Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Édességek vihara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 14 2011, 15:26

*Igen csak meglepetten nézek rá, pislogok is hozzá, majd szemöldököm is összeszalad, ahogy Via befejezi mondandóját.*
- Ártatlan? Ezt meg mégis hogy érted? Ne sértegess már... ha akarod, nem lesz ilyen ártatlan. *villannak meg szemeim is, ahogy picit közelebb lépek hozzá, úgy nézve jól láthatóan végig rajta, de ez még mindig a színjáték része, én azért ennyire nem vagyok béna, csak először próbálom másnak kiadni magam és picit bénán megy, de majd beletanulok.*
- Egy év van max közöttünk, mihez kéne felnőnöm? *bukik ki belőlem a nagy kérdés, de ő csak nevetni kezd, én meg fejemet csóválom, ez így nehezebb lesz, mint gondoltam, nincs mit tenni, túl intelligens a lány ezek szerint és nem dől be bárki hülyeségeinek, pedig legalább most megtehetné.*
- Hmm, nincsen? Ez furcsa, pedig tényleg fogadni mertem volna rá, hogy van valakid. Túl szép vagy ahhoz, hogy egyedül légy. *törnek elő belőlem az őszinte szavak, mivel le merném fogandi, hogy nem csak én vettem észre eddig Via külsejét és amit láttam a belsejéből, annál se látok semmi kivetnivalót sem. Na de ahogy így gondolkodom, már azt veszem észre, hogy a lány az egyik csokira pályázik, ami szépen magasan van, így pillantok hát fel rá és emelem fel gondolatban, a pszichokinézis segítségével, hogy még csak véletlenül se érhesse el a lány.*
- Mit adsz érte, hogy megkapd? *kérdezem meg huncutul, a lány fölé is emelve úgy, hogyha kezeit is kinyújtja vagy felugrik, akkor se érhesse el, én pedig érdeklődve figyelem szép arcát, miközben fel se tűnik az ocelot csínytevése, csak akkor, amikor már azt érzem, hogy a térdemnél bök el, én pedig kapálózni kezdek.*
- Hohohhóóó.... *és már dőlök is előre, a csokoládé pedig természetesen lepottyan, pont a lány fejére legnagyobb ügyetlenkedésemnek köszönhetően, én pedig előre dőlök, így kapva el Via vállait is és szinte át ölelem, de ha nem ügyeskedik valamit, akkor ketten dőlünk el a padlón, így kerülök fölé... ami elég valószínű, hiszen azért nagyobb a súllyom nála, de ha megtart, akkor szerencséje van. A lényeg az, hogy amikor ismét rám néz, már nem Leopoldot láthatja meg magán vagy maga előtt vagy bármilyen pozícióban, hanem Angelt, ugyanis a varázslat ennyi volt úgy tűnik, én nekem pedig hirtelen még fel se tűnik, hiszen ugyanúgy rövid hajam volt és túl sok változást nem csináltam, csak az arcomon.*
- Ne haragudj, nem is tudom, hogy ez hogy történhetett... *fordítom körbe fejemet, keresve valamiféle álnok kisgyereket, aki ezt tette, de csak nem látok meg semmit és hála az álcázásnak, Bet-et se tudom kivenni most.*
Vissza az elejére Go down
Octavia Blackwood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 922
Csatlakozás : 2009. Dec. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Róma/Iskola

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 14 2011, 15:40

*Úgy tűnik a srác nagyon magára veszi az ártatlan jelzőt, így Viából kitör a nevetés megint.*
- Pontosan, ártatlan! De ez igazából nem baj, ha valóban egy ilyen tökkelütött állat lennél, már bocsánat a kifejezésért, az első körben küldelek vissza anyucihoz jó nevelésért, vagy ha nem tetszik, akkor akár egy párbajban is benne lettem volna. Úgy is az utóbbi időben kezdek berozsdásodni...*Hajlítgatja meg kicsit ujjait, hiszen maga sem tudja, mikor kellett például az életéért megküzdenie az utóbbi időben, ami elég nagy szó itt manapság, még a végén igazi túlélő lesz belőle is ^^.*
- De attól még nagyon aranyos a dolog, sőt, ha nem ilyen sebességgel menne, még talán működne is.*Magyarázza a lány, elvégre tény, rá is hatnak a szép szavak, mint majdnem minden nőre, de nem egyszerre a fejére zúdítva. Azt meg ugye nem tudja hogy Angel az egy órás dolog miatt siet, ezért is mondja azt, amit.*
- Nem, nincsen, már egy ideje. Volt, de eléggé csúfos... nem, nem csúfos, de a lényeg hogy vége lett. Utána meg nem igazán jöttek össze a dolgok.*Vonja meg a lány a vállát, majd a polc fele fordul, viszont a fiú úgy tűnik, szeretne még kibabrálni vele, és épp a feje felett lebegteti a csokit. Via nem akarja elvenni az örömét, s amúgy is elég jó hangulatban van, így csípőre teszi a kezét és vigyorogva válaszol.*
-Randizok veled és legálisan szét is kürtölheted az iskolában. Na, mit szólsz?*Ekkor azonban közbe lép az ocelot és felborítja a fiút, aki szintén nem tudja mi van, akárcsak Via, így csak azt veszi észre, hogy az édesség koppan a fején, majd a srác egyenesen felé kezd esni. Alacsonyabb és kisebb is mint ő, így nem nehéz kitalálni, hogy ebből bizony borulás lesz. Viszont ahogy körbe ölelik, ennek hála, annyira nem is üti meg magát, bár a fejét szépen bevágja a fa padlóba. Elég nagy zajjal esnek el, de ez nem is meglepő. Mikor végre minden elcsendesedik, Viából szinte kiszakad a levegő.*
-Uhh... azért ez már tényleg túlzás!*Motyogja, majd újra a fiúra pillant, hogy lássa az arcát, de ekkor veszi észre, hogy nem egészen ugyan az a fiú fekszik rajta, akivel az előbb beszélt. Ismerős arc, szem és haj, sőt, a hang is a helyére kerül, így hála a memóriának, a név is beugrik, s szinte ijedten visít fel.*
-Angel!*Hirtelen köpni nyelni nem tud meglepetésében, ellenben ekkor észreveszi a mellette fetrengő ocelotot, aki bár hangosan nem tud nevetni, mint egy ember, láthatóan azért dől a röhögéstől, ahogy vergődik a földön és valami vinnyogás szerű hang is jön ki belőle, s vidám lángocskák táncolnak a bundáján. Mindig ilyen ha jó kedve van.*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 14 2011, 16:03

*Igen csak harcias a kicsike, ezt csak most kezdem el tapasztalni, ahogy hallom a szavait és meg se bírom állni, hogy ne mosolyogjak jókedvemben, ahogy őt figyelem.*
- És miért vagy olyan biztos benne, hogy azon a bizonyos párbajon te nyernél? *teszem fel a nagy kérdést, mivel nem vagyok én gyenge és oké, másodikos vagyok, de ezt ő nem tudja, tehát tudnék én még meglepetéseket okozni neki, bár az is igaz, hogy nem áll szándékomban bántani, így kiállni se vele. Csak folytatjuk a beszélgetést és arra döbbenek rá, hogy most jelen pillanatban nincs senki az életében, ami igen csak felkelti az érdelkődésemet, bár nem is értem, hogy miért érdekel, amikor nekem ott van az én kis sentinelem, akit azért szomorú módon nem láttam már jó ideje. Nem is tudok mit tenni vele, írhatna legalább egy levelet, de áh... most nem idegelem magam ez miatt.*
- Hát nem mondom azt, hogy sajnálom, mert nem így van... *furcsa, de én magam is örülök neki, hogy ezt most megtudtam, de nem csak én, hanem az a bizonyos Leopold is, akit most próbálok alakítani. Viszont a csokoládé is közre játszik jelen helyzetben a kis tervemnek, így emelem azt fel, majd kérek is valamit azért cserébe. Mindketten tudjuk, hogyha Via meg akarná szerezni, meg tudná, de inkább belemegy a játékba és a válasz tetszene... ha nem lenne barátnőm.*
- Még átgondolom! *maradok ennél a válasznál, de többet már képtelen vagyok mondani, hála az ocelotnak, aki hamarosan már meg is dönt, rá egyenesen a leányzóra, így próbálom meg elkapni, hogy ne üssük meg magunkat túlságosan, de mégis fölé keveredek, úgy pislogok le rá szemeimmel. Ahogy viszont kiejti a nevet, hirtelen nyúlok arcomhoz, az államhoz méghozzá, ahol meg is érzem az ismerős szőrzetet, tehát már tudom, hogy lebuktam, véget ért a varázs.*
- Meglepetés! Gondoltam megviccellek. *nevetek fel, majd előre hajolok és egy puszit lehelek a homlokára, de ez után már le is szállok róla, kezemet felé nyújtva, hogy felsegítsem, de az ocelot nevetgélését nem tudom figyelmen hagyni, így nézek rá igen csak szúrósan.*
- Ezért még számolunk te bestia. Így lebuktatni... csúnya dolog ám. *rázom meg a fejemet is, bár tény és való, hogy arról nem ő tehet, hogy a varázslat véget ért. Mindenesetre a csokit is felkapom, majd a lány kezébe teszem, hogyha kéri, akkor itt van, nem játszom tovább vele.*
- Hát izé... gondoltam ha már így összefutunk, egy kis játék belefér. Blaze segített... *fejemmel a kirakat felé intek, így láthatja meg a leskelődő hiúzt, aki kíváncsian méreget minket, én pedig csak tarkómat vakarom meg kissé, hát nah, ez most így bénán jött ki.*
- Ugye nincs harag? *pislogok rá nagyon is szépen, mivel nem kéne máris összevesznünk, meg szeretném őt ismerni egy kicsit jobban és ezt valahol el kell kezdeni.*
Vissza az elejére Go down
Octavia Blackwood
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 922
Csatlakozás : 2009. Dec. 06.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Róma/Iskola

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 14 2011, 16:16

- Mert eddig a legrosszabb kimenetelű párbajom is döntetlen volt.*Mondja kissé egóját csillogtatva a lány. De inkább a kihívásért menne bele a dologba, hogy végre újra boszorkánynak érezhesse magát vagy valami ilyesmi.*
- De persze minden újra vevő vagyok, mg ha emiatt veszítek is, szóval próbálkozni még lehet.*Mondja egy mosollyal, hiszen megnézné, mit tud a srác, ha már ennyire nagy a szája.
Időközben Via udvarlóira terelődik a szó, s látja hogy a fiút meglepi ez a tény.*
- Nos, fogalmazzunk úgy, a legutóbbi eset óta fenntartásokkal kezelem a többséget.* S egy pillanatra meg is borzong, ahogy eszébe jutnak a dolgok, de hamar elhessegeti, hiszen most egészen vidám társasága van. Jön is a vicc, hogy na ki a magasabb, így Via egy legálisan reklámozható randit ajánl cserébe, amire a fiú válasza a majd meggondolom, amiből Via arra következtet, hogy megijedt. *1 Áhhá, tuti van barátnője, a Don Juan....~*Gondolja pimaszul, ám ekkor Bet felborítja mindkettőjüket, azaz Anglet és vele így Viát is. Igen ám, csak hogy itt nem cska az ő, hanem a fiú varázslata is véget ér és jön a felismerés, hogy egy ismerős játszotta vele a dilist.*
-Jesszusom Angel, a frászt hoztad rám. *Mondja a lány és kínjában elneveti magát ő is, bár mikor homlokon puszilják, kicsit meglepődik és el is vörösödik, ami elég jól látszik a hajszíne kapcsán. Elfogadja a segítséget, ahogy feltápászkodnak a földről, s leporolja a ruháját.*
- Szép volt Betelgeuse!*dícséri meg az ocelotot, neki tetszett hogy végre az egyik képességét kipróbálhatták, ezek szerint ügyesen használja a famulus. Ezután kipillant a másikra is, amelyik a kirakat másik oldalán ül, valószínűleg ő volt az átváltoztató művész, így Via elmosolyodik.*
- Nem dehogy. De remélem tudod hogy nem neked szántam amit mondtam hanem... Leopoldnak! Hm, ezentúl ha ilyen alakokkal találkozom, akkor én leszek Kate! Nem tudom láttad e a filmet, ott meg ő volt kicsit furcsa Leopoldnak, aki a múltból jött a mi jelenünkbe. * Magyarázza a lány a fiúnak, majd közben elindul hogy fizessen a csokiért, de még mindig kissé vörös az arca. Talán mert Dimitrij után a nyáron Angel volt az első olyan srác, akire azt gondolta, egész normális és még kedves is meg jól néz ki.*


//fagyi mert evés van Smile //
Vissza az elejére Go down
Cornelia Brown
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 210
Csatlakozás : 2011. Sep. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló
Üzenet : Sose felejts el mosolyogni, még akkor sem, ha szomorú vagy! Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba!



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Nov. 30 2011, 17:59

*Ezen a délutáni órán Connie épp az egyik vizsgájára tanul, mikor megkívánja a csokoládét. Úgy is tervezte már a szünet tartását, ezért ez pont kapóra is jön. Öltözete jelenleg egy vastagabb, bő, szürke melegítőnadrágból és Louis egyik pólójából áll, mit nem is cserél le, csak felvesz egy pulcsit, kabátot, no meg a cipő se maradhat el, mi a szokásos tornacipő. Nem igazán van melegebb lábbelije, csak egy kopottas barna csizma, de az valahol a szekrény alján. Hóhér fogja azt most előbányászni, jó lesz a tornacsuka is. Kevéske spórolt pénzét zsebre süllyeszti, így indul meg lefelé a Déli főtoronyból, majd ki a révészhez, hol bele is csüccsen a csónakba. Ujjai és orra gyorsan lefagy, elég hideg van kint, a szoba ablakából nem tűnt ilyennek, de nem fog visszafordulni, nem egy nyavalygós lányról van szó.
Mikor átér Mystral-ba, elkezd sétálni a főutcán, és jobbra-balra tekintget, mert nincs egészen tisztában azzal, merre is van az édességbolt, mert egyszer ugyan már látta, de akkor nem jegyezte meg, hogy hol helyezkedik el az üzlet. Hamarosan meg is találja, és be is lép, hol megcsapja a kellemes meleg levegő, és a finomságok édes illata. Elég édesszájúnak mondható Cornelia, tudna venni sokféle dolgot, ám ő most csak csokiért jött, ezért el is indul afelé a polc felé, hogy megszemlélje a kínálatot, mi igen csak bőséges.*
Vissza az elejére Go down
Meta Marquise
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 32
Csatlakozás : 2011. Apr. 16.
Tartózkodási hely : Amarillisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Nov. 30 2011, 18:15

*Szokás szerint nem azt teszi, amit kellene, tehát a városban lófrál ahelyett, hogy szorgosan tanulna. Soha sincs kedve a könyvek fölött görnyedve magolni, még órán sem figyel, csak rajzolgat vagy verseket ír. Igaz, volt már olyan is, hogy origamizott. Egyszerűen képtelen olyan dolgokra koncentrálni, amik kötelezőek. Azok mind olyan egyhangúnak, sivárnak és unalmasnak tűnnek az ő belső kis világához képest, ami csupa szín, vidámság és persze divatos. Már jó ideje bóklászik az édességbolt magasabb szintjein, kezeiben kicsi papírzacskóval és egy méretesebb szivárványos nyalókával. Kivételesen szoknya helyett egy bővebb trapézszárú gatyót, tornacipőt, óriáspulcsit és őszszínű gigasálat visel. Éppen lefelé totyog a lépcsőn, mikor váratlanul ütközik egy kedves ismerősével.*
- Hé, hahó! *Integet neki egy vigyorral, miközben a nyalókáját lóbálja.*
Vissza az elejére Go down
Cornelia Brown
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 210
Csatlakozás : 2011. Sep. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló
Üzenet : Sose felejts el mosolyogni, még akkor sem, ha szomorú vagy! Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba!



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Nov. 30 2011, 18:41

*Már megunta a tanulást, nem is az a magolós fajta, de hát holnaptól vizsgaidőszak, így valamennyit csak tanulni kéne. Mindenesetre most szünetet tart, ezért is lépeget a Mystral-ban található édességbolt felé, hol csoki iránti étvágyát szeretné megszüntetni. Odabent már egész jó idő van a kintihez képest, és el is kezdi ennek örömére a csokoládékat szemlélni. Épp azon morfondírozik, hogy a mogyorós vagy a sztracsatellás finomságot válassza, mikor egy ismerős hang üti meg a fülét. Annak irányába fordul, és Meta-t pillantja meg, kire rá is mosolyog.*
- Hé szia! *köszön, és viszonozza az integetést.*
- Mi járatban, te is egy kis édességre éheztél? *kérdezi, és rápillant a zacskóra, meg a nyalókára, mi igen csak finomnak néz ki.*
- Miket zsebeltél be eddig? *érdeklődik kíváncsian, miközben eldönti, hogy a mogyorós csokit fogja megvenni, így el is kezdi számolgatni az apróit, és összeszedi a csokoládé árát.*
- Feljebb milyen nyalánkságok vannak? *teszi fel a kérdést, mert ha jól látta, diáktársa onnan battyogott lefelé az imént.*
Vissza az elejére Go down
Meta Marquise
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 32
Csatlakozás : 2011. Apr. 16.
Tartózkodási hely : Amarillisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Nov. 30 2011, 18:56

*Már kezdett unatkozni, így most nagyon megörül a találkozásnak. Már éppen valami rosszaságon törte a fejét, valami csalafintaságon, hogy aztán a pórul jártakon jót nevethessen, de Cornelia felbukkanása megmentette lelkét az örök kárhozattól. Mosolyogva lép a lányhoz és tekintetét, fürkészi, hogy vajon milyen édességekkel szemezgethet. Kérdésére meglepetten pislog le batyujára, amit valószínűleg tudat alatt töltött ilyen nagyra.*
- Huh? Nem, kivételesen csak unatkoztam. Biztos megcsúszott a kezem, és azért lett ez ennyire telerakva. *Megemelve nézegeti körbe papírzacskóját, tényleg nem emlékszik rá, hogy mikor nőtt meg ez ekkorára.*
- Úgy nézem van benne minden ízű cukorka, vicsorgó gumicukorkígyó, egy doboz cigicsoki, meg ilyenek. *Kisebb hümmögésekkel vizsgálja a tartalmat.*
- Na és te? Csak egy egyszerű csokit választasz? *Kérdez vissza, ahogy látja, hogy végül mit vesz le a lány a polcról.*
- Egy csomó varázsédesség. Az van fönt. Tudod, a szokásos orrvérzős marhaságok. *Magyarázza és tovább nyalogatja a megkezdett édességet.*
Vissza az elejére Go down
Cornelia Brown
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 210
Csatlakozás : 2011. Sep. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Holdkő háló
Üzenet : Sose felejts el mosolyogni, még akkor sem, ha szomorú vagy! Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba!



Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Nov. 30 2011, 19:18

*Az Édességek vihara nevet viselő boltban lődörög mikor összefut ismerősével.*
- Ja, és ha unatkozol, akkor vásárolni szoktál? Vagy ez csak az édességekre vonatkozik? *kérdezi, és picit irigyli talán, amiért neki megvan erre a pénze, míg Connie-nak elég szegényes a pénztárcája, de nem panaszkodik, hozzászokott ő már ehhez. Rákérdez arra, hogy miket is zsebelt be, és a paletta széles.*
- Igen, igazából megéheztem egy kis csokira, ezért is jöttem ide, nem terveztem nagybevásárlást. *mondja, és kifizeti a szerzeményét, és zsebre süllyeszti.*
- Értem. Majd legközelebb oda is felnézek. *mosolyog, kíváncsi, milyen varázsédességek vannak odafent, de van egy-két elképzelése.*
- Van kedved még lófrálni valamerre, vagy mész vissza a suliba? Ami engem illet én tanulásból jöttem el, nincs sok kedvem visszatérni a könyv fölé. *teszi fel a kérdést. Ami Cornelia-t illeti, szívesen maradna még lent Mystral-ban, akár egyedül is, de ha már itt van Meta, aki szimpatikus leányzó, akkor miért ne lóghatnának ketten?*
Vissza az elejére Go down
Meta Marquise
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 32
Csatlakozás : 2011. Apr. 16.
Tartózkodási hely : Amarillisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Nov. 30 2011, 19:51

*Még mindig furcsán bámulja a papírzacskót, majd kissé vonakodva hátrább húzódik.*
- Ugyan, dehogy! Nem vagyok én olyan. *Felháborodottan fordítja oldalra a fejét, amiért mindent felvásárló divatcicának feltételezi. Vagy ha nem, akkor is, de akkor csak ennek a téveszmének megelőzése céljából.*
- Ezt.. ezeket nem magamnak vettem. *Nyögi ki zavartan, hogy javítson helyzetén.*
- Hanem neked! *Folytatja elkezdett magyarázkodását és ahogy kifizette, oda is nyomja a lány kezébe. Sajátjait pedig zsebre süllyeszti, hogy még véletlenül se tudja visszaadni.*
- Estig van még egy kis időnk, nem bánom. *Von vállat egy mosollyal, aminek tökéletességén a nyalóka is sokat segít.*
- Hova szeretnél menni? Nekem igazából mindegy, ma már eleget nézelődtem. *Érdeklődni próbál. Örülne, ha a lány mondana valami jó helyet, mert neki jelenleg semmi ötlete.*

//fagyi//
Vissza az elejére Go down
Raiden Carvex
TS Cruoris
TS Cruoris
avatar


Jelige : A család fekete báránya
Hozzászólások száma : 425
Csatlakozás : 2011. May. 28.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Pusztítástan tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Dec. 06 2011, 14:27

*Nem zavar, hogy ilyen, csak múltkor ennyire ezt nem éreztem ki rajta, most viszont, ahogy tovább beszélgetünk tudatosul bennem terve, mely szerint le akar rajzolni, de ha erre sor is kerül majd valamikor, az nem most lesz, jobb, hogyha elfogadja, mert bizony nincs más választása. Fel is kelek azért, így beszélve hozzá, egyre inkább indulatosan, de mégis visszafogom, nem rá akarom zúdítani mindazt, amelyet más érdemelne.*
- Jól is teszed! *bólintok rá és már invitálom is, át a másik szigetre, ahol talán egy kis séta mellett még normálisan el is tudunk beszélgetni, jól esne nekem is és ha már ennyire ragaszkodik hozzám, szerinte neki is. Fura vagy sem, de szimpi a kiscsaj, van benne valami, talán a kitartása, de ezt neki akkor se kell tudnia, egy Fenris ilyen, szereti, ha utána futnak a csajok és ahogy múltkor Lucius is mondta, ő is hasonlóan jött össze Lilith-el, tehát soha nem lehet tudni, bár ha túlságosan is rám akadzkodnak, azt már nem csípem.*
- Igazából nincs ötletem... *kezdek bele, miközben be is csüccsenek a csónakba, de ahogy hallom Werát, úgy sóhajtok fel kissé, majd húzom fel a cipzárt is a kabátomon, így útközben kezd hűvösebb lenni.*
- Hát mehetünk, de én biztos nem veszek semmit, nem vagyok annyira édes szájú. *húzom el cseppet a számat és már kérdezek is a vizsgákról, egy teljesen semleges témáról, mely talán kizökkent és nem ad okot arra, hogy egymásnak essünk.*
- Na, az nem rossz, ügyes vagy... Én már megvagyok a vizsgákkal, igyekeztem mielőbb letudni őket és szintén hasonló eredménnyel végeztem, mint te. *pillantok a lányra egy apró mosollyal, majd ahogy megérkezünk a mystrali kikötőbe, úgy pattanok ki és teljesen normálisan nyújtom kezem a vöröske felé, hogy segítek én neki, már ha elfogadja.*
- Egyébként neked milyen famulusod van? Még nem láttam és fura mód el se tudom képzelni... *morfondírozok hangosan, mivel érdekelne ám a dolog, de azért közben megindulunk a főutcán, egyenesen az Édességek vihara felé, ahova ha odaérünk, kinyitom az ajtót, majd a lány után be is lépek az üzletbe.*
- Na, mit szeretnél? *kérdezem, miközben körbe is kémlelek, de valahogy akkor se tud egyik finomság se megfogni, nincs mit tenni, tehát ma csak Wera fog vásárolni magának.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Dec. 06 2011, 14:43

* Rövidre zárjuk a rajzolós témát, megértő is tudok lenni, sőt, mérhetetlenül toleráns is, bár ehhez a megfelelő körülmény is szükségeltetik, ami azt hiszem, épp most van itt. Így reakciójára se mondok inkább semmit, csak eleresztem fülem mellett, persze azért rákérdezek, mit szeretne csinálni az elkövetkezőkbe, ám mivel semmi érdemlegeset nem tudok kihúzni belőle, így én magam közlöm, mit szeretnék. *
- Hát, én igen, szóval egy tábla csokiért mindenképp benéznék. De ha az édességet nem szereted, akkor mit? * könyöklöm mappámra, cseppet a hideg is kiráz, de egyelőre még bírom, meg ha kiszállunk, úgysem fogom ennyire érezni a szelet. Ahogy pedig sejtettem, vizsgáimra is rákérdez, én pedig büszkén dicsekszem, és hát tőle se vártam túlságosan mást, legalábbis azok után, hogy mennyire hangsúlyosan ecsetelte a múltkor tanulás iránti elkötelezettségét. *
- Nem vagyok meglepve, de azért gratulálok. * mosolygom rá ismét, de csónakunk lassít, szóval ahogy érzem és láthatom is, lassacskán partot érünk. Éés igen, a hős lovag pedig udvariasan segít ki az ingó járműből. *
- Ó, köszönöm. * helyezem kicsi kacsóm az övébe, abba az óriási kézbe, így szállok is ki a révész mellől, persze el is köszönök tőle, s illedelmesen megköszönöm a rövidke utat is. Na de vár már az az édességes, el is indulunk afelé, kérdésére pedig nevetni kezdek, elég halkan, de azért ez aranyos. *
- Egy kaméleonom van. Beszél és teleportál, tehát nem túl hasznos, szóval valami jó képességet szeretnék neki harmadiknak. * ecsetelem röviden, célunk viszont nincs túl messze, tehát az Édességek vihara, ez az udvariaskodás pedig bár nem mondom ki, de annyira jól esik.. *
- Jó napot! * köszöntöm előbb az eladót, végül pedig Raiden felé fordulok, zsebemben turkálva, ahová némi pénzt rejtettem. * - Csak egy tábla csokit, másra nem futja. * kacsintok rá, én ettől is boldog vagyok, szóval oda is sétálok az egyik polchoz, ahonnan egy tábla étcsokit emelek le, s máris viszem a férfihez, gyorsan kifizetem zsákmányom, és már indulhatunk is kifelé. *
- Biztos nem kérsz? Pedig a céltalan lődörgéshez jól jön egy kis energia. * kezdem máris bontogatni a finomságot, s egyszerűen csak elindulok a főutcán, hisz ha nincs célja, tényleg csak sétálgatni fogunk, vagy maximum nézheti, ahogy rajzolok, de talán az túl unalmas volna neki, nem is tudom. *
Vissza az elejére Go down
Raiden Carvex
TS Cruoris
TS Cruoris
avatar


Jelige : A család fekete báránya
Hozzászólások száma : 425
Csatlakozás : 2011. May. 28.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Pusztítástan tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Dec. 06 2011, 14:54

- Öhm, nem azt mondtam, hogy nem szeretem az édességet, de most nem kérek. Amúgy inkább a sós cuccokat szeretem, mint a chips. *mesélek akkor már picit, hogyha ennyire érdeklődő a leányzó, nem fogok csendben maradni. Na de a csónakba is beülünk idő közben, hol a vizsgákról lesz szó, na meg gratulál is nekem, mire aprót biccentek felé.*
- Köszi, én is neked. *viszont ahogy partra érünk, előtör belőlem az udvariasság, ha már belém lett nevelve, így nyújtom kezem Wera felé, aki láthatóan meglepődik ezen, de én csak lágyan elmosolyodom, majd kihúzom a ladikból, hogy ez után már a főutcán sétálgathassunk és famulusáról kérdezzem. Igazából, valami vad és rosszcsont jószágra gondolnék, de ahogy meghallom, hogy kaméleon, én is elnevetem magam.*
- Mi? Ez most komoly? És mégis hogy jutott eszedbe egy ilyen állatot létrehozni? Szereted a gyíkféléket? *próbálom megfejteni gondolkodásmódját, de nem lenézem a lényt, csak meglep, ennyi az egész és talán sértődés se lesz most mindebből. Beérünk viszont az üzletbe, hol én is köszönök az eladónak, majd figyelem is, ahogy a vöröske válogatni kezd, de amikor hallom, hogy csak egy tábla csokira van pénze, fejet csóválok és amíg az aprópénzek között kutakodik, szépen fizetek.*
- Még egyet kérünk! *tehát Wera kap is a másik tetejére egy ugyanilyen csokit, én pedig fizetek, még mielőtt bármit is szólhatna, majd ha ez megvan, egy "viszlát" kíséretében távozunk. Nem hittem volna, hogy szegény a lány, de most már tudom, én nekem viszont van pénzem, nem is kevés, tehát nem fogok aggodalmaskodni két tábla csokoládén. Kilépünk ismét az utcára, ahol felém nyújtja az édességet, én pedig aprót sóhajtok.*
- Na jó, de csak egy kockával, tényleg nem többel. *és ha tör nekem, akkor azt elveszem és már nyammogni is kezdem, miközben az üzletek között nézelődöm.*
- Menjünk el a tóhoz. Az szép ilyenkor és le is tudod rajzolni. *jövök is egy gyors ötlettel, mely hirtelen pattant ki agyamból, így fordulok be jobbra, az ösvény irányába, remélhetőleg nem egyedül, hiszen más célunk nincs, akkor pedig élvezzük ki a friss levegőt és a lány is rajzolgathat nyugodtan kedvére, én pedig elleszek, nem aggódom.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Dec. 06 2011, 15:10

* Áh, ezek szerint csak picit félre értettem őt, de bólogatnom kell párat, hiszen a sós se rossz, de azok inkább filmnézéshez való nyalánkságok. Átbeszéljük röviden a vizsgákat is, Mystral pedig nincs túl messze, így egész hamar átérünk a túlpartra, s be is indul ő udvariassága. Tényleg tök jó ez, ám nem akadhatok fenn ilyesmiken, maximum csak magamban, szóval tovább nem is ragozom a dolgot. De még mielőtt szóhoz juthatnék, ismételten kérdez, azt hiszem, nem is lesz nehéz ehhez hozzá szokni, bár félő, hogy csak azért ilyen, mert el akarja terelni a figyelmét, és meglehet, ha mással fut össze is így viselkedik, ki tudja. Picit se tudok bele látni ebbe a srácba, de mindegy is, a jelen helyzetet kell kiélveznem, én pedig pontosan ezt teszem. Válaszolok tehát neki, teljesen komolyan és őszintén, de ez a nevetés picit elkerekíti szemeimet, na, ezt most vajon mire véljem? *
- Igen, teljesen komoly. És szeretem is, csak túlságosan aggódós.. amúgy meg szerintem ez tök egyértelmű. Nézz csak rám. Szerintem egy kaméleontól színesebb állatot nem teremthettem volna magam mellé. * válaszolok kimérten és furán pislogva felé, nem értem én most ezt a reakciót. * - Mert mit gondoltál, mim van? De most komolyan. * kérdezek most én, na de bent a boltban már inkább a finomságokra koncentrálok. Egyetlen csokit szeretnék, és ezt közlöm is vele, de ahogy hangját hallom, zöld tekintetem villan felé, és talán ha nem lenne rossz kedve, valami olyasmit vágnék a fejéhez, szánalomból köszi, de nem kell, így viszont csak végig nézem, ahogy fizet, méghozzá két tábláért, végül pedig a boltot is elhagyjuk. Odakint megállok picit, előbb némán pislogva rá, majd egy gyors puszit nyomva helyes arcára. *
- Köszönöm.. de ezt nem kellett volna. * motyogom zöld szemeim rá függesztve, s mivel megkínálom, most már biztosan, és örömömre el is fogadja, így hát törve lesz neki egy darab, és már eheti is. De egy ötlet is elhangzik felőle, s bár már sokszor jártam arra, mégis igenlően bólintok. *
- Oké, jó lesz. * mondok csupán ennyit, s ahogy az ösvényen haladunk végig, ösztönösen gázolok óvatosan a lehullott levelekbe, s rugdosok el kisebb kupacokat magam elől, míg meg nem érkezünk. Olyan különös ez a srác, hát komolyan, de most meg se tudok szólalni, bármennyire is furcsa, ez a csokis dolog iszonyatosan jól esett, talán nem is gondolná kicsit se, mennyire. *

//hibernálódunk//
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 23
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Jan. 09 2012, 17:33

*Igazából nem nagyon hat meg, hogy kivel miként alakultak ki eddig konfliktusai, így amikor az egyik sentinellel való párbajáról mesél, csak elmosolyodom picit, miközben végül vállat is vonok.*
- Én már nekimentem az egyik magiszternek is... nem is egyszer. Erre varrjál gombot. *nevetek is fel és fura mód Charles annak idején mégsem tudott eltántorítani attól, hogy nekimenjek újból és újból, pedig tudtam, hogy esélyem sincs ellene és csoda, hogy párszor életben hagyott, de az már a múlt és talán most már Tarkh is kezdi érteni, hogy azzal harcol, akivel akar, az illető vagy lerendezi vagy ő nyer, ez már az ő dolga, nem véletlen van párbaj terem is, ahova bármikor lenézhetnek a diákok. Ilyen miatt nem áll módomban kiszabni rám semmiféle büntetést, bezzeg ha dohányozna, nálam azzal csapná ki a biztosítékot. Megbeszéljük még azt is, hogy mindketten aranyvérűek vagyunk, de mivel tovább nem óhajtom ezt a témát boncolgatni, így kelek fel és mivel Svíra hamar el is tűnik szemünk elől, nem fog követni minket. Ha gondolja, velem tarthat, ezt azért megmondom neki és ahogy nézem, felkel ő is, tehát nem fog itt maradni egyedül.*
- Pedig jó hely, sokan szeretjük, tényleg tele van finomságokkal. A csoki pedig boldogságot ad, ami sose árt. *kacsintok rá vidáman, majd már rá is tér a repülésre, ami egy jó kis téma, én legalábbis szeretem, tehát szemeim ismét felragyognak kicsit.*
- Imádok repülni, ez nem kifejezést. Szerinted ha nem szeretnék, adtam volna szárnyakat a famulusomnak? *teszem fel a költői kérdést és talán rájön arra is, hogy a kviddicsre értem most mindezt, na de közeleg ám már az ösvény vége, tehát Mystral, így nemsokára a főutcán haladhatunk tovább egymás mellett, miközben már a sentinelkedésem felől érdeklődik tovább, ezek szerint csak megeredt a nyelve.*
- Igen, elég gyakran... mert sok újnak kérdése van, de hát ezt vállaltam. És igen, szabad büntetnem, de én azt sajátos módon szoktam megoldani. *vigyorodom el, tehát sejtheti, hogy nem lehet túl kellemes, de azért a kedvenc büntetésem még mindig Nilhez köthető, amikor megérkezett a suliba és én fogadtam. Az a cigarettás jelenet, majd ahogy utáltuk egymást, de mégis vonzódtunk egymáshoz... Iszonyatosan hiányzik, minden egyes régi emlék vele, mert bár együtt vagyunk, ez már rég nem olyan és így le is hajtom a fejem, miközben csak egy követ rúgok arrébb az úton. Pocsék dolog ez a szerelem, se vele, se nélküle nem képes meglenni az ember. Viszont a gondolataim itt meg is állnak, mivel az Édességek vihara már látótávolságon belül van, így fejemmel arra is bökök.*
- Na már meg is jöttünk. *tekintek a kék szemekbe és végül kezem a kilincsre téved. Az ajtónál lévő kis csengő jelzi az eladónak, hogy vendéi jöttek, én pedig illedelmesen biccentek és már a csokikhoz is megyek, hiszen jó sokat vásároltam már itt. Le is kapok egy tábla mogyorós és egy nugátos csokit, majd Tarkh-ra nézem, hogy vesz-e valamit, de azért idő közben én már fizetek is.*
- Egyébként úgy tudom, hogy ma órád lesz. Várod már? Vagy melyik tárgyak érdekelnek igazán? *egyértelműen az elsős tantárgyakra gondolok, hiszen azokat fogja idén tanulni, így hát kíváncsian várom a válaszát és ha vásárolt ő is, akkor talán a főutcára is kiléphetünk.*

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Jan. 09 2012, 17:56

*Meglepődve hallgatom a szavait. Neki ment egy magiszternek? Ez különös, én már rég kicsaptam volna ezért, de hát kezdek hozzá szokni, hogy itt nem pont úgy mennek a dolgok, mint másutt. Annyira nem értem a dolgot, hogy muszáj visszakérdeznem.*
- De hogyha megtamadtad öt, hogy-hogy még mindig sentinel vagy? *érdeklődöm meg, mert hát eléggé ellent mond most magának. Az előbb még azt állította, hogy nagyon nem szeretik itt az agresszív embereket, erre meg közli most, hogy ő bizony az... valahogy ez nem jön össze, bár lehet hogy van egy kis titok az egészben, amit nem tudok, de szükségeltetne az ismerete ahhoz, hogy értsem az egészet. Ma nincs étvágyam így némán hallgatom végig a csokikról szóló védőbeszédét, ha már így belekezdett. Végre azonban megválaszolja az érdekes kérdést, és újra nem kell csalódnom.*
- Akkor te szereted a kviddicset is, ugye? Én is. Tagja vagy csapatnak, mar ha vannak itt? Még sosem hallottam, hogy lennének. *pislogok rá, mivel ő biztosan otthonosabban mozog a témában mint én. Kiderül, hogy fegyelmezni is fegyelmezhet, és én komolyan veszem szavait, akár annak szánta őket, akár nem.*
- Nos, nem akarom megtudni, hogy mi van a nöi tarhazadban büntetés gyanant. Jó kisfiú leszek inkabb. *mondom neki gyorsan, csak hogy tisztázzam a helyzetet. Nincs kedvem még több ellenséget szerezni, s mivel ő sentinelem, ezért duplán nem ajánlatos cseszegetni. Persze nem félek tőle most már, mert az oroszoknak van egy borzalmas tulajdonságuk, ez pedig az, hogy nem éreznek veszélyhelyzetet. Legalábbis a legtöbben, képtelenek megmondani, mikor kéne leállniuk. Ezzel én is így vagyok, ezért inkább előbb használom a fejem, ha tehetem, és van rá időm. Egyenlőre nincsen több kérdésem, de nem is kell, mert megérkeztünk. Belépünk a boltba, ami egyébként máskor lenyűgözne, de most inkább csak nézegetem a polcokat és a rajtuk lévő ezer csodát, mert valahogy nincs jó kedvem, és étvágyam se. Tegnap tényleg talán kicsit sokat ittam, nem tudom. Minden esetre, én nem veszek semmit sem, csak türelmesen megvárom, míg vásárolgat, és ha elindul, nyomában el is hagyom az üzletet. Na tessék... egy sentinel, persze hogy az órákról érdeklődik. Ezt a fajta apró stréber vonást egy kis nevetéssel jutalmazom, persze nem bántólag, csupán szórakoztat a kérdés.*
- Igen, lesz ma órám... es igen, azt hiszem varom. Valami kotyvasztós lehet, ha jól tudom, bar nem biztos. *erősítem meg szavait, miközben gondolataim Ginger felé tévednek.* - Es fogalmam sincs, azt sem tudom, hogy milyen tantargyaim vannak. Csak megyek órara, es közben kiderül. Tanulni jöttem ide, de eddig nem volt túl sok idöm foglalkozni vele. *vallom be neki az igazat, mert hát ne higgyen már rólam indokolatlanul olyat ami nem igaz.*
- Na es te? Te miben vagy jó? A fegyelmezesen kivül. *nézek bele a szemeibe komolyan. Legalább ezt kéne róla tudni, mert eddig sok mindent mondott, csak hát annak előbb utóbb bizonyítást is kellene nyernie.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Feb. 04 2012, 20:58

// Elsőszámú Toxiházi Sid örömére Razz //


*Hosszú nyakú, szürke szövetkabátomban sétálok Mystral főutcáján. Épp a La’morte-ból jövök, ahonnan rendeltem egy szép inget magamnak, de sajnálatos módon a hónaljánál picit szűk lett, így a varrónők gondjaira bíztam. Ha minden igaz, csupán néhány pálcaintés és kész lesz, azonban most elég nagy a forgalom, így nem tudnak egyből az én megrendelésemmel foglalkozni, így addig fogom magam és átsétálok az édességboltba. Már messziről kiszúrom a jellegzetes, hófehér épületet, melynek belső elrendezése sokkal inkább felkelti a turisták érdeklődését mint a külső máz, ami azért nem minden épületről mondható el. Otthonos mozdulatokkal közlekedem a zsúfolásig megpakolt polcok között, nehogy leverjek egy különösen törékeny cukorsipkát vagy habcsókot, ami szét is mázolódna rögtön a padlón. Szinte csukott szemmel megtalálnám azt a polcot, ahol az én rózsasziromból készített bombonjaim várakoznak, ami azért nagy szó ebben a kavarodásban. Még jó, hogy a télapószezon elmúlt, mert akkor meg sem lehet mozdulni idebenn, most azonban alig lézengenek a pultok körül. Szakavatott szemmel keresem a második emeleten a középső háromszög alakú polc második fakkját, ahol elegáns, fekete-piros csomagolásban kucorognak a bonbonok, amiket szerencsére csak kevés vásárló vesz észre, így több marad nekem. Bár az is lehet, hogy lusták idáig felmászni, vagy az első emeleten tele is lesz a kosaruk édességekkel. Némi gondolkodás után felkapok két csomaggal, ne kelljen holnap is lejönnöm értük, s már indulok is a pénztár felé. Mielőtt elérném a földszintre vezető csigalépcsőt, a fal melletti pult mögül rám kacsint egy bohócnak öltözött eladó és mivel nem fordulok el azonnal, úgy érzi, ez feljogosítja arra, hogy egy marék cukorkát nyomjon a markomba.*
- Kóstold csak meg, a ház ajándéka! Új termék! Kóstolják meg az új robbanó cukorkákat! Garantáltan egyedi élményben lesz részük! * harsogja a végét már inkább a pult mellett ágaskodó gyerekek felé, akik apró mancsaikkal a cukorral teli tál felé kapkodnak, hogy elcsípjenek néhány szemet az ingyen édességből. Bevallom, először kissé bizalmatlan pillantással méregetem a zselés állagú, meghatározhatatlan alakú kreatúrákat, végül úgy döntök, nincs az az élmény, amiért megérné a számba venni azt, amit előzetesen ki tudja hányan taperoltak össze. Némileg szkeptikusan bontok ki végül egy neonzöldben játszó cukorkát, aminek a belsejében jól láthatóan csillogó kis részecskék kavarognak. A beharangozott hatás nem is marad el: néhány másodperc múlva már ketté is reped a kemény máz, hogy a belső bogyócskák ide-oda pattogva fejtsék ki hatásukat és intenzív, savanykás ízüket. Egy fintorral rásózom a többit a mellettem elhaladó kiskölyökre, aki ezután az anyukájáig hátra lévő távot boldogan ugrálva teszi meg. Már épp indulnék a lépcső irányába, jó nagy ívben kikerülve az adakozó szellemű bohócot, amikor furcsa változást tapasztalok rajta. Piros orra hirtelen kékre vált, zöld masnija rózsaszínes árnyalatot próbál felvenni, a pólóján vigyorgó virágok pedig vad táncba kezdenek a citromsárga gombok körül. A színek effajta terrortámadása láttán megrázom a fejemet, hátha csak hallucinálok a gyerekzsivaj miatt, ami mellesleg kezd elviselhetetlen mértékűre váltani, de úgy látszik, hogy ez a kiváltó ok, mert továbbra sem szűnik a jelenség. Még bámulom néhány percig a cukorkát osztogató figurát, aztán úgy döntök, biztos csak valami egyedi marketingfogás lesz, így megindulok a lépcső felé. Igen ám, de a szokásos vörös szőnyeggel lefedett fokok most nyelv módjára tekereg valahol a földszinten, csúszdává változtatva a feljárót. A Mysterioban is vannak trükkös lépcsők, így meg sem lepődöm, hanem egy bosszús sóhaj kíséretében lecsüccsenek a lépcső tetejére, majd ellökve magamat lecsusszanok az alant elterülő üzlethelyiségbe. Azaz csak csusszannék, helyette inkább végigpattogok és gurulok, alaposan megkínozva a hátsó felemet, mivel alant úgy tűnik, a lépcső nem is ment át semmiféle transzformáción.*
- Mi a fene?* morgok félhangosan, majd a pénztáros asztalába kapaszkodva felhúzom magamat, aki nem kis szemeket meresztve igyekszik kitalálni, hogy mi bajom lehet. Már épp megkérdezném, hogy ő is szemtanúja volt-e az óriás nyelv akciójának, mikor hirtelen minden erő kimegy a lábamból, én pedig zuhanni kezdek. Kicsit olyan érzés, mint mikor Nil felemelt a levegőbe, így most is azt várom, mikor lebegek át a termen, ehelyett azonban arccal landolok egy csoki tortában A tetején balettozó hölgyemény hangos sikítással ugrik odébb, mielőtt még kétdimenziósra passzíroznám. Már épp erőt gyűjtenék a feltápászkodáshoz és a magyarázkodáshoz, mikor heves görcs esz úrrá rajtam, minek következtében hamarosan a padlón kötök ki, epillepsziásokat megszégyenítő pózokat kisajtolva magamból. Közben érzem, amint gyenge kezek megpróbálnak a földhöz szegezni, nehogy kárt tegyek magamban. Bár az is lehet, hogy a portékáját félti az eladó, mert önkívületi ámokfutásom alkalmával sikerül néhány nyalókás állványt és ugráló drazséval telezsúfolt dobozt felborítanom, így az üzletet hamar elárasztják a szabadságuknak örvendező, térdmagasságig pattogó színes cukormázas golyócskák, bár kisebb gondom is nagyobb annál, minthogy az elszabadult cukorállomány miatt fájjon a fejem. Főleg, hogy lassan az az egyetlen pontom, ami még nem fáj.
Néhány percnyi szusszanási időt kapok a sorstól, amit arra használok fel, hogy magzatpózba gömbölyödve pihegjek, felkészülve az esetleges újabb rohamra. Helyette azonban nem sok jót ígérő hányinger kerít hatalmába, minek következtében hamarosan kiterítem a szőnyegpadlóra soványka ebédem maradékát. Rántott sajt és sült krumpli helyett azonban néhány színes cukorka kerül elő, ráadásul csomagolt formátumban, amit biztosan nem nyeltem le. Homlokráncolva nyújtom ki a kezemet a furcsa nyalánkságok felé, ám mielőtt elkaphatnám akár az egyiket is, megint érzem a furcsa könnyedséget pezsegve szétáradni a tagjaimban. Szerencsére most nincs a közelemben egyetlen torta sem, így akadálymentesen tudok a földre roskadni. Mielőtt magába szippantana a sötétség, azt hiszem, még megfogadom magamban, hogy többet nem állok szóba cukrot kínáló bohócruhás bácsikkal, de aztán felfüggesztem az okfejtést és csak remélni tudom, hogy miután elájultam, valaki összekapar és eljuttat a suliba.*

Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Márc. 17 2012, 17:31

*Nem akarom az akarata ellenére kezemben tartani, mivel csak egy kézzel fogom továbbra is, de azt se szeretném, hogyha elmenekülne előlem. Tehát erre meg is kérem és amikor látom, hogy megfelelnek neki a lefektetett szabályok, akkor el is eresztem kis kezét, így nézek most már normálisan az arcára.*
- A legtöbb korunk beli ember, akivel itt, Seolon találkozol, az a Mysterioba jár. Csak nem új vagy még, hogy ezt nem tudod? *kíváncsiskodom egy picikét, majd ha válaszol, utána gyorsan körbe is nézek, mivel ez a kitömött kabát igen csak felkeltheti bárki érdeklődését, főleg, ha velem tart még egy kis sétára, így hát egy öreg nénitől kérek egy zacskót, amit nemsokára fel is ajánlok Mikaelának. Nem szándékozom elvenni tőle a cuccait, így várom meg, amíg belepakol, majd nyújtom is át neki a zacskót.*
- Mert ilyen vagyok, ez van. Na és hogy van a homlokod? Fáj? *pillantok rá, mert hát ha valakinek sebes az arca, az ösztönösen oda vonzza a másik tekintetét, így ezt most én se tudom kikerülni. De azért igyekszem témát váltani és jut eszembe eredeti okom is, hogy miért is jöttem Mystralba, így hívom magammal, már ha van kedve hozzá.*
- Nem is kértem viszonzást. *felelek csak ennyit, így hát meg is indulhatunk végre az édességbolt felé, de azért fél szemem a pici lánykán tartom. Feltűnően alacsony hozzám képest, szinte mulattató, de oly feszkós, hogy az hihetetlen.*
- Nem szándékoztam szétkürtölni az egész suliban! Melyik házhoz tartozol egyébként? *mi hasznom lenne abból, ha lejáratnám? Ha ártana nekem, az más tészta, de nem tett semmit se ellenem, így én se fogok ő ellen tenni, míg okot nem ad rá. Menet közben megérkezünk az üzlet felé, így nyitom ki az ajtót és az apró csengő is megszólal ám, jelezve, hogy itt vagyunk. Kezem lágyan a lány hátára kerül, hogy gyengéden beljebb tessékeljem, majd ő utána én magam is besétálok.*
- Válassz magadnak, amilyet szeretnél. *pillantok rá és már magára is hagyom, hogy pár táblát én magam is válogassak, mivel gondolni kell a későbbiekben is és még pár sós rágcsát is veszek, hogyha úgy alakulna a dolog, de azért néha a lányra is figyelek, nem szeretném, hogyha innen is lopna valamit, főleg nem az én jelenlétemben, mert az engem is leírna, én pedig sűrűn járok ide.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Márc. 17 2012, 17:49

* Nem fog beköpni és nem is hív zsarut így akkor én sem fogok elszaladni ezt meg is ígérem neki csak eresszen már el mert nem érzem túlságosan jól magam ilyen közel egy ismeretlen férfihoz. Mert hogy nem egy kis kamasz az is biztos így mikor szabad leszek arrébb is lépek pillanatokon belül majd pedig megvonom kis vállam szavaira.*
- Egyszer biztosan rájöttem volna...de még nem jutottam el odáig. Elsős vagyok.* nem foglalkoztam még igazán ilyesmivel így hát nem tudom megállapítani azt, hogy kivel járok egy suliba s kivel nem, na de mikor egy nénihez lép oda egy pillanatig visszatartom a lélegzetem is mivel fogalmam sincs mit szándékozik most tenni de mikor meglátom, hogy csak egy szatyrot kért tőle kifújom a bent tartott levegőt és elkezdek pakolni.*
- Nekem azt mondták vigyázzak veletek... jobb ha az ember a kedvetek jár.* nézek néha fel arcára miközben kihalászom a kabátom alól a felsőket és belepakolgatom. A sok izgalom eddig valahogy elfelejtette velem, hogy megsérültem így reflexszerűen oda is kapok, mi nem volt valami jó ötlet.*
- Sssz. Most már igen... de majd elmúlik, magamon még nem gyakoroltam.* szóval így is marad mivel még kicsit béna vagyok egyes varázslatokhoz, szépségemet meg nem kockáztatom a gyógyulás reményében mivel csak ez maradt nekem. Nem igazán gondoltam volna, hogy elhív csokizni, így hát elmondom, hogy én cserébe semmivel sem tudok szolgálni így hát ezek után fogadom csak el s indulok meg mellette a kis bolt felé. Megnyugodnék ha ez nem lenne téma számára mivel nincs sok ismerősöm itt a suliban, őt méregetve picit lesek fel rá szavai közben s csak reménykedni tudok abban, hogy ez így is marad. Most majd meggondolhatom kétszer is mit teszek ellene vagy mit nem mi nem egy jó helyzet számomra de hát nem tudok mit tenni.*
- Az Exortusba... senkit se ismerek onnan. Na és te? Rág jársz ide?* kicsit nem ártana többet megtudnom róla csak hogy kellően képben legyek de időközben a csoki üzletbe is elérünk s ahogy kitárja előttem az ajtót és kedvesen, szinte épphogy csak hozzám ér én megfeszülök majd sietősen be is térek. Kerülöm tekintetét így hát jól jön a sok a sok áru mi leköti figyelmem, nem jártam még itt így nem is tudok egyhamar dönteni mivel kedvességével sem szeretnék visszaélni és halomra leemelni a polcról ezt azt, szemem szegletéből mégis látom, hogy olykor rám sandít mintha szemmel tartana mi nem igazán tetszik.*
- Mi az?* fordítom felé fejem majd a válasza után nézelődni kezdek tovább végül egy epres ízű táblás csoki mellett döntök mit el is emelek és odaviszek a fiúnak.*
- Ezt kérem. Látom te nem aprózod el... ~ ennyit költeni nyalánkságokra. ~* bámulok arra sok édességre mit összeszedett s mivel én már csak útban lennék így hát arrébb is állok és tovább nézelődök, hisz egy egész Életre való finomság lapul itten miktől a nyálelválasztásom is beindul.*
Vissza az elejére Go down
Caleb Valerious
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 547
Csatlakozás : 2010. Mar. 26.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Márc. 17 2012, 17:58

*Nem sejtettem eddig, hogy vajon hányadéves is lehet, de ahogy viselkedik, kezdek biztos lenni benne, hogy még új diák itt, a Mysterioban és erre szavai se cáfolnak rá, hanem elárulja nekem, hogy valóban az első évfolyamot tapossa még. Csak aprót bólintok erre, majd végül kérek is egy szatyrot, amibe nemsokára már pakolhat is, de amit mond, azt nem igazán tudom hová tenni.*
- Kedvünkre? Velünk? Mégis mi ez a többes szám és ki mondta? *támadom le kérdéseimmel, mivel cseppet kínai az, amit mond, így hát nem ártana tudnom, hogy pontosan mire is gondol, mert jó lenne azért kissé jobban megismerni ezt a furcsa, de egyébként kedvesnek tűnő lányt. Ahogy végül zöld szemeim a homlokára kerülnek, úgy kérdezek rá arra, hogy vajon fáj-e neki, de amikor hallom szavait, csak fejemet csóválom meg kissé.*
- Ha gondolod, segíthetek rajta és begyógyíthatom. *ha kéri a segítségem, akkor kezemet a homloka elé teszem, de nem érek hozzá és már koncentrálok is, így gyógyítom meg a magnetizáció segítségével. De ha nem kér belőle, akkor mindezt nem teszem fel, hanem nyugodtan sétálok tovább vele, egyenesen az édességbolt felé, mivel az volt eredeti célom is és ha már társaságom akadt, akkor azt se bánom.*
- Nocsak, akkor ezek szerint háztársak vagyunk, mert én is oda járok és már harmadik éve, tehát idén végzek. *mosolyodom el kedvesen. Amióta nem vagyok sentinel, azóta az új diákokkal se vagyok teljesen tisztában, de most legalább már azt is tudhatom, hogy Mikaelára is bármikor rálelhetek a keleti toronyban. Annyira mondjuk még nem érzem remek társaságnak, de ez idővel még változhat, így hát végül betessékelem a boltba, hol hamar körbe is nézek és én magam válogatni is kezdek jó sok mindent, de fél szemem bizony a szöszkén van, így amikor az rákérdez kukkolásomra, automatikusan hazudok neki, nem szeretném megbántani.*
- Csak kíváncsi vagyok, hogy milyen csokit választasz, hogy egyezik-e az ízlésünk. *döntöm meg a fejem és mivel nálam is van egy epres darab, így nem is tűnik légből kapottnak előbbi feleletem. Bólintok neki, majd az eladóhoz pakolok és amíg ő egy zacskóba pakol mindent, kívéve Mikaela csokiját, a lány felé is fordulok.*
- Nem akarok sűrűn lejönni, így egy időre bevásároltam. *magyarázom is neki, majd előveszem pénztárcámat és már fizetek is, ez után kerül csak a tárca vissza a zsebembe, a kis csoki pedig a lány kezébe, hogy én már a zacskót kaphassam fel.*
- Köszönjük, viszlát! *intek is az eladónak, majd ha minden igaz, akkor a lánnyal együtt el is fogjuk hagyni ezt a helyet.*
- Ha gondolod, visszakísérlek az Exortusosok tornyába, amúgy sincs jobb dolgom mára. *vonom meg vállaimat is, mivel én eddig terveztem a napot, nincs több és jobb ötletem se. Ha a lánynak van, akkor talán kapok az alkalmon, de ha nincs, akkor majd a klubhelyiségben beszélgethetünk tovább, még eldől, egyelőre még szívesen vagyok a társaságában, de rá se akarom erőltetni magam, nem tűnik túl nyílt személyiségnek.*
Vissza az elejére Go down
Mikaela Johnson
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 171
Csatlakozás : 2011. Nov. 21.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Bambusz háló
Üzenet : "Mindenkinek az életében vannak olyan fejezetek, amelyekről az ember reméli, hogy sohasem tudódnak ki."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Márc. 17 2012, 18:26

* Mivel idősebbnek tűnik nálam pár évvel azt is tudom, hogy a Mysterioba jár, így Tarkh szavai jutnak eszembe miket meggondolatlanul ki is bökök pakolás közben.*
- Hát a felsőbb évesekre gondolok. Van egy ismerősöm ki mondta, hogy jobb veletek vigyázni mert olyan fellengzősök vagytok néha és lenézitek a kisebbeket.* lehet, hogy körítek most egy picit de hát konkrétan nem emlékszem a szavaira csak valami ilyesmire, de hát legalább kiderül, hogy helyénvaló e az amit mondok. A sebem is szóba kerül és ahogy sikeresen oda kapok a fájdalom is fejembe nyíllal, én nem teszem helyre mivel béna vagyok még és hát eddig nem is zavart de Caleb megtudná gyógyítani s mivel magabiztosnak tűnik bólintok is.*
- Oké... legalább nem néznek idiótának.* biztosan gázosan festek mi mondjuk nem érdekel, de tényleg jó lenne ha normális "kezelésben" lenne részem így hát várom azt a gyógyítást. Mikor kezével közelít fejemhez elhúzom az s nagy szemeket meresztve nézek fel rá.*
- Hé, azt mondtad meggyógyítod?!* nem tudom mit akar, ugyan honnan tudhatnám? Végül ha tisztázódik ez a helyzet és a homlokom is épséges akkor megindulok mellette az édességbolt felé mivel van olyan kedves és meghív egy csokizásra annak ellenére, hogy néha furcsán viselkedem de hát ilyen vagyok, az lépései sem tiszták nekem mindig. Megkérem a titoktartásra és az is kiderül, hogy egy házba járunk, mi nem tudom jó e, biztosan, legalább ismerek valakit közülünk is.*
- Harmadikos... akkor jó sok mindent tudhatsz már. Ha végzel mihez kezdesz az itt tanultakkal?* érdeklődöm kíváncsian s közben a boltba is betérünk mi előtt megint csak hozzám ér így szedve lábaimat lépek be az üzletbe, hogy eltávolodjak tőle. Rengeteg finomság van itt így nem is tudom mit válasszak, ez sok sok nyalánkság leköti figyelmem igen csak mégis észreveszem, hogy figyelnek s ez nem más mint a srác. Nem tudom miért tart szemmel, de zavar így hát neki is szegezem a kérdést mire ő azt állítja azt lesi, hogy mit fogok választani.*
- Aha... hát jó.* nincs okom kételkedni szavaiban így hát le is kapom azt a csokit mi előtt állok s odasétálva vele adom a fiú kezébe, szemrevételezve azt, hogy ő mennyi mindent vásárolt.*
- Áh értem... szóval kicsit lusta vagy.* mosolyodom el mert hát én erre jutok szavai következtében, igaz az is lehet, hogy nem ér rá kirohangálni na de én nem erre gondolok elsősorban. Kivárom míg fizet s ahogy átadja a csokit úgy mosolyodom el.*
- Köszi!* azon nyomban bontogatni kezdem az ajándékot s ahogy kibukkan a sötét darab bele is harapok, nem fogok itt kockázgatni. Diszkréten szopogatni kezdem majd elrágom miközben elhagyjuk a boltot is ahol Caleb felé fordulva dobom az újabb csokidarabot a pofazacskómba mi így kicsit kidudorodik, hogy normálisan tudjak válaszolni.*
- Tőlem mehetünk, én is csak ezekért jöttem.* emelem fel kicsit a szatyromat mindennemű pirulás nélkül.* - Bár okosabb is lehettem volna mivel nadrágot is kellett volna szereznem. Na de mindegy, menjünk, nem szeretem a szatyrokat.* egyszerűen rühellem ezeket cipelni akármennyire is szívemhez közeli dolgok vannak benne, így ha minden jól megy akkor meg is indulunk a révész felé miközben a csokikám is szép lassan fogyogat.*
- És hogy hogy nincs semmi dolgod mára? Tök jó idő van gondolom sok barátod is van, nem szoktatok eljárni sehova? Én biztosan ezt tenném...* nem akarok okoskodni nem kell félreértenie csak jobb mint a szobában ücsörögni, főleg a hosszú tél után, bár fogalmam sincs, hogy szereti e azt az évszakot.*
Vissza az elejére Go down
Noah Cromwell
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 229
Csatlakozás : 2010. Aug. 16.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Ápr. 13 2012, 21:34

*Mivel kiszúrok magamnak egy velem egykorúnak vagy talán egy picikét fiatalabbnak tűnő lányt, így nem vagyok rest most odamenni hozzá és szépen meg is szólítani. Nagyon remélem, hogy nem lesz negatív velem szemben és nem fogom megzavarni se semmiben, de ha mégis, akkor maximum tovább állok és vagy megtalálom a szükséges üzletet, vagy visszaballagok a suliba és a konyhában keresek valami kedvemre valót, esetleg a nagyteremben vadászok valami kis csokoládés süteményre. Na de ahogy hallom, kedvesnek tűnik, a szavai és a hangja erre enged következtetni, így a kérdésem után inkább egy bemutatkozással kezdek, még mielőtt elmondanám neki, hogy mi célból is lett ő most megszólítva és hogy miért nem engedem útjára.*
- Nagyon örvendek Carolayn! És akkor ezek szerint jól sejtettem, hogy te is ebbe az intézménybe jársz. *mondjuk nem volt nehéz rájönni, hiszen itt, Seol szigetén nem túl sok korunkbeli fordul meg, aki nem a mi iskolánkba jár. Na de ahogy megszólít, pontosabban a "barátom" szó meglep, így szemöldököm szinte feltűnésmentesen emelkedik meg kissé, majd mosolyom is kiszélesedik, ahogy a barna hajú leányzót figyelgetem.*
- Valóban? Akkor ezek szerint egy szintén édesszájú emberhez van szerencsém. *döntöm meg egy picikét a fejemet is, majd az adott irány felé fordulok, amely felé Carol mutat és ha minden igaz, akkor egymás mellett fogunk megindulni az édességbolt felé.*
- Remélem, hogy nem a fehérnemű bolt, szóval gyere csak, nem zavar a társaságod, úgyse ismerek még itt túl sok embert. *nevetek fel halkan, miközben az álombéli helyről mesél. Fura egy lány, legalábbis a szavajárása, de felüdülő érzés a sznob emberek társaságából kikerülni és egy lazább jellemmel beszélgetni. Elég sok mindent mond egyszerre és kérdez is, de nem tartanám illendőnek a szavaiba vágni, így miután kifejtette, hogy szerinte nem vagyunk egy házba valók, végül megszólalhatok én is.*
- Sajnálom, de tévedsz. Én magam is a Cruoris házhoz tartozom, immáron két éve, ugyanis a harmadik évfolyamot gyarapítom. *kezdek is bele, de mivel úgy érzi, hogy nem találkoztunk még, szerintem már régebb óta ide járhat, tehát nem ártana picit felvilágosítanom őt arról, hogy miért nem láthatott engem.* - Egyébként nem voltam túl sokáig a suliban, magán jellegű dolgok miatt. *amíg még nem ismerem, nem vagyok hajlandó több mindent elárulni magamról, így hát csak lassan lépkedem mellette.*
- De örülök, hogy egy házba tartozunk, majd biztosan összefutunk a klubhelyiségbe is, mivel egyelőre nem szándékozom elhagyni az iskola falait. *nézek bele szép szemeibe, majd aztán már ki is szúrom a távolban lévő boltot, tehát máris tudom, hogy mi lesz a következő kérdésem, de ismét megelőz.*
- Ír vagyok. És te? *kérdezek is vissza, de azért már elérem az ajtót, így szépen kinyitom azt a lány előtt, hogy nyugodtan sétáljon be és kezem lágyan derekához is ér, így tessékelem be magam előtt az ajtón, majd ez után én is belépek.*
- Jó estét! *köszöntöm is az eladót, aki biccent felénk, de most nem foglalkozik tovább velünk, mivel éppen egy másik embert szolgál ki, tehát máris a csokoládék irányába lépek.*
- Meghívhatlak téged is valamire? *tekintek Carol irányába, hiszen ha már segített nekem és el is kísért, ez a minimum tőlem.*

//fagyi//

Vissza az elejére Go down
Völgyesi Félix
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : He ate me / Ő evett meg
Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás : 2012. Apr. 23.
Tartózkodási hely : Callisto háló / Budapest

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Júl. 23 2012, 10:43

*Ki lenne más, hogyha nem én garázdálkodnék már reggel óta Mystral utcáin egyedül, egymagamban. Szeretem a magányt, mindig is jól elvoltam, feltaláltam magam és itt sok minden niytva van kora reggel, így nem is unatkoztam csöppet sem. Beültem egy közeli kis presszóba meginni reggeéi kávémat, mert a nagyterembe lusta voltam bemenni. Ezen idő alatt elgondolkoztam pár dolgon mely tegnap történt. Nem mondom, még most is elevenen él bennem az eseménysorozat s olykor még felizzik a mellkasom, melyen tegnap egy hatalmas vágás éktelenkedett. Mára már persze nem látszik semmi se belőle, mindössze az éles emlékek emlékeztetnek rá. Némi gondolkodás és kávézgatás után tovább jöttem a főutcán, elsétáltam egészen a végig, majdnem a város széléig, láttam is azt a régi játszóteret, ahol először akadtam össze Brian-nel. Az emlékre csak egy cinkos mosolyt eresztett meg, azóta sok minden történt, jópárszor összeakadtunk. Ma viszont nem volt kedvem a játszótérre menni, mit is csinálnék én ott egyedül, ezért már visszafele sétálgatok és meg is pillantok egy fehér színű, magas tornyot, és fel isfedezem mit is rejt az épület, bekukucskálva az egyik ablakon meglátom a rengeteg édességet és finomságot. Kicsit csili-vili, túl színes, de ez nem tántorít el attól, hogy bemenjek, mert nagyon szeretem a finom csokoládékat. Odalépek az ajtóhoz, így látom meg az "Édességek vihara" nevezetű táblát. Nem tudommitőllehet viharos, most ki is fog derülni és ha nem visz el egy orkán erejű vihar a küszöböt átlépve, talán meg is menekülök. ^^*
- Szép jó reggelt! *Köszönök tőlem meglepően kedves hangvételben. Még nem bosszantott fel senki és viszonylag jól aludtam, talán ezért vagyok ilyen üde és jókedvű.* - Azta! *Hagyja el számat a szó, hiszen kintről is nagynak tűnt, de idebentről még nagyobb a tér. Azt sem tudom hirtelen merre induljak, mit vegyek, ezért még az ajtóban toporgok, szóval ha valaki be akar jönni és nem figyel biztos hogy az erős és izmos vállamba, hátamba fog ütközni.*
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Júl. 23 2012, 11:25

-Á.. blam...*próbálok kiabálni, de rá kell jönnöm hogy nem megy ha egy macska fekszik a számba. A kapálózás sem segít, így egy kicsit lenyugodva meg fogom a macskám bundáját és kiveszem a számból. Mikor ledobom az ágyra hihetetlen sebességgel kirohanok a fürdőszobába és elkezdem mosni a fogom-nyelvem. Már a szájpadlásomat is dörzsölöm a fogkefémmel, mikor rá jövők hogy tegnap mostam meg Müzlit és Tequilát és nem lehetnek már olyan koszosak hogy bacikat és vírusok lenének a szőrükben.*
-Ááá! Müzli az mosakodót este!* ismerem fel a veszély és így még vadabbul mosok fogat. Mikor már nem érzem a nyelvemet és egy pár csepp vér is kifolyik az ínyemből abba hagyom. Lezuhanyzok és vissza megyek felöltözni. Mikor be lépek a szobába észre veszem ahogy a macskának van egy valami rongya ami a lábához van ragadva vagyis nem tudja ki venni a karmát belőle. Megnyugodva felöltözök felveszek egy farmert mely nem egészen a térdemig ér és egy fekete inget. Oda sétálok az ágyhoz megfogom és kiveszem a karmait a ruhából és közben fel ismerem a régi tesis fölsőmet melyet piszinek használok. Adok enni mindketönek majd mikor végeztem látom hogy a kutyám mint mindig most is aludna tovább, macskám meg felugrik a vállamra.*
-Tequila gyere max ha bemegyünk egy üzletben kapsz valamit vagy addig el mehetek a parkba.*Mosolygok rá majd látom hogy feláll kicsit megrázza magát és indulunk is. Mikor leérünk a révészhez kicsit elgondolkozva köszönök neki majd be szállok a csónakba és nem sokára már a másik szigeten vagyunk. Mikor kiszállok egyből a főutcára veszem az irány tés nézegetem a helyeket hol nem voltam még. Nemsokára meg látok egy nagy fehér épületet. Kíváncsi vagyok mi van bent ezért elolvasom a bolt nevét amit időjárásra és finomságra is utal egyúttal. *
-Na kutyuskám, szeretnél-e bejönni vagy inkább a parkba mész?*látom hogy vágyakozva néz arra merre a park van. Mosolyogva bólintok és rá nézek Müzlire ki nem mozdul meg a vállamról.*
-Na akkor vigyáz magara bundás.* Köszönök el tőle és belépek az ajtón, de még mindig hátra felé nézek és ekkor valami keménybe ütközök.*
-Na ez nem hiányzót.*mondom jókedvűen mert bele köröttem hogy ma már csak ilyen a formám. Mikor fel is merem hogy nem egy ember áll előttem meg billentem a fejemet.*
-Szia te vagy az ajtók őre?*Kérdezem de akkor jobban körül nézek és el áll a lélegzetem hogy milyen jó helyre is jöttem.*
Vissza az elejére Go down
Völgyesi Félix
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : He ate me / Ő evett meg
Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás : 2012. Apr. 23.
Tartózkodási hely : Callisto háló / Budapest

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Júl. 23 2012, 11:59

*Elég nehéz nem észrevenni, bár az is igaz, hogyha nem előre néznek és nincs az ember tarkóján még két szem akkor valóban nem fognak egykönnyen kiszúrni. Ez persze az én hibám is, nem kéne az ajtóba megállni, léphetnék előre kettőt, de fogalmam sincs merre is indulhatnék, már most összefolyt a nyál a számba a sok finomságot látva. Szívem szerint mindenből vennék, de annyi pénz még nálam sincs, legalábbis nem készpénzbe, bár ha lehet bankkártyával fizetni... Hirtelen lökést érzem hátulról. Rögtön meg is fordulok, had lássam ki jött belém. Elmosolyodom a lánykát látva, ki azért igen alacsony hozzám képest.*
- Oh, ne haragudj, sajnálom, ugye nem törtem be az orrod? *Most aztán fő a fejem, de látom hogy mosolyog, így talán még sincs akkora baj.* - Az is lehet, még nem kértem állásajánlatot, de kéne valami munka, nem is rossz ötlet, most hogy említed... *Felveszek egy könnyebb testtartást, azért az előbb összeszűkült a gyomrom is, hogy hogyan lehettem ennyire szerencsétlen. Élből arrébb állok, már csak azért is, hogy beljebb jöhessen és mások útján ne álljuk el.*
- Völgyesi Félix, rendelkezésedre! Merre vezethetlek? Arra láthatsz sok csokoládét, de vigyázz melyiket választod.. valamelyik megcsíp, akár megharap, egyik másikat jól fogd meg, mert kiugrik a kezedből. Amott látod a cukrokat, fent pedig mindenféle egyéb nyalánkságot! *Mintha csak én lennék itt a kísérő vagy a segéd, éppen mi. Karomat is nyújtom, hogy ha van valami amit vihetek szívesen teszem. Mellkasomat megfeszítem, kihúzom magam, állam felszegem, s így tekintem a vörös hajú lánykára és állatkájára.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   

Vissza az elejére Go down
 
Édességek vihara
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Honey és Ferl - édesség mennyország

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: