Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Vezetőség
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167013 hozzászólás olvasható. in 1079 subjects
Másik oldalunk

Share | 
 

 Édességek vihara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Connor Diamond
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 206
Csatlakozás : 2010. Jul. 12.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 20 2010, 18:44

*A farkas nemsokára be is ront a boltba, úgy tűnik csokira éhezve, aminek következtében szeleburdiságában nem is veszi észre, hogy jópár csokit és más egyéb nyalánkságot le is vert a polcról. A lány kuncogására viszont felfigyel és egy pillanatig le ül a fenekére fejét felfelé irányítva miközben a farka csak jobbra ballra himbálódzik , de olyan erővel hogy félő , hogy leszakad, a szavakra csak jókedvűen morran egyet, és már tépné le a csomagolást, amikor megjelenik Connor és beszélni is kezd.*
-Hát.. követni kellett, aztán ő meg nem áll meg ha hívom, olyan mint egy rossz gyerek. És köszi.. gondoltam. Félek már nem lenne bolt ha nem jöttem volna utána.*vigyorgok vissza a lányra, miközben ujjammal végig simítok a felvett farkaska fején is, aki még mindig a csokit figyeli.*
-Áh... majd vissza rakom a cuccokat, talán nem tépi le a fejem...*néz egy pillanatra a boltos irányába, aki úgy tűnik még nem jön , de már elég csúnyán néz. Csak fejemmel jelzem, hogy értettem a dolgot, és majd rendbe rakom a cuccokat, majd ismét Wera felé nézek.*
-Ezesetben örvendek.. És köszi, ezt még senki nem így nyíltan. de hát...*mondja de elharapja a mondat végét, most már vigyorogva, hiszen csak humorizál.*
-Csak vicceltem..*mondja még hozzá téve a farkas , viszont a felé nyújtott csoki felé szinte már kiugrik a fiú kezéből orrocskájával végig szimatolva a csokit.*
-Csoki,csoki,csoki,csoki megehetem?*rivall fel a farkas, hiszen tud beszélni, méghozzá egyre hangosodó hangon, a fiú pedig amolyan megadóan sóhajt fel.*
-Meg... de majd kifizetem én. Köszi, de még alig ismerlek aztán nem fogadhatok el csak úgy ilyesmit, na meg én is csokit nézni jöttem le. De ahogy látom te is.*vigyorodik el Wera felé, a farkas pedig előre dugva a fejét enni kezdi a csokit, és kicsit még az orra, meg a szája alatt lévő fehér szőr is olyan lesz. A fiú most már nem tud mit tenni csak nevetni, majd ismét Wera felé pillant.*
-Gondolom , te is Mysterios vagy.. bolt után van valami dolgod vagy.. esetleg ha akarod mehetünk majd együtt vissza vagy benézhetünk valahova.*próblákozik, elvégre az ismerkedés próbálkozásokból is áll.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 20 2010, 19:02

* Viccesebben indul a csokiszerzés, mint gondolta az imént. A farkaska pedig egyelőre nem szólal meg, csak morran egyet a lány megjegyzésére, mire Wera méginkább kuncogni, sőt, már-már nevetni kezd. Idő közben viszont a gazdi is megérkezni kénytelen, szavaira Wera pedig csak egy nagyot bólint, tényleg rossz gyerekre hasonlít leginkább a kis bajkeverő. *
- Hát, de ha ennyire neveletlen, mondjuk miért nem teszel rá egy pórázt? Lgalább addig, amíg megtanulja, hogy ne mászkáljon el csak úgy. * hozakodik elő egy ötlettel. Ne persze nem arra gondol, hogy ezerkilós láncot kell az állat nyakára tekerni, de amíg ilyen kis tébolyult, lehet, hogy ráférne egy csepp nevelés. *
- Ha sietsz, nem hiszem. * pislog ő is oldalra, ám nagyon úgy néz ki, visszavonulót fúj az eladó, jobb is lehet így talán. A bemutatkozás is megtörténik hamar, Wera pedig tesz egy megjegyzést az állatra, amit először nagyon úgy tűnik, Connor magára vesz, Werában pedig megáll az ütő egy pillanatra. *
- Hogy mi? * nyitja nagyra szemeit, mert most vagy sikeresen félre lett értve, és akkor magyarázkodhat, vagy Connor akarja átvágni, ami egy pillanatra sikerült is neki, ám a „vicc” szócskánál fellélegezni látszik a lány is. *
- Ah, én meg már azt hittem.. de igazából a mohó hófehérkére gondoltam. * javítja magát vigyorogva, mert nagyon úgy néz ki, ha másból nem is, de poénból sikerült egóval ellátni a srácot, majd szépen összeszedi a félig megrágott csokit, természetesen még mielőtt odaadná az állatnak, engedélyt kérve Connortól. A farkas reakciója viszont gyorsabb, mire Wera kicsit meg is lepődik, majd hangos kacagás tör ki belőle. *
- Jaj ne, még egy beszélő gép. Hogy ti milyen kis idegesítőek tudtok lenni néha. Na tessék, hajrá. Edd csak meg. * mondja, s az állat valóban neki is esik, rendesen összemajszolva magát a finomsággal. *
- Oké, ahogy gondolod, de tényleg szívesen. Emellé a három mellé már nem oszt nem szoroz. * mosolyog tovább, majd szépen lassan megindul a pénztáros felé, mert hát neki azért még lenne mit kifizetnie, reménykedve abban, hogy Connor és izgága famulusa követni fogják egy darabon. *
- Aha, igen, és nem, nincs dolgom. Csak valami meleg helyre vágyom, ahol nem fagy le minden ujjam. * veszi le most e kesztyűt, mert abban nehezebb volna a fizetés is, majd egy percre magára hagyja a fiút, hogy elintézze a pénzügyeket. Ha végzett, ismét feléjük fordul, kérdőn mutatva egyik kezével az ajtó felé. *
- Na, akkor megyünk? Vagy esetleg a fogadó felé egy vajsörre? Az most jólesne. * gondolkozik hangosan, s immár csak Connor válaszától függ a cél kitűzése. *
Vissza az elejére Go down
Connor Diamond
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 206
Csatlakozás : 2010. Jul. 12.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 20 2010, 19:18

*Hát elég vad, és ijesztő lehet, ahogy egy csokimániás famulus bejön és romba dönt pár polcot, na de azért a fiú is megérkezik, és így találkozik Weraval, akivel szba is elegyednek hamar, miután természetesen a farkasról gondoskodott, hogy ne folytassa a hadjáratát.*
-Ó famulussal nem nagyon működik, legalábbis szerintem. Nem tudod hogy mennyire izgága tud lenni, még lánccal is, de majd megnevelem valahogy.*mondom, majd ak övetkező szavakra, kicsi rendet vágok, már amennyire lehet össze szedve a cuccokat majd felsóhajtva ismét a lány előtt állapodok meg.*
-Azt hiszem egy rossz dologtól megkíméltem magam.*vigyorodok el, majd a következő szavait kihasználva kissé meg is viccelem a lányt, a reakcióján pedig már majdnem el is nevetem magam, de így csak egy kis halkabb kuncogás féle jön csak ki.*
-Csak vicceltem, de úgy tűnik bevállt. Mondjuk pár szép szó az én egómnak is jóttett volna de ma akkor győzött a farkas*mondom vigyorogva, Deo pedig úgy tűnik már eléggé kajás, és a lány felkínálására már nem bírja ki , hogy ne egyen, így meg is szólal. A szavakra csak felmorran persze jókedvűen.*
-Hát még szép, és lyukat beszélek a hasadba... na ide a csokit...*mondja kissé kakaskodva, persze ahogy kb egy gyerek tenné a fiú pedig már csak nevetni tud.*
-Amúgy az.. tudod nem akartam olyan vérengzőt, na meg ő talán illik is hozzám, bár néha túl nagy a szája.*mondja a lánynak, most már csak egy kisebb mosollyal az arcán.*
-Ó tudom. És tényleg köszi, de még veszek párat én is. Tudod ezt hamar bezabálja. Akkor legyen, ez ez meg ez.*mondja gyorsan, miközben lekapkodja a csokikat, és ha minden igaz a pult felé ki is fizeti őket, természetesen figyelve Wera felé is.*
-Ebbe egyet értünk. Én is valami ilyesmire vágyok.. és azt hiszem hogy akkor a fogadó itt is van nem messze. Szóval ha nem gáz mehetünk együtt is. Na meg dumálhatunk.*mondja egy kisebb mosollyal, és ha minden igaz ki menve az ajtón el is indulnak arra felé.*
-Na és merről érkeztél? Gondolom már elég régóta itt lehetsz.*mondja a fiú miközben a farkast leteszi maga elé a hóba aki csak ide oda ugrál benne, de azért követi a párost.*

\\Fagy\\

Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 20 2010, 22:54

//olvad//

* A kis mizériára van pár tanító szava a leányzónak, hátha tudna ele segíteni, ám teljesen igaza van Connornak, miszerint famulust nevelni.. nos, akkor kellett volna gondolkozni, mikor teremtette őt. *
- Oké, igazad van. Bár az én kaméleonom, Wapi egész nyugis, szóval vele nincs gond ilyen téren. * magyarázza, közben figyelve a rendrakást is és besegítve kicsit, pár csokit azért ő is összekapkod, csak gyorsabban haladnak ketten. Most meg amúgy sincs túl mufurc kedve, na meg hangulatember és általában úgy viselkedik az emberekkel, ahogyan ők viszonyulnak hozzá. Connor pedig eddig jófej, tehát ő sem lesz bunkó minden ok nélkül. Ám de Wera mond valami kedveset a jószágra, amit először nagyon is úgy tűnik, mintha a srác venne magára. Persze mindez hülyeség, s idővel a vörösnek is leesik, dehát nem kell mindig okoskát játszania neki sem. *
- Ohóó. A te egódnak? Na, akkor majd máskor arra gyúrunk. * méri végig egy sanda mosollyal csóválva fejét a leányzó. Vajon megint egy olyannal hozta össze a sors, mint Miro? Hát, remélhetőleg nem, mert az idióta nőcsábászokból elege van, de azért ezt a kis megjegyzést még jobb lesz elraktározni agyacskájában a későbbiekre. A csoki kínálás sem marad el, majd a hirtelen felismerés, miszerint Deo nagyon is eleven, s nem csak hogy eleven, de még a beszéd készségével is fel lett ruházva. *
- Naaa, nyugi. Lassabban, megüli a gyomrod és félő, hogy egy életre megutálod a csokit, ha ilyen gyorsan eszed. * csóválja fejét ismét, simogatva még picit az állat hófehér buksiját, de hát beszélhet az ember, főleg hogy már ő is mindjárt nekieik saját adagjának, ha Deo ilyen hévvel táplálkozik tovább. *
- Lirhil? * kérdez csak ennyit, hiszen jól tudja, hogy az izgága, jókedvő jószágok csakis azok lehetnek, ezzel még tisztában van ő is. Az ajánlat pedig vissza lesz utasítva, na nem baj, így legalább csak a saját zsákmányait kell vigye a pénztárhoz, ahogy gyorsan fizet is, na meg utána Connort is bevárja, majd kesztyűjét húzva vissza közli a lehetséges opciókat. *
- Á, remek. Mehetünk, persze. * bólint mosolyogva, csillogó szemekkel, hisz megvan a csoki és még társasága is akadt, nagyon úgy tűnik. Hamar el is indulnak egész a bolttól a közeli fogadóig haladva. *
- Innen, a szomszédból. Ausztráliából egészen konkrétan. És már kezdek hozzászokni ehhez az egész varázslós mizériához. Tudod, nálunk mindenki mugli, vagy hogy mondják ezt. * pislog fintorogva a fiú felé, kíváncsian, ő mit mond erre a tényre, hogy aki mellette sétál, az bizony nem más, mint egy sárvérű. * - De jól érzem magam, bár barátból elég kevés van és hiányzik az öcsém is. Na és te? Mikor, merről, honnan, miért? * teszi fel a kérdéseket, majd idő közben meg is érkeznek a fogadóhoz, ahol ugyan most ő nyit ajtót, de betessékeli maga előtt a fiút, legalábbis ha jól emlékszik, ha kocsmába megy az ember lánya, a hímnemű megy előre, az esetleges késdobálás, verekedés, hepciáskodás elhárítása végett. *
Vissza az elejére Go down
Connor Diamond
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 206
Csatlakozás : 2010. Jul. 12.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 20 2010, 23:21

*A lány mesél a kaméleonról, amire a fiú cask lassan bólint is, hát igen , Famulus és famulus között is vannak különbségek, őt már csak ezzel a fehér farkassal áldotta meg az ég, a következőre viszont csak elvigyorodik.*
-Ó csak nehogy komolyan vegyem, amúgy nyugi annyira nem vagyok egoista.*hát igen rosszul is járna, bizony azoknak a legrosszabb a pofára esés, de persze a végig mérés ettől függetlenül cseppet sem zavarja, ő is szokta nem kevésszer. A famulus viszont megszólal, és bizony mohón el is kezdi pusztítani az édességet a lány szavaira, csak evés közbe reagálva*
-Dehogy árt, egy ilyenből akár még tizet is, ha lenne aki oda adja..*mondja szinte meg sem állva az evéssel, majd miután még a csomagolást is kinyalja elégedetten marad meg a fiú karjai között.*
-Szerintem ilyenkor kár neki beszélni is, úgy se hagyja abba.*mondja vigyorogva, a következő kérdésre viszont csak egyöntetűen bólint.*
-Eltaláltad, de gondoltam nem is volt nehéz. Egyedül ennél a léleknél van ekkora játékosság, bár be kell valljam ,azt hittem ennél azért enyhébb lesz, de hát így kell már elfogadnom, néha tud normális is lenni.*magyarázom egy félmosollyal, majd ezután megállapodunk, hogy egy vajsör jót tenne mindkettőnknek. miután fizettünk, még kréedzősködök kicsit és hallgatom is az erre adott választ.*
-Áh Ausztrália. Ott még speciel nem jártam mondhatni hogy elég kevés helyen fordultam meg.*mondja, hiszen eddig egész életét mondhatni Amerikában töltötte azt a kis időt Hollandiában már nem is említi , hiszen ahhoz képest az már nem sok idő.*
-Mugli , sárvérű, varázstalan. NÁlam inkább az utolsó szó amit használok a sárvérű olyan sértős...*mondja kissé komolyabb hangon, majd a következőre csak bólintok.*
-Nyugi barátból nekem sincs túl sok, de ha már jól megvagy a bőrődbe az egy jó dolog. Na és az öcséd otthon maradt?*kérdezi kíváncsian a kérdésre pedig megrántja a vállát.*
-Hát Kanadából, pár hónapja vagyok itt, és azért mert nem vagyok jóba az Aurorimádó ősökkel. Tudod apuka anyuka és egy lökött bátty aztán még elvárták volna hogy én is az legyek, még ha nem érdekel akkor is.*magyarázom miközben megérkezünk a kocsmába ahol előre is megyek, majd bevárva Wera-t meg sem állunk a pultig.*
-Akkor egy vajsörre a vendégem vagy..*jelenti ki és ha megvan a rendelés bizonyára keresnek valami normális helyet is, ahova leülhetnek.*
-Na.. és hogy hogy a mysterio?*kérdezi mikor már leültek, átnyújtva felé a korsót.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Hétf. Dec. 20 2010, 23:38

- Remélem igazad van. A beképzelt, önimádó pasikból elég egy időre. * sóhajt egy mélyet, s inkább máris a kis famulussal foglalkozik, még kicsit aggódva is érte egy apró megjegyzést téve csoki ügyileg. A válasz mérhetetlenül viccesen hangzik számára, így hahotázását visszatartva azért csak egy kis nevetéssel lesz konstatálva a dolog. *
- Hát akkor neveld meg te őt és kész. Ha már ő nem tud téged. * hajol közelebb a farkashoz, végül az orrára koppint, majd fél szemmel azért Connorra pillant mosolyogva, jelezve ezzel, ő most teljesen Deo mellett áll, bármennyire ás fájdalmas az igazság. *
- Nem is mondok mást, legyen neki igaza, úgy az egyszerűbb. Majd összeszoktok idővel. * mosolyog tovább halványan, tippelve egyet a lirhilre, ami nagyon úgy tánik, be is jön neki. Okos ki boszi ő, dehát azért az önbizalom is szükségeltetik néha, főleg tudásban gondolkozva most. Ám de a fizetés gyorsan lezajlik, s mivel megállapodtak, már mehetnek is a fogadóba, ahol remélhetőleg a tömeg nem lesz valami nagy, na meg a vajsör is kellemes hőmérsékletű, a benti levegővel egyetemben. Az ismerkedés formális kezdete persze nem marad el, így Wera jókislány módjára válaszol is a neki szegezett kérdésekre. *
- Hú, pedig nagyon jó hely, elhiheted. Canberra, a főváros csodaszép. * szippant kicsit a friss levegőből, mintha honvágy telítené el egy pillanat erejéig, de hamar vissza is zökken a valóságba, s mesél még egy-két dolgot magáról, többek között azt is, hogy igen varázstalan. S a reakció igazán nem várt, tehát egy nyugodalmas mosollyal veszi udomásul, hogy nem egy "fajgyűlölővel" hozta össze a sors. *
- Igen, ő otthon. Kicsi még és jobb neki az árvaházban. * vonja meg vállát, picit lesütve fejét, cipője orrát bámulva, ahogyan rugdossa a havat maga előtt, s nem kevés adag a téli csizmán is rajta ragad. *
- Auror? * kapja fel fejét a szóra, na, ez még nem túl tiszta neki. Szemeit a fiú arcára tapasztja értetlenül, s valami magyarázatra várna így hirtelen. * - Én nem tudom, az mit jelent. Ennyire még nem vagyok otthon a mágia világában. * szólal meg félszegen, mintha kissé szégyellné is tudatlanságát, ám jobb kérdezni, mint csendben bólogatni és tudatlannak maradni, rájött erre is idővel. Ezen szavakkal lép be Connor mögött a vendéglőbe, aki nagyon úgy tűnik, meginvitálná a lányt egy sörre. *
- Hát jó, de akkor a következő kört én fizetem. Ééés.. keresek egy asztalt is addig. * fogadja el a meghívást, majd már hátat is fordít a srácnak, s egy csendesebb, üres, nyugis sarokban talál helyet. Kabátját és sapkáját veszi csak le, fehér sálja még kicsit nyakában marad, na meg persze a kesztyű és a táska, plusz a beszerzett csoki is a mellette lévő széken landol. Így már csak egy fekete garbós pulcsit visel, mely inkább benti viselet, na de nem baj, inkább átveszi a fiútól a korsót, s koccintásra emeli. *
- Jött a levél, a lehetőség és próbáltam nem elszalasztani. Egészségedre! * koccint, majd iszik is picit a finomságból, végül letéve a korsót az asztalra. *
- De lehet, hogy inkább valami művész suliba kellett volna mennem. Imádok rajzolni meg festeni, talán az megy a legjobban, azt hiszem. Na és te? Valami ilyesmi elfoglaltság? * kérdez vissza, néha kortyolva a sörből. Örülne, ha végre nem csak ő lenne itt ilyen idióta művészettel megáldott tehetség, szóval kíváncsi pillantásaival borítja Connor arcát, kicsit fejét is megdöntve oldalra, minek következtében hullámos tincsei vállára omlanak igencsak rakoncátlanul. *
Vissza az elejére Go down
Connor Diamond
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 206
Csatlakozás : 2010. Jul. 12.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Dec. 21 2010, 00:16

-Hát, mondjuk úgy hogy mostanában mérsékelem magam, de azért önimádónak sose neveztem volna önmagamat.*mondja nyugodt hangon, miközben a másikra néz. A farkas csak morran egyet játékosan az újj után kapva, de úgy tűnik ő most kifáradt beszélőkébe a fiú viszont csak mosolyog*
-Áruló..*mondja egy félmosollyal a lány felé, majd nemsokára meg is beszélik, hogy hogyan tovább.*
-Remélhetőleg. BÁr már mosti s elég jól megvagyunk.*mondja , majd a szülővárosaikról kezdenek el beszélni, és a fiú csak lassan bólogat az elhangzottakra .*
-Hallottam, ahogy azt is hogy a partvidéken rohadt sok cápa is van. Egyszer majd ha arra járok meg fogom nézni biztosan. Legalábbis ha egyszer arra fele vezet az utam.*feleli egy félmosollyal, hiszen hosszú még az élet ,ezután még elmondja hogy hívják a muglikat más neveken, majd megtudja hogy a lány öccse árvaházas.*
-Sajnálom. Nehéz lehet így. De gondolom szoktad látogatni*mondja kicsit komolyabb hangon , hiszen tudja hogy ilyesmivel nem jó viccelődni, se semmi, így csak lassan felsóhajt*
-Szóval nem is ismered a szüleidet?*kérdezi, bár nem tudja melyik jobb. Mondjuk neki nem voltak olyan jó családi körülményei, lehet ezért is enm tudja értékelni a család szeretetét ,de hát ez már csak ő. Ezután ő is mesélni kezd, majd amikor rátérnek a családra csak elhúzza a száját*
-Az auror egyenlő a feketemágus vadásszal. Tudod az állítólagos jó oldal, mágusrendőrség ilyesmi. CSupa beképzelt katonáskodó sznob. Legalábbis szerintem. És nem baj ha nem tudod. Ezért is magyaráztam el.*mosolyog a lányra, majd ezután megérkeznek a fogadóba, ahol a fiú már meg is rendeli az adag vajsöröket.*
-Ó akor rendben van, mindjárt megyek az itallal. De akkor úgy rendezkedünk hogy több körre. Benne vagyok, csak nehogy megártson*vigyorodik el, bár annyira nem sok illuminált csajjal találkozott itt, vagyis tök részeggel még egyel sem, de szerinte Wera se fog ezek közé tartozni, nem tűnik olyan lánynak. Később kérdezget kicsit, amikor már leülnek, és bólogat is az elhangzottakra.*
-Köszi viszont.. Én is így felvételiztem. De már a nagybátyámtól Hollandiából...*magyarázza kicsit mosolyogva, végül a hobbikra csak elvigyorodik.*
-Érdekes lehet, de én nekem nincs ilyen kézügyességem, és hogy őszínte legyek még nem találtam meg a hobbimat, szóval maradjunk annyiba , hogy csak ismerkedek.*iszik egy kortyot a söréből majd ismét a lány fele néz, a farkas most egész jól elvan az asztal alatt.*
Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Dec. 21 2010, 00:39

* Nyelvét nyújtja pajkosan a fiú felé a megjegyzést illetően, na de indulnak is végre a fogadó felé, természetesen végigbeszélve az utat. Deora csak bólint egyet, persze, azért nyilván idő kell. Neki sem mindig sikerül Wapi túlzott aggódását elviselni, de édes kis jószág ettől függetlenül. *
- Aha, vannak cápák is. Szereted őket? * fordítja szép fejét csillogó szemekkel Connor felé, azért fura, hogy valaki ennyire érdeklődjön a hazája felől. Jól is esik neki, ám de nem kell itt leragadni, jönnek a témák egymás után. *
- Hát, nem egyszerű, nekem sem volt az, főleg amiatt, hogy neki jobb legyen. Általában kéthetente haza megyek, ha sűrűbben összejön, az is szuper. Elég kicsi még, bár azért már felfogja a dolgokat. * fejti ki kicsit bővebben, majd az újabb érdeklő kérdésre egy halk, lemondó sóhaj hagyja el ajkait. *
- Nem, az igaziakat sajnos nem. A nevelőszüleink pedig meghaltak. Szóval.. szép történet, hepi end meg minden, remélem a tiéd ennyire nem gáz. * vigyorodik el kissé erőltetetten, de máshogy nem tudná túlélni ezt az egészet. A tesója tartja benne a lelket, előtte erősnek kell lenni, meg mások előtt is, de ez sem megy mindig. Az auror szót viszont nagyon nem érti, tehát megérdeklődi, mi is az, mire kap is egy kis magyarázatot hamar. *
- Na, így mindjárt jobb. Bár nem valami fényes véleménnyel vagy róluk, ahogy hallom. * vonja fel szemöldökét, s picit örül belül, hogy végre nem az ő bajáról kell beszélni. A fogadóba térve viszont ő helykeresésre adja fejét, ám Connor szavaira azért még válaszol. *
- Nem fog, hidd el. Addig én nem megyek. * még meg is borzong a gondolatra. Nevelőapja mindig is iszákos volt.. ő nem akar ilyenné válni, így ez is a ritka alkalmak egyike, hogy ő most nyugodtan leül sörözgetni ezzel a tök ismeretlen fiúval. Na de talál is egy kellemes helyet maguknak, ahová Connor is hamarosan megérkezik a finomságokkal kezében. S a csacsogás természetesen tovább folytatódik, egész kellemesen eddig, méghozzá. *
- Hollandia? Na hát én Ausztrálián kívül másfelé nem nagyon jártam még. * gondolkozik el picit, viszont a múvésztehetséget nem ma fogja megtalálni, bár nem csalódott, de azért látszik pofiján, hogy többet várt volna. *
- Pedig a rajzolás jó dolog. Mindneki tud rajzolni. És valami más? Akármi? Sport, vagy bármi? Nem tűnsz valami elveszett léleknek, szóval kivele. Ha úgy tetszik még a csjozást is számíthatod hobbi sorba, csak mondj valamit. * vigyorodik el, kortyolva még párat a sörből, továbbra is kíváncsisággal telve természetesen. *
Vissza az elejére Go down
Connor Diamond
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 206
Csatlakozás : 2010. Jul. 12.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Dec. 21 2010, 01:03

*Bizonyára majd össze szoknak a famulussal, na de más fele kanyarodk a téma, a cápás dologra pedig csak vigyorogva felel a fiú.*
-Hát az attól függ. Sütve vagy főzve? Mert elevenen nem igen.*mondja egy kisebb vigyorral, elvégre azért neki a poénkodás mindig is ment, na kivéve amikor nem ,de olyan napjai igencsak kevés volt eddig..*
-Az jó dolog. Mármint ha felfogja. De legalább tudja hogy van valakije. Engem még a báttyám se értett meg. De a családom most az unokabáttyám, ő igazán jófej. És igazi rosszfiú. *mesél kicsit ő is a saját családjáról, pontosabban az egyetlen családtagról akivel jóban van jelenleg. A következőre csak kissé felsóhajt ő is. HÁt nem lehet minden téma vidám vagy nem mindenkivel, de ezért nem neheztel a lányra, hiszen csak ismerkednek, és eddig Wera őszíntének tűnt*
-Hát... egyálltalán nem hangzik Happy endnek.. ebbe semmi vidám nincs. De legalább ha lesz munkád a varázslótársadalomba elhozhatod az árvaházból. Engem anyámék nevelőbe akartak vágni... csak mert nem egyeztek a véleményeink.*húzom el a számat, na ná hogy azóta nem láttak, mert a nagybáttyám kivitt onnan. Ezután mesélni kezd az aurorokról, és a lány szavaira csak elhúzza a száját.*
-Akkor már lennék inkább önkéntes igazság tévő. De már azt is bűntetik és kik? Hát az aurorok, nekem nincs kedvem meghalni pusztán hivatalból, mert valaki nem olyan mint én. Tudod szerintem a rossznak két oldala van. Elviekbe az egész Mysterio a gonosz meleg ágya, de ha így is van én nem érzem. Érted már?*kérdezi a véleményét, hogy ő hogy van ezzel, de remélhetőleg megértő fülekre talál. A farkas idő közben elaludt, a fiú pedig csak nyugodtan emeli fel a mellette levő székre mosolyogva, bele simítva annak bundájába.*
-Ó az jó, akkor nem kell haza támogatnom téged. PEdig nem maradnál magadra.*vigyorodok el de csak poénból, amit talán remélhetőleg Wera is ért, és nem sértődik meg rajta.*
-HÁt.. egész jó, szabad befogadó órszág, és jó fejek arra felé . Majd egyszer nézz el arra, ha lesz rá lehetőséged.*mondja nyugodt mosollyal, majd a hobbikról kezdenek el beszélni.*
-Hát nem tudom, én nem tudok rajzolni szépet nem , már próbáltam, talán kviddics, úszás meg a csajozás ha már engedélyt kaptam hogy ezt is ide sorolhassam.*vigyorodik el majd tekintete kérdővé válik .*
-Na és te? Más hobbi esetleg? Vagy mi a kedvenc tárgyad?*kérdezi , elvégre ő is kíváncsiskodhat.*

Vissza az elejére Go down
Wera A. Flinders
Egyetemista Exortus
Egyetemista Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 696
Csatlakozás : 2010. May. 30.
Kor : 24
Tartózkodási hely : Elemista szakház
Üzenet :
Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Kedd Dec. 21 2010, 01:29

* Fintorog a cápás megjegyzésre egy cseppet, elevenen inkább zsánerei, mintha egy tányérról nézne vissza akármelyik darabjuk is. De efféle gondolatait nem fogja kifejteni, hisz csak vicc volt ez is Connor részéről, s amúgy is éles témaváltás következik az öcsike személyében. *
- Hát remélem legalábbis. De miért is rosszfiú az unokabátyád? * na nem biztos, hogy tudni akarja, dehát néha előbújik belőle a jó öreg kíváncsiság, amit hamar fel is vált az idétlen tématerelés, hisz nem akar ő egész este itt sajnálkozni Connornak, hogy hajjde milyen rossz neki. Hozzá is fűz pár érdekes dolgot a srác, Wera pedig örömteli pillantássla bólint az ötletre, ő is így gondolta, ám azért arra még várni kell kicsit majd. *
- Ha betöltöm a tizennyolcat, a gyámságom alá vehetem, azt hiszem. Nagyon várom már, az igaz. Amúgy örülj, hogy nem töltöttél a nevelőben sok időt.. soha nem mennék oda vissza. * bizony nevelőben is járt, árvaház meg minden játszott. Nem is akar erre gondolni, s ez az auroros téma el is tereli figyelmét, érdekesen hangzik ugyanis. *
- Persze, értem. Dehát, szerintem csináld azt, amit szeretnél és kész. Ha jót, akkor jót, ha rosszat, akkor meg azt, még ha igen kicsi a különbség, akkor is. A többiekkel meg nem kell foglalkozni aztán annyi. Tekintete viszont a szundikáló farkasra siklik, figyeli ám Connor mozdulatait, s nagyon is tetszik neki, hogy szeretettel nyúl a kicsike, zizi állatkához. Megmosolyogtatja a gondolat, ahogy a fiú válasza is a piálásra, ami Wera részéről nagyon is storno, már így az elején érdemes is leszögezni. De Connor, amellett, hogy részben örül a dolognak, egy idióta poénnal is megajándékozza Werát ismét, mire a lány csak lemondóan sóhajt egyet, de azért egy sanda mosollyal válaszol. *
- Igen valószínűleg nem maradnék. De még jó, hogy az én egómról nincs mit lefaragni, mint egyesekéről. Khmm.. * dönti oldalra fejét vigyorogva, persze ez sem bántás, de ha Connor így, akkor ő is, ebből csak nem lesz összeszólalkozás remélhetőleg, hisz nem tűnik olyannak a srác, mint aki majd hú de durván magára vesz mindent, ami itt elhangzik. Hollandia is szóba kerül viszont, aztán pedig a rajz és a többi, Wera pedig ténylegesen engedélyt ad a csajozás hobbikhoz való sorolására is, majd hirtelen eszébe is jut egy nagyon jó ötlet, csak hogy érdekesebbé tegye a beszélgetést, egy kis szóbeli játék simán beleférhet ugyanis. Ezért hát felemeli egyik kezét, csendre intve Connort, majd most ő szólal meg. *
- Ha ennyire nagy hobbid a csajozás.. akkor meséld el, hogyan szednél fel például engem, itt és most. Tényleg kíváncsi vagyok rá. De előre szólok, nem fogom megkönnyíteni a dolgod. * kéri meg pajkosan csillogó tekintettel, kicsit közelebb is hajolva az asztal felett, majd visszahúzódva, hátát a támlának vetve, tovább iszogatva a vajsört, mely véeszesen fogy, olyannyira finom az íze. S persze kíváncsian várja a felszedős szöveget, ha már ennyire be lett harangozva az a híres tehetség. *
- Na gyerünk, hallgatlak, nem érek rá reggelig. * kuncogja csuklójára mutogatva, mintha ott óra lenne, na de persze nem siet sehová, inkább kíváncsi a továbbiakra. *

//fagyii//
Vissza az elejére Go down
Zoey Fleming
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Z a reménytelen vesztes
Hozzászólások száma : 421
Csatlakozás : 2010. Aug. 07.
Tartózkodási hely : Loki háló
Üzenet : Barát az, aki úgy tud segíteni
és megszólítani, mint te...
és benned én
barátra találtam.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Jan. 12 2011, 20:41

*Lassan hallgattam a fiú szavait, de még mindig ellene voltam annak, hogy Oroszországba húzzam a formás kis sejhajomat. Csak megrázom a fejem, jelezve, hogy még mindig nem nőtt a szívemhez a gondolat. A szülő hazám is szóba került, így csak elmosolyodok.*
-Igen, kedvesek, és jó hely, de nekem börtön volt.*morogtam, hiszen tényleg így volt a szüleim miatt.*
-Nem szeretek túl vastagon öltözni, így szerintem tényleg nem nő a szívemhez a mínusz harminc, negyven fok. Úgyhogy szerintem a látogatás kilőve.*mosolyodtam el ismét. Végül Vlad is bele egyezett az édességbe így el is indulunk, hogy oda érjünk. Bízva abban, hogy találok valami fogamra valót.*
-Igen a kényeztetés szó tényleg mást is jelent, de nekem most a hasamat kell kényeztetni, mielőtt édesség elvonásom lesz.*képzeletben már felkészítettem magam arra, hogy csokit és cukrot fogok kajolni. Így mosolyogva lépek be a bolt ajtaján, viszont kaptam a magányomra is egy kérdést.*
-Ó... Hógolyót most otthon hagytam, magányra vágytam, és nincs kedvem, hogy mindenbe bele kotyogjon, ami jó szokásává vált.*válaszoltam meg a kérdését. De már nem is tudtam tovább a csevegésre figyelni. Szemem látóterét betöltötte az édesség. De én most csak egyet kerestem. Fehér csokit! Nem is kellett sokáig keresnem, meg is találtam. Önfeledten mosolyogva léptem a pulthoz, és fizettem ki, már bontottam is a csokit, de először Vlad felé nyújtottam, hogy ha kér törjön magának.*
Vissza az elejére Go down
Vladislav Kerensky
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Hozzászólások száma : 168
Csatlakozás : 2010. Sep. 28.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Jan. 12 2011, 20:52

*A helyekről elbeszélgetve, szóba jön Hollandia is amiről bár a fiú nem hallott túlságosan sokat, kivéve csak azt hogy jófejek, meg kedvesek az emberrel, de hát ő nem ott élt, sőt még talán meg se fordult arra, így csak azzal él amit ismer.*
-Áh értem... Miért volt börtön? Nem vagy jóba az ősökkel?*kérdezi kissé kíváncsibban, de érezhető, hogy nem muszáj beszélni róla, egyszerűen csak megkérdezte, hogy milyen választ kap viszont már nem tudja, de vélhetően nemsokára ki fog derülni, az Orosz dologra viszont csak elvigyorodik.*
-Hát erre mondják, hogy ki mihez szokott hozzá, engem már lassan az itteni meleg zavar*mondja egyszerű vállrántás következtében, hiszen ez így is van, bár nem mondhatni hogy kínokat él itt át, legalábbis nem úgy látszik ezen a fiún. Időközben elindulnak és a fiú kérdez pár dolgot a famulusról is, amire rendje és módja szerint megkapja a választ, s ő csak bólint miszerint érti a hallottakat .*
-Á értem.. Szóval túl sokat beszél. Néha Kronosz is ilyen*néz egy kicsit a náluk pár méterrel hátrébb haladó tigrisre aki most néha néha bele szagolva a levegőbe igyekszik követni a két fiatalt, bár nem mondhatni hogy ez túlságosan nagy erőfeszítésébe kerül. A boltba belépve viszont a fiú nem gondolja hogy kedve van most édességekhez, így aztán nem is vesz. Nem mintha nem lenne pénze, elvégre a szülei nem éppen szegények így ő sem, csupán csak nem költi most a pénzét, na meg nincs is kedve. Amikor a lány kínálja csak tagadóan, de nem bunkón rázza meg a fejét.*
-Köszi nem kérek. Azt hiszem az édességet nem nekem találták ki, legalábbis nem vagyok annyira csokis.*mondja komoly hangon miközben szétnéz még a boltban, majd ismét a másikra?*
-És most? Mysterio vagy még elnézünk valamerre? Azt hiszem itt a pénztárca ürítésen kívül sok mást nem igen lehet tenni.*mondja egy félmosollyal*

_________________
Famulusa: Kronosz
Vissza az elejére Go down
Zoey Fleming
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Jelige : Z a reménytelen vesztes
Hozzászólások száma : 421
Csatlakozás : 2010. Aug. 07.
Tartózkodási hely : Loki háló
Üzenet : Barát az, aki úgy tud segíteni
és megszólítani, mint te...
és benned én
barátra találtam.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Jan. 12 2011, 21:05

-Azért volt börtön, mert mindent tiltottak anyuék, amit én szerettem.*adtam meg a gyors választ. Ez a ki mihez szokott dolog annyira rám vall. El is mosolyodok Vlad megjegyzésén, végül meg is szólalok.*
-Igen, szerintem is ilyen a dolog. És egy ilyen fagyos úrfinak, ez a meleg biztosan borzasztó.*viccelődök, csak hogy meglegyen a dolog rám eső fele is. A famulusokról szóló dolgon csak elgondolkodok, hiszen én adtam Hógolyónak a képességet, és úgy jogos, hogy én szívok érte. De igazából jobb, mintha nem beszélne, és nem érteném meg. Vlad is elmagyarázza, hogy a famulusa is nagy dumagép, bár most mégsem. Az édességet finoman vissza utasítja, mire vissza húztam a kezem, és törtem a csokiból. Jóízűen enni kezdtem, már nagyon vágytam rá, így listára veszem, hogy sokszor meg kell látogatnom ezt a boltot, ha elfogy a készletem.*
-Semmi gond, majd legközelebb kérsz. Nem szoktam spúrolni senkitől sem.*válaszoltam kedvesen. Csak egy csíkot ettem meg, majd nadrágom oldalzsebébe rejtettem a készletem. Kedvem nem volt visszamenni még a suliba, a séta pedig jó lehet még.*
-Nekem lenne kedvem még inni valamit.*jegyzem meg, hogy a suli még nem jön szóba nálam, inkább kinn maradnék.*
-Akkor étterem, vagy a kocsma szerű izé?*tettem fel az ironikus kérdést. Nekem tök mindegy, csak legyen alapanyag ahhoz amit inni szeretnék.*

//Fagy//
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Márc. 05 2011, 18:07

*Bizony meglepődöm a majdnem ütközésen, akár csak azon, hogy mindenki ennyire emlékszik rám, pedig nem tettem én semmi extrát se az órákon, azon kívül, hogy szépen megégettem Axel szép, szőke tincseit. Mindenesetre ahogy hallom, nem sok ember ismeri Monát, de biztosan ez hamar változni fog, elég csak önmagamból kiindulni, hogy mennyi emberrel sikerült már összeismerkednem azóta, amióta ott hagytam Görögországot és a jóslatot beteljesítve ide érkeztem. Na igen, pogány vagyok, de hát ezt már mindenki tudja rólam, legalábbis a nagy többség, de Mona még nem és nem is óhajtok jelen pillanatban a múltamról beszélni, főleg nem egy idegennek, de majd egy idő múlva maximum, hogyha úgy alakulnak a dolgok. Mindenesetre kezét felém nyújtja, így én is belehelyezem kissé hideg kezemet az övébe, gyengéden megrázom, majd akkor már úgy érzem, hogy a teljes nevemet kellene megemlítenem.*
- Hecate Lunadea vagyok, a Cruoris házból. *biccentek felé jelezve, hogy örvendek a találkozásnak, majd ez után fel is vetem a nagy ötletemet, mi szerint ha van kedve, jöhetne velem pár helyre. Na nem kihasználás ez a részemről, én nem vagyok ilyen, hanem egyszerűen ismerkedni szeretnék és talán ezt még ő is érzi és ahogy hallom, szívesen tart is velem az utamon.*
- És mit intéztél, ha nem titok? *kíváncsiságom hamar megmutatkozik, így pillantok rá kérdő tekintettel, miközben én is hasonlóan cselekszem, mint Mona, tehát kezeim pillanatok múlva a meleg zsebeimbe kerülnek és már indulok is tovább a főutcán, méghozzá az Édességek vihara nevű bolt irányába.*
- Okés, akkor irány valami finomság. *pillantok rá jókedvűen és amikor hallom a kérdést, mi szerint mondanom kellene valami ötletet, látványosan elgondolkodom.*
- Hát, én általában valami finom ízesítésű csokit szoktam venni vagy kókuszrudat... a különleges, mágikus csokikat nem igazán csípem, nem szeretnék rosszul lenni tőlük, tehát én csak azt tudom javasolni, amik átlagosnak számítanak. *vonok vállat, tőlem sajnos többet ilyen szinten nem várhat. Na de már meg is érkezünk az ajtó elé és hamarosan lenyomva a kilincset kinyitom az ajtót. A csengő már jelzi is, hogy vásárlók érkeztek, én pedig csak besétálok a most is dugig pakolt helységbe és kékségeimmel kíváncsian fürkészem az üzletet.*
- Hmm-hmmm, mit is vegyünk... *mondom hangosan, miközben egy kókuszrudat azért hamar felkapok, majd a csokik felé haladok, de azért a gumicukrokból is biztosan fogok szerezni párat. Az epres és mogyorós csoki az mindig nyerő, tehát hamar fel is pakolok párat, majd végül Monára tekintek.*
- Na, mi mellett döntöttél? *érdeklődöm tőle, miközben azért figyelem ám, hogy min akadnak meg szemei a fehér hajú exortusosnak.*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szomb. Márc. 05 2011, 18:29

*Zavarunk, ami figyelmetlenségemből fakadt hamar tova foszlott. Beszélgetésünk szépen lassan hömpölyög magtól, sőt már közös programot is kitaláltunk. Közösen indultunk el az édesség bolt felé melyről kikértem véleményét. Nem kockáztatós típus marad a megszokott dolgainál. Nekem viszont nagyon felkeltette az érdeklődésem a varázs csokik emlegetése... még soha nem ettem elvarázsolt dolgot. Mielőtt még beléptünk volna az üzletbe megkérdezte miért jöttem be a városba.*
- Nem, persze nem titok. Ékszerésznél voltam csináltatni magamnak a családi címeres karkötőt. *Kihúzom zsebemből kezem megmutatva becses kincsemet társaságomnak. Belépve az üzletbe meg csap a meleg és az édességek illata. Mélyet szippantok a levegőből, majd egyből az érdekességeket kezdem keresni. Kiszúrtam magamnak néhány ugráló csokibékát, de mivel én a gumicukrot inkább részesítem előnybe gyorsan tovább is álltam. Csillogó pillantásom végig járattam a színpompás édességeken. Kiszúrtam a tekergőző gumikígyókat, amiből gyorsan vettem is egy jó nagy adagot.*
- Szeretem a kígyókat. *Fűzöm hozzá csak úgy.*
- Remélem cukrosan is jók, most viszont valami savanyút kellene keresni. * Körbejáratom a tekintetem, hát ha megpillantok valami kívánatosat. Szerencsére nem kellett sokáig keresnem. Savanyú kedvenceimet skorpió alakban találtam meg. Már a becserkészésük is komoly feladatnak bizonyult. Mikor megakartam őket fogni, hogy a zacskóba pakoljam őket a csipesz felé nyújtották farkukat, de így is sikerült megszereznem őket.*
- Most már keres valami kevésbé ellenállót. *Mosolygok évfolyamtársamra. A sok furcsaság mellé választottam egy igazán hétköznapi kókuszrudat, de nem bírtam megállni, hogy a velem szemező nyalókát ne vegyem meg. Nem csak különös formája győzött meg arról, hogy kell nekem, hanem inkább az, hogy megfogja a nyelvem. Boldogan, mint egy kisgyerek mosolyogtam Hecatera.*
- Részemről telepakoltam a kosaram. Remélem jól választottam. Te mit vettél? *Léptem mellé, majd egy kicsit sem zavartatva magam elkezdtem turkálni kosarában, hogy szemügyre vegyem zsákmányát.*
- Hétköznapi cuccok... de finomak. Átlagos. Én inkább az érdekesebb dolgokat választottam. *Hadonásztam morcos tekintetű nyalókámmal.*


//Fagy//
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Vas. Márc. 13 2011, 15:58

//olvad//


*Az édességbolt felé tartva szóba jön Mona sétaútja, tehát hogy mégis mit csinált eddig Mystralban és amikor megpillantom a családi címerrel ellátott karkötőt, tekintetem csillogóvá és kíváncsivá válik, így fogom meg a kezét és vizsgálom meg alaposan a szép ékszert.*
- Ez nagyon szép. Ezek szerint arisztokrata családból származol? *kérdem kíváncsian, miközben elengedem, majd már folytatjuk is utunkat, egészen be a finomságokkal teli boltba, ahol kis időre külön is válunk, amíg mindketten kiválasztjuk azokat a dolgokat, amelyeket meg szeretnénk majd enni, de természetesen kékségeim olykor Mona irányába tekintgetnek, hogy vajon mi mindent is pakolászik be magának, de a skorpióvadászatra csak mosolyognom kell. Végül pedig mindketten végzünk, így miközben a pult felé megyünk, ismét mellém szegődik diáktársam és már a cuccaimat is kezdi nézegetni.*
- Én még nem szoktam meg annyira ezeket a dolgokat, de talán egy idő múlva majd veszek pár ilyen finomságot én is. *mutogatok bőszen a nyalóka, na meg a kígyó felé, majd végül jöhet a fizetés, így a boltos zacskókba pakolja külön-külön a cuccainkat, amelyeket nekünk is ad, én pedig hamar kifizetem az én adagomat, majd végül elköszönve lépek ki az üzletből, hogy Mona felé fordulhassak ismét.*
- Nos, akkor most merre? Antikvárium vagy vajsörözés? *kérdezem és már ki is kapok egy gumicukrot a zacskóból, amelyet szorgosan rágcsálni kezdek és hamarosan ismét azon kapom magunkat, hogy a hosszú főutca mentén sétálunk.*
- Az antikváriumba nem is tudom, hogy mit vennék. Egy fiúnak szeretnék valami ajándékot, akitől ezt kaptam. *állok meg és mutatom meg hold mintájú medálomat //ld. aláírás//.*
- Tudod, nem értek a fiúkhoz és nem is tudom, hogy minek örülne. Tudnál segíteni? *kérdezem szépen pislogva rá, hiszen itt van pár lépésre az Aranykor Antikvitás...*
Vissza az elejére Go down
Mona Braxton
Sentinel Exortus
Sentinel Exortus
avatar


Jelige : Szőke Ciklon
Hozzászólások száma : 4182
Csatlakozás : 2010. Dec. 20.
Kor : 24

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Vas. Márc. 13 2011, 16:34


*Gyorsan vázolom eddigi programom társaságomnak, majd a családi hátterem felől érdeklődik. Kicsit feszéjez ez a téma, mert nekem tudtommal nincsen élő rokonom és ilyenkor az emberek mindig megsajnálnak, de nekem nincs szükségem a sajnálatukra. Akiket nem ismertem sose azok nem is tudnak igazán hiányozni.*
- Új információm szerint igen. Valami olyasmi. Inkább középosztálybeli család sarja vagyok. *mosolygok rá kedvesen majd citrinsárga tekintetemmel a tarajos sárkánygyík medálra nézek. Kellemes érzés fog el, amikor arra gondolok, hogy lehet nekem is van igazi múltszázadokba visszanyúló történetem. Szerencsére megérkeztünk az édesség boltba. Belépve az ajtón egyből az édességek közé vetem magam. Kergetem a kígyókat, szemezek a nyalókákkal, sőt még skorpió vadászatot is tartok. Ezen a vicces programon mind a ketten nevetünk egy kicsit. Miután végeztünk a vásárlással megnézzük egymás cuccait, majd fizetünk és tovább állunk. Kilépve a boltba megkínálom Hecatét is hátha eszek valami különlegeset.*
- Kérsz? *Fordulok felé vigyorogva. Miután válaszolt a nyalókámnak esem. A szemgolyó sötétkéken forog körbe-körbe. Remélem a számat is ilyen szépen fogja kékre festeni.*
- Szerintem először menjünk az antikváriumba és utána sörözzünk egy jót. *válaszolok a nekem föltett kérdésre. Végre sikerült leszednem a fóliát a nyalókáról. Bőszen szopogatni kezdem. Következő kérdésére válaszolva ki kell vennem az édességet a számból.*
- Hát ez érdekes… Nem vagyok az a fajta, akinek sok tapasztalata van ilyen téren, de biztos van olyan dolog, ami általában nála szokott lenni.. *gondolkodva túrok bele a hajamba.*
- Nálam a késem szokott lenni, meg néhány extravagáns ékszer.. *csillogó tekintetem a messzeségbe téved.*
- Remélem, találunk majd néhány érdekes gyűrűt. *Tekintetem ismét a lányra terelődik, de most a medált keresem a nyakában.*
- Azta’..! * felelem tele szájjal.* - Ez nagyon szép.* célzok az ékszerre, de nem fogom meg, hogy ne legyen ragacsos.*
- Miket szeret magánál hordani a srác? *Kérdezem fölhúzót szemöldökkel, majd egy másik kérdés is az eszembe jut.* - Milyen színű a nyelvem? *Dugom ki izgatottan és vigyorogva.* - Kék már?
Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Márc. 23 2011, 23:02

* Nah igen az Inflások az utóbbi időben el vannak bújva, legalábbis Elisa elől, de nem is gond, hiszen a többi házba járók is elég érdekesek.*
- Ez a mondás biztos így hangzik?*vigyorog a lányra, majd elkomolyodva szólal meg újra.* - Egyébként igazad lehet. És mivel a másik két ház tagjai is izgalmasak, így nem is bánom, hogy gyakrabban találkozok velük. Tudod nem mindig van kedvem az Inflatusosok jellegzetes személyiségéhez.*kuncog. Persze semmi baja velük, de azért na, nem könnyű eset egyik se. Nem mintha ő egy kisangyal lenne. A másik gondolatait hallva nem kérdez rá a dologra és van egy olyan sejtése, hogy jól teszi. Ha Hecate esetleg el akarja mondani, akkor majd elmondja. Elisa pedig türelmesen végig hallgatja, ha eljön az ideje.*
- Nem mondanám, hogy tartok tőlük. Egyszerűen csak nem tudok úszni. Ez az egyetlen problémám a révésszel. Túl közel van a vízhez.*felel a kérdésre. A pirulás nem kerüli el a figyelmét és azt látva egyből beindul a női gondolkodásmódja. S bár ez nem túl arisztokratikus vonás, de szeret segíteni a szerelmi dolgokban. Annak ellenére, hogy az övét nem nagyon tudja kézben tartani. A lány mesélését hallva figyelmesen bólogat.*
- Nem túl jó, hogy megromlott a barátságotok, de talán így mindkettőtöknek könnyebb. Ami pedig a másik srácot illeti, ismerős a leírás, de inkább nem kérdezem meg, hogy hívják.*csóválja a fejét, majd elmosolyodik.*
- Egyébként úgy gondolom egy nő a legtöbbször megkapja, amit akar. Próbáld meg elcsábítani, az működni szokott. Végtére is, ő is csak férfiból van.*kacsint a lányra. Persze ezek közül egyik se tényleges tanács. Még nem biztos benne, hogy komolyan kéne erről beszélgetniük, de ha a másik igényli, akkor lehet róla szó. Időközben a csónak is megérkezik és Elisa azt is megtudja, hogy Hecate mióta van itt.*
- Ezzel egyetértek. Nekem néha még mindig rideg egy kicsit ez a kastély. De máshova nem igen mehetek, így nincs más választásom, mint maradni. Bár ahogy egyre több embert ismerek meg, kezdem megszeretni ez a helyet. Lassan otthonossá válik.*feleli komolyan. A kérdésre vigyorogva bólint.*
- Nem tévedsz.*pillant a másikra és észreveszi az ideges közbenézést, míg a parkon haladnak át.*
- Baj van?*kérdezi csendesen. Megadva a lehetőséget, hogy a lány úgy tegyen, mintha nem hallaná.*
- De igen történt már valami különös és nem volt túl kellemes élmény. Bár azt be kell vallanom, hogy hasznos volt.*biccent egy aprót, egy kicsit meglepetten a kérdéstől.*
- Miért kérdezed? Veled is történt valami érthetetlen?*érdeklődik és közben, ha semmi nem jön közbe el is érik az édességboltot. Belépve Elisa orrát megcsapja a jellegzetes illat és csak egy kicsi hiányzik, hogy nem kezd el folyni a nyála. Na jó sok hiányzik, de érthető a lényeg.*
- Te mit akarsz venni? Csak, hogy merre induljunk.*pillant maga mögé.*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Szer. Márc. 23 2011, 23:29

- Hát, asszem. Bár sose voltam jó az ilyen szólás-mondásokban. *vigyorodok el vidáman, majd végül bólintok is párat a lány szavaira, hiszen ismerős az érzés, de már nincs mit hozzáfűznöm, így nem is ragozom tovább az inflatus ház diákjairól folytatott csevejünket, hanem már hallgatom is Elisa szavait, így derül ki a számomra, hogy nem tud úszni. *
- Oh, ha szeretnéd, majd megtanítalak, nekem jól megy. *ajánlom fel segítségemet, majd valamikor a jövőre nézve, mert az is biztos, hogy a mai nap nem sok kedvem van úszkálni, főleg mivel még mindig fáj az a bizonyos égett seb az alkaromon, melyen egyre jobban látszik a kialakult minta. Egész szép, azt be kell vallanom magamnak, de mégse örülök neki, hogy egy démon megjelölt. Viszont ezen gondolatom hamar elszáll, amikor már ismét mesélek, méghozzá a volt legjobb barátomról és arról a fiúról, aki egyre közelebb és közelebb kerül kicsiny szívemhez.*
- Tudod, én bánom, hogy elrontottam azt a barátságot, de ő is tett érte, hogy ne működjön... Nagyon sok szenvedést okozott. *halkan sóhajtom, ezt képtelen vagyok most elmesélni a másiknak, hiszen számomra még mindig nagyon fontos Sairus és hiszem azt, hogy egyszer majd minden rendben lesz közöttünk. amikor viszont Scottot említem, akkor meglepően kell pislognom rá, ahogy hallom, hogy ismerősnek tartja a leírást.*
- Öhm... Scottnak hívják, Scott Renfield... csak nem azt mondod, hogy te és Ő... *kezdem kissé félénken és tényleg nem akarom azt hallani, hogy ezzel a lánnyal is kavart az a srác, akiben kezdek egyre inkább megbízni. *
- Hát Elisa, azt hiszem, hogy félreértettél... Ő a nőcsábász, nem én a férfiakra vadászó lány. Szóval, ő már megtette ezt, elcsábított, én pedig oly nehezen tudok neki ellenállni, de nem merem túl közel engedni se, mert félek a csalódástól. Nem kellene ennyire aggodalmaskodnom, hanem belevágnom, de még sose volt kapcsolatom, egyértelmű, hogy félek. *lehet, hogy most ez miatt bénának fog nézni, nem tud zavarni, mivel tényleg ez a helyzet velem, nem ismerem annyira a férfiakat, de nem is bánom azt, hogy nem vagyok olyan, mint egyes lányok itt, a Mysterioban. Amikor viszont már a parkon haladunk át, félénk tekintetemet Elisa is kiszúrja, de a kérdésére csak kissé megcsóválom a fejem.*
- Nem, nincs, minden rendben. *nézek bele kék szemeibe, majd végül már érdeklődöm is a különös eseményekről, amelyek vele is történhettek és ahogy hallom, ő se úszta meg mindezt.*
- Nahát és mi volt? Tudod, érdekel, hogy kivel mi történik, mert kezdem úgy érezni, hogy átkozott egy hely ez a suli. *szinte a hideg futkos a hátamon, miközben minderre gondolok és amikor visszakérdez, csak kissé beletúrok dús hajkoronámba, majd felpillantok az égre.*
- Nem is egyszer... Volt amikor egy elhagyatott kastélyban majdnem meghaltam, mert ott valamik életre keltek és foglyul akartak ejteni, de előfordult az is, hogy akaratomon kívül kiengedtem egy démont és az után meg akart termékenyíteni és megölni. De már halott és ahogy látod, én élek és neked megsúgom, hogy még szűz is vagyok. *hajolok picit közelebb hozzá, hiszen nem szégyenlem és bár lehet, hogy sokak számára ez meglepő dolog, én nem tagadom és nagyon is vigyázok rá, hogy csak annak adjam, aki igazán megérdemli.*
- De az emlékek örökké kísérteni fognak, főleg a démoné. *a karom még nem mutatom meg, úgy is eljön majd annak is az ideje, maximum majd az úszás alatt, amikor a bikiniben képtelen leszek eltakarni alkaromat. Inkább csak besétálok az üzletbe, így hallom a halk csengőt is, ami jelzi a boltos számára az érkezőket.*
- Csak pár csokit és sütiket. Te? *kérdezem, miközben először a sütis pulthoz lépek és pár krémes, illetve gyümölcsös süteményt ki is választok, majd felkapok két tábla csokoládét is és mindezek után fizetek és már Elisa felé is sétálok, érdeklődve figyelve meg, hogy ő vajon miket választ magának.*
Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Csüt. Márc. 24 2011, 00:08

- Én se nagyon. Nem kedvelem őket.*von vállat a szólásokra utalva. Ezt letárgyalva szó esik a házak diákjairól is. A témát végül mindketten lezártnak tekintik, így nem fűznek hozzá semmi mást.*
- Kedves tőled. Majd egyszer akkor meg is kérlek rá, csak fel kell készítenem magam lelkileg előtte.*mosolyog a lányra és hálás, hogy felajánlotta a segítségét. Hiszen úszni hasznos dolog lenne, s bár leélhetné úgy az életét, hogy nem tud, de minek tegye, ha van lehetősége megtanulni. Hamarosan el is jutnak a fiúkról szóló témáig.*
- Az elromlott barátságokhoz általában két ember kell. De talán, ha eltelik egy kis idő mindketten megnyugszotok annyira, hogy meg tudjátok beszélni.*mosolyog Hecatéra bátorítóan. Mikor megtudja a fiú nevét megkönnyebbülten sóhajt egyet.*
- Scott nevű ismerősöm nincs, még hasonló név se rémlik. Úgyhogy nem ugyanarról van szó. Szerencsére.*néz a lányra és nagyon is örül neki, hogy így van. Kicsit félt attól, hogy mi lenne, ha a két személy azonos lenne. Talán akkor közel se gondolta volna ilyen szimpatikusnak a másikat, de mivel nem erről van szó, így változatlanul tovább beszélget.*
- Nem értettem félre. A leírásból feltűnt, hogy egy nőcsábászról van szó, de attól még ő is csak egy pasi. Bár érzések nélkül nem tart sokáig egyetlen kapcsolat sem, de ha eléred, hogy érdekesebb legyél a többi csajnál, akkor már előrébb jársz.*feleli. A lány félelmét hallva csak együttérzően elhúzza a száját.*
- A csalódástól mindannyian félünk. Például én is. És ha már itt tartunk nekem is van egy nem túl kapcsolatszerű kapcsolatom. Talán kicsit hasonló a tiédhez.*von vállat. Nem érti, hogy ezt mért mondja el, de van egy olyan érzése, hogy megbízhat a lányban, ráadásul ő is rengeteg dolgot elmondott már magáról. Ekkor látja Hecatét rémülten körbenézni és meg is kérdezi, hogy mi a baj. A választ is megkapja, s bár nem hiszi el ,nem firtatja tovább.*
- Hát nem tudom miért, de a lápvidékre mentem, meg még néhány másik diák is. Aztán váratlanul megjelent egy kapu és amint átléptünk rajta egy temetőbe kerültünk. Ott megtámadott néhány halott, mi meg egy épületbe menekültünk, ahol meg kellett keresni egy lány holttestét. Amint megtaláltuk betámadott pár démon. Majdnem meghaltunk, de nem tudom hogy, mégis túléltük. Eltemettük a lányt és visszakerültünk a lápvidékre. Aztán mindenki ment amerre látott.* vázolja fel a történéseket röviden. Ezután jön a másik lány meséje, amit csodálkozva hallgat végig.*
- Ez sokkal durvább mint az én történetem. Örülök, hogy túlélted.*teszi még hozzá egy apró mosollyal. A szüzességes részt hallva vállat von.*
- Én is az vagyok, szóval nincs mért titkolni.*súgja vissza, a kísértő emlékekre csak bólint. A boltban körülnéz és követi Hecatét, míg a lány összeszedi amit venni akar. Aztán Elisa is körbenéz. Végül némi csoki mellett dönt. Kifizeti és, ha mindketten megvannak, akkor talán ki is lépnek a boltból.*
- És most? Vissza a kastélyba vagy szeretnél még venni valamit?*érdeklődik és közben végiggondolja, hogy neki kell-e mégvalami.*
Vissza az elejére Go down
Hecate Lunadea
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Jelige : Holdistennő
Hozzászólások száma : 1308
Csatlakozás : 2010. Nov. 24.
Üzenet :
A saját történetemet keresem, és mélyen a felszín alá ásva, megtalálom a lelkemet.


Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Csüt. Márc. 24 2011, 00:21

*Természetesnek tartom, hogy felajánljam azt, hogy megtanítom úszni, hogyha nem tud, hiszen az én természetem már csak ilyen, de ahogy hallom a hangját, azért az az alkalom nem most lesz.*
- Csak nyugodtan, majd szólj. Egyébként ne egy alkalmat képzelj el, azért gyakorolni kell, hogy ügyesen menjen. *teszem még hozzá mindez, majd már rá is térünk a magánügyemre, így Sairusra és Scottra is. Nem vagyok éppen olyan lány, akinek könnyen megy egy kapcsolat kialakítása és még legnagyobb szerencsétlenségemre a fiúk se olyan átlagosak, akikkel csak összejön az ember és már minden happy. *
- Már elkezdtük megbeszélni, csak nekem még mindig fáj. Még mindig szeretem, bár igyekszem áttérni arra, hogy teljesen barátként tekintsek rá, bár néha érzem, hogy ő is nőként néz rám. Viszont neki vannak bizonyos nézetei, ez miatt se szeretné, hogyha egy pár lennénk. *magyarázom még kicsit a lánynak, de azt már nem fejtem ki, hogy Sairus azért nem akarja, hogy együtt legyünk, mert pár év múlva meg fog halni és hogy akkor jobban fájna, mind a kettőnknek. Inkább Scottra térek rá és amikor meghallom a sóhajt és azt, hogy nem ugyanaz a két személy, én magam is picit nagyobbat lélegzek, megnyugodva, hogy különböző fiúkra vetettünk szemet.*
- Hát, ez remek hír. *furcsa szituáció lett volna, hogyha ilyen jó beszélgetés után kiderül, hogy egy fiúra hajtunk... fene tudja, miként is reagáltam volna minderre. *
- Igen, igazad van. És igyekezni fogok, hiszen ő már annyiszor próbálkozott és... Érdemelne egy esélyt. *bólintok végül, úgymond magamba is letisztázva a dolgot, majd ez után hallom meg, hogy Elisa is fél a csalódástól, mert egy furcsa jellegű kapcsolatban van benne, amely tényleg kísértetiesen hasonlít az enyémhez.*
- Hát akkor valószínűleg neked is ugyanaz a tanács, mint amit az előbb te adtál nekem. Légy érdekes a számára és fogd meg úgy, hogy ne akarjon mást. *na igen, most már én is tudok mit mondani, bár ez egyértelmű dolog, de a kivitelezés már nem annyira egyszerű, legalábbis én nem érzem annak, de Elisa azért talpraesettebbnek tűnik, mint én. Ahogy a park közepe táján tartunk, már mesélgetni is kezdünk saját kalandjainkról és a szót a vörös lány kezdi, így én figyelmesen hallgatom a szavait, majd kissé el is kerekednek szemeim.*
- Az durva, tényleg jó, hogy megúsztátok. A démonok... nagyon erősek és a megtévesztés mesterei. *húzom el a számat, hiszen engem is tévesztettek már meg, így mesélem el röviden a dolgot. Nagyon röviden, de majd talán egy másik alkalommal több dolgot is el fogok árulni erről az egészről.*
- Hát igen, nem volt semmi és hidd el, én is örülök, hogy élek. *mosolyodom most már el, majd amikor megtudom, hogy az iflatusos lány is szűz, láthatóan meglepődök, de nem mondok semmit, csupán csak megjegyzem magamban, hogy ne első ránézésre gondoljak valamit, főleg ne egy ilyen jellegű dolgot. Így sétálunk be az üzletbe, ahol megvesszük a magunk adagját és hamarosan már egy zacskóval a kezemben lépek a lányhoz.*
- Szerintem menjünk vissza, későre jár már és annyi házit kaptunk, hogy nem ártana haladni velük. *sóhajtok fel kissé, majd végül kezem a kilincsre siklik, így nyomom le azt, majd egy "viszlát"-tal köszönök el a boltostól és lépek ki az utcára.*
- Örülök egyébként, hogy találkoztunk! *pillantok évfolyamtársamra, majd hogyha Elisának sincsen más terve, akkor ha minden igaz, együtt fogunk visszatérni a kastélyba, ahol az aulában el is válunk egymástól és én még egy "Jó éjt"-et se felejtek el mondani.*
Vissza az elejére Go down
Elisaveta Varlock
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 1849
Csatlakozás : 2011. Mar. 06.
Tartózkodási hely : Midgard háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Csüt. Márc. 24 2011, 00:55

*Az úszástanítás felajánlását hallva elfogadja a segítséget és természetesen mondja majd, ha elég ereje lesz a dologhoz.*
- Majd szólok. Sejtettem, bár nem vagyok kibékülve azokkal a dolgokkal, amik nem mennek elsőre.*vigyorog a lányra. És hamarosan jönnek is a magánügyi problémák. Elisa figyelmesen hallgatja a másikat és tanácsot is próbál adni, bár nem mindig sikerül neki.*
- Értem. Hát ebben sajnos nem tudok segíteni, de reménykedek, hogy megoldódik a dolog.*sóhajt halkan. Nemsokára az is kiderül, hogy nem ugyanazt a srácot szemelték ki, aminek hallatán nagyon megkönnyebbül.*
- De még mennyire. Érdekes lett volna, ha kiderül, hogy ugyanarra hajtunk.*ingatja meg a fejét. Amint megtudja, hogy a tanácsa el van fogadva elmosolyodik. És nemsokára vissza is kapja. *
- Másoknak könnyebb észt osztogatni. Magadtól legtöbbször nem jössz rá, hogy az ötleted rajtad is segítene.*vonogatja a vállát. Mondani mindig könnyebb, mint cselekedni, de azért mégsem maradhat le Hecate mögött, úgyhogy ő is keményen fog próbálkozni. Bár azt még ki kell találnia, hogy mit fog tenni. De még ráér. Ezután jönnek is a történetmesélések. Elisa hamarosan rá is jön, hogy a lánynak nem könnyű. Amikor elmondja, hogy még ő se volt együtt senkivel a másik láthatóan meglepődik, de nem mond semmit, így ő is csendben marad. A beszélgetés akkor is folytatódik tovább, mikor besétálnak a boltba és ő is megveszi az édességeit, majd egy szatyorral gazdagabban lép ki a boltból.*
- Rendben, menjünk. Még nekem is írnom kéne valami házifélét.*mondja elgondolkodva. S közben együtt indulnak visszafelé.*
- Az érzés kölcsönös.*mosolyog sorstársára, majd ha minden rendben halad visszatérnek a suliba, ahol az ilyenkor szokásos köszönések után mindketten mennek a saját hálójukba.*
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Ápr. 01 2011, 22:12

*BÁr a fiú soha nem volt annyira csokis, most mégis elgondolkozott azon, hogy el kéne rágcsálni néhány dolgot, és talán nem csak csokit lehet itt kapni, hanem ropit chipset vagy valami más jellegű édességet hiszen mindent el lehet mondani a srácról, csak azt nem hogy édesszájú. A famulusa most vele van, de eléggé nyugtalanul forgolódik a polcok között, látszik rajta, hogy már ki szeretne menni, a fiú pedig csak egy nyugodt pillantással jelzi, hogy nem kell aggódnia hamar mennek innen. Na azért ez mégse annyira igaz, hiszen Nil most eléggé tanácstalan, s kissé el is húzza a száját. Lehet hogy mindjárt ki is megy, legalábbis most azt gondolja, hiszen nehéz dönteni. Amúgy egy fekete farmer, illetve egy világos szürke póló van rajta, amit a Sideristől kapott bőrkabátja takar, kicsit szellős viselet, de nem zavarja a fiút, hiszen nincs annyira hideg, sőt mondhatni, hogy eléggé tavaszias az idő.*
Vissza az elejére Go down
Daphne Alucard
Sentinel Cruoris
Sentinel Cruoris
avatar


Jelige : Vadóc
Hozzászólások száma : 1683
Csatlakozás : 2009. Nov. 27.
Kor : 24
Üzenet : Mérlegeljük mindig a lehetőségeinket - ha vannak. Ha nincsenek, olykor vakmerőséggel is célt érhetünk.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Sentinel
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Ápr. 01 2011, 22:16

*Az utóbbi napok egyhangúsága nem tett jót, valahogy kedvtelen vagyok és kissé morgós is, nincs kedvem igazán semmihez és talán ezért is jöttem ma ide ki, hogy egy kis friss levegőt szívva sétálhassak a főutcán. Nem szándékozom sehova se bemenni, így haladok el az üzletek mellett, miközben nem is igazán figyelek semmire és senkire. Tekintetem komor és láthatóan nem vagyok most oly vidám, mint szoktam lenni. Egyébként pedig csak egy fekete hosszú nadrágot viselek, fekete toppal és fölötte egy kabát is van természetesen, derékig érő és nem túl meleg, de egy olyan lánynak, mint aki én vagyok és aki Norvégiából származik, ez még egyáltalán nem hideg. Kezeim a kabátom zsebeiben vannak, miközben csak élvezem, ahogy a lágy szellő olykor bele-belekap hosszú tincseimbe, így kócolva össze hajamat. Már az édességbolt környékén járok, de még mindig nem óhajtok bemenni sehová se, így hát csak tovább haladok, nem törődve semmivel és senkivel és fura mód még kedvesemet se szúrom ki a boltban, pedig ha tudnám, hogy Nil itt van... De még nem tudom.*

_________________
Famulusa: Svíra
Vissza az elejére Go down
Nil Moriarty
Egyetemista Cruoris
Egyetemista Cruoris
avatar


Hozzászólások száma : 1442
Csatlakozás : 2010. Feb. 09.

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   Pént. Ápr. 01 2011, 22:29

*A fiú pedig csak válogat és válogat. Valahol a kirakat mellett lehet, ahol éppen a Chipsek, és egyéb más kisebb csomagok foglalnak helyet, és ott vizslatja hogy mit is kívánna. Ahogy viszont a szemei elé tárul az utca, pontosabban az utcán végig menő alak, akit úgy szeme sarkából meg is pillant, és szinte rögtön kapja arra felé a fejét, nem is véve észre hogy ott egy üveg van.*
-Daphpfúú...*mondja, kicsit fura befejezéssel, hiszen mivel az üveget nem látta, szépen neki is csapódott az arca, és ugyan azzal a lendülettel lehúzva egy kisebb állványt a földre is esik.*~Remélem, hogy ezt nem látta meg~*gondolja, miközben az arcát masszírozva lassan felkel, majd a cuccokat vissza rakja a helyére, s elmarva egy Chipses zacsit ki is vágtat a boltból. Ha minden igaz a pultos kísérő szemét jól átverve, s már a lány után is lohol, természetesen Xerxessel.*
-Héhé Daph várj meg...*szól utána, és ha minden igaz azért kocogva oda is ér a lányhoz, aki talán meghallotta, hívó hangját a fiúnak, hiszen egész hangosan mondta, s ha így történik megállva mellette egy puszit is ad az arcára.*
-Hát szia... Láttalak bentről, de egy üveg akadályozott abban, hogy jelet adjak magamról, de van egy kis rágcsám kérsz?*nyújtja felé a zacskót megkínálva a lányt, aki persze vagy elfogadj vagy nem.*
-Hiányoztál ám*mondja egy kisebb mosollyal de persze tekintete tovább figyelve Daphne-t valamit észre vesz.*
-Minden rendben van? Eléggé kedvetlennek tűnsz..*jegyzi meg picit elgondolkozva, ahogy a lányka arcát nézi.*
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Édességek vihara   

Vissza az elejére Go down
 
Édességek vihara
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Honey és Ferl - édesség mennyország

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Mystral-
Ugrás: