Szivárvány tó

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-03-19, 3:33 pm

//NRT: Kenan és Slash - 2013. 02. 15.//

*Kicsit furcsa, hogy évek óta nem látott közelebbről iskolát, már ezt kivéve, pedig én sem vagyok ám oda ezért az intézményért. Ami azt illeti, nem is igazán jártam be, de legalább pár hetente láttak néhány órára. Annyira nem díjazom azt, hogy órákig kell ülni egy padban, ebből a szempontból ez a hely valamivel jobb, és mondjuk egy olyan suli, ahova én jártam, nem is igazán arra való, hogy tanítsák a hülyéket, hanem hogy bent tartsák őket, nehogy lopni és bűnözni kezdjenek. Nem igazán sikerül nekik, élő példa vagyok. Mivel a zenét mindketten szeretjük, egyértelmű, hogy megnézem azt a próbát valamikor, biztos nem fogom kihagyni. A zene mellett a nők is közös érdeklődési körnek számítanak, bár nem igazán akar erről beszélni, ha sértődős lennék, nem beszélnék a sajátjaimról, ha ő sem beszél, de szeretek dicsekedni, főleg azzal, ami dicsekvésre méltó, és kiderül, hogy van néhány közös ismerősünk a városban, de mivel ő már foglalt lett, nem kell osztoznom ezeken az ismerősökön. Ez nekem csak jó, úgyhogy szurkolok nekik. Kapok néhány trükköt, amiket ő is használ a dolgok beszerzésére, úgyhogy bizonyára meg fogom tanulni ezt a trükköt, nem jó, ha az ember fiának nincs mindig a zsebében vagy tartalékban cigi. Ezután a kocsik jönnek egy kicsit szóba, és ő azt mondja, ki akarja várni, hogy nagykorú legyen. Hát én biztos nem várnék vele, ha kellene nekem kocsi, tudok vezetni és nem érdekel, mit csinálnak a zsaruk, úgysem kaphatnak el, pláne, ha megtanulok még egy-két ilyen téren hasznos trükköt. A bűnözés szempontjából igen hasznos a varázslat, ezt kezdem felismerni. Már tudom, miért lehetett az apám ilyen sikeres e téren, bár a végén így is elbukott. Viszont én nem egyszerű piti kis lopásokkal akarok foglalkozni, és ebből a szempontból jó, hogy Slash elárulja, milyen üzletben van benne, a drogüzlet ugyanis sok pénzt hoz, ha sikeres. Mivel sikertelen üzletbe nem akarok beszállni, a működéséről kérdezem elsősorban.*
- Akkor oké, sikertelen üzletbe hiba lenne beszállni.*de még mekkora, meg se érné, akkor inkább csinálnék valami mást, de úgy látom, nincs gond. Bár azt nem tudom, hol van ez a Magyarország, már az Európán belül, de ha viszik, akkor király. Mivel nekem is van néhány drogüzletben utazó ismerősöm, felvetem ötletként, mi lenne, ha valamilyen szinten be lenne vonva a srác is.*
- Na, azért annyira nem bízom benne, hogy rábíznám a pénzt, ami az enyém is lehetne. Ki is csinálnám, ha lenyúlná, akkor inkább csak szállítani fog.*eddig nem történt ugyan olyan, ami bizalmatlanságra adna okot vele kapcsolatban, de akkor se bízok egy olyan enyves kezűben, amilyen ő, még ha sok buliba is bevont, pedig fiatalabb vagyok nála pár évvel. Annyira hülye nem vagyok, hogy teljesen megbízzak benne. A bizalmat ki kell érdemelne, és mivel nem ismerem azt a csajt, aki ezen a Magyarországon ügyködik, rákérdezek, megbízható-e. A srác szavaira bólintok, ha ő megbízhatónak gondolja, akkor nem fogok vitatkozni, és ha elsős, akkor biztos megismerem majd. Viszont elég régen vagyunk már itt kint, Slash tűzne vissza.*
- Ja, menjünk, én is az vagyok.*bár mikor nem, ugyebár, amilyen jó a beszélőkém, ugyanannyira szeretek enni, bár ez a sok mozgás miatt cseppet sem látszik meg. Útközben még dumálunk néhány dologról, részletekről, ilyesmikről, aztán a nagyterembe érve nekiesünk a kajának is.*

//Én is köszöntem! Very Happy

//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-03-21, 9:59 pm

//NRT játék, Athalie - Zaine, 2013.02.21.//

*Nem éppen egyszerű mindenre figyelni, de szép lassan elkezdi összeszedni magát, és a fiú megjegyzése is besegít ebben. Tényleg nem rá dühös, meg nem is csak úgy általában, mert már egy ideje célpontja van ennek az érzésnek, ezért is cáfolja az iménti állítást. *
- Azzal még könnyen megúszná... de ez még úgysem aktuális. Egyelőre csak én járnék pórul, azt hiszem. *rázza meg a fejét, majd egy apró sóhaj kíséretében vállat von. Addig még még van, mit tanulnia, az iskola befejezte után is ráér ezen dolgozni és kitalálni a részleteket, most még csak a bosszút kezeli tényként. Lehet, hogy nem sokat oldana meg vele úgy igazán, viszont attól még kell. Nem tud elmenni a történtek mellett anélkül, hogy ne akarná. Ökölbe is szorítja a kezét hirtelen egy hosszú perc erejéig, aztán az ölébe ejti és bólogat egy sort az iskolára tett megjegyzés hallatán. *
- Ja... ezért vagyok még itt. *teszi hozzá talán éppen elég halkan ahhoz, hogy a fiú ne hallja. Lassan ez az egyetlen ok, ami mozgatja meg itt tartja, mert úgy látja, hogy ha itt marad, és tanul, akkor idővel elég erős lesz ahhoz, hogy meg is valósítsa, amit eltervez. Rövidesen azonban megpróbálkozik félretenni az enyhén ellenséges magatartását, amit úgy tűnik, a famulus már díjaz is, nem kell nagyon győzködnie arról, hogy nem akarja bántani, csak megsimogatná, dörgölőzik ő magától is. Arra inkább nem mond semmit, hogy ki hogyan reagálna egy ilyen helyzetben, mert egyszerűen nincs fogalma róla úgy igazán, inkább a szerválra figyel, most már annyival okosabb, hogy tudja milyen macskaféle. *
- Elsőre vadmacskának hittem, de nagyobb és kecsesebb. Nesta... szép neve van. Ha jól tudom, Afrikában őshonos? Melyik vidékről való? *kérdezi, közben továbbra is simogatva a famulust és engedi dörgölőzni is, most valahogy a hangulatmódosítás, vagy milyen képessége nélkül mintha sokkal inkább segítene, hogy összeszedje magát. Az ajánlatra felpillant, aztán halványan elmosolyodik. *
- Végül is... jól hangzik. *bólint rá, majd elfogadja a fiú segítségét, ha már volt olyan kedves, és csak úgy vaktában porolja le a kabátját meg a nadrágját, a környék ismeretében feltételezve, hogy valószínűleg egyik kő sem makulátlanul tiszta. A barátok emlegetésére megrántja a vállát. *
- Mindenkinek megvan a maga baja, de majd meglátom. *válaszolja, legfeljebb ír egy levelet az unokaöccsének, vagy majd kitalálja, ki az, akinek beszélhetne róla. Most azonban nem töri ezen a fejét, inkább a lába elé igyekszik nézni, mellé meg csendben marad, azon gondolkodva, hogy mit is kérdezhetne, netán mondhatna, egyáltalán kellene-e, mert ami azt illeti, nem egy zseni e téren, vagy túl sokat beszél, vagy meg se nyikkan, most úgy tűnik, az utóbbi van műsoron. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-03-22, 12:32 am

//NRT játék, Athalie - Zaine, 2013.02.21.//

*Én aztán nem ítélem el a lányt, azért amit gondol, hiszen bár jó vagyok, van árnyas oldalam is, ami igen gonosz tud lenni, ha van rá indok. Az ő esetében van indok, természetes, hogy minimum gyilkolásra vágyik a családja lemészárlása után, talán többre is, hiába nem volt felhőtlen a kapcsolata velük... itt érheti el célját. Persze azért örülnék, ha nem rajtam vezetné le feszültségét, s ez meg is történik.*
- Lehet, bár szerintem azért mi is elég erősek lehetünk majd nemsokára... akár azt is el fogod tudni majd érni, hogy a halál legyen számára a könyörület. Ismered azt, aki ezt tette? Tudod ki az? *felelek neki, s kíváncsiskodom egyben, mert úgy hangzik, mint akinek pontos fogalma van arról, ki a tettes... nem a nevére vagyok kíváncsi, hiszen nem az én ügyem, bár érdekelne, miért nem vizsgálják ezt hivatalos szervek... kell lennie varázsló bűnüldözésnek is. Talán nem olyanok a körülmények. Szavait már nem hallhatom, ezért csak motyogását figyelem összevont szemöldökkel, ám hamarosan famulusom lesz a téma, s érdekes módon, most érdekli a lányt. Remélem Nesta nem vet be képességet...*
- Igen az... tisztát jelent. Afrika szavannás részein él, igazad van. *biccentek, majd pedig sikeresen ajánlok fel egy lehetőséget, s fel is segítem a lányt, míg indulásra készülünk. A famulusom elől megy, de időről-időre hátra pillant, hozzánk tér vissza és tekereg lábaink körül.*
- Helyes. Akkor remélem sikerül rendesen, ha pedig nem, majd megoldjuk valahogy. *vigyorodok el, mivel én még nem igazán csináltam forró csokit, bár elméletben tudom, hogyan kell. Nem garantálja semmi a sikert, tehát nem is rohanok, elég nyugodt tempóban sétálok, azt hiszem, ez illik most ide. Persze szóval tartom a lányt, amit ő hagy is, akkor is, ha nem túl beszédes, de ez érthető ebben a helyzetben.*
- Esetleg mondjuk kereshetnél olyan tevékenységet, ami elvonja a figyelmed. Mit szeretsz, miket szoktál csinálni? Lehet, hogy szokatlan dologba is kéne vágnod, amit eddig még nem próbáltál ki, de esetleg gondolkodtál már rajta... vagy még nem. *ötletelek, hiszen ez is jó módszer arra, hogy nem csak segítsek neki, de ismerkedjünk is. Fogalmam sincs mire gondolok, ez a rajzolástól a léglabdán át a bázisugrásig bármi lehet, a lányon múlik, hogy milyen gazdag a fantáziája, már ha van most egyáltalán.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-03-27, 1:50 pm

//NRT játék, Athalie - Zaine, 2013.02.21.//

*Egy egész nap lassan kezd elégnek tűnni ahhoz, hogy lenyugodjon és ha nem is teszi félre az egész dolgot, legalább nem csak azzal foglalkozik már Zaine-nek hála, ha a fiú nem téved erre talán még reggelig is lamentálna ezen az egészen. Majd csak megemészti szép lassan, ahogy telik az idő, a többit pedig aztán az iskola végeztével lerendezi, már ami a vendettaszerű részt illeti. Most úgyis kevés lenne hozzá a tudása. A megjegyzésre bólogat egy sort, a kérdések hallatán meg sóhajt egyet a végére. *
- Ha a végére érek, biztosan... és igen, tudom, ki volt. *dünnyögi, ha már kérdezték. Pontosan tudja, hogy ki volt a tettes, akit ezért nem valószínű, hogy valaha is elővesznek. Túl befolyásos a kellő helyeken, az ő apja meg nem volt egy szent fekete mágusként. Az egyedüli meglepő dolog az volt az egészben, hogy hamarabb várta volna, hogy egyszer a környékbeliek intézik el, mint azt, hogy felbukkan egy kedvesnek cseppet sem mondható rokon néhány évnyi csend után. na de hamarosan szerencsére átterelődik a téma a famulusra, akinek most nem kell képességet használni ahhoz, hogy érdekelje, mert ha nem lenne, akkor Lia keresne bármi mást, csak ne kelljen most ezzel foglalkozni. Egyszer már kidühöngte magát az egészen, most végképp nem akarja előlről kezdeni. *
- Ühüm... szavanna? És azt is tudod, melyik ország területéről származik? *kérdezősködik tovább, majd elfogadja a segítséget és hamarosan indulhatnak is. Pillanatnyilag jobb alternatívának ítéli a társaságot meg azt a forró csokit, mint itt ücsörögni és keseregni, lassan belátja, hogy az úgysem vezet sehová. *
- Biztosan. *mosolyodik el most már, csak sikerül elkészíteni valahogy. Lassan sétál most ő is, igyekezve a lába elé nézni, és azért néha megmukkanni is. Alapjáraton is elég ritkán beszédes, most meg valahogy küpönösen nehezen megy, mert lekötik a gondolatai, de azért igyekszik elhessegetni legalább egy részüket és figyelni, meg beszélni is. A kérdésre azért alaposan elgondolkodik, néhány percig csak lépked tovább csendben, még mielőtt megszólalna.*
- Öhm... olvasok, rajzolok, zenét hallgatok, tanulok... sakk, dobolás, úszás...*számolgat az ujjain, talán semmit nem hagy ki így, aztán meg felpillant és egy félmosoly kíséretében megrántja a vállát. *
- Ne is mondd. Umalmas... de azért jó lenne megtanulni még egy nyelvet az angolon kívül, németet vagy norvégot, netán franciát, még nem tudom... esetleg megismerkedni az alkímia alapjaival... és érdekel a kviddics, de a seprű és én nem vagyunk valami jó párosítás. Valószínűleg nem ezt érted a szokatlan alatt. *jelenti ki végül, azért kíváncsi arra, mi lenne az, ami mondjuk a fiú szerint szokatlan, mert nem kizárt, hogy teljesen más keretekben gondolkodnak, talán mindjárt megtudja. *
- Te amúgy mit szoktál csinálni? A sporton kívül... mert azt gondolom rendszeresen űzöd. *kérdezi meg végül, ha már beszélgetni kezdtek, kezdett kíváncsi lenni ő is, vajon más mivel is tölti az idejét, talán még ihletet is nyer, aztán meg ismerkedik is, mert úgy tűnik egyelőre, hogy eléggé alaptalan véleménye volt-van Zaine-ről. Még a végén kiderül, hogy tényleg nem is idegesítő. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-03-28, 10:22 pm

//NRT játék, Athalie - Zaine, 2013.02.21.//

*Nem kérdezősködöm tovább, mert tudom, hogy ez nem tartozik rám, én annyit tudok, amit nekem kell, illetve az én részem is lejárt itt, ami a vigasztalást illeti, s szerencsére a lány is kezdi érezni, hogy nem kell ellenségeskednie, talán meg is nyugszik némileg, így haladhatunk tovább erről a témáról, mert fontos lenne, hogy a figyelmét tereljem el, legalább addig, míg együtt vagyunk.*
- Nem, de szerintem több kis afrikai ország területén is megél... *rántom meg vállamat, hiszen ennyire nem éltem bele magam, kerestem valamit, ami illik hozzám, szép, szeretem, hasznos, s erre esett a könyvben a választásom, így ezt a famulust készítettem el. Lehet, hogy a lányt is érdekli, ami meglepő, főleg, hogy nem kíváncsiskodott ennyit ez előtt, némileg gyanús... de, nem gond. Tervezetünkhöz híven haladunk tovább, majd pedig már felőle kérdezősködök, s végül igen érdekes választ kapok, nem is gondoltam volna ezt a lányról, tehát meglepett tekintetemmel találkozhat.*
- Akkor általában olyan vagy, mint bárki más, bár... a dobolást nem néztem volna belőled ki. Egyszer megnézném, hogyan dobolsz, biztosan elmond valamit arról, milyen zenét szeretsz... *gondolkodom el hangosan, a többire nem reagálva egyelőre, arra majd később, mert persze más is felkelti érdekélődésemet abban amit mond. Inkább egy ötlettel élek, melyet úgy látszik meg is akar fogadni, vagy legalább gondolkozik róla, ezt örömmel veszem, de a feltevésére fejemet rázom.*
- De, ilyesmire gondoltam. Mondjuk kviddicsre, de akkor az nem játszik... az alkímia meg az én házam tárgya, illetve hasonló... szóval van rá lehetőséged, komolyabban viszont úgy hallom, hogy csak az egyetemen, ami nem itt van, csak ha évet lépsz. *felelek neki, majd pedig már ő is kérdezősködik. Jó, hogy érdeklődik, ő is beszél, nem sértődöm meg, inkább csak nevetve bólogatok, most pedig rajtam van a gondolkodás sora. Nehezebb kérdés, mint gondolná az ember.*
- Igazából én sétálgatni szoktam, felfedezni a környéket... meg tanulok néha. *adom meg a választ röviden, majd pedig már előre is mutatok, mert a főutcára érünk hamarosan ki, már itt van előttünk, csak pár száz méter, de látni a várost, hallani a hangokat és a fények is játszanak a távolban. Nemsokára tehát gondolkodom kéne azon, miként is kell forrócsokit csinálni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-04, 3:18 pm

// 1. Pusztítástan házi. //

* Tanulással töltött délelöttöm után egy kis mozgásra vágyom, annyira azért nem, hogy fussak vagy a kondiban izzasszam magam s formáljam testem, de egy sétához van kedvem, tehát miután ebédem elfogyasztom el is hagyom a Mysteriot, hogy a révész által átjussak Seol szigetére. Nincs konkrét célom, de annyi tuti, hogy az embereket most messziről kerülném, tehát az erdő felé veszem az irányt, hogy a fák közt járjak egyet tervezgetve a séta utáni napom többi részét. Kát, hogy Mizot nem hoztam magammal, biztosan élvezné a futkározást, de túlságosan azért nem bánkódom, hamarosna itt a jó idő, ha kell ha nem járjuk majd együtt Seol szigetét. Kilépve a leveledző bokrok közül megpillantom a tavat így hát az ösvényen indulok meg reményeim szerint megkerülve azt mi pont elég lesz, nem akarok én túrázni, az valahogy unalmas nekem. Ahogy a tó felett repkedő madarak is... Az már mellékes, hogy mit szólok a megremegő talajhoz és a nem várt zuhanáshoz mitől meglepettségemben sikítani kezdek, nem tudok semmit tenni ez ellen. aztán egyszer csak bumm, elsötétül minden... Nem tudom mennyi időt tölhettem eszméletlenül de ahogy kezdek magamhoz térni úgy érzékelem azt, hogy sajog minden porcikám s valami eszméletlen erőmbe telik kinyitnom a szemeim. Amikor ez megtörténik a felfelé szűkülő járat végén a felhős eget pillantom meg mire lustán pislogok, lassan fogom fel, hogy mit is látok. Egy idő után erőt veszek magamon s felülök, körbenézek magam körül így megtudom állapítani, hogy egy szakadékba estem. De hogy került ez ide? Hogy hogy nem láttam? Ki a fene csinál ide ilyesmit? Számtalan kérdés kavarog bennem miközben felállok és megtapogatom magam, szerencsére nem tört el semmim így hát kicsit mozgolódok, megmozgatva testem hogy aztán sóhajtva egyet felfelé bámuljak.*
- Hahóóó!* nevetséges próbálkozás azt, hogy ezt bárki is meghallja az esélytelen, közel s távolban sem láttam senkit tehát kár a gőzért, de akkor hogy jutok ki innen? Várjak addig míg valaki épp erre nem sétál? Na nem, valamit ki kell találnom. Gondterhelten fogom meg fejem s fordulok hol jobbra hol balra mikor is beüt a ménykő, újra felnézek de immáron azért, hogy felmérjem a távolságot, talán arra van esély, hogy egy varázslat segítségével kijussak innen.*
- Veszteni nem vesztek vele semmit...* motyogom csak úgy magamnak, előveszem pálcám mit első körben megvizsgálok nem e sérült meg, de semmi szokatlant nem veszek észre rajta így hát mély levegőt véve felkészülök a varázslatra. A lábaim elé mutatok a pálcával és ott kezdem el az óramutató járásának megfelelően kavargatni azt s közben az igét is előkaparom elmém egy rejtett zugából.*
- Immotus!* kezem nem áll meg továbbra sem, csak várom, hogy sikerrel járok e vagy sem, mihez tudom, hogy egy kis idő szükségeltetik és erős koncentráció tehát figyelmem csak és kizárólag arra irányul amit csinálok, nem mintha most ebben a helyzetben bármi is megzavarna. Emelkedni kezdek, mit csak egy kisebb sikernek tudok be, hisz a kiút még messze van így hát gondolati úton irányítom magam egyre feljebb s feljebb alattam egy kisebb felhőszerű kis örvénnyel. Nem kell végig kőröznöm szóval kezem leáll s felfelé nézek, sóvárogva várva azt, hogy egész testemben kint legyek, nem akarok vissza huppani mivel nem hiszem, hogy többed próbálkozásra ez sikerül, mást pedig nem tudok bevetni, talán csak egy valamit. Szerencsére nem kell ezen aggódjak mivel ahogy kiérek kicsit arrébb is irányítom magam s leereszkedem a földre meg is szakítva a koncentrációm.*
- Huh... még jó, hogy nem kellett itt éjszakáznom.* nincsenek barátaim s talán aki erre jár az is itt hagyott volna szóval segítsd magadon helyzet volt ez a javából mitől már szabadulok is, tovább folytatva utam az ösvényen mivel ugyan annyi a táv vissza mintha bejárnám. Pálcám elrakom s azon agyalok, hogy milyen jó, hogy gyakoroltam ezt a varázslatot mikor valami apróbb kis démonra leszek figyelmes majdnem közvetlen előttem ki máris meglobogtatja lángjait.*
- Áúcs! Ez mi?* szökkenek hátra egyet mert hirtelen valami megszúr és kicsit éget is, így pillantok le combomra honnan kiáll egy kis lángoló tüske.*
- Normális vagy? Mit akarsz?* próbálom megfogni és kihúzni de hát ez lehetetlen, gondterhelten emelem fejem a kis démonra ki már nincs ott ahol az előbb volt így nézek hát körbe, hogy felfedhessem, egészen a hátam mögött van már.*
- Na hagyjál békén...* szerencsére ez a kis tüske kialszik magától, nem lehet valami erős démon valahonnan az aljáról való lehet a rangsorban, így hát ügyet se vetek rá, haladok tovább igaz már jóval sietősebben és paprikásabban hiszen nem ez volt a tervem már. Alig teszek meg pár lépést s már érzem is az újabb kis szúró érzéseket - mert hogy több van - a lábamba, mire pálcát rántok és indulatosan fordulok meg felé tartva a pálcám.*
- Most megkövülsz te kis majom! Duro!* alkalmazok egy általam ritkán használt varázslatot mi ugyan elhangzik de eredményét tekintve nulla, mivel nincs ott ahol én gondoltam. Gyors körbenézés így már a bokrok között fedezhetem fel honnan röpül is felém egy kisebb tűzgolyó mi elől el is ugrok, majd ismét megcélzom a kis démont.*
- Deprimo!* robbantok a talajra vele reményeim szerint elé így kisebb földkupac repül a levegőbe de kárt nem tettem benne megint mert bizony megint érzem az oldalamnál a szurkálós érzést, közvetlen mellettem áll s mintha még jól is szórakozna.*
- Élvezed mi? De ebben mi a jó én azt nem tudom felfogni! Szánalmas kis dög.* rúgok belé mire sercelődni kezd a cipőm, égni nem ég mivel annyi ideig nem tartottam lángok közt csak egy kicsit megmelegszik. Megtanulhattam volna már krétával vagy tollal mászkálni de nem, még a mai napig nem hordok magamnál ilyen eszközöket csak órára, na de mától ez másként lesz. Annyira nem az én világom a démonokkal való küzdelem, hogy el kell gondolkodnom azon mit tudok tenni ellene azt leszámítva, hogy elfutok és visszatérek a Mysterioba. Az nem én vagyok, tehát ezt elintézem. Persze túl egyszerű lenne ha békén hagyna és tovább állna ezt nem is teszi meg, továbbra is piszkál s akárhányszor indulok meg felé annyiszor viharzik el pillanatok alatt s tűnik fel teljesen máshol, szóval egy idő után már csak magam fárasztom vele így hagyom, a kis tüskéi úgy is csak időlegesen okoznak kellemetlen érzést.*
- Ha rájövök a módjára miként leckéztesselek meg nem fogsz így örülni!* rándulok meg újra is újra, lassan de biztosan tette tönkre ruhám ez az idegesítő kis lény. A tó felé fordulva veszek egy mély levegőt nyugtatás képen mikor is a víz felszínére siklik tekintetem.*
~ Jéggránát... vajon jó lehet? ~* morfondírozok magamban de aztán úgy vélem igen, tüzes kis démon mik nyilván nem szeretik sem a vizet sem a jeget, de előtte kipróbálok még valamit.*
- Aguamenti !* spriccel felé jó adagnyi víz mire valami fura, nyivákoló hang hangzik el tőle mire elvigyorodom.*
- Ó szóval ez már nem tetszik mi?* fordulok is a víz felé pálcámat arra mutatva hova rajzolok is egy kört a levegőbe.*
- Glacies...* a víz kiemelkedik és megfagy, ekkor fordulok a kis démon felé megcélozva őt ezzel a kis bombával.*
- ...granatum!* száguld felé a gránát mi ahogy becsapódik a fába úgy robban fel apró kis jégdarabokat küldve szerte szét. Nem valami nagy sugárban mert nem nagy gömböt hozok létre, gyors ez a kis démon így nekem is annak kell lennem tehát már fordulok is ismét a víz felé, rajzolom a kört s ejtem is ki az ige első részletét.*
- Glacies...* felmérem megint a kis démont kit első körben nem fedezek fel de aztán látom hogy felmenekült a fa tetejére és egy ágon gubbaszt, engem figyelve. Oda célzok s viharsebesen indítom meg a gömböt irányába.*
- ... granatum!* beletalálok a vastag ágba s ahogy darabokra törik úgy nyivákol fel megint a démon én meg érzem meg az égető kis szúrást homlokom egymás utánban többször mitől tombolni tudnék.*
- Mikor fejezed beeee?* kiáltom el magam teljesen tehetetlenül s még fejem is hátrahajtom kissé ahogy behunyom a szemem. Egyszerűen ezt nem hiszem el, én csak sétálni akartam, kicsit kimozdulni a négy fal közül erre tessék! Nem hogy megnyílik a lábam alatt a föld még egy idegesítő kis démonkával is szórakoznom kell ki úgy tűnik arra teremtetett, hogy másokat idegesítsen. Ezt érdemlem én? Teszem fel magamnak a kérdést melyre persze meg is adom a választ egy nem formájában, ekkor viszont feltűnik, hogy nyugtom van, sehol mocorgás, nem érzek egy égető kis tüskét sem s mivel úgy hiszem lassan immunis vagyok rá, így hát sötét szemeimmel is bejárom testemet hol valóban nem fedezek fel egy lángocskát sem.*
~ Vééégre! ~* nyögök fel s indulok el most már célirányosan a kikötő felé, ennyi azt hiszem elég volt a természetjárásból mihez alapjáraton nincs sok kedvem általában de ezek után azt hiszem megint egy jó ideig maximum a betontömböt fogom előnyben részesíteni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-07, 7:10 pm

//NRT játék, Athalie - Zaine, 2013.02.21.//

*Próbál most egyelőre nem arra koncentrálni, ami mindeddig ott zúgott a fejében és még most is ott van, csak kicsit mintha halványodna. Idővel majd csak elmúlik legalább a nagy része, a kesergésből mára meg talán éppen elég volt. A szerválról kezd érdeklődni, ha már egy példány itt dörgölőzik a lábának lelkesen, simogatásra várva. A válaszra bólogat, végül is akkor minden országban előfordulhat, ahol szavanna van, de ezt most nem boncolgatja tovább, nincs is amerre. Ha már arról kérdezték, mit szokott csinálni úgy általában, akkor séta közben kissé elgondolkodik, és fel is sorolja, mi érdekli igazán, bár ebből azért nem mindennel foglalkozik is behatóbban. *
- Jah... hát azt mondják, nem éppen egy nőies hangszer, de igaza volt az unokaöcsémnek, amikor azt mondta, hogy jó módja az indulatok levezetésének. Gondolkoztam a hegedűn is... csak ahhoz tanárt is kellene keresnem... na majd egyszer... *mondja egy vállvonás kíséretében. Szereti a zenét, és igazából egyszerűbb azt meghatározni, mit nem szeret, mint azt összefoglalni, mit igen, elvégre klasszikustól a metálig szinte minden belefér, de még ott is megvannak a kivételek, például. *
- Ha csak nem szerzek egy gyógyítót, aki a nyomomban lohol, akkor a kviddics tényleg nem jön szóba sem... lelátóról csak. Alkímiához meg kereshetek magántanárt is, végül is van ismerősöm, aki alkímiával foglalkozik, csak azt se most. Egyszer valahogy legyek túl az alapokon... *sóhajt egyet, most kicsit az az érzése, hogy ez nehéz menet lesz, mert pillanatnyilag van is motivációja a tanulásra, meg nincs is. Szeretné elintézni azt a bosszút, de ugyanakkor meg az jár a fejében, hogy talán otthon is maradhatott volna magántanulóként és akkor ez az egész nem lenne. A nagybátyja még most se szólna semmit, ha visszamenne, csak folytatná a tanítását és lenne belőle egy jó nekromanta, ahogy a család minden tagja az lett több generáción át. Nagy dilemma. *
- Ühümm. Akkor egész jól mehet neked, ha csak néha tanulsz még is évet léptél. *mosolyodik el most már, közben nyugodtan lépkedve, és végre elérik a főutcát is, onnan meg már nincs messze a kikötő sem, és az iskolába visszaérve pedig majd még folytathatják a beszélgetést a forrócsoki mellett. Jobb szórakozás, mint a tó mellett ücsörögni és azon tépelődni, mi lenne ha, azt nem tagadhatja. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-07, 9:14 pm

//NRT játék, Athalie - Zaine, 2013.02.21.//

*Annak ellenére, hogy nem indult jól a kapcsolatunk, és Athalie elég zárkózott lány, úgy vélem, szeretném jobban megismerni, mert rengeteg érdekességet tartogathat, és talán félreítéltük a másikat, kapcsolatunk kezdetén. Ezért kérdezgetem, ő pedig szorgosan válaszolgat, ami jó, mert így a beszélgetés fent is maradhat, illetve ő sem gondolkozik azon a szomorú eseten, ami történt. Talán segít ismerkednünk.*
- Valóban, még sose próbáltam, egyszer talán... lehet, hogy van ritmusérzékem. Te biztos jobb vagy, majd maximum mutatsz pár trükköt. *vigyorodom el, persze nem gondolom egyelőre komolyan, hiszen ahhoz jobban kéne egymást ismerni, többet találkozni, és mivel nem ez az elsődleges célom, értelme sem lenne, hogy a másikra akaszkodjak ilyen téren. Majd ahogy adja, úgy jön. A hegedűre inkább semmit nem mondok, mert nem szeretem azt a hangszert, de megbántani sem akarom most. Önfegyelem. Néha nem árt. Most ehhez van kedvem. Mint hallom, a kviddiccsel hadilábon áll, így nevetek fel.*
- Én még nem próbáltam, de lehetséges, hogy hasonló színvonalon leszek, mint te. *képzelem el magam előtt a jelenetet, bár egyedül biztosan nem próbálnám ki, ő pedig ebben nem segíthet, mondjuk eleve félek a nagyon magasban... nem vonz valahogy a repülés. Nem értem miért kéne tanár az alkímiához, mikor itt tanulhatja meg az alapokat és a magasabb szintet is, továbbképezheti magát, hiszen én csak tudom, az én házamhoz tartozik.*
- Áh, ugyan... nem akarok évet lépni, csak természetes módon. *legyintem le, mert őszintén szólva, nekem nincs hova sietnem. Nincs hova mennem, itt van étel, fedél a fejem fölött, taníttatás, barátok, lehetőségek, minek rohanjak ezeken végig? Nem, majd ha biztos helyzetem lesz, akkor talán, de képesnek sem érzem magam arra, hogy a normálistól eltérő módon vizsgázzak. Közben a főutcára is kiérünk, majd pedig a révész segítségével az iskolában kaphatja meg azt a forrócsokit a lány, melyet sikeresen készítek el, s talán ez a beszélgetés jót tesz majd neki, és nekünk is.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-27, 10:56 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.
(Előzmény a főfolyosón)//

*Zaine érkezése igazán meglepő és egyedi, bizonyára ez jellemző a fiúra, hiszen a bálon is kissé meglepett jöttével. Mindenesetre csak egy kis időre méltatlankodom, túl sokáig nem, mivel nem esett bajom és nem hiszem, hogy azért írta a levelet, hogy bántson, nem tűnt olyannak.*
- Tudom, hogy capoeirázol, nem emlékszel, hogy megpróbáltad bemutatni nekem? *vigyorodom el, visszagondolva arra az emlékre, amikor félrevonultunk egy kicsikét azon az estén. Milyen kellemes is volt, úgy visszamennék az időbe, arra a pár órára, akkor nem éreztem ezt a sok gondot, mely mostanság körüllebeg. Mindenesetre kicsit késve, de viszonzom a kedves puszikat, bár én most csak egyet adok a fiúnak és őszintén már félek is ilyesmit tenni, már nem tudom, hogy hogyan merjek hozzáállni bármelyik hímnemű emberhez is, mindig, mindegyik megbánt, de most mégis, reménykedem benne, hogy nem úgy lesz és jól fogjuk érezni magunkat. *
- Vadócnak? Igen, akkor még az voltam, de mostanság semmi se alakul jól, így már tervezni se merek, sajnálom. *sütöm le szép szemeimet, mert bár nagyon szeretném jól érezni magam, mégis, rettenetesen félek bizonyos dolgoktól. Visszafogottabb lettem, nem is kicsit, de nekem most jó ez így. Viszont ideje lenne elindulni, így a tópart felé is indulunk, de közben természetesen beszélgetünk tovább. *
- Az jó lehet, én mondjuk nem sportolok, de talán néha elnézek arrafelé, hátha összefutunk. *pillantok oldalra, a fiú tekintetét keresve és közben a mosolyom is ott marad ám az arcomon. Kezdem pozitívan látni ezt az egészet, de azért egy kérdés is megfogalmazódik még bennem, amire szeretnék választ kapni Zaine-től.*
- Ezek szerint, neked sincs túl jó dolgod itt… Én is erősebb szeretnék lenni, hogy évfolyamot léphessek, de nem megy valami egyszerűen. *sóhajtok is fel szomorúan, majd idő közben átérünk a túlpartra és ahogy a tó felé tartunk, azért én is mesélek.*
- Hogy velem? Kihasználtak és mindenki eldob, akit fontosnak érzek magamhoz, szóval csak a szokásos. Próbálok kicsit megváltozni, hátha velem van a baj, bizonyára rossz ember vagyok, ezért se kellek senkinek. *hajtom le fejemet is, kezeimet pedig magam előtt össze is kulcsolom, úgy figyelem az előttem lévő ösvény gallyait az úton, ahogy haladunk tovább. Nem tudom, hogy mit kéne mondanom, de vidámnak se tudom tettetni magam, valamiért ismét megkörnyékeztek az emlékek. Ahogy viszont meglátom a partot, már előre is futok, próbálva kikerülni az esetleges kérdéseket és ha odaérek a víz mellé, már le is csüccsenek a puha fűbe.*
- Szóval, te gondolkodtál rajta, hogy merre szeretnél majd menni? *nézek bele ismét szemeibe, és próbálok most már boldogságot erőltetni magamra, így végül kikapom a vaskos könyvet is Zaine kezéből, hogy felnyithassam azt és olvasgatni kezdjem, de persze a figyelmem nagy része a fiún van és ezt ő is érezheti, ugyanis időről-időre feltekintek rá barnaságaimmal.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-27, 11:18 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Ő nyilván nem tudja, amit én, illetve nem tudja olyan biztosan, hogy milyen tökéletesen bánok a mozdulataimmal, tehát neki nem eshet baja, ha én azt nem akarom, ezért is tartom humorosnak a kérdését, de természetesen felelek, emlékeztetem őt, ha kell. Mikor azonban tovább beszél, az emlékektől egy nagy mosoly kerekedik arcomon.*
- Persze, hogy emlékszem, csak gondoltam emlékeztetlek. Ez már inkább volt jó, mint az... *kacagok fel, ahogy látszik, hogy még mindig az emlékeimben kutatok. Amint azonban tovább haladunk a témában, hallom, egyáltalán nincsen jó dolga, őszintén szólva rögtön meg is sajnálom őt, hogy változásra lett kényszerítve, bár az élet ilyen, fel kell állni, és küzdeni az ellen, hogy meg akar téged változtatni. Jóindulatúlag teszem vállára egyik kezem, és nyugtatólag mosolyodok el, barnáit kutatva.*
- Minden rendben lesz, ha nem adod fel, akkor az összes vihar elül. Tudod, az élet meg akar változtatni, csak rajtad áll, hogy képes lesz-e. *mondom neki röviden, mert azért nagyon nem értek mindenhez, elég egyszerű lélek vagyok, egyszerű filozófiával. Annak ellenére, hogy ő nem sportol, van rá esély, hogy össze is fussunk a tó partján egyszer, aminek örülök, bár én futni járok ki, viszont ahogyan így említi, elkezdem őt körbe-körbe sétálni, miközben láthatóan mérem fel egy ideig, talán félre is érthetően, de csak egy jó idő elteltével szólalok meg.*
- Szerintem pedig jó lenne, ha sportolnál valamit. Nem tudom miben lennél jó, de a box határozottan jól állna neked, vagy taníthatnálak capoeirázni. Mondjuk előbbi egyszerűbb. *komolyodom el, mert ezt is komolyan gondolom, ha szeretné, hogy nem változzon és legyen programja, hát akkor ajánlok valamit, talán még önbizalmat is ad neki. Most viszont én jövök a panaszkodásban, ezért bólogatok megállapítására.*
- Ha évfolyamot lépnél, velem járhatnál órára. Az jó lenne, én sem unatkoznék. Csak szólj, ha kell valamit segíteni. Mindent a cél érdekében! *mosolyodom el, és ezzel én nem rendszeres gyakorlást ajánlok, mert egyedül kell boldogulnia, ellenben ha segítséget kér, akkor kap, kérdezhet, gyakorlok vele, ha akarja, egy-egy párbaj keretein belül. Ismételten ő következik, de most már feltűnően szomorú amit mond, én is elkomorodom ahogyan őt vizsgálom sajnálkozó tekintetemmel. Nem tudom, hogy mi történhetett, s már szólalnék meg, mikor hirtelen kezd a tóhoz futni, hogy előlem meneküljön, én pedig utána eredek, és sikerül elkapnom a kezét-csuklóját, már ha nem avatkozik közbe.*
- Hé... te biztos nem vagy rossz ember, akkor most nem lennék itt, és nem azért vagyunk itt, hogy szomorkodjunk. Mellesleg... kit verjek meg, ki bántott? *kutatom kíváncsian a tekintetét, el is engedve őt. Ahogy leül, úgy én is követem, s a könyvet természetesen engedem neki kikapni a kezemből, kérdésére pedig csöndesen kezdek el gondolkodni, végül pedig az igazat ismerem be.*
- Akkor kezdtem el rajta gondolkodni, amikor a levelet kaptam, akkor értem fel ezzel a könyvtárból. Vagy város kéne nekünk, ami pezseg, vagy pedig valami természetes, mondjuk tengerpart, esetleg Jamaica. *vonom meg vállaimat, hiszen nem vele terveztem oda menni, viszont most így alakult, és Rachel tökéletes partner lenne oda. Nyilván rajta is áll, ő legalább bírja a napfényt, elvből sem veti el.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-27, 11:47 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Az érkezés számomra eléggé meglepőre sikeredik, mivel nem hittem volna, hogy majd így látom meg Zainet, de annyira nem zavar a dolog, mivel nem történt baleset, ellentétben a báli bemutatójával, amikor ittasan szeretett volna menőzni előttem.*
- Hát igen. *mosolyodom el én is, majd nemsokára vázolom is neki azt, hogy jelenleg nem vagyok én túl vadóc, mert bár lehet, hogy az voltam, de a lelkem meg van sérülve és amíg nem gyógyul be, addig az a Rachel is el van veszve valahol mélyen. A vállamat ért kéz viszont meglep, így a fiú szemeibe nézek és kissé elmosolyodom szavai hallatán, mert bár kedvesek, mégse tudok hinni bennük.*
- Én nem vagyok jó ember… az alkohol és a drog… tudom, hogy változnom kell. *beismerem a saját hibáimat, tehát egyértelműen tudom, hogy mik azok, amiket magam mögött kell hagynom, de az természetes, hogy teljesen nem fogok megváltozni. A sportolás is szóba jön és ekkor kezd el körbejárni a fiú, szépen meg is nézve magának, amely ösztönös pirulást vált ki belőlem, mert ismét visszaemlékszem a bálra, amikor oly közel voltunk egymáshoz és hát látom, hogy milyen jól is néz ki, de nem, megígértem magamnak, hogy kiverem a fejemből az ilyesmit, csak akkor ne nézzen már így rám…*
- A capoeira jobban hangzik, a boksz nem tetszik igazán. Szóval felőlem néha gyakorolhatunk együtt, ha van rám időd. *mosolygok tovább, mert nekem aztán sok időm van, a banda sincs már annyit együtt, mint régen, én pedig szívesen gyűjtök új barátokat, azokra mindig szüksége van az embernek. Jövőbeli terveimet is azért elé tárom, így az évfolyamlépést is, de most már sok ez a segítő szándék, így finoman megrázom a fejem, nemet intve ezzel.*
- Köszi, de már vannak, akik segítenek, és ők is felsőbb évesek. Mi majd sportolunk. *kacsintok rá jókedvűen, hiszen Tarkh és Nil előbb szóltak, én pedig mindkét srácot kedvelem, nem akarom őket se elutasítani, sem pedig lecserélni. Viszont a szomorúság egyre jobban megkörnyékez, szeretnék elmenekülni a kérdések elől, így előre is sietek, de ahogy kezem el lesz kapva, úgy fordulok meg, a másik felé és nézek bele most már közvetlen közelről a szemeibe.*
- Többen, de nem akarok neveket mondani. Te pedig még nem ismersz Zaine, lehet, hogy az utazás után eleged lesz belőlem. *sóhajtok fel kissé és inkább a fűhöz sétálok, ahol leheveredek és nemsokára már a könyvet elvéve kezdem el azt tanulmányozni, miközben a fiút figyelem. Őszinte, tehát ő se agyalt eddig az utazáson, szerintem csak hirtelen jutottam eszébe, de eddig ő is tökéletesen megvolt nélkülem is. Hát ez van.*
- Hmm, a tengerpart jól hangzik és mivel pénzem az nincs, mindenképpen olyan hely kell, ahol ingyen el tudunk lenni. Majd viszünk innen kaját meg piát, a parton pedig el is lehet aludni egy estét, ha úgy van. *gondolkodom is el hangosan, majd Jamaica említésénél ehhez a helyhez is lapozok a könyvben, ugyanis csúnya módon túl sok mindent nem tudok róla, de ez láttán szemeim majd kiesnek a helyükről.*
- Azta, ez gyönyörű szép! Menjünk ide, ez szuper lesz! *teszem is le a földre a könyvet, hogy Zaine is láthassa a képeket, amiket nézek. *
- De miért jutott eszedbe pont Jamaica? Gyerekkori álmod eljutni oda vagy mi? *kíváncsiskodom, miközben szépen oldalra dőlök, tehát elfekszem a puha fűben és úgy lapozgatom tovább a könyvet, mivel akad leírás is erről a helyről, további képekkel együtt.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-28, 8:10 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Anno is ez történt: Rachel és én őszintén beszélgettünk, nyíltan, annak ellenére, hogy nem ismertük a másikat, és talán ő is olyan mint én, nyílt és egyszerű, nincs mit titkolnia... vagy csupán kevés téma tabu. Ez most sem más, így rövid időn belül súlyos szavak hagyják el száját, amivel nem értek egyet.*
- Ha a világon minden drogos, vagy alkoholista rossz ember lenne, akkor nagy bajban lenne a bolygó. Gondolj bele, másnak meg más szenvedélye van, ami káros, de mindenkinek vannak hibái, ha változtatsz rajtuk, akkor sikerül a démonjaidat legyőzni. *vigyorgok rá, némileg fel is kacagva azon, hogy rossz embernek tartja magát, ilyen okok miatt.* - Persze, az is más kérdés, hogy feketemágus képzőbe járunk... itt eleve ölni tanítanak, ez nem tesz minket rossz emberré? *mutatok rá, hogy nem látja a nagy képet, csupán az apró részleteket: hiába változik, attól ez még fenn áll, és nem elüldözni akarom, csak megértetni vele, hogy azért nem ilyen egyszerű az, hogy ki rossz vagy jó ember... ha pedig rossz is lesz, biztosan nem a drog miatt... Talán azért is ajánlok neki sportot, hogy az ilyen gondolatoktól vonja el a figyelmét, s mint hallom, nincs ellenére.*
- Rendben, akkor majd megnézzük, hogy mit tudsz, mennyire vagy edzett, és alakítunk rajtad. Sokaknak fog tetszeni. *vigyorodom el, hiszen azért egy nőn is látszik a mozgás, az edzés, kerekedik szépen, feszesebb lesz, azt nem lehet majd nem észrevenni, ha tesz érte, és nem tudom, hogy van-e barátja, tetszik-e neki valaki, vagy alakul-e valami, azt viszont igen, hogy hasznára lesz ez a lánynak.*
- Rendben, különben sem vagyok nagy mágus még. *ismerem be, hogy szívesebben segítek sportban, mint a varázslásban, hiszen első sorban nekem is tanulnom kell még... A borúlátása azonban nem múlik el, hiába beszélgetünk tovább, ezért sóhajtok fel arra amit mond, de egyben kíváncsivá is tesz.*
- Ezt miből gondolod? Szerinted ki fogsz engem készíteni? Mivel? Nem egy hétre megyünk... *értetlenkedem kicsit, majd pedig már jöhet a nyaralás téma teljes egészében, így kezdünk el tervezgetni, az ötletek alapjait vázolni fel, hogy mire tartunk igényt, és nyilván úgy fogunk úticélt is választani. Rachel úgy gondolkodik, mint egy varázstalan ember, nem lep meg, én is az voltam nem rég, úgy éltem, ellenben azért próbálok a világba illeszkedni, és varázslóként is gondolkodni.*
- Már miért kéne? A varázslat sokban segít, akármire rávehetjük az embereket, hiszen van ilyen anyag is elsőben... kreatívan meg tudjuk ezt oldani pénz nélkül is. Hiszen a balhé az mindig jó, ez pedig nem volna unalmas. *rázom fejemet arra, hogy olyan hely kell, ahol nem kell fizetni... kit érdekel a pénz? Megoldjuk úgy, hogy ne kelljen fizetni akkor se, ha alapból kéne. Nem eleve olyat keresünk, ahol teljesen minimális minden, mert ingyen van a csóróknak.*
- Bizony az... nem álom, én ott nőttem fel. Ismerem a helyet, de örülök, hogy tetszik. Azért kíváncsi volnék, hogy neked tényleg nem jutott-e eszedbe semmi, mert ha van még ötlet, nem zárom ki, bátran szólj. Közös az utazás. *felelem neki, hiszen azért rá is kíváncsi vagyok. Közben egyszerűen dőlök hátra a fűben, nincs már nappal, hamarosan teljesen sötét lesz és a csillagokat is szemlélhetem, közben azon gondolkodva, hogy egy olyan emberrel akarok nyaralni pár napot, egyet-kettőt, akit nem is ismerek, ráadásul nő, hasonlít hozzám, és még nem tudom, mit fogunk csinálni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-28, 8:29 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Nem szoktam én ilyen lenni és valamennyire már Nil is segített rajtam, hogy jobb kedvem legyen, de valahogy az Yvonne-val való találkozás ismét eljuttatott egy mélypontra. Elton továbbra is kerül, szerintem már tényleg nem kíváncsi rám, pedig ő volt itt az első barátom, mint barát, barát és szükségem lenne rá. Talán nekem kellene kezdeményeznem, írnom egy levelet, de nem tudom. Ha mi találkozunk, akkor a drog és az alkohol is elkerülhetetlen lesz. Ahj, nehéz ez az élet. Mindenesetre Zaine szavai valamilyen szinten jó hatást érnek el nálam, így kissé el is mosolyodom azon, amit mond.*
- Igen, tudom, de tényleg szeretnék egy kicsit változni. *szólalok meg, de ez után a srác tovább beszél, így hozva szóba az iskolát is, ahova a diákok nem szórakozni járnak és tény és való, nem jó emberek… ahogy én se lehetek az, ha itt maradok.*
- El akartam menni innen, nagyon sokáig, de tudod Zaine, nekem nincs hova mennem. Ha elmegyek, akkor mehetek az utcára, ahonnan jöttem, azt pedig nem szeretném. Tehát vállalom a dolgokat, amely itt vár rám, csak azért, hogy maradhassak, erősebb lehessek és jobb életem legyen, mint amilyen volt. *szorítom ökölbe jobb kezem, és látszik egész testemen a tartás, a magabiztosság. Szeretném, hogyha előttem is megnyílna az élet, segítség nélkül lehetnék képes bizonyos dolgokra és ez sikerülni is fog, bár nem túl hamar, de időm van, szerencsére egy évismétlés után még nem tanácsolnak el. A sport felvetése viszont tetszik, azt hiszem, hogy tudok még arra időt szánni a banda és a tanulás mellett, túl sok dolgom amúgy sincs, tehát élni fogok a lehetőséggel.*
- Nem akarok senkinek se tetszeni, elegem volt a pasikból. Mármint ne értsd félre, belőled egyelőre még nincs. *mosolyodom is el és szerintem már késő lenne titkolni azt a bizonyos vonzódást, amely fennáll közöttünk, hiszen azon a bálon Zaine is nyomult, nem csak én, tehát nem érzem úgy, hogy ezt rejtegetni kellene, bár most próbálok úgy állni hozzá, hogy barátként megismerjem, mégse tudom elfeledni azt a táncot, annyira szuper volt és ahogy a fiú arcára nézek, ismét zavarba hoz a külseje… azért valljuk be, ennél rosszabbra számítottam.*
- De majd te megmondod, hogy jobban nézek-e ki, mint most, ha már ennyire formálni akarod a testem. *öltöm is ki felé nyelvem jókedvűen, mert szerintem így sincs rajtam felesleg, tökéletesen megfelelhetnék így is, de mégis jó bulinak hangzik ez a capoeira. A varázslatok gyakorlását viszont most tőle elutasítom, mert akadnak bőven, akik segítenek nekem, ideje lenne inkább arról beszélni, amiért találkoztunk, tehát az utazásról, de egyelőre még nem tudom, hogy miként kéne mindig a fiúhoz állnom, nem tudok róla túl sok mindent.*
- Nem’tom, csak úgy mondtam. *vonom meg vállaimat a negatív megszólalás után, majd végül a helyen kezdek el agyalni, hogy hova is kellene mennünk. Mivel pénzem az nincs, és erőszakos se akarok lenni senkivel szemben, ezért valami part mellett döntenék, ahol ellehetünk nyugodtan, de Zaine szavai ráébresztenek, hogy ez egyáltalán nem kötelező nekünk.*
- Én még nem tanultam ilyesmit. *pedig tudok ám minden anyagot, gondosan készültem rájuk, tehát lehet, hogy ő tudja, de akkor neki kell ezeket a dolgokat megoldania, sajnos nélkülem.* - De okés, benne vagyok. *bólintok rá, majd Jamaica mellett döntök, ha már felhozta a srác, így lapozgatok a könyvben és rálelve a helyre kezdek el ámuldozni róla. Hihetetlen, hogy én ide fogok eljutni egyszer.*
- Ott nőttel fel? Hűha, nem gondoltam volna, nagy mákos vagy. *paskolom meg combját jókedvűen és bizony irígylem is azért, amilyen élete lehetett a parton. Gondolom jó sok barát is várja, na de majd elszórakozunk velük, jó lesz, ahogy Elton matróz haverjaival is jól kijöttem annak idején. *
- Nem igazán ismerem a határokat, hogy hova mehetnénk, de régóta el szerettem volna jutni valami szép tengerpartra, mint a filmekben. *ismerem be, de azt hiszem, hogy ez az álmom most valóra fog válni. Na de Zaine szépen eldől, így egy ideig figyelem, majd hirtelen ötlettől vezérelve kerülök közelebb hozzá, fölé hajolva, így barna tincseim valamennyire arcához érnek és egyik kezemmel mellkasán támaszkodom meg.*
- Na és mikor akar menni, katona? *vigyorodom el jókedvűen és úgy hiszem, hogy ez a közvetlenség megengedett az előző találkánk óta, aztán max ha zavarja, szól, egyelőre nem tudom, hogy mit lehet vele szemben és mit nem, de egy picit jól esik a közelsége. Na meg, szépen flörtölgetett velem, közös nyaralást tervezünk – még ha nem is túl hosszút -, mindenféle okom megvan arra, hogy esetleg mást is belegondoljak a dolgokba. Az ember nem szokott csak úgy, egy vad idegennel ilyen lenni. Bár Slash figyelmeztető szavai is visszhangoznak a fülemben, illetve az, hogy ők nagyon nincsenek jóban, de nem így fogok ítélni, Slash a barátom… szinte a bátyámként szeretem, de attól még az sehol nincs előírva, hogy az ő ellensége az enyém is legyen.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-28, 9:21 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Igazán régen volt a bál, csak egyszer találkoztunk, és nem emlékszem mindenre, hiszen ittunk is, alapvetően ködös a kép, ezért próbálok a maradék emlékeimből építkezni, és úgy viszonyulni a másikhoz, ahogy egyértelmű lenne. Nem tudom működik-e, talán nem, mert esetleg különösnek találja, én viszont mindig közvetlen és egyszerű vagyok, nekem ilyen a normális.*
- Hát, akkor az elhatározás már megvan, már csak cselekedni kell. Be kéne csapni téged, tudod, mint a cigarettázókat a nikotin tapasszal, vagy hasonlóan... mondjuk drog helyett vízipipázhatnál, hátha működik valamelyest. Ha szeretnéd rácsapok a kezedre, ha nem volnál jó Rachel, és olyanhoz nyúlnál, amihez nem szabad. *kacagok fel, keresztbe fonva magam előtt kezeimet, és még egy kacsintást is szúrok a mondat mellé, hogy értse, humorizálok. Én a magam részéről rengeteg ember típussal találkoztam már, nem lep meg ez az élet, és nem is ítélem el, volt drogos és alkoholista ellenségem és barátom is... nincs mit szégyellni ezen, nekem ez az élet része.*
- Igen? Nekem sincsen hová mennem... az én szüleim kidobtak engem, és én sem akarom őket látni. Veled mi történt? *lepődök meg, és árulom el azt is, hogy ebben sem különbözünk mi ketten. Az viszont azért az én nyíltságomért cserébe érdekelne, hogy ő miért nem mehet haza... van-e egyáltalán otthona. Ilyen az ismerkedés. Ahogy viszont hallom, érdekes mondat hagyja el a száját a fiúkkal kapcsolatban, s láthatóan lélegzem fel a mondat végén.*
- Tehát én, mint pasi, érdekellek? Az jó, már kezdtem megijedni, hogy azt mondod, eleged van a pasikból, ezért váltasz a lányokra. *vigyorodom el, majd már az utalást is fogom, ezért nem olvad le arcomról a mosoly. Hát rajtam ne múljon, ha ő akarja, akkor dolgoztatom és formálom őt. Nem arról van szó, hogy nincs benne egy megfogó természetes szépség, hanem arról, hogy mindent lehet szépíteni, főleg akkor, ha együtt edzünk.*
- Sokat nem lehet már ezen javítani. *adom vissza udvariasan a labdát, tekintetem egy időre pedig a szeplőkre siklik, s még így is folyamatosan az arcán marad, a szemei körül. Nem akarom, hogy negatív hatás keletkezzen közöttünk, ezért inkább csak a szemöldököm vonom össze válaszára, de engedem a témát, ami arról szól, hogy biztosan utálni fogom őt... idővel majd tudni fogom, ez igaz-e.*
- Lehet, hogy mire megyünk, már fogod, maximum én végzem el. Rengeteg varázslat használható, pszichokinézissel például ételt és italt lophatunk. A kreativitásunktól függ, mire használjuk a mágiát, azt meg talán mondanom sem kell, hogy Robin Hood nem kíméli a gazdagokat. Esetleg Zorro... *vigyorodom el, bár hozzám talán Zorro áll közelebb a Z betű miatt, amit aláírásként is használok. Hm, talán fel is veszem ezt a nevet, ő olyan szuperhős féle, ha jól tudom... Azért persze nem minden úgy van, ahogy Rachel gondolja, ezért mosolyodom el szomorkásan érintésére.*
- Hát igen, amikor nem keveredtem balhéba, akkor jó volt a sport és a tenger. Majd te is látod, mert akkor ha nincs más ötleted, oda megyünk. A barátaim ellátnak talán. *gondolkodom el, hiszen azért tartom a kapcsolatot velük. Ahogy azonban a fűben fekszem, hirtelen jelenik meg az égbolt helyett Rachel, a csillagokat szeplőkkel váltva fel, és nem is olyan rossz a változás. Elmosolyodom, úgy támaszkodom fel a könyökömre, közelebb kerülve az arcához.*
- Gondoltam esetleg... nyáron, vagy pedig ha addig nem tudunk várni, akkor csak... szólj, és elszökhetünk ketten. *megyek bele a játékba vigyorogva, figyelve, hogy vajon észleli-e a szökés jelentését, és azt, hogy ezt hol szokták használni, milyen esetekkor. Már, nyilván nem a börtönre gondolok... azért lenne mit beszélnem vele, de nem akarom ezt a pillanatot nevekkel szakítani meg.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-28, 9:59 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Tényleg szeretnék valamilyen szintű változást magamon, de nem túl sokat, mert azért én tökéletesen kijövök saját jellememmel és megtalálom a nekem való barátokat is, akinek pedig nem vagyok így jó, majd elkerül. De a drog az tényleg káros, de a sok teszt miatt már hozzám nőtt, ahogy az alkohol is, ezért próbálok ettől a kettőtől szabadulni, de a többi maradhat, én így vagyok jó. Zaine szavai viszont eleinte meglepnek, de ahogy érzékelem, hogy csak humorizál, kissé oldalba bököm menet közben.*
- Ne gonoszkodj, nem vagyok már kislány és ezt te is nagyon jól tudod. *öltöm ki nyelvem aranyosan és én is hasonlóan nevetgélek, ahogy azt a srác is teszi. Viszont a témák sajnos komolyodnak, így hát az itteni élet és az utca kerül terítékre és amikor Zaine elmondja azt, amit már egyszer hallottam, a mosoly eltűnik arcomról és kissé elkomolyodva bólintok.*
- Igen, tudom, már mesélted, a bálon, amikor félrevonultunk. Én is hasonlóan jártam, de ezt is már mondtam neked. ~ Ezek szerint nem igazán maradtak meg neki a dolgok. ~ *gondolkodom is el, de aztán leesik, hogyha ő nem emlékszik, akkor ismét el kéne mondanom a történetem, így hát összeszedem magam és már felelek is.*
- Én nem ismerem a szüleimet, kitettek az utcára és azóta ott éltem. Befogadtak egy bandába, de nekem is tennem kellett a dolgomat, például kísérleti alany voltam drog teszteken és hasonló finomságok. Így már talán érted, hogy miért nem akarok visszamenni. *nézek is bele a másik szemeibe és hát igen, bár kedveltem az ottani barátaimat, ezeket a dolgokat elkerülném. Még szerencse, hogy a testemhez senki se akart nyúlni, arra ott voltak a nálam szebb csajok, én meg amolyan fiús lélek voltam mindig is, mostanság kezdem megtalálni a nőies Rachelt. A sportolás lehetősége jól hangzik, na nem azért, hogy másoknak tetszek, hanem egy kis kikapcsolódás miatt, na meg tényleg lehet, hogy a testemnek is jót tenne a dolog. Zaine kérdése viszont cseppet se hoz zavarba, így elvigyorodva felelek is neki.*
- Szeretnéd, ha érdekelnél? *kérdezek vissza kíváncsian, majd ez után én is elnevetem magam a feltételezésen.* - Dehogy, nem akarok lezbi lenni. *vigyorgok tovább, de aztán már rátérhetünk a tervezésre is, hogy hová megyünk és mit is fogunk ott csinálni és most, hogy a srác mondja, igaza van, a mágiát is bevethetjük a cél érdekében.*
- Pszichomizé? Még sose hallottam volna. *ismerem be, ugyanis még ilyesmit se tanultunk eddig, ezért teljes a káosz a fejemben, de talán fel leszek világosítva, hogy mi is ez és hogy miért is lenne hasznos a számomra. Kissé viszont meglep a tudat, hogy Zaine honnan is származik, így érdeklődve hallgatom a történetét és kissé el is mosolyodom rajta. Jó lehetett, tényleg. Azt se ártana azért megbeszélnünk, hogy mikor szándékozunk indulni, ezért a fiúra feküdve kissé teszem fel a kérdést, úgy engedve, hogy közelebb kerüljön arcunk, de egy picit se zavar, inkább játékosan orromat a fiú orrához érintem, majd ez után mászom le róla, elfeküdve mellette.*
- Okés, benne vagyok. Bár a szökés miatt szerintem Ms. Valbraith leszedné a fejem. *nevetek fel jókedvűen és fogalmam sincs, hogy a szökés mögé ő mást is gondolt, mert hogy én nem, az is biztos, tehát majd felhívja a figyelmem rá, ha akarja, ha pedig nem, akkor így marad a dolog.*
- Jó lesz, bár fura lesz veled menni, még alig ismerlek. Csak azt tudom, hogy jó fej vagy, szexi és jól is táncolsz. *direkt cukkolom az ilyen szövegekkel és továbbra is levakarhatatlan mosoly futkározik arcomon és szép szemeim is aranyosan ragyognak a Hold fényében.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-28, 10:26 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Ahogyan beszélgetünk, úgy ébredek rá, hogy mi folyik közöttünk, de egyelőre játéknak tekintem, amit élvezek, hiszen fiatalok vagyunk. Rachel szerintem nem vágyik komoly kapcsolatra, hiszen ha jól sejtem a szavaiból, akkor már párszor orra esett, így pedig kétlem, hogy kötődne most bárkihez is, akkor pedig neki is játék lehet. Talán tévedek... nem tudom, de a jelekből erre következtetek.*
- Nem? Pedig kislányhoz méltóan aranyos vagy. *vigyorgom tovább, de aztán legyintek, ezzel jelezve, hogy nem ragozom tovább ezt a témát. Ahogy tovább beszélgetünk, úgy bámulok magam elé, s mint hallom a szavait, a képek is kezdenek beugrálni, jól láthatóan, úgy nézek ki, mint aki éppen emlékezik.*
- Hát, többet nem iszom ilyen sokat... tényleg meséltem, ahogy te is a te történetedet, de az este még foltos nekem. Majd ha mesélsz, minden részlet tiszta lesz, mert most nem mindenre emlékszem. *ismerem be, de ez nem miatta van, hanem az alkohol miatt, ezen nincs mit szégyellni, hiszen anno is hanyatt estem, az sem véletlen történt, mert már kezdek emlékezni, így bólogatok a szavaira. Most pedig én kérdezek, és mint látom, vissza is kérdez, ami ügyes játék, viszont én csak tovább mosolygok.*
- Az mindig jó, ha az ember tetszik a nőknek. Szóval... örülhetek? *vonom fel a szemöldökömet, mert azt akarom, hogy mondja ki. Nekem még ez is a játék része. Mikor viszont a varázslatok kerülnek szóba, akkor derül ki, hogy tényleg nem olyan nagy tudású, mint azt gondoltam... de nem baj, majd tanul és gyakorol, veszik az anyagokat.*
- Pszichokinézis. Olyan, mint a telekinézis. Mutassam? *kérdezek rá, és ha igent int, akkor a vállán lévő pánt, ruhadarab kezd egy kicsit lejjebb csúszni, ahogyan koncentrálok, de nem nagyon, éppen finoman mutatja a vonalait a lánynak, már ha engedi a másik. Amennyiben nemet int, akkor ez nem történik meg. Hamarosan közelebb kerülünk, mielőtt viszont bármi történhetne, már ki is csusszan az intim közelségből.*
- Nem olyan szökésre gondoltam, hisz vissza kell térnünk. Csak a világ elől... egy picit. Nem tudom érted-e. *nézek rá, mert néha én is menekülnék innen és mindenhonnan, szó szerint futnék ki a világból, ez sajnos azonban nem lehetséges. Mielőtt mély búba burkolóznék, jönnek ismételt szavai, melyek vidám mosolyt húznak arcomra, úgy pillantok rá, hiszen elég egyértelmű, mit gondol.*
- Szexi? Szexi te vagy, én jóképű vagyok. *passzolok vissza, mert azért a szexi szerintem nem univerzális jelző, első sorban a lányokra használják, ahol a dögöst is. Egy férfi jóképű szokott lenni, vagy férfias. Azért örülök, hogy tetszek neki, és annak is, hogy nem csak a külsőmet nézi meg, mint ahogy sokan... az nekem nem öröm, ha engem, mint a személyt nem szeretnek, vagy nem érdeklődnek utánam, és mivel tudom, hogy sok lány azért ilyen, ezért nem is csajozok annyit.*
- Tudod ki akarná a fejemet szedni le, ha mi szöknénk? Slash. Pedig egyszer igazán bevihetnél a banda próbahelyszínére, ha már lila fejjel üvöltött velem, hogy mit képzelek, hogy oda akarok menni... egy kis csetepaté is volt, de nem bántottam. *villantok egy vigyort, mert ez is fontos, és akkor már utalok arra is, hogy Slash vajon ezt honnan tudja, mert ezt a kérésemet csak a lánynak árulta el. Nem tudom, hogy kettőjüknek milyen a viszonya, de azt igen, hogy én hogy állok a másikhoz, és ő az ellenségem.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-28, 10:47 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Egyre jobban érzem magam Zaine társaságában, tényleg szuper, hogy ilyen jól el tudok ismét beszélgetni valakivel. Mondjuk azt sajnálom, hogy a bál óta nem futottunk eddig össze, de értékelem azt, ami van és nem fogok a múlton rágódni. *
- Aranyos? Ezt se sűrűn mondják nekem. És mégis miért tartasz engem aranyosnak? *kérdezek rá kíváncsian, mert azért ezt jó lenne tudni. Én nem tartom magam valami cuki kis csajszinak, de ha Zaine így gondolja, akkor valami lehet a dologban. Az viszont kissé bánt, hogy nem emlékszik annyira arra az estére, de tudom, hogy a pia mikre képes, bár a drog rosszabb… én se vagyok mindenre büszke, amit tettem itt, a suliban. *
- Hát kár, de így az tuti nem derül ki, hogy vajon én biztosan emlékszem-e mindenre. *gondolkodok is el ezen, mert ha ő nem, lehet, hogy én se, de mindegy is, a lényeg, hogy remekül elvoltunk és ezen semmi se változat, most pedig igyekszünk ezt megismételni. A pasis téma viszont kissé visszaránt abba a helyzetembe, amibe voltam, bár ez egyelőre Zaine-re nem él, ő még nem ártott nekem, nem áltatott… és remélem, hogy a jövőben se lesz így, de hát tudom, én vagyok túlságosan ragaszkodó. Akivel elkezd alakulni valami, ott már rögtön reménykedem.*
- Ühüm, örülhetsz. *és ezzel nyitott könyvvé is váltam, engedve, hogy kihasználjanak… ismét. Mert ha már tudja, hogy tetszik nekem – ami mondjuk eddig is egyértelmű volt -, akkor helyzet előnyben van velem szemben. Mindegy is, nem akarok már megint ezen agyalni, inkább az utazást tervezgetjük és bizonyos varázslatokról beszélgetünk, mint például a pszichokinézis is.*
- Persze, mutasd csak meg. *bólintok rá, de ahogy felsőm pántja lefelé kezd vándorolni, úgy pillantok arra meglepetten, majd esik is le a varázslat lényege, hiszen Nil sokszor bevetette rajtam, így azonnal vissza is húzom a helyére a pántot.*
- Most már tudom, hogy melyik ez. Párszor tapasztaltam már. *nem mindig kellemes helyzetben, de akadt hasonló is, csak akkor törölköző volt rajtam. Emlékszem, eléggé furcsa volt akkor Nil, nem nagyon hagyott választási lehetőséget, uralni akart, de szerencsére mostanra már más lett a viszonyunk és ő is megtanult becsülni engem, ezért se rónám fel neki a múltat. Kissé közelebb kerülök a fiúhoz és még azt is kezdeményezem, hogy orrunk összeérjen, de egyebet már nem, így el is fekszem mellette és a szökéses dolgán agyalgatok, próbálva rájönni, hogy mire is gondolhat.*
- Azt a szerelmesek szoktak, mi pedig rohadt messze állunk tőle. *vigyorodom el, tehát bár értem, hogy mire gondolhat és tudom, hogy ez a fiúknál gyakori érzés, engem még nem kerített a hatalmába, elvagyok én a világban. Na de ideje beismernem neki, hogy kissé furcsának tartom az utunkat, hiszen alig tudok róla pár dolgot, de persze szépen ki leszek javítva.*
- Nem baj, én most így mondtam, a lényeg ugyanaz. *de azért nem kerüli el figyelmem, hogy ő is szexinek tart, ez már jól indul. Kár, hogy el kell rontania, így ahogy Slasht említi, lassan ülök fel és nézek le úgy helyes pofijára.*
- Slash az egyike az itteni embereknek, aki a legközelebb áll hozzám. Olyan, mintha a bátyám lenne, mindent elmondhatok neki és félt is engem, szóval fontos a számomra. Tehát ne akarj olyat kérni tőlem, amivel őt megbántanám. *nem mondom ki, de érezheti Zaine, hogy ki a fontosabb és szerintem ez nem is fogja meglepni. Zaine-t először látom még csak, ellenben Slash-el, akivel már oly sokat lógtam együtt és bizony komoly lelki dolgokban is segített. Kedvelem őt, nagyon, de csak mint barátot, mint egy testvért és ez bőven jó így.*
- A banda házába viszont sehogy se vihetnélek el, csak az ő engedélyével, ugyanis az övé a kéró, nem vihetek oda olyat, akit ő nem lát szívesen, sajnálom. *sütöm le szemeimet is, mert nem szeretnék Slash miatt Zaine-el összeveszni, de őszinte ember vagyok és sajnos egyelőre ez a helyzet. Tehát ahhoz ennek az exos fiúnak nagyon sokat kell még tennie, hogy ilyesmit megtegyek érte.*
- És én nem is szeretnék belefolyni a ti vitátokba. *ezt azért még tisztázni szeretném. Az viszont egyértelműen lejöhetett a fiúnak, hogy megkérdeztem Slash-t vele kapcsolatban, kértem az engedélyét, hogy oda vihessem, de elutasított. Tehát én gondoltam rá a bál óta, ez most már nyílt titok…*
- Haragszol rám ez miatt? *tekintek fel végül arcára, hogy szemeit fürkészhessem, mivel ha igen, akkor nem biztos, hogy el tudok utazni vele. Ezt meg kell értenie, de talán ő se veszne össze egy barátjával miattam, akit még alig ismer.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-28, 11:18 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Persze, mivel az "anyagaim" egy része hiányzik a múltból, ami a lányt és az együtt töltött estét illeti, újra kell vele ismerkednem, s bár az első benyomás fontos, tudom, hogy hosszú idő után alakul ki az emberben egy komplex kép a másik iránt. Most egyelőre jó az, ha a jelenlegit és egyértelműt állapítom meg, aztán majd jobban ismerem a lányt, és az igazságot fedem fel előtte, hogy ő milyen, mit gondolok róla, és nem csak egy pillanatnyi benyomást.*
- Ahogy most viselkedsz... olyan kedves, aranyos. Amit eddig tettél, ahol kérdezgettél, beszéltél, arra értem... de persze ez most csak ideiglenes talán, egyetlen találkozástól nem látok a lelked mélyére, és lehet, hogy csak most tartalak aranyosnak, mert alapvetően nem volnál az. *magyarázom neki, hogy erről mit gondolok, közben pedig egy finom mosoly játszik ajkaimon, a tekintetét kutató csillogó szemeim alatt. Igen, sejtem, hogy általában mit éreznek körülöttem a lányok, de pont a népszerűséget nem használom ki, az unalmas lenne, nekem csak különleges kell. Nem Rachel az egyetlen, aki nem akar nyitott könyv lenni, és akit ért már csalódás, én is leéltem több évet.*
- Remélem tudod, hogy ez... ez nem eskü és pecsét, vagy garancia. Senki részéről. Csak... ahogy alakul, úgy alakul majd, ne érezd magad semmire kötelezve, én sem teszem. *jelzem neki finoman, hogy átvitt értelemben fiatal az éjszaka, a tetszés semmit nem jelent, egy utcán járó idegen is tetszhet nekem, főleg külsőre, az pedig majd ki fog alakulni, hogy milyen lesz a kapcsolatunk, és ha nem lesz több barátságnál, akkor sincs probléma, mert ez nem kötelék, amit most beismer nekem. Remélem, hogy nem bántom meg ezzel, tényleg látszik rajtam a jóindulat, talán érti, hogy miért mondom ezt.*
- Áh, akkor rendben. Most már tudod, hogyan lophatnánk ételt úgy, hogy nem buknánk le. *mosolyodom el, mert ezek szerint ismeri a varázslatot, és nem lepi meg, tehát nem éri el a kívánt hatást sem. A közelségnek hamarosan vége, ez talán jobb is, nem kell pecsét a papírra, elég, ha alakulgatunk, semmi sietség, a vonzódás nem jelenti, hogy rögtön engedni kell a vágyaknak. Úgy izgalmasabb.*
- Nem. Illetve de, ők is. De én nem erre gondoltam. Nem szerelmesként vonulni el a világ elől, hanem úgy gondoltam, hogy te megérted, hogy te megértesz engem... hogy, mi miért nem akarunk mindig a világ része lenni. A múltunk miatt... a jelen miatt, ami szintén kétes, nem csak a jövő. Nekünk többet kell küzdeni, mint másnak. *felelem neki csendesen, így fejtve ki, hogy mire gondolok, amikor szökést és menekülést mondok. Kicsit bújni a világ elől, hogy magam legyek, maga legyen, magunk legyünk, és élvezzük az életet, a zavaró tényezők nélkül. Erre mindenkinek szüksége van, nekünk talán némivel jobban.*
- Ha ő kérne tőled olyat, amivel te bánthatnál meg engem? *kérdezek rá rögtön viszonzásul, mint aki vissza akar vágni, mert erre kíváncsi vagyok. Én jófiú vagyok... de van egy nagyon kemény énem, amit fel kell piszkálni, és ha tovább pedálozik a srác, sikerülni fog neki.* - Például, ha azt mondom, engem meg bánt, hogy Slash kitagadja azt, aki neki nem tetszik, és ezzel tőled is elveszi a lehetőséget, hogy mi ott szórakozzunk, akkor kinek az oldalára állsz? Mert akkor ebben az esetben Slash akkor bántódna meg, ha én ott lennék, én meg akkor, ha nem. A kérdés az, kinek tisztábbak az indokai a kérésére. *kérdezgetem tovább, de ez csak teória egyelőre, nem ez a helyzet, bár ez nem biztos, hogy egyértelmű a másik számára. Nyugodtan hallgatom, amit mond, végig a szemébe nézve, majd egy pillanatig gondolkodom, magam elé meredve, a földet bámulva.*
- Nem akarsz belefolyni? Pedig megtámadott engem. Nem lett bajom, neki se... *morgom az orrom alatt, mert ezt talán nem tudta eddig, de akkor most mondom.* - Tudod, Slash és köztem az a különbség, hogy bár fontos neked, te nem vagy neki annyira fontos, hogy önös érdekeitől eltekintsen azért, hogy te jól érezhesd magad, sőt... még szeretne is bántani. Biztos jót utaznánk, ha a gyengélkedőre kerülnék esetleg. *keményedik meg arckifejezésem, mert azt még értem, ha megtagadja a kérést a srác, de azt már nem, hogy Rachelt nem veszi annyiba, hogy ne ilyen indokkal támadjon rám, ezzel súlyt helyezve a lány vállára is.*
- Én pedig vagyok annyira ember, hogy megértem a helyzetedet, és nem kívánok tőled ilyet akkor... nem vonlak felelősségre a választásodért, hanem tudomásul veszem. Párszor találkoztunk, de én így tartom tisztának és érdemesnek... látom rajtad, hogy sok minden fáj neked, ezért vagy már annyira fontos, hogy én ne legyek azok között. *zárom le a gondolat menetet, nem tudom egyértelmű-e neki, de nekem fontosabb az, hogy mi ketten jól érezzük magunkat, hogy a lány ne szenvedjen a Slash-el való vitám miatt, mint az, hogy borsot törjek a srác orra alá. Fordítva ez nem mondható el, hiába a nagy testvériség...*
- Nem haragszom rád Rachel... bár ha őszinte akarok lenni, ennél azért valahogy kalandvágyóbbnak éreztelek, de nem baj. Majd keresek mást, amivel borsot törhetek az orra alá, és nem tartozol bele, hogy ne terheljelek ezzel is. *mosolyodom el a végén, mert ha a lány nem akarja, akkor nem akarja. Tehetni tehetné, csak nem akarja, a téma lezárva, alapvetően erősebb vagyok Slash-nél, nem kell segítség. Most viszont fel is állok, mert talán egy kört mehetnénk a tó körül, ezért nyújtom oda a kezemet, hogy felsegítsem.*
- Sétálunk egy kört? Addig mesélhetnél, miket szeretnél feltétlen megtenni az utazáson. *mosolygok tovább, mert azért erre is kíváncsi lennék, amolyan listát várok, amit muszáj megtennie, mert meg akar. Én is készítek talán, az ilyen listákat szeretem, a lényeg, hogy minél őrültebb és izgalmasabb legyen. Ki tudja, mi bujkál a lány fejében.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-04-30, 11:05 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Nem megszokott, hogy engem valaki aranyosnak titulál, így nem is nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel, az viszont érdekelne, hogy miből vonta le ezt a következtetést, tehát kíváncsian hallgatom szavait és kissé el is mosolyodom ezen a hosszú okfejtésen.*
- Akkor majd egy idő után kiderül, hogy aranyos leszek-e a későbbiekben is. *vigyorodom el jókedvűen, mert picit se érzem bántónak a szavait. Őszinte, nem áltat, nem akar bevágódni, hanem azt mondja, amit gondol. Ezért se vagyok én is rest beismerni neki most már nyíltan is, hogy igenis bejön nekem, de ez semmit se jelent, egyszerű vonzódást, mivel nem ismerjük mi még úgy egymást. De ahogy magyarázni kezd, az picit érdekes és egyben zavaró is nekem.*
- Nem’tom, hogy ezt most miért mondod, én nem azt mondtam, hogy járjunk vagy, hogy letámadlak itt helyben, egyszerűen csak annyit, hogy nem vagy rossz pasi. Tehát nem kell magyarázgatni. *vonok is vállat, mert tényleg kissé túlzásnak érzem azt, hogy megmagyarázza, hogy mi is ez és mi nem, meg ilyenek. Ennél én egyszerűbben fogom fel a dolgokat, na meg, nem hinném, hogy valaha is egy ilyen pasinak én kellenék, szóval nem fogok én már ez miatt aggodalmaskodni, ő nálam jobb ember, jobbat is érdemel. Ez után viszont rátérünk az utazás kibeszélésére, így jönnek szóba a varázslatok is, tehát a pszichokinézis is, amelyet én még nem tanultam, de majd talán addig sorra kerül a tananyagban. Nem tudom, hogy Ms. Valbraith mit tartogat a következő spirit órára. *
- Amúgy szerintem nem kell lopnunk, majd gyűjtögetek. Nem szeretem a tolvajokat, bocs. *jelentem is ki, nem ridegen vagy negatívan, de inkább megkeresem a pénzt, ahogy tudom, és akkor már könnyebb lesz. Talán Niltől is kérhetnék egy picit kölcsön és azt majd visszafizetem neki, elvégre barátok vagyunk. Bár nem csípem a kölcsönöket sem, ez még mindig jobb, mint a lopás. Viszont ez a szökéses teória arra enged következtetni, hogy Zaine nagyon hasonlónak gondol minket, én ennyire nem érzem magam negatívan, így bár végighallgatom őt türelmesen, mégse tudok teljesen egyet érteni vele.*
- Lehet, hogy nekünk nehezebb, de ennyire nem vagyunk kitaszítottak. Nem tudom, hogy te miért érzel így, de sajnálom, hogy így van. Én viszont bírlak és szerintem még sokan mások is a suliban, tehát nincs miért aggódod. *de ha neki jobban tetszik a szökés, akkor nevezhetjük úgy, de nekem a néven kívül más jelentősége nem lesz a dolognak. Viszont Zaine tovább megy, és most már Slasht és a MOD házat is bevonja a beszélgetésbe, ami viszont nagyon nincs a kedvemre. Ezt az exos fiút én alig ismerem, ellentétben a sentinel sráccal, nem is értem, hogy miért kell ilyesmiket kérdezni tőlem.*
- Ő nem kérne olyat, amivel bántanálak Téged, mivel barátok vagyunk, nem kihasználjuk egymást a saját céljaink elérésére. Látszik, hogy nem ismered igazán. *sóhajtok fel, tehát erre a kérdésre szerintem válaszolnom se kell, mivel nem történne ilyesmi. Ő nem irányít engem, egyenrangú felek vagyunk, barátok, már miért jutna eszébe ilyesmi? Áh, ez kész őrület. *
- Slash mellé állnék, mivel mint mondtam, övé a ház, én ott egy vendég vagyok, aki bár bármikor oda mehet, bárkit nem vihet oda. Nem tudom, hogy miért feszegeted ezt a témát ennyire, van ezernyi másik hely, ahova elmehetnél… tehát nem érzem úgy, hogy nekünk oda kellene elmenni. A szükség szobájában például mindent megtalálsz, amit csak szeretnél, tehát itt nem megbántásról van szó, hanem arról, hogy mi kié. *tényleg túlreagálásnak érzem már ezt az egészet. Nem tudom, hogy minek kéne nekem őt oda vinni és hogy mi ez az egész, de nem fognak velem csak így játszadozni. Alig ismerjük egymást, vajon ki mellé állnék? Lehet, hogy ez miatt most nem fog már kedvelni és lemondja az utat, de én akkor is így gondolom és ami a szívemen, az a számon, kiállok a barátaim mellett, ha kell, egy olyan emberrel szemben is, aki tetszik, de ismerni akkor se ismerem még Zainet… De a jövőben minden változhatna, de egyelőre még ez a helyzet áll fenn, ami mellett most kitartok. *
- Zaine! Te mégis mit akarsz elérni? Slash ellen uszítani? Én úgy tudom, hogy te is megtámadtad őt, akkor meg ő miért ne tehetné ezt veled? Abba pedig nem folyik bele, hogy én mit csinálok veled, tudja, hogy bejössz nekem és ez van, nincs ehhez köze. *upsz, csak kiböktem, hogy én bizony beszéltem már Zaine-ről másnak is, méghozzá úgy, mint aki megfogott… hiszen a bálon nagyon jó benyomást tett, amit most kezd lefelé vinni… *
- Amúgy meg te másodikos vagy, ne mondd azt, hogy elsősként a gyengélkedőre juttatna… Nem szeretem, ha uszítani próbálnak a barátaim ellen. És nekem nem úgy jön le, hogy te megértenél engem és ne vonnál felelősségre. *pattanok fel mérgesen, mert kezd kicsit sok lenni nekem ez a téma. Nem értem, hogy miért erőlteti ennyire, hogy miért hiszi azt, hogy azért, mert szimpatikus nekem, már ilyesmiket tehet két találkozás után. Most már kezdek azon agyalni, hogy inkább el kéne távolodnom tőle, még most, amíg lehet… Összezavarodtam, nem tudom már, hogy mi a jó és a rossz, hogy mit kéne tennem. *
- A kalandvágyás pedig más, nekem nem érdekem az, hogy bántsam egy jóbarátomat, aki sokat segített már nekem itt, a suliban, amikor nagyon rossz passzban voltam, mert akkor te se voltál ott, se más! Tehát nem fogok Slash ellen tenni és ha te fogsz, akkor meglehet, hogy mégse leszünk olyan jóba. *fordítom el fejem cseppet szomorúbban, mert már tényleg nem tudom, hogy mit kéne tennem, de Zaine szavai olyan szinten rosszul esnek, hogy arra nincs szó. Talán Slash-nek van igaza… talán tényleg Zaine nem egy jó ember. Most is ellene akart fordítani, nem én érdeklem, hanem Slash. *
- Sétálhatunk… de nem tudom már, hogy jó ötlet-e így az utazás. Most jövök rá, hogy mennyire nem ismerlek… nem tudom, hogy biztonságos-e elmennem veled egy ismeretlen helyre, a barátaidhoz, ahol te vagy otthon. *nem hazudok, minden szavam igaz, most már abba se vagyok teljesen biztos, hogy Zaine-el jól kijönnénk, hogy boldog lehetnék az utazáson, és hogy nem lennének vitáink, mint ez a mostani. Oly sok mindent szerettem volna csinálni, annyi gyermeteg álmom van, de képes vagyok azokat ellökni magamtól, a barátságért… és ha ő ezt nem tudja megérteni, akkor sajnos útjaink ketté válnak, bármennyire is sajnálnám.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-05-01, 12:15 am

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*A magam részéről, ami a szívemen, az a számon, ezért is mondom el nyíltan és egyszerűen, hogy mit gondolok, sose takargattam semmit, csak a belső titkaimat, én nyílt lapokkal játszok. Ezért is mondom el neki, hogy mit gondolok arról, hogy tetszem neki, külsőleg, de úgy látom, nem rögtön érti benne a finom célzást, mert bár nem sokat beszéltünk még, ordít valami a lányról, ami nem akarom, hogy sértődést okozzon.*
- Nem érted. Én... van, hogy egyértelmű, hogy tetszem valakinek, és van, hogy rám is másznak a lányok, amikor pedig ezt nem viszonozom, akkor sértődés lesz, hogy áltatom őket, és nem megyek velük tovább. Ezt unom, és nem akarom, hogy megsértődj, ha nem alakulnának ki a dolgok. *mondom neki, és tudom, hogy ez nem rögtön jelent részéről érdeklődést is, viszont pont itt jön a képbe az, ami elég egyértelmű a lánynál, hogy reményteljes alak, aki rengeteg szörnyűséget élt át, pont ezért keres menedéket... egyszerű menedék nem leszek. Ezek után kerül fel az utazás, majd már a részleteket kezdjük tárgyalni, viszont olyat mond, amit nem értek rögtön, fel is vonom hát szemöldököm kérdően.*
- Öhm... gyűjtögetni? Ezt nem igazán értem. Alapanyagot akarsz gyűjteni, és főzni? Hát, megteheted, ha jól főzöl. *vigyorodok el, majd folytatom.* - Nem vagyok tolvaj, de a gazdag sörét elemelni szerintem nem bűn. *legyintek, jelezve, hogy ennyire komolyan ne vegye az életet. A barátaim sem szentek. Kedves amit mond, de én csak szomorkásan rázom a fejemet, le is hajtva azt szemlélem a földet. Bár igaza lenne, azonban általában senkinek nem vagyok elég jó.*
- A statisztika nem ezt mutatja. Rólad elhiszem, hogy bírnak, de rajtad kívül még két ember van, akivel viszonylag jóban vagyok, maguktól ők se nagyon keresnek... utálóm viszont annál több van, hiába nem direkt akarok rájuk szert tenni. *vonogatom a vállamat, azon gondolkodva, hogy vajon miért nem kedvelnek az emberek, főleg akkor, mikor nem áll szándékomban velük negatív viszonyt folytatni. Vagy én vagyok a hülye, vagy mindenki más, és remélem, hogy utóbbi él, bármennyire valószínű az első. Persze Slash muszáj téma, ezért is említem meg, és becsülöm, hogy védi a lány, csak nem értek vele egyet.*
- Nekem soha nem mutatta az értelmes felét. Nem én kezdtem az egészet, de te biztosan nem így tudod. Hiszel akinek szeretnél, én tudom az igazat, és nekem csak ez számít. *jelentem ki keményen, hiszen én tartom túlzásnak azt, amit Slash csinál. Nem ismerem, de azt tudom, hogy több ember is van, aki nem szereti őt. Amikor először találkoztunk, egyszerűen megszólítottam, fenyegetést sem jelentettem, és rögtön kés volt a kezébe. Ne várja, hogy utána barátságosan állok hozzá, és nem veszek elő fegyvert, ha nála is van. Balhé lett belőle, én nyertem, mert pimaszkodott. Tudnia kéne, hol a helye, főleg amikor elsős. Aztán ismét borzalmas módon állított be, mikor rendezni akartuk a helyzetet, és utána egyszerűen megtámadott. Nem én érzem magam hibásnak, de ez volt a harmadik, és utolsó dobása, a következő alkalommal leckét kap.*
- Értem, amit mondasz, és elfogadom, hogy így gondolod, csak egyet nem értek vele. Ennek semmi köze a szükség szobájához. *legyintek ismét, mert nem érti a lényeget. A lényeg az, hogy Slash úgy döntött, korlátozza a hozzáférésem a barátaihoz is, tehát az ő területéről engem tilt el, ezzel jelezve, hogy nem engedélyezi ott a kapcsolatot mással. Nyilván nem hatalmas érvágás ez, nekem viszont ez a lényege.*
- Igen? Akkor nyilván arról is tudsz, hogy első alkalommal egyszerűen ráköszöntem, feltettem egy kérdést, hogy vámpír-e, majd már a kés volt a kezében. Ha neki volt fegyvere, hát nekem is legyen a kezemben, nem várhatja, hogy barátként tekintek ezek után rá. Összevesztünk, nyertem. *kezdem sorolni, s most már látszik, hogy az ideg is megy fel bennem. Nem azért, mert védi, hanem azért, mert nincs igaza a fiúnak, és másnak is hazudik. Legelső találkozásunkkor kést fogott rám ok nélkül. Akkor ki is kezdte?* - Mikor rendezni próbáltam a helyzetet egy harmadik személlyel is, akkor sem volt hajlandó erre. Aztán pedig egyszerűen késsel támadott rám, mikor a folyosón találkoztunk. Kíváncsi vagyok, te ezekről mit tudsz és hogy tudod. Bár a lényeg, hogy én tudom. *zárom le ezzel, kezem pedig ökölbe szorul az igazságtalanság miatt. Én így látom, és tény, hogy hajlandó sem vagyok másik nézetet fogadni el. Persze a feltételezés is felháborító, és már látom, hogy amennyiben ennyire jóban van Slash-el, nem lesz fényes a kapcsolatunk. Óhatatlanul elő fog kerülni a téma.*
- Nem uszítalak ellene, ezt úgy hívják, a másik fél meghallgatása. Tudod, mindig mind a két felet meg kell hallgatni, eddig te az egyiket hallottad. Neki is feltetted-e a kérdést, hogy uszít ellenem? Senki ellen nem uszítalak, magamat védem, az igazamat, az elveimért állok ki. Ez nem rólad szól. Rólam. *jelentem ki, hiszen őszintén szólva, semmit nem érnék el azzal, ha Rachel Slash ellen fordulna. Nem jelentős erő, igaz, hogy némi zűrt kavarna, de ez nem az én stílusom. Én oda megyek és számon kérem. Nem belülről, a sötétségből bomlasztok, nem más módszert alkalmazok, nem vagyok sunyi.*
- Akkor sajnálom, ha nem úgy jön le, nekem nem ez a szándékom, innentől rajtad áll, mit hiszel. Amennyiben pedig a barátod szó nélkül késsel vagdos felém, mikor a folyosón találkozunk, szerintem lehetséges, hogy egyszer váratlanul ér. Legközelebb talán lesz esze, és hátulról próbálkozik, akkor talán sikerül neki. *mordulok fel, mert nem tetszik amit a lány gondol rólam. Ő meg az én érveimet nem akarja elfogadni. Nekem ő még senki, tehát csupán az bánt, hogy más teszi tönkre a mi kapcsolatunkat, szerencse az, hogy nem fontos. Most már mogorván szemlélem őt, a következő szavakig, amikre ismételten csökken a színvonal és a kedvem.*
- Nem kértem ilyet, nem látod át, hogyan érzek és gondolok. Nem baj. Teszem amit teszek, teszel amit teszel, ha pedig Slash miatt nem akarsz velem jóban lenni, szíved joga. Azt pedig nem tudom, mikor voltál rossz passzban, sajnálom, hogy nem segíthettem, de te se írtál nekem levelet. Ez nem egyoldalú kell legyen. *sóhajtok fel, mikor pedig úgy érzem, egy kis levegő jót tenne, talán minket is nyugtatna a mozgás, szellőzne a fejünk, akkor kérem is meg, de a válasza lesz az, ami sok. Hirtelen torpanok meg és fordulok vele szembe, láthatóan düh izzik a szemembe, csalódottság, mogorva arcvonásaimmal kezdem el kutatni tekintetét, ökölbe szorult kezemnél pedig ujjaim végei fehérednek már.*
- Akkor ne gyere. Nem akarom, hogy gyere. Megyek egyedül. Azt képes vagyok feldolgozni, hogy nem értesz meg engem Slash ügyében, és őt véded, érthető, nem haragszom érte. Azt viszont már nem szeretem, ha egyetlen vitából ítélnek meg, és mert nem vagyok tökéletes, rögtön olyan embernek kiáltanak ki, akivel nem érdemes elmenni, talán még veszélyes is. *morgom az orrom elé, mert ezzel sért meg igazán. Valóban nem az a probléma, hogy nem áll mellém, teljesen érthető, fontosak egymásnak, segítenek egymásnak, ismerik egymást, rólunk ez nem mondható el, nem is haragszom érte, majd nem beszélnénk Slash-ről... De én ez vagyok, elmondom amit gondolok, és ha ebből minden pozitívat levonnak tőlem, mert nem tetszik a másnak valami, és visszakoznak is, hát akkor menjenek csak. Inkább egyedül, ha tökéletes már nem lehetek, hogy jó legyek másnak is. Egyszerűen fordulok el, és sétálok oda a vízhez, most vérig vagyok sértve, ha megy akkor megy, ha nem akkor nem. Gondolkodnom kell, le kell vezetnem a feszültséget.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-05-01, 3:14 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Fel nem foghatom, hogy mit kell ennyire magyaráznia a fiúnak ezen a tetszéses dolgon. Sok srác tetszik nekem a suliban, de egyikre se szokásom rámászni, se semmi, inkább ők kezdeményeznek. Azért, mert koppanok, arról nem én tehetek, mindenesetre nem érzem magam túl rossz csajnak, ahhoz túl sok ellenpélda volt már. Mindenesetre értetlenségemet láthatóan megmagyarázza a fiú, én pedig csak elmosolyodva hallgatom szavait és egyre viccesebbnek találom a szitut.*
- Ezt most úgy mondod, mintha rád akarnék nyomulni. Kettőnk közül a bálon se én nyomultam először, hanem te, szóval nem szükséges ez a sok magyarázkodás… addig-addig mondogatok, míg a végén tökéletes lesz nekem a barátság, ha kialakul. *tényleg egyre kevésbé érzem azt, hogy tennem kéne bármit is azért, hogy nekünk közünk legyen egymáshoz úgy, ahogy egy nőnek köze lehet egy férfihoz. Jó nekem ez az ismeretség így is, nem kell túlmagyarázni semmit, koppanni pedig egyáltalán nem akarok, tehát addig nem is tennék semmit, amíg ő nem kezdeményezne, ezt megtanultam az elmúlt hónapok alatt. Az utazás tervezgetése viszont szórakoztató, már alig várom, hogy eljussak egy tengerpartra, Jamaica pedig rettenetesen jól hangzik. Viszont nem fogok meglopni senkit se és ezt közlöm is még most a fiúnak, aki láthatóan nem érti, hogy mire gondolok.*
- Félreértesz. Pénzt gyűjtök, hogy ne kelljen lopni, mert én azt nem fogok. *jelentem ki még egyszer, de azért nem kerüli el figyelmemet az, amit a srác mond. Ezek szerint számára nem idegen a lopás… ismét egy negatívum. Ahj, miért érzem most úgy, mintha egy teljesen ismeretlen emberrel beszélgetnék? Bennem még mindig a bál él, de ott annyira más volt, sokkal jobb társaságnak éreztem akkor. *
- Hát nem tudom, hogy ez miért van így, de talán nem kéne annyira barátokat keresned, azok majd megtalálnak Téged. *próbálok valami okosat mondani, de nem egyszerű a dolog. Nekem tényleg sok barátom van, vannak emberek, akikre bármikor számíthatok, akik szeretnek és ez nagyon jó érzés. Rossz látni, hogy ő nincs így ezzel, de az is lehet, hogy így van, csak egyszerűen nem látja. A túlzott ragaszkodás soha nem vezet jóra. Az a gond, hogy Slash és a MOD ház is szóba kerül, itt viszont hamar megmutatkoznak az ellentétek és nem vagyok rest vitába is szállni a sráccal, megvédve barátomat, elmondani véleményemet, amelyre természetesen ő is felel és sajnos egyre jobban megy fel bennem a pumpa, ahogy valószínűleg ő benne is. Nem kellet volna szóba hozni az inflást, akkor minden jobb maradt volna… Na de az első találkozás is szóba jön, így érdeklődve hallgatom Zaine bővebb történetét, amelyet Slash-től így még nem hallottam és magamban elég viccesnek tartom azt, hogy Slash vámpír lenne, de próbálok nem mosolyogni ezen és szerencsére sikerül is.*
- Szerintem Téged nem érdekel, hogy én mit és hogyan tudok… Annyit tudok, hogy amikor először találkoztatok, helyben hagytad, mást nem. Mindenesetre ez nem az én dolgom, hanem a tiétek, én mindkettőtöket kedvellek, nem kell választanom. *ez idáig még rendben is van, csak az a gond, hogy kezdem úgy érezni, hogy uszítanak egy barátom ellen, hogy ki akarnak használni, amit én nem hagyok. Persze nem ismerem Zaine-t, meglehet, hogy nagyon is félreértem most ezt az egészet, de én már csak ilyen hirtelen vagyok, ő se ismer engem. *
- Azt jobb, ha tudod, hogy ő nem uszít ellened, nem is érdekled. Szerintem te nagyobb feneket kerítesz ennek az egésznek, mint kellene. *sóhajtok is fel, kezdek belefáradni ebbe az egészbe és már a fejem is kezd fájni. Nem bírom az ilyesmit, én nem ezért akartam találkozni a fiúval, de hiába minden magyarázkodásom, ő azt mondja, amit belül gondol és képtelen változtatni ezen, oly makacs. *
- Kezdem úgy érezni, hogy te tartasz Slash-től és riválisodnak érzed. Próbálj meg nem foglalkozni vele, hidd el, jobb lesz az életed. *próbálok valami okosat mondani, mert ez már tényleg egyfajta paranoiára kezd hasonlítani, de ismét lehet, hogy csak én túlzok, de picit sok, hogy ennyire feszegetjük ezt a témát, pedig láthatóan nekem nincs ínyemre… *
- És én egy szóval se mondtam, hogy nem akarok veled jóba lenni, főleg nem miatta. Nem függök tőle, ahogy ő se én tőlem… Ha nem leszünk jóba, az nem Slash miatt lesz, hanem magunk miatt. *jobb, hogyha ezt még most tudja, mert már komolyan csak az hiányzik, hogy ezt is Slash-nek tudja be. A saját viselkedése miatt kezd unszimpátiába átmenni ez a hatalmas szimpátia, amit eddig éreztem vele szemben és hamarosan felkelve meg is mondom neki, hogy már egyre kevésbé tartom jó ötletnek a közös utazást, mert ha ilyen, ki tudja, hogy mennyire is jelent nekem biztonságot az, hogy vele vagyok. Én már semmit se tudok. A válasza viszont nekem is nagyon rosszul esik, még jó, hogy meg nem üt, pedig őszintén megfordul a fejemben, de mivel nem akarja jól hallhatóan most már, hogy vele menjek, ezért nem kéne semmit se erőltetnem. Hát… ennyi volt. Most már nem kell tartania attól, hogy bármi is lesz közöttünk, valamiért nem hiszem, hogy keresne vagy hogy akarna tőlem bármit is.*
- Nem kéne önsajnáltatást játszanod, az én véleményem az, hogy Slash-t nem kellett volna ebbe így belekeverni, ha bajod van vele, akkor beszéljétek meg. De mivel nem akarod már, hogy menjek, ezért azt hiszem, hogy nincs értelme tovább itt maradnom… sajnálom, hogy így alakult. *és most már nem nézek tovább rá, hanem egyszerűen megfordulok, a könyvet a fűben hagyva pedig megindulok vissza, a kastély felé. Rossz, hogy kicsúszott minden a kezeim közül, hogy így válunk el, hogy nem alakult most minden úgy, mint a bálon… de már nem remélek, már csak a kőkemény valóságot látom. Odamentem volna hozzá, de mit értem volna vele? Láthatóan már látni se akar… tehát itt ért véget a még el sem kezdett barátság.*

//Köszi a játékot! //

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-05-01, 4:47 pm

//NRT: Rachel és Zaine – 2013.04.27.//

*Nem értjük a másikat, ez nagy probléma, már most észlelem, ahogy túl sokat beszélek és magyarázok. Ebből nem jöhetek ki jól, és ez azért van, mert nem ért engem a lány. Vajon a bálon miért nem volt ilyen? Miért nem volt magyarázatra szükség? Talán akkor a hangulat és az ital segített, illetve a témák egyszerűsége, a szórakozás... most nincs így, és most derül ki, hogy vajon illünk-e barátként egymáshoz.*
- Azért szólok most, mert ha megtörténik, már késő lesz. *zárom le egy mondattal a témát, majd pedig az utazás kerül fel, melyet izgatottan tervezünk, kérdés, hogy lesz-e belőle valami, és mikor. Mint látom, van némi álszentség a lányban, én érzékelem úgy... mert a drog és az alkohol bajos embereket és környéket vonz, akkor a lopást miért ítéli el? Nem tetszene neki Lis, ő az igazi tolvaj, nem én.*
- Jahm... értem, hát akkor sok sikert, mert én iskola mellett nem tudok dolgozni. Biztos megoldod valahogy. *következetek arra, hogy dolgozni megy majd. Azért vagyok varázsló, hogy nekem ezt ne keljen, mert ehhez azért túl szabados és lusta vagyok. A szomorú téma már a barátsággal veszi kezdetét, de szavaira nem mondok semmit, inkább szomorkásan mosolyodok el, mert bár szeretném, hogy igaza legyen, kétlem, hogy az van. Slash viszont megint kiveri a biztosítékot, főleg az, ahogyan a lány róla beszél. Abból amit mond, egyértelmű, hogy nem ért velem egyet, sőt, engem tart hibásnak, nem is hisz nekem, nem is kíváncsi rám ilyen téren.*
- Azt te honnan tudod, hogy nem érdekel? Szerintem én jobban tudom. *komolyodok meg.* - Bár pont ez lenne a lényeg, hogy miatta nekünk nem kell rosszban lenni. *teszem ezt még hozzá, de az az érzésem, ha ennyire csak az egyik oldalt látja, és nem fogadja el az én oldalamat is, akkor mi nem leszünk barátok. Az ellenségem barátai nem lehetnek a barátaim. Következő szavaira pedig egyszerűen horkantok fel, mint aki nem hisz a fülének, mert nevetségesnek tartom amit mond.*
- Én túlzom el? Te viselkedsz úgy, mint akinek telebeszélték a fejét, és nem uszít? Elmondtam neked, hogy soha nem én kezdtem, amikor pedig rendezni próbáltam, nem volt vevő rá. Innentől kezdve én vagyok a rossz, téged nem érdekel mit gondolok, vagy hogy volt, csak az egyik oldalt látod. Nem túlzom el, az igazságtalanság dühít. *emelem fel a hangom, s most már mellkasom is szaporábban jár, hiszen a levegőt is kapkodom. Nem leszünk így jóba, de szerencsére nem is kell jóban lennünk, még nem nőtt a szívemhez, még nem fáj az elválás, csak az dühít hogy miért következhet be, és hogy ismételten nem növekszik a barátaim száma.*
- Amíg ő nem tesz le a bosszúról, addig én sem adom fel. Nem félek tőle, és van neki egy üzenetem, ha turbékolni mentek. Megvolt a harmadik dobása, legközelebb nem jön ki a gyengélkedőről egyben. *mordulok fel, most már teljesen idegesen, szinte azt sem tudom mit beszélek, csak azt, hogy nekem van igazam, ezt pedig nem fogadják el. Hihetetlen, hogy még én vagyok hibásnak állítva be. Tulajdonképpen... nem is érdekel, ezek szerint a jó Zaine senkit nem érdekel, az valóban... senkinek nem kell. Nem kellett Vixinek, Lis is a sötétebb énemet szereti, Rachel pedig nem veszi figyelembe a jót a rossz mellett... hát akkor így fogok a világhoz állni.*
- Talán, talán nem. Azért azt te is érzed, hogy itt csak őt támogatod... akkor meg ha érintve is, de miatta van ez, miatta veszekszünk most, ami nem azt jelenti, hogy jóban vagyunk. *fonom össze a karomat, majd az, amit mond, vérig sért. Tényleg tökéletesen le tudtam volna nyelni Slasht, nem ő az igazi probléma, ő csak valami, amin lehet lovagolni. Hazamentem volna, lenyugodtam volna, és utána felkerestem volna a lányt, hogy beszéljük meg, de az, amit mond, hogy mindent eltöröl ami volt, mert nem tetszik neki valami, azt már nem szeretem. Nem segítenek ezen a szavai.*
- Senki nem játszik önsajnáltatást, és örülnék, ha figyelnél rám. Mondtam, hogy meg akartam már vele beszélni nem egyszer, és nem volt rá hajlandó. Ezek után ne merj elítélni! *csattanok fel, majd pedig mikor hátat fordít ő is, és megy, a könyvemet nyilván nálam hagyva, akkor dugom zsebre a kezeimet. Most ideges vagyok, nem gondolkodom józanul, sértetten dühöngeni van kedvem, és nem érdekel semmi.* - Én nem sajnálom. *morgom magam elé, az már a lánytól függ, hogy hallja-e vagy nem, mert ezt már nem neki, hanem magamnak címezem. Egyszerűen ítél el egy veszekedés után, egy fontos ponton nincs közös nevező. Nem sajnálom, így kellett lennie, jobb, ha most derül ez ki, mint máskor.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-05-18, 10:19 pm

//NRT játék Azaria - Varg 2013.05.18//

*Vékony, vastag, közepes minden méretben található nálam könyv jelenleg, amiket a hónom alá bevágva érkezek meg a szivárvány tóhoz. Szeretek itt lent élni de a szakház nyugalmát is meg lehet unni, és mivel nyakunkon a nyár, bent még melegebb van mint itt kint, így gondoltam össze kötöm a kellemest a hasznossal, és tanulmányaimat inkább idekint végzem a szabad ég alatt. Nem is teketóriázok sokat, csak ledobom a hátizsákomat a földre, majd én is hanyatt dőlök a friss füvön, lábaimat keresztbe vetve magam előtt, és már rá is fektetek, egy igencsak vastag kódex méretű bőrkötésű könyvet, igazából mindnek ugyan az a témája, démonok, és démoni jelenések, meghatározások tehát jó nagy adag információ, amit magamévá akarok tenni lévén az én szakom még nem igazán indult be, legalábbis démonológia órám még nem volt, pedig szeretném már elkezdeni itt is a tanulmányaimat. Öltözetem nem mondható elegánsnak, de a maga természetességében, nem kifogásolható rajta semmi. Egy fekete farmert viselek , fémmel kivert övvel, amihez egy szintén fekete rövid ujjú ing is párosul mely mellközépig teljesen ki is van gombolva, lábaimon pedig acélbetétesem virít. Hajam frissen mosva omlik el a hátamon, arcom azonban enyhén, alig láthatóan borostás . Már negyedik éve járok ide, de soha nem fogom megszokni ezt a hőséget, ilyenkor hiányzik igazán norvégia, de ahogy eddig, majd most is túlélem ezt az időszakot, már csak azért is mert egyedül biztosan nem utaznék el, csak hogy a saját klíma kívánságom meglegyen. Gondolataim igencsak sok fele kavarognak, de figyelmem jó részét azonban a könyvek tartalma köti le, amit lassan olvasni is kezdek figyelmesen, miközben szabad kezemmel előhúzva a pálcámat egy lumos-t is elmondok, lévén a közvilágítás ide már nem terjed ki, és az estébe már jócskán benne járunk. Nem tudom meddig maradok még kint, igazából ezt az estét most ennek szántam, ha pedig megunom akkor pillanatokon belül úgy is eljuthatok bárhova, akár a szakházba is.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-05-19, 12:45 pm

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//

*Elég későre jár már, de nincs kedvem a szobámban gubbasztani. Bár Vulpix társaságát mindig élvezem, most fáradt a drága, így inkább úgy döntök, hogy hagyom őt pihenni egy kicsit és inkább lenézek a városba vagy valamelyik vizes területre… a tóhoz vagy éppen a vízeséshez. Mivel egészen idáig amolyan játszós cuccban voltam, így most nem vagyok rest felöltözni rendesen, tehát fekete melltartómra egy fekete top kerül, rá pedig egy kabát, majd alulra egy nadrágot húzok, szegecselt övemmel és még a láncok is a helyére kerülnek. Ez után jöhet a bakancs, cica szemeim körüli smink és fésülködés, majd már itt sem vagyok. Akad nálam némi pénz, na meg a pálcám, ami nélkül sehová se mennék, tehát azok olyan tárgyak, mintha hozzám nőttek volna, főleg a pálcám. Így hagyom hát el a szakházat, majd pedig a Campus területét is és rátérve az ösvényre megkezdem utamat.*
~ Hmm, lehet, hogy előbb a tóhoz nézek le és utána a városba. ~ *na nincs sok tervem mára, ez talán eddig is egyértelmű volt, de majd feltalálom magam, ahogy mindig. Mondjuk kissé feszélyez ez a sok ismeretlen arc, én szinte csak az egyetemistákat ismerem. Nem is értem, hogy miként alakult ez így, de barátkozni sincs nagyon kedvem másokkal. Eddig se voltam túlságosan nyílt személyiség, és ez mostanra se változott meg, egyszerűen pár emberrel szemben vagyok egy kedves lány, és nekem ennyi bőségesen elég. Ahogy a tópart közelébe érek, viszont rögtön ki is szúrok egy fiút a fűben, aki természetesen olvas, hát mi mást is csinálhatna? Elmosolyodom őt érzékelve, majd egy másodperc után már ölébe kerülök, tehát lábaimat átvetem derekán és a könyve mögött jelenik meg szép arcom is. Egyértelműen hoppanáltam, amint kiszúrtam magamnak Vargot és mivel olvas, na meg oly ismerős mozdulatokkal fekszik a fűben, egyértelműen sejtem, hogy nem az ikertesvérével van most dolgom.*
- Szia Kicsim. Zavarhatlak vagy zavarhatlak? *döntöm oldalra fejem, miközben helyes pofiját nézegetem és arcomon is édes mosoly játszadozik. Nekem nincs szükségem fényre, cicaszemeim miatt tökéletesen látok a sötétben, most is élénken ragyognak, ahogy a másikat fürkészem. Adnék neki köszöntő puszit is, de hogyan tehetném meg azt a könyvön keresztül? Annyira azért nem vagyok pofátlan, hogy kikapjam azt Varg kezéből, így türelmesen várok, amíg én élvezek majd elsőbbséget.*
- Úgy unatkozom… *sóhajtok fel és picit lehajtom fejemet is, miközben kezeim a másik pocakja környékén nyugszanak. Nem támaszkodom máshová, felesleges lenne, de azért néha egy-egy apró cirógatással ösztönösen jutalmazom a másikat, hiszen oly régóta vagyunk már együtt és a szerelem még a mai napig nem múlt el. Remélem, hogy soha nem is fog.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2013-05-20, 10:43 pm

//NRT: Varg és Azaria – 2013.05.18.//

*Mostanában nyugodtnak mondhatóak a napjaim, nincsenek váratlan kalandok, vérszomjas náci kisérletező orvosok, miegymás, tehát ameddig ilyen nyugis a helyzet igyekszem az élvezetek mellett a tudásomat is bővíteni, ezért is gondoltam úgy hogy ebben a szokatlan környezetben olvasok. Nem érdekel hogy este van, hiszen pálcám fényénél jól látok, nemsokára már teljesen bele is merülök az egyik könyvbe, ami néhány démoni megszállást ír éppen le. Érdekes olvasmány, ahogy ezek a veszélyes lények is azok, azt hiszem nem volt rossz döntés a démonológus szakirány, azonban mielőtt teljesen elkalandoznék, hirtelen jelenik meg valaki az ölemben. Testem hirtelen remeg meg, és fekete szembogaram is kissé kitágul a cselekedettől amire egyáltalán nem számítottam, tehát igen jól látja a lány, megijesztett nem is kicsit. Azért pár pillanat kell, hogy rájöjjek, nem démonok hada, de még nem is egy fekete mágus növendékekre vadászó démon kötött ki az ölemben hanem kedvesem aki kis híján most halálra is ijesztett puszta szeretetével. Imádom ezt a lányt, még az életemnél is jobban, de azért nem akarok idő előtt szívrohamot kapni, már csak azért is mert még jó néhány évet tervezek természetesen vele.*
-Uuuh Azaria, a szívbajt hoztad rám. Ha meg akarsz ölni van sokkal kellemesebb módja is a halálnak...*mondom nevetve, hiszen nem leszidásnak szánom ám. Eközben a könyvet azonnal magam mellé is ejtem, hiszen ki foglalkozna ilyesmivel, ha élete szerelme landolna az ölében. Na én biztosan nem ,így tekintetemmel együtt figyelmemet is száz százalékosan erre a leányzóra szentelem.*
-Már a tied vagyok édes..*Lehelem miközben kezeim lecsúsznak a másik formás derekára, picit hogy közelebb húzzam magamhoz, ajkaimat pedig az övére tapasztva illően csókkal köszöntöm a lányt. Miután elválok tőle, viszont azt hallom hogy unatkozik, nos ezzel nincs egyedül, de talán kitalálunk valamit most már, hogy feldobjuk egymás napját.*
-Akkor itt az ideje, hogy gátat szabjunk ennek. Ezek szerint akkor nálatok se indultak még be a szakirányosított órák...*Gondolom legalábbis nem én vagyok az egyedüli ahol ha voltak is órák, de még nem olyan sok. Na mindegy is nem akarok ilyesmiről beszélni amikor vele vagyok, bizonyára találunk jobb témát is.*
-És mihez lenne kedved?Az úszást nem ajánlom, még mindig elég hideg a víz. Esetleg elmehetnénk valahova, mondjuk meghívhatlak egy fagyira, vagy elmehetünk táncolni is, vagy elhúzhatunk valahova romantikázni akár hmm...*hajolok közelebb hozzá, orrom szinte az övéhez ér, de tekintetem csak kérdőnk nézegeti a másikat, gyönyörű cica szemeit, miközben kezeimmel néha végig is cirógatok az oldalán. Igazából bármire vevő vagyok.*