Mysterio Feketemágus képző
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Szobát szeretnék
Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitimeby Sideris Valbraith 2016-04-04, 5:38 pm

» Mystral kikötője - A rév
Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitimeby Wilhelm Jager 2014-08-14, 1:51 pm

» Mystral parkja
Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitimeby Sophia Winterfors 2014-08-10, 12:43 am

» Karakterkép igénylés
Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitimeby Annabella Cullins 2014-07-31, 12:39 pm

» Az életre kelt szoba
Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitimeby Fekete Ambrus 2014-07-25, 2:42 pm

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (35 fő) 2024-02-02, 10:49 am-kor volt itt.
Másik oldalunk

 

 Járható utak- Az Ösvény

Go down 
+76
Sophie Black
Vladislav Kerensky
Demetrius
Connor Diamond
Sideris Valbraith
Azrael
Ginger Rosenberg
Rachel Williams
Carolayn Natri
Lionel Dustsnow
Jessica Turner
Conrad Dietrich
Ashi Angel
Naomi Teigneux
Brian Valentine
Völgyesi Félix
Mathis Boll
Alice Sinclair
Aristarkh Y. Zhukov
Élias Adachi
Noel
Mikaela Johnson
Wera A. Flinders
Vixilien Sandanez
Serafina Damiana
Brianne Layton
Raiden Carvex
Alinox Ingren
Mona Braxton
Elisaveta Varlock
Kimberly Fox
Scott Renfield
Sairus Macrain
Hecate Lunadea
Krónikás
Nymphadora Giovanni
Axel Knoxville
Becky Rider
Miroslav Volodya
Sean Derly
Illya Imbecairwen
Raven Dragonov
Varg Yrjanfrost
Octavia Blackwood
Bellatrix Lindroos
Lilibeth Mabelle
Zoey Fleming
Ryan Bourton
Lycoris Ozera
Alexi Solsagan
Caleb Valerious
Hunyadi Péter
Jake F
Garrett Osborne
Daniel A. Werder
Lisa Renfield
Cassidy Clayton
Aysha Darkblood
Demien.R.Cornwlade
Nathaniel Cornwlade
Lucius Benedict Fenris
Jane Swan
Ezekiel Opus
Nil Moriarty
Faith Craven
Jasmine Miels
Jack Sharpy
Ruby Rose Re
Troy Clayton
Michelle Norton
Mordana Liward
Sverkir Erik Bergstrom
Mordred Wasimir
Daphne Alucard
Josh Barker
Mesélő
80 posters
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 27, 28, 29  Next
SzerzőÜzenet
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-02, 12:04 am

*Uhh, ez az óra teljesen kikészített. Szerintem még soha nem voltam agyilag ennyire a 0 szintjén. Kemény a magiszterem, az már biztos, tavaly Nil óráit valahogy jobban élveztem, ő sokkal segítőkészebb volt, de ez az egész. Egyszerűen levegőre van szükségem, így szinte menekülök kifelé a szabadba, ki az épületből, át Seolra, csak a kopott bőrdzsekimért siettem vissza az óra után. Félreértés ne essék, élveztem én, érdekes volt az anyag, de fárasztóóó... Na de nem kellene itt panaszkodnom, inkább a sétára kéne koncentrálni, és mivel még mindig akad pénzem az a bizonyos árnymágia óra után, így hát zsebembe is nyúlok és előveszem a cigarettámat, na meg a csodálatos öngyújtómat, mely amúgy egy gitárt formál és már rá is gyújtok.*
- Uhh, de jó érzés. *pöfékelem is ki a füstöt ajkaim közül, miközben már Mystral főutcáján sétálok és utam most már tovább vezet az ösvény irányában. Amúgy lábaimon bakancs van, illetve egy kicsit szakadt, de azért még normális bőrnadrág, mely egyébként formás alakomat is kiemeli, hajam kibontva, szemeim körül pedig egy kis fekete smink van, tehát vagány ez a külső, az utcán ezt szoktam meg és tetszik is, nincs okom változtatni. A cicababák amúgy se az én stílusomat képviselik. Ahogy viszont a kiáltást meghallom, hirtelen dermedek meg és ezernyi gondolat kering a fejemben. Vámpírok, támadások, minden, ami csak lehetséges.*
~ Talán el kéne kerülnöm ezt a helyet. ~ *jut is eszembe az okos ötlet, de áh, egy kis kaland még mára nem árthat, talán én is felélénkülök. Mindenesetre addig-addig agyalok rajta, amíg csak elindulok az ösvényen, de a fiúra már csak kidőlve lelek, így veszem észre, hogy mi is történt itt.*
- Haver, ezt a motort így összetörni. *nézek is végig a csodálatos járgányon, végig is simítva rajta egy kicsit, de aztán a vért látva kapok észbe és inkább a másikhoz is lépek. Tudom, milyen érzés, ha valami történik és egyedül van az ember, rajtam is segíttek már, így szépen odalépek a sráchoz, hátára fordítom, majd ez után nézek is meg jobban. Még soha nem láttam, az arca pedig kissé el van torzulva, de tanultam ám varázsolni.*
~ Talán sikerül. ~ *nyúlok is övemhez, majd pálcámmal arca felé mutatok.* - Hippokrax. *hangzik is a gyógyító varázslat, majd ha minden igaz, a fiú arca rendbe is jön, így nézhetem meg helyes arcát, mely most már tényleg az, de mégis hogy kéne felébresztenem? Bele mégse rúghatok, fel se kéne pofozni egy ilyen esés után, így csak nyelek egy aprót, majd kezemmel mégis csak óvatosan paskolni kezdem pofiját, miközben mellé is térdelek.*
- Hééé, ébredj! Szöszi, még nincs olyan késő, hogy aludjál. *másik kezemmel vállát is rázni kezdem kicsit, remélem, hogy elérek azért valamit ezzel az egésszel. Az biztos, hogy a cigimnek már vége, tehát azt el is hajítom jó messzire, majd fogok másikat később.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Axel Knoxville


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Aurorvadasz
Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-02, 12:17 am

* Nem igazán vall rám az ittas vezetés, mert bár elég laza vagyok a magam módján, és nem kicsit szabad elvű, ugyanakkor a szabályok megszegése mégsem tartozik hozzám. Most mégis bekövetkezik a dolog, és ezzel együtt a baj is, melyet könnyen megelőzhettem volna például azzal, ha náluk maradok éjjelre, vagy valami ilyesmi.. esetleg megpróbálok hoppanálni, de félő, valamely testrészem megsínylette volna a dolgot, nagyon nem vagyok képben, ez tény. Száguldásomnak végül nem picit lesz rossz vége, évek óta ez az első ilyen jellegű balesetem, pedig anno tényleg buktam szépeket.. de az rutintalanságom miatt volt, nem pedig egyszerű felelőtlenségből. Most, mivel utóbbi helyzet áll fenn, úgy nézünk ki én és a motor, mintha valami csatatéren lennénk: ellenfelem a kő és a fa, amely szépen betörte orromat, jó adag vérem, mely immár testemen kívül van, bizonyítja is ezt.. de hogy a motorral mi lehet, fogalmam sincs, nem is tudok arra koncentrálni, csak pár szó az, mi kibukik belőlem, aztán már el is szunyókálok békésen itt a hideg avarban, mely szerintem néhol még havas is, csak hogy minden remek legyen. Nagyon nem tudok magamról, így nem is tűnik fel, hogy segítségem akad, ki előbb a motort nézi meg magának, s ezután érkezik csak meg hozzám. Jó pár másodpercig nem reagálok semmit jelenlétére, ám mikor orromat rakja helyre, ami szépen visszailleszkedik helyére, cseppnyi fájdalom nyilall arcomba, így rezzen össze testem, s lassan, nyöszörögve kezdem döntögetni fejem ide és oda a paskolásra is, végül szemeim is ki-kinyílnak. *
- Hol.. mi.. ki.. he? * próbálok némi értelmes megnyilvánulást kicsikarni magamból, ugyanakkor továbbra sem tudom koordinálni mozdulataimat, vagy szavaimat, mi a hallottakból is érzékelhető, na meg fejem csak egy pillanatra emelem fel, de a szédülés miatt szinte azonnal vissza is dőlök biztos fekhelyemre. * - Miért? Álmos vagyok, hagyjál.. mit akarsz tőlem? És hol a motor? * tágulnak ki immáron rendesen szemeim, néhány mély levegővétellel igyekszem kitisztítani fejem, ami még nagyon nem segít a testemben cirkáló fájdalmakon, az esésben, minek történése csak most kezd derengeni, sanszos, hogy nem csak arcom sérült meg. Na de igyekszem ismét megpróbálkozni a felüléssel, majd aztán a felállással is, de így, friss balesettel, továbbra is részegen, nem tudom, mennyire fog menni. Segítséget nem kérek a csajtól, az már szent, szóval ha akarna is, elhajtom magamtól kezét, ha úgy esik, és négykézlábra fordulva igyekszem talpra állni. *
- Tudsz valami gyors módot a kijózanodásra? * bököm is ki burkoltan a baleset okát, ezért mondjuk hálás lennék.. s mivel eddig nem tűnik úgy, hogy rosszat akarna nekem a kicsike, kit meg sem néztem még rendesen magamnak egyébiránt, csak hangja alapján tudom belőni, hogy hol van, egy próbát megér a dolog, maximum falba ütközöm, és akkor kénytelen leszek itt tölteni az éjszakát, magzatpózban, arcomon és ruhámon csupa véresen. *
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-02, 12:25 am

*Nem szoktam én megmentő lenni, de egye-fene, egyszer belefér, tehát miután a motort sikerült szemrevételeznem, már a sráchoz is lépek, kit miután nagyjából így ránézésre megvizsgálok, segítek is. Először pálcám kerül elővételre, majd teszem is rendbe arcát és ez után jöhet a paskolás is. Mákomra fel is ébred, így nézem hát kíváncsian kába tekintetét és a piától is csak úgy bűzlik. Ahj, de rég ittam már, de nem, egy picit még tartanom kéne magam, legalább holnapig, így csak próbálom felkelteni még jobban, de a szavait hallva csak fejemet csóválom meg cseppet.*
- Szépen elestél vele, ha nem rémlene. Amúgy ott van. *mutatok is hüvelyk ujjammal hátrafelé, tehát igen csak lazán. Nem igazán izgat, mert bár nem néz ki túl gazdagnak, azért aki ilyen motorral jár, az nem lehet csóvó. Jó, hogy neki ennyi pénze van, meg se kell becsülnie azt, amilye van. Hiába segítenék, szépen el leszek tolva, így kelek fel, majd kezeimet is megemelem cseppet.*
- Tőlem akkor tápászkodj fel magadtól, ha tudsz. *na de csak megjön a kérdése is felém és mivel éppen négykézláb áll, csak gonosz mosolyra húzódik mosolyom és nem izgat, hogy nem akarja, hogy hozzá érjek, mögé lépek és mivel ilyen rémes állapotban van, úgyse fog ellenkezni. Kezeimet szépen hasához teszem, majd gyomrát megnyomva segítek neki kiadni azt, ami benne van. Nem valami gusztusos a dolog, de garantált a siker.*
- Na, most már jobb? Csak mert ha nem kapod össze magad, még ellophatom a járgányodat. *dőlök le a fa tövébe, tehát láthatja, hogy csak hülyülök. Ha el akarnám vinni, már megtettem volna, max egy lebegtető bűbájjal, aztán ennyi, de nem vagyok ilyen rossz szándékú.*
- Öhm, hova tartasz? Segíthetek egy kicsit... amúgy Rachel vagyok. *mutatkozom is be neki, talán megjegyzi majd nevemet is, úgy tekintek felé, remélve, hogy most már jobban lesz és nem fog a saját hányásában és vérében fetrengeni. Fogalmam sincs, hogy hova tartozik, de talán valamire én is jó vagyok, hogy elvigyem oda, ahol aludni tud, aztán már léptem is. Nem ilyen esti programra számítottam, de itt mégse hagyhatom most.*
Vissza az elejére Go down
Axel Knoxville
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
Axel Knoxville


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Aurorvadasz
Jelige : Vámpírvadász
Hozzászólások száma : 7501
Csatlakozás : 2010. Dec. 25.
Kor : 30
Tartózkodási hely : Aurorvadász szakház
Üzenet : Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-02, 12:39 am

* A felmentő seregem csupán csak egyszemélyes, de hamar megérkezik, mondjuk időérzékemnek hála, ami amúgy sem igazán akad, semmit nem fogok fel abból, mennyi idő telhetett el az eséstől egészen idáig. Lényegtelen, ugyanis ébredezni kezdek, előbb orrom rendbetétele az, mi magamhoz térít, majd a hangja, na meg arcom paskolása ráncigál visszább a való világba, meglehetősen gyorsan, hogy szinte azonnal morgásba kezdjek, előbb a motor felől érdeklődve, majd őt tolva el magamtól.. hagyjon csak békén, hozzám se érjen inkább, az a biztos. *
- Ja.. dereng. * igen, tényleg csak néhány foszlány az, ami lelki szemeim előtt megmutatkozik az esés előtti pillanatokból, majd ha végre sikerül valamelyest életet lehelni magamba, nem igazán reagálva szavaira próbálkozom úgy is tenni, ahogyan ő is mondja. Eleinte tényleg durván forog minden, tehát friss még a bódultságom, és most már azért gyomrom is ugyanúgy jár, mint a mosógép dobja.. s ha már itt tartunk, mégis kérek tőle némi segítséget, és hát két lábra akarok állni, ám ő egész egyszerűen mögém sétál, amivel nem picit lep meg, s mihelyst megérzem hasamon kezeit, nem is kell túl nagy nyomás ahhoz, hogy eleinte csak párat öklendezve, majd végül szinte ordítva adjam ki magamból gyomrom felfordult tartalmát. Több percig is eltart a dolog, meg se tudok nyikkanni, pedig hinnye, de leütném ezt a spinét.. még hogy itt fogdosson, és meghánytasson? Ettől gázabb helyzetbe már nem is kerülhetnék, úgy hiszem. *
- B****a meg.. gyah.. * köpködöm lihegve tovább, igyekszem mélyeket lélegezni, minek következtében orromba szökik saját hányásom szaga, melyet szépen kipakoltam az előbb.. gyomrom ismét rakoncátlankodik, szóval még egy adag öklendezést követően talán már vége lesz az áradatnak. * - Most már emlékszem, miért.. utálok részeg lenni. * köpködöm még kicsit a darabokat számból, majd szuszogva rogyom össze oldalra, elsündörödve a hányás felől, végül hátamra feküdve ki a földön. *
- Dehogy lopod.. már rég megtetted volna. * nyöszörgöm lassan fordítva felé fejemet, iszonyat gázul festhetek, de agyam tisztulását jelzi az is, mintha kezdenék logikusan gondolkodni, így fájós végtagokkal is. De gyomrom határozottan megkönnyebbült, szóval nem teszem szóvá, mégis hatásos volt segítsége, s néhány másodpercnyi élettelennek tűnést követően igyekszem felülni, s elkúszni addig, ahol ő ül, hogy közvetlenül mellette dönthessem hátam én is annak a bizonyos fának. *
- Egyelőre sehova, amúgy a Campusba.. Axel. * válaszolok vissza szemeimet lehunyva pihentetve magamat, továbbra se fogom fel, milyen kis csinos teremtés van a társaságomban, csak a vér és a hányásszag, na meg a pia bűze az, amit érzékelek, de barnaságaim végül mégis kinyílnak, hogy megvizsgálják szeplős pofiját. *
- Van egy cigid, meg tüzed? Szerintem elhagytam őket esés közben. Jól esne egy. * tapogatom meg mellkasomnál dzsekimet, de hiányos némileg zsebem, tehát ha tud, kisegíthetne, nem csak társaságával. *
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Rachel Williams


Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-02, 12:53 am

*Hát rajtam aztán ne múljon a józanodás kérdése, szépen mögé lépve segítek is neki. Nem magamhoz akarom ölelni vagy bármi ilyesmi, még mindig fáj az Eltonos dolog, hiszen úgy érzem, többet éreztem iránta, mint kellene, tehát tényleg mindez csak jótét lelkemnek köszönhető, hogy segítek neki. A lényeg az, hogy néha nyomogatom pocakját, majd amikor már úgy érzem, hogy megy ez nélkülem is, leszek még jobb fej, tehát hosszú, szőke haját is összefogom a háta mögött.*
- Ezért sokkal tartozol ám. *vetem még oda neki, talán fel is fogja majd szavaimat és néha még hátát is megütögetem cseppet, mintha igazi haverok lennénk, amik persze nem vagyunk, de talán ez majd változik a jövőben. Amint végez, eleresztem a loboncát, majd le is dőlök a fűbe, egészen egy fa tövébe, onnan figyelem ténykedését, mely eléggé szánalmas, de hát a részegség már csak ilyen, talán idővel majd jobban lesz. *
- Hát igen, már megtehettem volna, de nem vagyok tolvaj. *vonok is vállat, figyelve, ahogy mégis csak lassan közelebb kerül hozzám, így tekintek rá és figyelem is meg szörnyű kinézetét. Hát, nem vonzó, hiába a helyes arc. Most, hogy így látom a fiút, eszembe jutok én magam is, hogy én hányszor néztem így ki, tehát egy hangos sóhaj tőr elő belőlem. Jobb is, hogy napok óta nem iszok, nem akarom én ezt. *
- Oh, szóval egyetemista vagy. Még nem jártam ott, de tudom, hogy merre van, szóval elkísérhetlek, ha gondolod, Axel. *pillantok is rá, majd amikor cigit kér, lassan zsebemhez nyúlok, így egy olcsóbb fajta dobozt láthat, amiből egy szálat már a srác felé is nyújtok, na meg a gitáros öngyújtómat is.*
- Vigyázz ám rá, mert nincs másik. *hát igen, csóró vagyok, de ezt meg kellett vennem, szóval remélem, hogy baja nem lesz.*
- Szóval, a motorodat tudom lebegtetni, de neked magadtól kéne jönni, menni fog? *teszem is fel a nagy kérdést, majd ha a gyújtómat visszakapom, szépen el is teszem a zsebembe és ez után felkelve méregetem is a gyönyörű járgányt.*
- Ha egyszer utazhatnék egy ilyenen... te tényleg őrült vagy. *rázom is meg a fejemet, mivel egy álom lenne erre felülni. Na de mindegy is, pálcám előveszem, majd a bűbáj segítségével már fel is emelkedik a nehéz járgány, most már csak a fiún múlik, hogy indulunk-e.*
Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vladislav Kerensky


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Elemista
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-04, 12:53 am


//NRT játék. Sophie-Vlad 2013.02.03//

*Hűvös de viszonylag szép este köszönt a vidékre. A városban ismételten tombol az élet, a fiú viszont bármennyire is megunja, a szakháza nyugalmát, mégsem kívánkozik most be Mystralba, egyrészt mert szórakozni egyedül eléggé unalmas, márpedig túl sok barátnak nem örvend így aztán félre is teszi ezt a tervét. Ehelyett inkább a közeli erdőt, választja úti céljául, némi nyugis séta reményében. Útján viszont egy nagydarab bengáli tigris is elkíséri, melyre talán már a városból kivezetőleg nem néznek ferde szemmel a város lakók, hiszen sejthetik, hogy egy Mysterios diákról van szó. A fiú maga se tudja, miért tart vele a nagytestű fenevad, ugyanis Kronosz-t egyáltalán nem úgy ismeri, mint aki nyugisan el fog sétálgatni vele. Az első adódó alkalommal lelép, legalábbis Vlad ezt tartja most a legvalószínűbnek, tekintve hogy a bengáli tigris méreteihez képest igen játékos állat lett. Nehéz elhinni hogy három év elteltével is itt van, sőt már az egyetemi képzését kezdi. Nem kell sok idő, és nemsokára már az ösvényen viszi tovább a lába, miközben néha csak sétál, néha pedig a famulusával játszva gyorsul fel futásra, néhány percre. Elég fura jelenség, főleg hogy az erdőben messze hord a hang, és a nevetés ami felszakad a fiatal srácból, egész jól hallható is. Egyébként öltözete, teljesen normális, egy világos farmerből, egy hosszú ujjú fehér ingből, illetve egy hosszú szárú bakancsból álló repertoárja, megfelelő ehhez a kis esti sétához. Varjúfekete haja jól kifésülve, szabadon engedve, omlik el a hátán. Az öltözék bár nem túl meleg, ez a fiút, egyáltalán nem zavarja, aki a leghidegebb orosz télhez szokott, az itteni enyhe időjárást, szinte meg sem érzi, legalábbis Vlad abban a szerencsés helyzetben van, hogy így érezheti. A tigris azonban nemsokára megelégeli gazdája lassú tempóját, és egy kisebb ugrással már el is tűnik a bozótosban valamerre, a fiatal orosz pedig csak nevetve csóválja meg a fejét.*
-Ennyit a közös sétáró mi?*kérdezi fennhangon, de választ természetesen nem kap, csupán maximum az ágak reccsenéséből sejtheti hogy Kronosz valahol a közelben ólálkodik. *
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Diák Exortus
Diák Exortus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 187
Csatlakozás : 2012. Nov. 13.
Tartózkodási hely : Jácint háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-04, 10:26 pm

//NRT játék: Sophie - Vlad: 2013.02.03.//

*Kényelmetlenül forgolódom az ágyamban, nem tudok elaludni. Pár sikertelen próbálkozás után morgolódva felkelek, hogy kezdjek magammal valamit, mert így nem lesz jó. Felveszek egy fekete feszülős nadrágot, egy sötétzöld vastag pulcsit, a lábaimra felhúzom fekete bokacsizmámat. A hajamat átfésülöm, semmi smink, semmi kiegészítő nem kerül rám, hiszen nem látom érdemesnek. Nyakam köré tekerem fekete sálamat, felveszem fekete kabátomat, a kapucniját az arcomba hajtom, így indulok kifelé a kastélyból. Remélem, egy kis séta segít, merengve szállok be a csónakba, majd ha átérünk, akkor indulok meg az ösvényen. Most nincs kedvem Mystralhoz, most inkább egy csendesebb helyre van szükségem. El sem hiszem, hogy már negyedik hónapja, hogy itt vagyok. Emlékszem mennyire örültem, mikor megkaptam a levelemet, és ez a mai napig nem változott. Hirtelen nevetést hallok a távolból, így elindulok a hang irányába, miközben azon gondolkodom, hogy ki képes ilyenkor kint sétálni, persze rajtam kívül. Pár perc séta után egy ismeretlent látok meg, nem hiszem, hogy láttam volna valahol.*
- Hali! *üdvözlöm őt, mikor már közelebb értem hozzá. Nem vagyok teljesen biztos, hogy az előbb az ő nevetését hallottam, mivel egyedül van, legalábbis én nem látok itt senki mást.*
- Esti séta? *kérdezem tőle félrebillentett fejjel, miközben végigmérem őt. Eléggé merész, hogy ilyen lenge öltözetben indult útnak, de az is lehet, hogy már megszokta a hideget.*
Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vladislav Kerensky


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Elemista
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-07, 9:30 pm


//NRT játék. Sophie-Vlad 2013.02.03//

*Nincs különösebb terve, így marad az esti séta, ami közben megjöhet akár az ihlet, bármi másra. Nem ez lenne az első eset, csupán csak azt tudja, hogy ha nem mozdul ki, akkor bizony nagyon hamar az agyára fog menni szakháza, nyugodt biztonsága, még akkor is ha otthonosan sikerült berendeznie a lakrészét. Nemsokára már az ösvényen sétál tovább, nagydarab famulusával együtt, kin persze nevet is egy jó sort, egészen addig, míg az állat el nem tűnik a sötét kietlen erdőbe, letérve az ösvényről. Vlad már kezdi úgy érezni, hogy az esti kirándulás végső részét egyedül fogja befejezni, mikor hallja az ismeretlen hangot, aki felé fordulva, nemsokára egy úgyszintén ismeretlen arc is párosul. Persze a fiú nem lesz bunkó, amúgy sem olyan fajta, mint aki tiszteletlen, lenne vagy rossz szemmel nézne mindenkire. Az antiszociális hajlam elég távol áll tőle, így egy fél mosollyal viszonozza a köszönést.*
-Üdv, neked is, és mondhatjuk igen..*válaszol a kérdésre egy mosoly társaságában, miközben megnézi magának a másikat. Úgy tűnik, hogy fordítva is ugyan ez a helyzet, így talán nem nevezhető tiszteletlenségnek, főleg hogy Vlad szereti tudni kivel is folytat beszélgetést.*
-Meguntam a szakházamat, és úgy gondoltam picit kijövök szétnézni. Amúgy is eléggé kellemes az este egy kis sétához, ezt a helyet meg amúgy is szeretem. *mondja nyugodt hangon, miközben pár lépést közeledve a lányhoz, előre is lendíti jobb kezét, üdvözlés képen.*
-Amúgy Vladislav Kerensky, de hívj csak Vladnak, te is Mysterio-s diák vagy?*dönti oldalra a fejét kíváncsi tekintetével, a másikat fürkészve, a sétára nem kérdez rá, eléggé egyértelmű, hogy ha a másik nem egy éjjel kísértő szociopata gyilkos, akkor valószínűleg csak ő is friss levegőre vágyik. Ekkor jelenik meg azonban a fiú famulusa is, aki pont a lány mögött ér ki ismét az ösvényre, s megfordulva felé is veszi az irányt. Tehát nemsokára Sophie érezheti, ahogy a nagydarab bengáli tigris hátulról megböki a fejével.*
-Szabad tudnom, a neved, házad, és mit keresel ide kint ilyen későn?*törnek fel a kérdések a tigris szájából, kérdés mennyire lepi ez meg a lányt, hiszen felé intézte a kérdését. Vlad azért reméli, hogy a másik nem annyira ismeretlen ezen a téren, és tudja hogy egy famulussal van dolga, de ha mégsem, majd megmagyarázza maximum.*
-Vicces vagy mint mindig…..*morogja a fiú, lenézve az állatra, majd tekintetét vissza vezetve Sophiera egy kissé kínos mosollyal felel.*
-Ő a minden lében kanál famulusom, Kronosz névre hallgat, nyugodtan csinálhatsz úgy mintha itt se lenne.*mondja vidám hangnemben, miközben a tigris kap egy szigorú, csúnya nézést, hiszen bár Vlad megszokta ezt a stílust, lehet más nem.*


Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Diák Exortus
Diák Exortus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 187
Csatlakozás : 2012. Nov. 13.
Tartózkodási hely : Jácint háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-08, 8:58 pm

//NRT játék: Sophie - Vlad: 2013.02.03.//


* Nem jön álom a szememre, csak forgolódok az ágyamban, ezért inkább gyorsan kapok magamra valami meleg ruhát és elindulok kifelé a kastélyból. Sosem volt még velem ilyen, de remélem többször nem is lesz. Nem szeretem annyira az esti sétákat, hiszen nem tudom, hogy mi vár rám. Lehet, hogy valaki megtámad, vagy nem várt társaságba botlok. Gyorsan elhessegetem ezt a gondolatot és kilépek a kastélyból. A révésszel átmegyek Seolra, de nem a városba megyek be, hanem az ösvényen indulok meg. Nincs kedvem most a nyüzsgő Mystralhoz, jobb szeretnék egy csendesebb helyet, ahol egyedül lehetek. Pár perces séta után nevetést hallok a távolból, el is indulok abba az irányba. Ennyit a magányos sétáról. Néhány perc után megpillantok egy ismeretlent, és rögtön megszólítom.*
- Egyetemista vagy? *kérdezek rá rögtön, mikor a szakházát említi. Abban viszont egyet értek vele, hogy kellemes az idő, hiszen ahhoz képest, hogy már mennyi este van, nagyon is szép időnk van.*
- Sophie Black, igen Mysterio-s vagyok, pontosabban Exos. *felelem neki, majd nyújtom is jobb kezem, és egy gyors kézfogás után már a zsebembe süllyesztem. Talán jó ötlet lett volna kesztyűt húzni, mert fázik a kezem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hideg lesz, de nem baj kibírom. Ekkor azonban valami megbök a fejével. Mi lehet ez? Remélem nem farkas, azokat egy ideig látni sem akarom. A kérdésemre rögtön választ is kapok, mikor meghallom, hogy beszél. Gyorsan megfordulok és egy bengáli tigrist látok. Csak nem a famulusa?*
- Mi ez vallatás? Amúgy meg miért is érdekel téged? *kérdezem tőle gyanakodva, már az sem meglepő számomra, hogy beszél a tigris, hiszen már találkoztam beszélő famulussal. De miért érdekli az állatot a nevem, házam, de még az is, hogy mit keresek itt ilyen későn? Mit keresnék? Arra azért rájöhetne, hogy csak sétálni volt kedvem, nem vagyok valami őrült tömeggyilkos, aki most keres magának áldozatot.*
- Ritkán áll velem szemben egy bengáli tigris. Amúgy nem zavar annyira, csak furcsa ez a vallatásos stílus. *mondom Vladnak mosolyogva, még mindig nem hiszem le, hogy egy bengáli tigris a famulusa. Az olyan abszurd, legalábbis számomra.*
- Na és merre tartasz? Természetes, csak ha nem titok. *kérdezem tőle kíváncsian, miközben pár lépést hátrálok a famulustól. Nem akarok tovább a közelében lenni, nem tudom, hogy miért, de jobb távolabb tőle.*

Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vladislav Kerensky


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Elemista
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-17, 3:20 pm


//NRT játék. Sophie-Vlad 2013.02.03//

*Nem számít társaságra, bár már megszokhatta volna, hogy arra nem is lehet. Mindig akkor találkozik valakivel, amikor nem számítana rá, így aztán már meg sem lepődik, csupán egy félmosollyal bólint a lány szavaira.*
-Igen, most év elejétől..*teszi még hozzá, bár talán nem is kell, mivel az egyetemi évfolyam is most indult el először, de mindegy is. A bemutatkozás hamar megtörténik, a fiú pedig csak egy kisebb mosolyt ejtve a másik felé, bólint a szavakra, miközben finoman megrázza a másik kezét.*
-Nocsak kicsi a világ, ezek szerint akkor háztársak is vagyunk. Én is az Exo színeit erősítem, bár azt hiszem annyira ez egyetemi szinten már nem is számít, tudod nálunk lent a szakháznál már nincs olyan elkülönülés a házak között, mint fent a kastélyba, de majd te is rájössz, ha egyszer eljutsz odáig..*mondja nyugodt hangon, bár a másik évfolyamát még nem tudja, igazából mióta harmadikba lépett, nem igazán van toppon az ilyesmiben, ami azért elég nagy baj is, lévén Sentinel. Már éppen mondana valamit, amikor azonban a beszélgetést, egy harmadik személy zavarja meg, pontosabban egy lény, aki nem más, mint Vlad famulusa, aki adja a maga formáját.*
~Esküszöm, ez direkt be akar égetni mások előtt a hülyeségeivel~*A fiú már legszívesebben fogná a fejét, famulusa viselkedése miatt, de úgy tűnik Sophie jól állja a tigris modorát, ám mielőtt Kronosz ismét elsütne valami ízes poént a lány kérdésére, a fiú odalépve hozzá, fogja be igen méretes száját.*
-A jövőd érdekében, jobb ha bele se kezdesz... Inkább viselkedj úgy mint egy rendes tigris, száj becsuk, tünés vadászni...*parancsol rá az állatra, aki egy morranással úgy tűnik, hogy bár nem szívesen de tudomásul veszi a rendre utasítást. Ezután pedig Vlad a lány felé fordulva kissé elhúzza a száját.*
-Bocs a közjátékért, amikor ketten vagyunk normális szokott lenni, de amint van valaki akivel kekeckedhet, vagy játszhatja az agyát kitör a káosz.. Amúgy még jó hogy csak vallatott, valamikor rosszabbra is képes...*mondja, nyugodt hangján, a következő szavakra pedig csak legyint. Remélhetőleg ez volt famulusa egyetlen ilyen lépése.*
-Ahhoz képest amúgy egész jól álltad a strapát... Hányadikos vagy?*kérdez rá, miközben kíváncsi tekintetét a másikra irányítja, a kérdésre később pedig csak megrántja a vállát, egy kisebb mosollyal.*
-Egyáltalán nem, főleg hogy még magam sem tudom teljesen mit terveztem estére. Gondoltam járok egy kicsit aztán vissza megyek a szakházamba, tanulni kicsit majd aludni, de valahogy nem vagyok álmos se, és a tanuláshoz se fűlik a fogam. Szóval egyenlőre csak gondoltam szétnézek a tó környékén.*Nem titok hogy mit csinál, tehát miért ne lehetne bőbeszédűbb, a magyarázatot illetően, azonban nem kötelező egyedül lennie, és mivel belebotlott a lányba, eszébe is jut valami.*
-Ha van kedved tehetünk egy kört, mondjuk a tó felé, aztán a városba beugorhatnánk valahova. Már, ha nincs más dolgod.*ajánlja fel, amolyan ötletként, persze ha a másik esetleg nemet mond, mert esetleg van már programja, az se probléma, ilyesmin a fiú sem fog besértődni.*
-Nyugi, lehet amúgy nagy a szája, de egyáltalán nem veszélyes..*utal ezzel a famulusra, aki láthatóan most jófiúként Vlad lába mellett foglal helyet. Észre vette ám, hogy a másik távolodik tőle, bár az előbbi miatt ezen nem is csodálkozik a srác.*
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Diák Exortus
Diák Exortus
Sophie Black


Hozzászólások száma : 187
Csatlakozás : 2012. Nov. 13.
Tartózkodási hely : Jácint háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-02-23, 12:45 pm

//NRT játék. Sophie-Vlad 2013.02.03//

* Jó döntés volt a séta, jól esik a friss levegő, segít gondolkodni. Út közben társaságra lelek, nem gondoltam volna, hogy más is szeret ilyenkor kint sétálni. Kiderül, hogy ő egyetemista, valamint a bemutatkozás is gyorsan megtörténik.*
- Huhh…. Az egyetem azért még kicsit messze van nekem. *felelem mosolyogva, hiszen még csak alig pár hónapja vagyok itt, de már most az egyetemről beszélnek. Örülök, hogy ő is Exos, kevés emberrel találkoztam idáig, de közülük, csak egy-két ember a háztársam. Úgy tűnik, hogy a fiú nem egyedül indult útnak, hanem famulusával, aki rögtön vallatni kezd, amit én nem értek. Miért kíváncsi a nevemre, a házamra és az esti sétám okára? Kíváncsian figyelem, ahogy befogja a tigris száját, majd valamit mond az állatnak. Ha jól hallottam, akkor vadászni küldi a famulust, én pedig megkönnyebbülök, mivel nem szívlelem a vallatást.*
- Semmi baj, csak egy kicsit furcsa volt… Rosszabbra? *kérdezem megdöbbenten, ötletem sincs, hogy miféle rosszra utal Vlad, de nem is szeretném tapasztalni. Nagyon szép állat a famulusa, csak ne beszélne…*
- Csak jó a pókerarcom, elsős vagyok. *válaszolom kérdésére, bár szerintem abban nincs igaza, hogy jól álltam a strapát, mert eléggé kiakasztott a tigris kérdései.*
- Nincs más dolgom, nem is terveztem semmit, szóval mehetünk. *felelem mosolyogva, nincs semmilyen programon, csak sétálni szeretnék.*
- Oké, csak nem csípem ezt a túlontúl érdeklődő, inkább már vallató stílus. *magyarázom neki kicsit eltávolodva a tigristől, nem szeretném, ha megint kérdezősködni kezdene az állat.*
- Amúgy mindenkivel ilyen, vagy vannak olyan személyek, akiket békén hagy? *kérdezem tőle kíváncsian, miközben a fiú felé fordulok. Vajon hány emberrel játszotta el már ugyanezt a tigris?*
Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
Vladislav Kerensky


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Elemista
Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-02, 9:06 pm


//NRT játék. Sophie-Vlad 2013.02.03//

*A lány válaszára az egyetemről, csak megrántja a vállát hiszen végül is tényleg nincs közel, de ismerve a saját példáját, tudja hogy hamar vége lesz ennek a három évnek is.*
- Kicsit, de nem annyira mint gondolnád, ha úgy vesszük már csak két éved van, aztán már agyalhatsz is, hogy milyen irányban akarsz tovább tanulni.*mondja egy kisebb mosolyal, miközben azért meghallgatja a másik szavait is. Természetesen a beszélgetés tovább folyna ha nem jelenne meg a srác famulusa, aki a modorával, úgy tűnik máris kiválthatja Sophie ellenszenvét, amin Vlad egyáltalán nem is csodálkozik, lévén tud róla milyen hoppás is tud lenne a famulusa. Szerencsére azért Kronosz még szótfogadó, és bár morogva, de nemsokára eltűnik, a lány kérdésére, azonban a srác csupán csak zavartam túr bele a hajába, és húzza el a száját.*
-Ja, még nem hallottad milyen amikor udvarolni kezd egy embernek..*mondja, még mindig igencsak szájhúzva. Na igen az ő famulusa, neki kellemetlen a helyzet, máig nem tudja, miért sikerült ennyire félre Kronosz jelleme, de már nincs mit bánkódni rajta, csak nem lesz kinevetve.*
-Akkor tényleg jó pókerarcod van, bár tény nem ismerem a mostani elsősöket, igazából a másodikosokat se túlságosan..*feleli egy kisebb vállrántás keretében, végül egy invitálást is tesz a másik felé. Nincs benne semmi rossz, csupán csak nincs kedve annyira egyedül sétálni, tehát ha a másiknak van kedve, akár tarthatnának együtt is. A lány válasza viszont pozitív, amire csak egy félmosollyal bólint.*
-Akkor, maximum kerüld el őt.. Azt hiszem kettőtök közül ő tuti nem változik, bár nem tudom hogy te mennyire vagy önfejű.*néz a másik fele, miközben egy kisebb nevetés is elhagyja a száját, a kérdésre azonban nem felel azonnal, csupán csak kis gondolkodás után.*
-Hogy őszíntén? Szerintem nem, általában mindenkit szekáll valahogy, ha másképp nem akkor a stílusával.*mondja meg őszíntén, hiszen minek titkolja, famulusa bónáit, végül aztán útra is kellnek, így folytatva tovább a beszélgetést is.*
-Amúgy honnan jöttél? Már csak ha nem titok*kérdezi, cseppet kíváncsi hangnemben. Bizonyára, ezt a kérdést már jó pár embertől hallhatta a másik, de nincs mit tenni, az ismerkedésben benne vannak ilyen alap kérdések is.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
Lisa Renfield


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Kemkepzo
Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 30

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-10, 11:48 pm

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//


*Még mindig nem érzem magam túl jól, nem találom a helyem, nem tudom, hogy mihez is kellene kezdenem, de nincs kedvem tovább a Campusban ücsörögni vagy bámulni a kandallót, így hát Mystral felé veszem az utamat, talán majd ott feltalálom magam. Bár az üzletek zárva, de egy italra beülhetek valahova, nem félek, hogy bárki kárt tenne bennem. Egyébként a külsőm most se oly elegáns, mint régen, még mindig nem érzem azt, hogy vissza kéne engednem azt a List, talán majd ha beszéltem Luciussal, akkor minden más lesz, mondjuk… nem tudhatom. Egy levél még nem minden. Mindig göndör, vörös hajam tehát most egyenesen omlik előre vállaimon és végig hátamon, szép arcom pedig kevéske, feketés sminkkel van díszítve. Nem csúnya picit se az összkép, egyszerűen más. Lábaimon fekete, hosszú nadrág van és szintén fekete színű sportcipő, felül pedig egy fekete kabát, mely alatt látszik is a hófehér színű pulóver is, na meg az ezüst színű sál. A kabát nagyjából a derekamig ér, szépen simul vékony testemre, így mindent kiemelve, ahogy mindig, mert ebből nem adok le, még így is szeretnék azért egyfajta szépséget mutatni magamból, annyira senki se tehet tönkre, hogy igénytelenné váljak. A Campust elhagyva az ösvényre térek rá, és még pálcámat se kell használnom, az égen lévő Hold és a csillagok adnak annyi fényt a számomra, hogy lássak annyit, amennyit szükségek. Remélhetőleg a vámpírok nem pont most fognak erre járni és senki se óhajt belém kötni se ma este, mert ha ez megtörténik, nem állok jót magamért. Picit unom már, hogy gyengének hisznek csak azért, mert egy csinos nő vagyok, tudhatnák, hogy a külső nem minden. Nem sietek, a tempóm egész kényelmes, így haladok hát előre, és bár még egyelőre távol vannak a város fényei, lassan azért csak közelednek. Hoppanálhatnék is, de minek? Jól esik ilyenkor, este a friss levegő és a késői séta… kikapcsol.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-11, 12:23 am

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//

*Hideg, eső, vagy szél? Nekem nem jelent mostanság sokat ez, nem vagyok tekintettel ilyesmire, csak az acél akaratom van s ez a mostani alkalommal is így van. Edző gúnyámban, -ami egy fekete ujjatlan felsőből, meg egy térd alá érő rövidnadrágból és egy magasabb szárú edzőcipőből áll-, futok az erdei ösvényeken. A sötét miatt pálcám szolgáltat fényt, épp ezért kocogás közben egyik karom nem nagyon mozgathatom. Azért is kell a pálca, mert az erdő azért nem teljesen biztonságos. Ezt általában reggel szoktam, de a mai nap kicsit változtattam a felosztáson: reggeli után csak úsztam, majd a vasárnapra való tekintettel más edzés nem volt, a könyveknek adtam át a szerepet, az ebédet leszámítva. Olvastam tananyagot és szórakoztató irodalmat is egyaránt. Épp az egyik könyv a Battle Cry című a felelős azért, hogy most egykedvűen, ütemesen kocogok. Én is valami olyasmit csináltam, mint a könyvben szereplő tengerészgyalogosok, persze én magamat hajtottam, nem pedig valami üvöltőgép őrmester. Igaz, bennem, a fejemben volt egy ilyen őrmester valahol, aki keményen irányított. Szükségem volt rá, most meg már csak megszokásból tartom, hiszen ráálltam erre az életmódra és a testem pozitívan is reagált az egészre: korábbi formámnál sokkal jobbat sikerült magamból kihoznom. Sokkal kidolgozottabb, erősebb lettem hála az önhajszolásnak. Az ember nem is gondolná, hogy pár hét alatt is mennyi mindent ki tud hozni a testéből. Hát most én megtudtam. Ahogy haladok előre, a pálcám lidércfényként mozgó világánál valami alakra leszek figyelmes, előttem, így lassítok, sőt szépen le is fékezek, még időben. Az pedig, hogy kicsoda az, csak fokozatosan rajzolódik ki szemem előtt. De amint a látásviszonyok olyanok, hogy rájövök, egyből fordul velem egyet a világ. Még jó, hogy megálltam. Szabad kezem önkéntelenül túr a hajamba. A pótcselekvés megnyugvást ad és kicsit visszaránt a jelenbe, mert ahogy List megpillantottam, hirtelen méhkasként bolydult fel a fejem, eddigi poroszosan rendezett gondolataimat sorra felfordítva. Erre valahol nem számítottam, már annak is örültem, hogy a levéllel sikerült boldogulnom és odáig eljutottam.*
-Szép estét! *ennyit azért ki tudok magamból préselni hirtelen, de egyelőre ennyi. Csak nézem a lányt. Olyan másnak tűnik, mint korábban. Mintha valamit elvesztett volna cseppet. Megjelenésében nincs semmi kivetnivaló, csak egyszerűen nem láttam még így. És ott van bennem a dolog, hogy ezért bizony felelős vagyok. Eddig kipirult arcom ezért veszt is picit a színéből.*
-Köszi, hogy válaszoltál a levélre, jól esett. Ezerszer olvastam újra, bár lehet picit többször. *töröm meg a csendet, mert azért mégsem vagyok Bálám szamara, hogy csak álljak és bámuljak. Így kapaszkodom abba a dologba, ami el tudja valahogy indítani a beszélgetést.*
-Merre tartasz? Esetleg elkísérhetlek egy darabon... *jegyzem még meg, mert feltartani se akarom. Bár attól is tartok kicsit, hogy a levél óta átrágta magában a dolgokat s most véglegesen ki lesz adva az utam... Ez a kínzó kisördög ott lapul és piszkál, bár próbálom elhallgattatni. Ezért keresem megnyugvásért a tekintetét.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
Lisa Renfield


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Kemkepzo
Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 30

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-11, 12:35 am

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//


*Bár az út elég hosszú, mégse zavar, tényleg nyugodt vagyok és iszonyatosan jól esik most ez az esti, friss levegő. Egy pillanatra le is hunyom szemeimet, úgy szippantva nagyot a természet illatából, de ahogy kinyílnak szépségeim, meglepetten veszek észre egy fényfoltot az éjszakában, mely egyenesen felém tart. Aprókat pislogok, majd lassítok, de nem állok meg, csak kitartóan haladok a felém tartó irányba, mivel nem hiszem, hogy ez valamiféle ellenség lenne, szerintem egy diák, aki világít a pálcájával, a foltból erre következtetek és nemsokára fény is derül mindenre, ugyanis legnagyobb meglepetésemre egy rég nem látott személy botlik belém. Még inkább lassítok, szinte majd megállok, úgy meglepődök ezen a hirtelen találkozáson. A levélre nem válaszolt, nem tudom, hogy akarna-e velem még barátkozni vagy bármi, így kissé bizonytalan vagyok, de ahogy köszönt, úgy találom meg én is hangomat.*
- Neked is! *végül lassan végig is pillantok rajta, nem feltűnésmentesen, mivel nem testét mérem fel, hanem inkább öltözetét.* - Öhm, nem fogsz megfázni így? *kérdezek is rá halkan, bár most nem aggódva, hiszen ha kell, egy gyors varázslat és már fel is tudom melegíteni a testét, bár nem hiszem, hogy igénybe venné szolgáltatásaimat. Mit kéne most mondanom neki vagy tennem? Annyira… jó őt újra látni és annyival másabb lett. Férfiasodott… talán jó hatással van rá az, hogy nem vagyok vele, én pedig csak visszafogtam. Elszomorító ez a tény, így sütöm le picit a fejem és kezdem el fixírozni cipője orrát, de ahogy a levélre tér rá, szavai ellent mondanak előbbi gondolataimnak, így szemeibe is tekintek lassan, de annál magabiztosabban.*
- Annyira azért nem volt érdekes… bár ha ennyiszer újra olvastad, válaszolhattál volna. *harapok is finoman ajkamba, majd kezeimet lassan, picit hanyagul kabátom zsebeibe sűllyesztem, amolyan mellék-cselekvésként. *
- Gondoltam elnézek a városba, picit unom már a szakházamat. *felelek is, majd arra, hogy elkísérne, finoman megvonom vállaimat is.* - Nem akarlak feltartani, de ha akarsz, gyere nyugodtan, szerintem megiszok egy konyakot a fogadóban. *szeretem azt az italt és amúgy is hűvös az este, miért ne tehetném? Ez még nem nevezhető alkoholizmusnak, csak mert megkívántam, de őt nem hívom magamnak, hogyha szeretne, úgyis jönni fog.*
- Na és hogy vagy mostanság? Sikerült… feldolgoznod, ami történt? *most nem magunkra gondolok, hanem arra, amit mesélt nekem… Igen, érdekel, hogy miképp van a lelkivilága, de ha esetleg ránk érti, azt se bánom, de a látszat mást mutat, mint amit várnék. Nem érzem úgy, hogy kellenék, szerintem tényleg most kezd az igazi Lucius elő jönni, én mellettem picit még kidolgozatlanabb volt a teste, mostanság pedig láthatóan nagy figyelmet fordít rá… de talán ismerősök, haverok még lehetünk, ha a barátságba nem is megy bele. Mindenképpen szeretném még látni, nem csak így, futólag.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-11, 1:39 am

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//

*Az estém kicsit rendhagyó, bár a vasárnapi napom eltöltésében általában szoktam variálni, mert nem érdemes belefásulni a dolgokba, na meg csak valami apró ünnep-féle ez hagyományosan, még ha vallásos meggyőződésem nem is kötődik hozzá. Most pedig fura módon itt, az erdőben futkosok edző göncben, mivel az kényelmes és nem akadályoz a mozgásban. A hideggel meg nem számolok, hozzászoktam már, kíméletlenül készítettem magam eddig is ilyen akciókra. Ám az egész helyzetbe valami törést hoz: a sötétben egy alakra leszek figyelmes, aki minél inkább kibontakozik, egyre ismerősebb lesz nekem. Persze amint felismerem List, meg is lepődöm, hiszen még nem készültem fel teljesen erre... legalábbis racionális eszem ezt mondja, az érzelmeim meg megint mást. De megszólítom, hiszen fura is lenne, ha csak elnyargalnék mellette, illetve nem is tudnám megtenni, hiszen a lábaim szinte földbe gyökereztek. De viszonozza a gesztusom és nem is találok benne semmi negatívat, így picit nyugodtabb vagyok s tudok válaszolni kérdésére is.*
-A mozgás melegen tart és az az igazság, hogy az elmúlt pár hét aszketikus edzései teljesen alkalmazkodóvá tettek, a mostohább viszonyokat se érzem meg annyira. *A kérdése pedig örömmel tölt el, így egy kisebb mosoly megjelenik szám szegletében. Úgy, ahogy már régen nem. Eddig valami üres mimikai gesztusként alkalmaztam, ha olyan volt a helyzet, most inkább jön belülről. Valami érdeklődést, halovány törődést érzek kérdésében. Vagy csak én képzelem bele? Nem tudom, majd kiderül, de arra elég, hogy erőt adjon a folytatáshoz.*
-Ó biztosíthatlak, nagyon is érdekes volt. Az írásképed, ahogy a betűid kanyarítod, és amilyen szavakat használsz... mind-mind érdekesség, ami titkot rejt és amit meg lehet próbálni megfejteni. *persze ez magában hordozza azt is, hogy nem biztos, hogy sikerem volt a megfejtéssel, direkt fogalmaztam így. Mert valóban érdekes ez az egész, de én nem értek ehhez, csak műkedvelő vagyok, aki ebből akart reményt meríteni.* -Azt nehezebb, mint olvasni. Egész kollekcióm van mára megkezdett és összegyűrt- vagy tépett kezdeményekből. Bevallom, megfogott a dolog, mert azon túl, hogy össze kéne futnunk, más értelmeset nem írtam le, vagyis mást amit leírtam, nem éreztem elég jónak. *nézek kicsit bocsánatkérő tekintettel rá. Na igen, elkezdeni könnyű volt, a dilemma a folytatásnál adódott. Ahogy List nézem, picit fura számomra: a külseje is más cseppet mint volt és a nonverbális jelei is más irányultságot mutatnak. Ez ismét megszólaltatja a fejemben a melankolikus dallamokat, hiszen a saját viselkedésem gyümölcsének lehetek a tanúja, úgy érzem.*
-Engem nem tartasz fel és szerintem jobb lenne, ha nem egyedül mennél. Mármint meg tudod védeni magad, de ha egy fiúval látnak, akkor a támadás lehetősége könnyen lehet, hogy fel sem merül. Bár az italra nem tartok veled, legfeljebb majd vizet iszom, hiszen a két deci borom már megvolt mára. *igen, az most az ebéd részét képezte. Napi szinten megiszom, de ennyivel ennyi alkohol. Ez élettanilag jó, de nem ránt semmilyen szakadékba, amitől pedig tartózkodni akartam. Szépen Lis mellé állok s karomat nyújtom felé, hogy akkor rajta, menjünk. Újabb gesztus részemről, ami remélhetőleg nem talál rossz fogadtatásra.*
-Köszönöm, élek. Még ha nem is érzem mindig úgy, akkor a fájdalom bebizonyítja, hogy igen. Az sokat segít, segített talpra állni és kijutni a legmélyebb pontról. A fizikai fáradtságra, az izomlázra, a mozgás okozta terhelés fájdalmára gondolok persze, semmi másra. Az önsanyargatás nem épp káros. *magyarázom szépen Lisnek, hogy értse mire gondolok, mert elsőre mégúgy tűnhet, hogy valami szado-mazo kör tagja lettem, holott nem. De még nem fejeztem be.* -Viszont van, amihez ez nem elég. Szerintem tudod, hogy mire gondolok. Persze azzal is igyekeztem megbirkózni, de nem ment, ezért félretettem, amíg meg nem erősödtem annyira belül, hogy belekezdjek. Ezért írtam neked. *kis szünetet tartok, kifújom a levegőt, hogy összeszedjem gondolataim. Arra szükség van, hiszen ez koránt sem könnyű.*
-Nem sikerült elfogadnom, hogy vége, ennyi, kalap kabát. Még hogy nem koncentráltam rá, igyekeztem kirekeszteni magamból, akkor is visszatért, és kísértett az illatod, a hangod, az emlékek... Ez valahol a részemmé vált. *megpróbálom a lehetetlent: elmagyarázni, hogy mit érzek, éreztem, s hogy miket gondolok. Lehet most már késő ehhez, de ezt most tudom megtenni, akkor, januárban nem ment volna.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
Lisa Renfield


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Kemkepzo
Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 30

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-11, 1:58 am

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//


*Ki gondolta volna, hogy mi ketten, ma összefutunk egymással, mert én bizony nem és bár általában fel vagyok készülve a váratlan eseményekre, ez a mai más. Nem igazán tudom, hogy mit kéne tennem, mondanom és bár szívem szerint megölelném, mélyen beszívnám illatát, mégse teszem… nem merem… félek az elutasítástól. Mi van akkor, hogyha már azóta talált magának valaki mást? Nem hiszem, hogy közbe mernék avatkozni, mert máskor megtenném, de Lucius más, mint amilyenek az eddigi pasijaim voltak, vele nem babrálnék ki, mert ha mást talált, akkor az azt jelenti, hogy nem voltam elég fontos és hogy nem én kellek neki, nem pedig bosszúból, ő ennyire nem kicsinyes. Az viszont érdekelne, hogy nem fázik-e meg így, hiszen alig van rajta valamit, most pedig tél van, de a válasza azt bizonyítja, hogy nem kell ilyesmi miatt aggódnom, így hát biccentek egy aprót, tudomásul véve válaszát, majd végül rá is térünk azokra a bizonyos levelekre. Elméletileg többször átfutotta soraimat, válasz mégse érkezett rájuk.*
- És sikerült megfejtened a titkokat? *kérdezek is rá kíváncsian, ha már így fogalmazott, hogy van mit megfejteni azon, amit és ahogy írtam. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat számára az írásképem, bizonyára ki is fog derülni, mert nem szokott csak úgy a levegőbe beszélni.*
- Oh… meglepő, hiszen te mindig a szavak embere vagy. *pislogok is rá meglepetten, majd ez után tovább lépünk a levélen és rátérünk utamra, mely a városba vezet. Jól fog esni egy konyak így estére, bár még az is lehet, hogy megmásítom majd a tervemet Luciusnak hála, meglátjuk addig. Szavaira viszont kissé elmosolyodom, majd buksimat oldalra döntve kezdem el arcát vizslatni.*
- Csak nem féltesz engem Lucius? *ez jött le nekem abból, amit mondott, bár aranyos, ahogy megpróbálja kimagyarázni azt, hogy nem tart engem gyengének és védtelennek, de vele mégis csak biztosabb a helyzetem.*
- Ahogy gondolod, a világért se itatnálak le. *mondom most már kedvesen, majd a felém nyújtott karra tekintek. Hozzá kéne érnem… oly régen volt közöttünk fizikálisan bármiféle kontaktus is, de nem, nem fogom visszautasítani, így szépen belé is karolok, tehát meg is érezheti kellemes, édeskés illatomat és vörös tincseim is felkarjához érnek, lágyan cirógatva végig rajta, én pedig csak kíváncsian rá pillantok.*
- Aztán vigyázz, hogy hogy viselkedsz, mert tanultam egy új varázslatot. *kacsintok is rá játékosan, kissé lazábbra véve a figurát, de azt nem mondom el neki, hogy mit és hogy mit is tenne vele. Remélhetőleg nem fog kiderülni, legalábbis gyakorlatban nem, max később elmesélem neki, ha kíváncsi rá. Érdeklődni kezdek felőle, hogy miként is van, mivel érdekel és így hallgatom hát hosszasan azt, amit mond, néha rá is bólintva menet közben.*
- Nem csak te nem tudtál bizonyos dolgokkal megbírkózni. *sütöm le szép szemeimet egy kis időre és szerintem elég rám néznie, megváltoztam, más lettem és nem érzem igazán jól magam a bőrömben így, most… és ez talán látszik is rajtam. Ő ismer, ismernie kell… Ahogy viszont tovább beszél, nyelek egy aprót, majd lassítok és végül megállok, velem együtt pedig valószínűleg Lucius is meg fog, ha már így egymásba vagyunk karolva. *
- Akkor miért nem kerestél meg hamarabb? Ha fontos voltam, miért nem adtad a tudtomra és miért léptél tovább? Tudod, örültem volna, hogyha megkeresel és a tudtomra adod mindezt, hogy nem akarsz elveszíteni… annyira jó lett volna. *sóhajtok fel ismét, halkan, alig hallhatóan és kezemet is lassan kihúzom az övéből, így túrok bele cseppet vörös tincseimbe, melyek meg is csillannak a Hold fényében.*
- Miért nem vagy kicsit magabiztosabb és teszed azt, amit akarsz? Nem kéne félénknek lenned, félned az elutasítástól, hanem a sarkadra kellene állnod és megmondani, amit meg szeretnél. *igen, ez utal a múltra és akár a jelenre is. Ha akar valamiért, miért nem teszi? Ha hiányoztam, kereshetett volna, ha kellettem volna, nem enged el azon a napon, amikor szakítottunk… Akkor ott tart, tesz érte, hogy vele maradjak, de nem tette, egyszerűen elengedett, mint akinek nincs más választása, pedig nagyon is volt. Én szeretem egy férfiban, és Lucius akkor nem mutatta meg ezt az oldalát, talán ezért is volt az, amit akkor tettem és mondtam, a szakítás, hiszen oly más volt, de azóta én is ezerszer újra gondoltam azt a szituációt, tudom, hogy mit veszítettem… és hogy most, ezek után mi lesz? Talán még ma kiderül… főleg, hogy ilyen hamar rátértünk erre a témára.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-11, 7:19 pm

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//

*A futásom hamar mássá alakul, ahogy összefutok Lissel. Kapóra jött a dolog, bár készületlenül ért, ennek ellenére hamar úrrá leszek ezen és beszélgetésbe kezdek. Az üdvözlés után egyből a lényeg köré kezdenek kerekedni a szavaim, hiszen érdekem, hogy rendezzem ezt az egészet.*
-Sajnos az ilyesmiben nem vagyok oly járatos, csak találgatásokkal bírok. Bár az írásod lendülete, a betűk kanyarítása némi felfokozottságról árulkodott, hogy gyorsan írtál. Valamiféle felélénkülés volt benne, annak a lehetőségnek az okán, hogy rendezhetjük végképp a dolgokat. *adok választ kérdésére kis töprengés után. Való igaz, valahogy ezt éreztem ki az egészből, ahogy írt és amit írt.*
-Sosem voltam az. *húzódik félmosolyra ajkam, ahogy válaszolok.* -Az, hogy sokat tudok beszélni a semmiről is, bizony nem tesz a szavak emberévé. A gondolkodásom nem feltétlenül szokványos, épp ezért homályosan és képekben fogalmazok sokszor. Az elkendőzés és a megtévesztés területein jártassá talán igen, de itt ilyesmiről szó sem lehet. Ahogy hónapokkal ezelőtt, most is veled szemben a teljes őszinteség és egyenesség az utam. *A város felé vesszük szépen az utat, most már együtt.*
-A támadóktól? Annyira nem. Magamtól? Annál inkább. *lakonikus válasz, de szerintem érzi és érti, hogy mire gondolok. Ez volt az, amit nem szerettem volna: fájdalmat okozni neki, de mégis sikerült. Igen, pár hete nem úgy mentek a dolgok, ahogy arra először gondoltam.*
-Pedig elsőre majdnem sikerült ám... *mosoly jelenik meg az arcomon az emlékek hatására. Mintha egy más világban történt volna, olybá tűnik... De jön egy kínos pillanat, amíg felkínált karom ott van s Lisnek döntenie kell. Ám végül megnyugodhatom, hiszen elfogadja. Közelsége viszont megszédít, így nem is nagyon tudom, hogy megyek-e, avagy állok egy helyben.*
-Még kiderül, hogy valójában én vagyok veszélyben... *válaszolok játékos fenyegetésére. Olyan sokkal tud többet nálam, hogy ilyen téren nem is kétséges mi lenne a végeredmény, ha csak ezt vesszük bele a dologba. Más részről pedig nekem van ilyen előnyöm: a test-test elleni, varázslat nélküli harcban én teszek túl a mágusok jó részén és az edzéseim csak még előre mozdították ezt az egészet. Ez pedig egy varázspárbajban is hasznos tud lenni. Viszont előadom a nagy monológom, amire Lis reagál is, ahogy kell. Belementem a sűrűjébe, de nem láttam értelmét, hogy valami üres udvarias társalgással üssem el az időt, amíg valahogy szóba nem kerül, vagy ha nem, hát akkor hallgatok róla. Ahogy nekikezd válaszának bólintok, hogy igen, értem mire gondol. Ehhez most nem kellettek szavak. Megállunk, ahogy Lis lefékez.*
-Tudod, hogy több problémám is volt. Azokat mind meg kellett oldanom, ami éppenséggel nem is ment nehezen, csak rá kellett jönnöm, hogy hogyan tegyem és kellett valami cél, kellett a kezdő erő és löket, hogy nekiálljak, végigcsináljam. Szomorú dolog, de a veszekedésünk volt az az induktor, ami ki tudott segíteni. Sebeket adtunk és kaptunk mindketten, és ezek arra ösztönöztek, hogy tegyem meg amit tehetek, mert az egész már nem csak magamról szólt. Azért akartam rendbe tenni magam, hogy utána eléd állhassak és elmondhassam, hogy milyen fontos vagy nekem, minden további nélkül. *igen, a rehabilitációmhoz szükség volt egy kemény ütésre a gyomorszájamra, persze képletesen, hogy magamhoz térjek és kitaláljam, hogyan tovább. Akkor, amikor visszatértem, egyszerűen nem voltam alkalmas arra, hogy küzdjek, harcoljak, vagy a sarkamra álljak, ahogy ezt a következő mondatokban meg is kapom. Válaszképp pedig először megpróbálom karjaimba zárni, hiába lépett kicsit távolabb korábban. Ha ilyeneket mond, magára vessen...*
-Az eddigi világképem másabb volt. Erős szerepet kapott benne a sorsszerűség és a zárkózottság, Nehezen igazodom ki magamon a folyamatos változások miatt, de január vége óta az teljesen kikristályosodott bennem, hogy te egy stabil kősziklát képzel érzelmeimben, egyes egyedül. *nem tudom, hogy mennyire volt neki világos ez az egész, hiszen céloztam már rá, hogy velem nem könnyű beszélgetni, minél elvontabb egy téma, annál furábban fejezem ki magam. Kicsit irigylem Lis egyszerűségét ilyen téren, de hát más és más minden ember, nekem ez adatott.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
Lisa Renfield


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Kemkepzo
Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 30

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-12, 1:45 pm

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//


*Valamiért arra számítottam, hogyha most így összefutottunk, akkor jó ideig, akár órákig is kerülni fogjuk a „mi” témát, de ez láthatóan nem működik és belül nem is bánom. Jobb ezt minél előbb tisztázni, akkor egyikünket se fogja marni tovább a dolog. A levelek az első dolgok, amikről beszélünk, így kíváncsiskodom hát tőle, hogy mire jött rá abból, ahogy írtam, a válaszára pedig, hogy nem túl jó ebből, én csak elmosolyodom, de mielőtt mondanék valamit, mégis megkezdődik egyfajta elemzés.*
- Valószínűleg igazad van. *bólintok is rá, de a világért se mondanék többet ezzel kapcsolatban, majd most kiderül úgyis minden, kivárható... *
- Én pedig mindig is úgy tartottam, hogy te akármilyen helyzetben ki tudod beszélni magad, mindenesetre az őszinteséget értékelem. *bólintok is rá aprót, majd az aggodalmat hallva halkan fel is kuncogom. Én nem félek, akkor neki se kell engem féltenie, de hogy önmagától? A mosoly el is tűnik szép pofimról, így pillantok oldalra, bele Lucius szemeibe, már ha egyáltalán figyel engem.*
- Félnem kéne tőled? *teszem fel kissé halkabban a kérdést, mert szavait teljesen nem tudom értelmezni, vagy inkább nem merem értelmezni? Jobb szeretem az egyenes válaszokat, így most is ezt óhajtom kicsikarni belőle és még egy régi emlék felhozása se tud ismételten mosolyra sarkallni. Inkább elgondolkodom azon, hogy mit kéne tennem a felém nyújtott karral, de aztán már nem várok tovább, belekarolok, így érzem meg kellemes közelségét, miközben lassan csak sikerül elindulnunk, egy kis időre.*
- Sose lehet tudni. *felelek is rá, de ez után már haladunk is, egyenesen tovább, az ösvény mentén és őszintén szólva nem gondolnék bele abba, hogy Lucius fizikálisan bántana engem, mert úgy valóban erősebb, de amit megtanultam, ahhoz nem kell pálca, pont a testi közelség lenne az előnyöm, mindenesetre ilyesmire remélhetőleg nem fog sor kerülni. Nem háborúzni szeretnék, hanem békülni. A fiú nem húzza az időt továbbra sem, elmondja azt, ami benne van, én pedig nem tudok így a város felé sétálgatni, mintha csak az időjárásról beszélnénk, meg kell állnom, hogy a szemeibe nézve folytathassuk a téma boncolását és bár kissé eltávolodom, azért túl messzire nem megyek.*
- Hogy fontos vagyok? Én ezt nem érzem, úgy érzem, hogy egy ideig jó voltam, de talán meguntál engem… *már nem tudom, hogy valóban jó csaj vagyok-e, jó pár… semmit se tudok. Kezdek saját magamban is bizonytalan lenni, de ő is állhatna néha normálisan is a sarkára, ezt ki is mondom szavakkal, tudja csak, hogy azért, mert én vagyok az idősebb, még ő a férfi, nekem pedig szükségem van arra, hogy ezt időnként érezzem. A válasza viszont kissé megdöbbentő, nem hittem volna, hogy hozzám fog érni, főleg nem így, hogy a következő pillanatban testem testéhez simul, érezve a húzást, kezeim pedig automatikusan fogják körbe derekát. Fejem lassan vállára hajtom, de szemeim a távolba merednek, fel se tudja fogni, hogy nekem ez az apró gesztus mivel ér fel, szinte érzem magam körül a vibrációt. Annyira jó újból megölelni őt. Kezeim picit szorítanak ezen, majd egy apró cirógatás is történik, miközben próbálom feldolgozni azokat a szavakat is, amelyeket idő közben hozzám intéz.*
- Amióta szétmentünk… nem voltál más lánnyal? *ezt tudnom kell, igen. Meglehet, hogy másnál nem számítana, de nekem nagyon is számít. Én nem tettem semmit, senkivel, nem is tudtam volna, de ha ő igen, akkor sajnos semmi se lesz ismét a régi. Bántana, nem is kicsit, mert az nem azt jelentené, hogy valóban hiányoztam neki, hogy oly stabilan maga mellett akarna tudni, így lassan emelem fel fejemet válláról, hogy csak annyira távolodhassak el tőle, amíg szemeibe nézek. Igen, oda várom az őszinte választ, amely most valamilyen szinten döntő lesz… mert lehet, hogy én vagyok a hülye, de én úgy képzeltem el, hogy ő képes mással együtt lenni utánam és ez fájt. Ki akarom deríteni, hogy volt-e okom ezekre a gondolatokra vagy sem, szükségem van erre a válaszra.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-12, 11:16 pm

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//

-Ez a szép és egyszerre őrjítő: az ember nem sok dologban lehet biztos. *válaszolom, lezárva a dolgot a, ami a kalligráfia rejtélyeit illeti. Nem éppen erről akarok társalogni, de vannak még más körök is, amiket le kell futnom a beszélgetés alatt. Azért nem kell egyből rárontani mindenre, lehet normálisan is társalogni, mint most is. Az más kérdés, hogy az én esetemben a normális társalgás közel sem normális.*
-Nem mondom, ha nagyon akarom, megoldom a dolgot. De erre nincs mindig szükség, kiváltképp, ha kerülöm az emberek társaságát. *mondom könnyedén, de ez a valóság: mostanában igen ritka alkalmakkor bocsátkoztam egyáltalán társalgásba is, hiszen nem sok kedvem volt ilyesmihez.*
-Hát, miután a múltkor fájdalmat okoztam neked, ha képletesen is ugyan, ez elég ok lenne rá, hogy tarts tőlem, éppenséggel. *mondom is ki nyíltan, hogy mire gondolok. Nem lett volna értelme köntörfalazni, meg úgy látszik, az előbb kissé félreérthető voltam. A szemkontaktust is felveszem, nem hoz zavarba a dolog, nincs semmi őszintétlenség abban, amit mondtam.*
-Remek, úgy is huszonnégy órás riadókészültségben vagyok. *nem tetszik a kilátás cseppet se, hogy mi egymás ellen forduljunk, így inkább elmormogom csak a megjegyzésem. Senkinek se lenne az jó. Egy darab meghalna bennem, ha ártanom kéne neki, így valószínűleg otthagynám a fogam, mert csak védekeznék. Ismerek dolgokat, de azok nem épp a könnyed ártalmatlanná tétel kategóriájába esnek. De végül csak megállunk, hogy egymással szembefordulva, most már állandó szemkontaktust tartva beszélgessünk tovább.*
-Ugyan édes! *legyintek is, hogy nyomatékosabbá tegyem a dolgot, majd folytatom.* -Nem tudom, hogy tudna valaki is rád unni, én biztos nem. Mindig is sokkalta többnek láttalak, mint a többi lányt. *most aztán megmondom, erre zokszó nem lehet. Persze bele lehet kötni, meg lehet támadni az állításaimat, mert érvekkel nem támasztható alá, ez nem tudományos bizonyítás. Igaz, szuggesztióval vagy egyéb mágikus utakon utána tudna járni, de az bizony vallatás lenne. Mégis valahogy érvényt akarok szerezni a szavaimnak és a karomba kapom őt. Pontosan tudom, hogy neki az ilyen kontaktus sokat jelent, ezt megtapasztaltam már. Nem hatásvadász húzás volt ez tőlem, inkább hirtelen felindulás. Az arcom is vörösebb, egyrészt a hidegtől, másrészt a helyzet is hozzátesz. Egyik kezem derekát tartja, a másik végigsimít egyenes tincsein.*
-Nem, egy lánnyal sem léptem át az illem határait, ha erre gondolsz. *válaszolok, egyenest a szemébe nézve. Jellemző, sikerült valami ósdi dumát kinyögnöm, de hát ez a találó: voltam hölgy társaságban, de az egy-két bókot leszámítva nem ment el semmi irányba, amikor gyakorlatilag flörtöltem kicsit, akkor az önbizalmam erősítése volt a célom: szükségem volt rá és ennyit még régen is megtettem. Ennek tükrében nyugodtam ki tudom jelenteni, hogy nem, mert ezt érzem igaznak. Ha nem ilyen lenne a helyzet, talán még meg is sértődnék a kérdésen, de ez most merőben más leosztású játszma, mint az előző mondjuk, ahol közel sem volt jó a lapjárás, hogy kártyás hasonlattal éljek.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
Lisa Renfield


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Kemkepzo
Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 30

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-16, 1:05 pm

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//


*Egyelőre még nehezen indul be a beszélgetés, de mégis hamar szóba jön a levél, ahogy kettőnk kapcsolata is, mivel ami volt közöttünk, azt nem lehet csak úgy eldobni és átbeszélés nélkül tovább lépni rajta úgy, mintha mi sem történt volna. Most se tesszük ezt, így Luciusba karolok, majd menet közben hozzuk fel a különböző témákat, ahogy először a fájdalmat is.*
- Tőled soha nem tartanék. *ismerem is be és sajnos ebbe benne van az is, hogy fiatal, hogy ismét elsős, amit azért bánok, örülnék, ha már másodikos lenne, de egyelőre nincs jogom beleszólni a dolgaiba és rávenni arra, hogy álljon neki időben tanulni, hogyha lenni szeretne valaki és ne hagyja az utolsó pillanatra a dolgokat, amikor bármi közbejöhet. Tehát most inkább mélyen hallgatok, ez lesz a legjobb és közlöm is vele, hogy én is tanultam ám egy új varázslatot – na jó, amióta nem találkoztunk, többet is -, amit ha kell, ellene tudok fordítani. Jobb is, hogy nem sejti, mi az, mert nem valószínű, hogy örülne neki, ha rajta vetném be, de én se… Nem akarok fájdalmat okozni neki, annál fontosabb a számomra, így a kellően komoly témánál végül lassítunk, majd meg is állunk, hogy úgy nézhessek bele szép szemeibe. Képtelen vagyok most csak úgy menni. Félek attól, hogy már rám unt és ezt el is mondom neki, de az „édes” becézésnél kissé mintha pirosabbá váltanak az arcom. Alig észrevehető mindez, de ha Lucius jó megfigyelő, akkor láthatja azt, hogy furcsán ért most ez a megszólítása. *
- Akkor nem értem, hogy miért alakultak így a dolgok kettőnk között, ahogy. *sütöm is le szép szemeimet és szavaim is elég halkak. Tényleg nem értem, magamat hibáztatom, mert hát ki mást kéne? De ha elhagy egy időre és nem szól, nem tudok másképp reagálni, temperamentumos vagyok, ezt a fiú is tudja már rólam, hiszen ismer. Ahogy kezei közé fog, úgy ölelem át magam is, élvezve ezt a közelséget és nem meglepő módon boldogsággal tölt el a kedves gesztus, de valamit még muszáj tudnom, rá kell kérdeznem, így meg is teszem… és csak reménykedni merek a számomra pozitív válaszban.*
- Az illem határait, mégis milyen válasz ez? *szemeibe nézek, majd végül felteszem a kőkemény kérdést.* - Flörtöltél mással, amióta szakítottunk? *igen, erre szeretnék választ kapni, tudnom kell, és nem tágítok… Ha pedig úgy érzem, hogy nem őszinte, akkor szuggerálom. Nagyon is jó vagyok spirituális ismeretekből, nem véletlenül vettem fel egyetemi szinten is ezt a tantárgyat, szóval remélem, hogy nem tér majd ki a válasz alól.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-17, 1:58 pm

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//

*Az este érdekes fordulata, hogy Lissel összefutunk, de ha már megtörtént, nem hagyom a lehetőséget veszendőbe menni és valószínűleg ő is így gondolkodik a dolog felől, hiszen nem zárkózik el az elől, hogy megbeszéljük a kettőnk dolgait, amíg Mystral felé sétálunk karon fogva.*
-Úgy legyen. *bólintok rá, hogy ha így gondolja, azon nincs mit vitatni, nekem pedig cseppet sem érdekem, hogy az ellenkezőjét elérjem, nem is tudnám, nem tudnék olyesmit tenni, amivel ezt kiváltanám, legalábbis teljességgel így érzem. De azért kapok egy igen-igen burkolt fenyegetésnek beillő megjegyzést, amit én csak némi mormogással reagálok le. Az ilyesmihez valahogy nincs kedvem... van mit megbeszélni amúgy is és ezt meg is tesszük, lassítva, majd teljesen meg is állva. Így azért könnyebb tartanunk a szemkontaktust, ami igen fontos ennél a helyzetnél, hiszen valamelyest tudunk egymás tekintetében is olvasni, nem csak a szavakban. Igyekszem List megnyugtatni és a kétségeit eloszlatni, bár ez nem épp könnyű feladat, hiszen már egyszer még januárban belerondítottam a dolgokba.*
-Így visszagondolva roppant egyszerű: gyáva voltam, nem voltam kész harcolni és gyorsan megfutottam. Hiányzott belőlem a kellő szilárdság. *adom is meg a választ, amiben a felelősséget igazából magamra testálom, hiszen ez tényleg komoly probléma volt. Nem hibáztatom List, aki saját temperamentuma szerint és reálisan reagált egy nem túl szép húzásra tőlem. Viszont azt érzem, már a levelében is ott bújkált, hogy nála kicsit megjelent az önmarcangolás és kezdi magát hibásnak érezni. Azt nem mondom, hogy nem követtünk el mind a ketten hibákat, de a nagyobbak az enyémek voltak. Nyomatékosítani is akarom a mondandómat, amit eddig elregéltem, így hát átölelem, amit viszonoz. Ám csakhamar újabb kérdéskör merül fel. Gyomrom kezd picit összeszorulni, mert kicsit a vallatás irányába kezd a dolog elmozdulni. Úgy látszik a válaszom nem kielégítő. Mielőtt nekiállnék elmondani, hogy mit értettem kifejezésem alatt, már kapom is a direkt kérdést, így nincs más hátra, "magyarázom a bizonyítványom", ami nem épp könnyű.*
-Egy-egy könnyed bókot ejtettem el egy-két esetben. *inkább ezt mondom, mert azt nem tudom, hogy az ő fogalmai milyen határokkal rendelkeznek, így inkább azt mondom el, ami történt, ő meg majd eldönti, hogy ez szerinte micsoda és minek meg mennyinek számít. Le is tagadhatnám a dolgot, igen jól tudok hazudni, de mindkettőnket meglopnám vele, saját magamon és szavaimon gázolnék át vele. Fel se merül bennem igazán ez az opció. Mellesleg Lis mégoly kiszámíthatatlan viselkedésem és egyéniségem ellenére is ismer annyira, hogy tudja, az ilyen megmozdulások sajátjaim, néha úgy jön, mintha csak az időjárásról beszélnék. Azért kicsit feszülten várom a választ, mert nem csak én vagyok ám kiszámíthatatlan, a női viselkedés számomra olykor pont ennyire kikövetkeztethetetlen.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
Lisa Renfield


Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Kemkepzo
Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 30

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-17, 4:10 pm

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//


*A téma oly komoly közöttünk, hogy jobbnak látom lelassítani a sétánkat és végül meg is állni, hogy Luciussal szembe tudjak elhelyezkedni, figyelhessem szemeit is, miközben beszélgetünk. Oly sok kérdés fogalmazódik meg bennem és nem tudom, hogy mit kéne tennünk, tennem, hogy ezek után hogy is lesz tovább. Váratlanul érte mindkettőnket a találkozás, nem érzem úgy, hogy tökéletesen felkészültünk rá, de nem fogok kihátrálni ez az egész elől, ebben biztos vagyok. Viszont azt nem értem, hogyha tényleg fontos voltam neki, akkor miért is jutottunk el idáig, hogy miért nem keresett akkor, amikor megtehette volna, de talán valaha rájövök a válaszra.*
- És most már úgy érzed, hogy megvan benned a kellő erő? *teszem is fel az egyértelmű kérdést, mert én már nem tudom, hogy miként is vannak ezek a dolgok, de ahogy ölelő karjai közé zár, minden megváltozik. Testemnek iszonyatosan jól esik az ölelés, a kedvesség, amit tőle kapok és bár jobban magamhoz is vonnám, el se engedném egész este, ezt tudom, hogy nem tehetem meg, még nem. Még nem tartunk ott, hogy minden a régi legyen, mert ha olyan is lesz vagy még annál is jobb, az időt fog igényelni, szépen lassan kell ismét felépíteni a dolgokat, elkapkodni nem lenne értelme. Kérdésemre viszont furcsa választ ad, így rákérdezek nyíltan arra, amit tudni akarok, mert számomra fontos. Érdekel, hogy amíg én magamba voltam roskadva, ő hogy mulatta az időt, de az őszinte válasz nemsokára megérkezik, én pedig lassan kibontakozom öleléséből.*
- Értem. *mondom halkan, szinte suttogva magam elé. Nem hittem volna, hogy majd másoknak fog bókolni, miközben tudja, hogy én rosszul érzem magam és nem keres meg, ehhez bezzeg volt mersze és ereje. Kezdek összezavarodni, mit kéne tennem? Mit akarok egyáltalán tenni? És vajon Lucius? *
- Szerintem menjünk tovább, jó lenne már a fogadóhoz érni. *jegyzem is meg, majd az út felé is fordulok, és lassan meg is indulok az ösvény mentén, de most nem karolok Luciusba, egyedül indulok el előre. Rosszul esett ezt hallanom és bár ismerem őt, ez természetes, képtelen vagyok elfogadni ezt a dolgot és úgy tenni, mintha nem fájna, nem fogok vidáman kacagni, legyinteni, én rosszul voltam, szükségem lett volna rá, de helyette másoknak bókolt, mivel a többes szám is érezhető volt a szavaiban… talán tényleg jobb nem erőltetni semmit, most már valahogy én se tudom, hogy mit is súg a szívem és az eszem, de az tuti, hogy külön utakon járnak.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Rufinus
Diák Exortus
Diák Exortus
Lucius Rufinus


Jelige : Az utolsó római
Hozzászólások száma : 450
Csatlakozás : 2012. Jun. 12.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Kobra háló
Üzenet : "Senki nem múlt felül sem jótettekben barátaim iránt, sem rosszban ellenségeimmel szemben." írta egy ősöm sírkövére. Én is ehhez tartom magam!

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-18, 7:31 pm

//NRT: Lucius és Lis – 2013.03.10.//

*Bonyolult ez az egész, már ami a kettőnk dolgát illeti. Eléggé szerteágaz és széles körú kapcsolatrendszerrel bíró problematika ez. Ott volt a betegségem, ennek a közvetlen következményei rám nézve és az ebből adódó hibás lépésem, amit viszont januárban nem sikerült rendeznünk, helyette inkább összekaptunk s végül szétmentünk, megnövelve a problémák számát. És ehhez hozzájön még az eltelt idő is, amit mind a ketten átéltünk ez alatt. A gond az, hogy ezt mind-mind nem tudjuk egymásnak elmagyarázni, erről lassan hosszú könyvet lehetne írni, hosszan boncolgatva mind az én, mind Lis lélektani magatartásformáit és reakcióit. Ezzel még tudatosan készülve se könnyű bármit is kezdeni, de én most azért is belefogtam, mert nem fogom hagyni, hogy csak úgy lógjon minden a levegőbe, van miért és kiért próbálkoznom és küzdenem. Ezt ki is fejezem neki.*
-Merőben más a helyzet. Felépültem lelki szinten is, majdnem egésznek érzem magam, így már bízvást bele tudtam fogni. Ezért is írtam neked. *igyekszem kimerítő választ adni és újabb dolgokat megvilágítani Lis számára. A "majdnem egésznek" kifejezés használatával pedig arra célzok, hogy bizony van, ami még hiányzik s akár ki is találhatja, a hiány mibenlétét, mert hamarost magamhoz ölelem, mintegy nyomatékosítva mondanivalómat, hogy bizony egyáltalán nem mondtam le róla, kötődöm hozzá. Az eddig sem épp sétagalopp társalgás viszont ismét picit nehezebb terephez ér, úgy érzem, hogy egyik gödörből a másikba bukdácsolok folyamatosan. Most ráadásul lehet, hogy az őszinteség fogja nyakamat szegni, összeszoruló gyomromon keresztül riasztanak a zsigereim is, fejemben elkezdhet szépen lassan szólni a vészcsengő, ahogy Lis kibontakozik karjaim közül. Picit bánom is, hogy őszinte voltam hirtelenjében, de ez csak átvillanó gondolat, az váltja fel, hogy jól tettem, mert ezek után Lis szemébe és tükörbe nem igazán tudtam volna nézni. Azzal az egyetlen hamis szóval, hogy "nem" úgy érzem, többet rontottam volna kettőnk ügyén, mint az elmúlt időkben bármivel. Mindazonáltal a reakció igen baljóslatú, amitől hirtelenjében meglódulnak a gondolataim és nem épp barátságosan, de könnyen rendet tudok tenni köztük, inkább egyiket se öntöm szavakba. Eszembe jut, hogy ha ő mondaná el, hogy teszem azt volt valakivel, hát könnyen lehet, hogy stílusosan a saját beleivel kötném fel egy fára az illető ipsét, úgy, hogy csak az akasztásba haljon bele, a "kötél" megszerzését végigélje. Mert meg tudok tenni ilyesmit. Az viszont dilemma, hogy megpróbáljam-e megmagyarázni a dolgot. A baj mindenképp kész van, mér hetek óta. Az a baj, hogy ha eddig esetleg nem értette meg, hogy nekem egy az övétől eltérő utat kellett bejárnom s önmagam visszaállításához szükségem volt némi ilyetén önbizalom tréningre, akkor hiába is mondanám. Sőt, amennyiben érti, is valószínűleg értetlen fülekre találna az egész túlzott emocionális vonatkozása miatt, mert kezdem átlátni, hogy bár nekem ez apróságot jelentett és jelent, minden komolyságot és szándékot nélkülözött, ez az általa elejtett, vihar előtti csend hangzású "értem" olyan, mintha azt vallottam volna be, hogy a Mysterio lányainak felét gerincre vágtam volna februárban, legalábbis nekem olybá tűnik. Így hát inkább csak bólintok, hogy rendben, menjünk. A torkomra forrasztotta ez az egész a szót, így némán baktatok Lis mellett. Nagyon nem szeretnék rontani a dolgokon egy nem jó megjegyzéssel, de lehet a hallgatással is megteszem ezt. Majd kiderül.*
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
Athalie Rapace


Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 27
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime2013-03-28, 10:20 am

//NRT - Athalie és Mihail - 2013.01.11., (előzmény a konyhában)//

* Majdnem egy év alatt már szerzett annyi tapasztalatot, hogy egészen határozott véleménye van a dolgokról, amihez igyekszik ragaszkodni, de tény, hogy Mihail egy-egy szava képes kizökkenteni egyszerűen a gondolatmenetből, nem csak a nyugodtságából. Még nem törődött bele sok kis apróságba, csak próbálja elfogadni őket valahogy, vagy félretenni, vagy valami, és még mindig ezek miatt is kérdés neki is, hogy pontosan mit is keres itt. Mihail visszakérdez, mire válaszul röviden összefoglalja, mi is változott az elmúlt időben az iskolához kapcsolódóan, de azért nem megy bele minden részletbe, főleg, ha azok nem tűnnek igazán fontosnak. A válaszra megvonja a vállát. Biztos benne, hogy másoknak teljesen más okaik lehetnek, sőt vannak erre, de mivel csak a sajátjait ismeri, így inkább gondolatban sem megy bele ennek a kérdéskörnek a boncolgatásába, helyette inkább pakolászik, majd ha már a fiúnak akad megjegyzése arra, hogy miben más az állat az embertől, először megáll a mozdulatában, nem kicsit lepődve meg, majd ha elmondta, amit erről gondol, inkább hallgat ő is egy ideig. Van, amiben nehezére esik elfogadni a másféle nézőpontot, mert túlságosan is tényekre, és főleg nem csak a saját tapasztalataira, de statisztikákra és hasonló tudományos színezetű megállapításokra alapozottnak érzi a véleményét. Rendet rak maga után, az elég ahhoz, hogy megeméssze a másik véleményt, majd inkább az iskoláról kérdez, de a bíráskodás említése ismételten kizökkenti. *
- Korlátok nélkül? Javaslok egy lakatlan szigetet... egyedül talán menni fog. *jegyzi meg még enyhén cinikusan, bár nem kizárt, hogy félreérti, amit a fiú mond, végtére is most nem kérdez vissza. Nem lenne hozzá még türelme. A következő pillanatban azonban mégis csak leül egy sóhaj kíséretében és kinyögi, amit gondol, majd egy félmosoly kíséretében megrántja a vállát, ha nem, hát nem. *
- Több marad nekem. Különben... jó étvágyat. *mintha ezt eddig nem mondta volna, hát most pótolja. Azzal nem mondott újat Mihail, hogy fura, végtére is eddig is az volt, csak talán még inkább, vagy nem így, vagy maga sem tudja igazán. Csendben bámulja inkább a könyv borítóját, és belekortyol a csésze tartalmába is. A fiú válaszára Jeckyll és Hyde-ot illetően csak bólint, és elraktározza gondolatai között, talán majd egyszer még elmereng ezen is, hogy tényleg így van-e, noha most éppen nem sok kétsége van az állítás igaz voltát illetően. Talán majd olvasás közben lesznek még ehhez kapcsolódóan észrevételei, ki tudja. *
- Igazán én se... de fura egy orosz vagy. Vagy... orosz vagy egyáltalán? Végül is csak a neved alapján mondanám azt... bár... ez ma már nem mérvadó, főleg, ha magamból indulok ki... *válaszolja, tulajdonképpen a végére már inkább hangosan gondolkodva, majd kiissza a maradék csokit is a csészéből és jöhet a mosogatás is.*
- Egyébként persze, mehetünk. A tónál jártál már? *kérdezi közben, ha már rábólintott az ötletre, és ha a csészéje tiszta, akkor azt most egyelőre itt hagyja, csak a könyvet veszi el, és indulhatnak is. Ahhoz készült, hogy az egyik ablakban ülve fog olvasni, úgyhogy megfagyni csak nem fog. Megvárja, amíg a fiú is végez, aztán mehetnek is, egyszer át a révész segítségével a szigetre, ott meg az ösvény már közel van. *
- Amúgy melyik házhoz kerültél? *szólal meg pár lápás után, miközben a lába elé pislog, igyekezve egy gyökéren sem átesni, ha lehetséges. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Ajánlott tartalom





Járható utak- Az Ösvény - Page 28 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény   Járható utak- Az Ösvény - Page 28 I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Járható utak- Az Ösvény
Vissza az elejére 
28 / 29 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 27, 28, 29  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: