Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Július 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Titkok erdeje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31  Next
SzerzőÜzenet
Elinor Jörmungandr
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Jan. 14.
Tartózkodási hely : Írisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Pént. Ápr. 19 2013, 20:49

//NRT: Elinor és Hugo - 2013.04.10.//

*Kellemetlenül érzem magam. Nem is tudom igazán, hogy mikor éreztem utoljára ilyet, mintha ez a fiú még Zaine-nél is túltenne. Ő is idegesítő volt, hogy olyasmit hozott ki belőlem, amit nem kellene, de ez most sok, főleg, ahogy folyamatosan okoskodni próbál, így miután végighallgatom szavait, csak megrázom a fejem kissé.*
- Túl okosnak hiszed magad. Mindenesetre amíg én annak érzem, fenyegetés marad, ez valóban így van, tehát örülnék, ha nem éreztetnéd ezt velem. *jelentem ki és hiába mosolyog, én nekem ezt eszem ágában sincs viszonozni. Alapvetően pozitív jellemű lány vagyok, mindig életvidám, de most nem látom semmi értelmét se a vidámságnak. Amikor viszont viccesnek leszek titulálva, már meg se rezzenek, próbálom kizárni, nem foglalkozni vele.*
~ Csak hergelni próbál. Ne hagyd magad! ~ *bíztatom magam, mert nem kéne bedühödnöm, idegesnek lennem. Idősebbnek tűnik nálam, lehet, hogy tapasztaltabb is, nem szeretném megjárni azért, mert ellene szegültem, észnél kell lennem. Mindenesetre azt azért a tudtára adom, hogy az íjamat nem fogja megkapni, egy pillanatra se, tehát remélhetőleg meg se próbálja majd elvenni, szavaival ellentétben sem.*
- Hogy te adsz nekem? Ne szemtelenkedj! *morranok rá, főleg, amikor szeplőimet hozza szóba. Büszke vagyok arra, hogy így nézek ki, mert szerintem is jól áll és a családom minden női tagja szeplős volt, tehát számomra ez nem gúnynév lenne, de inkább nem is tudatom vele, inkább csak elhajolok, ahogy ő oly közel kerül hozzám, be egészen az intim szférámba.*
- Mit akarsz? Nem illik ilyen közel hajolni valakihez. *jelentem is ki, de most lesz elég, tehát távolodnék én tőle, de kezemet elkapva fog vissza, így a lehetőségeim tovább csökkennek, de nem adom fel, nem fogom megadni magam és a kedvében járni egy ilyen őrült fickónak. Nem hiszi el fenyegetésemet, ez rá van írva, engem viszont nem kell félteni, ha kell, akkor megvédem magam, ezt már más is láthatta, így pálcámból tűz tör elő, amely meg is sebesíti a srácot, én pedig egy lépést hátrálva nézem, ahogy oltani próbálja magát.*
- Örülj neki, hogy nem támadtam rád erősebben, akkor már nem élnél. *jegyzem is meg kissé ridegebb hangon, de amikor felém tekint, azokkal a dühös szemekkel… ereimben is szinte megfagy a vér, főleg akkor, amikor felém ugrik. Védekeznék vagy támadnék, hirtelen azt se tudom, melyiket tegyem, mert megölni nem akarom, és ez a kicsinyke késési idő elég arra, hogy elkapjon. Derekamnál taszít a földre, én pedig kissé fel is nyekkenek, ahogy hátam a kemény földnek csapódik, rám pedig a fiú teljes súlya, így könnyedén tud lefogni is, a pálca pedig valahova a távolba mered. *
~ De fáj a hátam… ~ *hunyom le szemeimet is, kissé összeszorítva azokat, de amikor oly közelről hallom a fiú szavait, rögtön rá tekintek és ekkor kapcsolok, ekkor veszem csak észre a kialakult szitut és rögtön megkörnyékez a félelem. *
- Mondtam, hogy engedj el, te nem tetted. De nagyon fáj, szállj le rólam és ne szoríts ennyit. *próbálom mozdítani kezeimet, de egy ideig erre semmi esély sincs, viszont amikor a szorítás enyhül és érzem sebesült kezének remegését, akkor körmeimet bele is vájom, lábaim mozdítva pedig próbálom legörgetni magamról a fiút, hogy ki tudja szabadulni fogságából. Még soha, senki se volt hozzám ilyen közel a családomon kívül, nehezen viselem ezt, főleg, hogy fáj is a testem az esés óta. Mindenesetre ha ki tudok szabadulni, akkor hirtelen kezdek futásnak, bár kissé lassan és esetlenül a hátam miatt, de azért mégis elég jó iramban. Nem biztos, hogy menekülnöm kéne, de nem akarok komolyabban megsérülni és harcolni se, tehát most ezt látom a legésszerűbb megoldásnak.*
Vissza az elejére Go down
Hugo O'Quintin
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 39
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Vas. Ápr. 21 2013, 19:38

//NRT: Elinor és Hugo - 2013.04.10.//

*Igen érdekes, számomra élvezetes beszélgetés alakul ki. Imádom kóstolgatni az embereket, és a rám való reakciójuk mindig olyan humoros, hogy szórakoztat. Önelégülten mosolyogva fogadom a szavait, láthatóan pimaszul vonom meg vállaimat, hiszen hidegen hagy, mit gondol rólam.*
- Mégis én magyaráztam el neked azt, amit most mondtál. Ha pedig fenyegetés... akkor ajánlom majd a védekezést neked. *kacagok fel, majd mikor nem válaszol, és láthatóan küzd magában, tovább beszélek, de amit mond, újból mosolyt csal az arcomra. Nem is tudom hogyan kéne jellemeznem őt, talán naiv, aranyos? A szerencséje az, hogy tetszik nekem ez a viselkedés, szórakoztat, ezért egyelőre nem fordul meg a fejemben, hogy bántsam őt, inkább közelebb is hajlok.*
- Szemtelen? Ugyan már, tudom, hogy szereted a szemtelen férfiakat. Kihívás neked. Én pedig az olyan aranyosan buzgó lányokat szeretem, mint te vagy. Nagyon édes. Valami cukorszirupos tündéri gúnynév kéne neked. *vizsgálgatom a szemét, gonoszul vigyorogva. Hogy tetszik-e nekem mint nő? Még egy nő sem tetszett, de ez nem azért van, mert esetleg ferdék lennének a hajlamaim, hanem mert szerintem nem érdeklődök egyik nem iránt sem. Nekem valami nagyon különleges kell, de hogy ő lenne az...? Áh... Főleg azért nem, mert a helyzet hamar vált át veszélyessé, én pedig meg is szenvedem azt, hogy kekeckedem, mert támadással súlyt engem a tűz képében.*
- Óh, akkor örülnék, hogy kielégülést nyújtok neked a halálommal. *köpöm magam elé a szavakat megvetően, de teljesen őszintén. Az élet egy játék, ha kiesem, meghalok. Ennyi. Persze nem hagyom annyiban, a düh is elfog, hiszen azért könnyen nem adom magam, s látom a lány szemében a habozást, ezt használva ki terítem le és fogom is meg két kezét egy ideig, míg nem gyengül a szorítás.*
- Ismerd be, hogy élvezted, hogy fájdalmat okozhatsz nekem! *hörgöm még neki, mert szerintem ha nem így volna, nem járna ide. Amint látom, harcolni szeretne, mire körmei belém fájnak, fájdalmasan csikorgatom fogaimat. Tudnám őt tartani, bántani is. Miért tenném? Ez így nem izgalmas. Had kapjon még egy esélyt. Segítek neki, tehát le is gurulok róla, de nem az történik, amire számítok, hanem menekülni kezd. Jaj... futás. Ahhoz most nincs kedvem, ráadásul fáj mindenem. Már rég megtehet jó pár métert, mire én felülök, és utána bámulok, aztán fel is tápászkodva kezdek el gyorsabb tempóban utána bicegni.*
- Viking lány! Naaa! Nem kell félni, nem bántalak. Mert te se bántanál. Láttam a szemedben a habozást. Akarod tudni mi történt most veled? Beszéljük meg. *kiabálok jó hangosan, elhúzva a szavakat, közben pedig utána iramodok, őt keresem. Szeretnék még rajta szórakozni, de nem értem miért fut, tehát nem állok meg, rajta áll, hogy vadászat lesz-e belőle vagy sem.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Vas. Ápr. 21 2013, 19:47

//NRT: Slash-Ashi 2013.04.01.//


*Tényleg nem érten ezt a csajt, én csak jót akarok, erre folyamatosan próbál leszólni, meg magyaráz, hogy így meg úgy sőt, már azt sem értem, hogy jön ide az, hogy egyek én lassabban. Logikailag a farkasok mindig éhesek, mint én, és ezen a tényen nem változtat az, hogy lassabban ennék..Így csak egy "nem értem" fejjel találhatja szembe magát, majd ez a mimika átmegy morcosba, ahogy a macsek közelít felém. Szegény dög, nem tudja még, hogy mire vállalkozik, ha nem torpan meg és fordul vissza.*
- Látod ezt? *mutatok a derekamon pihenő késre, majd folytatom. * -Ezzel szépen meg tudnám simogatni. Ami meg a nevelést illeti, a macskánál kellett volna kezdeni, hogy ne menjen idegenek közelébe. *Na azért felnyársalni nem fogom, nem vagyok olyan állat, de nem árt tudnia, hogy hol a helye. Viszont nem csak erről van szó szerencsére, vannak kellemesebb témáink is, olyan tipikus bejáratott dolgok, mint például az időjárás, amiről órákig tudnék beszélni értelmetlenül. Ezen kívül még a bandáról is szó esik, de erről sem tudunk sokáig beszélgetni, mert a háziállatja belépett az aurámba, így kénytelen vagyok cselekedni, bár hirtelennek nem mondható, mert én figyelmeztettem. Pár varázslatnak hála a macska a magasban végzi, s míg én bámészkodok felfelé, addig Ashi varázslata betalál, pálcám pedig repül arrébb pár méterrel, mi egy kicsit felbosszant. Nem érzem teljesen jogosnak, mert én szóltam előre a kedvencét illetően, de ha már így április van, akkor nem hagyom annyiban a dolgot. Azt még kitalálom, hogyan vágok vissza, egyelőre csak ismét kézbe veszem a pálcám míg ő valahogy leszedi a cicáját, ezzel ismét kellemes pillanatokat okozva nekem, mert látszik, hogy nem gondolkodik előre. Mondjuk én sem szoktam, de azért valamivel jobban improvizálok nála. Végül aztán csak sikerül neki, így kerül ismételten elém, de valami tényleg nem stimmel, mert Ashi hallucinál, valamilyen hangokat hall, és így hirtelen támad egy ötletem. Arcom vonásai komolyságot sugároznak, szintem ár ijedtséget, és pálcámat is lassan emelem mellé, majd egy ügyes trükk segítségével rá irányítom a következő két varázslatot, ami nem más, mint a táncoltató cucc, és a csikiző bűbáj, átok, vagy isten tudja, mi. Lényegtelen, mert a látvány a lényeg, ugyanis amit leművel, az iszonyat vicces a számomra, és ezt láthatja rajtam a könnyein keresztül, mert majd meghalok a nevetéstől.*
- Az leszek, de.. de ha látnád magad. Kár, hogy nincs kamerám! *Már a térdemet csapkodom, és legalább annyira nevetek, mint ő, de sajnos ez a pillanat sem tart örökké, így hamarosan lejár mindkét varázslat hatása.*
- Nem szeretem, ha kiverik a kezemből a pálcám..*Magyarázom meg visszafojtva a röhögést, ami még mindig ki akar törni belőlem, de azért annyira nem akarok engedni a dolognak. Viszont elég sok időt töltöttem itt el, szóval tényleg indulnom kéne az eredeti célom felé.*
- Figyu, most, hogy felébresztetted az összes farkast, menj vissza a suliba. *Biccentek fejemmel az iskola irányába, közben pedig még a korábbi nevetés hatása alatt állok, így ki-kifakad belőlem olykor egy felnevetés.*
- Én is húzok tovább, dolgom van. Na csáó! *Intek is neki, aztán pálcámat néhányszor megpörgetve a kezemben sietek a Campus irányába, ahol remélhetőleg megtalálom a spanomat. Ami pedig Ashit illeti, igazán hallgathatna rám, ha jót akar magának..*

//Köszi a játékot Smile //
Vissza az elejére Go down
Elinor Jörmungandr
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Jan. 14.
Tartózkodási hely : Írisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Kedd Ápr. 23 2013, 13:41

//NRT: Elinor és Hugo - 2013.04.10.//

*Írritál az,amit művel és ahogy azt hiszi, hogy ő bármit megtehet. Így egyértelműen a tudtára adom, hogy nem kéne ilyen közel lennie hozzám, de a szavaira, hogy ezt szeretem, jól láthatóan meglepődöm. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy milyen fiúk is tetszenének nekem, ilyesmire még nem volt példa és nem is akarom egyelőre, hogy legyen, tehát mégis csak képes kiváltani belőlem egy kisebb mosolyt.*
- Azt hiszed, hogy ismersz, pedig semmit se tudsz rólam… egyáltalán nem tetszel nekem, ahogy ez a viselkedés is taszít, nem pedig vonz. *jelentem ki határozottan, de most már kezd elég lenni. Nem akadok fenn a sértegetésein, tényleg nem érdekel, hogy mit mond, nem olyan fából faragtak, aki minden egyes szóra visszavág, de amikor nem hagy elmenni, támadásra kell ösztönöznöm magam. Ő is mondta, hogy védekezzek, ha fenyegetést érzek, hát most ezt tettem, mivel a legjobb védekezés a támadás. Arra viszont nem számítok, hogy még lesz mersze ismét rám támadni, így kerülök le a földre és bizony erősen csattanok is a földön, testem pedig kissé bele is remeg. Előre tudom, hogy csúnya zúzódásaim lesznek néhány percen belül.*
- Nem élveztem, én nem vagyok olyan, mint te! *nézek bele kitartóan szemeibe, tehát nem fogok olyasmire bólogatni, amit nem érzek jogosnak. Nem akartam bántani, de meg kellett tennem.* - Te mondtad, hogy védekezzek, azt tettem! *teszem még hozzá mérgesen, de ez után már karmolni is kezdek, illetve lábaimat is bevetem a cél érdekében, hogy kiszabadulhassak és szerencsére ez sikerülni is fog. Nem állok meg itt, futásba kezdek és mivel vadász vagyok, elég gyorsan is tudok futni, ha kell, sérülések ide vagy oda. Hallom még szavait, ahogy utánam szól, de hiába követ, nem fog tudni utolérni engem, aki minden nap futott egész élete során, tehát nem törődve tovább vele hagyom itt, egyedül az erdőben. Csináljon a rókával, amit csak akar, de én a kastélyig meg sem fogok állni. Remélem, hogy nem látom többé…*

//Köszi a játékot! Smile Bocsi, hogy zártam, de Elinor szemszögéből most így láttam reálisnak, na de úgyis összefutnak még. Razz //
Vissza az elejére Go down
Sairus Macrain
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Cica imádó Pszichopata
Hozzászólások száma : 775
Csatlakozás : 2010. Jun. 10.
Üzenet : "Az ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság. És látá az erényt az ő alakjában"

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szer. Május 01 2013, 02:48


//NRT játék. Fleur - Sairus 2013.05.01//

* Szakházam nyugalmát, egy esti kis séta váltja fel. Az esti igazából nem tükrözi a valóságot ugyanis már eléggé benne járok az éjjelbe, bár tény az órát nem igazán figyelem. Miután felöltöztem, kilépek az ajtón, és gyalog indulok el az ösvény irányába. Csupán csak megyek amerre a lábam visz, így jutok el az erdőbe, melyet így a sötétség takarásában még szebbnek és hivogatóbbnak érzek. Nem igazán érdekel az idő, és a sötétség sem, már annyiszor jártam meg ezt az utat mióta ide járok a Mysterioba, hogy csukott szemmel is tudnám merre forduljak, hogy el ne tévedjek. Ennek köszönhetően pálca se világít, remélem senki nem akad az utamba, annak lehet hogy okozok néhány ijedt percet, hiszen a csillagok és a hold fényén kívül nem sok fényforrás található a környéken. Persze kötve hiszem hogy hajnali kettőhöz közeledve bárkibe belebotlanék, de hát csodák, mindig is vannak. Famulusom nem tart velem, de ez nem is baj, megszoktam hogy más utakat járunk, de tudom h a szükségem lenne rá, hamar ide érne, így egyáltalán nem aggódok. És hogy mik a szándékaim? Azt még egyenlőre én sem tudom, egyenlőre egy kis séta, fejszellőztetés céljából, hiszen nem lehet folyton tanulni és tanulni, főleg nekem aki bár tanul de túlzásba se szeretem vinni a dolgokat. Öltözetem segít, hogy mégjobban bele olvadjak az éjszakába, egy fekete bőrnadrágot viselek, hozzá illő teljesen fekete rövid ujjú ingben, tehát eléggé lengén vagyok öltözve, legalábbis felül, de ez egyáltalán nem zavar, jön a nyár, amit egyébként nem igazán várok, de hát ez vagyok én, Svédországból érkeztem, tehát talán annyira nem is fura, hogy nem kedvelem a meleg égövi időjárást.*

Vissza az elejére Go down
Hugo O'Quintin
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 39
Csatlakozás : 2013. Jan. 01.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szer. Május 01 2013, 16:29

//NRT: Elinor és Hugo - 2013.04.10.//

*Bolond az, aki bennem keresi a logikát. Az sem feltétlen logikus, amit mondok a másiknak, hogy tetszem neki, magam sem tudom, hogy igazam van-e, inkább így érzem, hogy ezzel tudom idegesíteni, és ezért hagyják el a szavak a szám, nem azért, mert bármilyen valós tartalommal bírnának, vagy ilyen téren szeretném a lány kíváncsiságát kelteni fel. Mulattat, ahogyan ellenkezik, tehát célomat el is érem.*
- Többet árulsz el magadról, mint azt gondolod. *hintem el a kétség magvait a lányban remélhetőleg, ezt lenne a cél, aztán az majd ki fog derülni hosszú távon, hogy teljesül-e a tervem. Nem sokáig hadakozunk szóban, mert a varázslás is előtérbe kerül, hála neki, én nem tudok védekezni, ezért járom meg, de a pillanatnyi, időleges fájdalom nem zavar, nem halálos a seb, ha pedig az volna... ilyen az élet.*
- Majd beismered magadnak, hogy nem volt szükséges ilyen durvának lenned. *sziszegem, viszont nem dühösen, inkább csak úgy, mint aki ezt tudja. Sikerül azonban a kezeim közül lógnia meg, hiszen nem ellenkezhetek a végtelenségig, akkor is ő van jobb helyzetbe, ha én fogom le, de úgy érzem, egy kis fogócska nem árt. Azzal is számolok természetesen, hogy nagy esélye van a menekülésének, de nem nézem ilyen gyávának... hát tévedek, mert hiába iramodok utána, hiába kiabálok és keresem még rengeteg ideig, ide-oda, még el is tévedve jobban az erdőben, mint azt szeretném, nem akadok a nyomára. Nem vagyok nyomkövető, be kell ismerni, szinte azonnal le is lép előlem, hiába veszem üldözőbe. Sötét van már, de én nem megyek haza, vissza kell találnom a rókához és ez meg is történik, azonban ilyen sötétben már kétlem, hogy haza is találnék, tehát a tetemmel foglalatoskodom, és a csontot kezdem el nézegetni, amit szerzek. Ajándék lesz belőle, ha holnap az iskolába érek, óh igen. Majd oda adom, ha találkozok vele, órára biztosan jár, rendes lánynak nézem, s talán itt az ideje, hogy én is kezdek szocializálódni... ha már a véráramba kerültem ezzel az estével.*
Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szer. Május 01 2013, 18:27

//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//


*Az idejét se tudnám megmondani, hogy mióta bóklászom már ezen az átkozott helyen, de hogy minden egyes fa ugyanúgy nézzen ki? Mégis ki a fene alakította ki ezt az erdőt ilyenné? Egyszerűen borzasztó, a birtokunkon nincs ilyen, de már kezdem úgy érezni, hogy soha nem fogok kijutni innen, arról nem is beszélve, hogy gyönyörű, fekete magas sarkú csizmámnak is baja eshet itt a gazokban. Kellett nekem letérnem az ösvényről, most már átkozom magam érte, de nincs mit tenni, ha a fene fenét eszik is, én visszajutok a Mysterioba. Nem járok oda még túl régóta és őszintén szóval senkit nem is ismerek, a magiszteremmel is csak addig találkoztam, amíg kijött elém és egy szobába kísért, szóval azt se nevezném ismeretségnek. Talán ha lenne itt valaki, könnyebb dolgom lenne, de már oly késő van, hogy szerintem minden lélek alszik a környéken, csak ezek a ragadozók nem, kiknek jelenlétét érzem is a közelemben. Mintha arra várnának, hogy megálljak pihenni és akkor rám támadhassanak. Nem csípem a farkasokat, se semmiféle ilyen állatot se, mind csak árt az emberiségnek, de jöjjön ide csak egy is, merészkedjen csak közelebb és végzek vele. Na de most már problémám is van sajnos, így hát nagyot lépek, kikerülve egy vastag fa gyökerét is, majd egy halk sóhaj után végül úgy döntök, hogy tartok egy kis pihenőt. Mák, hogy a hosszú, fekete, lábaimra simulós nacimnak nem esett még baja és a felül lévő gyönyörű, ezüst színű, rövid ujjú blúz is egyben van még, mely kiemeli gyönyörű testemet. Barna hajam egyébként szépen be van lőve, bár cseppet kócossá vált már az erdő miatt és zöld szemeim körül is gyönyörű smink található. Ajkam közepén egy piercing van, de más egyéb testékszert nem viselek, ez viszont jól áll, az ügynökségem szerint is. Lehet, hogy rájuk kellett volna hallgatnom és otthon maradni, de mégis hogy szegüljek szembe a szüleim parancsával? Ahj, szívás ez a helyzet. Miközben itt ücsörgöm, egymagamban, halk lépteket sodor felém a szél… talán az eszemmel játszik vagy mi? Szemeimet is meresztem, de csak nem látok senkit, így végül felkelek, majd fenekemet megtörölve kezdek el a hang felé menni.*
- Hahóóó, van itt valaki? *nem szoktam én horror filmeket nézni, hogy ilyenkor csendben kéne maradni, mert soha nem lehet tudni, hogy kit sodor felém a szél. Lehet, hogy bajom esik majd… de én nem számolok ezekkel. Egész életemben biztonságban éltem, itt se hiszem, hogy bárki is árthatna nekem. Tehát kikecmergek két fa mögül, majd már ki is szúrom a felém közeledő alak körvonalait.*
- Hé, te! *szólítom meg, mintha egy senki lenne hozzám képest, mert őszintén szólva az is. Azt hallottam, hogy bár járnak ide gazdag, arisztokrata családok gyermekei is, szerintem egy olyan se bóklászna ilyen későn az erdőben. Jó, az más, hogy én eltévedtem és itt vagyok, de ezt mégse nézném ki bárkiből. Mindenesetre ha a srác esetleg megáll vagy észrevesz, akkor a célom az, hogy odaérjek hozzá, amely ha sikerül, akkor érdeklődve mérem fel a furcsa szerzetet. Ez a hely… a modell világban bejönne, eléggé egyedinek tűnik, a piercing pedig piros pont, mert olyanja van, mint nekem.*
- Nem tudom, hogy hogy kerülsz te is ide, de elmondanád, hogy hogyan jutok vissza a Mysterioba? Attól tartok, hogy kissé elhúzódott a sétám és eltévedtem… Azt se tudom, hogy hány óra, pedig jó lenne már lefürdeni és aludni is egyet. *nyújtózom egyet látványosan és hangom is eléggé panaszkodó. Picit leizzadtam és ez rendkívül aggaszt. Egy forró fürdőre vágyom, majd a gyönyörű, selyem hálóingemre, amelyben az ágyba bújhatok. Csak odáig még el kéne jutni, szóval nagyon jó lenne, ha megszólalna a fiú és megmondaná az irányt, esetleg el is kísérne, úgy mégis csak biztosabb, na meg, így illene.*
Vissza az elejére Go down
Sairus Macrain
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Cica imádó Pszichopata
Hozzászólások száma : 775
Csatlakozás : 2010. Jun. 10.
Üzenet : "Az ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság. És látá az erényt az ő alakjában"

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szer. Május 01 2013, 22:41


//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//

*Agyam kissé más síkon jár, mondhatom talán azt is, egyáltalán nem figyelek a közvetlen közelembe zajló dolgokra. Megesik, bízom a hatodik érzékembe, ami figyelmeztet rá hogy baj van. A hangokat azonban nem tudom nem meghallani, így egyenlőre csak megállok, és fülelek az előbb érkező hang irányába, amiről nem nehéz kitalálnom hogy egy lányé. Mikor aztán meghallom ezt a cseppet sem barátságosnak tűnő megszólítást, már sötét szemeim is azonnal az érkező csajra szegeződnek, csepet sem kedves tekintettel. Szemeim szokásos komorságot, és kiismerhetetlenséget sugallnak, és bár az évek alatt szedtem magamra némi tartást, a tisztelet hiányát, még mindig nehezen viselem, hiába az új külső, és az a pár világosabb tincs a hajamba, na meg a piercing, belül ugyan az vagyok.*
-Azt ajánlom máskor mutass némi tiszteletet, főleg egy vadidegennel szembe.Lehet hogy a korod okán nem vagy ismerős erre fele, de vannak itt olyanok akik az ilyesmiért már felkoncolnának, és ezt veheted jó tanácsnak is. Hogy a következő ilyet elkerüljük a nevem Sairus.*Hangom cseppet sem barátságos, de nem is nevezhető bunkónak. Csupán csak a hűvös kimértség árad belőle, miközben viszonozva az ő tettét én is végig mérem őt. Nem ismerem, de külsőre igencsak szép nőnemű egyeddel hozott össze a sors. Stílusos csizma, nadrág smink, erről a csajról szinte ordít, hogy szereti ha felfigyelnek rá. Ez legalábbis az én véleményem, de hogy mi a fenét kereshet itt éjnek idején arról már fogalmam sincs. A következő szavak azonban eloszlatnak némi ködöt eme tudatlanságból. Szavai végén azonban arcomon megjelenik az a bizonyos hozzám illő hűvös mosoly. Nem magabiztos, nem is gúnyos, inkább csak titokzatos.*
-Az attól függ... Mondjuk ha megmondod a nevedet, akkor talán segíthetek eljutni a városig, megjegyzem szükséged lesz rá, de nem akarlak "Hé Te"-nek szólítani...*nézek egy pillanatra a másik szemébe. Bizony szüksége lenne rá, mert eléggé letért az ösvényről, ilyen helyen pedig nem nehéz eltévedni. Gyanítom ő se szeretne itt éjszakázni. Elég félelmetes tud leni ez az erdő, főleg ilyen tájt. Az hogy miért vagyok itt, nem mondom el, nem hinném hogy kíváncsi rá, na meg nem is tartozik a csajra.*
-Ami az órát illeti, régen benne jársz az éjjelbe, szóval kíváncsi lennék, miért sétálgatsz egy ilyen helyen ilyen későn, olyan ruhába amit a csajok jobbára bulikor szoktak felhúzni.*Bizony feltűnt, hogy milyen ruhában van, véleményem szerint csinos is ahogy maga a lány is az, de ezt nem kötöm az orrára, inkább csak fejemmel intek felé, jelezve hogy hajlandó vagyok segíteni. Az már más kérdés, ő miként reagál a szavaimra.*
Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Vas. Május 05 2013, 21:17

//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//


*Egyre jobban elegem van ebből a sétából, a lábaim is le akarnak szakadni, leizzadtam és fáradt is vagyok, így kezdem egyre közelebb érezni magamhoz a hisztit, amely csak akkor tűnik el, amikor kiszúrom a távolban az ismeretlen alakot. Lehetne akár egy gyilkos is, én mindenféle félelem nélkül hívom fel magamra a figyelmét, mely természetesen sikeres lesz, nem is várnék mást, így csak odajutok hozzá, de szavai hallatán csak egyszerűen dobom hátra gyönyörű hajamat, majd egy csodás mosollyal döntöm meg fejemet is.*
- Tiszteletet csak annak mutatok, aki kiérdemli és sajnos ez a szám még igen csak alacsony. *jegyzem is meg bájosan, mivel nem szoktam jól tűrni, ha rendre akarnak teremteni, de sajnálatos módon szükségem van rá és amíg ez a helyzet áll fenn, akkor megmaradok ilyen kis bájosnak, biztosan segíteni fog.*
- Hogy felkoncolnának? Azt kétlem. *emelem fel jobb kezem és mutatóujjamat kissé meg is csóválom.* - Ahhoz lenne egy-két szavuk a szüleimnek és az ügynökeimnek is. Na meg, kár lenne értem… Bele se merek gondolni, hogy mi lenne a világgal, ha én nem lennék… senki se ismerné az igazi divatot. *sóhajtok fel szomorúan, mintha az egész világ sorsa az én kezemben lenne, mivel így is érzem. Nélkülem kevesebbek lennének Franciaországban és én kellek oda. Ezért is oly rossz, hogy időnként itt kell tartózkodnom, a Mysterioban.*
- De abba kiegyezhetünk, hogy Sairusnak szólítalak. Az én nevem Fleur de Lorraine, nagyon örvendek. *biccentek is felé kedvesen, miközben végig szemeibe is nézek, felhívva teljesen magamra a figyelmet. A kisugárzásom eléggé csábító és ezzel nem tudok mit kezdeni… na nem mintha akarnék, tehát csak nem fog itt bunkózni velem a továbbiakban, hanem segítőkész kiskutyus lesz, amit én elvárok tőle, pusztán nem közlöm vele így, szó szerint, hanem szép szavak mögé bújok, így nem érzi azt, hogy mennyire megtisztelve kellene éreznie magát a jelenlétem miatt, hogy velem társaloghat. *
- Azt pedig nem viselném túl jól, ha így szólítanál, ártana az imidzsemnek. Tehát maradjunk meg egymás tiszteleténél. *mosolyodom is el, de a kedves mosoly mögött lévő gondolatok oly hamisak. Tisztelet? Már mondtam, hogy nem tisztelem, nem is fogom, de mégis tökéletesen tudom forgatni a szavakat és egész lényemről tükröződik a báj, a kedvesség, nem tudja, hogy kivel találkozott. *
- Szóval a városig elkísérsz, az nekem tökéletes. *biccentek is rá, majd szépen mellé is szegődök, úgy hallgatom meg a válaszait is, és kissé lebiggyesztem ajkaimat is, ahogy az éjfél szót meghallom.*
- Fel se tűnt, hogy olyan régóta mászkálok már itt. Egyébként figyelhetnél rám, kedves Sairus. *hangsúlyozom ki a nevét, majd pillantok arcára. * - Mint már említettem, eltévedtem. *nem fogok mindent kétszer elmondani, de talán most már eljut a tudatáig az, amit mondok, ha pedig nem… akkor mindegy, csak a városig vigyen el.*
- Az öltözetem pedig máskor is ilyen, nem járok holmi rongyokba, az nem lenne hozzám méltó. Szóval ne sértegess. *sóhajtok fel, miközben meg is indulunk abba az irányba, amerre a fiú irányít, én pedig bár nem bízom meg benne, követni kezdem. Jelen pillanatban nincs más választásom.*
- És te nem árulod el nekem, hogy miért vagy itt? *na, még milyen kedves vagyok, érdeklődöm is tőle. Apa büszke lesz rám, hogy miket meg nem teszek azért, hogy megpróbáljak beilleszkedni, de nem valami egyszerű, félő, hogy túl sokáig nem fogom bírni a bájcsevejt.*
Vissza az elejére Go down
Sairus Macrain
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Cica imádó Pszichopata
Hozzászólások száma : 775
Csatlakozás : 2010. Jun. 10.
Üzenet : "Az ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság. És látá az erényt az ő alakjában"

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Vas. Május 05 2013, 22:55


//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//


*Na igen a társaság éppen akkor talál meg, amikor legkevésbé számítok rá, és nincs rá szükségem, de nincs mit tenni, Sentinel vagyok jelenleg még, így félre kell tennem amennyire tudom a régi énem. A lány "bemutatkozására" azonban egyetlen arcizmom se rezdül, a szavaira viszont azonnal válaszolok.*
-Ebben nem te vagy az egyedüli.*Na igen, régen sokszor akadtam össze másokkal a tisztelet hiánya miatt, vagy csak mert úgy éreztem nem megfelelő a felém mutatott tisztelet. Az ezt következőkre azonban kicsi kell csak hogy el ne nevessem magam, mégis hol él ez a lány?*
-A szüleid és az ügynökeid innen kb milyen messze is vannak? Gondolod hogy lehetne egyáltalán idejük megnyikkanni az érdekedben, ha bajba kerülnél? Nem mondom van vér a pucádba..*mondom cseppet fura tekintettel méricskélve a másikat. Ide jött, a szigetre, ahol mindennaposak a gyilkosságok, feketemágiát oktatnak, az élete nap mint nap veszélybe lehet, és még hisz abban, hogy van aki megvédi?. Az ezt követő szavak azonban végleg kiviszik a biztosítékot, és mély hangom egy pillanatra fel is nevet, ám könnyen urrá leszek eme kilengésemen, és immáron ismét komoly arccal nézek a lányra.*
-Te vagy nagyon egoista, vagy nagyon naív vagy.*Vonom le a következtetést, persze nem gúnyosan, csupán őszíntén meglepődve. Nem sok ilyen kaliberű csajjal találkoztam, aki így első megszólalásra úgy tűnik el van telve magától, talán Nymphadora volt ilyen, de ő is máshogyan. Nemsokára azonban megtudom a nevét is, s mivel tisztelettel mutatkozott be, én se fogok bunkóskodni.*
-Szintúgy örvendek, szóval Francia vagy. Amúgy , mi ez az ügynök szöveg, valami filmsztár csemete vagy vagy mi?*kérdezem fejemet oldalra döntve, még soha nem hallottam ezt a nevet, bár a mugli dolgok egyáltalán nem is érdekelnek, ha lehet kerülöm őket nagyon messziről, de akkor a másik kérdés az, vajon mit kereshet itt?*
-Áh.. hidd el, itt egyáltalán nem fog megmenteni vagy segíteni, se az imidzsed, se az ügynökeid, sőt a szüleid se, ugye a Mysterioba jársz?*Igazából fogalmam sincs, hogy diákkal van e dolgom, vagy csak egy Seolra tévedt gazdag gyereke, fene tudja, jobb biztosra menni. Viszont megemberelem magam, és segítek neki a kijutásban, gyanítom hogy hamar eltévedne ebbe a rengetegbe, főleg mivel este van, aki nem járatos az itteni helyeken meglehet teljesen elveszítheti a kordinációs készségét, már nem mintha érdekelne, hogy egyel több ember tűnik e el vagy sem.*
-Ja, elmegyek veled addig, nekem már semmi keresni valóm azon túl..*teszek még hozzá ennyit, lévén én már nem a kastélyban lakom, az ezt követőre csak megrántom a vállaimat.*
-Néha megesik hogy elkerüli a figyelmem pár információ, még ha az ilyen felettébb bájos díva szájából is hangzik.*mondom direkt így fogalmazva, egy gonosz kissé talán gunyoros mosollyal az arcomon. Nem arról van szó, hogy nem szép, nagyon is az, de ez a jellem?? Érdekes és valahol kezd idegesítő lenni. A rongyos dologra nem mondok semmit, csak megerősíti bennem azt az eszmét, hogy ez a csaj full nem itt él, legalábbis nagyon úgy tűnik más a világnézetünk. A kérdésére viszont már annál inkább van kedvem felelni, egy gonosz mosoly kíséretében, teljesen komoly hangon. Jól értek ahhoz hogy megjátsszam magam.*
-Tudod, fiatal naív lányoknak akik eltévedtek, hazudom azt, hogy segítek nekik kijutni. Ahelyett azonban csak beljebb csalom őket az erdőbe, ahol keserves kínok között ölöm meg őket. A szerveiket kivágom, és miután eltakarítottam a hullát, a Mystrali szervkereskedőknek adom el a friss árut..*felelem teljesen őszíntének csengő hanggal, egy teljes percig figyelve az arcát, vajon komolyan vesz e vagy sem, végül hűvös hangom folytatom.*
-Csak sétáltam... Gyakran szoktam erre fele, mert rajtam kívül általában nem sokan fordulnak meg itt, néha nem igazán van humorom mások társaságához.*Ez a nap is éppen egy ilyen, miért tagadjam, hogy van bennem némi mizantrópia, ez a csaj nem ismer, valószínűleg ez a nap után se fog jobban megismerni, szóval tök mindegy mit gondol rólam.*

Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Hétf. Május 06 2013, 23:36

//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//


*Meglehetősen nagy szerencsém van, hogy akad itt valaki rajtam kívül, tehát máris a segítségemre siethet. Nincs kedvem tovább itt kóborolni, beismerem, eltévedtem és szükségem van arra, hogy most valaki elvezessen egy olyan helyre, amelyet ismerek és ez a valaki most az elém kerülő, furcsa külsejű fiú lesz, akivel hamar beszélgetésbe is elegyedek. Igazán vicces, ahogy próbál keménykedni, látszik, hogy semmit se tud rólam, még csak nem is ismer, tehát nem fogok csak úgy megijedni a dolgoktól, nem véletlen kerültem az Inflatus házba, de ezeket az apró info morzsákat meghagyom egyelőre magamnak.*
- Az nem számít, hogy milyen messze vannak, mivel hoppanálva rögtön ott tudnak lenni, ahol vagyok, ugyanis mágiával megfigyelnek. Illetve, ha véletlenül is elhaláloznék a te kezed által, akkor követnél engem, ez ilyen egyszerű. *nincs miért aggódnom, tényleg elég erős az a póráz, amin tartanak. Sajnos minden lépésemről tudnak, így nem tudnék csak úgy utazgatni se a világban, mivel figyelik azt, hogy mit teszek, hogy éppen merre járok, így ha gond van, azt is érzékelik testem gyengüléséből. Ez van, ha az ember olyan fontos személyiség, mint én.*
- Nem hiszem, hogy bármi nevetségeset is mondtam volna, de egy magadfajta sráctól nem is várom el, hogy ismerjen. Mindenesetre van mire egoistának lennem. *húzom ki magam büszkén és egyelőre csak ennyit árulok el magamról, de ahogy a neve is kiderül, úgy megosztom vele sajátomat, hogy tisztában legyen vele, kivel is húzott ujjat. Érzem, hogy csak kóstolgat, de tegye csak nyugodtan, nem fog engem egykönnyen megfélemlíteni, ahhoz előbb kell felkelnie.*
- Sok ész kellett, hogy kitaláld, milyen eredetű a nevem. *pillantok rá továbbra is bájos pofival és ezt a megjegyzést egyszerűen nem tudtam eltitkolni magamban és nem kiejteni. Hihetetlen, hogy egyes emberek miként tudnak viselkedni, azt hiszik, hogy ettől most már nagyon okosak.*
- Nem éppen. Modell vagy. *nem csak a mugliknál vannak modellek, ahogy színészek sem, ezt talán Sairus is tudja, de ha nem, akkor talán majd idővel rájön, hogy kékvérű vagyok, nem pedig holmi mocskos sárvérű. *
- Mint már mondtam, nem tartok tőled, hiába keménykedsz. És igen, oda járok, ahogy sejtéseim szerint te is. *kissé kezd fárasztó lenni ez a beszélgetés, hogy ennyire nagy fiúnak óhajtja mutatni magát. Lehetne normális is és akkor el tudnánk cseverészni egymással, de ha ő így, hát akkor csak nyugodtan. Sajnálatos módon nem szeretem magamat ismételgetni, így amikor egy olyan kérdést tesz fel, amire már hallotta a választ, egy apró szúrást intézek csak felé, de még így is udvariasan, nem fogok lesüllyedni az ő szintjére. *
- Nem kell gúnyolódnod, nem hat meg a véleményed. Nem félj, nem fogok összetörni. *csóválom meg a fejemet, mivel látom ám az arckifejezését és érzékelem a hangsúlyt is. Már egy ideje sétálunk, tehát hamarosan csak odajutunk a városhoz is, szóval már nem kell túl sokáig elviselnem őt. Viszont amíg itt vagyunk, egymás mellett, nekem se árt érdeklődnöm, a válasznál pedig kíváncsian csillag fel a szemem.*
- Hű, ez aztán jól hangzik. Na és jól megy az üzlet? Még a végén csatlakozom hozzád. *megyek bele a játékba, mert én aztán nem félek mások kínzásától vagy meggyilkolásától, tehát ha úgy hozná a sors, hidegvérrel végeznék bárkivel. Nem fogok megijedni az itteni halotti mágiától sem, tehát nem vagyok én annyira törékeny virágszál, mint amilyennek hisz ez a srác és erre majd idővel vagy rájön vagy nem.*
- Szóval te ezek szerint egy magányos farkas vagy. Na és hogy értetted azt, hogy nincs keresnivalód a kastélyban? Te is oda jársz, akkor? *az egyetemről még nem hallottam igazán, főleg nem a Campusról, hiszen új vagyok még itt, tehát ez most valóban érdekelne, nem csak udvariasságból kérdezem mindezt. Még a fiú felé is nézek – nem pedig botor módon a lábam elé -, így nemsokára egy gyökérbe akadás után már zúdulok is előre, így kissé felsikkantva esek térdeimre és hála a magas sarkú csizmának, lábam is kibicsaklik.*
- A fenébe! Ezt a cipőt nem ide tervezték… *fogom is meg fájó lábam, aminek nem látszik így, hogy baja lenne. A csizma takar és egyben akadályoz is a gyógyításban, így végül fordulok, hogy fenekemre ülhessek, le a földre, mert most jobb megoldás nincs és végül lassan leszedem jobb lábamról a csizmát, így vékony lábam láthatóvá válik, ahogy vörös körmeim is ujjaim végén.*
- Nem tudsz valahogy segíteni? Mert gondolom nem akarsz ölbe elvinni egészen az Inflatusosok tornyáig. *pillantok fel a fiúra és tudat alatt adom Sairus tudtára azt, hogy melyik házhoz is tartozom. Bár tudnám, hogy sentinelem, jobban kihasználnám segítői kötelességét, de most egyelőre meg kell elégednem azzal, hogy reménykedek a segítségében, mert így, kibicsaklott, fájó bokával nem jutnék túl sokáig.*
Vissza az elejére Go down
Sairus Macrain
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Cica imádó Pszichopata
Hozzászólások száma : 775
Csatlakozás : 2010. Jun. 10.
Üzenet : "Az ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság. És látá az erényt az ő alakjában"

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Kedd Május 07 2013, 12:29


//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//


*Hidegvérű egy csaj azt meg kell hagyni, de a szavak hallatán, ezt az egészet inkább érzem már botornak, és naívnak mintsem túlzottan magabiztosnak. Szavai egyébként nem hatnak meg, még meg is mosolyogtatnak, bár mosolyom csak hűvösséget áraszt mint általában mindig.*
-Ha "véletlenül" meg akarnálak ölni apádék már csak egy kihűlt testet találnának itt.. Lehet utána engem is megölnének, de mi van akkor ha ez engem nem érdekel? A te nézőpontodból amúgy is mindegy, halott lennél. Testedet giliszták zabálnák fel, és pár év múlva már senki nem emlékezne rád, maximum a szüleid. Ez meg ilyen egyszerű. Szerinted melyikőnknek van több veszteni valója?*teszem fel a jogos kérdést, miközben mosolyom kissé szélesebb lesz.*
-Másrészről pedig egyáltalán nem biztos, hogy olyan könnyű dolguk lenne.*teszem még hozzá, na igen bennem is megvan a velem született egó, és küldtem már át pár embert a túlsó oldalra, úgy hogy megúsztam, nem fogok meghajolni egy magát mindennél feljebb emelő lány fenyegetésétől.*
-Nem az nevetséges amit mondtál.*Mondom kissé helyre igazítva a másikat, nem a szavak nevettetnek meg, valami egészen más, amit nem nehéz kitalálni, bár tény hálásnak kéne lennem ezért a lánynak, okozott nekem pár felhőtlen percet, de mégse érzek különösebben semmit.*
-Á szóval már így állunk, miért szerinted én milyen srác vagyok?*Teszem fel a jogos kérdést, hiszen eddig eléggé ködösen célozgat, kíváncsi vagyok pontosan minek is néz. A neves dologra nem mondok semmit, egyszerűen csak megrántom a vállaimat, a kijelentésre viszont csak bólintok egy nagyot.*
-Gondolhattam volna, végül is az adottságaid megvannak hozzá. És a többi modell ismerősöd is olyan mint te?*Csak mert akkor tuti nem fogok kezdeni egy olyannal se, valahogy nem bírom az olyan csajokat akik így el vannak telve maguktól.*
-Ó nem akarom én hogy tarts tőlem, csak feszegetem a határokat, és igen a sejtéseid jók.*árulok el ennyit, mely bőven elég ahhoz hogy tisztában legyünk egymással, régóta volt ilyen piszkálgatós beszélgetésem, nem tudom eldönteni most örüljek e vagy sem. Bár kíváncsi lennék melyik házba jár. Előre sajnálom őket, de azt hiszem nem teszem még fel ezt a kérdést.*
-Bóknak szántam, valóban bájos a külsőd, de ami azt illeti a csomagolás többi részéről már nem mondhatom el ugyan ezt.*Lehet sértőnek fogja venni a szavaimat, de különösebb módon nem érdekel, nem vagyok az a fajta aki a puszta látvány miatt majd elviseli ezt az "én vagyok a világ közepe" viselkedést. Ahhoz hogy esetleg érezzek valami más pozitívumot is bizony nagyon meg kell lepnie. A következő szavakra azonban már érdeklődőbb lesz a pillantásom, a kis játékomba úgy tűnik ő is részt vesz.*
-Nocsak, szóval ezek szerint nem riadnál meg a piszkos munkától? És mond csak öltél már embert?*kérdezem egy pillanatra teljesen normális, sőt kíváncsi hangnemben. Kevés magamhoz hasonló emberrel találkoztam, sőt mondhatni senkivel, talán Mordana akit a legjobban megtanultam becsülni, a múlt ellenére is, azt viszont nem hinném hogy ezzel a lánnyal van bármi közös is bennünk.*
-Én már egyetemista vagyok, orvvadász szakirányon, a lakhelyem pedig itt van lent Seolon..*árulom el neki az igazságot, ezután viszont megtörténik a baleset amit kissé fejcsóválva nézek végig.*
-Valóban nem, de én ezt már mondtam neked, amire a válaszod az volt hogy nem jársz "rongyokba"*utalok a pár perccel ezelőtti beszélgetésünkre tehát magának köszönheti az egészet, a segítség kérés viszont őszíntének tűnik nem érzek benne semmi egoizmust, aki pedig normálisan tud kérni, annak segítek, bár megtehetném, hogy itt hagyom hiszen már közel vagyunk. Ehelyett azonban csak lassan leülök mellé majd egyik kezemet lassan a sérült láb felé nyújtom amit megfogva az ölembe is teszek, megvizsgálva a bicsaklás pontos helyét, ha egy kicsit fáj neki nem probléma amúgy is kíváncsi vagyok, hogy a kedves szülők megjelennek e eme kis fájdalom okozás miatt. Ha a lány hagyja ezután viszont kezemet a láb fölé helyezve gyógyítani is kezdem.*
-Nem vagyok egy lovag szóval ölbe biztosan nem, most pedig maradj nyugton.*mondom, miközben magnetizációval meg is gyógyítom a lábat, ami remélhetőleg rendbe fog jönni. Persze elért közbe hozzám az információ is, ezek szerint Inflatusos nem mondom most az egyszer örülök hogy nem én osztottam be.*
-Kész is vagyunk, de javaslom hogy inkább hagyd a fenébe azt a lábbelit ha ilyen túrákra indulsz..*egyenesedek fel, és nemsokára ismét a másik mellett állok.*
-Szóval Inflatusos vagy, ezek szerint más kapta meg a beosztásodat, melyik volt a szerencsés a Cornwlade kölyök vagy a zöldfülű esetleg a nagyfőnök? Mert én nem emlékszem rá hogy dolgom lett volna veled.*mondom a szemébe nézve, miközben lenyújtom felé a kezemet. Ennyi udvariasság szorult belém hogy segítsek neki felállni, hogy tovább indulhassunk.*
Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Kedd Május 07 2013, 21:04

//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//


*Jobbnak látom tudatni ezzel az arcátlan, pimasz fiúval, hogy nem olyan egyszerű engem megfélemlíteni és esetleg megölni, ugyanis nem egy ember van, aki figyeli a lépéseimet és ha kell, akkor igenis segít. Volt már ilyesmire példa, ezért is vagyok ilyen magabiztos a dolgomat illetően, de Sairus szavai hallatán most már muszáj elhúznom a számat.*
- Kissé szánalmas, hogy mennyire próbálsz keménykedni, bár azt nem értem, hogy miért jó neked, hogyha az én halálomról beszélsz. Még csak nem is ismersz, tehát ezzel fárassz mást, pont hidegen hagy, mit gondolsz. *most már nem cseng olyan barátságosan a hangom, mint eddig, mert tényleg kezd idegesíteni ez a viselkedés. Nem érzem úgy, hogy rászolgáltam volna és ettől aztán végképp nem fogja kiérdemelni maga felé a tiszteletet. Inkább meg se próbálom megérteni ezt a tőlem oly nagyon távol álló logikát és nem megyek bele a játékba, nem vitázom én ezen vele. Jobb lesz mindkettőnknek, mert tudom, hogy csak a szája jár. Ha megölne, az következményekkel járna és nem hiszem, hogy ennyire nem érdekelné az, hogy él-e vagy hal. Ha nem számítana neki, akkor már rég halott lenne. Azt mondjuk egyáltalán nem értem, hogy miért nevet ki, hogy vajon mi humorosat is mondtam neki, de erre választ se kapok. Már meg se lepődöm… *
- Az előbb pontosan kifejtettem a véleményem, ha abból nem vontad le, akkor most se értenéd meg. *de mint már mondtam, nem fogom ismételgetni magam, tehát vagy tudja vagy nem, de az teljesen biztos, hogy nem szimpatikus. Azért nagyobb figyelmet várnék el, kedvesebb viselkedést, de ő csak adja ezt a hűvös, fenyegető stílust… kár, hogy én nem vagyok olyan lány, aki sírva fut el ezen szavak elől, de az biztos, hogy már volt olyan, akinél elérte ezt a célt. Azért annyira méltatom, hogy eláruljam neki, hogy modell vagyok, és a megjegyzésére most már csak egy apró mosoly jelenik meg gyönyörű arcomon.*
- Nem tudom, hogy te milyennek tartasz, de őszintén szólva nem is érdekel. Viszont azt megmondhatom, hogy minden modell különbözik a másiktól, de akadnak hasonlóságok, ahogy más szakmákban is. Tehát ismét csak feleslegesen kérdeztél. *sóhajtok fel színpadiasan, mert tényleg untat már a srác, de talán már nem kell túl sokáig elviselnem és ő se élvezheti már annyi ideig tökéletes társaságomat. Sajnálatos módon azonban kiderül, hogy Sairus mit is gondol rólam, hogy szimpatikus neki a jellemem, a viselkedésem, ahogy én nekem se az övé. Mi ketten nagyon különbözünk egymástól, és kezdem úgy érezni, hogy tényleg nem a legjobb emberbe botlottam bele ezen az éjszakán, de sajnálatos módon az ember az ilyesmit nem válogathatja meg. Mindenesetre kezdem értékelni Sairus kitartását a fenyegetőzési próbálkozásai miatt, mert ismételten előhozakodik a halálommal, de már szinte lepattannak rólam a szavai, inkább unalmamba már én is belemegyek a játékba, legalább gyorsabban telik majd az idő.*
- Nem mondanám, hogy félek bemocskolni a kezem. És igen, öltem már, nem mintha ez sokat számítana. *felelek is neki készségesen, így talán kicsit leszáll rólam, mert azért belül nagyon is zavar ez az egész kis ellentét, ami kialakult. Sokkal jobban is elüthetnénk az időt, kár, hogy nem így alakult… *
- Hmm, szóval te már egyetemista vagy. Még a végén kiderül, hogy felbéreltek ellenem. *mosolyodom el, de láthatóan nem gondolom komolyan a szavaimat, inkább feltűnésmentesen nézem meg jobban a fiút és igen, most már biztosan látom rajta, hogy idősebb nálam jó pár évvel. Talán van mire így viselkednie? Nem tudom, de kideríteni sincs kedvem, magamon meg aztán főleg nem. Miközben ezen gondolkodom, el is terelődik a figyelmem az útról, így megtörténik a baleset is, én pedig a földön kötök ki. Na nem kerülök túlságosan kellemetlen helyzetbe, de ettől függetlenül nem örülök ennek az egésznek, ahogy senki más se örülne a helyemben.*
- Nem terveztem, hogy ilyen helyre jövök. *ismerem be, majd kérem is Sairus segítségét. Ha már ennyivel idősebb nálam, akkor bizonyára tud valami egyszerű, gyógyító varázslatot, mivel nem szeretem a fájdalmat túl sokáig érezni. Ahogy a fiú mellém ül, majd lábamat is megfogja, ölébe húzva, kissé meglepődöm a gesztuson, de azért hagyom neki és csak arcom rándul meg kissé a fájdalomtól, de egyéb módon nem adom a tudtára azt, hogy mennyire is kellemetlen mindez. A szüleim természetesen nem jelennek meg, ennyire azért még nem ugranak, én viszont kíváncsian nézhetem végig, hogy mit alkalmaz a srác és a fájdalom is kezd csitulni, majd teljesen el is múlik.*
- Milyen mágiaág volt ez? *kérdezek rá kíváncsian, nem tagadva, hogy szívesen elsajátítanám ezt a tudást, de egyelőre fogalmam sincs, hogy hol tanulta. *
- Most azért még visszaveszem, mert az se lenne jobb, ha belelépnék valamibe. *húzom el öléből a lábamat, majd ez után visszakerül a helyére a gyönyörű, drága csizma, én pedig elfogadva a felém nyújtott kezet kelek fel és porolom le ez után hátsómat, miközben természetesen arra is figyelek, amit a fiú kérdez.*
- Nem tudom, hogy kiket említettél, de engem a magiszterem osztott be. Csak nem te is sentinel vagy? Mert akkor aztán végképp kötelességed tudtom szerint segíteni az Inflatusosokon. *és már bele is karolok a fiúba, mert így azért mégis csak biztonságosabb a magassarkúm miatt és ki is használom azt, hogy elméletileg segítenie kell nekem.*
- Mi minden is tartozik a feladatkörödbe? *kérdezek rá még erre is pofátlanul, miközben arcát tanulmányozom, de azért időnként az útra is nézek. Ha jól látom, akkor a háttérben lévő fények a városból származnak. Ezek szerint közel járunk…*
Vissza az elejére Go down
Sairus Macrain
Sentinel Inflatus
Sentinel Inflatus
avatar


Jelige : Cica imádó Pszichopata
Hozzászólások száma : 775
Csatlakozás : 2010. Jun. 10.
Üzenet : "Az ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság. És látá az erényt az ő alakjában"

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Kedd Május 07 2013, 22:05


//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//

*Nem igazán érdekel a szájhúzása, ahogy a szavai se hatnak meg, ez nem keménykedés jobbnak tartom ha tartanak tőlem, minthogy esetleg bárkit is közel engedjek. Egyszer tettem meg annak is meglett a böjtje, bár tény ezzel a lánnyal még az eszembe se fordult meg hogy barátkozni szeretnék, megvan rá az okom.*
-Ó ez egyáltalán nem keménykedés, csak gondoltam jobb ha előre felkészítelek hogy itt senki nem fog megvédeni, lehetsz akár az angol királyi ház sarja is..Gondolom azt hiszed, hogy a külsőd és néhány aranyos szemrebbentés segítségével bárkit képes vagy befolyásolni, de nálam rossz ajtón kopogtattál.*mondom egy vállrántással, igazából nem nagyon érdekel minek könyveli el, keménykedésnek e vagy nem, lehet van benne az is, de engem pont nem izgat. Amikor elárulja, hogy modell nem bírom ki, hogy ne szóljak erről is néhány szót a válaszára azonban csak hűvös mosollyal döntöm felé a fejem.*
-Nem hinném, hogy felesleges volt, tudod azt hittem hogy te mint szakmabeli, ismered a többit és kicsit jobban tudsz mesélni róla, de akkor kérdezem másképp, ők is ilyen önelégült, egoista, anyuci szem fénye fehérnép mint te? Mert gondolom az hogy szépek vagytok az kötelező ebben a szakmában.*morgom oda a másiknak. Igazából nem tudom mire ez a nagy ellenszenv, ez olyan "első látásra nem kedvelem" érzés, lehet bennem van a hiba, de nem tudok mit kezdeni magammal.*
-Kíváncsi lennék mire vagy képes, talán majd egyszer párbajozhatunk...*mondok csupán ennyit, de ez teljesen őszíntén jött, legalább azt tudom hogy nem áll távol a vér látványától. Akkor van némi esélye hogy túléli ezt az időszakot, amit a tanulásnak szentel. Nemsokára viszont én kerülök gorcső alá,így a felém intézett szavakra csak elmosolyodok.*
-Lehet egyszer így lesz, de nem ma. Ha ellened bérelnének fel, valószínűleg, nem a gúnyos stílusommal kergetnélek a halálba.*mondom, vissza fogott hangon, talán értékeli a humort, még ha ilyen groteszk akkor is. Ezután viszont bekövetkezik a lány balesete, aminek a végeredménye egy szép ficam lesz, na igen mondtam hogy a csini ruha lehet döglesztő, de egyben a mozgást is gátolja az tuti fix. A szavaira nem mondok semmit, nem hinném hogy kéne mit, viszont ezután úgy döntök talán jobb lenne ha segítenék neki, így magnetizációval nemsokára meggyógyítom a lábát. Gondoltam,hogy nem ismeri, viszont mivel a kérdésemre ő is készségesen felelt, most vissza kapja ezt a szívességet tőlem.*
-Spirituális ismeretek, a neve magnetizáció, a dolog lényege hogy az energiáimmal képes vagyok helyre rakni bizonyos sérüléseket is. Pofon egyszerű..*mondom össze csettintve az ujjaimat, miközben felállok, és segítek neki is. A lábbelis dologra csak bólintok, viszont mivel a fülembe jutott, hogy melyik házba is jár, rákérdezek , vajon ki volt az a szerencsétlen aki beosztotta, a válaszra pedig mintha ismét picit felnevetnék.*
-És... Ő hogy viselt? Úgy értem vele azért normálisabb voltál vagy olyan voltál mint velem?*kérdezem, még mindig a nevetéssel küszködve, tudom ronda dolog, de neveztek páran már szemétládának, egyel több vagy kevesebb már kit izgat. Amikor viszont a kötelességeimről kezd el papolni azonnal leolvad a mosoly az arcomról.*
~Fene... kitanulta a leckét~*húzom el a számat, majd közelebb lépve hozzá hirtelen hajolok közel a füléhez, bele súgva pár szót.*
-Elárulok egy titkot, de csak ha nem mondod el senkinek. Magasról teszek a kötelességeimre..*mondom szinte már ismételten hűvös szemekkel ahogy eltávolodok, majd tovább indulunk, de úgy tűnik most már csak fogást akar rajtam találni. Fenébe, azt hiszem kezdhetek mesélni ismét.*
-Kötelességem segíteni, akár tanulmányi szinten, beosztásba, vagy ha véletlenül valamelyik diákunk bajba kerül, továbbá meg kell adnom nekik az információkat amiket tudok, és amire szükségük van.*mondom kissé unott hangon, de menet közbe figyelmeztetőleg emelem fel a mutató ujjam, és így gyorsul fel a beszédem is picit.*
-De ha bármilyen szabálykönyvvel rá akarsz venni, hogy a kinyaljam a popsidat előre szólok hogy velem rossz lóra tettél. Engem nem érdekelnek a bajaitok, az se érdekel éltek vagy haltok, vagy hogy hányan buktok meg ebben a tetves intézményben, ha nem tetszik a stílusom mehetsz panaszkodni Mr Cornwlade-nek és nyújtsd be a panasz betétet, vagy keress olyan Sentineleket akik készségesebbek hozzád, vannak jó páran Slashnek vagy Nathanielnek biztos be fogsz jönni bár az utóbbival vigyázz, mert szereti nyersen felfalni azokat akiknek nem tetszik a fizimiskájuk..*mondom ismételten picit átváltva komor üzemmódba. Még csak az kéne hogy engem ugráltasson, nem vagyok én szolga. Nemsokára már a városban vagyunk, pontosabban a főutcán, ahol a másik felé is fordulok.*
-Kívánsz, még valamit, vagy innen elboldogulsz egyedül is?*kérdezem immáron a lány szemeit figyelve, én magam észre se veszem azt a 4-5 rossz arcú alakot akik időközben körénk jöttek s mintha minket figyelnének.*

Vissza az elejére Go down
Fleur de Lorraine
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Apr. 22.
Tartózkodási hely : Belenus háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szomb. Május 11 2013, 23:34

//NRT: Fleur és Sairus – 2013.05.01.//


*Mivel egyre jobban fusztrál ez az arrogáns stílus, ezért nem hagyom annyiban a dolgokat és szóvá is teszem a fiúnak, mire ismét csak visszadumálni tud, de legalább végre megfogalmazza azt, hogy miért is próbál meg így fenyegetőzni.*
- Nincs szükségem mások védelmére és a manipulálással kapcsolatban pedig maradjunk annyiban, hogy az esetek nagy százalékában beválik. *kacsintok rá pofátlanul, mert bár azt érzékelem, hogy nála nem működik, akármennyire is vagyok szép és csábos, ez még nem fog lelombozni. Biztos vagyok benne, hogy másnál könnyedén sikerem lesz, csak most nem a jó emberbe futottam bele. A többi modellről is azért érdeklődik, ami számomra elég furcsa, de orromat is felhúzom ám szavaira, ezek nem esnek jól, be nem ismerném, hogy igaza van.*
- Hogy te mekkora egy bunkó vagy! *mást már nem is óhajtok mondani, nem érdemli meg, hogy több szót is fecséreljek rá a témát illetően. Ilyet nem illik mondani egy olyan lánynak, mint amilyen én vagyok, hát még ezt se tudja? Persze mélyen belül nem fáj ám, egyáltalán nem vagyok érzékeny típus, de azért látszatra megadom a sértődés módját. *
- A párbajt pedig még ki kell érdemelned, de egyelőre eléggé messze állsz tőle. *jegyzem is meg a felhívását hallva, de legalább kezd leszállni rólam, legalábbis a halálomról. Azt az örömöt pedig nem fogom megadni neki, hogy megkínozhasson, keressen mást, aki ezt önkéntesen vállalja. Biztos akad itt néhány mazochista. Főleg most, hogy tudom, hogy egyetemista és mivel orvvadásznak készül, bizonyára nem is gyenge… én pedig nem kockáztatom tökéletes testem épségét. A tökéletes csevejt a balesetem szakítja félbe, így szerencsétlenül esek el, de szerencsére van annyi Sairusban, hogy segítsen és mivel eléggé érdekes módon gyógyít meg, így rögtön érdeklődni is kezdek, hogy megtudhassam, mi ez, és azt is, hogy mely tantárgyhoz tartozik.*
- Hmm, ezek szerint idén tanulni fogom. Jó tudni. *biccentek a másik felé, majd nemsokára felkelünk és ez után a beosztásomra térünk rá. Nem vagyok hülye, hamar rájövök ám a kérdése okára, ő is egy sentinel, de még mielőtt ezzel kapcsolatban tudakolózhatnék, ő kérdez, méghozzá a magiszterrel kapcsolatban, így számat elhúzva válaszolok neki.*
- Én ilyen vagyok, nem játszom meg magam. Ő pedig egy úriember, ellentétben egyesekkel. *oh, dehogynem játszom meg magam, de ezt a fiúnak nem kell tudnia. Mindenesetre Demiennek szerintem volt már nálam rosszabb esettel is dolga, tehát minden elismerésem neki. Ez után viszont én jövök a kérdésekkel, de Sairus közeledése meglep. Nem pirulok bele, egyszerűen kérdőn vonom fel szemöldököm, arcát figyelve, miközben hosszú hajtincsei arcomat súrolják, ő pedig ilyen közelről megérezheti csodálatos, rózsás illatomat is.*
- Teszel a kötelességeidre? Ezt most aztán nagyon suttogni kellett… rémisztő voltál. *kacagok is fel jókedvűen, majd most én hajolok közelebb a másikhoz.* - Ha tetszem neked, egyszerűbb módon is a tudtomra adhatod, nem kell ilyen olcsó trükkökhöz folyamodnod. *közlöm is vele, de már el is távolodom tőle, nekem bőven elég ennyi a közelségéből, így inkább mesélését hallgatom, méghozzá a kötelességeivel kapcsolatban.*
- Ahj Sairus, tényleg unalmas vagy. Megint jössz a fenyegetőzéseiddel, amikor én csak érdeklődtem. Hát ekkora nyűg neked, hogy sétálj velem egy kicsit? *kérdezem tőle ismét angyalivá vált arccal, mely oly édes, oly nehéz neki ellenállni, ugyanis tökéletesre fejlesztettem az évek során. Na de a városhoz is érünk, így érdeklődve tekintek körbe a most már ismerős helyen és én bizony kiszúrom azokat a fickókat, kik láthatóan méregetnek is engem.*
- Azt mondtad, hogy kötelességed segíteni, ha bajba kerülök. Nos, látod azokat a srácokat? *intek fejemmel szinte észrevétlenül az adott irányba.* - Ha most itt hagysz, lehet, hogy megtámadnak és azért Téged vonnak majd felelősségre, illetve bajom is eshet. Nem kísérnél el a szobámig? *szempilla rebegtetés, és mivel még mindig a fiúba vagyok karolva, ezért finoman húzni kezdem magammal a révész felé, hogy tartson csak velem.*
- Bár azt nem mondom, hogy megmutatom a szexi hálóingemet. *kuncogok fel jókedvűen, láthatóan nem problémázva a dolgon. Csoda tényleg, hogy még mindig el tud viselni a fiú…*
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Pént. Júl. 05 2013, 00:48

//NRT: Slash-Ashi 2013.04.01.//

*Éjszakai sétára adom a fejemet, de nem vagyok valami jó passzban, Müzli is velem tart. Nem nagyon javít a hangulatomon, de nem is ront. Találkozunk az egyik sentinel-lel ki az én házamból való. Beszélgetésünk nem kezdődik valami rózsásan, de nem csodálom hisz eddig csak morcos pillanatomban találkoztunk. Müzli közeledése sem segít a helyzeten, sőt ront rajta elég durván. Visszaszólogatós kezdet kezd eltűnni és helyette kellemesebb témákra kerülnek a felszínre (legalább is semleges); például az időjárás vagy bandája. Nem tudunk baráti légkörbe sok mindenről beszélni, mert kicsit szőrcsomóm a másik lábához ér. Slash rögtön megtanítja a cicusomat repülni, amit nem nézek túl jó szemmel, sőt meg is támadom a macskám támadóját. Ezután ügyetlenül lepróbálom szedni az állatomat a magaslati levegőből. Szerencsére sikerrel járók, bár meg kell jegyeznem kis híján kilapítottam szegénykémet. Mikor a vállamra mászik a macskám furcsa zajt hallok egy röpke pillanatra. Most először hallgatok az inflatus sentinejére és mozdulatára dermedek. Ez talán a legnagyobb hülyeség, amit életembe teszek hisz pálcát leeresztve állok az előbb általam megtámadott ember előtt. Természetesen ezt ki is használja a másik és két átokkal gazdagít. Levegő után kapkodva sírok a röhögéstől. Táncolás közben megfájdul a lábam, de szerencsére hamar véget ér a kínzás.*
-Elment az eszed ember?*kérdem lihegve és könnyemet törölgetve. Rosszallóan csóválom meg a fejem. Majd elkezdek hívni a cicámat. Nyávogva ugrik a vállamra.*
-Én meg azt nem szeretem ha a macskámat verik ki a kezemből?*mordulok rá, de megértő hangon. Bólintok egyet a mondatára, bár szívesen találkoznék egy farkassal, de nincs nagy kedvem tovább beszélgetni a rockerrel.*
-Oké szia!*köszönök el és elviharzom a révészhez.*


//Köszönöm a játékot és bocsi hogy csak most írok//
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szomb. Feb. 01 2014, 00:51

//NRT: Oliver és Daph – 2014.01.31.//


Engem soha se zavart egy pillanatra se az, hogy esetleg késő este jelenjek meg az erődben. Bár tény, hogy történtek már velem kemény dolgok, de úgy érzem, hogy meg tudom védeni magam, hogyha kell és a múltkori után még italt se fogyasztok figyelmetlenül. Őszintén szólva azóta a vámpírtámadás óta nem ittam egy korty alkoholt sem és nem is áll szándékomban. Jobb tisztának lenni és normálisan gondolkodni, élni az életet, ami talán jobbá fordul, nem marad ez a satnya szürkeség, ami most körbevesz. Nem is tudom, hogy miért ragaszkodnék én annyira valakihez, hiszen azért hagytam el Nilt már jó rég, mert szerettem volna élni, de… valahogy minden megváltozott. Komolyabb lettem, az élet keményebb, én pedig egyedül maradtam, magányosan. Tényleg rossz belegondolni, hogy mit veszítettem, és akárhogyan próbáltam eddig rendbe hozni, nem ment. Jelen pillanatban is ezen kattog az agyam, kár, hogy nem vagyok képes visszatérni a múltba, pedig milyen jó is lenne…
Ja és hogy mit csinálok éppen? Mivel számomra fontos, hogy a testem tökéletesen nézzen ki, ezért én képes vagyok késő este, a Hold fényét használva csupán futni az erdő közepén. Már ismerem lassan, mint a tenyeremet és bár képes meglepni, azért el már nem tévedek. Sajnos a hó némileg zavaró, így néha megcsúszok, de eltanyálni csak nem fogok, ezek az ösvények azért biztonságosak. A testfelmelegítő varázslatnak hála nem is kellett túlöltöznöm, így egy fekete, kapucnis pulcsi van most rajtam, melynek kapucni része a fejemre van húzva, így fekete tincseimből se látszik sok, csak gyönyörű, smaragd szemeim csillognak ki alóla, lábaimon pedig szintén fekete színű melegítőnadrág található. Nem divatos, nem nőies, egyszerűen sportolásra való. A pálcám természetesen nálam, famulusom pedig nem túl messze tőlem, mert most már úgy döntött, hogy vigyázni fog rám, hátha szükséges.
Az ösvény mentén viszont akadnak rönkök is, amik a zord időjárás miatt vannak, így jelen pillanatban is pont egyet próbálok átugrani, ami sikerül is, de az érkezés már nem lesz ilyen szuper, így szépen hanyatt is vágódom, kissé meg is ütve magam.
- Áucs… - nem kiáltok fel, ennél ezerszer több kár is ért már az évek során, de azért nem esik jól, így nyúlok hátra fájó hátsómhoz és derekamhoz. Ideje összeszednem magam, de azért egy csúnya pillantás még jár annak a farönknek.

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Oliver Wayne Seavers
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 28
Csatlakozás : 2014. Jan. 31.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szomb. Feb. 01 2014, 13:29

//NRT: Oliver és Daph - 2014.01.31//


A famulus lehet, hogy sokat használ, ugyanakkor bosszantó is tud lenni az, hogy mindig császkál. Épp a szobámban edzettem, mikor Roki megunta az egészet és kiviharzott néhány cseppet sem kellemes szó után. Nekem sem kellett több. Fogtam a pálcám és a kabátom és már rohantam is a panda után. Ez persze időbe telik, így utoljára az erdő szélén láttam, jókora távolságból, majd eltűnt a fák között. Talán valami nagyobb állatot kellett volna választanom. Jó néhányszor megbántam már, hogy ilyennek teremtettem, ugyanakkor örülök is neki. Viszont annak nem, hogy neki hála kint csatangolok a hóban egy szál melegítőgatyában, széthúzott bőrkabátomban, pálcámmal a kézben, csupasz lábakkal és felsőtesttel.
És hogy hogy kerültem ide? Azok után, hogy leviharzottam a szobámból, követve a famulust, a révész csónakjában találtam meg őt. Annak is a másik végében, ahonnan nem volt hajlandó eljönni. Kénytelen voltam bemászni a csónakba, hogy kiszedjem onnan, erre ő elvitetett minket a szigetről. Lehet, hogy a révész nem hallgatott volna egy állat utasítására, de mikor az én kedvencem átváltozott, egyből más lett a helyzet. Azonnal megindultunk, én pedig nem vagyok még olyan erőben, hogy tigris alakjában felkapjam és elvonszoljam a partig. Hátsómat tehát lehelyeztem és vártam amíg átérünk Seolra. Ott visszaváltozott és megint futásnak eredt, amiből kezdett elegem lenni. Ilyenkor persze mindig csak azt mondja, hogy úgyis edzeni akartam, így legalább élvezhetőbb. Így kerültem a fák elé.
Mielőtt belépnék az erdőbe, magamra is bocsátom a testfelmelegítő varázslatot. Azzal mégiscsak sokkal kellemesebb, bár mezítláb járkálni a latyakban nem túl jó elfoglaltság, miközben egy sötét bundájú állatot keresek az erdőben éjszaka.
Lehet, hogy nem kellett volna utána jönnöm, de aggódom a famulusom miatt. Elég szeleburdi teremtmény, ráadásul most még az épületet is elhagyta, ami még több aggódásra ad okot. Szerencsémre a hold ad annyi fényt, hogy ne essek hasra a számomra ismeretlen rengetegben. Arra is jó ez a fény, hogy megcsillanva a körülöttem lebzselő Roki szőrén, mutassa nekem, hogy merre jár. Mikor azonban észre veszi, hogy kiszúrtam, rohanni kezd. Én persze rohanok utána. Mégiscsak el kellene kapni azt a négylábút és láss csodát, máris fogócskázunk, ami az ő egyik kedvenc elfoglaltsága. Persze mindig őt kell elkapni, ami kicsit már unalmas. Addig-addig futok utána, míg rá nem ébredek, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek ebben az erdőben, ilyen későn. Tekintetem egy lányt pillant meg, aki éppen egy farönk átugrásával foglalatoskodik, ami sikerül is neki, az érkezés viszont kevésbé. Azonnal elkezdek felé sietni, de tőle néhány lépésnyire megállok, hogy ne kerüljön rá a futás közben felvert szenny. Onnantól kezdve lassabb léptekkel lépkedek mellé, majd némiképp lehajolva kezem nyújtom, hogy felsegíthessem, miközben aggódó tekintettel mérem végig.
- Jól vagy? Nagyon megütötted magad?
Ekkorra Roki is megérkezik és helyet is foglal a lány mögött lévő rönkön, kíváncsian méregetve minket, meg azonban nem szólal. Tekintetem mérgesen villan rá, viszont azonnal megenyhül. Ha nem futott volna el, nem látom meg, hogy ez a lány elesik. Talán még jó is ez így, elvégre ha segítségre van szüksége, itt lehetek.
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szomb. Feb. 01 2014, 15:05

//NRT: Oliver és Daph – 2014.01.31.//


A futás mindig megnyugtat és nagy heppem, hogy a leglehetetlenebb időkben is kimozduljak és megmozgassam egy kicsit tagjaimat. Szeretném tartani a formám és mivel büszke vagyok a testemre, ezért eszem ágában sincs eltunyulni. Ez a rémes idő viszont úgy tűnik, hogy kifog rajtam, mivel nem éppen így gondoltam ezt az ugrást, hogy majd nemsokára fenekemen ülve fogok közelebbi viszonyba kerülni a hórengeteggel, így némi aucs után sóhajtok fel, kezeim pedig kissé a hóba túrnak. Amúgy se vagyok fázós lány, hiszen Norvégiából jöttem, ott pedig gyakoriak az ilyen idők, de úgy tűnik, hogy valahogy sikerült elbénáznom a dolgokat… És ez még kevésbé lenne gáz, ha egyedül lennék, de legnagyobb szerencsétlenségemre egy srác pont most téved erre, ahogy annak famulusa is, mert hát elég valószínű, hogy nem egy sima állatról van szó. Először viszont nem a mellém érkező arcát látom meg, hanem meztelen lábait, amely alapba furcsa arckifejezést váltanak ki belőlem, majd ahogy feljebb vándorolnak zöld szemeim szúrom ki, hogy bizony felső gyanánt is csak egy kabátot visel.
- Hát te meg miért vagy ilyen lazán öltözve? – oké, ez nekem teljes talány, így hát nem is hagyom, hogy ő szólaljon meg először, hanem én támadom le ezzel a kérdésemmel. Ahogy viszont látom az aggódó tekintetét, úgy nevetem el magam, majd pacsizok bele kezébe is.
- Hagyjad már nincs semmi bajom, csak seggre estem, ennyi. Előfordul bárkivel és ennél jóval fájdalmasabb dolgokat is átéltem már itt. – vonok vállat, mert hát tényleg így van. Ő is eljutott a harmadikig, tehát bizonyára tudja, hogy miről beszélek, hiszen vannak olyan tanórák, ahol a magiszterek nem restek bemutatni pont rajtunk a tananyagokat. Pillanatok múlva kelek fel tehát, majd törlöm is le hátsómat, amely most a hónak hála kellemetlenül nedves lesz, de kibírom, nem fogok én ezért panaszkodni. A famulus felé is most nézek csak el igazán, majd nyúlok is felé, hogy megsimogassam buksiját.
- Cuki kis társad van. Amúgy Daph vagyok. És ti? – nem nyújtok kezet, tök felesleges lenne, de ha már így összefutottunk, akkor igazán jó lenne megtudni a nevüket is. A fiút már láttam párszor, de sose beszéltem vele, az viszont ezer százalék, hogy már nem elsős, ez mondjuk helyes külsején is látszik.

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Oliver Wayne Seavers
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 28
Csatlakozás : 2014. Jan. 31.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szomb. Feb. 01 2014, 17:39

//NRT: Oliver és Daph - 2014.01.31//

Mielőtt még bármit kérdezhetnék, én kapok kérdést, a feketébe burkolódzott lánytól. Egy kicsit meg is lepődöm, majd csak zavartan elmosolyodom, miközben aggódva őt figyelem. Most sokkal jobban aggaszt az, hogy ő rendben van-e, mint az én viseletem. Kezem felé is nyújtom, kérdéseim közben, erre viszont csak egy pacsit kapok. Megdöbbenve pislogok néhányat, majd megnyugodva elmosolyodom. Ha így reagál, csak nem lehet akkora baj.
- Azért jobbnak gondoltam megkérdezni, hátha kell segítség - jegyzem meg, miközben visszahúzom kezem és teret adok neki a felállásra.
Ha nem kell a segítség, hát nem kell, ez minden esetre megnyugtat. A lány arcát fürkészem, hátha felismerem, ami sikerül is. Láttam már őt, beszélni azonban még nem beszéltünk. Minden esetre az biztos, hogy nagyon szép. Szemei szinte azonnal foglyul ejtik saját tekintetem. Kis híján még szám is eltátom, akkor viszont megérkezik Roki és kapjuk is a kérdéseket. A famulusomnak nincs kifogása a simogatás ellen. Sőt, fejét egyenesen a tenyérbe tapasztja, jelezve, hogy nagyon is jól esik neki. Megszólalni még mindig nem szólal meg, de idő kérdése. Sokáig úgysem bírja szó nélkül.
- Örvendek! Én Oliver vagyok, ő pedig Roki, aki lehet, hogy aranyos, de miatta csatangolok így, ahogy - tárom szét karjaim, hogy megnézhesse mégis hogyan.
A pandának nemigen tetszik válaszom. Emiatt és azért, hogy közelebb kerülhessen a lányhoz, ki is bújik keze alól, hogy vállára pattanhasson. Nem olyan nagy állat, de azért nagyobb, mint egy macska. Súlyra nem nyom túl sokat, legalábbis nekem, de én már megszoktam, hogy a vállamon lóg, amikor nem csavarog. Ez viszont mégiscsak illetlenség, így közelebb is lépek, hogy leparancsoljam, erre viszont csak egy nyelvöltés a válasz.
- Sajnálom, ő... Úgy látom, megkedvelt - sóhajtom zavartan.
Nem tudom, hogy mégis mit mondhatnék még. Roki mindig is ilyen volt. Kezelhetetlen, ugyanakkor hűséges. Mindig ott van, ha fel kell idegesítenie valami miatt. Ennek ellenére azért tud ő rendesen is viselkedni, most viszont nem állok neki fenyegetni őt.
- A te famulusod merre jár? - kérdezem, amint feltűnik, hogy nem látom sehol.
Ha jól emlékszem, valami nagymacskaféle van neki. Pontosan nem emlékszem, hogy mi, elég sok állattal fut össze az ember az iskolában, még akkor is, ha nem akar.
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Vas. Feb. 02 2014, 02:12

//NRT: Oliver és Daph – 2014.01.31.//


Nem örülök annak, hogy látják ügyetlenségem, annak pedig végképp nem, hogy ezt egy ismeretlen teszi. Ez szerintem elég rémes helyzet így kezdésnek, de talán változtathatunk még rajta. Ahogy viszont zöld szemeim a lábaira vetülnek, képtelen vagyok visszafogni magam és nem rákérdezni arra, ami számomra nem nyilvánvaló, mégse kapok azonnal választ, mintha nem akarná a tudtomra adni tettét, e helyett inkább felőlem kezd el aggodalmaskodni. Nem vagyok én olyan törékeny lány ám, nem kell aggódni értem, bár ezt ő nem tudhatja.
- Kössz, jó fej dolog tőled, de tényleg nem kell. – kelek is fel segítsége nélkül. Nem akarok bunkó lenni, szóval nem azért utasítom őt vissza, de tényleg felesleges itt az úri hölgyet várni. Bár aranyvérű vagyok, azért az nem jár nálam feltétlenül áldozatszereppel, aki mindenkit lenéz és azt várja, hogy csak az ő kedvére tegyenek. Nem, én egy picit se hasonlítok az ilyen csajokra. Na de ha már itt van, akkor megmutatom neki normálisan is magam, tehát a fekete kapucnit ledobom hátamra, így hosszú, fekete hajtincseim is szabad utat kapnak, ahogy csinos pofim is még jobban látható lesz. Ahogy viszont engem néz, automatikusan mosolyt csal az arcomra, mutatóujjammal pedig finoman meg is bököm kockás mellkasát.
- Hé, ne nézz már így! Biztos láttál már más csajt is. – tudom, hogy a pasik valami különleges módon képesek vonzódni hozzám, mégse kellek mostanában úgy igazán senkinek sem. Fene tudja, hogy ez miért van, a kalandok ideje pedig bár még nem járt le, nem is most jött el. Jelen pillanatban nem érzek késztetést arra, hogy rámozduljak a másikra, e helyett inkább a famulus felé nyitok, méghozzá egy kis simogatással, majd jöhet a bemutatkozás is.
- Miatta? Azt mégis hogy? – kérdezem meglepetten, miközben tekintetem a másikra vándorol és ez után érzem meg a vállamon a hirtelen súlyt. Kíváncsian fordulok oldalra, majd vakarom meg ismét a másik füle tövét. Nyitott egy famulus, talán olyan, mint a gazdája? Na, ez majd kiderül nemsokára.
- Ari, de sajnos most leteszem, mert azért az esés nem esett túl jól és kicsit fáj a vállam. – ismerem is be, szóval ha Roki megharagszik, ha nem, finoman megfogom, majd visszahelyezem a rönkre. A kérdés viszont meglep, mert nem szoktak a famulusom felől kíváncsiskodni, így kis ideig a másik arcát fürkészem, majd végül válaszolok is neki.
- A közelben, de nem szokott mindig velem lenni. Szóval… nem vagyunk összenőve. Ti talán igen? – sok olyan diák van, akik éjjel-nappal a famulusokkal lógnak. Én sose értettem, hogy ez miért jó. Na de Svíra is úgy érzi most, hogy elő kellene jönnie, így Oliver háta mögül nemsokára egy hatalmas, szárnya fekete párduc ugrik elő, és pillanatok múlva mellettem terem, kissé rá is fújtatva a másikra, mire én csak buksiját cirógatom meg kissé.
- Ne aggódj, nem fog bántani. Csak mostanában történt egy s más és félt. A lábad amúgy nem sérült meg? – az lehet, hogy nem fagy meg a testfelmelegítő varázslatnak hála, de azt azért nem hiszem, hogy nem lépett bele semmibe se és hogy teljesen jól van. Svíra viszont nem óhajt társalogni, így lassan Rokira pillant, majd egy kisebb fújás után úgy dönt, hogy egy távolabbi fa tövébe telepszik meg, onnan figyelve olykor minket.

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Oliver Wayne Seavers
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 28
Csatlakozás : 2014. Jan. 31.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Hétf. Feb. 03 2014, 18:34

//NRT: Oliver és Daph - 2014.01.31//
Segítségemből úgy tűnik, tényleg nem kér. Ez egy kicsit rosszul esik, de nem utasít vissza annyira durván, hogy hosszan kitartson pillanatnyi letargiám. Azért mégiscsak megköszönte. Nekem pedig semmi okom arra, hogy tovább erősködjek. Ha nem, hát nem, még akkor is, ha jobban örültem volna neki, ha elfogadja a segítséget. Nem azért, mert egy lánytól ezt várnám. Egy srác esetében ugyanúgy nyújtanám a kezem, ez nem kérdés. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy semmi baj nincs abból, ha néha elfogadunk némi segítséget, még akkor is, ha nem lenne rá szükségünk. Úgy nem érezné magát feleslegesnek a másik, úgy, ahogy jelen esetben én magamat. Ezt persze eszem ágában sincs elmondani neki. Nincs jogom ilyesmit megosztani vele és valahogy nem is jönnek szavak a számra jó ideig. Az oka egyszerű, mégpedig az, hogy szemem előtt felfedi arcát. Tekintetem azonnal övére téved, miközben a többi látóterembe tévedt darabját nézem a kirakósnak. Tökéletes, hiánytalan kirakós, amit valaki már összerakott, nekem pedig csak az összképpel kell foglalkoznom. Ezt jelzi a bőrömet ért bökés is, melynek hirtelensége miatt fél lépést hátrálok, mint aki az egyensúlyát akarja megtartani. Az apró részletekben való elmerülés tehát elmarad, helyette csak zavart pislogás marad és egy félénkebb mosoly, fejem tetejét tétován simogató kezem mellett.
- Sajnálom, én... igen, vagyis... hozzád hasonlót még nem - vallom be.
Ez azért nem egy szerelmi vallomás, vagy hasonló, egyszerűen csak kifejtem a véleményem. Nem sűrűn láttam őt, ilyen közelről pedig még egyszer sem. Beszélni pedig végképp nem beszéltem még vele, így eléggé zavarba ejtő ez az egész. Szerencsére azonban Roki megérkezik és el is tereli a másik figyelmét. Megtörténik a bemutatkozás, kézfogás nélkül, majd pillanatokon belül meg is vádolom famulusomat.
- Elég hosszú történet. A lényeg az, hogy váratlanul úgy döntött, hogy elrohan, én pedig jöttem utána - foglalom össze tömören.
Remélhetőleg így elég röviden leírtam a helyzetet. Ha szeretné, bővebben is kifejthetem a történteket, de egyelőre jobban foglalkoztat az, hogy a jelenleg szótlan panda rátelepszik beszédpartneremre. Ekkora modortalanságot nem szokásom neki megengedni. Ilyenkor szoktak jönni a fenyegetések, egy lány előtt azonban egészen más a helyzet. Daph előtt tehát többet megengedek neki, de azért nálam is van határ, ahogy láthatóan nála is. Roki elkeseredve veszi tudomásul, hogy nincs ideje feltérképezni a lány testét.
- Tudok valamit segíteni? - teszem fel a kérdést, sokra viszont nem számítok.
Ha jól sejtem, egy újabb visszautasítás lesz csak az eredmény. Pedig állítólag jól tudok masszírozni, hála annak, hogy nem gyenge kezekkel áldott meg az ég. Ilyenkor azért kicsit irigylem is társamat. Ő gond nélkül ugorhat bárki nyakába, legfeljebb néhány rossz szót kap. Ha én tennék ilyet, nem egy pofon lenne a jutalmam, hanem vélhetően jóval több. A famulusomról viszont eszembe jut az övé. Rá is kérdezek, mit talán furcsáll, én azonban kevésbé. Egyedül nem engedném el éjszaka ezt a gyönyörű teremtést, még a városba sem szívesen, nemhogy az erdőbe.
- Hogy mi? Nem, nemigazán. Most is azért jöttem utána, mert tartottam attól, hogy merre csatangol el éjszaka.
A párduc megjelenése váratlanul ér. Azonnal hátrébb lépek, korábbi helyemre pedig Roki pattan, készen arra, hogy megvédjen. Ilyenkor azért képes helyt állni, bár láthatóan nincs veszély. A jövevény csak egy nem tetszését kifejező fújással illet, majd tovább is áll társához. Jó lenne, ha nekem sem kellene az én állatkám után rohangálni, hanem ő döntene úgy, hogy nem megy túl messzire, ez azonban lehetetlen. Eleve szabadabb léleknek terveztem, hát meg is kaptam már néhányszor. A famulusát viszont meg tudom érteni. Én is félteném őt. De... egyszerűen nem hiszem el, hogy azok után, hogy ő esett el és ütötte meg magát, még az én lábam felől érdeklődik. Arcomon ismét úrrá lesz a zavar. Egy pillanatra lábaimra pillantok, miközben megmozgatom a hóban lábujjaimat. Ő annyira... kedves, és...
- Ugyan, semmi baja, ne is törődj vele! Az előbb azt mondtad, történt egy s más, ami miatt aggódik - mutatok famulusára.
- Elmeséled, hogy mi történt? - kérdem, közben pedig Roki úgy dönt, hogy nem hagyja magára a cicust.
Elé ülve csak mered rá. Szája mosolyra görbül a nagy vizsgálódás során, majd közelebb kúszik és még közelebb, amennyiben lehetősége van rá, hogy egyik mancsával megbökje a párduc orrát.

- Gyere játszani! - szólal meg váratlanul, kérlelő hangon, akár egy kisgyerek, szavait a másik famulushoz intézve, közben viszont egy pillanatra sem hagyja békén, ahogy engem sem szokott.
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Csüt. Feb. 06 2014, 14:39

//NRT: Oliver és Daph – 2014.01.31.//


Bár cink az, hogy a srác így látott, de nincs mit tenni. Azt viszont nem fogom hagyni, hogy így aggódjon értem és felsegítsen, nem vagyok én porcelánbaba, hanem egy nagyon is kemény csajjal van most dolga, egy igazi vadmacskával, aki ha megsérül, abból is könnyedén feláll. Most is ez következik tehát, és ha már így összefutottunk, akkor az a kapucni se kell, tök feleslegesen takarja el teljesen az arcomat. Ahogy viszont engem néz… jó, meg szoktak nézni, de mostanság ennyire nem, ezért jár ám az a bizonyos bökés és amikor kiböki őszinte szavait, meglepetten pislogok rá.
- Ez eléggé olyan dumának tűnik, mintha fel akarnál szedni, de az nem megy ám ilyen könnyen. – vigyorodom is el oldalra döntött fejjel, miközben a másikat fixírozom. Jó, tud bánni a szavakkal, meg kedves is, de még semmit se tudok róla és számomra nem elég csak egy helyes pofi, legalábbis most nem, aztán máskor meg ki tudja. Na de a téma félbeszakad Roki megjelenésének hála, akivel rögtön el is kezdek kicsit foglalkozni, de amikor vállamra telepszik, kénytelen vagyok letenni őt magamról. Furcsa, hogy így elrohant, a gazdája meg követte, de nem akarok én bunkónak tűnni, így inkább csak biccentek a válaszra és nem folytatom a kíváncsi kérdezősködést. Ő is furcsa lehet, nem olyan, mint az átlagos srácok, de ezzel nincs is semmi baj.
- Hogy tudsz-e? Hát rosszul estem, valszeg ezért fáj. Egy masszír jól esne, de most dumálunk először, nem fogok rögtön ilyesmit kérni tőled, furán jönne ki. – tényleg jó lenne, de kibírom ám, így nyúlok hátra bal kezemmel, hogy picit jobb vállam masszírozhassam meg, de ez így egyedül nem igazán megy, tehát hamar felhagyok vele és inkább tovább engedem a témát, egészen az én famulusomhoz.
- Svíra, az én famulusom elég sűrűn van távol este, meg úgy mindig… De ha kell, akkor azért számíthatok rá. – mesélem el egy aprócska mosollyal, majd nemsokára a szárnyas nagymacska is megérkezik és nem túl szépen mutatkozik be. De hát ő nem egy lirhil, nem lehet azt várni tőle, hogy majd dorombolva játszani kezd Rokival.
- Látom valaki nagyon meg akar védeni, de tőlünk nem kell tartanotok. – tekintek előbb Oliver szemeibe, majd ez után le a panda irányába. Nem vagyok annyira balhés csaj és nem szokásom bárkibe belekötni, főleg nem olyanokba, akik ilyen normálisak velem. De még mindig furcsálom ám ezt a hiányos öltözetet, talán ezért is vagyok képtelen úgy igazán tovább lépni.
- Jólvan-jólvan, akkor nem kérdezem többet. – emelem is fel magam elé védekezően a kezeimet, de amikor nem is olyan rég elhangzott szavaimra kérdez rá, arcomról leolvad a mosoly. – Nem akarok róla beszélni! – rideg, kemény hangzás, de egy picit se volt jó érzés az, ami akkor történt velem… Túl sokat ittam a magam bajába temetkezve, az a két vérszívó pedig elkapott és… amiket velem tettek… csoda, hogy nem jutottak el a megerőszakolásig. Mák, hogy Axel akkor megjelent, ez viszont számomra igen csak érzékeny pont, tehát nem fogom megosztani a fiúval, eszem ágában sincs. El is merülök picit a múltban, így csak későn tűnik fel az, amit Roki csinál, tehát hogy megböki famulusom orrát, aki a szavak hallatán egy nagy taslit kever le a pandának, próbálva így arrébb is repíteni őt.
- Jaj, ne haragudjatok, Svíra nem mindenkivel barátságos. – és meg is elégeli ezt az egészet. Szárnyait kitárja és nemsokára már a magasba is emelkedik, hogy szépen magunkra hagyjon minket… és hogy mikor tér vissza? Amikor kedve lesz hozzá.
- Ha gondolod, elvihetlek titeket a suli kikötőjébe. Tudok hoppanálni, így nem fogtok megfázni és nyugodtan tudtok pihenni is, úgyis kezd későre járni. – ha már így összefutottunk, akkor talán tudok valamit segíteni neki. Magamhoz mégse hívhatom meg, mert hát minek tenném? Az a masszír mondjuk nagyon jól esne, de nem, nem használhatom ki, az nem lenne fer. Látom rajta, hogy bejövök neki, tehát simán tudnám az orránál fogva vezetni, még sincs kedvem ezt tenni vele.

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Oliver Wayne Seavers
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 28
Csatlakozás : 2014. Jan. 31.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Hétf. Feb. 10 2014, 22:49

//NRT: Oliver és Daph - 2014.01.31//
Talán nem kellett volna azonnal egy vallomással kezdenem. Minden bizonnyal elég lett volna egy egyszerű "igen" vagy egy "persze", nekem azonban megint járt a szám. Nem is csoda, hogy félreérti. Arcomon azonnal úrrá lesz a pír. Zavarom már egyáltalán nem tudom leplezni. Tekintetemmel néhány pillanatra félre is nézek, majd újra felé fordulok, mielőtt még magyarázkodni kezdenék, miközben kezeim magam elé kapom és védekezően kezdek el vele "nemeket" hadonászni.
- Nem, vagyis... Ne érts félre, szívesen tennék ilyet, de nem most... Vagyis... Én nem vagyok híve az efféle dolgoknak, nem is igen vagyok jó bennük - szabadkozom, de valahogy már én magam is belekavarodom.
- Nem szeretem a felszedős dumákat - mondom végül, egy egyszerű sóhajtás kíséretében.
Ezzel azt hiszem, végleg elvágtam magam. Legszívesebben megkérném Rokit, hogy ásson egy nagy gödröt, majd temessen bele, persze ha itt lenne. Ő viszont még mindig sehol. Mintha csak megérezné, hogy rá gondolok, megjelenik. Azonnal ismerkedni kezd az imént még földön lévő lánnyal, majd vállára pattan, csakhogy ott nemigen viselik. Úgy tűnik, ez az egész egyre rosszabb lesz. Nem elég, hogy én besülök, még ő is itt ugrál modortalanul. Azért még egyszer megkérdem, hogy tudok-e valamit segíteni. Nem szívesen hagynám magára ezt a lányt. Nem azért, mert ilyen szép, hanem azért, mert az imént esett egy nagyot. Ha csúnyább lenne, vagy fiú, akkor is így tennék, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy semmi baja. Szavai viszont nem erről tanúskodnak.
- És ha felajánlanám? Akkor nyugodtan elfogadhatod, nem? Szóval? Ha szeretnéd, szívesen megmasszírozom a vállad, vagy amit szeretnél.
Idővel a famulusa is szóba kerül. Kissé furcsállom, hogy egyedül van kint nélküle, de hamarosan kiderül, hogy még sincs annyira egyedül. A párduc hamarosan megjelenik, Roki pedig védelmezően ugrik közénk, mikor fújni kezd. A védelmi reakció lehet, hogy felesleges, én viszont nagyra értékelem. Ilyenkor tudatosodik bennem, hogy igenis számíthatok az apróságra, aki néha egészen nagyra tud ám nőni. Csak elnézést kérően elmosolyodom, majd a panda is lenyugszik, hogy Svíra után eredve piszkálja őt egy kicsit. Addig mi nyugodtan tudunk tovább beszélgetni, és még a lábam is szóba kerül. Igazából eddig nemigen vettem észre, hogy baja lenne. Annyira loholtam, hogy fel sem tűnt, most viszont, hogy kicsit megpihentem, kezdem érezni a fájdalmat. Ezzel azonban neki nem kell törődni, egyébként is ő járt rosszabbul szerintem. Nem is beszélve a vizes ruhákról. Rajtam mondjuk ruha sincs annyi, így kevesebb az esély, hogy valamelyik vizes lesz. Talán rosszul reagáltam a dolgokra. Nem akartam én megbántani, vagy nekiesni. Kicsit ezért is rémülök meg, elgondolkozva azon, hogy mit is mondhattam, mikor védekezően magasba emeli kezeit. A kérdés jogával viszont élek, így mikor megemlít valamiféle incidenst, azonnal rákérdezek. A válasz igencsak meglep. Nem az, hogy nem akar róla beszélni, hanem az, hogy így mondta. Arcomra azonnal kiül egyfajta komolyság, még nyelek is egyet, majd elhallgatok. Most biztos vagyok benne, hogy rosszat kérdeztem.
- Sajnálom, nem kellett volna rákérdeznem!
Nagy puffanásra leszek figyelmes. Roki repült egyenesen a nagy hóba, egy fa tövébe, majd fel is pattan onnan és fújni kezd a párducra. Úgy tűnik, nem jönnek ki túl jól.

- Egy egyszerű nem is megtette volna - dünnyögi a panda bosszúsan, majd figyeli ahogy elrepül a másik famulus.
- Ugyan, semmi baj! Roki sem volt túl kedves, de sajnos mindig ezt csinálja. Ezért is aggódom, mikor ellóg. Sosem tudni, hogy miféle bajba keveredik, vagy éppen mit hoz az én nyakamra - magyarázom.
Ezt a témát részemről le is zárom. A panda megérdemelte, elvégre ő nem hagyta békén szegény párát. Azért kicsit sajnálom, biztos nagyot kapott, de annyira nem fájhat neki, ha még felesel. Az eltávozás gondolata viszont kissé megráz. Még nem akarok elmenni, pontosabban most már nem. Egyébként sem hagyhatom, hogy egyedül maradjon ez a lány, főleg most, hogy a famulusa elment. Aggódom amiatt az el nem mondott dolog miatt.
- Köszönöm, de inkább visszakísérnélek, ha nem gond!
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   Szomb. Feb. 15 2014, 22:18

//NRT: Oliver és Daph – 2014.01.31.//


Elég sok féle pasival volt már dolgom életem során, így most is egyértelműen átlátok Oliver viselkedésén, és gonosz módon ezt még meg is jegyzem neki. Nincs semmi gond se azzal, hogy bejövök neki, ő se rossz pasi, ez tisztán látszik rajta, de azért mégis meglepett, hogy ennyire hamar érezteti ezt velem. Rég volt már, hogy a férfiak utánam mászkáltak, nem tudom, egy ideje valahogy túlságosan is nyugis minden, de valahogy félek is kiélvezni a helyzetet, talán ezért is vagyok most ilyen tartózkodó, de mégis, nem tolom el magamtól máris, nem szeretném. Ahogy elpirul, úgy mosolyodom el egyre jobban, miközben aranyos arcát fürkészem és zavarban lévő szavait hallgatom. Hát tényleg cuki ez a fiú.
- Jólvan, nyugi-nyugi, nincsen gáz. Csak beszélgetünk, nem foglak megenni. – azért remélem, hogy nem fog félni tőlem, mert azt nagyon nem szeretném. Eddig szimpinek tűnik és tényleg nagyon jól esik egy női léleknek, hogyha néha megsimogatják, nem pedig folyamatosan csak elutasítják vagy eldobják… Roki ez után nem sokkal jelenik meg és bár kedves tőle, hogy így hozzám szeretne bújni, most a vállaim miatt nem esik ez túl jól, ellenben egy masszír jól jönne. Mégis, hogy használhatnám már ki a másikat? Nem… én alig ismerem még, ez így túlságosan is hülyén jönne ki… Egészen addig gondolom persze ezt így, amíg Oliver tovább nem próbálkozik, így kissé elgondolkodva hümmögök egy aprót.
- Öhm… hát jó. Ha neked tényleg nem probléma, akkor végülis. – idegen még mindig, de engem ez annyira nem zavar. És hogy amit még szeretnék? Erre inkább jobb, ha most nem reagálok, mert a drága még ismét zavarba jönne tőle, mert hát rég ápoltak már le úgy igazán férfi kezek vagy más testrészeik, de egy lepedőcsatába azért ilyen egyszerűen nem egyeznék bele. De még mielőtt úgy igazán rátérhetnénk a masszírozásra, tehát hogy hol is valósul meg, Svíra is megjelenik ám, aki nemsokára egy kisebb ellentétbe keveredik a fiú famulusával, így repíti arrébb cseppet és ez után ő is úgy dönt, hogy magunkra hagy minket. Én eközben azért tovább beszélgetek Oliverrel, így árulok el neki néhány dolgot, de pont arra kérdez rá, amire nem kellene. Igyekszem nem túlságosan elutasító lenni vele szemben, mégse tudok teljesen normális maradni, túl korai még az a seb és nagyon is mélyen érintett ahhoz, hogy csak úgy meséljek róla.
- Nem, valóban nem kellett volna, de most már mindegy. Amúgy se tudhattad. – sóhajtok is egy aprót és bár látom, hogy Roki nem viseli éppen jól ezt a fajta repülést, most mégse tudok teljesen rá figyelni. Talán még a masszírt is hagynám jelenleg, mégse tehetem, hiszen megbeszéltük, de… nem is tudom. Picit a kedvem elkezdett lefelé zuhanni az emléknek köszönhetően. Felajánlom Olivernek, hogyha gondolják, visszaviszem őket a kikötőbe, így nem fognak fázni és bajuk se lesz, de ismét egy nagyon udvarias választ kapok, ami végre újabb mosolyt kezdeménye arcomon.
- Egy pillanat alatt vissza tudok ám hoppanálni a szobámba. Nagylány vagyok már Oliver. – döntöm is meg fejem, majd végül a fiúhoz lépek és lassan megfogom kezét is. – De akkor mi lenne, ha átjönnél hozzám? Ott meg tudsz masszírozni, ha akarod. – a famulust viszont szándékomban áll most itt hagyni, tehát ha a fiú rábólint, akkor Roki nélkül fogunk elhoppanálni, de ha nem, akkor még bizonyára beszélünk erről egy kicsit. Mindenesetre az a masszír előtt még lábat kell mosnia, mert így mégse mászkálhat odabent, nem csak én élek ott és hát nem tagadom, engem is zavarna a kosz a szobámban, mert akkor már oda fogunk menni… Ha pedig túl félénk a fiú, akkor lehet, hogy mégse lesz itt masszír vagy a szobám helyett az aula mellett döntünk, ez még mind ki fog derülni néhány percen belül.

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Titkok erdeje   

Vissza az elejére Go down
 
Titkok erdeje
Vissza az elejére 
30 / 31 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31  Next
 Similar topics
-
» Kezdetek Erdeje
» Holt Állatok Erdeje
» Holt állatok erdeje
» Driádok Erdeje

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: