Thauro birtoka

* Vacilálgat, tervezget, így szinte maga elé meredve lépked az ösvények, néha viszont felemeli tekintetét és előre mered majd vissza az eredeti pozícióba. Ám az egyik ilyen kis nézelődésnél egy vörös hajú leányzót vesz észre az egyik szélső fának támaszkodva, mi igen csak meglepi, akár csak a hirtelen jött bemutatkozás. Szép egy teremtés meg kell hagyni, szép kék szemeivel végig is pislant rajta, majd kicsit lassítva be is mutatkozik ha már a másik megtette.*
- Én Ryan vagyok.* megáll azért egye fene, nem lesz bunkó s nem hagyja itt ha már megszólította, így szinte kérdőn néz szemeibe, hogy várja a továbbiakat. Pár pillanattal később egy ismerősebb szaktárs is megjelenik famulusával ki felé biccent, nem egyszer látta már a klubhelyiségben vagy a folyosón az órákról már nem is beszélve.*
- Hali!* mivel tovább megy így visszafordul a lány felé majd kíváncsian érdeklődik felőle.*
- Miújság? II szoktál ácsorogni és arra várni, hogy bemutatkozhass valakinek?* vigyorodik el, persze csak ugrattja nem gondola komolyan, de aztán ki tudja...? Időközben Nil is erre felé sétálgat, ő is Cruorises diák, legalább annyira ismeri mint Josht.*
- Szeva!* köszön neki is, hirtelen szinte sokan tűnnek fel az ösvényen pedig idáig egy árva lélekkel sem találkozott.*
- Én nem tudok róla, de ha mégis alakulóban van valami megkuksolnám.* egy spontán buli sosem rossz, legalábbis a tapasztalatai ezt mutatják, na de hogy tekintete cikázik a fiú és a lány közt úgy veszi észre a távolban álló csuklyást, kire eddig nem figyelt fel s talán ott sem áll.*
- Érdekes egy szerzet...* morogja orra alá őt fürkészve, majd amikor megszólal azt hiszi rosszul érti szavait, mert ő ilyesmiben egyáltalán nincs benne.*
- Én ilyen buliban nem veszek rész.* feleli összevont szemöldökkel lesve, de kit érdekel, hogy ő mit akar, a csuklyás már döntött, így mikor megindítja a gömböt alig marad ideje a cselekvésre s talán még a pálcáját sem sikerül előkapnia zsebéből, az ostorok elkapják és elvonják magukkal. Hogy hova, az jó kérdés, de megpróbál szabadulni, így karjait kezdi el feszítgetni a húzás közben, de tök fölöslegesen...*

* Az ostor lendül s hamarosan egy igen kihalt környékre érkeznek, hol az életnek kutya jelét sem véli felfedezni a fiú. Viszont az a furcsa hát tőlük jó pár méternyire igen csak csalogató a számára, de mégse moccan egy jó ideig.*
- Hogy egy rohadt sétát nem tehet az ember nyugton. Nincs valami rendben azzal a hellyel...állandóan történik valami...* morogja maga elé továbbra is az épületet fürkészve.*
- Hát gondolom nincs választásunk.* vonja meg a vállát s indul el talán a többiekkel, időközben pálcáját is előkapta, így legalább már használni is tudja. Meg se szólal egész úton csak magában fortyog, legszívesebben szétdurranna az idegtől, de hát sajna ez mégsem történik meg így eléri a kaput. *
- Tálcán kínáljuk fel magunkat komolyan mondom...nekem nem, semmit, sose hallottam. * feleli Nilnek, ha kinyitják előtte az ajtót bemegy ha nem akkor ő tárja ki s lép be a sötét csarnokba. Így is kivehető, hogy több irányba is elindulhatnának de mind ez nem történik meg, mivel a lépcső tetején egy nő jelenik meg.*
- A fogadóbizottság. Lehetne rosszabb is.* pillant végig férfitársain, majd szinte már követni sem bírja az eseményeket, hamarosan Josh a levegőbe emelkedik nyakánál fogva, mit természetesen a nő irányít.*
- Meg vagy huzatva?* lép egyet a fiú felé hirtelen, nem puszipajtások, de azért ez mégis csak túlzás. Biztosan nincs jól, ebben a helyzetben még ő sem lenne, így már lendíti is pálcáját, hogy egy vágással levágja a nő kezét s ehhez a megfelelő ige is elhangzik szájából.*
- Sectusempra!* céloz, most muszáj neki s remélhetőleg el is találja vele a nőt, hogy kiszabadíthassa a fiút, ha nem sikerül hát tovább támad, nem fogja veszni hagyni.*

* Amint beérnek a csarnokba nem sk idejük marad a nézelődésre s annak kitalálására, hogy mi legyen a továbbiakban, mivel egy nő kapja el Josh nyakát egy ostor segítségével s emeli a magasba mondhatni folytogatva, mit nem igen túr, hisz meg is fulladhat ha már a nyaka nem tört k. Meg is indít egy támadást a kezére, had szakadjon csak le, de hogy sikerrel járt e azt egyenlőre még nem tudja, de hallja, hogy Nil is és Elisa is cselekszik, így csak jutnak már valamire.*
- Jó szórakozás mi? Egyem a zuzádat te szipirtyó.* egész tetében megfeszül, ma nincs jó paszban, gyötri a jövő s bizony most meg is mutatkozik rajta a kis agressziója. Hiába támadják mindhatni semmi sem történik, gonoszan ki lesznek nevetve mit kicsit se visel jól.*
- A k*rv* anyádat!* s ahogy Josht elkezdi húzni, úgy ugrik utána, de mielőtt elkapná a lábát meg is gondola magát, hisz nem igazán lenne célszerű két irányba húzni csórit. Ezért az ostort próbálja ismét szétvagdalni hátha így már sikerrel jár, de úgy tűnik túlságosan felspanolt ahhoz, hogy célt is találjon.*
- A fenébe...hogy találjuk most meg? Csak nem hagyhatjuk itt...* feleli miután a fiú eltűnt a szemük elől, kérdőn tekint a leányzóra majd Nil-re, de végül is megindul a folyosón hol eljut a három ajtóig.*
- Remek. A kérdés adott együtt vagy külön?* pillant rájuk ismét, de aztán tekintete visszatér a kilincs nélküli ajtókra. Választ nem várva szegezi előre pálcáját.*
- Deprimo!* remélhetőleg sikerül berobbantani az ezüst színű ajtót, így visszafordul feléjük.*
- Szerintem ha osztódunk többre megyünk, nem hiszem hogy sok időnk lenne, ki tudja mit csinál addig vele.* a lányra pillant, kit igazából nem is ismer.*
- Menni fog?* nem lesz más választása, na de harcra fel, ő elindul előre szegett pálcával, hogy egyből tudjon reagálni ha olyasmit tapasztal, mi nem igazán szokványos.*

[center]*A három diák, ahogy a folyosó végére ér, meg is láthatja a három ajtót, amelyek a lehetőségeket rejtik. Ki kéne valahogy innen jutniuk, de előbb még Josht is meg kellene találniuk, tehát itt az ideje, hogy szétváljanak. Nem lenne erre mindenképpen szükség, de ők így döntöttek és Nil már neki is áll az egyik ajtó elpusztításának, mely elég erős fémből készült, így hát sokáig tart és a keze is sérül közbe, de végül sikerrel jár, így jut be egy raktárszerűségbe... több asztal található itt, szekrények, lombikok, műszerek és egy csomó féle gép alkatrész... mintha valamiféle laborban lenne.

Elisa ajtaja nem nyílik ki szép szóra, se bögdösések után, hanem egyszerűen csak akkor, amikor berobbantja azt. Mindenhova por száll, de a lány ha bemegy, akkor egy hatalmas folyosóra téved, melynek a végén csak egy fal van... ha tovább indul, akkor a folyosó két oldalán láthatja, hogy ott nem falak vannak, hanem különböző kapszulák, méghozzá üvegből és mindegyik mögött egy-egy emberi test van, méghozzá meztelenül. Férfiak és nők vegyenek vannak itt, de név egyiknél se áll, csupán valamiféle szám, mintha kíséreti alanyok lennének.

Ryan viszont a szerencsés, aki jó ajtót tör be és bár a többiek nem tudják ezt, ő igen... meg is látja Josht az asztalon, miközben a nő feszülten kapja oda a fejét, hogy valaki megzavarja "orvosi" tevékenységében. A többiek nem tudhatják, hogy ki járt sikerrel, ugyanis a hangok ajtó nélkül se szűrődnek ki az adott helységekből, mintha valamiféle mágia lenne mindennek az oka. *
- Kapd el! *utasít valakit a nő, mire egy nem túl magas fickó indul meg Ryan felé, méghozzá hátulról, egy olyan kapszulából kilépve, mint amilyeneket Elisa látott és erős kezeivel átfogja hátulról Ryant, aki akárhogy próbálkozik, egyszerűen nem tud kiszabadulni a fogságból, erősebb nála ez az ember vagy szörny vagy a fene tudja, hogy mi.*
- A doktor úr parancsát követem! Rajtad fogom kipróbálni a legújabb kísérletét. *hangzik szörnyű hangja a nőnek, miközben a fiú alkarjába szúrja a tű végét és nemsokára már el is kezdi bele adagolni a szert. És hogy mi ennek a hatása? A fiú teste megtelik ezzel a furcsa, mérgező anyaggal, melynek köszönhetően émelyegni kezd és szédülni, a feje pedig kegyetlen fájdalomba kezd.*
- Ne ellenkezz ellene, mert még jobban fog fájni! Te is a szogája leszel. *mosolyodik el, miközben tovább szúrja belé ezt a valamit, Josh pedig azon kaphatja magát, hogy az emlékei cikáznak a fejében, emlékek, melyek kezdenek átalakulni, eltűnni, mintha soha nem is lettek volna... Na de ha Ryan figyel, aki bizonyára jó állapotban van még, láthatja, hogy a kaszaboló átka mégis csak talált, ugyanis a nő bőre felszakadt, de nem vére van hanem... valami furcsa, fekete folyadék csöpög belőle és mintha valamiféle ezüstös anyag lenne a bőre alatt...

Talán ha a három diák össze tudja rakni a képet, így hát a kapszulákat, a gépekkel teli labort, a hihetetlen erejű, kis méretű férfit és azt, hogy a nőnek miért nem ártottak a vércsápok, illetve az átkaik, akkor rájöhetnek arra, hogy miképpen is tudnák legyőzni ezeket... de nem ártana igyekezniük, mert Elisa már arra lehet figyelmes, hogy a kapszulák hirtelen gyulladnak fel, tehát indul be a világítás, majd nyílnak ki az ajtók, tehát a bent lévők mintha életre kelnének...*

* Bíztatólag Elisa-ra mosolyog, kit talán nem is kéne félteni, de hát ki tudja kiféle, miféle ez a lány, csak a bemutatkozásig sikerült eljutniuk. Na de az ajtót berobbantja és előre szegett pálcával lép be a helyiségbe, nem is számítva arra, hogy Josh-t leli bent.*
- Ereszd el!* utasítja fogai közt szűrve a szavakat, kicsit meglepődik amikor meglátja az injekciós tűt, mit igen közel tart a másikhoz. Talán ezért, de nem is figyel a háta mögé mi nagy hiba és ostobaság tőle, mivel hátulról éri a lefogó támadás, melyből hiába akar, nem tud kiszabadulni.*
- Szétverem a képed ha kiszabadulok. Ripittyára töröm az arcberendezésedet.* üvölti bele a helyiségbe, egyenesen rühelli a kiszolgáltatott helyzeteket s ez bizony most az. A nő szörnyű szavaira viszont lassan alábbhagy a kiszabadulással és elkerekedett szemekkel figyeli amint belé szúrja a tűt.*
- Te csicska! Hagyd már abba, te nem nem normális!* ismét nekikezd a szabadulásnak, erőteljesen kezd el rángatózni, vergődni, mindent amit csak ebben a helyzetben csak bír, de mindhiába, az egész reménytelen. Viszont elragadja a figyelmét a nő "sérülése" s nagyokat pislogva mered a fekete folyadékra.*
- Mi a szösz vagy te basszus?* mered rá eltorzult képpel, egyenlőre még nem tudja mi lehet, de reményei szerint hamarosan ki fog derülni.*

* A fiú kiáltásával szinte egyszerre utasítja arra, hogy eressze el, vet egy pillantást lekötözött testére miközben pálcáját folyamatosan a nőre szegezi de mielőtt bármit is tehetne elkapják hátulról és erősen leszorítják. A fiú küzd, de mindhiába s közben látja Josh hánykódását is, mi kicsit sincs ínyére akármennyire is ismeretlen számára, mégis csak sorostársak az iskolában, szóval egyértelmű, hogy harcba megy érte s megtesz bármit, de ez most igen csak kevés, mivel maga is pácba került.*
- Kísérletezzenek egymáson, maguk tisztára elmebetegek!* rángatózik tovább, már késő, az a valami mit beadott a fiúnak úgy tűnik megteszi hatását, vergődni kezd s azt követeli, hogy hagyja abba, a kérdés már csak az, hogy visszafordítható ez az egész? Mi lesz vele? Agya sebesen jár ahogy a vér helyetti feketeséget lesi s ahogy jobban összeszűkíti szemeit, úgy véli felfedezni a fémet, mire felkapja fejét.*
- Robot vagy vazeg? Egy rohadt kutya?* a nő szavaiból arra következtethet, hogy bizony utasítják, tehát nem mint egy rabszolga, egy utolsó csicska nem több.*
- Hát te minden vagy csak nem tökély...egy gép vagy, nincs önálló gondolatod miért nem fogod fel?* nem is tudja minek áll le vele trécselni, igaz mást nem tehet, annyira biztosan tartják, bár azt nem tudja, hogy ki, esze ágában sincs hátra nézni. Na de a csapatuk másik fele is megérkezik és a nyugtató szavak is elhangzanak, ő már nem tud mit tenni így reményekkel teli pillantást vet a lányra és a fiúra.*
- Az a nunás egy rohadt gép...robot!* feleli s a szoba túloldali ajtaja is kinyílik mire a csuklyás tűnik fel a színen.*
- Rohadtul nem! Nem leszek a kutyád, arra mérget vehetsz!* köp is egyet szavai nyomatékosítására, bár kétséges, hogy el is találja valamelyiket. Mivel karjai vannak lefogva, így ügyeskedve megpróbálja pálcát tartó kezét a másik tenyerére irányítani s mikor úgy véli sikerül is elnémul és koncentrálni kezd.*
- Flamma Tacturus!* hangzik el az ige és ha sikerül akkor tenyerét annak a valaminek nyomja ami fogja, történetesen a lábához, jó erősen, ahogy csak erejéből tellik.*