Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Titkok erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 16 ... 31  Next
SzerzőÜzenet
Demien.R.Cornwlade
Magiszter
Magiszter
avatar

Hozzászólások száma : 8123
Csatlakozás : 2009. Nov. 22.
Tartózkodási hely : Ott, ahol sose számítanál rá.....

Rangok
Ház: Inflatus - Házvezető
Betöltött poszt: Magiszter
Évfolyam: -

TémanyitásTárgy: Titkok erdeje   Szomb. Jan. 15 2011, 15:32



Mystral határától nem is olyan messze végeláthatatlannak tűnő erdőség tárul eléd, hatalmas öreg, főként fűz-, bükk-, és tölgyfákkal, de van ott minden, igazi lombhullató erdő, amely tavasszal rügyezik, virágzik, nyáron buja zöld, ősszel aranysárga, télen pedig kihalt és kopár. Így látszatra talán nem is különös maga az erdő, de ha figyelsz, akkor az emberek sok érdekeset, sőt rémisztő dolgokat is mesélnek róla. Azt mondják néha az öreg fák életre kelnek, no meg sok fura kis lényt is emlegetnek, akik itt élnek, néha felbukkannak, máskor meg nem látni őket. Ha szereted a kalandokat, akkor talán megéri egy séta, csak ezt az iskolában ne nagyon tudják meg. Nem tiltott ugyan, de azért nem is ajánlott erre járni. Ha mégis vennéd azonban a bátorságot, hogy a fák köz lépj, akkor jól vigyázz, merre visz a lábad, mert vannak helyek, ahol a bozót bezárul mögötted, és áthatolhatatlan falként zárja el utad, van ahol a folyondár tekeredik lábadra, máshol meg tényleg a fák kelnek életre, és indulnak meg, hogy alattuk a föld is remeg. Persze, nem bántanak, ha te sem akarod őket bántani, de rajtad tartják a szemük. Itt minden mindig figyel, ezerszemű ez az erdő, és egyetlen rossz mozdulat is bajba sodorhat. Jól gondold meg hát merre indulsz, és mit teszel.

_________________
Vissza az elejére Go down
http://mysterio.hungarianforum.net
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szer. Jan. 19 2011, 23:12

*Ez a mai nap egész jól telt, kellemes társaságnak bizonyult Via és valahogy jó volt Caleb számára is a kikapcsolódás. Ez a tanóra is érdekesnek bizonyult a démonokkal, egyre inkább felkeltik a kanadai srác érdeklődését és most már csak Fenris proff érdekelné igazán, de valószínűleg az ő óráján is hamar részt vehet majd. Mindenesetre most egy kis kocogásra szánta el magát a fiú és meglehet, hogy késő van, ez mégse zavarja. Egy sötétszürke melegítőben van, fején pedig csukja. Így kocog az erdő mélye felé, hiszen ismeri az utat, már vagy ezerszer megtette, tehát most se valószínű, hogy el fog tévedni. Egyedül érkezett egyébként, a kobrára most nincs szükség, had pihenjen néha ő is, hiszen a tanórát elég unalmasnak élte meg, ellentétben a gazdival. Tehát így halad a fiú, lábai alatt csak úgy ropognak a fák, miközben kissé liheg is, hiszen már jó ideje edz, fontos az állóképesség megőrzése, na meg hogy kondiban tartsa magát, ez legalább lefoglalja gondolatait is, tehát ha a test jól van, akkor a lélek is.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szer. Jan. 19 2011, 23:22

* Lehet, hogy a fiú teste kondiban tartásával van épp elfoglalva, s nem is figyeli a külvilágot, hiszen ösztönösen, rutinosan viszik előre lábai, ha már számtalanszor megtette ezt az utat. Viszont ennek ellenére mintha mégis csöndes, túlságosan csöndes és mérhetetlenül nyugodt lenne minden körülötte. Szélcsendes idő van, s egy szemernyi felhő sincs az égen, tehát a telihold fénye szépen bevilágít a laza lombkorona alá is, mely máris egy kissé zord küllemet és hangulatot kölcsönöz az erdőnek. Egy ideig semmi sem történik, ám ahogy egyre halad bentebb és bentebb, pár hópihe pottyan orrára, s mintha egy hideg, csípős fuvallattal érkezne meg az egyre erősödő hóesés. Az időjárás manapság kiszámíthatatlan, viszont ha előre is néz, akkor egy aprócska, nagyjából neki derékig érő, szintén csukjás alakot pillanthat meg az ösvényen maga előtt a holdfényben megvilágítva, s mintha a szél valami hangot is hozna felőle: *
- Vigyél haza. * vagy csak a hallása vacakol, netán szeme káprázott? Mivel ha jobban figyel, s ismét az idegen alak irányába tekint, már nem is láthat semmit ott, csupán csak hűlt helyét a kicsinek. Ellenben mintha hirtelen reccsenne mellette egy ág, a hó pedig egyre jobban esik, ami akadályozhatja is a látásban a fiút. Hallására viszont hagyatkozhat, még ha nem is lát semmit, ismételten pár reccsenést hallhat az egyik irányból, ám más egyelőre nem történik. Innentől rajta áll, hogy ki akarja-e deríteni a különös jelenség miben létét, vagy szépen tovább kocog a hóban, s a szélben. *
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szer. Jan. 19 2011, 23:28

*Jó ideig csak halad, meg sem állva, nem figyelve igazán semmire, bár azt már érzékeli, hogy szokatlanul csendes ez az éjszaka, viszont most valahogy örül neki, akár csak a teliholdnak, amely megvilágítja útját, így még sincs teljesen sötét. Így fut hát tovább, egészen addig, amíg el nem kezdi érzékelni a hópihéket. Lassít, majd kissé kifújja magát és ez után egy kis nyújtás következik.*
~ Azt hiszem mára ennyi volt, ha havazik, akkor ideje visszamenni. ~ *sóhajt fel, majd beletúr kócos, hideg tincseibe, majd picit kirázza a hideg a széltől. Nincs túlöltözve, tehát jobb lesz, ha visszafelé is kocog. Éppen elkezd megfordulni, amikor egy kicsinyke, csuklyás valakit lát meg, pislog is párat, majd a szavakat is hallja, de... hirtelen semmi.*
- Hogy mi? Hová mentél? *bukik ki belőle a kérdés, majd ekkor hallja meg a reccsenést, de a hó egyre erősebben süvít, szinte semmit se lát, így hát még egy picit szedi ide-oda fejét.*
- Na jó, ki szórakozik velem? *a pálcája elő is kerül a nadrágjából, majd már hallja is az újabb reccsenést, valahonnan oldalról, így határozott léptekkel indul felé.*
- Ajánlom, hogy ne szórakozz velem... *jelenti ki picit mérgesen, hiszen láthatóan valamiféle vihar készül, tehát ilyenkor jobb bemenni a meleg kastélyba és egy forró fürdőt venni az edzés után. Na de ahogy a fiú figyel, nem lát még mindig semmit, tehát folytatja útját az ismeretlen fák közé, lesz ami lesz alapon.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szer. Jan. 19 2011, 23:59

* Úgy tűnik, sikeresen felfigyelt a furcsa neszekre, és a látottakra, s bár ő nem lát senkit és semmit egy darabig, mégis úgy érezheti, mintha figyelné valaki, vagy valami. Ám ahogy szedi a lábát, s halad bentebb és bentebb, talán egy jó hosszú perc is eltelik, mikor ismét hoz valami hangot a szél: *
- Vigyél haza.. egyedül nem mehetek.. apu nagyon mérges lesz.. * egy édes kislány hangja ez, de az alakot még mindig nem láthatja, egyszerűen csak egy hitelen rántást érzékelhet hasánál, s mintha valaki hasba vágta volna, olyan erősen, hogy szinte egész testét átjárhatja a fájdalom, egy távolabbi fának csapódva landol végül a nyirkos, már kissé havas földön, a fa tövében. A fa bizony reccsent, talán nem a törzsnek csapódhatott, hanem csak egy vastagabb ágnak, de az biztos, hogy fájdalmas lehetett az ütközés. Ám ha magához tér, s felüti fejét, a kicsike, csukjás alakot láthatja maga mellett közvetlenül, kinek arca sötétbe borul, sőt, mintha csupa üresség lenne a csukja alatt. Ott áll mellette, szürkés-fehér kezecskéi érnek csak ki a fekete lepel alól. *
- Vigyél haza. * hangja most kissé erőteljesebb és követelőzőbb, majd szépen le is guggol Caleb mellé, hogy megfogja a fiú hozzá közelebb eső kezét, s mintha csak egy tollpihét fogna, könnyű szerel kezdi húzni máris farolva, a fiú pedig érezheti, hogy a kicsike kéz elől nincs menekvés, s az ujjak is csúnya, göcsörtös, hosszú, elcsontosodott ujjakká váltak csuklóján, bár a termet még mindig nem változik. Talán még próbálkozhatna valamivel a kicsi ellen, mivel idő közben az erdő egy kietlenebb, ritkuló részéhez érkeznek, messze a kastélytól, s ez a terep már egészen biztos, hogy nem lehet ismerős a fiú számára, na meg azért a kiálló ágak, gyökerek kisebb-nagyobb karcolásokat, sebeket ejthetnek testén. *


Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 00:08

*Egyértelmű, hogy próbálja megtalálni a hang forrását, amelyet ismét felé hoz a szél, így már biztos, hogy jó felé halad... viszont amikor megérzi hasánál az ütést, hirtelen köhög fel és már ütközik is a fának, majd annak tövében vagy valahol a havon tér csak magához megdöbbenésétől és kissé fel is nyőg, ez most nem volt valami kellemes.*
- Ki... ki volt az? *pálcáját előre is tartja, keresve ezzel valakit vagy valamit, de ekkor pillantja meg a csuklyás valamit, így szemei elkerekednek, a pálcát pedig lejjebb ereszti.*
- Hol laksz? *bök ki egy kérdést, de ekkor már el lesz kapva a csuklója és amit érez, hát az biztos, hogy nem embertől származik és nem is egy kicsinyke lánytól, akitől az előbb a hang jött. El is kezdi húzni Calebet, aki kissé felszisszen, ahogy ruháját és bőrét kezdik el szakítani az ágak, majd pálcáját a lány csuklója felé irányítja.*
- Sectumsempra. *le akarja vágni, ez biztos, hiszen valahogy meg kellene menekülni innen, ez nem normális. Lehet, hogy ez is valamiféle démon? Ma tanultak róluk, mit is mondott Demien? Tehát ha elszabadul a fiú, hirtelen pattan fel, hiszen bár fájnak végtagjai, erős fiú ő, nem marad sokáig a földön. A pálcát a lény felé állítja, majd már kérdez, ő is komolyabban.*
- Ki vagy te és mit akarsz tőlem? *hangja csak egy picit fenyegető, igen, tud ő is ilyen lenni és most kellőképpen fel lett dühítve.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 00:23

* Kérdésére nem érkezik válasz, ám hamarosan már láthatja is maga mellett a hang forrását, aki hajthatatlanul arra kéri, segítsen rajta. Viszont mintha fordulna a kocka, a kicsike kezdi vonszolni maga után a fiút, szintén nem reagálva semmit a neki szegezett kérdésre, legalábbis nem azt, amit a fiú vár. *
- Szórakozni, igen, szórakozni szeretne.. és fog is.. a papa, igen, a papa.. * hangja kissé izgatottnak tűnhet, viszont ahogy a fiú is felismerte, méghozzá nagyon is jól a kézről, nem emberi teremtmény ezen alak itt előtte, aki vagy ami olyannyira elmerül a motyogásban és a hurcolásban, hogy az átokra nem is figyel csupán csak akkor, mikor elválik keze csuklóban karjától, ő pedig sikkantva fordul vissza Caleb felé. *
- Már nem vagyunk messze, nem vagyunk messze. * csicsergi kétségbe esve, még fejéhez is kap ép és csonk kezével is egyaránt. Pár másodperc dermedt csend után egyre hangosodó kuncogás, majd hahotázás hallható a kicsi felől, kihez idő közben visszatalált keze, s mint valami összerakóst cuppantja vissza helyére. Eközben ismét fura dolog történik: a kicsi alak hirtelen elkezd nyúlni, alakulni, míg végül egy jó 2-2,5 méter magas alak nem lesz belőle. Semmi változás, ugyanaz a csukja és minden, egyszerűen csak megnőtt. *
- Ne ellenkezz velem.. ma te leszel a játékszer. Már rég vártam erre az alkalomra. * hangja most mélyebb, s egész egyszerűen vállánál fogva ragadja meg most, így rángatja tovább. A továbbiakban viszont Caleb ha akarna sem tudna semmit csinálni, mivel mintha egész teste megdermedne, ettől függetlenül érzékeli a külvilág változását, ahogy azt is, hogy az előbbi kietlen erdőséget előbb egy pusztás, üres rész váltja fel, majd ezután hangos tapsolás, zajok hallhatóak, na meg tagjaiba is visszatér az élet, s egészen pontosan egy olyaféle arénát láthat maguk körül, mint anno, a gladiátorok idejében volt, de mégis kisebb. *
- Hát megjöttél, lányom. Jól dolgoztál, ülj ide mellém, őt pedig hagyd ott a kis kedvenceinknek. * hallható egy öblös hang, majd a Calebet hurcolászó alak egy sikkantással ereszti el a fiút, s tűnik el mellőle, majd bukkan fel végül a nagy dagadt pacák mellett a lelátón, ahol rajtuk kívül számos más, csúnya lény ücsörög, s csendre is inti őket az úr. *
- Elérkezett a halálod órája. Remélem szórakoztató lesz, elvárom. * szól elfojtott torok-hangon, majd hirtelen tapsvihar tör ki, Caleb tagjaiba pedig kezd visszatérni az élet, és egy emelkedő rácsos ajtót is láthat maga előtt felnyílni.. de hogy mi fog onnan kiszabadulni.. az a jövő zenéje. *


Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 00:32

*Nem kap teljesen érthető kérdést, viszont amikor meghallja, hogy mit mond a másik, picit elmereng.*
- Szórakozni? *kérdez vissza kissé kérdőn, de ekkor érzi meg a húzást, amely már nem tetszik neki, így hamarosan pálcát ragad és már megörül a sikerének. A kéz elereszti, így fel is kel a földről, majd mintha a lényt nem is zavarná mindez, tovább folytatja a csevegést.*
- Én nem megyek veled... *kezdi Caleb, de ahogy a kéz visszatér gazdájához, majd az megnyúlik, nyel egy aprót és feltekint a magas démonszerű izére és már majdnem varázsolna, de ekkor érzi, hogy tagjai megbénultak, így hát hamarosan húzni kezdik ismét.*
~ Játékszer? Ez nem lehet igaz... mibe keveredtem? ~ *próbálna mozdulni, de reménytelen, így végül belátja, hogy amíg ez a valami nem engedi el, megmozdulni se fog tudni. Ahogy viszont a tapsvihar felüti fejét, majd meglátja a hatalmas arénát, aminek a közepébe kerül, kezd összeállni fejében a kép.*
- Jaj ne... *szólal meg alig hallhatóan, majd pillanatok múlva meglátja a kedves apucit, a lány elereszti, így ismét meg tud mozdulni a fiú, aki rögtön felpattan, de ahogy körbenéz, látja, hogy rengeteg fura lénnyel van most dolga.*
- Ezek mégis hogy kerültek az iskola erdőjébe? *kérdezi magától és körbe is néz, majd amikor hallja a nagy úr parancsát, mi szerint meg fog halni, még mindig nem ijed meg, inkább próbál valami menekülésre alkalmas utat találni, így néz körbe, de a rács gyorsan halad felfelé, ő viszont egyre idegesebben szorongatja a pálcáját, miközben még mindig érzi, hogy fáj pár testrésze, hiszen csapódott a falnak is, a gyomrát is megütötték és a kövek és gallyak is tettek minderre egy lapáttal.*
- Állj ki velem te, ha mersz. *ez egy merész megszólalás volt, de tekintete határozott, valahogy le kellene lépnie innen.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 00:44

* Nem akarásnak nyögés a vége, tartja egy jó mondás, s jelen esetben eldöntetett, hogy ez a fiú a ma estéjét történetesen mindenféle démoni lények szórakoztatására kénytelen beáldozni. Az aréna ténylegesen tele mindenféle lénnyel, melyek csúnyák, a felismerhetetlenségig torzak, s két egyformát nem találni közöttük. Ám ahogy visszanyeri érzékeit, s megmozduli is meg tud, hiába kutat kijárat után, amerről érkeztek, ott is furamód lelátó van, alatta pedig vastag betonnak látszó alap, tehát az egyetlen kijáratszerűség a rácsos ajtó volna, mely mögött teljes sötétség honol egyelőre, csak egy-két morranás-zördülés hallható onnan. *
- Milyen iskola és milyen erdő? Messze vagy te attól, édes fiam és soha nem is fogsz visszatérni oda. * veti oda a pacák Calebnek, hallotta ám a kérdést, még ha nem volt hangos, akkor is. Ám de közöl vele egy-két dolgot, a fiú merészsége viszont mosolyt csal ocsmány képére. *
- Abban semmi élvezet nem lenne.. * majd kis szünet után folytatja. * - A játékszabályok egyszerűek. Ha legyőzöd a teremtményeimet, túléled, elmehetsz. Ellenben ha ők győznek le téged.. a tested elhullik, a lelked viszont az enyém, mindörökre. * hangján hallható, hogy nagyon biztos a dolgában, nyílván senki nem került még ki innen élve, ám most már, ha Caleb figyel, a kapu teljesen felnyílik, s három ormótlan, kutya-szerű teremtmény suhan ki azon, meglepő gyorsasággal, s fürgeséggel kerítve be a fiút, három oldalról, ám egyelőre mintha parancsra várnának, mér az őrjöngő tömeg is elcsendesül. *
- Gyerünk, picinyeim, ne kíméljétek. Kezdődjön a viadal. * zörren az úr hangja, majd a három pokolfajzat egyszerre indul meg a fiú felé, bár még tisztes távban vannak, s kis trükkel és ügyeskedéssel gyengyítheti őket, mivel ha jobban megfigyeli, szemük az nincs, tehát csak szaglás és hallás alapján tudják bemérni helyzetét. Ha pedig ez nem jön be, és menekülőre fogná, tudja jól, hogy egyetlen irányba mehet csak, az ismeretlenbe.. viszont a egyik lény nagyon is közel kerül hozzá, s már ugrik is felé, hatalmas fekete fogszerű valamikkel a száján, próbálja megsebezni Calebet, rizikóssá válik tehát a helyzet nagyon hamar. *


Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 00:53

*Amikor hallja, hogy a szavai meg lettek hallva, csak feltekint a hatalmas férfire és nyel egy aprót, mi szerint nem fog oda egy könnyen visszajutni és valószínűleg az a fura teremtményt csábította el onnan és hozta valahogy ide, ehhez a sok szörnyhöz. *
- De vissza fogok. *feleli harciasan, majd amikor meghallja, hogy mik is a játékszabályai ennek a fazonnak, nyel egy aprót, bizony most egy kicsit megijedt... nem csak meg akarják ölni, de még a lelkére is pályázna ez a dög.*
- Azt csak szeretnéd... *sziszegi fogai közül, majd ez után látja meg a három dögöt, melyek felé tartanak és láthatóan hátrál, de azok nagyon gyorsan, így körbe is veszik Calebet.*
~ Ha ezt megúszom... akkor nem tudom, hogy mit csinálok, csak ússzam meg. ~ *szívverése egyre gyorsabb, ahogy levegővétele is, bizony készen áll a harcra, de nem tudja, hogy mennyi esélye lehet. Menekülni nem tud, akkor ismét elkapnák és talán még rosszabbul járna, tehát itt kell nyernie.*
- Stupor! *küldi rögtön az egyik dög felé, majd ekkor kezd el futni, miközben agyal, hogy mivel is támadjon, de hamar beugrik ám neki jó pár varázsige. *
- Fatum orbium. *küld egy árnygömböt az egyik felé, majd megperdül a tengelye körül, bal kézbe kerül a pálca, majd az égbe mutat.*
- Umbra vincula. *hirtelen jelennek meg a csápok is, méghozzá jó sokat igyekszik létrehozni, amelyekkel el akarja kapni a dögök lábait, na meg fejét is, így tépve szét őket, egyesével ugye, tehát a harmadikkal kezdi, amelyik nem kapott átkot és árnygömböt, de hogy mekkora sikerrel jár, azt még nem tudja, de egyenlőre jó taktikának tűnik.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 01:08

* A dagadt démoni lény nem kezd el vitázni a fiúval, csupán csak biztos benne, hogy mint mindig, most is igaza lesz, hiába hallja ezen szavait is. Viszont a három csúnyaság támadásba is lendül, a lelátóról pedig jön az üvöltés és rengeteg kiáltozás, hiszen az első lényre nem hat az egyszerű átok, csupán csak megtántorodik tőle, kicsit megrázva fejét áll meg most egy helyben, újra be kell mérnie a célt. A másodikra viszont úgy tűnik, az árnygömb igencsak jó hatással van, legalábbis Caleb esélyeit véve figyelembe, hiszen az árnygömb mintha átúszna testén, egy jókora lyukat hagyva maga mögött. A démoni lénytől immár csak egy nyikkanásra futja, a tömegtől pedig egy meglepett hördülésre, hiszen a rusnyaság mintha szédelegne, tántorog párat erre meg arra, majd mázsás súlyával zuhan a földre, felverve némi port, de egyel legalább már kevesebb. Úgy látszik, az árnymágián tanultaknak hasznát is veszi, hiszen a harmadik is ily módon pusztul el, nagyon is bejön ez az árnycsápos próbálkozás. A dög recsegve-ropogva szakad tagjaira, ahogyan azt Caleb akarja. Hirtelen érheti viszont a hátba támadás, amit az első, egyelőre még mindig élő lény mér rá. Hátára ugrik, úgy teperi hasra, méghozzá patás-szerű lábaival ugrik hátára, így a hirtelen földhöz ütközés, s nyomás miatt egynehány reccsenés is hallatszik, érzékelhető az éles, hasító fájdalom is, jelezve ezzel, hogy pár bordája már nincs a helyén a fiúnak, nagy valószínűséggel el is tört. *
- Remek, szép volt kincsem. Most elmehetsz.. ne sajnáld a többieket, akad más játszó pajtásod is. * hallható most ismét az úr hangja, kinek feltett szándéka, hogy a fiú tényleg nem kerül ki élve innen, s Caleb hiába győzött le kettőt az ocsmányok közül, még egy megpróbáltatás vár rá. *
- A végső döfést fogod most megkapni.. * csikorogja az úr, a fiú pedig nem láthat mást, mint egy jókora, nagyjából 10-15 méter hosszú, óriási fejű kígyót kicsusszanni ugyanonnan, tehát a kapu alól. A dög egyenesen felé tart, sziszegve, hol pedig száját tátva felé, mutatva sok-sok pici, apró méregfogait. Vészes a közelség, így össze kellene szednie minden energiáját, ami még maradt a fiúnak, ha fel tud kelni egyáltalán a földről. *


Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 01:21

*Az első átok nem igazán használ, de ezt Caleb nem veszi rögtön észre, ugyanis most jön a futás, de mindezek után támad ismét, méghozzá két árnymágián tanult varázslattal, melyek közül az egyik ledönti az egyik dögöt, a másik pedig darabokra szedi, így repülnek a húscafatok mindenfelé, örüljön csak a közönség. Ekkor tekint a harmadik felé, hogy vajon elkábult-e, de hirtelen megáll Calebben az ütő.*
~ Hová lett? ~ *és ekkor jön a támadás, méghozzá a földre lesz kényszerítve és hangosan felordít, ahogy jó pár bordája el lesz tőrve, de harapás nem éri, csupán csak egy hatalmas ütést kapott és most a földön fetreng, szájából pedig egy kis vér buggyan elő, de a pálcáját el nem engedné, még mindig szorítja, ahogy csak tudja. Ekkor hallja ismét a másik szavait, észnél kell maradnia, így megpróbál feltérdelni, de ez már nem annyira egyszerű, felállni nem tud, szédül és fáj mindene... Viszont ami most következik, szemei is kikerekednek a hatalmas kígyó láttán. *
- Ezt ne... *nyőgi fel tehetetlenül, majd végül bal kezét előre nyújtja és bár kissé remeg, ez most nem számít és a tenyere közepére helyezi a pálcáját is.*
- Noctrum Verbis... *ismétli el háromszor és bár saját keze is rothadásnak indul, ez most a legkevesebb. A lényeg, hogy az ostorok megjelennek, melyek megindulnak a kígyó felé és Caleb terve nem más, minthogy a kígyó nyakára tekeredjenek és rothasszák el a húst oly nagyon, hogy a fej leváljon a testről és így nyerhessen. A keze egyre jobban remeg és egyre feketébb, de nem adja fel, az élete múlik most ezen.*
Vissza az elejére Go down
Krónikás

avatar

Hozzászólások száma : 114
Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 01:35

* A két dögöt elintézi, a harmadik pedig orvul támadja hátba őt, ezzel durva sérüléseket okozva neki. A közönség épp arra gerjed, hogy Calebnek épp minden kínja akad, tehát a hőbörgésből örömujjongás lesz, csak úgy tapsol a tömeg, a tiszteletet parancsló kígyó láttán viszont ismét csend ül a teremre, mindenki feszülten figyeli, mi is történik odalent. Az ocsmány dög sebesen közelíti meg a fiút, aki ugyan már gyenge, bár varázslata természetesen létre jön, ahogy az ostorok is a levegőben kapálózva kis ideig érik el az állatot. Lassítja ugyan a kígyót az ortosok maró, rohasztó hatása, ám eltántoríthatatlanul halad Caleb felé. Nagyon-nagyon lassan hat a varázs, a tömegből páran fel is kiáltanak, élen az úrral, ilyen nem lehet, nem lehet őt legyőzni.. viszont úgy tűnik, kedvenc háziállata ma más vacsorája lesz, s bár ktiartóan kúszik Caleb felé, pár centire állapodik meg csak a fiú testétől a büdös, undorító, méregtől csöpögő fej. *
- Ne, ne.. ne.. * hallatszik az úr felől a hang, látja már vesztét: a hatalmas kígyó feje ugyanis szépen elválik a testtől, temérdeknyi vér zúdul így a földre, ahogy feje is lebicsaklik hamarosan. Ám fogai kissé megnőttek idő közben, mintha kintebb állna minden méregfog, tehát ahogy zuhan le a fej Caleb előtt, egyik vállába belemar a mérges fog, majd a fej és a test végleg elválnak egymástól, s ezek után már nem mozdul egyik darab sem. Vállába ismét éles fájdalom hasíthat, ahogy karja is zsibbadni kezd, nagyon erős lehet a mérge az állatnak, ha már most érzi hatását. *
- Te.. te.. megöldet őket. A szabály az szabály, én pedig megtartom, amit ígértem, úgy is elszenveded a végét hamarosan.. * céloz itt a kígyó általi sebre, melynek mérge bénító hatású inkább, mint ölő, ám ezt nem köti Caleb orrára. * - Látjuk még egymást.. a túlvilágon. * szól még egy utolsót a fiúhoz, majd egyet tapsol hurkás, undorító kéznek nem nevezhető valamilyeivel, a hangok pedig halkulnak most már, a zajok is, a hely pedig egy szempillantás alatt változik meg: ott találhatja magát a fiú, ahol megállt a hóesés miatt, s ahol minden kezdődött. Ám most sincs egyedül, fájdalmai átjárják egész testét, és egy ismerős puma szaglássza körbe a fiút. *
- Nara.. nara, merre vagy? * hallható az ismerős hang is, melynek gazdája is hamarosan látható lesz a fiú számára, s aki nem más, mint Rose, ki kocogó tempóban kutatta eddig elkóborolt famulusát. *
- Hát itt vagy.. az meg.. ki.. ki vagy? * torpan meg kissé arrébb, s pálcáját előre szegezve indul meg a sötétségbe borult alak irányába, a felismerés pedig hirtelen éri. * - Caleb? Azta.. mi történt veled? Vérzel.. * térdel le gyorsan elé, sebes vállát érintve meg picikét, de egyelőre csak aggodalmasan méri fel a fiú testi épségét, tenni nem tesz semmit. *
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 01:43

*Az ostor valami borzasztó lassúsággal hat, a fiú keze viszont egyre sötétebb és egyre jobban fáj, szinte már attól fel tudna ordítani, de nem, tartani fogja magát, nem adja meg ezt az örömet is a démonoknak, hogy tovább élvezhessék az előadást. Amikor viszont a kígyó feje leválik, megszűnteti a varázslatot, de begyógyítani sebét már nem képes... már hajtaná is le fejét kicsit, amikor megérzi a vállában a szúró fájdalmat. Most már felkiált... kész, nem bírja tovább, a fájdalomküszöbét már rég elérték és most a méreg hatalmas sebességgel kezd el áramlani a testében, ő pedig érzi, ahogy eldől, bele a véres földbe és minden kavarog körülötte, szédül és ezek a fájdalmak... Még hallja a démon utolsó szavait, de már nem képes teljesen felfogni őket...
Erdő... ismerős hely, hó és vér... ajkai közül is tovább folyik vére, ruhája szakadt, teste tele sebekkel, fáj a válla, amelyet már mozdítani se tud és lassan már az egész testét zsibbadás gyötri. Szemeit lehunyja, pihenni szeretne, bár tudja, hogy itt megfagy és nem maradhat, már nincs ereje felkelni, egyszerűen csak pihenni akar, hiszen ezek a fájdalmak, oly nagyok, hogy már nincs is teljesen magánál, homloka pedig verejtékezik, meglehet, hogy lázas... szimatolás hallatszik az éjszakában, a zöld szemek kinyílnak és egy pumát lát meg maga körül, majd egy szép arcot, Rose-ét.*
- Képzelődöm... *motyogja halkan, miközben pislog párat, de egyre biztosabb benne, hogy mégse, hogy tényleg Rose talált rá.*
- Én... nem tudom, jött az a démon és... a szörnyek... *felnyőg a fájdalomtól, miközben felköhög egy adag vért, a bordatöréseken kívül valószínűleg belső vérzései is van.*
- Segíts! *nyújtja ki kezét Rose felé, de az félúton visszacsuklik testére, egyre jobban szétárad testében a méreg és képtelen lesz mozogni.*
- A kígyó mérge... *motyogja még, próbálva információt adni a lánynak, de annyira fáj mindene, képtelen már teljesen épp ésszel gondolkodni.*
Vissza az elejére Go down
Ruby Rose Re
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Kígyóbűvölő
Hozzászólások száma : 2644
Csatlakozás : 2009. Dec. 31.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Csatamágus szakház
Üzenet : A tökéletes boldogság talán kis kellemetlenségek tükrében mutatkozik meg.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Jan. 20 2011, 01:53

* Szépen alakul a kis esti sétája, előbb Nara kóborol el, de most már érthető, miért. Ugyan nem tudja, mi történt a fiúval ezelőtt, épp ezért tesz fel neki annyi kérdést, s bizony azt is látja, hogy nagyon rossz állapotban van a srác. *
- Nem, Caleb, én vagyok.. Rose.. tarts ki, kérlek. * araszol hozzá közelebb térden, előbb pulzusát nézi meg, majd ahogy felköhögi a fiú a vért, csupán csak azért hatja meg, mert nagyon is fontos neki a srác, és nem tudja mire vélni ezt az egészet. *
- Szörny? Miféle szörny és démon? Caleb, gyerünk, beszélj hozzám.. Nara, gyógyítsd meg. * sürgeti a pumát eközben, egyszerűen nem áll fejében össze a kép, de elkapja a fiú kezét, simogatni is kezdi kézfejét, bár nem mozdítja meg, csak várja a gyógyítás hatását, amit hamarosan már érezhet is a srác, tehát előbb mintha tompulnának fájdalmai, majd a kínzó érzés helyét egy kellemesen meleg érzet váltja fel, de ezzel még korán sincs vége a folyamatnak. *
- Kígyóméreg? Nem.. biztos vagy ebben? Hogy nézett ki? Mond, beszélj, ne hagyj itt.. * sietteti szavaival ismét, s most ér csak hozzá a tényleg tűzforró, s vizes homlokhoz, a láz az már enyhe kifejezés lehet erre. A kellemes meleség viszont egész testében szétárad, bordái környékén enyhe viszketést, s egy-két nyilaló fájdalmat érezhet, majd pár hosszú perc után helyére kerül minden csont, s belső sérülései is elmúlófélben vannak, Nara pedig kissé kimerülten nyúlik el a földön. *
- Próbálj mozogni Caleb, gyerünk, próbáld. * a fiú hóna alá nyúl, megpróbálná legalább ülésre késztetni, de ezen a kígyós dolgon nem tud elmenni. *
- Azt mondod, megmart egy kígyó.. de mikor történt ez? Ha erős a mérge, már nem élsz. El kell vigyelek a gyógyítóhoz. * vizsgálja most a fiú vállát, melyen a seb ugyanúy ott tátong, Nara ezen úgy látszik, nem tudott segíteni. *

//fagy//
Vissza az elejére Go down
Octavia Blackwood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 922
Csatlakozás : 2009. Dec. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Róma/Iskola

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Pént. Jan. 21 2011, 01:18

*Talán már túl késő van ahhoz, hogy valaki ilyenkor kinn járjon de Viának jól esik a hideg és az erdő illata, megnyugtatóan hat rá, hiszen az utóbi idő eléggé megviselte, s most jól jön neki a relax, a hideg meg kicsit lehűti forrongó fejét , így tisztábban tud gondolkodni. Nem egyedül járkál, egy zöld szemű ocelot si vele van pár szemének villanása csak akkor tűnik elő, mikor a hold fénye átkúszik a kopasz fák ágai között, s épp eléri őt. Via csendesen lépked mellette, lehellete finoman meglátszik a holdsugár fényében. Egy fekete szövet kabátot visel, bőrcsizmát, farmert, sötét lila sálat és egy bőr kesztyűt, haja pedig egyszerűen ki van bontva. Zöld szemei kissé távolba révedőek, el van gondolkodva rendesen, de nála ez megszokott, mindig agyal valamin.*
Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Pént. Jan. 21 2011, 01:30

*Mondhatni az éjszakában, inkább csak a fehér tigris kelthet nagy feltűnést, aki egy másik diák társaságával érkezik pontosan a lánnyal szemben. A páros akik mostanában igencsak elszakíthatatlanok, úgy tűnik hogy most egy kis sétára vetemedtek, méghozzá pontosan Seol szigetén. Viszont mint ahogy aj elek úgy mutatják, nem egyedül, s amint elérik a lányt, a fiú egy félmosollyal biccent is neki, a maga vissza fogott módján. Amúgy egy fekete nadrág és egy hosszabb bokáig érő bőrkabátot visel haja pedig kissé hullámos, a nemrég történt hajmosástól.*
-Szép estét. Ilyen későn?*kérdezi a fiú oldalra billentett fejjel, miközben a tigris is oda cammog a fiú lába mellé, s felnézve a lányra elmorran, egy "üdvözlet"et is. Úgy tűnik ő mostanában valamivel nyugisabb, de hát nem kell mindig beszénie se. A fiú viszont úgy tűnik most nem ilyen.*
-Amúgy merre?*kérdezi, miközben kezeit lassan a zsebébe dugja, tekintete pedig kérdővé válik, na persze lehet olyan amibe nem kell bele ütnie az orrát, de max a lány majd megmondja.*

_________________
Famulusa: Kronosz
Vissza az elejére Go down
Octavia Blackwood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 922
Csatlakozás : 2009. Dec. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Róma/Iskola

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Pént. Jan. 21 2011, 01:40

*Nagyon nem néz az orra elé, így már csak akkor tűnik fel hogy ott van Vlad, mikor ráköszön, s kissé ijedten sikkant fel, mire az ocelot, aki tudja hogy ki jött, fellobbantja bundáját, hogy a lány is ellásson messzebb, mint az orra hegye.*
- Jesszus, Vlad, a szívbajt hoztad rám.*Motyogja a másik de azért elmosolyodik egy picit s látni a megkönnyebbülést is az arcán. A tigris üdvözletére biccent a lány a famulusnak, s Betelgeuse is morrant a másiknak, üdvözletképp, hiszen ő nem tud sajnos beszélni.*
- Későn? Dehogy! De akkor ez rád is igaz, ilyen későn?*Kérdezz vissza picit mosolyogva, s örül hogy Betnek a lángocskái kicsit melegítik a lábát, hiszen most, hogy nem mozog, jobban érzi a hideget magán.*
- Igazából már vissza a kastély fele, kicsit megszellőztettem a fejem, jól esik a hideg, de már egy meleg tea is jól esne, vagy egy fürdő. No és te?*Érdeklődik a másik felől, hiszen már régen találkoztak, még a fogadóban, bár túl sokra így hirtelen nem emlékszik, hiszen csak egy italt ittak.*
Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Pént. Jan. 21 2011, 01:51

*Úgy tűnik hogy kettejük közül, most Vlad az aki kevésbé ijed meg. Talán azért is van mert neki nincsenek olyan rossz tapasztalatai az iskolával kapcsolatosan. Na meg nyugodt természetű. Ezt mi sem bizonyítja, hogy arcizmai cseppet sem változnak csupán csak aprón elmosolyodik, s mintha felderülne a szavak hallatán.*
-Pedig nem volt szándékomban... elég nyugodt az este, de ahogy látom szerencsére van aki fényt biztosított.*mondja egy félmollyal tekintetével az Ocelotot célozva, majd vissza néz a lányra. Közben a tigris is köszön, majd lassan oda cammog a másik macska mellé és le is ül.*
-Bezzeg a tigristől már senki se fél mi?*teszi fel a költői kérdést, na de ennyivel le is rendezi, a fiú viszont csak a fejét csóválja. Közben persze megkapja a válaszokat is.*
-Jogos.. És igen én is ilyen későn? Elvégre már lassan éjfél van... Ki tudja mennyire jó ilyenkor itt sétálni. Mondjuk csend van, legalább ennyi előnye van és még békésebb is mint a suli falai. Legalábbis természet közelibb..*mondja nyugodt hangon, a kérdésre pedig csak aprón megrántva a vállát válaszol.*
-Csak egy kis sétát tettünk Kronosszal régen nem voltunk kint, volt egy körünk, a parktól idáig, egész békés most minden, alig láttam mozgolódó embereket... kicsit fura is.*ráncolja össze a homlokát, majd beáll a másik mellé.*
-Nem zavar ha veled tartok egy ideig? Szerintem mi is megjártuk már a saját utunkat.*mondja még hozzá téve miközben fejét oldalra dönti.*
-Megkezdődött a tanév is. Gondolom örülsz neki... Én már kicsit untam magam, a sok szünetbe.*vallja be, de talán most majd felpörögnek az események.*

_________________
Famulusa: Kronosz
Vissza az elejére Go down
Octavia Blackwood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 922
Csatlakozás : 2009. Dec. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Róma/Iskola

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Pént. Jan. 21 2011, 02:08

*Úgy tűnik valóban most Via a nyugtalanabb de biztos csak a rossz tapasztalatok. Vagy a nem tiszta lelkiismeret? Na az azért nem.*
- Tudom, bocs, csak nagyon elméláztam.*Szabadkozik a másiknak s kissé el is vörösödik, látszik, hogy zavarban van, pedig nem kifejezetten gyáva fajta.* ~Pedig most tuti annak hisz...~*Gondolja letörten de nem teszi szóvá. Helyette Kronosz fele indul.*
- Nyugi, ha rajtam múlik, én nem akasztanám össze veled a bajszom.*Mondja derűsen a famulusnak majd újra gazdája fele fordul.*
- Akkor gyere, menjünk együtt. Majd Bet megy elől és akkor én sem esek orra.*Mondja vigyorogva, hiszen ma tényleg ilyen esetlen, így mikor Vlad beáll mellé, el is indulnak befele.*
- Ó igen, én kíváncsi vagyok az új tárgyakra., Meg ugye ott lesznek az elsősök nekem toxikológián, szóval, nem fogok unatkozni. Engem leginkább a rítus mágia érdekel azokból amiket felsoroltak, pont lesz is belőle holnap.*Magyarázza lelkesen a másiknak.*
- Amúgy mihez lenne kedved bent, ha már meleg? Enni, inni vagy fürdő? Ilyenkor tuti üres az uszoda, vagy ha nem majd akkor kitessékelem őket, főleg ha elsősök. Már olyan régen kellett megküzdenem bármiért is, kicsit bizsereg a tenyerem.*Mondja jókedvűen de tényleg lenne kedve varázsolni.*
- Vagy egy kis felfordulást csinálni.*Mondja gonosz mosollyal, hiszen tény, eddig nagyon még semmilyen galibában nem volt még benne.*
Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Pént. Jan. 21 2011, 02:24

*Észre veszi a zavarodottságot, de ez csak arra készteti, hogy még szélesebb legyen a mosolya, s oldalra döntött fejjel felel is a lánynak.*
-Semmi baj. Megesik az ilyenkor, na meg emiatt nem kell bocsánatot kérni. Emberi szokás.*mondja befejezve továbbra is nyugodt, derűs hangon, ami meg se remeg egy pillanatra sem. A tigris csak jólesően felmordul, hogy azért van aki még tartana tőle. Mondjuk nehéz is valójában tartani egy ilyen barátságos állattól, legalábbis Kronosz eddig még nem volt vad, se agresszív. A fiú csak kimérten biccent a szavakra, majd meg is indul a másik mellett*
-Ahogy látom eléggé összhangba vagytok, mondjuk a tűz még előnyös is. Az enyém maximum csak jegesedni tud..*mondja egy kisebb mosollyal, miközben a téma is folytatódik tovább.*
-Áh igen... a tanárnéni. Nem mondom nem kis felelősségre jelentkeztél, de szerintem csak menni fog. Ahogy elnéztem nincs az elsősök között olyan túlságosan "bajos" ember. A Rítusmágiára pedig én is kíváncsi vagyok.... bár Fenris prof pyromágiája se lesz egy utolsó dobás az is biztos... érdekelnek az elemek.*vallja be nyugodt kissé talán dallamosabb hangján is. A következőkre nem válaszol azonnal, előtte kicsit elneveti magát*
-Ó a felfordulás nem az én műfajom... Nem illene a Kerensky grófsághoz és főleg nem egy őrmágus örököshöz... De egy kis vízhez lehet lesz hangulatom.. Az evés ivás meg talán utána is ráér.... Azt hiszem hogy ha előtte ennék, már nem lenne az a démon, vagy árny ami képes lenne bevonszolni a vízbe.*mondja továbbra is vidáman, majd tekintete ismét kérdővé vállik.*
-De ezek szerint akkor még te se vagy annyira fáradt... legalábbis a kérdésedből azt veszem ki hogy ezesetben velem tartasz nemde?*kérdezi továbbra is egy nyugodt félmosollyal, bár ha rosszul tippelt akkor így járt.*
-Amúgy nem is néztem volna ki belőled hogy olyan "Felfordulást csináló" fajta vagy. Ezek szerint tévedek?*kérdezi picit elnevetve magát, miközben nemsokára ki is érnek az erdőből*

\\Fagy\\

_________________
Famulusa: Kronosz
Vissza az elejére Go down
Octavia Blackwood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 922
Csatlakozás : 2009. Dec. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Róma/Iskola

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szomb. Jan. 22 2011, 00:46

//olvad//

*Látja hogy a másik elmosolyodik,s ettől még inkább elvörösödik.*
- Gondolom most azt hiszed valami gyáva kis nyikhaj vagyok.*Motyogja kissé megsemmisülten, bár azért annyira nem tűnik kritikusnak a fiú. A tigris viszont elégedetten mordul egyet, mire Via elmosolyodik, hiszen tény, ő valóban nem ugrana neki pálca nélkül. Még lehet az ocelot is elgondolkodna hiszen lényegesen kisebb testű macska, habár az egója megvan, nem egy gyáva típus, és épp ellentétesek, az egyik jég a másik tűz. Érdekes lenne, de okuk nincs erre, meg Via nem akarja hogy bármelyiknek baja essen.*
- Hát, igyekszem. Bár Bet nem tud beszélni, én gyakran elmondom neki a dolgaimat, és bár nem fogja szó szerint az orromra kötni a véleményét, lassan már értem így is. Na meg, ez mindkettőnknek jó így. Pláne mikor meggyengült a varázserőm, akkor is ő vigyázott rám.* Simít végig a famulus fején, mire az halkan dorombolni kezd, s Via arcán is látszik, hogy kötődik a másikhoz.*
- Hm, majd elválik. Mindenesetre nem akarom megutáltatni magam velük de azt sem hagyom hogy ne vegyenek komolyan. Még kiderül, meg ha bejön pár évfolyamtársam alanynak, akkor lehet ők is besegítenek.*Vigyorodik el, hiszen van pár önként jelentkező már.
Lassan elindulnak befele, s Via kissé meglepődik ahogy hallja a fiú szavait, bár hangját jólesően dallamosnak találja, Kicsit eszébe jut anyanyelve, arra is ezt szokták mondani.*
- Őrgrófság? Honnan jössz, ha szabad kérdezni?*Érdeklődik álmélkodva. Csendben lépkednek egymás mellettt, úgy tűnik, éjszakai úszkálás lesz a program.*
- Nem , még nem. Mostanában elég jól kipihenem magam és későn kelek, későn fekszek. De abban igazad van, hogy nem vagyok nagy bajkeverő... szóval.... éppen ezért lenne most kedvem. Meg amúgy is, ha háttal állunk egymásnak, elmondhatjuk hogy mi nem láttunk semmit.*Mondja nevetve a másiknak, miközben az uszoda fele mennek, rövid kitérőt téve a fürdő holmijukért.*
Vissza az elejére Go down
Jasmine Miels
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6833
Csatlakozás : 2010. Feb. 08.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Napkő-háló / Budapest
Üzenet : Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Vas. Jan. 23 2011, 14:50

* A tegnap történtek ellenére ma ismét úgy döntött, hogy tesz egy sétát Seol szigetén. Mióta itt van elég sok minden történt vele s bizony ilyesmin annyira már nem lepődik meg. Igaz néha még felrémlik lelki szemei előtt a tegnapi látomás, de ilyenkor igyekszik gyorsan elűzni eme képeket. S amit lennie kellett... Enyhe sokk azért még akad rajta, de csak abban a tekintetben, hogy miként volt képes leszúrni volt kedvesét, ki úgy tűnik még mindig nagyon közel áll hozzá, bár ezen maga sem lepődik meg, hisz érez amit érez...
Amint a csónak nekiütődik a partnak s kiszáll belőle a kitaposott ösvényt veszi célba, most valahogy nincs kedve Mystral nyüzsgős utcáin sétálgatni, így az erdő felé veszi az irányt. Egy ideig halad az ösvényen, majd szokásához híven letér róla s a fák között folytatja útját. Sokkal élvezetesebb így a séta s bár ott a lehetőség, hogy elesik egy kiálló gyökérben vagy elmerül egy nagyobb gödörben, ezek a dolgok eddig sem akadályozták meg abban, hogy csak is az ösvényt kövesse. Koki most nincs vele, szobájában hagyta a kis nyughatatlan teremét, kit szó szerint be kellett tuszkolnia a nyitott ajtón, olyan szinten nem volt hajlandó megválni tőle erre a kis időre. Egy fekete derékig érő kabát, magas szárú téliesített tornacipő és egy sötétebb színű farmer van rajta. Arcán enyhe smink mi inkább csak szemeit emeli ki, ajkain csak ajakápoló, mely természetesen nem látszik.
A fákat, bokrokat kerülgetve halad egyre beljebb s mélyebbre, hova a nap sugarai sem érnek el,no meg egyébként sem süt a nap, a csúnya, gonosz felhők eltakarják...*

Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Vas. Jan. 23 2011, 14:58

*Úgy tűnik, hogy a mai napot viszont nem csak a lány választotta sétálásra, hanem Mordred is, aki egy ideje már a környéken van. Nem tudni mi miatt de mostanában, amikor épp nem találkozik Mordanaval, erre felé szokott sétálgatni, és úgy tűnik a tegnapi után megint csak rávetemedik erre az útra. Fekete bőrnadrág van rajta, valamint az a bokáig érő bőrkabát, amit tegnap is viselt. Egy két kissebb vágás van rajta, de nem mondhatni hogy szakadva áll a fiún. Tekintete viszont valahogy sokkal komorabb, mint ahogy lenni szokott. A fiú mellett viszont egy fekete párduc is lépdel, szép lassú, kimért, de mégis feszült léptekkel. Ha az ember rájuk néz, leolvashatja, hogy kb ugyan úgy éreznek mindketten. Bizony megint esett pár elgondolkoztató dolog, és az a fura másik kastély a tengeren....... Egyenlőre próbálja kiverni a fejéből. Na de a párduc szinte pillanatok alatt áll meg, felemelve a jobb mellső lábát, s mintha szaglászni kezdene a levegőben, a fiú pedig csak komor tekintettel néz le rá, kezét a bundás fejére téve.*
-Mi baj?*kérdezi, miközben ő maga is körbe néz, bár nem tudja miért ilyen feszült, hiszen tegnap túlélték a dolgot, de valamiért mégis. Viszont úgy tűnik észre veszi azt amit Samael valószínűleg szaglás útján tudott meg, mégpedig azt , hogy nincs egyedül az erdőben, hanem egy másik diák, pontosabban Jas is itt van. Egy pillanatig gondolkozik, de mivel hogy valószínűleg így is úgy is észre lenne véve, lassú komoly léptekkel letér a saját ösvényéről, és úgy másfél méterre a lánytól áll meg ismét.*
-Üdv...*köszön kimért hangon,miközben a tekintete körbe figyel, az egyre mélyülő erdőn, ahova már kevesebb fény is árad befele. Nem zavarja nem erről van szó.*
-Mit csinálsz erre fele? Azt hittem nem igen szereted a komor sötét helyeket.*utal az erdőre, na nem mintha annyira ismerné a lányt, csupán csak amennyit látott annyiból következtetett.*
Vissza az elejére Go down
Jasmine Miels
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 6833
Csatlakozás : 2010. Feb. 08.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Napkő-háló / Budapest
Üzenet : Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Vas. Jan. 23 2011, 15:08

* Egyre messzebb ér a jól ismert ösvénytől, de gondolatai csak nem hagyják nyugodni. Főleg, hogy valamiért úgy érzi be kell jutnia abba a kastélyba. Be kell jutnia s megtudni mi folyik ott s ha lehetséges akkor megállítani. Saját magán is meglepődik miért vélekedik így, de nem tehet róla, mindezt érzi és kész. Kis lábikójával lépkedi át az előtte lévő akadályokat, olykor kezét a fák törzsén is végighúzza, ahogy kikerüli őket, de nem sokára ágak recsegését, ropogását fedezi fel. Egy pillanat erejéig megdermed, majd immáron kíváncsi tekintettel pillant körbe ki lehet az erdőben, így pillantja meg pár méterre tőle Mordredet és famulusát, ki tegnap majdhogynem összenyomta.*
- Áh szia Mordred...egy pillanatra az ütő is megállt bennem.* fordul felé s lép párat, d enem sokat, hiszen akkor beállna a srác képébe, az azért úgy meg kellemetlen.*
- Nem kedvelem, de már megszoktam...elég sok árnyasabb hely van, így elkerülhetetlen az, hogy kivédjem. Ezt az erdőt meg megszerettem akármilyen furcsa is néha.* pillant el a fák s bokrok felé, valóban sok nehéz percet okozott már neki, mégsem kerüli el nagy ívből. Arcán csak nyomokban láthatók a tegnap ért sérülések mivel nagy részüket tegnap meggyógyította, menése enyhén bicegős, de mindig fedezhető fel.*
- Na és te? Mit gondolsz a történtekről?* fordul felé ismét kíváncsian, nem részletezi, a fiú biztosan tudja mire is gondol.*

Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   

Vissza az elejére Go down
 
Titkok erdeje
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 31 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 16 ... 31  Next
 Similar topics
-
» Kezdetek Erdeje
» Holt Állatok Erdeje
» Holt állatok erdeje
» Driádok Erdeje

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: