Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Édességek vihara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
SzerzőÜzenet
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Május 13 2013, 13:38

//NRT: Lis és Galina – 2013.05.05.
(Előzmény Cremus kastélyában)//


*Teljesen érthető, hogy meglepődik azon, hogy honnan is tudtam, hogy idebent van, én viszont nem vagyok rest ezt elmesélni neki, így térve ki a szakomra is, amelyen nagyjából fél éve vagyok. Örülök, hogy eljutottam végre az egyetemig és bár édesanyám miatt a nekromanciát kellett volna választanom, belül érzem, hogy nem kéne mégse megpróbálkoznom a feltámasztásával, el kell fogadnom azt, ami történt. *
- Csak nem Téged is érdekel a kémkedés? *kérdezek rá kíváncsian, látva a leányzó arcát és kis idővel később döntök csak úgy, hogy én végeztem itt. Igazából csak miatta jöttem be Cremus kastélyába, de ha lenne kedve máshová is velem tartani, az igazán jó lenne. Nem utasít vissza, így elhagyva az épületet folytatjuk beszélgetésünket és közben természetesen érdeklődöm is felőle.*
- Hát itt is találkoztál valakivel. Ezek szerint itt könnyen megy az ismerkedés a számodra. *vigyorodom el jókedvűen, majd halkan felsóhajtok a kérdését hallva.* - Ne akarj rossz helyzetbe kerülni, nekem nem egyszer volt már ilyesmiben részem és majdnem az életemmel fizettem érte. Sokan tudnának neked mesélni, ez a hely veszélyes. *még inkább most próbálom meg figyelmeztetni, bár belül tudom, hogy amíg Galina nem kerül igazán bajba, úgyse fog hinni nekem. Mi emberek már csak ilyenek vagyunk. Valami célt is kellene találnunk magunknak, így kisebb gondolkodás után hozom fel az Édességek viharát, ahova benézhetnénk és mint látom, jó ötletet mondtam, a lány is benne van.*
- Na, szuper! Én imádom a nyalánkságokat. Volt egy olyan exem, akinél mindig volt egy csomag gumicukor, szóval meglepő módon itt sokan szeretik az ilyesmit. *mesélgetek is egy kicsit, így hozva szóba Takodát is egy rövidke időre. Rég láttam már, talán nem lenne rossz ismét összefutni vele valamikor… szerintem írok is neki a közeljövőben.*
- Nekem a szigeten a kedvenc helyem az a vízesés. Egyszerűen gyönyörű, oda mindenképpen megérné elnézned. Főleg, hogy jön a jó idő is és nemsokára mehetünk majd fürdeni is. *mosolygok a lányra, így adva a tudtára rajongásomat a hely felé, mely tudtom szerint sokunk kedvence. Ott szinte biztos, hogy összefutna valakivel, bár ez a tóról is elmondható. *
- Hogy miért? Hmm, nem is tudom, talán oda vannak a legjobb adottságaim. Bármilyen egoistán is hangzik, de úgy érzem, hogy elég jól tudok manipulálni embereket, a külsőmet meg tudom változtatni és jó vagyok azokból a tárgyakból, amelyek ide kellettek. Tehát a kémkedést találtam a legvonzóbbnak, bár még eddig nem voltam külön küldetésen. Mindenesetre, ami késik, az nem múlik. *azok után, amit Nil mesélt nekem, egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy milyen is lehet egy ilyen helyzet, azon kívül, hogy nehéz és veszélyes. Neki is meggyűlt a gondja akkor… bizonyára nekem se menne pofon egyszerűen. Fel se tűnik, hogy annyi ideje beszélgetünk már, hogy megérkezünk az említett helyre, így automatikusan nyitok be az ajtón, majd támadom is meg a táblás csokikat első körben.*
- Neked mi a kedvenced? *fordulok is hozzá, majd egy epres és egy mogyorós darabot felkapok, hogy ez után a gumicukrokhoz menve kezdjek el válogatni a savanyú darabkák között. Még az is lehet, hogy veszek valami különlegeset…bár valamiért mindig féltem azoktól a daraboktól, mert mi van akkor, ha rossz szándékkal valaki rontást bocsát rájuk? Áh, ez már megint csak az én hülyeségem.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Csüt. Május 16 2013, 10:38

//NRT: Lisa és Galina, 2013.05.05.//

*Most hirtelen nem tudnám megmondani, hogy valóban érdekel-e a kémkedés, vagy csak a kislányos lelkesedés lett úrrá rajtam.*
- Kifizetődőnek hangzik. Persze csak ha az ember tudja is, hogy mit csinál. *Na, ezért is nem lennék soha jó kém, már az első 10 percben leleplezném saját magamat. Pedig milyen jó érzés lehet az ellenség arcába nevetni, mielőtt meghal, hogy lám, mekkora idiótát lehet belőle csinálni. Lis úgy dönt, hogy neki elég volt ebből az épületből, én pedig szívesen vele tartanék máshova.*
- Megy nekem az ismerkedés bárhol. *Hiszen elég csak beszólni valakinek, és máris megkapom az osztatlan figyelmet, amire vágyom.* - De értem a célzást. *Elvigyorodok én is, de Lis következő szavaira megpróbálok komoly képet vágni. Nem ő az első, aki figyelmeztet, hogy ne vegyem félvállról az ilyen helyek veszélyességét, de szokás szerint nem nagyon akarok az intéssel foglalkozni. Visszanézek a kastélyra, veszélyes persze, kivéve, ha rólam van szó, mert akkor csak egy unalmas rom. Egyszer talán majd visszajövök. De most sokkal jobb úti cél felé tartunk; szinte rohannék a bolthoz, de nem akarok teljesen infantilisnek tűnni. Mentségemre szóljon, hogy édességről van szó. Elmosolyodom, amikor Lis megemlíti a volt barátját, aranyos lehet egy fiú, akinél folyton van valami rágcsa. Az enyémnél soha nem volt ilyesmi. Bár nem ő tehetett róla, igazság szerint örült, ha rendes élelmiszerhez jutott. Kicsit elhúzom a számat, mint mindig ha eszembe jut. A vízesés, amit Lis említ jónak hangzik. Odáig vagyok mindenért, ami vizet és fürdést jelent.*
- Akkor azt a helyet muszáj lesz megnézni. *Döntöm el végül, nem mintha sokat kellene gondolkodni rajta. Amikor rákérdezek, hogy miért pont a kémkedést választotta, akkor részletes magyarázatot is kapok.*
- Küldetés? *Kapom fel a fejemet és újra elvigyorodok.* - Ez még izgisebben hangzik, mint a legdurvább kísértetház. De mi van ha lebuksz? Segít valaki? *Szeretném azt hinni, hogy diákokat mégsem hagynak magukra, de ki tudja. Talán úgy szortíroznak, hogy a tanulókat bedobják a mély vízbe és csak a legjobbak vagy legszerencsésebbek maradnak. Nem lennék meglepve. Végre odaérünk a bolthoz, néhányszor már jártam itt, bolond is lettem volna kihagyni, ezért Lis után belépve az ajtón követem őt a táblás csokikhoz. Én mindig itt kezdem a vásárlást és elmosolyodom azon, hogy ő is ezt a részleget veszi először célba. Amikor rákérdez, hogy melyik a kedvenc felmutatok három ugyanolyan karamellás csokit.*
- Egyszerű és hétköznapi, de még a Pokolba is utána mennék. *Elveszek még egyet, csak hogy párosan legyenek. Ezzel meg is van, amiért jöttem, úgyhogy követem List, hátha meglátok még valamit, amit felkelti az érdeklődésemet. A cukroknál az egyik zacskón megakad a tekintetem; ebben tényleg dél-amerikai rovarok vannak?! Itt aztán tényleg mindenféle „nyalánkság” van. Most nem vagyok kísérletezős kedvemben, inkább tovább sétálok. Kikerülök két fiút, akik elég idegesítő módon már másodszor kerülnek az utamba, sajnos, mint mindig, most is elég sokan vannak itt.*
- A családod biztosan büszke rád. *Mondom Lisnek egy idő után, amikor már besokallt a szemem a sok látnivalótól (akárhányszor jön ide az ember, mintha mindig találna valami újdonságot).* - Az enyém odáig lenne értem, ha olyasmit tanulnék, amit te. *Főleg ha még jó is lennék benne. De a szüleim már évekkel ezelőtt is reálisan látták a dolgokat, és azt hiszem, hogy éppen olyan irányba terelgettek, ami nekem a legjobb lesz. Az már csak plusz bónusz lenne, ha túlélném az iskolát, és a megszerzett tudást kamatoztatni is tudnám.*
Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Május 20 2013, 22:41

//NRT: Lis és Galina – 2013.05.05.//


*Mivel Galina még új itt közöttünk, ezért egyértelműen meglepetésként éri a kémkedés, amit az egyetemen tanítanak nekünk. Az elsősök közül nem túl sokan néznek utána annak, hogy miféle szakok is találhatóak a Mysterioban és mint hallom, ezzel ez az Exortusos leányzó sincs másképp. Nem mintha ez gond lenne, még sok-sok ideje van arra, hogy kiigazodjon az egyetemi képzésen, oda még el kellene jutni.*
- Nekem nincs szükségem még több pénzre, szerencsére a családom elég gazdag és jól megy apám üzlete, de ez volt az a szak, ami a legjobban érdekelt és mindenképpen maradni szerettem volna még a Mysterioban. *mesélek is neki nyíltan a dolgokról, hogy mit miért is tettem. Persze ő nem kérdezte, de meglehet, hogy érdekli, ha pedig nem, akkor ez van, egy kis plusz információ tulajdonosa lett. Ideje lenne viszont máshová menni, nincs kedvem egész este ezen az elátkozott helyen tengődni, így felhozom a dolgot Galinának, aki szívesen velem is tart, én pedig azért még figyelmeztetem arra, hogy bár nem látszik feltétlenül, de nagy veszélyben lehet, bármikor, bárhol, ezzel pedig számolnia kell. Menet közben azért beszélgetünk minden féléről, tehát az édességekről – így még Takot is megemlítem -, na meg a vízesésről is, amelyet én személy szerint imádok és hogyha a szőke hajú lány még nem járt arra, akkor szerintem mindenképpen meg kellene néznie és mint látom, ő is egyetért velem. *
- Szerintem nem bánod meg. *bólintok rá a dologra, majd ismét a kémkedés jön előtérbe, amelyről újból mesélek, elég sok dolgot elmondva arról, hogy miért is tartom magam kémnek valónak és bár nem reagál igazán hosszú szavaimra, valami mégis csak megragad benne.*
- Aha. Mi egyetemisták, különböző küldetéseket kapunk. *fejtem ki kissé hosszabban, és ahogy arra számítottam, jobban is érdekli ám a dolog, így picit elmosolyodva csóválom meg a fejem.* - Nem. Ezek önálló küldetések, ott hagyhatjuk a fogunkat is, ha lebukunk vagy nem sikerül megcsinálnunk azt, ami a feladatunk. Egyetemisták vagyunk, eddig elég jó képzést kaptunk a Mysteriotól, meg kell tudnunk csinálni mindazt, amit mondanak. *én teljes egészében kiállok a Mysterio és a magisztereink mellett, mert úgy érzem, hogy amit megtanítottak, az bőven elegendő arra, hogy jól tudjuk kamatoztatni is. Nem hiszem, hogy az én sorsom az lenne, hogy egy ilyen feladat következtében haljak meg. Mindenesetre tovább már nem gondolkodom a dolgon, mivel megérkezünk az Édességek viharába, ahol köszöntöm az eladót, majd a tömegen átverekedve magam elérek a táblás csokikhoz, ahogy azt a lány is teszi, én pedig vigyorogva nézek felé, amikor megválaszolja a kérdésemet.*
- Én is imádom a karamellás finomságokat. Veszek én is egyet! *kapok is fel egy táblát onnan, ahonnan az előbb a lány is megtette, majd át is térünk ez után a cukrokhoz, amelyekből szintén szedegetek magamnak néhány darabot, és nagy nézelődésemből Galina szavai rángatnak ki, így cseppet meglepődve nézek felé.*
- Az apám az, ahogy a bátyám is. Tudod, mi ikrek vagyunk és a testvérem is ide jár, a Mysterioba. *mosolyodom is el, majd egy apró sóhaj követi szavaimat.* - Az anyukám belehalt a szülésbe. *sütöm le szemeimet, mert magamat hibáztatom ezért. Ha én nem élnék, akkor ő élne, ez így lenne rendjén. Nem is értem még mindig, hogy apám miért nem hibáztat ezért, de örülök, hogy ilyen jó velünk. *
- Még tanulhatsz olyasmit, amit én, bár az is megeshet, hogy Téged egy másik szak fog érdekelni, nem pedig a kémkedés. *jegyzem is meg, miközben az eladó felé veszem az irányt, hogy kifizessem az édességeket, amelyeket megvettem, és amikor mindezeket egy zacskóba pakolja a pasas, csak elveszem tőle és a szőke lányra nézek.*
- A te szüleid is biztosan büszkék rád. Aki a Mysterioba jár és meg is állja itt a helyét, arra csak azok lehetnek. *felelem egy aprócska mosollyal, majd kissé arrébb állok, engedve, hogy a lány is nyugodtan fizessen, már ha nem szeretne mást venni, de idő közben az a két fiú felé tekintgetek, akik már párszor szembe jöttek velünk. A szőke hajú egészen helyes… Szerencsére ők nem veszik észre aprócska bámulásom, de kérdéses, hogy a lánynak vajon feltűnik-e a dolog.*
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Május 24 2013, 01:10

//NRT: Lisa és Galina, 2013.05.05.//

*Ha egyszer kémkedésre adnám a fejem (ami nem valószínű, hogy valaha is megtörténjen), én biztosan nem az anyagiakért csinálnám. Na jó, nem csak azért.*
- Nem feltétlenül pénzre gondoltam. *Mosolyodom el, de bővebben már nem fejtem ki, hogy mire is célzok, ugyanis kezdem úgy érezni, hogy egyre inkább úgy gondolkodom, mint bizonyos családtagjaim, akik gátlástalanul használnak ki bárkit, aki hagyja. Bár nem hiszem, hogy List ez a veszély fenyegetné, kétlem, hogy ilyen körökbe keveredne. Ahogy haladunk a bolt felé megemlíti nekem a vízesést, persze azonnal lecsapok az ötletre. Biztos vagyok benne, hogy nem bánnám meg, csak olyan időpontot kell kiválasztanom, amikor lehetőleg nincsenek sokan. A legjobb az lenne, ha egyedül lehetnék, de ha ilyen népszerű a hely, akkor erre nem sok esélyt látok. Érdekelnének engem ezek az iskolai küldetések, persze csak elméleti szinten. Szerencsére az elsősöknek még nem találtak ki semmi ilyesmit, vagy csak én nem tudok róla.*
- Azt én sem gondoltam, hogy olyasmit bíznának egy tanulóra, amit nem tud megcsinálni. De bárki hibázhat. *Még mindig vannak pillanataim, amikor elfelejtem, hogy vannak helyzetek, amikor az ember nem engedheti, hogy lankadjon a figyelme. Egy küldetés is nyilván ilyen.* - Igaz, ez megtörténhet iskolán kívül is. *Nem tudom miért zavar annyira a gondolat, hogy egy diák meghalhat, pláne, hogy tudom, ez nem egyszer megtörtént már itt. Valamiért ez kicsit ront a hangulatomon, de el is felejtem az egészet, amikor átlépjük az édességbolt küszöbét. Örömmel követem List a bolt különböző pontjaira, de egy megjegyzéssel ismét sikerül némi negatív hangulatot adnom az estének. Nem kerüli el a figyelmemet Lis gesztusa, amikor az anyjáról beszél, és nem is kell nagy észlénynek lennem ahhoz, hogy jelentést adhassak a dolognak. Nem arról vagyok híres, hogy kifogyok a szóból, de most tényleg nem tudok mit mondani, amitől jobban érezné magát. Azt pedig végképp nem tudom, hogy ez miért is érdekel… talán mert ő is rendes velem.*
- Sajnálom. *Elmondhatnám neki, hogy az én szüleim sem élnek, hogy legalább tudja, átérzem a veszteségét, de inkább megpróbálom másfelé terelni a beszélgetést.* - Ki a testvéred? Csak hogy tudjam, ha esetleg összefutnék vele. Tudod, családonként csak egy emberbe kötök bele. *Vigyorodom el, hiszen Lisnek is bemutattam a sajátos ismerkedési stílusomat.*
- Nem hiszem, hogy tovább fogok tanulni. Az is csoda lesz, ha a három évet elvégzem. *Jegyzem meg egy vállrándítással. Az elmúlt hetekben szembesülhettem vele, hogy nem éppen a tanulásra lettem tervezve. Kivéve, persze ha a mérgekről van szó, de éppen elég tantárgy és tanulnivaló van azokon kívül.*
- Ha még élnének, akkor elbujdosnának szégyenükben, amiért egy ilyen béna boszorkányt hoztak össze. *Válaszolom Lisnek egy félmosollyal, mert ezt persze nem gondolom teljesen komolyan, de biztos vagyok benne, hogy nem lenne miért büszkének lenniük. Ismét a látóterembe kerülnek a srácok, akiket már nem tudom, hogy hányszor kerültem ki. Lehervad az arcomról a mosoly és egyik kezemet csípőre téve, a másikban a csokikat tartva meredek a páros közelebbi tagjára. Nagyon komoly látványt nyújthatok… Fogalmam sincs, hogy milyen arcot vágok, de nem a legkedvesebbet, hiszen nem is az a célom; amikor a fiú rám néz, azonnal elkapja a tekintetét és közelebb megy szőke barátjához. Elégedetten nyugtázom, hogy végre nem nekem kell kerülgetnem őt. Lisre nézek és pont elkapom a pillantást, amit a szőke felé küld, úgyhogy némileg lazítok a tartásomon és rendezem a vonásaimat.*
- Azt hiszem, a haverját egy kicsit megijesztettem. *Mondom a másiknak, miközben az eladóhoz fordulok és előkotrok a zsebemből némi aprót, hogy kifizessem a mai zsákmányt.*

Vissza az elejére Go down
Lisa Renfield
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Vörös démon
Hozzászólások száma : 629
Csatlakozás : 2010. May. 16.
Kor : 23

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Jún. 10 2013, 09:14

//NRT: Lis és Galina – 2013.05.05.//


*Miután elhagyjuk a kastélyt és az édességbolt felé tartunk, ismét előtérbe kerül a kémkedés, ahogy az egyetemi élet is, a velejáró küldetésekkel. Még nem vettem részt eddig egyben sem, de tudom, hogy mire vállalkoznék általuk és nagyon is sok kedvem van kipróbálni magam, de hazudnék, hogyha azt állítanám, hogy egy picinyke félsz sincs bennem a dolgokat illetően.*
- Persze, ez így van. De akkor nincs mit tenni. *vonok vállat, mintha valami hétköznapi témáról beszélgetnénk csak. Nem lehet mindig a legrosszabbra gondolni, így nem szabad hozzáállni ezekhez a feladatokhoz, mert akkor automatikusan nő a bukás esélye, én legalábbis így érzem. Na de ideje lépnünk, nem akarok én negatív hangulatot, így érkezünk meg a boltba, ahol meg is kezdődik a vásárlásunk, de sajnálatos módon számomra ismét kissé beárnyékolja ezt az egészet édesanyám elvesztése. Nagylány vagyok már, bizonyára úgy hiheti bárki, hogy tovább kellett volna lépnem ezen az egészen, ami történt, hiszen oly rég volt már, de én mégse tudok. Most pedig, hogy egyetemista lettem, mégse vettem fel a nekromancia nevű tantárgyat, pedig Mr. Cornwlade még meg is mondta órán, hogy belepillanthatunk olyasmibe, ami visszahozza a holtakat, bár mintha azt is mondta volna, hogy az édesanyámról le kéne már mondanom. Ahj, ezek az emlékek, szörnyű, mégis, erősnek kell maradnom. Azért érzékelem még Galina szavait, így egy hálás mosolyt kap tőlem, de többre most nem telik. A témaváltás viszont jó, főleg, mivel az én imádott ikertestvéremről kell beszélnem.*
- A neve Scott, Scott Renfield és ő is cruos, akár csak én, és persze szintén egyetemista, csak másik szakon. Helyes srác, bár sajna foglalt. *húzom el kissé a számat, nem tagadva, hogy mennyire nem szimpatizálok jelenlegi barátnőjével. Ő se csípte, amikor Luciussal jártam, mert hogy fiatal hozzám, meg stb… de én más miatt nem kedvelem Hecatet. Mindegy is, már régóta együtt vannak, szóval azt hiszem, hogy ebbe a dologba már nincs beleszólásom.*
- És a harmadik év után mihez kezdesz? Családi vállalkozás? *kíváncsiskodom egy kicsikét, mivel mint kiderül, nem óhajt majd itt maradni az egyetemi képzésre, de mire oda jut, lehet, hogy meggondolja magát. Ő tudja, én már nem tudom, hogy akkor itt leszek-e. A szülei halálhíre viszont csak most ér el hozzám, így kissé ledöbbenek, amikor meghallom, hogy mi történt, de most tudom, hogy nem szabad tovább kérdezgetnem.*
- Részvétem. *igen, ennyire futja, többre most nem. Nyelek egy aprót, nincs mit tenni, ő rosszabb helyzetben van, mint én, csak eddig ezt ugye nem tudtam. Tekintetem idő közben elkalandozik egy szöszke felé, de ahogy Galina felé sandítok, látom is a tekintetében, hogy náluk nem nyerőek a srácok és hát lehet, hogy igaza van… Nem most kéne amúgy se pasiznom.*
- Meglehet, de magára vessen, ha ilyen ijedős pasi létére. *vigyorodom el, majd a lányt követve én is fizetek, hogy ez után végül elhagyhassuk az üzletet.*
- Én viszont szerintem visszamegyek a Campusba. Örülök, hogy megismertelek, majd biztosan összefutunk még, szia. *köszönök is el tőle, mivel az idő szépen elment, nekem pedig nem ártana gyakorolnom is egy kicsikét, na meg famulusom is bizonyára már aggódik értem. Így intek a lánynak, és mivel én már nem a kastélyban lakom, így minden bizonnyal elválnak útjaink.*

//Köszi a játékot és ne haragudj, hogy csak most írtam meg a zárót. *szégyelli magát* //
Vissza az elejére Go down
Galina Sergeevna Ivanova
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 173
Csatlakozás : 2013. Mar. 21.
Kor : 20
Tartózkodási hely : Dália háló

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Jún. 11 2013, 10:31

//NRT: Lisa és Galina, 2013.05.05.//

*Ha rámbíznának bármilyen feladatot én biztos nem állnék hozzá túl optimistán. Így legalább teljesen őszintén meglepődhet az ember, ha sikerül valami. Ha meg nem, akkor legalább nem csalódik. Jó, hogy Lis felvetette az édességboltot, most úgy érzem, hogy ez a kis vásárlás lesz a nap fénypontja. Kicsit többet is megtudhatok Lis családjáról, biztos jó lehet, ha az embernek van egy olyan testvére, aki korban inkább hozzá illik. Bár azt nem tudom, miért emeli így ki, hogy foglalt. Pláne úgy, hogy sajnálatos módon? Szóba kerülnek a jövőbeli tervek is, ezért el is mondom, hogy az én jövőmön már nincs sok terveznivaló.*
- Az, családi vállalkozás. Jó, ha az embernek van egy biztos helye és nem kell azon gondolkodnia, hogy mit is akar csinálni. Ez van és kész. *Egyszerű, könnyű és nem bonyolítja az ember életét azzal, hogy nem tudja kitalálni, mihez is kezdjen magával. Ráadásul biztos vagyok benne, hogy semmi másban nem is lennék elég jó. Nem mintha megélhetési gondoktól kellene félnem, de mégis csak jobb, ha az ember megdolgozhat a pénzért, amit aztán elszór. Nem gondoltam, hogy valakit megdöbbenthet egy idegen ember szüleinek halála, de Lis arcán most pont ezt látom.*
- Régen történt. *Vonok vállat, most nem akarom megengedni magamnak, hogy megint elsüllyedjek az önsajnálatban. Semmi értelme nem lenne, úgyis tudom, hogy addig nem fogom tudni rendbe rakni a dolgot a lelkemben, amíg ki nem derítem, hogy miért kellett meghalniuk. Összeszedem amire szükségem van, bár szívem szerint ismét felvásárolnám az egész boltot, de visszafogom magamat. Idegesítő módon párszor az utamba kerül egy srác, a haverjával együtt, de elég nekik egy ferde pillantás is ahhoz, hogy visszavonulót fújjanak attól, amit terveztek. Azt hittem Lisnek bejön az egyik, bár a szavai nem éppen ezt tükrözik. Fizetünk mindketten, majd elhagyjuk a boltot, de csak azután, hogy küldök még egy lesújtó pillantást a srác felé, csak úgy, mert most ez esik jól. Hihetetlen milyen tömeg tud itt lenni még ilyenkor is, ezért csak fél füllel hallom List, miközben próbálok úgy helyezkedni, hogy lehetőleg senkihez se legyek túl közel.*
- Szia. *Elköszönök én is, és egykedvűen elindulok a kikötő felé. Lehet, hogy vissza kéne mennem a kastélyhoz, hátha most történne is ott valami… de nem, inkább nem, még baja esik valamelyik csokinak.*

//Köszi a játékot! Smile//
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Feb. 15 2014, 20:57

//NRT: Rachel & Elton – 2014-02-15.//

Egész régóta nem találkoztam egy számomra igen fontos némberrel vagyis Rachellel és úgy gondolta ideje zaklatnom, hogy végre élvezhessem társaságát. Néhány bagoly és már meg is tudtunk egyezni a ma esti időpontban. Mivel még nem tudok varázsolni, ezért semmilyen bajos helyre nem rángatom el, no meg amúgy sem akarom bajba sodorni. Nem tudom, most mennyire problémás az élete, de alapjáraton is kétlem, hogy szeretne belevinni egy kis extra macerát. Találkozásunk helyszíne este hét óra az édességek vihara előtt. Megjelenésem a mai estén kicsit eltérőbb, mint ahogy az nálam szokott lenni. Egy fekete egyszerű farmer, semmi lyuk, semmi koptatás, sehol egy lánc rajta vagy bármi más. Természetesen most is van rajtam trikó egy egyszerű fehér, de azt eltakarja a világos kék ing, aminek csak a két felső gomblya nincs begombolva. Öltözékem utolsó darabja, pedig egy szintén fekete zakó. Igen, igen, ez aztán az igazán meglepő fordulat főleg, hogy magamtól vettem fel és senki nem kényszerített rá. Bevallom őszintén, hogy ez így számomra is igen csak szokatlan, de úgy éreztem, hogy a mai estén ki kell tennem magamért. Otthon a szobámban a tükör előtt nyafogtam egy kicsit, de mire ide értem már teljesen elfeledkeztem róla. Szintén egy napi ritkaság, hogy időben érkeztem, most kivételesen ügyeltem rá, hogy előbb itt legyek, mint a leányzó. Azt nem bánom, ha Ő késik, de nekem nem lett volna pofám őt megváratni, ha már így elrángattam. Amúgy az idő kellemes a télhez képest kb 10 °C van, nem esik az eső és még a szél sem fúj.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Feb. 15 2014, 21:38

//NRT: Rachel & Elton – 2014.02.15.//

A mai napom jól indult, mivel egy olyan embertől kaptam levelet, aki nagyon fontos a mai napig a számomra. Sokszor voltunk már nagyon jóban és nagyon rosszban is, de most egyelőre a barát állapot áll fenn és nekem tökéletesen jó ez így. Szerettem volna sokszor, ha ez máshogy van, de túl sokat vitáztunk és túlságosan is szereti ő a nőket ahhoz, hogy én elég legyek neki és talán… hát talán nekem is ideje lazábban venni a dolgokat, aztán majd meglátjuk, hogy mi minden fér bele ebbe a bizonyos barátságban. Na de a lényeg a készülődés, mivel szeretnék ám jól kinézni, így a bakancsomat most egy fekete, hosszú szárú csizma váltotta fel, amelybe fekete nacim szárait is beletűrtem, felülre pedig egy sötétbarna, hajamhoz passzoló színű, kötött pulóvert vettem fel, erre pedig jöhetett rá egy egyszerűbb, kissé kopottas fekete kabát. Sálra és sapkára most nincs szükség, de azért jobb így beöltözni, még hideg lehet az éjszaka, ha pedig mégse fogok fázni és úgy alakul, akkor bizonyára a pulóverem alatt megbújó fekete top is látható lesz, de ha nem, igazából az se gond. Hajam kibontva amúgy, arcomon minimális smink, inkább csak barna szemeimet húztam ki kissé, hogy jobban kihangsúlyozhassam szépségüket, mivel mára azért el tudom ám már hinni, hogy nem vagyok egy csúnya lány. A zsebeimbe némi pénz és zsepi kerül, a derekamhoz a pálca és már a szobámban sem vagyok. A révész nincs ma túl jó kedvében, de azért átérek épen és egészségesen Seolra, ahol a találkahely felé kezdek el egyre gyorsabb tempóban sétálni.
~ Vajon miért akar pont az édességboltban találkozni velem? ~ - ez azért tényleg érdekelne, de majd úgyis megtudom. Viszont ha már arra járok, akkor tuti, hogy veszek most magamnak egy finom csokit, mert egyre inkább édességet szeretnék magamhoz venni. Néhány perc és már az üzlet elé is érek, amelynek ajtaján benyitok és köszöntöm is az eladót.
- Jó napot! – na és most jöhet a lényeg. Tehát gyors nézelődés és már meg is látom Eltont, akinek széles mosollyal integetni is kezdek. – Szia! – már csak akkor köszönök, amikor odaérek hozzá és nem kis meglepettséggel arcomon nézek végig rajta, még meg is csípve kissé zakóját.
- Hát ez meg mi? Nem tudtam, hogy ki is kell öltözni. – jegyzem is meg, mivel igazán furcsa ám számomra, hogy így kicsípte magát, főleg egy édességboltba. – Hogy-hogy itt találkoztunk és hogy-hogy így nézel ki? Új stílus vagy csak én nem tudom, hogy randiznánk? – pislogok is felé értetlenül és akkor már ha itt vagyok, nem felejtem ám el a csokit, így az egyik polcról két mogyorósat veszek le, amiket majd távozáskor kifizetek a boltosnak vagy ha sokáig maradunk itt, akkor majd itt és megesszük a helyszínen. Ez már igazán részletkérdés. Amúgy a randis dolgot azt csak úgy poénból mondtam, én lennék a legjobban zavarban, ha kiderülne, hogy így van… nem sűrűn hívtak eddig randizni és hát baromra nem tudom, hogy akkor hogyan kellene viselkedni, főleg úgy, hogy itt a partnerem Elton, aki szintén olyan lökött egy srác, mint én magam.
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Csüt. Feb. 20 2014, 17:07

//NRT: Rachel & Elton – 2014-02-15.//

A mai nap estéje különleges lesz számomra, mert egy hozzám közelálló leányzóval üthetem el az időt. Nem problémamentes a mi kötelékünk az már szent, de nem hagytuk, hogy elszakadjon, és én ezt tartom fontosnak. Remélem, hogy nem csak én ragaszkodom teljesen elvakultan hozzá, hogy nem veszem észre a nyilvánvalót. Ez is megeshet, de úgy gondolom nincs így, mert akkor nem találkozna velem és többször mondaná le a találkozóinkat ahelyett, hogy megjelenne. Legalábbis én így gondolom, de mint sokszor kiderült már máshogy gondolkodom, mint a többi ember, hogy pontosabban fogalmazzak, kevesebbet gondolkodom, mint bárki más. Mindezek ellenére nagyon lelkes vagyok a mai estével kapcsolatban. Sok háttérmunka lapul még a háttérben, amik szépen lassan felfedezésre is fognak kerülni. Gyermeteg izgatottsággal várom, hogy Rachel megérkezzen, de túl macsó vagyok, ahhoz, hogy ezt beismerjem, így ahelyett, hogy idegesen járkálnék körbe a falnak dőlők és a körmömet piszkálgatom, míg meg nem érkezik. Én is visszaintek neki, majd elrugaszkodva a faltól megvárom, hogy beljebb érjen. Természetesen mosolyom nekem sem marad el, egyszerűen ezt már képtelen vagyok elrejteni, felvillanyoz jelenléte.
- Hellóka! – Köszöntöm én is őt mielőtt halk kuncogásba kezdenék meglepett ábrázata láttán.
- Nem is kell, te a külsőségek nélkül is gyönyörű vagy. – Bókolok neki, hisz ezt sokkal egyszerűbb, mint elmagyarázni, hogy csak a kedvéért csíptem ki magam. No meg így legalább igazat is mondok, hisz már a kezdetektől megragadott Rachel szépsége. Közben elkérem kabátját, amit reményeim szerint hagy is, hogy lesegítsem róla. Nem megyünk innen sehová bent meg jó idővan, úgyhogy egyáltalán nincs rá szüksége. A kérdése miatt azonban nagyon zavarba jövök, idegesen elmosolyodom miközben zavartan a tarkómat kezdem el vakargatni. ~ Hát most erre mit mondjak? Igen randizni hívtalak csak gyáva voltam és nem közöltem veled? Ez így elég frappánsan hangzik. Elton lő és öngól! ~
- A ruhát azt csak úgy tanácsolták és azért itt találkozunk, mert szeretnék egy kis meglepetéssel kedveskedni neked. – Mosolyom még mindig zavart, de most már legalább nem vakargatom a fejem, mint egy idióta. Tudtam, hogy a zakó túlzás lesz, minek hallgatok én idióta tanácsadó újságokra? Jajj, de cikis helyzetbe hoztam magam. Soha-soha többet nem olvasok a playboy magazinon kívül mást. Kicsit oldalra döntött fejjel figyelem, hogy Rachel mit is csinál, úgy látom édességre fáj a foga. Ki is szolgálja magát, addig is lopva figyelhetem császkáló alakját. Közben biccentek az eladó felé, aki már is tudja a dolgát vagyis, hogy a két csoki az én számlámra íródik illetve, hogy a bolt ma estére mindenki más számára zárva van.
- Felmegyünk? Ott sokkal kényelmesebb lesz. – Mutatok a csigalépcső irányába. Magam elé engedem Rachelt, hogy Ő pillanthassa meg a kicsit átrendezett helységet. Remélem, nem hozom rá teljesen a frászt, de a délelőtt itt lévő eladó csaj nagyon lelkesen rendezgette a helyet mondván, hogy így teljesen jó lesz. Mutattam neki az újságot, ami ezt az ötletet adta, de Ő csak legyintet egyet mondván, hogy Ő is nő tudja mi fog tetszeni Rachelnek. Lehet meg kellett volna mutatni ezt Yvonne-nak mielőtt totál idiótát csinálok magamból. Felfele menet idegesen ropogtatom ujjaimat és veszek pár nyugtató mély levegőt, de semmi nem szüntetni meg a gyomromban lévő lazacok ficánkolását.
Felérve mit fog megpillantani Rachel? Hát egy kis nyálas romantikát, persze egy visszafogott és rózsaszínt nélkülöző változatát. A polcok tele édességgel még mindig a fal mellett állnak, de a terem közepén sötétkék, puha pokróc van leterítve körülötte sok-sok párnával. Fehérrel, barnával, kékkel, vasmacska mintással és egy kis zölddel. A kellemes fényekről az izzó füzérek és gyertyák gondoskodnak. A sok párna között, pedig egy csoki szökőkút helyezkedik el, ami mellé ki van készítve két gyümölcstár, pálcák, amikkel enni lehet és a többi hozzátartozó cucc. Egy kisebb vízipipa is felállításra került, hogyha a fiataloknak esetleg pöfékelni támadt kedvük. A mellettük kihelyezett kis fehér asztalon, pedig egy borosüveg, két pohárral és egy behűtött whisky is található.
- Tetszik? Nem vittem túlzásba? Jó tudom, hogy nagyon túlzás, de azt mondták tetszeni fog. ha nem tetszik elmehetünk vagy akár itt is hagyhatsz, nyugodtan. – Pillantok rá, hogy megnézzem mit is tükröz arca, de nem bírom tovább és csak úgy kizúdulnak kételyeim. Sose voltam jó az ilyesmiben és őszintén megvallva semmi érzékem a romantikához.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Feb. 25 2014, 21:49

//NRT: Rachel & Elton – 2014.02.15.//


Elton nem késik, hanem még előttem is ér ide, ki tudja, hogy mennyi idővel, így ahogy beérek az édességboltba, máris integetek neki, majd nemsokára már oda is sétálok hozzá, ahol a köszönést követően megtörténik az elmaradhatatlan megjegyzés is, ami a kiöltözését illeti.
- Áh, azért a gyönyörűtől elég messze állok, de kössz. – jól esik, hogy kedveskedik nekem, de nem akarok zavarba jönni, egyáltalán nem, így próbálom mindezt most a lazasággal leplezni, de azért az a kicsinyke, aranyos mosoly még most is ott bújkál ám arcomon, le se tagadhatnám, hogy máris örülök annak, hogy mi ketten találkoztunk. Amikor viszont a kabátot is lesegíti rólam, kissé meglepődöm, de engedek ám neki, így bújok ki belőle, majd pislogok fel a magas srácra.
- Ezek szerint itt maradunk? – felesleges a kérdésem, hiszen hamarosan ő is megjegyzi ezt a tényt, legalábbis utal rá, én pedig el se tudom képzelni hirtelen, hogy mit találhatott ki a másik. – Meglepetés? Hű, ez jól hangzik, hát kíváncsi vagyok! – szemeim szépen fel is ragyognak, miközben az aranyosan zavart arcot fürkészem. Elton mióta ilyen? Régen nem ő volt az, aki zavarba jött kettőnk közül, de nem bánom ezt a kis változást, bár tény, hogy a határozottságával se volt ám eddig gondom. Na de vajon mit tartogat mára nekem? Ahj… már most iszonyatosan izgulok. Jobb is, hogy feltalálom magam, így fogok magamhoz két csokit magunknak, de amikor a fiú int az eladónak, meglepetten tekintek előbb az idősebb férfi felé, majd vissza a srácra.
- Kifizetem ám, nem kell neked. – ismerem be, mert nem azért akartam magamhoz venni a csokikat, hogy Elton állja, de ha akarja… Végülis, ezzel még nem eszem ki a vagyonából, két egyszerű, olcsó fajta csokiról van most szó.
- Hogy fel? De… minek? – oké, tényleg nem fogtam még fel, hogy ez a hely mára a miénk lesz, mert hát ilyet lehet csinálni? Sose gondoltam volna. Mindenesetre megvonom vállaimat és ha már a srác ezt szeretné, persze, felmehetünk, nincs nekem gondom vele. Előre sétálok, ha már ilyen udvarias valaki, de ahogy felérek a csigalépcsőkön, hát kb leesik az állam, olyan nagyot nézek az előttem lévő helységre, mely tökre át lett alakítva. Hát eddig tuti, hogy nem így nézett kis és… hű, de romantikus. Azta. Nem nagyon tudom, hogy mit kéne tennem vagy mondanom hirtelen, csak lassan hordozom körbe barnaságaimat, így mérve fel a pokrócot, a párnákat, a sok-sok gyümölcsöt, kicsinyke szökőkutat, majd az italokat is és révületemből Elton kérdése rángat ki, így kapom hirtelen felé a fejem.
- Elmenni vagy itt hagyni? Mi… miért tennék ilyet? Engem még sose leptek meg, főleg nem így… szóval igen, nagyon tetszik, bár tény, kicsit túlzás. – mosolyodom el most már egy édes kis pírrel pofimon, mivel ezt nem tudom érzelem nélkül hagyni, tehát lassan beljebb lépek, leveszem csizmáimat és be is csüccsenek a párnák közé, a vízipipától nem túl messze. Nem azért, mert máris pöfékelni szeretnék, csak így alakult.
- Amúgy ezt hogy hoztad össze? Nem hittem volna, hogy a tulaj engedne ilyesmit… na meg biztos egy vagyon volt. Bankot raboltál? – támadom le kérdéseimmel azonnal szegény srácot és ha már itt vannak ezek a gyönyörű eprek, akkor egyet gyorsan lopok is belőle, csoki nélkül, csak úgy simán és az eddig kezemben lévő csokikat most a szökőkút mellé fektetem, jobb lesz az ott, nem fogom legalább szétnyomni őket.
- És öhm, mi ezzel a célod? Szóval, hogy most így ide hoztál, sok finomság, puha párnák, innivalók… és valamiért úgy érzem, hogy itt is fognak hagyni minket kettesben ma estére. – annak idején egyszer már majdnem kerültünk hasonlóan kellemes helyzetbe, amikor neki adtam volna a szűzességem és most nem tehetek róla, de eszembe jut az a helyzet. Most is ezt tervezné? Csak mert nekem ez így elég hirtelen lenne, szóval még most tisztáznám a dolgokat, mert azért bármit nem hagyok így rögtön.
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Feb. 28 2014, 19:13

//NRT: Rachel & Elton – 2014-02-15.//

Izgatott vagyok a ma estével kapcsolatban. Komplett őrültségre vettem rá magam, sőt biztosra veszem, hogy Rachel totál hülyének fog nézni. Megfordul a fejemben, hogy gyorsan összepakolok fent, majd végleg megszabadulok az öltönytől, amikor megérkezik, kedvesen köszönt, majd hozzám lép.
- Még mindig nem hiszel a tükörképednek. – Rázom meg picit a fejem, de talán ez így is van jó. Azok a nők, akik tudják, hogy gyönyörűek és nem csak szépek gyakran elszállnak. Persze a másik véglet sem jó, de úgy tűnik Rachel fejődik, meg az ő szerénysége édes. Tökéletesen illik hozzá, pont úgy, mint az a kicsike aranyos mosoly, meg megdobogtatja alkoholban pácolt szívizmomat. Úriemberhez méltón, aminek anyám megpróbált nevelni lesegítem a leányzóról a kabátot. Ahogy hallom meglepi, hogy itt maradunk, mire félig meddig választ is adok. Most óvatosan kell fogalmaznom különben leleplezem magam, amit még nem szeretnék, Tudom, hogy most merőben más a viselkedésem, de ez nem fog így maradni, mindez csak a ma estének és a csodálatos partneremnek szól. Míg én magamban toporzékolok, addig Rachel kiszolgálja még két csokival. Nem zavar, hogy tevékenykedik, addig is veszek pár mély lélegzetet. Az öreg eladónak megadom a jelet, hogy a megbeszéltek szerint zárja, majd be a boltot.
- Ugyan kérlek ez csak két csoki. No meg egy kis kedveskedés belefér. – Kacsintok rá huncutul. Igen ez csak egy kis kedveskedés a nagy durranás majd csak ezután következik. Meg is kezdem a mi kis kalandunkat. Elvigyorodok Rachel hitetlenségén, de nem nevetem ki, helyette hagyom, hogy maga fedezze fel a dolgokat, hátha a saját szemének jobban hisz. Izgatottságomat az idegesség váltja fel. Mi van, ha nem tetszik neki? Ha elzavar a krakken segge alá? Nem akarok megint kellemetlenséget okozni neki. Míg felfele tartunk addig reakcióját figyelem. Látom mély döbbenetét és azt, ahogy tekintete végig hordozza a helyiségben. De vajon milyen érzelmeket még ezek? Csak nem rémület? ~A francba! Tudtam, hogy rá fogom hozni a frászt. Olyan hülye vagyok!~ Azonnal mentegetőzésbe kezdek, miközben magamban a világ összes dolgát megátkozom.
- Aha, szerintem is túlzás, de a csak, aki berendezte esküdözött, hogy imádni fogod. – azt nem teszem hozzá, hogy én csak a gyümölcsöket daraboltam, no meg kételkedtem, amivel totál az őrületbe kergettem segítőmet.
Rachel mosolya végre meghozza számomra a nyugalmat. Egész nap idegeskedtem, hogy vajon hogyan fog sikerülni a mai este, de most már tudom, hogy tetszik neki. Kicsit még zavartan, de elégedetten figyelem, ahogy helyet foglal és kényelembe helyezi magát. Hozzá hasonlóan én is megszabadulok csukámtól, majd mellette letelepedek. Kérdését hallva nem bírom megállni, hogy ne röhögjek. Aranyos a feltételezése.
- Nem, nem raboltam bankot. Az üzletek tulajai általában könnyen meggyőzhetőek, no meg amúgy is, nem sokára zár a volt, így pedig üres járatban is pénzt keres. Illetve roppant meggyőző tudok lenni. – Vigyorodok el elégedetten. A csajszinak pedig nem kell aggódnia, nem kerül olyan sokba a bérkés, meg amúgy is gazdag családból származom. Elégedetten figyelem, ahogy lop az eperből. Egyszerűen ne tudom róla levenni a szemem. Képtelen vagyok eltitkolni, hogy teljesen elbűvölt. Macsó büszkeségemet egy gyümölcs befalásával leplezem. Nem tudom miért, de egy banán karika mellett döntök, pedig nem is szeretem a banánt. Érdekes, de gyorsan tovább siklok felette.
- Nincs vele hátsó szándékom. Pusztán csak annyit szeretnék, hogy legyen egy kellemes estéd, ami csak rólad szól. És már itt is hagytak. A jelzés azért volt, hogy most már bezárhatja a boltot. - Tényleg nincs tervem, nem azért hoztam ide, hogy végre megfektethessem. Többre tatom ennél, már nem csak egy újabb bige a sorban, hanem A Nő az letemben.
- Mielőtt elfelejteném. Ha megkívánnál valamit, csak nyugodtan vedd el. Szabad rablás van ma estére. Fent és lent egyaránt lehet válogatni. – Mondom mielőtt több banán karikát is a fejembe tömnék. Ezután a pipát is beizzítom és szívok egy slukkot.
- Kérsz egy pohárral? – Mutatok a bor és a whisky felé. Ha kér akkor töltök mind a kettőnknek, ha nem makor megint eszek, de most már csokis banánt.
- Nem hoztam rád a frászt? Szólj, ha kellemetlen. Tényleg szeretném, ha jól éreznéd magadat.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Márc. 05 2014, 23:13

//NRT: Rachel & Elton – 2014.02.15.//


Én továbbra se tartom magam gyönyörűnek, szerintem soha se leszek az, ahhoz azért még bőven van hová fejlődnöm, de tény, hogy tudok jól kinézni, mint mondjuk a farsangi bálon, most viszont… ha tudtam volna, hogy igazán csinosnak kell lenni, tettem volna érte, de hát Elton nem szólt…
- Mert én nem látom magam gyönyörűnek. Te látsz rosszul. – csóválom meg fejem kissé, majd ez után engedem, hogy lesegítse rólam a kabátomat, ami bár furcsa, azért jól is esik ez a figyelmesség és mindezek után jöhet a két csokoládé, mivel fogalmam sincs róla, hogy itt maradunk, így hát betankolok előre az édességekből, amelyeket a fiú áll. Nem kéne, nem azért vettem el őket, de úgy érzem, hogy most ő nyert, nem fogok leállni vitatkozni vele, ahhoz túlságosan is hiányzott.
- Jólvan, akkor köszi. De az egyiket neked vettem le. – azért ezt nem árt, ha tudja. Szóval én is kedveskedni akartam, csak hát nem éppen úgy jött össze, ahogy azt terveztem. Ideje viszont most már felfelé indulnunk, ahova a srác annyira szeretné, ha feljutnánk, így eleinte értetlenül lépegetek a lépcsőkön, de amikor felérek és elém tárul ez a romantikus látvány… hát nem nagyon tudom elhinni, hogy ez mind miattam van. Igen, kicsit túlzás, de… nagyon is kedves, iszonyatosan.
- Hát… más lányok biztosan odáig lennének érte, én viszont csak zavarban vagyok. Tudod, hogy az utcáról jöttem, soha se volt részem ilyesmiben, nem is nagyon tudom, hogy mit szólhatnék. – képtelen vagyok kimutatni teljesen az érzelmeimet, oly sok minden kavarog bennem. Lassan viszont beljebb lépkedem, majd ahogy a csizma lekerül, lecsüccsenek a puha párnák közé, majd jöhetnek ám a kérdések. Én tényleg nem tudtam, hogy ilyesmi lehetséges…
- Köszönöm, nagyon jól esik ez a figyelmesség. – ismerem is be és igen, pénzzel bármi megvehető, de valamiért én soha se gondoltam úgy Eltonra, mint aki gazdag vagy mint akinek sok pénze van, pedig ez most már tisztán látszik, egyszerűen ő nem felvágós. De vajon miért hozta létre ezt az egészet? Van vele valami célja? Kerek-perec rákérdezek erre, hiszen a múlt eszembe jut és… hát tudni akarom, hogy mire számítsak, így miközben a finom epret majszolom, felé is tekintek.
- Rendben. Akkor majd biztosan jól fogom érezni magam, főleg egy ilyen helyen, ilyen társasággal. – ismét csak körbepillantok és csak akkor nézek ösztönösen lefelé, amikor hallom, hogy most már csakis ketten vagyunk. Miért izgulok hirtelen? Pici félelem mégis csak van bennem, amit próbálok nem kimutatni. Nem, tényleg nem akarom azt, hogy ijedtnek lásson, végülis, nem akar semmit, hinnem kell neki.
- Szerintem ezek itt fent elegek lesznek. Szeretem a gyümölcsöt és így, csokisan még nem ettem. – ismerem is be, és már ki is próbálom egy banándarabbal én magam is, követve Elton példáját. Hmm, nagyon finom, tényleg ízlik.
- Öhm igen, kérek. Jöhet mindkettőből, már ha nem bánod. – döntöm meg kissé a fejem, de szerintem érzi ő is azt, hogy azért picit tartok a dolgoktól, ezért is kérdezget tovább, mire csak zavartan rázom meg a fejem és inkább én is szívok egyet a pipából.
- Nem, dehogy. Már miért lenne kellemetlen? – ahj, tiszta hülye vagyok. Ha jön a whisky, akkor viszont kocc és már le is húzom az én adagomat. Slash-el ittam utoljára, az előtt pedig nagyon régen és az az este is durván alakult, szóval… hát vigyáznom kell, az már biztos. Nem is akarok lerészegedni, félő, hogy akkor olyat tennék, amit esetleg megbánnék utána, szóval csak eszek még egy gyümölcsöt, miközben kissé kerülöm is Elton tekintetét. Ez a romantikázás nekem annyira nem megy, meg akarok felelni neki, de nem tudom, hogy hogyan is tegyem. Inkább most a borospohár után nyúlok, majd abból kezdek el lassan tovább kortyolgatni.
- Na és hogy vagy mostanság? Ritkán látlak, de azért azt tudom, hogy te is évet léptél. Meglepett… főleg, hogy tavaly még annyira ellenezted. – pislogok végül felé, próbálva felvetni egy tök általános témát, aztán majd talán valahogy alakul ez a dolog. Ahj, csak ne vegye észre rajtam azt, hogy más vagyok. Miért ilyen nehéz? Miért nem értek én az ilyesmihez? Fogalmam sincs, hogy ilyen romantikus alkalomkor miként kéne egy lánynak viselkednie, tényleg tisztára le vagyok maradva még mindig a korombeli csajokhoz képest.
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Márc. 31 2014, 14:57

//NRT: Rachel & Elton – 2014-02-15.//

Be kell, hogy valljam rettenetesen parázok a ma estével kapcsolatban. Érzem, hogy túlzás ez az egész, de mivel én nem értek hozzá ezért meg kell bíznom valakiben. Nem mertem huginak szülni, tiszta hülyének nézne, így inkább a beszélgetést kihallgató eladó lányra bízom a feladatot. Totál meg van győzödve a dolgáról és hiába próbálom kicsit a szolidabb irányba terelni mindig csak le korhol. Sose csináltam még ilyet, nem is tudom, hogyan kell, de Apától loptam pár trükköt, úgyhogy remélem annyira nem fog kitűnni, hogy mennyire kezdő vagyok. Rachel is megérkezik és csak úgy mint mindig most is pusztán a jelenlétével lenyűgöz.
- Lehet, mint láthatod elmutálódtak. – Mutatok szemeimre, aminek egyik fele zöld, míg a párja kék. Ugyan a dokik szerint a látásommal nincs semmi gond, de én bármit elhiszek az előttem álló leányzónak. Ahogy azt korábban már láttam, úriemberhez méltóan lesegítem róla a kabátot, hogy könnyebben kényelembe tudja magát helyezni.
- Köszi. Imádom a gyomrom. Fent ki is hívlak egy csoki evő versenyre. – Kacsintok rá. Rendes tőle, hogy gondolt rám, azonban én ma neki szánom a főszerepet, úgyhogy itt az ideje a lelepleződésnek, ezért felkísérem az emeletre, ahol némi sokkban részesítem szegényt.
- Nem kell mondanod semmit, ha nem akarsz… egyszerűen csak élvezd. – Vonom meg a vállam a mondat végén. Lehet, hogy az utcáról jött, de most már nem az utcán van. Ugyan én nem ott éltem, de részben én is tudom milyen ott lenni, így nekem nem okoz gondot a kettő közötti ugrálás, de neki meg kell szoknia, hogy a múlt a jellemet határozza meg nem a jövőt… vagy valami ilyesmi, Anya mondta mindig ezt, amikor biológiai szüleim miatt depiztem.
- Örülök, hogy tetszik. Be kell, hogy valljam nagyon paráztam a ma estével kapcsolatban, de most, hogy megjöttél kezdek megnyugodni. – Osztom meg vele érzéseimet, tudnia kell, hogy nem csak benne kavarognak furcsa dolgok, én sem tudom, hogyan kéne hozzá állnom ehhez az egészhez, de úgy gondolom talán ettől egy kicsit megnyugszik, hogy én is izgulok az estével kapcsolatban. Bár most már nem annyira, amióta megjött, mintha olyan tök természetes lenne minden. Persze érzem, hogy ez nem az én közegem, de a tengerészcsomók elkezdtek feloldódni a gyomromból, most már csak hagyom, had történjenek az események. Nem lep meg a kérdés, hisz a múltban túl sok minden történt, de valamiért kicsit rosszul esik. Tudom, hogy nem vagyok egy jó gyerek, de azon már túl léptünk és minden hátsószándék nélkül szeretnék kettesben lenni vele. Tudom, hogy ez majdnem hihetetlen, de még sem az. Úgy érzem Rachel lehetne az a személy, aki a családomon kívül fontos lenne számomra.
- Részemről a megtiszteltetés. – Vigyorgok szélesen. Aztán picit kuncogni is kezdek, de inkább csak magamban. Rém hülyén hangzott ez a mondat a számból, nem szoktam ilyeneket mondani, most meg csak úgy kicsúszik. Apa meg a hülye illemtana, Ő szokott ilyeneket mondani, amikor a nőktől bókot kap. Vén kujon, nem csodálom, hogy lenyűgözte anyámat. Figyelmemet azonban Rachelnek szentelem. Látom, hogy nem engedte el magát százasra, de nem teszem szóvá, érthető, hogy zavarban van, hisz ez eddigi viselkedésemnek a 180°-os ellentettje. Azonban mi oldaná jobban a feszkót, mint az alkohol? Kedvencéből készítettem elő is egy üveggel, amiből meg is kínálom.
- Én is csak mostanában szoktam a csokis gyümire, legkisebb hugom imádja, én meg előszeretettel nassolok vele. – Avatom be az életembe, kis történetetek elmesélve. Remélem lassan azért kezd feloldódni és hat rá az is, hogy én is tök nyugis vagyok. Nem nagyon értek a psziho blablához, fogalmam sincs, hogy kéne valakire nyugtató jelleggel hatni, de Dr. Daniels és Dr. Jack, majd segítenek a problémánkon.
- Dehogy. Azért hoztam, hogy megidd őket. Tölthetem külön pohárba őket vagy együtt szeretnéd fogyasztani? Esetleg az üveget vigyem oda? – Kezdem el széles vigyorral cukkolni. Borból még kettő pihen a szobában, míg töményből még egy. Úgyhogy tőlem, nyugodtan a hóna alá csaphatja őket. Azonban az italokat kitöltöm a megfelelő poharakba. Először a bort teszem a helyére, áttéve sajátomat az én oldalamra, majd a whiskyt nyújtom át, azzal viszont nem sétálok el, csak a leányzó elé guggolok, hogy tudjunk koccintani. A kérdésre inkább nem válaszolok, kár lenne veszegetni a témát, helyette mind a ketten a pohár aljára nézünk. Ezek után pedig töltök még egy kört, majd helyet foglalok és ismét ellopok bár gyümölcsöt, majd a vizipipa egyik szárát
- Köszi. – Kezdek el kuncogni a meglepett szón, mielőtt folytatnám a történetet. – Én sem vagyok lehetetlen eset illetve untam volna már harmadjára vagy negyedjére, magam se tudom végig hallgatni ugyan azokat az órákat. No meg a csajok is rágták otthon a fülem. Meg rájöttem, vagy is Apa felhívta rá a figyelmem, ha nem tudok varázsolni nem tudom megvédeni a családot és nem tudom átvenni a céget. Úgyhogy öntöttek belém némi ösztönző erőt. – Igazából ennyi az indok. A céget még eltudnám vezetni varázslás nélkül, de abban igaza volt fathernak, hogy nő a korrupció a városban és ha nem akarok fejet hajtani, akkor zsarolni fognak, amit a családon keresztül fognak elérni és akkor, hogy védem meg majd őket? Ezt, pedig nem hagyhatom.
- Az előző kéthét telt még érdekes. Gondolom hallottad, hogy Slash-sal kipingáltuk a suli falát. Már majdnem le léptünk volna, amikor a drága házad vezetője megjelent és úgy döntött, hogy lemosat velünk mindent és két hétre blokkolja a varázserőnk. Azt, hiszem pont ma fog lejárni. Úgyhogy nemsokára ki is próbálhatom, hogy tudok e neked virágcsokrot idézni. – Részesül Rachel ismét egy huncut kacsintásban. Lehet, hogy utolsó mondatommal még jobban zavarba hozom, de nem bírtam megállni, illetve olyan édes pírrel az arcán.
- Milyen famulust csináltál? Nem rémlik, hogy találkoztam vele. – Kortyolok én is bele a borospohárba, majd egy pipa és ismét gyümölcsök. Kényelmesen elüldögélek, azonban nyakam neki áll viszketni. Először csak a tarkóm, de miután abba hagytam a vakarózást, már az állam is, aztán a fejem búbja is. Igyekszem nem feltűnően vakarózni, de idegesít, hogy mindenem neki állt viszketni.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Ápr. 12 2014, 00:45

//NRT: Rachel & Elton – 2014.02.15.//


Nem is értem, hogy Elton hogy nevezhet engem gyönyörűnek, nagyon messze állok tőle, legalábbis saját véleményem szerint. Persze tudok szép lenni, mint azon a bizonyos bálon, amikor felléptünk Slash-ékkel, de mégse érzem magam mindig annak. Amikor viszont a fiú elvicceli a dolgot, rátérve különleges szemeire, halkan kuncogni kezdek és barnaságaimmal egyenesen az ő szemeibe nézek.
- Szerintem szépek így! Különlegesek. – ismerem is be, hiszen tényleg tetszenek, elfogadtam őket ilyennek és nem is akarnék változtatni rajta. A kabát lekerül rólam, hiszen idebent elég meleg van, majd ez után már az édességeké is lesz a főszerep. Mi másé is lehetne elsődlegesen egy ilyen helyen? Majd később jöhet a többi…
- Egy édességevő versenyre? Fel akarsz hízlalni vagy mi? – bököm is meg kicsit pocakját, és csak ez az egész után indulunk meg az emeletre, ahol olyan látvány tárul szemeim elé, amit maximum a mesékben, egy álomban tudnék elképzelni, nem pedig a valóságban. Érzem, ahogy arcom elpirul, és sajnos képtelen vagyok hogy lereagálni ezt az egészet. Hogy engem így meglepjenek… annyira kedves ez a gesztus.
- Paráztál? Pedig te nem vagy olyan, te mindig magabiztos vagy. – pillantok felé, majd ez után ismét megjelenik az az aranyos mosoly az arcomon, miközben finoman Elton kezéhez érek és meg is szorítom azt. – De nem kellett volna, nagyon tetszik, tényleg. – ismerem be még egyszer, mert hát nah, nem tudnék erre mást mondani. Kicsit izgulok és igen, félek is a helyzettől, de próbálok élni vele, elfogadni ezt, hogy mindezt csakis miattam csinálta a fiú, így végül lekerülnek a lábbelik, majd a puha pokrócon foglalunk helyett, majd jöhet az a bizonyos csokoládé és persze gyümölcs kombó. Ideje kipróbálni!
- A húgod… vele is találkoztam ám már. Aranyos lány és ahogy láttam, ő is nagyon szeret Téged, ahogy te őt. – és milyen ides és volt Yvonne-tól, ahogy szorított nekünk. Tényleg szimpatikus volt, remélem, hogy majd máskor is láthatom… De végülis, miért ne? Lassan eszegetni kezdünk, majd ez után jöhetnek az alkoholok is, amik majd fel fognak oldani, ahogy szerintem a srácot is, mert látom ám rajta is, hogy még mindig mintha izgulna.
- Meginni azért nem fogom az egészet, be is állnék tőle és te se akarod, hogy kiüssem magam. – nevetek is fel jókedvűen, hiszen ennyi piára tényleg nem vágyom már. – És egyszerre egy ital elég lesz, igyuk meg az egyik Jack-et, aztán meglátjuk, hogy akarunk-e még. – mert tuti, hogy nem fogok ám egyedül iszogatni, hanem csakis vele. Az első feles hamar le is csúszik a torkomon, majd amikor Elton a másodikat is kitölti, azt csak a kezemben tartom. Nem akarom azt, hogy most túl sok legyen máris, így jöhet még egy kis csokis gyümölcs, majd egy kis vízipipa, majd pedig meg is kezdjük a beszélgetést, ami talán sikeresen megnyugtat majd. Csak legyen minden egy kicsit normális.
- Igazuk van. Örülök, hogy végre te is így láttad jónak és így legalább egy évfolyamon maradhatunk, nekem ez se mindegy ám. – tényleg jól érzem magam vele, hiszen jó a társaság és nem szeretnék egyedül járni a tanórákra, az tök szívás lenne. Na jó, azért nem tartogatom tovább a felest, lehúzom a második kört is, majd egy apró mosollyal csúsztatom azt le a Jack-es üveg mellé, hogy egyelőre még nem kell a következő kör.
- Egy kölyökfarkast. Tudod, nagyon cuki ám, szóval alig várom, hogy megismered. És te? – tényleg furcsa, hogy még nem látták egymást, de lassan eljön majd az ideje. Az apró vakargatás egyelőre még nem tűnik fel igazán, így kissé közelebb csusszanok a sráchoz, majd vállammal cseppet meg is vállalom őt.
- Tudod… nagyon hiányzik ám nekem valami. – ha már megrendezte nekem ezt az egészet, akkor nem hiszem, hogy visszautasítana. Ha meg mégis, az nagyon kellemetlenül érintene. Úgy érzem, hogy adhatnánk még egy esélyt magunknak, legalább egy picikét, így finoman álla alá nyúlok és ha engedi, akkor egy aprócska puszit lehelek puha ajkaira.
- Nem szeretném, ha kerülnénk egymást. – ami történt, már megtörtént, régen volt és… nekem hiányzott ez a fiú. Szeretnék ismét a nyakán lógni és… hát igen, a csókjait se jó ám mellőzni.
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Ápr. 18 2014, 17:40

//NRT: Rachel & Elton – 2014-02-15.//

Sose fogja elhinni nekem, hogy gyönyörű, de egyszer talán Ő is fogja látni azt a tükörképet, amit én látok, addig pedig nem leszek rest minden alkalommal az orra alá dörgölni ezt a teljesen nyilvánvaló tényt. Lehet, hogy én látom más szemmel a világot, de lehet, hogy pont ezért is van két különböző szemem. Örülök, hogy tetszik neki, bár szerintem még az Ő kedvéért sem cserélném ki egyik szememet sem, úgy hozzám nőttek már, fájdalmas lenne tőlük megválni, meg hát amúgy is nehéz lenne a döntés, hogy a zöldet vagy a kéket cseréljem e le.
- Akkor jó a csaj, ha van rajta mit fogni. A csont a kutyáknak való. – Kacsintok rá, de persze eszem ágában sincs elhizlalni a leányzót, no meg a sok édességevésnek úgy is az lenne a vége, hogy meglátnánk a fókát, kihánynánk a rókát.
- Ha, nem tört el az ujjad? – Dörzsölöm meg pocakomat ott, ahol megbökte, miközben széles elégedett vigyorom van. Szerintem sose unom meg a hülye beszólásokat és a másik szívatását, olyan unalmas lenne nélküle az életem. Persze néha azért némi kedvesség is szorul belém, mint például a ma este is. Izgultam miatta természetesen, hisz kitudja egy nő hogyan fog reagálni bármire is. Szerencsére nem sültek el rosszul a dolgok, sikerült lenyűgözni vele esti partneremet.
- Örülök, hogy sikerült a kedvedben járni. – Mosolyodom el én is, majd nagy tenyeremmel végigsimítok a kezemet markolászó kis tündér arcán. Vonz és ezt soha egy percre nem tudtam le tagadni. Egyszerűen minden porcikám azt mondja, hogy Ő az, aki kell neked. Lehet, hogy ideig-óráig, lehet hogy évekig erről nem beszélnek, de azt nem hagyják, hogy újra elveszítsem. Olyan nekem, mint szomjazónak a víz vagy halnak a tenger, el lehet élni az akváriumba, de mindig a tengerbe fog vágyni. Ugyan a ma estét nem szívhódításra terveztem, de kezdeti löketnek nem rossz. Annyi rosszat tettem Rachel ellen, annyi fájdalmat okoztam neki, hogy muszáj valahogy meghálálnom azt, hogy megbocsátott és visszafogadott. Kényelmesen le is huppanunk mielőtt elkezdenénk a gyümölcsök majszolását. Fel is emlegetem, honnan is származik eme édesszájú szokásom, ugyan is én a sós dolgokat jobban szeretem.
- Találkoztál Bellátrix-szal? – Szalad fel szemöldököm homlokomra ugyan is ez az információ nagyon ledöbbentet, hogyan találkozhatott vele Rachel? Forognak a fejemben a kerekek, mire leesik, hogy Y-ről beszél.
- Yvonne-nal. Persze, hülye vagyok, bocsánat. – Csapom homlokon magam. – Persze, hogy szeret, engem minden hugom szeret, hisz imádni való vagyok. – Mosolyodok el önelégülten. Hát igen, ez van. Hozzá kellett szoknom, hogy a csajok már ilyen fiatalon elkezdik a bomlást értem. Tényleg, ha már bomlás, ideje, hogy egy kicsit rothasszuk a májunkat, így fel is bontom a kikészített üvegeket, hogy eliszogathassuk őket. Fel is ajánlom, hogy tőlem akár az egész üveget benyakalhatja egyedül, egyáltalán nem vagyok irigy, de ha nem, hát nem, nem fogom leerőszakolni a torkán.
- Hát azt tényleg nem szeretném, hogy ki üsd magad. Nem szeretek élettelen vagy mozdulatlan testekkel szexelni. A farönk típusú csajok, akik csak fekszenek, mint múmia a koporsóban az nem nekem való. Lekonyul tőle az árboc.  – Emelem fel tenyeremet, hogy ujjaim az ég felé nézzenek, majd leengedem a csuklómat, ezzel is mutatva az emlegetet folyamatot, amihez természetesen idióta hanghatás is társul, hogy az érzékeltetés még hatásosabb legyen. Rövid ideig még a leengedett csuklómat bámulom, majd megrántom a vállam és Rachelre kacsintok. Gyermeteg baromkodás csupán a részemről, ugyan is, mint mondtam, ma nem fogok a bugyijában turkálni, tehát várnom kell még… minimum éjfélig ugyan is akkor már holnap lesz, no de nem menjünk bele a részletekbe, hiszen én most jófiú vagyok.  Mindezek után valami egyszerűbb téma felé evickélünk, mint például az évfolyamlépés.
- Hűha, akkor idén is szintet kell lépnem? – Vonom fel először kérdőn egyik szemöldököm, majd kicsit ijedten pillantok a lányra. Nem terveztem én megint a sok tanulást, úgy voltam vele még egy döglött hal év aztán talán összeszedem magam, de, hogy már is a lecsóba, istenem az de fárasztó lenne. No meg az azzal járna, hogy ki kéne találnom Pi harmadik képességét, de magát a lényt is alig tudtam kitalálni, hát még mennyi idő menne el a fejlesztésére… nem én ilyet nem akarok.
- Farkast? Tehát, ha rosszul sikerül a randik akkor letépeted vele a végtagjaimat?  És milyen? Szürke, fekete, barna, fehér, foltos, mint a póni? – Kérdezősködök, hisz tényleg nem láttam még, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan végre sikerül összefutnunk a suliban.
- Nekem egy pókom van. Fekete özvegy, de nem az a nagy fekete, piros seggel, hanem a hím, ami barna és hosszú lábai vannak. Én csak Pi-nek hívom és általában a hajamban szokott elbújni, de most otthon van. – Mesélek famulusomról, miközben elkezdem vakargatni magam. Fogalmam sincs, hogy mi ennek az oka, de roppant kellemetlen, kényelmetlenül érzem magam miatta. Persze menet közben azért figyelmemet az sem kerüli el, hogy Rachel közelebb osonkodik hozzám. Jól esik, hogy közeledik és, hogy a közelembe tudhatom, de egyelőre nem tudom mire vélni ezt az egészet, ezért hagyom, hogy kibontakozzon. A kellemes érintés a finom puszi elképesztően jól esett, igazából mindig reménykedtem benne, hogy ez újra megtörténhet, de sose hittem, hogy tényleg meg is fog, de most… még a lélegzetem is eláll.
- Nem szeretnélek kerülni, hisz rettenetesen hiányoztál. – Simítok végig haján, majd közelebb húzom magamhoz, hogy én is adhassak neki puszit, aztán még egyet, majd még egyet, aztán puszinál már több kell, kellenek az ajkai csókolni akarom. Ugyan telhetetlen vagyok csókjaim még sem követelőzőek, megmaradnak gyengédnek és kicsit hitetlennek is, hogy most tényleg az történik e ami. Egy pillanatra megszakítom játékom, hogy az apró testet pár könnyed mozdulattal az ölembe pakolhassam. Közel akarom tudni magamhoz és ölelni, nem engedni el többet a karjaimból.
Ekkor nekem még nem tűnik fel a változás, pedig annak már látható jelei vannak. Egész testemen elkezd burjánzani a szőr, karom, lábam, mellkasom, hátam is szőrösebbé válik, persze csak folyamatában és nem fénysebességgel. Menet közben újra megpróbálom birtoklás alá vonni a lány ajkait, aki ha végig simít arcomon vagy látta karomon a szőrösödést észreveheti, vagy ujjaival érezheti, hogy bizony arcomon is megjelenik a borosra, ami egyre jobban csak nő, hosszú pajeszként, egészen le az államig jó pár centi hosszúra. Szemöldököm is elburjánzik és, mintha orrom is összehúzódna, ráncosodna, majd kiszélesedne.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Ápr. 25 2014, 16:43

//NRT: Rachel & Elton – 2014.02.15.//


Ez a folytonos hülyéskedés képes feldobni a napomat, így most is jóízűen mosolygok a fiú szavain, először az alakomra utalva, majd pedig az ujjamra, de nem találom a szavakat, hogy mikkel kellene visszavágni vagy mit kéne rá reagálnom, talán semmit. Inkább most az érdekel, ami odafent vár rám, egy gyönyörű, romantikus kis kuckó, tele édességekkel, alkohollal, de persze Elton a lényeg, hogy ő is itt van velem. Nem tudom, hogy hányadán állunk, de kezdem úgy érezni, hogy ő neki is hiányozhattam, mivel ezt az egészet azért bárkiért nem csinálná meg, akkor ott van a szükség szobája. Na de el akarom ám mondani neki, hogy mennyire tetszik nekem ez a meglepetés, így fogom meg kezét is, és amikor ő arcomon simít végig hatalmas mancsával, ösztönösen pirulok el cseppet. Régen ért már így hozzám és annyira vágynék arra, hogy tovább érintsen, hogy nyakamat cirógassa, ajkamat csókolja, de nem lehet. Vagy mégis lehetne? Fogalmam sincs, hogy miért is vonzódom hozzá ilyen nagyon. Na de ideje leülnünk a kényelmes pokrócra, ahol Yvonne-ról kezdek el mesélni neki, de amikor egy másik női nevet említ, láthatóan megdöbbenek.
- Hogy kivel? – bukik ki belőlem a kérdés, de aztán érezhetően leesik neki, hogy nem róla beszéltem, ahogy nekem is, hogy egy másik testvére lehet. – Igen, Yvonne-val és semmi baj, már megszoktam. – cukkolom aranyosan, és jöhet ez után a Jack is. Az egész üvegre nincs szükségem, ezt azért időben jelzem, de a reakció sikeresen meglep és kissé kuncogok is rajta, mégis, talán valahol belül komolyan veszem a szex lehetőségét is. Még mindig érintetlen vagyok, és bár volt egy srác, aki majdnem megerőszakolt és odalent is érintett azzal az éles tőrrel, mégse lett bajom, szerencsére… időben el tudtam menekülni előle.
- Ha szexelnél is velem, akkor is tapasztalatlan vagyok, mint tudod, tehát tutira lekonyulna. – ismerem is be, hiszen fogalmam sincs, hogy miként kéne mozdulnom, mit hogyan kellene csinálnom, hiszen pornó filmeket se néztem, tehát… velem nem járna jól, ezt jobb, ha tudja. Persze tudom, hogy csak hülyül, nem azért hívott ide, de a téma a levegőben van, képtelenség kisöpörni innen, nincs az a szélvihar, amely megtehetné és ahogy iszunk, úgy lesz egyre intenzívebb ismét az az érzés, hogy ő kell nekem. Jobb is talán a témaváltás, hogy az évfolyamlépésre térünk rá, így jelentem ki neki, hogy örülök, hogy ismét egy évfolyamon vagyunk és remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. Kicsit nagyobb örömködésre számítottam, így csípem oldalba cseppet.
- Most már úgyis belelendültél a tanulásba, szóval menni fog az. Na meg, én is segíthetek ám, gyakorolhatunk majd együtt. – na nem mintha én olyan profi lennék, de biztosan szórakoztató lenne, ha csak elvonulnánk külön gyakorolgatni valamit. Ja és igen, ha már famulus, nem ártana az én kis drágámról is mesélnem.
- Dehogy, mondom, hogy kölyökfarkas még és egyébként hófehér színű. Gyönyörű! Biztos vagyok benne, hogy neked is tetszene. – ragyognak fel szép szemeim, és már alig várom, hogy Elton is láthassa az én kicsikémet. De hogy neki pókja van? Na nemár… Számat is cseppet eltátom, majd nyelek is hozzá egy aprót.
- Egy… egy fekete özvegy? Ez most komoly? Képes voltál egy pókot teremteni magad mellé? És még a hajadba is engeded? – oké, ez most rendesen lesokkolt, láthatja is rajtam, így nagyokat pislogok felé, de akárhogy figyelem a srác arcát, nem tűnik viccnek, szóval igaz. – Basszus. Hát nem tudom, hogy meg akarom-e ismerni… Pi-t. Nem vagyok oda a pókokért. – zavartan igazgatni is kezdem barna tincseimet, miközben próbálom kerülni pici ideig a másik pillantását, de azért sikerül lassan túltennem magam a dolgokon. Végülis ez Elton dolga, nincs sok közöm hozzá, neki kell olyan famulust csinálnia, akivel jól érzi majd magát. Én viszont valami kellemesebb ötleten gondolkodom, így lassan közelebb férkőzöm a fiúhoz, majd nemsokára puha ajkammal az övét érintem. Szeretném, ha ismét minden rendbe lenne közöttünk, iszonyatosan.
- T…tényleg? – a hajamat ért simításra ismét vörös színt ölt arcom, mivel imádom, ha a hajamat piszkálja, de a húzásnak engedek és kissé talán még be is fészkelem magam a fiú ölébe, így hunyom le szép szemeimet, majd viszonzom a puszit, amelyet egy új és még egy követ, egészen addig, amíg ajkaink el sem akarnak távolodni a másikétól. Szívem vadul kalapál, én pedig egyre inkább élvezem nyelveink játékát, olykor még ajkát is megharapom picit és amikor még jobban magához von, csak lassan ölelem át derekát. Annyira vágytam már erre, annyiszor képzeltem el, hogy ismét karjaiban tart, így képtelen vagyok betelni vele. Jobb kezem lassan nyakára vándorol, miközben eszem ágában sincs megszakítani csókunkat, de… amit érzek kezem alatt hirtelen. Barna szemeim kinyílnak, majd lassan húzom hátrébb fejem, így szakítva meg a csókot is.
- Mi… mi történik veled? – megátkozták volna? Hirtelen fel se foghatom, hogy mi ez az egész, de kezem lassan elhúzom arcától, úgy nézem az egyre nagyobb szőrréteget a fiún.
- Elton, valami gond van! – kelek is fel hirtelen az öléből, miközben körbe is nézek és nemsokára az egyik szekrény mellett egy tükröt is látok. – Nézd meg magad! Mi ez? – nem értem, egyszerűen fel se tudom fogni, hogy mi történik és azt, hogy miért pont most. Végre picit közelebb kerültem ismét hozzá, erre persze, hogy valaminek el kell rontania. Ilyen az én szerencsém…
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Május 17 2014, 13:14

//NRT: Rachel & Elton – 2014-02-15.//

Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, vagy is inkább az a agond, hogy túl egyszerű vagyok, de hát kell ilyen ember is az élet tengerébe nem igaz? Azonban tudom, hogy egyszer minden hal megtalálja a párját. Vannak olyanok, mint a remete rák, akik egy életre választanak párt és vannak az olyanok is, akik… hát olyanok mint én… vagy is csak olyanok mint én voltam. Legalábbis nagyon remélem, hogy használhatom a múlt időt és élvezhetem Rachel társaságát. Megelégednék azzal, hogy a barátom lenne? Nem, természetesen nem, csak ideig óráig, de mindig küzdenék, hogy megkedveljen. Nem érdekel hányszor, ha kell újra és újra megszerettem magam vele. Tudom, hogy érte megéri küzdeni még akkor is, ha idővel megutál. Ez a hely is azért lett létrehozva. Egy újabb esély, egy újabb alkalom, hogy megkedveltessem magam vele. Egy nem elég? Újra és újra eszébe kell juttatnom, hogy Ő mennyire csodás teremtés? Hát akkor megteszem, mert egy elvakult mazochista vagyok, ha magamról van szó.
Mély és így visszagondolva roppant nyálas gondolataimtól ideje, hogy megszabadulja, hogy végre a jelenre hallgassak és figyeljem ösztöneim súgását, amik általában a helyes útra terelnek. Kicsi összezavarodok a sok tesóm között, annyian vagyunk, hogy már a számát sem tudom, ezért talán ez annyira nem is meglepő.
- Ha, kis szemtelen. Hogy felvágták a nyelved. – Gondolataim végét inkább elharapom, nem kell, hogy minden hülyeséget kimondjon a szám, ideje, hogy legyenek magamban tartott gondolatok is. Ezért gyorsan el is terelem a figyelmem a piásüvegekre, de úgy tűnik még sem aratok vele akkora sikert a gondolatterelés terén, mint képzeltem, ugyanis megint valami irrtó nagy baromság hagyja el a számat.
- Ugyan kérlek nem versz át. Tudom, hogy egy vadmacska rejtőzik benned. Amúgy is azt nem tudni kell csinálni, hanem érezni. Ha valaki gondolkodik rajta az már rossz. – Jó persze lehet, sőt az esetek többségében nem lesz olyan hűdeha az első alkalom, de hát azért kell újra és újra csinálni, hogy már ne kelljen azon agyalni, hogy a test hogyan reagál csak élvezni a kiváltott reakciót. Annyira ártatlan Rachel, olyan nehéz elhinni, hogy létezik még ilyen a mai világban. Nem sok hozzá hasonló nővel lehet találkozni. Perverz agyam szeglete természetesen már is aktivizálta magát és csomó pajzán, mocskos és illetlen dolgon töri a fejét, tehát egyáltalán nem gond, hogy egy kicsit semleges téma kerül a terítékre. Sőt a csípés kimondottan tisztára mossa a fejem.
- Au. Lehet, hogy belelendültem, de attól még nem terveztem folytatni, de ha ilyen ajánlattal állsz elő, akkor azt hiszem félnem is kellene. Kitudja milyen tűzgolyókkal vagy növénycsápokkal akarsz megkínozni. Nézd meg már reszketek. – Emelem fel nagy mancsomat vízszintesbe, mielőtt finoman elkezdeném remegtetni kezemet. A másodikosok számára azonban ez az év egy új társait is rejt, ezért nem is csoda, hogy azonnal rájuk terelődik a téma.
- A kutyákkal nem szokott sok bajom lenne, úgyhogy azt hiszem megbirkózóm majd a feladattal, de ha kieszi a húst a hűtőből, akkor nem leszünk jóban. – Az alapszabályokat fontos lefektetni mielőtt azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Elton nem ad a kajájából. Örülök, hogy Rachel ilyen lelkes, hogy ennyire örül megteremtett lényének, azonban a lelkesedés úgy tűnik csak odáig terjed az én kis pókicám teljesem más érzelmeket vált ki belőle. Reakciója elsőre meglep nem is értem miért borul ki ennyire, de aztán leesik, hogy minden bizonnyal fél a pókoktól. Nem tudom megállni, ezért szegényt kinevetem mielőtt bármit is válaszolnék.
- Ugye nem fogsz félni Pi-től? Aranyos kis pók, úgyhogy le ne csapd ha meglátod. Fele akkora, mint a tenyered, még ártani sem tud neked. – Vigyorgok még mindig szélesen, hihetetlen, hogy ennyire beparázott, de még ez is nagyon édes tőle, főleg így, hogy zavartan babrálja haját. Nem szekálom tovább csak figyelem, ahogy kerüli tekintetem, majd szép lassan közelebb kúszik hozzám. Nem gondoltam volna, hogy ismét közel fog engedni magához és azt sem, hogy ma este még csókot is lophatok tőle.
- Tényleg. – Simítok végig haján, majd ujjam köré csavarom egy tincsét. Szeretem a haját babrálni, olyan selymes. Még azt a kis piros foltot is imádom az arcán, ami ilyenkor megjelenik. Közelebb vonom magamhoz, nem szeretném, ha olyan távol helyezkedne el tőlem, ezért beleültetem az ölembe, miközben újabb csókokat lopok. Kezemmel néha végig simítok nyakán, miközben ujjaim továbbra is egy-egy tincsével játszanak. A harapások sem zavarnak, helyette még erősebben vonom magamhoz. Csodás érzés, hogy újra karjaimban tudhatom. Hiba volt elengednem, amit soha nem bocsátok meg magamnak, de ez a pillanat csak megerősíti bennem, hogy mindig küzdenem kell érte. Teljesen belemerülök az édes érzésekbe, amikor valami megzavarja Rachelt kitépve őt románcukból. Láthatóan valami nagyon megrémítette, de nem értem mi, én voltam?
- Túl agresszív voltam? Nem akartalak letámadni. Rachel mi van veled? – Nem nagyon értem ezt az egészet csak azt látom, hogy felpattan az ölemből, te tényleg nem értem, még nem is taperoltam meg semmi, de amikor meglátom magam a tükörben meghűl bennem a vér.
- Mi az isten akar ez lenni? – Teljesen megrémülök, hisz tényleg nem tudom mi történik velem. Azonnal fogdosni kezdem el magam, hogy tényleg ez a sok szőr mind rajtam van, de hiába próbálom letépni, egyszerűen nem tudok tőle megszabadulni. Idegesen azonnal én is talpra szökkenek, amikor észreveszem, hogy már farkam is nőtt.
- Mi a szar ez? – Ragadom meg egy pillanatra, majd azonnal el is dobom, ezután a tükörbe pillanatok, ahol most már láthatom teljesen majommá alakult arcomat.
- Majom lettem? De hogyan? Két hete nem is varázsoltam, mert képtelen voltam rá, mert az a …. – Hirtelen csendesedek el. Nem vagyok egy észlény, de egyedül ő használt rajtunk varázslatot.
- O, hogy az a rib@nc boszorkány. Megölöm. – Kezd el azonnal dühöngésbe, még a mellettem lévő széket is felrúgom. Megpördülök tengelyem körül, hogy keressek valami széttörhetőt, de akkor tekintetem találkozik a lányéval. Nem láthat így. Rachel nem láthatja ezt az egészet! Senki sem láthatja, de Ő aztán pláne nem.
- Menj el! Most azonnal. Tűnés! – Akaratlanul is kiabálva és mérgesen szólók rá, miközben a lépcső felé mutatok jelezve, hogy arra van a kijárat. Megint megfordulok, hogy elbújhassak valahova, de menetközben rácsapok az asztalra, ami hangos nyekkenéssel ketté törik. A műanyag darabok koppannak a padlón, amik mellé dühös lépteimnek dobogása adja a basszust, ahogy a szoba egy sötét zugába vonulok. Ijesztő vagyok? Minden bizonnyal, hisz már elérem a két métert és fizikai erő hiányában sem szenvedek, de tudok most erre gondolni? Nem. Csak arra, hogy az a gonosz főnökasszony tönkretette a randinkat és, hogy ezt Rachelnek végig kellett néznie.
- Vedd fel Yvonne azt a kurv_ telefont! – Tombolásom nem ér végett még azután sem, hogy megnőtt és átalakult kezeimmel nagy nehezen elkezdtem tárcsázni testvérem számát. Egy perccel sem maradok tovább az iskolában. Y szépen elvisz a szobájába, csinál nekem egy zsupszkulcsot és hazamegyek. Addig ki nem jövök olaszországban lévő szobámból míg ez a sok szőr el nem tűnt rólam.
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Május 17 2014, 22:02

//NRT: Rachel & Elton – 2014.02.15.//


Tetszik ez a hely, ahogy a közös italozgatás ötlete is, ezért is nyitjuk meg az üveg whiskyt, majd kezdjük is el iszogatni azt, miközben folyamatosan váltják egymást a témák. Sok mindenről szó esik, így hát Yvonne-ról is, na meg a szexről, amire most már én is tudok mit reagálni, nem fogok ám a végtelenségig szégyenlős kis szüzet játszani, még akkor se, hogyha az vagyok.
- Majd egyszer talán kiderül, hogy milyen vagyok, ahogy az is, hogy mennyire fog menni. – kacsintok rá játékosan és ez persze a jövőre szól, nem a ma estére. Még akkor se hiszem, hogy lefeküdnék vele, pont itt, ha esetleg ismét közelebb kerülnénk egymáshoz, ez mégis csak egy édességbolt… Bár tény, hogy emlékezetes első alkalom lenne. Oké, akkor inkább vegyük úgy, hogy egyelőre nem hiszem, aztán majd kiderül, hogy mit hoz nekünk ez az éjszaka. Viszont ideje másról is beszélgetnünk, főleg azért, mert még kellemetlenné válna számomra ez a szexuális téma, hiszen éretlen vagyok még benne, ezt Elton is tudja, bár ha tökéleteset szeretnék, akkor talán a tengeren egy hajón kipróbálnám… hű, az igazán jó lenne. Na de akkor most térjünk rá a tanulásra is kicsikét. Az már jó kezdet, hogy végre az exos fiú is évet lépett – na meg én is végre, hiszen én se vagyok okosabb úgy tűnik, hiszen nekem is két év kellett ahhoz, ami másnak egy alatt is megvan -, de szeretném azt, ha ez jövőre is így lenne. Amikor viszont meghallom szavait, kissé felnevetek, majd fejemet is megcsóválom szavaira.
- Te is tudod, hogy nem vagyok egy mintatanuló, tehát mindkettőnkre ráférne a gyakorlás. Na meg… a növénycsápokkal mást is lehet csinálni. – vigyorgok most már és talán érti a célzást. Oké, talán sok lesz a whisky, de nem érdekel, mindjárt lazább a hangulatom és jó csipkelődni picit a fiúval. A famulusomat is megemlítem, mivel eddig még nem látta az én picinyke farkasomat, de talán most már hamarosan itt lesz az ideje.
- Kiveszi a húst a hűtőből? Ezt most úgy mondod, mintha egy helyen élnénk és ő a hűtőhöz mehetne. – nem is értem, hogy ez hogy jutott most hirtelen eszébe. Na de mindegy, némi fejcsóválás után térünk rá az ő famulusára is, amely teljesen ledöbbent. Egy pók? Ennél rémesebb állatot nem is teremthetett volna maga mellé és bár nem szeretném őt megbántani, azért elmondom azt, amit érzek ezzel az egésszel kapcsolatban.
- Majd igyekszem nem megijedni, ha látom, csak ne másszon rám és maradjon jó távol tőlem, ha ott vagyok. – és akkor talán jóban leszünk. Viszont tényleg nem akarok én most róla diskurálni, inkább a másikhoz közeledem, mivel már egyre jobban érzem azt, hogy ajkára vágyom. Talán egyszer ideje nekem is kezdeményeznem, legalább ilyen téren, ha már Elton egy ilyen csodálatos meglepetéssel várt engem, így csókolom meg eleinte bátortalanul, majd egyre határozottabban és kerülök bele ölébe is, amikor oda húz. Imádom, ahogy a hajammal játszadozik, amikor nyakamat cirógatja, így teljesen kiráz tőle a hideg, de jó értelemben és már teljesen bele is feledkezek a csókba, amikor kezem furcsa szőrt tapintanak ki nyakánál, majd pedig arcánál is, így kissé ijedten szakítom meg a csókot és nézek is rá.
- Mi? Nem! Dehogy! – hogy durva? Már hogy lett volna az? Inkább csak felkelek és már a tükörhöz is megyek, amiről magyarázni kezdek Eltonnak, hogy nézze meg magát, lássa ő is a két szép szemével, hogy mi történt vele és… amikor ez megtörténik, hát teljesen kiakad, ez látszik rajta. Még farkas is van, amin jót mosolyognék más esetben, de most nem tudok, egyszerűen ez a legrosszabbkor történt, így nyelek egy nagyot, miközben őt nézem.
- Elton, mi történt? Ki tette ezt? – nem tudom, hogy sejti-e, de ez így nagyon rossz tréfa. Bár ő is vicces srácnak gondolja magát, úgy néz ki, hogyha vele tréfálkoznak, azt már nem tűri. Csak állok ott, néhány lépésre tőle és amikor olyan durván szól hozzám, ismét megremegek hangja erősségétől.
- Mi? Miért beszélsz így velem? – hogy tűnés? És azonnal menjek el? Hirtelen érzem, ahogy minden jókedvem elszáll, hogy ennek az egész eddigi kellemes estének vége és… ezek után ki tudja, hogy hogy lesz. Ha képes így beszélni velem, akkor ezek szerint nem tart semmire se, pedig eddig nem úgy tűnt, hogy mindez csak játék volna. Most mégis, mintha engem hibáztatna, így egy pár apró könnycsepp meg is jelenik arcomon, miközben a fiút figyelem és nem érdekel, hogy most miként néz ki, egyszerűen szíven ütöttek a szavai és ösztönösen lépek hátrébb tőle.
- Én nem ezt érdemlem tőled. – én tényleg nem ártottam neki, nem is értem, hogy mit képzel magáról, hogy így elzavar, mintha csak egy kis ribanc lennék, akivel az előbb még jól szórakozott, most pedig útban van. Én is segíthetnék neki, azért vagyok itt, de ezek után… Még pár másodpercig meredten nézem őt, ott állok nem túl messze a kijárattól, majd hirtelen fordulok meg és rohanok le a lépcsőn. Most az a lényeg, hogy minél előbb kijussak innen. Megbántott… nagyon és ismét összetört bennem valamit, amely végre kezdett begyógyulni. Hát remek, ügyesen csinálja.

//Hát nem tudom, hogy Elton mit reagál Rachel-re, szal te döntöd el, hogy hagyod-e elmenni vagy sem. XD//
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Vas. Május 18 2014, 17:47

//NRT: Rachel & Elton – 2014-02-15.//

Érdekes témák merülnek fel az italok kortyolgatása közben. Ugyan tudom, hogy jó magam király vagyok az ágyban, azért afelől sincs készségem, hogy Rachel is hamar fog belerázódni. Voltam már szűz lánnyal és nem olyan vészesek miután abba hagyták a parát, csak a kezdeti úr isten most mi lesz fázison kell túl esni. Legszívesebben megjegyezném, hogy remélem én tesztelhetem majd, de inkább ilyeneket még sem kéne most… igen most mondanom. Engem a helyszín különösebben nem izgat, minden helyszín tökéletes az élvezetek behajtására. A többi már csak ízlésen múlik. Azonban az már végkép valaminek az alja, ha ez az egész wc-ben történik. Fúj, mégis csak emberek vagyunk, nem szexelünk ott, ahol a végterméket toljuk ki magunkból. No, de ideje komolyabb témákra koncentrálni, mielőtt figyelmem végképp elkalandozik fantáziám Rachel bugyija felé és ezáltal, majd nem fogok elférni a gatyámban.
Khm. Szóval iskola és tanulás, iskola és tanulás, Dixon! A fejedben legyen a vér. Azonban ezt sokkal nehezebb, mint gondoltam főleg Rachel pajkos megjegyzése után. Sokkal több van benne, mint gondolta, már alig várom, hogy felfedezzem minden porcikáját. Elton Ricci Dixon! Poszeidon rugdosson seggbe, hogy nem tudsz koncentrálni.
- Hát az is könnyen elképzelhető… - Najó, talán ezt nem most kellett volna mondanom, vagyis egyáltalán én miért mondok ilyeneket? Sajnos nem vagyunk háztársak, hogy csak úgy átjárhassunk egymáshoz az összeköltözés… meg hát… najó, ideje, hogy normálisan beszéljek. Még jó, hogy van nekem Pi, általa talán kevesebb baromságot fogok összehordani.
- Rendben, mindent megbeszélek vele, de nem kell aggódnod, sokkal jobb modora van, mint nekem. – Beren, úgyhogy tényleg nem lesz sok gond vele a hétköznapokban. Viszont sokkal érdekesebb dolgok veszik kezdetét, mint holmi rusnya barna pókok. Úgy tűnik ma este nem csak én nem bírok a véremmel, ennek ellenére természetesen eszem ágában sincs visszautasítani Rachel közeledését. Sőt, ami azt illeti egyre közelebb és közelebb húzom magamhoz, míg ki nem pattan ölemből. Egyáltalán nem értem miért csinálja, hiszen alig kezdtünk bele az egészbe és most meglepően jól viselkedtem. Értetlenségemben kérdéseket teszek fel, de Rachel zavart viselkedése sem juttat közelebb a megoldáshoz. A tükör, amit idecipel azonban annál többer árul el.
- Sideris tette ezt! Megátkozott engem és Slasht, amiatt a hülye rajz miatt. Én ezt nem hiszem el! – Csattanok fel, hisz rettentően mérges vagyok, nem hiszem el, hogy az a _____ így képes visszaélni a hatalmával. Amúgy is forrófejű típus vagyok, nem kevés agresszióval most pedig ez mind, mind a felszínre tör. Nem nagyon tudom magam kontrolálni és a nagy düh miatt nem is akarom. Környezetemet se kímélem török zúzok. Már csak Rachelt kell innen eltűntetni, hogy ne legyen ennek az egésznek a szemtanúja, még a végén benne is kárt teszek. Nem akartam ilyen erőteljesen rászólni, de nem tudok dühömnek parancsolni. Végre jól alakulnak megint a dolgok, erre tessék. Rachel szomorú szavaimra azonban végre abbahagyom a tombolást és ráfigyelek.
- Rachel várj! Tudod, hogy nem így gondoltam. – Nyúlok is felé azonnal, de nem érem el. Csak rohan le a lépcsőn. Nem engedhetem el így, nem hagyhatom, hogy megint kicsússzon minden a kezeim közül. Utána rohanok és mielőtt még kinyitná az ajtót kezeimmel átnyúlok fölötte és nem hagyom, hogy kinyissa.
- Rachel. Kérlek. Ne gyűlölj. Nem akarlak megint elveszíteni. Nem akartalak bántani. Egy szörny vagyok és még is bocsánatodat kérem. – Kezeimmel továbbra is az ajtón támaszkodom nem hagyom, hogy így menjen el.  Ha most megint ketté vállnak útjaink akkor nem tudom mi lesz velem. Küzdeni fogok érte ez biztos, de mi lesz, ha most nem bocsát meg.
- Nem akartam így viselkedni veled, de azt sem akarom, hogy így láss. Egy szörnyen, egy ocsmány majomnak. Nem lehetek így benne az emlékezetedbe. – Legszívesebben végigsimítanék haján vagy megérinteném vállát, de ezeket nem én tenném, hanem az az ocsmány majom, amivé most testem változott.
- Meg tudsz bocsátani nekem ismét? – Hangom halk, szinte suttogás. Nem fogok sírni, nem engedné férfias büszkeségem, de nem tagadom, hogy elvesztése miatti fájdalom megteremtette torkomban a gombócot.
- Fontos vagy nekem. Én igyekszem, tudom, hogy nagyon sokat kell változnom, de egyedül nem fog menni. Rengeteg türelem kell majd hozzám, de nagyon fogok igyekezni. Szükségem van rád. – Nem tudom, hogy megfordult e már vagy még mindig háttal áll e nekem, ahogy az ajtóhoz sietettet, de talán jobb is, ha nem látna, mert akkor nem látná a szörnyet, amivé lettem csak hallaná a hangom, a benne lévő fájdalmat, megbánást és esdeklést, hogy egy ilyen csodás teremtés szánjon meg egy olyan férget mind én. Eddig megakadályoztam, hogy elmenjen, de ha most menni akar, akkor elengedem. Joga van dönteni és nem fogom pusztán fizikai erővel itt tartani.

//Természetesen nem hagyom. (: A fiúcska nagyon szerelmes, de most rajtad múlik a folytatás. Vajon most ugrik majom a vízbe?//
Vissza az elejére Go down
Rachel Williams
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Hozzászólások száma : 366
Csatlakozás : 2012. Jun. 08.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Jáspis háló

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Május 24 2014, 22:40

//NRT: Rachel & Elton – 2014.02.15.//


Ez a szexuális téma kellően felkelti a fantáziámat és talán Eltonét is ahhoz, hogy a közös tanulásba is belecsempésszek némi erotikát. El tudnám képzelni azt, ahogy kikötöm vagy éppen ő engem… milyen jó kis játszadozás lenne, de nem-nem, nem szabad, hiszen ki tudja, hogy miként alakulnak még a dolgok közöttünk. Jobb is, hogy rátérünk a famulusokra, így azért némileg mindkettőnk észhez tér, én aztán biztosan, mivel egy pókot említ, akit már most nem szeretek. Szegény Pi, nem tett semmit se ellenem, mégis, elég csak léteznie ahhoz, hogy ne csípjem, de majd… igyekszem változni, muszáj lesz, Elton miatt.
- Remélem. – mármint azt, hogy nem kell aggódnom, a modoros dologra meg csak jót vigyorgok. Ideje viszont tényleg most már közelebb kerülnünk egymáshoz, szinte szikrázik a levegő, én pedig nem akarom tovább visszafogni magam. Eleinte még lassan, kissé félénken közeledek a fiúhoz, de ahogy megérzem viszonzását, hosszan csókolom ajkát, ülök az ölébe, mindaddig, amíg azok a bizonyos szőrszálak meg nem jelennek a fiú testén. Fel is pattanok, majd magyarázni kezdek a változásról, ami nem kicsit akasztja ki az exos fiút, legnagyobb megdöbbenésemre.
- Sideris? Gondolom úgy vélte, hogy visszaadja a viccet, bár ez elég durva lett. – mondjuk lehet, hogy annyira talán mégse tartanám annak, ha nem pont most történt volna mindez és ha Elton nem akadna ki ennyire. De ahogy velem is beszél, majd pusztítani is kezdek a környezetét sok lesz és érzem, hogy ez már picit se tréfa. Én nem… nem fogom lenyelni ezt ismét, hogy mint valami kutyával, úgy küld el és mutogat nekem… mintha ez az egész most nem is számított volna, ami közöttünk történt és ez könnyeket varázsol csinos pofimra. Utánam szól, de én már nem állok meg, el akarok menni innen, minél messzebb, így sietek le a lépcsőn, de az ajtóhoz érve úgy tűnik, hogy nem vagyok elég gyors, így látom meg a másik kezeit és már hallhatom is bocsánatkérő szavait, amelyek hallatán azonnal meg is fordulok, hogy Elton szemeibe nézzek.
- Már miért lennél szörny, Elton? Azért, mert megátkoztak egy kis időre? Bárkivel előfordulhat egy ilyen világban, amiben mi élünk, de az nem azt jelenti, hogy ezért ki is kell fordulnod önmagadból és így kell beszélned velem. – jegyzem is meg neki dühösen, majd gyorsan le is törlöm szemeimből a könnyeket. Tényleg ez így sok volt, nem értem, hogy miért volt most erre szükség, hogy miért akadt ki ilyen szinten.
- Az emlékezetemben? Nem halsz meg, ez csak átmeneti állapot, előttem miért szégyenkezel? Velem is történhetne ilyesmi, én mégis inkább a segítségedet kérném, nem pedig elmenekülnék és elküldenélek. – igen, keményebb leszek én is vele, mert szeretném, ha végre észhez térne és rájönne arra, hogy ez a viselkedés nem helyénvaló, hogy azért, mert valami történt, nem kell másnak lennie, főleg nem velem szemben.
- Ha tényleg fontos vagyok, akkor ne viselkedj úgy velem, mint egy utcaszéli ribanccal, akit egyszer csókolsz, másszor pedig ilyen csúnyán kidobnál. – persze, meg fogok neki bocsátani, ahogy mindig, de… ez nem megy egyik percről a másikra. Most túl élénken él bennem az, amit tett, mert én tényleg nem tudom ezt elhinni, hogy miért kell mindig elrontania mindent.
- Ha segítséget kértél volna tőlem vagy csak nem küldesz el, már rég megoldottam volna a gondodat. – szólalok meg egy halk sóhaj után, majd lassan zsebembe nyúlok, amiből előveszem a pénztárcámat, abból pedig egy ólómtűt, amit most Elton kezébe nyomok. Tudja, hogy mire jó, tehát el tud vegyülni az árnyjárásnak hála a sötétségben, így senki se látja meg. Lassan hátamat nekidöntöm az ajtónak, úgy pislogok tovább a srác felé, tökéletesen úgy nézve rá, mint eddig, nem úgy, mint egy szörnyre, de képtelen vagyok most mást mondani. Elrontotta ezt az éjszakát és a helyett, hogy előrébb léptünk volna, inkább vissza sikerült.
- Szerintem én… én most elmegyek. Majd ha visszaváltoztál és lenyugodtál, keress meg és beszélünk. – igen, ez lesz a legjobb. Szívem szerint bebizonyítanám neki, hogy mennyire nem zavar mostani külseje és megcsókolnám, de van annyi büszkeség bennem, hogy ezt ne tegyem meg, így végül megfordulok és kisétálok az ajtón. Már nincs szüksége a testvérérére, a tűnek hála el tudja hagyni ezt a helyet, szóval vissza fog jutni a kastélyba, amikor csak szeretne. Kár, hogy a randi ilyen rossz véget ért… én szerintem teszek még egy hosszú sétát a szigeten.

//Köszönöm a játékot! Very Happy Rachel miatt most így éreztem reálisnak, hogy elmegy, de majd úgyis találkoznak még, remélem mielőtt. Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Elton Ricci Dixon
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 262
Csatlakozás : 2012. Jul. 06.
Kor : 21
Üzenet : Azért jó tengerparton lakni, mert akkor csak három oldalról van hülyékkel körülvéve az ember.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák
TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Csüt. Jún. 19 2014, 12:59

//NRT: Rachel & Elton – 2014-02-15.//

Ha akarnám se tudnám visszautasítani Rachel közeledését. Nem tudom megmagyarázni, de egyszerűen minden porcikámat vonzza magához. Egyik kisebb húgommal néztünk egy nagyon romantikus csupa nyál filmet. Csillogó vámpírok meg nagyra nőtt kutyák voltak benne. Bevallom őszintén, fogalmam sincs miről szólt a film, be-be aludtam közben, de a végén megvan az a jelenet, amikor a vámpírbarát bundást vonzza az a kisbaba. Na ott magyaráztak valamit és azt hiszem ez is olyan lehet. Kötődök hozzá és mintha tényleg Rachel lenne az univerzumom közepe. Egyszerűen tökéletesnek érzem a pillanatot, nem érzem úgy, hogy helytelen az, amit teszek. Nyugis és rendkívül kellemes, azonban mindent elmos a hirtelen támadt vihar. A hullámok úgy csapnak át a fejem fölött, mintha tsunami lenne, pedig csak túlértékelt önmagam hisztije. Feltudnék robbani a dühtől. Lobbanékony természetem van és annyira igyekeztem, hogy tökéletes legyen a mai nap, teljesen kikészít ez a baromság, amibe most csöppentem. Ez az egész helyzet megalázó, természetes, hogy nem akarom, hogy Rachel így lásson. Igyekszem fejlődni és jobbá válni mellette, de ha így majomnak lát, mit fog rólam gondolni? Mintha mindig minden ellenem lenne. Egy lépés előre, kettő hátra. Hiába próbálkozom mindig történik valami és shutty, már is kuka. Fel tudnék robbanni a dühtől, de mindez gyorsan elszáll, amikor meglátom a csillogó kis könnycseppeket. Legádázabb ellenségem, hisz mindent azért próbálok tenni, hogy Rachel ne legyen többé szomorú. Legutóbb hagytam elmenni és rettenetesen hosszú ideig nem láttam, ezért most utána sietek, hogy még minmum távozása előtt bocsánatot tudjak kérni. Azok után, ahogy az előbb beszéltem vele ez a legkevesebb. Nem akartam megbántani egyszerűen csak nem tudtam uralkodni érzelmeimen és … és… kétségbeesésemen, hogy emiatt újra elveszítem, de megint nem jól láttam a helyzetet. Nem az átváltozás miatt veszítem el, hanem természetem miatt. Lehet el kéne engednem, jobbat érdemel nálam. Hagyni, hogy végleg elkerüljön engem. Vajon képes lennék rá?
- Hát mert nézd meg, hogy nézek ki? Egy ocsmány majom lettem és honnan tudod, hogy nem marad így? – nézek rá teljesen eltorzult kezeimre, majd Rachel szemeibe. Hogy képes most is így rám nézni? Látom, hogy dühös, de miért nem undorodik? Tiszta Szépség és Szörnyeteg dráma. Bellt se értettem sose, hogy képes elviselni azt a mormogó medvét. Kemény szavaira azonban nem tudok már mit mondani. Teljesen összezavarodtam. A bennem lévő káosz és undor a kedves szavaival szemben szinte hihetetlenek. Nem is tudom mit mondjak csak értetlenül pislogok, ez az egész annyira zavaros velem. Nem akartam megbántani és nem kezelem éjjeli lányként, sokat jelent nekem, de mindig csak megbántom és újra összetöröm. Rendkívül érzéketlen egy állat vagyok, be kell ismernem magamnak.
- Köszönöm és tényleg, őszintén nagyon sajnálom. Majd írok levelet. – Biccentek most már sokkal nyugodtabban a tűt szorongatva hatalmas mancsomban. Hihetetlen ez a nő, de most már biztos nem érdemlem meg. Hogy bír egyáltalán engem elviselni. El kellene engednem és hagynom, hogy egy normális ember mellett találja meg az igazi boldogságot, mert láthatóan én a pillanatnyi örömnél nem tudok neki többet nyújtani. Morfondírozás közben összeszedegetem a széttört bútor darabjait, majd rendet rakok magunk után. Ha az emlékekből nem is, de legalább erről a helyről kitudom törölni ezt a szörnyen végződő éjszakát.

//Köszönöm én is Very Happy Sose lesznek ezek normálisan együtt Very Happy Már csak a folytatást kell megálmodni. (: //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   

Vissza az elejére Go down
 
Édességek vihara
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
8 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
 Similar topics
-
» Honey és Ferl - édesség mennyország

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: