Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-08, 9:19 pm

*Kissé megvonom a vállam. Nem is tudtam honnan tudakozódni az iskolákról, úgyhogy csak a szimpatikus név vonzott ide.*
-Hát...na mindegy...
*Tudom jól, hogy nem a legjobb döntés csak név alapján dönteni, de mást nem nagyon tehettem. Tulajdonképpen szimpi ez a hely, de nem sokat láttam még belőle és majd órákon, meg a többiek között fog kiderülni, hogy tényleg jó e. Addig meg malmozok.*
-Már nagyon kíváncsi vagyok mindegyikre. Tök érdekes lehet.
*Persze a pálcámhoz még nem mertem nyúlni és ez el is árulom a lánynak, aki úgy tűnik meg tud érteni. Apa meg is ölt volna, ha esetleg összetörök valamit. kicsit kikérdezem a házakról is Dianát, ha már gy beszélgetünk és így legalább nagyjából megtudom, hogy kik azok, akikkel nem egy kifejezetten jó ötlet packázni. Bár az is igaz, hogy nem szoktam senkivel packázni. Arról ugyan fogalmam sincs, hogy mi az a halotti szolga, meg a többi, amit emleget, de egyszer biztos meg fogom tudni.*
-Hát remélem.
*Kissé behúzom a nyakam, mert egyelőre elég szkeptikus vagyok a saját kapcsolatomat illetően a mágiával. Én befejeztem a kajálást, úgyhogy már csak úgy üldögélek, a beszélgetés kedvéért.*
-Szeretem, de feleannyi kapcsolatom nincs vele, mint szeretném. Tudod, én mindig a belvárosban éltem, úgyhogy a természet kábé egy sziklakertet jelentett, egy kerti tavat pár aranyhallal, meg néhány szobanövényt.
*Ilyen példákat még sorolnék, de az, amit én valóban természetnek nevezek, azaz érintetlen anyatermészet. Mondjuk egy erdő, vagy egy mező...vagy mit tudom én...*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-08, 9:42 pm

- Az is. Tényleg jó órák vannak. Nekem legalább is tetszenek.* Valóban így van ez. Nem mindegyik de azért a többség igen. Mesélek neki egy kicsit a házakról mert rákérdezett. Ha már őskövület vagyok akkor illik tudni sok mindent. Szerintem simán nevezhetem magam annak mert még az évnyitó előtt jöttem ami nem most volt. A természetről kérdezem s közben falatozom. Az alma biztosan fogy a tányéromról.*
- Oh, az nem valami sok. Már mint akkor semmit nem láttál belőle.* jegyzem meg elgondolkodva mert ez nem valami jó. Nekem mindig is kontaktus volt vele és nélküle el sem tudom képzelni a világot. Persze vannak olyanok akik betondzsungelbe nevelkedtek s ezek szerit ő is. Ezzel amúgy semmi baj nincs. Nem tehet róla így ez fel sem róható neki. nem mintha szándékomba állna. Ismét egy almát kaptam be egész pontosan az utolsót.*
- Eltalálsz a tornyodba?* Kérdeztem meg kíváncsian mert ha nem akkor szívesen elkísérem. Ha pedig igen akkor gond egy száll sem.*
- Elég későre jár már és hosszú volt a nap* Hát igen nem vagyok egy robot hogy ne fáradjak. Fel is állok a székről.*
- Most mennem kell, de ha kész van a rajz mindenképp szólj. Örültem.* Ha kell akkor elkísérem és ott intek neki búcsút ha pedig nem akkor még az ebédlőbe megteszem mindezt. A szobámba megyek hogy álomra hajtsam a fejem.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-08, 9:55 pm

*Reménykedem, hogy igaza van, bár ez nem olyan dolog, amiben lenne értelme kamuzni és nem is tűnik olyannak. Míg azt várom, hogy ő is befejezze az almáját, tovább társalgunk, de immáron a természetről. Bizony nincs vele annyi kapcsolatom, mint szeretném, de ahogy elnéztem a környéket, itt talán több alkalmam lesz a természetben tölteni az időmet.*
-Egyszer csak be tudok mutatkozni földanyának...
*Kicsit felsóhajtok, miközben Diana befejezi az almáját, s menni készül. Egyedül már én sem fogok itt ücsörögni, úgyhogy felkelek a székről.*
-Eltalálok, persze.
*Elindulok én is kifelé, s felidézem nagyjából, hogy hol és merre kell majd menni, aztán gyorsan felrázom magamnak. Nem akarok bunkó lenni, hogy nem köszönök.*
-Aludj jól, Diana!
*Elindulok felfelé a lépcsőkön, sőt még el is találok a klubhelyiségbe, ahonnan már könnyen megtalálom a helyemet, de még nem alszom, hanem nekilátok az új rajzomnak.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 1:01 pm

*Bár az utóbbi időben nem csinált semmi fárasztót, mégsem képes időben kelni. A tegnapi még elnézhető lett volna, de, hogy már megint végig szundikálja a fél napot, az nem túl jó dolog. Így röviden feljegyzi magában, hogy be kell szereznie egy ébresztőórát. Mert, ha így halad nem lesz ideje semmit elintézni, pedig lenne néhány fontos dolga. Ráadásul most is csak követelőző gyomra hangjára ébred fel. S mivel éh gyomorral nem sok mindent lehet csinálni, kénytelen lemászni az étkezőbe, hogy némi élelemhez jusson. Nem szándékozik túl sokáig szobán kívül maradni, így fekete farmert, bokacsizmát és egy sötétkék hosszított felsőt húz. A tükör előtt alaposan eligazgatja vörös haját, majd kilép az ajtón és nyugodt léptekkel megközelíti a nagytermet. Körbepillantás nélkül, egyenesen az asztalhoz lép, s kiválasztva egy megfelelő helyet lehuppan. Rövid válogatás után szed magának, majd csöndes falatozásba mélyed, s közben a tegnapi beszélgetésen jár az esze, na meg azon, hogy alkalomadtán be kell néznie a könyvtárba is.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 1:09 pm

*Kellemes ez a mai nap és Lilith is úgy érzi, hogy ideje lenne egy picit kimozdulniuk Niammal. Ezért se meglepő az, hogy szinte az egész délelőttöt Seol szigetén töltötték, vettek pár fontosabb dolgot az iskolához, na meg Lucius kedvéért még a szabóhoz is benézett, aki délutánra ígérte a ruha elkészültét, de most már eljött a dél, tehát ideje lenne enniük is valamit. Így sétálnak hát ki a révész csónakjából, a nacsmacska pedig kissé meg is rázza a bundáját a kikötőben, hiszen pár nedves csepp elkerülhetetlen volt az óceánból és mivel macskaféle, nem szereti a vízet. Lilith csak lágyan végigsimít a bundáján, majd kék tekintete hamar jelzi, hogy mit is akar, így térnek hát be a kastélyba, majd a nagyteremig meg sem állnak, ahova kényelmesen nyit be az Inflatusos lány, miközben a csodálatos leopárd is követi. Tiszteletet érez a gazdája iránt, így hát mögötte sétál, ami nem gond, Lilith is megszokta már, főleg, mivel Corivan lány, tehát bőven van oka, amiért megszokta már eddig is ezt a viselkedést. Nem nézelődnek sokáig, rögtön az Inflatus ház asztaláig sétálnak, majd idő közben egy tányért felkapva kezd el válogatni a hófehér hajú lány. Öltözete egyébként külsejéhez képest teljesen eltérő, egy fekete bőrnadrág van rajta, lábain bakancs, felül pedig egy fekete színű fűző díszeleg. Dereka köré lánc van tekerve és testén több féle - nem ezüst, hanem más fajta fémes - ékszer díszeleg. Hajtincsei kissé hullámosan omlanak előre a vállához, kék szemei körül pedig fekete, durva smink díszeleg. Ahogy viszont a tányért tele lesz, mindenféle hússal és krumplival, na meg salátával, végül felemeli a fejét és körbe is néz, így szúr ki egy vörös hajú lányt, kit bizonyára már látott, de nem ismeri...*
- Üdv! *köszönti, majd leteszi a tányérját az asztalra és fog egy másikat, melyre nyers hús kerül és le is teszi a földre, Niam elé.*
- Jó étvágyat! *szól a famulushoz, ki halkan morran, ezzel is viszont kívánva az étket, majd Lilith végül a lány felé fordul.*
- Lilith Corivan vagyok. *egy gyors bemutatkozás, majd már le is ül és neki is lát az étkének, de egy kis idő múlva kék szemei a másik felé tévednek.*
- Te elsős vagy? Csak mert eddig még nem hiszem, hogy láttalak volna. *morfondírozik magában, de meglehet, hogy már összefutottak, egyszerűen nem rémlik neki a lány.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 1:23 pm

*Békés magányba merülve ebédel, s gondolatai is messze járkálnak, mikor zajokat hall az ajtó felől. Nem igazán érdekli a belépő személye, így továbbra is teljes figyelmével a tányérjára koncentrál. De úgy tűnik a nemtörődöm taktika nem jön be, mivel ráköszönnek, így kénytelen felpillantani. Az illető egy ismeretlen lány, különös kinézettel, aki mintha hasonlítana valakihez, de nem jut eszébe, hogy kihez. Végül lenyeli a szájában lévő utolsó falatot és egy mosollyal viszonozza a köszönést.*
- Hello.*biccent, s érdeklődve végignézi, ahogy a másik megeteti a nagymacskát, ami feltételezése szerint egy famulus lehet.*
- Elisaveta Varlock.*mutatkozik be barátságosan, s mivel úgy fest ennyi is volt a beszélgetés, újra felveszi a villáját.*
- Jó étvágyat.*néz a másik felé és folytatja az étkezést, míg meg nem érkezik az első kérdés.*
- Szerintem se találkoztunk még. És igen elsős vagyok. Te melyik évfolyamba jársz?*kérdez vissza, majd tekintete visszatér a macska felé.*
- Ő a famulusod? Egy leopárd igaz?*kérdezi visszapillantva Lilithre, s kihasználva a pillanatnyi csöndet, újabb adag krumplit pakol a szájába.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 1:31 pm

*Ha már nem üres az étkező és valaki az Inflatus háznál ücsörög, gondolja, hogy miért ne menne oda hozzá. Pár szót válthatnak addig, amíg eszegetnek, így hát Lilith köszön is, ahogy azt illik, majd már helyet is foglal a másik mellett, de természetesen csak akkor, amikor Niam is megkapta már az ebédét. A bemutatkozás is megtörténik, mire egy aprót biccent ez a hófehér szépség és végül pár falat után beszélgetésbe is elegyedik Elisával, így tudakolva hát meg tőle, hogy vajon elsős-e, mert a másodikosokat azért legjobb tudomása szerint ismeri, ha másról nem, akkor kinézetről a tanórákról.*
- Hát mivel láthatóan egy leopárdom van, ami nem lehet más, mint famulus, egyértelműen másodikos vagyok. Tudod, csak azoknak van famulusuk. *és ezzel meg is válaszolja a következő kérdéseket, de ajka egy picit gonoszkás mosolyra húzódik, amikor a buta kérdést hallja.*
- Remek megfigyelő vagy Elisa! *utal itt arra, hogy rájött a nagymacska fajtájára, ki láthatóan nem foglalkozik velük, hanem békésen nyammogva eszeget tovább, néha mancsaival is rásegítve a hús szakadását.*
- Na és hogy tetszik itt? Van már kedvenc tantárgyad vagy esetleg kedvenc magisztered? *tudakolózik picit, hiszen érdekli ám ez a dolog, még akkor is, hogyha mindez nem látszik helyes pofiján. Sok mindent remekül rejt el Lilith, mivel a külső nem mondaná meg, hogy milyen belsővel is tud rendelkezni, de Mordred sokat mesélhetne neki, hiszen a Wasimirek és a Corivanok utálják egymást, tiszta szívből és ez mindig így is marad.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 1:46 pm

*Bár egyedül kezdi az ebédet, de nem marad sokáig magára, mivel néhány falat után ráköszön egy ismeretlen lány. Ezt persze nem bánja, hiszen alapjáraton társasági lény, egyszerűen csak a mai nap nem számított ismerkedős beszélgetésekre. Mindenesetre, ha már hozzászóltak, akkor nem lehet undok, így visszaköszön és bemutatkozik.*
- Tudom.*biccent a dologra, miszerint csak a másodikosoknak lehet famulusuk. Majd a következő kérdés hallatán elhúzza a száját.*
~Ne légy ideges, ne légy ideges.~szajkózza magában, mint valami mantrát. S miután lehiggad egy kicsit, megforgatja a szemét.*
- Ezzel én is tökéletesen tisztában voltam. Köszönöm.*morran, mert azért akkora marhaságot mégse kérdezhetett, hiszen nem mindenki van tisztában az állatfajokkal. Sőt a leopárd ráadásul még hasonlít is a párduchoz, szóval jogos volt. De nem szándékozik fennakadni a dolgon, így már válaszol is a feltett kérdésre.*
- Mostanában egyre jobban, de kezdetben nagyon utáltam. Kedvenc tantárgy talán a Toxicológia, de magiszter nincs. Eddig amúgy is csak egyiket láttam.*mondja elgondolkozva, mert eszébe jut, hogy vajon merre bujkálnak a vezetők, de biztos csak sok a dolguk.*
- És te szeretsz ide járni?*érdeklődik két falat között, majd úgy dönt, hogy érdekli még valami, így azt is megkérdezi.*
- Amúgy milyen a második évfolyam?*kíváncsiskodik, miközben pillantása valami iható után kutat.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 1:56 pm

*Nem minden elsős van tisztában azzal, hogy kinek is lehet famulusa, hiszen olykor tájékoztatlanul keverednek ide, a Mysterioba, tehát Lilith jobbnak látja tudatni mindezt Elisával. És hogy miért szól be az állatfaj miatt? Egyszerűen mert ő ilyen, sokszor elviselhetetlen, de így szereti önmagát és Lucius is megszerette ennyi idő után, bár az is tény, hogy ő nem ismeri a sötétebb, ridegebb és kegyetlenebb oldalát a lánynak, de talán majd egyszer ezt is meg fogja tapasztalni és a lányka reményei szerint el is fogja fogadni úgy, ahogy van. *
- Akkor jó. -csak ennyit mond, nem fog fenn akadni egy elsős kislány viselkedésén. Ő sokkal több nála, ez egyértelmű, íg nincs is miről beszélni. Pár falatig még csendben maradnak, de végül Lilith töri ezt meg, hogy kíváncsiskodjon egy picikét a másik eddigi ittlétéről, na meg egy pár dolgot kiderítsen a lánynak a magiszterekhez való hozzáállásából.*
- Szóval a toxicológia. *bólogat párat, majd kissé meglepődik azon, hogy még nem találkozott Elisa a magiszterekkel, de hát előfordul ez, nem mindenki keresi fel őket. *
- Furcsa, hogy Inflatusos vagy és nem a nekromanciát kedveled jobban. *gondolkodik el hangosan, de persze tudja ám, hogy vannak ilyen átmenetek, mégis számára a háza úgy tiszta, hogy mindenki imádja a halált és egyszerűen csodálja, ahogy azt ő is teszi.*
- Igen, ez volt a sorsom, hogy ide kerüljek. Amikor az iskola ismét megnyitotta kapuit, már tudtam, hogy ez a hely segít majd mindent megtanulnom és nem is bántam meg. Sok mindent kaptam itt! *a szerelmet ugye, ami Mr. Fenrishez köti, de ehhez nem sok köze van a lánynak és ha úgy alakul, majd úgy is meg fogja tudni.*
- A második sokkal jobb, mint az első, itt már minden tantárgy gyakorlati és eléggé brutálisak is, könnyedén lehet velük kínozni és ölni, bár az elsőben is ment, de ezek mégis jobban tetszenek. Majd meg fogod tapasztalni. *mosolyodik el kissé, miközben már egyre inkább fogy a tányérjából az étel, de nembaj, szed még egy picit magának, miközben Niam is mancsával jelzi, hogy kér még. Lilith hamar kiszolgálja, majd ez után magának is szed még egy kis adagot mindenből.*
- Egyébként te már gondolkodtál azon, hogy milyen famulusod lesz jövőre? *kíváncsiskodik picit, hiszen itt megtalálható minden féle állat, soha nem lehet tudni, hogy kinek mi a szimpatikus.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 2:16 pm

*Természetesen ő se mindent tudóan jött ide, de az utóbbi időben elég sok mindenkivel találkozott, s így megtudott pár dolgot az iskoláról. Köztük azt is, hogy kinek mije lehet, vagy nem lehet. A másik viselkedésén igyekszik nem fennakadni, végül is csak magának okozna gondot vele. S amúgy is megfogadta, hogy ha már ide kellett jönnie, akkor megpróbálja a legkevesebb problémával és lehetőleg épp bőrrel megúszni. Így csak a nekromanciás résznél szólal meg újra.*
- Igazán semmi bajom vele, de nem igazán szívügyem a halál.*von vállat. Nincs túlzottan oda az ilyen dolgokért, de azokkal sincs semmi gondja, akik igen. Egészen addig, míg nem próbálják bemesélni neki, hogy milyen nagyszerű. A kérdésére kapott válasz hallatán bólint.*
- Tehát kétségtelen volt, hogy ide fogsz járni.*dünnyögi leginkább magának, de tisztán hallhatóan.*
- A gyakorlati tárgyak szerintem is jobbak. Bár a brutalitásért nem vagyok oda, de ez egy feketemágus képző, szóval meg se lepődök rajta.*ingatja a fejét és szokás szerint kissé nem ide valónak érzi magát. A famulusos kérdésnél megvakarja az orrát, míg gondolkozik, de végül, pár perc csend után, válaszol.*
- Gondolkoztam a hóbaglyon meg a hiúzon, de még nem sikerült eldöntenem, hogy melyik is illik hozzám jobban.*mondja el a dolgot, amin egy ideje már rágódik, de sehogy se tud döntést hozni.*
- És a tiéd mért pont leopárd?*biccenti oldalra a fejét. Bár lehet, hogy ez megint egy kissé buta kérdés lett.*
- Egyébként mi szeretnél lenni, ha itt végzel?*érdeklődik, miközben bekapja az utolsó falatot, majd új tányért szerezve némi édességet pakol rá és azzal folytatja az ebédet.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 2:25 pm

*Egy cseppet elgondolkodik a hallottakon, mi szerint a lány számára a halál az nem igazán fontos dolog, nem érdekli oly nagyon, mint mondjuk a mérgek, de hát az emberek változóak.*
- Azért remélem, hogy legalább aranyvérű vagy. *pillant arcára, mintha ki akarná deríteni csak így ránézésből is ezt a dolgot, de nem annyira könnyű, mint ahogy azt gondolná, tehát majd inkább a szavakban való megerősítést fogja megvárni.*
- Igen, fogalmazhatunk úgy is. Kevés ilyen híres feketemágus képző van, tehát egyértelmű volt, hogy itt a helyem. *mosolyodik el kissé, majd pedig ez után rá is tér a másodikos tárgyak elemzésébe, bár nem túl hosszan, de azért mégis jól érthetően.*
- Nem is szabad meglepődni. Tudod, a gyengék kiesnek... már estek ki tőlünk is. *gondol itt pár emberre, akik még másodikig se jutottak el vagy olyanokra, akik azt adták fel. De ez már az ő bajuk, Lilithet nem izgatják igazán, úgy sincs sok barátja. Viszont folytatódhat a beszélgetésük, így kérdez rá a famulusra, majd a hiúz említésénél kissé megingatja a fejét.*
- A hiúzról csak Alexi jut az eszemben. Neki is az van. Egy másodéves inflatusos srác, elég brutális és az exem. *vigyorodik el kissé, hiszen kedveli a fiút és nagyon is tetszik neki, de ő már más mellett döntött. Ettől függetlenül az, hogy Elisa milyen állatot választ majd, az az ő dolga, egy baglyot akár álcázni is tud sima állatnak ha arra kerül a sor, egy hiúz viszont alapba vadállat, mert nagymacska, tehát mindkettőnek rengeteg előnye van. *
- Hmm, hogy miért? Nem is tudom, mindig is szerettem a nagymacskákat, ő pedig egy kész különlegesség, bár a párom nem örül neki. Nem kedveli a macskaféléket, de megvan rá az oka is, viszont arról nem beszélhetek. *talán érti Elisa is, hogy a férfi dolga, akiről még nem tudhatja, hogy ki, de hát Lucius vérfarkas és ezt a diákságnak nem szabad megtudnia, Lilith pedig megőrzi ezt a titkot, ez természetes.*
- A nekromanciával akarok továbbra is foglalkozni, tudod, az egész családom ezt teszi, tehát folytatom a Corivan vállalkozást. *kapja be az utolsó falatot is jókedvűen, majd már fel is kap egy ásványvízet az asztalról és végül feláll.*
- Na de nekem vissza kell mennem Seol szigetére, a szabóhoz, mert készíttettem egy ruhát. Ha van kedved, akkor velem tarthatsz, ha nincs, akkor viszont én lépek. *tehát a lányon múlik, hogy Lilith-el tart-e, mindenesetre, ha nem, akkor egyedül hagyják el Niammal a nagytermet egy "szia" mellett, ha pedig igen, akkor együtt indulnak meg a révész irányába.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-11, 2:42 pm

- Igen az vagyok.*bólint egyet. Úgy tűnik, hogy a másik lány nem igen kedveli a nem aranyvérűeket, ami egy kicsit negatívum számára, de nem az ő dolga, szóval végül is mindegy.*
- Na igen, ezt az ilyen híres, olyan híres dolgot úgy egy hétig hallgattam otthon, szóval már a könyökömön jön ki.*mondja fejcsóválva, de egyáltalán nem megbántás céljából.*
- Azt hiszem, én nem engedhetem meg magamnak, hogy kiessek.*rázza meg a fejét egy kicsit, mivel pontosan tudja, hogy ha így történne nem igen lenne hová hazamennie. Szerencsére nincs ideje fennakadni a dolgon, mivel hamarosan a famulusok kerülnek szóba.*
- Nem ismerem. Mindenesetre valami egyedit szeretnék, olyat ami a lehető legjobban illik hozzám.*teszi még hozzá, s majd alkalomadtán leül, hogy végigvegyen minden lehetséges választást, az előnyökkel és hátrányokkal együtt. A következőkre viszont nem mond semmit, arra pedig, hogy kiről beszél a lány értelemszerűen nem fog rákérdezni.*
- Szóval nekromancia.*dünnyögi, s bár nem ismeri a másikat, de biztos benne, hogy tökéletesen illik hozzá ez a dolog.*
- Örömmel mennék, de még a könyvtárba is be kéne néznem, szóval most kihagyom.*válaszol, majd ő is feláll, s velük együtt elmegy az ajtóig, majd ott elköszön és elindul, hogy utánanézzen néhány dolognak.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-19, 3:43 pm

*Nem valami jók az utóbbi időkben a napjai, már semmi se olyan, mint amilyen régen volt, hiszen Josh se a régi. Megváltozott, nagyon is, ugyanis nem emlékszik semmire és ez oly rossz a kék szemű leányzó számára, hogy az valami hihetetlen. Ezért se olyan most, mint régen, nem vidám, nem nevetgél és nem is ugrándozik, fél, hogy ismét valami rossz fog történni, ahogy Siriussal is. Ő meghalt, Josh pedig nem emlékszik rá, hogy ők ketten egy kapcsolatban vannak már hosszú idők óta. Oly szép és idilli volt minden... Halk sóhajt hallat, miközben beletúr a tányérjába, a tészták és a pörkölt közé, de alig eszik valamit, egyszerűen nem érzi, hogy menne. Famulusát se hozta most magával, nem tudna vele úgy viselkedni, mint eddig, tehát csak egyedül ücsörög a hatalmas nagyteremben, méghozzá a Cruoris ház asztalánál, csak előre bambulna, bele az ételébe, de inkább egy alig mozgó szoborra hasonlít, semmi életkedvvel. És hogy mi van rajta? Egy hófehér sportcipő, hosszú, világoskék színű nadrággal és egy hófehér toppal, ami bőven elegendő a számára, de most ez se számít. Dús, fekete tincsei hullámokban omlanak szét a vállain, előre kerülve a hátától, hiszen a tányér fölé van görnyedve, így is csoda, hogy nem esik bele egy hajszál se az ételébe.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-19, 4:12 pm

*Szörnyen fáradt vagyok a mai napon. Be vagyok lassulva, ami az örök pörgésem mellett igen meglepő, hisz mindig a mosoly volt a névjegyem, de ma…. egész éjszaka olvastam el sem tudtam szakadni a könyvtől, most meg úgy nézek ki, mint egy két lábon járó zombi. Szemeim karikásak – amik szerencsére a nap során kicsit jobbak lennek - a nyelvem is lassabban pörög, főleg a fejem. Abban reménykedem, hogy plusz energia földobja egy kicsit a szervezetem ezért is döntöttem úgy, hogy az ebédlőbe jövök. Belépve a nagy ajtón meglepően nagy a csend. Nem szoktak túl sokan lenni, de most egyetlen ember sincs a teremben. Nézek végig az asztalokon, amikor észreveszek a Cruoris asztalánál egy alakot, de hiába nézem, már percek óta azt se látom, hogy emelkedik a mellkasa, de az biztos, hogy ember, mert hosszú fekete haja van, sőt még ruha is van rajta, így nem lehet az egyik házi manó. Nézem még egy kicsit fürkésző tekintettel, de mivel nem érkezik, túl sok mozgás az árny felőle ezért leülök a saját házam asztalához, hogy szedjek magamnak ebédet. Végig nézek az edényeket és hosszas válogatás után sikerül kiválogatnom néhány nekem való falatot. Van az asztalon tészta, pörkölt, savanyúság, saláta, gyümölcs meg még pár jó falat, de engem a pörkölt nem érdekel, sőt messziről elkerülöm ugyan is én nem fogyasztok húst. (Csak nagyon ritkán tengeri herkentyűt a szükséges fehérje megszerzésére)
Az ebédemet csendben megeszem, de a hallgatás annyira nyomasztó, hogy az étvágyam is elmegy, de az ételt amit kiszedtem magamnak nem pazarlom így megeszem, míg a fekete hajú lányt figyelem. Elrágom az utolsó falatot, majd az asztalhoz sétálok minimális zajt csapva, ezután óvatosan megérintem a vállát….
Hogy miért jöttem ide? Fogalmam sincs. Nem akarok tőle semmit, azt sem akarom, hogy kiöntse a lelkét… nem vagyok az a fajta, aki ezen segíteni tudna, de ha bealudt, akkor jobb, ha a hálókörletében piheni ki magát.*
- Halihó! Föld hív téged ismeretlen! Élsz még?
~Hát ezt frappánsan megoldottam.~ *Húzom félre a számat.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-19, 4:19 pm

*Fel se fogja, hogy bárki mászkálhat itt körülötte, hiszen ez egy étkező, valószínűleg ki-be sétálgatnak a diákok, így ülve le az asztalukhoz, majd hagyva maguk mögött a helyet, miután bendőjüknek megadták a kellő étkeket. De ő mégis csak nyugton ül, egészen addig nem foglalkozva ténylegesen senkivel, amíg a vállához nem ér egy kéz. Hirtelen rezzen össze a meglepettségtől, majd kékségeit a hófehér hajzuhatag felé irányítja és ahogy hallja a megjegyzést, csak kissé zavartan mosolyodik el.*
- Öhm, szia, bocsi, csak... azt hiszem, hogy túlságosan elgondolkodtam. *húzza el picit a száját, majd hirtelen ereszti el a villát, mely halk csörömpöléssel ér hozzá a tányér falához, miközben a vízért nyúl és iszik is belőle pár kortyot. Jól esik most mindez a kiszáradt ajkaknak, de ez után a mellette lévő szék felé int, hogy ha akar a másik, foglaljon csak helyet bátran.*
- Élek igen, csak nincs túl jó kedvem. Azt hiszem, hogy ezt se eszem már meg. *tolja el magától az ételt, majd az elbüvölő arc próbálna ismét ragyogni, tehát a mosoly erőltetése már sikeres, így fordul felé teljes testével és nyújtja ki jobb kezét is Mona irányába.*
- Michelle Norton vagyok és ahogy az aszal mutatja, Cruorises. És te? *érdeklődik kíváncsian, de van ám más is, ami még jobban foglalkoztatja fantáziáját.*
- És.. hogy-hogy idejöttél hozzám? Mivel még nem ismerlek, így picit furcsa. *kérdi továbbra is igen csak érdeklődő hangon, egy picit se flegmán, hiszen az Michelle-re nem jellemző. *
~ Érdekes ez a hajszín... ~ *van itt pár fehér hajú diák, de mégis meglepő a számára, hogy egyre többen érkeztek, mert azt már most tudja, hogy Mona nem másodikos, ugyanis még egy órán nem látta, tehát csakis elsős lehet.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-19, 4:43 pm

*Hirtelen gondolattól vezérelve a magában ücsörgő porcelánbabához megyek, majd finoman bal kezemet a vállára teszem, hogy visszahúzzam ebbe a világba, de arra kicsit sem számítottam, hogy megijesztem. Amint kezem a vállhoz ér a lány teste összerezzen és én ettől ijedten kapom el a kezem, de nem mutat agressziót így le is eresztem mielőtt véletlen megütném, persze pusztán önvédelemből. A kék tekintet, amivel a lány rendelkezik, az arcomra téved és találkozik az én sárga drágaköveimmel.*
- Szia! *Köszönök neki vissza, de nem, úgy ahogy én szerettem volna, mert rekedtes lett és egy picit mélyebb, is mint a hangnemem ezért torokköszörülés után ismét megpróbálkozom a köszönéssel.*
- Hello! Áá… értem, csak ne vidd túlzásba a töprengést, mert káros az egészségre. *Sikerül most már megütni normális hangszínem, de a mosoly most lemarad, helyette szemeim vizsgálják a helyes kis pofikát. A hirtelen hangtól, ami betölti, az üres helységet kiráz a hideg és éberebb leszek. Szemeimmel egyből a hangforrás irányát keresem. Szerencsére csak a villa ért le csörömpölve. Ettől a felfedezéstől kicsit ellazulok, de most is fokozottan figyelek… feszélyezve érzem magam ebben a nagy bezárt csendbe. A Cruorises tanuló hellyel kínál, amit nem akarok elsőre elfogadni, de nem akarok udvariatlan lenni így nem utasítom vissza a helyet, de nem mondom, hogy köszönöm, mert nincs így, ezért inkább csak csöndben mellé ülök.*
- Üdvözöllek Michelle Norton Mona vagyok és Exortusos. *Ismétlem meg teljes nevét, hogy jobban megjegyezem, de szinte biztos, hogy megint csak a Michelle marad meg. Szokásomhoz híven megint csak Mona ként mutatkozok be továbbra is elhagyva a második nevemet.
~Most viszont kéne valamit mondanom, ha már idejötte...~
*Töprengek magamba és ismét megkönnyebbülök, amikor ezt is megoldja a következő kérdéssel…. ami viszont egyáltalán nem könnyíti meg a dolgom.*
- Fogalmam sincsen. Egyszerűen csak gondoltam egyet. Itt ültél, mint egy só bálvány bennem meg fölmerült a gondolat, hogy reumás vagy és segítségre szorulsz. *Viccelem el a mondat végét. Tényleg nem tudom miért jöttem ide, azt meg még sem mondhatom, hogy fölkeltette az érdeklődésem, mert az, hogy venné ki magát…. persze ettől még ez nincs így.*
- De remélem azért tényleg nincs így. *Nézek rá komolyan, a szám apró mosolyával elbújva.*
- Látom nem ettél sokat. Nem is csodálom, én se bírnék ilyen nehéz ételeket megenni. *Húzom fel az orrom a pörkölt láttán.*
- Vegetáriánus vagyok és messze állnak tőlem a hasonló ételek.

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-19, 4:54 pm

*Meglepi ám a másik érkezése, tényleg nem számított rá, így pislog fel rá, hogy vajon mit is akar, hiszen attól Monának nem kell tartania, hogy el fogja sírni magát vagy kiönti neki a lelkét, hiszen bár Michelle általában bízik az emberekben, túl sok mindent akkor se szokott elmesélni magáról, csak hogyha az illetőt már jobban megismerte. *
- Ne félj, nem viszem, de van min gondolkodnom. Tudod, itt az élet keményebb, mint bárhol máshol és ezzel újra és újra szembesülnöm kell, amit nem mindig egyszerű feldolgozni. *jegyzi meg kissé komolyan, de hát ha egyszer ez az igazság, nincs mit tenni. Mindenesetre ha a lány már itt van, akkor hellyel kínálja, bár egyenlőre még nem tért vissza 100%-osan a Mysterioba és a testébe, de igyekszik normális lenni, ahogy máskor is szokott, hiszen a világ még nem dőlt össze.*
- Szóval Mona. *egy aprócska mosoly, miközben a másikat figyeli, majd ki is bök egy kérdést, melyre nem kicsit érdekelné a válasz. Ez nem egy olyan hely, ahol az emberek mindenféle idegenhez odasétálnak érdeklődni, ezért is fura most az, hogy Mona ezt megtette.*
- Oh, hát ez érdekes. De nem kell aggódni, velem minden rendben, csak lelki problémák, pasi ügy, szóval csak a szokásos. *vonogatja meg vállait, mintha tényleg az lenne, ahogy valószínűleg másoknál is, de Michelle-ünk lelkivilága kissé másabb és összetettebb ám, mint az ide járók többsége és egyszerűen nem lehet kiismerni, oly változatos tud lenni. Régen mindig vidám volt, még akkor is, ha szomorúság töltötte el, de úgy néz ki, hogy ez mára már nehezebben megy neki.*
- Egyébként az étellel nincs semmi gond, szeretem a kajákat és a húst is, csak nincs étvágyam. De mindegy is. *áll fel inkább, majd igazítja meg kissé kócos tincseit, hogy azok normálisan nézzenek ki, majd ez után néz vissza az arany szempárba.*
- Merre tartasz? Mert ha gondolod, elmehetünk valamerre akár együtt is, ráérek és ki tudja, talán még hasznos lesz, hogy megismersz egy másodikost. *mondja most már lényegesen jobb kedvűen, hiszen ki lett rángatva a letargiából, tehát ha nem gondol Josh-ra, akkor minden rendben van. Mona pedig talán még tényleg hasznot húzhat abból, hogyha bármit nem ért, egy másodévestől kérdezi meg, bár ki tudja, hogy már hány embert ismer a Mysterioból. Mindenesetre hogyha nem zavarja a cruorises társaság, akkor talán együtt megindulnak majd valamerre.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-19, 5:19 pm

*A hirtelen támad ijedség tova oszlik közölünk, de a feszültség ami a bezártságtól és a nagy csendtől támad bennem, még jelen van.
Szerencsére a lánynak nincsen semmi baja, se reuma, se sóbálvány átok, se semmi csak a szokásos „gond van az életemmel”. Inger keletkezett bennem, hogy felnevessek, de ha ezt ilyen komolyan gondolja, akkor nem nevetem ki, mert egy: nem akarom megbántani kettő: összeveszni se akarok vele. A felkínált, helyre lepattanok majd a különös kérdésre adok egy egyszerű választ, csak őszintén, ahogy szoktam.*
- Hát akkor azt neked egyedül kell megoldani. *Célzok finoman arra, hogy nem szándékozom beleásni magam a témában, de nem is tűnik úgy, hogy nagyon ki akarná önteni a szennyesét nekem, amiért külön hálás vagyok.
Amint a lány fölállt én is fölállok, úgy tűnik, lezárjuk a beszélgetést. Össze fogott hajamat a vállamra húzom, hogy ne melegítse tovább a hátamat, majd zsebre dugom az egyik kezemet útra készen, de nem megyek messzire, mert a kék végtelen óceánok fölveszik sárga kristályaimmal a szemkontaktust. *
- Különösebben nincs úti célom csak ki a négy fal közül. Minél messzebb a falaktól, de ha van kedved, akkor elmehetünk közösen is, de nem baj ha az iskolába maradunk csak ne legyen ennyire, nagy és fullasztó a csend. *Emelem fel kezemet mutatva, hogy itt nincs semmi, amivel tudnék mit kezdeni kaja csatázni egyedül meg értelmetlen.*
- Hm… ez egy remek ötlet. Szeretek hasznos dolgokat elsajátítani. *mosolyodok el.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-25, 12:57 pm

//olvad//

*Tisztában van azzal, hogy a dolgait neki kell megoldania és nem másnak, csak ez nem mindig olyan könnyű és ha Mona tudná, hogy mi történt, talán valahol ő is megértené ezt a hatalmas elkeseredést, ami most a leányzóban van. Mindenesetre most csak párat bólogat arra, hogy egyedül kell megoldania mindezt és inkább hamarosan felkelve jelzi a másik felé, hogy elmehetnének valahova akár együtt is. Talán a számára is jó lenne egy kicsit kimozdulni innen, a négy fal közül, így miután a fehér hajó lányka is felkel, úgy pillant bele a szemeibe, várva valamiféle válaszra, hiszen soha nem lehet tudni, hogy mennyire is van kedve Monának vele tartani.*
- Hmm... egy kis kviddicsezéshez mit szólnál? Az örző és hajtó posztokat váltogatva játszhatnánk, már ha benne vagy. *kérdi érdeklődve, de az biztos, hogy mindketten megindulnak majd kifelé, el a hatalmas kastélyból, a révész irányába, ki majd átviheti őket a másik szigetre. Viszont a csónakázás során a lányka párszor még elismétli Mona nevét, valahol már bizonyára hallotta, de nem akar beugrani neki, hogy pontosan hol, egészen addig, amíg lábai partot nem érnek és éri a nagy szikra.*
- Te nem Alinox barátnője vagy? *nah igen, az a lány említette, hogy a szobatársával jól kijön, akit Monának hívnak. Ez a név viszont nem túl gyakori, tehát valószínűleg ő lehet az.*
- Említette, amikor találkoztunk, hogy van egy lány, akivel jól kijön... *magyarázza a dolgokat, miközben megigazítja összekócolódott tincseit és úgy indul meg az ösvény irányába, remélhetőleg akkor továbbra is az exortusos lány társaságában.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-05-25, 1:16 pm

*Nagy egyerétésben megbeszéljük, hogy jó lenne valamit tenni, de én kikötöm az egyetlen feltételem. Lehetőleg a szabadban. Szinte megfulladok a teremben lévő csendben, így inkább elhagynám az iskolát. Nagyon nincs ötletem, hogy mit is csinálhatnánk, de Michelle egyből vet fel egy ötletet és nem is akármit. Egy varázsló játékot, amit labdával játszanak.*
- Benne vagyok, tetszik, az ötlet csak van egy kis bökkenő *Húzom félre a számat. – Tudom mi az a kviddics, de fogalmam sincs, hogy kell játszani, meg repülni se repültem még és… hát *kezdek el akadozva beszélni, majd lesütöm a szemem.* - Tériszonyom van, de ha nem megyünk túl magasra, akkor nem lesz gond. *Közlöm vele a tényeket, mert lehet, hogy így nincs is nagyon értelme megpróbálni, mert labdázni elég magasan szoktak, de közben már megyünk is ki a kastélyból, aminek én nagyon örülök. Utunk a révész felé visz, hogy áttudjunk, menni a pályára vagy máshova az attól függ, mit válaszol majd a lány.*
- De pontosan, de te honnan tudod? *Válaszolok a váratlanul fel tett kérdésre, majd érdeklődőm, hogy kielégítsem kíváncsiságom. Szerencsére nem kell, sokat várnom a leányzó egyből válaszol. Meglepődök a tényen, hogy Alinox emleget engem. Ez a mondat melengeti lelkemet és mosolyt csal arcomra.*
- Alinox könnyebben barátkozik, mint én nem csoda, hogy ismered. *Kötöm magasabbra és szorosabbra lógó copfomat, majd a karkötőmet birizgálva haladok tovább a sötét koronájú lány mellett. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-06-20, 1:57 pm

*A tegnapi, igencsak hosszúra nyúlt párbaj után mondanom se kell, milyen kiadósat aludtam. Úgy nagyjából 11 körül kelhettem, amihez egy kis lustálkodás is társult. Most viszont már meg is éheztem, hiszen már itt vagy egy óra. Természetesen az ágyból azért egy ideje már kikeltem, viszont nem abban az öltözékben fogok leballagni a nagyterembe, amiben most csak a szobában vagyok, így egy fekete farmert és egy sötétkék ujjatlan topot kapok magamra, lábamra pedig kényelmes, fekete sportcipőt. Most nincs kedvem a kósza tincseimmel küzdeni, na meg amúgy is enni megyek, így a tükör elé sétálva egy lófarokba fogom össze hajam, s egy picit szemem is kihúzom, de csak tényleg picit, hisz egy ebédhez nem fontos a smink, legalábbis, ha egyedül megy az ember. Még mielőtt elindulnék pálcámat is magamhoz veszem, hisz ki tudja, hogy rögtön visszatérek-e a szobába, miután végeztem, az pedig sose baj, ha nálam van. Most viszont már tényleg kész vagyok az útra, így már el is hagyom szobámat, s pár röpke perc múlva már lent is vagyok az aulában, ahol betolom a nagy ajtót, mely az étkezőbe vezet, s egy mosoly mellett mélyet szippantok a finom illatkavalkádba. Van itt minden finomság, amire csak vágyhat az ember, gyomrom pedig rögtön meg is kordul, hisz csak az illattal még nem elégszik meg. Miután a szakos asztalhoz sétáltam, már le is ülök az egyik üres székre, s körbepillantok az asztalon, hogy vajon melyik finomságot is húzzam magam elé. Végül nyer a sültkrumlpi és a rántott hús a gombával, így miután a tányér elém került, még egy kis mártást is rakok mellé, poharamba pedig egy kis ásványvizet töltök.*
~De jól néz ki.~ *gondolom magamban, mire gyomrom ismét megkordul.*
~Jólvan, jólvan... máris.~ *szólok vissza neki fejben, majd kezembe veszem a kést és a villát, s már falatozni is kezdek. Valóban olyan finom, mint amilyennek tűnt, így nem is nézelődök most a teremben, mint néha máskor, hanem az evés köt le teljesen.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-06-20, 2:14 pm

*A tegnapi szakkör után gond nélkül sikerült mély álomba zuhannom és most igazán kipihennem magamat. Magamhoz képest meglepően korán keltem, de ma ez sem számít, mert rám fér egy kis pihenés. A tegnap kapott bájitalnak köszönhetően begyógyult a combomon lévő sérülés, így ma gond nélkül vehetek fel hosszúnadrágot, amit egyből ki is használok. Fekete vékony anyagú, feszülős alsót választok, amelyeket kisebb-nagyobb lyukak díszítenek így adva friss levegőt fehér bőrömnek. Felülre egy sima vörös felsőt választok, amelyen egy égő mancsnyom található, de ez most nem látszik a fekete kabáttól, amire egy pókháló brosst tűztem. Cipőnek egy hosszú szárú fekete csizmát választottam, néhány centis sarokkal. Természetesen a pálcám is nálam van, ami az övemre van most erősítve.
A nagy küzdelem után nem csak kimerültem, hanem meg is éheztem, ezért mielőtt elkezdeném a mai napot reggelizni kéne… azaz inkább ebédelni, mert az óra most ütötte el az egyet. Lesétálok az aulába és annak az északi vége felől, közelítem meg a hatalmas tölgyfaajtót, ami a nagy és tágas termet rejti, ahol az asztalok, mindig készen állnak valami finomsággal. Most is meg van terítve ebédhez. Ahogy közeledek az Exortus asztalához kopog a cipőm és észreveszem az egyik Sentinelt, pontosabban Raven-t, akivel elsőként találkoztam. Ő mutatta meg hol van a szobám.
- Köszöntelek Raven! *Üdvözlöm méltóképpen diáktársamat, aki szintén részt vett a tegnapi szakkörön.*
- Jó étvágyat! Csatlakozhatom? *Kérdezem meg, miközben tányért ragadok és szedek magamnak ebédet. Hasonlóan én is gombát szedek, burgonyával és szósszal, de a húst hanyagolom révén, hogy vegetáriánus vagyok. Szedek a tányéromra salátát is finom, sós kecskesajttal, hmm, az igazi étek.
Ha megengedi, hogy csatlakozzam, akkor mellé ülök és rákérdezek milyen volt a tegnapi nap, ha visszautasít akkor pedig, néhány székkel arrébb ülök és csendesen fogyasztom el ebédemet.*
- Milyen volt a tegnapi szakkör?

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-06-20, 2:33 pm

*Hmm, isteni ez a sültkrumpli, már csak attól jól tudnék lakni, de azért a húst sem vetem meg, hisz inkább a ragadozók közé sorolom magam, mint növényevőnek. Nyugodtan falatozok, időnként azért egy korty vizet is fogyasztva, s tényleg nem figyelek most a külvilágra körülöttem, nem nézem, ki jön be, vagy ki megy ki, amikor viszont meghallom, hogy egy lány engem szólít meg, méghozzá igencsak udvariasan, fejem rögtön oda is fordítom. Eleinte még csak bólogatok szavaira, majd miután lenyeltem a falatot, egy mosoly mellett köszönök vissza.*
-Szia Mona. Köszi, és persze, ülj csak le nyugodtan. *mutatok a székre, mely mögött áll, de ahogy látom, először ő is ebédnek valót válogat. Mivel ő még áll, így csak akkor látom meg, hogy hasonlóan választott, mikor leteszi a tányért, s le is ül mellém, s természetesen én sem vagyok rest viszonozni iménti gesztusát.*
-Akkor hát jó étvágyat neked is! *azért ahogy jobban megnézem a tányérra pakolt kajákat, s hiába keresem a húst, egy kérdéssel fordulok felé.*
-Semmi hús? *na nem mintha nekem kéne megmondani, mit egyen, az ő dolga, de ez kikívánkozott belőlem. Ezután viszont ő is feltesz nekem egy kérdést, mire egy nagy sóhaj hagyja el ajkaimat, de a mellé társuló mosolyból talán látszik, hogy szomorúság nem társul mellé.*
-Hosszú. Nagyon hosszú. Négy órán át nyüstöltük egymást Jassel, és a végén egyetlen karcolás nélkül tértünk vissza a terembe, mikor Ms. Valbraith visszahozott minket. Az egyetlen sikeresen bevitt támadásom a Vorgulis volt, de azt is sikerült utána kiütnie. *magyarázom kicsit bővebben, majd hirtelen kapcsolok, hogy ő még csak elsős, így nem tudhatja, mifenét beszéltem most, így még hozzáfűzöm.*
-Bocs, hülye vagyok. A Vorgulis egy terramágiás csapda, ami ártani nem árt, csak harcképtelenné tesz, legalábbis pálcával. De majd úgyis meglátod jövőre. *mosolyodok el picit ismét, majd visszadobom a kérdést, hisz nem voltam már ott, mikor ő végzett, így az eredményét se tudom.*
-Na és te hogy boldogultál öhm... kivel is? *elsősök közül azért nem mindenkit ismerek, és most nem is igazán ugrik be, ki volt a lány ellenfele. Mindenesetre amíg úgyis ő válaszolgat, én folytatom az ebédemet.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-06-20, 2:55 pm

*Az étkek nagyon csábítóak, de megtetszett Raven összeállítása, így én is maradok a gombánál, a szósznál és a krumplinál csak még földobom egy kis salátával. Leülök a háztárssal szemben, majd neki is állok az evésnek, de mielőtt bekapnám, az első falatot gyorsan válaszolok a kérdésre, ami meg is mosolyogtat.*
- Az én esetemben nem beszélünk húsról. Vegetáriánus vagyok, de nem akarom, hogy félreértés legyen. Vegetáriánus vagyok nem vega. Állati terméket eszek, csak őket nem. *Mosolyodok el, majd be is kapom az első falást és kellemesen hallgatom a saláta recsegését, ezután felteszem az első kérdésem, amire kielégítő választ kapok, sőt még plusz információra is szert teszek, így sikerül megértenem milyen varázslattal próbálkozott. Telje szájjal nem illik beszélgetni, így csak időközönként bólogatok és hümmögök utána pedig rajtam a sor. Lenyelem a falatot és elkezdem a mesélésbe.*
- Siriussal párbajoztam, de nem sikerült egymással dűlőre jutnunk. Ha úgy nézzük ő nyert, mert sikerült harcképtelenné tennie, de az utolsó pillanatban lejárt az idő így döntetlen lett. Nem sikerült kivédenem az árnygömbjét és igen súlyosan megéget a felső testem, de azért nem hagytam magam.
*Szökik ismét mosoly az arcomra, míg a poharas dobálós jelentet idézem fel magamban. *
- De már van ötletem a következő szakkörre. Lehet előre elkészített bájitalt vinni? *Veszek még egy falat gombát magamhoz, hogy enyhítsem a gyomrom korgását.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-06-20, 3:14 pm

*Nem szokásom ok nélkül elüldözni magam mellől az embereket, így Monát se küldöm arrébb, hadd üljön csak ide, hisz nincs vele semmi bajom. Mikor viszont meglátom, hogy tányérja tele van, de egyetlen kis húsdarab sincs rajta, azért rákérdezek ennek okára. Hamarosan meg is osztja velem, hogy vegetáriánus, én pedig csak értetlenül nézem a rántotthúsomat, majd ismét őt.*
-Nem enni húst... Nem tudom, hogy bírod ki. Nekem szükségem van rá, nem is hagyna nyugodni a ragadozó énem, ha nem ennék húst. *vigyorodok el végül, majd csak vállat vonok.*
-De hát nem vagyunk egyformák. Ha neked úgy a jó, váljék egészségedre. *fú, sose tudnék úgy élni, mint ő. Megtagadni magunktól a húst? A hús jó, szükség van rá. Na mindegy, nem agyalok ezen tovább, mivel a tegnapi szakkör felől érdeklődik, így inkább arra adok neki kielégítő választ, megemlítve az egyetlen támadást, ami a tegnapi nap folyamán betalált. Mivel azonban ez nem ütötte ki Jast, így nyernem se sikerült vele, de legalább harcoltunk egy nagyot. Mivel az én mesélésem alatt ő ehetett, most itt az ideje, hogy visszadobjam a labdát, s miközben hallgatom, én is tovább falatozhassak. Amint Mona is lenyelte a falatot, már meg is tudom ellenfele nevét, bár sokkal okosabb nem lettem tőle, mivel személyesen nem ismerem a srácot. Azt is megtudom, hogy bár náluk is döntetlen lett hirdetve, ő mégis úgy érzi, hogy Sirius nyert, s mikor kiderül, hogy egy árnygömböt kapott be, csak elhúzom kicsit a szám, s bár van egy falat a számban, egy "aucs" szócskát azért ejtek, hisz az elég fájdalmas lehetett. Főleg egy lánynak felsőtestre kapni. Nem irigylem, annyi szent.*
-Akkor azért ti többre jutottatok valamivel. *fűzöm még hozzá, mikor ismét üres a szám, majd mikor meghallom, hogy tervez valamit a következő szakkörre, érdeklődve emelem feljebb a fejem, a kérdésre pedig csak bólogatni kezdek.*
-Persze, hisz azért tanultuk őket. Csak majd akkor ne feledd elkészíteni őket, mert a Párbajteremben nincs belőlük. Én is gondoltam már rá régebben, csak aztán utolsó nap már nem lett volna időm elkészíteni, de mondjuk nem bánom, megoldom a dolgot pálcával, vagy puszta kézzel, ha kell. *kacsintok egy aprót Mona felé, hisz én speciel akkor sem esnék rögtön kétségbe, ha valaki elvenné a pálcám. Nem garantált, hogy le tudnám győzni ellenfelem sima közelharcban, de egy próbát megérne, és amúgy is szeretek harcolni.*
-Amúgy... ha már a sérülésedet említetted. Tegnap jól láttam, hogy valami baja volt a lábadnak? *egy pillantást pont vetettem rá, mikor megjött Sideris, de akkor nem foglalkoztam vele különösebben, hisz másik lány volt az ellenfelem, de akkor már most rákérdezek. Na meg folytatom az ebédem is, hisz ezért jöttem elsősorban, mindenek előtt viszont még egy korty vizet veszek magamhoz.*