Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Édességek vihara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Júl. 23 2012, 12:33

*Érdekes reggeli ébresztő után el tudunk indulni a városba. Mikor egy bolt ajtajához érünk megtorpanunk egy kicsit és Tequila elindul a parkba hova nem akarja követni Müzli, így a vállamon marad. Így is lépünk be az üzletben és mivel még mindig hátra felé figyeltem nem vettem észre, hogy valaki előttem áll. Így nem is csoda hogy beleütköztem az illetőbe szerencsére épp forduláskor történt az ütközés ezért nem lett nagyobb bajom csak egy kicsit a vállam fájdult meg vagy fáj már nem is tudom hogy melyik mert lehet hogy már előtte is fájt mert az elmúlt időben sokat voltam a jégen és sokat is estem a vállamra ami egy idő múlva meg bosszúja magát. A kérdésre elnevetem magamat.*
-Na nem azért de én ennyire pudingnak látszok, hogy egy ilyen kicsi ütéstől eltörjön a az orrom?*hagyom mondom lehet érezni a hangomból hogy nem bántásból és nem is bunkósságból mondom csak viccből. Bár amit mondok az igaz mert még nem tört el eddig egy csontom sem, amit nagyon is csodálom hisz elég jól ismerem már magamat.*
-Valami munka nekem is jól jönne, hogy elfoglaljam magam...*gondolkozok el kicsit majd rá kell hogy jöjjek nem vagyok most valami jó a tanulásba, így inkább arra kell koncentrálnom, hisz van elég pénzem még egy ideig. Közben félre áll a srác és így jobban szemügyre veszem a helyet mely elég hatalmas és nyálcsorgatóan finom. Érzem hogy a cicus is meglátta az édességet és már karmolássza is a vállamat, hogy menjünk már és nézzük meg közelebből. Kicsit fel szisszenek mert már elég jól belemélyeszti a karmát a vállamba, de egy pillantással nyugton marad. Közben meg is tudom hogy is hívják az ajtóőrt.*
-Örvendek Félix. Én Ashi Angel vagyok. Úgy látszik is mered a helyet vagy tévedek amúgy meg olyan édességet tudsz melytől a kutyák sem lesznek betegek, nem mit ha Tequila betartaná a kutyák szabályát és nem enné meg az összes csokimat..* morgolódok egy kicsit, de kapok egy fújást is hogy ne feledkezek meg a másik kedvemről sem.*-Te majd választasz magadnak.*Forgatom a szemet, de egy kicsit meglököm a fejemmel.*
-Egyébkén melyik csíp na mindegy én maradok a csokibékánnál meg a kókuszos csokiknál. Te milyet szeretsz ?*kérdezem meg Félixet majd el is indulok előre ha nem követ akkor visszamegyek.*
Vissza az elejére Go down
Völgyesi Félix
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : He ate me / Ő evett meg
Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás : 2012. Apr. 23.
Tartózkodási hely : Callisto háló / Budapest

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Júl. 23 2012, 13:06

*Most hogy belém jöttek hátulról éppen ideje arrébb állni, ezt ugyan hamarabb kellett volna megtenni, de nem foglalkoztam azzal, mi meg hogy, jobban lekötött a rengeteg édesség látványa. Ritkán és keveset eszem, de pár napja már fáj rá a fogam, néha kell bűnözni is, mivel többségében protein dús, fehérjével és szénhidráttal teli élteket fogyasztok a sok edzés és izomerősítés végett, édességekre és cukros dolgokra ritkán fanyalodom rá, de most itt az ideje ennek is.*
- Nem, nem pudingnak. Egy vöröshajú apró démonnak, de sosem lehet tudni. Kéne tudnom, hogy egy démonnak eltörik-e az orra avagy sem? *Nézek rá felvont szemöldökkel mosolyogva. Értem ám a szavait, s remélem ő sem veszi zokon az enyémeket. A macsekra nézve különösebb rokonszenv nem fog el, bár egyből látom, hogy nem famulus állat, így nem húzódom arrébb, a normális állatokkal ugyanis semmi bajom.*
- Akkor már ketten vagyunk, bár te azt hiszem nem leszel alkalmas az ajtóőrnek, neked valami felszolgáló vagy pultos munkát tudnék elképzelni... *Elmélkedem hangosan, mintha csak én dönteném itt el, hogy kell-e a munkaerő avagy sem. Idő közben megjelenik az eladó is, mivel az ajtó még mindig nyitva van és egy helyben toporgunk.*
- Tudok valamiben segíteni a hölgynek és az úrnak? *Kérdi rokonszenvesen és barátságosan, két kezét finoman kitárva a mondat közepén. Én magam felé fordulok, könnyedén ingatva fejemet.*
- Nem köszönjük, azt hiszem megtaláljuk amit szeretnénk, de köszönöm az érdeklődést! *Igen, én tudok ilyen nyájas is lenni amikor úgy van hozzá kedvem, többségében jól nevelt vagyok, főleg ha felnőttekkel van dolgom. Ashira pillantok újból, amint az öreg bácsi biccentve távozik valahova a bolt hátulja felé.*
- Életemben először járok itt, de csak nem lehet olyan bonyolult, meg... nézd... *Itt a plafonról lelógó táblákra mutatok mely bizonyos időközönként el van helyezve, rajtuk egy-egy szóval hogy mit találhatnak ott a vendégek.* -... csak ebből következtettem! *Vigyorgok rá, majd folytatom is a válaszolgatást.*
- Kutya? Én csak macskát látok! *Hacsak nem csal a szemem, vagy nem alakváltó a szóban forgó állat. Persze azért egy egyszerű következtetésből gondolom, hogy van egy kutyája is, de miért ne csodálkozhatnék.* - Melyik? Azt pontosan nem tudom, de az egyik diák mesélte múltkor, hogy sikerült olyat vennie, ami úgy nézett ki, mint egy rákolló és csipkedte, amíg be nem kapta a szájába... *Elevenítem fel a beszélgetésemet egy diáktársammal, majd nagy sóhaj szakad fel belőlem vigyorogva. Követem a leányzót, közben magam is nézelődöm és lassan be is gyűjtögetek mindenféle édességet, már van pár a kezemben amiket random leemeltem a polcokról, dobozkákból, de hamar megtelik a markom, ezért előveszem pálcámat és egy, az ajtónál lévő kosárra mutatok vele.*
- Vingardium leviosa! *Mutatok is rá, majd magamhoz lebegtetem, melybe ezután beleszórom a cukorkákat, csokoládékat, nagyobb nyalánkságokat, így már egyszerűbb, aztán folytatom is a nézelődést, miközben a kosarat tovább lebegtetem magam előtt.*
- Azt hiszem nincsen kifejezett kedvenc, a vaníliás cuccokon kívül bármit megeszek. A trükkös dolgok a legjobbak! *Azokat valóban szeretem, főleg ha másokat megtudok vele szívatni és mivel ezekből a dolgokból fogytán vagyok, be is kell belőle szereznem egy emberes adagot. Nálam a pénz nem akadály, nem is nézem az árakat és a mennyiséget.*
- Elsős vagy igaz? Mióta vagy a suliba? És melyik ház? *Ugyanis én még nem láttam a kh-ban úgyhogy biztos nem szaktárs.*
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Júl. 23 2012, 13:58

*Egy ütközés után elkezdek beszélgetni avval az illetővel kinek neki mentem véletlenül. Ki is kérem magamnak hogy nem vagyok annyira törékeny mint hiszi.*
-Hát sok mindennel gyanúsítottak meg de avval nem hogy apró vagyok vagyis hozzád képest tényleg apró vagyok. De azért azt nem tagadom hogy démon is vagyok.*vigyorgok a rókamosolyommal. Elgondolkozok egy kicsit de a beszélgetés nem állhat meg és a munkáról is elkezdünk beszélni. Amit mond meg döbbent egy kicsit mert régen felszolgáló ként dolgoztam vagyis nem is olyan régen egypár hónappal ezelőtt még nagyban melóztam vagy épp aludtam.*
-Hát igen ajtóőrnek nem igazán lenék jó, de te igen az már biztos. Amúgy jól eltaláltad a felszolgálót, de pultos sohasem lennék jó mert az valamiért ki készíti az idegeimet, bár lehet hogy most már jobb lennék mint anno...*gondolkodok el egy csöppet. Visszaemlékezek arra mikor egyszer-kétszer be kellett ugorni a pultos helyére és hogy utána körülbelül hozzám sem lehetett szólni otthon, mert akkor mindenkit leordítottam. Kicsit elmosolyodtam mert a többi emlékek is eszembe jutottak, de inkább a jelenre akarok maradni. Az eladó térít teljesen vissza a valóságba.*
-Köszönjük majd feltaláljuk magunkat.*mondóm illedelmesen közben még egyszer végig fut a szemem a kínálaton. Félix felmutat a plafonra és közben el árulja hogy onnan tudta mi van itt. Megjátszom a sértődőtett és elfordítom a fejemet, de csak azért hogy egy kosarat foghassak meg.*
-Na legalább ezt is tudom, igaz Müzli?* morgolódok egy kicsit, de nem haragosan közben fel nézek és meg nézem a kínálatot ott is.*
-Hehe! Hát ezt nem akartam bevetni, de hát akar hajrá Müzli...*macskám úgy néz rám mint egy hülyére majd nyávog egyet.*-Ha legalább ugattál volna... van egy kutyám ki a parkban mászkál most.*mondom összetörve és közben el indulunk. Amit mond elnyeri a tetszésemet az ollós csoki.*
-Na az jó lehet megkóstolom majd ha találok.*mondom vidáman és közben már keresem is az édességet. Közben megállok mert a macskám talált valamit ami elnyeri a tetszését. Felugrik az egyik polcra és egy skorpióra mutogat ami karamellből készül. Leveszem majd be is teszem a kosárba. Közben a macskám talált még egy finomságot mi valami tejese mézes karamellre hasonlító édesség mely egy madarat ábrázol az már nekem is tetszik ezért kettőt veszek belőle és meg találom a csókibékákat is melyből egy doboznyit veszem mert a kutyám is szereti. Már csak az ollós finomságot szeretnék venni. Közben Félixet is figyelem ahogy a kosarába teszi a cuccait és majd felteszi a kérdéseket.*
-Pontosan elsős vagyok. Hogy mióta vagyok itt hát úgy áprilisban jöttem ide és Inflatusos vagyok. És veled mi a helyzet?*kérdezek vissza de szerintem ő is elsős. *
-Mi van ennyire szereted az édességet?*kérdezem mikor jobban végig nézem a kosarában. Közben a figyelmem a csigalápcsőre irányul.*
-Majd felnézünk?*kérdezem bár elég hülyén hangzik.*

//Kicsi fagy//
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 26 2012, 14:27

*Ma tanulnom kell, de ettől függetlenül még van pár órám, amit szeretnék hasznosan tölteni. Utam tehát Mystralon keresztül vezet, egészen pontosan egy édességüzletbe, mivel úgy tervezem, hogy bevásárlás után sétát teszek a parkban, esetleg elnézek a tetoválós szalonba, mert egy ideje gondolkodom valamilyen varraton. Természetesen még nem döntöttem, ha döntenék is, nem most csináltatnám meg, ezért mindenképpen információ gyűjtő körútra indulok majd. Öltözékem ehhez hű, egy fekete bőrcipő és nadrág, hozzá fekete póló, mivel nem fázom, nincs szükségem nagyobb takarásra, illetve a nap is süt. Fejemen kalapom, családi címeres övcsatom mellett pálcám, zsebemben pénz, kiegészítőimet pedig viselem, így medálom nyakamban lóg, míg bal kezemen órám és pecsétgyűrűm, jobbomon teleportgyűrűm és karkötőm. Most azonban első célpontomnál vagyok, így a kirakat megszemlélése után - ahonnan egy jól öltözött, délceg ifjú néz rám vissza, némileg vidámabban a szokottnál -, kezemet a kilincsre helyezve nyitok be, és biccentek az eladó felé. Tekintetem rögtön a rengeteg édességre téved, s már figyelem is ízesítésüket, márkájukat, csodálom a formákat és csomagolásokat, a színkavalkádot, az egész elrendezést. Talán több időt is képes vagyok itt eltölteni, de mivel éhes vagyok, ezért lassan megindulva kezdem leszedni a polcról kedvenceimet, még tartalékba is. Köztük vannak a régiek, pár furcsa íz, de újdonságot is próbálok, így előre látom, hogy egyetlen kézben ezt nem viszem el, szükséges hozzá szatyor. Persze gondolok másra is, is Gingernek is nézek egy-két fajtát, ám ez időigényes, főleg hogy elolvasgatom a leírásokat. Most szánok egy kis időt erre is, ha már megtehetem. Aki belép, az csöndbe burkolózva láthat engem, kezében több csokoládéval, látható gonddal afelől, hogy vajon milyen típust válasszon.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 26 2012, 14:37

*Napok óta mást sem csinál, csak tanul, mind a hat tantárgyból, meg házit ír, és kezd nagyon de nagyon elege lenni belőle. Túl sok információ rövid idő alatt, de nem hagyhatja abba, mert évfolyamot szeretne lépni, és ehhez sajnos nincs más megoldás a tanuláson kívül. Persze ha le lehetne fizetni a magisztereket... Szép gondolat, de lehetetlen. És mivel nem hagyhatja abba, kell édesség utánpótlás. Nagyon szereti az édességet, persze ez kívülről nem látszik meg, és a tanulás következtében felélte minden tartalékát, mert kell a cukor, hogy éber maradjon és fogja az információkat. Az a rengeteg édesség, amit legutóbbi körútján bespájzolt, mind elfogyott, pedig azt hitte, ennél sokkal tovább fog kitartani. De nem, úgyhogy most az Édességek viharába tart, ahol az édességeket szokta vásárolni. Öltözéke fekete nadrág, póló és pulóver, meg bakancs. Ezen kívül még a karóra, a piercing, és a pálcája a jobb zsebében. Na meg a pénztárca, hogy ki tudja miből fizetni az édességeket. Hamarosan oda is ér a bolthoz, ahova tétovázás nélkül be is lép. Már annyiszor járt itt, hogy nem tudja lenyűgözni a kirakat. Szétnézés nélkül indul csokivadász körútjára, aminek során több tucat csoki kerül a kezébe. Nem nézi a csomagolását vagy az ízét, mert mindet szereti, csak épp az étcsokiból többet hoz, mert az a legjobb. De nem csak általános ízűeket vásárol, hanem különleges, külön a varázslóknak készített édességeket is. A keze aztán megtelik, úgyhogy odaviszi a kasszához a csokirakást.*
- Kezdje el pakolni. Hozok még.*mondja az eladónak, majd ígéretéhez híven megy is vissza a polcok közé, hogy újabb jó nagy adag édességet szerezzen be. Egyébként ha vannak is itt más vásárlók, azokat nem látja, vagyis csak egyszerűen keresztülnéz rajtuk. A legfontosabb ugyanis a csoki.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 26 2012, 14:51

*Első állomásomon csokoládét óhajtok beszerezni, hogy ezzel felszerelkezve tegyek egy sétát a parkban valószínűleg, vagy esetleg a tetoválószalonhoz, és információt gyűjtsek utóbbiról. Nyilván a tanuláshoz is szükségeltetik, persze a saját jólétemhez is, na meg ajándékként is szolgál Ginger számára. Talán tolakodásnak veszi, az utóbbi időben rengeteg ajándékot kapott, s esetleg szánalmas, de a kevesebb együtt töltött időt így tudom ellensúlyozni, míg más megoldás nincs, vagy nem lesz több időm. Számomra azért újdonság az üzlet, bár párszor elmentem már előtte, az árut bizonyára rendszeresen frissítik, és nem is jártam annyiszor benne, hogy ne nézzem meg minden alkalommal. Ezért most szememet is meresztem, szeretek vizsgálódni azokban a dolgokban, amiket kedvelek, vagy hobbim, így most is megteszem, mert a gasztronómiai élvezetek közel állnak hozzám. Nyilván nyúlok pár csokoládéért, főleg a kedvencemért, újdonságokért és furcsaságokért, Ginger kedvencei mellett, de ettől függetlenül is lenyűgöz a rengeteg édesség, az elrendezésük, ahogyan egész hadseregnyi van belőlük különböző mintákkal, színekkel és méretekkel, az ízekről, és tulajdonságokról nem beszélve. Kezd megtelni a kezem, s ahogyan vásárolgatok, pillantásom egy ismerős alakra téved. Mintha láttam volna már... talán seprűn ültem, mikor vele találkoztam, ám most nem ez köt le, hanem a tevékenység amit folytat, azaz gondolkodás nélkül mindent megvesz. Érdekes, ezért közelebb is sétálok hozzá.*
- Latom, te mindent megveszel. Nem is erdekel, hogy milyen, mit tud, mi van benne, ki gyartja? *kíváncsiskodom, majd egy mosoly ül ki arcomra. Én is gazdag vagyok, de nem szórom a pénzt ész nélkül... többnyire. Milyen más magyarázata lehet erre? Bár bizonyosan hallani fogok valami elborult választ, ezért folytatom is, láthatóan pimasz mosollyal, ami sejteti, hogy szavaimat nem gondolom komolyan.*
- Ha mar ennyit veszel, az enyemet is odacsaphatnad. *bökök a pult felé kacagva, ám öltözékemből és kiállásomból valószínűleg teljesen nyilvánvaló a másiknak, hogy saját magam is képes vagyok megfizetni a csokoládékat, illetve humorizálok, nem szorulok rá a segítségére, nem vagyok ingyenélő.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 26 2012, 15:07

*A tanuláshoz szüksége van az édességre, így most az Édességek viharában vásárol, épp azt, ami a kezébe akad. Mindent szeret, ami itt van, volt elég ideje kitapasztalni, így tudja, hogy minden jó, semmi kára nem származik abból, ha azt veszi meg, ami csak úgy a keze közé kerül. Azért persze annyira nem édesség-őrült, hogy a nap minden pillanatában azt akarjon enni, és hát a fogakra is vigyázni kell, de kell egy bizonyos mennyiség, ami kitart egy darabig. Az év vége mindig a legrosszabb, amikor a szokásosnál jóval többet kell tanulni, és amikor hamar lemerül, ha nem pótolja, erre pedig a legegyszerűbb a cukor. Persze, mondhatná valaki azt is, hogy a zöld tea sokkal jobb erre a célra, mert természetes élénkítő van benne, de ha egyszer a cukor is jó, és még finom is? Még szép, hogy a jobbat válassza. Egy kívülállónak elég furcsa lehet az a módszer, amivel vásárol, mert az emberek általában előbb megnézik, mit vesznek le a polcról, de ő nem pazarolja erre az idejét már jó pár hónapja. Furcsaságát az is bizonyítja, hogy egyszer csak odasétál hozzá egy másik vásárló, egy nagyjából vele egyidős srác. Egészen ismerős neki valahonnan, nyilván az iskolából. Tovább folytatja tevékenységét, aközben válaszol.*
- Nem érdekel, az a lényeg, hogy legyen benne cukor.*ad rövid magyarázatot, de ha elég okos a srác, akkor ennyiből is felállít minimum kettő teóriát. Egy, menthetetlen cukor őrült, kettő, kell a tanuláshoz. Ebben az időszakban a második lenne a valószerűbb. Viszont a keze megtelt, úgyhogy nem vesz el többet a polcról, hanem a sok édességgel a kezében fordul a srác felé, aki kifizettetné vele a vásárlását. Persze csak viccel, látszik rajta, úgyhogy az ő arcán megjelenik egy kisebbfajta félmosoly a dologra.*
- Bocs, de sajnos nincs pénzem.*jó kifogás, láthatóan totális hazugság, hiszen pénz nélkül hogyan is tudná kifizetni ezt a rengeteg édességet. Odamegy a pulthoz, lepakolja rá az édességet, majd miközben az eladó a zacskóba pakolja őket, visszafordul a fiú felé.*
- De ha már így mondod, te kifizethetnéd ezt is, csakhogy ne kelljen szegény eladó urat megszuggerálnom.*folytatja tovább ezt az igen elmés beszélgetést, amire az eladó csak mosolyog, nyilván már megszokta, hogy a varázsló-diákok ezekkel a szavakkal dobálóznak. Egyébként meg ő sem szorul kisegítésre, ahogy a másik sem. Ha nem lenne pénze, elborult ötlet lenne eleve bejönni ide.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 26 2012, 15:18

*Nem vagyok egyedül vásárlási ösztönömmel, ám míg én időt és módot szánok rá, megszemlélem az árut minden szemszögből, és válogatok, addig egy ismerős srác éppen az ellenkezőjét teszi, mi felkelti az érdeklődésemet. Ezért oda is sétálok hozzá, természetesen csokoládéval a kezemben, hogy megszólítsam, mire érdekes választ kapok, így egy pillanatig méregetem, majd elmosolyodok.*
- Ah, akkor feltetelezem te minden csokoladet szeretsz, felesleges lennem megkerdeznem mi a kedvenced, vagy kikernem a velemenyed, igaz? *teszem fel a kérdést cselesen, ám tovább is beszélek, humorizálva egy kicsit, s a másik láthatóan veszi a lapot. Röviden felnevetek feleletére, mert én is érzékelem, hogy ez nyilvánvalóan nem igaz, de nem zavar, belemegy a játékba, az én kedvem pedig a szokásosnál vidámabb.*
- Igen? Mi lenne, ha neked nincs penzed, es... esetleg nekem se, akkor kirabolnank az csokolade üzletet termekeit tekintve? *villan a tekintetem, de beszédemből kiveheti, hogy én ezt egyszerű csínynek tekintem, és végre is hajtanám, ha lenne partnerem. Azonban megindul a pult felé, s egy mondatot is megereszt, amit hallok, mivel követem, tehát tekintetem kérdőn téved rá, ám végül arra a következtetésre jutok, hogy csupán humorizál ismét, az eladó is így gondolhatja, reakcióiból ítélve.*
- Kivancsi lennek, sikerül-e. *tekintek egyikről a másikra, ám mégis úgy döntök, hogy nem kavarok semmi bajt, elvégre a sentinelséghez nem illik, így oda is nyúlok zsebembe, hogy pénzemet elővéve, láthatóan fizetéshez készüljek, megvárva, míg a másik is ezt teszi, mivel ő ért a kasszához elsőnek.*
- Ismerös vagy... *jegyzem meg neki, ahogyan arcát vizsgálgatom, mintha emlékeim is lennének vele, valamilyen erdős részen, ahol repültem, ő üldözött az én kérésemre, majd pedig a földet is értem, s elbúcsúztunk. Kíváncsi vagyok, hogy felismer-e, annak ellenére, hogy nem találkoztunk sokszor, ez jó próba.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 26 2012, 15:33

*Furcsa vásárlási szokása feltűnik valakinek, és ez a valaki oda is megy hozzá, hogy megkérdezze ezt a dolgot.*
- Mindet szeretem, de azért van kedvenc. És persze véleményem is van. Vidd mindet, nem bánod meg.*ő pont azt teszi. Mindenből visz, amit csak lát, persze azért a bolt egész választékából nem tud mindent vinni, mert az túl sok lenne, de így is elég szép kis rakás van már a pulton és a kezében. A társalgás humoros hangvételben folytatódik, és a végén oda lyukadnak ki, mi lenne, ha kirabolnák a boltot. Persze csak poénból, hiszen mindkettejüknek van pénze.*
- Mondjuk. De én jobb módszert választanék. Minek keressenek, mint tolvajt, ha ennél sokkal jobb módszereim is vannak. Nem hiába születtem varázslónak.*vonja meg egy kicsit a vállát, kis mosollyal az arcán. Persze, az is lehetne, hogy csak úgy simán csínyből rabolná ki a boltot, de ő mindig ésszerűen próbált gondolkodni és cselekedni, a poénből elkövetett rablás meg nem túl ésszerű. Közben összegyűlik az édesség a kezében, úgyhogy odamegy a pulthoz, és amíg az eladó pakolja az édességet, visszafordul ehhez a nagyon ismerős sráchoz.*
- Sikerülne.*bólint magabiztosan, na persze kipróbálni nem fogja. Ekkor az eladó felé fordul, aki csak mosolyog a két fiatal párbeszédén, meg az ő magabiztosságán. Előveszi a zsebéből a pénztárcáját, és leszámol a pultra annyit, amennyibe kerül a temérdek édesség. Nem kis összes, az már biztos, de nem szegény, megengedheti magának. Mikor kész van, a két teli zacskójával félreáll, hogy a másik is fizethessen. A beszélgetés ezen a ponton nem reked meg, úgyhogy nem távozik, hanem reagál.*
- Nekem is te, valahonnan. Nem sok oroszt ismerek a suliban, úgyhogy talán emlékeznem kellene.*töpreng el egy pillanatra, megpróbálva belegondolni, honnan is ismeri a srácot, végiggondolja, kiket ismer, de persze mindenkire ő sem emlékezhet, hiába jó a memóriája. Ám valami még is beugrik, igaz, nem a találkozásuk körülményei közül, hanem másról, de már az is valami.*
- Te vagy Ginger barátja, nem?*kezdetnek ez is elég, és erről talán a másiknak eszébe jut a többi dolog is. De végül is mindegy, nem lehetett olyan nagy alkalom, ha nem emlékeznek rá.*
Vissza az elejére Go down
Aristarkh Y. Zhukov
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar

Jelige : Pimasz ruszki
Hozzászólások száma : 2154
Csatlakozás : 2011. Dec. 15.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Calypso háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel, Árnymágia tanársegéd
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 26 2012, 15:46

*A válogatást és bámészkodást egy pillanatra abbahagyom, mikor egy ismerős arcot pillantok meg, s mivel közelebb érek hozzá, megszólítom őt, így beszélgetésbe is kezdünk, amit nem bánok jelen pillanatban. Jó a hangulatom, egy darabig elleszek, talán társaságom is lehet egy ideig, bár ez tőle is függ.*
- Ah, rendben. *biccentek, elraktározva, hogy elég határozott fiúval van dolgom. Megmosolygom azért szavait, de belemegyek a játékba és a humorizálásba, éppen ezért hamarosan a bolt kirablásánál kötünk ki, ami részemről akár komoly is lehet. Az izgalom és kaland mindent megér, egy oroszt ez éltet.*
- Mi tennél? *kérdezek vissza kíváncsian, mert bár nekem is van pár ötletem, azért lehet, hogy a fiú nálam felsőbb éves, és tud újat is mondani, legalábbis alakjából ítélve. A hozzáállása is tetszik, viszont nem veszem komolyan a szavait, inkább a normális vásárlói viselkedésnél maradok, így lépünk a pulthoz, és beszélgetünk tovább. Inkább nem mondok semmit, egyszerűen elő is veszem a pénzt, hogy fizessek, míg megvárom, amint hasonlóan cselekszik előbb Ő is, és egy mondatot is megeresztek. A válasz aközben jön, mikor már nekem csomagolják az édességet, és rakom is le a megfelelő pénz mennyiséget, feleletére pedig kíváncsian fordítom oda tekintetemet.*
- Da. Honnan ismered? *kérdezem, mert Gingerre nem jellemző, hogy túl sok embert ismer, bár ismerem az ambícióit. Ezek szerint jó ötlet volt hagyni, had gondolkodjon a másik is, mert eszébe jut, hogy ki is vagyok, így idejét látom a bemutatkozásnak is, tehát kezem felé is lendül.*
- Tarkh. Cruo, elsö, sentinel. *mutatkozom be röviden szavakkal, és várom azt, hogy ő is megtegye mindezt, míg elveszem a zsákot, és vele együtt remélhetőleg kifele indulok. Másról is kikérem majd a véleményét, de előbb várok, hátha van mondandója.*
Vissza az elejére Go down
Élias Adachi
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 979
Csatlakozás : 2011. Mar. 07.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Szif háló
Üzenet : Az élet értéke úgy nő, ahogy a haláltól való távolsága csökken.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Okt. 26 2012, 16:00

*Az édességboltban egy ismerősbe botlik, akit nem ismer, vagyis csak látásból, és beszélgetni kezdenek. Első téma az édességek, ez csak természetes egy ilyen boltban. Mivel ő már elég sokat járt ide, tud tanácsot adni, mi a jó és mi a nem, és azt tanácsolja, hogy vegyen meg mindent, mert minden jó. Nincs itt semmi rossz, bár ez ízléstől függ. Közben humorizálásba csap át a beszélgetés, és hamarosan arról kezdenek el beszélni, hogy kirabolnák a boltot, ha szegények lennének. Még jó, hogy nem azok, mert akkor ténylegesen meg is kéne tenni, ha édességhez akarna jutni.*
- Mondjuk az Imperius-átok, vagy a memóriatörlő, de az olyan, amit ezen a mostani szintemen is meg tudnék csinálni és hatásos lenne, az Öngyulladás. Igaz, akkor az lenne gyanús, hogy ez eladó milyen hirtelen eltűnt.*milyen kár, hogy a memóriatörlőt még nem tanulta, csak az emlékgátat, az meg nem tart soká, de sebaj, januártól minden bizonnyal harmadikos lesz, ha eléggé igyekszik, és akkor majd ezeket is megtanulja. Ha akarja, majd a boltot is kirabolhatja. De nem akarja. Közben a pulthoz is odaérnek, ahol először ő fizet, aztán a másik. Közben megállapítják, hogy mindketten ismerik a másikat, de fogalmuk sincs róla, hogy honnan. Ő eltöpreng a dolgon, próbálja kitalálni, vagy emlékezni rá, hol látta vagy esetleg hol beszélgetett és miről az orosszal, és eszébe is jut valami vele kapcsolatban. A barátnője, Ginger.*
- Találkoztam már vele egy párszor.*tényleg "pár"szor, vagyis kétszer. Az első nem volt valami pozitív helyzet, de a második az már egy fokkal jobb volt, normálisan is tudtak beszélgetni, úgy-ahogy pár szó erejéig, az ő famulusának köszönhetően.*
- Élias, infla, második és nem sentinel.*utánozza Tarkh-ot a bemutatkozásban egy pimasz kis mosollyal, miközben kezet is fog a sráccal. A nevéről sem ugrik be neki semmi, úgyhogy ezt a témát most ideje hanyagolni. Követi a srácot kifelé, és már az utcán is állnak. Most derül ki, elválnak-e útjaik, vagy nem.*
- Most merre mész?*kérdezi meg Tarkh-ot, körülpillantva az utcán. Neki most leginkább vissza kéne mennie, hiszen eléggé felpakolta magát édességgel, de ha olyan helyre megy, ahol le tudja pakolni, és persze ha kedve lenne odamenni, akkor folytatódhatna a beszélgetés tovább.*


//Fagy//
Vissza az elejére Go down
Alice Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Steampunk girl
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Mar. 22.
Tartózkodási hely : Mirtusz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Dec. 07 2012, 17:00

//NRT: Alice és Zoárd - 2012.12.07.//


*Közeledik a karácsony, így már nagyon ideje lenne bevásárolnom pár finom édességet, amiket majd hazaküldhetek, illetve magamról is kell még gondoskodnom. Sajnos barátaim még nem igazán vannak a Mysterioban, de azért haverok igen és ha úgy alakul, szívesen megosztom a normális emberekkel a zsákmányomat. Az ok tehát ez, amiért most ide jöttem a suliból és jelen pillanatban még a kirakat előtt ácsorgom, ott nézem meg a termékeket, hogy majd nemsokára belülről is megvizsgálhassak mindent. Szőke, rövid hajamon egy hófehér sapi virít, lábaimon szintén fehér csizma és még fehér színű sál is van rajtam, csak hogy jó legyen az összkép. A kabátom szürke, nadrágom pedig fekete, a többi pedig nem látszik a jól bebugyolált ruházatomnak hála, így hát a steampunkos stílusom is jelen pillanatban elveszik. Bár van ilyen csizmám, de ma nem azt húztam fel. Vállamon egyébként fekete táskám található, amelybe pakolni szeretném majd az édességhalmot és természetesen pénzem és pálcám is ott van, hiszen soha nem lehet tudni, hogy mikor mire is lesz szükségem. Zöld szemeim körül egyébként kevéske ezüstös smink található, de más extra nincs rajtam, max hatalmas gyűrűim látszhatnak furcsának, illetve kabátom alól olykor kikandikáló karkötőim, amik néhány alkatrészből tevődtek össze, mint az óra alkatrészek és egyéb szerkezetek belső elemei. *
~ Na jólvan, irány az üzlet!~ *nem is várakozok tovább, kis kezem már a kilincsre is kerül, így nyitok be és rögtön meg is csap a finom édességek illata. A mikulásnak hála minden belépő kap egy szaloncukrot is, így én is veszek magamnak egy kókuszosat, amit hamar kinyitok és már be is kapom és azt nyammogva intek az eladónak, ki láthatóan a sok vendég körül forgolódik, hogy mindenkinek segítsen megtalálni a legjobb édességeket. Kedvelem ezt a boltot és az eladót is, itt tényleg mindig megkapom azt, amit szeretnék, de mivel nekem most nem kell segítség, így először a táblás csokikhoz és a gumicukrokhoz lépek, hogy az idő közben felkapott kis kosárkámba pakolhassam a különféle finomságokat és egész gyorsan kezd el telni ám, tehát nem válogatok végtelen ideig, ahhoz túl türelmetlen ember vagyok. Képtelen vagyok órákat eltölteni egy bizonyos tevékenységgel, kívétel, ha az a sütés-főzés.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Vas. Dec. 09 2012, 15:38

//NRT: Alice és Zoárd - 2012.12.07.//

*Péntek délután lévén némi kiruccanásra adom a fejemet. Nincs kísérőpartnerem, így nem nézek valami hú de izgalmas szórakozás elébe, de azt még mindig megtehetem, hogy lenézek az édességboltba. Megszoktam, hogy régen a szüleim, illetve a személyzet intézi a karácsony körüli hercehurcát, ezért kicsit furcsa, hogy most nekem kell ajándékokat beszereznem. El is döntöm magamban, hogy mindenki csak jelképes ajándékot fog kapni, így is elég bő a rokonság, szóval el fog tartani egy ideig, amíg mindenkinek megtalálom a legmegfelelőbb ajándékot. Kezdésnek lépteimet az édességbolt felé irányítom, elvégre az efféle finomságokat mindenki kedveli, szóval nem nagyon lehet velük mellélőni. Az ünnepek közeledtével nagy a nyüzsgés az utcákon, így aki errefelé sétál, szokásos hosszú, hófehér kabátomban pillanthat meg, amihez zöld selyemsál dukál. Befejezésképp egyszerű fekete nadrág és fekete, majdnem térdig érő csizma van rajtam, meg persze egypár bőrkesztyű. Nem időzöm sokat a kirakatnál, éppen csak megszemlélem az új karácsonyi dekorációt, és máris megkísérlek bejutni a zsúfolásig telt üzletbe. Legnagyobb meglepetésemre rögtön a kezembe nyom néhány szaloncukrot az ajtó mellett a kicsiket szórakoztató Mikulás. Meglepettségemből kitűnik, hogy nem igazán hangolódtam még rá az ünnepekre, pedig már a kastély is fel lett díszítve. Az ünnep pedig közeleg, úgyhogy nem időzhetek sokat, gyorsan zsebre is dugom az ajándékot és elveszek egy kosarat, hogy mielőbb megszemlélhessem a felhozatalt. A kisebb testvéreimnek úgy választok ajándékot, hogy messziről belövöm az üzlet legrózsaszínebb pontját, majd gondolkodás nélkül leemelek néhány giccses örökmozgó marcipánfigurát, amiket vidáman csipogó csokihócsibék követnek. Mellékelek még jópár cukorral töltött karácsonyt idéző figurát, majd úgy döntök, ennyi épp elég lesz a gyomorrontáshoz. komolyabbra véve a figurát megindulok a tábla csokik felé, hogy a Mysterios ismerőseimnek is beszerezzek valami apróságot remélve, hogy a csokit mindegyikük örömmel fogadja majd. Éppen leemelek néhány mentolos desszertet, amikor érzékelem, hogy az üzletben szaladgáló gyerekek egyike nekimegy a csokigömbökből épített hatalmas piramisnak, ami pár másodperces gondolkodást követően imbolyogva megindul a közelben nézelődő szőke, fehér sálas lányka felé.*
- Vigyázz!* kiáltok rá, de lehet hogy már elkéstem. Ahhoz nincs elég időm, hogy varázslattal próbálkozzak, amúgy sem tudom hirtelen, hová tettem a pálcámat, így kosaramat leejtve ugrok a lányhoz, és az udvariassággal mit sem törődve rántom arrébb, így a frontális ütközést elkerüljük, csupán néhány gömb landol a fejem búbján.*
- Kölykök...*morgok a felforduláson kacarászó aprónép láttán, majd hirtelen észbe kapok, hogy még mindig szorongatom a szöszi karját.* - Pardon. * engedem el gyorsan, mintha megégetett volna, majd röstellve pillantok rá ismét.* - Remélem nem okoztam fájdalmat, csak nem tudtam, hogy észreveszed-e.* bökök fejemmel a néhai piramis felé, aminek felépítését máris megkezdte a tulajdonos néhány gyors pálcaintéssel. Így belegondolva meglehetősen könnyedén penderítettem arrébb a lányt, köszönhetően az utóbbi időben rendszeressé vált edzéseimnek, ugyanakkor nem biztos, hogy ő is annyira örül ennek, még ha nem is szorongattam meg olyan nagyon.*
Vissza az elejére Go down
Alice Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Steampunk girl
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Mar. 22.
Tartózkodási hely : Mirtusz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Vas. Dec. 09 2012, 18:56

//NRT: Alice és Zoárd - 2012.12.07.//


*Mivel most magamat helyezem előtérbe, így rögtön tudom, hogy miket kellene válogatnom, így kerül bele egy tábla epres csoki a kosaramba, majd jöhet a mogyorós és a nugát krémes, ez után pedig csak szemezgetek a többivel, hiszen bármikor le tudok jönni ide, így nem kéne még jobban ellátnom magam, a végén még meghízom, az pedig nem állna jól, vehetnék mindenből nagyobb ruhákat, brr... *
~ Vajon mit vegyek anyuéknak? ~ *gondolkodom is el szépen ujjamat ajkamhoz érintve, úgy pislogok fel-alá, nem is törődve a körülöttem lévő eseményekkel, így hát a csokigömb-piramis mozgását se veszem észre, csak akkor pillantok oldalra kérdő, kíváncsi tekintettel, amikor a figyelmeztető szót meghallok. Vigyázz, de hát mire? *
- Atya éééééégggg... *esik is le, hogy minden bizonnyal nekem szólnak, így hamarosan már csak feltekintek a dülöngélő, felém mozduló édességhalomra és a következő pillanatban pedig a kosaram a földre esik, én pedig arrébb leszek húzva, elég erőteljesen és kicsinyke testem pedig a fiú testének ütközik, tehát mellkasához kerül buksim, kezeim közül pedig egyik övében, a másik pedig jelen pillanatban az ő karját fogják le, úgy pislogok az eset után fel rá, hatalmas, szép szemekkel, majd hátra a volt-piramis felé, felmérve, hogy mi történt.*
- Huhh, kössz, hogy megmentettél, nem akartam tiszta csoki lenni. *nevetem is el magam jókedvűen, de ez után leszek elengedve és érzékelem ám én is, hogy ezt a közelséget nem kellene tartanunk, így lépek hátrébb, majd jobb kezem édesen a fiú felé is nyújtom.*
- Alice vagyok, na és te? *kérdezek is rá rögtön, mivel látásból valahonnan ismerős a fiú. Biztosan ő is a Mysterioba jár, de egyelőre még nem támadom le ezekkel a kérdéseimmel, inkább nemet intek fejemmel a szavai hallatán.*
- Dehogy okoztál, ahhoz több kéne. *kacsintok is rá játékosan, majd ez után szépen kezéhez érek, pontosabban felkarjához és meg is nyomkodom azt.*
- Hűha, te edzel? Így ránézésre nem mondtam volna meg, de van ám benned erő. *mondom is elismerően, hiszen kinézete nagyon is úrias, ez a fehér ruházat, de elegáns, azt már meg kell hagyni. Lassan visszalépkedem a kosaramhoz, gyorsan fel is kapom és már újból Zoárd társaságába kerülök.*
- Csak nem te is karácsonyra vásárolgatsz? *pillantok is bele pofátlanul kosarába, majd ki is emelek belőle egy rózsaszín marcipánfigurát, amit két ujjal tartok el magamtól, mintha mindjárt megharaphatna.*
- Öhm, csak nem valami plázacica barátnőd van és neki veszed? *kérdezek is rá és bár bizonyára ez pofátlanságnak is hangozhat, de én sose bírtam az olyan csajokat, egy ilyen külsejű és megjelenésű sráchoz pedig valami gazdag fruskát tudok elképzelni. Na de mindegy is, visszateszem a figurát a kosarába, majd ez után már vissza is fordulok a táblás csokik felé, hogy tovább válogassak, remélhetőleg most már úgy, hogy nem maradok egyedül, hanem beszélgetőpartnerem is akad, legalább egy időre.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 10 2012, 15:40

//NRT: Alice és Zoárd - 2012.12.07.//

*Időm, mint a tenger, tehát szép komótosan válogatok a kínálatból, meg aztán amúgy is szeretem megadni a módját az ilyesminek. Az is igaz, hogy mindeddig nekem csupán pár ember ajándékáról kellett gondoskodnom, most viszont a nyakamba szakadt az egész családi karácsonyi parti megszervezésének feladata.* ~ Jupi.~* fogalmazódik meg bennem cseppet sem lelkesen az iménti gondolataim hatására, na meg a polcon "Boldog Karácsonyt" vinnyogó hóemberfigurák láttán. Ennél lelkesebb már csak akkor leszek, ha nekilátok üdvözlő leveleket írogatni a távoli ismerőseimnek, akiket még véletlenül sem szándékozok meghívni az idei mulatságra. Miután sikerül beszereznem a legrózsaszínebb, legédesebb portékát, ami csak fellelhető a boltban, megindulok a táblás csokik irányába, hogy a nagyobb testvéreimnek is legyen valami kísérő az ajándék mellé. Utamat azonban keresztezni óhajtja egy ledőlő csokipiramis, ám nem én vagyok a legnagyobb veszélyben, hanem az alatta ácsorgó leányzó, akinek oda is kiáltok. Persze lehet, hogy ezzel csak még jobban elterelem a figyelmét, mert így felém fordul, nem pedig az ingó édességhalom felé, ami azzal fenyegeti, hogy pillanatok alatt beteríti. Ezért nincs időm elmagyarázni jelbeszéddel - mivel a nagy kavarodásban valószínűleg egy mukkot se hallana -, hogy mi a helyzet, így inkább a tettek mezejére lépek és elrántom az útból, minek következtében a buksija a mellkasomon koppan. Ez azért nem lehetett túl kellemes, ezért is kezdek el szabadkozni rögtön, ő azonban nevetve lép hátrébb.*
- Pedig nem állt volna rosszul, bár a fehér sálad lehet mást mond.* kapom is el a válláról legördülni akaró ruhadarabot, ami még valószínűleg az én akcióm utóhatásaként akarna tovaszállni. Na nem azért, mert a sármom láttán egy ruhadarab sem akaródzik megmaradni a nőkön...Minden esetre remélem, ugratásomat nem találja sértőnek, magam sem tudom, hova ez a nagy jókedv hirtelen, ami a számon kiütközik. Talán a lány hatása, vagy a körülöttünk guruló színes gömböké, minden esetre kezdek felolvadni valamelyest most, hogy társaságom akadt.*
- Egyébként nagyon szívesen és örvendek! Zoárd volnék.* nyújtom én is a kacsómat felé, immár másodszor ebben a percben, ami meglehetősen mulatságos hatást kelt, vagy csak még nem múlt el az adrenalin a szervezetemből, azért értékelem egy kicsit túl a helyzetet. A kézfogást követően most Alice kapja el az én karomat, és már épp pillantanék hátra, hogy most meg mi akar a fejemre pottyanni, mikor egy meglehetősen érdekes megjegyzés üti meg a fülemet.*
- Hogy én?* meresztem is a szememet, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire meglátszik az eredménye a több hónapja folytatott edzéseknek. Ugyan nem viszem túlzásba, de azért rendszeresen lejárok a konditerembe, mert nagyon untam már, hogy mindenki fogpiszkálónak néz.*
- Köszönöm a figyelmességedet, de még nagyon az elején járok, úgy tűnik azonban, hogy máris volt haszna a dolognak.* kaparok össze egy értelmesebb választ, utalva vele a megmentő akcióra, amit valószínűleg pár hónapja nem sikerült volna így kivitelezni. Még az is lehet, hogy nagyobb galibát okoztam volna az ügyetlenkedésemmel, na de nem így történt, úgyhogy ideje az eredeti tervekre visszatérni. Míg Alice megkeresi a kosarát, éni s előkapom a pálcámat:*
- Invito kosár!* bökök a sajátom felé, amiből szerencsére nem szóródtak ki az eddig belepakolt finomságok, így Alice hamarosan meg is szemlélheti a tartalmát.*
- De igen, épp itt az ideje.* bólogatok szavaira, futólag összehasonlítva kosaraink tartalmát, mire meg kell állapítanom, hogy a családtagjaink számából kiindulva valószínűleg idén én viszem el a "legtöbb egészségtelen vacakra szert tevő diák" címet.*
- Ha már ennyire velünk akar jönni...*jegyzem meg félhangosan, miközben lehajolok egy elém guruló zöld csokigömbért, amit hozzácsapok a kosárban sorakozó állományhoz, ami hirtelen megcsappan, ugyanis Alice nyakon csíp egy randalírozó marcipánfigurát és nekiáll alaposan megvizsgálni.*
- Nem, dehogy is. Az nem fordulhat elő.* nevetem el magamat a feltételezés hallatán. Jókedvemet tovább fokozza a másik fintora, ami nem sok kétséget hagy a lányka érzelmei felől, már ami a marcipáncsodát illeti.* - Ne aggódj, úgy tudom nem harapnak. Mondjuk efféle fegyverarzenálra nincs is szükségük, mert ép eszű ember biztos nem közelíti meg őket.* teszem hozzá, míg figyelem, miként tartja el magától Alice jó messzire a nyakon csípés ellen hevesen tiltakozó tortadíszt.*
- Különben a rózsaszínmániát a cicusok körében felváltotta a leopárdőrület, már ha jól tudom.* toldom meg kissé bizonytalan hangsúllyal, mivel mostanság a suli jóvoltából nemigen találkozom az említett fajtába sorolható lányokkal.* - Az én hugicáimnak viszont be kell érni ezzel.* nyúlok is a figura után, hogy visszaszerezzem anélkül, hogy lemorzsolnám bármelyik kapálózó végtagját, bár meg kell vallanom, nagy a kísértés. Most, hogy eloszlattam a kételyeket, miszerint barátNŐm, ráadásul plázacica kivitelben lenne, tovább is indulunk, hogy a bolt többi polcát is megszemléljük. Én a magam részéről leemelek még néhány miniatűr négercsókot tartalmazó dobozt, amit elsősorban Marcusnak és Briannek szánok, meg ha még valaki eszembe jut menet közben, az is kaphat belőle.*
- És te? Kié lesz az a sok minden?*kérdezek vissza, bár nála semmiféle kirívó kreálmányba nem ütközik a tekintetem.* - Egyébként melyik a kedvenc édességed? Várj, hadd találgassak kicsit...*torpanok meg egy pillanatra, kissé körbesétáltatva a tekintetem, hátha megakad valami olyanon a szemem, amiről a lány jut eszembe. Mivel nem ismerem, elég nehéz dolgom van, de ki tudja, lehet sikerrel járok.* - Mit szólsz ehhez?* kapom el a mellettem eltáncoló kezet, leemelve egy jókora gyűrűt, amin egy fekete kő csillog. Hosszú ujjaimmal ügyesen felpattintom, hogy láthatóvá váljon üreges belseje, ami tele van zöld savanyú, pattogós porral. Kíváncsian nyújtom a lány felé, hogy vajon mit szól hozzá.*
Vissza az elejére Go down
Alice Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Steampunk girl
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Mar. 22.
Tartózkodási hely : Mirtusz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Csüt. Dec. 13 2012, 20:50

//NRT: Alice és Zoárd - 2012.12.07.//


*És én még azt hittem, hogy egy édességboltban aztán semmi gond nem érhet, erre meg mindjárt rám zúdul egy hatalmas csokoládétömeg. Szerencsém van, hogy ez a fiú itt van és még van oly normális is, hogy arrébb húzzon, nem hagyva, hogy maguk alá tiporjanak a finomságok, én pedig már hozzá is ütközöm és csak ez után áll össze a kép, hogy pontosan mi is történt. Szerencsére fájdalmat nem érzek, tehát a jókedvem megmarad, így szólalok is most már meg és legnagyobb szerencsémre megúsztam csokimártást.*
- Nem állt volna rosszul? Csak nem a csokiban fürdő lányokra buksz? *kérdezem vigyorogba, hiszen ilyen bókot se hallottam még. Szerintem nagyon is rossz lett volna, hogyha mindenem olyan édes és ragadós lesz, lenyalni meg nem akartam volna. Na de felesleges is ezen tovább gondolkodni, ugyanis nem történt meg. A sálam viszont önálló életre kel és már majdnem lemászik rólam, de hála ennek a lovagias fiúnak, rajtam marad.*
- Kössz. Látom, hogy az öltöztetés híve vagy. *ugratom tovább szórakozottan, hiszen bár nem ismerem, mégis közvetlen egy ember vagyok és majd meglátjuk, hogy kibe botlottam. Vagy örül majd neki vagy elmenekül, más választása nem igazán van. Kezemet is felé nyújtom, hogy bemutatkozhassunk egymásnak és már hallom is az ő nevét, mely kissé furcsa hangzású, de mégis szép egy név, de ezt nem mondom most ki, megkímélem ettől a zavarbaejtéstől, mert igen, kinézem belőle, hogy zavarba jönne. Inkább karját elkapva dícsérem is meg, láthatóan meglepve a fiút, én pedig halkan kuncogva bólogatok is hozzá aprókat.*
- Bizony, hogy te. És igen, szerintem is volt, bár a sok ruharétegtől nem látni az eredményt, mindenesetre az előbbi akciódban éreztem. *jegyzem is meg és remélem, hogy nem érzi utalásnak, tehát hogy levetkőztetném itt és most, azért az még tőlem is sok lenne. Inkább magára hagyom pár másodpercre, amíg kosaramért lépek és egyszerűen felveszem, mint valami mugli, ilyesmihez én nem varázsolgatok, láthatóan a másikkal ellentétben. Zoárd kosara viszont szemrevételezésre kerül általam, így emelek ki és tartok jó távol magamtól egy marcipános figurát, amely mintha méltatlankodna tettem ellen, úgy mozgolódik, de engem picit se érdekel, inkább tovább cseverészek és érdeklődöm a fiútól.*
- Áh, akkor szerencsére Tévedtem. *mosolyodom is el, majd hallva a kis javítást, mely szerint már más a divat, csak lazán vállat vonok.* - Nekem aztán mindegy, hogy mi megy most náluk, egyik se jön be. *jelentem is ki magától értetődően, majd engedem is, hogy a fiú visszategye a kosarába az ajándékot és ez után jut el a tudatomig, hogy a hugának lesz, aki valószínűleg fiatal, így szép, rózsaszín foltok jelennek meg csinos pofimon.*
- Oh, atya ég, de gáz. Nem akartam ám bunkó lenni, neki bizonyára ilyesmi való, tényleg bocsi. *szabadkozom, majd inkább arrébb slisszolok, hogy tovább válogassak, de a kérdést hallva csak lenézek a kosaramban lévő táblás csokikra, majd szabad kezemmel magamra mutatok.*
- Az enyém! A családomnak még nem választottam semmit, de majd idővel. Viszont én még most tartalékolok, tudod, eléggé édes szájú vagyok. *ismerem is be, de szerencsére a kilók nem jönnek fel rám, így nyugodtan tudok annyit enni, amennyi csak jól esik. *
- Kedvencem? Öhm... *kezdenék bele a nézelődésbe, de ez után hallom meg Zoárd szavát, így megállok, majd kíváncsian figyelem, hogy most vajon mivel áll elő a fiú és amikor a gyűrű előkerül, melyből megannyi kicsinyke por kerül elő, felnevetek és már meg is rázom a fejem.*
- Én inkább a csokoládékat szeretem, nem a cukrokat. *tisztázom még most, mert bár jópofa, mégse tudnám magamnak elképzelni, valahogy túl gyerekes, én pedig már nem vagyok kislány, legalábbis nem érzem magam annak.*
- Na és te neked? Valami ritkaságra gondolnék. *mérem is végig magamnak érdekes arckifejezéssel, cseppet felvont szemöldökkel, majd már ott is hagyom, de csak egy percre, amíg a terem túloldalára kerülök és egy királyfi alakú édességgel térek vissza, kezében kard, fején korona és egyébként az egész finomság csokoládéból van, néhány része pedig cukorból és marcipánból.*
- Rögtön te jutottál róla az eszembe! *hát nah, nem titkolom. A kis figura viszont kivonja kardját és bár beszélni nem tud, de láthatóan harcolna Zoárddal, amin én jót mosolygok magamban, majd tovább tartogatom, várva a srác véleményét.*
- Nem tudom, hogy mit vegyek a szüleimnek. Te mit veszel nekik? *kérdezem is meg kíváncsian, mivel tőlem már annyi mindent kaptam, nem akarok olyasmivel előállni, mint tavaly, jó lenne valami extrább dolog, de lehet, hogy ki kéne zárnom az édességet és maradni a tárgyi dolgoknál.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Dec. 15 2012, 01:38

//NRT: Alice és Zoárd - 2012.12.07.//

*Na igen, az édességbolt alapvetően vidám hely, csak éppen nem akkor, amikor egy csokitorony akar az ember nyakába szakadni, mert ahogy a mondás is tartja, jóból is megárt a sok, pláne az édességből. Nem mintha a lánykának aggódnia kellene a versenysúlya miatt, de azért nem biztos, hogy jót tesz neki pár kiló csokigömb, így inkább arrébb húzom, mivel a figyelmeztetésem egy kicsit már idejétmúlttá válik, ahogy a torony elkezd meginogni. Míg a színes gömbök szanaszét pattognak körülöttünk, meglehetősen érdekes társalgás veszi kezdetét, amelyben már nagyon rég nem volt részem. Otthon megszoktam, hogy a gazdag kis fruskák egy party erejéig meg akarnak kaparintani, meglehetősen közönséges eszközökkel, ez a pöttöm lányka azonban az összes primadonnát kenterbe vágja közvetlenségével. Ezért Alice szavai üdítően hatnak rám, még ha a célzásai pirongatóak is.*
- Meglehet.* köhhintek zavaromban, mivel ez a kérdés meglehetősen váratlanul és övön alul ér. Ami azt illeti, még el is képzelem Alicet csokisan egy tizedmásodpercre, ami meglepő módon most először vált ki belőlem övön alul bármit is. Ezen aztán úgy elképedek, hogy pár pillanatig szólni sem merek zavarodottságomban, amit a lány betudhat a máskülönben illetlen kérdésének, de isten ments, hogy ezt felrójam neki. Pusztán jó pár napra elegendő gondolkodnivalót adott nekem ezzel, így el is teszem a fejemben a megoldásra váró problémák dobozába. Különben sem szeretnék adósa maradni a csajszinak.* - Miért, mi bajod a csokiban fürdő lányokkal? Bár az igaz, hogy hozzád inkább az étcsokit tudnám elképzelni.* ugratom figyelve fintorgó arcát, amint valószínűleg ő maga is elképzeli a jelenetet. Meg aztán kölcsönkenyér visszajár ugyebár, és így legalább nem ácsorgok bénán, miközben Alice jót vidul rajtam. Valószínűleg megszokta már, hogy betalálnak a poénjai. Míg vigyorogva pimaszkodik, egy úriember türelmével és eleganciájával kapom el a sálját, ami padlót fogni készül, de csak utánam, mivel ekkor újabb megjegyzés érkezik.*
- Egyre jobban súrolják a tippjeid a valóságot.* vetek rá egy elgondolkodó pillantást félredöntött fejjel, nem létező bajszom alatti rejtett mosollyal, miközben azért tartok is ám attól, hogy mit fog legközelebb kitalálni.* - Tudod szeretek rajzolni, többek között modelleket is, különféle ruhakölteményekben.* teszem még hozzá, hogy értse, elsősorban nem úgy öltöztetem a csajokat, mint ahogy ő képzeli. Amúgy sem volt szerencsém közelebbről megismerni egyetlen lánykát sem, de erről neki nem kell tudnia, már így is elég jól mulat rajtam. Csak ezután esünk át a bemutatkozási ceremónián, majd ismét megpiszkál Alice, dicsérő szavai hallatán ha lehet, még jobban zavarba jövök. Nem tudom eldönteni, hogy most udvarol-e nekem, vagy mindenkivel ilyen. Végül úgy döntök, az utóbbit válaszom mindaddig, amíg egyértelműbb jeleket nem ad, bár őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy az etikett keretein belül maradva mi lehet ennél lényegre törőbb.*
- Néha előbb érzünk meg dolgokat, mint hogy látnánk az igazi természetüket.* jegyzem meg, némileg tompítva az élét szavainak, melyekről nem tudom eldönteni, miféle természetűek. Még sosem vetkőztettek verbálisan, meg máshogy sem olyan nagyon, de nincs ellenemre, hiszen valójában nem kerül le rólam semmi, így miért is ne mennék bele a játékba?* - Nem vagyok benne biztos, hogy közkinccsé szeretném tenni az eredményt.* utalok arra, hogy nyáron sem fogok izompólóban flangálni, az valahogy nem az én stílusom még akkor sem, ha addigra már remélhetőleg nem nyújtanék egy efféle ruhadarabban olyan nevetséges látványt. Közben mindketten visszaszerezzük a kosarainkat, így Alice bele is pillant az enyémbe és rögtön fel is csippent egy marcipánfigurát, aminek nagyon nem tetszik a megkülönböztetett figyelem.*
- Lám, van aki nem szeretné, hogy megkóstold.* jegyzem meg a figura eszehagyott kalimpálózását konstatálva, majd visszaszerzem a húgomnak szánt ajándékot, mihelyt a lányka alaposan megvizsgálta az édességet.*
- Szerencsére?* vonom fel a szemöldökömet, lepillantva Alicere, miközben tovább indulunk a polcok között, hogy a barátaimnak is beszerezzek valamit, ne csak a családom megmaradt tagjainak.*
- Semmi gond. Ha hallotta volna, valószínűleg megszabadít pár hajszáladtól, de én most eltekintenék üdvözletének átadásától, ha nem bánod.* jegyzem meg a bocsánatkérésre, amin jót mosolygok, mihelyt elképzelem a két tökéletesen különböző kaliberű hölgyet egy légtérben. Kétlem, hogy Alice tud bunkó lenni, de a tesókáim képesek kihozni az emberből a legrejtettebb természetét is, és ehhez elég a szájukat kinyitni. Tovább is hessentem a perlekedő lányok képét és inkább aziránt érdeklődöm, hogy Alice kinek szándékozik ennyi finomságot vásárolni.*
- Valóban? Az imént mintha még nem akartál volna közelebbi ismertséget kötni a csokipiramissal.* jegyzem meg ártatlanul pislogva, fejemmel az immár ismét felállított objektum felé bökve, de szám szegletében ravasz mosoly bujkál, élvezve, hogy ez egyszer én üthettem le a magas labdát. Ezután nekilátok keresni valamit, amiről Alice jut eszembe. Mikor meglátom a savanyúporral teli gyűrűt, teli találatnak érzem, hiszen a lány megjegyzései is egyből felébresztenek, akár az ízlelőbimbókat sokkoló savanyú por, ugyan akkor nem lehet nem szeretni és nem mosolyogni rajta, ha néha kissé tökéletlen arcberendezéssel is. Alice azonban nem elégedett a választásommal teljes mértékig, mivel úgy látszik, ő a hagyományos dolgok híve. Hát ezt se mondtam volna róla eddig, de ő tudja.*
- Nos, ezt elbuktam.* jegyzem is meg, amit talán nem is hall, mivel ötletemen felbuzdulva ő is elviharzik egy hozzám illő csokicsodát keresve. Míg visszatértére várok, egy viszonylag stabil polc szélének dőlök, így figyelve a tömegben cikázó lánykát, aki végül egy herceg alakú csokoládéfigurával tér vissza, aki szintén harcias kedvében van és nekilát lekardozni a fogpiszkáló méretű fegyverével. Nem szeretném nagyon lealázni a herceget, így ellenfélnek inkább kicsippentem a balerina ruhába öltöztetett malac alakú marcipánfigurát, amit Alicetől visszaszereztem az imént és a herceg orra alá dugom, hogy vajon mit szól hozzá úgy tartva, mintha csak babáznék vele. A jelenet olyan mulatságos, hogy muszáj rajta nevetnem, mivel sosem volt gyerekkoromat lopja vissza egy pillanatra a szívembe.*
- Mert úgy gondolod, hogy a hercegek ritkaságoknak számítanak? És mi van a szőke herceg fehér lovon teóriával?* kérdezem Alicet, hiszen alapvetően a lányok hisznek ebben a mítoszban, miközben emberesen megküzdök az általa választott képmásommal. Arra azért ügyelek, nehogy összetörjenek a figurák, ugyanakkor kíváncsi vagyok, hogy a lány belemegy-e a malacka vs. királyfi ütközetbe.* - Viszont el kell hogy szomorítsalak, mert nem vagyok igazi herceg.* rázom meg a fejemet, cseppet sem szomorúan, hiszen ki más, ha nem én tudnám a legjobban, mivel jár az előkelőség. Éppen elég nekem a nemesi származásom, nem törekszem hercegi rangra. * - Továbbá lovagolni sem tudok. * mormogom csillogó szemekkel, majd ha eldől a párharc végkimenetele, vissza is ültetem a malacot a kosaramba.*
- Különben aranyos tipp volt, de én valóban a különlegességekért vagyok oda, mint például ez itt. Rózsasziromból készült, és kevésbé édes mint a csoki.* emelek le egy apró golyócskát a szomszédos polcról, hogy a lány megszemlélhesse. Ha már itt tartunk, a kosaramba is teszek néhányat, megajándékozva magamat is.*
- Ha édességre gondoltál, én egy válogatást ajánlok, amiben a föld összes országából találsz különlegességeket, persze nem valami olcsó. Ha nem édességre gondoltál, akkor csak a szokásos sablonos dolgokat tudom mondani, mint a fényképalbum, italkülönlegesség, ékszer, parfüm, mert nem ismerem őket.* sorolok néhány dolgot, amiről tudom, hogy biztosan nem fogja megvenni, mert tényleg közönségesek, de neki legalább van kinek ajándékot venni.*
- Semmit.* keményednek meg vonásaim, szürke szemeimből elszáll minden jókedv és ismét fagyosan csillognak, mely ridegség az elmúlt év megpróbáltatásai hatására lopódzott a tekintetembe. Csupán pár pillanatig tart az egész és már fel is húzom az álarcomat, szokásos csevegő stílusra váltva.* - Az anyám börtönben ül amiért megölte az apámat, valamint a testvérem halálában is jelentős szerepe volt.* közlöm színtelen hangon, míg látszólag tovább válogatok a kínálatból, félig elfordulva Alicetől. Bár mindez már több mint egy éve történt, mégis megviseltek az események. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tud kitépni magából az ember, bármennyire is szeretné. Csupán a fekete humor és az igaz barátok menthetnek át ezen az állapoton.*
- Ami azt illeti, a dementoroknak kijár az elismerés, amiért ilyen hűségesen őrzik anyámat. Mit gondolsz, minek örülnének? Legyen habcsók? Vagy mézeskalács?* pillantok a lányra fanyar mosollyal, tekintetembe költözött fájdalommal. Mivel azonban nem szeretném elrontani a kedvét, valamint hirtelen úgy érzem, meglehetősen sok itt az ember, tovább nyomakodok a tömegben.*
- Neked lesz még valami? Mert szerintem én fizetnék, aztán kereshetnénk valami nyugisabb helyet, már ha nem szegtem a kedvedet.* kérdezem Alicet további szándékáról, s válaszától függően cselekszem én is.*
[i]
Vissza az elejére Go down
Alice Sinclair
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Steampunk girl
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Mar. 22.
Tartózkodási hely : Mirtusz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 17 2012, 14:08

//NRT: Alice és Zoárd - 2012.12.07.//


*Ez a váratlan ismerkedés nem volt betervezve, de ugyanúgy megy nekem a közvetlenség, mint bárki mással és ha már megmentette a csokoládé-tengertől, akkor egyértelműen társalogni fogok vele. Viszont akadnak dolgok, amiket nem lehet szó nélkül hagyni, így történik most a csokiban fürdéssel is, ami láthatóan betalál nála, így kuncogom is halkan, majd amikor jön a helyesbítés, hogy étcsokiban tudna elképzelni, kissé közelebb hajolok hozzá, benne vagyok a játékban, már miért is ne?*
- Igazából semmi bajom sincs velük és ha szeretnéd, megnézhetsz étcsokiban. *kacsintok is rá, ezzel hívva fel figyelmét erre a dologra, hiszen például ott a szükség szobája, ahol egy étcsokis medencében is lehet fürdeni akár, tehát a fiún áll, hogy mit szeretne. Na persze ez nem jelent semmit, csak egy kis játszadozást a számunkra, de meglátjuk, hogy miképp is alakul majd ez a nap. A sálam viszont menekülni szeretne, amit Zoárd nem enged neki, így teszi vissza azt a helyére, én pedig újabb megjegyzést teszek minderre, amire meglepő válasz érkezik.*
- Nocsak, rajzolsz? Étcsokiban rajzoltál már le valakit? *őszinte kíváncsiság csillan szemeimben és valószínűleg összeáll majd neki is a kép, mi szerint valóban láthat csokisan, sőt, akár még le is rajzolhat, hogyha annyira szeretne.* - Bár nem vagyok a legszebb csaj a világon, de te tudod, hogy vállalnád-e. *vonok is vállat kissé visszafogottabban, ugyanis tisztában vagyok vele, hogy nálam ezerszer szebb lányok is járnak ide, de mégis, örülnék - és ez látszik is rajtam -, hogyha sor kerülne egy ilyen alkalomra. A külseje viszont tetszik, nem is kicsit, így egy bókféleség is elhangzik tőlem, melyre jön az elegáns válasz is, ajkam pedig cseppet lekonyul. Nem is tudom, mi van velem, néha rámenős vagyok, de nem mindenkivel, ugyanis a válogatás megengedett a számomra, valamilyen szinten.*
- Ezt szomorúan hallom, de hát te tudod. *na igen, most már tényleg le kell esnie Zoárdnak, hogy flörtölök vele. Nem viszem túlzásba, de azért a finom célozgatásokat értenie kell, elég idősnek nézem ahhoz, hogy tapasztalt fiú legyen. Persze, ha van már párja, akkor buktam a dolgot, de még nem utalt rá, hogy foglalt lenne, addig pedig szabad a pálya, ugyanis nem zavarnék be egy kapcsolatba se, ennyi azért van bennem, sőt, még több is. Inkább a kosaramért megyek, majd miután az már kéznél van, Zoárdét kezdem el vizsgálni, így emelek ki egy marcipánfigurát és a megjegyzést hallva nem tudom megállni, hogy ne szólaljak meg ismét.*
- Miért, te szeretnéd? *pislogok is rá picikét, hiszen a kóstolás lehet sok minden, akár egy kicsinyke érintkezés, akár egy csók... ahj, bele se merek gondolni. Inkább próbálom most már kideríteni konkrétan a dolgokat, hogy van-e valakije, de amikor meghallom, hogy nincs - legalábbis plázacica kivitelben -, azért megörülök ám és amikor visszakérdez, vállaimat vonogatom meg kissé.*
- Jó tudni, hogy talán szabad vagy, ennyi. *nézek is bele kihívóan szemeibe, elárultam magam, az információval pedig kezd, amit csak akar. Amikor kiderül, hogy a hugának lesz a figura, vissza is teszem a kosárba, elnézést kérve tőle, majd tovább haladva a témán most már én kerülök reflektorfénybe. Ezzel a piramissal nem óhajtok ismerkedni, de másik csokival annál inkább, így csak fejemet csóválom meg most a fiú beszólásán. Tetszik, hogy mindenre ilyen remekül tud reagálni, bármit mondok vagy teszek.*
- Ezzel nem is. *felelek csak ennyit, na igen, most jobb nem jut eszembe, tehát egy kört ő is nyert. Ahogy kíváncsian felkutat valamit, hogy mi is illik hozzám, érdeklődve figyelem megmozdulásait, majd nemsokára már el is utasítom a gyűrűt. Nem az igazi, én pedig őszinte ember vagyok. Csak azért, mert tetszik, az még nem jelenti azt, hogy minden szavára bólogatni fogok. Az ötletét lopom, tehát egy herceget kerítek elő hamarosan, amit oda is tartok a srác elé és a kardozását figyelve jót mosolygok a dolgon. Hamarosan elő is kerül egy marcipánfigura is, én pedig nevetgélve figyelem, hogy mit alkot ez a két édesség. *
- Én nem hiszek a mesékben és arra, hogy van ilyen, szóval igen, a hercegek ritkák, ahogy a normális pasik is, ez van. *tekintek is bele szép szemeibe, beismerve, hogy bizony nem vagyok túl szerencsés a másik nemmel. Talán tényleg túl rámenős vagyok és közvetlen és ez zavaró lehet a másik fél számára, esetleg elijesztheti őket, de én ilyen vagyok és nem akarok megváltozni.*
- Sejtettem, de én ilyennek képzelek el egy herceget, amilyen te vagy. *mutatok is rá a lényegre, miközben a játék is folyik, tehát a két kis finomság tovább küzd egymással és a malac végül megfutamodik, tehát a kis herceg nyer, akit a kosaramba teszek, talán egy emléknek jó lesz, majd meglátjuk... vagy odaajándékozom karácsony alkalmából ennek a daliás úriembernek. *
- Igen, azt sejtettem, hogy a különlegességeket szereted, én annyira nem ismerem őket. *pislogok is aprókat a rózsaszirmok felé, majd kérek is tanácsot, hogy mit vegyek a szüleimnek. Amikor meghallom az ötletét, bizony el is gondolkodom rajta és ez látszik is szép pofimon. *
- Édességben gondolkodom, szóval még átgondolom az ötleted. Tárgyi ajándéknak pedig nem szeretnék ilyen sablonos ajándékot adni. *nem leszólni akarom ezzel az ötletét, de jobb szeretek kreatívabb lenni, tehát majd még eldől, hogy mit is fog kapni a család, de legalább az édesség részével nem kell bajlódnom. Rákérdezek arra, hogy vajon ő mit vett, de amikor meghallom, hogy mi is történt a családjával, ajkamat beharapva nézek is bele szemeibe, most már nem állva elő semmiféle frappáns szöveggel sem, az nem ide való.*
- Bocsi, nem akartam rosszat kérdezni. *ismerem is be, remélhetőleg lapozunk is, mivel nem vagyunk mi még olyan jóba, hogy ilyesmiről cseverésszünk, majd talán egyszer, mert remélem, hogy fogunk mi még találkozni egymással. Tehát a másik kérdésére, ami a dementorokat illeti, inkább nem is válaszolok, csak hagyom, hogy a téma eltűnjön és jöjjön a következő kérdés.*
- Ööö, nem, én is végeztem és persze! *bólintok is rá vidáman, ezek szerint nem akar lekoptatni, így Zoárd után én is fizetek és miután egy kis zacskóba pakolom az összes holmit, már az ajtó felé is vehetjük az irányt, ahol kilépve szembe is fordulok a másikkal.*
- És hova szeretnél menni? Nekem időm, mint a tenger. *kérdezem is meg kíváncsian, mivel cseppet visszafogtam magam, hála annak, hogy kicsit kellemetlenül érzem magam a családos kérdés miatt, így nem produkálom most tovább magam, tudni kell leállni.*
Vissza az elejére Go down
Havasi Zoárd
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Az Arctáncoltató
Hozzászólások száma : 520
Csatlakozás : 2010. Dec. 17.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Farkas háló
Üzenet : " Az én szívem rántott hús, de azon a bunda nem liszt, nem tojás és nem is zsemlemorzsa. Az én szívem rántott hús, de azon a bunda magány, vágy és rettegés talán."

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 17 2012, 19:53

//NRT: Alice és Zoárd - 2012.12.07.//


*Nem gondoltam volna, hogy egy baleset jól is elsülhet, márpedig most ez a helyzet, ugyanis megmentőakcióm révén kezdek el beszélgetni Alice-el. Már első pillantásra leveszem, hogy a lány meglehetősen barátságos, amolyan kis pöttöm hiperaktív fajta, mégsem idegesítő. Lehet csak azért, mert a többi csajjal ellentétben most nincs az az érzésem, hogy a pénzemre utazik. Általában amúgy is bele szoktam menni az efféle játékokba, de azok egyetlen party alkalmára szólnak. Érzem, hogy ez most más, talán a furcsa helyszín, vagy Alice személyisége miatt, de főleg azért, mert egyáltalán nem közömbös számomra az, amit mond. Ez egyszerre tölt el reménnyel és félelemmel. Eddig azt hittem tudom ki vagyok és mit akarok, erre jön egy lány, és felül akarja írni mindezt. Már csak az a kérdés, hogy hagyom-e neki mindezt.*
- Nocsak. Kettőnk közül úgy látszik, nem csak én vagyok ínyenc..* jegyzem meg arra, hogy bevallása szerint semmi baja a lányokkal. Reakciómból ő is megsejthet valamit, noha én inkább nem teregetném még ki a lapjaimat, amik úgy néz ki, amúgy is változóban vannak. Inkább gyorsan lecsapok a felajánlásra:*
- Egy ilyen ajánlatot azt hiszem nem utasíthatok vissza.* somolygom, bár egészen addig nem tudom elképzelni, hogy ez miféle formátumban valósulhat meg, amíg meg nem említem neki, hogy rajzolni szoktam, mire Alice kapva kap az alkalmon és összefűzi a két dolgot.*
- Egy ilyen kép eddig sajnos kimaradt a gyűjteményemből.* vigyorgok leplezetlen kihívással a szememben. Egy dolog feldobni a labdát, de azt valakinek le is kell csapnia. Kíváncsi vagyok, hogy a lányban van-e elég kurázsi, vagy csak a szája jár. Következő megjegyzésével el is dönti a dilemmámat.*
- Rajz, csoki, Alice? Nem hangzik rosszul.*mondom tettetett töprengéssel, mintha ezen az ajánlaton bármelyik férfinek gondolkodnivalója lenne. Persze azért egy hetero pasinak könnyebb lenne a hirtelen feltörő érzéseit azonosítani, mint nekem. Viszont amíg csak rajzolásról van szó, addig ez nekem sem olyan nagy probléma. Továbbá nem tudhatom, Alicenek mik a szándékai velem, noha azt világosan érzékelem, hogy flörtöl velem, és meglehetősen élvezi a dolgot.*
- Csak azért mondom, nehogy hozzászokj, hogy túl könnyen megkapsz bizonyos dolgokat.* vágok vissza, mikor szomorúságot mímel, majd a marcipánfigura újabb apropóul szolgál neki, hogy kacérkodjon velem.*
- Azt hiszem, továbbra is örömömre szolgálna némi kóstolgatás, igen.* bólintok a kérdésre, hiszen bizonyos értelemben már eddig is kóstolgattuk egymást, méghozzá elég intenzíven még akkor is, ha egyelőre bizonytalan vagyok azt illetően, hogy engedjek-e neki, és ha igen, mennyire. Marcus emléke még bennem él, bár pont ő mondta, hogy keressek magamnak mást, szóval meglehetősen ambivalens érzelmek keringnek bennem. Talán Alice ad egy cseppnyi önbizalmat, neki szemmel láthatóan úgyis van elég.*
- Kíváncsi leszek, mihez kezdesz az információval.* fonom keresztbe karjaim mellkasom előtt ügyelve, nehogy kiszóródjon a kosaram tartalma. Közben egy pillanatra mélyen a szemébe nézek, hátha ki tudom olvasni, mi jár a buksijában, de sajnos efféle képességekkel nem rendelkezem. Ez abban is megnyilvánul, hogy nem sikerül eltalálnom a kedvenc édességét, bár kosara tartalmából azért következtethettem volna. Végül a gyűrű Alice ujja helyett visszakerül eredeti helyére, én pedig a polcnak dőlve figyelem, mivel rukkol elő számomra a lányka. Egy királyfival tér vissza, ami újabb kérdést fogalmaz meg bennem. Sok mindennek néztek már, de hercegnek még nem, így ezen jót kell mosolyognom.*
- Rossz tapasztalatok? Vagy miért írod le ilyen könnyen a fajtámat?* tudakozódom, hátha elárul magáról valamit azon túl, hogy nem hisz a mesékben, amit örömmel hallok. Elvégre nem valami egyszerű egy patyolattiszta meseideállal felvenni a versenyt főként úgy, hogy én korántsem vagyok annak mondható.*
- Ez igazán kedves tőled.* köszönöm meg a dicséretét egy mosollyal, hiszen ez voltaképpen annak fogható fel, majd előkapom az iménti marcipánfigurát, ami örömmel fogadja a herceg kihívását, és hamarosan harcolni is kezdenek. Míg az édességgel bábozok, végig Alice arcát nézem. Valahogy nem tudom hova tenni Alicet: egyszer kacér nő, egy perccel később meg játékos kislány. Amint kiderül, hogy a herceg nyer, a lányka el is teszi a kosarába a figurát, mire felvonom a szemöldökömet.*
- Ugye nem szeretnél megvuduzni?* kérdezem, bár nem vagyok járatos a témában, annyit azért tudok, hogy nem csak betegségeket és halált lehet így előidézni, hanem sokkal kellemetlenebb dolgokat is. Persze mindez csupán nézőpont kérdése.*
- Rendben, azt úgyis mindenki szereti, és örülök, ha segíthettem.* bólintok még, bár már kezd eluralkodni rajtam a keserűség a téma érintésével. Igyekszem nem kimutatni a bennem feltörő ürességérzetet, de a cinizmusom élét nem tudom elvenni.*
- Semmi baj, nem tudhattad, csak még viszonylag frissek a sebek.* magyarázom a bocsánatkérést követően, mert tényleg nem szeretném elrontani a lány kedvét, aki eddig olyan kedves volt hozzám. Félek, hogy a karácsonyi környezet csak tovább rontaná a hangulatomat, éppen ezért gyors távozást javaslok, Alice pedig nem is ellenkezik. Egy hálás pillantást még küldök feléje, amiért nem forszírozza a családtémát. Ha komolyan gondolta az előzőket, idővel úgyis megtudja majd a részleteket, már ha kíváncsi rá, de most sem az idő, sem a hely nem alkalmas egy ilyen beszélgetésre, amit a lány is érzékel. Pirospont neki. Miután mindketten fizetünk, és kis karácsonyi zacskóban megkapjuk a választott édességeket, ki is lépünk az üzletből, hogy a helyünkre rögtön benyomakodjanak mások.*
- Jól hangzik. Mit szólsz ha azt mondom, lenne kedvem rajzolni? Tapasztalataim szerint a szükség szobája ihlető atmoszférájú..* döntöm oldalra a fejemet szavaimat követően, mihelyt megtorpanunk egy kicsit. Most én nézek rá kihívóan mindaddig, míg el nem dönti, merre is menjünk. Arra az esetre, ha mégis megfutamodna, vagy netán nincs most kedve ilyesmihez, felsorolok további alternatívákat:*
- Vagy meghívhatlak egy forralt borra is, netán beüljünk valahová vacsorázni?* tűnődöm abban az esetben, ha az első alternatívát elvetné, de azért hangomon érződik, hogy melyiket is csinálnám szívesebben. Talán a saját érzéseimmel kapcsolatban is dűlőre jutnék, vagy legalább megbeszélhetném valakivel, hiszen a lány is biszex, legalábbis ezt vettem le korábbi megjegyzéséből. Na de ez még a jövő zenéje, most az a kérdés, hova tovább.*
Vissza az elejére Go down
Sophie Black
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 187
Csatlakozás : 2012. Nov. 13.
Tartózkodási hely : Jácint háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Márc. 06 2013, 19:25

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20. Előzmények --> Mystral főutcája.//

* Nagyon lassan és unalmasan telik a délutánom, délelőtt még sikerült valami elfoglaltságot találnom, de most már nincs mit csinálnom. Így estefelé, mikor már nem bírom tovább az semmittevést, elindulok Mystral felé, remélve, hogy ott gyorsabban fog telni az idő. Sajnálatomra a kirakatokban nem találok semmi érdekeset. Gondolataimba merülve észre sem veszem, hogy egy galéria előtt állok, de azért meghallom, hogy valaki megszólít.*
- Tudtam, hogy valamit kihagytam. A portrék azok tényleg nagyon szépek, ahhoz igazi tehetség kell, főleg az árnyékoláshoz. *értek egyet a lánnyal, valamiért teljesen kiment a fejemből. Érdeklődve hallgatom szavait, igaza is van a művészettel kapcsolatban. Lassan tovább indulunk, távolabb a galériától. Az egyik ékszerüzletnél megcsodáljuk a kirakatban lévő ékszereket. Nagyon megtetszik az egyik nyaklánc, de most nem megyek be, talán majd máskor. Ahogy tovább haladunk megakad a szemem egy furcsa kinézetű épületen, aminek a tornyát már távolról látni. Miután megtudom az üzlet nevét, már látom, is hogy a lány a cégtáblára mutat, amit én eddig észre sem vettem. Különös, jobban lekötött az épület kinézete, mint a cégtábla.*
- Menjünk. *felelem egy bólintással együtt, miközben lassan elindulok az ajtó felé. Nem nagyon figyelek az eladóra, hogy mit csinál, csak a csörömpölést hallom, és látom, hogy volt olyan ügyes, hogy leverjen egy üveget. A színes kukachalmaz meglepetésemre mozgolódni kezd, mi pedig ezt az alkalmat választjuk a belépéshez. Egy kis csengő jelzi érkezésünket, miután beljebb lépek, csodálkozva nézek végig a különféle édességeken. Az biztos, hogy többször megfordulok itt, főleg hogy ha megkívánom az édességet. Annyi félefajta van itt, vannak nagyon érdekes formájúak, valamint a megszokottak is. A lány szavaira bólintok, majd szememmel a kukacokat keresem, de nem látok egyet sem. A pulton pár üres van, az egyiket elveszem, majd hirtelen megakad a szemem a keresett dolgokon.*
- Invito kukac! *mondom ki még párszor egymás után a varázsigét, az üvegben pedig már nem is egy darab van. Néha a lány felé pillantok, megnézem, hogy ő hogy halad.*

Vissza az elejére Go down
Lisbeth May
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Mutáns
Hozzászólások száma : 334
Csatlakozás : 2011. Sep. 18.
Kor : 23
Üzenet : Istenem adj türelmet a hülyékhez, mert ha erőt adsz megölöm őket!

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Márc. 08 2013, 18:40

//NRT: Sophie és Lisbeth - 2013.01.20.//

*Ideje kiruccanni, viszont most nincs kedvem teljesen egyedül szórakoztatnom magam, így első ránézésre teljesen a spontaneitástól vezérelve szólítok le egy fiatal lányt, aki nekem úgy tűnik, hogy szintén csak ténfereg.*
- Azt hiszem ebben megegyeztünk. *Azonban a galérianézegetésből és a művészt témából mára elég volt. Legalább is ebből a műfajából. Számos más változata még felmerülhet, semmi sincsen eltemetve. Legalább is, ha a beszélgetést nézzük. Érdekes Mystral este, sokkal sötétebb, titokzatosabb és mintha az éj leszálltjával nem csak a sötét, csillagos ponyva érkezne, hanem az a különös, veszélyes aura is. Nem félek a sötétben, jól érzem magam benne, de eddig akárhányszor jártam itt mindig éreztem az érzelmeknek eme különös összetételét. A sötétben jobban kiéleződnek az érzékeim, jobban figyelek a neszekre és az apróbb megmozdulásokra, és ha egyedül vagyok a lépteim is csendesebbek lesznek. Egyértelműen ez az én közegem.
Azonban ma nem csak a csillagok csillognak gyönyörűen, hanem a kirakatba pakolt ékszerek is, amikor gyorsan meg is csodálunk. Magához ölel egy érzés, miközben a fülembe suttog, de nem hagyom, hogy magával ragadjon, pedig szeretném, annyival könnyebb lenne, de nem választhatom mindig a könnyebb utat. Tovább is baktatunk miközben a kísértő érzést egy átlátszó, vékonyfalu üvegdobozba zárom és félrepakolom. Most már nem csak az én szemem akad meg valami különlegesen, hanem Sophié is, aki az édességek vihara nevű üzletet szemelte ki magának. Lehet, hogy csak a sikeres véletlen műve, de ebben én nem hiszek, minden esetre, amikor közelebb érünk az éppen készletet pakoló fiú egy nagyüveg kukacot szór szét a padlón. Mivel jobb dolgom úgy sincs, ezért besétálunk az üzletbe, hogy segítsünk összeszedni az éppen szökni próbáló fegyenceket. Jöttünkre a fiú egy seprűvel és lapáttal rohan előre, majd kínosan körbe pillant. Láthatólag zavarban van, hogy akkor most a vevőkkel vagy a kukacokkal foglalkozzon.*
- Segíteni jöttünk. *Nyugtatom meg, majd egy üveget magamhoz véve azonnal pakolgatni kezdem a kis mozgó szökevényeket. Gyorsak az már biztos ráadásul jó sokan vannak. Körbefuttatom a pillantásom, hogy a többiek hogy is haladnak, de ha egyesével szedjük őket össze, akkor soha nem végzünk. Felegyenesedem, majd pálcámat elővéve egy igen könnyű varázslatot alkalmazok.*
- Avis . *És már röppenek is elő a madarak. Nem sok csak 7 darab, de már is a kukacokra vetik magukat. Ugyan Ők nem szedik össze, hanem megeszik, amit találnak, de egy kukac egy falat. Mivel a legtöbb cukor a földön van, így ott kezdenek el összevissza ugrálni.*
- Gondolom, ezt már úgy sem ette volna meg senki. *Minden bizonnyal a srác sem akarta eladni már ezeket. Igazam is lesz, hisz egy fejrázással egyet is ért velem. Megkönnyebbülten sóhajt, majd folytatja a söprögetést, azonban az egyik madárka ezt nem értékeli így dühösen a lábát kezdi csipkedni, míg egy Sophie kezére száll, hogy megegye az üveg tartalmát.*
Vissza az elejére Go down
Elinor Jörmungandr
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Jan. 14.
Tartózkodási hely : Írisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Ápr. 19 2013, 20:22

//NRT: Elinor és Sharlotte – 2013.02.23.
(Előzmény a főutcán)//


*Ahogy érzékelem, mindkettőnket érdekel a másik, hogy miért is jött ide, mi a helyzet a felfogásával, így először Sharlotte mesél, majd pedig én is. Nem vagyok túl magabiztos, egyelőre nem látom a jó dolgokat itt létemben, főleg azért, mert nem találkoztam még igazán olyan emberekkel, akiket megkedvelhetnék. Mindenki csak belém kötni tudott, ezt pedig nem díjazom. Keményebb vagyok én ennél, kicsit össze kéne már szednem magam, így halkan sóhajtok, majd elmosolyodva bólintok Sharlotte-nak.*
- Igen-igen, tudom, így kell tennem, csak az élet nem olyan egyszerű. Te már szereztél itt barátokat? Mert nekem valahogy nagyon nem megy. Kezdem úgy érezni, hogy velem van a baj. *sütöm le picit zöld szemeimet és még fejem is lejjebb billen kicsit, ami nem is gond, hiszen a barlangból kifelé haladunk, jobb, hogyha a lábam elé nézek. A hajamra érkező kérdést is megválaszolom, majd ahogy kiérünk végül, ki az ösvény közelébe, már áradozni is kezdek a helyről, erről a szigetről, mely viszont vonz magához. Már ezért is megéri itt maradnom. A városba vezető útra szerencsére tökéletesen emlékszem, így mindenféle eltévedés nélkül érhetünk ki a főutcára, ahol tovább cseverészek a lánnyal, ki bár általában csak reagál, de legalább nem elutasító a társasága. Viszont szeretnék picit többet is kiszedni belőle, ezért a repülést hozom fel témának, ami speciel engem nagyon is érdekelne, a válaszra pedig csak halkan hümmögve biccentek.*
~ Nem valami bőbeszédű. ~ *jutok is el erre a következtetésre, de hát sok féle ember létezik, nem beszélhet mindenki folyamatosan. Amikor viszont hirtelen megszólal mellettem a cruos lány, kíváncsian kapom felé a fejem és miután meghallom a kérdését, én is megvizsgálom az épületet és szép szemeim is felragyognak.*
- De, nagyon úgy néz ki. Akkor hát irány! *szaporázom meg léptemet úgy, mintha ez az üzlet bármelyik pillanatban eltűnhetne a szemünk elől, majd megérkezve már be is nyitok. Halkan szólal meg az ajtón lévő kicsinyke csengő, hogy vendégek érkeztek, én viszont nem foglalkozva ezzel nézek körbe. Amikor kiszúrom az eladót, viszont már intek is felé.*
- Jó napot! *köszöntöm kedvesen és már nézelődésbe is kezdek. Van itt minden, cukorkák, csokik és édességek, de most egy csokibéka az, amely igazán felkelti az érdeklődésemet, így felvéve egy dobozt kezdem el azt nézegetni.*
- Sose láttam még ilyet. Szerinted milyen lehet? Tényleg ugrálhat? *kérdezem meg a lányt is, mivel elolvasva a dobozt, az van ráírva, hogy képes ugrani is a benne lévő csokibéka, meg hogy van benne valamiféle kártya is. Ha megveszem, akkor persze majd kiderül, de nem szeretném, hogyha az édességem meglógna.*
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Ápr. 22 2013, 17:17

//NRT - Elinor és Sharlotte - 2013. 03. 23.//


* Ahogy beszélgetünk, részemről először még eléggé felszínesen, próbálok én is azért egy kicsit nyitottabbá válni. Elég érdekes helyen találkoztunk ugyan, bár a körülmények még azt mondok jók, és most a városban vagyunk, haladunk az édességbolt felé. Mikor eljöttem ,ezt se gondoltam volna, de akkor már nem fogok bunkózni, kedves leszek és ismerkedek, beszélgetek amennyire tudok. Mondjuk szerintem a bunkó énemet itt senki sem ismeri, addig jó, is, amíg szép véleménnyel vannak rólam az emberek. *
- Barátokat nem mondhatnám, de ismerek néhány ember. * mondom teljes nyugodtsággal, mert azzal a néhánnyal sem túlzom el a lefelé kerekítést. Tényleg csak néhányat ismerek, de persze számukat szeretném növelni.* - Nem kell ezen aggódni, jön az majd magától is. * mosolyodom azért el, valami bátorításképpen megint. Kicsit más a stílusa, gondolkodásmódja, meg úgy teljes egészében szinte két külön világ vagyunk, de ettől függetlenül nem érzem azt mellette, hogy ez zavarna, vagy feszélyezne. Igaz, nem vagyok bőbeszédű, de majd alakul ez is, legalábbis én szeretném. Azalatt a kis idő alatt, amíg én így elmélkedek pedig fel is tűnik egy üzlet, ami valószínűleg az, amit keresünk, a nevéből ítélve, így ezt szóvá is teszem, majd Elinor helyeslését követően gyorsítunk is a tempón, természetesen az édességbolt felé haladva, majd ő be is nyit, amint odaérünk. *
- Jó napot! * köszönök én is, rögtön utána. Mint látom, rögtön nézelődésbe is kezd, én sem teszek másképp, csak az ő figyelmének tárgyától nem messze eső minden ízű csokikra téved tekintetem. Mint a drazsé talán, csak ez itt csokiban, és kis kockák. Ez mintha nagyon lekötne, mármint magamhoz képest úgy érzem, hogy figyelmemet elrabolta, és igazából a gondolkodásból csak az zökkent ki, hogy a csajszi megint kérdez. Ezt persze nem bánom, egyre inkább az van bennem ilyenkor, hogy szívesen beszélek. *
- Igen, ez ugrál, úgyhogy ha ilyet veszel, figyelj rá. * magyarázom is mosolyogva. Ilyet ettem már, és majdnem meg is lépett előlem az édesség, tehát vigyázni kell velük, azaz inkább rájuk. * - Mondjuk szerintem finom. * egészítem még ki. Azt már nem teszem hozzá, hogy fura is, mert hát az ugrálós képessége miatt nekem mindig olyan érzésem van, hogy békát eszek, de ez csoki, és elég jó is. *
- Mit gondolsz erről a minden ízű csokiról? Olyan lehet, mint a drazsé? * kérdezek akkor már én is, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, csak gondolom,hogy valami hasonló cuccos lehet, ugyanúgy érdekes, furcsa és meghökkentő ízesítéssel. Közben haladok, apró lépésekkel, a cukorkákhoz, és most egy olyan fajta köt le, ami a dobozon olvasható szöveg szerint színváltoztatós, de mellette még ugyanígy szivárványszín kavalkád édes dolgon pásztáznak végig szemeim. Azt se tudom hirtelen mit nézzek. *
- Te jó ég. Órákig ellennék itt, ha nem tovább. * nézek körbe csodálkozva pár másodpercre. Nem tudom, hogy a vörös hogyan vélekedik, bár annyira eltérő véleménye mégsem lehet. Ha már egyszer az ember betéved ide, és elkezd nézelődni, mint mi, akkor ezzel elszaladhat az idő is, ha nem figyel, mert egyszerűen van valami ezekben a nyalánkságokban, ami vonzza a tekintetet, na meg persze finomak is, és a fogyasztási szándék sem utolsó. *
Vissza az elejére Go down
Elinor Jörmungandr
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 40
Csatlakozás : 2013. Jan. 14.
Tartózkodási hely : Írisz háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Ápr. 23 2013, 13:27

//NRT: Elinor és Sharlotte – 2013.02.23.//


*A barlangot mostanra már sikeresen magunk mögött hagyjuk, de a beszélgetésünk továbbra se áll meg, így hát érdeklődni is kezdek felőle, hogy neki vajon vannak-e már itt barátai vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, de ahogy hallom, inkább csak ismerősök.*
- Oh, akkor hasonló cipőben járunk. Ismerőseim nekem is vannak. *de az nem elég, szeretnék kicsit közelebb kerülni valakihez, de ezt majd az idő meghozzak így biccentek a lány szavaira is, hogy igen, majd jön magától is, ha úgy adódik. Viszont szerencsésen megtaláljuk az Édességek viharát, ahova oly nagyon el szerettem volna jutni. Nem is vagyok rest sietni a bolt felé, ahova benyitva már nézelődésbe is kezdünk, nem túl messze egymástól, de mindketten más-más finomságot nézünk ki magunknak. És ha már Sharlotte itt van, akkor kikérem a véleményét, hátha ő már evett csokibékát, mert én sajnos még nem, de talán eljött az ideje, már ha megéri megvenni. *
- Hmm, szerintem már csak kíváncsiságból is veszek egyet. *döntöm el magamban a dolgot, így fogok egy dobozt a kezembe és ez után a lány mellé sétálok, akinek felém intézett kérdését hallva csak kíváncsian meredek a csokoládékra.*
- Nem sok édességet ettem még eddig, tehát a drazsét se ismerem. Fogalmam sincs, de max vegyél pár szemet kipróbálásnak. *javaslom neki, miközben egy adag gumicukrot is magamhoz veszek és ez után a normális csokik felé haladok, mivel azokból is szeretnék enni egy kicsit majd a későbbiek folyamán. Lehet, hogy édesszájú vagyok, de eddig ezt még nem tudtam? *
- Nem csak te. *nevetek fel jókedvűen és két tábla csokit fel is kapok. Az egyik epres, a másik pedig mogyorós, tehát két különböző íz, de biztos vagyok benne, hogy mindegyik nagyon jó választás. Ahogy ezekkel megvagyok, akkor viszont az eladóhoz lépek, mert az idő elég szépen elhaladt már, így fizetek is és ő pedig kedvesen egy zacskóba pakol mindent, amit vettem.*
- Én viszont végeztem, mert vissza kéne mennem a suliba. Jössz te is? *kérdezek rá kíváncsian, megvárva persze, amíg Sharlotte is kiválasztja magának azt, amit meg is vesz, majd ha elhagyjuk az üzletet, akkor vagy vele vagy nélküle, de én visszatérek a suliba és vagy itt vagy majd az aulában köszönök el újdonsült ismerősömtől.*

//Köszönöm a játékot! Smile //
Vissza az elejére Go down
Sharlotte Johanson
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : Élet és Halál kézenfogva
Hozzászólások száma : 88
Csatlakozás : 2012. Nov. 03.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Markazit háló
Üzenet : Valamilyen sorozatos tünemény a halál; a pokol kapui bárki számára nyitva állnak.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Május 04 2013, 12:44

//NRT - Elinor és Sharlotte - 2013. 03. 23.//


* Egy barlangból jutunk el az édességboltba. Furcsa egy cseppet, de ez van, ilyen is kell, hogy teljes legyen a dolog. Nem beszélünk túl sokat, vagyis ő próbál szóra bírni, én meg próbálok fecsegni, ami talán egyre jobban megy, mikor már az üzletbe beérünk legalábbis. Szokásos köszönés, majd már nézelődhetünk is. Elinor az ugráló csokibékát nézi ki magának, amivel kapcsolatban véleményemre is kíváncsi, én pedig szívesen elmondom, hogy ugrál ugyan, de finom. Azonban én se csak dísznek vagyok, kinézek egyfajta mindenízű csokit, és miután vásárlási szándékán csak mosolygok, meg is kérdem mit gondol róla. Drazsét sem evett, szuper, akkor mindegy, de én azért mosolygok tovább, mert feltétlen ki fogom próbálni. *
- Most nem veszek, majd talán legközelebb. * dehogy talán, biztos, hogy visszajövök. Még az is lehet, hogy rögtön miután visszaértem szobámba, de a napokban száz százalék, hogy fognak még itt látni. Meg is jegyzem, hogy órákat el tudnék itt lenni, de tényleg, egyetértő válaszára pedig féloldalas vigyor jelenik meg arcomon. Csendben végignézem még, ahogy vásárol, majd javaslatára bólintok. *
- Persze, jövök. * vágom is rá rögtön utána. * - Viszlát! * köszönök azért el, majd elhagyhatjuk az üzletet és az aulában búcsúzhatunk is, mert onnan útjaink biztosan másfelé vezetnek. *


//Szintén köszi! Smile //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   

Vissza az elejére Go down
 
Édességek vihara
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Honey és Ferl - édesség mennyország

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: