesik. Legalább addig sem karcolgatja a kezét a tűvel, nekem pedig van egy lélegzetvételnyi időm összeszedni magam. Most jóval koncentráltabban nyúlok felé, megragadom a csáppal, majd karjait leszorítom, hogy esélye se legyen varázsolni. Közben növesztek kissé a csápon, közelebb lépve, hogy ne kerüljön még több energiámba a művelet. A frissen kinövesztett véggel rákulcsolok a nyakára, egyre szorosabbra vonva a csápot, akár a kígyó, ha összeroppantani készül áldozatát. Én erre nem vagyok képes, de türelmesen megvárhatom, ahogy először elkékül, majd szederjes lilába vált a férfi arca, végül szemei is kigúvadnak, és záróakkordként lila nyelve kilóg szájából, amint félrebicsaklik a feje.*
- Ennél többet is megérdemeltél volna. Sokkal többet.*mondom kiszáradt torokkal, eleresztve a teste, ami hatalmas döndüléssel ér padlót. Felhagyok a koncentrációval, így a csáp egyszerűen szertefoszlik, majd észbe kapok, és a lányhoz ugrok. Szerencsére még él, de már elég halovány, így azonnal orvosra lenne szüksége. *
- Diffindo!* suttogom, nehogy felkeltsem a lányt, mert jobb neki most ájultan. Mikor lehullanak a kötelek, és a karomba hanyatlik, óvatosan felkapom, és kisietek vele a barlangból. Úgy okoskodok, hogy keresnem kell Mystralban egy felnőttet, aki tud hoppanálni, és azonnal kórházba tudja vinni. A hullát hátrahagyva biztonságba helyezem a lányt, majd fújok egy nagyot, és megszavazom magamnak azt a forralt bort végre.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Jan. 24 2013, 12:06

// Árnymágia házi 1. //


* Ki korán kel aranyat lel tartja a mondás így én esélyes vagyok a kincs meglelésére ugyanis még igen csak szürke volt kint az idő mikor szép szemeim kipattantak. A reggeli tisztálkodás után rögtön utcai ruhákat öltök magamra, a készletem még mindig szegényes és agyonhordott így ebből kell gazdálkodnom de a végére úgy érzem nem fogok kint megfagyni. Sapka is kerül a fejemre, sál a nyakam köré s egy itt-ott lyukas kesztyű is felkerül kacsóimra mi nem fog ugyan tartósan a hideg elől védeni de nem tudok mit tenni, ez van. Ajkamat elhúzva forgatom meg magam előtt kezemet, a csóróság csak úgy árad ruházatomból de az elmúlt időszakban megtanultam, hogy ez nem mindenkit taszít, én meg már hozzászoktam tehát nem is kerítek nagy feneket neki. Mielőtt elhagynám szobám a pálcámat magamhoz veszem a biztonság kedvéért s csak ezután hagyom el a Keleti Főtornyot majd pedig az aulán végig sétálva a kastélyt is. Egy kis sétára vágyom kint az erdőben így természetesen a révész által jutok el Mystral kikötőjéig honnan célirányosan indulok, hogy belevethessem magam a pagonyba. Itt-ott kitaposott utak vezetnek a távolba, de hogy hova azt nem tudom, a hó még javában beteríti az egész erdőt így a cipőm is hamar átázik én pedig hosszú gyalogolás után azt sem tudom hol is vagyok. A hó már percekkel ezelőtt szállingózni kezdett de az idő elteltével bizony itt már kemény hófúvás van hála a szélnek, kezdem úgy érezni, hogy mégsem öltöztem túl rétegesen s ebben a zord időjárásban kint töltött idő sem túl jó ötlet így menedék után kéne néznem. De hova menjek? A város már túl messze van, a Campusba meg nem mehetek, azt meg sem kockáztatom hogy egy egyetemista épp kijön vagy be mivel korán van és téblábolni nem akarok ott szóval tök tanácstalan vagyok, ne tudom mitévő legyek.*
- Nem fogsz itt megfagyni...* mondom csak úgy magamnak s elszántan török utat magamnak a kitaposatlan szűz hóban míg nem egyszer csak egy barlang bejárata nem tátong előttem. A sűrű hóesésben nem vagyok benne biztos, hogy mit látok így sietősebben közelítem meg a feketén tátongó nyílást, de ahogy közelebb érek úgy könnyebbülök meg pillanatok alatt, még a mozgásom is könnyedebb lesz mert mintha egy kiló téglától szabadultam volna meg, így térek hát be ebbe az ismeretlen rendszerbe hol kissé beljebb sétálva ölelem át karjaimmal magam s kuporodok le a fal tövébe. Reszketek, a nadrágom szára csurom víz és a kesztyű sem melegít már, elgémberedett ujjaimról nagy nehezen húzom le a kiegészítőt s kezdem el leheletemmel felmelegíteni ujjacskáim. Orrom piros mint a bohócoknak s orcám is igen csak kipirosodott a hidegtől, bár itt fedve vagyok, mégis túl közel a kinti cúghoz így úgy döntök kicsit beljebb megyek. Felállok s a kesztyűket visszavarázsolom valamivel élettel telibb kezeimre majd előveszem pálcám s magam elé tartva ejtek ki egy varázsigét mivel úgy látom szükség lesz rá.*
- Lumos!* na így már látok is valamit így hát nem túl magabiztosan de elindulok előre, nem szeretek a sötétben egyedül bóklászni, ki tudja ki vagy mi bújt meg itt a hideg elől tehát a para igen csak megdobogtatja szívemet.*
~ Vajon hová vezet ez az út? Van másik kijárata is? ~* merülnek fel bennem sorra a kérdések, erről a helyről sem tudtam pedig igen sok időt töltöttem kint a szigeten így azt sem tudom, hogy ha vezet is valahova ez a barlangrendszer akkor mégis hová. Szépen haladok előre, egy ideje már faágak reccsenek talpam alatt ezt meg is állapítom ahogy letekintek a földre, be is ugrik, hogy talán csinálhatnék egy kis tüzet, hogy kissé átmelegedhessek mivel itt sem röpködnek a plusz fokok. Pálcámat be is dugom két kőtömb közé, hogy míg összeszedegethessem a fákat a fény biztosítva legyen számomra. Nem túl erős ez a fény de arra elég, hogy megtudjam különböztetni a köveket s szemetet a fától így hamar összeszedek egy szép kis halom tüzelőt mit elégedetten csodálok meg.*
- Na ez megvan.* indulok meg pálcám felé de mielőtt elérném valami olyat tapasztalok ami teljesen váratlanul ér, hátam mögött a kis halom faág egyszer csak szétkuszálódik körülbelül úgy mintha valaki belerúgott volna. Jeges félelem szánkázik végig gerincemen s ahogy hátrafordulok úgy járatom körbe kék szemeim a barlangban s vetek egy pillantást a földre is majd gyorsan fordulok meg s ragadom meg pálcám mit remegő kézzel tartok magam elé.*
- Ki van itt?* igazából nem is várok választ csak reflexből hangoztatom el a kérdésem miután hátulról érkezik egy lökés s kis híján el is esek ha nem tartom meg az egyensúlyom mellyel szerencsére nincs gond.*
- Ki az?* perdükök meg magam körül de aztán megint csak meg leszek lökve, hiába a kis fény mi pálcámból tör elő én nem látok senkit. Nem volt jó ötlet ilyen mélyre merészkedni ezt már belátom, így lemondok a kis máglyáról és úgy döntök kifelé veszem az irányt ám ez a valami vagy valaki meggátol ebben s amint lépek párat érzem hogy eltűnik a lábam alól a talaj én meg szépen hasra esem. Eléggé megütöm magam, főleg az arcom, nózimról le is horzsolódik a bőr mit meg is tapogatok, kellemetlen érzés de azt hiszem túlélem s mivel kezdem az életem félteni hamarjában fel is pattanok. Körbe-körbe fordulok pálcámmal így szúrok ki egy suhanó alakot, egy árnyat mi aztán a sötétségbe vész, oda hol a fény már kevésbé ér el.*
- Mit akarsz? Mi a fészkes fenét akarsz?!* fogalmam sincs miért játszadozik velem, úgy érzem én nem tettem ellene tehát jogos a felháborodásom. Utálok félni, gyűlölöm ezt a kiszolgáltatott érzést mely életem java részét végigkísérte, de mégsem érzem úgy, menekülnöm kéne, azt hiszem hiábavaló lenne,csak több sérülést szereznék amire nincs szükségem. Szemfülesen szemlélem a barlangot, várva az újabb támadás, de jó ideig nem észlelek semmit s már már megnyugszom mikor megpillantom ismét a csápokat mire azonnal pálcám szegezem.*
- Piroinito!* támadok neki mivel tudom, hogy a tűz a legfőbb ellensége ezeknek a lényeknek. Talán lassú voltam vagy túl ideges de nem találom el mit annál is inkább érzek mivel oldalasan nekicsapódok a falnak mitől kiesik a kezemből a pálca. Azon nyomban utána vetem magam de nem tudom megkaparintani, előttem gurgulázik az én fegyverem mit négykézláb hajkurászok pár méteren keresztül, még az sem tűnik fel, hogy mélyebbre akar csalni ez az álnok árny mert teljes egészében azon vagyok, hogy megszerezzem egyetlen pálcám. Ha ezt elhagyom akkor nem tudok újat venni, csináltatni tehát meg kell szereznem. Egy nagyobb megmozdulás után vetem rá magam így el is érem de ehhez el kell hasalnom a földön, előrefelé tartva tüzelek ismét mivel egyértelmű számomra, hogy nem magától kelt életre az.*
- Pirointo!* látom amint elsuhan, nem értem célba most sem, felkászálódva vonom össze szemöldököm elgondolkodva ennek a küzdelemnek az értelmén mikor is beugranak a faágak.*
~ Hát persze! ~* én balga, hát rögtön ezzel kellett volna kezdenem, sietősen lábammal egy sávot kotrok össze faltól falig, túl vastagat nem tudok csinálni, félő, hogy tervem lelepleződne de annyi talán sikerül ami majd feltartóztatja ezt az árnyat.*
- Pirointo!* ezúttal az ágak a célpontom mik hamarosan lángokba állnak szétterjedve ahogy egymáshoz érnek, én meg veszek egy hátra arcot és azonnal kereket oldok, futva igyekszem a bejárat felé. Néha még hátratekintek eleinte hogy lássam tervem bevált e de mivel sikeresen megpillantom a kinti hóesést így azt hiszem igen, sikerült. Több sem kell nekem bele is vetem magam a hóesésbe, inkább bőrig ázok s megfagyok sem mint hogy egy árny játékszere legyek, még jó hogy nem ölt meg és nem tört komolyabban az életemre, mert tudom, hogy képesek rá, tehát jobb ez így, a magam kijárt úton indulok meg visszafelé, azt hiszem ennyi elég is volt mára, valami benti elfoglaltság után nézek inkább.*

Vissza az elejére Go down
Isleen Ladon
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 60
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Borostyán háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Feb. 21 2013, 14:13

// Árnymágia házi 1. //

*Nincs is jobb, mint máris a második napon feltérképezni az iskolát, és főleg az attól kissé távolabb eső területeket. Két évvel ezelőtt Isleennek nagyjából sikerült a kastélyt megismernie, viszont a távolabbi területekig nem jutott el. Igaz, hogy azóta a tudása megkopott már, nem is emlékezett mindenre, de úgy döntött, most másképpen fog eljárni.
Először is rétegesen felöltözött, gondolva a hűvös időre. Így hát fekete bőrdzseki, kedvenc kapucnis pulcsija, és farmer nadrág van rajta a praktikusság kedvéért. Bakancsát vette fel, amiben ugyan kevésbé kecses, de a nehezen járható terepekhez ez sokkal inkább előnyösebb, mint bármilyen más cipő. Isleen pedig úgy döntött, jobb bármilyen eshetőségre felkészülni, ha már telepszemlére indul az ember.
Már jó pár órája kijött a kastélyból, és azóta sokféle úton járt. Igaz, Mystral talán zsúfolt utcáit kihagyta, mondván arra bőven lesz még lehetősége, helyettük inkább az elszigeteltebb területek felé tartott. Amikor megérkezett a kikötőbe és meglátta az erdőt, úgy erezte, ez neki való hely lesz. Kevésbé emberi társaságra, leginkább valamiféle kalandra vágyott, így hát a sötét erdő tökéletesnek tűnt erre a célra. A legtöbb ember talán nem sétálna be gondtalanul, és legfőképpen egyedül egy erdőbe, főleg semmilyen térkép és helyismeret nélkül, de Isleen néha eléggé hirtelen, és meggondolatlanul viselkedik.
A téli időjárásnak köszönhetően a fák legtöbbje lehullatta lombját, csak ágaik meredeznek az ég felé, nem túl szimpatikus látványt nyújtva. Isleen lába alatt pedig balsejtelmet árasztva ropog a korhadó falevelekből hullott avar. Nem is tűnik túl hosszú sétának, amikor is Isleen megpillantja maga előtt egy barlang bejáratát. Gyorsan mérlegeli a lehetőségeket, de aztán mivel jobb dolga úgy sincsen, és ezt a napot amúgy is a felfedezésre szánta, óvatosan belép a barlang bejáratán. Kezében máris ott van a pálcája, felkészülve bármiféle lehetőségre. Ahogy egyre beljebb lép, úgy sötétül el egyre inkább a balrang is, így máris úgy dönt, több fényre lesz szüksége.*
- Lumos. *Súgja halkan, mire pálcája hegyén megjelenik az apró, fényt adó pötty, amely éppen megfelelő fényt ad ahhoz, hogy ne bukjon orra a kiálló kövekben. Ahogy tovább halad a barlangban, egyre furcsább érzése támad. A barlang bejáratához képest a talajszint emelkedik, ami eléggé furcsa, hiszen a barlangok általában mélyre, le a sötétségbe vezetnek. Sötétét van, hűvös is és csend. Csupán néha hallatszik egy-egy vízcsepp cseppenése, vagy egy-egy halk surranás, ami Isleen szerint talán apró lábak tulajdonosaitól származhat. Ahogy lenéz a lába alá, fadarabokat lát a földön, amit eléggé furcsának tart. Nem tudja mire vélni, hogyan kerülhettek ezek ide. De mindettől a furcsaságtól eltekintve a barlang eléggé nyugodtnak tűnik, és a pálcája fényénél nem tapasztal semmi különlegeset. Így hát halad tovább az úton, mely végül újra lejteni kezd, a levegő is kezd hűvösebbé válni, ami Isleen reményei szerint azt jelentheti, hogy közel van a kijárat. Nyugodt léptei visszhangoznak csak a barlangban, és bár minden teljesen biztonságosnak tűnik, azért Isleen nem engedi le a pálcáját, és folyamatosan figyel a környezetére. Talán épp ez a szerencséje, mert hirtelen valami furcsa jelenik meg előtte: egyre közelebb és közelebb érő sötétséget lát maga előtt, melyen a pálcája fénye nem elég erős, hogy áthatolhasson.*
~Mi a franc lehet ez? *Kezd egyre inkább megrémülni, inkább megáll, hogy jobban érezhesse, hogy a sötétség valóban felé közeledik-e vagy, csak ő érezte úgy a barlang falai miatt. De pár pillanat alatt megbizonyosodik róla, hogy valami kipécézte őt magának, és ez nem csak szimpla fekete sötétség, hanem valamiféle lény, ami egyre közelebb érve undok, fekete csápokat nyújtogat feléje. Egyértelműen az a célja, hogy hozzáérjen, így Isleen nem tehet mást, mint elhátrál, ám hátrálása közben képtelen figyelni, hogy merre is lép, így hirtelen elbotlik egy fahasábban, ami a lába alá kerül, és a hátát jól beverve elterül a földön. Szerencsére annyi lélekereje van, hogy tudja, a pálcája minden esetben a túlélést jelentheti számára, így azt nem ejti el, szorosan markolja tovább. De a felé közeledő árnyat ez nem állítja meg, egyre inkább felé igyekszik, és Isleen megrémülve látja, hogy egyre több csáppal nyúl feléje, mintha izgalomba jött volna az eléje kerülő friss falat láttán.*
~Gondolkozz, gondolkozz… *Mantrázza magában, hátha a szavak segítségével valóban kitalál valamit, közben pedig négykézláb, rákmászásban hátrál egyre messzebb a közeledő sötétségtől, és annak nyúlkáló csápjaitól. És valóban, nem is kell sokáig várnia, hiszen tenyere alá téved az egyik fadarab a földön, talán éppen az, amin hanyatt vágódott. A fa száraz érintésére azonnal megjelenik a válasz a fejében, mintegy megoldásként: tűz!*
- Piorintio! *Kiáltja diadalittasan, miközben pálcáját a fadarabra szegezi. Nem kell sokat várnia az eredményre, a tűz a varázslat nyomán máris felgyullad. Isleen az éledező tűz fényénél pedig egyre több és több fadarabot fedez fel, melyek mindegyikét meggyújtja egy-egy varázslattal. Az így sorban felgyulladó lángok sorfalat alkotva állnak közte és a sötét árny között. Isleen még mindig a földön ülve bámulja a tűz túloldalán lebegő sötét valamit, ami néha megpróbálkozik azzal, hogy egy-egy csápját felé közelítse. Ám amint a tűzhöz túl közel ér, máris kénytelen visszahúzni azt.
Isleen hatalmas sóhajjal veszi tudomásul, hogy egyelőre megmenekült, de addig nem nyugszik meg, amíg ki nem jutott ebből az átkozott barlangból, aminek ha teheti, a közeljövőben a közelébe sem fog merészkedni. Gyorsan körbepillant a földön, és a maradék fahasábok közül megkeresi az egyik leghosszabbat, majd egy Piorintioval annak is meggyújtja a végét. Szerencsére elégnek tűnik, hogy kitartson a barlang bejáratáig anélkül, hogy leégne, vagy hogy Isleent megsebesítené. Még egy utolsó pillantást vet a tűzfal másik végén kellő távolságban lebegő sötét árnyra, majd sarkon fordul, és ugyanazon az útvonalon, amelyen jött futva hagyja el a barlangot.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Feb. 26 2013, 23:20

// 1. Árnymágia házi//


*Azért szomorúnak tartom, hogy itt vagyok lassan négy hónapja, és nem jártam be minden helyet. Mondjuk nem az olyanokra gondolok, mint az állatkereskedés Mystralban, mert nekem ott semmi keresnivalóm sincs, hanem mondjuk a várromra, meg valami barlang helye is megütötte a fülem a fogadóban. Nem kell sokáig agyalnom a célomon: a várrom az nem túl kecsegtető a múltkori kastélyos sztori után, ilyen alapon akár ott is összefuthatok valami vérszívóval, de azoktól a Rockisten óvjon engem. Tehát a barlang marad, mint lehetséges alternatíva a mai napra, barlangi vámpír csak nem létezik, max. pár denevért láthatok, de ha besötétedik, akkor talán azokat sem, mert olyankor mennek vadászni. Az idő kellemesnek mondható, végre nem fázok a szokásos, térdnél szakadt farmeromban, fekete pólómban és bőrdzsekimben, aminek még a cipzárja sincs felhúzva. Védjegyeim is nálam vannak, szóval a késem és a pálcám a fullos övemen lóg, gitárom pedig a jobb vállamat díszíti. A fogadóból indulok el egy kis gyorsító után, hisz gyorsan kell átszelnem az erdőt, ha nem akarok megint farkasokkal kibabrálni. Megjegyeztem, amit a fogadóban beszéltek mellettem, tudom, merre van a barlang, ezáltal hamar rá is bukkanok, de nem pont így képzeltem el. Valami természetes barlangra számítok, nem pedig egy lépcsős pentagrammás bejáratra, na mindegy, ez van, ezt kell szeretni. A füst általában nem csak az idegesítő embereket riasztja el, hanem néhány állatot is, ezért -na jó, nem csak ezért- rágyújtok egy szál cigire, ezáltal pár pillanatig megvilágítom a belső teret, de a következőkben semmilyen fényforrást nem használok, csak a többi érzékszervemre támaszkodhatok, és kis idő múlva a szememre is, ha megszokja a sötétséget. Nagy csönd uralkodik, a lépteimen és szuszogásomon kívül semmit sem hallok, szóval egy bogár közeledését is észrevenném. Akkor lenne probléma, ha repülve támadnának rám. Haladok befele a barlangban, ami már kisebb labirintus, szóval a bejárat is eltűnt előttem, most már nincs az a verzió, hogyha gáz van, akkor hopphopp kiugrok a bejáraton és befűtök a helynek. Amúgy tetszik a részleges látvány, főleg, hogy korábban nem jártam hasonló helyeken, Los Angelesben "csak" dombok vannak meg tengerpart. Igaz, hogy az való igazán nekem, de ez a hely is bejön. Haladok még pár percig a falakat tapogatva, kitűnő fejlesztése ez az érzékszerveknek, amikre rá is fér az edzés, mert nem veszem észre a közelgő veszélyt, ami csápok formájában testesül meg. Csak arra leszek figyelmes, hogy valami elkapja a lábam, méghozzá a bokámnál fogva, és nagy lendülettel rántja ki alólam, így találkozik az arcom a köves talajjal, na de nem élvezhetem sokáig a fekvőpihenést, mert támadóm gyorsan a levegőbe kap, és rángat fejjel lefelé. Reflexeim azért a helyén vannak, úgyhogy gyorsan kést rántok, és hasizomból felhúzva magam csapok a bokám mellé, de mind hasztalanul. Mi lehet ez? Valami árny? Be kellett volna mennem árnymágiára, úgy érzem, mondjuk fogalmam sincs, hogy elfelejtettem anno, vagy más dolgom volt. Na de most nem ez a lényeg, valamit ki kéne találni, mielőtt a fejembe száll a vér még a lábujjamból is, szóval ha közel kerülök a földhöz, akkor lerakom a gitárt, és pálcámért nyúlok.*
- Lumos! *És máris több látszik a barlangból, mint korábban, de még mindig nem elég, hogy megijesszem a mumust, szóval ide valami hatásosabb dologra lesz szükség. Azért azt látom, hogy nem egy kis árnyról van szó, és épp időben kapcsolom fel a világítást, mert legalább a nyakam felé közeledő csápját elhessegetem. Nagy szédelgések közepette körbenézek, és néhány száraz ágat látok, na az a hasznomra lehetne.*
- Piroinito! *Próbálkozok meggyújtani, de nem találom el, hiszen még mindig rángat ez a nyavalyás, na de nem adhatom fel semmiképp.*
- Piroinito! Piroinito! *Néhány próbálkozást követően kigyulladnak az ágak, és ez végre használ is, mert a mumusom visszavonulót fúj, de hé!! Az a probléma, hogy velem együtt tervezi a dolgot. Na velem nem fogsz ma aludni...*
- Mobiliarbus! *Pálcámat az égő fa felé irányítom, és egy nehézkes manőverezéssel az árny képébe vágom a tüzet, de mintha megsértődne, mert nem szimplán elenged, hanem a falhoz ken, és csak utána kotródik el innen. Én a falról a földre zuhanok, szépen nézetek azért ki vérző pofával és fájó háttal, de csak én jöttem ki jól a dologból, úgyhogy feltápászkodok, és leporolom magam.*
- Puhány féreg!! *Morgolódok közben, szidva a korábbi feketeséget, majd a gitárom megkeresése után kivilágítom még jobban a helyet, hogy könnyedén megtalálhassam a kiutat. Ha ez is sikerül, akkor viszont irány vissza Mystral, azon belül pedig a fogadó, mert ezt el kell mesélni valakinek egy ital társaságában. Az biztos, hogy újabb helyszín került fel a "Hova ne menjünk egyedül, ha élni akarunk" top 10-es listájára.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szomb. Márc. 23 2013, 13:31

//NRT - Elinor és Sharlotte - 2013. 03. 23.//


* Annyit már tudok, hogy spontán ember vagyok. Egyáltalán nem tervezek előre, és ez most is látható, hiszen csak egy hirtelen felindulásból döntök úgy, hogy lemegyek Seolra. A megszokott látványt nyújtom, mint mindig. Fekete bőrkabát, nadrág. Fehér felső, sötét mintázattal és egy magassarkú csizma. Hajam egy copfba felkötve, elég hanyagul, de ez nem érdekel. Pálcám nálam, hiszen bármikor kellhet, meg már csak megszokásból is. Látszólag kedvtelenül indulok le a toronyból, de a kastélyból kiérve már egy mosolyt megeresztek a semmibe. A révész segítségével jutok át a szigetre, ami természetes is, ám ennek sem tulajdonítok semmit, nem fontos, csak egyszerűen kell, hogy elérjem célomat. A csónakból kiszállva lényegében ismeretlen terepre jutok, vagyis ennyi még dereng, de a többit még köd lepi. Hiába, nem ismerek szinte senkit, tájékozatlan vagyok, amennyire csak lehet közel fél év után. Éppen ezért csak úgy elindulok valamerre, és hosszas sétálgatásom végén elhagyok egy erdőt. Ez mind szép és jó lenne, de hát nem is én lennék, ha nem törném össze magam. most egy bokorba esek be, aminek másik oldalára kecmergek aztán ki. Nehézkesen ugyan, de feltápászkodok, és körül is nézek rögtön. Ahova érek, az szokatlan nekem, bár valljuk be, nekem minden az. Szóval ez a sziklás, köves rész már első látásra elnyeri tetszésem, ezért közelebb is megyek. Mostanra abban is biztos vagyok, hogy tűsarkúban ilyen terepen nem a legbiztonságosabb vagy éppen kellemesebb a járás. Hiába mozgok benne viszonylag jól, ehhez nem vagyok hozzászokva, nem készültem fel rá. De már kár aggódni, sokkal jobban érdekel ez a lépcső, amit időközben felfedezek. Kíváncsiságom határai most is elvesznek a homályban, tehát átjutva a maradék sziklás részen nagy sóhaj keretében állok meg még egy pillanatra. Próbálok benézni, de fenn sötétség honol, már így a lépcső aljából meg tudom ítélni. Ez persze megint egy olyan dolog, ami a legkevésbé érdekel, így teljes nyugodtsággal kezdek el felfelé haladni. Néhány másodperc telik el csupán, és fent is vagyok. Olyasmi látvány tárul elém, amilyenre számítok, hiszen ha már barlang, akkor sötét, hideg, és sziklák. A kinti környezetet kissé tükrözi, bár viszonylag, vagyis talán kevéssel jobb a talaj minősége. Biztos lábakon nem állok, de képes vagyok megmaradni. Természetesen nem tervezek itt állni, és nézni ki magamból, azért haladnék is beljebb, bár eléggé zavar, hogy alig látok valamit. Sőt, inkább semmit. Szükségem van a pálcámra, amit gyorsan elő is szedek kabátomból. *
- Lumos! * mondom is ki a megfelelő bűbájt, és lőn világosság. Vagyis már látok, nagyjából. Most sokkal magabiztosabban teszek pár lépést előre, és csak tekintgetek körbe. Mit is csinálhatnék? Talán keresek egy jó kis sziklát, és leülök. Aztán várok a csodára. Persze, nagyon jó ötletnek tűnik... Vagyis nem, de szoktak érdekes gondolataim születni helyzetekben, így nem lepődök meg magamon. Aztán jobban átgondolva mégis egy jó ötlet, hiszen először tanácstalanságomban ez jut eszembe. Az első gondolat mindig jó, nálam bizonyára. De nem agyalok olyan sokat rajta, csak egy elég nagy, laposabb felületű sziklát keresek éppen, és néhány méterrel arrébb rá is lelek egyre. Ahhoz sem kell sok idő, hogy odasétáljak hozzá, és elfoglaljam. Tipikusan nem érdekel semmi jellemem megint megnyilvánul, hiszen akár fel is fázhatok. Tehát én akkor most nézek ki magamból, valamit talán látok is, de amúgy unatkozok. Csodás időtöltés. *
Vissza az elejére Go down
Elinor Jörmungandr
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Jan. 14.
Tartózkodási hely : Írisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Szomb. Márc. 23 2013, 18:51

//NRT: Elinor és Sharlotte – 2013.02.23.//


*Bár már egy ideje ennek a furcsa iskolának a diákjának tudhatom magam, még mindig nem érzem úgy, hogy menne a beilleszkedés. Talán félek is, félek az ismeretlentől, attól, hogy valaki ismét tréfát akar űzni belőlem, ahogy az a fiú tette vagy ki akar hozni a sodromból. Nem akarok megváltozni, szeretnék az a lány maradni, aki januárban ide jött, de mégis félek, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Mindenesetre most is egyedül vagyok és az erdőt járom, mely legalább emlékeztet otthonomra egy kicsikét. Az állatok mondjuk mások, itt minden kihalt és kissé félelmetes, nem úgy, mint Norvégiában, de majd hozzászokom. Öltözetem egyébként nem túl vastag, mivel népemhez híven én is jól bírom a hideget, de azért mégse tűnök ki a többiek közül. Egy fekete hosszú nadrág van rajtam, lapus talpú csizmával, felül pedig egy rozsdavörös színű pulóver, mely tökéletesen passzol szép, kissé hullámos tincseimhez. Az összhatás pedig úgy lesz tökéletes, hogy egy sötétzöld, természetbe illő kabát fedi mindezt, melynek gombjai is gondosan be vannak gombolva. Nincs nálam más, csak a pálcám, semmi egyéb, remélhetőleg szükségem se lesz más eszközökre. Arcom egyébkén kicsit szeplős, ahogy a nemzetem beli lányok többségének, smink pedig nincs rajtam, nem szoktam ilyen dolgokat művelni a testemmel, megkímélem azoktól, én így vagyok jó, természetesen. Nem szokásom megnézni a másik nemet, se semmi, ha pedig majd érek egy kicsit, akkor majd esetleg változtatok a dolgaimon, de még az se biztos… a jövő oly kifürkészhetetlen. Az erdő egy bizonyos részének elhagyása után viszont egy számomra ismeretlen barlang tárul szemeim elé és ami a legmeglepőbb az az, hogy nem lefelé kell haladni ahhoz, hogy betérhessek, hanem felfelé.*
~ Miért is ne? ~ *mindig is szerettem az ilyen helyeket, így hát kissé összeszedem magam és már fel is lépkedem a lépcsőkön, hogy nemsokára már a barlang belsejébe juthassak és néhány lépés megtétele után szúrhassam ki a világító pálcát.*
- Hahó, van itt valaki? *szólalok meg cseppet félénket, visszafogottan, miközben szememet is összehunyorítom, hogy láthassak valamit, mivel még szoknom kell ezt a fényviszonyt. Óvatosan közelebb merészkedem a fényt nyújtó illetőhöz, majd amikor érzékelem, hogy egy velem egykorúnak tűnő lány ül az egyik sziklán, aprókat pislogok rá tisztes távolságból – tehát néhány méterről -, és úgy hangzik el következő kérdésem.*
- Öhm, te mit csinálsz itt? Na nem mintha sok közöm lenne hozzá, csak furcsa, hogy egyedül itt ücsörögsz. *kérdezek is rá kíváncsian, továbbra is megtartva a megfelelő távolságot, de azért kezem a pálca közelében van. Soha nem lehet tudni, hogy ki támad az emberre, én pedig nem szeretném itt hagyni a fogam. *
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Márc. 26 2013, 20:26

//NRT - Elinor és Sharlotte - 2013. 03. 23.//


* Nagyjából olyan szinten vagyok, hogy még én sem tudom miért vagyok, és hol. De az utóbbi még dereng, ez egy barlang, valahol Seolon, viszont a dolog oka semmiképp sem. Azt értem, hogy elindultam, és mentem, de ez most akkor sem jó. Mintha nem én lennék, de mindig ez van velem... Pedig eddigi énem teljesen határozott jelzővel illethető, és mindig tudtam, mit miért teszek. De most ez is változik. Mindenesetre ez engem annyira nem zavar, mármint összességében. Ebben a helyzetben viszont nagyon is, mert valamiért elveszettnek érzem magam. Egyedül vagyok, ráadásul a sötétben... Nálam ez olyannyira összetett dolog, hogy az már borzasztó.... A magány sem zavar egymagában, hozzászoktam. A sötétet is imádom, kiskorom óta lételem szerűen funkcionál. A kettő együtt azonban valahogy már nem nekem való. Viszont olyan sokáig mégsem kell szenvednem, mivel hangot hallok. Valamiféle emberi hangot, szerencsére. Egy ilyen helyen bármi lehet, de aztán mikor a lány közelebb jön ténylegesen megbizonyosodok róla, hogy ember. *
- Igazából nem tudom. * jelentem ki egész egyszerűen, aztán mérlegelem is, milyen hülyén hangzik ez így az adott szituációban. Itt ülök egyedül, erre kérdeznek és azt mondom hogy nem tudom, Csodálatos, megint adom a formámat, látom. A fényforrás még mindig kezemben, ennek hála kicsit jobban szemügyre tudom venni az idegent, miközben intézem felé első kérdésem. *
- Na és te? Miért jöttél pont ide? * kérdem egészen kedves hangomon, egy aranyos mosoly keretében. Ebben azonban semmi ellenszenv nincs, nem is lehet érezni mögötte. Csupán az lehet furcsa, hogy ennyire kedvesnek tűnök. Hát végül is örülök. *
- Amúgy meg szia. Sharlotte Johanson, Cruoris. * intézem el részemről a bemutatkozást, miközben jobb kezemet nyújtom feléje, ahogy felállok. Ez ösztönös, nem az illem miatt teszem. Viszont a hangsúlyból és a nézésemből kikövetkeztetheti, hogy akkor elárulhatná legalább a nevét. Vagy ha nem, az se baj, de amilyen közvetlenséggel kezdett, szerintem nem fog átváltani zárkózottba hirtelen. Addig is visszaülök a helyemre, mivel jelen pillanatban nem jut eszembe semmi, amit csinálni lehetne itt. Csak figyelem a sötétséget, próbálok átlátni rajta, be a semmibe. Ez nem sikerül, de én attól még kíváncsi maradok, és egyre inkább éget belülről a tűz, hogy menjek beljebb. Szépen, lassan tápászkodok fel, hogy kevésbé legyek balesetbeszélyes, majd a vöröskére nézek. *
- Figyi, én most megyek, megnézem mi van arra bent. Jössz, vagy maradsz? * teszem fel egész egyszerű kérdésemet, majd pár pillanat várakozás után a nagy, azaz nagyobb feketeség felé fordulok és teszek befelé néhány határozatlan lépést. Ez nagyon úgy néz ki, hogy nem jó, bár kedvem nincs egy ilyen helyen levetni a magassarkút és anélkül menni. Bár talán még az is jobb lenne... *
Vissza az elejére Go down
Elinor Jörmungandr
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Jan. 14.
Tartózkodási hely : Írisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Csüt. Márc. 28 2013, 13:58

//NRT: Elinor és Sharlotte – 2013.02.23.//


*Bár kissé bizarr a hely, hogy egy olyan barlangot találok, ahol felfelé kell besétálni a barlang szívébe, úgy érzem, hogy nem hagyhatom ki az élményt, így bár nem túl határozottan, de befelé sétálok. Talán azért is van meg bennem ez a félsz, mert hallottam a hírekről, hogy vámpírok is ólálkodnak a környéken és mivel vérem tiszta, így minden okom megvan arra, hogy aggódjak életemért. Ahogy viszont felérek a lépcsőkön és elkezdek befelé sétálni a barlangba, úgy veszem észre a fényt, majd pedig a fiatal lányt a sziklán ülve, ki kérdésemre eléggé érdekes választ ad.*
~ Hogy nem lehet tudni, hogy mit csinál valaki egy helyen? ~ *ezt a kérdést inkább csak magamban teszem fel, mivel nem szeretném megbántani vagy összeveszni vele máris, ő tudja végtére is, de mivel a kérdés visszakerül hozzám, így cseppet elmosolyodva nézek körbe a sötét helyen.*
- Kiskorom óta szeretem a barlangokat és mivel ennek a bejárata nagyon különleges volt, nem hagyhattam ki, hogy bejöjjek. *tekintek vissza a másik felé, őszintén mondva el azt, hogy miért is sétáltam be erre a helyre, mely bár nem olyan barátságos, de valamiért mégis jól érzem magam idebent, kezd elmúlni az a félelem is, mely megkörnyékezett egy kis időre. Nem szeretnék egész életemre bizonytalan maradni. A lány viszont lassan felkel, majd be is mutatkozik nekem, téve felém egy lépést, amit én is viszonzok, kezem kinyújtom, majd jobbjába helyezem.*
- Szia Sharlotte, én Elinor Jörmungandr vagyok, az Exortus ház diákja. *biccentek is felé egy aprót, majd végül el is eresztem a kezét és a kérdését hallva a barlang mélye felé pillantok. Néhány másodpercig elmerengek a sötétsége nézve, majd pálcámat elővéve varázsolok is.*
- Lumos! *egy kis fény jelenik meg körülöttem is, így indulok meg a lány mellett, tehát nem hagyom, hogy előre menjen. Miért tenném? Együtt tartunk, ő nem több én nálam.*
- Persze, megyek, de nem túl sokáig, mert szerintem elnézek a városba is. Te gondolom már jártál ott, nem tudod, hogy hol tudok venni valami édességet? *kérdezek rá halkan, kíváncsian és bár nem láthatja a sötéttől, de arcom is zavartan elpirul. Otthon alig ettem ilyen jellegű dolgokat, de szeretném kipróbálni az újdonságot, ezért is az ok, hogy érdeklődöm tőle. Mindenesetre sétálok vele, egyre befelé, így nézve meg a különleges sziklákat és amikor már érdekes hangokat hoz felénk a szél, megállok.*
- Szerinted vannak idelent démonok is? *bukik ki belőlem ösztönösen a kérdés, mivel eddigi életem során már volt szerencsém találkozni néhányukkal és egy ilyen helyen miért ne lehetnének? Közel a Mysterio… de az biztos, hogy nem akarok találkozni egy ilyen lénnyel sem, szerintem Sharlotte se sokkal idősebb nálam, lehet, hogy még fiatalabb is, nem hiszem, hogy mi ketten meg tudnánk védeni magunkat, ha megtámadna minket itt egy másik sík belé lény.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Pént. Ápr. 05 2013, 15:20

//NRT - Elinor és Sharlotte - 2012. 03. 23.//


* Nem unatkozok, egész jól elvagyok, csak mégis zavar az egyedüllét, ám ezt hamar megtöri egy lány. Ennek aztán igazán örülök, és a rögtön feltett kérdésére is válaszolok, igaz kissé érthetetlenül. Pedig igaz, tényleg nem tudom. Csak jöttem és itt vagyok, ülök. Ezt pedig ő is láthatja. De vissza is kérdezek, hogy akkor legalább én tudjam, hogy ő minek van itt. *
- Én is imádom a barlangokat, és tényleg fura, hogy felfelé vezet a bejárat. De itt még sok minden nincs. * közlök még egy szemmel látható dolgot. Meg hát mondandóm eleje is kicsit át van alakítva, mert én személy szerint e bent uralkodó sötétet imádom, tehát akár a pálcám használata nélkül is ellennék, csak azért látni akarok valamit. Ezután jön a bemutatkozás, mint szinte mindig. Az esetek nagy részében ez már az elején, valami forgatókönyv szerint lejátszódik. Ezt most én kezdeményezem, kezet nyújtok, és el is fogadja a kézfogást, ami után jobbomat szépen visszahúzom magam mellé. Hozzám hasonlóan a vöröske is fényt gyújt pálcájával, aztán fel is ajánlom nagy lelkesen, hogy menjünk egy kicsit beljebb. Igent mond, aminek felettébb örülök, de az azután következő mondatok kicsit elvesznek a lelkesedésből. Hát igen, mindenki azt hiszi, hogy én jártas vagyok mindenfelé, pedig aztán nem. De ez természetes, nem tehet senki arról, hogy én milyen voltam. *
- Nem igazán jártam a városban. Most először jöttem át, és rögtön erre indultam. * mondom kicsi vállrángatással, de tényleg kevéssel. Meg persze mosolyogva, kedves hangon, mert nem a flegma énem él most. Nem is szeretném egy ideig feltámasztani, de ez emberfüggő. Jelen esetben nem fogom, ezt talán biztosra is megállapíthatom, már most. Mindentől függetlenül én el is indulok ugyanolyan határozatlan léptekkel, mint eddig. Próbálok kicsiket lépni, akkor talán jobb, de én nem érzem a hatást, amit vártam. Lassan magamat nézhetem hülyének, de megpróbálom kicsit hanyagolni és Elinorra figyelni, aki közben feltesz egy kérdést is. Furcsa nekem, arcomon a tanácstalanság ütközik ki hirtelen. *
- Fogalmam sincs. Akár még lehetnek is. Egy ilyen helyen bármi... * fejezem ki véleményem, továbbra is azzal a görbülettel arcomon, de azért láthatja rajtam, hogy tényleg nem tudom mit várjak. Lehet, hogy csak egy barlang, vagy akár az is, hogy nem vagyunk egyedül. Elég sötét hely a Mysterio, nem hiába feketemágus képző. Ez így van rendjén, de akkor a környék se biztos, hogy normális lenne. Itt is ugyanaz, mármint a városban és a szigeten. Addig, amíg gondolkodok persze folyamatosan haladunk is, noha elég lassan. Ez engem nem zavar, de azért valami kommunikációt kéne belevinni a dologba, mert így nekem ez... Nem is tudom, de zavar. *
- Hát nem tudom... én csak sziklákat látok, semmi más, semmi izgi... Menjünk még beljebb? * állok meg egy jó néhány méter után. Pár tíz biztos megvolt, vagyis annak éreztem. Hiába is néznem meg, honnan jöttem, nem látnék semmit, tehát mindegy is, valahol vagyunk, de még mindig csak az érdekes sziklák, a sötét és néhány távolból jövő hang van errefelé. Ez utóbbi viszont kicsit még érdekel is, így miután kérdezek, a választ meg sem várva lépdelek tovább. Közbe-közbe rá is nézek, édesen mosolyogva, mint egy kisgyerek. Hülyének is nézhet, nem érdekel, nekem ugyanez a véleményem már magamról. *
Vissza az elejére Go down
Elinor Jörmungandr
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Jan. 14.
Tartózkodási hely : Írisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Vas. Ápr. 07 2013, 13:54

//NRT: Elinor és Sharlotte – 2013.02.23.//


*Egy barlangban nem számítottam arra, hogy társaságra bukkanok, így cseppet meglep, hogy akad itt egy másik lány is rajtam kívül, aki még azt se tudja, hogy pontosan mit keres itt. Járnak furcsa emberek a Mysterioban, ezt már megszoktam, de nem ítélek még most, hiszen nem ismerem, nem tudok róla semmit, inkább én is próbálok most készséges lenni, ezért is mesélem el neki azt, hogy személy szerint miért is tévedtem be erre. Nem ez volt a célom, de pár perces kitérő belefér.*
- Meglehet, de nem tudhatod, hogy milyen a barlang múltja, hogy mi minden történt itt annak idején. Neked talán üres és silány, mint egy egyszerű barlang, de lehet, hogy egy másik ember már meghalt itt… *nem is tudom, hogy miért mondom most mindezt, nem akarom én megijeszteni, egyszerűen így érzem. Nem lehet egy helyre azt mondani, hogy üres, amikor a történetét nem ismerjük, nem tudjuk, hogy kik szenvedtek itt vagy voltak esetleg boldogak. Számunkra még nem jelent sokat, de idővel ez még megváltozhat. Ettől függetlenül bemutatkozunk egymásnak, hiszen nem jó idegenként bolyongani egymás mellett, majd úgy döntünk, hogy elindulunk kissé befelé, miközben azért egy kérdést is intézek a másik felé, de legnagyobb sajnálatomra nem tud felelni.*
- Oh, értem. Ez esetben majd körbenézek, vagy leszólítok valakit az utcán. *mosolyodom is el kissé, majd az utunk haladtával érdekes hangokat hoz felénk a szél, hiszen a barlangok is szellőznek, ez nem meglepő. Most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy történtek itt már furcsa dolgok, de mégis… vajon mi lehetett itt? Esetleg köze lehet a démonokhoz? A kérdést hangosan is felteszem, de Sharlotte-t mintha nem érdekelné a dolog, olyan egyszerűen tudja le a kérdéseimet. Meglehet, hogy zavarja a jelenlétem? Lassítok, majd végül meg is állok, így fordulok felé a kérdését hallva, majd végül nemet intek a fejemmel.*
- Nem, én szerintem elmegyek a városba, mivel az előbb láttam arrafelé mozgolódni egy árnyat. Még elég új vagyok itt, nem szeretnék bajba kerülni. *bal kezemmel előre is mutatok, úgy 20 méterre, tehát ha a cruos arra akar tovább menni, meglehet, hogy meg fog sérülni, én viszont ettől most megkímélném magam.*
- Megkeresem az édességest, ha gondolod, velem tarthatsz és elmondhatod, hogy miért is jöttél pont a Mysterioba. *valahogy fogalmam sincs, hogy miért jelentkezett ide, mert bár pár perce már a lány társaságában vagyok, oly zárkózott, hogy semmit se árult még el magáról. Én viszont lassan megfordulok, tehát ő dönt, hogy velem tart-e vagy elválnak útjaink, de ha velem jön, akkor azért megpróbálok megtenni néhány lépést azért, hogy megismerjem, majd meglátjuk, hogy sikerülni fog-e.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   Kedd Ápr. 09 2013, 17:39

//NRT - Elinor és Sharlotte - 2013. 03. 23.//


* Már az meglepő, hogy itt társaságom akad, de ez nekem furcsa kezdés is. Próbálok igazán kedvesnek tűnni, mint mindig, és ezt még akkor is folytatom, mikor kissé kioktatóan beszél velem. Hát oké, neki ez a véleménye, elfogadom én. Nekem ez akkor is kevés. *
- Jól van. * mondom azzal a nyugis jelleggel, hogy oké, elfogadom. Tudnék én is magyarázni, de nincs kedvem se vitatkozni, se túl sokat beszélni. Maradok ebben a szerepben, tökéletes nekem. Viszont azt már nem mondhatom, hogy egy helyben fogok maradni, és csak itt ülve nézni a sötétséget, hanem felajánlom, hogy menjünk is kicsit beljebb, amit elfogad, bár megjegyzi, hogy nem sokáig, és még kérdez is. Persze normális választ nem tudok adni, amilyet ő vár, de azért mondok valamit, és haladunk tovább. Mosolygok addig is, na meg persze figyelek, van-e valami erre. Eddig csak a hangokat hallom, és sziklákba ütközök, ami kicsit bosszant, és még mennék én tovább is. Ezt újból kérdésbe öntöm, és nemleges választ kapok. Annyira nem lep meg, csak a második fele,mert hát én sem szeretnék most megsérülni vagy bajba keveredni. Szeretem az árnyakat, mármint távolról, közeli találkozás céljából annyira nem. Tehát villantok egy egyetértő mosolyt, majd megszólalok. *
- Öhm, jó, menjünk. * nézek is abba az irányba, amerre mutat, majd fordulnék, amerről jöttünk. Nem vagyok annyira biztos, hogy az tényleg arra volt, de ahogy csetlek-botlok és haladok is előre pár lépést, felfedezem a mondhatni ismerős dolgokat, amik mellett eljöttem. Meg annyira nem is vagyunk bent, hogy ne találjunk ki. A kicsi kis csendet persze ő szakítja félbe, mire én rá is nézek, tekintetem csak úgy önkéntelenül is felé vándorol. *
- Jó ötlet. * kezdem is a helyeslést mosolyogva és bólogatva. * - Hát... az előző iskoláimból kicsaptak, és valahogy a sötét meg a rossz mindig is jobban vonzott. * jelentem is ki az igazságot egészen egyszerűen. Nem parázok rá, hogy kinek mi a véleménye. Valószínűleg ide nem azok járnak, akik megtestesült szent lelkek, ennyi szinte nyilvánvaló. Már a név is, hiszen ez egy feketemágus képző. Addig csak mosolygok, de szinte rögtön eszembe jut, hogy visszakérdezhetnék addig is. *
- Na és te miért pont ide jöttél? * hangzik is a kérdés tőlem. Nem tűnik olyan rossznak, semmilyen tekintetben, mármint így első látásra. Persze nem tudom igazából milyen lány, mit gondol, vagy hasonlók, de nem egy sötét alak, és ezért tényleg érdekel, miért is van itt. Eközben persze ha ingatag lépésekkel is, folyamatosan jutok előre, közeledünk a bejárathoz, akarom mondani kijárathoz. Nekünk most az. *
- Amúgy festeted a hajad, vagy ez természetes? * érdeklődök is rögtön, mert ez a fény miatt feltűnt. Jó, így elég érdekes téma, de érdekel, mert fogalmam sincs. Nem láttam még ilyen vöröset természetesben, festék nélkül, viszont ha meg az először említett a megoldás, akkor az szintúgy foglalkoztat, mert valami újítást szeretnék én is, csak még nem tudom mit. A fekete maradhatna, aztán mondjuk fogalmam sincs. Így jobban átgondolva lehet, hogy nem is akarom változtatni, mert megbánnám. Ezt biztosan, pedig semmit sem szoktam. Tehát marad, hadd nőjön. Ami alatt elmélkedek pedig már a lépcsőnél is vagyunk. Neki ez valószínűleg nem okoz annyi nehézséget- Nem látom ugyan, de olyan elvetemültnek nem tartom, hogy ugyanilyen cipőben idemerészkedjen. Tehát akkor szépen indulhatok is lefelé már remélhetőleg vele együtt, és már valamivel határozottabban. Ezek a lépések jóval egyszerűbbek, mondhatni sima, vagy kevésbé göröngyös felületű lépcsőfokokon lépdelhetek, míg újra le nem érek a sziklákig, fejemre vigyázva. Itt persze most nagyon gondolkodhatok, honnan is jöttem, hacsak a bokrot észre nem veszem, amin átestem. Mindezt persze mosolyogva, mint az idióták. Remélem azért nem ijed meg, vagy néz annyira hülyének. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Az elveszett barlang   

Vissza az elejére Go down
 
Az elveszett barlang
Vissza az elejére 
20 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 11 ... 19, 20, 21  Next
 Similar topics
-
» Misztikus barlang
» Villámló Barlang
» Niiri-falu
» Akari klán rejtekhelye és lakása
» Az Elveszett Világ Napjai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: