Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Aranykor Antikvitás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Kimberly Fox
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Rókalány
Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2011. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : Azt szeretném, ha az egész életem egyetlen őrült ötlet lenne.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Nov. 03 2011, 17:37

*Úgy érzem, hogy egymással játszadozunk, szinte folyamatosan, mely egyre inkább tetszik nekem, na de nem húzom sokáig ezt, egy játékot is felvetek neki, melyet mindig is szerettem és talán most se fogom megbánni, bár tény és való, hergelem Kylet, egyre jobban, mert élvezem ezt tenni és bár nem gondolom komolyan azt, hogy félne tőlem és a játéktól, mégis jól esik most mindez.*
- Akkor majd bizonyítsd be, hogy nincs igazam. *hívom meg úgymond erre a játékra úgy, hogy ki se kell mondanom és bár azt hiszi, hogy nem tetszik nekem a teste, ez nincs így, de maradjon csak ebben a tév hitben, legalább nem hiszi azt, hogy máris nyert ügye van nálam. Mondjuk, úgy hiszem, hogy nem is akar bepróbálkozni, de hát sose lehet tudni... Minden esetre percek kérdése és már a városkában sétálunk, így karolok hát bele és mivel érzékelem, hogy nem zavarja és nem is lök el magától, én se tulajdonítok ennek az egésznek több jelentőséget, csak felteszem a nagy kérdést, hogy merre is menjünk. *
- Áh értem, szóval azt hiszed, hogy unalmas lesz, hát jó... de ha gondolod, a szabóhoz is benézhetünk valami jó kis ruciért, talán azt nem unnád. *kacsintok rá huncutul, de aztán végül megrázom a fejemet.* - Csak vicceltem. *annyira még nem érzem úgy, hogy a kedvében kellene járnom. Na de a nagy kérdésre most már felnevetek, úgy figyelgetem helyes pofiját is.*
- Még nem tudom, talán valami egyedi ékszert akarok magamnak, de ha megérdemled, talán még te is kapsz valamit. *nem vagyok szegény, tehát nekem belefér, de még meglátjuk addig, hogy mi lesz. Viszont az elemzésemnél elhallgatok, csendesen figyelek minden szavára és el is nézek a távolba, úgy gondolva át minden egyes szót.*
- Hmm, hát igazából mindkettő bennem van, tőled függ, hogy melyiket mutatom meg. *fordítom felé a fejem, majd ahogy megérkezünk az édesség bolthoz, csak besétálunk rajta, majd rögtön a sós részleg felé fordulok.*
- Chipset akarok, ez egyértelmű! *még nem ismer, de most láthatja, ahogy felkapok úgy 4-5 csomagot, mivel szándékomban áll későbbre is eltenni és ezek között van sós, paprikás, sonkás, sajtos és hagymás is... Fizetek, majd egy kis zacskót is kérek, amelybe elpakolhatom mindezt.*
- A forralt bor mellé jól fog jönni. Lehet, hogy veszek majd pár litert és a szobámban elfogyasztom a chipsekkel. *aprócska utalás arra, hogy esetleg még csatlakozhatna is, de ezt ki nem mondom ám. Inkább csak elköszönök az eladótól, majd az antikváriumba térek be, ahol rögtön az ékszerek felé fordulok.*
- Hmm, szerintem valami gyűrű kéne... *és tekintetem rögtön megakad egy fehér színű, furcsa kis gyűrűn. Ahogy kezembe veszem, a fehérből kék lesz, így kezd el világítani, tehát bizonyára a hőre érzékeny. Fel is húzom, majd már Kyle felé mutatom a kezem.*
- Szerinted? *pislogok rá szépen, láthatóan valamiféle véleményre lennék kíváncsi, mert nekem fogalmam sincs, hogy ez jól áll-e vagy nézzek-e még körbe.*
Vissza az elejére Go down
Kyle Brensley
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 638
Csatlakozás : 2011. Jan. 03.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Nov. 03 2011, 18:11

* Azt hiszem egy kis áll sértődésnek eljött már az ideje, nem felejtek tehát megjegyzem szavait melyekkel sérteget mik rosszul is esnek meg nem is, fene se érti ezt az egészet. Minden esetre a játéktól nem tartok, én is játszottam már ilyet tehát simán belemegyek, hisz ez akár jól is elsülhet.*
- Meglesz! Nem ismered még Kyle Brensley-t!* nézek bele mélyen szemeibe akár csak Mystralban séta közben mikor is azt feltételezi, hogy az Antikvitás-t halálra fogom unni.*
- Aha így gondolom, mert még nem jártam ott. A régiségeket amúgy sem csípem, mondhatni modern kori srác vagyok.* nézek aztán el róla mielőtt még azt hinné a veséjét akarnám elemezgetni. Tény, hogy nem vonzz ez az egész de ártani nem fog ártani ha egyszer bemegyek és körbenézek ottan.*
- A ruhákat szeretem. De az nem ha tapogatnak a mérőjükkel. Nyújtsd ki, húzd be...* utánzom unottan s enyhén grimaszolva a szabók hangját. Én megint csak a mellett vagyok, hogy készen megveszem azt jól van. Hogy miért is akar a régiség boltba menni azt megtudakolom s bár poénnak szántam a nekem való ajándékozást mégis úgy véli, hogy lehet róla szó mi láthatólag meglep.*
~ Egyszer mar és savaz másszor pedig igazán kedves. ~* gondolom magamban, éles ellentétek ütköznek meg a fejemben de hát ez bizonyára tőlem is függ.*
- Csak poénkodtam, nem fogadok el ajándékot. Egyenlőre még nem hiszem, hogy szívből jönne.* tekintek le rá egy kisebb mosoly kíséretében, nem a pénzről van szó hanem az érzésekről - legalábbis számomra - nem kell egy olyasmi senkitől mi nesze neked fogd meg jól alapon van. Meglepet s szóvá is teszem azt, hogy egyszer ilyen egyszer meg olyan de úgy tűnik ez is hozzám köthető mire hümmögök egy sort.*
- Tehát én hozom ki belőled az érzéseket. Attól függ én miként állok hozzád. Ez jó, mert ez fordítva is igaz.* vigyorodom el szélesen, van aki bármit tehet marad a fapofa a póker arc de hát jelen esetben erről szó sincs mi pozitívum. Az édességesbe beérve édes ellentétekre fáj fogunk mi koránt sem baj, mindketten megvesszünk a magunkét s pakolás közben még egy burkolt meghívást is kapok mire felnevetek.*
- Nem hagyhatom, hogy magadba tömd mindezt, még a végén gumis leszel így hát elfogadom a meghívást.* cukkolom picit az alakjára tett említéssel.* - Jó lesz a játék közben.* kacsintok rá mivel én azt sem feledtem s gondolom ő sem, ebben megállapodva hagyjuk el az egyik boltot s térünk be a másikba hol kajak nem jártam még és ami fogad az igen csak jól érint.*
- Nem gondoltam, hogy ilyen.* motyogom magam elé miközben én is az ékszerekhez lépek.* - Legyen akkor gyűrű.* ha az kell neki akkor legyen az ezen nem is vitatkozom s miközben ő nézelődik magam is így teszek, de neki kétség kívül jobban megy a válogatás máris talált egy számára tetszetőset.*
- Szép. De szebb lenne ha szép zöldre váltana és akkor menne a szemedhez.* mondom el a véleményemet de persze figyelmen kívül is hagyhatja.* - Én ezt a medált nézem... igaz egy farkasos már van, de ez azt írják, hogy megmutatja viselőjén, hogy igazat mond e.* gondolom a türkiz kő világít ha hazugságon kapja a viselőt vagy valami ilyesmi.*
- Hm elgondolkodtató.* vigyorodom el a játékra gondolva hol igen csak hasznát tudnánk venni. Nem mintha a mindennapi életben viselni akarnám, hisz akkor jobb lenne ha meg sem szólalnék, nem jó az, ha egyből mindig kitárulkoznék mindenki előtt de máskülönben jó lenne egy ilyen.*
- Na jó, ez kell.* tartom magamnál és nézelődöm tovább a kínálat között. Meg kel hagyni még engem is érdekel jó pár cucc és legszívesebben csomó mindent vennék férfi létemre de nem engedhetek meg magamnak mindent, mert már középosztálybeli családból származom tehát van pénzem de azt rendszerint a clubban költöm el. De erről egy szót sem ejtek természetesen.*
- Találtál még valamit?* sétálok oda a lány mellé, bár nem hiszem, hogy még egyszer megkérdezne valamiről...*


// A medál természetesen nem fog működni csak a fiúcska hiszi azt. //
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 16:13

*Egész jól telnek a napjai a Mysterioban, valahogy rosszabbra számított, mint amikor jó ideje elindult ide, hogy kipróbálja a szerencséjét, és kitanulja a feketemágusok titkait, ám kellemes meglepetés érte. Bár jó eszű fiú, mégse érzi úgy hogy meghalna a tanulásban, ezt mi sem fémjelzi jobban, minthogy most is lent van a városban, méghozzá egy eddig kevésbé járatos helyen, ami az Aranykor antikvitás nevet viseli. Itt van most bent a fiú, s tekintetét kíváncsian forgatja körbe a polcok között. Nem éppen a bútorok érdeklik, inkább a dísztárgyak, azok közül is a tőrök, amik közül akad itt jó néhány, így nem fog azonnal választani. Mondhatni képes olyan lassúsággal vásárolni mint egy nő, de ez csak azért van, mert bár nem szegény mégse pocsékolja a pénzét, hanem akkor már minőségi, és neki tetsző dolgot akar vásárolni. Mellette egy igencsak kecses, de mégis tekintélyt parancsoló nőstény hóleopárd, aki most nyugton maradva, jókislány módjára ül a gazdi mellett, és kíváncsi tekintettel bámul ide oda, amerre Dorian megy. Egyébként a fiú, egy fekete nadrágot, selyem inget, illetve egy fekete garbós pólót visel, ami felett egy hosszabb kabát is van, a hideg miatt. Nem túl meleg öltözködés de mégis réteges, hiszen nem akar időnek előtt ágyba dőlni. Kezével az egyik tőr fele nyúl, majd nyugodtan, lassan megforgatva a kezébe kezdi vizsgálgatni, hiszen ideje van bőven.*
Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 16:28

*Már egy ideje körbe-körbe mászkál, de egyelőre sejtelme sincs róla, hogy merre is lehet. Kezdi úgy érezni, hogy nagyon rossz ötlet volt kimozdulnia a kastélyból. Lévén nem elég, hogy hideg van és esik a hó, ráadásként még el is téved. Ulix is valahol a környéken lehet, s nagyon reméli, hogy jó hírrel tér vissza, mint például, hogy megtudta merre is kell visszamenni. Mikor meglátja a közeledő fehér tollgombolyagot, ami szinte teljesen beleolvad a környezetbe felcsillan a szeme.*
- Mond, hogy tudod merre kell menni.*néz rá esdeklően, mikor famulusa a vállára száll. Ezen reménye viszont rögtön tova is száll, amint meghallja a választ.*
- Azt nem.*feleli a madár, majd a lány elkeseredő pillantását látva még hozzáteszi.* - De van valami üzlet a közelben, ott kérhetnénk útbaigazítást.*javasolja, s Elisának több se kell, már meg is indul a mutatott irányba. Amúgy ha rajta kívül másvalaki is a környéken van, akkor egy nem túl magas lányt láthat, fekete csizmában, farmerben, meleg, hosszú kabátban és szorosan nyaka köré tekert kék sálban. Haját ezúttal felkötve viseli.*
- Ez az!*szólal meg hirtelen Ulix egy kisebb épület előtt, majd természetesen be is lépnek az ajtón, ahol régies kort idéző, hangulatos tárgyak vannak mindenfelé. A nagy nézelődésben viszont nem veszi észre az előtte álló fiút, így persze azonnal neki is megy.*
- Ne haragudj, nem figyeltem. Minden oké?*kérdezi tőle aggódva, miközben enyhén toporogva reméli, hogy nem átkozzák meg a figyelmetlensége miatt.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 16:43

*Nem igazán veszi észre, hogy mások is bejöttek, na meg szívük joga, hiszen ez egy üzlet, az lenne a nem normális, ha nem lenne forgalma, bár már felsejlett Dorian fejébe, hogy vajon mennyi hasznot hozhat ez a tulajnak, elvégre nem tudja hányan érdeklődnek az efféle portékák iránt. Minden esetre ő azért körül néz, s bár szakavatott szeme nincsene hozzá, de azt látja, hogy van itt pár különlegesség, köztük egy igen csinos tőr is, s ha már nem nagyon szokott vásárolni, csupán ami kell, meglepheti magát ezzel is egyszer. Mielőtt azonban elmenne a polc elől, érzi a lökést, ami kis híján neki is taszajtja a földnek szegény fiút, de azért még éppen időben kap az egyik polc tartó rúd felé.*
~A fenébe~*gondolja, miközben elengedi a támasztékot, s kissé gyorsabban is fordul meg a másik fele, akiben egy diákot vél felfedezni. Eddig nem igazán látta, valahogy nem ismerős neki, de nem kérdéses hogy az, hiszen nem lehet nagy korkülönbség kettejük között.*
-Szia, szerencsére nem vagyok hamar haragba gerjedős típus..*mondja kissé még morogva maga elé, majd látszólagosan végig tapogatva magán egy fél mosollyal meg is rántja a vállát.*
-Amennyire tudom, és érzem minden, veled? Gondolom elnézelődhettél..*utal arra, hogy mi lehetett az ütközés oka, de famulusa, azért morranva, kissé gonoszas pillantással méri fel a lányt, a fiú azonban finoman a fejére koppintva figyelmezteti.*
-Légy tisztelet tudó.. Ő a famulusom, eléggé hisztis típus, főleg az emberekkel szembe, szóval ne törődj vele..*mondja először a famulusnak, majd a lányra nézve, miközben bal kezével átvéve a tőrt, a jobb kezét kézfogásra nyújtja.*
-Egyébként Dorian Deamer... Ismerlek?*kérdezi kissé elgondolkodó arccal, elvégre neki is lehet rossz az arcmemóriája.*
Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 17:02

*Pontosan úgy téved el, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, fogalma sincs róla, hogy merre van. S nem hogy biztosra nem tudja, még tippje sincs. Szerencséjére viszont famulusa szokás szerint a közelében van, így neki köszönhetően találnak valami üzletszerűséget, ahol remélhetőleg útbaigazítást is kapnak. Tehát gondolkozás nélkül arra veszi az irányt, de az üzletbe belépve se szerzi vissza szerencséjét, hiszen alig néhány lépés után nekimegy valakinek. Szegény srác kis híján elesik, de végül sikerül megkapaszkodnia. Elisa persze rögtön bocsánatot is kér, s reméli, hogy épp bőrrel megússza a találkozást.*
- Igen, szerencse.*fújja ki a levegőt megnyugodva, s végül felölti szokásos mosolyát.*
- Meglepődtem volna, ha nem csinálsz valami galibát.*szólal meg az ismerős hang a feje felett, majd az apró nyomásból érzi, hogy famulusa a vállára telepedik.*
- Hallgass!*szisszen a madárra, majd a fiú felé fordul.* - Akkor jó. Velem is minden oké. Hát igen kicsit elbambultam.*sóhajt szégyenkezve. A morgás hallatán a hang irányába kapja a fejét, az elhangzottakra bólint, s igyekszik többet nem figyelni a morcos famulusra. Majd a kéz láttán még szélesebben elmosolyodik és persze elfogadja a kézfogást, majd jól nevelten be is mutatkozik.*
- Én Elisaveta Varlock vagyok. Nem rémlik, hogy találkoztunk volna már.*dünnyögi elgondolkozva, mialatt alaposan végigméri Doriant. De némi gondolkozás után is úgy véli, hogy még sose látta.*
- Gondolom te is a suliba jársz. Szóval nem tudod esetleg, hogy hogyan juthatnék vissza oda?*kérdezi megragadva a lehetőséget, hogy összefutott egyik iskolatársával.*
- Már egy ideje ide jársz. Nem tudom elhinni, hogy eltévedtél.*szólal meg a tollas is, mire kap egy szúrós pillantást.*
- Téged senki sem kérdezett. Egyébként ő a famulusom, Ulix.*szól rá a madárra, mielőtt újra a fiúhoz fordulna. Persze az útbaigazítást még mindig várja, s reméli, hogy hamar megtudja, hogyan is juthat vissza. Bár valószínűleg egy darabig még szórakoztatja új ismerősét, ha már így összefutottak.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 17:23

*Nem számított társaságra, főleg olyanra nem aki ütközéssel érkezik, de mivel a lány is véletlenül találta be a fiút, így nem tartja szükségesnek hogy haragudjon miatta, amúgy sem olyan fajta ember ő. *
-Azt vettem észre, pontosabban inkább éreztem, mondjuk el is hiszem egy ilyen helyen azért van látnivaló..-néz körbe, hiszen tényleg sok különlegesség található erre, de hogy a lány direkt , vagy véletlen keveredett az aktikvitásba azt már nem tudja. A madár megszólalásnál viszont már nem kell mondani hogy micsoda, a fiú mivel harmadikos tudja, hogy mostanában minden elsősnél nagyobb diák famulussal rendelkezik, így nem is nehéz kitalálnia hogy Elisa hányadikos lehet.*
-Gyakran keveredsz ilyen helyzetbe? *kérdezi, ha mára a bagoly volt olyan kedves, és felhívta a figyelmét rá, végül aztán megtörténik a kézfogás is, ami a bemutatkozással társul.*
-Örvendek. És nekem se, véleményem szerint azért mert bizonyára nem esett ilyen alkalom.*látja hogy végig mérik de nem igazán zavarja, nem az a szégyenlős, vagy könnyen zavarba hozható típus, ám a következő felvetésre kissé felnevet.*
-Talált süllyedt, én is, bár gondolom nem volt nehéz rájönni, már csak a famulus miatt is*mondja egy kisebb mosollyal az arcán, amikor azonban a kérdés éri, egy pillanatnyi gondolkodás után oldalra döntve a fejét bólintva felel.*
-Ha egy kicsit türelmes vagy, akkor egy darabig mehetünk is együtt, mert miután itt végzek én is hazafelé vettem volna az irányt, szóval akár mehetünk ketten is, amúgy persze..*mondja, miközben megmarkolva a tőrt az eladóhoz is viszi.*
-Ez lenne..*mondja vissza fogott hangján, s bár az ára igencsak borsós, a fiú mégis helyben kifizeti, ha már telik rá neki miből, persze közbe a lányra is figyel.*
-A madarad eléggé bőbeszédű, én azért nem adtam az enyémnek beszéd képességet, mert félek zavarba hozna.. Amúgy hányadikos is vagy, másodikos?*kérdezi miközben a csomagolást, óvatosan behelyezi a táskájába.*

Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 17:58

*Elisa se teljesen így tervezte a mai napját, de talán még valami jó is kisülhet ebből a szerencsétlenségből. Főleg, hogy olyan embert fogott ki, aki nem tűnik valami vadállatnak, s ahogy elnézi nem is igazán dühös a koccanás miatt.*
- Tényleg bocsi. Egy csomó érdekes dolog van itt, szóval teljesen kiment a fejemből, hogy előrefelé is nézni kéne néha.*ezúttal mondjuk nem direkt érkezett ide, de ha megtudja az útvonalat, akkor könnyen lehet, hogy máskor is elnéz errefelé. A kérdés hallatán viszont pillanatok alatt elvörösödik.*
- Meg foglak sütni, ha így folytatod.*sziszeg a madár felé, majd ismét Dorianhoz fordul.* - Hát igen, elég gyakran csinálok hasonló dolgokat, bár egyáltalán nem szándékosan.*rántja meg a vállát. Nem igazán tud mit kezdeni vele, pedig sokszor próbálkozott, de úgy tűnik, hogy ő már csak ilyen kis szétszórt marad.*
- Bizonyára.*biccent. Persze azt is alaposan megnézi, hogy kivel hozta össze a sors, de ebben nincs semmi hátsó szándék, hiszen ott van neki Patrick. S tökéletesen meg is van elégedve ezzel a helyzettel.*
- Azt megköszönném. Valószínűleg halálra fagynék valahol, ha valaki nem mutatja meg, hogy hogy jutok innen vissza.*mosolyog hálásan a srácra és türelmesen kivárja, hogy elintézze az elintéznivalót. Közben persze nem áll csendben, mint egy faszent, hanem kissé közelebb hajolva megszemléli a másik szerzeményét.*
- Szép tőr.*osztja meg a véleményét, még úgy is, hogy tulajdonképpen senki sem kérdezte, de hát ő már csak ilyen.*
- Na igen, általában be nem áll a szája. Szóval azt hiszem te csináltad jól.*végül is Ulix most is bemutatta a beszélő famulus hátrányait, bár néha azért jól jön a jelenléte.*
- Igen, másodikos. És te? Harmadikos?*kérdez vissza, s ha a srác elpakolja a vásárfiát, akkor lassan el is indul kifelé. Majd immár a szabadban állva szólal meg újra.*
- Imádom a havat.*szólal meg és leguggolva felvesz egy adaggal, majd csinos kis golyót gyúr belőle.*
- Egyébként honnan származol?*kíváncsiskodik, mert semmi kedve csöndben sétálgatni egészen az iskoláig.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 18:23

-Szerencsére nem olyan emberbe ütköztél aki harapós kedvébe lenne.*néz rá a válla felett egy kisebb mosollyal. A fiú tényleg nem az a fajta, aki azonnal ugrik mindenre, s nem is a balhésabbikból csoportból való, bár külseje bizonyára nem ezt mutatja a kívülállóknak, de aki megismeri, láthatja hogy belülről egészen más embert rejt ez a fura zord külső, a madárral folytatott beszélgetésbe nem szól bele, ő kivételesen örül hogy famulusával megértik egymást, de azért beszélni nem adna neki alkalmat. Jobb néha a csend.*
-Általában senki nem direkt csinálja, talán csak azok akiknek feltünési viszketeksége van. Te nem tűnsz olyan típusnak..*na igen első látásra ítél, de talán most jól, bár nem szokott ennyi ismerettség után véleményt nyilvánítani, mondhatjuk úgy is hogy most egyszerűen kicsúszott a száján. Ezután viszont felmerül a kérdés, hogy segít e neki vissza jutni, s mivel az ő útja is vezet, felajánlja hogy akár mehetnek is együtt.*
-Nem hinném. Tudod csak a kikötőt kell megtalálni ez a város meg nem olyan nagy hogy ne találnád meg. Ha a másik oldalára is jutnál el, akkor már csak logikusan az ellenkező irányba kéne menned hogy vissza találj. Viszont a hidegbe igazad van, egész csípős az időjárás de nekem tetszik.*feleli nyugodt mosollyal, majd a tőrre tett megjegyzésre oldalra billenti a fejét.*
-Egész szép darab. Már régóta keresek valami ilyesmit, de különlegeset akarok. Elvileg ez a tőr több száz éves már, egy spanyol bevándorló hozta ide hogy azelőtt hol votl nem tudom de megtetszett így megvettem. Lehet azért mert a családom címerén is szerepel maga a tőr szimbóluma*na igen kissebb fajta műkincs de nem az ami milliókat érne, viszont azért enenk is borsós az ára. Miután megvette és el is tette a tőrt, válaszolva a lány szavaira ki is lép a szabadba.*
-Igazából nem, csak vannak értékesebb képességek is szerintem, na meg a beszéd néha idegesítő.. Amúgy fején találtad a szöget, harmadikos vagyok.*mosolyodik el, de ő maga nem kezd most havat gyúrni csak lassan rúgva maga előtt, kezd lefele battyogni az út irányába. Famulusa azonban előre szaladva bele bele ugrik az igencsak magas hóba, láthatóan neki tetszik.*
-Én se vagyok bajban vele, ahonnan jövök elég sok van. Amúgy Alaszka északi része, pontosabban már jó ideje ott lakok, és azt tekintem az otthonomnak, viszont anyai ágon Angol, apain pedig Izlandi vagyok, na és te?*kérdezi, miközben nyugodt tempóban szedi a lábát továbbra is.*
Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 18:58

- A suliba elég sok érdekes személyiség jár, így sosem lehet tudni. De örülök, hogy te nem ilyen vagy.*mosolyog vissza. Eléggé megjárta volna, ha más lenne a helyzet, mivel a varázslásban még mindig nem túl jó.*
- Nem is igazán vagyok olyan. Bár szeretem a társaságot, de jobban kedvelem egyszerű köszönéssel felhívni magamra a figyelmet.*von vállat. Az amúgy is sokkal normálisabb módszer, mint felöklelni valakit csak úgy. S ami még nagyobb szerencse, hogy a srác személyében talált valakit, aki elkíséri a suliba, így nem kell tovább aggódnia azon, hogy mi lesz vele ezután.*
- Próbáltam azt a módszert is, de végül ide lyukadtam ki. Mondjuk nyáron nem lenne ekkora probléma, de most nem szívesen kóválygok, szóval örülök, hogy összefutottunk.*mosolyodik el és megszemléli, hogy mit is vesz a srác, majd természetesen a véleményét is megosztja vele. A hosszúra nyúlj beszámolón kissé meglepődik és kuncog egy aprót.*
- Sokat tudsz róla. Kedveled a tőröket?*lehet furán hangzik a kérdés, de máshogy nem tudja feltenni, így végül marad ennél a változatnál. Mikor kilépnek a szabadba rögtön le is guggol, hogy kezébe vehessen egy kevés fagyos havat, közben persze a fiú szavaira is odafigyel.*
- Az valóban elég hideg hely. Gondolom neked nem gond ez a zord időjárás.*húzza el a száját kicsit, ő nem igazán szereti a hideget, sőt mondhatni utálja. A meleg nyári napok sokkal kellemesebbek.*
- Én Franciaországban születtem, de Angliában nőttem fel.*feleli és igyekszik nem lemaradni a másik mögött, bár szerencsére egyáltalán nem mennek túl gyorsan.*
- És mit fogsz csinálni miután itt végeztél?*érdeklődik, hiszen ha a srác már harmadikos, akkor biztos elgondolkozott a jövőjén. S talán ő is szerezhet néhány ötletet.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Feb. 04 2012, 19:29

*Nem az a fajta, aki semmiségerét máris megtámadna , vagy megfenyegetne valakit, főleg ha az bocsánatot is kér, amikor a figyelem felhívásra kerül szó, viszont a fiú kicsit elmosolyodik.*
-Lehet, hogy így van de azt is be kell ismerni, hogy ez is jól sikerült, lehet ha tovább gyakorlod még mester szinten is űzheted.*mondja kissé piszkállva a másikat, bár nem hinné hogy ez olyan durva lenne, így nem érzi hogy egy kis beszólásért bűntudatot kéne éreznie, az eltévedéshez érve azonban a fiú, kissé talán elismerő hangon hümmög párat, miközben becsomagolva a cuccait, már meg is célozza a kijáratot, lehetőleg Elisaval.*
-Nem mondom akkor neked megy az eltévedés. Mondjuk nem árt vigyázni, és tudni merre van a suli, ki tudja mivel találkozik itt lent az ember. *na igen neki is mondták hogy a környék nem teljesen veszélytelen, erre ő azóta is figyel, bár eddig túl sok probléma nem esett vele, kivéve talán csak néhány hajléktalant, akik kaját akartak tőle kunyermálni, egyébként semmi kellemetlenség nem érte.*
-Annyi mindent nem ám, csak megjegyzem a dolgokat könnyen. De amúgy igen, nevezhetjük egyféle gyűjtési mániának, de nem csak tőrök hanem különböző régiségek, lehet nem véletlenül kedvelem az ereklye tant sem, bár az kicsit más*nevet fel, miközben kezeit a zsebébe mélyeszti s engedi előre a másikat, de nemsokára folytatja.*
-Igazából ott olvastam róla bent a boltba, tudod alatta volt egy kis cetli apró információkkal, gondolom hogy az ember tudja, hogy mit vesz meg.*mondja elgondolkozó arcot vágva, végül pedig a hovatartozásról is ejtenek pár szót, amire ismételten elmosolyodik.*
-Hogy ez zord? Ez még egész kellemes sétáló idő, mennyi lehet -8 - 9 fok?*kérdezi hiszen ő sincs tisztába vele, Alaszkába jóval hűvösebb van mitn itt, talán ezért nem is zavarja.*
-Az arcodról egyébként leolvasható hogy te az ellenkezőjét szereted, ha tippelhetnék akkor tavaszt, vagy nyarat mondanék, bár így hogy mondtad honnan jöttél, el is hiszem hogy nem ez a kedvendc..*néz egy pillanatra a másikra, miközben továbbra is lassú tempóban, néha famulusára figyelve rugja maga előtt a havat, a kérdésre azonban csak pár pillanat múlva felel.*
-Igazából arra gondoltam a szüleim munkáját viszem tovább... Hogy is mondjam, szóval ők olyan minisztériumi dolgokat intéztek átvitt értelemben.....*mondja kissé titokzatos mosollyal, ha konkrétabban kíváncsi a másik majd megkérdezi ,de most Dorianen a sor.*
-Na és, te hogy állsz a tanulmányokkal van kedvenc? Ahogy nézem második éve ha itt vagy, akkor kedvelheted a helyet, ez álltalában vagy maga a hely vagy valami olyan miatt van, aki itt tanul még..*mondja puhatolózva, bár nem akar ilyen dolgokba bele menni, csak néha képes sokat beszélni, ha a lány pedig mesél azt nem bánja, de ha nem azt sem.*
-Na és te? Van egy éved még az se sok. Eddig mi az ami megfogott?*kérdezi, miközben tekintetét a famulusára irányítja, ki amikor vissza érkezik kissé megrázva a bundáját csatlakozik a duóhoz*
Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Vas. Márc. 04 2012, 13:08

//Ismerd fel a kultúrákat, 3.rész//

*Ismét letelt az előző tárgy megkeresésének határideje, így már meg is kapták a következőhöz az utasításokat. Ezúttal nem szeretné az utolsó pillanatokra hagyni az egészet, így viszonylag hamar indul meg a célhely felé, ami nem más, mint az Aranykor Antikvitás. Bár van egy olyan sejtése, hogy ezúttal nem kell olyan sokat kutakodnia, azért nem öltözik ki túlzottan. Világoskék koptatott farmert húz, annak szárára pedig fekete bőrcsizmát, fölülre bordó felsőt és egy farmerkabátot, ami azonos színű a nadrággal. Elhagyja az iskolát, s a csónakba beszállva átviteti magát a túlpartra, ahol azonnal a bolt felé indul. Tudja merre van, hiszen járt már itt, bár akkor nem volt szándékos a dolog.*
- Tudod mit keresünk?*érdeklődik Ulix, mikor belépnek a helységbe, s a lány elmerülten sétálni kezd a sorok között. Jó darabig nem talál semmit, így a kérdésre se válaszol, de a harmadik kör után, nem messze az eladótól rálel egy sötétebb sarokban.*
- Ezt!*nyúl érte, s emeli közel magához, hogy alaposan szemügyre vehesse. Mielőtt azonban belemerülhetne a dologba, a tárgy eltűnik a kezéből, mire felkapja a fejét és farkasszemet néz az eladóval.*
- Ne fogdosd össze! Nem eladó.*morran a férfi, mire a lány szemöldöke a magasba szökken. Nem érti minek van elől valami, amit úgyse lehet megvenni. Máskor egyébként hagyná is az egészet a fenébe, de ezúttal nagyon kell neki ez a dolog, tehát rögtön alkudozni is kezd.*
- Ugyan már, minden eladó. Csak mondjon egy árat és kifizetem.*erősködik, de a fickó csak megrázza a fejét és a háta mögé emeli a valamit, mintha azt várná, hogy az akaratos diák ráveti magát és elszalad vele.*
- Azt mondtam, hogy nem. De tudok ajánlani valamit, ami nagyon hasonló.*indul meg a sorok között, hogy megmutassa mire gondol, de a lány nem mozdul, s mikor ezt észreveszi ő is megtorpan, hogy kérdőn nézhessen a potenciális vásárlóra.*
- De nekem erre van szükségem. Meg tudom fizetni, akármekkora árat is mond.*lép közelebb, s megpróbálja visszaszerezni a portékát. Az eladó viszont a feje fölé emeli, ami elég magasan van ahhoz, hogy Elisa biztosan ne érje el.*
- Nem kell a pénzed. Ha pedig ennyi, amit akarsz, akkor viszlát.*penderíti ki a kis vöröst az utcára, majd bevágja az ajtót az orra előtt. A lány egy darabig csak áll ott és pislog, de végül felfogja a helyzetet és elindul visszafelé. Na nem megy túl messzire, csak a szomszédos utcácskáig, ahol nekidől a falnak, hogy átgondolja a további teendőket. Már nyilvánvalóvá vált a számára, hogy kénytelen lesz ellopni, a kérdés már csak az, hogy milyen módszerrel. Úgy fél órás intenzív gondolkozás után aztán kieszel valamit, így összecsapja tenyerét és ellöki magát a faltól. Óvatosan meghúzódik az üzlet közelében, majd pár perc várakozás után beoson egy bohócszerűen kifestett, öreg nő mögött.*
- Tereld el a figyelmét valahogy.*súgja Ulixnak, mikor a vásárlójelölt kifordul az ajtón, ezzel tönkretéve a tervét. A madár vet felé egy csúnya pillantást, de azért elrepül, hogy betölthesse a csali szerepét, s ez úgy fest sikerül is neki, mivel nem sokkal később felhangzik az eladó kiáltása.*
- Mit keresel itt koszos madár? Kifelé, azonnal kifelé!*üvöltözi, s mikor Elisa kiles az egyik polc mögül látja, hogy egy söprűvel hadonászva próbálja kikergetni a betolakodót. Ezzel viszont elég jól elvan foglalva, így a lánynak nincs más dolga, minthogy odalépjen a pulthoz és magához emelje a tárgyat. Eddig a pontig a terv tökéletesen is működik, csupán annyi a bökkenő, hogy Ulixék éppen felé kergetőznek. A férfi megmerevedik, mikor észreveszi mi folyik körülötte, majd már lendíti is a takarítóeszközt, s alaposan fejbekólintja a tolvajt, aki kissé meg is szédül.*
- Ez fájt! Mégis mi a csudát művel? Invito seprű
!*kapja elő a pálcáját, hogy megszabadítsa a fickót fegyverétől. A varázslat sikeres, tehát a seprű a kezébe repül, s az ipse meglepetten pislog hűlt helyére, de nem csügged túlságosan, hanem oldalra nyúlva a kezébe kap egy üstnek kinőző valamit és a lányhoz vágja. Valószínűleg nem tud mágiát használni, máskülönben már rég hazáig átkozta volna a kis besurranót.*
- Azonnal tedd azt le, amíg szépen mondom.*lép közelebb a kezében tartott kést a lány felé fordítva, aki persze hátrálni kezd, hisz nem szeretne lyukat egyik testrészén se. Pálcája közben készenlétben, de nem igazán akarja bántani a férfit, tehát egyetlen esélye van.*
- Ulix!*kiállt a madárra, aki ennyiből már tudja is mi a feladata, így repül hát a férfihez, szárnyával eltakarva a kilátást, mire Elisa kilő és megrohamozza a kijáratot, de mielőtt még kivágódna rajta, hátrakiabál.*
- Viszlát és elnézést.*mondja, de csak dühös morgást kap válaszul, így nem is marad tovább, hanem kifordul a boltból, hogy minél hamarabb elhagyja az antikváriumnak a közelét is. Legközelebb csak a révnél áll meg, ahol megvárja a nem sokkal utána érkező madarat, majd együtt szállnak be a csónakba és utaznak vissza a kastélyba, természetesen a szerzeményükkel együtt.*
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Vas. Márc. 04 2012, 16:56

//Ismerd fel a kultúrákat 3. forduló//

*Vasárnap délután van, és Alinox mivel épp ráér, így rászánja arra az idejét, hogy leugorjon Mystral-ba és az Aranykor Antikvitásban megkeresse azt a bizonyos tárgyat, ami a játék része. Sejti, hogy talán nem lesz ez olyan egyszerű, hiszen az előző két tárgy se pottyant csak úgy az ölébe. Shadow is vele tart, bár Alinox kétli, hogy szükség lesz a segítségére, de mivel a tigris nagyon szeretett volna kimozdulni, ezért a leányzó beleegyezett.
Mivel boltba megy, ezért farmernadrágot vesz, fehér felsőt és egy vékony bőrkabátot, hiszen remek az idő odakint, és gyorsan telnek a percek, amíg átér a faluba, onnan pedig az üzlet felé sétál. Benyitva udvariasan köszön, majd elkezd körbesétálni és a kínálatot nézegetni. Semmi mást nem keres, csak konkrétan azt a dolgot, és hamarosan meg is leli az egyik polcon szemmagasságban. Már nyúlna érte, hogy aztán a pénztárhoz menjen, mikor hirtelen megjelenik mellette az eladó, és komoly hangon rászól.*
- Sajnálom kisasszony, de az nagyon értékes darab, nem eladó. *közli, mire Alinox értetlenül néz rá.*
- De ha nem eladó, akkor miért van kirakva? *kérdezi, mert nem akarja ezt annyiban hagyni, kell neki ez a tárgy.*
- Jaj ne akadékoskodjon már, nem eladó és kész! Keressen magának valami mást, van itt ezer egyéb csecsebecse. *ajánlgatja az öreg ellentmondást nem tűrően, és még a kezeit is csípőre teszi, hogy nyomatékosítja szavait, ám ezen a látványon Alinoxnak inkább mosolyognia kell.*
- De nekem ez a tárgy kell... van pénzem, mennyit kér érte? *kérdezi, mert hát pénz terén tényleg nem szűkölködik a kanadai diáklány.*
- Nem kell a pénze, ez a tárgy NEM eladó! Értse már meg kisasszony! *mondja, most már szinte kiabálva.*
- Jól van, jól van... *Alinox tesz pár lépést odébb, és gondolkodni kezd.*
~Már pedig nekem akkor is kell ez a dolog.~ *gondolja magában, és ki is agyal valamit, amivel meg tudná szerezni úgy, hogy az eladó eleinte fel se fogná. Alinox körbenéz, akad-e más vevő az üzletben, de úgy tűnik, mindenkinek akad jobb dolga, minthogy régiségek között mászkáljon.*
- Elnézést, hol találok... *kezdi el, de ezzel csak az a célja, hogy a férfi ránézzen, mire ő elkapja a tekintetét, és barna szemeivel egyenesen a másikéba néz.*
- Menjen a bolt másik felébe, le kell törölgetnie a tükrök üvegét, mert csupa ujjlenyomat! *szuggesztiót alkalmaz a hapsin, és úgy tűnik, ez sikeres is.*
- Egy pillanat és jövök, most jöttem rá, hogy végig van tapogatva az összes tükör odaát, muszáj letörölnöm, mit gondolnak majd a vevők, ha bejönnek.. Nálam mindig rend kell, hogy legyen... *dörmögi az orra alatt, és el is csoszog az üzlet másik felébe. Alinox erre várt, mikor a férfi leguggol, hogy az egyik lenti tükörrel kezdje a tisztítgatást, a leányzó leemeli a tárgyat, és háta mögé rejti. Lehajol, és famulusa fülébe súg, mire az bólint, és létrehoz egy illúziót, ami azt eredményezi, hogy ha az eladó visszajön, azt fogja látni, hogy a tárgy még mindig ott van a helyén, holott akkor már rég a Mysterio felé utazik. Kicsit lelkiismeretfurdalása van, hogy így meglopja szegény férfit, de muszáj.*
- Hát azért köszönöm, viszlát, további szép napot! *köszön el gyorsan Alinox, és kislisszol az üzletből, a tárgyat gondosan elrejtve az eladó elől.*
- Viszlát, viszlát... ezek a fránya tükrök... *mormogja az eladó, de ezt az exortusos lány már nem hallja, mert sietős léptekkel elindul a rév felé. A harmadik forduló is pipa, ha minden igaz, még kettő van hátra.*
- Ügyes voltál Shadow! *simogatja meg famulusa buksiját, hiszen nélküle lehet hamarabb lebuktak volna. Még jó, hogy van ez a szuper kis illúzió képessége.*


_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Vas. Márc. 04 2012, 22:38

//Ismerd fel a kultúrákat játék, - harmadik forduló.//

*Egész jól veszem az akadályokat. Legalábbis én úgy gondolom, és bár nem viszem túlzásba az örömködést, mert tudom, hogy van még előttem jó néhány feladat, azért mégis csak jobb a kedvem attól, hogy a mostani tárgyat Mystralban kell keresni, egészen pontosan egy boltban, tehát véleményem szerintem nem számíthatok most nagy csapdákra és életveszélyre, s most valahogy megnyugtat ez a tudat. Derűsebben készülődöm tehát, bár a kora délutáni órákban akartam ezt elintézni, most mégis az éjszakában indulok útnak, ehhez is öltözve, de tulajdonképpen ha valaki végigtekintene rajtam, csak a bakancsomat hallhatná, és a mindent eltakaró, hosszú, fekete szövetkabátomat láthatná. Persze mint mindig, most is zsebemben a kezem, pálcámat markolva, de az eddigi kincsvadászosdiaktól eltérően most bizony van nálam pénz, nem is kevés, mert úgy hiszem, ezzel bármit el lehet érni... Nem is kell sokáig lépkednem a hűvös esti szellőt felém küldözgető utcán, máris kezd kiolvashatóvá válni az általam keresett bolt neve egy kicsit távolabb, s néhány perc után már kezem zsebemből kikerülve a kilincsre tapad, hogy benyissak az üzlet melegébe. Egy biccentéssel köszönök, megtoldva azt egy magabiztos mosollyal, hiszen illik jó formában mutatkozni. Szemem egyből az árukra tapad, beljebb is lépek, kissé talán gyorsabban a kelleténél, így mohóságom nem biztos, hogy tudom leplezni, és ez fel is tűnik az eladónak, ám annyira el vagyok foglalva a tárgyakkal, hogy én ezt nem veszem észre. Ide-oda cikázik a tekintetem egyik fura dologról a másikra, keresve azt ami nekem kell, és bizony jó párszor körbe is sétálok a bolton belül, de végül csak megtalálom amit kerestem. Mosolyogva fordulok az eladó felé, aki bizony nem viszonozza ezt, csak mereven néz rám, és hiába mutatok rá arra a dologra amit venni akarok, megrázza a fejét. Nem értem mindezt, ezt látja ő is rajtam, így oda siet hozzám.*
- Sajnálom, ez nem eladó tárgy. Javaslok helyette valami másikat, ami érdekesebb. Erre tessék... *mondja is, és már int más felé, de én csak mogorvábban állok a kelleténél, mert nem esik jól a visszautasítás.*
- Miért nem elado? En ezt akarom megvenni, nem értem miert van kinn, ha nem lehet megvenni, annyira csak nem lehet lusta, hogy elfelejti visszavinni... *vonom össze a szemöldökömet, a picit talán sértő mondat után, de erre már láthatóan elkomorodik az eladó is.*
- Csak... csak nem eladó. De van helyette más, mondom. Ha pedig nem kell, akkor menj innen fiam! *csattan fel a végére, legyintve is egyet a kijárat felé, de én nem hagyom ám könnyen magamat.*
- Nem vagyok a fia... es nekem ez kell. Biztos meg lehet oldani valahogy... mondjon egy arat, fizetem a duplajat. *nagyzolok egy kicsit, hiszen van mire, nem üres a zsebem, így mosolyodom most már el magabiztosan, mert azért üzletelni tudni kell...*
- Nem! Sajnálom de nem lehet, ne is húzzuk tovább a másik idejét, lehet, hogy jön egyéb vásárló akivel foglalkoznom kell! *rázza a fejét tovább a vitapartnerem, és immáron kezd dühíteni az egész, el is vicsorodom egy kicsit rá, és felveszem a fenyegető hangsúlyt.*
- Mas? Talan masnak szanja? Ketlem, ha jot akar... na adja szepen ide, vagy baj lesz! *mordulok rá durván, és kezem immár zsebembe csúszik, felkészülve minden eshetőségre, meg is markolom a pálcámat.*
- Kizárt, és ez az utolsó szavam! Eredj innen kifelé! *utasít ki széles karmozdulattal, és fel is kapja az általam keresett tárgyat, hogy magával cipelje a pult mögé. De ha már eddig eljöttem, nem fogom annyiban hagyni, így csak hűvösen elmosolyodom, majd hátat fordítok neki, viszont közben pálcámat ki is húzom, mikor éppen takarásban vagyok egy váza által, így pillantok hátra, az eladóra, aki éppen eltenni készül azt ami nekem jár.*
- Confundo! *suttogok, és rászegezem a hátára a pálcámat, miközben legörnyed, hogy a pult alá gyömöszölje be azt a valamit. De nem állhatok meg itt, én biztosra megyek, így a falon lévő szőnyeg kerül most pálcám célpontjába, míg közelebb osonok a megzavart ellenfélhez, aki jelen pillanatban azt sem igazán tudja, hogy mi van.*
- Diffindo! *hangzik újra halkan hangom, és a még mindig a földön térdelő emberkére szakad az egész szőnyegesdi, betakarva őt. Eljött az én időm, macska gyorsasággal és ügyességgel ugrok oda, átcsusszanva a pulton, és hajolok le ahhoz, amit kerestem, majd magamhoz ragadva már vissza is gördülök ismét ahogy jöttem, és szaladok kifelé a boltból. Mindez csak pár másodperc alatt, megtanultam gyors lenni, hiszen bátyámmal folyton versenyeztünk, nem esik az ilyen nehezemre. Feltépve az ajtót rohanok ki, míg magam mögött hallom a dühös üvöltést, de szerencsére mivel gyorsan sprintelek, könnyen eltűnök előle az éjszakában, mielőtt még kiérhetne a boltból... hogy aztán fel is szállítsam a tárgyat a szobámba, szépen oda, ahova kell.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Márc. 05 2012, 00:15

//Ismerd fel a kultúrákat - 3. forduló//
*Az iskolában még mindig tart a verseny, sőt már a harmadik fordulónál járunk. Minden körnél van három nap megkeresni az adott dolgokat, ezért még nekem is van egy kis időm minden esetre azért szemfüles vagyok, hogy mit is kéne keresni. Új helyszínünk az Aranykor antikvitás. Vásárlás után ugrottam be a boltba, hogy ne csak egy kíváncsiskodó legyek a boltból, megy amúgy is akartam magamnak pár új trikót.
A bolt úgy néz ki, mint egy régi múzeum. Minden régi, ha már nem ókori vagy még régebbi. Egyáltalán nem az én stílusom, nem vagyok oda a régi csecsebecsékért, inkább a modernebb kort szeretem. Elég idegenül érzem magam a boltban, amit úgy néz ki külső szemlélő is nagyon könnyen észrevehet, mert egy férfi tart felém sanda nézéssel, mint aki nem érti, mit keresek itt.*
- Jó napot kisasszony segíthetek? Engedje meg, hogy körbevezessem. *Lép oda hozzám a középkorú férfi ki már meg is indult a bolt belseje fele szóval mondanom kellene valamit.*
- Jó napot! Nyakláncokat és gyűrűket kérem, mutasson nekem *Színészkedem kicsit tovább hátha így sikerül eloszlatnom a kezdetleges gyanút. Miközben az ékszerek felé tartunk Citrin tekintetem cikázik a teremben ki is szúrva egy kisebb emelvényen a dolgot, amit keresünk. *
- Most csak ez a pár darab található az üzletben. *Fordít felém egy dobozkát, ami tele van nyakláncokkal és fiókjai gyűrűvel. Nem is olyan kevés, de egyik sem nyerte el a tetszésemet. Mindenről csak úgy süt, hogy régi és ósdi… vagy is nem az, csak nekem. Míg nézelődöm, addig az üzletbe belép, egy banyamúmia ki rózsaszínbe van csomagolva és csak úgy pöfékel belőle a babahintőpor szagot. Hát igen ő jobban beleillik a hangulatba, mint én. Szerencsémre viszont az eladó lelép, mert a nyanyának egy lámpára van szüksége. Míg a két lábon járó ódontemető elcsalja, az férfit addig én közelebb lopódzom a dologhoz, amit meg kell szereznem, de nagyon szemfüles barátunk egyből lecsap rám.*
- Kérem, hagyja azt a tárgyat igazi régiség. *Visszahúzom kezemet, de a pasas csak közeledik és mellettem áll meg, mint egy biztonsági őr.*
- Nagyon tetszik, megvenném. *Már nyúlok is a tárcámért, bár kétlem, hogy van nálam elég pénz, sőt azt is, hogy egyáltalán van annyi pénzem.*
- Ne fáradjon nem eladó! Jöjjön, vannak még hajtűink is. *Fogja meg kezemet és húz maga után. Próbál nagyon udvarias lenni, de látom, hogy kezd elfogyni a türelme. Karomat kihúzom a kezéből és megállok.*
- Van, elég pénzem ki tudom fizetni, sőt akár még rá is fizetek. *Sétálok közelebb a dologhoz ugyan is a tárgy kell nekem, de a férfi csak nem enged.*
- Nem eladó. Nem vásárolhatja meg egy üvegszilánkért sem és kérem, most már menjen. ~Ahh micsoda kellemetlen alak… szóval akkor nem adja~ *Szikrákat szóró szemekkel pillantok, rá miközben fejemben megfordul jó pár varázslat, amivel meg tudnám győzni, hogy igen is oda adja nekem, de nem akarok nagy felhajtást csinálni. Minden esetre az öreg gyors spuriban hagyja el az üzletet, így ismét ketten vagyunk. Az eladó az ajtóhoz sétál és kinyitja erősen célozva arra, hogy most már itt az ideje, hogy menjek… azt viszont lesheti, hogy feladom. Dacosan sétálok ki az üzletből, de amint kilépek, bezárja az üzletet és kifordítja a zárva táblát. Mekkora tuskó. Úgy tűnik, mást kell kitalálnom. Míg az iskolába tartok folyamatosan kattog az agyam, hogy mit is kéne csinálnom. Eleinte még mindig a kínzó és ölő varázslatok jutnak eszembe, de nem akarok ilyen megoldáshoz fordulni sokkal furfangosabb vagyok én ennél. A szobámban felcsapo az eddig tanult varázslatokról a könyvemet és már ki is választok magamnak két jelmágián tanult varázslatot. Gyorsan turkálok még elő a feladathoz egy fekete és egy fehér krétát, majd egy sötét kapucnis pulcsit. Most már egyszerűen nincs más dolgom, mint várni egészen estig.
Amint az óra közeleg fél tíz felé a krétákkal és egy táskával az oldalamon elindulok Mystral felé, hogy ismét elmenjek az üzletbe. Amint közelebb érek, a bolthoz felhajtom kabátom alját, amire fel is írom a fehér krétával az I illetve a fordított T jelet, hogy ha kell, elő tudjam varázsolni az álcámat. Mire oda érek, az óra már majdnem üti a tízet, ami azt jelenti, hogy a boltok zárnak. Ahogy látom, megint vannak bent méghozzá most egy házaspár, akivel szerencsére megint el van foglalva az eladó. Kapucnimat a fejembe húzom, hogy ne ismerjen fel egyből, majd már is a tárgy felé veszem az irányt. Hátra pillantok a vállam felet az eladóra, akit feltartanak a vásárlók és így a fizetés kellős közepén nem hagyhatja őket ott. Elbújok egy régi szekrény mögött, majd gyorsan előveszem a pálcámat.*
- Finacto. *Bökök magam elé ugyan is teljesen mindegy hova kerül az álca tekintve, hogy úgy is mindjárt arrébb sétál. Amint ajkamat elhagyja a varázsige már is létrejön az álca velem szemben, míg én láthatatlanná válok. Már hallom is az eladó lépteit ki dühösen szól hozzám.*
- Zárás van, kérem, fáradjon ki. *Másolatom kilép a szekrény mögül minél messzebb kerülve az eladótól. Már csak el kell érnem, hogy kinyissa nekem az ajtót.*
- Akkor ön miért nem megy? *Remélem ezzel talán őt is ki tudom tessékelni.*
- Ahogy látja, már én is készülődöm, csak önre várok. *Tekintete szúrós, de veszi a kabátját és kulcsait zörgetve nyitja az ajtót, hogy most már aztán tényleg húzzak el. Tovább irányítom az ajtó felé, de nem megy el addig, amíg az alak tényleg be nem zárta az ajtót. Kelletlenül ugyan, de megteszi, majd savanyúan rám szól.*
- Jó éjt kisasszony! Szép estét Uram! *Válaszolok egyből, majd a bolttal szemben lévő kereszteződés felé veszem az utam, de ahogy kikerül a látó mezőmből már is bontom a varázsigét.*
- NuFactio. *Remélem nem buktam le minden esetre percekig nem merek még megmozdulni és hallgatózom, hogy vissza nem jön-e az eladó. Arrébb mászok jobb búvóhelyet keresve magamnak, de úgy tűnik, most azonnal nem jön vissza, azért gyorsan a megszerezendő dologhoz lépek, amit a táskámba rejtek, majd a fekete krétát elővéve az utca felöli falhoz lépek. Nem járnak, sokan az utcán ezért csak remélem, hogy senki nem fedez, fel minden esetre igyekszem gyorsan cselekedni, hogy kisebb legyen a kockázat. Leszedem a falon lévő képet, majd a fekete krétával egy hatszöget rajzolok a falra. Az alja közel van a padlóhoz, míg a teteje valahol nem sokkal a fejem fölött ér véget, tehát bőven át fogok férni rajta. A hatszög közepébe rajzolok egy fordított J betűt.*
- Orbitus. *Bökök bele a jel közepébe. A jel felvillan vörösen, majd mintha szétszakadna, átjárót enged nekem. Homályosan látom is a túl oldalt, ami nem más, mint a sötét utca és a lámpa. Átlépek a kapun, ami azonnal be is zárul mögöttem, majd sietős léptekkel az iskola felé indulok meg, de valaki rám szól. Hangjából felismerem, hogy az eladó az.*
- Tudtam, hogy vissza fog jönni! Minek vártam ennyi ideig! *Kezdi el engem és magát is szidni, de nincs kedvem megvárni, ezért futásnak eredek. Hosszú, izmos lábaimat gyorsan szedem, de a férfi sem tétlenkedik.*
- Reducto. *A varázslat talál. Hatalmasat esek, de nem most fogom feladni. A varázslat jókorát lök rajtam fájdalmat okozva, de hát, ha így akar játszani.*
- Ide a csomaggal, amit elloptál. *Persze, persze, hogyne. Míg ő felém tart addig én előveszem a pálcámat és a hátamra gördülök.*
- Stupor. *Szerencsére ez is betalál, így a pasi kábán ájul el. Tudok én ennél durvább varázslatokat, de nem az a cél, hogy kinyírjam. Mivel csak pár percem van, azért gyorsan feltápászkodom, bár a derekam igen csak fáj a varázslattól, de szerencsére azért még sikerül megszöknöm magammal hozva a dolgot.*
Vissza az elejére Go down
Takoda Turner
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Jelige : Magányos farkas
Hozzászólások száma : 1157
Csatlakozás : 2010. Feb. 03.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Orvvadász szakház
Üzenet : Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Rítusmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Márc. 05 2012, 12:06

//Ismerd fel a kultúrákat, 3. kör//

* Reggel van, hét ágra süt a nap, s bár engem ez kissé sem hat meg, mégis dolgomra kell indulnom, méghozzá át a szemközti szigetre, Mystralba. Még reggeli előtt szeretném letudni a verseny egy újabb tárgyának felkutatását, tudom, hol keressem, és azt is, hogy micsodát, ám ha mégis elbizonytalanodnék, újfent zsebemben pihen az a pár rövid sor. Gyorsan szedem össze magam, lábaimra edzőcipő kerül, egy farmerral, felülre egy egyszerű szürke póló, amire dzsekim kanyarítom, a napsütés megtévesztő lehet.. pálcám is felmarkolva még az asztalról sétálok az ablakban ücsörgő famulusom felé, bundáján végigsimítva szólok is hozzá halkan. *
- Vigyél át Mystralba! A kikötő jó lesz. * adom ki az utasítást az állatnak, ő pedig hűvös tekintetével pislogva párat felém teleportál el végül beleegyezően mindkettőnket oda, ahová kértem: pár pillanattal később a már javában nyüzsgő dokkon jelenünk meg a kastélyból. *
- Ügyes, köszönöm. * cirógatom meg füle tövét, de már el is távolodom tőle, vagy legalábbis elindulok a főutca irányába, hagyom, hogy vigyen magával a városba áramló tömeg, Oginra is vetve néha egy-egy pillantást, ki szorosan halad mellettem. Tudom célom, már csak pár kirakat, üzlet, ajtó, cégér.. és meg is érkezem az Aranykor Antikvitás elé. Kezem szinte azonnal a kilincsre téved, s lenyomva azt tolom be magam előtt az ajtót, szabad utat engedve ezzel Oginnak, és természetesen saját magamnak is, érkezésünket pedig az éles csengettyűhang jelzi. *
- Jó napot! * teszem azért még én is hozzá, hisz egyelőre nem látom sem az eladót, sem senki mást idebent, de elfordulva az immár csukott ajtótól, mosolygós, ám mégis kétkedő arc siet elém. *
- Szép jó reggelt, fiatal úr.. a macskát kérem ne eressze hosszú pórázra, ami itt látható, minden érték. * szűkíti össze azonnal szemeit, mire én kapva magamon intem vissza Ogint lábaimhoz. * - Köszönöm. Miben lehetek a segítségére? Keres valamit? Esetleg magának? Netán ajándékba vásárolna? Hölgynek lesz vagy úrnak? * kezd máris bele szerintem betanult mondókájába, de végül olyannyira belelendül, hogy egy torokköszörüléssel fojtom belé a szót. *
- Értékelem az igyekezetét uram, és hát.. nos én egy olyan tárgyat keresnék, ami.. * kezdem is máris magyarázni neki, hogy mi az, amire szükségem lenne, részletesen körülírva a szükséges tárgyat, s bár ő eleinte készségesen, sőt mi több, mosolyogva hallgat engem, végül határozottan elfordul, mondókám végén, mintha nem is hallotta volna, amit mondtam neki. *
- Uram? Talán valami baj van? Megfizetném, ha szeretné, még akár felfelé is kerekíthetünk az áron. * kérdem értetlenkedve sétálva utána a pulthoz, téve még egy ajánlatot is, amely elég kecsegtető, lévén, hogy semmi logika nincs benne, számomra pedig picit sem előnyös, kék szemeim pedig egy pillanatra sem veszem le arcáról. *
- Igen, baj az van. Amit ön keres, fiatalember, nem eladó, ígérjen is érte bármit. Mint láthatja, ott pihen a vitrinben, kitüntetett helyen, de nem eladó, sajnálom. Válaszon magának más ékességet. * adja elő kissé ideges hangnemben gondját, mely valójában az övé, kicsit sem az enyém.. egy vitrin és egy ’Nem eladó’ táblácska nem fog meggátolni célomban, na persze furfangból sincs hiány azért. *
- Óh, értem. Ez esetben köszönöm a fáradozásait. * biccentek felé köszönőleg, cseppet még mosolygom is, ő pedig láthatóan fellélegez távozásom gondolatán, de amint a bejárathoz érek, bár kezem újból a kilincsen, végül rátéved a „Nyitva-Zárva” táblára, mely most a kinti oldal szerint nyitva tart, ám én önkényesen, az sem érdekel, ha feltűnik a bolt tulajdonosának fordítom visszájára, így ide be nem fog jönni most senki egy darabig, ez biztos. *
- Elnézést.. de mit művel? * hallhatom egész közelről hangját, ám én továbbra is kifelé tekintek az ajtón át a főutca irányába, miközben nem zavartatva magam húzom elő pálcám dzsekim belsősebéből, s szegezem az ajtó zárjára. *
- De talán mégis segíthetne.. Colloportus. * csendül hangom kissé sem kedvesen, s zárom is be mágikus úton az ajtót, lassan fordulva meg tengelyem körül, hogy szemeibe nézhessek, mely most csak úgy sugározza magából a dühöt, félelmet és egyben értetlenséget, miközben hátrálni kezd, egészen a pultig. *
- Nos, mint mondtam, szükségem van arra, ott, jó pénzt ajánlottam érte, de nem akarom erőszakkal elvenni, nem akarok felhajtást, tehát választhat. Önként ide adja, vagy kényszerítsem? * pillantok előbb pálcámra, majd famulusomra magabiztosan, ezt követően pedig már a boltos riadt tekintetével találom újfent szembe magam. *
- Mint mo-mondtam.. nem eladó! * válaszol ennyit nagyokat nyelve, amit én egy sóhajtással nyugtázom csak, és egy apró fejrázással. *
- Ogin! * ejtem ki az állat nevét, akinek nincs szüksége több utasításra, tudja a dolgát. Odasétál az áldozatához, letelepszik lábainál, ki már-már reszket a félelemtől, de Ogin szemernyi jelét sem mutatja a támadásnak, csupán csak hangját kezdi hallatni, a boltos legnagyobb megdöbbenésére. * - Tudja, mi fog most történni? A hangja altató hatású. Egész egyszerűen kiüti fél órára, tehát jobb lenne, ha leülne a földre, mielőtt.. * magyarázom meg neki a dolgot, a hangot, amely rám nem hat, hisz én teremtettem, de mire a végére érnék, jó pár ásítás elhagyja a férfi ajkait, s mintha szédelegne, le-lebukna a feje, és szemei is lecsukódnának, míg végül le nem csúszik a pult mellett, s el nem dől a földön, békésen szunyókálva. *
- Én szóltam. * szusszanok egyet, majd egy testlebegtető igével viszem a pult mögé testét, hogy ne lássák kintről, s ne keltsen feltűnést, feje mellé helyezve egy kisebb erszényt, melyben csak úgy csilingel a sok-sok pénz, amit ígértem neki.. kárpótlásként. Tolvajjá léptem elő, de tisztességessé, tehát immár egyenes út az újabb zsákmányomig, melyet meg is kaparintok gyorsan. Egy ’Alohomora’ segítségével ki is jutunk a boltból, melyen a tábla még azt mutatja, belépni tilos, de fél óra múlva úgyis feléled a tulaj, tehát senkinek nem esett bántódása, se semmi egyéb, sőt, belegondolva mindketten jól jártunk. *
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Márc. 12 2012, 16:33

*Mivel magával hív és én magam is azon tűnődtem, hogy talán nem lenne rossz ötlet átmenni Seolra, így hát vele tartok és nemsokára már a révész csónakjában ülve folytatjuk az ismerkedésünket és a beszélgetést is. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy teljesen ismeretlenek ok nélkül próbálnának meg velem barátkozni vagy legalábbis megtudni rólam dolgokat, de kezdem úgy érezni, hogy itt muszáj lesz valamennyire beilleszkednem. Mint kiderül, ő francia, tehát erre most csak bólintok, úgyse tudok igazán mit hozzáfűzni és nem is akarok... A csónakból kiszállva viszont a főutcán indulok meg, hogy majd betérhessünk az antikváriumba. Remélhetőleg találok majd ott valami nekem tetsző dolgot. Nem vagyok igazán vásárlós fajta lány, de egy szép füzetnek azért örülnék. *
- Arra kell menni és ott van, nem is túl messze. *emelem fel vékony kezemet és mutatok is előre, ahol meg is láthatja azt a bizonyos üzletet, hogyha kezem útját követi.*
- Meglehet, hogy máshol is vannak, de engem soha nem engedtek az ilyen emberek közelébe és most mégis itt vagyok, meg kell barátkoznom ezzel a tudattal. *sóhajtok fel cseppet, mivel nem érzem itt túl jól magam, rangomon aluli emberek is járnak ide, de Luka úgy tűnik, hogy ugyanúgy nemes, mint én magam. Ebből a rövid beszélgetésből sikerült rájönnöm most minderre.*
- Az órák? Szerintem nem az én véleményemet kéne meghallgatnod, hanem magadnak megtapasztalni, szóval most nem mesélnék semmit. A lényeg, hogy én nem csalódtam az itteni tanításban. *mosolyodom el egy picikét, mivel nincs kedvem egyik tárgyról se ódákat zengeni és azt se tudom, hogy ez a fiú egyáltalán melyik mágiaág után érdeklődik igazán. Tovább próbálok azért beszélni, így hozva szóba a barátokat, de évfolyamtársam szavaira halk nevetés tör ki belőlem.*
- Hát igen, majd biztosan találok és szerintem nincs veled baj. *nyugtatom meg, habár nem vagyok most teljesen őszinte, neki ezt nem kell tudnia. Végülis szimpatikus, de tényleg kicsit sokat akar elsőre, legalábbis nekem sokat. Mással biztosan remekül kijönne, de most engem talált meg, tehát velem kell beérnie addig, amíg szeretné.*
- A szigeten mindenféle hely van, a városban van pár szórakozóhely, sok üzlet, étterem is, mindent megtalálsz egy séta alatt... *itt egy kis szünetet tartok, ahogy az a bizonyos Vámpír klub is eszembe jut, de úgy döntök, hogy azt inkább nem mesélem el Lukának, hanem inkább úgy teszek, mint aki gondolkodik, hogy mégis mit meséljen még a fiúnak, majd ez után folytatom is.* - A városon kívül pedig van egy hatalmas erdő, egy hágó, vízesés, tó, kviddicspálya és még lovarda is. Én se jártam még mindenfelé, tehát annyira még nem tudok pontos térképet adni a helyről, de szerintem mindent megtalálhatsz itt, amit szeretnél. *végül oda is érünk az üzlethez, így amikor a fiú kinyitja előttem az ajtót, csak lassan rátekintek, majd elmosolyodok a kedves gesztuson és végül be is sétálok az üzletbe.*
- Jó napot! *köszönök is kedvesen az eladónak, majd végül ha Luka is bejön, rögtön körbe is nézek a hatalmas boltban. Van itt minden, amit az ember akarhat, de én mégis a füzetek és könyvek felé indulok, talán találok majd ott valami szép, régi dolgot, ami esetleg a jövőben jó szolgálatot tehet nekem. Egy kis nézelődés, kutakodás után rá is bukkanok egy fekete, bőr kötéses, üres füzetre, mely bár régi, mégis csodás állapotban van.*
- Szerintem én egy ilyet veszek... *nem hiszem, hogy említettem volna neki, hogy egy füzetet szeretnék majd szerezni magamnak, így hát csak magamhoz veszem, majd Luka után lépkedem, hogy majd akkor fizessek, ha ő is kinézelődte magát, végtére is, ő először jár itt.*
Vissza az elejére Go down
Luka Dubois
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 204
Csatlakozás : 2012. Mar. 11.
Tartózkodási hely : Fafnir háló
Üzenet : Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de legalább mindig önmagam vagyok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Márc. 12 2012, 16:57

*Nem meghazudtolva magamat lépek oda az első emberhez, akit meglátok és vonszolom is magammal a szigetre. Bár az a bizonyos beszélgetés kicsit lassan indul, ami véleményem szerint nem az én hibám, azért végül csak belejövünk. Időközben azt is realizálom, hogy nem jó stratégia személyes dolgokat kérdezni, tehát maradok az általános, hétköznapi témáknál. Amint kiszállunk a csónakból, azt is sikerül eldönteni, hogy hova induljunk. A lány karját látva, szememmel követem a mozdulatot, így pillantom meg az üzletet a távolban.*
- Én elég mászkálós típus vagyok, szóval akaratlanul is összefutottam párral.*húzom fel orromat kissé. Számít, hogy mit gondolnak rólam, így nem szívesen mutatkozom rangomon aluliakkal.*
- Ha jól rémlik, valamelyik nap úgyis lesz egy. Szóval akkor majd meglátom.*vakarom meg államat egy kicsit. Nem rémlik pontosan, hogy melyik óra is lesz, ahogy az sem mikor, pedig nem is olyan rég néztem meg. Na de nem is számít, majd utána nézek, ha arra járok.*
- Ne hazudj.*sóhajtok kicsit. Még ha nem is mondja ki, az arcán azért látszik, hogy így elsőre soknak érez. De én ilyen vagyok és senki kedvéért nem fogok megváltozni.*
- Jól hangzik.*hümmögök elégedetten, miután végighallgatom szavait. Örülök, hogy ilyen sok kedvemre való hely van a környéken, s biztos, hogy szép sorjában meg is látogatom majd mindet. Időközben aztán a bolthoz is megérkezünk, ahol biccentek az eladónak. Először nem követem a lányt, inkább kóválygok egy kicsit, de szavaira pont a háta mögé érkezek.*
- Csinos.*biccentek átlesve a válla fölött, majd már arrébb is húzódok, hogy megvizsgáljak néhány díszes tőrt. Nincs szükségem ilyenekre, így nagy nehezen visszafogom a vásárlási kényszert, s inkább megvárom, amíg a leányzó kifizeti az összeget.*
- És most merre? Vissza a kastélyba?*fordulok felé, mikor végez a vásárlással. Majd, ha minden igaz kilépünk az antikváriumból, mielőtt eldöntenénk merre tovább.*
Vissza az elejére Go down
Aideen Garadex
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2012. Jan. 23.
Kor : 21

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Márc. 12 2012, 17:08

*Egy kicsit mesélek neki, de most, hogy egyre több időt töltünk együtt, lassan magamat érzem beszédesebbnek nála. Szóval most csak biccentek neki, jelezve, hogy majd akkor megnézi maga azokat az órákat, de nem óhajtom kisegíteni azzal, hogy mikor, miféle órára is számíthat. Tehát csak nyugodtan sétálgatunk tovább és amikor hazugsággal vádol, hirtelen dermedek meg, így állva is le és nézek bele a kék szemekbe, szemrebbenés nélkül ismételve magam.*
- Többé ne merj ilyesmivel vádolni! Nem hazudtam! *pedig de, de mivel ez nem látszott rajtam, tehát egyáltalán nem utaltam rá, hogy lebukjak és mivel nem is ismer, tehát nem vádolhat ilyesmivel. Tovább is lépek ezen, de most azért veszített a fiú a pozitívumából az én számomra, tehát a maradék utat inkább csendesen teszem meg. Bár illedelmes, ezt mégis a neveltetésnek tudom be, így lépek be az üzletbe, ahol már köszönök is és végül nézelődni kezdek. Voltam már itt nem egyszer, tudom, hogy merre találhatom meg azt, amit szeretnék, így nem is figyelem azt, hogy Luka hol kóborol, csak akkor szólalok meg, amikor megvan a kis füzet és ő is a közelembe kerül.*
- Szerintem is! *biccentek egy aprót mosolyogva, végül mivel úgy látom, hogy nem szeretne semmit se venni, ezért csak leteszem az eladó elé a füzetem, majd előveszem a pénztárcámat és ki is fizetem az összeget, amit kér érte. Egy kis zacskóba is teszi nekem mindezt, így mosolyodom el, ahogy átveszem.*
- Köszönöm, viszlát! *és már itt sem vagyunk. Kilépek hát az üzletből, ha minden igaz, akkor szaktársammal együtt és végül meg is állok pár méterre, amikor a visszautat említi.*
- Én szerintem visszamegyek. Szóval ha vissza szeretnél kísérni, akkor gyere, de ha nem, akkor maradhatsz is. *nem vagyok bunkó, hogy megjegyezzem, most már nem tűnik olyan szociálisnak és beszédesnek, pedig én igyekeztem, de tényleg, így hát ezt most nem mondom el, csak továbbra is kedves - már szinte felvett -, mosolyomat mutatom felé és én magam, akárhogy is dönt, visszaindulok a Mysterioba, hogy majd a szobámba érve birtokba is vehessem új szerzeményem.*
Vissza az elejére Go down
Luka Dubois
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 204
Csatlakozás : 2012. Mar. 11.
Tartózkodási hely : Fafnir háló
Üzenet : Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de legalább mindig önmagam vagyok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Márc. 12 2012, 17:23

*Mivel úgy érzem megjön a kedve a beszélgetéshez, így igyekszek olyan kérdéseket feltenni, amiknél kicsit többet kell mesélgetnie. Meglep mikor hirtelen megtorpan, hiszen nem értem mégis mi rosszat mondtam. Aztán ki is derül, mire csak megemelem egy kicsit a szemöldököm.*
- Nem úgy gondoltam. Egyszerűen csak ismerem magam, így tudom, hogy néha bizony idegesítő vagyok. Téged nem vádoltalak semmivel.*nem magyarázkodom, őszinte vagyok. Viszont ezek után már nincs is túl sok kedvem az egész társalgáshoz, tehát én is csendben lépkedek az üzletig. Ahol aztán arrébb is vonulok, hogy megszemléljem a helyet. Tetszik a kínálat, egyszer biztosan visszanézek ide, de most vásárlás helyett inkább megkeresem kísérőmet, aki épp egy füzetet tart a kezében. Nehezemre esik, hogy nem fűzzek mindenféle megjegyzést a füzetre és az üzletre, de visszafogom magam és inkább türelmesen megvárom, amíg befejezi a vásárlást, majd egy kérdést feltéve lépek ki a szabadba.*
- Én még maradok egy darabig. Szétnézek a környéken, pont tökéletes az idő hozzá.*mosolyodom el, lemondva a kísérő szerepéről. Bár kissé sajnálom, hogy ezzel elvesztettem a társaságot, de talán összefutok valakivel itt kint.*
- Szia.*intek még utána és fordulok az ellenkező irányba, majd meg is indulok előre. Nem megyek túl messze, egyelőre csak addig, hogy nagyjából lássam merre kell visszamenni a révészhez. Aztán, ha mindezt megunom, akkor visszatérek a kastélyba.*
Vissza az elejére Go down
Lilith Corivan
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 791
Csatlakozás : 2010. Feb. 24.
Kor : 24
Üzenet : Amíg nem találkoztunk, a magány volt az egyetlen társam. Könyörgöm, ne engedd, hogy visszatérjen!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Ápr. 05 2012, 20:34

*Feltűnik nekem a tekintete, így egyértelműen utalok is rá, de ahogy hallom a szavait, picit meglepődöm, így pislogok is párat, majd már fel is teszem a kérdésemet.*
- Akkor mégis hogy? Órán is így néztem ki, nem értelek. *ezt azért jó lenne tudni, mivel tényleg furcsa a számomra, hogy másképp képzelte el, mint amilyen vagyok. Nem vagyok goth, se színes egyéniség, ez az én stílusom, már jó pár éve, de a Mysterioban mindig is ilyen volt az öltözködésem és a viseletem is. Viszont ahogy felém lép, azt bizony fenyegetésnek veszem, így szépen figyelmeztetem is, minden higgadtságommal együtt, hogy nincs esélye, bár talán ennyi esze neki is van, hiszen a tanára vagyok és most nincsen olyan érzésem, hogy bizonyítanom kellene neki.*
- Rendben! *bólintok végül rá a visszakozásra, majd végül rátérünk arra, hogyha szeretné, megoszthatja velem azt, amiért ilyen negatívan áll a tárgyamhoz, de mint hallom, ő most nem kér ebből, így veszem is tudomásul, hogy ez valószínűleg nagyon is magánügy lehet.*
- Ha nem akarod, akkor se kell elmesélned, a te dolgod. *mosolyodom el cseppet és ez után jön szóba Nymphadora is, kit bár minimálisan ismerek, mármint látásról és tudok róla pár dolgot, jobban nem. Ő is kezdett annak idején egy vámpírral, tehát nekem, mint egy vérfarkas párjának egyértelműen ellentétes érzéseim vannak vele szemben, ahogy Faith-el is. Furcsák ezek a lányok, soha nem fogom megérteni, hogy miért jó ez az egész nekik.*
- Nem sok barátom van, nem azért vagyok itt, hogy barátkozzam. *nem mintha ehhez annyira sok köze lenne, de én köszönöm szépen, remekül megvagyok magamban és Luciussal, mivel amióta ő a párom, én is sokkal kiegyensúlyozottabb, na meg normálisabb vagyok, ezt mindenki megmondhatja. Még pár dolgot beszélgetünk a halotti mágiáról, amíg át nem érünk a másik szigetre, de ott már ismét enyém lesz a főszerep, így beszélek hát Luciusról is, igen csak lazán, hiszen a páromról van szó és én ezért a kapcsolatért nagyon is megszenvedtem, tehát nem fogom tagadni, mindent, szó szerint mindent megtettem érte.*
- Igen, róla beszélek. *bólintok is rá a fiúra és sejtem, hogy nem tudja, hogy mi folyik közöttem és ő közötte. * - Persze, hogy az... tudod, Ő magában a tökéletes férfi, legalábbis az én számomra. Tudod, ő a párom, bármilyen furcsán is hangozhat most neked ez a tanár-diák kapcsolat. *nem fogom tagadni és utalgatni se rá, egyszerűbb így nyíltan megfogalmazni azt, hogy mi a helyzet közöttünk. Nagykorú vagyok, most már jogom van bármihez.*
- Remek, akkor segíthetsz nekem választani pár egyszerűbb ékszert. A lényeg, hogy ne ezüst legyen. *hívom is akkor már magammal, mivel a gyakorlás is célom, amihez ékszerre van szükségem, így már az Aranykor Antikvitásba be is térek.*
- Jó napot! *köszönök is be az eladónak, majd Tarkh-ra pillantok és fejemmel már intek is egy sarok felé, ahol az ékszerek sorakoznak. Pénzem van bőven, tehát az nem akadály.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Ápr. 05 2012, 20:51

*Sejtettem, hogy vissza fog kérdezni, és őszintén szólva nem akarom megadni a választ: abszolúte ugyan úgy képzeltem el mint Nymphadorát. De két különböző lányról beszélünk, így azért nem akarom őt máshoz hasonlítgatni, még a végén megsérteném, és ez is csak az én szegényes fantáziámról árulkodik.*
- Nem is tudom... olyan úriholgyes öltözetben kepzeltelek el. *pillantok inkább el a szemeitől zavartan, mert hogy ezzel nagyon mellélőttem, nem is kétséges. Talán ideje lenne felfognom, hogy ő is csak diák... nem elérhetetlen burokban élő akárki. Kicsit azért félrecsúszunk a nézőpontokat illetőleg, de lenyugtatom, és elég hamar sikerül is, eleve az volt, tehát tovább is léphetünk azon, hogy elárulom-e a dolgot vagy sem, na meg végre a tantárggyal kapcsolatos dolgokat is magam mögött tudhatom. Viszont talán az eddigi legnagyobb meglepetés ér, mikor kiderül, hogy ő valójában kinek a kicsodája, és bevallom, egyre inkább kíváncsi vagyok magára a magiszterre is. Vajon ki lehet az ember, akinek diáklány a párja? Végülis nem posztom megítélni ezt, engem nem zavar, míg nem történik ezzel visszaélés, sőt, még azután sem zavarna, ha nem ellenem folyna, mert apám üzletében megszokott volt az ilyen... Ahogy hallom, Lilith viszont áradozik róla, így el is mosolyodom egy kicsit. Ha őt ez teszi boldoggá, akkor talán nincs ezen semmi megvetni való, mert ezekkel a kedves szavakkal, egy olyan arcát mutatta meg, amit én nem is néztem volna ki belőle.*
- Nem hangzik furcsanak, lattam mar hasonlot. De lenyeg, hogy boldog vagy. *valahogy nem tudok kiabálni a szerelmesekre. Miért is tenném? Álszent dolog lenne. Kipattanva a csónakból nem érzem, hogy menekülhetnékem van a közeléből, így maradok még mellette, de kíváncsiságomban talán olyan dolgokra is rákérdezek, amire nem kéne...*
- Miert? Az ezüst nem... szep, vagy jo? *pillantok rá a lányra, miközben lassan elérjük a kiszemelt helyet is, és már biccentek az eladónak, úgy követem utána Lilith tekintetét, hogy hol is kéne választanom. Odatrappolok természetesen, megszemlélve a kínálatot simogatom az állam elgondolkodva.*
- Bevallom öszinten, hogy nem vettem meg ferfinek ekszert. Csak nönek. De attol meg szerintem ugyan olyan elven müködik. *kezdek bele a mondandómba, mert ajándékok terén egész jónak érzem magam.* - Szerintem döntsd el te, en maximum segitek, de ahogy kivettem a szavaidbol, te nagyon odavagy erte... szoval inkabb olyat vegyel ami nemfeltetlen a legdragabb de neki szol... vagy rolla. *bökök is rá az üvegre, megkocogtatva egy kicsit.*
- Lehet, hogy en szoktam tullihegni, de szeretem, ha jelentese van annak amit adok. Probald meg öt nehany szoval jellemezni, vagy a kapcsolatotokat, es jelentes szerint valaszthatsz peldaul nyakeket, amiben valamilyen dragakö van, vagy dragaköböl keszült medal. *magyarázom neki, hogy szerintem mi az igazán fontos, vagy merre felé induljon el.*
- Ha meg nincs kedved ehhez, egyszerüen valaszd azt ami szerinted tetszene neki. Biztos jol ismered. *vonok vállat, várva a válaszát, hogy vajon melyik út mellett dönt. Nekem végülis mindegy, mind a kettő ugyan olyan értékelendő.*
Vissza az elejére Go down
Lilith Corivan
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 791
Csatlakozás : 2010. Feb. 24.
Kor : 24
Üzenet : Amíg nem találkoztunk, a magány volt az egyetlen társam. Könyörgöm, ne engedd, hogy visszatérjen!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Ápr. 05 2012, 21:11

*A válasza igen csak meglep, így jókedvűen fel is nevetek, mivel én és egy úri hölgy az azért nagyon nem azonos. A szüleim azért szeretnék, ha az lennék, de én nekem megvan a saját stílusom és úgy is érzem, hogy jó ez így.*
- Hát akkor tévedtél tényleg. *csak ennyit felelek, mert nem is érdemel több szót most ez az egész, inkább átcsónakázunk Seolra, miközben jó pár témát érintünk, de aminél picit ismét leragadunk, az az én kapcsolatom, tehát Lucius. Szeretem őt, nem is kicsit és mivel nagyon nehezen jutottunk el idáig, így hát senki se szólhat egy rossz szót se a dologra, mert az halál gyermeke.*
- Bizony, nagyon is boldog! Lucius teljesen más és senki se hinné, hogy pont egy nekromantához való, de te gondolom nem sokat tudsz róla, ahogy ide került és magiszter lett. Úgy érzem, hogy nem nekem kellene ezt elmondanom, szóval, nem is számít igazán. *legyintek is egy aprót, nem akarom most elmondani, hogy a magiszter egy auror volt, most nincs kedvem pletykálkodni és félő, hogyha rosszat szólna, itt átkoznám el rögtön, pedig már kezdünk egész jól kijönni. Magammal is hívom az üzletbe, hogy vegyünk pár ékszert, de ahogy hallom a kérdését, megcsóválom cseppet a fejem.*
- Ez maradjon az én titkom. *mosolyodom el picit. Az ékszereket magamnak veszem, hogy gyakoroljak, de ha véletlen Lucius közelébe kerülne, nem akarnám, hogy fájdalmat okozzak neki, tehát jobb az elővigyázatosság. Köszöntöm is az eladót, majd már meg is indulunk az ékszerek közelébe és ahogy hallom, Tarkh tökéletesen azt hiszi, hogy én Luciusnak szeretnék ékszert venni, így csak nyugodtan hallgatom végig a szavait és végül fejemet is megcsóválom kissé.*
- Az ékszereket magamnak fogom venni, mivel kellenek a tanuláshoz. Lucius majd egy általam készített ajándékot kap, tehát a lényeg, hogy azért normálisan nézzen ki, passzoljon hozzám és ne legyen nagyobb nálam, tehát könnyen hordhassam. *magyarázom is el a srácnak, így nemsokára egy ezüstösnek tűnő, de mégsem ezüstből készült gyűrűhöz nyúlok, mely elején valamiféle hullámok vannak. Egyszerű, de a célnak megfelel, így ez után jöhet is egy medál, amit leakasztok. Semmi extra nincs rajta, csak egy sárkány, de ez is jó lesz a varázsláshoz. *
- Azt hiszem, hogy ezek megfelelnek. Te szeretnél itt valamit? *pillantok rá, de idő közben én már az eladóhoz is lépek, hogy fizessek neki, de fél szemem az oroszon van, mert ha kell a segítségem, akkor itt vagyok.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Ápr. 05 2012, 21:34

*Megragadunk egy olyan témánál, amiről azt hittem sosem fogok beszélni, főleg nem itt, ebben az iskolában, de úgy látszik megint tévedtem. Nem néztem volna ki sem a lányból, sem az ismeretlen magiszterből, de hát úgy látszik én itt sok mindenkiből nem nézek ki sok mindent.*
- Hm... hat akkor talan majd elmondja mas. *hagyom annyiban, de az tuti, hogy én erre rá fogok kérdezni a legközelebbi exos diáknál, mert azért ismerek már párat... csak megadják a választ. Kellemesen csalódtam eddig a lányban, így nem óhajtok még távozni, hátha jobban megismerem picit, szóval bele is egyezek a segítségbe, egy kis kérdéssel megtoldva... egyre több titkot rejt ez a lány, így bólintok egyet, de ez megint csak gondolkodásra sarkallt. Ne legyen ezüst... titok... tehát biztos, hogy nem nemtetszésről szól a dolog. Talán ezt is tudja egy-két exos. Immár bent regélek neki egy keveset arról, hogy milyen is legyen, de úgy látszik teljesen félreértettem, szóval vágok is egy rácsodálkozó arcot, mikor magyarázatot kapok.*
- Ne legyen nagyobb nalad? Hogy lehetne nagyobb nalad egy ekszer? Nem harminc kilos aranylancot fogsz venni, ugye? *röhögcsélek egy kicsit, de fejem újra az említett tárgyak felé fordítom, vizsgálgatva őket, és pont akkor bökök a Lilith által kiválasztott gyűrűre, mikor ő is érte nyúl.*
- En is azt ajanlanam. Mihez kell amugy? Ha lehet tudni. *folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődésemet, mintha lenne benne egy kis titokzatosság mindig... lehet, hogy nem akarja elárulni, mert esetleg tananyag, vagy felsős varázslat, de azért a remény hal meg utoljára. Kérdésére csak fejem rázom. Nem akarok semmit sem venni, bár átfut a gondolat az agyamon, hogy vegyek valamit Ginger-nek, most mégis inkább kihagynám. Máshol vennék neki, ha lehet.*
- Nah es alapanyagot hol veszel az ajandekhoz? *értetlenkedem kicsit, mert ugye készít majd valamit... csak nem tudom hogy mit, de nem akarok rákérdezni, talán túl személyes lenne. Így ha végez, valószínűleg ki is lépünk a boltból, előre engedve a lányt, úgy nézek már rá, hogy itt vajon merre.*
Vissza az elejére Go down
Lucius Benedict Fenris
Magiszter
Magiszter
avatar

Hozzászólások száma : 16256
Csatlakozás : 2010. Mar. 05.
Tartózkodási hely : Északi főtorony

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Magiszter
Évfolyam: -

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Ápr. 16 2012, 23:19

//Nem tudom, kivel lenne a játék, de a lényegen nem változtat a dolog. Egy elkezdett játéknak a legrosszabb esetben is minimum 3 hsz-ből kell állnia, mivel a fórum nem időn kívüli, így ha lebeszéltek játékot, akkor 1 órán belül érkezzen rá válasz is (kivétel max a nagyon hosszú hsz-ek esetén lehet, de ott se sokkal több). Ha valaki eltűnik vagy mégsem jön össze valami miatt a játék, akkor a megírt kezdő hsz-t tessék lementeni word-ben vagy jegyzettömbbe, és törölni a fórumról addig, míg ténylegesen el nem kezdtek játszani, mert így nem árválkodhat magában egy hsz, még akkor sem, ha úgymond ott a fagy a végén!//

_________________


Ahhoz, hogy legyőzd a félelmed, rá kell ébredned, hogy nincs menekvés attól, amitől rettegsz. Fel kell szívnod önmagadba. Élj vele! Ízleld meg! Értsd meg! És kerekedj felül rajta!
Vissza az elejére Go down
http://filminfo.weboldala.net/
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   

Vissza az elejére Go down
 
Aranykor Antikvitás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: