Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Aranykor Antikvitás

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Alexandra Alasein
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Honey
Hozzászólások száma : 344
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Belenus háló
Üzenet : A pofátlanságnak vannak olyan magas fokai, amiért nem jár büntetés, csak csodálat.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Ápr. 16 2012, 23:55

*A ma esti időjárás nem kedvez sem Mystral, sem a Mysterio lakóinak. Az eső keservesen szitál már órák óta, az égboltot vastag, komor és sötétszürke felhőréteg övezi, mely jól láthatóan nem fog felszakadozni hajnalig. Néhány lélek azonban lézeng az utcákon, sietős léptekkel betérnek házaikba, üzletekbe, sikátorokba. Egy fekete köpenybe burkolózott alak viharzik ki az egyik kisebb utcából, egy pillanatra megtorpan és a főutca felé veszi az irányt. Magas sarkú csizmájának kopogása elvegyül a út kövét kopogtató esőcseppek hadával. Az épületek falaihoz közel szedi lábait, elhalad több fényes, hívogató kirakatú üzlet mellett. Köpenyébe néha belekapaszkodik a szél, ám a lány nem törődve vele igyekszik tovább. Az Aranykor Antikvitás barna céhtáblája alatt megtorpan, felnéz az égre, majd egy másodpercnyi hezitálás után átlépi a régiségkereskedés küszöbét.
Csilingelés és a köpenyről lecsöpögő víz zaja tölti be a helyiséget, melyben Alexandra első látásra egy árva lelket sem vél felfedezni. Lehajtja fejéről a fekete csuklyát, mely hamuszőke, puha loboncát védte eddig a kinti viszontagságoktól. Köpenyétől is úgy dönt, hogy megszabadul, hisz kellemetlen érzés kezdi hatalmába keríteni, ahogy a nedves anyag testéhez tapad. Felakasztja egy fa fogasra, melynek "fogai" máris munkához látva kicsit megrázzák a ruhadarabot, kifeszítik, hogy az könnyebben tudjon megszáradni. A lány egy pillantással nyugtázza csupán az egészet. Kisimítja bordó, testhez álló blúzát, mely kicsit gyűrőtt lett, megigazítja magán bőrtáskáját és lassú léptekkel felfedező útra indul.*
~Tulajdonképpen... Mit is keresek én itt? Egész nap Mystralban kóboroltam és ez volna a végállomás? - rengeteg régi, ócska, a múlttól bűzlő kacat. Lehet itt találni egyáltalán valami hasznosat? Ha már itt vagyok, jobb lesz ha körülnézek, addigis nem ázom kint ebben az ítéletidőben. Talán fél óra múlva eláll az eső és beülök egy forró italra. De addigis... talán illene keressek nagyanyámnak valami lomot. Közeleg a születésnapja és jobb ha idén egy kicsit a kedvében járok a vén lánynak.~
*Ilyen és ehhez hasolnó gondolatok futnak végig az eszén, miközben az üzletben kóborol. Megbámulja az útjába akadó tárgyakat, ékszereket, bútorokat, varázstárgyakat, szobrokat, órákat, festményeket, különféle eszközöket, mindenféle holmit. Néha a kijárat felé pislog, nem-e téved be valaki más is az antikvitásba, illetve a tulajdonos után is időközönként kutató pillantásokat tesz. Egyelőre egyedül érzi itt magát, de elszórakozik a sok vacakkal: pontosabban egy öntött, aranyszegélyű, fényes tükör előtt állva az előtte levő kisasztalról egy valószínüleg ezüstből készült, nagyon finoman megmunkált, királykék köves diadémet emel fel, olyan könnyűnek és törékenynek érzi, hogy alig meri közelebbről szemügyre venn, fél, hogy esetleg szétzúzza ujjai között. Nem ismeri a kristályt ami az ékszer fő motívumát alkotja, viszont különös mód támad egy olyan érzése, hogy tovább kell szemlélnie, sőt felpróbálni sem ártana ezt a gyönyörű, törékeny alkotást.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Kedd Ápr. 17 2012, 00:15

*Fene essen ebbe a rossz időbe, ha egy pillanatra ki akar nézni az ember egy kis sétára, máris rádöntik az égi kapukat, és egy egész száraz hét után, ilyen fergetegesen nedves időjárás fogadja. Persze ez valahol szép is, legalábbis az én szemeimben, de a nedvességet már kevésbé bírom, ahogy a mellettem haladó hóleopárd se. Szegény kislány úgy tűnik ő jobban megázik mint én, pedig valamelyest próbálom fölé is tartani az ernyőt, de a morci pofáról nem tudom leolvasni, hogy ez mennyire könnyíti meg az én, vagy az ő lelki állapotát. Utunk talán céltalanul fog véget érni, pedig a tónál ma egy igencsak kiadós sétát szerettem volna tenni, de helyette Mystralt választom, s a sűrű esőzésbe ide oda bámészkodva meg -meg állok egykét kirakatnál is, végül az "Aranykor" előtt, kissé több ideig.*
-Lehet be kéne menni, ameddig eláll ez az ítélet idő nem kislány?*nézek le a famulusomra, aki csak kissé szomorú, s valahol morcos pofával néz vissza rám, s ebből tudom hogy nem kell kétszer kérdezni őt se, nemsokára magabiztosan benyitva az üzletbe biccentek a boltos felé, aki bár megnéz minket, de látszólag nem sokat foglalkozik velünk. Ha pedig már betértem ide, körül is nézhetek, így össze hajtva az ernyőmet lassacskán megyek beljebb ide oda nézelődve, azon gondolkozom, hogy már be akartam ide nézni ezelőtt is*
-Hát akkor most pótoljuk.*mormogok magam elé, famulusom pedig megrázva a bundáját, jó adat víztől szabadul meg, amit valahova maga elé ráz le, majd folytatja mellettem az útját. Van itt néhány érdekes gyűrű, kígyó és sárkány motívumosak. Szeretem az ilyesfajta holmit, s bár nem mintha nem lenne rá pénzem, de nem igazán akarok ilyesmire költeni a végén még valami rosszat néznének ki belőlem. Csupán csak megforgatom ujajim között a tárgyakat, persze kinézetemen látszik, hogy nem vagyok éppen szegény. Ha másból nem is, a finom fekete selyem ingből, és hasonló anyagból készült nadrágból . Ahogy azonban nézelődök, tekintetem egy ismeretlen lányra vetül, aki úgy tűnik egész jól elvan azzal a Diadémmal. Talán kissé több ideig nézelődök, s végül ha már itt vagyok s bár famulusom nem unalmas, de szívesen váltanék pár emberi szót is megszólítom.*
-Érdekes ékszer.. Szereted az ilyesmit, és neked lesz?*kérdezem egy félmsoollyal, miközben közelebb lépve kezemet is felé nyújtom, már csak az üdvözlés miatt is.*
-Dorian Deamer Inflatus ház, gondolom te is a Mysterioba járhatsz... Ítélet idő ami kint van mi?*kérdezem még mindig derűs hangon, félmosollyal az arcomon.*
Vissza az elejére Go down
Alexandra Alasein
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Honey
Hozzászólások száma : 344
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Belenus háló
Üzenet : A pofátlanságnak vannak olyan magas fokai, amiért nem jár büntetés, csak csodálat.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Kedd Ápr. 17 2012, 00:44

*A diadém kétségen kívül gyönyörű. A lány elmereng a kristálykő kékségében, szinte meg is feledkezik magáról ahogy egyre feljebb emeli az ékszert az asztalról. Egyre magasabbra, egész a mellkasáig, onnan pedig szemmagasságba. Hosszú, mély pillantásokat vet rá és erősen kacérkodik a gondolattal, hogy felhelyezze a fejére és megnézze magát vele a tükörben.*
~Illene a szememhez. Olyan szép... És egyáltalán nem tűnik vacaknak. Olyan, mintha valami földöntúli lény egy pillanattal ezelőtt unta volna meg és dobta volna le erre az asztalra. Fel kell próbálnom. Kell...~
*Hatalmasra tágult pupillák néznek vissza rá ahogy a diadém kékségébe merül. A lányt nem jellemzni tárgyak iránti különösebb kötődés, vágy, ám ez a darab furcsa gondolatokat ébreszt benne. Elhatározta tehát magát, felteszi. A diadémról a tükörre szegezi acélkék tekinetét és látja, amint karjai lassú emelkedésbe kezdenek, az ékszer varázslatosan csillog a tükörben... Alexandra számára a varázst pedig a hirtelen hang töri meg. Rettentesen megfeledkezett magáról, így nem csoda, hogy láthatóan megrezzen amint az idegen fiú megszólítja. Egy pillanatig csak önmagát nézi a tükörben, majd rápislog az ékszerre és egy határozott mozdulattal visszateszi az asztalra. Kissé még mindig kerek szemekkel figyel immár a fiúra, pupillái fokozatosan szűkűlnek, meghökkentsége kezd lankadni.*
~Mi a fene volt ez? Ez a srác meg mióta áll itt?~
*Elsőre nem is fogja fel mit mond a másik, gondolatait próbálja rendezni. Amikor már magához tért, kisimít egy kósza szőke hajtincset arcából és csak a jövevényre koncentrál.*
- Nem. *vágja rá határozottan, majd folytatja, lágyabb hangon.* - Nem szeretem. Bár szép darab, és majdnem feltettem a fejemre. Láttad, ugye? *kérdőn pislog a fiúra, bár gyanakvása inkább önmagát célozza meg.*
- Alexandra Alasein. *biccent Dorian felé és valamilyen szinten örül, hogy egy háztársa bukkant rá. Egy apró mosolyt is megejt, alig észrevehetőt.*
- Ja, elég kellemetlen. *pillant ki a legközelebbi ablakon az egyre sűrűsödő esőbe.* - Mellőzük az unalmas időjárás megvitatást. *indítványozza és egy lépéssel közelebb kerül a fiúhoz.*
- Mi járatban itt? Menekültél az eső elől? Vagy vásárolni szeretnél? *érdeklődik, miközben kicsit jobban megnézi magának Doriant. Valóban nem találkoztak még, ám az sem kizárt, hogy ez volna utolsó találkozásuk. Famulusára is lepillant, hogy senki ne maradjon ki a szemléből, majd egy utolsó pillantást vet az ékszerre, amely ugyanolyan gyönyörű, mint amikor először meglátta. Úgy dönt, ezen nincs mit agyalni, variálni, inkább a fiún állapodik meg tekintetével, mely lassan, de biztosan kezd oldódni.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Kedd Ápr. 17 2012, 01:10

*Az eső, és a hideg ellen kell némi menedék, és úgy tűnik ez most a bolt lesz, ami gyanítom nemsokára zárni fog, főleg mivel közeledik az éjfél, és nem hinném hogy nonstop helyen lennék. Ám beérve s megmenekülve az eső elől, szemeimmel egy számomra ismeretlen lányt veszek észre, aki úgy tűnik egy csinos ékszer bűvereje alatt állhat, hiszen elég csak megnézni hogy megállapíthassam. Talán rosszkor zavarhattam meg, legalábbis a reakcióból erre számítok, ami fura számomra, de úgy gondolom lehet rossz ómen lenne ezt az első találkozáskor megemlíteni, azért kissé még gyanakvóan nézem, a meglepett arcot, de végül beszédbe is elegyedünk.*
-Igen szerintem is elég csinos, és hát nem érzem magamat vaknak szóval láttam, ahogy néztem egész jól elvonta a figyelmedet... Öhm minden rendben van?*kérdezem meg azért, hiszen kíváncsi vagyok, de persze nem akarok leragadni a kérdésnél, mert mi van ha nincs? Nem ismerem, nem akarok belekontárkodni semmilyen dologba.*
-Örvendek, remélem nem zavartam meg semmit mert ha igen akkor.. odébb is állhatok.*mutatok hátra mgé mindig nyugodt mosollyal az arcomon, az időjárás megvitatásos dologra pedig csak egy kisebb mosollyal bólintok jelezve, hogy nekem sincs egész nap kedvem erről beszélni, pusztán csak megjegyeztem. A kérdésre azonban csak kissé felnevetek, majd bólintva egyet zsebeimbe csúsztatom a kezeimet.*
-Mondhatjuk, úgy hogy Is-Is.. Eredetileg sétálni akartam egyet kint az erdőbe és a tónál de miután megláttam a viharfelhőket jobbnak láttam erre fele jönni, és mire ide értem már el is ért az eső. De van néhány érdekes csecse becse ebbe a boltba, amit lehet megvennék, ha nem sajnálnám rá a pénzt.*na igen a pénz nagyúr, és bár lehet hogy nem szenvedek hiányt, úgyenvezett "hülyeségekre" én se akarom elkölteni. Minden esetre azért észre veszem, hogy néha még az ékszer fele is pislant a lány, és bár nem fér a fejembe hogy mi foghatja meg ennyire benne, de talán ez sem az én dolgom.*
-Ahogy látom megfogott benne valami... KÍváncsi vagyok milyen ára lehet, bár nem hiszem hogy túl sokat fogunk nézelődni..*mutatk hátra hüvelykujjammal, jelezve hogy a pultos már készül zárni a boltot, szóval alig van pár percünk a bent maradásra.*
-Azt hiszem egykettőre ki leszünk ebrudálva innen, és a szakadó esőbe nem jó várni a révnél.. Van erre egy éjszakai klubb, éjjel nappal nyitva van.. Igazából gondoltam lenézek arra ha van kedved eljöhetnél, max addig kicsit ismerkedhetnénk, ha már egy suliba járunk..*teszem fel persze csak ötletként, mert jómagam elvagyok egyedül is, de ismerkedni is szeretek, tehát tőle függ hogy folytatódik az este, nem tőlem, én még amúgy is egy jó ideig lent maradnék, már csak azért is, mert eléggé éjszakai bagoly típusnak ismerem magamat.*
Vissza az elejére Go down
Alexandra Alasein
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Honey
Hozzászólások száma : 344
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Belenus háló
Üzenet : A pofátlanságnak vannak olyan magas fokai, amiért nem jár büntetés, csak csodálat.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Kedd Ápr. 17 2012, 01:35

*A diadémnak egyszer kevesebb figyelmet szentel. Előzetes rajongását érte most nem is fogja fel igazán, így szívből örül annak, hogy itt van Dorian és kiragadta tudatát ebből a még nem tapasztalt, furcsa béklyóból. Alexandra ugyanis ahhoz képest, hogy lány, nem rajong az ékszerekért, a csillogásért, inkább az egyszerű darabokat kedveli, feltűnés nélkül, bár az is megjegyzendő, hogy ritkán hord ékszert. Miközben beszélgetnek hol nekidől az asztalkának, hogy ellöki magát attól.*
- Igen, persze... *utólag elég butának találja ő is a kérdést. Persze, hogy látta Dorian, nincs ezen semmi meglepő.* - Igen! Mostmár minden rendben. *őszintén feleli. Ezt az állapotot ugyanis jobban kedveli, mint az előbbi ékszer-mániákusat. És Alexandra úgy érzi ezt részben a fiúnak köszönheti, hogy kizökkentette abból a furcsaságból.*
- Igazából megzavartál... valamit, nem tudom mit, de jól tetted. *vallja be őszintén, hisz volt ott valami azzal a vacak koronával. Amikor pedig a fiú hátra mutat, Alexandra, hogy nyomatékosítsa szavait, és talán még a meglepettség apró nyomaiként, megragadja a srác karját és visszahúzza. Nem durván, inkább marasztalóan.* ~Na tessék! Most meg tapogatom itt ezt a fiút, mintha épp rá lennék szorulva a társaságára. Furcsa este. Furcsa ez a hely.~ *Igazából rászorul most a társaságára, de hát elég önfejű és makacs ezt még saját magának is bevallani.*
- Bocsáss meg. Nem akartalak megrángatni. *egy zavart mosollyal próbálja helyrehozni a helyzetet, ha egyáltalán van mit. Végighallgatja a fiú szavait, melyek leírják, hogy hogyan is lyukadt ide Dorian. Alexandra aprót bólint, majd hozzáteszi:*
- Valóban egy vasat sem érnek ezek a lomok. Bár én azt hiszem hamarosan visszatérek. Nagyanyámnak kell nézzek valami ajándékot közelgő születésnapjára. *meséli egy apró szájhúzás kíséretében.*- De az hétszentség, hogy azt a diadémet messzire elkerülöm. *mondja határozottan és immár végképp elengedi a diadém titkát.*
- Remek. *ő is észreveszi, hogy bizony az üzlet hamarosan bezár. Sok kedve amúgy sincs maradni, válogatni már nem fog a nagyanyjának és vásárolni sem. Végighallgatja a fiú tervét és egy bíztató mosolyt ereszt meg felé.*
- Jól ismerem azt a helyet. *jegyzi meg sejtelmesen, aztán bólint egyet.*-Szerintem akkor nézzünk le oda. Bár a zajminőséget ismerve, nem vagyok benne biztos, hogy sokat fogunk ismerkedni... legalábbis verbálisan. *pimasz kis vigyor cikázik végig ajkain, majd elsuhan a fiú mellett. A kijárat felé veszi az irányt, sietősebben, hisz neki még fel van akasztva köpönyege, magára kell terítenie. Amint leakasztja a fogasról és ezt meg is tesz, Dorian felé pislog.*
- Akkor indulhatunk? Tök jó, hogy megszáradtunk, jöhet egy újabb zuhany. *sóhajt, majd ha mindnen igaz a fiúval és famulusával kilépnek az esőbe és Mystral főutcáján haladva megcélozzák a szórakozóhelyet.
A kereskedő immár komótosan bezárhatja boltját, a fiatalok odébb állnak az éjszakai világ egy olyan helyszínére, amely ki tudja milyen meglepetésekkel várja őket.*
Vissza az elejére Go down
Dorian Deamer
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 331
Csatlakozás : 2009. Dec. 09.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Káoszmágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Kedd Ápr. 17 2012, 02:07

*Nem igazán tudom mit zavartam, vagy nem zavartam meg, de nem is nagyon gondolkozok a dolgon, van egy olyan érzésem, hogy teljesen felesleges lenne, így csak bólintok egy párat ez elhangzott szavakra.*
-Öhm oké, ha rendben akkor rendben.*hagyom annyiban a dolgot, bár nem tudom mit zavartam meg de mindegy is, nemsokára már egyik kezemmel készülök hátra mutatni jelezve, hogy a bolt lassan zárni kezd, van egy olyan érzésem, hogy a boltos jószívűsége nem annyira erős, hogy még nyitva tartana, bár elnézve az időt van egy olyan érzésem, hogy el is hiszem, hiszen valamikor pihenni is kell. Amikor azonban el lesz kapva a karom, kissé meglepetten nézek vissza a másikra, hiszen nem igazán tudom mit is jelentsen ez.*
-Valami rosszra mutattam?*kérdezem fejemet oldalra döntve, egy kisebb feszült mosollyal, de végül amikor hallom a bocsánat kérést, amit persze nem kellett volna, hiszen nem haragszom érte, megrántom a vállamat.*
-Nem igazán tettél olyat amiért bocsánatot kéne kérned, de vedd úgy hogy spongyát rá.*vigyorgok vissza, bár az tény nem tudom miért tette, de magamban lerendezem annyival, hogy biztos megvan rá az oka, amit vagy elmond, vagy nem, de nem vagyok az a túl faggatózós típus, az általában nem jön ki jól.*
-Hát azért érni érnek, csak kicsit sajnálom rájuk a pénz. De ha tényleg ajándékot akarsz venni, akkor itt elég sok mindent találhatsz, elég érdekes cuccokat árulnak ide lent. *mondom, de a diadémre nézve azonban csak megrántom a vállamat*
-Pedig nem tűnik olyannak mint aki mindjárt meg akarna enni.*mondom kisebb mosollyal az arcomon, de mivel a bolt bezár, valahol máshol kell folytatni a tracspartit, amit el is mondok a lánynak, s láthatóan már tudja melyik helyre is gondoltam.*
-Nocsak akkor ezek szerint már járhatsz ide egy kis ideje... Igazából eddig még nem láttalak, melyik házba tartozol?*kérdezem kíváncsi mosollyal az arcomon, de a zajos dologra azért felnevetek.*
-Hát, egy próbát megér, maximum majd kitalálunk valamit, bár talán van egy két fére eső zug ahol a csendre vágyók is elvannak, bár ilyenkor gondolom már beindultak a bulik.*mondom elgondokozva még mindig fesztelen mosollyal, majd az ajtóhoz lépve egy sunyi pillantással jelzem ám a másik szavaira, hogy én ennél azért valamivel előre látóbb voltam.*
-Már akinek, tudod én hoztam magammal esernyőt. Amikor kijöttem ránzétem az égre, és valahogy sejtettem hogy nem lesz jó vége.. De talán ez majd segít.*nyitom ki, majd engedem fel, hogy nagyjából mindkettőnket védjen az eső elől, s ki is lépek a boltból, a lánnyal és a famulussal egyaránt.*
-Amúgy fura, a szavaidból azt jön ki , hogy elég jól ismerheted a helyet, párszor én is lent voltam de nem igen láttalak, azt hiszem legalábbis, mondjuk én szeretem a klubbot, legalább az ember nincs annyira szem előtt könnyebb elveszni a tömegben.*mondom egy kisebb mosollyal. Na igen valahogy néha jobb ha nem vagyunk középpontban, és néha ennek én is nagyon tudok örülni.*

//Fagy//
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szer. Május 02 2012, 16:14

//Vérmágia 3. házi//

*Valamennyi pénzt süllyeszt a zsebébe. Nem nézi meg, mennyit, mert már a mennyiségen érzi, hogy elég sok van nála, amiből bármi kitelik. Na, jó, bármilyen kisebb dolog, egy ház például nem. A pénzen kívül még a pálcája is a zsebében van. Egyébként fekete nadrág van rajta, felül kék pólóval. A lábán egy edzőcipő, bal kezén az órája, de semmi egyéb, kivéve a piercing. Így indul el egyedül Mystralba. Famulusa a szobában pihen, játssza a nagybeteget, pedig már jól van. Mondjuk, ha már meg akarna mozdulni, akkor sem jöhetne most vele, hiszen épp neki indul ajándékot venni. Hiába tudja, hogy már bárhová elmehetne, azért csak kényezteti a nagyra nőtt cicáját. Tíz perccel később már Mystralban sétál, és a kirakatokat nézi. Vajon minek örülne a tigris? Aztán megpillant egy kirakatot, ami kirí a többi közül. Szomszédjaival ellentétben az a kirakat elég ódon, színtelen. De talán mégis ezért lehet valami érdekeset találni ott. Ahogy elindul a bolt felé, kisilabizálja a megfakult írást. „Aranykor Antikvitás”. Már nyit is be, és hallja egy kis csengő jelzését. Egy percig csak áll az ajtóban, megpróbálva mindent egyszerre megnézni, de mivel ez lehetetlen vállalkozás, inkább elindul, hogy megnézze a polcok tartalmait. A könyveket a kezébe is veszi, kinyitja, belelapozgat. Lehet, hogy a végén nem is famulusa fog gazdagodni egy ajándékkal, hanem ő maga. De előbb Lénának néz valamit. A könyveket otthagyja, mert a tigris nem igazán tudna mit kezdeni velük, inkább megy tovább. Aztán tekintete hirtelen megakad valamin. Egyből odasiet, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Egy kis szobor az, feltehetően nagyon régi, bár nem nagyon látszik meg a kora. Elég groteszk alakja van, négykarú embert ábrázol, három arccal. Neki nem igazán tetszik, de biztos benne, hogy Lénának tetszene.*
~ Ki érte egy tigris ízlését?~*vonja meg a vállát, majd kezébe veszi a szobrot, és elindul vele fizetni. Leteszi a pultra, és amíg a boltos megállapítja, mennyi lesz, zsebre dugott kézzel nézelődik. Majd a boltos közli vele az árat. A zsebébe nyúl, és elkezdi számolgatni, mennyi van nála. Elég borsos ár, az már biztos, egy egyszerű szoborért, de hát ez az elkényeztetés lényege. Amint a pénz végére ér, már elég bosszús.*
- Ilyen sokat egy szoborért?*morogja. Most csak azért rossz neki az ár, mert bármilyen sok pénzt tömött a zsebébe, úgy látszik, mégsem elég. Tehát vissza kell mennie. Eltöpreng azon, hogy inkább itt hagyja ezt a valamit, ami igazából meg sem éri, de aztán mégis úgy dönt, hogy megveszi.*
~ Csak aztán érje meg.~*gondolja, miközben elrakja a pénzét, majd biztosítja róla a boltost, hogy visszajön. Visszateszi a szobrot a helyére, majd indulna is kifelé, de akkor felmerül benne, mi van, ha mire visszajön, a szobrot elviszik. Ez ellen tenni kell valamit. Óvatosan előveszi a pálcáját, nehogy a boltos rájöjjön, hogy készül valamire. Sok hegyes tárgy van itt, így a seb nem gond, csak hozzányomja az ujját az egyikhez. A mutatóujját keni be a vérével, majd ráirányítja a pálcáját.*
- Digitorum notarum.*mondja ki a varázsigét, majd az ujját a szoborhoz nyomja. Most már akkor is meg tudja szerezni, ha valaki pofátlanul elvinné előle. Csak követnie kell a szobrot, a vérjel segítségével ez gyerekjáték. Mikor letelik az egy perc, elindul kifelé a boltból, hogy megpótolja még egy kicsikét a pénzét. De még mielőtt kiérne, meghallja egy férfi hangját.*

- Mennyibe kerül ez a szobor?*rossz érzése van, így visszafordul. A sejtése beigazolódik, tényleg az ő szobrát akarja elvinni az az alak.*
~Abból nem eszik.~*gondolja, majd kilép az ajtón. Átmegy az út másik oldalára, úgy várja, hogy a férfi kijöjjön a boltból. Ha nála lesz a szobor, akkor követni fogja. Egy perccel később nyílik az ajtó, és a férfi jön ki rajta, kezében a szoborral. A srác vár egy percet, mielőtt követni kezdené, hogy ne legyen gyanús, majd megindul utána. Szemével mindig követi a másik mozgását, de azért a vérjelre is figyel, nehogy véletlenül elveszítse. Egy alkalommal ez majdnem meg is történik. Hirtelen nagy tömeg tódul ki egy házból, pont, amikor a követett alany elmegy előtte. Mire átverekszi magát a tömegen, elveszíti szem elől a célpontot, és még a vérjelet sem látja. Előre megy, befordul egy utcán. Az a sejtése, hogy arra ment a férfi. Pár perc múlva elmosolyodik, amikor végre megérzi a vérjellel megjelölt szobrot. Úgy érzi, nagyon közel van.*

- Te meg miért követsz?*hallja maga mögül a férfi hangját. Villámgyorsan megfordul, és közben előrántja pálcáját. A másik nem számít támadásra, így nincs kezében a pálcája.*
- Capitulatus!*és mivel nincs nála a pálcája, még ezt a nagyon gyenge varázslatot sem tudja kivédeni, így hátrarepül néhány métert. Azonnal feláll, kezében már a pálcájával. Tekintetéből világosan kiolvasható a kérdés.*
- Bocs, de az nekem kell. Ha ideadod, el is megyek.*tájékoztatja normális hangon a másikat, mire amaz gúnyosan elmosolyodik.*

- Még mit nem! Vedd el!*ezekre a szavakra a fiú elmosolyodik. Most kapta meg a felszólítást, szóval nem kell óvatoskodnia.*
- Incarcerandus!*a varázsalt könnyedén hárítva lesz, de nem is ez a lényeg. Hanem a figyelemelterelés. Pálcájával nagyon gyorsan egy kört rajzol a levegőbe, majd a férfi teste felé bök a pálcájával.*
- Fatum orbium.*mind mindig, ez a varázslat most is nagyon gyorsan jön létre, és telibe találja az ellenfelet, aki a lökéstől hátraesik. Ruháján ekkor már ott díszeleg egy nagy lyuk, bőrén pedig égési sérülések. A fiú odalép hozzá, hogy megnézze, hova dugta a szobrot, mert harc közben nem volt nála. Mikor pedig megtalálja, arcán dühös kifejezés jelenik meg. A szobor, ami ki tudja, mennyi idős, teljesen szétroncsolódva, darabokra törve esik ki a legyőzött férfi felső zsebéből.*
- Hát ez nem igaz!*bosszankodik a srác. Most teljesen feleslegesen küzdött? Egy olyan szoborért, ami már nem is szobor? Hát ez szép! Pillantásra sem méltatja legyőzött ellenfelét, csak a saját bajával van elfoglalva. Most mehet, és kereshet valami mást! Egyáltalán nem érte meg a dolgot ez a kis kitérő.*


Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Pént. Dec. 21 2012, 19:16

//NRT játék Lisbeth-Zaine-(Slash) 2012-12-21//

*Régebben már megbeszéltük Zaine-nel, hogy kinézet valakit a csapatba. Bevallom, őszintén jó magam nem lelkesedem az ötletért, de bízom a fiú véleményében, így nem vetem el azonnal az ötletet. Ugyan a bizalom nem fog csak úgy kicsírázni közöttünk, de azért nem zárkózom el teljesen. Zaine-nel sem töltöttem sok időt, de mentőakciója során bizonyított és ez számomra jelen pillanatban elegendő.
Közösen megszereztük a banda helyszínét, sőt már el is látogattunk oda és egész klassz kis helynek tűnik. Ráfér ugyan egy kis renoválás meg nem árt bele pár cucc, de már elkezdtem a régebben megszerzett aranyból kipofozni a pincét. Egy rövid találkozásra alkalmas lenne, de mivel nem ismerem Slasht… *
~Azt hiszem így írta Z, de remélem ez csak valami becenév.~ *… Ezért az utcán szervezem meg a talit méghozzá az aranykor antikvitás előtt. Mivel nem ismerem a gyereket, ezért én csak az Exos fiúnak írok levelet, de megemlítem benne, hogy szóljon a másiknak, de Ő kicsit előbb jöjjön, hogy tudjunk beszélni. Remélem nem lesz semmi gebasz, de a biztonság kedvéért minden szükséges cucc nálam van, no meg amúgy is nálam lenne, hisz táskám mindig velem van.
Mielőtt azonban elindulnék, nem árt egy kis szépítkezés. Sose szeretek nyíltan, magamként megjelenni egy tárgyaláson, mert ha nem jön össze, akkor így nehezebb lesz a lekövetés. Szőke hajamat összefogom, kontyba tűzőm, hogy a derékig érő vörös parókában ne látszódjon. Szürke szemeimet fekete alapon piros, fejjel lefelé álló kontaktlencsével takarom el. A PC-t bent hagyom, de a tetoválásomat alapozóval felfedem. Most, hogy a pofi kész jöhet a felöltözés. Feszülős farmer, térdig érő csizma, türkizkék garbó, hogy a tetók itt se látszódjanak, majd egy mellény, hogy elegánsabb legyek. Erre egy pulcsi, majd a hosszú fekete, kapucnis szövetkabátom. Átdobom vállbőröndömet a vállamon, majd Xenoval együtt elindulok.*
- Nem lehetsz, jelen illetve nem vonhatod fel magadra a figyelmet, de nagyon kell figyelned. Csak akkor lépj közbe, ha gáz van. Nem tudom, kit kell keresned, de biztos kiszúród. Figyelj, nehogy valami hülyeséget csináljon! *Beszélgetek a baglyommal a tárgyalásról, aki egyet ért velem, de mivel hamarosan csöndbe kell lennie, így neki áll motollásat játszani és Zaine megérkezéséig a lehető legtöbbet beszélni.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Pént. Dec. 21 2012, 19:56

//NRT játék Lisbeth-Zaine-(Slash) 2012-12-21//

*Tudom, hogy milyen találkozó van, mivel kapok róla levelet, és a fejemben is tartom. Rég óta készülök erre, mióta a másikkal találkoztam, úgy gondolom, ideje bővíteni a csapatot, s egy személyt is találtam rá, de ez majd csak a tárgyaláson fog eldőlni. Természetesen magamat adom, így öltözékem ismét egy szakadt - sajnos hideg is lesz miatta - fehér tornacipőből áll, piszkosabb farmerból, és egy fehér rövid ujjú pólóból, mit fekete kapucnis pulóverem takar el, melynek cipzárja felhúzva, csuklyája a hátamon pihen. Ezt azonban nem látni, mivel a Daphne által készített elegáns és finom szövetkabátot hordom, gombjait begombolva, gallérját felhajtva.*
~ Tényleg jól áll... ~ *nézem meg magam az egyik kirakat üvegében egy pimasz mosollyal, ide-oda billegve, mivel büszke vagyok erre a ruhára. Kiegészítő nem található rajtam, pénz sincs nálam, egyszerűen pálcám van zsebemben és... új famulusom sétál mellettem. Tökéletes szerintem, pontosan nekem való, gyönyörű és hasznos állat.*
- Ha ugrálni akar majd a fickó, nyugodtan harapd le a tökeit. Figyelj folyamatosan, hogy mit tervez, vagy készül-e támadni. *osztom ki a parancsot, s szerválom szemének okos csillogásából teljesen egyértelmű, hogy érti is azt, így vakarom meg füle tövét és simítok rajta végig, melyet a macskáénál hangosabb és mélyebb dorombolással jutalmaz. Hamarosan egy ismerős arcot pillantok meg, el is mosolyodom, de a megjelenése nevetésre sarkall, ezek után lépek csak hozzá közelebb.*
- Lis! Nahát... te komolyan készültél. *vigyorgom öltözetét vizslatva.* - Tudod, van egy olyan érzésem, hogy magadat akartad elrejteni, de tájékoztatlak, hogy az iskolába jár, és fel fog ismerni. *kuncogok vidáman, s közelebb is lépek, hogy ha engedi, akkor arcának két felére egy-egy apró puszit nyomjak. Barátok közt, főleg az én hazámban ezt így szokás. Famulusom is odébb sétál, közel a lányhoz, nyilván előtérbe akar kerülni.*
- Ő itt a famulusom. Szép, igaz? *mutatom be, az övét is keresve tekintetemmel. Ideje azonban a tárgyra térni, tekintetem pedig az utcán száguld körbe, de a keresett személyt nem találom, s talán még időben vagyunk, nem késik. Nem szeretnék sokat várni a hidegben, de akár be is mehetünk az üzletbe, hogy addig ne fagyjunk meg...*
- Látom még nincs itt akit keresünk. Az üzletből is kilátunk, vagy várjunk itt? *bökök fejemmel az ajtó felé. Pár tényt közölnöm kell, mielőtt még ide érne a másik. Momentán nem sok, de lényeges információ, főleg ami a jellemét és a gondolataimat illeti felőle.*
- Amit tudni kell róla... Valami Slash a neve, de a vezetéknevét nem tudom, nem mondta meg. A lápnál találkoztunk, és összevesztünk, mert fenyegetésnek vette hogy keresek valakit. Szópárbaj, majd fizikai, végül varázslattal győztem le, és mentem is el. *vázolom röviden a történteket, hogy erről is tudjon a lány, hátha másképp szeretné majd az érintett előadni. Nem lényeges.* - Elég nagy a szája, a tudása nem feltétlen, de biztos, hogy utcakölyök, mi megnevelhetnénk, mert kitartása az van. Meglátjuk, hogy alkalmas-e. Kéne egy próba neki, nem? Mi állítjuk össze, de előbb rá kéne venni, hogy akarjon csatlakozni. *folytatom tovább, ezzel zárva le röviden a témát, s várva a másik véleményére is, hiszen mi vagyunk az alapítók, és bár sokszor nem találkoztunk, de még így is többször és érdekesebb helyzetben, mint másokkal. Kivéve persze Vixit.*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Dec. 27 2012, 22:14

//NRT játék Lisbeth, Zaine és Slash 2012-12-21//

*Elkezdtük szervezni Zaine-nel a kis bandánkat. Szerencsére már a hely megvan, sőt ami azt illeti az alakítgatások is megkezdődtek már csak a bővítés van hátra, mind tagokban, mind az épületben gondolkodunk, azonban úgy tűnik, hogy emberekről előbb lesz szó, mint falakról. Z már is előáll valami új arccal, akit én nem ismerek. Egyelőre természetesen vannak kételyeim, de bízok a fiúban, így nem utasítom vissza a találkozót, ami ma sikeresen el is kezdődik az antikvitás bolt előtt. Megjelenésem természetesen kicsit más, mint alap esetben lenne, de ez már csak egy szokás.*
- Hy! Természetesen, de akkor így jártam. Te viszont… *Pillantok végig a kabáton, aminek felhajtott gallérját meg is pöckölöm.* - Rendesen kicsípted magad. Nagyon jó kabát. *Dicsérem meg megjelenését, meg tényleg tetszik a puszitól, viszont igen csak meglepődök. Nem szoktam pusziszkodni senkivel és a nagy meglepetésben el is felejtek hátrálni, végül úgy döntök, hogy feleslegesen akadok fent ezen, így viszonzom a gesztust. Természetesen figyelmem nem csak a srác új kabátján hanem társán minden bizonnyal famulusán is elidőzik, aki nem rest rögtön az előtérbe kerülni.*
- Igen, nagyon. *Pillantok végig a macskafélén most már sokadjára, de még mindig nem ismerem fel, ezért kicsit zavartan, de felteszem a kérdést.*
- Nem akarlak megbántani vagy ilyesmi, de mi ez? *Mutatok rá a famulusra. Minden bizonnyal gondolhatja az exos, hogy a fajtára kérdezek rá, mivel a többi leleplezésre került. A kutató tekintetnek köszönhetően azonban Xeno is megjelenik. Tökéletes vadász, így röptét nem hallani, de csőre csettintésével jelzi, hogy leszállni óhajt, amihez én ki is nyújtom neki bal karomat.*
- Hát ez meg mi a szösz? Bűzlik. *Mereszti rá szemeit a jószágra, miközben idegesen a kezemen topog. Nem szokott sétálgatni és mocorogni csak akkor, ha féltékeny vagy dühös, azonban jelen helyzetben mind a kettő. Figyelmemet magára akarja fordítani, amit azzal ér el, hogy egészen a vállamig sétál, néha hozzám dörgölőzik, majd vissza. Nagyon imádom és elvileg ezzel Ő is tisztában van, de nagy ritkán mutat ilyen kis érzelmi kitörést.*
- Természetesen itt várunk. Az üzletben amúgy is egyből mindenki a nyakunka ugrana. Túl régik azok a cuccok, hogy csak úgy besétáljunk. *Simítok végig békítően a madáron, hogy nyugodjon le végre, majd jelzem neki, hogy tűnés, nem akarom, hogy Slash kiszúrja.*
- Hát ez fantasztikus. *Úgy érzem, most egy kicsit túlfeszült vagyok, de Z minden bizonnyal megérti a helyzetet. Nem szeretek villámhárítót játszani, de ha a srác megéri a fáradozást, akkor én is megerőltetem magam, viszont így akkor nem lesz könnyű dolgom. Egyből táskámba kezdek el kutakodni pár cucc után. Remélem, van nálam, ha szükség lenne rá.*
- Bevallom őszintén fogalmam sincs, soha senkit nem szerveztem be ezt általában Roger megoldotta. *Fejezem be végre a turkálást, mert megvan amit kerestem, de egyenlőre nem veszem elő.*
- Az utcakölyök stílus jó, legalább nincs mit veszítenie és egy húron tudunk pendülni vele. Mennyit mondtál el erről az egészről és rólam? *Szerintem ennyi lenne a kérdésem. ezután a fehér porral töltött üvegcsét elő is veszem, majd magam előtt megtisztogatva a terepet egy kört rajzolok a porból, aminek a közepébe egy emberi ujj csontját teszem. A rítusteremből csórtam, amikor ezt a varázslatot tanultuk. *
- Vesszen a hazugság e csontnak hála, Minden szó igaz legyen, még ha fájdalom is az ára. *Hangzik el a kis versike. Utána, egy kis tű segítségével megszúrom az ujjamat, amiből vércseppen méghozzá a csontra, mert a rítust így kell véghezvinni. Szeretem a rítusmágiát nagyon tetszik, tervezem, hogy a jövőben, majd jobban foglalkozom vele, most viszont koncentrálok, hogy működjön a kis tervem.*
- Kész is. *Kapom fel a csontocskát a földről, majd a lábammal szétkotrom a kort és havat söprök a helyébe. Körbenézek hátha erre jár valaki, bár teljesen feleslegesen, mert úgy sem ismerem a srácot.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Dec. 29 2012, 21:25

//NRT játék Lisbeth, Zaine és Slash 2012-12-21//

*Elég vidáman, főleg kíváncsian készülök az alkalomra. Lis és én szervezünk egy bandát, társaságot, baráti kört... amibe akár Slash is részt vehet. Nem indult vele jól a kapcsolatom, de csak nem okoz majd bajt, akár még ki is békülhetünk, mert én aztán nem szívom tartósan mellre a múltat. Famulusommal érkezek, egészen elegánsan, amit meg is jegyez köszöntésem után Lis.*
- Köszönöm, képzeld kaptam! Daphne csinálta, valamilyen mágiával. Ismered? *kérdem, végig is simítva az anyagon. Nagyon tetszik, viselem, és büszke is vagyok rá. Azért illendő a famulust is bemutatnom, s örülök, hogy tetszik a lánynak, kérdésén pedig nem lepődök meg, nehéz felismerni, nem annyira ismert állat.*
- Ő egy szervál. *adom meg a választ vigyorogva, mire a másik famulusa is megérkezik. Szerencsétlenségére, mivel a szervál jó magasra tud ugrani, akár három méter magasra, bár a madár azért biztonságban van a lány vállán, szerválom közelebb is sétál, majd hirtelen rugaszkodik el, felmorranva. Meg sem közelíti a kuvikot, a lánytól is fél méterre áll, de mancsával azért arra int egyet, így ijesztve talán meg a másik állatot.*
- Hé... nyugi! Bocs, de nem bírja, ha beszólnak neki. *parancsolok neki, és nézek az utolsó mondatnál a lányra, melyre némi morgás hagyja el szerválom száját, de végül visszasétál mellém. Lis láthatja, hogy nem történt baj, hallgat rám a jószág, tehát nincs szükség további intézkedésre. Szavaira bólintok, igaza is van, tehát itt maradunk, s már a véleményét hallgatom az általam mondott információkról.*
- Nem baj, én sem szerveztem be senkit, de mindent el kell kezdeni valahol. *rázom meg fejemet, s próbálok nyugtató hatással lenni rá. Persze egy kis karizma és mindenki az ember ujja köré csavarható, azért én is láttam egy s mást országomban, mikor bizonyos körökbe kerültem.*
- Semmit nem tud rólad, azt sem mondtam meg, miért találkozunk. Annyit tud, hogy ajánlatom van számára. *felelem, aztán pedig elnémulva figyelem mit csinál a lány. Sejtelmem sincs róla, tehát bármi is legyen ez a művelet... furcsa, cseppet sem bizalomgerjesztő, de azért magyarázatot várok. Biztos van oka, remélem nem én szívom ezt meg.*
- Oké... akkor ez most mi is volt? *nézek rá kérdőn, s remélhetőleg biztos, rövid és érthető magyarázatot kapok. Slash vajon mikor érkezik? Talán neki készül ez... az akármi, ami történt. Türelmetlenül tekintek hát közben körbe, hátha meg is pillantom a srácot.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 23
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Dec. 29 2012, 23:44

//NRT játék Lisbeth, Zaine és Slash 2012-12-21//


*Az egyik tollas a bagolyházból hozott nekem egy levelet a délelőtt folyamán, amin azóta is töprengek. Feladó nem szerepelt a papíron, úgyhogy eléggé kételkedek a délutáni találkozóban. A levél elolvasását követően a fekete tornacipő, szakadt farmer, és fekete póló mellé felkapok még egy bőrdzsekit is, aminek a zsebében lapul a késem és a cigim. A táskámat is megszabadítom az erősítőtől, hogy legyen hely az eltervezett belépőm kellékének, amit a teleport kaput kihasználva Los Angelesből hoztam. Emellett rajtam van a szokásos övem is, a napszemüveg, és egy rám nem jellemző kalapot is viselek. Vállamra dobom a gitárt, és indulok is Mystralba a révész segítségével. Sok időm, van még, és amúgy sem tervezek időben megérkezni, úgyhogy beülök a klubba inni pár whiskyt, és törődni a magányos csajokkal, mert egy tróger gitárosnak járnak a nők nyújtotta élvezetek. Néhány óra elteltével kissé spiccesen, és egy üveg whiskyvel a kézben indulok a helyszínre. Segítséget kérve megtalálom az utcát, ahová kell mennem, úgyhogy rágyújtok, és a táskámban lévő cuccost beizzítom: félig letekerem a kupakot, hogy nyomot hagyva magam után, csordogáljon a folyadék a táskámból. Befordulok a megadott utcába, ahol ha jól veszem ki, két alak ácsorog, és egy macska féleség..remek, már megint macskák. Napszemüvegben, szemöldökig lecsúsztatott kalapban, egyik vállamon gitárral, a másik kezemben egy üveg bontott whiskyvel, és cigivel a számban ballagok feléjük. Felpislákolva azért megfigyelem az előttem állókat, a csaj elég érdekes, villog a vörös hajával mint a jelzőlámpa, de úgy látszik összeöltöztek a sráccal, mindkettő sötét szövetkabátot visel.*
~Várjunk csak...ez a "keménylegény" a mocsárból. Tudtam, hogy cicás fiú.. Szépen belesétáltam a csapdába.~ *Döbbenek rá magamban, azonban visszafordulni késő, pillanatok alatt a közelükbe érek, és tőlük kb. három méterre megállok. Whiskys kezemmel a számhoz nyúlok, és a csikket magam mögé dobom. A fellobbanó fények arra utalnak, hogy a belépőm teljes mértékben sikeres, a táskából csöpögő benzin hozza a hatást, úgyhogy ég mögöttem a fél utca. Felemelem a fejem, rájuk meresztem a tekintetem, és egy sunyi vigyor kíséretében meghúzom az üveget.*
-Na mit akarsz öcskös? *Biccentek a srác felé, amit egy újabb korty követ. Most már biztos, hogy ő az, a tűz okozta fényben felismerem az arcát.*
Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Jan. 05 2013, 00:22

//NRT játék Lisbeth, Zaine és Slash 2012-12-21//

*Bármennyire is akarnám tagadni magamnak, izgatott vagyok. Ugyan próbálom magam előtt tartani az ellenérveket és figyelembe venni, hogy nem, még nem szerveztük be, de egyre nehezebben megy. Tényleg örülnék, ha ez az egész működne és minden a helyére kattanna úgy, ahogy azt elképzeltem. Ennek ellenére aggódom és ez talán jobban látszik, ami nem baj, mert amíg aggódom, addig gondolkodom is és az általában célravezető.*
- A mágiát és a lányt se ismerem. *Rázom meg buksimat mire vörös tincseim megmozdulnak. Általában nem szoktam magamnak drága holmikat venni, de csak úgy, mint a hajamra, a parókámra is érzékeny vagyok, nem véletlenül van mindegyik igazi hajból. Azonban az újdonságokból még nem merült ki a téma, hogy Zaine nem csak új kabátban, hanem famulussal is megjelent. Nagyon szép macskafajta, jó választás, de nem tudom mi ez, így gyorsan rá is kérdezek.*
- Ó! *Formálódik kerekre szám. Most valami újat tanultam, de legalább biztos, hogy megjegyzem. Végszóra azonban Xeno is megjelenik. Ezen meg sem lepődöm, a kis kotnyeles nem tudja távol tartani magát semmitől és mindenbe beleüti csőrét. Mind a ketten szemmel végig követjük, a szervál nyugodt mozgását, de a felugrásra mind a ketten reagálunk. Én hátrébb lépek egy lépést, míg Xeno a kapucnit leverve rólam röppen fel vállamra és hangos visításba kezd.*
- Nana, ebből elég legyen! *Csattanok fel mérgesen. Nem szoktam felemelni a hangomat és nem szoktam kijönni a sodromból, de most az idegeim is kicsit feszültebbek, mint szoktak. Lábammal mérgesen toppantok egyet, gesztussal is megerősítve mérgemet. Állítólag szürke szemeimmel igen mérgesen tudok nézni, kontaktlencsével nem tudom, mennyire működik, de biztos, hogy tekintetem nem baráti.*
- Nem szeretném, ha ez többet előfordulna. Tudatosuljon mindenkiben… *Szegeződik élesen szemem famulusomra.* - … hogy csapatban dolgozunk és ezt csak mi EMBEREK bonthatjuk fel. Értve vagyok? *Terelődik át tekintetem a szerválra, majd Zaine-re is. Lehet, kicsit túlreagálom a dolgot, de unom már, hogy mindig én vagyok a villámhárító.*
- Ez egy rítus volt. Ha Slash belemegy és megfogja ezt a csontot, akkor nekem nem fog tudni hazudni. Persze ez nem jelenti azt, hogy köteles is lesz válaszolni. *Válaszolok röviden, majd a srác példájából kiindulva én is körbepillantok. Ugyan én nem tudom, kit kell keresni, de hideg van és az utcán szerencsére nincsenek sokan, így az egyik, felénk mozgó alakot kezdem el figyelni. Mivel Zaine is keresi a tekintetével, így bizonyára Ő is kiszúrja. Ellenőrzöm, hogy egy fele nézünk e és ha igen akkor figyelem a felén közeledő alakot.
Egyáltalán nem vagyok megelégedve megjelenésével, sőt ami azt illeti sértő. Természetesen nem ruházatával vagy külsejével van problémám, sőt még az sem zavar, hogy dohányzik, de az, hogy enyhén be van rúgva és még alkohol is van nála. Na, ez felháborít. Értetlen pillantást vetek a mellettem álóra, reménykedve, hogy nem ezt a srácot várjuk, vagy, hogy ez csak egy rossz tréfa. Arcomon teljes zavar, amit nem is tudok elrejteni. Egyáltalán nem ilyenre számítottam én ezt az egész nagy találkozót nem így képzeltem el. A zavar után ismét újabb indulatos érzelmek lesznek úrrá rajtam, amit ujjam ropogtatásával jelzek is. Ha ismerném az alakot, most tuti megpofoznám.*
~ Hogy van mersze így beállítani?~ *Kezd elfogyni a türelmem, amit egy mély lélegzettel próbálok leállítani. Ha most Xenofílius itt lenne, minden bizonnyal megnyugtatna, de nincs itt, úgyhogy magamnak kell megoldanom. Próbálok nem agresszív energiákat sugározni, nem akarom, hogy jelenlétemet fenyegetésnek érezze, ezen nagyjából tudok is uralkodni, gyakorlatom segít benne. A következő cselekedet sorral, viszont nem tudok mit kezdeni. Nem, hogy az érzelmeimet leplezni, de még a cselekedeteimet és az agyamat se tudom megfelelően koordinálni. Egyszerűen sokkol és minden biztosítékot kiver, amit látok. Hátrálok pár lépést, kezemet az arcom elé kapom védekezően és pár pillanatra be is csukom szemem, de érzékelem, hogy nem lesz ebből baj. Más esetben minden bizonnyal értékelném a pyromán hajlamát és a fantasztikus látványelemben fürdetném szépérzékemet, de ebben a pillanatban a tűz nem vonz, hanem beindít bennem egy láncreakciót. Gondolataimmal együtt cselekszik testem és mire utolérném magam ép ésszel pálcám már is a kezemben van és simul tenyerembe.*
- Imperio. *Válaszolom szinte válaszként kérdésére. Menet közben természetesen a pálca rá szegeződik, sőt a félkör alak is leíródik. Nem tartom túl valószínűnek, hogy spicces állapotában elég mentális erővel rendelkezik ahhoz, hogy túltegye magát az átok hatása alól, így viszont én diktálok.*
- Most pedig, ledobsz magadról mindent, ami nem a ruhád. Pálcát, üveget, táskát satöbbi és a zsebek is kiürülnek. *Ez nem túl bonyolult parancs az átok alatt és remélhetőleg szépen végig is haladunk a feladaton. Nem akarom sokáig így hagyni, de ez csakis rajta múlik.*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Jan. 10 2013, 21:34

//NRT játék Lisbeth, Zaine és Slash 2012-12-21//

*A beszélgetésünket érdekes motívum zavarja meg, éppen a két famulus harca. Én elégedetten nézem macskámat, hiszen egyértelmű a fölénye, Lis állata még ijedten száll is el, de ellentétben a lánnyal, én egyáltalán nem kezelem tragikusan a helyzetet, így mikor irányítani próbál - ami a szabadszellemű, lázadó természetem miatt lehetetlen -, legyintve nevetek fel. Komolyan? Nem áll jól.*
- Ugyan már Lis, had játszanak. Nem történt baj, és kicsit túl feszült vagy. *cukkolom a lányt, aztán hamarosan egy furcsa rítus is magyarázásra kerül, mire bólintok. Fogalmam sincs mi szükség erre, bár talán a lánynak van pár kérdése, tehát nem feszegetem a témát, inkább az emberünket keresem tekintetemmel. Hamarosan azonban meg is látom, úgy merevedek le. Mit képzel magáról? Ennyi ostoba, hogy még egy találkozóra sem képes józanul eljönni? Ez nem menő, ez szégyen, hogy az asztal alá tömhetném, olyan részeg, és még erőfeszítésembe sem kerülne az én tudásommal, hogy egy szaltóval rúgjam le a fejét. Bizonyára két Zaine pofozgatná, mert gondolom duplán lát...*
- Mi a franc... hülye barom. *hördülök fel, mert ez nem csak az utcát, nem csak őt, de engem is éget, sőt, amint ide is ér, még a lányt is, hiszen nyilván velünk van, több szem is ránk téved. Gyorsan kell rendeznem a helyzetet. Egyszerűen kapom elő a pálcámat, majd szegezem az égő felületre. Nem fog terjedni a tűz, van pár ember is, aki a vékony vonalat tapossa, illetve a benzin gyors párolgása miatt nem is ég végig.*
- Invito Whiskys üveg. *szólok, s ezt a varázslatot bizonyára nem védi ki, hiszen ez ellen nem lehet elugrani, illetve ilyen részegen... talán még alapszintű mágiát sem tud használni. Amennyiben az üveg a kezemben köt ki, a közeli csatornalefolyóba öntöm a maradék tartalmát, majd oda is szegezem pálcámat.*
- Aguamenti! *töltöm meg vízzel, és locsolom rá az égő felületre ahol kell, ha szükséges ezt többször megismételve. Nincs nagy tűz, gyorsan végezhetek, de amint látom, a lány is cselekszik. Csak most jutok el odáig, hogy a rendezkedés után agyam is fogjon, dühöngő érzelmeim csillapodjanak.*
- Szedd már össze magad, te ostoba! Azt hiszed nagyon laza vagy? Ha akarnám, sz*rrá tudnálak pofozni, de mind a ketten keservessé tehetjük az életedet mágiával. Nem hallottál még csepp tiszteletről sem, ha meghívnak valahova? Ezek után mit keresel itt. Legjobb lenne, ha takarodnál. *vágom az üveget a földhöz hatalmas erővel dühömben, mely darabokra is törik, s most Lis-nek kell észnél lenni, hiába ha ő is dühös, mert ha felcseszi az agyamat a másik, akkor bizony nem fogom szépen tűrni, hogy engem is leégessen.*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Pént. Jan. 10 2014, 01:42

/NRT: Galina és Noah – 2014.01.09./

Mostanában olyan kellemes az itteni élet, nincs semmi balhé, amibe véletlenül is belekeveredhetnék, se semmiféle konfliktus. Bár túl sok emberrel továbbra se ápolok olyan közeli viszont, és barátokra se tettem szert, ettől függetlenül nem adom fel a reményt, hogy ez még változni fog. Chloet is szívesen látnám valamikor ismét, furcsa egy lány volt, de valahol mégis jól éreztem magam a társaságában… Lehet, hogy újból a temető felé kellene mennem? Áh, most a halál helyett az élet érdekelne, némi nyüzsgés, ezért is fordulok Mystral irányába, ahova néhány percnyi nyugodt séta után meg is érkezem. Fekete nadrág, fekete csizma és derékig érő szintén ilyen színű szövetkabát van rajtam, hajam cseppet kócos a szélnek hála, de mégis jól áll. Arcom átlagos, nem beesett, nem sápadt, tehát ténylegesen normálisan nézek ki és az ajkaimnál lévő piercingeknek hála talán még jobb képűbb is vagyok, mint amilyen régen voltam. Eleinte kissé tartottam a testékszerektől, de most már nem bánom, hogy megcsináltattam őket. Az oldalamnál még ott a pálcám is, az nélkül egy lépést se teszek, de más felszerelés nincs nálam, se tőr, se semmi ilyen dolog.
~ Hmm, rég jártam már az antikváriumban. ~ - állok is meg egy pillanatra az üzlet előtt, miközben a bent lévő tömegre tekintek. Sok hasznos, számomra érdekes holmi szokott itt meglapulni, így kezem az ajtóra csúsztatom, majd már be is nyitok. A kis csengő megszólal, jelezve érkezésem, én pedig már az eladó hangjára leszek figyelmes, ki bőszen üdvözölni is kezd.
- Jó napot! – köszönök oda neki egy kisebb mosollyal arcomon, de mivel csak nézelődni szeretnék, nem konkrét céllal érkeztem, így hamar magamra hagy, hogy nyugodtan fedezzem fel a hely kínálta tárgyakat. Az első utam most a könyvek felé kalauzol el, ahol el is kezdem kutatni azok gerincét, megvizsgálva, hogy melyik mit tartalmazhat, majd ez után jöhetnek a kisebb dísztárgyak is. Annyi minden van itt, az én egyetemi szobámra pedig bőven ráférne néhány kis tárgy, feldobná a mostani ürességet, tehát talán ideje tényleg bevásárolnom.
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Pént. Jan. 10 2014, 23:07

/NRT Galina, Noah 2014.01.09./

*Ez a nap is csak olyan, mint a többi, vagyis megpróbálok kitalálni mindent, csak hogy házit írnom ne kelljen. Tankönyvkerülésre legjobban pedig Mystral vált be eddig, tehát most is ide jövök. Hosszú ideig bolttól boltig ténfergek, nem veszek semmit, csak nézelődök. Ami az öltözékemet illeti ma is a világos színek megszállottja vagyok; farmerem, pulcsim és a kabátom is a fehér különböző árnyalataiban virít rajtam, az egésztől csak a világosbarna csizmám üt el némileg. Varázspálcám most az alkaromra rögzíthető tokban pihen, remélem, hogy nem is nagyon lesz rá szükségem, ha mégis, akkor könnyen előránthatom a kabátom ujjából. Rendkívül nyugodt hangulatban vagyok, kivételesen nem akarok beszólogatni senkinek, szinte már vidámnak is mondhatnám magam. Az antikváriumhoz érve egy pillanatot sem habozok azon, hogy betérjek-e, hiszen a kedvenc helyeim közé tartozik. Ahogy belépek, az eladó felém néz, persze rögtön felismer, éppen eleget vásároltam már nála.*
- Jó napot! *intek is oda neki lelkesen és azonnal a könyvekhez visz az utam. Szerencsére sokszor cserélődik az árukészlet, így van értelme minden alkalommal végigböngészni a címeket, és ma sem kell csalódnom, most is a kezeim közé kerül egy számomra érdekes témájú mű. Szerzeményemet szorongatva már futnék is fizetni, de mint oly sokszor, most se nagyon figyelek a környezetemre, ezért történik meg, hogy ahogy elfordulok a polcoktól, rögtön neki is megyek egy fekete tömegnek. Lendületemből adódóan kissé nekilököm a mellette álló antik asztalnak, mely tele van csecsebecsékkel, amiknek egy része csörömpölve dől erre-arra. Nem ez az első alkalom, hogy ilyesmi előfordul velem ebben a boltban, de szerencsére még nem okoztam olyan kárt, amit ne tett volna helyre egy-két Reparo. De most nem a tárgyak érdekelnek, hanem a bizonyos „fekete tömeg”, aki, miután rendesen megnézek, csak egy fiatal srác.*
- Ne haragudj. *Igen, képes vagyok a bocsánatkérésre is, ha olyan hangulatban vagyok. Azt a nyilvánvaló tényt nem teszem hozzá, hogy én voltam az, aki nem figyelt, tudjuk ezt mindketten.* - Jól vagy? *Hogy ezt minek kérdezem, azt nem tudom, végül is nem egy tank gázolta el. Megjelenik az eladó is, aki engem meglátva csak sóhajt egyet, és nekilát, hogy némileg rendet tegyen.*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Jan. 11 2014, 02:31

/NRT: Galina és Noah – 2014.01.09./


Nem is tudom, hogy miért járok olyan ritkán errefelé, pedig elég sok érdekes cucc szokott itt megfordulni, akár csak a kikötőben, amikor több hajó és befut és megmutatják portékáikat. Én valahogy mégis, inkább képes vagyok hoppanálni és külföldre utazni, hogyha be akarok szerezni valamit. Most viszont mégis máshogy cselekszem, ezért is nyitok be ebbe a bizonyos boltba, ahol a kedve eladó már köszönt is és ha akarnám, segítene is szívesen. Mégis, úgy érzem, hogy fel tudom találni magam, nem kell nekem mondani, hogy mi hol van, arra való a két szemem, így finoman elutasítom és ez után már a könyvekhez is sétálok, melyek után a kisebb tárgyakat vizsgálgatom meg, nem is nagyon figyelve azt, hogy ki érkezik, illetve távozik a boltból. Kissé meg is lep, amikor hirtelen valaki nekem lökődik, így automatikusan dőlök kissé rá arra a bizonyos asztalra, amit az előbb vizsgáltam és ez után tekintek csak a szőke üstök felé és hallhatom is a bocsánatkérését.
- Ugyan, semmi gond. Nem történt baj, ahogy nézem, talán semmi se tört össze. – mosolyodom el kissé, miközben a másik arcát kezdem el fürkészni, majd amikor az egészségemről érdeklődik, fejemet is megdöntöm cseppet.
- Persze, miért ne lennék? Alig értél hozzám, én pedig nem török el ilyen gyorsan. És te? Csak nem megszédültél? – hát igen, rám ez a jellemző, hogy rögtön inkább a másik felől érdeklődöm, nem pedig idegeskedem azon, ami történt. Nem szokásom goromba módon rárontani másokra, tehát ezt most se teszem, viszont ha már itt vagyunk, nem ártana kicsit arrébb lépkedni, hogy a boltos is el tudjon pakolni utánunk, így finoman kezem a lány derekára csúsztatom, de csak egy apró érintés az egész, ami jelzi számára, hogy menjen előre, hogy elférjünk és sétáljunk arrébb.
- Nagyon úgy tűnik, hogy nem örült neked, de mintha ismerős lenne a szituáció neki. Csak nem… szóval már jártál így? – mutatok előbb az asztal felé, majd kissé fel is nevetek, ahogy a másikra tekintek ez után, végül jobb kezem is felé nyújtom, tehát talán sejti, hogy most jött el számomra a bemutatkozás ideje.
- Egyébként Noah Cromwell vagyok, a Mysterioból. Cruoris ház. – nem biztos, hogy ő is oda jár, de ha igen, akkor bizonyára mond majd neki valamit az, amit most mondok. Ha meg mégse, akkor úgyis rákérdez, hogy miről beszélek.
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Szomb. Jan. 11 2014, 19:42

/NRT Galina, Noah 2014.01.09./

*Azt hiszem, eleget sétálgattam és nézelődtem már, ideje, hogy végre kiéljem kicsit a nőies vásárlási vágyamat, és ha csak valami apróságot, de akkor is vegyek valamit. Bemegyek hát az antikváriumba, itt mindig találok nekem tetsző dolgot, és most sem kell sokat keresgélnem. A könyv egy méregkeverő önéletrajza; kezdek túlzottan is vonzódni a témához, na nem mintha eddig ne fecséreltem volna túl sok időt a dologra. Minél többet tanulok az iskolában is, annál megszállottabb leszek. Talán itt az ideje, hogy keressek végre valami más hobbit is. De ezt a könyvet azért még megveszem. Rohannék is fizetni, hogy zsákmányommal együtt visszavonuljak valami csendes helyre, de hirtelen az utamba kerül egy számomra ismeretlen srác és egy halom áru is, amiknek szerencsétlen módon még neki is lököm. Fel vagyok készülve rá, hogy gorombán rendre utasítanak, de kellemes meglepetést okoz, hogy elfogadja a bocsánatkérést. Zavaromban viszont rákérdezek, hogy jól van-e, válaszát hallva pedig muszáj elnevetnem magam.*
- Igazad van, hülye kérdés volt. *Legyintek, és végignézek azon a néhány tárgyon, amik felborultak, de aztán a fiú kérdését hallva újra felé fordítom a figyelmemet.* - Nem… általában így közlekedek. *Vallom is be töredelmesen, most mit szépítsek rajta. Kedves tőle, hogy rákérdezett, kicsit meg is lep vele. Amikor megjelenik a tulaj, látom az arcán, hogy cseppet sem lepi meg a látvány, hiszen tőlem már hozzászokott. Ha nem lennék ilyen hűséges vásárlója, biztos vagyok benne, hogy még a boltból is kitiltana. Már éppen az eladó mellé lépnék, hogy segítsek kicsit összerámolni (vagy éppen rontani a helyzeten), amikor megérzem a derekamon a másik érintését, a meglepetéstől pedig szinte mozdulni is elfelejtek. Nem szoktak csak úgy hozzám érni, ilyen esetben is csak intenek vagy mutogatnak nekem, hogy merre menjek. De nem foglalkozom tovább a dologgal, ahogy arrébb megyünk már hallom is következő, teljesen helyes megállapítást. A kérdésre ismét jön egy zavart mosoly, pár másodpercig gondolkodom, hogy mit is feleljek, nem szeretném, ha a srác azt gondolná, hogy én vagyok az a bizonyos elefánt a porcelánboltban, akármennyire is igaz ez.*
- Pontosan így még nem. *Válaszolom, nem ragozom túl a dolgot, ennyiből rájöhet, hogy igen, szerencsétlenkedtem én itt már máskor is. Legalább jót szórakozik a dolgon, a nevetése pedig ragadós, mert a bemutatkozásra már egy széles mosollyal válaszolok.*
- Galina Ivanova, Exortus. *Foglalom össze miközben kezet fogunk.* - Nem emlékszem, hogy láttalak volna a kastélyban. Bár ahogy én közlekedem… azt hiszem ez nem is csoda. *Nevetek, bár biztos vagyok benne, hogy emlékeznék, ha láttam volna, hiszen a megjelenése nekem egyáltalán nem jellegtelen. De persze bőven elég diák jár Mysterióba, hogy ne emlékezzek mindenkire, főleg mert a figyelmetlenségem miatt néha a saját házam tanulóira is úgy nézek, mintha még nem találkoztunk volna. Közben az eladó is befejezi a pakolászást, lassan mehetek is fizetni, viszont jelenleg eltökélt szándékom, hogy szóval tartom ezt a fiút, mert valami oknál fogva érdekelne, hogy mit mond.*
- Csak nézelődtél, vagy keresel valamit? *Intek az imént még rendezetlen árukészlet felé az asztalon, kíváncsi vagyok, hogy Noaht vajon mik érdekelhetik.* - Tudod, az én hazámban a boszorkányok és javasasszonyok úgy tartják, nem jó ilyen régi tárgyakat megvenni, mert az előző tulaj lelkének egy része rájuk tapadhat, ami aztán befolyásolhatja a sorsunkat. De én sajnos még nem láttam ilyesmit. *Csalódott arccal nézek a könyvre, majd a dísztárgyak felé. Azt ugyan nem tudom, hogy minek is járatom ennyire a számat, nyilván Noaht nem érdeklik az ilyen babonák, de most éppen jól esik kicsit beszélgetni.*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Hétf. Jan. 13 2014, 23:12

/NRT: Galina és Noah – 2014.01.09./

Nem igazán számítok arra, hogy valaki majd pont belém talál jönni – bár az ilyesmire nem is lehet igazán felkészülni -, így hiába vagyok azért normális izomzatú srác, mégis sikerül cseppet nekiütköznöm az asztalnak, a többi pedig már követi példámat, esnek is le a padlóra, dőlnek el az asztal különféle részein és így tovább. Hát… valaki szerintem biztosan nem fog örülni nekünk, így én még el is kapok egy kisebb figurát, amely épp leesni készül, tehát megmentem az életét és visszaállítom oda, ahol nagyjából az eredeti helye lehetett, legalábbis nekem úgy rémlik és ez után már a szőke leányzóval foglalkozom, aki okozta ezt az egészet.
- Hogy így közlekedsz? Szóval… másoknak nekiütközve, mint valami bowlingos bábu? – nevetek fel jókedvűen és hát egyszerűen most ez a hasonlat jutott eszembe. Tudom-tudom, nem vagyok túl kreatív, de talán így is vicces lesz a másik számára, nem pedig sértő. Véletlenül se szeretném megbántani. Ideje viszont némi teret adni az eladónak, aki egy kis mágiát bevetve kezdi a helyére pakolni a dolgokat, én pedig egy aprócska érintéssel jelzem a lány számára, hogy talán ideje egy kicsikét arrébb mennünk. Érzem a testén a mozdulatlanságot, így azonnal vissza is húzom a kezemet. Lehet, hogy nem szereti, ha hozzáérnek, szóval jobb akkor így, nyugodtan arrébb sétálni kissé, és közben azért tovább érdeklődöm felőle. Azért kíváncsi lennék, hogy vajon milyen helyzetekbe került már itt, de mivel érzékelem, hogy nem szeretne róla beszélni, ezért egyelőre nem is kérdezek erre rá, inkább e helyett bemutatkozom a másiknak, kezemet is felé nyújtva.
- Nagyon örvendek Galina! – biccentek felé illedelmesen, majd amikor hallom a megállapítását, csak kissé elmosolyodom, miközben eleresztem kezét is. – Talán azért nem, mert már egy éve egyetemista vagyok és kint élek a Campusban. Ott is megvan minden, így nem járok be sűrűn a Mysterioba. – persze a tanórákra bemegyek, de egyébként nem sűrűn fordulok meg arrafelé, valahogy már egy ideje nem érzem szükségét annak. Persze talán ismerkedés miatt nem ártana, de… valamilyen szinten jó ez a szétszeparálás, nyugodtabb odakint, a szigeten.
- Igazából én csak nézelődtem. Fel kéne valamivel dobnom a szobámat, túl üres és valahogy most jött az ötlet, hogy keressek valamit. De nem nagyon tudom, hogy mit kéne… - hümmögök is fel kissé, így végül a könyvekről egy kis időre lemondok, és más tárgyakat nézegetek, tehát a puffokat és az asztalterítőket most elsődlegesen, na meg néhány festményt is, amelyek szépen mutathatnának a falamon. A lány szavai zökkentenek ki ebből, így fordítom fejem ismét felé és kissé meg is döntöm a fejem.
- És melyik lenne a te hazád? Egyébként érdekes, de mintha spirituális ismereteken Ms. Valbraith említett volna valami hasonlót. Mondjuk elég rég volt már, egyetemi szinten pedig mást tanulunk a tárgyból. – kevésbé elméletit, így az ilyesmik már annyira nem maradnak bent. – Amúgy ritkán veszek használt holmit, most is csak benéztem ide, de még lehet, hogy üres kézzel távozom. – nem vagyok babonás, de az ilyesmik mégis igaznak tűnhetnek. A furcsa viszont az, hogy csak most tűnik fel nekem az a bizonyos könyv, amit Galina a kezében szorongat, így nem titkolva kezdem el azt figyelgetni.
- És te mit veszel? Persze csak ha nem titok. – még nem tudom egyelőre kivenni azt, hogy mi is lehet a címe, így a mérgekről sincs fogalmam. Nem biztos, hogy hasonló az ízlésünk, de még bármi lehet.
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Csüt. Jan. 16 2014, 20:28

/NRT Galina, Noah 2014.01.09./

*Igazán közlekedhetnék több odafigyeléssel is, de ha képes vagyok normális emberekbe is belebotlani, vagy szó szerint nekik menni, akkor még meg is éri, hogy itt-ott eltörök valamit. Örülök neki, hogy se Noah, se az eladó nem szedik le a fejemet, így a történtek cseppet sem rontanak a kicsit unott, de most mégis vidám hangulatomon. Szerencsére megúszom a további kérdéseket az itteni ügyetlenkedéseimmel kapcsolatban, és tovább is lépünk a bemutatkozásra. Egyértelmű a válasza arra, hogy miért is nem látom minden nap az iskolában, de nem zavartatom magam azon, hogy megint figyelmen kívül hagytam egy ilyen teljesen logikus következtetést. Más dolgok most jobban érdekelnek.*
- Milyen szakra jársz? – Nézek is a fiúra csillogó szemekkel, hiszen továbbra sem nőttem ki abból a rajongásból, amit az egyetemisták iránt érezni tudok. Rákérdezek arra is, hogy mi vonzotta ebbe a boltba, a nyilvánvaló vásárlási szándékon kívül.
- Értem. *Bólintok is nagy bölcsen. Tudom én, hogy ha az ember dekorálni szeretne, akkor nem árt olyan dolgokat is figyelembe venni, mint a falak színe, a bútorok stílusa meg ki tudja még mi. Elég fárasztó tud lenni az ilyen keresgélés.* – Azzal végül is nem tévedhetsz, ha megveszed, ami tetszik. Nyilván a szobád is a te ízlésvilágodat tükrözi, teljesen jó, hogyha telepakolod olyan holmikkal, amik neked tetszenek. *Én sem vagyok valami nagy segítség, az már biztos, gondolom, hogy mindezeket magától is tudja. Inkább hallgatok, kicsit még én is körbenézek, közben viszont Noah-t figyelem, érdekelne, hogy neki mik tetszenek. Persze nem tudok sokáig csendben maradni, ezért is találok valami mást, amiről fecsegni tudok, így kerül szóba az oroszok közt jól ismert babonák egyike.*
- Oroszországból jöttem. *Válaszolok töményen a hovatartozásomra vonatkozó kérdésre, és ennyiben is hagyom, Noah mondandója sokkal jobban érdekel. Úgy bólogatok arra, amit mond, mintha valami szakértő lennék a dologban, pedig ettől nagyon messze állok. Az biztos, hogy mifelénk jobb, ha vigyáz az ember, hogy kit sérteget, a végén még kap valami ajándékot, ami aztán tönkreteszi az életét. Amikor Noah rákérdez, hogy mit akarok venni, kicsit hezitálok, tudom, hogy egy ilyen mű másoknak inkább csak altatóként szolgálna.*
- Nem titok. *Vonok vállat, majd egy félénk mosollyal felmutatom neki a könyvet, hogy elolvashassa a borítójára írt címet.* - Nem véletlenül kerültem az Exortusba. *Mondom is amolyan magyarázatképpen, amit már nem egyszer hallottam itt, de megkímélem tőle a fiút, hogy szembesüljön a méregrajongó énemmel. Az elmúlt hónapokban arra a következtetésre kellett jutnom, hogy rajtam kívül itt nem nagyon érdekel senkit annyira a téma. Odamegyek az eladóhoz, hogy végre kifizessem a könyvet, és egy fél perc nyugtot hagyjak Noah-nak, de aztán visszasétálok mellé.*
- Volna kedved meginni valamit? *Ritkán fordul elő, hogy bármiben is kezdeményezzek vagy hogy elhívjak valakit, de én amúgy is megyek, és ha esély van rá, hogy nem kell egyedül lennem, akkor megtehetek annyit, hogy felteszek egy egyszerű kérdést.*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Vas. Jan. 19 2014, 18:08

/NRT: Galina és Noah – 2014.01.09./

Nem hittem volna, hogy ma ilyen társaságra lelek, azaz pontosabban, hogy egy ilyen lány botlik majd belém, de nem zavar a dolog. Ritkán ismerek meg új embereket, szóval mindig nyitottnak kell lenni, abból rossz nem lehet. Az eladó szerencsére hamar elkezdi az áruk elpakolását, mi pedig kissé arrébb sétálva már nyugodtan tudunk beszélgetni, így hallom meg a kérdést, melyet egy csillogó szempár követ. Automatikusan mosolyodom el az aranyos arcon, majd már felelek is neki természetesen.
- Csatamágus szakon vagyok. És te? Hányadikos vagy? – azt tudom, hogy még nem egyetemista, ez ezer százalék, de ki tudja, hogy mennyi idő van még addig hátra neki. – És ha egyetemre mész, melyik szak vagy szakok érdekelnek a legjobban? – ez még azért hozzá jár az előbbi kérdésemhez. Elég sok itt a harcias ember, mégis, ritkán választják a csatamágus szakot. Nem nagyon tudom, hogy miért, de legalább nincs tolongás a házban. Na de a tanulásról ideje a jelen helyzetre is visszakanyarodni, tehát arra, hogy mit is keresek itt, én pedig ezt hamar meg is osztom a másikkal. Nem tudom, hogy lesz-e ma itt ténylegesen vásárlás vagy sem, de idővel biztosan kiderül, eddig még egy tárgy se keltette fel úgy igazán az érdeklődésemet.
- A telepakolás rám nem igazán jellemző. Otthon sincs sok holmi a szobámban, de valamivel szeretném majd kidekorálni, talán egy képpel. – gondolkodom is tovább, de aztán legyintek, hogy mindegy. Majd eldöntöm, tanácsot viszont nem fogok kérni, szeretek én dönteni a saját dolgaimról. Ideje viszont Galina felé terelni a beszélgetésünket, így kérdezek rá először arra, hogy honnan is érkezett ide, majd ez után arra, hogy mit vesz ezen a helyen. Nem erőszakoskodom, de ha már én nyílt vagyok vele, akkor talán nem bánja, ha ez fordítva is így lesz. A könyv tehát szemeim elé kerül, így látom meg azt, hogy valamiféle mérgekről szóló olvasmány lehet.
- Nocsak. – nem tagadom, hogy kissé meglep az, amit látok, de ettől függetlenül nem ítélem ám el, mindenkit más érdekel. De ha jól sejtem, ő se lesz csatamágus. – Nekem nem igazán ment soha se a méregkeverés, túlságosan monotonnak tartottam. Jobban szeretem a pálcámat használni, de gondolom te erre már rájöttél. – hiszen nem véletlenül választottam ezt a szakot, amelyikben most tanulok. A lány viszont ez után fizetni tér, én pedig addig tovább nézelődöm, de akárhogy is, nem találok most olyasmit, ami igazán megfogna. Ahogy Galina visszatér, azt hiszem először, hogy csak el szeretne köszönni tőlem, de amikor egy italt javasol, csak kedvesen biccentek.
- Persze, szívesen. Amúgy se találtam most itt semmit, majd talán legközelebb. – így tehát ha minden igaz, akkor együtt fogjuk elhagyni az antikváriumot. Az eladótól még azért elköszönök időben, majd amikor már az utcán sétálgatunk, akkor fordulok ismét a másik felé.
- És mit szeretnél inni? Forró csokoládé vagy esetleg egy tea? – eszembe se jut ilyenkor az alkohol, tehát ha a lány azt szeretne, akkor biztosan meg fogok lepődni majd rajta. Persze nem gond, de én akkor is maradok az alkoholmentes, forró italok mellett, ha már ilyen téli hónapok vannak. Valahova viszont jó lenne beülni, talán a klub lesz az, ott ilyenkor még nem szokott nagy hangzavar és tömeg lenni, majd inkább este, akkor indul ott be igazán az élet.
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   Kedd Jan. 21 2014, 23:20

/NRT Galina, Noah 2014.01.09./

*Kicsit vissza kellene fogni a rajongásomat, elég furcsán veheti ki magát. Nem mintha egy-két ember kivételével túlzottan érdekelne, hogy ki tart buggyantnak. De ha akarnám se tudnék teljesen semleges módon hozzáállni ahhoz, amit Noah mond. Kicsit el is merülök a nagy csodálkozásban, csak néhány másodperc múlva jut el a tudatomig, hogy tőlem is kérdeztek ám.*
- Most kezdtem a másodikat. *Válaszolom is töményen, nincs ezen mit túlmagyarázni. A következő kérdésére automatikusan jelenteném ki, hogy én nem megyek egyetemre, de nem akarok ilyen visszautasítónak tűnni.* - Ha tovább tanulnék, akkor orvvadász szakra mennék. *Nem is hazudok vele, bár az kérdéses, hogy mennyire lennék jó tanuló. De felesleges erről gondolkodnom, tényleg nincs rá sok esély, hogy tovább maradjak a három évnél. De hagyjuk is az iskolát, én is túlteszem magamat azon, hogy egyetemistával futottam össze, inkább érdekel, hogy mit szeretne venni. A válaszán elmosolyodom, hiszen tudhattam volna, hogy nyilván nem rámolja tele a szobáját, az olyan lányos dolog. A kép viszont tényleg jó ötlet, hiszen az én szobámban is lóg egy, nem is akármilyen, bár azt nem vettem. Szóba kerül viszont az is, hogy én mit vásárolok, itt már biztosra veszem, hogy a másik nem csak buggyantnak, de unalmasnak is fog tartani. De nem titkolózok, megmutatom a könyvet, és meg sem lepődök azon, hogy Noah sem méregrajongó.*
- Igen, ez valahogy leesett. *Nevetek kicsit, érdekes is lenne egy olyan csatamágus, amelyik nem akarja a pálcáját használni.* - A méregkeverés tényleg elég monoton tud lenni, de nem is az benne az izgi, hanem amikor odaadod valakinek. *Talán kicsit szadistának gondol, de tényleg nem hinném, hogy bárki azért választja ezt a pályát, mert órákon át szeretne egy üst fölött görnyedni. No de megyek és kifizetem a szerzeményemet, viszont még nem szeretnék elköszönni a másiktól, úgyhogy visszamegyek hozzá, hátha még nem unt rám. Örülök, hogy elfogadja a meghívást, teljesen feldob, hogy hajlandó még a társaságom maradni, úgyhogy nem is foglalkozom tovább a bolttal, gyorsan elköszönök az eladótól és már kint is vagyok az utcán. Remélem, azért nem tűnök túl hiperaktívnak, megpróbálom visszafogni magam. A könyvet a kabátom zsebébe rakom, pont belefér, a kabátot viszont nem gombolom be, ennél jóval hidegebbnek kell lennie ahhoz, hogy fázzak.*
- Egy forró csoki jól esne. *Igazi csokival, tejszínhabbal, meg ki tudja még mivel. Nem sokszor ittam még, Szibériában a tea fogy, na meg a vodka. Az előbbit eléggé meguntam az évek alatt, az utóbbihoz sem volt szerencsém már pár hete, és most se kívánom túlzottan, tehát most vodka-mentes orosz vagyok. Mivel nem nagyon tudom, hova lenne érdemes beülni, ezért csak követem Noah-t. Az utcán nincs sok látnivaló, legfeljebb a kirakatok, de mára már azokból is eleget láttam, inkább belekezdek a szokásos kis faggatózásomba.*
- Angol vagy? *Csak a nevéből gondolom, olyan angolosan hangzik.* - Miért pont ezt a szakot választottad? Most azt leszámítva, hogy szeretsz harcolni. *Nyilván volt rá más oka is, nem? Bár lehet, hogy megint butaságot kérdeztem, végül is az ember azt tanulja, ami érdekli, nem kellene mindenbe plusz dolgokat beleképzelnem. Nyugodtan haladunk közben az utcán, hova is sietnénk, de lassan csak elérünk a klubhoz. Jó pár hónapja nem voltam itt, amióta arcon csaptam azt a srácot a vodkás üveggel; nem mintha sajnálnám, de remélem, hogy a kopasz biztonsági, aki állandóan itt van, mintha itt lakna, nem fog felismerni. Csak nem vagyok olyan megjegyezhető.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Aranykor Antikvitás   

Vissza az elejére Go down
 
Aranykor Antikvitás
Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: