Az elveszett barlang

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-13, 10:59 pm

*Már nem tud semmire sem gondolni. Még a szabadulás is kimegy a fejéből. Mikor érzékeli hogy a fiú elmegy, a megkönnyebbülésnek és a kétségbeesésnek egy érdekes keverékét érzi. Nem kéri hogy segítsen. Már tudja milyen. Legközelebb nem lesz ilyen közlékeny. Ezzel kemény elhatározásra jut. Minden energiáját összeszedve lenéz a kígyóra majd a lehető leglassabban előhúzza pálcáját. nem tudja tud-e még marni hogyha most leátkozza magáról. Nem is érdekli csak meg akar szabadulni tőle.*
- Slepton!
*Ezzel varázsigével elaltatja a kígyót. Sírva leszedi magáról majd reszketve elindul visszafelé a kastélyba. Csocsi vele tart és búsan füttyög a rogyadozó lány vállán.

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-18, 5:00 pm

//árnymágia házi Smile

//

* A mai nap marhára nem kedvez a lánynak: esik az eső. Oké, jöhet az érv, miszerint Angliában is mindig esik, de Rose akkor sem csípi ezt a csöpögős, béna időt, soha nem is szerette. A kastélyban ráadásul már megtette napi kötelező körét, most meg már nem tud magával sok mindent kezdeni. No meg egyébként is, feladata van. El kell látogatnia az elveszett barlangba, de hogy miért, azt még nem tudja. Szóval gondolt egyet és felkerekedett. Seprűre ült, semmi kedve nem volt gyalogolni. Így most Seol szigete felett repked, keresve egy viszonylag tiszta terepet, ahol leszállhat és megkeresheti a barlangot. Kicsit leereszkedik, s csak pár méterrel a fák fölött lebeg most, onnan pásztázva szürke tekintetével a terepet. Az eső közben kitartóan csepereg, ami rettentően zavarja a lányt, úgyhogy nem gondolkozik tovább, pár fa lombja között egyenesen a föld felé tart. Ügyesen landol, lévén, hogy kezéről levarázsolta a gipszet, s beadta a derekát a gyógyítónak, hogy az mindenféle löttyel elmulassza kartörését. Nem volt valami kellemes nap, de na. Túl kellett essen ezen is. Szóval most már a sárban tocsogva-morogva megy előre, a fák és bokrok között. *
- Hol a nyűgben lehet az a hülye barlang? Semmi kedvem itt lenni. * tényleg eléggé morgós a kedve, ritka eset. Mivel már talán egy órája is gyalogol a furcsa terepen, úgy dönt, megpihen kicsit. Két szimpatikus bokrot szemel ki a sok közül. Ő maga sem tudja, miért, de talán az lehet az oka, hogy ott mintha szárazabb lenne a föld, no meg hátát vetheti a sziklának is. Le is ül a védelmező bokrok tövébe. Forgolódik kicsit, helyezkedik, hogy kevésbé legyen vizes és koszos. Ahogy fejét fordítja, szeme egy apró karcolásféleségen akad meg, ami a sziklába van vésve. Arra is fordul, s elhajtja onnan a bokor ágait. Ám nem karcolás az, hanem egy egész pentagramma, fejjel lefelé fordított helyzetben. Önkéntelenül is elvigyorodik, mert ez azt jelenti, megint jó helyen jár: meglesz a napi izgalom adag, szóval, ha nem vigyáz magára, bajba is keveredhet. A felfelé vezető lépcsőt sajnos nem veszi észre, csak tovább fordulna ő, sőt. Fel is tápászkodna, ha tudna, de rossz felé dől, s már nem tud megkapaszkodni.. elveszti egyensúlyát, még épp időben elkapva seprűjét zuhan hátrafelé, valami sötét veremszerű valamibe. Esés közben sajnos nem tud forgolódni, így egyik oldalára érkezik, de mivel nem zuhant olyan sokat, nem is ütötte meg magát annyira. Kicsit még fekszik a nyirkos földön, de nem érzékel sehol sem fájdalmat, így lassan felül. *
- Asszem, megtaláltam. De bárcsak látnék is valamit belőle.. Lumos! * kiáltja el magát, pálcáját előre tartva a sötétben. Rögtön fény teríti be az egész barlangrendszert, legalábbis Rose közvetlen közelében. Ez elég is neki. Keze csupa sár, de nem törődik vele, és rosszkedve is elszállt hirtelen, amint tekintetét körbehordozza az ismeretlen helyen. Sanszos, hogy nem fog unatkozni. Feláll a földről, de seprűjét ott hagyja. Első ránézésre úgyis csak ez az egy kijárat van, és így legalább megtalálja majd, ha véletlenül elkeveredne valamerre. Balra néz, felfelé. Egy furcsa képződményt lát felfelé vonulni maga fölött, nyilván ez volt a lépcső, amit kint sikeresen nem vett észre. De megspórolt magának egy utat, mert egy újabb lépcsőt lát maga előtt, amin ha lejött volna, ugyanide jut. Tök logikus. Kicsit fel is nevet magában, de össze is rezzen, mert halk kacaját is hangosan verik vissza a hideg falak. *
- És akkor most merre? Hátha van itt valami érdekes. * vonja meg vállát. Éberen figyel mindenfelé, közben jegyezve agyában az utat, nehogy eltévedjen visszafelé jövet. Útközben leveszi válláról talárját, s egy ügyes lebegtető bűbájjal visszaküldi azt seprűje mellé. Így már csak egy fekete póló és a fekete nadrágja van rajta, a fehér cipővel. Bele sem mer gondolni, milyen piszkos lesz az, ha visszamegy a kastélyba. No de „hősünk” egész gyorsan halad a barlang belseje felé. Néha-néha hátra tekint, de már rég nem látja a kiindulási pontot. Furcsa hideg, nyirkos bent a levegő, és egyre nagyobb a köd. Eleinte nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, majd egyre jobban kezdi furcsállni a dolgot. Még nem veszi észre a köré gyűlt árnyakat, sajnos annyira nm szemfüles a leányzó, de a köd gyors sűrűsödése eléggé nem normális tényező egy barlangban, egyedül. *
- Oké, akkor nekem ennyi elég volt. * jelenti ki, mikor a barlang végéhez ér. Megvilágítja a falat, s pálcája fénye árnyékában furcsaságot vél felfedezni. Mintha valami ott „mászkált” volna a falon. Kíváncsisága határtalan, tesz pár lépést a fal felé. Egy újabb valami suhan át előtte először a fényben, majd végül a sötétben. Aztán legrosszabb rémálma kezdődik azzal, hogy egy árny kúszik elé a falra, immár nem sietősen, sőt, egész komótosan. Akkor már rájön a lány, hogy mivel is áll szemben. *
- Szívás. *ennyit tud kinyögni, s máris a földre zuhan, mert valami lerántotta a nyirkos talajra. Pálcája kiesik a kezéből, de a varázslat még tart, szóval fény az van, gyorsan utána is nyúl, nehogy abbamaradjon a dolog. Még épp időben éri el a pálcát, mivel a láthatatlan valami a lábánál fogva kezdi húzni a fal felé Rose-t. Hason fekve próbálkozik kiszabadulni, de első kétségbeesésében nem is jut eszébe egy varázsige sem. De azért csak összeszedi magát, ahogy lassan csúszik a földön. Ruhája elszakad, s néhol a kiálló kövek, sziklák hegye bőrét szakítja fel. Több helyen is vérzik már, de megembereli magát és ő is támadásba lendül. *
- Piroinito! * szól, pálcájával bokája felé mutatva. Fájdalmas lesz ez neki is, de legalább célját elérte: az árny a tűzcsóva miatt letekeredett lábáról, s furcsa hangot hallatva felszívódik. Talán pár másodpercet kap a lány, hogy feltápászkodjon, s egy védő varázslattal próbálkozzon: *
- Protego! * kiáltja, minek hatására egy láthatatlan falat emel maga köré. Nehéz feladat, szívja is rendesen Rose energiáját, főleg, hogy az árnyak csak úgy ostromolják a láthatatlan erődöt. Nem is bírja sokáig életben tartani a védelmező falakat, de közben kitartóan hátrál, nem sokat haladva ugyan, de pár lépéssel mégis közelebb kerülve a kijárathoz. Mikor megszűnik a varázslat, egy újabbal próbálkozik. *
- Relaxo! * szikraesőt lövell pálcája. Nem tudja még, mennyire lesz hatásos a próbálkozás, de valamire csak jó lesz. A szikrák másodpercekre csak, de megbénítják az árnyakat. Rose tudja jól, hogy az ilyen apró próbálkozásokkal csak felbosszantja azokat, de gondolkodás nélkül mégis hátra fordul, s a barlangból kifelé vezető úton kezd szaladni. Nem telik sok időbe, utolérik a felbőszült árnyak. Az egyik megint lába köré tekeredik, amiért a lány sikeresen hasra is esik. Fejét beveri egy kisebb sziklába, de nem veszti el eszméletét, csak felhasad szeme fölött a bőr, amiből lassan szivárogni kezd a friss vér. Szorítja kezeivel a pálcáját, de azokkal sem tud sok mindent kezdeni, mert mindkettőt elkapta egy-egy árny. Most már lábai is fogságban vannak. Hirtelen felrepül a levegőbe, egészen a plafonig. Megüti hátát, hisz elég erőteljesen csapták oda az árnyak, s oda is szegezik, nem engedik el. Kezében még mindig ott a pálca. Próbál eszméleténél maradni, s győzködni kezdi az agyát, ez csak egy álom, meg hogy túléli és nem lesz semmi baj. *
~ Koncentrálj Rose, koncentrálj. Ne hagyd magad… ~ * gondolja magában. Szemeit behunyja, fölösleges látnia bármit is, az árnyak belülről kezdik kínozni. A gyomrából indul a fájdalom, végigszalad egész testén, majd újra és újra. Hullámokban tör rá az égető érzés, mintha minden belső szerve szét akarna robbanni. Hagyja, hagy csináljanak vele az árnyak azt, amit akarnak, bár ezt sem engedheti sokáig, különben tényleg eszméletét veszti és akár még meg is halhat. De erre nem kerülhet sor, szóval szemei kipattannak. A két szürke pont most életerőtől izzóan méri fel a terepet, és azt, hogy pálcás keze mennyire használható. Csak a fejét tudja mozgatni, más testrészét nem igazán. Nem igazán örül, mikor észre veszi, hogy alatta pont van pár hegyes szikla, amire ha ráesne, valószínűleg nem kelne fel többet, így agya lázasan zakatol a megoldáson. Aztán kitalál valamit, egy próbát megér a dolog. *
- Invito, seprű! *kiáltja, közben végig kínozzák az árnyak tovább. Valószínűleg nekik is leesett, hogy sántikál valamiben a lány. Amint meghallja a zümmögő hangot, ami azt jelzi, seprűje lázasan közeleg felé, megint egy újabb varázsigét alkalmaz, amivel már az előbb is próbálkozott: *
- Piroinito! *a falra irányítja pálcáját, onnan terjed tovább szépen a tűzcsóva. Reméli, beválik a terve, és hogy elég lesz ez a tűz is, fa nélkül. Enyhül a szorítás, s az egyik pillanatban el is eresztik az árnyak Rose-t, aki elkezd lefelé zuhanni. De seprűje még épp időben ér oda, pont a lány alá. A landolás nem túl sikeres, sosem csinált még ilyet. Lecsúszik egyik keze a seprűről, s most fél kézzel kapaszkodva lóg a repülő tárgyon. *
- Piroinito! Protego! * szórja egymás után a varázsigéket. Rose nagy mázlijára az árnyak nem bírják a tüzet, így már csak magukkal vannak elfoglalva és azzal, hogy ne semmisüljenek meg. Pajzsa most erősebbre sikerült, mint előbb, úgyhogy kissé megnyugodott. Sikerül visszamásznia mozgó seprűjére, úgyhogy most már két kézzel kapaszkodva irányítja kifelé azt a barlangból. Talárjával nem törődve suhan ki a szabadba, de meg is áll a barlang szájánál. Végignéz magán. Mindenhol tiszta karcolás, kék és zöld folt. Véres csíkok borítják mindenhol, pólója és nadrágja sok helyen elszakadt. *
- Frankó. Na akkor húzás vissza a kastélyba.. * bíztatja magát erőltetett hangon az indulásra. Nem is rest elindulni seprűjén, bár lassan tényleg az eszméletvesztés szélén áll. Fejét is beütötte, no meg a sok kis karcolásból nem kevés vére kiszivárgott. Szeme előtt homályosodni kezd a terep, de még van annyi ereje, hogy berepüljön nyitott ablakukon a hálókörletbe. *

//jó hosszú lett..lehet olvasgatni Very Happy

höhö. //

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 2:40 pm

*Úgy tűnik hogy a barlang azért még sincs annyira elveszve, hiszen Nil ide talált, bár nem is kereste a helyet, annyi tény, csupán csak bejutott, és ha már a kíváncsiság hajtja bizony be is megy. Nem mondhatni hogy túlságosan sok terve lenne az ittléttel, csupán a kíváncsiság mindig győz. Amikor már beér lassan pálcáját elővéve egy lumossal, valamennyi fényt csinál maga körül. Nem akar elesni annyi szent, amúgy egy fekete hosszúkás bőrkabát, póló, bőrnadrág, és acélbetétes bakkancs kombó van rajta, pillantásával kíváncsian méri fel a termet, ahhoz képest hogy egy kietlen hideg barlang, valahogy tetszik neki. Kicsit a régebbi időket éli vissza emlékeiben, amikor bizony még ennél sokkalta rosszabb helyen is volt. Persze azóta történt sok minden, így nem mondhatni hogy panaszkodásra lenne oka, viszont az emlékek örökké megmaradnak.Csak lassan előkotor a belső zsebéből egy doboz cigit, majd rá is gyújt, egy pillanatig, lassan engedi ki a füstöt az orrán, miközben tekintete a sötétségbe réved*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 2:52 pm

*A mai nap kissé még fáradt, hiszen nem aludt valami sokat az este, de legalább megvolt az az egy tánc, amit szeretett volna. Az éjszaka viszont több dolgon is járt a feje, így lassan tudott elaludni és bizony korán ébredt, hála a drágalátos szobatársainak, na de sebaj, most már fent van, így tanulgat is egy kicsit. Ezzel telt az ideje, majd délben ebédelt az étkezőben és most viszont itt az ideje, hogy ledolgozza. Átcsónakázik a drága révésszel Seol szigetére, majd az ösvény mentén kezd el futni. Ruhája most teljesen fekete és lábain sportcipőt visel, fején pedig ott van a csuklyája is. Ahogy halad végig a szokásos úton, egyszer csak megpillantja az ismert barlangot és mivel egy kis pihenő nem árt, így kissé szuszogva indul felfelé a lépcsőkön, majd már bent is van a ködös barlangban. Viszont ekkor furcsa füstöt érez, de mivel nem lát sehol senkit, így előveszi a pálcáját, majd vízet varázsol és ha minden igaz, akkor pont Nilt teríti be ezzel, majd sétál közelebb és csak akkor veszi észre a fiút és engedi le pálcáját.*
- Jaj, bocs, nem tudtam, hogy te vagy... *mondja teljesen komolyan, szemeivel a fiút nézve, bár arról fogalma sincs, hogy mit fog mindehhez szólni Nil.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 3:00 pm

*A srác egész jól elvan, a végén már a pálcáját is eloltja, nincs szüksége akkora fényre, csak lassan szívja a cigit, miközben tekitete, el el réved a sötétben, valahol egészen máshol jár, így még a vízhangokat is figyelmen kívül hagyja, ami elég nagy butaság volt, elvégre akkor lehet nem történik meg a következő incidens miszerint valaki levizezi. A srác kicsit hirtelen mozdul a másik viszont most már fordulatból pálcát is ránt, ami ha minden jól megy akkor egyenesen a lány fejének szegeződik, bár nem közevetlen közelről. Egy pillanatig, merev tekintettel néz a lányra, majd amikor eljut a tudatáig hogy bizony ez Daphne lassan le is ereszti a pálcát , majd egy lassú mozdulattal kiveszi az amúgy is vízzel eloltott cigit a szájából*
-Ahogy látom már itt is meg vagyok akadályozva a káros szenvedélyek ki élésében, amúgy ha nem te lettél volna, ebből a barlangból , csak egyikőnk ment volna ki*mondja kicsit komolyabb hangon, bizony komolyan beszél, ezt az arcát se mutatja mindenkinek, dehát a srácot nehéz ki ismerni, viszont nemsokára egy kisebb mosoly jelenik meg az arcán miközben hajából kicsavarja a vizet*
-Amúgy mi szél hozott erre?*kérdezi kicsit közelebb lépve a másikhoz*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 3:12 pm

*A vízes incidens után bizony a fiú is reagál, nem is akárhogy. A leányzó már rég leeresztette a pálcáját, amikor szembe találkozik Nilével. Hírtelen megáll benne az ütő és először a pálcára, majd utána a fiúra mered, de nem szól semmit, kíváncsian várja, hogy most mit akar tőle a fiú, de valahogy érzi, hogy nem fogja bántani, még akkor se, hogy ha megtehetné. Jól is sejtette, mivel a pálca hamarosan már a föld felé van szegezve, így a lány se áll már olyan dermedten, mint eddig, hanem lassan meg is szólal.*
- Azért nem kéne ilyen sokat képzelned magadról... *csupán csak ennyit mond, zöld szemeit a másikéba fúrva. Azért Nil még nem akkora varázsló, hogy csak úgy elbánjon a lánnyal, főleg, hogy Daphne azért nem ügyetlen, tud egy smást, de azt remélhetőleg nem kell Nilnek megtapasztalnia. *
- Amúgy csak erre jártam, tudod, szoktam néha futni és most csak bejöttem ide, hogy kicsit pihenek. *ha a fiú jobban megfigyeli, akkor láthatja rajta a melegítőt, ami nem valami meleg ruha, de kocogáshoz tökéletesen alkalmas. *
- Na és te? Csak nem valami rosszban forgatod a fejed? *kérdi érdeklődve a fiútól, miközben enyhén felvonja a szemöldökét és lassan egy sziklához sétál, majd nekiveti hátát és onnan figyeli tovább a másikat.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 3:22 pm

*Látja a meredtséget, nade attól nem kell tartani hogy bántaná a lányt, igazából talán ő lenne az utolsó, mivel megkedvelte, csupán a sötétbe hirtelen nem mérte föl hogy ki is locsolta le vízzel, így lassan a pálca is lejjebb kerűl majd a lány szavaira már egy kicsit szélesebb mosolyt vet*
-Tudom , sokan mondták hogy az önelégültség a halálhoz vezet, de attól még lehet kísérteni a sorsot nem?*kérdezi enyhe kíváncsisággal a hangjába, majd azért még hozzá teszi*
-Amúgy nem mondtam hogy én lennék bisztosan, nade mondjuk úgy hogy nem számítottam rá hogy pont te nem ismersz fel*teszi hozzá kis titokzatos mosollyal, elvégre a leányzóval elég közeli kapcsolatban is kerültek már az elmúlt napokban. Egy mozdulattal leveszi a kabátot majd a pólót is magáról. A barlang nyirkos levegőjének hatására kicsit kirázza a hideg de nem foglalkoztatja a pólót csak ráteríti a sziklára, majd a kabátot vissza húzza, annyira nincs hideg hogy össze gombolná, legalábbis nem érzi*
-De ha megfázok akkor megyek hozzád, beteg ápolásra*teszi hozzá kicsit most már derűsebben , majd ő is a sziklának támaszkodik fél kézzel valahova a lány válla mellé támaszkodva*
-Nocsak, már azt hittem hogy valami más vonzott ide*mondja egy félmosollyal, majd a kérdésre vállat ránt, igazából ő se tudja hogy miért jött ide*
-Azt hiszem hogy azt kihagyom a mai repertoárból, egyszerűen csak tetszik a hely, lehet beköltözök*néz körbe a a sötétségbe , majd vissza a lányra, egy mozdulattal automatán a másik homlokához ér a keze, de vissza is húzza*
-Hmm egész jó, ezek szerint teljesen rendbe jöttél. Amúgy hogy telt a tegnap?*kérdezi derűs, kicsit kíváncsi hangon a leányzótól, elvégre érdekli amit mond*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 3:33 pm

- Lehetni lehet, de azért óvatosan. *egy apró mosoly most már csak előkerül a lány arcán is, majd tovább hallgatja a másikat és a szavai után kissé zavarba is jön.*
- Sötét volt és nem láttalak. *most azért, mert kissé közelebb kerültek egymáshoz, még nem feltétlenül kell felismernie azonnal Nilt, hiszen nincs olyan megérzése, amellyel megtudhatná, hogy bizony ez a fiú van itt. A srác közben vetkőzni kezd, így akarva, akaratlan, a leányzó bizony figyelemmel kíséri ezt a műveletet és lassan érzékeli is, ahogy Nil odasétál hozzá.*
- Jöhetsz nyugodtan, majd én is kipróbálom rajtad a hideg vízet, viszont én nem mászok be melléd. *most már el is vigyorodik és nemsokára érzi is a másik kezét a homlokán, ami után hírtelen elhallgat, de csak rövid időre.*
- Igen, most már jól vagyok... és lehet, hogy van valami abban, amit mondasz, hogy más valami vonzott ide. *mondja kissé titokzatosabb hanggal a fiúnak. Kissé furcsa, hogy amikor kettesben vannak, nem egy kisebb tömegben, mint például tegnap a bálon, másképp viselkednek egymással. *
- A tegnap? Hát, miután elmentél, odajött hozzám Takoda, az az indián srác és sétálni akart, de előtte még táncoltunk egyet és végül elkísért a toronyba. Jó fej srác, nagyon kedvelem. *mondja egy kisebb mosollyal, bár az is biztos, hogy néha meg bírná folytatni a furcsa stílusa miatt.*
- Néha viszont furcsán viselkedik velem, de tegnap nagyon kedves volt. *lehet, hogy eleinte megfogta valami abban a fiúban, de amióta itt van Nil, nem igazán gondolt az indián fiúra, egészen tegnapig. Na de ezzel a fiúval nincsenek együtt... lehet, hogy jól elvannak néha egymással, de ki tudja, hogy még mi lesz a jövőben, bár Daphne valahol érzi, hogy melyik fiú felé is húz jobban, főleg, hogy Takoda olyan furcsa vele.*
- Na és neked hogy telt a tegnapi nap? *érdeklődik ő is kicsit, hiszen nem tudhatja, hogy a srác mit is csinált azok után, miután elváltak.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 3:50 pm

*A lány válaszára aprón elmosolyodik, úgy tűnik megint jöhet a versengés és kihívás, amit a srác is nagyon szeret, ez vonzza igazán, ha valaki más felveszi a kesztyűt.*
-Különben elversz? Vagy megbüntetsz?*kérdezi kicsit hallkan közelebb hajolva a lányhoz, bizony szereti feszegetni a húrt, főleg vele. Hogy miért az valószínűleg egyértelmű. A sötétes dologra csak elmosolyodik*
-Bizony én észre vettelek volna.*teszi hozzá , már csak hogy ne a lányé legyen az utolsó szó, bár néha már hagyta meg neki is. Nade nem mindig győzhet Daphne sem. Az ápolásos válaszra viszont a mosolya kiszélesedik*
-Hmm, lehet hogy az én hátsóm nem olyan kívánatos, de tudod nem vagyok nőből*teszi hozzá kicsit titokzatos mosollyal, persze amikor a lányt betolta, a zuhany alá nem nézte, viszont lenne egy elképzelése hogy is néz ki a másik. Nemsokára hozzá is ér a homlokához, majd felállítja a diagnózist. A válaszra megint csak kicsit kíváncsian kezdi nézni, a lány szemeit*
-Kíváncsi lennék hogy mi is lehetett az a más*mondja kicsit csendesen, majd a lány válaszolgat is szépen a kérdésre. A srác arca még mindig nyugodt, tekintete pedig a másikét vadássza*
-Azt hiszem hogy nem akartam zavarni, amúgy az az Inuit srác?*kérdezi kicsit mosolyogva, bár nem tudja ohgy milyen törzsből lehet de levágós hogy indián, minden esetre ő nem ismeri, de a furcsaságra kicsit kíváncsibb lesz, és közelebb hajol a másikhoz. Tekintetét még mindig a másikéba fúrja. Lehet hogy már kicsit zavarón is, leheletét megint érezheti a másik*
-Olyan furcsán mint én, vagy máshogy?*kérdezi halkan, egy darabig még közel maradva a másikhoz majd lassan vissza egyenesedik, hangja suttogó, viszont a vízhang fel erősíti, így a lány biztosan hallja*
-Egész jól, bár inkább délután, dumáltam egy másik sráccal, tudtad hogy ennek a Siohhainnak van egy félöccse? Mindegy nem nagy cucc, utána mondhatni pihentem sok minden mást nem csináltam, bálra is csak kíváncsiságból néztem be, na de ismered a mondást, páratlan hollónak semmi keresni valója a hollótáncon*mondja egy félmosollyal*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 4:23 pm

- Talán megbüntetlek, de nem árulom ám el, hogy hogyan. *mosolyodik el ismét, pedig van ám egy tippje, méghozzá olyan, aminek köze is van a csókhoz és hogy ha a fiú visszagondol eddigi beszélgetéseikre, akkor talán rá is jöhet, hogy mire is gondolt Daphne. *
- Lehet azért, mertén feltűnőbb jelenség vagyok, mint te. *kacsint a srácra és bizony ezzel ő fejezve be ezt a kis témát és átvéve az utolsó szót is, na meg talán kissé piszkálni is akarta a fiút. Viszont amikor áttérnek az ápolásos részre, majd pedig a zuhanyzásos témára, a fiú beszólása után a lány arca enyhén piros színbe vált át.*
- Ezek szerint még is megnéztél... nem gondoltam volna... de, örülök, hogy ha tetszett a popsim. *mondja és fejét kissé oldalra is dönti, úgy fürkészi tovább a zöld szemeket. Szíve szerint most felháborodna és melegebb éghajlatra küldené a fiút, de inkább túllép ezen a részen, mert tisztában van vele, hogy Nilnél ez nem használ, tehát inkább más taktikához folyamodik, ami talán furcsa lehet tőle.*
- A barlang nyugalma, nem te, Mr. Ego. *mondja most már vigyorogva, majd amikor meghallja a kérdést, szépen válaszolgatni is kezd, nem titkol semmit, tehát miért ne tenné.*
- Nem zavartál volna, szívesen táncoltam volna egyet veled és még utaltam is rá, egyszerűen téged nem érdekelt, ezek után pedig engem se. *vállat von, majd bólint arra, hogy bizony jó emberre gondol most Nil. De ekkor ismét rettenetesen közel kerülnek egymáshoz, így Daphne hírtelen hallgat el és csak nézi a másik szemeit.*
- Máshogy... *adja meg végül halkan a választ és kissé megkönnyebbül, amikor a fiú eltávolodik tőle. *
- Nem, nem tudtam. *csupán csak ennyivel reagálja le az egyik magiszter rokoni kapcsolatait, majd a hollós dologra ismét a másik szemeit nézi.*
- Mint mondtam, lett volna párod... hiába mondod, ezt, te nem kértél fel táncolni, innentől engem nem érdekel. *kezeit keresztbe fűzi maga előtt, bizony igaza van és ezt nem is titkolja, szépen meg is mondja Nilnek. Ha a srác nem lett volna olyan, amilyen, akkor vele lett volna, talán egész este és ki tudja, hogy hogy alakult volna az a nap, de most már nem is számít.*
- Amúgy volt ott nem egy csaj, máshol is odamehettél volna tenni a szépet, úgy is könnyen bedőlnek neked. *jegyzi meg még egy vállrándítással és most már nem is nézi tovább a fiút, inkább a barlang különböző részeit kezdi el tanulmányozni.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 4:41 pm

*A válaszra kicsit kíváncsian kezdi el figyelni a másikat, bizony megfordul pár dolog a fejében, még nem is annyira piszkos fantáziával, de valahogy nem is akar tovább kíváncsiskodni*
-Még ki tudja hogy lesz e alkalom, amúgy ha elárulod már nem is lenne olyan izgalmas*feleli kicsit csendesebb hangon, arcán még mindig azzal a fura, kissé titokzatosnak ható mosollyal*
-Az bizony lehet, vagy mert jobban figyelek a részletekre*bizony nem hagyja hogy a másiké legyen, így most ő zárja le a témát, bár nem tudja hogy Daphne még ezután vissza vág, e de áll elébe. A feltételzésre megint csak kis mosoly kerül az arcára, bizony jó nézni a másikat amikor nem tudja hogy mi is történt, megnézte e vagy sem, így csak közelebb hajol a másik füléhez*
-Lehet hogy igen lehet hogy nem, bár ha emlékszel hogy aznap mit mondtam bent a víz alatt, akkor tudhatod az igazságot... mert nem hazudok*suttogja, bizony tényleg nem hazudik. Csak kihasználja a helyzetet, de ha a lány emlékszik rá, a srác aznap meg is mondta hogy nem fog kukkolni. Nem is tette*
-Ó köszönöm a fényes jelzőt, amúgy engem is lehet ez csalt ide*mondja kicsit mosolyogva ismét távolabb helyezkedve a másiktól , de szemével nem engedi szabadon a leányzó pillantását*
-Hmm, nem mondhatnám hogy nem érdekelt*mondja kicsit csendesebben, titokzatos hangon, de hogy miért ment el arra már nem ad választ, minden esetre megvolt rá az oka, de azt nem fogja most elmondani a lánynak, pedig köze van hozzá. Nem is kicsi. Közben megint közel kerülnek egymáshoz , és a lány válaszára aprón elmosolyodik, ahogy a reakcióra is. Tehát még mindig kellt valamit Daphnebe a közelsége. Ennek bizony örül*
-Mennyire máshogy?*kérdezi lassan fejét oldalra billentve, bizony bele kérdez a részletekbe is, nem mondhatni hogy túlságosan tapintatos lenne ilyen dolgokban. Amikor eltávolodik, észre veszi hogy a lány is megkönnyebűl így csak elmosolyodik. A siobhain témán hamar túl is esnek, viszont a leányzó szavaira kicsit elmosolyodik*
-Nem érdekel?*kérdezi kicsit kíváncsian ,mi közbe keze lassan megindul a másik fele, és ha a lány nem ellenkezik, bizony meg is fogja a másikét, másik kezét pedig a derekára. Csupán kíváncsi hogy a lányt mennyire nem érdekli, szeret kockáztatni*
-Még semmi sem késő. Persze ha csak báltermekbe szeretsz táncolni meg értem *teszi hozzá kicsit csendesen, bár a csend tánc nem az ő műfaja viszont most mégse tűnik olyan rossz ötletnek, úgy tűnik megint ént váltott és most a gyengédebb jött elő. A leányzó szavaira viszont kicsit komolyabb lesz az arca*
-Nem hinném hogy mások annyira felkeltenék az érdeklődésem, ha megtörtént volna valószínűleg nem mentem volna el nem gondolod?*bizony keresztkérdéseket tesz fel, kíváncsi hogy a lány mit mond rá*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 4:55 pm

- Azt mondtad, hogy nem fogsz megnézni... *mondja halkan, szinte ő maga is a fiú fülébe súgva ezt a pár szót, majd szóba is kerül a bál, ahol bizony Daphnevel ismét elég furcsa volt Nil, nagyon is és ez kissé zavarta, be kell ismernie.*
- Takoda egyszer kedves, egyszer nem, de mint ha nem lenne teljesen őszínte velem. *magyarázza meg a máshogyant, majd amikor kijelenti Nilnek, hogy őt már nem érdekli az egész, hogy nem táncoltak és hogy ott lett hagyva, akkor a fiú megfogja a kezét és a derekát is, így ismét közelebb kerülnek egymáshoz.*
- Nem fogok veled táncolni. Ha kettesben vagyunk, meglepő módon érdekellek, viszont ha más is lát, rögtön rideg vagy velem, nekem erre nincs szükségem. *mondja és szépen ki is bújik a fiú kezei közül, persze ha nem lesz visszatartva és utána még pár dolgot a srác fejéhez vág.*
- Nem tudom és mint mondtam, már nem is érdekel, elmentél onnan és kész. Én pedig innen megyek el, ideje folytatnom a futást. *és szépen ki is kerüli a fiút, persze nem túl nagy ívben, de figyelve arra, hogy ne érjen hozzá.*
- Szia. *köszön még el tőle, amikor mellé ér és kissé meg is igazítja kapucniját, majd már halad is lefelé a barlangban kialakított lépcsőkön.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 5:06 pm

-Akkor már meg is kaptad a választ a kérdésedre*a hangja még mindig suttogó, kérdés hogy a lány elhiszi e. Akkor tényleg nem nézte, elvégre nem akarta kihasználni hogy a lány éppen gyengélkedik, és szerinte ez így is van rendjén.*
-A legtöbb ember nem mindig őszínte a másikkal, te is kiszámíthatatlan vagy velem*mondja csendesen, gyengéd hangon, viszont a szavak komolyak, elvégre a lány is olyan mint a változó szél, egyszer van a sráccal máskor menekül, mint legutoljára a szobájából. MAjd megpróbálkozik valamivel, ami kudarcot vall és a lány ki akar bújni. Viszont a fiú ezt nem hagyja annyiban, kezei lassan felcsúsznak a másik vállára, majd lassan a sziklának tolja a másikat, ismét közel kerülve hozzá. FEjét a másik feje mellé hajtja*
-Rideg? És Te akartál menekülni, nem tudom melyikőnk mondta a másiknak hogy "ez így nem helyes" és mentél el, meglepő módon menekültél*hangja suttogó, de némelyik szót keményen meg is nyomja mint például a "Helyest", lehet hogy kicsit erős most , de a lány se más főleg hogy a srác nem is volt vele rideg tegnap*
-Azt szeretted volna hogy ne legyen közöm hozzád nem? Tegnap megpróbáltam, Na akkor megkaptad, de mégse tetszik a dolog, de egyszerűbb a másikat hibáztatni de akkor hogy állunk?*kérdezi kicsit még mindig a fülébe hajolva a lánynak , majd lassan elereszti a kezeivel, majd amikor a lány bejelenti hogy elmegy a srác , lassan elmosolyodik, viszont kezével még midig a másik kezét fogja*
-És persze most is menekülsz, amikor a másik közeledik*teszi hozzá kicsit hűvösebb hangon*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 5:21 pm

- Csak olyan vagyok veled, amilyen te vagy velem. *feleli teljesen őszíntén, majd amikor ki akar bújni a fiú kezei közül, bizony nem sikerül neki, sőt, a sziklához lesz szépen szorítva, ami azért nem kellemes érzés, így fészkelődik is egy kicsit*
- Engedj már el. *mondja dühösen figyelve Nilt, majd hallja a másik szavait, de soha nem fogja ám beismerni, hogy tisztában van azzal, hogy igazat mond.*
- Nem menekültem, csak akkor jobbnak láttam távozni, ennyi az egész. Úgy is túl sokáig voltam veled. *mondja és most már kezd nem tetszeni neki ez a beszélgetés, nagyon nem.*
- Nem állunk sehogy és nem is fogunk. Tetszel, ez tény, de attól még nem akarok belemászni egy újabb kapcsolatba és szerintem te is hasonlóan vélekedsz, mint én. Talán jobb lenne, hogy ha elfelejtenél és én is azt fogom tenni. *és lassan azért csak sikerül kibújnia a szikla és Nil közül, de kezén érzi továbbra is a másik kezét, így lepillant rá, majd utána a fiú szemeibe néz.*
- Közeledik? Az a közeledés, hogy ha sarokba szorítasz? *tetszett neki az a helyzet, éppen ezt szereti Nilben, sőt, ezért is vonzódik hozzá annyira, de ezt akkor is el fogja szépen fojtani magában. *
- Keress mást és ha valami hivatalos ügyben kell segítség, majd akkor fordulj hozzám. *utal arra, hogy sentinel. Szépen ki is húzza a mancsát a srác kezéből, majd pálcát ránt és szépen Nil mellkasának szegezi.*
- Tényleg komolyan mondtam, amit mondtam, remélem, hogy megértetted. Incarcerandus. *mondja teljesen komolya és ez után jöhet egy átok, amely megkötözi a fiút. Meg akarja utáltatni magát Nillel és most ez lesz a legegyszerűbb. Így amikor a varázslatnak vége, elteszi a pálcáját, ránéz még a fiúra, majd hátat fordít és futva indul el a barlangból.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 5:36 pm

-De azt nem tudod hogy miért vagy ilyen nem?*kérdezi kicsit még mindig fura mosollyal, bizony most már benne van a feszültség ahogy a lányba is, de még mindig nem áll meg a ki ismeréses dologban, majd a lány a falnak lesz tolva viszont egyáltalán nem olyan erősen mint hogy fájna a lánynak*
-Nem hinném hogy olyan erősen foglak*mondja még hozzá téve, majd a következőre kicsit elmosolyodik*
-Persze hogy nem menekültél, teljességgel látszott, nem veszed észre hogy átlátok a szitán?*kérdezi gyengéd, de kicsit hűvösebb hangon a lánytól, majd a következőre kicsit oldalra dönti a fejét*
-Szerintem te is emlékszel mit mondtam még a hánykódásról, amúgy meg nem látsz bele a fejembe hogy tudd mit gondolok*mondja csendesen*
-Kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni*mondja hozzá téve elvégre egy házban vannak, és valószínűleg órán is fognak találkozni, a srác hangja magabiztos és megint kihívó pillantással nézi a lányt. A szavak, bár kicsit furcsán hatnak, főleg az elmúlt napok után, de ismeri hogy a lány is kiszámíthatatlan*
-Fura mód akkor nem így álltál hozzá, hogy sarokba szorítottalak, azt is tudod miért? Mert szerintem akkor képes voltál legyőzni azokat a félelmeket*mondja bizony maga biztosan. Nem mondhatni hogy belelát a másik gondolataiba, de valamennyire ismeri. A következőre nem is reagál viszont a kötözés kicsit meglepően érinti, viszont arcán nem látszik semmi, csupán még mindig az a fura kíváncsi pillantás*
-És megint jön a jól bevállt menekülés, tudod mindenkinek hallt meg valakije, nem te vagy az egyedüli szerencsétlen*mondja kicsit hűvösen még mindig a lányra nézve mégha az háttal is van neki. Látszik rajta hogy még nem fejezte be a mondandóját, valószínűleg csak arra kíváncsi hogy a lány ezután marad e vagy megy.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 5:55 pm

- Tudom, hogy miért és ne akarj már annyira kiismerni. *mondja teljesen őszíntén és közben szépen neki is lesz tolva a sziklafalnak és menekülni szándékozik és ennek hangot is ad.*
- Mert te annyira kiismertél már mi? Túl nagyra vagy magaddal, még mindig. *mondja igen csak dühösen és igyekszik egyre több dolgot a fiú fejéhez vágni és nagyon jól halad, érzi is a feszültséget kettejük között és azt is, hogy bizony most már Nil se olyan türelmes és jó kedvű, mint eddig.*
- Hallgass már el! *mondja dühösen és jöhet is az átok, amivel legalább le tudja rázni magáról a fiút. Nagyon ideges, ez tisztán érezhető most már szeretné, hogy ha békén lenne hagyva. Viszont ez nem úgy alakul teljesen, mint ahogy azt szeretné, hála Nil szavainak, így kissé lassít, majd a srácra néz és ismét felé fordul. *
- Tisztában vagyok ezzel, de azért nem vártam volna, hogy ezt vágod a fejemhez, mivel semmi köze sincs ehhez Siriusnak, egy halottnak se. * int a pálcával ismét, mire Nil kiszabadul. *
- Védd magad... *mondja teljesen komolyan és hogy ha Nil nem képes kiállni vele, akkor bizony meg fogja bánni. Ha Daphne szemeibe néz, láthatja benne, hogy mennyire komolyan is gondolja azt, amit mond.*
- Gyerünk... ne legyél gyáva. *hangja most már rettenetesen rideg, mint ha nem is ő lenne az, aki most a barlangban van ebben a csinos külsőben. De hogy miért csinálja mindezt? Fogalma sincs.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 6:12 pm

-Akkor gyerünk ne csak hallgass hanem mond végre ki*mondja még mindig hűvös hangon, bizony ő a lánnyal szemben meg tudja tartani a hidegvérét*
-Csupán élek az információkkal , amiket te tőled tudok, vagy amit megfigyelek rajtad*mondja kicsit most már komolyabb hangon*-Amúgy meg mint mondtam az egoizmusom tart életben*mondja komor hangon. Bizony már ő sem olyan jó kedvű de belement ebbe a kellemetlen játékba, és nem ő fog vesztesen kijönni, bár a lánynak se akar rosszat. Nemsokára jön az átok és lány szavai*
-Félsz hallani az igazságot igaz, még magadnak se mered bevallani, vagy nem akarod*mondja még mindig hűvös hangon a lányra nézve. Tudja hogy amikor együtt voltak nem csak neki volt jó hanem a másiknak is, elvégre azért azt észre veszi ha valaki csak játszik, hiszen ő is ezt csinálja, viszont éppen ezért venné észre ha így lenne. De nem így volt. Aztán a lány távozása előtt még mond valamit. A válaszra viszont enyhén oldalra dönti a fejét*
-Nem tudom , ki mondta lázasan hogy mióta meghallt a testvére nem mer közeledni senkihez, mert úgyis fájdalmas lesz a vége*mondja kicsit elhúzva a száját. Már egyáltalán nem gúnyból beszél és ez látszik is rajta*
-Csupán azt nem tudom hogy minek tagadod, ettől gyenge lennél?*kérdezi őszínte kíváncsisággal, majd lassan enged a varázslat és ő is feláll. Viszont nem ránt pálcát, viszont a lány hevessége meglepi*
-Jólvan játszunk orosz rulettet, lehet a végén még össze jön amit mondtam, most már rajtad múlik ki megy ki innen, tudod hova kell célozni*mondja teljesen komoly hangon, szemével komolyan megcélozva a másikat, mondhatni készen áll a kihívásnak*
-Nem tudom , melyikőnk a gyáva, nem én rántok pálcát és akarok minden áron harcolni, mert valaki a szemembe mondta az igazságot*mondja komor hangon, majd hátat fordít és lassan sétálni kezd vissza felé*
-Ha azt hiszed képes lennél ölni, akkor ne tolj be hanem bizonyíts, itt amelyikőnk lassú az veszít, méghozzá mindent, és én nem fogok megállni. Ajánlom hogy gyorsabb legyél. A varázslat szempontja SectumSempra, egyenesen nyakra*mondja magabiztos hangon. Bizony ha a lány lassú lesz lehet hogy sok minden kerülhet veszélybe, közte az élete is, tehát ha életbe akar maradni, gyorsnak kell lennie. *-Készen állsz?*a srác nem is vár sokáig fél kezével a kabát belső zsebébe nyúl, majd úgy tesz mintha ki rántaná a pálcát a belső zsebéből de az igét már mondja is*
-Sectum Sempra*mondja ki kezével egyenesen a lány nyaka felé célozva, a probléma csak az hogy nincs a kezébe semmi, csak egy kisebb bot pálca helyett. Hogy miért csinálta ezt ez már jobb kérdés? Viszont ez nem látszik azonnal, tehát ha a lány győzni akar akkor bizony ezt nagyon nehezen veszi észre.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 6:31 pm

- Nem mondok én neked semmit, ebből már nagyon elegem van. *mondja, majd jöhet a kötözés és ezt követően a másik szavai, aminek hallatán Daphne megáll, visszafordul és inkább el is ereszti a fiút, jobb lenne, hogy ha harcolnának, az a biztos.*
- Mert ez az igazság... *mondja most már kissé halkabban, hiszen tényleg igazat mondott lázasan, de erre most már valahogy nem emlékezett, talán azért is néz most olyan furcsán a fiúra.*
- Nem akarlak megölni... csupán csak megleckéztetni. *kissé maga is meglepődik, sőt, meg is ijed a fiú szavait hallva, így kissé kővé dermed, ahogy hallja, hogy Nilt mit is javasol. A pálcáját szépen lassan leereszti és már meg is szólal.*
- Te miről beszélsz? *kérdi most már halkan, teljesen normális hangnemben, hiszen ő maga csak egy egyszerű kis párbajra gondolt, viszont ahogy meglátja, hogy Nil fordul és kimondja az oly jól ismert varázslatot, Daphne tényleg megijed, így automatikus relfex a támadás.*
- Sectumsempra. *mondja a fiú mellkasa felé irányítva a pálcát, de nemsokára észbe kap, hogy a srác kezében nincs pálca és hogy ő se sérült meg. Arca hófehérré válik, hiszen ha minden igaz, akkor Nil meztelen felső testén elég sok vágás jelenik meg, melyek csúnyán véreznek is és elég mélyek. A pálca kiesik Daphne kezeiből, majd rettenetesen megijedve rohan oda a fiúhoz. *
- Miért, miért csináltad ezt? *kérdi most már könnyes szemmel, majd gyorsan lehúzza magáról a melegítő felsőt, így egy szál topban marad és a srác mellkasának nyomja, de közben potyognak a könnyei.*
- Te annyira, de annyira hülye vagy. *mondja és most már nem foglalkozik könnyeivel, továbbra is erősen nyomja a sebre a pulcsiját és aggódva tekint Nil szemeibe. Ez után lassan a pálcája után nyúl.*
- Kérlek, maradj nyugton, jó? *kérdi nagyon halk, remegő hangon, majd leveszi a pulcsiját és az egyik sebre irányítja a pálcáját.*
- Hippokrax. *mondja el a gyógyító varázslatot, de ez sajnos nem megy neki, soha se ment igazán. *
- Gyerünk már, Hippokrax. *és közben a fiú egyre jobban végzik, de úgy tűnik, hogy Daphne se bírja, így könnyei a fiú testére hullanak.*
- Hippokrax, hippokrax... miért nem megy? Hipokrax. *próbálkozik továbbra is, de ehhez nincs túl jó lelki állapotban most, de azért nem adja fel, nem szabad feladnia.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 6:55 pm

-Ez nem kifogás, gyerünk mond ki*mondja most már ő is egyre ingerültebb hangon, miközben a másik szemébe néz, ha a lány is ezt teszi láthatja a különös vad tüzet a srác szemébe*
-Tehát akkor mégiscsak köze van Siriusnak a dologhoz nem?*kérdez vissza, hangja nem bántó , csupán azt akarja hogy kibúljon az a bizonyos szög a zsákon.. Hogy ezzel jót, vagy rosszat tesz az már más kérdés, de nem rosszból csinálja. A következő szavak már nem igen hatják meg látszólag úgy tűnik , a fiú hajthatatlan*
-Elég jó lecke lesz számomra nem gondolod?*kérdésnek indít, de inkább kijelentés lesz a vége, bár már ilyenkor tudja hogy mit fog tenni, viszont ebből egy kis részletet se árul el a lánynak , se szóval se tettel, érzékeli ahogy a másik hangja egyre jobban csendesedik, végül normálissá fokozódik*
-Szerintem, te is tudod, meglátjuk melyikőnk a gyorsabb*mondja egy kihívó mosollyal , ami kissé keserű is lesz, bár ezt a lány már nem láthatja, mivel háttal áll neki, majd jön a hirtelen fordulat és az ige, de bizony pálca nélkül és a leányzó, bizony meg is védi magát. Egy fájdalmas nyögés keretébe el is terül háttal a földön,bizony nincs mit tenni veszélyes játékot űznek, és a srác már belement, érzi ahogy a vére egyre jobban hagyja el a testét, bizony a levegőt is kicsit szaporábban kezdi szedni, ahogy arca neki is kifehéredik, még lassan végig húzza a kezeit a seben, majd maga elé tartja, és lassan le engedi. Viszont gondolataiból a lány szavai kelltik fel, aki már felette is van könnyes szemekkel. A kérdésre csupán lassan, de annál lágyabban mosolyodik el*
-Csak kíváncsi voltam valamire... de azt hiszem igazam lett megint. Tudtam hogy nem hagysz itt*húzódik kicsit szélesebbre a mosoly, valahogy nem fogja fel hogy az életével játszik, viszont ő is megmondta. Ki ismerhetetlen, ahogy a lány is. És ez egy veszélyes játék. Most már látják is mennyire, egy pillanatra felemeli a kezét és végig simít a könnyes arcon miközben pillantásával kissé vadul a másikat keresi, bizony nyugton kell maradnia, ha nem akar még több vérveszteséget. Hagyja is a lányt a pólóval, de szeme még mindig az ő szemét keresi*
-Lehet hogy az vagyok... reménytelenül hülye mert meg akarlak ismerni még jobban. De megérte* a mosoly még mindig nem hagy alább, pedig bizony eléggé fáj neki a seb, úgy tesz ahogy a másik mondja nyugdton marad, egyenesen a másikra nézve, viszont úgy tűnik hogy a leányzónak nem megy azonnal a varázslat, és a könnyei a srácra potyognak*
-Soha nem hittem volna hogy egyszer pont a te könnyeid áztatnak el*mondja aminek a végén kicsit össze is szorítja a száját, nagyon nem akarja mutatni hogy fáj neki, pedig azért rendesen eltalálták,*
-Mond... miért akarsz menekülni előlem?*különös fura egy kérdés de erre mindennél jobban kíváncsi, úgy tűnik hogy nem is érdekli hogy a másiknak még nem sikerült... Lehet már a vérveszteség miatt*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 7:11 pm

- Azért vagyok ilyen, mert csak így maradhatok érdekes a számodra, érted már? *kérdi most már sokkal hangosabban és bizony szavai mellett tekintete neki is oly vad, akár csak a fiúé. *
- És lehet, hogy van köze, de most ez akkor se számít, védd magad, gyerünk. *bíztatja tovább a fiút, viszont a srác nagyon furcsává kezd válni.*
- Az lesz... *mondja kissé halkabban, majd vár és nemsokára megtörténik a támadás, viszont csak tőle, hiszen a srác csak játszott, ismételten, de most egy túl veszélyes játékba ment bele, olyanba, amilyenbe nem kellett volna. A fiú elterül a földön és az a fájdalmas nyőgés is hallatszik bizony, ami hallatán kissé összeszorul a lány szíve, majd már rohan is oda a másikhoz és pulcsijával próbálja elállítani a vérzést.*
- Már hogy hagynálak? Ne csináld már ezt velem... *mondja és tényleg nem tud most mit tenni, csak küszködik a könnyeivel, majd ekkor érzi meg a fiú kezét az arcán. Bár egy kis könny letörlődött, de most már Daphne is véres, hiszen a fiú keze is az volt. Megfogja a kezét a srácnak, majd nagyot nyel.*
- Nem érte meg... egyszerűen nem tudlak meggyógyítani és messze vagyunk a kastélytól. Soha se tudtam gyógyítani... *ismeri be, de azért próbálkozik, nem fogja feladni. Közben hallja a másik szavait a könnyeiről, amire halványan elmosolyodik és belenéz a zöld szempárba, melyről most könnyedén le tudja olvasni a fájdalmat.*
- Ne...ne beszélj. *mondja halkan, majd meghallja a kérdést ismét, amire most már válaszolnia kéne, főleg ebben a helyzetben. Ismét közben rányomja a ruhát a fiú testére, majd a szemeibe néz.*
- Mert félek attól, hogy beléd szeretek. *most nem pirul el, továbbra is könnyezik, de megpróbálja azokat eltűntetni az arcáról, csak az a baj, hogy mindig újak keletkeznek a helyén. Viszont a pulcsi nem fog sokat segíteni, tovább kell próbálkoznia. Ismét elveszi hát a pulcsit, majd a pálcát hozzáérinti a sebhez, nem érdekelve, hogy most az is véres lesz.*
- Hippokrax. *mondja most már halkan és bizony lassan a seb gyógyulni kezd, azaz az egyik. Ez után a többin is elvégzi és úgy tűnik, hogy a vérzés csillapodik, majd végül teljesen eltűnik, de a fájdalom biztosan nem szűnik még meg olyan könnyen és azért Nil elég sok vért veszített.*
- Ne nagyon mozogj, picit pihenj, utána pedig elmegyünk a gyengélkedőre. *sentinel létére ilyet tett egy diákkal és pont Nillel és ő akarta mindezt. Annyira szemétnek érzi most magát. *
- Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet, jó? *kérdi most már kissé megnyugodva, majd letörli maradék könnyeit és úgy néz ismét a fiú szemeibe.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 7:35 pm

-Az hogy érdekes vagy nem csak ezen múlik*mondja kicsit csendesebben bizony a lány bevallotta, és a srác is most már lassan vissza vesz viszont még mindig ott a tűz a szemébe*
-Többet számít, mint gondolnád, ez a félelmek gyökere*mondja komoly hangon, majd belekezd a játékba, amivel igazából vásárra viszi a bőrét, bizony a lány megvédi magát méghozzá keményen, és a fiú egy fájdalmas nyögéssel hanyatt vágódik. Viszont nem marad sokáig magára, mert a lány nemsokára oda siet hozzá, a szavakra, csak hallkan suttogva válaszol, miközben kicsit szaporábban szedi a levegőt*
-Akkor mégse, akarsz annyira elfelejteni*mondja egy kisebb nyögéssel, bizony mosolyog, még ha fáj is a seb, de úgy érzi hogy megérte, most legalább teljesen őszíntének látja a másikat, bár sajnálja hogy ezt tette vele. Lassan végig simít az arcán, majd amikor megfogják a kezét, rákulcsolja a lányéra, a szavakra viszont hevesen kezd el bólogatni*
-De... megérte, nekem mindennél jobban*mondja arcára ismét mosolyt erőltetve. Tényleg meg érte neki, most mindennél tisztábban látja a dolgokat, bár nem ismerte ki a lányt, viszont többet lát meg belőle mint eddig. És ennek örül, még akkor is ha tudja hogy az életével játszik*
-Tudod hogy szép vagy amikor sírsz?*kicsit oldalra dönti a fejét miközben, szemével a másikét keresi, közben lassan elsimulnak az arcizmai*
-Én bízok benned, akkor is amikor ezt az egészet elkezdtem és most is*mondja , kicsit elakadva de csendesen, kissé fátyolos hangon, tudja hogy a lány nem fogja magára hagyni, és neki ennyi éppen elég, fura egy bizalom alakult ki közte és a lány között, legalábbis ő felőle, úgy tűnik valakibe végre elkezdett bízni. Közben megint rányomják a ruhát, és a lány válaszára, a srác kicsit elcsodálkozik, bár az alsó ajkai kicsit remegnek de nyugton marad*
-Nem tudom hogy miért félsz egy olyan dologtól, aminek még nincs is megírva a vége*mondja kicsit a lány szemeibe meredve, úgy tűnik hogy a hallgatásra nem engedelmeskedik , de hát ő már csak ilyen*
-Nem minden mese végződik ám rosszul....*mondja ismét kicsit megemelve a testét, de ekkor érzékeli hogy a leányzó megint varázsol, és most sikerül is. A srác persze ettől még érzi a fájdalmat, viszont, elvérezni már nem fog. Gyengének érzi magát, viszont valahogy a lány közelébe biztonságot is érez. Így nem tart semmitől. Nem mintha amúgy szokott volna, de megnyugtatja hogy a másik itt van. CSupán ha a másik engedi lassan az ölébe hajtja a fejét és hallgatja a szavat, melyek némán vízhangzanak a barlangban lévő sötétségbe*
-Azt mondod szükséges? Nem félsz hogy elszököm?*úgy tűnik fájdalmai vannak de kicsit viccelődni már tud , egy pillanatra becsukja a szemét, de a szavakra ismét a másik szemébe néz*
-Ha te meg ígéred hogy többé nem menekülsz akkor én is*mondja komoly kissé suttogó hangon a másiknak miközben kezével a lány kezét keresi*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 8:01 pm

*Miután megtörténik a támadás Daphne felől, bizony ijedten és sírva rohan oda a fiúhoz és próbál segíteni neki, legalábbis nagyon szeretne és most teljesen őszíntén beszél hozzá, végig.*
- Dehogy akarlak. *persze, hogy nem akarja elfelejteni, nem is tudná, hiszen annyira megkedvelte már a fiút és éppen ezért is olyan rossz az, amit most tett vele.*
- Megint hülyeségeket beszélsz. *rázza meg kissé a fejét, nem érti egyszerűen, hogy ez Nilnek most miért volt annyira jó. *
- Hogy mi? Szép? *na most már egyre jobban kezd elbizonytalanodni, de azért jól esnek ám neki a szavak, így gyengéden végigsimít a fiú arcán, majd a következő kérdésre őszínte választ is ad, de közben látja, hogy a másik mennyire szenved.*
- Mert én is hülye vagyok, félek szeretni. *mondja teljesen őszíntén és ezek után úgy tűnik, hogy csak sikerül begyógyítani azokat a sebeket. Lassan leül, hátát nekiveti a sziklafalnak és persze, hogy engedi, hogy Nil az ölébe kerüljön. Leveszi a szikláról a fiú pólóját és be is takarja vele, majd szorosan magához húzza és közben folyamatosan simogatja a fejét és az arcát is.*
- Tudom, hogy szükséged van a gyógyítóra. De most pihenj, nem fogok sehová se menni, itt maradok veled és nemsokára visszamegyünk a Mysterioba és minden jó lesz. *egy puszit ad még Nil homlokára, de ismét érzi, hogy sírnia kell, de nem fog, azért se.*
- Megígérem, csak most ne makacskodj, pihenj kérlek. *mondja és továbbra se áll le a simogatással és nem is fog, egészen addig, amíg Nil el nem alszik, majd újból fel nem ébred. Érzi, hogy hideg van, de most nem érdekli, ő maga is ideges, kissé remeg is, de most semmi más se érdekli, csupán csak az, hogy a fiú jól legyen.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-21, 8:18 pm

*Be következik a baleset, legalábbis ami balesetnek tűnik viszont a srác tudta hogy ez lesz, legalábbis szerette volna, még ha nem is gondolt rá hogy ezzel bajba keveri magukat, de aki ismeri tudja hogy a fiú meggondolatlan, és kiszámíthatatlan is. A válaszra kicsit még szélesebb lesz a mosoly, de most nem győzelem ittas, hanem csupán egy lágy mosoly, amit a szavak keltenek benne.*
-Én se tudnálak*mondja csendesen, tényleg nem tudja, a másik nagyon felkeltett benne valamit, és bizony nem gátolja meg az is hogy jobban meg ismerje a másikat hogy ilyesmit műveljen. Ez inkább őrültség mint dícséretre méltó de a srác erősen hiszi hogy bizony megérte a dolog*
-Nem tudom, mikor beszéltem bárkinek ennyire őszíntén*mondja még mindig kicsit gyenge hangon majd a másik szemébe néz*
-Tudod, mindennél jobban megérte, hogy most az igazi arcod látom..*mondja kicsit lassabban, bár lehet kicsit fura egy megfogalmazás, de a lány biztos tudja mire gondol a srác, az őszínteségre., A kérdésre csak szaporán bólogat, miközben próbálja nyugodtan venni a levegőt*
-Szép...nem is tudod mennyire.*mondja suttogva , de a mosolyt akkor se engedi el az arcáról, csupán nézi a másikat, majd a válaszra egy pillanatra csak elengedi magát , arcizmai is kisimulnak*
-Pedig nincs rá ok, csak meg kell próbálni...*úgy tűnik hogy a fiú is egyre álmosabb köszönhető a sok vérvezteségtől így a beszédén is meglátszik a dolog, de agyánál van. Közbe a feje a másik ölébe kerül , és érzi is a lány kezének simogatását a fején és az arcán, amikor a kéz az arcához ér csupán kicsit megemeli a kezét és egy pillanatra végig simít az ujjával a másik kézfejen*
-Már most minden jó...*mondja kicsit már erősebb , de kicsit álmosabb hangon is. De közben mosolyog, neki már jó minden, elvégre láthatta a lány őszínte arcát, az utolsó szavakra viszont a mosoly kicsit kiszélesedik*
-Azt hiszem most megengedem hogy nyerj, de te is megígérted....*mondja próbálva kicsit humorizálni közben tovább érzi a másik kezét, és fejével is egyre közelebb bújik hozzá, végül kezével megfogja a másik simagató kezét, és közbe lassan de biztosan elnyomja az álom.Bizony sok vért vesztett, de megérte*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-22, 12:12 am

*Már jó pár óra eltelt azóta, hogy a fiú aludt és bizony Daphne folyamatosan simogatta, melegítette Nilt, nehogy megfagyjon, de ő maga érzi, hogy bizony már szétfagy ebbe a kis topban, amiben van, főleg úgy, hogy meg se mozdulhat, hogy pihenhessen a srác. Viszont azért még se kelti fel jó ideig, de most már úgy látja, hogy ideje. Így mostanra már jéghideg kezével gyengéden végigsimít Nil arcán, majd egy apró puszit ad a fiú homlokára.*
- Nil, kelj fel. Ideje visszamennünk a suliba. *mondja igen csak halkan, folyamatosan simogatva a másikat és kissé elkezdi ringatni is a testét, hogy gyengéden sikerüljön felébresztenie Nilt. Tudja, hogy nincs baj, hiszen a srác még szuszog, tehát vesz levegőt és ha minden igaz, elég mélyen alszik, de talán a szólongatásra sikerül felébrednie.*

Tárgy: Re: Az elveszett barlang 2010-02-22, 12:23 am

*Úgy tűnik hogy bizony a vérveszteség miatt elég mélyen alszik, viszont az arcán nem látszik hogy bármi is fájna neki, inkább valamiféle fura nyugodtságot érezni és látni rajta, úgy tűnik bizony ha nem is ébren de álomba érzi a törődést, nameg hogy vigyáznak rá. Ezt se gondolta volna hogy valaha ilyesmibe keveredik viszont még mindig nem bánta meg a dolgot. Viszont a ringatásra , nameg a leányzó szavaira, és a simogatásra, lassan felnyílnak a szemei, először csak lassan pislogva fel Daphne fele, majd szemei hirtelen fennragadnak. MÉg fáj neki a seb, viszont nem panaszkodik, elvégre ő akarta hogy Daphne megtámadja, lassan megpróbál, felülni majd a lányra néz, arcán bizony látszik hogy csodálkozik, elvégre a lány is fázhat, ez látszik rajta, nameg a kezén is érezte*
-Egész idáig így voltál, csak hogy vigyázz rám?*a hangja még kicsit gyenge, viszont érezhető benne hogy tényleg most csodálkozik a lányon, közbe a keze a másikét keresi*
-Hideg vagy...*állapítja meg közbe persze már eljutott a tudatáig miért is lett felkelltve, bizony a srácban is van egy kis bűntudat, de nem maga, inkább amiatt hogy ennek kitette a lányt*
-Mehetünk*mondja kicsit csendesebben miközben, próbál talpra állni lehetőleg a sziklának támaszkodva, mutatva hogy bizony egyedül is megy, mégha látszik is rajta hogy bizony elég gyenge, viszont a makacssága még mindig határtalan*