Szivárvány tó

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-12, 6:37 pm

*Ahogy meghallja a másik hangját a háta mögött, kissé elmosolyodik, majd hátradől, s onnan vigyorog rá.*
-Nem vagyok tej. Csak hasonlítok rá.
*Kissé elgondolkozva hallgatja. Ez még sosem jutott eszébe, bár kétségkívül az ő esetükben ez teljesen igaz. Ambrus olyan tiszta, mint a frissen mosott lepedő. Amit Illya szeret nem-tisztává tenni általában. De ezt a lepedőt nagyon szereti.*
-Igen, de a sötétségben is van némi fény. Bár én még sose találkoztam vele. *nevet egy kissé kesernyés felhanggal, majd felkel, potosabban csak felül. Egy lassú mozdulattal Ambrushoz dől, mint egy zsák krumpli.*
-Halálra unnád magad. *vigyorodik el, immár őszintén. Kíváncsian pillant fel a másikra, majd egy pici puszit nyom ajkaira.*
-Na mizu? Történt valami katasztrófa? *Maga sem tudja, mit ért katasztrófán, de rádöbben, hogy egészen szereti ezt a szót. Olyan....katasztrofális. Kissé feszült. Mióta Ambrussal jár, legtöbbször fogalma sincs, hogy mit miért csinál. Ez mindaddig jó, amíg mindkettejüknek jó, de Illyát meglehetősen frusztrálja, hogy nem tudja irányítani saját magát. Talán a cruo-s fiú hipnotizálta, vagy valami. De hipnotizálhatja még nyugodtan, amíg világ a világ, ő nem ellenkezik.*
-Ma reggel megettem egy szalvétát... *Szólal meg kissé elmerengve, mintha csak valami mélyenszántó gondolatot közölt volna, nem pedig azt, hogy szalvétát reggelizett vajas kenyérrel.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-12, 6:59 pm

*Gyors teleportálás után a fiú a megbeszélt helyszínre is érkezik, ahogy Illyat meg is pillantja. Egy fejbiccentéssel tisztázza magában, hogy kedvese még mindig a régi. Nem is bánja így szerette meg és nem akarja megváltoztatni. Valószínűleg nagybátyja nem díjazná, de nagy nénje mindig is mondta, hogy nyitni kell az emberek fel még akkor is, ha nagyon különbözne tőlünk. Valószínűleg ő imádná Illya-t, mert szereti a dolgok sötétebbik oldalát.*
- Nem. *Rázza meg a fejét.* - A tükörképedre hasonlítasz, de a tejre biztos nem. Ezt határozottan állíthatom. *Persze nem áll meg még közelebb sétál, miközben folytatja gondolat menetét a Jing-Janggal kapcsolatban. *
- Természetesen. A rajzban is van egy pont, hisz a kettő nem létezhet egymás nélkül pont úgy, ahogy a fény sem nyerhet. Terry Pratchett ez tökéletesen meg is fogalmazta. *Mögköszüröli a torkát, majd egy kicsit mélyebben elmond egy szép idézetet.*
- A fény azt hiszi, gyorsabb mindennél, de téved. Mindegy, milyen sebesen száguld a fény, mindig azt fogja találni a végén, hogy a sötétség ért oda elsőnek és rá vár. *Aztán meghallja kedvese kesernyés kacagását mire eszébe jut még egy idézet.*
- Dehogynem. Milliószor messzebbre látunk sötétben, mint világosban. Ki látja fényes nappal a csillagokat? Én, most már látlak. *Kacsint rá, majd a lány mellé telepedik, ki neki is dől teljesen elengedve magát.*
- Szerintem is. Ezért adok minden nap hálát az úrnak, hogy vagy nekem. *Lehet, hogy ezt a mondatot sokan mások is elsütötték mér, de Ambrusnál az a különbség, hogy az ő szavai mögött tényleg ott van a hit.*
- Hú, van dolog bőven. Ez a hét totál katasztrófa volt, mert nem láttalak és a szobámban most, hogy csak így elrohantam kupit hagytam. *Mind a kettő igaz, de csak az a katasztrófa, hogy ezen a héten most látja először kedvesét, de hogy jól leplezze, ezt a mondatot tovább folytatja a történetet.*
- Pedig nem szabad kupit hagynom. Egyszer e miatt párbajoztam az egyik szobatársammal. Bruno mindig hatalmas rendetlenséget csinált és egyik nap összeszólalkoztunk. Akkor párbajoztunk, nyertem és az óta rendet kell, tartani cserébe én meg nem nyúlkálok a cuccához. *Vigyorodik el felidézve az emléket.*
- Szalvétát? Te szent Isten! *Húzza ki magát a magyar diák, majd azonnal szembefordul a finn lánnyal és kezével közrefogja az arcát.*
- Nincs semmi bajod? Várj, megkeresem. *Hajol hozzá közelebb, majd mélyen megcsókolja.*
- Úgy látom már megemésztetted. *Nyom puszit kedvese arcára, majd nyelvével a másik ajkát kezdi el cirógatni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-12, 7:12 pm

*Kissé felnevet. Ennyira csak Ambrus tud elveszni a részletekben, de ő így maga a tökély. Néha tényleg olyan, mint egy dandártábornok.*
-Igen, én általában nem körbefutom a házat, hanem átsétálok rajta. Veled ellentétben. *Kacsint a fiúra, jelezve, hogy a sötétség ezért gyorsabb. Most komolyan, kit érdekel, hogy ott a fal? Szét kell robbantani és lehet menni, aztán csókolom!*
-Jaj, ugyan.... *Kissé elpirul a leányzó, mint mindig, amikor Ambrus bókol neki. Kényelmesen odadől a másikhoz, s elfészkeli magát. Kissé elmosolyodik szavaira, s egy újabb puszival jutalmazza. Aztán persze megérdeklődi, hogy mizu,mizu,mizu? A katasztrófa a jelek szerint célba talált. Kissé meglepetten néz rá.*
-Bruno a szobatársad? *Persze nem mintha olyan eget rengető dolog lenne, hisz ő is ide jár, de most valahogy mégis jobban meglepődik a kelleténél. De hát ha már így megbeszélik a hetet, ő is mesél, miszerint szereti a szalvétát reggelire. Talán még a szalvéta-főzeléket is feltalálják.*
-Igen, egy szalvé...igen, jól.... *nem tudja befejezni a mondatot, mert addigra Ambrus nyelvét találja a szájában a szalvéta helyett, s mint egy jégkocka, úgy enged le.*
-Hát ennek roppantmód....örülök... *Kissé elhalnak szavai, ahogy ismét megérzi a fiú szemtelen nyelvét, s kissé elvigyorodva átkarolja.*
-Provokálsz? *Szemében csintalan fény villan, s egy gyors mozdulattal ráharap Ambrus ízlelőszervére. Nem annyira, hogy fájjon, csupán hogy ne tudjon szabadulni, s vigyora még szélesebbre húzódik.*
~Elkaptalak~ *Megszólalni nem tud, hisz akkor a másik kiszabadulna, de tekintete vidám csillámlásából könnyedén kiolvasható, mire is gondol, pláne olyasvalakinek, aki ismeri őt.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-12, 7:30 pm

- Ebben tényleg van valami, de az a kos mely mindig fejjel megy, a falnak előbb utóbb rájön, hogy megkerülni még sem olyan bonyolult. *Ezzel eljátszhatnak még egy darabig. Ambrus nagyon élvezi, de ki tudja, hogy a kelekótya Illya meddig tud érvelni, de mindegy is, hisz pusztán ez a kis közjáték mosolyt csal a fiú arcára. Amikor vele van, elég sokszor mosolyog, persze azért a leányzó arról is gondoskodik, hogy hangulata ne legyen mindig ilyen felhőtlen.
Természetesen, mint általában mindig most is kap egy bókot a fekete finn lány, amitől kicsit megint zavarba jön. Imádja a fiú, amikor így reagál, ezért is kap általában a kelleténél több kedves szót. Utána mesél neki egy régi történetet, amiben úgy tűnik, akad egy kis fennakadás.*
- Ismered Brunót? *Ez meglepi a fiút, mert nem szokott olyan sokat beszélgetni az emlegetett személlyel. Ezzel Ambrus hete le is van tisztázva, most a lány kerül terítékre méghozzá szalvétával körítve, amit nem rest a fiú egyből egy kis játék keretein belül megkeresni.*
- Természetesen. Ki nem hagynám, hisz legutóbb valami olyasmit mondtál, hogy vigyázol rám vagy valami ilyesmi… de tudod, most éppen eltereli a figyelmem az a fránya szalvéta. *Mosolyodik el szélesen, majd ismét a lányt kezdi el kényeztetni nyelvével, de Illya résen van, így csapdába ejti a fiú rakoncátlan ízlelő szervét a fogával. Most Ambrus az orrára kötné, hogy ez nem szép dolog, de sajnos nem tud mit tenni, ezért keze a lány oldalára siklik közelebb húzva magához, hogy száját a lány ajkára tapassza ezzel kényszerítve arra, hogy engedje el a nyelvét. Tudja jól, hogy most a lány azt hiszi, vezet, de ez koránt sincs így. Ambrus ilyenkor kicsit mindig elveszti szende keresztény jellemét, mert Illya feltüzeli a vérét, így ismét felfedezheti a lány, hogy most már nem ül, hanem a földön fekszik.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-12, 7:43 pm

*Egy félmosoly kúszik a leányzó arcára. Erről akar vitatkozni? Veszett ügy. Legalábbis ha pont vele akar erről vitázni.*
-Ha sosem megyünk fejjel a falnak, elkezdünk unatkozni. Csak ész nélkül lehet igazán élni. *Vidáman rákacsint a fiúra, majd odabújik hozzá, hogy megbeszéljék mi az újság, Népszabadság, vagy metropol. Bruno neve hallatán kissé meglepődik, majd megrázza fejét.*
-Futólag. *Talán jobb kifejezés lenne, hogy ülőleg, de ez most részletkérdés. Hamarosan a szalvétaq után kutakodó nyelvet találja a szájában, s ez, valamint amit utána tesz a fiú, kihozza belőle az...hát az állatot mondjuk nem, de valami olyasmit. Ennek ellenére kivételesen olyan önuralmat tanúsít, mint egy zen-mester.*
-Ó igen, a szalvéta, hogyne. *Neveti el magát, majd elkapja a másik szemtelenül kiránduló nyelvét. Vidáman vigyorog mindaddig, amíg ismét Ambrus alatt nem találja magát, s egy pillanatra kiveri a hideg veríték, de nem tud vele foglalkozni. Ambrus túlságosan Ambrus.*
-Hú, ezt vegyem úgy, hogy a kadét rosszul viselkedett? *Huncutul elvigyorodik, miközben keze a megszokott helyre, vagyis a cruorises diák feje tetejére vándorol.*
-Nehéz rád vigyázni, ha te mindenáron el akarsz romlani. *Pillant komoly arccal a másikra. Neki fontos, ami a fiúnak is, de ha folyton ilyeneket csinál, akkor nem tudja helyette megőrizni azt, amit kéne, elvégre neki már nincs is olyanja. Ráadásul megint ez a hülye tópart. Ismét végigfut rajta az a kellemetlen bizsergés, de végül egy szót sem szól. A múlt elmúlt és ha tóparton vannak, akkor tóparton vannak. Sokminden van a tóparton állandóan, például a fű is nő. Illya is lehet mindig a tóparton.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-12, 8:06 pm

*Már kezdte azt hinni, hogy kifog a leányzón, de tényleg nincs esélye. Ez a csaj még az Alpokba is képes lyukat beszélni. *
- Ha nem lennél ki kéne találni. Milyen klassz szuperhős lennél. Tuti venném a képregényed. *Kuporodik a lány mellé. Néha nem is tudja, miért száll vele szembe, de ha nem tenné, akkor meg papucs lenne, de ő nem az. Elég határozott jelleme van ahhoz, hogy küzdjön, viszont elismeri, ha vesztett. Gyorsan átfutják a heti megbeszélést, de nem is Illya lenne, ha nem csinált volna valami őrültséget. Komolyan ezzel a lánnyal nem tudnak szokványos dolgok történni, de mielőtt valami baja esne azt a fránya szalvétát csak meg kéne találni.*
- Még jó, hogy nem fát ettél. Akkor fészket kéne raknom. *Nem tudja ez most, hogy is jön ide, mert hatalmas marhaságnak hangzik, de hát ez is a lány hibája. Mindegy is, mert nyelvével jobb dolgokat is képes tenni így újra útra kell, de a lány most már szemfüles és várja a fiút, akinek persze esze ágában sincs meghátrálni.*
- Viselkedett? Nem arról szó sincs. Viselkedik és dandártábornok úr, ha kérhetem. *Vigyorodik el szélesen, hiszen ha már egyszer tábornok volt, akkor nem zsugorodik csak úgy vissza, viszont ezért a csúnya tévedésért meg kell büntetni a leányzót.*
- Tudod ezzel sosem értettem egyet. Isten úgy fejezte be a teremtést, hogy teremtett nőt és férfit, hogy szaporodjon. Akkor a vallásosoknak miért kéne gátat szabni ennek? Pusztán muszájból tettem fogadalmat, de addig én még jól elszórakozom. *Vigyorodik el szélesen, majd kezei a lány derekáról a csuklóira vándorolnak, amiket kezével átkulcsolva a lány feje fölé emeli, hogy ne tudjon tiltakozni, majd ajkával a csókot megszakítva a lány nyakára vándorol, hogy ott kényeztesse tovább szerelmét.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-12, 8:34 pm

*Kissé elmosolyodva pillant a fiúra. Micsoda szépek képzelhetők el Illyáról és mennyire lehetetlenek. Fél lábát felpakolja Ambrus ölébe, majd vidáman rápillant.*
-De én nem akarok senkit megmenteni. *A szavak hamar elhalnak, s inkább szalvétakereső csókba fulladnak, ha már Illya megette. Amikor Ambrus megtöri a nagy cuppogó csöndet, Illya gurgulázni kezd a nevetéstől.*-
-Úristen! Nem is te lennél...vááá...hihi...hu....te nem...hühü... *Végül nagy nehezen visszaül, s könnyeit törölgeti, melyek kicsordultak a nagy nevetgéléstől. Visszabújik párja karjaiba, de nem sokáig maradhat nyugton, mert a kis játékot követően ismét a földön landol a leányzó.*
-Ó de szigorú tetszik lenni. *Vigyorodik el, bár úgy tűnik, hogy Ambrusnak ezúttal nem esett le. No de se baj, előfordul a legjobb családban is. Felhúzott szemöldökkel hallgatja a fiút, majd csipőre tett kézzel nagymamásan ránéz.*
-Ó, szóval szaporodni akarsz? *Már felemelné a képzeletbeli piros esernyőjét, amivel megbünteti a pernahajdert, de kezére ujjak fonódnak, s hamarosan már meg sem tud mozdulni. Kellemetlen bizsergése szertefoszlik, amint a fiú kirándulást szervez a nyakához, s egy halk sóhaj szakad fel belőle, ahogy átadja magát a fiúnak.*
-Hát...mit ne mondjak, nagyon szigorú vagy. *Vigyorodik el a leányzó az eget bámulva, majd egy hirtelen mozdulattal átkulcsolja lábaival a fiú derekát, hogy közelebb húzza magához. Tekintetét visszaereszti a fiúra, majd egy aprót harap ajkába, mielőtt megcsókolná.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-12, 9:05 pm

*Furcsa ötletek jutnak eszébe a cruos diáknak, amiket egyből meg is oszt kedvesével ki természetesen megint kihátrál a helyzetből.*
- Akkor te leszel a fő gonosz. Csak kérlek, ne pusztítsd el a világot. Az olyan lejárt lemez. *Igazából a fiú nem erre gondol, de mivel keresztény, ezért ilyen gondolatoknak még a fejében sem szabadna megfordulnia nem, hogy még az inflás orrára is kösse azokat. De mindegy is, hisz kósza rossz hajlamait el is kezdi kiélni az életben, amihez úgy tűnik remek partnerre talált. Tudja jól, hogy nem szabadna, de mint mindenki másban ő is akkor élvezi a kalandokat, ha annak tétje van. Amúgy is mit ér következő élet, ha már az elsőt is unja? *
- Azért ennyire nem volt vicces. *Lepődik meg a lányon, de arcáról továbbra sem hervad le a mosoly, hisz tetszik neki, ahogy kedvese kacarászik. Igazán aranyos.*
- Hát valakinek muszáj annak lennie. *Lehet, hogy valami nem esett le, de kell a csirkefogónak állandóan rébuszokban beszélnie.*
- Nem Ms Imbecairwen, nem ezt mondtam. Csak gondoltam, de az nem ugyan az. Amúgy is most vigyáz rám nem, de bár? *Válaszol ő is kisfiúsan, mint aki nem is tudná, miről van szó, mert csak most hallott először a szóról és cukorfalásra gondol alatta. Legalább is ez a látszat ugyan is Ambrus nagyon tisztában van azzal, hogy mit is akar, ezért fonja ujjait a lány csuklójára, amit aztán a feje fölé visz, és ott tartja, hogy kicsit lekötözze választottját. Tudja, hogy Illya nyaka érzékeny terület ezért is kezdi el finoman azt a területet csókolgatni. *
- Lehetek kevésbé szigorú, ha szót fogatsz nekem. *A fiú szinte dorombolja a szavakat remélhetőleg meggyőzve ezzel a lányt. Minden porcikája bizsereg a lány után és ezt nem is leplezi. *

//Fagy Sad

//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-14, 10:19 pm

* Nem is tudom, mi vezérelte ma erre utam. A vacsorán már túl vagyok, így meglehetősen nyugodt elmével és teli gyomorral kavarodom most ki Mystral városából, egy olyan hely felé véve az irányt, melyről egyébként tudni vélem, hogy az itteni varázslótanoncok egy kedvelt helye. Napról napra jobban érzem magam, s a múltkori eset csak egy múló szeszély volt, nem engedhetem meg többet magamnak, hogy elmém eluralkodjon felettem, így pedig dühből és hirtelen indulatból cselekedjek. Nem vagyok már fiatal vámpír, az a sok év, ami mögöttem van, rengeteg mindenre megtanított, és mára már be kell ismernem, hogy fel kell adnom az ellenkezést, soha, soha de soha, semmi nem fog megváltozni, nem leszek újból ember, ahogyan Darius sem fog visszatérni közénk. Egy aprót sóhajtva emelem tekintetem afelé az objektum felé, melyhez igyekeztem, hisz már itt vagyok a partjától nem messze, nagyjából húsz méterre állapodom meg. Szeretem a vizet, de a tó felszínét borító vékony jégréteg meggátol az úszásban, bár a hideggel még semmi gondom nem lenne, nem érzem én már azt sem jó ideje. Szokatlan nyugodtsággal fonom mellkasom előtt keresztbe karjaimat, s vörös tekintetem elmerengeni látszik a jég felszínén, melyet most csak a Hold világít meg.. és ekkor olyasmi történik, amire elképesztően régen esett példa: elmosolyodom, őszintén. Semmi őrület, semmi düh vagy harag, csak némán emlékezem mesteremre, akihez hű voltam, s azt gondolom, ennyi idő kellett ahhoz, hogy megérjek: méltón gyászoljam. Ez a végtelen víz nyugtatólag hat rám, így hát mélyeket lélegezve, buta berögződés, amely emlékeztetett ezidáig valósnak gondolt énemre, nézelődöm, s lépek is előre párat a jeges víz irányába. Hajam egyébként összefogva, arcom bőre sápadt és fénytelen, szemeim viszont annál inkább csillognak a Hold fényében. Felől egy fodros gallérú, hófehér, hosszú ujjú blúz látható, lábaimon fekete nadrág, melyek vége térd felett érő csizmámban végződnek. Így ácsorgok itt egyedül, csendes magányomban, és talán ha erre tévedne valaki, egy diák, egy finom falat.. én lennék az, aki menekülne, nincs kedvem most a félelem ízéhez. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-14, 10:48 pm

*Még mindig a tanuló fázisban vagyok, a múltkori kis kalandom egy szép lecke volt, és utólag nem is bánom, hogy olyan hirtelen ért mindez, mindenki a saját kárán tanul leginkább, s valahol most nem elég a sima szokványos beletanulás a dolgokba, ide több kell, érzem, tudom, hiszen végre az vagyok, aminek már születésemtől fogva rendeltek. Legalábbis én így gondolom. Ma sem tétlenkedem tehát, amint eljött az én időm, szinte gongszóra hagytam el a kastélyt, s immár a szabadban lépkedek, újabb kis területrészletet felfedezve magamnak, hiszen terveimhez és régi énemhez tartom magam, így tökéletesedésem csak még jobban ösztökél, hogy elérjem a célom. Az erdőben kis ösvényre lelek, nem tudom mennyire járnak erre emberek, de ideje felfedezni, így az úton is maradok, nagyokat szimatolva a levegőbe, ám normál, emberi tempóval haladva, míg végül elém nem tárul egy tó, s a partján egy alak. Háttal áll nekem, így nem tudom kivenni teljesen, de látásomnak köszönhetően feltűnik fehér bőre, mely oly hasonlatos enyémhez, és ez némiképp kíváncsiságra ösztönöz. Ám nem sietek el semmit, némán megállok, s immár láthatatlanul fürkészem őt tovább, felmérve a helyzetet, a terepet, csak ahogy szoktam... mérlegelek. Aztán közelebb suhanok, s egyszer-kétszer körbe járom a fajtám számára normális tempóval, azaz igen csak gyorsan, ám ő ezt nem láthatja még. Egy esetben közvetlen előtte állok meg, fel is tűnik ám íriszének színe, így most már nincs okom tovább titkolni magamat, meg is láthat, ahogy ott állok előtte közvetlenül.*
- Szép estét! *köszönök is rá, és ha minden igaz, fajtársamhoz van most szerencsém, ha pedig tévednék, akkor sincsen semmi gond.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-14, 11:02 pm

* Csak én vagyok, a magány, a gyász és ez a csodálatos hely, amely végcélomként szolgál, de mindezt az idilli környezetet egyetlen kis szellőcske töri ketté. A lufi kipukkad, én pedig szippantok egyet a továbbra is hideg levegőből, melybe már másféle, emberi illat is keveredik. Lassan fordítom oldalra fejem, merev tagokkal állok egyelőre itt a parton, a sötétben, fogalmam sincs, ki közeledik felém, de az egyszer biztos, hogy nem vagyok egyedül. Végül vissza tekintek előre, de hallásom is kifinomult, vámpír vagyok, még szép, hogy nem egy süket semmirekellő, s immár arcomon nem mosoly látható, csupán csak gyilkos pillantással meredek előre a félhomályban. Hallom tehát, hogy valami közeledik felém, iszonytató tempóban, de én is gyors vagyok, és azt hiszem cseles, ez pedig csak egy zöldfülű, semmi más.. van még mit tanulnia az időjárás kisebb elemeiről. Azzal ugyanis, hogy nem látom, nincs semmi gond, okos döntés, viszont köröttem rohanása cseppnyi szellővel jár, így én nyugodtan, de annál hirtelenebb mozdulattal tolom ki magam elé, előre mutatva mindkét kezemet a levegőbe, így pedig sebtiben kaszálom el mellkasánál, ő pedig hiába láthatatlan, szépen hanyatt vágódik a fehér hóban, melyben lábnyomai is ott ékeskednek, és teste nyoma után a süppedés is felfedi őt. Nem tekintek oda, egyelőre továbbra is a jeges felszínt nézem, de az biztos, meghiúsítottam tervét, mert hogy velem ne packázzon, ne szórakozzon, nagyon rossz lóra tett. *
- Legközelebb egyszerűen csak sétálj ide, nem kell a feltűnősködés. * villannak most a földön fekvő irányába vörös szemeim, mely teljesen ismeretlen számomra, ahogyan illata is, hisz sosem éreztem még ilyesmit, de a hírek gyorsan terjednek, nem leszek vele tehát közvetlenebb, mint mással lennék.. azok az idők elmúltak. *
- Áh, Demetrius egy újabb csatlósa.. * nézegetem még egy darabig a semmit, vagy ha felfedi magát, akkor végre őt is láthatom, hogy kivel van dolgom, majd elvéve felőle tekintetem fonom újból keresztbe melleim előtt karom. * - Utánam küldött, vagy véletlenül keveredtél ide? * hallható hangom újból, nem vagyok dühös, csak kimért és hideg, és egyszerűen meggondolt, nem kell a felesleges balhé, főleg nem az újdonsült fővámpírral nem, de a gyerekeivel sem fogok packázni, "élni" akarok, amíg még lehet. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-14, 11:18 pm

*Csupa meglepetés mostanában az életem, és úgy látszik szoknom kell az új formám, a vámpír lét más adottságokkal jár, amiket másképpen kell kihasználni, s míg ezeket tapasztalom ki, addig bizony egyszer-kétszer kellemetlenebb helyzetbe is kerülhetek, ám ezt nem bánom, míg nem esik komoly bajom. Így van ez most is, felmérném a magányosan álldogáló nőt, viszont ő sem rest, talán veszélyben érezheti magát, ezért meg is érzem magamon a lökését, s mikor már a földön vagyok, jár is az agyam, hogy ezt vajon hogy csinálta. Nem tart sokáig rájönnöm, hiszen fajtám beli, meg is jegyzem magamnak ezt a gyenge pontot, de rögtön fel is pattanok, s leporolva magamat nézek a szemeibe, immáron úgy, hogy ő is vissza nézhet rám, mert felfedtem magamat.*
- Éppen, hogy nem feltűnősködni akartam. Sose lehetek elég óvatos... *hangzik a komor válasz, egy utolsó porolás alatt, majd már újra teljes figyelmem szentelem a most furfangosabbnak bizonyuló nőnek.* - Szagot fogtál? *pillantok rá ötletelve, hiszen ez volt az egyetlen logikus magyarázata tettének, én legalábbis ezzel tudnám magyarázni sikerességét.*
- Az vagyok, igen. *billentem félre fejem, mert bár nem vagyok benne biztos, mintha talán kicsit gunyoros lenne ez a hangsúly... ejnye, hogy is van ez? Hiszen Demetrius remek férfi, akit tisztel és becsül minden épeszű, ám ez az ismeretlen mintha nem pont ezt tenné, no és a kérdése...*
- Ide keveredtem. Valami problémád van Demetrius-al? *kérdezem komolyan tőle, ám egyben kíváncsian is, hiszen bőven van még mit tanulnom, és ahogy elnézem, ő mintha tapasztaltabb lenne. Nem mutatkozom be egyenlőre, az még várhat, míg a fontosabb dolgokat meg nem tudom.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-14, 11:30 pm

* Nem jön be nálam ez a körbeszaglászós dolog, megéltem már sok mindent, és nem kis szégyen lenne, ha pont egy vámpírt nem szúrnék ki, aki a közelemben ólálkodik, és szerintem teljesen meggondolatlanul cselekszik.. mintha direkt felhívná magára a figyelmem.. mintha csak régi énem, fiatal vámpír énem látnám. Nem vagyok tehát rest romba dönteni elképzelését, miszerint majd körbe szaladgál körülöttem, földre taszítom könnyű szerrel, és még csak bele sem reszket testem. Pár szóban közlöm is vele, mit tegyen, de hangját hallva pont az ellenkezőjét gondolta, hogy történni fog. *
- Ha nem akarsz feltűnő lenni, legyél normális, ne lógj ki mások közül, de majd megtanulod mindezt a saját károdon. * reagálok hűvösen, most már borostyán szemeit vizslatva. Nem gondoltam, hogy Demetrius ilyen gyorsan gyűjti a csatlósait maga köré, de ez a kérdés, amit nekem szegez, mosolyra sarkall, és még fejem is megcsóválom közben. *
- Hát mi vagyok én, valami koszos eb? * döntöm meg kissé fejem, válaszom közben, nem vagyok hajlandó felfedni előtte sajátos kis titkaimat, vagy rájön magától, tanulja meg, vagy majd az atyja, a létre hívója tart némi korrepetálást vámpírlétből, ez teljességgel nem az én reszortom: elég nekem magamat megrendszabályozni, nem kell még egy friss vérszívó, akit okítsak. Idő közben persze megerősít abban, hogy tényleg az, akinek gondoltam, mindenféle zavar nélkül nézem meg tetőtől talpig, és újabb érdeklődő kérdések hagyják el ajkaimat, melyekre a válaszokat is megkapom, s bár auráját nem érzem, nem tudhatom, hogy igazat mond-e, mégis hiszek neki, tudtommal semmi rosszat nem tettem a fővezérünk ellen, de amit hallani vélek, egy újabb, most gonoszabb mosolyra sarkall, így bököm meg egyik mutatóujjammal mellkasát, de csak finoman, nem akarom bántani, amíg normális hangon beszél velem, társaloghatunk. *
- Ahhoz semmi közöd, zöldfülű. A kíváncsiság nem erény. * csóválom meg fejem párszor, még pár másodpercig tartva a szemkontaktust, majd el is tekintek felőle, visszahúzva kezem is, és egész egyszerűen megindulok, kikerülve őt, lassan, valamerre. Igen, ott hagyni készülök őt, nem vágyom a társaságára, tehát ha annyira akar velem beszélgetni, majd jelzi, de én egyelőre nem fogok hátast dobni tőle. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-14, 11:51 pm

*Egyértelműen van egy stratégiám, amit véghez is fogok vinni, de erről neki nem kell tudnia, talán sose jön majd rá, így hiába taszít a földre, megtanultam kezelni a szituációkat, tudom mikor mit kell tenni, és a mostanra is teljesen higgadtan tudok reagálni, hiszen ezt követeli meg a józan ész. Számomra. Fel is pattanok, leporolva magamat szegezek hozzá néhány kérdést, amire adott válaszát csak némán hallgatom. Nem mai darab, látszik rajta, hogy tudja miket beszél, van tapasztalata, így természetesen elraktározom magamban az információit, de erre már nem kap választ. Észre veszem ám, hogy kitér a válaszadás elől, tehát nem bízik bennem eléggé ahhoz, hogy elárulja magát, ennek ellenére megjegyzése mosolyt csal az arcomra, de továbbra is higgadt tekintettel fürkészem, nem szükséges bármit is mondanom. Viszont mikor teremtőm jön szóba, már nem tudom megállni némán, rá is kérdezek nyíltan és őszintén, s ez a téma akár gyenge pontom is lehet majd. Bökésére csak levillantom tekintetem ujjára, de hagyom, had érjen hozzám, hiszen nem gondolom úgy, hogy fenyegetést jelentene, már megtette volna, ha bántani akarna.*
- Van bármi erénye is a mifajtánknak? *dobom vissza a kérdést, hiszen úgy vélem, mi azt tehetünk amit akarunk, főleg ha baráti körökben vagyunk, bár úgy látszik, ő erről másképp vélekedik, ez főként magatartásából jön le, mert hogy az erőmet használni nem tudom rajta, arra már rájöttem... nem érzem őt. Míg ember voltam, a magamfajták tisztelték a másikat, így természetes számomra, hogy ha egy még zártabb körbe kerülök, akkor ez csak még jobban kijön, ám egyenlőre tévesnek látszik ez a gondolat. Teremtőmön kívül még nem találkoztam más vámpírral, a mostani névtelen sem valami barátságos, de ez nem azt jelenti, hogy a többi nem lesz az. Én legalábbis ebben reménykedem. Gondolataimból az szakít ki, hogy egyszerűen elsétál mellettem, s ahogy elhalad úgy fordulok utána hátát nézve, de néhány másodperc múlva már előtte is termek, nem túl közel, megtartva a magánszféráját tisztességben.*
- Ne olyan gyorsan. Nem mutatkoztam még be. *billentem fejem odébb, de ha ennyire nem érdekli a társaságom van egy sejtésem, hogy mi lehet majd válasza, így hozzá is teszek valamit.* - Ha már itt élünk, egy vadászterületen, akkor ennyit talán illik. Én vagyok a fiatalabb, tehát nekem. *szögezem le nyugodtan, aztán már ki is nyújtom feléje a kezemet, hogy ha akarja majd megrázza, ha nem, úgy is jó, csak többet árul el vele magáról.*
- Azrael. *hangzik tehát a nevem, ahogy ilyenkor szokás, és ha megtörténik a kézfogás, ha nem, visszahúzom kezem, hogy újra zsebembe csúsztassam.*
- Vacsoráztál már? *pillantok rá, még egy utolsó kérés gyanánt, de ha el is indul, én követem őt, egyenlőre el kell viselnie a társaságomat.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-15, 12:16 am

* Különös, mennyi az új vámpír mostanság, egyre többen és többen vannak, de nem csodálom, hiszen kell az utánpótlás.. bár az már egyszer szent, én nem hívnék senkit ilyen kárhozatra, csak saját örömömből sem. Társalgásunk meglendülni látszik ezzel az új, egyelőre ismeretlen alakkal, de persze mindez csak időleges, hiszen nem óhajtok sok időt vele tölteni, Demetriuson viszont mégis mintha fennakadna, majd már egy újabb lehetetlen kérdést szegez nekem, amelynek nem látom értelmét. *
- Ha megtanulod kezelni, lesz. * reagálom kimérten, nem tudok őszintébb lenni ennél, nem fogok hazudni, de azt sem kötöm az orrára, hogy nem is olyan rég még bolondabb voltam, mint ő maga, csak most kezdek igazán felülkerekedni tényleges önmagamon.. és ami azt illeti, ez teljességgel felemelő érzés. Ezt viszont jobb szeretném egyedül művelni, így hát nem érdekel az se, hogy villog szeme, mikor hozzá érek, nem törődve vele kerülöm ki őt, magam mögött hagyva, de nem lesz nyugtom, hisz elém áll hamarosan, valami miatt nagyon ragaszkodik társaságomhoz, én pedig hazudnék, ha azt mondanám, nem számítottam erre, így lassítok figyelgetve őt, pár lépést követően. Egy esélyt talán kaphat, a nevem is tudhatja, felőlem.. nem fog fájni senkinek, nincs mit titkolnom. Felém lendülő kezére nem is vetek egy pillantást sem, egész egyszerűen vékonyka karom és ujjaim indulnak meg felé, hogy lágy kézfogásban részesítsem, amolyan nőiesebb fajtában. S bár a kötelezők sosem tartoztak az erősségeim közé, az új énnel ez is együtt kell, hogy járjon. *
- Victoria. * hangzik ajkaim közül nevem szinte gyönyörűnek, mert hogy az is, ahogy én magam is az vagyok, de végül kezem újból mellém kerül, így a biztos, és ha eleget tettem "akaratának", akkor ismét megindulok. Kérdéseiből képtelen kifogyni, így látszik, én pedig erre csak bólintok egyet, egészen emberinek láthat most így, a gyér fényben ezen gesztussal. *
- Igen, de igazán tudhatnád. Ha nem eszem, ingerült vagyok, és ha ingerült vagyok, a fejed és a tested két különböző helyen végzik ott, a hóban. Tehát köszönöm, igazán jót vacsoráztam. Na és te? * nézek rá oldalra végül, kegyetlen, de halvány mosollyal újból, nem riadnék vissza attól, amit elmeséltem most neki, képes is lennék rá, kérdés, hogy hogyan fog reagálni. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-15, 12:31 am

*Nem fogom hagyni, hogy elmenjen, ha már ő az első vámpír akit teremtőmön kívül megismerek, természetesen utána megyek, kérdezgetem egy kicsit, hiszen hasznomra is lehet még. Érdekes hogy elfogadja a kézfogást, a nevét is meghallhatom, amire csak egy kis mosolyt kap, ám ami belül igazán meglep, hogy milyen finoman fogta meg a kezem... pedig azt hittem, hogy nem nőieskedik. De túllendülök a dolgon, az ilyeneket megtanultam nem kimutatni, ezek csak számomra fontos információk, apró, pici mozaik darabkák, amiket majd egyszer egy képpé rakhatok össze. Ez az igazán izgalmas minden ilyenben. Felteszek egy egyszerű kérdést, egyenlőre nem érzem tolakodónak, ahogy bólint csak tudomásul veszem, ám mikor megszólal, lassan megállok, és felé fordulok. Kőkemény tekintetemmel találja magát szembe, nem mozdulok, de érezhetően megmerevedek, készülve arra, hogy esetleges veszélyt jelent.*
- Kétlem. Több sebből vérzik amit mondasz. *közlöm vele röviden és hidegen, ám nemes egyszerűséggel kijelentve, mintha egy természetes dologról beszélgetnénk. Engem ilyennel nem ijeszt meg, ahhoz több kell, nálam teljesen másra indul be a sziréna, bár ő ezt nem tudja. Nem is kell neki. Több figyelmet nem szentelek ennek a megnyilvánulásának, elég ha én tudom mit gondolok erről, így inkább tovább is folytatom utamat, remélhetőleg oldalamon Victoriával. Aztán egy mosoly fut át az arcomon, eszembe jutott valami, amit hozzá is szegezek, érdekes lesz a reakciója, az biztos.*
- Akkor mondjak is le róla, hogy elhívlak ma vacsorázni? *biggyesztem le az ajkam, mint aki csalódott, annak ellenére, hogy valóban szándékomban állt elhívni, viszont csupán azért, hogy tanulhassak tőle egy kicsit.*
- Ma még nem ettem. De tegnap jó falatot fogtam. Boszorkány volt. *hangzanak a rövid mondatok, s immáron úgy beszélek hozzá, hogy nem nézek rá, inkább csak a tájat figyelem, előttem a néma sötétséget. Kis idő múltán azonban újra felé fordulok, úgy pillantva bele szemeibe.*
- Talán megzavartalak? Egyedül akartál lenni? *érdeklődöm meg tőle udvariasan, mert úgy veszem ki, hogy taszít engem, mondjuk ez első találkozáskor érthető is. Kíváncsi vagyok, mi tette ilyen bizalmatlanná.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-15, 12:46 am

* A kezdés sem volt számomra egyelőre túlságosan figyelemfelkeltő, de majd beletanul mesterségébe, ebbe az új életbe, aminek még lehet, hogy egyelőre örül, de kíváncsi leszek, hogy egy befásult százas után mit mond majd. Bemutatkozni sem állt szándékomban egyelőre, de ő mégis erősködik, így történik hát meg az is, hogy hideg kezeink egymásra találnak egy rövidke időre, majd végül vacsorám felől kérdez, én pedig nem vagyok rest felvázolni előtte immár rejtett énemet, s ahhoz, hogy tudja, őszintén beszélek, nem kellenek képességek sem. Nem úgy tűnik viszont, mint akit megállítanának szavaim, újból utamat állja sajátos módján, amit már kezdek megunni, s ha elfogy a türelmem, akkor aztán tényleg megbánja ez a fiatal vámpír. *
- Nem ismersz még, Azrael. De ha meg akarsz, csak bátran állíts meg újra és újra, aztán meglátjuk, hogyan vélekedsz a továbbiakban. Eddig még kedves voltam veled, ne akard, hogy ne legyek az. * lépek egy lépést közelebb hozzá, olyannyira közel, hogy testünk szinte már össze ér, sőt mi több, rettentően közelről nézek szemeibe, hangom pedig iszonyatosan halk, és igen, talán fenyegető is, de épp azt akarom elérni, hogy legyen esze és tartsa meg azt a bizonyos három lépés távolságot. Remélem ma már több alkalmat nem ad arra, hogy kikerüljem, és felhagy ezzel az unalmas feltartalak-nem-eresztelek tettlegességgel, ám esetleges vacsorameghívására ösztönösen hallatok egy röpke kacajt. *
- Nem vagyok az a romantikázós fajta, de köszönöm, hogy gondoltál rám. * reagálom hangomban némi nemtörődömséggel, mintha csak egy játék lenne ez az egész, de engem nem fog megfogni, és persze azt is tudom, nem randira hívott, de egy sima vacsorát sem költenék el vele, nagyon meggyőzőnek kellene lennie ahhoz, hogy így legyen. A boszorkányos kis története sem hoz lázba, uncsi, az én fogamra is akadt már nem egy finom falat, bár számára ez biztos újdonság, újabb kérdései viszont már okosabban hangzana, így egy elismerő pillantást küldök felé, ma először. *
- Igen, valahogy így terveztem, okos fiú. * biccentek is egy titokzatos mosoly kíséretében, s bár továbbra sincsen kedvem a társaságához, mégis akad még hozzáfűzni valóm. * - Na és, miért nem Demetriust kéred fel egy vacsorára? Bizonyára többet tudna neked mutatni, mint én magam, tehát minek köszönhetem a ragaszkodásod? * pislogok felé szép vörös szemeimmel, de ezt követően újból előre nézek a hóba, mivel még mindig a tó körül haladunk előre, és én nem is szándékozom eltávolodni innen. *

//fagy//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-15, 6:25 pm

//Olvadunk.//

*Nem mondhatnám, hogy szeretek a tűzzel játszani, de az izgalmakat mindenképpen kedvelem. Nem egyszer morbid módon azt sem vetem meg, hogy én is átéljem mindazt, amit az áldozataim átélhetnek, hisz ettől fogva még mélyebben értek majd meg bizonyos dolgokat. Tulajdonképpen nemes egyszerűséggel hidegen tekintek magamban a mellettem sétáló vámpírra, kapcsolatokat nem akarok kialakítani egyenlőre, fő most a tanulás, hátha rábírhatom valamennyire, hogy némely információt eláruljon. Ám mikor megszólal, csak lassan megtorpanok, hogy felé fordulva nézhessek szemeibe, viszont minden apró kis morzsa elég nekem ahhoz, hogy szép fokozatosan rakjam össze a képet róla. Ő kötekedik, ez számomra egyértelmű. Így inkább csak nyugodt hangon megszólalok néhány másodperc múlva.*
- Nem álltam utadat Victoria. Én álltam meg, te csak velem együtt megtorpantál. Ha nem akarsz társaságot, nyugodtan mondd meg. Semmi szükség az ilyen szavakra, én e nélkül is tiszteletben tudlak tartani. *csóválom meg kicsit a fejemet, jelezve is felé, hogy nem értem miért nem lehet normálisan társalogni, ha már egyszer ugyan arra a sorsra jutottunk. Igazából nekem az egészben az a zavaró, hogy mintha nem lenne összetartás a vámpírok között, ez pedig nekem furcsán hat, hiszen mindig tiszteletben tartottuk a másik bérgyilkost, sosem estünk egymásnak, nekem pedig minden ok nélkül akarja leszedni ez a nő a fejemet. Inkább el is terelem a témát másfelé, csak röviden, de immár nem mutatok felé kifejezett érdeklődést, kezdem úgy hinni, nem lehet hasznomra, ő csak egyszerűen agresszív, nekem pedig most nem erre van szükségem. Szavaira azonban látszik rajtam a megdöbbenés, és gyorsan tisztázom is a helyzetet, mielőtt még gond lenne belőle.*
- Romantika? Vadászni indultam, és mivel te vagy az első, akivel a fajtámból találkozom teremtőmön kívül, ezért gondoltam a társaságodra. Emögött semmi több nincs. *billentem is oldalra a fejem, de utána tekintetem újra elvándorol róla távolabb, miközben rá is kérdezek arra, hogy hagyjam-e egyedül, s válaszát tudomásul véve már köszönnék is el, mikor meghallom kérdését.*
- Erre most mondhatnám azt, hogy a kíváncsiság nem erény, ugye? *mosolyodom el, de utána arcomról el is tűnik rögtön ez a fajta vidámság féle, mivel nem látom akadályát a válaszadásnak.* - Egyébként semmi különösebb oka nincs, csupán nem tartom helyesnek rosszban lenni a szomszédokkal. Ezért vagyok most itt. A legtöbb dolgot pedig magam szeretném kitapasztalni, nincs szükségem rá máshoz egyenlőre, egyedül jobban megy. *felelek is neki, hiszen nem titok, úgy is rá fog jönni magától is. Mutatni? Nincs szükségem semmi féle mutatásra, nem óvodás kisgyerek vagyok a megőrzőben, csupán újonc aki az erejét próbálgatja. Van különbség.*
- Kezdek éhes lenni. Nem tudnál esetleg egy helyet ajánlani, ahol biztos sikerrel próbálkozhatom? Egy néhány napja érkezett idegentől csak nem tagadsz meg ennyit. *húzom szám mosolyra újból, mert valóban, nem sikerült még felfedeznem mindent, sőt, elég kevés helyen jártam még, de nincs kedvem ma nagy kutakodáshoz.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-15, 6:46 pm

- Ó igen, nyilván én működöm rosszul, ezzel nem mondasz újat, viszont szerinted társalogni nem lehet menés közben? Nagyon kérlek, ne bosszants. * vágok vissza azonnal, és indulok is tovább, most már kezd tényleg felhúzni, de tartva magam, hozzá sem érek, se semmi ilyesmi. Ezt nem értem csak én, és még ő merészel engem hibáztatni, holott teljes mértékben ő az, aki folyton a nyomomban liheg, gyerekes módon hívja fel magára a figyelmet, nem pedig én megyek őutána, mint valami kiskutya. De szinte lényegtelen is mindez, ez a hely tényleg jó hatással van rám, kiszellőzik fejem ebben a különös időben, amit bár nem érzékelek és nem is fontos, de a tudat, hogy itt vagyok, a nyugalom szigetén egy aprócska zavaró tényezővel oldalamon, máris jobb útra téríti elmém. Így reagálok hát nevetve a vacsorameghívásra, kissé talán furcsán is, de természetes, hogy nem értettem ezt félre, csupán csak szórakozom vele, ő viszont rögtön magyarázkodni kezd, mire én magam kissé kerekebb szemekkel, ártatlan pillantással fordítom felé szép arcom. *
- Nincs? Igazán sajnálom, Azrael.. * adom elő a csalódottat, majd amint elfordulok tőle, elmerülve a táj szépségében, arcvonásaim rögtön visszaváltoznak azzá a gonoszkás, magamnak való nőszemélyé, aki vagyok. * - Te sem gondoltad komolyan, hogy leállnék veled úgy, kár, hogy nem érted az iróniát. * mosolyodom el kissé kelletlenül kegyetlenül, de immár legalább tudja, hogy nem számítottam, nem vártam és nem is akartam társaságot, valami viszont mégis csak érdekelne engem is. Így kérdezek hát Demetriusról, válaszával pedig egy másodpercnyi fáziskéséssel érkező, elismerő pillantást csikar ki belőlem. *
- Gyorsan tanulsz, úgy látom. Viszont az, hogy nem ismerkedsz, nem azt jelenti, rosszban lennél bárkivel is. Például vegyünk engem. Attól, mert nem haverkodom veled és ugrállak körbe mérhetetlen örömömben még nem feltétlenül utállak. * nézek rá érdektelenül, s magyarázok neki pár dolgot, hogy érezze a különbséget. Kicsit sem izgat ez a vámpír itt mellettem, semmi érdekes nincs benne, de ez az ismeretlenség sem jelenti azt tényleg, hogy rosszban lennénk, ezt én magam is aláírom: a semmi nem egyenlő a rossz viszonnyal. De csak lovagol tovább ezen a vacsora témán, mire én egy sóhajjal haladok csak tovább, s hajam kezdem babrálni, végül leengedve tincseimet, így immár hosszú, hullámos hajamat igazgatom, mely egyértelműen megállt sajnos a növekedésben. *
- Nem fogsz békén hagyni, ugye? * pillantok felé kelletlenül, majd egy kis segítséget csak adok neki, de megrágni helyette nem fogom a falatokat. * - Mystralban ott van például a Pokol szája klub, ahová rengeteg boszorkány és varázsló jár, méghozzá finom, aranyvérűek, és onnan feltűnésmentesen elcsalhatsz bárkit, ha okosan csinálod. A legjobb, ha nagy a tömeg, úgy kisebb feltűnést keltesz, ha beolvadsz. * nézek rá újból, pár fortélyt is belecsempészve mondókámba, de tőlem többre egyelőre nem telik, nem akarok pesztra lenni. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-15, 7:07 pm

*Az lehet, hogy nem érzem őt, és bár ez idegesít, nem vagyok rákényszerítve erre, megtanultam enélkül is kiismerni az embereket, s egyértelműen kevés egy ilyen beszélgetés egy jellem összerakásához, Victoria minden egyes mondatával többet árul el saját magáról, úgy, hogy közben valószínűleg azt hiszi, ezzel vagy leráz, vagy megfélemlít, ám inkább csak mulattat a helyzet. Különös képpen nem érdekel, mástól is kérhetek információt - véletlen sem segítséget -, és nem tartom valószínűnek, hogy ő legyen a legidősebb, hiszen ott van a teremtőm is. Így igazából nem vagyok rákényszerítve, de pár szót azért szólnom kell hozzá, amelyekből egy sajátos kis érdektelen beszélgetés alakul ki. Unom a helyzetet, így távozni is fogok úgy hiszem, mivel ő is ezt kérte.*
- De lehet. Csupán nem szeretem, ha indok nélkül fenyegetnek. *vonom meg a vállamat, mert ellenkező esetben ő is megállt volna, hisz megtanultam már, hogy aki a gyengébben éli ki magát, az belül ugyan olyan gyenge mint az áldozatai, így nem is veszem őt komolyabban. Csak a szája jár. Hiába terelem másfelé a szót, csak nem akar engedni, így most már egy lemondó sóhajjal válaszolok.*
- Én nem sajnálom. Csak az egyértelműség kedvéért mondtam. *sétálok is tovább, rá se nézve. Inkább megmagyarázok neki egy-két dolgot, a dicséret féleségét csak némán könyvelem el, nem reagálok, de nem is úszott el a mondat a fülem mellett.*
- Nem ismerkedem. De pár szót mindenkihez kell szólni. Egyébként igazad van, gondolom így mennek akkor itt a dolgok. *bólintok egyet, hogy tudomásul vettem a szavait. Kezdek megéhezni, hiszen ma még semmit nem ettem, de mivel nincs kedvem órákat bolyongani egy falat után, ami talán nem is olyan jó mint a tegnapi, így nem is vagyok rest egy utolsó kérdést feltenni.*
- De, békén hagylak. Csak még megvárom a válaszod. *pillantok bele szemeibe, és csak egy félmosoly féleséggel nyugtázom, hogy nem csak egy hely nevet mondott, hanem tanácsot is elrejtett a mondatában, amit természetesen meghallok. Ám úgy érzem, egyenlőre ennyi elég volt, így is sokat haladtunk, csak ő ezt még nem tudja. Így tehát újra feléje fordulok, hogy elköszönjek.*
- Nos, akkor nekem van még egy kis dolgom. Köszönöm válaszod, de talán jobb is, ha nem lesel el tőlem semmit. *kacsintok rá sokat mondóan, hiszen a játék amit az áldozataimmal eszeltem ki, nem tartozik senkire, csak rám, az az én egyéni kis szórakozásom, versenyem.*
- Örülök, hogy megismertelek. *nézek rá még utoljára, majd kissé oldalra billentem a fejem.* - Tényleg. *teszem hozzá vigyorogva, aztán biccentek is, és már suhanok is tova az éjszakába. Kétlem, hogy követne, egyedül akart lenni, hát most megteheti. Éhségem egyébként is kínzó már.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-15, 7:26 pm

* Különösen alakul társalgásunk, s egy olyan pillanat azért tényleg akad, amikor szívesen letépném fejét helyéről, le sem tagadhatnám és nem is akarom, de számomra még mindig akadékoskodásnak tűnik, amiket mond. Szavaira hátborzongató, megvető mosoly kerül, így nézek még oldalra, s szólalok meg, remélem lezárva ezzel a témát: *
- Nézőpont kérdése, szerintem volt indok. * nézek pár másodpercig még farkasszemet vele, már ha ő is felém tekint, ezt viszont csak egy gyermeteg, buta és értelmetlen párbeszéd követi, holmi vacsoráról, de válaszát már szóra se méltatom, hisz ő próbálja eljátszani nekem a mártírt, de ezt meg nem fogom firtatni, ahogyan már következő szavai sem hoznak lázba különösebben, de ezekre azért mégis lenne némi felhorkanni valóm. *
- Mindenkihez? Ha mindenkihez szólnál pár szót, még nem tartanál ott, hogy velem is szóba állj, szóval ez így egy kicsit ferde. * értem most szerintem jogosan szó szerint, amit mond, némi fogalomzavarban szenved a drága, nagyon úgy tűnik nekem, vagy csak velem nem fogja megértetni magát soha, amin nem csodálkoznék: egyszerűen érdektelen vagyok irányába és kész. Na de az evés valahogy mégis fő témává válik nála, én pedig lemondó sóhajjal fejezem ki csalódottságom, míg végül nem bizonyosodom meg arról, hogy hamarosan lelép. Nos, talán ezért váltok át egy mondat erejéig meglehetősen segítőkészbe, miután ő máris a menést firtatja.. nagyszerű. Vicces pökhendisége viszont nekem annyira nem bejövős, csak egy fejrázással reagálok neki: *
- Viccből sem akarnék, hidd el. * sóhajtok egy aprót, majd biccentve felé jelzem, hogy távozni készülök, de mielőtt indulnék, ismét hangját hallom. *
- Én nem vagyok különösebben elragadtatva.. tényleg. * szedem elő legangyalibb mosolyomat, teljesen hidegen hagy, mennyire fogja szavaimat szívére venni, vagy mégsem, de ezennel hátat is fordítok neki, s ugyanolyan tempóban folytatom tovább sétámat, s zökkenek vissza gondolataimba, nem figyelve már rá, sem arra, hogy elsuhan, sem illatára, mely még egy darabig a levegőben és orromban terjeng, de más semmi nincsen már.. újból én vagyok csak magamnak, s mindaz, amiért ide jöttem. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-25, 5:42 pm

//Olvad Ambrussal//

*Töprengő arcot vág, még a nem létező szakállát is végigsimítja, majd heves bólogatásba kezd.*
-Most, hogy így mondod, nem is olyan rossz ötlet. *Az ötletbörze csókba és humorizálásba fullad, habár Ambrus nem osztja a véleményt, miszerint a dolog rettentő vicces volt. Ejj, ez az Ambrus, micsoda savanya! Így a leányzó egy gyengéd mozdulattal orrba nyomja.*
-Igazad van! Ez sokkal viccesebb volt! *nevetgél tovább, még gurgulázna is, ha ezt a mozgást nem akadályozná a fiú. Arca azonban eltúlzott komolyságba fordul a hirtelen bevezetett szigor hallatán, s szalutál.*
-Igenis! *Persze nem tart sokáig ez, mert a következő pillanatban már behúzott nyakkal néz a másikra. Vigyáz rá? Hát jó lenne, de amikor ennyire megnehezíti a fiú, akkor elég nehéz vigyázni rá, meg az erkölcseire, amiket Illya helyett is birtokol. Vagy birtokolt. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a másiknak momentán esze ágában sincs jó gyereknek maradni, az viszont jó kérdés, hogy ez most jó, vagy sem. Ezen viszont a lány nem ér rá gondolkozni, mert hamar bilincsbe zárják a másik ujjai, s ahogy megérinti a nyakát ajkával, el is felejti, hogy ő egyáltalán milyen nemű.*
-Szófogadónak ismersz? *kérdezi kissé elhalón, behunyt szemmel, majd egy hirtelen mozdulattal megemeli fél lábát a fiú mellett, s fordul vele egyet, s elvigyorodik.*
-Mert ha igen, akkor rosszul ismersz *nevet fel kissé, majd birtokba veszi a cruo-s fiú ajkait, habár kezeit továbbra sem sikerült kiszabadítania.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-25, 5:59 pm

*Ez a két diák is el van, bár kérdéses, hogy nyomon tudják e még egyáltalán követni, hogy hova kalandozik a másik gondolata. Úgy tűnik mindegy is, hisz a pillanat egyik percről a másikra változik.*
- Na, látod. Még a végén valamiben igazam lesz. *Mosolyodik el széles a fiú, de úgy tűnik ma egy kicsit bújós, mert folyamatosan kedvesét csókolgatja és kényezteti, ami lehet, hogy vallásából fakadóan bűnnek számít, most még is jól eső és kellemes mind a kettejük számára.*
- Te kis csirkefogó! *Csap le áldozatára játékosan. Nehogy mindig a kis fekete démonnak legyen igaza. Meg természetesen a játékot is folytatni kell. Tehát Ambrus előveszi dandártábornok szigorát, hogy helyre rakja a leányzót, ki szalutálva jelzi látszólagos engedelmességét.
Ambrus ismét feleleveníti az ígéretet miszerint Illya vigyáz rá, ezért nem is rest megnehezíteni dolgát. És ha ő is elromlik, akkor mi lesz? A világ forog tovább, ezért ez a probléma nem is foglalkoztatja, Ambrust helyette barátnőjével van elfoglalva kinek csuklóját átfogja és a feje fölé emeli, hogy ne tudjon szabadulni bár a lányka nem, hagyja magát.*
- Az attól függ, milyen helyzetben vagyunk, de nem. Rám nem szoktál hallgatni. *Mosolyodik el, hisz a lány általában vittig az ellenkezőjét csinálja, mint arra a fiú számít most még is kigondolt valamit, amivel talán levenné a lányt még ennél jobban is a lábáról. Mint például most is, ahol Illya tökéletesen belekontárkodik Ambrus játékába. Nem panaszkodik a fiú se mohón fogadja a lány ajkát, de csuklót nem ereszti semmi áron.*
- Nem hagyod magad mi? *Vonja fel szemöldökét miután szétváltak ajkaik.*
- Bízol bennem? *Teszi fel a nagy kérdést a kék szemekbe pillantva, majd közelebb vonja a lányt, hogy a válasz előtt megcsókolja ezzel is rövid gondolkodási időt hagyva neki. Persze arra figyel, hogy azok a szép csuklók ne szökhessenek meg börtönükből.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-25, 6:11 pm

*Néhány pillanatnyi gondolkodás után vidáman megrázza fejét a leányzó. Ennyire azért nem hagyja elkanászodni Ambrust.*
-Á, ilyen luxus Imbecairwenéknél nem jár. *Átadja magát a fiú kényeztetésének, de azért még nem veszíti el a fejét, s bizony ismét megtréfálja a másikat, aki ehhez méltón reagál, míg ő csak vidoran kacarászik a földön. Ezt azonban hamar beléfojtják, s akkor már jó kérdés, hogy hogy is vigyázhatna Ambrusra. Vagy...mitől is kell megvédeni? Ejnye...a leányzó elveszíti a fejét könnyen, már csak reflexszerű replikákra futja, de azokra legalább rendesen. Meg is jegyzi, hogy ő egyáltalán nem szófogadatlan, s miután fordul egyet a fiúval, fentről levigyorog rá.*
-Az infó téves. Senkire nem hallgatok! *El is kapja a másik ajkait, miközben erőtlenül próbálna kiszabadulni kezei közül, ezzel viszont nem jár sikerrel, fogoly marad. Az elhangzó kérdésre széles mosolyra húzza ajkait.*
-De nem ám! *már visszahajolna, amikor nekiszegezi Ambrus a kérdést, de aztán mielőtt reagálhatna is, ő fogja be a száját. Kissé elmélázik. Maga sem tudja....talán... Valami megmagyarázhatatlan dolog húzza Ambrushoz, s ellenkezni sem tud legtöbbször vele, de hogy vajon bízik e benne....
-Igen. Megbízom benned. *jelenti ki végül komoly tekintettel a srác sötét szemeibe pillantva, kissé kérdő arckifejezéssel, mert azonban arról gőze sincs, hová akar ezzel kilyukadni. Talán óvatlan volt a kijelentés, de végigpörgetve kicsit a dolgait, nem sok vesztenivalója van. Akkor igazából mindegy is.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2012-02-25, 6:27 pm

* Szóval szuperhős nem akkor majd szuper gonosz boszorkány lesz a finn leányzóbol, de természetesen nem ad igazat a máguspalántának.*
- Ohh el is felejtettem. *Kész, ettől a lánytól teljesen elveszti a fiú a fejét. Mi mindenre nem képes akkor csak egy apró mosollyal is. Meg is hálálja neki a magyar fiú kéjes kényeztetéssel. Persze ez nem pusztán hála ő is élvezi, ha szerelmét kényeztetheti.
Mint mindig Illya játékossága belekavar a játékba, de sose romboló, hanem mindig építő jelleggel. Lehet, hogy kívülről nagyon ellentétei egymásnak és az első benyomás valószínűleg ez, de ha ketten vannak, úgy tűnik, remek párost alkotnak. Minden esetre most a cruos diák mindent megtesz, hogy elvegye a lán eszét és kilökje akár csak pár pillanatra a domina szerepéből. Persze nem a lány uralkodik inkább fej-fej mellett uralkodnak, most még is megpróbálja Ambrus kicsit feljebb tornázni magát, ha csak a játék erejéig is.*
- Igaz, igaz, így lesz ez teljesen pontos. *Persze mi mást is várnánk? Ismét sikerül mosolyt csalni az arcára és még jobban elbűvölnie a már amúgy is eszét vesztett srácot.*
- Te Nő! *Szólítja meg mielőtt ismét csókban forrnának össze, majd egy igen fontos kérdést intézz hozzá mire hagy is időt a finnek, hogy átgondolja a dolgokat.*
- Akkor engedd el magad. *Húzza egyik kezével közelebb magához a lány arcát, hogy most gyengéden, lassan és szenvedéllyel teli csókot nyomhasson az arcára, majd keze a nyakáról a csípőjére vándorol és tovább fordítja a lányt, hogy ő legyen felül.*
- Akkor engedd el magad és csukd be a szemed. *Dorombolja lágyan a szavakat a lány fülébe mielőtt finom, gyengéd csókot lehelne nyakára.*

//:'( Fagy//