Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Január 2019
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167307 hozzászólás olvasható. in 1080 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Seol rejtelmes vízesése

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28  Next
SzerzőÜzenet
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Nov. 04 2012, 14:58

//NRT játék. Tarkh-Vlad 2012.11.02//

*Sétám közben egy alakot pillantok meg, s mivel viselkedése ismerős, megkörnyékezem, s hamarosan kiderül kiléte. Én nem neheztelek, egy orosz talán nem felejt, nem bocsájt, de orosszal szemben máshogy állok, arról nem beszélve, hogy a kaland mindent feledtet. Amikor azonban a tűzgolyó repül el fejem mellett, félre is kapom azt hirtelen, képes vagyok gyorsan reagálni fogó létemre, s mivel a varázslat megszüntetése előtt fordul felém, nem nehéz kikövetkeztetni a történéseket. Szükség viszont nincs rá, eleve nem találna el, ám én azért felhördülök.*
- Vigyazz na, es ha egy artatlan kislany aki csokit hoz neked? *morgok, de mivel nem talál, ezért nem is haragszom. Inkább beszélgetést kezdeményezek, és figyelem a másik reakcióit. Bólogatok szavaira, valahogy gondoltam, hogy ez lesz. Az Exosok szeretik ezeket, nem is lep meg, bár a Toxicológiát sosem fogom megérteni...*
- Akkor sok sikert. Hamarosan nagyobb tüzeket is dobalhatsz valoszinüleg. *villantok egyetlen mosolyt. Kérdésemre is kapok választ, mire csak megcsóválom a fejemet. Egy orosznak csak mínusz ötven fokban megfelelő öltözet a kabát, és csak akkor elfogadható, vagy elegáns. Én is meglehetősen jó körülmények között nőttem fel, tehát tudom az öltözködési szabályokat is, de most mégsem adok rá.*
- En mar a magam utjat jarom szabalyok teren. Ami masnak stílusos, egy orosznak lehet, hogy furcsa... *vigyorodom el, ám nem feszegetem tovább a témát. Most ő intéz felém kérdést, de csupán legyintek neki. Én és a jó út? Pontosabban, az orosz és a jó út? Mi képtelenek vagyunk komolyan viselkedni, ez talán a vodkának köszönhető, ám kevés helyzet van amiben nem állnánk meg a helyünket.*
- A bajkeveres az eletem. Bar vissza kell magam fogni, mert sentinel vagyok, de ez annyira nem akadalyoz. *fejtem ki a véleményem, arról nem beszélve, hogy teljesen hidegen hagyja, ha egy lavina söpörne keresztül a városon. Nincs nekem itt senkim, érdektelen számomra, bár a kedvenc utcáimat kihagyhatná a hó... a hó, amit egyébként imádok. Lehet mással is meg kéne szerettetni... Meglep az érdeklődése, mindjárt év vége, szóval azért illenék már pozitívan felelni.*
- Persze. Nincs sok baratom, de az eleg. A többieket futolag ismerem, eleg sok embert. Probalok segiteni, keresem a bajt, es felhasznalom a tudast benne amit itt szerzek. *foglalom össze röviden egy vigyor kíséretében, s végre elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy megfelelő kérdést tesz fel a másik. Ez már kedvemre van, tehát bólintok is nagyot, s kíváncsi vagyok, vajon Vladot mennyire oldja az alkohol. Mert ugye az alkoholban az orosz oldódik legkevésbé, de ha mégis, az mutatja a legdrasztikusabb reakciókat. Ha elindul a másik, akkor én is, s lassú tempóval meg is fogjuk közelíteni a fogadót.*
- Na es te hogy vagy? Mivel foglalkozol, törtent-e valami szokatlan veled, vagy erdekes? *kérdezgetem finoman arról, hogy milyen kalandjai voltak. Engem az ilyesmi érdekel, és nem szándékozom csöndben menni. Az nem én lennék... ilyen helyzetben. Kíváncsian várom a válaszát, múltkor visszautasította a meghívásomat.*
Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Hétf. Nov. 05 2012, 22:10


//NRT játék. Tarkh-Vlad 2012.11.02//

*A szavakra igencsak tüzes reakció érkezik részemről, és ez szó szerint érthető, ugyanis nem sokkal a másik feje mellett engedek el egy tűzgolyót, ám a válaszra fura hűvös mosolyt ejtek.*
-Abban az esetben se történt volna semmi mint most.... elvégre elvétettem nem?*kérdezem, miközben az a fura mosoly még szélesebb lesz, majd hamar ki is alszik, én pedig kiegyenesedve szüntetem meg a varázslatot, a következő szavakra miután megvolt a kézfogás, csak oldalra döntöm a fejemet.*
-Igazából a tanultak közül nem ez a legerősebb támadás amihez a tűz segít..*lehetne példát mondani, de nem teszem, elvégre majd tanulni fog ő is Pyromágiát másodikba, ha eljut odáig, minek elrontani a meglepetést? Na meg koptatni se akarom a számat, nem vagyok az a fajta. Amikor az oroszokkal jön azonban, kissé felemelem a bal kezemet, figyelmeztetőleg, és fel is mutatom a hüvelykujjam.*
-Egy orosznak, vagy jobban fogalmazva egy embernek, ne általánosíts nem minden orosz egyforma.*kétlem, hogy annyira hasonlóak lennénk, pedig mindaketten ismerjük a cirilbetűs nyelvjárást, elvégre hazánk oroszhon, de nem hinném, hogy ettől egyformának kéne lennie a gondolkodásunknak.*
-A sentinelnek példát kell mutatnia..*hangom picit szigorúbb lesz, ahogy kigombolom a kabátomat, meglehet abban tényleg van valami, hogy ilyen időbe mégse kellett volna ezt felhúzni, mert már most megsülök, bár szerintem ebben nagy része van annak is, hogy tűzzel operáltam.*
-Mi a jó amúgy a bajkeverésben?*teszem fel a nagy kérdést, teljesen őszíntén. Én nem ilyesmire lettem tanítva, nálunk mások voltak a normák, így nem lettem kifejezetten bajkeverő, bár bevallom szent sem, valahogy mindig fontosnak tartottam az egyensúlyt. A további szavakra nem mondok semmit, nem érzem hoyg kéne, minden ember másféle képen él, és másra szentel időt, nekem szerintem annyi barátom sincs mint neki, de valahogy nem is tartom fontosnak, a fő hogy kellően felkészült legyek mikor végzek itt mindennel. Az ital ötlet úgy tűnik bevállik, most nekem is jól esne valami erős, na meg kényelmesebb beszélgető hely mint ez itt. A kérdésre azonban csak vállat rántok.*
-Nézőpont kérdése, egy olyan embernek mint te aki keresi a bajt, nem hiszem hogy olyat tudnék mondani amit egy csepet is érdekesnek találna. Mások vagyunk, az én célom most, hogy a lehető legjobban végezzek, és eldöntsem mit akarok majd az egyetemen, továbbá végzem a Sentineli feladatokat, utolsó sorban pedig készülök rá, hogy átvegyem apámtól a címét, bár azt még korainak tartom..*mesélek, miközben már a főutcán téblábolunk, és nemsokára meg is érkezünk a fogadóba.*
-Gondolom veled több minden történhetett ami már érdekesnek nevezhető nemde?*kérdezem hűvös mosollyal az arcomon, komoly hanggal.*

_________________
Famulusa: Kronosz
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Szer. Nov. 07 2012, 22:39

//NRT játék. Tarkh-Vlad 2012.11.02//

*Vlad múltkor határozottan nagy benyomást tett rám, ahogy én is valószínűleg rá. A kis incidens a lavinával, meg a megüldözésével nem javított kapcsolatunkon, de nem látok rá okot, hogy ellenségeskedjek, vagy féljek tőle. Egy orosz megérti a másik oroszt, tehát meg is szólítom, mintha mi sem történt volna, s tüzes akciója után, mely talán utalás a múltra, már beszélgetésbe is kezdünk.*
- De... *gondolkodom el hangosan, majd fel is nevetek. Igaza van, és talán valahol humoros is a kijelentés. Természetesen a tűzgolyónak hála, most ez a beszéd téma, így meg is jegyzek valamit szavaira, de feleletére megrázom a fejem. Félreért engem, de nem baj, csak a vállamat vonom meg.*
- Nem is azt mondtam, csak azt, hogyha vegzel, akkor uj, nagyobb tüzeket is tanulsz majd gondolom, ha ilyen iranyba akarsz elmenni. *jegyzem meg, ezzel remélhetőleg átlépve a tűz témát. Nincs konkrétan bajom ezzel a mágia ággal, szeretem is a tüzet, de én mégis csak árnymágus vagyok, az akarok lenni, így bizonyos tekintetben a láng ellenfelem is... Ettől persze nem kell lenéznem azt, tehát elismerem.*
- Minden nepre van jellemzö. Rank is igen erös jellemzök vannak. *felelem neki, mert úgy gondolom, hogy egyáltalán nem általánosítottam. Az oroszok jellemzően vadak, kalandvágyóak, meggondolatlanok, de mégis erősek és szilárdak fizikailag és jellemben. Mi beleillünk a képbe, ahogy az én cselekedeteim is... kevésbé az övé. Úgy látom viszont, hogy a sentineli témára harap. Nocsak... jó kisfiú.*
- Peldat mutatok en... jarok orara, hivom öket, segitek nekik itt-ott. *vonom meg ismét a vállamat, s ez valóban így igaz, én ellátom a sentineli kötelezettségeimet, tehát a másiknak nincs miért aggódnia. Kérdése azonban meglep, egy orosztól nem ezt várnám, de ahogyan végignézek rajta, talán elhamarkodom az ítéletet.*
- Az izgalom, a kihivas. Adrenalin. Persze nem mindig kell, es nem mindig jo, de en inkabb csinyeknek mondanam öket. *fogalmazom meg gondolataimat ezzel kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogy egyetért-e velem, mert erről vitázhatunk, de semmi értelme nem lesz. Mesél pár dolgot, amit figyelmesen hallgatok, mert érdekel, hogy mi van vele, szeretek ismerkedni, főleg ha egy orosszal tehetem ezt.*
- Milyen cimet? *kérdezek rá rögtön, mert talán említette, nekem azonban nem lehet a legjobb a memóriám.* - Ha pedig nem allsz ra keszen, miert akarod atvenni? Sürgös? *tudakolom meg, hiszen ez valahol engem is érint. Én is átvettem a címet, kíváncsi vagyok, vajon hasonló helyzetben van-e Vlad. Az ötlete viszont tetszik, tehát elindulunk a fogadó felé, hogy majd egy italt vegyünk, ám addig nyugodtan beszélgethetünk.*
- Hat... par dolog igen, de ha fel is akarnam mind sorolni, nem tudnam, mert elfelejtettem a legtöbbet. *gondolkodom el, agyamat pörgetve a múlton, hogy vajon mi érdekeset mondhatnék a másiknak.* - Voltam egy masik vilagban par diakkal, valami varazslo vitt minket oda, hogy megmentsük öt... vagy nem tudom ki, nem volt tiszta. Aztan almondtam is remalmot, eleg furcsa volt... *említek meg két nagyobbat. A közelmúltban több kisebb esemény is történt velem, ám ezek nem említésre méltóak egy nagy havas vihar mellett. Azt későbbre tartogatom, ha nem hiszi el amit mondok, vagy kevésnek találja...*
Vissza az elejére Go down
Noel
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 240
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- láthatatlanság
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Hétf. Nov. 26 2012, 12:20

// NRT: Vixi és Noel 2012.10.25, előzmények a Krorun várromnál. //



* Biccentve jelzem felé, hogy természetes, hogy idő kell neki, én mégis türelmetlenül várom, hogy ez bekövetkezzen, de tudom, nem siethetem. Ajkunk egy pillanatra összeér, kedvesen, már már félénken majd lassan a nyaka felé veszem az irányt és megharapom. Vére íze mámorba dönt, érzem miként gyógyul a vállamat ért seb ahogy azt is hogy erősödöm mégis gyengülök. Érdekes párosítás de így van. Kissé ernyedt tartása a vészjel ezért nagy nehezen távolodok el tőle, nem akarom halálát ugyan akkor folytatnám még hisz oly régen ittam belőle. Átölelve őt ácsorgunk a pince közepén, ha valaha is úgy döntene, hogy közénk áll akkor bizony ezt hiányolnám a legjobban tőle, vérének ízét, azt amilyen hatással van rám s ezt meg is osztom vele.*
- Tudom. De emberséged közénk áll. Egyikünk így vagy úgy de egy idő után szenvedni fog.* felelem halkan, nézőpont kérdése az egész, akár a vámpírságom is halálos ítélet lehet kapcsolatunkban de arról még nem szereztem tudomást, hogy én tehetnék ez ellen, ez a lét végleges és örök míg ő... Ő dönthetne. Tudom, hogy ezt nem most kéne megbeszélnünk hisz komoly fájdalmakat okoztam neki eltűnésemmel így mikor rám pillant egyfajta őszinteség roham tör rám, mi meglepi s nem isigazán tudja még felfogni.*
- Ragyogó...,kielégült..., szerelmes.* kockáztatom meg a feltételezést mi természetesen az utolsó jelzőt illeti, ám úgy tűnik most esett le a tantusz a lányban mit nem akar elhinni, csapongó, hitetlenkedő gondolatai is erről tanúskodnak.*
- Így van.* bólintok aprót, ismer, tudja, hogy ez irányban nem vagyok a szavak embere, a túlzott érzelemmegnyilvánulás az távol áll tőlem, hideg és tartózkodó vagyok csupán maximum szemeim árulkodnak melyekből melegség árad feléje.*
- Megértem hogy félsz...* a bizonyítás, bizonygatás távol áll tőlem, nem tudom megtudom e egyáltalán tenni, többet mutatni mint eddig is, de arról biztosíthatom, hogy többet nem fordulok el tőle többet majd felvetem a távozás lehetőségét is. *
- Mindenre lehet időnk ha jól osztjuk be.* mosolyodom el szélesebben, jó érzésféle, hogy kíván, hogy akar így nehezen állom meg, hogy fel ne kapjam őt s egyenesen a kastélyunkhoz ne cipeljem.*
~ Türelem..~* rózsát teremt ezt tudom így csak bólintva jelzem felé, hogy a választott hely tökéletes, kézen fogva el is hagyjuk a pincét idővel pedig az épületet is, kint pedig egy kérést kapok mire gyengéden elmosolyodom.*
- Hát persze kedvesem. Tartogasd az erődet másra.* mosolyodok el szélesen s még egy kacsintás is kitelik belőlem majd gyengéden magamhoz vonom és elölről kapom ölembe, hogy egy pillanatra egy magasságban legyünk s tekintetünk találkozzon.*
- Most azon kellemes helyzetben vagy, hogy bármit megteszek érted míg a nap első sugarai véget nem vetnek az éjszakának. Okosan használd fel...* intem azért mert még egy pár perccel ezelőtti helyzetet azért nem vállalnék be, remélem ezt ő is tudja. Hideg ajkammal cirógatni kezdem az övét, finoman, óvatosan ahogy tőlem ezt megszokhatta idővel pedig mikor a vágy mindkettőnket bekebelez lassan szétnyitom ajkaim s ha ő is így tesz nyelvem felkutatja az ő édes, ízlelőbimbóitól pettyes kis nyelvét s egy hosszú, igazi csókot váltok vele mi még nem esett meg mióta ismét karjaimban tarthatom.*
- Készen állsz?* húzódom el kissé tőle de éppen hogy egy kicsit, orrunk még talán összeér. Meg sem várom a választ, így a következő pillanatban érezheti, hogy mozgásba lendültem, az éjszakai hűvös szél süvít mellettünk meglobogtatva ruházatunk, belekapva tincseinkbe, pár roppanó, száraz faág reccsenése érhet még el hozzá, falevelek csapódása ahogy keresztül vágok vele ákon-bokron, mégsem érezheti úgy, hogy a természet haragszik rá, egy faág sem tesz benne kárt maximum az én jéghideg testem hűti le testhőmérsékletét. Nem telik sok időbe ekkora sebesség mellet eljutni a vízeséshez így hamarosan már a kis partján állunk s hallhatjuk a szüntelenül csobogó víz hangját.*
- Remélem kellemesen utazott hölgyem. A fuvar díját csókban mérem.* tagadhatatlanul vágyom ajkaira melyek nyoma még mindig ott égnek ajkaimon az iménti csóktól s ha ő is így akarja akkor leróhatja tartozását, most nem fogok elhúzódni.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Hétf. Nov. 26 2012, 21:25

//NRT: Vixi és Noel - 2012.10.25.//


*A véremet veszi, melyet önként adok meg a számára és most tudatosul bennem még inkább az, hogy bár Noellel megjártam a Pokolt, de egyben a Mennyországot is, és vele akarok maradni, vele kell lennem, nem pedig mással. Még időben leáll, mielőtt túl sok vérem kerülne ki szervezetemből, így picit kábultan, de szép szemeibe nézek és ismerem is be, hogy jó az ember lét, számomra tökéletes és sok pozitívummal jár és egyelőre még nem gond, hogy én ilyen vagyok.*
- Kérlek, ne most beszéljük ezt meg, amikor végre ismét együtt lehetünk... Egyébként is, még nem ártana felnőnöm, mielőtt ezt a témát tovább boncolgatjuk. *nem szeretnék 17 éves maradni, a testem is még nőiesedik és szerintem annak Noel csak örülne, így hát több okot is felhoztam most neki arra, hogy napoljuk a témát, majd egy következő alkalomra. Semmi se sűrgős, időnk most már, mint a tenger. Szép, barna szemeim viszont le se tudom venni róla, így hallom ám, hogy szereti a nézésemet, amelyre rá is kérdezek, de a válasz, megmosolyogtat és ha több vér lenne bennem, talán még egy kellemes kis pírt is kiváltana, de most nem, így csak lágyan megsimítom kézfejét, ezzel fejezve ki örömömet a válasz iránt.*
- Rád nem tudok máshogy nézni, legalábbis nem túl sűrűn... *tény, hogy volt idő, amikor féltem tőle vagy haragudtam rá, de azokban a tekintetekben is ott volt a vonzódás... Noel küzdött azért, hogy az övé legyek, mindig közelebb került a céljához, mostanra pedig elértük azt, hogy ne tudjon lerázni, mert nem fogom ám ismét hagyni magam. Jó tudni, hogy ténylegesen szeret, hogy végre ki is mondja, nem pedig csak gondolom, hogy mindez így van.*
- A félelem is emberi tulajdonság. *döntöm meg picit a fejem, majd mivel választhatok, hogy merre menjünk, így fel is vetek egy lehetőséget, tehát a vízesést és bár szívesen mennék el hozzá is, lennék vele egész éjszaka, mégse tehetem még meg, ennyire gyorsan nem kellene talán ismét haladunk. Vagy mégis? Kezét megfogva sétálunk ki az épületből, ahol meg is kérem, hogy most ő vigyen el az említett helyre, mivel eléggé gyengének érzem magam és nem szeretnék véletlenül se elájulni az éjszaka folyamán.*
- Úgy lesz! *bólintok aprót, tehát igen, majd meghagyom későbbre azt a bizonyos energiát és majd hajnalban dőlök el Noel mellett, legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz. Ölébe kap, én pedig meg is kapaszkodom nyakába, így mosolyodom el még jobban kedves szavain.*
- Azért remélem, hogy nem csak ma este lesz így, de észben tartom. Remélem tudod, hogy nálad szeretnék aludni. *azért hangomon is elmondom mindezt, nem csak gondolatban, ki tudja, hogy mikor figyel arra és mikor nem, így a legjobb tisztázni, hogy előre ő is úgy tervezzen, hogy az éjszaka még hosszú lesz és sok mindent tartogat majd a számunkra. Szemeim lehunyom ajka közeledésére, így puszilgatom őt lassan, finoman, ízlelgetve a rég nem érzett testrészt, majd amikor érzem, hogy csókra nyitja száját, magam is így teszek, végigsimítva helyes pofiján és élvezem is a hosszú és egyben érzelmes, kissé vad csókot. Lesz ez ma még vadabb is úgy hiszem, de most tökéletes mindez és ki is használom minden pillanatát. Szívem is ismét hevesen dobog, ahogy újra erős karjai között lehetek, ilyen helyzetben.*
- Igen... *sóhajtok halkan, amikor eltávolodik tőlem és most már hozzá is bújok, így indulunk neki az útnak, hogy elég rövid időn belül meg is érkezhessünk a vízeséshez, hol lábaim ismét a földet érhetik. Körbenézek az éjszakában, majd ez után fordulok szembe ismét Noellel.*
- Csókban? Ez jó alkunak tűnik, de cserébe fürödnöd kell velem. *alkudozok tovább, ajkam pedig már a másikéra is talál, kezeim nyaka körül fűzöm át és testemmel teljesen hozzá is simulok az én vámpíromhoz, hogy ismét pár percig ajkán csünghessek. Ez után távolodom csak el, majd pálcámat mellkasom felé szegezem.*
- Aestus! *ejtem is ki a varázsigét, mely egy órán át melegen fog tartani és hogy Noel se értetlenkedjen, azért elmesélem neki is, hogy mit csináltam.*
- Tettem róla, hogy ne fázzak. Na de... *kezeim felsőjéhez érnek, amit gyorsan le is kapok róla, hogy ez után már a saját pulóveremtől szabadulhassak meg. Nem fogom most jobban vetkőztetni, inkább csak kibújok a cipőkből, majd a nacimból és az utolsó a rajtam lévő póló lesz, ami lekerül, hogy ez után vajszínű fehérneműmben hagyhassam magára, indulva meg a hűs víz felé, melybe nemsokára bele is merülök és csak fejem marad kint a víz felszínén.*
- Remélem bejössz, tudod, ma mindent megteszel, amit csak kívánok. *kacsintok rá játékosan, így kezdek el úszni mellúszásban a zuhatag felé, hogy majd az azon túl lévő barlangba is behatolhassunk.*
Vissza az elejére Go down
Noel
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 240
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- láthatatlanság
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Kedd Dec. 18 2012, 11:02

// NRT: Vixi és Noel - 2012.10.25. //




* Valóban igaza van, talán mégsem most kéne megbeszélnünk a jövő zenéjére irányuló elképzeléseinket így hát miután bevallom neki érzelmeimet mik ott lapulnak néha oly érzéketlen arcom s modorom mögött, kézen fogva hagyjuk el a pincét s sétálunk ki a szabadba hol biztosítom róla, hogy reggelig mindent kedve szerint teszek, azt hiszem megérdemli ezt az aprócska kedvességet. Szavaira elmosolyodom kissé s karjaim szorosabbra fűzöm dereka körül.*
- Ne legyél telhetetlen. Ha megérdemled a lábaid előtt fogok heverni.* elképzelhetetlen egy kép számomra ezért is szélesedik mosolyom, igazából nem tudom minek kellene megtörténnie, hogy ez be is következzen, nem vagyok egy tacskó, hogy körül ugráljam együttlétünk minden percében. Ezt Ő sem akarhatja!?* - Mertem remélni...* mármint hogy nálam szeretné tölteni az éjszakát, szavainkat pedig egy gyengéd csókkal pecsételjük mi hosszú idő óta nem esett meg köztünk, nem kapkodok el semmit de idővel mégis többre vágyom így forrunk össze egy édes nyelves csókban. Hiányzott ez az érzés, azt hiszem időtlen időkig eltudnék így állni, összegabalyodva vele, de akármennyire sem fűl hozzá a fogam idővel elhúzódom és ölembe véve indulok meg vele a vízesés irányába.
Hamar odaérünk gyorsaságomnak köszönhetően, senki sincs ott így csak magunk lehetünk, eleresztem karjaimból de mivel még élénken él elmémben csókjának íze, játékos keretek között próbálok csókot lopni tőle mit be is zsebelek.*
- Hm...*morgok fel ahogy eltávolodik.* - Azt hiszem nincs ellene kifogásom.* remek alku ez is, azt hiszem ebben is jók vagyunk, na de előkerül a pálcája mire több mint valószínű, hogy értetlen képet vágok mi így is van mert varázslata után van oly kedves és elmagyarázza mit csinált ez esetben magával.*
- Vagy úgy....Alkalmaztad már régebben is mikor velem voltál?* na igen, általában nem azon agyaltam, hogy lehűtöm őt karjaim közt amikor azokban tartottam hisz teljesen másra gondoltam akkoriban. Na de közben a kabátom lekerül rólam hála neki de ennyi s nem több mert magáról kezdni leszedegetni a ruhaneműket míg nem egy világos színű kis együttesben lesz látható de csak egy rövid ideig mert már meg is indul a víz felé.*
- Hé! És velem mi lesz?! Itt hagysz?* de már el is merül a vízben így úgy tűnik magamnak kell megbirkóznom a ruháimtól való megszabadulással. Sóhajtva neki is kezdek, szép lassan az ingemet gombolgatom ki s csúsztatom le vállaimról a földre, de közben hallom ám kedvesem szavait mire elmosolyodok.*
- Eszemben sincs innen bűvölni azt a hab testedet.* a következő pillanatban már csak a csobbanás hangjára lehet figyelmes, sötét van na meg amúgy sem a ruháinkkal lehet elfoglalva mivel elindul a kicsike a zuhatag felé, de nadrágom és cipőm ott lapul az ingem mellett.
A víz alatt közelítem meg a leányzót kit aztán el is kapok a derekánál, testem testéhez simul s mielőtt átverekedné magát a zuhatagon megállítom.*
- Vegyél egy nagy levegőt és kapaszkodj belém.* kérem szórakozottan, talán ennyire még bízik bennem így ha megtörténik az oxigén felvétel elrugaszkodok vele a víz alá hol emberi tempójához képest jóval gyorsabban haladunk a víz alatt. Sőt. Azt is érzékelheti, hogy a kis tó alját is érintjük, honnan mintha csak ágyúból lőttek volna ki minket törünk a felszín felé s végül ebben a hűs éjszakában két emberi test röpül a levegőbe magunk körül ezernyi apró vízcseppet ejtve, hogy aztán megpördülve a levegőbe újra elmerüljünk a "habokban". Nem túl hosszasan, inkább gyorsan siklunk a víz alatt így hamar a barlangi részen bukunk felszínre, hol továbbra is karjaimban tartva lesek szépséges arcára.*
- Hogy tetszett? Túl kicsi ez a tó a mókázáshoz.* pislantok a zuhatag felé majd vissza rá, nem mintha nagy mókamester lennék és nem is gyakorolom ezt a bohóckodást túl sűrűn, sőt, de kedveskedni szerettem volna a lánynak valami újdonsággal. Remélem az is volt. Közben oldalasan kijjebb kúszok vele míg nem a lábunk le nem ér hol kisebb terpeszben állok meg, kezeim pedig két oldalán nyugszanak egy ideig de aztán végig is suhannak rajta párszor miközben őt kémlelem azt latolgatva, hogy mi lehet a terve. Már ha van.*
- Nos...* túrok bele fél kézzel vizes hajamba, de aztán ismét őt simogatom.* - Mit szeretnél csinálni?* a vizet annyira nem kedvelem de nem is iszonyodom tőle, ma amúgy is mindent megteszek Vixi kedvéért így hát kíváncsian várom mit szeretne itt csinálni.*
Vissza az elejére Go down
Vixilien Sandanez
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Harcos amazon
Hozzászólások száma : 1127
Csatlakozás : 2011. Jul. 19.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Pént. Dec. 21 2012, 21:21

//NRT: Vixi és Noel - 2012.10.25.//


*A beszélgetésünket már egy kellemesebb helyszínen folytatjuk, ami nem más, mint a vízesés. Szeretem ezt a helyet, jó ide járni, így most már Noellel is itt lehetek és amikor letesz öléből, már lábaimra is állok, úgy fordulok szembe a másikkal, egy újabb csókot adva a kívánatos, jeges ajkakra és ez után mondom ám el azt is, hogy fürdeni is szeretnék. Mivel én ember vagyok, vele ellentétben, így megérzem a hideget is, éppen ezért is melegítem fel testemet egy varázsige segítségével, amit hamarosan meg is magyarázok Noelnek, még mielőtt értetlenül nézne.*
- Nem emlékszem rá, de lehet, hogy egyszer előfordult. Általában kiélveztem azt, hogy mi vagy, tehát hogy egy vámpír a kedvesem. *ismerem is be, mivel tényleg nem rémlik most, hogy bármikor is alkalmaztam volna a testfelmelegítést, de hát soha nem lehet tudni, ezért nem is hazudok, de bizonytalan vagyok a teljes válaszban. Viszont szerintem nem számít, így inkább vetkőztetni kezdem, de hamar felhagyok vele és magamról veszem le a ruháimat, hogy nemsokára már a vízbe merülhessek és csodálatos alakomat el is rejthesse a hatalmas víztömeg.*
- Gyere utánam! *intek is neki játékosan, mivel nem szándékozom ám itt hagyni és ezt szerintem ő is nagyon jól tudja. Nem is telik bele sok idő, már meg is érkezik a vízbe, láthatatlanul közeledve felém és amikor derekamat elkapva simul hozzám, már el is önt a pír, ahogy testem teljesen az övéhez ér, annyira kívánom őt és úgy vágytam már erre.*
- Nagy levegőt? Miért? *kérdezem értetlenül, szemeibe tekintve, de további kérdéseket már nem teszek fel, inkább hallgatok rá, így nagy levegőt veszek, szemeim behunyom, fejemet meztelen mellkasához hajtom és már várom is, hogy a víz alá vigyen minket és nemsokára meg is történik a játék, tehát az úszás, majd a vízből való kiugrás is, én pedig felnevetek, miután már levegőt tudok venni.*
- Hűhhha, ez nagyon jó volt! Te ilyet is tudsz? *bököm meg játékosan testét, hiszen annál komolyabb férfinak ismertem meg, de örülök ám neki, hogy több is rejlik benne és hogy ennyire szeretne a kedvemre tenni.*
- Majd elmehetünk egyszer egy tengerpartra is. *gondolkodom is hangosan, majd amikor már olyan talajhoz érünk, ahol lábaim is a földhöz érhetnek, már át is ölelem őt, azaz folytatom ezt a tevékenységet, úgy nézek bele csodálatos szemeibe, élvezve a simogatását.*
- Szerintem nagyon jól tudod te azt. *lassan hátra is nyúlok, így kapcsolom ki felsőmnek a csatját és engedem is, hogy melltartóm lecsússzon rólam, ezzel fedve fel formás, barna melleimet, hiszen a kreol bőr nagyon is csodálatos és tökéletesen passzol Noel hófehér testéhez. A bikini felsőjét azért egy kisebb sziklára dobom, hogy el ne tűnhessen és ez után simítok végig a férfi testén, mellkasán és picit óvatosan, félénken, de mégis aranyosan hajolok oda hozzá egy csók reményében, miközben szemeim is lehunyom. Szeretném, hogyha ismét érezhetném törődését, ha újból az övé lehetnék, itt és most, egy extrémebb helyszínen... és ez persze nem zárja ki azt, hogy még az éjszaka folyamán ezt megismételjük. Rajta áll hát, hogy enged-e nekem és a csábításnak vagy még nem...*
Vissza az elejére Go down
Thomas Gledhill
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Farkasvér
Hozzászólások száma : 740
Csatlakozás : 2009. Dec. 05.
Kor : 25
Tartózkodási hely : Calypso háló
Üzenet : Épp ott, ahol lennie kell...

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Pént. Dec. 21 2012, 21:47

//Spirituális ismeretek házi feladat 8.//

*Azt veszi észre a szoba ablakából kipillantva, hogy gyönyörű odakint az idő, így elhatározza, hogy egy kis sétára indul a Seol szigetén levő vízeséshez. Szokásos módon kopott farmert, bakancsot, felül kék, kapucnis pulóvert és fekete kabátját veszi fel. Nyakára feltekeri a sálját, majd pálcáját felkapva már megy is, hogy felfedezze a környezetet. A révész segítségével átjut a szigetre, majd ott elköszönve tőle sétál a vízeséshez. Teljesen nyugodt minden, hallani a madarak csiripelését, pedig már hűvös van, de ez most nem zavarja. Egyik kezét zsebében pihenteti, a másikban fogja pálcáját és ujjai között pörgeti. Így sétálgat fütyörészve, mikor nem figyel oda, hogy hova lép, és beleesik egy 2,5 méter mély csapdába. Pálcája kirepül kezéből, s nagyot nyekkenve landol a földön. Először nem is érti, hogy mi van, csak mikor jobban körülnéz, akkor veheti észre, hogy egy csapdába esett.*
- Hogy az a jó édes… *cifrán káromkodva mondja a magáét, miközben sajgó karját masszírozva lépked ide-oda a nem több mint 1 méter széles verembe. Mire végre abbahagyja a káromkodást, pálcája után kutat, hogy kijusson innen, de amilyen szerencséje van, a pálca a vermen kívül van, felmászni meg nem tud a veremből. Túl sok időbe telne, mire vésne magának pár mélyedést, ahova bakancsát tudja benyomni, és így kihúzni saját magát. Így most fejét vakargatva bosszúsan gondolkodik, hogy mit kéne tennie. Ekkor villan be a fejébe, hogy az egyik órán mintha vettek volna levitációt, de nem igazán rémlik neki, hogy pontosan mi is történt akkor. Az biztos, hogy elsőre nem ment neki, de talán most a bosszúság elég energiát ad ahhoz, hogy kiemelkedjen innen. Ismét körbepislog, hogy elfér-e kényelmesen, majd kitárja karjait a legtávolabb a testétől, lábujjhegyre áll, persze amennyire ezt bakancsban lehet, aztán erősen arra koncentrál, hogy felemelkedjen a talajtól. Először ismételten semmi, de minél erősebben arra koncentrál, hogy felemelkedjen, annál nagyobb lesz a késztetés is, és az energia, ami körülveszi. Aztán végre megtörténik a csoda, lábai elemelkednek a talajtól, de persze nem elég magasra, mire megint visszahuppan a földre.
- Váó! *kiállt fel, mikor lába a talajt érinti. Most jobban elgondolkodik, hogy mi volt a baj, ekkor jön rá, hogy elvesztette a koncentrációt.* - Szóval így működik. *vakarja meg a fejét, ismét lábujjhegyre áll, kitárja karjait, aztán megint arra összpontosít, hogy elemelkedjen a talajtól. Ezt vagy háromszor megismétli, mire végre sikerül teljesen összpontosítania, és már csak 10 centi kell, hogy elérje az egy méteres magasságot. Mire visszaesik a sáros földre. Bosszankodva kel fel, leporolja magát, aztán megint elismétli az előbbi procedúrát, ekkor végre eléri az egy méteres magasságot, majd gyorsan maga elé kapja a karjait, hogyha visszaesik, akkor elkapja a szélét a lyuknak. Így is történik, kicsit keményen nekiütődik a falnak, de annyi baj legyen, végre ki tud mászni a lyukból. Felhúzza magát nyögve, aztán kiemeli a felsőtestét és végigfekszik a földön, majd kihúzza lábait is. Elterül a földön, kifújva az eddig bent tartott levegőt, aztán vigyorogva és kissé sárosan feltápászkodik, megkeresi a pálcáját, majd egy nagyot sóhajtva nézi meg fentről, hogy hova is pottyant. Szerencséje volt, mert egy-pár eltört karót vesz észre, ami biztos farkasverem lehetett régen, csak ezek a karók már el voltak korhadva és törve, így mikor beesett a gödörbe, nem nyársalta fel saját magát.*
- Huh… ez mázlis volt. Azt hiszem, többet nem jövök ezen az ösvényen. *figyeli meg jobban a csapást, ahol végig jött, hogy elérjen a vízeséshez, de sikerült belepottyannia a lyukba. Most már mindegy, elteszi pálcáját, és fejét csóválva visszamegy a révészhez, aki kissé megilletődötten és jót mosolyogva rajta visszaviszi a kastélyba, ahol lezuhanyozik és eldönti magában, hogy többet fogja gyakorolni a levitációt, hogyha megint ilyen történne, már automatikusan tudja használni, és ne kelljen vagy 1 órát egy lyukban töltenie, amíg megtanulja normálisan használni ezt a mágia ágat.*
Vissza az elejére Go down
Noel
Vámpír
Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 240
Csatlakozás : 2011. Jan. 23.
Üzenet :
Képességek:

- uralom
- láthatatlanság
- gondolatolvasás


TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Dec. 23 2012, 19:05

// NRT: Vixi és Noel - 2012.10.25. //


* Ezen az éjszakán volt részünk hidegben, melegben egyaránt, annyi minden történt pár óra alatt mi elválaszthtott volna minket egymástól most mégis itt csókolózunk a vízesés partján majd pedig végignézhetem azt is miként vetkőzik le előttem ez a lány ki aztán csodás kis testét el is rejti a víz relytekébe. Kissé csalódott vayok ugyan, hogy magamnak kell levetkőznöm de mindenképp megteszem és követem őt újabb hívó szavára így nem is oly sokára már testem az övéhez siklik és szorosan magamhoz fogom.*
- Pszt! Csak csináld.* kérem kedvesen hisz nem akarom elárulni mire készülök, érje csak váratlanul. Mikor észlelem hogy megteszi már el is indulok vele sebesen a víz alatt, bejárva azt annyira amennyire csak egy emberi levegővétellel lehet majd pedig akár csak a delfinek kecsesen kilövellünk a levegőbe, hogy aztán visszacsobbanjunk a kellemes vízbe. Továbbra is tartva őt pillantok bele szép arcába s nevetek fel mikor is megböki testemet.*
- Hogy érted ezt? Milyet?* értetlenkedek egy sor.* - Örülök, hogy tetszett, gondoltam ilyenben még nem volt részed.* legalábbis reménykedtem benne, egy vámpírral biztosan nem szóval jó vagyok azt hiszem. Viszont igazán a gyorsaságot tágasabb víztömegben lehet még inkább élvezni mit szóvá is teszek, hisz tudom, mire Vixi sem veti el az ötletet.*
- Leverünk egy pár pingvint majd meglásd.* mosolyodom el szélesen hisz a víz hőmérsékletével nem lehet gond, épp az imént láttam miként melegíti fel testét, hogy ne érzékelje a hideget. A vízesésen átjutva egészen addig úszok míg lábunkat nem éri föld, de hogy ezután mit szeretne ez a leányzó arról fogalmam sincs, még akkor sem amikor szóvá teszi, hogy tudnom kéne, egészen addig míg nem le nem csatolja magáról a melltartóját.*
- Hmmmm.... varázslatos terv.* csúsztatom is kezem derekára ahogy hozzám lép így ismét összesimulhatunk. Elnéze ahogy szemeit lehunyva tartja csókra száját s már azt hiheti, hogy nem viszonozom mikor is megszólalok.*
- Gyönyörű vagy.* szépsége elkápráztatott de nem húzom tovább az időt mivel én is régóta vágyom már rá, így keményen csókolom meg, szinte már fájón, fájón a bennem tomboló vágytól mit egészen idáig el kellett nyomnom magambn, de most úgy hiszem szabadjára engedhetem. Kezem végigsimul hátán fel a nedves tincsekig melyekbe kissé belemarkolva döntöm oldalra a fejét s keménységéből felengedő ajkaimmal csókolom meg igazán, hosszassan, kiélvezve eme újabb csók minden percét. Hosszú idő után felmordulva húzódom el kissé de aztván viharsebesen ragadom meg a leányzót ki már csak azt érezheti, hogy az egyenletlen fal nyomódik a hátához míg én már kecses nyakát járom végig ajkaimmal, megmarkolva egyik gömbölyű domborolatát.*
- Halál fia az aki most erre jön.* morgom bele bőrébe a kulccsontja körül puszilgatva visszafelé egészen az arcáig.*
- Csodálatos vagy... Eszem vesztem ha idáig nem vesztettem volna el.* fogom közre gyengéden arcát mélyen a szemébe nézve s utána ismét csókban forrva össze. Ki gondolta volna, hogy a történtek után íg összegabalyodva fogunk összeforrni az éj leple alatt?! Hát én nem, de tagadhatatlanul vágytam erre és még koránt sincs vége...*

//A játék áttér 18+ba//



Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Szer. Feb. 20 2013, 20:56

//Pyromágia 1. házi feladat//

*Őszintén szólva, ha úgy érzem, van valami, amivel nem tudok belátható időn belül dűlőre jutni, akkor inkább nem veszek tudomást a problémáról. Mert az van, rengeteg, azonban egy férfi nem panaszkodik, nem sír, tehát a megoldás keresése helyett most sem ezt teszem, hanem máshová terelem figyelmemet. Lévén, hogy repülni imádok, olyankor csak arra koncentrálok, a fejem szellőzik, ezért érkezem meg az útvonat gondolatban történő tervezése közben Seol szigetére. Kezemben seprűm, ez itt nem furcsa látvány, s egyáltalán nem nézek ki utcát seprőnek. Némileg fesztelenebb öltözetem a szokottnál, ezért bár a fekete szín változatlan, edzőcipőm és nadrágom mellé most egy mellény társul, mely vörös pólómat rejti el. Kiegészítő nincs rajtam, kizárólag órám, de teleportgyűrűmre nincs szükség, pecsétgyűrűmet, karkötőmet és nyakláncomat féltem, elég csupán pálcám a belső zsebemben, még pénz sem szükségeltetik, így tehát most gondjaimat feledve kapom lábam közé a saját seprűmet, mely igen szép darab, és röppenek is fel. Azonnal a magasba szállok, hajamat már borzolja a szél, de én kecsesen bánok a seprűvel, mivel jól repülök, tehát a földet kutatom, s magam előtt a gyönyörű tájat, mely változatosságával bontakozik ki előttem, persze nem tökéletesen, hiszen sötétedik, de azért nem zavar, mert az orromnál tovább látok. Kis lebegés után döntök úgy, hogy repülök egy kört a sziget fölött, tehát előre is dőlök, gyorsan indulva meg, egyelőre a vízesés irányába, az bizonyára nagyon szép felűről, nekem pedig most egy kis boldogságra van szükségem. Már fel is tárul előttem a kép, hallom a csobogó víz hangját, mit nem nyom el egészen a fülem mögött süvítő, arcomat simogató lágy szellő. Nyugodtan szemlélem alattam a környezetet, le is lassítva, apró köröket téve, s bár én nem látom, mert mögüllem lép ki, a fák rejtekéből, de valaki pálcát szegez rám, és...*
- Deprimo! *robbant a fülem mellé, a tőlem nem messze lévő fába, mikor oda érek, erre pedig természetesen döbbenten rezdülök össze, rögtön a fát kezdem szemlélni, de az igét is hallom, tehát nem vagyok egyedül. Valaki játszik, velem akar szórakozni, ez nekem nem tetszik, mert sérülés lehet a vége, ezért rögtön odébb is suhanok, merdeken kanyarodva, így talán nem talál el, addig pedig már fel is ébredek, a sok kalandnak hála hamar alkalmazkodok a helyzetekhez.*
- Szép a seprű, úri fiú! Nekem nincs, de ilyen újgazdag alaktól, amilyen te vagy, nem is kéne! Neked se legyen! *kiáltanak felém, mire rögtön a hang tulajdonosát keresem, irányba fordulva, komolyan kutatva a mélységet. Bizonyára a seprű márkája, formája tűnik fel neki, hiszen szépen mutat, ráadásul öltözetem sem szegényes, egész tartásomból látszik, hogy nem vagyok az alacsony rendek tagja. Ez már nem tetszik, de most nem erre koncentrálok, jelenleg ellenségnek tekintem őt, hiszen felém szegezi a pálcáját.*
- Da? Akkor talan nekem kene teged igy moresre tanitanom! Ha mar tanar vagyok... *rántom meg vállamat oda is kiáltva, mert látható, hogy idősebb nálam, de nem jóval, s ha valóban nagy ellenfél volna, akkor nem engem találna meg, nem is adna beszélgetési lehetőséget... kétlem, hogy félnem kéne tőle. Persze, fekete az öltözete, ott van rajta a csizma, a szakadt nadrág és kabát, melynek csuklyája takarja el arcát, viszont ez nem rémiszt meg, inkább gonosz mosolyra húzódik a szám. Nem várok rá, látom, hogy ismét suhint, de én cikázásba kezdek, ide-oda térve ki, nem csak egy magasságban, de fel, majd hirtelen le is bukva pár métert, hogy a fák közé is betérjek, ott némileg lassítva, próbálva a törzsek rejtekében maradni, ami persze nem feltétlen sikerül mindig.*
- Piroinito! *hangzik tőle ismét, mire rögtön meg is lendülök. Nem menekülhetek tovább, levegőből nem egyszerű célozni, de talán fog sikerülni... csak alacsonyabbra kell ereszkednem, vele szembe repülni, és akkor bizonyára találok... tehát pálcámat rántom ki, míg fél kézzel tartom magam a seprűt, s rá is szegezem, a szemem sarkából pedig még látom, ahogy fel is lobban az egyik fa ága, de szerencsére az idő nedves, a varázslat nem szül hatalmas tüzet, és mivel a hó is esett, így kétlem, hogy sokáig fog égni... Valami egyszerű, rövid varázslat kell, amivel rá támadok, hogy védekezésre késztessem.*
- Deprimo! *harsogom, maradva az ő elméleténél, de ilyen sebességgel még nem találom őt el, egyszerűen a közelébe csapódik, viszont egy kis földön kívül mást nem nagyon kap, tehát bár emeli pálcáját védekezésre, nem szükséges neki szólnia, inkább már rám is szegezi az övét, míg én a következőn gondolkodok, de úgy látszik, a célzás, repülés és varázslás egyszerre nem megy, gyorsan biztosan nem, hiába vagyok már tőle nem messze, csupán néhány méterre a földtől.*
- Reducto! *támad rám, s mire egyáltalán észbe kapnék, hogy most egyenesen repülök felé, tehát nem okoz nehézséget eltalálnia, már késő a védekezésnek. Kezem elszakad a seprűtől, ahogyan a hatalmas erő lök hátra, és bizony szépen vág mellbe, de nem ez a probléma, hanem az, hogy hátra repülök, egyenesen neki a pár méterre lévő fa ágainak, hátamat egy nagyobb darabba ütve meg, azon bucskázva át, majd bár lassítja a zuhanást pár testemre csapó gally, melyet kezeimmel védek, azért csak arccal esek a földre, míg seprűm is ott landol, a fák között, velem ellentétes irányba, hiszen az repül tovább... egy ideig, míg fát nem ér. Nyögök egyet, mert így is érzem, hogy testem több pontján van vágás a gallyak által, jó pár kék-zöld foltot tudhatok majd magamnak, mert a csontomat is megütöm, a hátam is sajog, ezért nyúlok oda, hörögve egy kicsit. Fáj, de erősnek kell lennem, először biztonságba kell jutni, éltem már át rosszabbat is, majd utána foglalkozom ezzel. Tekintetemmel a férfit keresem, amint még mindig a földön fekve emelem fel fejemet, s szerencsére a pálca még kezemben, mert döbbenetemben szorítok rá, nem eshet belőle ki.*
- Sectumsempra! *fejezné be, de ilyen könnyen nem lehet engem elintézni. Ide gyors védekezés, majd támadás szükségeltetik, talán még egy elterelő is, hogy vissza tudjam szorítani egy kicsit, most pedig csak erre koncentrálok, nem is érzékelem, hogy húsz méterrel odébb mi van, most egy kör van számomra, ahol én is ő vagyunk, nekem pedig harcolni kell, ahogy az szokott lenni.*
- Protego! *védekezem gyorsan, tehát nem találhat el ezzel, mert az igen kellemetlen volna, közben pedig azonnal fel is állok, illetve... próbálok, mert egyik kezemmel előre szegezem a pálcát, másikkal nyomom fel magam, ismételt fájások közben, s először térdemre állok, majd utána fel, lehetőleg gyorsan, meg is szédülve, hátra tántorodva, közben egy kört rajzolva pálcámmal, de nem fogyatkozhatok időben. A férfi viszont nagyon biztos dolgában, mert nevet is rajtam, s úgy hiszi, a mozdulat véletlen, ezért nem védekezik... inkább a következő támadásán gondolkodik valószínűleg, bár talán azt is várja, hogy ilyen zuhanás után magamtól esek össze.*
- Fatum orbium! *bökök át a körön még időben, hogy a mellkas-nyak irányába célozzak, ilyet pedig bizonyára nem látott, mert meg is döbben, ahogy az árnygömb gyorsan reppen elő, mialatt én a fának dőlök, és a pálcámat a másik kezembe veszem át, hogy magasba emeljem. Nincs pihenés, hiába beszél hozzám most, hogy vállába ér, mert csak ösztönösen mozdul el előtte, de nem időben, s az égető érzés mardossa már, csúnya sebet okozva neki.*
- Te kis pondró, ezt megbánod! Beszélni sem tudsz, még, hogy varázsolni... *dühöng most, nekem pedig most szakad el valami. Gyűlölöm az ilyet, tehát minden problémám okozta harag elő is jön, s ezt a férfin fogom levezetni, ki a vállát fogdossa görnyedten, láthatóan zavarban, de dühösen próbálva meg összeszedni magát.*
- Umbra vincula! *ejtem ki az igét szabályosan, a második "u"-t nyomva meg, s kettő csápot hozok létre, ennyi menni fog sérülten is, mert tanársegéd vagyok nem véletlenül, rengetegszer alkalmaztam már, de többel nem próbálkoznék... ez pont elég, s mivel az energiát is a pálcát nem tartó kezemre helyezem, így meg is indulnak gyorsan feléje, szerencsétlen pedig csak csapkodva próbálja őket elhessegetni, nyilván nem tudja mihez kezdjen, mert ilyen esetben elsődlegesen mindenki arra gondol, hogy védekezzen, és nem arra, hogy támadjon... Talán eszébe jut, hogy inkább a második, mint a semmi, ha már az elsőt nem tudja végrehajtani, de erre már nem lehet ideje, mert az egyik csáp két bokáját fogja össze, azzal rántva őt ki egyensúlyából, a másik pedig kezéből tekeri ki a pálcát és hajítja is bele a vízesés tavába, hogy aztán térve vissza fogja át két kezét oldalának szorítva, a mellkasánál a másikat. Meg is emelem, ezzel vágva oda erősen az egyik fához.*
- Veszitett, es ez most dragabb maganak mint egy seprü... meg az en seprümnel is dragabb! *jelentem ki vicsorogva, a sírással küszködő ellenfélnek, ki láthatóan halálra van rémülve. Most a föld jön, ahhoz vágom magasról, aztán úgy húzom végig rajta, mint egy zsákot, majd ismét egy fa, végül egyszerűen hajítom magam mellé, megszüntetve a varázslatot, kezemet engedve le, hogy most rá szegeződjön a pálca.*
- Silencio! *zárom rögtön rövidre a sérült férfit, ki már száját nyitná, de nem jön rajta hang ki. Nem akarom hallgatni, az üvöltését sem, ha én nem sírhatok, ha én nem mutathatom ki a fájdalmam és problémáim, akkor ő se! Pontosan így érzem magam... némának. Bár kérdéses, hogy az árnyak okozta rémület miatt képes volna-e egyáltalán normálisan beszélni. Hm... ha már árnyak, miért ne mutathatnám meg neki az ellenkezőjét?*
- Flamma Tacturus! Most mar mutatom meg, mivel tudta volna legyözni az arnyaimat, mert lathatan azok miatt veszitett... ostoba. Talan rajössz, nema gondolkodast kerek! *szegezem pálcámat a szabad kezemre, mely az ige miatt egy pillanatra felizzik, majd vörösebb lesz láthatóan, tehát érezhetően sikeres a varázslat. Lábammal a férfi mellkasára lépek, miután a pár métert odabicegek, mert nem kell sietni, ilyen csapkodás után nem fog pattogni... Most már, ha akarna se tudna ártani, mert nem ajánlatos a kezemhez érni, amivel rögtön a lábamat megfogó két kezet szorítom meg. Látható arcán a fájdalom, de hang nem jöhet ki torkán... igen, az én bosszúm. Személyes, ezt ő amúgy sem érti. Ezt csak én értem. Minden erőmmel azon vagyok, hogy fizikailag is szorítsam a kezét, s egy idő után már látható az eredmény, égési sérülések. Nem állok itt le. Velem nem lehet szórakozni, elég csak egyszer elkapnom azt, aki velem akar kötekedni, és teszek róla, hogy többet ne tudjon. Persze, megbocsájtok én... de biztosítás is kell, hiszen nem felejtek.*
- Akkor most teszünk rola, hogy ne tudj többet csunya dolgot müvelni. Nem tudom rajöttel-e, mi volt a talaloskerdes megoldasa, de többet mar az arnyakat sem latod. Illetve de, csak azt fogsz latni. Sötetet. *vigyorodom el gonoszul. Hogyan tudom megakadályozni, hogy bántson bárkit? Ne lássa. Ne lássa az ellenfelet, ne tudja hol van, ne tudjon támadni, ne érzékelje a támadást... de tudjon róla, hogy él, képes lehetne rá, viszont van egy bökkenője... Kezemet most kíméletlenül nyomom az arcába, s hiába kapkod oda, rögtön el is kapja kezét, mert éget az enyém... nem tudja leszedni magáról. Én azonban tovább megyek, s bár ez rám nem jellemző, de... kíméletlenül és erősen kezdem a két szemébe nyomni ujjaimat, gyakorlatilag fizikailag is szinte kinyomva őket. Ez persze tökéletesen nem történik meg, azonban így is elég károsodást okozok a szemében, nem is egész már, szétég, bele is nyomok, átégetve a szemhéjat is, hiszen nem sietem el, erősen időzök el ott.*
- Többet egy pillanatast se! *hörgöm visszafojtott dühvel, és rántom el hirtelen kezemet, majd lépek el. Egy másodpercet még vizsgálom őt, de aztán muszáj elfordulnom. Most... könnyebbnek érzem magamat, talán jót is cselekedtem... talán nem is. Nem akarok gondolkodni, nem akarok érezni, sok nekem ami most történik velem. Egyedül nem megy, muszáj még repülnöm... de nem égethetem szét a seprűt.*
- Desiturus! *szegezem pálcámat ismét kezemre, s ezzel meg is szűnik a varázslat. Némileg támolyogva indulok el, fájdalmasan... talán pihennem kéne, muszáj darabokban feldolgoznom a történteket. Apropó darabokban... a seprű szerencsére nincs így, viszont látható rajta repedés, törés, karcolódás, és a vége nem mondható épnek, tehát több helyen sérült, néhol egészen csúnyán. Sóhajtva veszem kezembe, amint sikerül odaérnem hozzá, mert addig szemmel kutatom helyét. Ez a seprű fontos nekem, a bátyámtól kaptam. Muszáj rendbe tenni. Ő is rendbe tenné, de nem csak ezt, az életét is. Nekem is ezt kell tenni. Talán kezdhetem ezzel, hogy visszarázódok a problémamegoldás folyamatába. El is indulok tehát, hogy elvégezzem a teendőimet, s most csak egy pillantást vetek a fetrengő embernek, aki talán túl sem éli a sérüléseit... nem kell többet szenvednie, már ezért is bűnhődött.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 26

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Szomb. Márc. 16 2013, 13:01

//NRT: Mona-Bruno 2013.02.09. --> Előzmény a bálról//

*Érdekes ötlet ez a jelmezbál és gondolom nem is meglepő, hogy egyből felkeltette kíváncsiságomat. Nem is én lennék, ha nem akarnék mindent kipróbálni. Azért vannak ezek az események, hogy minket szórakoztassanak és, hogy új és remek dolgokat próbáljunk ki. Egyedül azonban nem buli megjelenni, így azonnal partnert szerzek magamnak méghozzá Bruno személyében. Nem volt egyszerű rábeszélni, de most már legalább mind a ketten itt vagyunk, és egymás társaságát élvezzük. Nem visszük ma este túlzásba a bulizást, iszogatunk, beszélgetünk és természetesen nézelődünk. Menet közben igen sok érdekes téma felvetődik úgy, mint a nekrofília, az Inflatus ház és még az édes hármas ötlete is. Bruno kicsit visszakozik a dologtól, mondván, hogy Ő nem nyúlja le más csajűt. Ha Ő nem akkor, majd én. Ezzel a gondolattal sikerül megnevettetnem, de úgy tűnik, ezt a játékot nem ma próbáljuk ki. Természetesen ennek ellenére sem hiszem el, hogy az én Mackóm buksija belül patyolat tiszta, sőt ami azt illeti, igazán tudom értékelni, ha egy férfi vérbeli rosszfiú. Bruno esetében ez ügyben, pedig egyáltalán nem lehet panaszom. Most, viszont rajtam a sor, hogy szemügyre vegyem a helyi fiú kínálatot. Nem tartom magam túl finnyásnak, de végignézve a tömegen egy fintort vágok. Bruno után nehéz bárki mást elképzelni, főleg ilyen nyeszletteket. Félreértés ne essék semmi bajom a nyurga és szálkás fiúkkal, de nekem a sittes, kigyúrt stílus jobban bejön. Látszódjon egy férfin, hogy igazán férfi.*
- Az. *Értek egyet, majd vigyorogva megint megtekintem a dzsinnek öltözött csávót. Tényleg nem volt a legjobb ötlet, bár talán a megjelentek között Ő van a legjobban kigyúrva, de ez a jelmez minden libidómat elűzte. Menet közben a hangulat megváltozik, véget ér az élőkoncert és jön helyette a szokásos lagymatag zene. Jó ez a jelmezbál, eszem ágában sincs leszólni, de most nincs hozzá kedvem, így felvetem a távozás ötletét, amit Bruno meglepően gyorsan elfogad. Nem teszek megjegyzést, hisz tudom, hogy csak miattam jött el ide ma.*
- Kreatív és igazán megfelelő ötlet, benne vagyok. *Lopok ismét csókot, majd az öléből feltápászkodva még egyszer körbenézek. Elfogyasztom maradék itókámat, majd kis varázslat segítségével Bruno után én is az aulába érkezem. Ketten szépen felmegyünk a szükség szobájába, ahonnan a fényképezőt begyűjtve azonnal távozunk is.*
- Menjünk a vízeséshez az a képeken jobban fog kinézni. *Vigyorgok szélesen, majd Bruno kezébe csúsztatom az enyémet. Ugyan hideg van már az ilyen kis éjszakai kalandokhoz, de egy kis pyromágia mindent megold, így tudunk majd fürdeni illetve kint sétálni anélkül, hogy megfagynánk.*
- Lehet sötét lesz a képek készítéséhez. *Ugyan a gépen jó erős vaku van, de nem tudom, hogy az mire elég. Nem értek én ehhez egyszerűen csak szeretnék megörökíteni pár pillanatot. Úgy sem látom túl sűrűn Mackót jelmezben, főleg nem öltönyben. Kettő az egyben megoldás.*
- Csíz. *Veszem el kezéből a gépet. Tényleg ritka pillanatok egyike, hogy ilyen szerelésben van, így gyorsan el is lövök pár képet, hogy öreg koromban is emlékezzek rá. Ezután vetek egy pillantást az elkészültekre, majd állítok egy kicsit a gépen, hogy szebbek legyenek a képek és már kész is.*
- Most te jössz. Aztán csak a rémes pillanataimat megörökíteni. *Kacsintok rá, majd nyomok egy puszit az arcára. Szeretném, ha a jelmezem hiteles lenne, így már is egy fa mögé lopózom, ahonnan kikukucskálva próbálom adni a hullát.*
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Márc. 24 2013, 03:24


// NRT játék. Victoria-Nil 2013.03.24.//

*Amikor az embernek nincs más módszere, hogy legyűrjön egy bizonyos kényszert, álltalában úgy mondják hideg zuhanyt vesz. Nos lehet hogy képletesen gondolták, de én most átültetem gyakorlatba, így kerülök a szakházból rövidesen vízeséshez, ahol a téli időjárás ellenére úszni készülök. Nem gárgyultam meg, csupán csak úgy érzem az elmúlt időkben vesztettem valamit a szívósságomból, és puhányabb lettem, így aztán először a testemet kell megedzenem, s az akaratomat, hogy vissza térjen a régi énem. Na meg persze szórakozásnak sem utolsó, így veszem le a felsőmet, és a farmeromat, zoknival, és bakancsal együtt természetesen, és pár pillanat múlva már nem kis erővel gázolok bele a vízbe.*
~Francba.. lehet ez mégse olyan jó ötlet...~*ráz ki hirtelen a hideg, aminek következtében testem libabőrös is lesz. Ilyenkor kell úgymond még egy lapáttal tenni a tűzre, én pedig így is teszek, s egy lendülettel már a vízbe is merülök, majd néhány karcsapással úszni kezdek, egészen addig, mígnem a vízesés alá érkezek pont. A hideg víz mely onnan fentről ömlik alá ugyancsak jéghideg, de most már hogy éreztem miként fagyok meg mentem, kétlem hogy sokkal több gondot okozna, azon kívül amit már amúgy is lehet előjegyeztem magamnak, lehet holnap már betegen dőlök ágynak, debelül valahol remélem a szervezetem még mindig bírja az ilyesmit. Pálca természetesen van nálam, de nem a vízbe, hanem kint a parton ar uháim között, lehet elővigyázatlan vagyok, de úgy érzem ha arra kerülne sor, anélkül is megtudom magamat védeni. Bízok a képességeimbe. Ha valaki véletlenül erre járna, bizonyára furán nézne, hogy mit keresek itt ilyen időbe, hiszen a télből még éppen csak lábalunk ki, de mások véleménye eddig sem izgatott túlságosan, miért pont most kezdene el? Tehát még egy ideig bizonyára elleszek itt, és legalább úszás közben végig is tudom gondolni a dolgaimat, mert azok között is van min elagyalnom. *

_________________
Famulusa: Xerxes
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Márc. 24 2013, 20:55

// NRT játék. Victoria-Nil 2013.03.24.//

*Valamiért nem tudok aludni ezért esti sétára indulok, mivel az iskolában nem akarok senkit felverni álmából inkább el nézek Seol szigetére, még úgy sem jártam ott. Gyorsan felkapok magamra egy szakadt farmert és egy fekete rövid ujjút, amit a bőrkabátom eltakar, lábamra egy térdig érő szintén fekete csizmát húzok. Jobb kezemen természetesen ott díszeleg a gyűrűm a mérgezett tűvel és kedvenc boszorkány tőrömet is magamhoz veszem, bár remélem egyikre se lesz szükségem . A révésznek hála néhány perc alatt már Seol szigetén bolyongok egy patakot követve.*
~Vízesés? ~ * tanakodok magamban mikor meghallom a távoli morajlást. Meggyorsítom lépteimet, szét engedett hajamba bele kap a szél ahogy meg álok a szikla szélénél. Gyönyörű kilátás tárul elém, lehet hogy éjszaka van de a hold és a csillagok beragyogják a vidéket. Amikor lenézek meglátom a vízesést amit imént még csak hallottam és a kis tavacskát amibe egy… egy srác úszik.*
- Hát legalább nincs melege. *indulok el a tó és a benne fürdő fiú felé egy lefelé vezető ösvényen csendes macskaléptekkel. Amikor a tóhoz érek leülök az egyik sziklára a fiútól nem mesze.*
- Mond csak nem fázol? Meg fogsz fagyni. * szólalok meg kislányos mosollyal az arcomon. * - Viki vagyok. És benned kit tisztelhetek? * kérdezem miközben a srác tekintetét keresem.*
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Márc. 24 2013, 23:09


// NRT játék. Victoria-Nil 2013.03.24.//

*Hogy nincs melegem, az nem kifejezés, már régen úsztam olyan időben amikor a minuszok csak úgy röpködnek, de már elkezdtem véghez vinni ezt a hülye ötletet, s mivel már úszok, így kevésbé elviselhetetlen, ám aki néz láthatja, hogy karjaimmal jócskán csapkodom a vizet, ezzel próbálva nagyobb ütemben, és gyorsabban úszni, remélve hogy nem érzem annyira a hideget. Nos ez félig meddig össze jön, de mikor meghallom az ismeretlen hangot, van egy olyan érzésem, hogy kénytelen leszek megállni, lévén hozzám szólt a lány. Így Állok meg az úszásban s indulok ki a sekélyebb terep felé, ahol a víz már csak nagyjából derékig ér, s tekintetemet az imént érkező fele irányítom. Nem mondhatnám , hogy ismerem, de ez nem olyan érdekes hiszen mióta lent lakok a szakházban, eléggé kiestem az iskola mindennapos életéből, de hogy ez zavarna? Fenéket!*
-Tisztelni nem kell, de hívj csak nyugodtan Nilnek..*szólok ki a vízből, miközben el is indulok a part felé, ahol a nadrágomat, hamar magamra is húzom, aztán a többi még földön lévő ruhám között matatva nemsokára egy doboz cigit húzok elő.*
-Fázni fázok, de mint látod meg még nem fagytam, és remélhetőleg már nem is fogok.*célzok arra, hogy már nem igazán van kedvem vissza menni a vízbe, ennyi egyenlőre éppen elég volt, inkább ha már szóba elegyedtem ezzel a lánnyal, ideje lenne megtudnom egyet s mást. A dobozból eközben egy szál cigi is előkerül, amit egy pillanat alatt begyújtva mélyet szívok belőle, s a füstöt kieregetve szólalok meg ismételten.*
-Gondolom a Mysterioba jársz, hányadikos vagy, első évfolyam? Nem hinném hogy találkoztunk volna.*nézek a másik fele, miközben fekete ingemet magamra kapva, lassan elkezdem begombolni is magamon a ruhadarabot. Nem mondom így már mindjárt kellemesebb az időjárás, bár tény használhatnék varázslatot ami felmelegít, de direkt nem tettem meg eddig sem, most pedig már miért tenném?*

_________________
Famulusa: Xerxes
Vissza az elejére Go down
Victoria Blody
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 38
Csatlakozás : 2013. Mar. 04.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Baldr - Háló
Üzenet : Szeretem a magányt, a csendet,
Ha odahúz édes titok.
Ott szövök álmot, ott merengek,
Megenyhülőn csak ott sírok.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Ápr. 07 2013, 17:16

// NRT játék. Victoria-Nil 2013.03.24.//

*Az esti séta a holdfényben nagyon jól esik. Nyugodt léptekkel sétálok egy patakot követve mikor a messziből egy vízesés morajlását hallom meg, a hangot követve egy gyönyörű vízeséshez érek ami egy kis tóba ömlik, amiben a hideg ellenére egy ismeretlen fiú úszkál. Oké ez elég szokatlan ilyen időben, de nincsenek előítéleteim. Biztos jó oka van rá hogy jégkockává fagyassza magát. Lassan a tóhoz sétálok és megszólítom az ismeretlen srácot.*
- A tisztelet mindenkinek jár, legalábbis addig amíg nem biztosít az ellenkezőéről. * magyarázom , miközben figyelem ahogy rágyújt. A válaszán elmosolyodom, majd figyelmesen hallgatom a kérdéseit.*
- Igen, igen ,és még nem. * nem csodálkozok rajta hogy még nem találkoztam vele, hisz nemrég érkeztem az iskolába.*
- Na és te, hányadikos vagy? * teszek most fel én néhány kérdést. *- Mond csak, gyakran szoktál télen jéghideg vízben úszkálni? * mosolygok rá. Az igazat megvallva nem ismerek egy embert sem akinek akárcsak eszébe jutna ilyen hidegben a szabad ég alatt úszkálni.*
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Szer. Ápr. 10 2013, 23:58

// NRT játék. Victoria-Nil 2013.03.24.//

*Nem nevezhető annyira különleges dolognak, hogy az ember belebotlik valakibe, elvégre Seol bár terjedelmét tekintve nagy sziget, mégse olyan nagy hogy legalább egy emberbe ne ütközzek. Na mindegy nem zavart meg semmit, hiszen csak úsztam, ezzel is edzve magamat, legfőképpen az akaratomat, hiszen nem vagyok hülye érzem hogy hideg a víz, de ez még attól nem tántorít el.*
-Ó szóval így gondolod, ezek szerint nem járhatsz ide túl régóta. Vannak akiknek mások az elképzelései ezzel a témával.*mondom a másik fele nézve, miközben magamra kapom a gönceimet, és rágyújtok egy cigire. Hogy én is oda sorolnám magamat azokhoz, akik máshogy gondolkodnak? Részint, bár én legalább nem nézek le másokat azért, mert például sárvérű lenne, ez is nagy szó. A kérdésemre elég röviden, de evvel szemben készségesen felel amire csak felnevetek.*
-Ha így lenne ötösöm a lottón szerintem már úszkálnék a pénzben.*mondom cseppet szkeptikus hangnemben, de ideje lenne elő venni a normálisabb formámat. A kérdésre csak oldalra döntöm a fejemet, miközben egy nagy adag füstöt ki is fújok az orromon. Nem értem miért olyan fura neki, de hát bizonyára nem sok embert ismer, ezt betudom ennek.*
-Egyetemista, és nem, csak ha ahhoz van kedvem, tudod szeretem a hirtelen döntéseket..*ahogy a mai döntésem is az volt hogy idejövök, de hát ez vagyok én, lehet lököttnek is nézni, hiszen van hogy néha nem azt teszem amire mások számítanának.*
-Miért olyan furcsa ez neked?*teszem fel a kérdést, miközben leülök az egyik sziklára, és a bakancsomat kezdem felerősíteni magamra, tekintetem persze közben a másik arcát figyeli.*
-Na és te, gyakran szoktál fura kérdésekkel pesztrálni idegeneket, és nem aggódsz attól, hogy megorrólnának rád?*kérdezem, egy szélesebb mosollyal. Vannak akik rossznéven vennék, én nem bár lehet ez annak az oka, hogy mára már eléggé lehűtöttem magamat.*

_________________
Famulusa: Xerxes
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Kedd Ápr. 23 2013, 00:09

//NRT, Kim és Slash, 2013. 04. 22.//


*Nem tudom, hogy milyen felindulásból, de útra kelek így este, hisz az idő is kellemes, és álmos sem szoktam lenni tizenegy körül. Ami furcsa lehet az egészben, hogy nem Mystralba megyek, hanem a hülye fejemmel megint be a dzsumbujba, ahol bármi történhet...de valójában már kezdem megszokni. Tehát az iskolát elhagyom a nyáriasnak mondható öltözékemben, hisz csak a kopott, fekete tornacipőm van a lábamon, egy fekete rövidnadrág, és egy ugyanilyen színű trikó, ugyanis ezt a ruhadarabot mostanában nagyon megkedveltem. Egyéb dolgok is vannak rajtam, mint például a pengetős övem a késemmel és a pálcámmal feldíszítve, valamint egy medál is. A hangszerem és az erősítőm most nem kell, ugyanis vizes helyre megyek, ami ismét egy okos ötlet tőlem, de hát kellenek a kalandok, így ahogy beülök a révész mellé, egyből beszédbe is kezdek.*
- Tiszteletem! Van valami vízesés Seolon, ahhoz mennyire tud közel vinni? *Teszem fel a kérdést, közben pedig biccentek is egyet a sziget felé, a távolba, s még egy szál cigi is előkerül a zsebemből, így vígan füstölgök a csónakban. Választ is kapok az öregtől, méghozzá jó hírrel szolgál, szóval kis idő elteltével már a sziget mellett vagyunk, és teljesen megközelítve azt mérem fel a sötét terepet, elköszönés után pedig pálcám kerül a jobb kezembe, mert a hold fénye nem elég a fák közt.*
- Lumos! *Mormolom el magam előtt a varázsigét, aztán már el is tűnök a fák közt. A part mentéről egy darabig még látható a pálcám végén áradó fény, de nem sokáig, gyorsan haladok minek köszönhetően meg is találom a patakot egy kis idő alatt, és a folyás irányát követve ugrálok a nagyobb, földből kiálló sziklákon. Ezek szerencsére szárazak, így a csúszós cipőm nem okoz gondot, viszont ez nem mondható el a vízesés közelében, ahová időközben megérkezek. Sajnos nem látom be az egész lenti területet, így egy régi trükkhöz folyamodok. Keresek egy száraz fát, majd mehet a parádé!*
- Mobiliarbus! Piroinito! *A rönköt először az alattam lévő tó fölé emelem, majd meg is gyújtom azt, s szépen lelebegtetem, így egyre többet látok, s közben pedig lépegetek előre is. A baj csak az, hogy nem mindig nézek a lábam elé, mert koncentrálok a varázslatra, így egy nyálkásabb kőre lépve megcsúszok, de nem csak egy kis botlásról van szó, egyből hanyatt vágódok az erős sodrású vízbe a hátamat jól megütve, és ha még nem lenne ennyi elég, a következő amit észreveszek, hogy zuhanok egyenesen lefelé a vízzel együtt, s majd egy nagy csobbanással merülök el a felszín alatt, de feljönni mintha..mintha elfelejtenék. De ilyenkor csak magukhoz térnek az emberek pár másodperc után, mert nem kéne itt meghalnom..*
Vissza az elejére Go down
Kimberly Fox
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Rókalány
Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2011. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : Azt szeretném, ha az egész életem egyetlen őrült ötlet lenne.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Kedd Ápr. 23 2013, 13:15

//NRT: Kim és Slash – 2013.04.22.//


*Meglehet, hogy későre jár már és ilyenkor nem sok embernek jut eszébe sétálnia egyet a famulusával, de mi Ronie-val pontosan így döntöttünk. Így hát össze is készülődöm és egy csinos, fekete bőrnacit veszek fel, mely szépen simul tökéletes testemre és végül jöhetnek a fekete sportcipők és felülre pedig egy top, melyre most csak egy bőrkabát kerül. Szeretek elegáns lenni, de vad is és most az utóbbi került előtérbe. Hajam kibontva, kissé hullámosan omlik vállaimra, szép, zöld szemeim körül pedig nem túl erős, inkább szép, fekete smink található. Már egy ideje elindultunk a kikötőből, de nem olyan gyors az út, így még mindig az ösvény mentén sétálunk a méhészborzzal, természetesen a vízesés felé tartva, ugyanis imádom azt a helyet, jó lesz ismét látni a hatalmas zuhatagot, bár megmártózni nem szándékozom benne. Mivel jelenleg még a fák takarásában vagyunk, így nem is látom azt, amit a fiú bohóckodik, mert valljuk be, eléggé gyerekes művelet, de ahogy az utolsó bokrokat és fákat hagyjuk el az én drágámmal, bizony az esésnek szemtanuja leszek, pusztán csak azt nem tudom kivenni így a sötétben, hogy ki volt ennyire béna, hogy beleessen a vízbe.*
- Na ne, most életmentőt kellene játszanom? *pillantok Ronie felé, aki nem túl nagy famulus ahhoz, hogy megtegye ezt helyettem és mivel sötét van, a vízben se láthatom a bajba kerültet, tehát varázslattal se tudom onnan könnyedén kiszedni. *
- Ezért sokkal tartozik nekem. *sóhajtok fel, majd a kabátom ledobom, és rá kerül a toppom is és gyorsan levedlek alulról is mindent, a csinos, fekete bugyin kívül, mely ugyanolyan stílusú, mint melltartóm természetesen és már a hűs víz felé is indulok. Nem húzom az időt azzal, hogy fagyoskodjak, egyszerűen belefutok a vízbe és már alá is merülök, így kezdem el keresni a víz alatt azt a személyt, aki ilyen szerencsétlen volt az előbb. Túlságosan is siettem, felmelegíthettem volna magam előtte, de most már nincs mit tenni, csak kibírom, bár a hideget testem nagyon is megérzi, libabőrök keletkeznek rajtam, de most kizárom mindezt, csak kutatok tovább, egészen addig, amíg a zuhatag aljánál meg nem látom a testet, így végül lebukva érte már fel is hozom a felszínre, hátulról átkarolva őt. Tökéletesen tudok úszni, így a vízből is könnyedén ki tudok menteni bárkit, de most már irány a part. Egy időbe azért beletelik, mire mindez sikerül, így a fűre húzom, majd picit fáradtan térdelek le mellé, miközben Ronie már tűzbe is borul, ezzel adva egy kis meleget nekünk, mert bár itt a tavasz, éjszaka még nagyon hideg van.*
- Te vagy az? *kérdezem halkan, majd végül pálcámhoz nyúlok és azt a fiú felé is irányítom. Nem fogom szájon át lélegeztetni, még mit nem, inkább a mágia lesz most a társam.*
- Anapnoe! *ennek hatására Slash légútjai kitisztulnak, tehát a víz kikerül szervezetéből, ő pedig normálisan kap ismét levegőt. Ha kinyitja szemeit, akkor természetesen engem láthat, igen csak hiányos öltözetben, vizesen, gyönyörű, nedves tincsekkel és mellettem egy édes méhészborzot, ki tűzcsóvaként nyújtja számunkra a meleget. Egyelőre nem teszek mást, türelmesen várok, majd meglátjuk, hogy miként reagál mindenre, mert ha rosszul van, akkor még az is megeshet, hogy vihetem a gyógyítóhoz.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Kedd Ápr. 23 2013, 22:01

//NRT: Kim és Slash – 2013.04.22.//


*Igazából fogalmam sincs, miért pont a vízesést szeretném felkeresni ilyenkor, talán azért, mert soha nem jártam még ott, de akkor is találhatnék alkalmasabb időpontot. Viszont spontán ember vagyok, és mivel ez most jutott eszembe, így most valósítom meg, szóval hamar elhagyom az iskola épületét, s a szigetet is, amelyen fekszik, hogy a révész által a lehető legközelebb érkezzek meg a vízeséshez. Mindez meg is történik, s amint kilépek Seol száraz partjára, egyből be is izzítom a zseblámpát, azaz a pálcám végét, hogy ne csak a hold fényére kelljen támaszkodnom. Van egy rakás vakmerőségem, és fényem, szóval semmi sem állíthat meg abban, hogy a csobogó patakra ráleljek, majd azt követve hamar elérjem a vízesést, amit sajnos nem látok teljes egészében a sötétség miatt, sem a lent közelgő lányt, így a jól bevált reflektoreffektet hozom létre varázslat segítségével, de annyira belemerülök a koncentrálásba és a bámulásba, hogy egy rossz kőre lépek, amin az évek során felhalmozódott a csúszós nyálka, és ez meg is pecsételi az estém, mert kapaszkodni nincs mibe, így háttal beleesek a nagy sodrásba, s talán egy kővel is találkozok útközben, de nem vagyok benne biztos, mert pillanatok múlva már a lenti víz alján találom magam. A probléma csak annyi, hogy nem tudok úszni, sőt, még magamról sem tudok az eszméletvesztés miatt. Nem tudom igazából, hogy mennyi időt töltök a víz alatt, és azt sem érzékelem, ahogy a korábban közelgő lány kivonszol a partra, csak az általa elvégzett varázslat után térek magamhoz, s kezdem résnyire kinyitni a szemem. Na meg azon is gondolkodok, hogy mi ez a helyzet: az előbb még ott voltam fent, most meg itt lent egy fehérneműs csajjal.*
- Ez a mennyország? *Kérdem meg lassan, és még kicsit nyögdécselve, majd oldalra fordítom a fejem, és csak ekkor szúrom ki a tüzes állatot. Már meg sem lepődök rajta..*
- Vagy a pokol? A pokolban van tűz, nem? *Csukom vissza ismét a szemem a lassú szövegelés után, és ekkor esik le valójában, hogy én vizes vagyok, fázok, és ez a bombanő mellettem nem más, mint Kimberly, akit még az ittlétem elején ismertem meg, és majdnem lekaptam a klubban. Így erőt veszek magamon, aztán a könyökeimre próbálok támaszkodni.*
- Kim? Hát te hogy kerülsz ide? Na nem mintha nem örülnék a jelenlétednek..szóval kösz. *Nem a legösszeszedettebb mondatok, de most ne várjon tőlem mást az ember. Azt pedig gondolom, hogy ő mentett ki, hanem nem lenne vizes. Viszont ami még fontos, azok a cuccaim, így övemhez nyúlok a jobbommal, ahol csak a késemet érzem. Hát persze, a pálca a kezemben volt.*
- Popmás.. Kérhetek még egy szívességet? Az enyém ott maradt. *Biccentek a pálca felé, aztán jobb kezemet a hátamnak feszítve tápászkodok fel a földről, és sétálok a víz..az átkozott víz mellé. Természetesen egy Invito varázslatra gondoltam, de kitudja, ő már felsőbb éves, szóval lehet, hogy vannak erre jobb megoldásai is.*
Vissza az elejére Go down
Kimberly Fox
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Jelige : Rókalány
Hozzászólások száma : 308
Csatlakozás : 2011. Mar. 03.
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : Azt szeretném, ha az egész életem egyetlen őrült ötlet lenne.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Szomb. Ápr. 27 2013, 13:14

//NRT: Kim és Slash – 2013.04.22.//


*Nem éppen így képzeltem el az esti sétát, hogy majd életmentőt kell játszanom, méghozzá ebben a hideg vízben, de mégse hagyhatom, hogy valaki megfulladjon. Nem úgy tűnt, mint aki önként ugrik be a vízbe, tehát teszek is érte, hogy segíthessek neki, így nemsokára már a partra húzom, ahol Ronie egy kis meleget nyújt nekünk, én pedig amint pálcámhoz kapok, máris kitisztítom a srác légútjait, ki idő közben ismerős is lesz a számomra. Slash az, akivel bár annak idején szívesen elszórakoztam volna, mégse alakultak úgy a dolgok…Mindegy is, most az a lényeg, hogy ne haljon meg itt nekem, azt tuti nehezen magyaráznám ki. Első szavai hallatán viszont csak elmosolyodom, ez igazán kedves, de ez a mosoly még szélesebb lesz, ahogy famulusom tettét pedig egyenesen az ördögével azonosítja.*
- Ne hülyéskedj, a vízesésnél vagyunk és szerencsédre pont erre jártam, így kimentettelek. Remélem tudod, hogy ezért az adósom vagy. *be is hajtom majd rajta, amint lehetőségem lesz rá, most viszont csak tovább fürkészem és kissé meg is lep, hogy emlékszik még rám.*
- Errefelé sétáltunk, a famulusommal. Ronie az, akit a pokol szolgájának hittél. *nevetek fel kissé és végül a méhészborz abbahagyja tüzes alakját, így láthatja a fiú, hogy miként is néz ki valójában. Igazán aranyos egy állat és tökéletes társammá vált az idők során.*
- Elég hideg van, nem is értem, hogy eshettél bele a vízbe. Aestus! *a rá irányított pálcámmal most mellkasa felé célzok és kimondva a varázsigét már érezheti is, ahogy teste felmelegszik és mindjárt nem is fázik. Magam felé irányítom a pálcát és így is elvégzem a varázsigét, tehát testem hamarosan felmelegszik, ami nem kicsit esik jól, mivel még mindig majd megfagyok, legalábbis ezt érzem.*
- Még egy szívességet? *kérdezek rá kíváncsian, de amikor meghallom, hogy a pálcáról van szó, egy sóhaj után biccentek.* - Hogyne, de te maradj itt, mert még egyszer nem óhajtok beugrani utánad. *vigyorodom el, majd felkelek és oda is sétálok a víz mellék ahol kíváncsian tekintek körbe, majd ahogy kiszúrom a vízen lebegő pálcát, már a pszichokinézist bevetve irányítom azt magamhoz. Tehát kiemelkedik a vízből és a kezemben köt ki, így azzal térek vissza Slash-hez, kinek át is nyújtom, majd ez után ruháimhoz lépve kezdek el öltözködni, mert mégse akarok most így maradni. Na nem mintha zavarna, hogy akad nézőközönségem, de nah.*
- A varázslat egy órán át tart, a ruháid viszont elég vizesek, ahogy az én hajam is. Szerintem menjünk el a fogadóba, ott majd megszáradunk és iszunk valamit, ami felmelegít. Mit szólsz? *teszem el pálcámat is, ahogy minden ruhám rám kerül, majd ez után fordulok a srác felé, kíváncsian mérve fel, hogy vajon mennyit változott azóta, hogy találkoztunk.*
- Amúgy megvagy? Nem sérültél meg? Mert akkor meggyógyíthatlak… *csak tudnám, hogy miért is vagyok én most ennyire segítőkész. Na mindegy is… ha az inflás benne van az ötletembe, akkor így, édes hármasban meg is fogunk indulni az ösvényen Mystral városa felé… ha pedig nincs, akkor még az is lehet, hogy elválnak útjaink. Bár én szívesen beszélgetnék egy kicsit, még akkor is, hogyha oly furcsán alakult az a bizonyos első találkozás.*
Vissza az elejére Go down
Slash Daniels
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Guitarhero
Hozzászólások száma : 1513
Csatlakozás : 2012. Nov. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : RagnaROCK Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Ápr. 28 2013, 21:47

//NRT: Kim és Slash – 2013.04.22.//


*Szerencsétlenségem nem azt jelenti, hogy itt fogok meghalni vízbe fulladva, bár ez nem nekem köszönhető, hanem Kimberlynek, aki éppen erre jár a famulusával, és eszméletlen állapotomban keres meg engem a víz alatt, majd húz ki onnan a partra. Miután visszanyerem az eszméletem, még mindig nem tudatosul bennem, hogy mik is az előzmények, csak vacillálok, hogy ez a pokol, avagy a mennyország? De sajnos tévednem kell, egyik tippem sem jön be, mert ahogy hallom még mindig élek. De jó nekem!*
- Ahh, remek. Víz-Slash 2-0. Majd meghálálom egy jobb pillanatomban. *Motyogom felé még mindig a földön fekve, de aztán kezd kitisztulni a kép, s így emelkedek fel, hogy könyökömön támaszkodhassak meg.*
- Aha. Szevasz Ronie. Tényleg, tud ő beszélni? *Ugyanis szeretek famulusokkal eldumálgatni, jó arcok általában, és nekem is egyre könnyebb most beszélni szerencsére, így megpróbálkoznék a felállással is, de előtte Kim a pálcáját szegezi rám, s ahogy kimondja a varázsigét, kellemes melegség tölt el...na nem pisiltem be, csak gondolom ez a hatása a varázslatnak.*
- Ha ezt a varázslatot ismertem volna télen, egy szál gatyában mentem volna végig Szibérián. *Érezheti, hogy nincs nagy bajom szerencsére, hisz a humorom kezd visszatérni, így most már tényleg megpróbálok két lábra állni, és ez sikerül is. Viszont a tanácsát lehet, hogy érdemes lenne megfogadni, így nem lépek közelebb a vízhez, csak távolról kérem meg a pálcám kihalászására.*
- Örök hála! *Köszönöm meg, miután a kezemben köt ki a vagány pálcám, s ezután megtudok még egy röpke információt a korábbi varázslattal kapcsolatban, sőt egy javaslat is megüti a fülem, ami igencsak kedvemre való.*
- Ja, pöpec, engem ott úgyis szeretnek. *Egyezek bele már-már nevetve, hisz van pár érdekes élményem a fogadóból, és elég megoszló rólam a vélemény. A pultos csajszi szeret, viszont a kocsmárosra ez nem mondható el, miután szétkaptuk a berendezést. Közben sajnos Kim is felöltözik, így megszűnik a mozi, bár eddig sem azzal voltam elfoglalva, hogy nagyon megbámuljam, s ennek több oka is van, de lényegesebb most a testi épségem, így a kérdésre körbetapogatom magam.*
- Jaja, túlélem most már, semmi külső problémám nincs. *Vonok vállat, na meg szerintem belső vérzésem sincs. Max. egy kis agybaj, de az is csak jó értelemben, pont annyi, amennyi kell. Viszont ha minden igaz, akkor útnak indulunk, hogy rövidesen megérkezzünk a fogadóba, de addig sem maradunk csöndbe, legalábbis én nem.*
- Na és mi a helyzet veled? Rég láttalak! *Talán utoljára a karácsonyi rendezvényen. Az pedig jó rég volt már.. Ami pedig az első találkozásunkat illeti, hát nem alakítottam a legjobban a szálakat, de hogy megbántam volna? Nem mondanám..*
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Szomb. Jún. 29 2013, 17:39

//NRT: Rebeka és Alinox - 2013.06.29.//

*Szép az idő, süt a nap, és hogy ezt kihasználja, Alinox a famulusával együtt kint sütteti a hasát a vízesés partján. Egy lila törölköző van a földre terítve, ezen hasal a leányzó egy könyvet olvasva. Épp hátát barnítja, bár már nem hófehérke, volt már napozni, így már barnásabb a bőre, de még van hova színt felszedni magára. Hosszú, barna haja felkontyolva van, hogy ne zavarja, és ne melegítse a nyakát és a hátát. Shadow hol a lányka mellett, hol az árnyékban hűsöl, és néha még arra is vetemedik, hogy mancsát a vízbe mártsa, bár a vizet nem igazán csípi, igazi macskaféle. Az egyetemista diáklány kicsit furcsállja, hogy ilyen jó időben miért nincs itt több ember, de talán a tóhoz mentek, vagy külföldre. Mindenesetre ő örülne valami társaságnak, de két óra alatt, mióta itt van, nem igazán járt erre, legfeljebb a madár. De ha már nincs senki, Alinox így is elfoglalja magát, láblóbálva bújja a sorokat a könyvében, mi eléggé leköti, Agatha Christie Tíz kicsi néger című krimijét olvassa. Ritkán olvas krimit, de ez a könyv nagyon tetszik neki, teljesen belemerül, együtt nyomoz, gondolkodik a szereplőkkel.*

_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Gyulai Rebeka
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 53
Csatlakozás : 2012. Dec. 19.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Jún. 30 2013, 20:23

//NRT - Alinox és Rebeka - 2013.06.29.//

* A mai napom céltalan lézengéssel kell, hogy záruljon, mint mindig. Sétára vágyom most.. némileg valami komolyabbra, és nem is egyedül, hiszen éppen elég volt ma szétterjeszteni az utolsó adag cuccot, amit Slashtől kaptam. Egy ideje alig látom a srácot, marha ritkán futunk össze, és kezdem úgy érezni, talán ki kellene törnöm ebből a különös bizniszből, elvégre nem fogok, és nem is akarhatok meggazdagodni abból, hogy drogot árulok. *
- Tényleg nem fogom ezt csinálni életem végéig.. nem tehetem. * sóhajtok egy halkabbat, miközben már az erdő környékén sétálgatok, meg is állva egy cseppet egy magasabb fa tövénél, nekitámasztva formás popóm az erős törzsnek, végül pedig hátam is oda vetve. Várom már az év végét, hogy évfolyamot léphessek, de ahhoz tanulnom is kellene.. ami annyira ugyebár nem az erősségem, és hogy még most is az a buta méregtan könyv van egyik hónom alatt, ez észbontó, mondhatni förtelmes. Még egy sóhaj, és még egy, ami elhagyja ajkaimat, majd elrugaszkodva mégis ettől a határozott támasztól indulok meg előre, nagyjából tájolva be a vízesést magam előtt. Ha oda megyek, ebből tanulás nem lesz, az már biztos, ugyanakkor mégis rá kell vennem magam. És ha lesznek ott emberek? Na bumm, akkor pláne ugrott a tervem.. jajj, és még nagyobb jajj. Főleg mert ahogy már körvonalazódik feketével kipingált szemeim előtt a vízesés, és az azelőtt kialakult kis tavacska, nem kerüli el figyelmemet az ott tanyázó-napozó leányzó sem. Ebből a szögből, ha pasi lennék, egészen biztos, hogy jól benézném, hisz mögüle érkezem, de szerencsére engem pont nem kötnek le a lógázni való formás lábak, így gond egy szál se alapon születik is meg fejemben a döntés: meg kell környékeznem őt. *
- Szia.. csatlakozhatok hozzád? * térek hozzá most már oldalról, idő közben kerültem egy picit, azért megijeszteni nem kéne őt, de valahogy mégsem árt felhívnom magamra figyelmét, s ha már így megtörtént, keresztbe teszem még álló helyzetben rövid farmerbe bújtatott lábaimat, némileg megigazgatom popómon fityegő övtáskámat, majd szépen törökülésbe is ereszkedem közvetlenül mellette, hogy aztán a súlyos könyvet szanaszét szakadt deszkás cipőimre helyezzem, így pedig az ölembe. * - Amúgy Rebeka vagyok. * lendül felé kezem mosollyal arcomon, hogyha egyáltalán engedi, lecsücsüljek, majd már kíváncsian pislogok könyve felé. *
- Mi jót olvasol? Mert gondolom jobb, mint ez itt.. * koppantok egyet a kemény borítóra, ami ölemben pihen, és azt hiszem, izgő-mozgó vállmocorgásom máris egyértelművé teszi azt: forróságban fekete trikó viselete egyenlő az öngyilkossággal. Na nem baj, a vállam kivan, talán annak lesz némi színe, úgyis elég sápadt vagyok mostanság. *
Vissza az elejére Go down
Alinox Ingren
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 8589
Csatlakozás : 2011. Apr. 05.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Exortus szakház

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Kedd Júl. 02 2013, 21:00

//NRT - Alinox és Rebeka - 2013.06.29.//

*Ha szép idő, meleg, napsütés, akkor napozás! Szerencsére mostanában már rendesen nyári időjárás van, így Alinox el tud járni barnulni, vagy csak szimplán a szabadban tölteni a napját. Szeret az erdőben, a vízesésnél vagy a tónál lézengeni, most épp a vízesés partján napozgat egy könyv és Shadow társaságában. Lábát a levegőben lóbálva teljesen belefeledkezik a könyvbe, mi egy izgalmas krimi, így érthető, hogy összerezzen, mikor megszólítják.*
- Megjiesztettél... de persze, ülj csak le. *mosolyog vissza, és könyvjelzőjét a lapok közé téve felül ő is törökülésbe, hogy egy szinten legyen a leányzóval, ki igazából még az előtt elkezd elhelyezkedni a földön, hogy Alinox "megengedte" volna, de nem zavarja az exost.*
- Alinox. *nyújtja ő is a kezét, arcán barátságos arckifejezés és mosoly. A könyve felől érdeklődik Rebeka, és felnevet, mikor látja, milyen olvasmány is van az újonnan érkezett kezében.*
- Rossz embernek mondod... tanársegéd voltam toxikológiából, szóval engem az is leköt. Egyébként egy krimit olvasok Agatha Christie-től... Tíz kicsi néger a címe. *válaszol készségesen a leányzó, majd hátát finoman meglökik. Hátra se kell fordulnia, tudja, hogy Shadow az, ő is kér a figyelemből.*
- Jaj mielőtt megsértődik a nagyfiú... ő Shadow, a famulusom. *mutatja be a szárnyas tigrist az egyetemista, mire az állat gyengéden megszimatolja Rebeka haját. Szimpatizál vele, mert le is telepszik a két lány közé, feje Rebeka felé fordul, és őt nézi, hogy mit csinál.*
- Nem érded a méregtant, vagy nem érdekel? *kérdezi Alinox jókedélyűen. Ha Rebeka azt mondja, abszolút nem érdekli, azzal nem vágná el magát nála, Alinox nem ilyen, ő abszolút elfogadja, hogy nem minden ember egyforma, és nincsenek előítéletei.*

_________________
Famulusa: Shadow

Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   Vas. Júl. 21 2013, 19:40

//NRT, Galina és Vixi - 2013.07.21.//

*Egy vékony pléddel a kezemben érkezem meg a vízeséshez; ezen és a varázspálcámon kívül nincs is nálam semmi. Eredetileg a Szivárvány-tóhoz szerettem volna menni, de ott túl nagy volt a tömeg. Itt is lézeng pár ember, szinte mind fiatal, hangosan beszélgetnek, szórakoznak és játszanak, kihasználják a jó időt. Kicsit messzebb a víztől leterítem a plédet egy fa alá (persze megnézem, hogy ne egy hangyaboly közepébe akarjak már letelepedni), majd ledobom magamról a világoskék, lenge kis nyári ruhát és fehér szandált, ami éppen rajtam van. Alatta egy hasonló színű, díszítőelemektől és cicomáktól mentes bikini van rajtam. Új darab, úgyhogy most majd fel is avathatom. A pálcámat a ruhám alá rejtem – nem mintha bárki el akarná vinni – majd a vízbe gázolok. Senki nem törődik velem, és ez nekem így pont jó most. Odahaza nem sok lehetőségem volt, hogy természetes vizekben úszkáljak; volt a közelünkben tó és folyó is, de annak ellenére, hogy hozzászoktam a szibériai időjáráshoz, a túl hideg vizet mindig is utáltam. Jó fél órás úszkálás után jövök ki a vízből, és leülök a partra. A nap már kezd lemenni, de még mindig van ereje, én pedig éppen csak annyi ideig tartózkodom alatta, amíg egy kicsit megszáradok. Hiába nem kell most már az év nagy részében nyakig begombolkozva járnom, a bőröm még mindig túl érzékeny, könnyen leéghetek, arra pedig egyáltalán nem vágyom. A fiatalok egy része közben elment valamerre, a többiek felmásztak a vízesés tetejére, hogy onnan ugráljanak a vízbe. Látszik rajtuk, hogy fantasztikusan érzik magukat. Néhány perc múlva visszamegyek a plédhez, letelepszem, és elfoglalom magamat azzal, hogy az ugrálókat nézem. Szeretnék visszamenni majd még egy kicsit a vízbe, de megvárom, amíg kiszórakozzák magukat, én most itt is nagyon jól érzem magamat.*


A hozzászólást Galina Sergeevna Ivanova összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 21 2013, 23:03-kor.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése   

Vissza az elejére Go down
 
Seol rejtelmes vízesése
Vissza az elejére 
27 / 28 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: