Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 1:20 pm

*A könnyek már nem folynak, mintha teljesen kiapadtam volna és üresnek is érzem magam belül, tehát csak szemeim duzzadtsága és pirossága jelzi, hogy mit is élhettem ám az éjszaka folyamán, na meg nem túl szép külsőm, ugyanis a kócos haj és a jéghideg test erről árulkodik. Nem akarok segíteni magamon, most, hogy érzem a testi fájdalmat, így észnél vagyok, észnél tudok maradni és arra se figyelek fel, hogy jön valaki. Más esetben azonnal tudnám, hogy meg kéne fordulni, de most nem, csak nézek mereven előre, de Svíra felemeli a fejét, majd morogni kezd. Ő egyértelműen Félixet hibáztatja, de én még csak erre se nézek felé, csak akkor remeg meg kicsinyke testem, amikor valaki a vállamhoz ér. Fejem hirtelen kapom az adott irányba, így nagy szemeim már a fiú arcára kerülnek. Egy ideig csak nézem, meredek rá, talán egy percig is, nem tudom, majd végül visszanézek lassan a vízesés felé. Mosolyra most nem telik, egyszerűen nem megy...*
- Vége van Félix... *suttogom magam elé és szerintem nem hülye ez a fiú, sejteni fogja, hogy mire gondolok, hogy mi is történt. Szerintem ő is érezte, hogy már bennem volt ez az egész, nem volt teljes az életem, lépnem kellett, de mégse tudtam, hogy ennyire szörnyen sz@r lesz majd utána és hogy ilyen űrt hagy majd Nil maga után. Nyelek egy picit, majd végül megpróbálok visszanézni felé.*
- Te mit keresel itt? *más esetben cukkolnám valami olyasmivel, hogy hát én megmondtam, hogy szép ez a hely és a többi, de eszembe se jut semmi ilyesmi, csak mint valami hulla, úgy tekintek néha rá, néha a zuhatag felé, de próbálok ésszerűen beszélgetni, nem, nem akarom, hogy gyengének lásson, még akkor sem, hogyha ez letagadhatatlan.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 1:32 pm

*Nem láthatta a végletekig kisírt, vörössé duzzadt szemeket, a sápadt, beesett arcbőrt, míg felé nem fordulnak. A morgás nem érdekli, noha szívesen átkozná a dögöt, inkább úgy van vele, nem tesz már egyéb rosszat és fájdalmasat a lánynak. Igen, magát hibáztatja, mert tudta, hogy a lány szakítani próbál majd Nil-el. Örülne, ha csak ennyiről lenne szó, de érezte, hogy még fontos a számára, hogy szüksége van rá, hogy az a két év igenis sokat jelentett mindkettőjüknek, ezért pedig egyikkőjüket sem tudja hibáztatni, jól tudja milyen érzés a másik nélkül. Kéne mondania valamit, valamit amivel megnyugtathatná, de mit is mondhatna… Sajnálja? Mondaná, de nem érezné őszintének. Más okosat pedig nem tud, bármennyire is szeretne felelni, vigaszt nyújtani. Kezével megszorítja finoman a vállát, éreztetve vele van, ám ezt is annyira esetlennek érzi most. Megrémíti, hogy így látja, aggódik érte. sosem mondaná ki, nem akarja megbántani… most igenis gyönge a lány és ezt nem tudja elrejteni.*
- Követtem… a megérzésem! *Biztos hülyén hangzik, annak is érzi, de ez az igazság. Finoman húzza magához a lányt, persze csak ha nem ellenkezik. Nem szeretne semmi rosszat, csak átölelni... szorosan átölelni, hogy egy kicsit felmelegedjen, mert jéghideg, átfagyott… beteg lesz.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 1:40 pm

*Jobb lett volna, hogyha most senki se talál rám, főleg nem pont Félix, mert azt szerettem volna, hogyha majd később lát meg, ha már egy kicsit tisztáztam magamban a dolgokat és sajnos erre egy egész éjszaka nem volt elég. Mindenesetre, belül nagyon is hálás vagyok, amiért itt van. Elárulom neki, hogy mi történt, tehát hogy vége, szakítottam, bár én azért belül remélem, hogy ez nem örökké fog tartani, de félek, hogy Nil végül rátalál majd egy olyan lányra, aki nem úgy mint én, hanem igazán értékelni tudja azt, amit ő nyújt. Én tényleg nem vagyok egy jó pár, csak fájdalmat okozok, folyamatosan, szóval neki jobb lesz így és hát nekem is egyelőre, majd... idővel... remélhetőleg. *
- A megérzésed... *clairvoyance... tanultuk is elsőben, micsoda dolgokra is képes. Én is szoktam hallgatni rá, de most mindenre gondoltam, csak erre nem. Érzem a kis szorítást, majd pedig a húzást is, melynek engedelmeskedek is, amúgy sincs energiám ellenkezni és nem is akarok. Nyugtató karok közé szeretné kerülni, így hát picit felé is fordulok, fejem a mellkasába fúrom, kezem pedig csak lassan kapaszkodnak meg felsőjébe. Úgy sírnék, úgy elmondanám minden bánatom, de félek, hogy nem értené meg és ő is egy szemétládának gondolna majd, de nem, nem akarom ezt ismét, nem akarok még egy embert elküldeni a közelemből, így csak hálásan bújok oda, érezve a szorítást is, mely most mindennél többet jelent. Nem tudom, hogy mit kéne éreznem, nem akarom Félixet kihasználni, de két nap után nem is hiszem, hogy azt várja, máris többet jelent nekem, mint Nil, szóval csak segíteni akar... tényleg rendes fiú, teljesen más, mint amit az első percekben gondoltam még róla a beosztáskor, de hát azóta elkezdtem megismerni is.*
- Köszönöm... *suttogom bele bőrébe, majd végül fejemet lassan vállára is hajtom. El tudnék akár aludni is így, de nem fogok, nem azért van itt, valószínűleg beszélgetni szeretne velem és úgy érzem, kíváncsi is, de talán meg sikerül úsznom a hosszadalmas és fájdalmat beszámolót.*
- Én annyira rossz ember vagyok, Félix... Nem akarom, hogy te is megszívd velem és megutálj. *emelem fel lassan a fejem, ezzel utalva is arra, hogy nem ígérhetek semmit és nem is fogok, nem tudnék belemenni egy újabb kapcsolatba, nem tudom, hogy mit akarok, hogy mihez kezdek most az életemmel, ennyire bizonytalan régen voltam már. Csak belenézek szép szemeibe, de nem távolodom el, maradni akarok itt, a közelében.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 1:52 pm

~Kayoda-nak vol igaza, hogy most itt a helyem… mellette! Hiszen én tettem tönkre az egész életét, ha most lelépnék, elátkozna… megérdemelném persze! Abban sem vagyok biztos, hogy menne, hogy elmenjek. Nem tehetem meg, vele nem!~ *A vízesését nézi szemeivel, ahogyan a magasból hullik alá a végeláthatatlan víztömeg, hangos morajlással persze. Őt most mégsem zavarja, távolinak érzi, egyetlen hangra összpontosul minden figyelme, méghozzá Daph-ra. Enged a húzásnak, így ölelheti át, s jól megszorongatja, persze csak gyöngéden, de minden szeretetét és együttérzését beleviszi ebbe az ölelésbe. Ahogy öleli úgy is simogatja hátát, vállát lassan, finoman cirógatva, hogy egy kicsit felmelegedjen. Biztosra veszi, hogy egész éjszaka idekint volt, de nem is érti, hogy bírta ki. Még nincs olyan jó idő ahhoz, hogy itt legyen este is. Hamarabb kellett volna jönnie… Jólesik számára, hogy most így bújik hozzá, belekapaszkodva ruházatába fúrja fejét mellkasába. Tegye, nincs ellenére és nem is vár többet, meg sem fordul a fejében. Ennek is örül, hogy itt lehet és nem küldték el. Ő okozta a lánynak, megtehetné, hogy elküldi, de nem teszi. Nagyot nyel a történteket hallva.*
- Ne köszönd… *Suttogja halkan, puszit nyomva feje búbjára. Inkább atyai vigasztaló, mintsem az a Félixes puszi. Nem bánná, ha most rögtön elaludna karjaiban, mert akkor felvihetné az ágyába, hogy kényelmesebb körülmények között pihenhessen, akkor nem ellenkezne, így viszont meg sem rizikóztatja a dolgot… lehet Nil odafent várja…*
- Hogy mondhatsz ilyet csöppség? Nem vagy rossz ember, mindenki követ el hibákat, mindenki hoz olykor rossz döntéseket, meggondolva meggondolatlanul. Hiszen szereted, ő is szeret… ez pedig jó dolog… *Mosolyog rá lágyan, őszintén. Tényleg nem beszél butaságokat vagy nem mond olyat, amit nem gondol komolyan. Meglehet, most maga ellen beszél, de nem érdekli, csak meg akarja nyugtatni. Végigsimít arcán, végig a karján, így nézve a másik szemét.*
- Buta vagy… *Ezt is inkább szeretve mondja, mint dorgálóan.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 2:01 pm

*Lehet, hogy nem szabadna így elgyengülnöm, mivel ezt a Daph-ot szerintem Félix nem ismeri, de most mégis, én is csak egy lány vagyok, jól esik most a vígasztalás, az ölelés és valahogy teste melege is, simogatása. Érzem, hogy nem úgy érint, mint egy férfi egy nőt, inkább baráti most ez a gesztus és valahogy ennek is van most itt az ideje. Idővel tovább fogok lépni, de még oly friss a seb, most tényleg ez az idő jött el, a vígasz és a kedvesség ideje. Nem is próbálok meg kibontakozni hosszú ideig az öleléséből, a puszija is nagyon jól esik, így köszönöm hát meg ezt az egészet, majd végül törnek fel belőlem a szavak. Ennyi volt a hallgatás, most már beszélnem kell és nem akarom, hogy őt is elveszítsem. Még csak friss ugyan az ismeretségünk, de szeretném, ha ez hosszú távú lenne, neki is szüksége van valakire, én se szeretném őt magára hagyni.*
- Hogy ő is szeret? *igen, ez biztosan így van, de most ismét elönti a méreg az agyam, így emelkedem feljebb, egy picit el is távolodva, de nem nagyon, tehát még mindig benne maradok az ölelésébe.* - Hogy kérhet tőlem olyat Félix, hogyha nem bírja, akkor töröljem ki magam a fejéből? Mintha az a két év meg sem történt volna? Azt akarta... azt mondta, hogyha úgy alakul, tegyem meg... Hogy lehet valaki ilyen? *bár fájdalmas most, de azok a mi emlékeink, mi éltük át, az nélkül a Mysterioban töltött időknek sincs értelme, én magam erre képtelen lennék, szeretnék azokba az emlékekbe kapaszkodni a jövőben is. Ezek szerint, mégse vagyok annyira fontos, mint amennyire én gondoltam? Láttam, hogy ki van bukva, talán csak hirtelen felindultságból mondta mindezt, de ha nem? Testem megremeg, fázom... nagyon és ezt most érzem csak igazán, így bújok vissza a karjaiba, majd nyelek egy aprót.*
- Nem mehetnék fel hozzád? Nem akarok a saját szobámban maradni. *szerintem nem kell elmondanom, hogy miért nem, nem tudnék még Nil szemeibe nézni, nem akarok összeveszni vele, nem tudom, hogy miképp tudnánk beszélni ezek után és egy olyan hely kell, ahol nem találhat meg. Félixről nem tud, tehát talán van még esélyem, már ha nem vagyok a fiú terhére.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 2:16 pm

*Magában áldja Kayoda szerencsétlen fejét, hogy bár a nőkhöz aligha ért valamit, mégis volt jó megszólalása a tegnapi napon, amiért éppen őt áldja. Már elment volna, és nem ülne itt, ha nem tartják vissza, ha nem nyugtatják le ideges elméjét. Aprón elmosolyodik, ezt Daph nem láthatja, mert éppen mellkasába fúrja fejét. Eközben egyenletesen simogatja tovább, hogy kicsit felmelegedjen. Sosem szerette, hogy neki télen - nyáron olyan jó a vérkeringése, emiatt pedig szinte sosem fázik, jól tudja megtartani a hőt. Bólintana, hogy igen… Nil is szereti. Ezt ugyan biztosra nem tudja, mégis miért maradt volna akkor a lánnyal, ha nem így lenne? Hamar jönnek a fájdalmas kérdések, meglepve ezzel őt, így érti csak meg igazán mi történt. Elkél neki egy perc, hogy végiggondolhassa. Megpróbál egy kicsit Nil bőrbe bújni, az ő fejével gondolkozni, hogy miért is mondhatott, kérhetett ilyet. Belől már tudja a választ, nem kell ehhez sokat gondolkoznia.*
- Szeret, és nem tudná elviselni a hiányodat, annyira-annyira szeret, hogy nélküled nem akar élni, márpedig muszáj neki. Az emlékek… azok a legfájdalmasabbak ilyenkor. Mi picit mások vagyunk, mint ti nők. Tudom ez annyira igazságtalan és ez nem fair, de mi nem tudunk ezekkel az emlékekkel ilyenkor együtt élni. Vagyis nagyon nehéz, meg kell tanulni. Fájó pillanatok is vannak, nem kevés, ami persze a sok szép mellett elgörbül, de nem tudunk különbséget tenni. *Neki sem olyan egyszerű megfogalmazni ezeket a gondolatokat, ami számára annyira érthető és logikus. Sokáig tartott neki is, hogy az emlékekkel megtanuljon élni, bánni. Amikor csak rájuk gondolt, ökölbeszorult a keze, kiabált, őrjöngött, sokszor az anyjával is úgy bánt, mint egy ronggyal. Ritmikusan simogatja, ezzel nyugtatgat.*
- Ha ezeket az emlékeket elfelejtjük, még nem felejtünk el mindent. Ezek kitörölhetőek ugyan, de egy-egy érzés… a legerősebbek megmaradnak, fogd fel úgy, mintha belénk kódoltátok volna. Igen, nem fog emlékezni kismillió emlékre, viszont teljesen közömbös nem lennél a számára. Megbánná hidd el, nem gondolta komolyan. Csak a fájdalom szólt belőle… jaj Daph! *Teljesen átfonja kezeivel, hogy melengethesse.*
- Dehogyisnem! *Hirtelen azt sem tudja fent van-e Kayoda, de majd valahogy megdumálja a sráccal, hogy lelépjen párórára. Finoman fogja meg Daph-t, így állva fel.* - Gyere, kapaszkodj, viszlek! *Nem akar kockáztatni és így gyorsabban is felérnek a szobába.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 2:31 pm

*Nem tudom, hogy mit is kellene gondolnom erről az egészről, hogy mégis miért akarja tőlem Nil azt kérni, hogy kitöröljem magam az emlékeiből. Nem akarom, nem lennék erre képes és tudni szeretném, hogy vajon Félix mit fog mondani erre az egészre? Belül arra várok, hogy nekem adjon igazat, hogy Nil milyen hülye, úgy könnyebb lenne továbblépnem, de nem ezt teszi, hanem csak őszintén mondja el azt, amit érez és gondol és tudom, már biztosan tudom, hogy Félix bizony nem a maga javára akarja fordítani a dolgokat, kevés ilyen srác van.*
- De nekem annyira fájt, amikor ezt mondta, amikor ezt kérte tőlem... Nem is tudom, lehet, hogy igazad van, de szerintem el akar felejteni, megbánta azt a két évet, amíg mi együtt voltunk és azt akarja, hogy most én szenvedjek, mert ő már szenvedett most is, amikor szakítottam vele. Nem tudom felfogni, hogy ilyesmi hogy alakulhatott ki, de én nem akarom őt szenvedni látni, se azt, hogy hülyeséget csináljon. *ahogy azt se, hogy más karjaiba másszon, de úgyis fog, úgy fog felejteni, ahogy annak idején Félix is tette. Az adottságai megvannak hozzá, hiszen helyes és normális srác, szóval... lehet, hogy sikeresen ki fog fordulni önmagából és hogy jól meg fogom bánni a tettemet, de hát nem csak én nekem szabad valamit, hanem neki is. Viszont jó lenne visszamenni a kastélyba és pihenni is egy picit, ezért is teszem fel a kérdést, hogy mehetnék-e hozzá és amikor hallom, hogy igen, csak a fiúba kapaszkodva kelek fel és végül az ölében is kötök ki. Svíra is megmozdul, de én csak kezemmel lágyan intek felé.*
- Maradj csak itt szívem! *ő csak biccent, még egy szúró pillantást kap azért Félix és én pedig átkarolva a fiú nyakát bújok továbbra is hozzá, engedve, hogy vigyen csak magával, majd végül pár méter után megszólalok.*
- Szerinted vissza kéne mennem hozzá? *na erre lennék kíváncsi igazán. Hogy jól tettem-e a szakítást vagy sem... És hogy Félix most vajon erre mégis mit fog mondani... hogy igen vagy hogy nem. Vajon az ismeretlen fiúnak akar majd jót vagy esetleg önmagának, sok minden múlik most a válaszán, mert éppen olyan helyzetben vagyok, hogy könnyen lehet most befolyásolni engem és mivel eddig is okosakat mondott, igazán elgondolkodom azon, hogy talán mégis a Mars-ba kéne mennem a Callisto helyett, mert ha Félix igazat mond, akkor is magamat kéne háttérbe szorítanom, a véremet... De az a gond, hogy később ugyaninnen kezdhetnénk újra, mivel nem ez volt az első szakításunk...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 10:42 pm

*Valahol belül megmosolyogtat az én kincsem elszántsága ezzel kapcsolatban, de a probléma az, hogy két tini gyakorlatilag nulla eséllyel indul egy olyan nagyhatalom ellen, ami titokban vezeti a háttérből Oroszországot varázsló és mugli szinten is. Ugyanis míg a családunk volt a legnagyobb, nem engedtünk senkit sem túlnőni a másikon, egyfajta gát voltunk a teljes hatalomátvevéshez vezető úton, és ez sokaknak nem tetszett. Most, hogy egyesültek az ellenünk vonulók, elképesztő erővel bíznak. Itt nem egy-két Don-ról beszélünk, hanem sokkal többről, ahogy nem néhány száz, hanem inkább ezer katonáról, és beosztottról mindenféle posztba. Oroszország hatalmas. A vezetősége úgy szintén.*
- Tudom, hogy itt biztonsagban vagyok, de akar ide is küldhetnek spiclit... a szigeten pedig mar nincs ami megvedjen. *csóválom meg a fejem, hogy tudja a helyzetet, ám szerintem nem próbálkoznának ilyen közel az iskolához, már ha egyáltalán tudják hol vagyok. Kerültem a feltűnést, csak néhányan tudják ki is vagyok igazából.* - Nem lenne sok eselyünk, ugyhogy erre ra kell keszülni. Es ha eljön az idö, te nem jössz. Bajod eshet. *tényleg képtelen lennék harcot koordinálni, és jó magam is párbajozni, ha közben azon kéne aggódnom, hogy mi van a barátnőmmel. Ezek után persze az is felmerül, hogy mi lenne ha... és úgy látom elég rendesen félreérti.*
- Nem tudnek senkit sem helyetted tudni, meg nevlegesen sem. De tudod jol, hogy... szorakozgattam annak idejen, es nem mindegyik volt aranyverü. *sütöm le csöppet a szemem, így talán megértette. Persze igaza van, ezek nem igazán lehetőségek, csak ideiglenes időhúzás... Inkább elvándorlunk a témától, és már el is döntjük, hogy bizony mi fürödni megyünk, s örülök, hogy tetszik az ötlet, és nem riad vissza a hidegtől. Suttogására csak elmosolyodom én is ugyan olyan huncutul.*
- Tökeletes lesz. De remelem nem gond, ha rajtam meg semmi nem lesz. *dobom vissza a labdát egy hatalmas vigyorral, mert kíváncsi vagyok, hogy erre mit fog lépni. Nem, változatlanul nem szándékozom ilyen hamar, inkább csak ugratom, de azért jó lenne, ha nem lenne a vége az, mint múltkor... Közben el is indulunk szedve magunk előtt a métereket, egészen az auláig, mi után a révész visz át a túlpartra, s onnantól kezdve összeölelkezve haladunk a legrövidebb úton a vízesés felé.*
- Egyebkent, mit szolnal, ha csinalnek egy tetovalast? *nem rég tudtam meg, hogy van tetováló szalon is, és hát ha már az orosz börtöntetoválásokról könyvet írtak, akkor igazán lehetne már vérbeli oroszként legalább egy díszítőelem a testemen. Idő közben, elég gyorsan, mert oda szeretnék érni, és nem máshol sétálni - az majd ráér visszafelé -, megérkezünk a vízeséshez, mely most csendben és sötéten zubog lefelé. Nem félelmetes, inkább nyugodt látványt biztosít az ide tévedő számára.*
- Na? Megyünk? *mosolyodom el, és közelebb is lépek a vízhez, hogy leguggolva belelógassam kézfejemet. Szerencsére nem olyan hideg, bár meleg nem mondanám, ha úszik benne az ember, akkor elviselhető.* - Epp jo. *jelentem ki, mert nekem aztán oly mindegy a hőfok, inkább a lány miatt aggódom. Tekintetem most rá téved kérdőn, és egyszerűen le is ülök a fűbe, jelezve, hogy nem én fogok elsőként vetkőzni... de örömmel végignézem, ha megnyitja a folyamatot.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 10:54 pm

*Ha kell, akkor én akár azonnal készen állok arra, hogy menjünk fel Oroszországba és küzdjünk meg azokkal, akikkel kell. Sajnos nem tudhatok magam mögött olyan hátteret, amely segítene a harcban, de talán idővel mindez majd alakul... talán a nagybátyám is tud majd segíteni, ha a kedvére teszek, mert tudom én, hogy vannak dolgok, amelyeket velem tervez. Ha már neki nincs gyereke, akkor engem szeretne irányítani... és általam szeretné elérni azt, amit egy utódának tervezett.*
- Mi az, hogy én ne megyek? Szerintem én is meg tudnám védeni magam, szóval felejtsd csak el! Ha pedig itt mersz hagyni, akkor utánad megyek a teleport szobából át, tehát akkor egyedül leszek aztán végképp, te döntesz majd! *igen, nagyon is határozott vagyok és úgy érzem, hogy az érveim se rosszak, tehát nem ártana majd Tarkh-nak jól átgondolnia a dolgokat. Viszont ha a szülei visszatérnének, én nem lehetnék vele, de mint hallom, ő megpróbálná megoldani a dolgokat, de nem, én nem nézném végig, hogy mással van, de ahogy a szavait hallom, úgy esik egyre rosszabbul ismét a múltjára gondolnom, pedig tovább kellene már ezen lépnem.*
- Én nem vagyok egy olyan szajha, mint amilyenek azok voltak, szóval ezt a lehetőséget is nyugodtan elvetheted. Ha szeretsz, kiállsz mellettem, ez így működik! *igen, nem lennék képes másnak kiadni magam, mint aki vagyok, tehát ha inkább őket választaná, akkor tegye csak meg bátran, de engem elfelejthet, mert hogy én nem hazudozom, az is biztos... Oké, könnyű ezt most mondanom, de el se ereszteném ám Tarkh-ot. Jobb is, hogy nem tud a gondolataimban olvasni. Indulás idő van viszont, így kapok fel magamra pár cuccot, majd már egy kis megjegyzés után lépek a zajtó felé, de nem nyitom még ki, inkább csak pislogva tekintek a srác felé.*
- Ha úgy akarsz fürdeni, akkor engem nem fog zavarni... *múltkor is készen álltam volna arra, hogy lássak belőle többet, sőt, érezzek is, tehát engem most már ezzel nem fog zavarba hozni, én az övé vagyok, senki másé, tehát ha kellek, én bizony nem fogok visszakozni, már nem... Csak egy lágy mosolyra futja és már úton is vagyunk, majd mente közben már a tetoválások is szóba kerülnek.*
- Én szeretem a tetkokat, szóval tetszene rajtad. Hova szeretnél és mit? *érdeklődöm is azonnal, majd még azért hozzáfűzök valamit.* - Ja és remélem, hogy sejted, hogy én is ott akarok majd lenni. *kacsintok is rá, majd amikor megérkezünk a vízeséshez, már körbe is nézek a csodás helyen, picit el is távolodva a fiútól, főleg, mivel ő a vizet kezdi el fürkészni.*
- Hű, szép hely, már alig várom, hogy megmártózzunk! *határozott vagyok... még. Csak majd a hideg után nem tudom, hogy mit fogok mondani. Na de a fiú már a fűben is van, én pedig ledobom magamról a cipőm, a zoknim, majd jöhet a kabát is és végül a fiú felé lépek. Az övemet pontosan előtte lazítom meg, majd szépen ki is bújok a nacimból, így a vörös kis tangám már láthatóvá is válik és végül a felsőm is ledobom, tehát a szintén vörös, az alsóhoz passzoló melltartó is láthatóvá válik.*
- Csak bámészkodni fogsz egész nap vagy fürdünk is? *kérdezem meg tőle pimaszul és már meg is indulok a víz felé, nem zavarva, hogy esetleg most hátulról is végig tud nézni rajtam. Lábam a vízbe teszem és bár hideg, nem állok meg, csak haladok tovább, de néha azért a kékszeműre még visszatekintek.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 11:10 pm

*Persze határozott vagyok bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és legalább őt szeretném biztonságban tudni. Szerintem nem fogja fel, hogy mit élnék át, ha még egy fontos embert elvesztenék, ezért a kelleténél talán egy kicsit jobban oltalmazom. Viszont okos lány, és ért az érveléshez is, így hümmögök egyet elgondolkodva azokon amiket mond.*
- Jol van, megfogtal. *ismerem be egy kis sóhajtással, de szerencsére nem a csata előtt vagyunk, hogy ott veszekedjünk ezen.* - De egyenlöre nincs veszhelyzet, szoval nem is kell ilyeneken vacilalni. *mert hogy teljesen nem adtam ám fel elméletemet. Én viszont a meggyőzéshez nem értek annyira a nőkkel kapcsolatban, s talán mert fáradt vagyok, de láthatóan rontok a helyzeten, így mikor megszólal, csak még jobban magamhoz ölelem őt, végig is simítva a hátán.*
- Igazad van, ne haragudj. *tényleg nem olyan szajha mint ők, de szinte bármire képes lennék érte és a kapcsolatunkért... ezzel aláásva amit szem előtt tartok, hogy ne vigyem olyan korán ágyba Gingert mint amilyen korán a többiekkel volt. Érdekes, hogy bizonyos helyzetekben hogyan változik meg a véleményem. De ideje lenne most már elindulni a kiszemelt helyre, így még az ajtóban is ér egy meglepetés, melyet arcom is elárul, de csak egy elismerő bólintással veszem tudomásul jól láthatóan, s utunk tovább vezet egészen a szigetig, ahol is újabb témát vetek fel.*
- Meg nem gondolkodtam rajta. Mert ha nem akartad volna, akkor feleslegesen terveztem volna. Van ötleted mit es hova? *pillantok rá, ugyanis az ilyenekben azért nem vagyok jártas. Az orosz tetoválások mások, mint a világ más részén, sokkal nagyobbak és összetettebbek, az illető egyén életútjának fontos eseményeit beszélik el képekben, szépen kidolgozva, akár rangjelzések, sőt védelem, hiszen senki sem ütne olyan helyre, ahol Lenin, vagy Sztálin képe van... Mint mindenben, ebben is furcsák vagyunk tehát. De megérkezünk végre a jó részhez, és egy kis vízellenőrzés után, már vetkőzésre is ösztönzöm a lányt, amit természetesen pislogás nélkül kísérek figyelemmel, nehogy egy másodpercét is elvétsem. Felszólítására vigyorogva pattanok fel, és fele olyan rendesen sem kapkodom le magamról cipőm, zoknim, nadrágom és ingem a nyakkendővel együtt mint kéne, egyszerűen ledobálom a földre, s a kupacba rejtem gyűrűmet és órámat, így mezítelen felsőtestemen csak nyakláncom ékeskedik. Nem zavartatom magam, ahogy megszoktam semmi előkészület nélkül berontok a vízbe, és Ginger mellett belevágódva adok neki is egy kis ízelítőt a hullámból, melyet képeztem a becsapódással. Felszínre jövet megrázom buksim egy csöppet, hogy a nem kívánatos vízcseppeket eltávolítsam, s szemem már Gingeren.*
- A vizeses mögött van egy barlang. Megnezzük? *intek oda fejemmel, és ha igen a válasz, akkor részemről már úszok is befelé. Ismerem az utat, hiszen jártam már ott, s áthaladva gyorsan a zuhatag alatt már ott is vagyok benn.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 11:30 pm

*Egyértelműen tudok érvelni és nem is akárhogy, tehát engem nem fog itt hagyni, az is biztos, hanem ha kell, utána fogok menni. Bár sárvérű vagyok, ez semmit se jelent, megtanultam én itt már pár dolgot és nekem is vannak ám ismerőseim itt, akik segítenének. Szóval megyek, ha akarja, ha nem.*
- Jól van, akkor most hagyjuk ezt. *bólintok is rá, de amikor én leszek a célpont a beszélgetésben, különféle lehetőségeket felvetve az esetleges jövőben, egyre inkább kiakadok, nem fogom másnak kiadni magam, ezt még jobbnak látom most leszögezni és mint érzékelem, Tarkh is érti ám, így ölel magához és én pedig csak nyugodtan hagyom, hogy cirógasson, jó is ez most így, érezze csak, hogy azért bármit nem teszek meg, nem vagyok kevesebb senkinél sem. Ő is megmondta és én is így érzem most már. Viszont ellépni is ideje lenne, szóval szépen el is hagyjuk a Mysteriot, majd a vízeséshez menet a tetoválásokról beszélgetünk. Terv az nincsen, tehát jól láthatóan el is gondolkodom ezen az egészen.*
- Szerintem a hátadra vagy a mellkasodra kellene valami... esetleg a válladra. De hogy mi, azt nem tudom, szóval az rád van bízva. Te fogod életed végéig hordani, de még ki tudja, talán nekem is megjön egyhez a kedvem. *mosolyodom el és miközben ezen agyalok tovább, már a zuhataghoz is érünk, így jöhet a vetkőzés is és végül ott is hagyom a fiút, aki nemsokára már utánam is jön, így csapódik be mellettem, én pedig dideregve karolom át magam.*
- Zzzz... nagyon hideg ám. De hééé, mi ez a boxer rajtad? *kérdezek is rá, hiszen azt mondta, hogy az nélkül lesz, akkor hát gyerünk, ne csak a szája legyen nagy. Sietek azért utána, szóval nemsokára bele is merülök a hűs vízbe és így kezdek el úszni a csobogó felé, de az előtt megállva azért nyelek egy nagyot.*
~ Szét fogok fagyni!~ - Hogyne, már ott is vagyok. *bólintok rá, szépen át is kiabálva a fiúnak és végül a víz alá merülve indulok is meg a barlang felé, hogy ott ki is bukjon buksim már a vízből és picit fagyosan, de tekintetemmel Tarkh-ot keresem.*
- Szép ez a hely, de mégis honnan tudsz te erről? *kérdezek is rá kíváncsian, miközben ki is mászom a vízből, így az egyik nagyobb sziklára ülök le, lábaim pedig ki is húzom belőle, jobb ez így, bár még így is fázom, de nem mondom, én akartam, hogy most jöjjünk, nem fogok hisztizni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 11:46 pm

*Azért mielőtt még elment a kedvem sok mindentől, terveztem ám ezt-azt, így ha már elindultunk, és figyelemelterelési akció van, akkor meg is jegyzem a lánynak mindezt, s ahogy látom, nincs ellenére.*
- Igen, jo ötlet. De mondjuk lehetne kicsit lejjebb is, amit csak te lathatsz. *vigyorodom el egy kicsit, bár szerintem gyáva vagyok én ahhoz, hogy olyan közel csináltassak is bármit odalenn, na meg amint érzékelem, ezzel a témával már nem igazán lehet zavarba hozni a kis vöröst.* - Egyebkent szerintem neked jol allna. Mondjuk a nevem, valami intim helyen. *nem, nem vagyok hajlandó leállni ezzel, és öntelt mosolyom és hangsúlyom azért elárulja, hogy nem gondoltam ám komolyan, hiszen sokkal kreatívabb dolgot kéne magán viselnie élete hátralévő részében, mint a nevemet... Ezek után viszont egy gyors vetkőzést követően már bent is vagyunk a vízbe, és nem vagyok rest megismertetni a lányt a hideggel, felkacagva a fázós mivoltán.*
- Oroszorszagban ez melegnek szamit draga. Ugyhogy jobb ha hozza szoksz. *kacsintok rá, ám ekkor hallom meg, hogy észre vette ám a hiányosságot, vagy éppen hogy a túl öltözöttséget, és vigyorogva lesütöm a szemem egy kicsit, mintha jó kisfiú lennék.*
- Tudod, hogy szegenlös vagyok... *suttogom vidoran, s már be is invitálom őt a barlangba, ahova követ is nemsokára. Én már nem nézek olyan ámuldozva mint ő, de azért tekintetem végigsiklik a falakon, és megmosolygom elképedését is. Kérdésére sem jövök zavarba, készültem már, hogy halljam ezt, és nem érzem úgy, hogy gond lenne, hogy szóba elegyedtem valakivel, aki Ginger számára nem okozott kellemes emlékeket, hiszen Lis nem tudta, hogy van ám a vöröském is...*
- Hat nyitott szemmel es füllel jarok, meseltek. Megneztem magam is, mielött elhivtalak volna, de szerintem tetszetös. *pillantok még egyszer elégedetten körbe, viszont most már közelebb is úszom hozzá egy picit, felmászva mellé a sziklára, ha oda férek, és karjaimba zárom, had melegedjen egy kicsit.*
- Szolj ha nagyon fazol, es esetleg mar nem tudnalak felmelegiteni, es akkor megyünk. De ha meg birod, akkor maradhatunk. *nyomok egy puszit a feje búbjára, megcirógatva karját, és most nincs kedvem beszélni, csak egy kicsit magamhoz ölelni, hogy érezzem a közelségét.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 12:06 am

*A tetoválás tényleg tetszetősen hangzik, én magam is szívesen elfogadnék egyet, de most nem rólam van szó, hanem kedvesemről. Most, hogy így elgondolkodok, hamar rájövök ám, hogy mivel imádom a hátát, a mellkasát, a vállait, egész testét, így valami olyan helyre kéne az a tetko, ahol sűrűn csodálhatom és amikor hozzábújok, esetleg azokat is érinthetem. *
- Jajmár, ne ugrass! Tudom, hogy nem akarnád te oda. *öltöm ki felé nyelvemet is játékosan, majd amikor hallom, hogy mit szeretne nekem, úgy nevetek fel kissé.* - Hogyne-hogyne... Egyébként én valami kis tetkora gondoltam, mondjuk a nyakamra... Tetszene? *őszintén kérdezem, mivel a nyaktetoválások nem mindenkinek jönnek be, ezért is érdekelne oly nagyon, hogy Tarkh vajon hogy is van ezzel az egésszel. A vízeséshez is megérkezünk, így dobjuk le a ruháinkat, majd már bele is sétálunk a számomra hűs vízbe és szívem szerint lassan ismerkednék meg a hőmérsékletével, de Tarkh tesz róla, hogy ez ne sikerüljön nekem.*
- Pff... majd rajta leszek. *morgolódom fagyoskodva, de azért akkor már én is teszek egy kis megjegyzést a boxerére, mivel annak hiányára készültem, teljes mértékben, bár sejtettem ám azért, hogy nem lesz mersze. Túl nagy a szája és komolyan, azon is elgondolkodtam, hogy nem is volt még együtt lánnyal, hanem csak nekem mondja ezt, mivel amikor oda jutnánk, mindig megáll vagy tesz valamit, amitől az egész helyzetnek véget vethet. A barlangba érve nem maradok tovább a vízbe, csak felmászok az egyik sziklára és ott várom meg, amíg lesz ám kihez hozzábújnom és ezt nem is vagyok rest megtenni. Beljebb mászom, tehát Tarkh kívülre fog csak hozzám férni, de a lényeg, hogy kapott ám helyet.*
- Jól tetted! Örülök, hogy elhoztál ide... *kezdek is bele és bár romantikusnak tűnik a szavaival és édes ölelésével, ahogy cirógat, de most a puszi után mégis, a figyelemelterelésre összpontosítok és gonosz módon, amikor nem figyel, egy puszit lehelek a nyakára, majd már kezeimmel szépen bele is lököm a hűs vízbe. Felkelek gyorsan a sziklán, így lépkedem beljebb a barlang fala felé, miközben halk nevetésbe török ki, várva, hogy vajon erre most mit lép, mert hogy megleptem, az is biztos.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 1:34 pm

//Olvad.//

*Nem is tudtam, hogy ő is gondolkodik ilyenekben, bár kétségtelen, hogy hozzá illene, és pontosan úgy, ahogy Ginger is gondolja, és szerintem jó dolog, hogy nagyjából már egyre jár az agyunk, ez jelent valamit.*
- Imadnam. *puszilom meg a nyakát hirtelen, hiszen szeretem ott csókolgatni, így le is ragadok egy darabon megrohamozva apró pici csókokkal. A ruháinktól már a parton szabadulunk meg, és kis játék után be is úszunk a barlangba, melyet a vízesés zár el tőlünk, s bár engem nem különösebben zavar a hideg víz, Ginger mégis kicsüccsen egy nagyobbacska sziklára, és mivel úgy vélem, talán fázik, utána is mászom, karjaimba zárva őt. Nyakamat éri csókja, mi után már hajolnék is le, hogy ajkához érjek ajkammal, mikor gonosz módon a bizonyára figyelemelterelésnek szánt puszi után belelök a vízbe. Háttal csapódom be, és rögtön a felszínre török amint tudok, nagyokat prüszkölve, játékos morcossággal nézve a nevetgélő lányt, aki már befelé is indul. Nem késlekedem, utána úszom, újra kimászva a sziklára, majd amint sikerül utolérnem, már át is ölelem hátulról, vállára nyomva egy csókot, majd hófehér nyakára, s végül a fülére is, mielőtt belesuttogok.*
- Hat illik ilyet, egy romantikazni vagyo szerelmes fiuval? *dorgálom játékosan, még szorosabban ölelve őt, majd térde alá nyúlok, egyik kezemmel hátát megtámasztva, másik kezemmel lábait felhúzva, hogy karjaimba kaphassam.*
- Ezert megerdemelned, hogy visszadobjalak kicsi sellöm, de kegyelmes ur vagyok. Inkabb megkerdezem, mihez van kedved. *vigyorodom el, s azért előre is pillantva néha, hogy ne lépjek félre, egy kicsit még beljebb sétálok, nem is letéve őt.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 1:57 pm

*Most, hogy így a tetoválásokról beszélünk, én magam is elgondolkodom ám egyen és akármilyen furcsa is ez egy lánytól, de a nyakamra szeretnék egyet. Persze ebbe nem vagyok teljesen biztos, még átgondolnám, de érdekel, hogy Tarkh vajon ellenezné-e a dolgot vagy tetszene neki. Mikor viszont meghallom a választ és megérzem nyakamon puha csókját, a hideg egy picit kiráz az édes érzéstől, majd huncut mosollyal bújok hozzá.*
- Tényleg? *kérdezem csillogó tekintettel tőle, majd végül bezsebelem a további puszikat is, de agyam azért jár ám. * - És szerinted mit ábrázoljon az enyém? *ha már ő kikérte a véleményem, akkor én is megteszem ugyanezt felé. Még azért egy kicsit bújunk, de utána irány a hűs víz, amelynél rögtön érzem, hogy nem kellett volna zokszó nélkül belemennem ebbe az egészbe, mivel egy jó megfázás is lehet még a vége, de talán sikeresen túljutok majd ezen. A barlangba betérve viszont megérzem ám édes ölelését, lágy simogatását, de mégis, most nem romantikázni akarok, hanem figyelmet elterelni és szórakozni, így egy puszi után már loccsan is a vízben Tarkh, én pedig nevetgélve hátrálok el, mint aki fél az orosz bosszújától. *
- Hogyne illene, főleg a mai nap! *jelentem is ki határozottan, de aztán már ki is mászik a vízből, így érzem meg, hogy kezei közé kap, tehát csak pislogok picikét, miközben már az ölében is vagyok, így kacagok fel és nyomok is egy lágy puszit a puha ajkára.*
- Ahhoz van kedvem, hogy visszadobjál! *mondom is neki, talán meglepettséget érve el mindezzel, de én is szeretem ám az ilyen vizes-játékokat, tehát nyugodtan dobhat, én nem bánom és úgy a vizet is meg fogom tudni majd szokni. Még egy puszi azért jár a mellkasára is, de aztán leállok, nem leszek rossz kislány.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 2:25 pm

*Kifejezetten tetszene egy tetoválás a nyakán, és ezt sajátos módon is kifejezem, ami talán a legjobb az egészben, de persze időközben hallom kérdését is, és amint le tudok állni a puszirohammal, felemelem nyakától fejem.*
- Nem tudom... de majd gondolkodom rajta. Valami olyan kell, ami rad illilk, ami rolad szol, nem? Legalabbis az orosz tetovalasok az egyen multjat meselik el, vagy rangjat... amit el szeretne mondani. *osztom meg azért ezt az információt, hogy ha nekem lesz, talán ilyen fajtát akarok, ami lehet nem lesz kicsi, de minden képpen szép és tartalmas. A beszélgetés azonban kis időre elhal, mikor már a vízben vagyunk, s csak gonoszkodása után szólalok meg egy kicsit karjaimba kapva őt. Meglepődök a kijelentésén, de végülis miért ne játszhatnánk? Elvigyorodom, és elkezdem meglendíteni, hogy elég nagy sebességet nyerjen. Egy... kettő... három lendítés, és az utolsó meg is húzom erősebben, s végül elengedem őt, hogy beleeshessen a vízbe. Én sem várok, utána ugrom szépen nagyot loccsanva, ahogy azt szoktam és szeretem, hogy ha feljön a víz alól, kapjon még egy adagot az arcába. Aztán eszembe jut még valami, s a lányhoz közel, a víz alá bukva keresem meg lábait, hogy nyakamba tegyem őket, azaz úgy emelkedjek ki a víz alól, hogy a nyakamban ül, kezeimet térdére rakva.*
- Szokj hozza. *vigyorgom magam elé, hiszen ha minden igaz, ő magasabban van mint én, s már meg is rugózom kicsit, hogy még egyet dobhassak rajta. Ha ez sikerül, a lány újra a vízben fog kikötni, s közelebb is úszom hozzá egy kicsit, egészen az arcához, hogy megszemléljem ajkait.*
- Szolj ha fazol. *simítok végig ajkaim egy ujjal, hiszen ha elkezd kékülni, akkor az már rossz jel, és nem szeretném, ha miattam kapna bármi betegséget. Úgyhogy azért figyelek rá, nehogy gond legyen.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 2:38 pm

- De, én is valami olyat szeretnék, ami rám is jellemző, bár az is lehet, hogy valami nonfi lesz, ami egyszerűen majd megtetszik nekem. Végülis még ráér, te akartál először. *mosolyodom is el jókedvűen, majd végül már a vízbe is rontunk, hol játszadozni is kezdünk. Bár érzéseim szerint Tarkh szívesen romantikázna is, de én most ebben mégis meggátolom, így lököm be a vízbe, amit nem viszonozna ám, vigyázna rám, mint mindig, de én mégis megkérem, hogy dobjon csak bele, jó lesz nekem ott, így hát pár lendítés után már egy halk sikollyal érkezem be a vízbe, így merülve alá és miután felérek a víz felszínére és érzem, hogy a víz arcomba csap, szépen viszonzom is a kedves gesztust, picit prüszkölve is hozzá. Viszont megszólalni már nincs időm, máris felkap, így a nyakában ücsörögve várom a következő dobást...*
- Rajta vagyok... *didergem picit, de már lendülök is, így szépen a víz alá merülök, de tényleg érzem, hogy nincs ám meleg és bár nem mondom, testem mutatja, hiszen libabőrös is vagyok és miután ajkam közelébe kerül kedvesem, láthatja, hogy picikét azért már elszíneződött.*
- Hát... egy picit fázom, de kibírom ám még, ha szeretnél maradni. Bár nyáron jobb ötlet. *oda is úszom hozzá, még közelebb és mivel egy csókot se kaptam még ma, most már kezeim vállaira kerülnek és szemeim behunyva kérek egy édes kis csókocskát tőle, még itt, a barlangban. Ez tényleg romantikus, hát tudunk mi ilyet is ezek szerint. Lábaimmal átkulcsolom derekát, így tarthat ő a vízen, hogyha szeretne.*
- Szóval, lehet, hogy mégis csak vissza kéne menni. *pislogok is rá, de nem szállva még le róla, amíg rá nem bólint a távozásra vagy esetleg arra, hogy maradjunk még.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 2:53 pm

*Jól döntöttem, hogy tőle kértem segítséget a figyelemeltereléshez, ugyanis bár eleinte nem ment jól, a végére bele jött a lány, hiszen egyrészt egy kis közeli és elérhető célt adott, tetoválásként, másrészt jól eljátszadozunk mi itt a vízbe. Egyszer ő egyszer én, és persze kérésére viszonozom is a bedobást, hiszen nem érzem veszélyesnek, kétlem hogy sziklák állnának ki alul, így utána is ugrom, s a következő dobást már a nyakamból zsebelheti be. Mivel azért még ilyen körülmények között sem csak magamra gondolok, hanem rá is, bár hajlamos lehetnék elfelejteni a hőfokot orosz lévén, ő mégis csak amerikai, tehát nem bírja annyira. Ezt le is ellenőrzöm kicsit közelebb kerülve hozzá, s látom, hogy csöppet elszíneződött ajka is, mikor végigsimítok rajta.*
- Nem, majd visszajövünk nyaron, vagy nappal. Megvar, nem rohan el, es biztos van meg sok szep hely, amit megnezhetünk. Nem akarom, hogy megfazz. A viz pedig olyan hideg, hogy benne nem tudlak felmelegiteni. *csóválom meg picit a fejemet, és érzem a közeledését is természetesen, amit viszonozok, megtartva őt, miközben derekamra kulcsolja a lábait. Nekem végülis bármi megfelel, a játék és a romantikázás szintén, nem is bánom, hogy eljöttem, de azért büszke vagyok rá, hogy tudunk ilyenek is lenni. Hiszen én nem éppen arról vagyok híres, hogy mennyire értek a nők nyelvén...*
- Gyere, menjünk. *intek fejemmel mosolyogva a kijárat felé, és ha követ, ki is úszom, kimászva a partra. Nem segítem ki, szerintem magától is ki tudj jönni, na meg életrevaló, sosem szokta kérni ilyenekhez a segítségemet. A ruháinkat nem vitték el szerencsére, így egy kicsit hagyom magam lecsöpögni, és fel is kapkodom magamra az öltözékem, megvárva őt is.*
- Remelem jol szorakoztal, mert en igen. Aludhatok nalad? *jön ki a kérdés, ami megfogalmazódott bennem, már mikor átmentem hozzá, így ha igen mond, bizonyára együtt indulunk vissza az ő szobájába, ha pedig nemet, akkor a klubbhelyiségben válnak el útjaink.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 3:10 pm

*Sajnos nagyon is hűvös ez a víz, így testem elárulja azt, amit én nem szerettem volna ennyire hamar Tarkh-nak, hogy fázom. Mint érzékelem, ő azért segítene ám nekem, de a nyár vagy a nappal jobban hangzik valóban, mintsem az éjszakai fürdőzés, bár ebben azért van valami plusz is.*
- Szerintem fel tudnál melegíteni. Tarkh... te ugye azért kívánsz engem? *tudom-tudom, hogy ezt nem most kellene, de mégis. Egyszerűen félek, hogy talán ez még sincs így, mivel mindig, amikor belemelegszünk valamibe, leállít és én félek, hogy esetleg mégsem vagyok elég szép vagy elég jó neki. Azért a csókja után kiúszunk a partra, majd miután vörös tincseimből kicsavartam a vizet, én magam is öltözni kezdek. Szépen felkapok mindent, ami picit tovább tart nekem, mint az orosznak, de ez után már a kezét fogva hallgatom a kérdését.*
- Persze, hogy jól és remélem, hogy neked is jobb kedved lett. *ez érdekel igazán, hogy mégis hogy érzi magát. Egy kedves mosolyt még kap és egy arccirógatást és utána már rá is bólintok a nálam való éjszakázásra.*
- Természetesen, gyere te rosszpénz! *húzom is picikét, így indulunk vissza a révészhez, majd az éjszakát most már a Hematit hálóban fogjuk tölteni, természetesen együtt, de én azért egy forró fürdőt még veszek, mert a megfázást tényleg el szeretném kerülni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 3:20 pm

*Tényleg nem rosszból mondom amit mondok, egyszerűen csak nagyon féltem őt, ez az én hibám, tudom, viszont a víz tényleg elég hideg ahhoz, hogy saját testmelegem ne érjen túl sokat, hiszen azért egy idő után nekem is hideg lesz a víz... akármilyen nagy orosz is vagyok. Mikor azonban meghallom a kérdését, nem tudom eltitkolni az arcomon átfutó meglepettséget, de aztán lágyan elmosolyodom.*
- Ginger... mar hogy ne kivannalak? Ha mas tetszene, nem veled lennek. En is akarom, de te mondtad, hogy nem vagy hasonlo azokhoz a lanyokhoz... öket vittem ilyen hamar agyba. Ezert varnek vele meg egy kicsit, mert feltelek, ez nagy dolog, de ettöl még ugyan ugy kivanlak. Hiszen ferfiböl vagyok. *magyarázom el neki csendesen magamhoz húzva, hogy miért is van mindez. Tényleg ez az igazság, na meg azért nem pont abban a szobában kellett volna ezt, ahova bárki benyithat, és nem is most, mikor szétfagyunk. Hiszen ha visszaemlékszik Velencére, vagy akár Párizsra, és a ruhaboltra, ott is kimutattam mennyire szeretném, és sokáig zavart a dacolása a ruhadarabok számával is... Azonban mivel hideg van, tényleg ideje indulni, így ki is úszunk, s ruháinkat felvéve indulunk el, ahogy hallom tetszett ám neki.*
- Persze, hogy az lett. Hisz veled lehetek. *valóban elterelte a figyelmem annyira, hogy még mikor fel is hívja erre a figyelmem, akkor sem esek vissza a letargiába. Mint kiderül aludhatom vele, tehát már el is indulunk a hálója felé, hogy ott töltsem az éjszakát.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 11:25 pm

- Remélhetőleg nem is fogsz, mert magam sem szeretném. Én, amit mondtam neked nálad, azt komolyan mondtam. *tényleg fontos nekem, nem véletlenül léptem ki egy másik kapcsolatból és engedtem a veszélyesebb félnek, egy vámpírnak, tényleg komolyan megbízom benne és nem tekintem vadállatnak sem. Igen, megszerettem őt, a maga fura stílusával együtt, bár azért még nem oly szoros ez a kötelék, tehát még bőven szoríthatunk rajta és szerintem ezzel se lesz gond, én optimista vagyok... *
- Én úgy éreztem, de tudod jól, hogy akkor az érzéseim nem voltak teljesen a sajátomé és féltem. De örülök, hogy még mindig én kellek neked. *szorítom meg picit a kezét, tényleg, nagyon sokat ért nekem most ez a pár szó és máris érzem, hogy fesztelenebb vagyok. Erre volt szükségem, pár bíztató, őszinte szóra. A fürdőzés viszont most jól esne és bár már zuhanyoztunk együtt és egy kádban is voltunk már, most jön az igazi, romantikus és egyben csodálatos fürdőzés, kint, a természetben.*
- Erről jut eszembe, Noel... *állok is meg egy kis időre, mert bár elindultunk, de most, amíg nem felejtem el, szeretném megkérdezni tőle, tehát szemeibe is nézek, teljesen komolyan és bár lehet, hogy ez egy pillanatnyi aggodalomra sarkallja majd, hamar kibököm ám.*
- Én szeretnék majd elmenni pár napra, valahova nyaralni... Lenne kedved velem jönni? Tudom, hogy csak éjszaka mozdulhatsz ki, de a családom befolyásos, meg tudom oldani, hogy ne kérdezősködjenek és mivel te vagy a párom, jó lenne pár napot máshol is együtt tölteni, még több közös emléket szerezni. *nem, nem engedem, hogy a vámpírsága közénk álljon. Bár nem ember, mégis annak érzem, annak akarom érezni és akár vállalom azt is, hogy csak éjszaka mozdulhatunk ki. Egy kis pénz és egyik szállodát se fogja érdekelni, hogy mi mikor megyünk oda be és jövünk ki. A válasza után azért tovább indulunk, így bólintok is rá a szavaira.*
- De, tudok valamit, igazad van. *erre most hirtelen nem is gondoltam, de ahogy hallom, hogy furcsálja, hogy nálam van, csak fejemet csóválom meg kissé.*
- Sentinel vagyok és boszorkány. Könnyen bajom eshet, akár a folyosón is... *kicsit megköszörülöm a torkom, ahogy a Sean-al való találkozás emlékeit élem át rövid idő alatt, majd fejrázás és folytatom. * - Szóval mindig nálam kell, hogy legyen, így érzem magam biztonságban. De ne aggódj, nem támadlak meg! *ilyet nem is szabadna feltételeznie rólam. A fürdőruhás szavaim viszont csak egy kis megjegyzés ám, rég voltam már vele, testileg és nem tudom, hogy ő mit mennyire is igényel, bár van egy olyan érzésem, hogy bár nem mondja, neki is hiányzom, teljesen. Gabe-el csak egyszer tudtam lenni, ő szinte jutalomként kínálta magát, nem volt normális kapcsolat, de Noel más, ő érzi, hogy mi kell egy nőnek...*
- Nem bánom én se, csak félek, hogy akkor nem tudok majd ellenállni neked. *mosolygok is rá, de ahogy megérkezünk a parthoz, pálcámat elővéve szépen magamra is irányítom.*
- Aestus! *bár csak egy órán át fog hatni, annyi idő szerintem elég is lesz most, maximum majd kijövök később is a varázslat végett.*
- Természetesen! *kezeimet engedelmesen fel is emelem, de aztán hirtelen meggondolom magam és mielőtt a hasamnál feljebb húzhatná a ruhát, már vissza is ejtem.*
- De csak akkor, ha előbb megcsókolsz... igazi szenvedéllyel! *ma nem olyan csókot kaptam, még nem, így hát mielőtt vetkőznék, úgy érzem, hogy annak jött el az ideje. Ez is csak amolyan játék, de szerintem nincs Noel ellenére sem.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-28, 11:51 pm

- Féltél?* bököm ki ezt a szót mi valahogy teljesen kitűnik a mondatból, igen, volt arra precedens az első napokban, hogy a kedvemért megtett ezt azt azért, hogy ne tomboljak de hogy végig... Szóval neki koránt sem volt olyan tökéletes mint nekem. Ezen el is gondolkodok hisz ez eddig nem tudunk beszélni erről mivel most találkozunk azóta először, ebből a gondolatmenetből a hirtelen megállás zökkent ki de immáron teljes figyelmem az övé. A kíváncsiság nem hagy nyugodni így tudásom együttes erejével hallgatom tervét. Erre nem igazán számítottam, nem terveztem így előre így hát egyenlőre egy igen szűk válasszal tudok szolgálni.*
- Még meggondolom ha ez megfelel.* arcom továbbra is komoly az előző gondolatomtól és ettől is, azért jó hallani, hogy velem menne el egy nyaralásra és azzal is tisztában van, hogy igen csak korlátozottak leszünk, de ez nem olyan egyszerű. A fürdőzés mellett döntöttünk így hát a vízesés felé vesszük az irányt, abból a szempontból igaza van, hogy most volt beteg de mivel hozta a pálcáját csak tud magával kezdeni valamit én ebből a szempontból is csak a hátrányára vagyok.*
~ Egyre több ellenérv merül fel...~* csak gyűlik és gyűlik ahogy az én mérgem is, de egyenlőre elhessegetem ezeket és megpróbálom kiélvezni a lány társaságát hisz erre vágytam. A pálcát szóvá is teszem, hisz az egy ellenem irányuló fegyver s bár én magam is az vagyok a lányra nézve azért ez más.*
- A folyosón...? értetlenkedve egy sort de aztán a képességemnek köszönhetően megvilágosodok s megfeszülök.* - Majd én ellátom a baját.* szívom be a levegőt hosszasan mi tök fölösleges de most ez jól esik.*
- Gondolom nem lenne újdonság ha azt mondanám nem is örülnék neki.* mosolyodok el kissé de szemeim megcsillannak a szavakra, bizony én már gondolatban is torolok, balhézok. A fürdőruha kérdése számomra nem probléma, láttam már csodás testét s mivel éjszaka van és ketten vagyunk a kutya se törődik velünk. Szavaira átkarolom és halkan megjegyzem.*
- Nem is szeretném ha ellenállnál... annyira vágyom rád...* szippantok bele lopva fürjeibe, mik már oly ismerősek számomra. Ahogy megékezünk és szembefordulok vele előkapja pálcáját és varázsolni kezd. Akaratlanul is tettre készen állok és lesem mit csinál de ahogy eltűnik a fegyver úgy lazulok el én is és lépek közelebb hozzá, engedélyt kérve a vetkőztetéshez. Már szinte keblei is felfedődnek de csak megálljt parancsol mire felvonom a szemöldököm. Nem szeretem... de a kérés csábító s az imént feszülés is alább hagy. Derekánál fogva ragadom magamhoz s túrok bele tincseibe.*
- Hát ha csak erről van szó... azt hiszem teljesíthető.* hajolok közelebb hozzá de épp időben hagyják el az utolsó szavak ajkaim, már rá is tapasztom az övére magamhoz ölelve, kis idővel pedig nyelvemmel kérek bebocsájtást s ha megkapom felkutatja az övét s vad táncot kezdeményez mibe bele is hördülök. Próbálom nem erősen szorítani és arra is ügyelek hogy ne kaszaboljam szét csodás ajkát mivel annyi élvezethez juttat mint száz másik, érezheti, hogy vágytam rá s ezt bele is sűrítem ebben a csókba mit hosszasan elnyújtok. Közben a felső is egyre csak emelkedik így csak annyi időre válok el tőle, hogy átbújtathassam fején, de aztán ismét magamhoz simítom.*
- Remélem bizonyítottam számodra, hogy kellesz nekem és hogy ugyan úgy vágyom rád ha nem jobban.* ejtem el ezt a párkedves szót egy kis mosoly közepedte. Oly szép ez a csillagos ég alatt hogy már már mesébe illő, egy erotikus mesébe mert már a nadrágja felé jár a kezem hogy attól is megszabadíthassam.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-29, 12:11 am

*Ha tud a gondolataimban olvasni, mert hát miért ne tudna, a kérdése is felesleges, de mint hallom, bizony félreérthetett, így csóválom meg a fejem, majd ajkán simítok végig puha, meleg ujjammal.*
- Attól féltem, hogy már nem kellek neked és esetleg másra vágysz. Így már érted? *nem tudtam, hogy mindent a szájába kell rágnom, de inkább tisztázom vele, nem, véletlenül se akarok semmifélre félreértést sem, mert ha ez megtörténne, akkor nem tudom, nem szeretem, hogyha félreértenek, ennyi az egész egyszerűen. Viszont most, hogy sikerült végre találkoznunk, fel is tárom előtte azt, amin már napok óta gondolkodtam és sugárzó arccal mesélek neki arról, hogy elmehetnénk külföldre. De amikor meghallom a válaszát, nem tudom leplezni csalódottságom... Azt hittem, hogy örülni fog neki, hogy kap majd az alkalmon, de nem, nem teszi.*
- Mást úgyse tudok csinálni. Csak nem értem, hogyha én elmentem veled, te miért nem tudsz én velem, főleg, hogyha már a párod is vagyok. Nem értem, mit kell ezen meggondolni. *na igen, a spanyol vérmérsékletem ismét előtérbe kerül és nem, nem tetszik ez a válasza, tényleg fel se tudom fogni. Ha én ott voltam vele, egy szobában jó pár napig, akkor ő egy kis nyaralásra miért nem képes eljönni csak úgy velem? Mindegy, próbálok másra gondolni, így jön szóba a varázspálcám is, na meg vele együtt a folyosón történtek, melyeket nem akarok most úgy elmesélni neki.*
- Nézz a fejembe. Szégyen számomra az egész... *sóhajtok fel, így egyszerűbb lesz mindent elmesélnem neki... De a reakciója jól esik, hogy vigyázna rám, az a baj, hogy én ott nem voltam elég és hát, a gyengék ezt érdemlik, jobbnak kell lennem. Seant azóta se láttam, de nem is akarom, nem, picit tartok attól a sráctól, mégha ezt neki el nem árulnám a világ összes kincséért sem. *
- Nem lenne, de nem kell ilyesmit mondanod. *nyugtatom is meg, majd pedig végre a hátunk mögött hagyjuk ezt az egészet és jön a kellemesebb téma, a fürdőzés, a vetkőzés és a vágyak.*
- Én is te rád. *tekintek is rá mosolyogva, majd amikor megérkezünk a parthoz, pálcám segítségével elvégzem a testfelmelegítő varázslatot, majd végül ez után már a földre is ejtem azt, hogy még csak véletlen se zavarhassa Noelt. A vetkőztetést viszont engedném, legalábbis eleinte, de aztán egy jobb ötlet jut eszembe, így nemsokára már a csókja után vágyakozom, az nélkül bizony nincs vetkőzés.*
- Hiányzik... *suttogom ajkai elé, miközben érzem ám az erős fogást is, ahogy hajamba túr, én pedig halkan fel is sóhajtok, mert igen, erre vágytam már oly régóta, hogy ismét a közelében lehessek. Ajkunk találkozik is, nyelvem pedig bebocsátást engedélyez Noelnek, így hát hosszan, vadul csókolom őt, hasonlóan túrva bele az ő hajába is, majd körmeimmel igyekszem most vigyázni, így csak a felsőjén át karmolászom picikét, miközben fel se tűnik, hogy a nadrágomtól is megpróbál megszabadítani. Már a csókjától megrészegülök... *
- Igen... teljességgel. *csókolom meg újra, nem, nem akarok leszállni ajkáról, de tudom, hogy meg kéne tennem, így kezem már le is halásszák róla a felsőt, hogy ez után most már ajkammal járhassam be nyakát és mellkasa környékét is.*
- Tudom, úszni jöttünk... *és ha enged, akkor lassan el is lépek tőle, így távolodva el pár lépést, hogy a hófehér fehérneműmig vetkőzhessek, mert az a tervem, hogy abba megyek majd be a vízbe, de ha továbbra is ilyen közel tart magához Noel, akkor félő, hogy nem tudunk majd megálljt parancsolni a vágyainknak, bár, lehet, hogy nem is kéne.*

//fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-29, 9:32 pm

*Nem mondhatnám, hogy víg napjaimat élem. Annak ellenére, hogy Aideen-el a múltkor az eddiginél sokkal közelebb kerültünk, talán mivel túllőttem a célon, ezidáig nem keresett fel. Ebben biztos vagyok, ugyanis minden este, ugyan úgy ahogy szoktam, ott állok a kikötőnél, az egyetlen biztos pontnál ahol mindenképpen megfordul, ha ki szeretne jönni az iskolából, de hiába várok minden áldott nap szinte pirkadatig, csak nem jön az én őzikém, hogy a vadász kedvére tegyen, és bár türelmem nagyon nagy, kezd roppantul dühíteni a dolog. Így most hirtelen mordulok fel rejtekemből, tehát ha az arra járó nem is láthat, mivel láthatatlanságomban várakozok, meghallani bizony meghallhat, ugyanis állatias és rendkívül agresszív most ez a felhördülés, még ajkaimat is visszahúzom hozzá pengeéles fogaimról. Aztán egyetlen pillanat alatt kezdek el a tőlem telhető legnagyobb sebességgel futni, ahogy még akkor sem láthatnának meg, ha nem volnék láthatatlan, hiszen olyan gyorsan mozgok. Nem nézem merre megyek, nem figyelem a szagokat, és hangokat melyeket hatalmas távokból megérzek és hallok, csupán futok előre, amerre a szemem lát, mígnem morajlás kelti fel a figyelmem, és mivel a sziget minden négyzetméterét feltérképeztem már, tudom, hogy a vízesésnél járok. Lelassítok, s a végén már sétálva jutok el a víz közelébe, a partra, hogy láthatatlanul szemléljem a lezubogó víztömeget. Öltözékem egyébként a szokásos, fekete teljes egészében, bőrcipő, nadrág és ing, mely azonban csak alul van begombolva, csupán kétszer, így szinte szabadon látszik a felsőtestem tőle. Övemen egyébként egy kés van, mivel minél nagyobb a dühöm, annál könyörtelenebb vagyok, és az utóbbi időben rákaptam a használatára. Még mindig dühös vagyok, rettentő dühös, talán mint még soha eddigi élőholt létemben, ugyanis nincs annál rosszabb érzés, mikor azt hiszed, elértél valamit, de a tények mást mutatnak... Nem is tudom, hogyan fogom levezetni a feszültséget.*

Vendég

-Kicsi őzike, kicsi őzike, gyere gyere. Nem bánt a medve, csak szétcincál, megrágcsál, kiköp és kihány. Kicsi őzike, kicsi őzike, gyere gyere... *dúdolja halkan maga elé, szinte dallamosan, minden egyéb zajt és neszt kizárva ezzel az agyából, miközben a homokos ösvényen halad Giselle-t lóbálva baljában. Jobbját általában szabadon hagyja, ha netán pálcára volna szüksége, azonnal használni tudja. Noha nem rí le róla, a reflexei eléggé megállják a helyüket némi adrenalinnal feltüzelve ahhoz, hogy ne egy szemvillanás alatt patkoljon el egy vele nagyjából egyenrangú ellenféllel való küzdelem esetén. Nos lényeg a lényeg: mit keres egy diáklány éjnek derekán egy szigeten? Jó kérdés. A kilométerhiány az egyik lehetséges válasz. A másik pedig, ami most tényleg nyerő, az keresgélés. Ugyanis mióta felfedezte azt a tetves kis Rapace fattyút, húzza az agyát a gondolat, hogy meg kellene mérgeznie. Ellentétben azzal a nyulambulam tomboyjal, őt édeskevéssé érdekli, kipakolnák-e ezért az iskolából vagy sem. Az apja büntetését egyetlen eltanácsolás sem tudná túlszárnyalni eddigi tapasztalatai szerint. Lassacskán a fülébe bekúszik a zubogó hang, a vízcsobogás, a moraj, melyről lerí, hogy magasságok és zuhanások eredménye, végül a sokadik forduló után előbukkan a patak is az orra előtt, nemsokkal lentebb pedig hallatszik a robajszerű hang, ahogy a víz lezúdul a szikláról. Néhány percnyi evickélés után már lent találja magát a tavacska partján majdhogynem nullányi látásviszonnyal együtt.*
-Giselle, a növény állítólag halványan világít a sötétben. Jól nyisd ki a szemed, vagy mérges leszek és kibelezlek. *közli unott hangon a babával az utasításokat, miközben maga elé tartja őt. Fogalma sincs arról a nem éppen aprócska tényezőről, hogy nincs egyedül és, ha még tudná is, hogy nincs egyedül, aligha jönne rá, mekkora veszélynek van kitéve. Nem, még akkor sem valószínű, hogy pánikba esne. Ahhoz túlságosan őrült, hogy veszélyes helyzetekben ne pont viccelni és szórakozni álljon le a dolgokon. Mindent összevetve a kisasszony borzasztó nagy szívnyugalommal lát neki sötétben világító növényt keresni, amiről olyasmiket hallott, hogy Seol szigetén fellelhető és tökéletes lenne Athalie Rapace végleges kiiktatásához.*