Édességek vihara

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-01, 10:37 pm

*Nem igazán foglalkozok még mindig semmivel, így hát nem is tűnik fel Nil ügyetlenkedése a boltban, csak az, amikor a nevemen szólítanak, az ismerős hang és a sietős léptek magam mögött. Megfordulok, majd már meg is látom kedvesemet, méghozzá az édes nagymacskával együtt, így elmosolyodom, miközben már meg is érzem a puszit az arcomon.*
- Ennyi? Egy puszi? *vonom össze a szemöldökömet is, hiszen ezt nem tudom, hogy gondolhatta, hogy majd ennyivel beérem? Hát még mit nem, nem vagyunk mi csak barátok, hanem a kedvese vagyok, legalábbis elméletileg.*
- Öhm, nem, kössz, nem kérek. Nem vagyok éhes. *vonom meg a vállaimat, majd amikor hallom, hogy hiányoztam, csak bólintok párat.* - Te is, de ez természetes. *végül pedig Xerxeshez lépek, így simítva bele párszor a puha bundába, miközben hallom a további kérdéseket és csak halkan sóhajtok fel.*
- Jaj Nil, nekem sose lehet rossz kedvem? Nincs valami jó kedvem, egyszerűen nyűgös vagyok, rosszul keltem és kihat az egész napomra. Nincs kedvem semmihez. *húzom el a számat, majd végül a fiú elé sétálok, de nem érek hozzá, csak kissé semmitmondó tekintettel nézek rá.*
- Segíthetnél ez ellen. Veled mindig jó kedvem lesz. *tőle várom az ötleteket, ez tisztán látszik rajtam, miközben végül kezem csak a mellkasára téved, a szürke színű pólóra, hiszen nehéz lenne nem hozzáérnem ehhez a rosszcsont fiúhoz.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-01, 10:54 pm

*Hamar utolérik, hiszen azért eléggé hallhatóan szólította Daphne-t a nevén, így amikor oda ér egy puszit is ad az arcára, de a lány ezt kevesli. Nil arca egy pillanatra mintha amolyan szeppent arccá változna akit valamilyen leszidás ért, de aztán egy kisebb mosoly is megjelenik ám ott.*
-Csak gondoltam, nem rohanlak le, hogy a végén azt mond hogy a nyílt utcán rád akarok mászni.*válaszolja furfangosan, vigyorogva, de persze nem kell kétszer mondania a lánynak, hogy többet szeretne, a fiú kezei egy pillanat alatt a derekához érnek, és közelebb húzva most már egy csókkal jutalmazza meg a leányzót, elég hosszan, és szenvedélyesen is. Mikor azonban elválnak megkínálja, de Daph úgy tűnik most nem kér.*
-Hát jó... mondjuk én se vagyok kajás*teszi el, hiszen maga se tudja miért hozta el, de hát ha már itt van valamikor betermeli. A párduc néhány morranással köszön a lánynak, és a simogatás után a lába mellé is szegődik. Ezután viszont Nil rákérdez, hogy van e valami baja a lánynak, amire egy eléggé szépen kifejtett választ kap.*
-Nem mondtam, hogy nem lehet, csak gondoltam lehet van oka, és ha van akkor megkérdem az okát ennyi. De ezek szerint akkor rossz napod van.*vonja le a követekztetéseket, majd mosolyogva átkarolja a lányt a derekánál, és ha Daph benne van sétálhatnak tovább, és Nil vigyorogva bele is kezd, hiszen szeretné felvidítani a lányt.*
- Hmm meglátjuk hogy a doktor úr mit tud javasolni a kedvenc páciensnek. Hmm elmehetünk sétálni, esetleg beülhetünk valahova, ha engeded akkor meg is hívlak, esetleg romantikus lovaglás a holdfényben, esetleg leugorhatunk úszni a tóhoz, vagy a vízeséshez, persze csak ha nem félsz egy kis náthától.*villant a lányra, egy kihívó mosolyt.*-Tarthatunk pucérmaratont, betörhetünk valamelyik házba az árnyas úton, esetleg szellemet űzhetünk a várromnál, na mihez van kedve a hölgynek?*kérdezi kíváncsian méregetve a lányzót, akit kicsit közelebb is húz magához.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-14, 8:13 pm

* Beszélgetnek Elisával a tükrös szobában, majd úgy döntenek, elmennek édességet venni Mystral-ba. Kisétálnak a révészhez, aki áthozza őket. Miközben az édességbolthoz közelednek, Alinox válaszol a lány által feltett korábbi kérdésre.*
- Igazából én beszélgettem régebben anyával, és mondtam neki, hogy mennyire jó lenne járni egy mágusképzőbe. Az már viszont meglepetés volt, hogy felvettek a Mysterio-ba. Anya titokban adta le a jelentkezést, és én ezt már akkor tudtam meg, mikor megjött a levél, hogy felvettek ide. Örültem neki, és a mai napig hálás vagyok anyának emiatt.*meséli a lány. Eközben már oda is érnek a bolthoz, ami az Édességek vihara nevet viseli. Ahogy belépnek, Alinoxnak szinte szó szerint leesik az álla. Ennyi cukrot, nyalókát és hasonló csábító dolgot még nem látott egy helyen.*
- Ez maga a mennyország* mondja a lány. Ezek után majd el kell mennie futni, de egy kis bűnözés mindig belefér, nem hízik könnyen. Ahogy bolyongnak a sorok között, a lánynak eszébe jut, hogy Elisa más is kérdezett.*
- Ja, amúgy csak pár fiúval találkoztam eddig. Egy-kettő nem nézett ki rosszul, de voltak olyanok akik egyáltalán nem az eseteim.* mondja a lány.*
- És, neked tetszik valaki? Te biztos régebb óta vagy itt, mint én.* kérdezi Alinox, miközben az édességekből párat levesz.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-14, 8:27 pm

*Mindenféléről beszélgetnek Alinoxal, míg végül úgy döntenek, hogy elmennek az édességboltba. Odafelé se marad el a társalgás és Elisa is kérdez pár dolgot, amire útközben megkapja a válaszokat.*
- Akkor örülsz, hogy ide járhatsz.*mosolyodik el, levonva a következtetést a lány meséjéből. Időközben a bolthoz is megérkeznek, ahol a másik eléggé meglepődik a sok édesség láttán, mire Elisa felnevet.*
- Jó hely, mi?*kuncog és megindul a sorok között. A polcokról levadászik néhány szimpatikus édességet. Szerencsére a pénz miatt nem kell aggódnia, így lényegében megvehet bármit, amit akar, de azért nem viszi túlzásba. Így egy maroknyi szerzemény után befejezettnek tekinti a vásárlást és várja, hogy Alinox is végezzen. Közben a fiúkra is ráterelődik a szó.*
- Szóval még nincs konkrét kiszemelted?*mondja félig- meddig kérdő hangsúllyal és a pénztárhoz sétál, ahol lehelyezi a dolgait, majd kifizetve őket már a szatyrot lóbálva tér vissza.*
- Úgy pár hónapja lehetek itt, úgyhogy nem olyan régóta. Hát van valakim, vagy valami hasonló, de elég bonyolult a helyzet.*válaszol röviden. Ha a másik esetleg kérdez, akkor talán elmondja bővebben is, de addig nem akar belemenni a dolgokban. Ezalatt pedig közelebb hajol hozzá, hogy megnézze mit vesz.*
- Na miket találtál?*érdeklődik is hozzá.*
- Egyébként hogy tetszenek a tanórák? Van kedvenc tárgyad?*kérdezi, megint visszatérve az iskolai témákra.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-14, 9:02 pm

* Sétálnak, beszélgetnek Elisával. Beérnek az édességboltba, ahol Alinox alig tud választani a sok sok édesség közül. Végül vesz két óriásnyalókát, egyiket majd most megeszi, a másikat hazaviszi. Valamint vesz még csokit, de azt majd csak a suliban fogja megenni. Magyarul betartalékol édességekből. Közben azt is megtudja, hogy Elisának van barátja.*
- Valami olyasmi? Ezt hogy érted?* kérdezi a lány érdeklődő szemekkel. *
- Ha túl személyes a kérdés, nem muszáj válaszolnod.* teszi hozzá a lány gyorsan. Elvégre nem ismerik egymást olyan régóta, lehet, hogy nem akarja még ezt megosztani vele. Elisa kérdezi a tantárgyakról.*
- Eddig csak egy Spirituális ismeretek órán voltam, és az egész jó volt. Neked van kedvenced?* kérdezi Alinox.*
- Mit szeretsz csinálni szabadidődben? Szeretsz kimozdulni, vagy inkább "otthon ülő típus" vagy?* érdeklődik a lány, miközben kifizetik az édességet.*
- Menjünk még valahova?* nem nagyon ismeri még Mystral-t, ezért ha Elisának van kedve, akkor választ valami jó helyet. Vagy visszamennek a suliba. Mindegy...*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-14, 9:18 pm

*Az édességboltba érve tovább folytatódik a beszélgetés. Miközben nézelődnek és vásárolnak, a fiúk is szóba kerülnek. Elisa beszél Calebről, majd némi gondolkodás után válaszol a lány következő kérdésére.*
- Hát az egész ott kezdődik, hogy nem járunk. Ráadásul a marhaságom miatt eléggé össze is vesztünk a legutóbbi találkozás alkalmával. És az sem biztos, hogy akar-e még találkozni velem.*fejti ki bővebben, a túl személyes dologra megrázza a fejét. Végülis már elmondta nagyvonalakban. Ezután az órák is szóba jönnek, s így végre kevésbé személyes vizekre eveznek.*
- Azt én is szeretem. Bár az abszolút kedvenc a Toxicológia. Viszont a Halotti mágia kevéssé fekszik nekem.*feleli a kérdésre, vidáman mosolyogva.*
- Inkább elmenős típus vagyok. Nem szeretek sokáig egy helyben ücsörögni. Ha van időm és lehetőségem, akkor eljárok bulizni vagy sétálni, esetleg lovagolni. A benti dolgok közül az olvasást pártolom.*mondja elgondolkozva, majd vissza is kérdez.*
- És te miket szeretsz csinálni?*firtatja kissé félrebiccentett fejjel. Időközben az édességeket is kifizetik, majd a kérdésre Elisa megvonja a vállát.*
- Szívesen elmennék még valahova, de ha tovább húzom az időt Cleo mindent szétszed.*nevet fel a fejét ingatva, ahogy eszébe jut rosszcsont cicája.*
- Úgyhogy, szerintem menjünk vissza a kastélyba.*javasolja, majd, ha Alinox is jön, akkor együtt mennek és majd ott búcsúznak el egymástól, ha pedig úgy dönt, hogy marad, akkor Elisa elköszön és egyedül megy vissza a kastélyba.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-14, 10:04 pm

*Elisa elmondja a dolgot, hogy összevesztek a barátjával, és azóta nem beszélték meg a köztük levő feszültséget.*
- Én mindenesetre drukkolok, hogy minden rendben menjen köztetek.* mondja Alinox őszintén. A lány azt is megtudja, hogy Elisa hozzá hasonlóan eljárós típus, aki szeret bulizni, ugyanakkor az olvasást sem veti meg.*
- A magam részéről én is szeretem ezeket a szabadidős tevékenységeket. Ezek mellett amiket felsoroltál én szeretek még zongorázni és fuvolázni. Bár a zongorát sokkal jobban szeretem. Ja, és el szoktam járni futni is. Szeretem a sportokat.* meséli a lány. Végül úgy döntenek, hogy visszamennek a suliba.*
- Én is megyek, szóval mehetünk együtt.* mondja Alinox. Kimennek az édességboltból, és Alinox megfogadja, hogy még visszajön ide. A révészhez mennek, aki visszaviszi őket a szigetre, majd az iskolában elválnak útjaik. Reméli, hogy még találkozik Elisával, hiszen szimpatikus neki a lány, és sok bennük a közös dolog.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-30, 1:59 pm

- Hát persze, hogy biztos, hogy kérdezhetsz ilyet? És dehogy vonzom a balhés embereket... *morgolódom édesen, hiszen nem igaz ez, én egyértelműen szólni fogok majd Demiennek, hogyha ilyen eset lesz ismét.*
- A balhés emberek közül csak veled és Mordreddel vagyok jóba tudtom szerint... *teszem még hozzá, bár az is tény, hogy Mordreddel furcsa a viszonyunk, de úgy érzem, hogy mostanra már megbékéltünk egymással. Ez után még ejtünk pár szót Scott és az én kapcsolatomról, amihez természetesen tud hozzáfűzni pár dolgot Sairus is.*
- Kettőnk hibája volt. Előbb fel kellett fognom a dolgokat, kár volt elszúrnom. *sóhajtok fel picit, majd át is térünk Sairus viszonyaira, amelyek elég furcsák, akár csak ő maga.*
- Hát nem tudom, csak olyan furcsa vagy néha, ahogy a gondolkodásod is. *vonogatom meg a vállaimat, majd ismét kettőnk viszonya kerül szóba, mi szerint hiányoztam neki, amire tudok ám mit mondani, de ahogy hallom, ő felőle lehet, hogy többé nem is találkoztunk volna. Inkább nem mondok erre semmit, hanem próbálok témát váltani, így mesélve picit Elisáról, de ez se igazán jön össze, tehát fordulhatunk az édesség felé, hogy egy kis boldogság érjen minket. Le is ugrok a párkányról, majd felvetem a nagy ötletem, mi szerint meghívnám egy fagyira, hogyha benne van.*
- Meglehet, de most én fizetek. Majd ha drágább dologról lesz szó, ne félj, engedem, hogy téged húzzanak le. *öltöm ki a nyelvem vidáman, majd mrá meg is indulok lefelé.*
- Hát, nem tudom, ma még tanulni is akarok, szóval lehet a fagyi után visszajövök. *nézek fel rá, hiszen mostanra már rendesen beindultak az órák és a házik is, így hát elég valószínű az is, hogy nem fogok ma egész nap mászkálni, még akkor se, hogyha örülök a találkozásnak. Na de hamarosan leérük az aulába, ahol a révész felé vesszük az utunk, ki egészen a közeli szigetig evez velünk.*
- Nah, milyen fagyit kérsz? *kérdezek rá, amikor már megérkezünk az üzlethez, hol a meleg szezon miatt természetesen már árulnak fagylaltot is. *
- Én két csokisat kérek és egy vaníliásat. *most ehhez van kedvem, így miután megkapom a finom édességet, már át is veszem, így figyelem Sairust is, hogy ő mit kér.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-04-30, 2:21 pm

*A szavai kis nevetést késztetnek ki belőlem, hiszen ahogy látom a morgolódáson még kicsit javítania kell, hogy tökéletes legyen, mert ezzel aztán nem ijeszt meg. Azért amikor elhalkulok el is mondom a nevetésem tárgyát.*
-Jó, ahogy próbálsz morogni. Egy kis gyakorlás és lehet már meg is ijedek.*felelem lágyabb hangon, ezután pedig még pár dologról szó esik köztük, a balhés emberekről.*
-Az már éppen elég nem gondolod? *de persze ez csak amolyan költői kérdés volt, így aztán nemsokára folytatódik a téma, így jön szóba a régebbi esetünk is.*
-Lehet.. nekem meg nem kellett volna fájdalmat okozni, szóval az én hibám nagyobb... Kérdéses melyikőnk szúrta el jobban.*mondom egy kicsit szomorúbb mosollyal karöltve, ezután pedig meghallom, hogy furcsa vagyok. Na mit nem mond? Ezt eddig tudtam magamról, de hogy már ő is ezzel jöjjön? Fejem lassan oldalra billen miközben választ adok neki.*
-Nevezzük inkább sajátosnak. A furcsa az nézőpont kérdése, de ha a nőkkel való viszonyomra gondolsz, akkor nincs szükségem szerelemre, se más egyébb dologra ami ezzel jár...*felelem kicsit elkomolyodva, hiszen ez még mindig gyenge téma nekem, mármint nem szeretem, ennyi az egész. Ezután elmondom miért nem kerestem, hiszen úgy hittem egy kis szünet jót fog tenni. De erről már nem ejtünk több szót, inkább elindulunk az édességboltba, persze út közbe se hagyva abba a beszédet.*
-Azt hiszem akkor nem egy fagyi fogja kirobbantani köztünk a harmadik világháborút, szóval akkor elfogadom a meghívást. Bár a hiúságomnak nem tudom mennyire lesz most jó.*felelem egy szélesebb vigyorral, ami fura mód megint olyan természetesen jön mint régen.*
-Rendben. Na mi az beindult a tanulás szezon? Mondjuk nálunk se kutya.. Na és hogy érzed? Tetszenek eddig amiket tudsz?*pusztán érdeklődésből tettem fel a kérdést, de nemsokára már le is érünk az aulába ahonnan nemsokára kijutunk a suliból, és a révész át is visz Mystralba. Az édességeshez érve, viszont kicsit megemelem a vállam.*
-Nemtudom, talán csokis meg citromos.... Szeretem az ellentéteket...*felelem egy kisebb mosollyal, majd miután megkaptuk pár pillanatig csendben maradva meg is kostolom.*
-Hát... ez a fagyi jobb mint amit otthon árultak.. ne kérdezd miért.*felelem egy kisebb mosollyal, de a tekintetem lassan Hecatere esik.*
-Nem láttad... szóval azt a furcsa valamit ott az óceánon?*kérdezem egy kicsit komolyabbra véve a szót, hiszen bár nap mint nap láthatjuk, fura mód nem sok szó esik róla. Ki tudja Hec talán tud valamit vagy ilyesmi, bár ez kissé sötétebb téma mint az eddigiek, de ha a lány lapozni akar úgy is észre veszem..*

//Fagy//

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-11, 3:40 pm

- De ez nem bogár. Jajj ne bolondozz, bogarat én sem leszek. Hogy jut ilyen az eszedbe? Vicces vagy Lucas. *Csúszik ki a bók a számon, amitől kicsit elpirulok, hisz én nem vettem észre, hogy a fiú úgy tekintene rám, mint számba jöhető partner.*
- Ha más nem kókuszgolyó- rúd itt is akad, de ne légy ennyire bátortalan fontos megismerni a világot, max ha nem ízlik, nem eszel többet belőle, mint a kukacból sem. *Mosolygok rá biztatóan. Mindenkinek tágítani kell a látó mezejét és nyitni a világra. Mondjuk, én könnyen beszélek hisz alapból ilyen a természetem. Ezek után neki állok mesélni egy most rendelt cukorkáról, de nem árulok el róla sokat, mert akkor nem kóstolná, meg és akkor nem lenne olyan nagy a meglepetés. Kinevetem azon, hogy milyen kevés érdességet evett, ezek után felelevenítek neki egy beszélgetést melyben megbeszéltük, hogy a pudingos palacsintát szereti.*
- Mi ez a heves fejrázás? Csak nem értesz valamiben egyet? *Döntöm kíváncsian oldalra a fejem, hisz nekem nem kerüli, el semmi a figyelmemet a mai napon hátha megpillantok valami reménykeltő mozzanatot. Ha válaszol, akkor azután tolom be a boltba, ha nem akkor meg azután, úgyhogy teljesen mindegy mit tesz akkor is bemegyünk. Mikor én belépek, egyből a boltoshoz megyek, akivel köszöntjük is egymást majd megkérdezem, hogy megjött-e, amit rendeltem. Szerencsére megjött és kértem belőle egy zacskónyit.
- Kérek még 15 dkg Kókuszgolyót csak simát semmi különlegesség és még 10 darab skorpiót meg egy nyalókát. *Ezek után Lucas oda jön és megkérdezi mit ajánlok neki.*
- Hát ez elég fogós kérdés. Azt hittem könnyebb dolgod lesz. Mivel a golyó és a puding a befutó így arra következtetek, hogy az édeset jobban szereted így legyen… *Töprengek, és csak töprengek, de nem jut semmi az eszembe.* - Hát megfogtál…*sóhajtok nagyot, amikor eszembe jut valami.*
- Kérek 5 db ugráló csoki békát. *Ha sikerül megfogni, akkor igazi tejcsokis finomság.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-11, 4:00 pm

* Tényleg vicces lennék vagy csak úgy mondja? Nem, az Aaron szerepe. Én nem vagyok vicces, bár ha Ő mondja akkor lehet benne valami.*
- Köszi. Csak elképzeltem ahogy a skorpiót bekapod és még mozog.* Vonom meg a vállam, mert erről jutott eszembe. Mi másra gondolhatnék még ha édesség is, egy mozgó édesség. Fura nekem.*
- Tudom, csak nem vagyok egy bátor srác. Már mint ha olyan a helyzet akkor igen, de nem is tudom* Inkább nem magyarázom el, hogy értem. Nem is tudom miért kezdtem egyáltalán bele. Nem vagyok a szavak embere és szertetem átgondolni a válaszokat. Még is valahogy Mona társaságában ez nem igen sikerül. Fura hatással van rám ez a leányzó, de még nem tudom megfejetni, hogy mi is ez igazán. Ez után jut eszembe a gondolat melyet el szeretnék űzni s ezt a fejem rázásával próbálom meg eszközölni. Oh megfeledkeztem magamról és ennek nem örülök. Zavarba is jövök s bele túrok a hajamba.*
- Öööö... semmi, csak egy egyet próbáltam elkergetni* Mosolyodom el félszegen s megdorgálom magamat amiért füllentettem. Nem szeretek, de még sem mondhatom meg az igazat. Ez után leszek a boltba tolva, szó szoros értelembe. A bolt nagy és rengetek édesség van bent. Nézelődöm egy picit, mert sok érdekes dolog van itt. Az illat sem rossz, de a formák jobban lenyűgöznek. Hogy ebből valaki választani tudjon hát az ember legyen a talpán ezért Monához fordulok. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog ajánlani és türelmesen várok. Azonban nem jut sokra. Egy mosoly kerül az arcomra.*
- Semmi gond* Legyintek egyet s egy zacskó cukron akad meg a szemem. A címét vagy megnevezését el is olvasom. A Tűz nyelve. fogalmam sincs mit takarhat a név, bár sejtésem azért még is akad. Mikor meghallom Mona hangját felkapom a fejemet.*
- Gondolom valóban ugrálnak.* Emelem fel egyik szemöldököm kérdőn. Nem tudom mi a jó a varázscukrokba de most már tényleg kíváncsi vagyok.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-11, 4:32 pm

*Aranyos, ahogy megpróbálja kimagyarázni magát a saját mondatából, de inkább felhagy vele, mert nem sikerül, úgy ahogy azt ő szerette volna.*
- Értem ne aggódj. Bátor, vagy ha kell, de bizonytalan a dolgokban. Szerintem ez az a szó, amit kerestél. *Jó Lucassal lenni olyan… természetes. Másokkal néha olyan, mintha színt játszana, az ember elrejti sötét kis titkait, de nem érzem most, hogy erre szükségem lenne. Érdekes ez a köztes se vele, se nélküle állapot. Minden esetre, ha máshogy nem akkor legalább így, mint barát had legyek vele. Nekem az is tökéletesen megfelel. Figyelmemet a beszélgetésbe bele nem illő mozdulat kelti fel, amire rá is kérdezek, de egy kitérő választ kapok. Ettől összefut a szemöldököm ráncokat gyűrve homlokomra, de ujjaimmal ismét simává masszírozom azt a részt, de mivel megérkeztünk egyből a boltba lépünk, hogy én feltankolhassak magamnak néhány hétre. Gyorsan kikérem kedvencem és a különleges édességet, ami kinézetre úgy néz ki, mint a francia drazsé csak sokkal több és szebb szín van benne. Lucas kikéri, a véleményem mire eleinte nem jutok sokra, de aztán eszembe jut egy egyszerű, de megbűvölt édesség így abból is kérek pár darabot.*
- Persze, hogy ugrálnak, de csak addig, amíg meg nem fogod őket, és ha lyukas a markod, akkor csak nézheted a nyomát, mert ugyan vissza nem jön. Néztél ki magadnak esetleg mást? Mielőtt elfelejtem kértem neked sima golyókat is, amit szeretsz. *Kedvem egyre fölvillanyozottabb. A zsebembe nyúlok és kiszedek belőle néhány tallért, hogy ki tudjam fizetni a sok édességet, amit vettünk.*
- Tessék, és a borravalót tartsd meg, és ha megjön a következő katalógus, akkor tegyél nekem félre, mert feltétlenül rendelni fogok egyet. Tényleg megérkezett a csomag, amit haza küldettem?
*Érdeklődőm az eladótól, aki minden kérdésemre válaszol, tökéletesen. A csomag elküldve és már készültek is a katalógussal.*
- Most, hogy végeztünk hova menjünk? Ki kell próbálnunk ezt a cukorkát, de muglik között nem lenne jó. *Lehet, hogy most elbizonytalanítom a fiút, pedig egyáltalán nem vészes ez az édesség.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-11, 4:48 pm

* Egyre jobban érzem magamat Monával és ez csak jó. Ahogy pedig a segítségemre siet az jól esik. Hát még is van olyan aki megért? Meglepő, de fura érzés is egyben. Persze pozitív értelembe.*
- A fején találtad a szöget.* Mosolyodom el s ez már egy igazi mosoly az arcomon. Nincs semmi gátlás vagy bármi. Egyre jobban kezdem megkedvelni a Svéd leányzót. A boltba is betérünk vagyis inkább betolnak. Nem is tudom eldönteni hoyg ez jó vagy rossz, de ha már bent vagyok akkor szét nézek. Van itt sok érdekes dolog s egyen meg is akad a szemem. Fura egy neve van és a színe is furcsa. Olyan mintha egy lávát látnék csak gömbökbe. Azonban a békák elterelik a figyelmem.*
- Érdekes lehet* Ennél jobb nem jön ki belőlem, de kíváncsi vagyok rá ez kár is lenne tagadni. A kérdésre fejet rázok hogy nem néztem ki magamnak semmit de lopva a tűzess vacakra pillantok. Nincs az pénz hogy én azt kipróbáljam még a végén elevenen megégek.*
- Nagyon rendes vagy* Mosolyodom el megint s a zsebembe nyúlok és egy kis pénzt veszek ki belőle.*
- Szeretném ha elfogadnád* Nyújtom felé és tényleg remélem hogy nem akar megsérteni azzal, hogy vissza utasít. Elkezdek azon gondolkodni, hogy hova is mehetnék ahol nincsenek muglik.*
- Azt mondtad szereted a természetet a mágiával bűvöltet is?* Én is figyelek rá és megjegyzek dolgokat melyek vele kapcsolatosak.*
- A suliban van egy belső kert, nem tudom, hogy hallottál e már róla?* Kérdezem meg kíváncsian mert oda is mehetünk. Én benne vagyok és ott biztosan nem zavar senki. Kinyitom előtte az ajtót s csak utána lépek ki én is.*
- Szeretnék valamit kérdezni, de nem kell rá válaszolni ha nem akarsz. Hogy kerültél az árvaházba?* Figyelem kíváncsian és h nem válaszol az sem baj. Egyszerűen érdekel ezért kérdeztem meg.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-11, 5:32 pm

*A fizetésnél járunk, amikor kiszúrom, hogy valamire felfigyel Lucas. Meg is kérdezem, hogy meg akarja, venni vagy csak érdeklődik a dolog után, de végül nemleges választ kapok. Lucas pénzt nyújt nekem, amit visszautasítanék, de tartok attól, hogy megbántódna, így elveszem a tallérokat, de ötlettől vezérleve ismét megszólítom az eladót.*
- Kér, darabot kérek a tűz nyelvéből kóstolónak. *Visszapillantok Lucasra, majd nyelvet nyújtok neki jelezve, hogy ezt is észrevettem. A pultos átnyújtja az apró zacskót, de ház ajándékának tekinti a két falatot.*
- Igen azt mondtam, de nem tudom, mire akarsz kilyukadni. *Teljesen meglepett, hogy ilyen kérdést tett fel. Egy, mert emlékszik kettő hol van itt elvarázsolt cuccos. Ááá szóval vissza a suliba. Nem gond csöppet sem bánok, mert ha tényleg olyan ez a cukor amilyenre gondoltam, akkor jól elleszünk. Kilépve az ajtón válaszolok neki.*
- Persze az a hely tökéletes ott legalább nem néz minket senki őrültnek. *Igen az úgy előnyösebb, mint ide kint…. (Háhá még így sem árulom el)…. önzőzik az user, de majd ki lesz játszva az is, de folynak tovább az események, mert komoly kérdés következik.*
- Ezt még senki nem kérdezte. *Komolyodok el egy picit, mert hát ezen tényleg nincs mit szégyellni csak fura, hogy nem ismertem őket még is tudnak egy picit hiányozni.*
- Igazából csak sejtések vannak. Úgy néz ki a szüleim autó balesetet szenvedtek, de nem találtak közelebbi rokont, így oda kerültem. Csak mostanában akadtam rá Luke-ra, de őt is nehéz volt találni és a rendőrség is biztos felületes munkát végzet, mert csak átutaztak a városon.* Mesélem az általam felállított és elfogadott teóriát.*
- Az a fura, hogy régen egyáltalán nem gondolkodtam rajtuk sokat csak tavaly jött rám ez a láz és az óta, mintha hiányoznának és ez fura érzés.

//Fagy//

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-17, 9:27 pm

// Olvad //

* Úgy érzem, hogy Mona nagyon figyel rám, de nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt a figyelmet. Semmit nem csináltam ha nem csal az emlékezetem. Nem mentettem meg az életét és semmi hasonló. Ezen egy kicsit eltöprengek de egy kedves mosoly jelenik meg az arcomon.*
- Ha ez is ilyen varázs cukor akkor két üveg vizet is kérj hozzá* csúszik ki a számon a megjegyzés, de valahogy nem bánom. Kíváncsi vagyok, hogy mit tudnak nyújtani a varázs édességek. Nem volt még benne részem, de ami késik nem múlik s tessék igazzá válik a mondás. A figyelem kölcsönös, mert megjegyeztem hogy szereti a természettett azt viszont nem tudom hogy a szimplát vagy eredetit vagy a mágikusat is, Ez mindjárt kiderül, mert közlöm vele hogy mi jár a fejembe. Tovább is haladunk vagyis a boltot elhagyjuk.. Az egyik szemöldököm megemelem s rá pillantok.*
- Örültnek?* Kérdezek vissza mert nem egészen értem mire is céloz. talán elárulja és nem kergeti az usit az őrületbe, mert egyre kíváncsibb mit tartogat a lány a tarsolyába. / / Ez most mindegy és térjünk vissza rám. Van egy dolog ami már egy ideje érdekel melyre rá is kérdezek. Mi mással lennék képes kielégíteni kíváncsiságom ha nem kérdéssel. Él a lehetőséggel max kitérő vagy egyáltalán nem kapok választ. *
- Nem tudják biztosan hogy meghaltak e? Jól szűrőm le?* Kérdezek rá erre is mert nekem ez jött le de lehet tévedek. A következő szavaira csak egy mosoly jelenik meg az arcomon és eg kis némaság után megszólalok.*
- Szerintem ez normális. Még is csak a szüleid és a családod. Hány éves voltál mikor bekerültél a zaciba?* Pillantok rá ismét de közben azért lépkedek.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-17, 9:45 pm

*Jól bevásároltunk az üzletben mindent, sőt még plusz dolgokat is választottunk, ami vagy jól sül el vagy sem. A varázs cukros beszólására inkább nem válaszolok, semmit csak megforgatom sárga tekintetem. Sorban érnek a meglepetések és a váratlan fordulatok, de megbeszéljük, hogy ezt a sok érdekes cukorkát a suli belső kertjében próbáljuk ki.*
- Persze, hisz nem tudhatjuk, mit rejt a cukormáz magában, ezért kell őket kipróbálni olyan környezetben, ahol ez az emberektől nem idegen. *A kérdésre ugyan választ nem kap, de talán ezzel is egy kicsit közelebb kerül a rejtélyhez, bár nagyon igyekszem, hogy ne jöjjön rá a csínyre. Ezután ismét váratlan kérdés következik, amire én elmesélem az én kis történetemet, de a soron következő kérdésre ismét ráncba fut a homlokom.*
- De a haláluk biztos. Felrobbant a benzin tartály és bent égtek. *Töprengtem, hogy valamit rosszul meséltem- e, de nem ugrik be semmi, de most már mindegy is, mert tisztáztuk a dolgokat.*
- Két-három éves lehettem, de ne használd ezt a szót. Nagyon utáljuk. Zaciba tárgyak kerülnek és mi nem dolgok vagyunk, mint egy cserepes virág, aki szintén lélegzik. Maradjunk a gyermekotthon meg az ehhez hasonló kifejezéseknél. *Nem úgy mondom neki, mintha magamra vettem volna a szót, vagy felháborodottan. Ugyan azon a hangsúlyon, ahogy az előbb beszélgettünk közlöm vele, hogy legközelebb ne mondjon ilyet és ennyi.*
- Ha már rólam faggatóztál akkor te jössz. Rajtad a sor, hogy mesélj, persze ha nem gond. *Kell valami téma, amíg a suliba érünk, és szerintem ez megfelel, hisz én szeretnék többet megtudni erről a fiatalemberről.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-17, 10:16 pm

* Még mindig nem sejtem, hogy mi vár rám, de minden eges lépéssel közelebb kerülök hozzá úgy sejtem. Nem gondolom, hogy ez rossz lenne. Igazából semmilyen érzés nincs ezzel kapcsolatban bennem. Ha valamit nem ismerek akkor érzelmet sem tud generálni bennem. Nincs tapasztalat mely súgná mire kéne számítanom. Egy olyan témára térek rá melyet nem ehet kellemesnek nevezni. A szülők elvesztése nem és azt sem tudom mennyire érinti mélyen. Ahogy figyelem szerencsére nem gázoltam bele semmibe. Nem akarom, hogy rossz kedve legyen és semmilyen sebet sem szeretnék felszakítani.*
- Jah, hogy nem égtek meg annyira* Tükröződik arcomon az értelem. Azt nem mondta mennyire égtek meg. Lehet csak egy időre el akartak tűnni, bár hogy a gyermekük elől is. Lehet valami nyomos érv kell hozzá. Inkább nem bonyolítom túl ezt a dolgot, mert lehet csak az én fantáziám élénk. Bólintok egy határozottat.*
- Ne haragudj, nem állt szándékomba megbántani vagy bármi.* Egy apró mosolyt erőltetek az arcomra. Nem kezdem el mondani hogy azért használtam ezt a szót z árvaházra, mert a kedves szülök oda viszik a gyereket és ott felejtik mint valami haszna vehetetlen tárgyat. Nincs is rosszabb, bár Ő más okból került oda. Inkább nem feszítem a húrt, de őrülök neki, hogy nem vette a szívére.*
- Hogy én? Semmi érdekeset nem tudok elmondani és nem vagyok mesemondó sem. A múltam egyszerű. Megszülettem mint egyetlen gyermek és most itt vagyok.* Nem igen szeretek beszélni magamról, mert nincs mit. Velem nem történnek érdekes kalandok vagy nem ismerek érdekes embereket. Helyesen fogalmazva nem ismertem régen. Már azért megnőtt a számuk. Egy aprót sóhajtok.*
- Tényleg nem tudom mire vagy kíváncsi. Egyedül nőttem fel, a szüleim nem foglalkoztak velem csak azzal hogy megteremtsék az egzisztenciájukat vagyis inkább szinten tartsák. A könyvek foglaltam el magamat.p Vonok vállat mert ez a legérdekesebb mely velem történt. Ennél többet csak akkor tudnék ki préselni magamból,ék. Ha hazudnék azt pedig nem szoktam.*
- Hogy sikerült megtalálni a rokonod? * Érdeklődöm tovább s mi lassan elérjük a sulit.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-17, 10:40 pm

*Nem igazán értem, hogy mit ért ez alatt, hogy nem annyira égtek meg, de most mindegy, azt gondol erről, amit akar.*
- Nem haragszom. Semmilyen érzelmet nem táplálok, irántuk csak néha jó lenne tudni, hogy honnan is jövök én, de most már ez sem olyan fontos így, hogy változott a jövő. Azzal, hogy idekerültem, magam mögött hagytam a múltat és most már nagyon nem fontos, hogy honnan jövök, mert itt ezt szerencsére nem nézik. *Hát igen ez sokban javít a helyzeten, a szóhasználatért, meg nem harapok, hisz sokszor hallottam már különböző magyarázatokkal, de hogy ne csak én legyek a középpontban a fiú iránt kezdek el érdeklődni, aki nem ad nekem túl sok információt. Azt nem mondanám, hogy elutasítóan viselkedik inkább csak zárkózottan vagy egyszerűen. Lucasra jellemző ez az egyszerűség, de ez fogott meg benne, hogy nem olyan vagány, mint a többi macsó gyerek.*
- A neten keresgéltem nyomok után abban az időben és egyszer csak feltűnt ez a név. Nehezen, de tudták azonosítani anyámat és azon a nyomon indultam el, de ez a baleset után 3 évvel derült ki addigra meg már mindegy volt, hogy nála vagy az árvaházban vagyok, így az állam nem adott ki egy új környezetbe, na, nem mintha Luke akart volna magának gyereket. Természetesen ezt nem bántásból mondom. Ő olyan magának való és örülök is neki, hogy nem kerültem hozzá. Igaz így az életem nem leányálom, de a személyiségem nagyban változott ennek köszönhetően. *Lassacskán, de felfedezésre kerülnek a múlt apró foszlányai és mi is visszaérünk a suliba.*
- Akkor kalandra fel vagy vissza futamodunk, és majd máskor kipróbáljuk a dolgokat? *Kérdezem a csónakból kiszállva.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-17, 11:06 pm

- Erre azért ne vegyél mérget. Vannak akiknek fontos a szárazás* Én ezt tapasztaltam. Szerencsére sok olyan személy jár ide, aki nem hangoztatja, de vannak akik előszeretettel.*
- Akkor jó embereket ismertél meg* Fűzőm még hozzá és egy picit oldalra billentem a fejem úgy pillantok a másikra. Ha csak fele igaz annak amit az árvaházakról olvastam akkor nem lehetett egy könnyű élete. Még is itt van és elég határozott személyiségnek tűnik ami csak jó. Talán ezért is találom érdekesnek mert más mint az átlag. Magamat viszont inkább átlagosnak mondanám mint bármi másnak és nem is sok mindenről tudok neki beszámolni, ami a múltamat illeti. Tovább érdeklődöm és nekem jobban tetszik az ha ő van a középpontba. Szeretek sokat tudni olyan személyekről akik érdekelnek, .....érdekelnek,.. érdekel, visszhangzik a fejemben egy darabig az átsuhanó gondolat. A figyelmem inkább a szavaira irányítom.*
- Oh, nem is lehetett olyan könnyű mint ahogy elsőnek hangzik* Állapítom meg. Kitartónak gondolom amiért volt türelme keresgélni. A kérdés nagyon jó és ha nem fognám be a számat akkor rá vágnám hogy majd egy másik alkalommal. Nem félek csak ez új és én nem vagyok valami ruganyos személy. talán ez s változik.*
- Kíváncsi vagyok, miért jó ilyen édességet enni. Ráadásul nem sok íz világot ismerek úgy hogy kalandra fel* Fura ahogy ezt kimondtam. Kalandra fel? Lucas Doroven mi van veled? Nem szoktál csak úgy bele vágni valamibe amit nem ismersz. A kezem a lány felé nyújtom, hogy ha akarja megtudja fogni. Nem lenne szerencsés hogy ha bele esne a vízbe. Nem érzek semmit már mint valami kételyt hogy nem így kellene cselekednem. Azt hiszem egyre jobban kezem megismerni a másikat és a társaságában képes vagyok kicsit felengedni. Ha igényli akkor kisegítem ha pedig nem akkor nem.*
- Van még valami ami érdekel veled kapcsolatban* Pillantok rá séta közben, de levegővétel után folytatom.*
- Hogy ismerted meg a hitedet? Gondolom annyira nem elterjedt vagy a Svédeknél igen?* Annyira sokat nem tudok az ottani kultúráról, de hiányosságaimat pótolni fogom.*

// fagyi //

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-07-29, 12:29 am

//Spirituális ismeretek - 4.óra//

*Ezen az estén nem kellene már kint kóricálnia Mystral főutcáján, hiszen veszélyes is lehet, főleg egy ilyen kis csinoskának, mint neki. Hiába akarja a pszichokinézist gyakorolni, most és itt nem talál olyan helyet, ahol ez sikerülhetne. Így tér be az Édességek viharába, ahol csak nézelődni szeretne egy kicsit, hiszen csak egy kevés pénz van nála. Csak sétálgat, nézelődik, ha olyat lát, amit még soha, csak egy aprót kiált fel elragadtatásában. Végig néz mindent, elvégre még nem járt ebben az üzletben. Esti hófehér sortját egy lila póló egészíti ki, és tekintettel az esti hidegre, egy jó meleg szürke pulcsi. Végig érve az összes emeleten a csigalépcső felé veszi az irányt, eldöntve, hogyha leér, vesz egy nyalókát. De amint leteszi a lábát a legalsó szintre, az eladó mérges tekintetével találja szemben magát. Csak kérdően húzza fel a szemöldökét a leányzó, hiszen nem tudja, hogy mit is követett el.*
-Sétafikálunk, sétafikálunk, kisasszony? Ha nem vesz semmit, akkor ne foglalja a helyet a többi vendégtől.*Ahogy a lány körbenéz, egy vásárlót sem lát. De most már nem is érdekli, mert most ez nagyon rosszul esik neki. Gyorsan megfordul, és az ajtó felé indul, de azért még egy utolsó pillanatra megáll.*
-Rendben van.*Közli, majd magasra tartott fejjel masírozik ki, de nem oly messzire, hogy ne láthasson be a boltba. Csak éppen annyira, hogy az eladó ne tarthassa szemmel, aki dúlva-fúlva a lány fennhéjázásán, visszaáll a kassza mögé. De Serafina már el is felejteti az előbbi incidenst, inkább a kuka mögül, ahol most meglapul, azokat az ínycsiklandozó praliné darabkákat nézi. Csak bámulja, miközben érzi, hogy agya majd fel robban a folyamatos koncentrációban... de hirtelen történik valami, mintha kapcsolatot teremtett volna a benti édességgel... az felemelkedik, és a földre borul. A leányzó diadalittasan felkiált, majd gúnyosan néz az eladóra. Most, hogy tudja, működni fog, elég bátorságot gyűjt, és remegő kézzel és lábbal sétál vissza a bolthoz. Mikor benyit, a boltos még mindig az édességet szedi fel, így épp hogy csak felpillant, de rögtön bosszúsan fel is emelkedik.*
-Nem meg mondtam, hogy menj el? Szerintem elég érthetően fogalmaztam, hogy suhancokat nem lá...*Sajnos nem tudja folytatni a monológot az eladónő, hiszen egy hatalmas darab csokoládé találja szájon, köszönhetően Serafinának, akinek még a homloka is gyöngyözik már az erőfeszítéstől.*
~Csak még egy próba, és kimegyek...~*Gondolja, miközben vagy harminc darab nyalóka pottyan a földre, és rögtön szilánkokra is törnek.*~Ha már itt vagyok...~*Gondolja egy gonosz kis mosoly kíséretében, majd még jobban megerőlteti agyát, és a mellette levő összes olvasztott csokoládéra koncentrál. A tégelyek egyenként emelkednek fel, mind a két oldalon, és veszik célba az eladónőt. Serafina már hangosan kacag, hiszen a boltos most már merő csokoládé, sőt körülötte minden. Mikor a pálcáját akarná elővenni, a leányzó egy jól irányzott koncentrálással kikapja a kezéből, és az üzlet másik végébe repíti.*
-Ugye tudja, hogy most már mindent tönkretehetnék a boltjába, amit csak akarnék? De én csak három darab cukorkát kérek cserébe a rendért, amit meghagyok. De természetesen kifizetem az édességet, mit elviszek.*Mondja angyali mosollyal, miközben a pulthoz repteti a három kis cukorkát. Odalép, majd előveszi a pénzt, és ki is fizeti, mint a jó vevőhöz illik.*-Nos, köszönöm szépen.*Mondja, majd gyors léptekkel indul ki a boltból, de azért még egy két cukrocskát lelök a pszichokinézis segítségével. Miután visszatér az iskolába csak egyszerűen levetkőzik és ledől az ágyra a három kis megszerzett cukorkával és egy kicsivel több tapasztalattal gazdagabban.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-10-14, 1:55 pm

*Via tűnik fel a bolt polcai mellett, igazából a azon ritka esetek egyike áll fenn, hogy teljesen döntésképtelen. Annyit sikerült már eldöntenie, hogy valami édesre vágyik de hogy pontosan milyenre, na azt még nem. Egy magasabb polc előtt ácsorog, a ház csokoládéi vannak felsorakozva rajta, különböző ízesítéssel. Jobbra balra tekintget, de még nem sikerült eldöntenie hogy valami klasszikus vagy valami extrémebb megoldás legyen. De hogy addig se legyenek megvonási tünetei, rágózik. Mivel famulusának ez kissé unalmas, ő elment kuncsorogni az eladóhoz némi tejcsokiért, s mivel úgy tűnik, érdekli az eladót ez a furcsa macska, így most nem nagyon figyel Viára. Egyébként a lány egy fekete csizmát visel, fekete harisnyával, egy rövidebb kék farmer szoknyával. felől egy fekete rövid, testhez állóbb, magasabb nyakú bőrkabátot visel egy lila sállal és egy fekete pulóverrel. Vörös haja is az idők folyamán egyre hosszabb, mostanában nem vágatta le, így már leér a lapockáinak alsó részéig, s most ki is van csak bontva, semmi csat vagy hajgumi. Mivel a boltban eléggé meleg van, így a sálja ott pihen a karján amíg ő ide oda járkál, vagy épp nyújtózkodik valamelyik polc előtt, hogy szemügyre vehesse a dolgokat.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-10-14, 2:15 pm

*Kellemes ez a mai nap, nem esik az eső és még a nap is előbújik a felhők takarásai közül, tehát talán nem meglepő, hogy én és szeretett famulusom a mai napot egy kis sétálással kezdjük. Bizony csak kezdjük, mivel úgy egy órája lehetek ma talpon, hála a tegnapi bulinak. Igyekszem jó fiú maradni, ha már megtisztelt Alinox azzal, hogy a párom lesz, de azért nehéz mindez, a vér nem válik vízzé... A fejem is kissé fáj, nem kellett volna annyi vodkát meginnom, de most nem tudok ezzel mit kezdeni, a friss levegő most bizonyára jót tesz. Amúgy egy fekete sportcipőt viselek, hosszú, sötétkék színű farmernadrággal, szegecselt övvel és egy világosszürke színű pulcsival. Nincs túl hűvös, de azért nem árt soha felöltözni sem. Hajam kissé kócos, de mégis normálisan áll, szemeim pedig szépen csillognak, mint mindig. A gyönyörű hiúz csak tiszteletet parancsolóan lépked mellettem, egészen addig, amíg meg nem érkezünk egy bolthoz, ahova bár nem akartam eleinte bemenni, de ahogy kiszúrom az ismerős hölgyeményt, rögtön elmosolyodom.*
~ Via... rég találkoztunk. ~ *emlékszem még arra a napra és igen, felkeltette az érdeklődésemet, de mivel azóta nem találkoztunk, így nem próbálkoztam tovább és engedtem más csáberejének. Viszont most, hogy itt vagyok, egy kis tréfát talán megenged tőlem, szóval gyorsan visszahúzom a fejem, hogy ne vegyen észre, majd már le is tekintek a famulusomra.*
- Jól van Blaze, ahogy gyakoroltuk... Koncentrálj és formáld át a külsöm... de nekem normális legyen. *volt pár kép, amelyekkel próbálkoztunk és úgy érzem, hogy a famulusom igen csak tehetséges. Így kezd bele hát a metamorf mágiába és bár csak egy órán át hat, remélem, hogy annyi idő elég lesz majd kettőnknek Viával. A hangom és a szemem színe igaz nem változik, de csak egyszer találkoztunk és egy picit azért talán meg tudom másítani a hangom, max azt hazudom, hogy megfáztam. Pár percbe még beletelik a folyamat, de ahogy megvan, a hiúz csak picit fáradtan csüccsen le.*
- Ügyes voltál... most maradj kint, szerintem felismerne. *simítok végig a fején, majd az egyik kirakatra nézek, mely tükröződik és meg is figyelem új külsőmet. Nem rossz - nem rossz, bár az igazi a legjobb szerény véleményem szerint, viszont mivel az időm az fogy, így sietve nyitok be az üzletbe, majd kezdek el nézelődni én is, méghozzá a vöröskéhez közel férkőzve.*
- Szia szépségem! Ahogy nézem, még nem találkoztunk, pedig rád biztosan emlékeznék. *döntöm meg kissé a fejemet is, miközben talán elérem nála, hogy felém forduljon, így fogom meg lágyan a kezét, hogyha mindez lehetséges és lehelek rá egy pici puszit.*
- Leopold vagyok... és nekem kihez van szerencsém? *egy kis játék mindig belefér, amúgy is kíváncsi vagyok, hogy fogadhatja más ember udvarlásait és szerintem ezt Alinoxnál is el fogom játszani, úgy biztosra mehetek majd, hogy nem enged más közeledésének, csak nekem.*

//1 óráig használatos külseje: http://users.atw.hu/keptarak/albumok/Fiu_Avatarok3/EDGY_MALE_2_by_Zedneram.jpg //

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-10-14, 2:28 pm

*Ahogy csendben nézelődik, mocorog a polcok előtt, egy ismeretlen fazon lép oda hozzá és köszön. Kissé furcsa a srác stílusa, mondható, eléggé szókimondó.*
~ Nem egy szívbajos fazon, bár tény, nagyon nincs is mit szégyellnie...~*Gondolja magában a lány, s ha akarna se tudna a kézsók ellen tiltakozni, hiszen eléggé gyorsan "letámadja" az illető. Pár pillanat hatásszünet, hogy végre megjöjjön az ő hangja is.*
- Öhm... szia az én nevem Octavia, örvendek a szerencsének.*Mutatkozik be a lány, bár még mindig kissé meglepetten pislog, nem szokás nála, hogy csak így rárontanak az emberre. Még az a srác is a nyári fagyizásból... hm... a nevére nem emlékszik így hirtelen csak az arcára, bár lehet Bet tudja, szóval ő sem volt ilyen, mint utolsó emléke egy idegen srácról. Dimitrij meg aztán pláne nem, de ő a múlté.*
- Minek köszönhetem a... nem mondom hogy látogatásod, inkább társaságod, hiszen még nem volt egymáshoz szerencsénk eddig? Esetleg szintén valami édességet szeretnél? adhatnál tanácsot, épp a bőség zavarával küzdök. *Pillant fel a lány újra. Maga se tudja miért, kicsit dejavu érzése van, de el is hessegeti a dolgot valószínűleg azért, mert itt a Mysterio környékén egy csomó ilyen srácot ismer már. Csak a tálalás a lényeg, emiatt van az, hogy pl Calebet annak ellenére csípi, sőt, máig szégyelli magát a báli dolog miatt, gy magában fel is jegyzi hogy meg is kell keresnie.*
- Ide valósi vagy? Vagy elsős a suliban?*Érdeklődik, hiszen nem látta még az arát, meg mióta visszaadta Siderisnek a medált, nem is nagyon találkozott elsősökkel.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-10-14, 2:38 pm

*Nem szoktam ennyire kapkodós lenni, de az idő most ellenem dolgozik, tehát gyorsnak kell lennem és most nem is vagyok rest ezt az egész alkalmat megragadni. Szépen köszöntöm is a bájos hölgyet, majd elkapva kezét egy cóskot lehelek rá, így figyelve meg apró zavarát, hiszen nekem hangjából ez jön le.*
- Én úgyszintén! Tudod, mindig örömömre szolgál egy szép lányt megismerni. *húzom tovább azt a bizonyos húrt, figyelgetve a lányka viselkedésének változását, de amikor végül érdeklődni kezd, csak körbenézek, mintha oly fontos lenne itt vennem valamit, de igazából fogalmam sincs, hogy mit ajánlhatnék pont neki.*
- Csak annak köszönheted, hogy igazán szemrevaló vagy, én pedig úgy gondoltam, megismerkedhetnénk közelebbről is. *kacsintok rá és remélem, hogy most már valamit elérek ezzel. Én nem vagyok ilyen tapló, na jó, néha, de szerintem mégis csak gyors ez a lépés, még magamhoz képest is, de mivel sejtem, hogy az idő lejártáig bizony az én társaságomat élvezheti majd, ezért nem vagyok rest tovább ütni azt a bizonyos vasat.*
- Amúgy szerintem én maradok a jó öreg karamellás csokinál, azt tudom ajánlani, finom... *kapok is fel egyet a mellettem lévő polcról, majd nemsokára az eladó felé tekintek, de ott szúrom ki az ocelotot, így hamar meggondolom magam, mert fene tudja, hogy az állatok mennyire ismernének fel, így jobb továbbra is itt maradni.*
- Jól sejted, elsős vagyok, csak nemrég érkeztem és picit rossz érzés, hogy senkit se ismerek. Mutathatnál nekem valami jó helyet, ahol szeretsz lenni... Meguntam már a magányos sétálást és mivel nem látom körülötted az udvarlódat, így bizonyára ráérsz... vagy nem? *igen, sejtem, hogy van valakije, hiszen túl szép lány ahhoz, hogy ne legyen, így nézek rá továbbra is kérdőn, miközben azért felkapok egy kis cukorkáknak való zacskót is, amelybe válogatni kezdek. Nem mostanra, hanem majd max estére és ki tudja, talán Blaze is kap majd egy kicsikét, már ha kér az a rossz pénz.*
- Te is elsős vagy? *bukik ki belőlem végül még egy érdeklődő kérdés, hisz így az igazi, hogy ne buktassam le magam, olyat kell kérdeznem, amelyet két idegen is megtenne, de az apró mosolyom az képtelen eltűnni helyes arcomról.*

Tárgy: Re: Édességek vihara 2011-10-14, 2:55 pm

*Úgy tűnik a srácnak nem a szerénység az erőssége, legalábbis nagyon macsósra szeretné venni a figurát, így Via szemöldökei egyre inkább feljebb szöknek, de igyekszik visszatartani a nevetést, így csak egy széles mosoly játszik az arcán.*
- Igazán köszönöm, de azt hiszem, a szemrevaló nem itt kezdődik, és azt a helyet meg nem ajánlanám, ahhoz még túl ártatlan a tekinteted.*Gonoszkodik egy cseppet ő is. Ezután jön a kisebb oda vissza lépkedés, valami miatt meggondolja magát, de ezt annyira nem veszi észre a lány, talán ő is a bőség zavarával küzd.*
- Ahha, gondoltam, én másodéves vagyok. Szóval, egy kicsit még lehet nőnöd kell ehhez a feladathoz. De egész jó úton jársz.*Mondja és nem bírja ki , kisebbfajta nevetés kitör belőle, nem zavaróan, de azért mégis.*
- De nézd a dolog jó oldalát, téphetsz egy számot, bár nem mintha kéne, mert se udvarlóm se erre a helyre pályázó jelenleg nincsen. Szóval hajrá.*Mondja még mindig nagyon mosolyogva, majd végül ha már kapott egy ilyen ajánlatot, karamellás csokoládét próbál levenni arról a polcról, amin a házi csokik vannak. Na igen, csak nem elég magas, így megy a nyújtózkodás, ahelyett, hogy pálcát húzna, pedig mennyivel egyszerűbb lenne...
Időközben megérkezik Bet is, aki most épp a fiú háta mögött van. Nem ismerős a srác így közelebb megy, azonban a szaga már ismerős neki, s bizony ő tudja hogy kiről van szó. Úgy tűnik a srác nem akar ártani Viának, legalábbis eddig nem lát rá jelet, hogy rátámadjon. Helyette, ha már ő is, én is alapon az álcázás képességét használja ki, s a padló mintáját veszi fel, így igazából csak az venné észre,aki nagyon odafigyel a körvonalakra. Ahogy mozdul, úgy tevődnek rajta is át a parketta ill padló vonalai, hogy működjön a dolog. Ahogy ott áll Via mellett Angel, egyszer csak jó erősen megböki fejével a srác térdét, hogy az mindenképp összecsuklik, kérdés, vajon merre és hogyan fog esni vagy megkapaszkodni. Mindenesetre az ocelot hamar eliszkol be az egyik polc mögé, hogyne lássák, de mereszti zöld szemeit a polc alól továbbra is, hogy lássa az eredményt.*