Nagyterem, étkező

*Nem igazán figyelem a körülöttem lévőket, így az se tűnik fel, hogy esetleg az Inflatus ház asztalához leül valaki más. Én természetesen a cruosoknál vagyok, de hogy hányan ülnék én körülöttem, azzal se foglalkozom, csak eszegetem és azon agyalok, hogy hol ronthattuk el. Annyira akartam, hogy vele lehessek, most pedig, csak egyszerűen elengedtem úgy, hogy nem voltam erre felkészülve. Hiányzik, iszonyatos módon és most is vissza kell fognom magam, hogy ne essek mély letargiába és sírjam el magam, de ez most nagyjából sikerül, hála ennek az úgynevezett kikapcsolt állapotnak. Ahogy viszont egy hangot hallok a vállam fölött, hirtelen megrázkódom, a hiú remény is felcsillan ám szép szemeimben, ahogy Sairus felé nézek, de ez a csillogás el is tűnik, ahogy rájövök, hogy nem Alexi az, aki itt van.*
- Oh, szia... sajnálom, valahogy nincsenek túl jó napjaim. Nem ülsz le? *kérdezem meg kedvesen és ha kell, arrébb is csusszanok, így tehát Sairus kényelmesen el is fog férni mellettem. Egy kis mosolyra még futja, mely nem a legtökéletesebb, de most ez a helyzet, ez jön. Fel se tűnik, hogy nincs most túl jó bőrben a fiú, valahogy még mindig nem tértem vissza a földre.*
- Persze, hogy emlékszem, ne mondj már ilyen butaságokat. Valahogy nem találkoztunk, biztosan más dolgod volt, meg hát nekem is. Hogy vagy, Sairus? *teszem is hozzá a nevét, hogy tudja, nem csak kamuból mondtam azt, hogy emlékszem rá, hanem tényleg így is van. Kedveltem annak idején ezt a fiút, nagyon jó fej volt velem és segített is, de hát eltávolodtunk egymástól, fene tudja, hogy miért.*
- Délben zabpehely? Nem túl laktató... *azért az én főzelékem még mindig előbbre való, de azért elmerengek a tányérján pár hosszú másodpercig, majd végül fejem visszafordítom az én ételem felé, hogy a maradékot is el tudjam fogyasztani, ha már kimertem magamnak.*

*Egy aprócska, ici-pici reménysugár azért végigfut bennem, mivel annyira szeretném, ha Alexi ismét a közelemben lenne, de ahogy megpillantom Sairust, ez el is tűnik, valahova tova, ahonnan visszahozni oly nehéz. Próbálok jobb kedvet vágni, hiszen nem zavar a társaság, sose zavart az ilyesmi, így végül hellyel is kínálom, majd amikor a fiú helyte foglal mellettem, egy kis megjegyzést tesz. Vállaim megvonom picit, majd egy kanál étel és végül szép szemeim ismét arcára vetülnek.*
- Nem lehetek mindig boldog, az nem én lennék és amúgy is, az élet nem csupa jó dologból áll, ezt mindketten tudjuk. *a múltam se csodás, bármily meglepő is, csak kevés embernek beszélek róla. Szeretem a dolgaimat magamban tartani, nem pedig másnak elárulni azt, hogy mi nyomja a szívemet, hogy mi történt régen... *
- Nocsak, sentinel lettél? Gratulálok, akkor ezek szerint már meg is tudnál büntetni, ha valami rosszat csinálnék. *mosolyodom picit kiszélesedik és halkan még kuncogok is hozzá, hiszen elképzelni se tudom, ahogy Sairus valami furcsa dologgal állna elő, hogy mit kell tennem a rossz dolgaimért. * - És milyen? *kérdezek végül rá, hiszen én sose voltam itt ranggal rendelkező személy, tehát el se tudom képzelni, hogy jó vagy rossz dolog-e ez az egész. Hallottam egyébként azt is, hogy nem voltak jó napjai, de nem kérdezek most rá erre, majd ha akarja, akkor elmondja. Inkább az ételre kérdezek és így derül ki az is, hogy egy betegség a hunyó.*
- Ha tudom, akkor nem hívlak ide. *kacsintok rá, de látszik rajtam, hogy ezt nem gondolom komolyan.* - De ez esetben jobbulást. Igazából engem nem zavar, ha elkapom, majd túlélem... *most valahogy semmi se zavar. Se ez, se más, tehát tovább eszegetem az alig fogyó ebédemet, nem is figyelve arra, hogy Sairus szemei miképp vizslatnak engem, egészen addig, amíg meg nem szólal. Hirtelen dermedek meg, majd végül röviden el is árulom a dolgokat.*
- Szakítottunk Alexivel. *nem tudok és nem is akarok többet mondani. Kezem picit megremeg, majd le is teszem a kanalat, én pedig picikét előrébb is hajtom a fejem, hogy fekete hajkoronám eltakarhassa bús arcom. Nem tudok most mást mondani, képtelen vagyok rá, annyira fáj még mindez, pedig tudom, nem volt minden tökéletes, de mégis, iszonyatosan rossz nélküle, erre csak most, utólag jöttem rá. Nem tudom, hogy Sairus ismeri-e Alexit vagy hogy tudott-e a kapcsolatunkról, de most már tud... *

-Tartani? Nem, nincs bennem félelem irányodban, ellenben hülye sem vagyok, fizikailag jóval felettem állsz, esélyem nem lenne és nem akarom kipróbálni, hogy lehet kínozni és megölni. Ennyire nem vágyok új élményekre.*Mosolyodik el, oké hogy minden új, de azért nem akar mindent kipróbálni. Szeretné csonttörés és halál nélkül megúszni az iskolát.*
-Nem nagyon zavart volna, hogy lehányás rosszabb vagy jobb. Tudta, hogy hányingerem van a révész miatt, tudta, hogy alig állok a lábamon, és mégis meg akart még pluszba fujtani. Nem mostanában akarok vele újra összefutni.*Lehetőségek szerint elkerüli a lányt, ami eddig amúgy remekül is ment neki.*
-Meg, talán, vagy nem, ki tudja.*Megbirkózni? Sosem fog normális életet élni, és ezt tudja jól. Csak ahhoz, hogy lépjen valamit az ügyben ahhoz nagyon-nagyon be kell rágnia Eidenre.*
-Guszta, de szerintem a madarak felzabálnák az oszló hullámat.*Tehát nem maradna utána semmi idővel, de ha lehet nem akarja kipróbálni ezt. Még túl fiatal, főleg ehhez, hogy egy madárházba haljon meg.*
-Hát…egyelőre még az odébb van.*Próbál menni, de muszáj a falba kapaszkodnia, a lába körülbelül ötlépésenként bicsaklik majdnem össze. Konditermet egyelőre kihagyná, ahogy az uszodát is, ahogy mindent, ami túl nehéz.*
-Mihez értek? Ööö…őszintén? Semmihez. Elméletben persze sok dologhoz, az elméleti tudásom elég nagy, sokat olvasok…de gyakorlatban konkrétan semmihez nem értek.*Mindent tud elméletben, de sem állóképessége, sem kitartása, sem immunrendszere, sem semmije nincsen. Azért van itt, hogy tanuljon, emberekkel találkozzon, és minimum a szociális érzékét egy kicsit javítani tudja.*
-Tudod nem kedves, ha a pirulást még ki is emeled, mellékesen nem tehetek róla. És…hát, nem vagyok meleg…Eiden miatt azt se mondhatom, hogy heteró volnék…sajnálom, csak szóltam. Ő…jobban vonzódik az erős férfiakhoz, pedig ő is fiú lett volna, de tekintve, hogy…mindegy.*Megrázza a fejét. Nem akar erről beszélni, pláne hazudni. Nem Eiden az egyedüli aki vonzódik a férfiakhoz. De Géb az egyetlen aki a nők felé is érez vonzódást.*
-De nem fog kikezdeni veled, de elég zavaró, hogy a képzelgéseit kell hallgatnom…*Bánja, hogy Alexander nincs itt. Még csak az iskolába sem, még csak a közelben sem. El kellett volna hoznia a fiút, mint testőr…több mint testőr. De hát nincs itt, úgyhogy Eiden hülye képzelgéseit jól el kell ásnia. *
-Pedig örülnék, ha vigyáznál a testemre…igen törékeny alkat vagyok. Mármint a csontjaim könnyen törnek.*Bár azt sem tagadja, hogy a szél is el tudná fújni, és Nath ráfújna akkor is összeesne.*
-Nem gond, hogy ide ülök?*Nem tudja mennyire van elszeparálódva a három ház, és nem akar betolakodó lenni. Márpedig Nath annyira ijesztően néz rá azóta, hogy vázolta, hogy Eiden lehet kikezdene vele. Egy tányérba kis krumpli, kevés sovány hús és ennyi. Hát nem egy nagy étkű gyerek.*
-Köszönöm, relatíve mindent szeretek. Olyasmi ez nálam mint a félelem dolog, nincs alapom utálni bármit, vagy félni bármitől, tekintve eddig semmi és senki nem ártott nekem.*Daphon kívül persze, de ez mellékes. Elkezd enni, majd egy korty narancslé.*
-Amúgy mi ez az előítélet a melegekkel szemben? Csak kíváncsiság, nem szoktam meg, hogy ilyesmi miatt hátrányosan megkülönböztetnének, vagy furcsállnák. Elég rám nézni, nem vagyok egy hudenagyon férfias alkat. *Egy korty narancslé, és egy sóhaj. Alig pár napja van itt és a beilleszkedés túlzottan nem megy neki. Bár Nath legalább nem hagyta ott, vagy nem átkozta el,tehát elég jó találkozásnak tekinti, annak ellenére, hogy élete nagy részét elmesélte, akarata ellenére, a srácnak.*

-Valószínű sok dologban, idősebb és tapasztaltabb vagy nálam.* Teljes mértékben tisztában van a fiúval, legalábbis, hogy erősebb nála. A többi tudását és mágikus tehetségét nem ismeri, és így nem is mondhatja, hogy nagyobb-e. A fizikai meg látszik rajta, ezért emelte ki.*
-Tudom, tudom pontosan hova jöttem, és azt is, hogy nem kell mindenkinek jó fejnek lennie velem, de azért szerintem nem jó ha rögtön megakarják ölni az embert, csak úgy ismeretlenül.*De próbálja túltenni magát rajta, ami valószínű idővel menni is fog. Más nem beszél a lánnyal majd, és vagy még jobban utálják egymást vagy semlegessé válnak, vagy majd megkedvelik egymást..*
-Semmihez. Sok dolog érdekel, a varázslás, az alkímia, varázsigék, meg minden. Kviddics? Tériszonyom van, úgyhogy nem hiszem, az úszás meg eddig nem igazán volt tervben, mi hasznom lett volna belőle?*Mondjuk, ha jól belegondol elég nagy haszon lett volna. Talán nem lenne ennyire gizda ha anno megtanul úszni.*
-Hallja amit mondasz, csak nem érdekli. Azt mondja, a gondolatai a sajátja, és abba NEKED nincs beleszólásod….és röhög rajtad. Nem vicces, idegesítően tud röhögni.*Egy fél percre megáll majd még a nagyterem előtt megszólal, hangosan, de nem ordítva.*
-Fogd be a szád, te szerencsétlen, mert bizz isten olyat teszek aminek nem örülnél. Kuss , kussss.*Már-már sziszeg, majd egy mosoly Nathra.*
-Hol is tartottunk? Jah, öhm, igen. Na jó az erős túlzás, hogy egy szobában, egy kastélyban az helytállóbb. Amiben kb rajtam kívül még anyámék éltek meg a személyzet, de velük sem igen találkoztam, csak a magán tanáraimmal.*Apró szünetet tart, jól meg kell fontolnia, mit válaszol, arra, hogy a kényelmes kis életét miért is adta fel.*
-Nem maradhattam Madridba, és atyám úgy döntött, ideje emberek közé mennem, társaságba, beilleszkedni a társadalomba. És Eiden kezd túl erős lenni, le kellene gyengítenem, de a tudásom ehhez roppant kevés. És nem mellékesen ha otthon maradok, kinyírnak. Tehát…eljöttem ide a világ végére…csak hirtelen zúdult rám minden. Túl sok élmény lett egyszerre, és ez is Eidennek kedvezett.*Húzza el a száját majd kiissza a narancslés poharat teljesen.*
-Én nem képzelgem rólad, a tesóm képzelgése is pont elég, hogy ilyen színem legyen.*Igen, jelenleg is szép pirospozsgás.*
-Én nő párti vagyok. De teljesen megértelek, hogy nem szeretnél egy homokos erotikus fantáziájába szerepelni, teljesen jogos…Eiden most röhög…*Egy fintor majd a fiúra néz.*

-Alkímia párti vagyok, és bájitalok. Nem mintha bármikor csináltam volna bájitalt, de egy csomó recept van a fejemben. Nem mintha valaha lettem volna éles helyzetben ilyen téren, a konyhába sem engedtek sosem be. Lehet nincs is hozzá tehetségem, csak elméleti szinten.*És fél is ettől, azért nem mindegy, hogy ismered a receptet, vagy főztél is. Ég és föld.*
-Mert szerinted 16 évesen nem késő megtanulni úszni? Szerintem elsüllyednék simán.*És lehet nem akarna megfulladni, csak mert Nath azt mondta tanuljon meg úszni.*
-Az átkokkal csak finoman, ez az ÉN testem, ő csak egy lélek, nem kellene ártanod nekem.*Nem szeretné, ha Eiden hülyesége miatt ő kerülne gyógyítóhoz. Csak mert a hülye testvére felidegesített egy felsőbb éves sentinelt.*
-Hát, nem a gyors reakcióidejű emberek közé tartoznak. Nem, nem igazán. Ők úgy vélik, csak lelkileg kapaszkodom a tesómba, nem veszik komolyan. Az ő ötletük volt, hogy felvegyem Eiden nevét is, így lettem Gabriel Eiden Perez….az se tűnt fel nekik, hogy ezzel a lendülettel lettem ezüst hajú. Vörös hajam volt, sokkal…sokkal szebb. Nagyon-nagyon rossz döntés volt részükről.*Mert amint felvette az Eiden nevet is, szabad utat kapott a tesó, mert névileg egyek lettek, és hát…próbált a testhez is hozzáférni, ami néha megy néha nem. De míg Eiden név nem szerepelt Géb aktáiba, addig a hang csak távoli és barátságos volt. Azóta kicsit bedurvult.*
-Velem…még…még velem beszélgetsz, ki tudja meddig. A sarkamra álltam Nathaniel, de nos…ő határozottabb egyén mint én, ő, hogy is mondjam, erősebb, okosabb nálam. Csak, pechére a test az enyém…eredendőleg.*Ideig-óráig, amíg tartani tudja magát, amíg még élni akar, amíg céljai vannak, addig Eiden csak időlegesen veheti el tőle az irányítást.*
-Barátnőm? Nincs, sajna a kattant fiúkat nem szeretik annyira, meg Eiden miatt a hűség mintaképe sem lehetek, arról nem is beszélve, hogy alig ismerek itt valakit. Daphon kívül csak Gingert de ő foglalt, és semleges…*Elgondolkodó tekintet, majd az asztalra könyököl. *
-Fáj a fejem.*A tekintetén is látszik, hogy nincs toppon, fél perce mintha nagyon elbambult volna, majd megrázza magát.*
-Ne adj neki tanácsokat, és hagyd békén. És ami a fantáziámat illeti, abba nincs beleszólásod.*Bájosan édes „fordulj fel” féle mosoly a srácra.*
-Arról ki az erősebb, nos azt hiszem Gabriel jól látja, és itt még annyira sincs védve mint odahaza. Előny az ismeretlen, őt megrémíti a sok új élmény, engem nem, tudod mennyit képes gyengíteni az emberen, ha frusztrált?*Még mindig mosolyog, de sokkalta idősebbnek tűnik, és komolyabbnak. Géb lökött és ezt a mimikája is szokta tükrözni, Eiden komoly mintha karót nyelt volna.*


//fagy//

-Pedig az egyik legszebb dolog. Persze, ha lazán nem robbantom fel a sulit, valami félresikerült főzet miatt.*Tudja, hogy a házához nem ez illene, de ettől még ez vonzza. Legalábbis elméleti síkon, ugyanis gyakorlati tudása erről sincs, ahogy semmiről. Csoda, hogy a cuccait lebegtetni tudta!*
-Tehát, azt állítod, hogy 16 évesen még képes lehetek arra, hogy megtanuljak úszni? Nem tudom…ahhoz kellene aki tanítson, meg valószínű két perc alatt elfáradnék, tehát előtte még rengeteg dolgot kéne csinálnom.*Csak reálisan gondolkodik. Nem tud, csak úgy megtanulni úszni, mert izma nem sok van. Habár azért, ha nagyon akar akkor tud erős lenni…rövid távon.*
-Ez még enyhe jelző rájuk. Én tudnám fokozni…*Amikor rossz kedve van, általában a szüleit okolja mindazért ami vele történt. Ami igazán nem felróható neki, hiszen minden sérelméért igenis a szülei a felelősek. Kezdve az elszeparált életet, a testvért, a névadást, a hülye géneket stb.*
-Hahaha….nem ilyen egyszerű Nathaniel. Nem űzhetem el őt véglegesen, mert jelenleg nem tudnék nélküle élni, ő…amolyan amolyan…amolyan…* Elhallgat majd a fiúra néz.*
-Eiden a részem, egy agresszív, és idegesítő részem, de néha csak ő van. Érted? Félek egyedül, mindig is féltem a magánytól, ha ő nem lenne, csend lenne, a csendtől is félek egy kicsit. Én szívesen élnék vele szimbiózisba, csak néha túllő a célon.*Magyarán fél egyedül, és Eiden egy olyan pont amire mindig számíthat, meg a ballépéseit ráfoghatja. Akkor is, ha néha nem Eiden a lúzer…sőt sokszor nem ő az, de rá lehet kenni mindent.*
-Aha…a nőket nem lehet megérteni. Legalábbis Eiden szerint. Nem is akarja megérteni őket ezért fekszik össze fiúkkal.*Vállvonás, majd ugyebár fejfájás aminek a vége, az hogy Géb eltűnt egy időre, és a tesóka bámul Nathra.*
-Si, Mr. Cornwlade. És persze, azt tesz amit akar, ahogy én is azt gondolok amit akarok, abba nincsen beleszólása.*Feláll, szerez egy narancslét még, és vissza is ül a fiúval szemben, és két korty között belenéz a srác szemeibe.*
-Tetszetős lenne, de jelen állás szerint lehetetlen. Nincs meg hozzá sem a hatalmam, sem a mágikus tudásom. Megszállom, de nem birtoklom. Ő született ebbe a testbe, sokat jelent a születés joga. Egyelőre biztosan, hogy idővel mennyit gyengül, és mennyire hagyja magát az más kérdés. Előbb vagy utóbb szembe kell néznie velem, bármennyire is nem akar. Nem fogok örök időkre másodhegedűs maradni.*Leteszi a poharat majd körbenéz, és egy apró mosoly.*
-Hála a félrenevelésének, annak, hogy nem ismer semmit, és senkit, esélye sincsen. Gabriel, elég…hogy is mondjam, …naiv. Mindenkiben megbízik, mindenkinek jót akar, olyan kis jótét lélek…néha hányingerem van a jó pofizásától.*Egy erős grimasz, majd befejezi az ivást.*
-De az úszás nem lenne rossz dolog. Bár szerintem bepánikolna és képes lenne derékig érő vízbe belefulladni. Az nem lenne vicces, a testére vigyáznia kell!...szükségem lehet még rá.*Tudja jól, hogy Géb nyüzüge, és ezen segíteni kell. Részben pártolja a felerősödését, részben tart tőle. Bár igazi ellenfél nem a test, hanem a lélek.*

-Biztos találok…talán Brian, lehet tud úszni, és lehet még szóba áll velem.*Nem ecseteli, miért is ne állna vele szóba a srác. Brian inkább kedveli Gébet mint Eident, habár valószínű egy időre próbál mind a kettőtől távol maradni, amit Géb teljesen jogosnak érez, sőt ő tanácsolta, hogy egy ideig ne találkozzanak.*
-Örülök neki, bár megjegyezném könnyebb életem lett volna szülők nélkül. Eddig még valahogy semmi jó nem sült ki belőlük.*Elhisz Nathnak, hogy nem sétagalopp a halál, és legyen boldog amíg az ősei élnek, de neki más az elképzelése. A szülők számára nyűgöt jelentenek és semmi, de semmit nem tettek azért, hogy Neki jó legyen. Majdnemhogy életképtelen is lett…*
-Igen, gyáva vagyok, részben.*Azt már nem tudja kifejteni, hála Eidennek, miért csak részben gyáva. De tény és való, hogy inkább háttérben van, inkább elvisel mindent, de ne lehessen felelőségre vonni, illetve ne legyen egyedül. Annak ellenére, hogy folyton hangoztatja, hogy alapjába véve nem fél semmitől, mégis sorra derül ki, hogy relatíve mindentől fél. Eléggé ellentmondásos személy, egymagában is, nemhogy a tesójával együtt.*
-Nem látom mindig, és nem az én életem. Az övé, ő balfácánoskodja el.* Egy grimasz, majd a fiúra néz. Magáról meséljen? A céljairól. Célja elég sok van, de vajon mennyire éri meg neki erről beszélni. Nathaniel felhasználhatja ellene amit hall, és ez egy kicsit feszélyezi.*
-Mások. Más az ízlésvilágunk, és mások a terveink. A tervem? Nem tudom, Nathaniel, ha a helyemben volnál elfecsegnéd a terveid egy tök ismeretlen alaknak? Aki mellékesen írtózik attól, hogy egy meleg képzeletében szerepel? Nem, sajnos a terveimet megtartom magamnak, míg nem tudom, hogy hasznodat vehetem-e vagy az ellenségem vagy. Sajnos az emberek szívjóságát, és empátiáját a megszállt élvezi nagyrészt, és nem a megszálló.* A poharat pöckölgeti egy ideig majd egy mosoly.*
-De persze magamról mesélhetek. Meghaltam mielőtt megszülettem volna. Megfulladtam, kilenc hónap után. Megpróbáltak visszahozni, de nem ment. Aztán nem tudom mi történt, és eltelt jó tíz év, és egyszercsak ott voltam vele. Előtte is, talán, de erről nincsenek emlékeim, de a nevemmel együtt a nyakába kapott. Azóta próbálom kikupáltatni, de eléggé…vesztes típus. Így általában az van amit én akarok, legyen szó kajáról, könyvről, tanulásról, partnerről. Én mondtam apánknak, hogy ide kéne jönni. Elég híres a suli a maga nemében, és csak lehet valami használhatót tanulni…bármihez is akarok kezdeni.*Azt már nem mondja el, mi a konkrét terv. Persze az alap tudható. Gébtől meg akar szabadulni….végleg.*

*Csakhogy, Géb nem ismer egyelőre lányokat. Daph hagyná vízbe fúlni, Ginger meg, valószínű nem ér rá, jobb dolga is van, és nem haverok. Brian meg adott, ő már ismeri mennyire…kattant, így nem éri meglepetés, ha véletlen le lesz támadva. Mondjuk Géb érdekében, keresnie kell egy ártatlan lányt, akinek nincs egy kutyája ami széttépheti, ha egy rossz mozdulatot tesz.*
-Az ő fecsegése az ő dolga, nem foghatom be a száját folyton. Roppant fárasztó művelet az elhallgatatása. Hasznod? Milyen haszon kell, azért, hogy valakinek segíts, például.*Nem mintha rögtön szeretne ilyesmit kérni. Előbb meg akarja ismerni a fiút, ahhoz, hogy bízzon benne sok dolognak kell teljesülnie.*
-Nem, engem nem zavar, ha a lányok fantáziálnak rólam. Istenem, ha még ez is zavarna, frusztráltabb lennék Gébnél. A képzelet és fantázia olyan dolog ami amúgy sem tartozik senkire. És nekem elég élénk fantáziám van…az unalom nagy úr.*De még mennyire, hogy élénk a fantáziája, és amúgy vizuális típus, és sosem ragad le ott, hogy elképzel lenge ruhában egy férfit…tovább szokta gondolni.*
-A vezetőségedet nem kérdőjelezem meg Nathaniel, csupán nem szeretem azt amikor csak a másiknak van az egészből haszna. És nem, nem akarok az ellenséged lenni. De túlzottan alattad sem akarom végezni. Nem érzem azt, hogy sokkal, de sokkal felettem állnál. Elismerem a tudásbeli, és fizikai előnyödet, de ennyi.*Nem fog a fiútól sem félni, sem könyörögni az életéért, sem az ellenségévé válni. Reálisan tudja, hogy felette áll, de nem parancsol neki.*
-Hmm,…*Láthatóan a felvetés eléggé elgondolkoztatja, mérlegeli a dolgot, majd egy sóhaj.*
-Nem vagyok Gabriel ellensége, ha nélküle és a halála nélkül megtudnám oldani, igen, vállalnám a másik testbe költözést. Az más kérdés, ő hogy viselné mindezt…. De nekem nincs kifogásom egy teljesen független test ellen sem.*Persze azért valami csinos testet szeretne, de egyelőre ez távoli. Egyelőre egyszerűbb Gébet elnyomni. És hogy a tanárok segítenének-e benne…nem tudja, egyelőre nem sok embert ismer itt..*

//fagyasztás//

*Délelőtt volt egy igen izgalmas, idegromboló, de élvezetes kalandom. Reggel találkoztam életem egy árnyfoltjával Clark Jhonsonnal, aki megkeserítette az Én és egyik legjobb barátom Bruno életet, de elintéztem a kis mocsadékot. Persze nem szó szerint… sajnos. Él még a kis rohadék, de már nem emlékszik egyikünkre se, ami azt eredményezi, hogy nem kell legközelebb ilyen kellemetlen szituációba keverednem.
Ez a kis esemény viszont annyira felhúzott, hogy kénytelen voltam elmenni a konditerembe ahol másfél órát edzettem, majd elmentem a szobámba ahol meleg, majd hideg fürdőt vettem és nem rég másztam ki az óceán alatti barlangrendszer medencéjéből. A hajam még kicsit nedves, ami miatt a bőrömre tapad, de különösebben nem zavar. Ennyi mozgás után, viszont jól jön az energia, ezért az étkező felé indulok, hogy harapjak valamit.
Ma nagyon lazán öltöztem fel. Flip-flop van a lában, egy nagyon rövid fehér vászonnadrág, ami megmutatja szép, izmos, hosszú lábamat és egy piros topp, ami a hasamon lévő tetoválást és pc-t mutatja be.
Így foglalok helyet az egyik asztalnál, ahol a tányéromat bőségesen megpakolom sült krumplival, rántott sajttal, amihez veszek áfonya öntet.*